Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Tamás csendben és mélyen el gondolkozik a lány szavain. Majd ki tudja mennyi idő eltelte után. fel csapja a naplóját és vörös szemmel jegyzetelni kezd. Mikor végez becsukja a naplót és ó is távozik*

/köszi a játékot/

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Okt. 09, 2010 8:12 pm

*A kérdésekre lehajtja a fejét, haja az arcába hullik. Csak megrázza a fejét lassan, finoman, de határozottan.* -Nem az én dolgom, hogy megfejtsem az életed. Hogy volt-e? Talán. De az már nagyon régen volt.. *mondja, miközben felnéz a fiúra, majd tovább, végig a képeken, mintha csak egy ablakon nézne ki, csak az itt nincs.* -Meséltem, volt régen egy lány.. Aki talán meg se érdemelt téged. Vagy te nem érdemelted meg őt. De mégis kitartott, amíg bírt. Aztán eltűnt ez a lány.. Eltűntél te is. S hogy mi maradt meg belőle mára, az egy érdekes kérdés. De nekem mennem kell. *néz vissza a fiúra, majd ellöki magát attól, aminek támaszkodott, felkapja a kék gerincű Bestiás könyvet, és az ajtó felé indul, de még visszanéz onnan.* -Gondolkodj. Ha elég fontos volt, emlékezni fogsz. *súgja még a fiúnak, majd eltűnik az ajtó mögött, betéve maga mögött, eltűnve a folyosókon.*

Vendég

*Tamás elgondolkozik, majd komolyan Merielre néz.* - Mi volt köztünk? Miért érzem azt, hogy neked...hogy én? *Mondta de lehunyta a szemét. Nem bírt tovább Meriel szemébe nézni. Hirtelen olyan volt, mintha egy gödörbe esett volna. Egy feneketlen gödörbe.* - Mert az.. amit érzek. Tudom..te nem csak egy átlagos sima barát voltál. Nem csak pajtások, hanem ennél többek. De mik? Mi volt? Kérlek mondd el! ne hagyj most kétségek között.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Okt. 09, 2010 7:45 pm

*A simogatásba és a szavakba beleremeg egy kissé, de uralkodik magán, erőt vesz saját akaratán is, és nem rázkódik össze, nem rezzen meg. Amikor azonban a fiú közelebb hajol hozzá, akkor halvány félmosollyal az arcán mászik ki a székből, szinte kisiklik, és a fiú mellett áll meg, nagyjából három lépésre.* -Remélem, nemsokára tudni fogod, hogy ki vagy valójában, vagy legalább azt, hogy ki voltál. Az ösztönök nem mindig vezetnek, visznek sikerre. *mondja, miközben kezeit békésen ejti le maga mellé, onnan néz, szikrázó zafírkék szemekkel a fiúra. Nem, nem hagyja magát, egy cseppet sem. De, hogy miért, az kérdéses. Talán azért, mert Tamás nem emlékszik, mi volt régen, és nem akar egyetlen egy érzelemre alapozni, talán mert egyáltalán nem akarja az egészet. Kérdéses, nagyon kérdéses.* -A béke jó érzés. De érzés, nem emlék. A részed, de nem a teljes önmagad. *kezeit lassan a zsebébe csúsztatja, úgy figyeli a fiút.*

Vendég

*Tamás oda csúszik a lány mellé, és közelről néz a szemeibe.* - Mikor a szemeidbe nézek, olyan mintha haza érkeztem volna. Az egész testem béke tölti el. -*Majd előre nyúl és végig simít Meriel arcán az ujjai égével. Egyre csak nézi a szemeket. Nem múlik az érzés ami a semmiből jött. Most már biztosan tudja, hogy a lány valamiért számára a biztos menedék. Ahogyan pedig továbbra is közelről figyeli a lányt, új érzések és új vágyak születnek meg benne. Nem tud parancsolni az ösztöneinek, és lassan még közelebb hajol a lányhoz. Egyre közelebb és közelebb. Az ajkai pedig egyre közelebb kerülnek a lány ajkaihoz. Ha Meriel hagyja akkor Tamás bizony egy tétova csókot lehel az ajkaira. *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Okt. 09, 2010 7:21 pm

