Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Sophie arcáról kezdett eltűnni a csípős idő okozta pír, majd mikor már egészen átmelegedett kijjebb gombolta kabátját.*- Tudom, de a birtokon jártam, s szerintem nem kell mondanom, hogy nincs épp nyár.*Mondta, miközben a nagyméretű vajszínű gombokkal babrált, majd felnézett a fiúra, s fejét oldalra biccentve némi gondolkodás után arra a következtetésre jutott, hozzá valószínűleg közelebb áll a nekromágia.* - Te valóban nem tűnsz a világ legnagyobb nekromantájának. Mármint - mosolyodott el a lány- hm, nem tudom magam kifejezni, de valahogy nem tűnsz olyan sötét lelkűnek. *Kuncogott.* Bár én sem, de a feketemágiát tetszetősnek találom. *Mondókája után ismét a kabátjának szentelte figyelmét, s levette, majd a szék karfájára fektette.* -Nos ha, nem a nekromágia, hát mi áll akkor közel hozzád?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 04, 2010 3:42 pm

*Max már-már feladja a várakozást és kénytelen-kelletlen elindulna a Nekromágia órának termébe, ami amúgy nincs is olyan messze innen, mikor megjelenik egy jól felöltözött leányzó. Első pillantásra igencsak megnyerő a belsirionos lány, hisz szép arcát szőke tincsek keretezik és az egész lény, akarom mondani lány igen esztétikusnak hat.* Szia! Azért ennyire nincs hideg itt. *Mondja a fiú derűs hangon, mert kifejezetten felvillanyozza, hogy nem egyedül kell beszívja a Társalgó frissnek annyira nem mondható, de sokat átélt levegőjét.* Én meg Max amúgy. Valójában el kéne lassan mennem órára, de most, hogy jöttél, szívesebben maradok még, sőt, kifejezetten nagy öröm, ha együtt mennénk el nekromantulni, bár azért tőlem kissé távol áll a dolog. *Mondja a fiú miközben kezet fog a lánnyal, majd kacsint egyet Sophira. Alapvetően nagyon barátságos fiú, mégis, igencsak különcnek számít társai közt, mert nem sokan képesek fölvenni az 'Élvezzük az életet!' filozófiát, amit Max egész lénye sugall magából.*

Vendég

*Sophie lelkessége még nem tért vissza az iskola iránt a Svájcban töltött féléve után, de minden igyekezetével azon van, hogy visszarázódjon. Úgy gondolta, felfrissítené a tanulásból elméjét, ha kutatna magának valakit társaság gyanánt, s erre mi lehet jobb hely, ha nem egy társalgó. Mindenféle tanulással kapcsolatos eszköz-könyv, jegyzet- nélkül jött. Külsején a gyűröttség azonban egyáltalán nem látszott. Szőke haját kontyba fogta, s csak két kis szál lógott arca mellett rakoncátlanul. Öltözéke kifogástalan ízlésről tanúskodott. Mivel nemrégiben még a birtokon kószált (ott is próbálva kiszellőztetni fejét) nem volt elég egy egyszerű kardigánt viselni, így Sophie-n krémszínű szövetkabát, sötét nadrág és bizony-bizony csizma ékeskedett, mert ma valahogy jobban fázott, mint általában. Belépve a társalgóba egyetlen személyt talált csupán, aki nem szakja béli volt, ennek következtében nem ismerte a fiatalembert. Mosolya azt tükrözte, hogy örül a társaságnak, s a fiúé szintén, így közelebb lépett, s leült a mellette lévő karosszékbe.*
- Üdv, Sophie Wäns vagyok. *Nyújtotta kezét az ismeretlennek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 04, 2010 3:20 pm

*Kifejezetten hideg van odakint, épp ezért Max nem is próbálkozik már azzal, hogy netán kimerészkedjen. Ő csendes, nyugodt fiú, nem az a kibírok minden zimankót és hideget és hú, de kemény vagyok. Nekroóráig van még egy jó háromnegyed óra, így előtte eljött a központi terembe, hisz minek menjen el a terembe. Nem túl szívderítő, egy hullatani helység, ergo az utolsó pillanatban érkezik majd meg Daronel Denrira, az igazgatónő órájára. Most csak úgy könnyedén elvan idelenn a Társalgóban. Beleül egy karosszékbe, majd felsóhajt. Valójában semmihez sincs kedve. Olyan nyomott a hangulata. Talán az ősz miatt, talán a tanulás miatt, vagy csak szimplán ilyen napja van. Mindegy is, nagyon tenni nem tud ellene, viszont, ha netán akadna valami társasága, nem bánná. Egyelőre azonban a társalgót senki nem keresi föl, hisz órára még korai lenne menni és fent a kúriában biztosan jobb az idő, mint itt, a föld alatt. Úgyhogy csak vár. Lényegtelen, hogy kit vagy netán mit... az elmúlást, a halált, az újat, a szépet, mindegy...*

