Társalgó - Konyha, étkező

[b] – Jó, hajtsd be, és majd Jakkel is számolj el kérlek! Így is tud sokszor pipa lenni más fickókra… bár őszintén szólva nem bánnám ha féltékenykedne kicsit. * mondom vigyorogva, majd hozzáteszek még valamit.. *
- Persze eszembe sem jut összeveretni téged a vicc kedvéért… * röhögök fel, majd a spéci cuccról való kérdezgetést lerendezem egy vállrándítással, majd ujjammal megpöckölöm a füldíszemet, ami szép kristályokkal kirakott. *
- Kétlem, hogy neked jól állna… * vigyorgom, majd el is komorodom. Most komolyan Jake-ről kell beszélni, meg a félelmeiről? Nem, nem kell, fel sem kellett volna hoznom a témát, meg se semmit . Nem ezért jöttem, jobban érdekel, hgoy vele mi van, mint az hogy a párkapcsolatomról faggasson. *
- Tudod, néha elgondolkodom, hogy nem vagy-e belém plátóian szerelmes… * vigyorgom a fiúra pofátlanul, majd mikor komoly téma jön fel ismét elkomorulok.
- Most komolyan, te el is hiszed, amit mondasz? Persze, nem vagy közömbös a nőknek, mert van valami plusz a véredben… de ennyi. Azért az én bugyim nem lesz nedves, akármennyire is véla vagy… és igen, én tuti kiraknálak az ágyamból. * mondom totál határozottan, majd összehúzott szemöldökkel a fiúra bámulok. *
- Ez meg még nagyobb baromság. Nem mindenki olyan hülye, mint amilyen az a picsa volt…

– Ajj ne csináld már Dem! Tudom, hogy már itthon vagyunk egy ideje, de tényleg nem volt sok időm. Kimaradt több mint egy hónap az életemből… van egy fickóm, egy nyulam, anyám… Tényleg sajnálom, de már van időm, és komolyan, többet is töltök veled, ha szeretnéd! * vigyorgom a fiúra, és közben eléggé bűnbánó pillantásokat küldözgetek felé. *
- Á, csak egy extra varázstárgy, most már szinte mindenemet meg tudom változtatni! Szóval, ha szeretnéd, lehetek fekete is, mert tudom, a szőkéket nem kedveled… * mondom, majd egy szempillantás alatt feketévé változik a hajam, a szemöldököm, a szemem pedig bezöldül, csak hogy a hatás tökéletes legyen. *
- És ha már itt tartunk, lett különleges képességem is! * vigyorgom a fiúra úgy, mint aki valami rosszban sántikál. Most már lepörkölhetem bármikor a bajszát, ha rosszat csinál.
Kezemet elveszem a kávémról, majd kirakom az asztalra, és figyelve a fiút, és a tenyeremet apró tűzlabdát idézek meg. Szabályos gömb alakút, melyet nyugodtan dobálgatok le és fel, majd pedig el is tüntetem. *
- Jake nem örült neki annyira… * mondom, majd harapom el a mondatot. Totálisan hülye vagyok, hiszen senki nem tudja, hogy ő vérfarkas, ezért valamit ki is kell találni most már indokként. *
- Asszem úgy gondolja, hogy ez elég erős dolog, és ezzel már nem leszek az a lány, akit mindig meg kell védeni. * vonom meg a vállam, majd iszok a kávémba, mintha mi sem történt volna, mintha nem most mondtam volna el majdnem Jake legnagyobb titkát. Úristen, egy állat vagyok, és totál hülye! Életem végéig lelkiismeret furdalással kellett volna élnem, hogy ilyen pletykás voltam! *
- Mei… Mei…. * mondogatom a nevet hangosan, majd mikor már arcot is tudok hozzá kötni, akkor csak bólogatok és vigyorogva nézek a fiúra. *
- És? Fél-véla vagy… mi van akkor? Ne legyél már beszari! Nem minden lány egyforma és olyan mint…. * mondom, majd sütöm le a szemem. Tudom, hogy nem szívesen beszél arról a lányról, azt is tudom, hogy azóta nem éppen rajong a lányokért, de hát nem dughatja állandóan a fejét egy lyukba. Nem strucc, hogy csak elbújjon…. *
- Ne haragudj, tudom semmi közöm hozzá, csak… jó lenne boldognak látni. És lehet hogy nem lenne olyan rossz egy párkapcsolat. Nem gondolod?