-Majd visszakapod őket. Ha meg nem, örülj. Kevesen kezdhetnek tiszta lappal. *sejtelmes, sokat mondó félmosoly ül ki a szája szélére, úgy figyeli a fiút, miközben felhúzza az egyik lábát maga mellé, átkarolja, és úgy nézi a fiút, állát a térdére hajtva, téve, másik, kinyújtott lábát lassan, finoman lógázva. A fiú szavaira, amit elkezdene mondani, kíváncsian pislog, amikor aztán mégse mondja, mosolyogva rázza mg a fejét.* -Cseppet sem gond. Nem mondom, hogy szívesen hallgatom a sírásodat, de egyáltalán nem zavar. Legalább valakinek elmondhatod, aki meghallgat. *mondja, miközben szinte izzó, perzselő zafírtekintettel figyeli Tamást, bátran a szemébe nézve.* -Mi miért van? *teszi fel végül a kérdést, nagyon is kíváncsi, gyermeki hangon. A végén a fiú visszaemlékezik mindenre, pusztán a szemeitől. Maga sem tudja, szeretné-e ezt vagy sem. Egy része igen, egy része nem, az, hogy melyiknek hisz, melyiket részesíti majd előnyben, még maga sem tudja Úgy véli, ráér ezen gondolkozni.*

Vendég

- Való igaz. Mindenki változik, csak nem mindegy miként. Ezért mondtam, hogy nem érzem sajátjaimnak az emlékeim. -*Sóhajt fel és ő is mosolyogni kezd.* - Mindenki változik. a túlélésért kénytelenek vagyunk. -*Ért egyet a lánnyal. Miközben szótlanul annak hihetetlen kék szemeibe bámul.* - Miért van az ha a szemedbe nézek... olyan mintha. Áhhh ez ..bocsi nem akarlak ezzel is terhelni. Biztosan elég dühítő lehet a sírásom hallgatni, hogy nem találom magam. Bocsi. -*De magában továbbra sem tudja meg magyarázni azt ami akkor ötlött fel benne mikor a lány szemébe nézett. Ahogyan továbbra is csak bámul azokba a zafír szín szemekbe.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Okt. 09, 2010 6:51 pm

*Hallgatja a fiú énekét, halkan dúdolgat is hozzá, ahol megsejt néhány dallamosabb résznél egy-egy énekrészletet, közben hol a fiút figyeli, annak arcát, testtartását, hol a saját ölében levő, kék gerincű könyvet. Még ki kell olvasnia, meg kell keresnie benne néhány passzust. Amint a fiú befejezte az éneket, felnéz rá, kissé féloldalasan, a szavak hallatán elneveti magát, enyhén kuncogva.* -Mindenki változik, Tamás! Nincs olyan ember, aki sosem változik meg. Mindenki jelleme alakul, forr, ahogy az évek telnek, ahogy az idő pereg, és ahogyan mások hatnak rá. Én is változtam, sokat. Te is változtál. Bár a tied radikálisabb, ha majd emlékszel magadra, akkor a régi és a mostani éned valamilyen szinkronba kerül majd, és egy harmadik fajta Te lesz belőle. Az, hogy ez milyen, én nem tudhatom. Talán te sem, de neked nagyobb esély van rá. Ahogy olvasod a naplód, nem rémlik semmi, ami a régi énedre vonatkozik? Ami valóban arra utalna, hogy milyen voltál? *kérdezi kíváncsian csillogó zafírszemekkel.*