Vendég

- Valóban. Nagyon zavaróak. Mindenki többet tud magamról mint én. -*Sóhajt fel Tamás, majd egy szem villanásnyi idő alatt lekapja az a könyvet a polcról, amiért a lány annyira nyújtózott. Majd a könyvel a kezében oda ballag a lányhoz, és át nyújtja neki. majd le csüccsen a fotelba. Elő veszi a naplóját újra fel nyitja és írni kezd belé.* - Meriel, egy zafír nyaklánc. Szeretem ahogy oldalra dönti a fejét. -*Jegyzi bele az újabb emlékeket. majd egy nagyot sóhajt, miközben átpörgeti a tele körmölt lapokat.* - Milyen furcsa. Számtalan teleírt lap. Köztük számtalan fel villanó emlék kép is. de mégis. Mikor egy pillanatra valami be villan. Azt nem érzem a magaménak. Hanem mintha egy idegennel meg történt eseményt néznék a tévében.

/fagy/

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Kedd Szept. 28, 2010 7:56 pm

*Nem tudja, nem érzi, mennyire akarja, hogy Tamás emlékei visszajöjjenek. Túltette magát a srácok, nagyjából, és nem akarja, hogy minden elölről kezdődjön. Amikor hallja a kérdést, és látja, ahogy Tamás megáll egy pillanatra, lassan, mélyen sóhajt fel, lassan véve a levegőt, majd lassan kifújva azt. Felfelé bök az állával.* -Azt szerettem volna, a Misztikus Lények Világa című, kék gerinces könyvet. *nem mond semmit a többi dologra, nem is néz a fiúra, inkább elfordítja a fejét. Végül nem igen tud mit tenni, felnéz a fiúra, zafírkék szemei csak úgy csillognak.* -Nincs rosszabb, mint töredékemlékek, mi? Foszlányokból próbálsz kitenni egy teljes életet, de sehogy sem megy. Érdekes. De majd túl leszel rajta, ha minden visszajött. *hangja könnyed, lágy, kissé csilingelő.*

Vendég

- Ha te mondod. -*Mosolyodik el. Majd oda sétál a könyves polchoz.* - Szóval...melyik könyvre is van szükséged? -*Kérdezte félig a lány felé fordulva. Hirtelen Eltátja a száját, mint egy csuka, majd be zárja. olyan ismerős neki ez az egész helyzet. És a lány is. Jó már mondta Meriel, hogy barátok voltak. De akkor is ez az egész olyan nosztalgikus.* - Erre a mozdulatra azt hiszem emlékszem..erre a fej döntésre. Ez ..ez annyira te vagy..és..és én imádtam ezt? -*Vonja össze a szemöldökét. Miért imádott egy ilyen szinte semmi mozdulatot?* - Ez...érdekes..

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Kedd Szept. 28, 2010 7:24 pm

*Amikor a nevet, a megnevezést hallja, kissé belepirul, és lesüti a szemeit a fiú szavaira. Majd, amikor hallja, hogy emlékezve van rá, akkor felpillant, zafírkék szemei megcsillannak, örömtől, boldogságtól, és hevesen bólogatni is kezd. Kezeit összecsapja maga előtt, ezzel dicsérve meg a fiút.* -Igen, Meriel. É örülök, hogy bevált a tanácsom. Legalább nyomon tudod követni a jelened, ha már a múltad elveszett. *vonja meg finoman, halványan a vállát, miközben odébb sétál, nekitámaszkodik az egyik fotelnek, az elsőnek, ami szembe jön, kezeit zsebre vágja, és egyik lábát keresztbe teszi a másikon, úgy nézve, enyhén félredöntött fejjel a fiúra. Amikor hallja annak szavait, hogy emlékszik még valamire, kíváncsian pislog, majd elmosolyodik, és lassan csóválja meg a fejét.* -Régi, bonyolult történet ez. Majd, ha visszaemlékezel rá, megérted. A szemeimet nem mellesleg sokszor hasonlítják zafírokhoz. De ez családi vonás. *vonja meg ismét a vállát, rákacsintva a fiúra, megvillantja zafír tekintetét.*