– Persze hogy nem. El voltam foglalva mással. Nem volt időm rögvest visszaírni, szóval ez van… * vonom meg a vállamat, és nagyot kortyolok a kávémból. Végre normális a kedvem, nem nyavalygok és úgy érzem, hogy tudok normálisan beszélgetni is másokkal. Eddig fura volt kellemetlen érzések között őrlődni, azonban jelenleg minden normális, én pedig kiegyensúlyozott és boldog vagyok. Kedvesen mosolygom a fiúra mikor visszajön a kávéjával és mikor megkérdezi szereti e a szőkéket Jake, csak értetlenül nézek rá. Már épp megkérdezném miért is kérdezi, mikor észreveszem, hogy megváltozott a hajam színe. *
- Jah, hogy ez? Áh nem kifejezetten. Ez csak egy ilyen random külső változás… néha mikor elkapnak az érzések változok valamennyit. Amúgy meg olcsóbb mint egy hajfestés. – vonom meg a vállam, majd kapom fel a fejem arra az elejtett mondatra. *
- Ezt nem is mondta, hogy lovagolni járt… ráadásul egy lánnyal… ai szőke… * hümmögök, és próbálok nem féltékeny lenni egy apróságra, amelyet nem mondott el. Miért is kellene beszámolnia bármiről is, hiszen a barátnője vagyok, nem pedig a fogva tartója. *
- Mondjuk miért ne lovagolhatna, nem igaz? * kérdezem a fiút, majd próbálom másfelé terelni a gondolatmenetemet. Leginkább a többi lány felé, és hogy miért is töketlenkedik ennyit. Értem én hogy nem az erőssége a párkapcsolatok, de hát na. Egy is közelség, egy kis romantika és kellemes érintés neki is kijár. *
- Nem igazán? Mit nem mondasz el nekem? * szegezem neki a kérdést játékosan, hátha tényleg van valami amiről nem beszél! *

– Hangulatromboló? ÉN? Miért, te nem vagy az?! Velem jöttél találkozni, nem pedig azért, hogy nők vakargassák a töködet! * fakadok ki, és kiöltöm a nyelvemet, majd játékosan felháborodom, mikor beleiszik a kávémba. Hirtelen nyúlok utána, majd húzom el előle és karolom át azt óvón, mintha csak egy gyerek lenne én meg az anyja. Az én italom… hozzon csak magának másikat! Persze el is szalad, én pedig már vigyorogva várom, hogy visszaüljön a helyére. *
- Minden okés, dúl a szerelem! Tényleg, minden rendben van! * mondom mosolyogva, majd ahogy Jakre gondolok a hajam egy pillanat alatt vált szőkére, a szemem pedig jegesen kékre. Arcom megszépül, és látható, hogy milyen hatással van rám ez az egész. *
- Nocsak! Ő erről nem számolt be! Mármint hogy ilyen rosszul viselte a távollétemet! De cserébe kimondta a Sz-betűs szót! És veled miújság? Nő a láthatáron?

* Lassú mozdulatokkal kavargatom a kellemes hőmérsékletű kávémat, majd kortyolok bele a mindennél finomabb nedűbe. Ekkor veszem észre az apró, ám annál szebb macskát, amelyik csak úgy besomfordál az ajtón. Most komolyan, pont animágus alakban kell érkezni? Menőzni kell mindenki előtt, hogy ilyet is tud? Szememet körbejáratom unottan, hiszen én pont nem igénylem ezt a fajta elbájolást, és persze csak egy nagyot sóhajtok, mikor elkapják puha kezek és pár lány imádattal kezdi dögönyözni. Tudtam hogy nekem kell kimentenem. Felállok hát és a lányokhoz sietek, akik kissé meglepődve néznek rám, mikor megállok az asztaluknál. *
- Az a macska a haverom. és csak mondom, épp most tapiztok egy pasit, én kezet mosnék inkább és elengedném… ki tudja, hova nyúltatok… * célozgatok arra, hogy vajon melyik testrészét is fogdoshatták meg ennek a perverz gyereknek.. Hangos sikkantást lehet hallani, majd csak azt látom, hogy a macska repül, én pedig úgy kapok utána, és fogom meg a grabancánál, aminél a kölyköket az anyjuk is. *
- Most komolyan, ez kellett? Istenem… férfiak! * dorgálom, majd elteszem a boksz szabad részére. *
- Visszaváltozhatsz, elfutottak fertőtleníteni…. * mondom, majd nyelek bele a kávémba… *

* Mióta hazaértem, azóta nem találkoztam Demyan-nel. Pedig már igazán esedékes volna, lévén, hogy az itteni ügyeimet ő intézte, míg nem voltam itt. Üzent helyettem a falon Jake-nek, ráadásul egy poén volt amit kiírt, és egyébként nem hittem volna, hogy ennyire segítőkész lesz és próbál segíteni nekem. Nem hiába barátok a barátok, ezt eddig is tudtam, most azonban abszolút megbizonyosodtam arról, hogy ő azok közé tartozik. Hónapok óta nem láttam és komolyan hiányzik az örökös csatározásunk és tudnom kell mi történt vele! Vajon van már barátnője?
Lassú léptekkel közeledem az ebédlőhöz. Ide beszéltük meg a találkát, és őszintén szólva úgyis vágyom most egy kellemes kávéra. Úgyhogy mikor megérkezem, megrendelem a magam kis adagját és az egyik eldugottabb boxba ülök. Remélem észre fog venni. Még van öt perce… remélem nem fog késni… *