Vendég

- I can't remember anything
can't tell if this is true or dream
deep down inside I feel to scream
this terrible silence stops me

now that the war is through with me
I'm waking up, I cannot see
that there's not much left of me
nothing is real but pain now

hold my breath as I wish for death
oh please God, wake me -

*Bukkan elő egy szöveg valahonnan az emlékei mélyéről. Úgy érzi ez most teljesen illik rá. Fel sem fogva énekelt. Tamásnak sosem volt szokása énekelni. Vagyis, sosem énekelt hangosan mások előtt. Mindig csak magának dúdolt halkan rajzolás közben. Most viszont csodálatosan tisztán hangosan énekelt. A hangja szinte angyali. Mikor az éneket befejezi, egy nagyot sóhajt, és újra a naplójára pillant. Gondolatok cikáznak a fejében. Meriel szavai járnak a fejében és a biztató mosolya.* - Biztosan? Mármint. Nem vagyok máris valaki más mint voltam? Egy másik személy?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Okt. 09, 2010 6:23 pm

[Olvad]

*Amikor a fiú odaadja neki a könyvet, akkor halvány félmosollyal átveszi, egy tincset a füle mögé túrva, simítva, majd kinyitja a könyvet, fellapozza a kívánt oldalon, és félig olvasgatni kezdi. Figyeli, ahogy a fiú leül a fotelba, és előveszi a naplóját. Amikor hallja a leírt mondatot, amit a fiú ki is mond, akkor egyből lenéz a könyvre, erőteljesen szemez egy Unikornis képével, majd becsukja a könyvet, és közelebb sétál. Leteszi a könyvet az asztalra, majd leül a mellette levő székre, közel a fiú foteljéhez.* -Majd összeállnak a képek. Ha lesz egy kerek egész, akkor minden jobb lesz. Amikor látsz bennük értelmet, folytonosságot, akkor majd megérted, hogy ezek a tieid, és majd a magadénak fogod őket érezni. Csak írd lelkesen a naplót, olvasgasd, próbálj emlékezni.. Menni fog. *tűz a végére egy bíztató mosolyt.*

Tárgy: Társalgó Pént. Okt. 08, 2010 8:12 pm

//fagy//

Tárgy: Társalgó Pént. Okt. 08, 2010 7:56 pm

*Látja,hogya lány leül,és a kezét is látja*~Mi történhetet vele?~*Persze amikor meghalotta a "lángfiut"azzonal eszébe jutott hogy ki ő*-Ó,már emlékszem,nem vagyok lángfiú,csak gyakorolam,az én elemem a szél,szóval csak gyakoroltam*Eszébe jutott hogy megkérdezi a lánytól a kezét,de inkább nem,közben a párducra merett a szeme*-Elisfelejtettem neked köszönni,szia

Vendég

*Végülis leülhet, szóval ezt meg is teszi. Rosettának feltűnhet, hogy a lány jobb kézfeje egyáltalán nem mozog, ha meg mégis, akkor csak Roberta mozdulatának következtében. Onnantól kezdve, hogy leült, ugyanolyan merev lesz, mint eddig. Tibor szemszögéből ez kevésbé, szinte egyáltalán nem látszik. Tibor szavaira a fiú felé fordul, és még egyszer végigméri, hogy nem keveri-e össze valakivel.* - Igen, biztos ismerlek. Itt gyakoroltál EHM-et... Lángfiú. *Na igen, a memóriája kiváló. Aztán Rosettához fordul, és kedves mosollyal válaszol.* - Igen, látom. A segítséggel pedig nem szívesen, de élek. Elég nehezen ismerem ki magam az iskola életében. Az unokatesóm, Jack is ide jár, ő is eramiros, de nem sokat segít...

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Okt. 08, 2010 7:35 pm

*Mikor megjelenik egy lány, azonnal odakapja a fejét, vörös tincsei röppennek a rántás után, és őt sokkalta jobb kedvvel, kedvesebben fogadja. Hogy Isidort miért nem kitörő mosollyal közelítette meg, azt nem tudni. Talán hallott valamit Laurától róla, talán nem. Viszont a lányt kedvesen fogadja, és azonnal köszön is neki.*
- Szia, persze, nyugodtan. Rosetta vagyok, Eramir, bár ezt láthatod. *Mondja, picit rábökve a pólóján lévő kitűzőkre. * - Nem nagyon láttalak még Roberta, meg te se válaszoltál Tibor. Van valami kérdés a sulival kapcsolatban? Vagy valami tapasztalat. Tudjátok, szakmegbízott, bármi kell segítek. *Mondja mind a kettőre kedvesen rámosolyogva, miközben még összébb húzza magát, a fotelben szépen kucorogva.*

Tárgy: Társalgó Pént. Okt. 08, 2010 7:24 pm

*Éppen válaszolni akart egy nemmel amikor oda sétál egy lány hozzá,persze,amikor bemutatkozik,és mondja hogy ismerik már egymást,nem rémlik semmi,csek egy kicsi*-Szia,ténleg ismersz,nem rémlik valami sok*Valami nagyon rémlett,de nem juttot eszébe,aztán megint megszolalt a lány*-Persze hogy leülhetsz

Vendég

*Az egyik árnyékos sarokba rejtőzve üldögél a fiatal lány, daimonjával együtt. Egy átlagos párosnak tűnnek, hiszen úgy nagyjából minden tizedik lány sétál fekete párduccal az oldalán, szóval valószínű, hogy nem tűnnek fel sem Tibornak, sem pedig Rosettának. Aztán a lány megmozdul, és fel is kel, majd odasétál a két eramiroshoz. Arcán halvány mosollyal biccent.* - Üdvözletem. Roberta Wine vagyok, naxeldires. Azt hiszem, mi már ismerjük egymást. *Pillant Tibor felé, majd következő szavait mindkettőjükhöz intézi már.* - Szabad ez a hely? Kérdezi az egyik fotelre mutatva. Nem ül le, csupán vár a válaszra. Amúgy egy farmernadrág van rajta, magassarkú és egy fekete top. Haja egy széles, fekete pánttal van hátrafogva.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Okt. 08, 2010 7:10 pm

*Mikor látja a fiún, hogy nem érti, miért is tudja a nevét, éppen válaszolna, de az arckifejezésből azonnal úgy ítéli, hogy már rájött. Azért, ha már magában eltervezte, hogy mit fog válaszolni, még is csak válaszol. * - Igen, Szakmegbízott vagyok. És jó a névmemóriám. *Mondja, egy kis mosollyal, miközben elhelyezkedik a fotelben, ami azt jelenti, hogy jó hátramászik, és felhúzza a lábát, úgy ücsörög.* - Most nem vágytam ki a falak közül. Szeretnél inkább egyedül maradni? Van esetleg valami a suliban, amiben segíthetek? *Kérdez, többé-kevésbé segítőkészen, biztatóan, magát akarja biztatni, hogy segítsen a fúnak, ha kell. Ha nem kell, az egy más tészta, akkor kiderül mindjárt, hogy marad e. Ha kell a társasága marad, mert szeret ismerkedni, meg minden, csak most olyan semmilyen hangulata van.*

Tárgy: Társalgó Pént. Okt. 08, 2010 7:02 pm

*Látta hogy közeledik hozzá egy lány,most nem volt sok kedve beszélni,dehát,ha már jött egy lány*Szia,igen Tibor vagyok,jol vagyok,de te honnan tudod a nevemet?*Amikor ránézz a kitüzöjére,azonal tudta hogy honnan tudta a nevét*Hogy hogy ere csatangolsz?*Kérdezte*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Okt. 08, 2010 6:54 pm

*Mikor az Eramiros fiú megjelenik, néhány másodpercre rá egy alacsony, vörös hajú leányzó jelenik meg. Oldalán kard, másik oldalán pálca, csuklóján fókusz, ahogy a nyakában is három-négy medál. Egy térdig érő farmernadrágba van, szandálban és egy egyszerű U nyakú pólóban. Mikor meglátja a fiút, először szépen ívesen kikerülné, aztán felébrednek benne a szakmegbízotti hajlamok, és még is csak odamegy. *
- Szia, Tibor ugye? Hogy vagy? *Kérdez rá, szimpla udvariasságból, de egy mosolyt azért megejt, miközben leül hozzá. Apró kobold, apró kard amúgy, szóval tök kényelmesen tud járni, ülni, nincsen semmi gond. Élénk zöld szemeivel a fiút pásztázza, sokszor mg nem látta a suliban, órákon sem túl aktív, tehát sokat nem beszéltek, de mivel nem egy őskövület, olyan rég nincs itt, pátyolgatni biztosan kell.*

Tárgy: Társalgó Pént. Okt. 08, 2010 6:45 pm

*Tibor lépett be a termebe.Egy kicsitt furán ált a haja,de őt ez nem zavarja.*~Holvan a pálcám?Remek,ott hagytam a szobámba,de most már mindegy.~*Keresett egy helyett,és leült*~Dementorok...~*Dementorokon gondolkozott,hirtelen eszébe jutott valami.*~Veszek egy kutyát,igen ehy kutyát,de csak holnap~

Vendég

//Bocs, hogy itt offolok, de tegnap gyorsan le kellett lépnem (szülői terror...), szóval bocsi. Köszi a játékot, naagyon jó volt Very Happy

... meg a katanát, meg a rosszullétet is Razz

//

Vendég

*A lány amint meghallja a lódobogás szerű zajt, az ujjával kezdi az ütemet verni a karfán. Aztán egyre gyorsabban. Majd lassan a látása is elkezd szilánkosodni. Az agyába robban a pánik, hogy valami nem jó. Valami... valami baja van. Talán most őrült meg, és az agya felmondta a szolgálatot? A féltekék összezavarodtak, és most bosszút állnak mindenért amit eddig tett velük? A bájitalok, a cigi, a...sok minden? A szervezet megbosszulja a kegyetlen akaratot, aki erőszakot tett rajta, és rákényszerített valamit amit nem akart? Aztán folyni kezd minden. Jana felsikolt. Akár milyen kemény, azért ez még őt is váratlanul éri. Ám a sikolya gyors úton elhal, ahogy az áldott eszméletlenség magához öleli, mint hű szerető. Csak lebeg a semmiben. Maga sem tudja mi történt. Csak annyi, hogy valami nem volt rendben... Vagy Chris varázslata váltott ki valami furcsaságot, vagy valami...a manahálóval volt. A lánynak fogalma sincs, hogy mi volt ez. Amikor észhez tér, a kezei lelógnak a kagylófotelből. Az Árnyszirom előtte a földön hever. Lagmar próbál feltápászkodni, ám hatalmasat puffan oldalra. Akkorát, hogy még Jana is megnyekken. Majd így minden tagját elernyesztve a fejét is hátra döntve vár pár percet. Ekkor kapja el a fulladás, az orrába visszafelé csordogáló vér miatt, így olyan sebességgel kapja vissza a fejét, hogy a nyaka reccsen egy hatalmasat. Köhögésbe, krákogásba tör ki, majd egy zsebkendőt kap elő, hogy elállítsa a vérzést. Ezzel elbíbelődik pár percig, majd aztán feltápászkodik. Végre nem esik el. Ám a feje hasogat. Iszonyatos fájdalom járja át az agyát. Ő nem támaszkodik ugyan a katanájára, de támolyogva, Lagmartól kísérve indul el kifelé.*
- Jó...jó éjt. Azt hiszem... én holnap fel sem kelek. * Jegyzi meg komolyan, majd lassan ő is elsétál a hálójáig, ahol lerogy az ágyra, és azon nyomban, bakanccsal, mindennel elalszik.*

Vendég

*Furcsa események... illetve ebben az iskolában mik a furcsák? Talán éppen ezek a megszokottak, a furcsa dolgok. A "kép" szilánkosra törik, majd filmszakadás-effekt... és amikor Chris kinyitja a szemeit, a földön fekszik. Alighanem lecsúszott a fotelból. Megpróbálna feltápászkodni, de alighogy feljebb emeli a fejét, kínzó fájdalom villan a fejébe, hát visszahanyatlik.* - Ez rosszabb, mint a másnaposság. *Nyög fel, miközben érzékeli, hogy valami folyik... odanyúl, letörli, megnézi, noná, hogy vérzik az orra.* - Mi volt ez... valaki azt akarta, hogy legyen piros a katanád. De legyél szíves ne meggondolni magadat, mert ilyet nem szeretnék még egyszer átélni... kösszencs. *Nyög fel, a földön feküdve, majd csak integet a távozó Liliyának. Majd kinyújtna a karját a saját katanája felé, és gyakorlatilag arra támaszkodva áll fel... persze, hogy a hüvelyben van a penge, mert rosszullét ide vagy oda, ha a pengére támaszkodva állna fel, tuti hatalmas fejmosást kapna Janától. Így csak megáll, kicsit megszédülve, de megáll.* - Nos, én is lépek. Jóéjszakát. *Köszön, majd ő maga részéről a teleporton keresztül távozik... majd fenn a Tigris cápában csak a bakancsát rúgja le, kabátját a szekrényre, fegyvereit szintén, majd bedől az ágyba... de persze az álomitalát nem felejti el.*

Vendég

*Figyeli, ahogy a kardot Jana lemásolja. Az elnevezés dolgon ne lepődik emg túlságosan, persze azért egy picit meghökken...* - Hát..oké. *Majd tovább nézi, ahogy a kard Chrishez kerül, ahol nagyon furcsa dolog történik... Mintha patadobogást hallana, s a hang ahelyett, hogy megszűnne, egyre erősödik és erősödik, közben pedig a környezet, mintha elfolyna, velük együtt... Még épp látja, ahogy a kard másolata vörösre változik, majd minden elsötétül. Mikor kinyitja a szemét, a füle zúg, az orra vérzik, és úgy érzi magát, mint a mosogatórongy.* - Mi volt ez?! *Nyögi, s megpróbál felállni, de vissza is hanyatlik a fotelba. Pár perc múltán tud csak felkelni, akkor viszont fogja a kardját, és egyenest a szobája irányába indul el.* - Én...azt hiszem...megyek...Jóéjt... *Nyögi, s valószínűleg másnap reggelig fel sem fog kelni. Ha egyáltlaán eljut a szobájáig.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Chris kézhez kapja mind a két katanát. A pálcát kézbe fogja, és lassan a varázslat szavait mormolja. A hallása határán lassan azonban akár a lovak patáinak dübörgése, olyan hangot hall. Ezt azonban nem csak Chris, hanem a másik két diák is érzékeli. Lassan-lassan egyre hangosabb, és hangosabb lesz. Aztán mintha a környezet folyósodni kezdene. Üvegesedik minden, majd remegni kezd. Chris kezében a pálca megmozdul, és lemoshatatlan vörösre festi a markolatot, és a hüvelyt is. Ahogy az utolsó szót mondja ki, mintha megtörne minden. Szilánkos lesz a valóság, majd egy sikoly kíséretében a látóterükben összeomlik minden. Minden elsötétül. Amikor felnyitják a szemüket, a fülük zúg, látásuk erősen homályos, és kegyetlen fejfájás kínozza őket, és az orrukból is eleredt a vér. Olyan fejfájás kínozza őket, ami kettős látást eredményez. Ha most felállnának, akkor biztos, hogy visszahanyatlanak a fotelba. Jó pár perc telik el, hogy végre erőt tudjanak magukon venni. Ám a migrén szerű fájdalom nem hagy alább. A mana szövedékének túlcsordulása következtében a varázslat ugyan tartós marad. Azonban a fájdalom holnapra tompul csupán. A három diák kótyagos lesz, és mintha nem aludtak volna két napja, olyan érzés fogja gyötörni őket.*