Vendég

- Hali szőke ciklon. Persze hogy emlékszem rád. Te vagy a naplós lány. -*Mondja és a far zsebéből elővarázsol egy bőrkötetes naplót.* - Sokat segített a tanácsod. Amióta naplót írok könnyebb pár dolog. Rád is emlékszem... bár...-*Hallgat el egy pillanatra a fiú miközben közelebb lép egy párat. Közben eszébe jut amin elgondolkozott.* - Meriel, Meriel Ravenwood. Emlékszem a nevedre... és..és még egy. Nyakláncra? Valamiért ha a szemedbe nézek egy kék zafír köves nyaklánc képe ugrik be. De hogy miért? Azt nem tudom.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Kedd Szept. 28, 2010 6:55 pm

*Az ismerős hangra azonnal megremeg a keze, ujjatlan kesztyűs keze azonnal visszahúzódik a nyújtózkodásból, és reflex-szerűen fordul meg. Arcán halvány, játszi mosoly futkorászik, miközben a fiút figyeli. Egészen rendesen néz ki, már, ami a fizimiskáját illeti. Azt nem tudja, hogy belül milyen állapotban van, de elsőre egészen jónak tetszik.* -Szia! Hát, megköszönném, de igazából nem lényeges. Csak kicsire nőttem, és magasan van a könyv.. Emlékszel rám? *dugja zsebre a kezeit, kissé idegesen rúgva bele a szőnyegbe, ami előtte hever, felborzolva ezzel a rojtokat. Lepillant a földre, arcát eltakarja az aranyszínű hajzuhatag, majd felnéz zafírkéken csillogó szemeivel a fiúra, a haja mögül, egyik kezével kisöpörve a haját a szeméből, arcából. Szemei reményteljesen csillognak, nagyon szeretné, hogy a fiú emlékezzen rá.*

Vendég

*Egy szellem alak lép be. Báthory Tamás szelleme mondhatni. Hiszen a fiú már fizikailag teljesen rendbe jött. Már nem látszik rajta, hogy valaha is gondjai lettek volna az eufóriával. Az arca már nem be esett és az elegáns selyem inge sem lóg rajta. Minden tekintetben olyan a megjelenése mint, a függősége előtt volt. Csak az emlékei. Azok nem voltak az előttről, hogy rá szokott arra a bizonyos szerre. Meg látja a szőke lányt nyújtózkodni valami iránt.* - Halihó segítsek?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Kedd Szept. 28, 2010 6:44 pm

*Halkan dúdolgat egy egészen szép kis dallamocskát, miközben éppen az egyik könyvért nyújtózkodik. Hosszú haja kibontva omlik a vállaira, hosszú, szőke haja. Egyszerű, sima ujjatlant visel, amire egy fehér inget vett fel, az ujjatlan nem mellesleg viola, lila színű, egyszerű, háromnegyedes farmernadrágot, hosszabb, csíkos zoknit és egyszerű tornacipőt visel. Oldalán valami láncszerűség lóg, és a hangja egészen szépen csilingel, néha egy-egy szó is elhagyja a száját, pedig egyszerűen csak dúdolgat, miközben keresgélget, magasra nyúlva, emrt bizony, amit keres, az magasan van, ő meg eléggé alacsony.*

Vendég

*Amikor a fiú kifejti az irányú véleményét, hogy márpedig erre használják gyakrabban a lány csak elmosolyodik.*
- Nos... ha így gondolod, akkor legyen. Nekem nem áll szándékomban senkit megváltoztatni. Ha te így gondolod, akkor legyen így. *Mosolyog a lány a fiúra. Ez a mosoly nem boldog, de nem is fáradt. Csak egy mosoly, ami egy valamennyire törött lélek belső fényét adja ki. Mikor a fiú kimondja az örök igazságot, hogy minden ember szerelmes magába, a lány megrázza a fejét.* - Igaz... de az én irányomban nem egészen ez a helyzet. Én az állat fajtájába vagyok szerelmes. Én a hiénákba vagyok belebolondulva. Annyira gyönyörűek. Annyira...erősek, és izmosak... olyan...szépek. Egyszerűen nem tudok mást mondani, csak hogy csodálatos lények.
* Mondja mosollyal az ajkain, majd mikor a fiú sólyma bereppen, hatalmas csillogó szemekkel figyeli a kis ragadozó reptét.* - Isteneeeeeeeeeeeeeeem. De széééééééép! *Tipikus rajongói tinisikoly. Csak ez nem egy sztárnak szól, hanem a fiú állatkájának. Mikor az elrepül, akkor is ugyan így néz utána.* - Jajjj de széééép. Kár hogy menned kell. Élveztem a beszélgetést. Komolyan. És remélem hamarosan látjuk egymást. * Mosolyog a fiúra, majd amikor az feláll, és kisétál egy darabig még ül maga elé meredve, simogatva a hiénát, majd aztán feláll, és sóhajtva haza indul.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 8:20 pm

-Nem csak, de főképpen ez. Egyébiránt. Erre való az emberi szabad akarat, nem? A képességek adottak, a döntéseket mi hozzuk. *mondja, ezzel lezártnak tekintve a témát. Az ő álláspontján, bármennyire is meggyőző, és érvelőek a lány szavai, nem könnyű változtatni. Nem makacsság, inkább életfelfogás kérdése ez az egész. Amikor áttérnek a daimonos témára, akkor a fiú csak figyel, kissé kíváncsibban, és érdeklődőbben, előrébb dőlve a székben is. Valahogy feldobja ez a fajta hozzáállása a lánynak az állathoz. Élettel teli, egészen boldog kapcsolatnak tűnik, ami még Jana aurájába is csempész némi életet, aminek Juron csak örülni tud. Megrázza a fejét, a szavak végén.* -Egy cseppet sem mondanálak csak e miatt őrültnek, bolondnak. Az emberi természet sajátossága, hogy az ember szerelmes magába, vagy valamibe, ami a része. Cseppet sem lep meg. *mosolyodik el.* -Egészen aranyos állat. *néz le a hiénára, majd felkapja a fejét. Hangokat hall, méghozzá nem is akármilyet. Éles vijjogásra lesz figyelmes, majd egy kisebb sólyom röppen be, betolva az ajtót, körbe repüli a fiút, mire az felemeli a jobb kezét, és a madár, kis idegeskedés után, de leszáll rá. A fiú kíváncsi, lelkes szemekkel figyeli a madarat, aki felé fordul, csapdos szárnyaival, vijjog egy cseppet, majd elfordul Jurontól, és felröppen, visszaszállva az ajtó felé. A fiú leengedi a kezét, kiugrik a fotelből, felkapja a botot, majd finoman meghajol, biccent Jana felé.* -Későre jár, ideje nyugovóra térnem. Még látjuk egymást. *köszön el a lánytól, majd kinyitja az ajtót, és a vijjogó, apró sólyommal maga körül elhagyja a szobát.*

Vendég

- A halál szolgájának lenni, kihasználni a halál jóságát, másnak akár teljes életet is visszaadni. Talán valóban megtöri a körforgást. De ne feledd. A Nekromancia nem CSAK a holtak visszahozására, a körforgás kifacsarására jó. Elvégre ha egy helyet szellem kísért, kiket célszerű hívni? A nekromantákat. Ők értik a holtak nyelvét. Ők tudják elbocsájtani a szellemeket, és végső nyugalomra helyezni őket nem? Talán morbid. De igen is hasznos a fajtám a létben. Erre megboldogult apám az élő példa. Ha láttál még életvidám, és életigenlő embert, akkor Ő az volt. De nekromanta. Azért dolgozott, hogy sok ember életét menthesse meg... a holtakon keresztül. Mondjuk úgy, hogy törvényszéki nekromanta volt. Gyilkossági, és halál esetekben ment ki, hogy megnyugtassa az elhunytat, valamint hogy megtudja ki is ölte meg őket.
*Meséli a lány mosolyogva. Látszólag nem igen búsul apjának nem olyan régen bekövetkezett halála miatt. Miért is tenné? Tudja jól, hogy nekromanta volt, így más szemmel nézte a halált. Ahogy ő is. Amikor a fiú rátér a daimón kérdésére, csak félrebiccenti a fejét.* - Nem születésem óta őrzi a lépteim. Nem olyan régen... kicsivel több, mint egy éve csatlakozott mellém, egy másik világban tett kirándulás alkalmával. Szép volt. A kirándulás is, és ez a csodaszép dög is. Mert ő most is az. Igaz sziveeeem?
* Kérdi a végét már-már az imádat tónusában. * - Sokan mondják, hogy a hiénák gyávák. Nos... erre nem mondanám. Lagmar úgy megy neki másnak, ha arról van szó, hogy abból nem sok marad. Minden esetre amióta velem van, nagyon sokszor húzott ki a lelki posvány fertőjéből. Mondhatni...ő az én őrangyalom. Az én imádott négylábú tündérem. * Jana felkacag a végén. A hangja akár a kristálycsengő, olyan tiszta, és kellemes.* - Igen jól látod. Őrült vagyok, aki szerelmes a saját hiénájába. * Kacag a lány, majd a végén kitöröl egy pár könnycseppet a szeméből, amire lehajol, és egy csókot nyom a daimón fülei közé.*

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon