Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 20 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 2:41 pm

*A labirintusban bolyong. Nem, talán még nem tévedt el, bár igazándiból azt sem tudja, hogy hol van. Fleeriel a fülét hegyezi, és amikor Berill meghallja a szaxofon hangját, felderül az arca.* - Megnézzük, mi ez...? *Kérdezi vigyorogva a macska-daimont, és a hangot követve megáll a konyha bejárata előtt. A szaxofon elhallgat, a lány a fülét az ajtóra tapasztja. Amikor már nem hall semmit, végül benyit, és elfeledkezve arról, hogy nekitámaszkodott az ajtónak, szinte beesik a helyiségbe. Egyensúlyát csak nehezen nyeri vissza acélbetétes bakancsában - ami nem mellesleg pink talprésszel rendelkezik, és egy masni díszíti oldalt, igen, Hello Kitty Collection - , de végül megkapaszkodik valamiben, mondjuk az asztalban, és két, stabil lábra áll.* - Őhm... *Megköszörüli a torkát, amikor meglátja a fiút, Fleeriel magába folytja a nevetését.* - Szia... Őhm, Berill vagyok. *Emeli meg a lila-fehér kockás kalapot úriember módjára.* - Ne haragudj, hogy így Rád törtem, csak... szaxofont hallottam, de akkor talán nem innen... *Ekkor pillantja meg a falnak támasztott hangszert.* - Vagy Te játszottál...? *Kérdezi összeráncolt homlokkal.* - Egyébként ő Fleeriel, a daimonom. *Mutatja be a macskát, aki közben kényelmesen elhelyezkedett az egyik széken. A fiú az asztalon ücsörög egyébként, amikor rátör szegényre, szóval lehet, hogy egy kicsit hirtelen éri a dolog.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 2:32 pm

*Szaxofon jellegzetes hangja szűrődik ki a konyha irányából, majd mintha egy pittyenés hallatszana és a dallam is a csendbe veszik.* -Áh készen van! Nem szánalmas mikrós kaját enni egy mágusiskolában?. De, ha ezt szeretem? *Rántja meg a vállát a gekkó szavaira, aki a konyhapultról figyel. A szaxofont leteszi a földre a fal mellé támasztva, majd kipattintja a mikro oldalát. Különleges darab, pár napja szerezte be Boldortól Nellondban, mágiával működik és remekül melegít mindent. Aztán mivel már nagyon kívánt egy kis mikrós gyors levest, azt is beszerzett és íme készen is van. Kínai leves, sok tésztával, enyhén csípős, ez az illat száll is a levegőben. Beleszagol a kellemes levesgőzbe, majd leteszi a tányért az asztalra és felhuppan a magasított székre.* -Megérte ennyi küzdeni érted! *Mosolyodik el, miközben mélyen belemeríti a kanalat a tányérba és nagyot merít. Olyan élvezettel eszegeti a levest, mintha valami ínyenc fogás lenne, de hát ha valaki szeret valamit, akkor az ha nem is a legkirályibb menü, csak élvezni lehet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 23, 2011 11:52 am

*Valójában nem figyeli meg újra a leányzót, hogy észrevegye a csábos mosolyt, csak továbbsétál a szendvicsek felé, és valami ehetőt rak össze, mondjuk szalámit vesz ki, meg uborkát szed elő, és kenyeret, és ezekkel együtt kerül újra a konyhába, és elkezd szeletelgetni. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy magának csináljon ételt, ami eléggé látszik azon, hogy hogy fogja a pucolókést, és így tovább. Szóval gyorsan le is kerül a kezéből, főleg akkor, amikor Vivi kezet nyújt neki.*
- Siegfried Zauberer, örvendek kisasszony. *Fog vele kezet, de finoman, azért a nyálas-kézcsókot kihagyja.* - Köszönöm nem. *Válaszolja közben fürgén, mert hát a kávéra eddig nem reagált semmit sem. Egyet csettint, és a csettintésre egy házimanó jelenik meg. Jó hát... Ő nem ért, vagy csak egyszerűen nem akar foglalkozni azzal, hogy összerakjon néhány szendvicset. Szóval megcsináltatja inkább vele.*
- Ilyenkor miért kell a kávé?... Inkább aludni kéne.

//Fagy//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 23, 2011 11:38 am

//Olvad//

*Nem sokáig marad egyedül, és mélyed bele a szörnyű ízű szendvicsébe, és lábait lógázva dúdolgatja ugye a bizonyos altatót, amikor egy magas, szőke fiú lép be. A srác egészen kimért, és nem olyan látványt nyújt, mint amihez a véla hozzászokott. A fiú köszöntésére megereszt felé egy bájos, vagy inkább csábos mosolyt, és biccent.* - Köszönöm, Neked is. *Azzal lecsusszan a pultról, és kitölti magának a kávét egy bögrébe. Válla fölött hátrapillant a fiúra, és már nyúlna is a szekrényhez.* - Kávét? *Kérdezi, és ha kér a fiú, akkor kap, ha nem, hát akkor nem.* - Amúgy... Vivienne Mendelsohn. *Mutatkozik be, és felé nyújtja a kezét.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 16, 2011 9:15 pm

* Befejezi a szendvics evését.*- Á nem vagyok vega csak most nem esik jól a hús. Ja az én barátnőm a csokit imádja. Szó szerint imádja, volt olyan nap hogy egy marok csokival sétálgatott zsebében.* Elneveti magát.*- Igen, limcsi az jöhet.* Nevet*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 16, 2011 9:05 pm

*Lorrina sem tesz másképp csak ő sonkát is tesz a kenyérre.*-Vegetáriánus vagy, vagy csak imádod a sajtot?* Van egy barátnőm Franciaországban aki egész álló nap csak sajtot eszik. Ezért én már szinte rá sem bírok nézni a sajtra. Amúgy jó étvágyat.* Majd őis megeszi az elkészített szendvicset utána pedig készít két pohár limondádét.*-Azért remélem a limonádét elfogadod.*Majd egy aprócska mosoly jelenik meg az arcán.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 16, 2011 9:00 pm

* Daran sohasem látott még ilyen kedves embert mint Lorr. De tényleg SOHA.*- Á semmi baj. Nem kell köszi csinálok magamnak.* Szól a hűtőhöz lép és kiveszi a vajat meg a sajtot. Megken egy kenyeret, rátesz egy darabka sajtot és elkezd falatozni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 16, 2011 8:52 pm

*Tényleg lekapcsolták már a folyosókon a lámpát, úgyhogy Lorr nagyon örül, hogy Daran vele tart a konyhába. Útközben a kiscica nyávogni kezdett ezért Lorr előre futott, nehogy netán valami büntetést kapjon emiatt. Mikor belépnek a konyhába az erás lány kiveszi a hűtőből a tejet és kiönti egy tálba a macskának. A maradékot pedig elrejti a táskájába, hogy később a szobájában is meg tudja majd itatni vele. Miközben a kis jószág iszogat Lorr megsímogatja a mcska pedig elkezd dorombolni. Ezután feláll és közelebb megy Daran-hoz. Köszi, hogy elkísértél, és bocsi, hogy kicsit szótlan vagyok csak hát szegány állatka.* Mutat a sarokban lefegyelgető cicára.*-Esetleg csináljak neked egy melegszendvicset?*Kérdezi Lorr a mellette álló lányt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 16, 2011 8:52 pm

* Belép a konyhába és megvárja még Lorr is besétál a cicussal az ölében.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Aug. 15, 2011 4:45 pm

-Oh igen izéé szia * nevet kicsit.*-Hát egy kis keverék..ilyeneket csinálok mostanában..végül vagy édes,vagy savanykás lesz.*megissza ő is az övét,ami pont jó,mert ő szereti a savanyúbbakat is,meg az édest is.*-Semmi különös,és akkor jó.*mosolyog Linára,miközben elmossa a poharat,és visszateszi a helyére.A szívószálat pedig kidobja.Ha Lina hagyja,elveszi tőle a poharat,és ugyanezt teszi azzal is.Kimossa,a helyére rakja,a szívószálat pedig kidobja.*-Benne vagyok! *mosolyog,majd szépen visszamegy a várószobába,a cuccait a bőröndökbe rakja,és vissza siet Linához.*-Indulhatunk! *vigyorog szélesen,és várja az új szobáját.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Aug. 15, 2011 4:39 pm

//Olvad//
- Öö... Szia neked is! *int, majd átveszi a poharat. Beleszürcsöl, majd kicsit savanya képet vág.*- Jóh.. még is mi ez? * dünnyögi, közben próbálja eljátszani azt, hogy iszik.Finom meg minden, csak savanyú.. Végül megissza.* - Hát jól esett. *motyogja, miközben szája szélét nyalogatja a savanyú citrom miatt.* - Mi újság? *kérdezi, majd egy kulcs csomót kezd nézegetni. Egyet kiválaszt, és leveszi a csomóról. A kulcsokat vissza rakja a táskájába, a kiválasztott kulcsot pedig a zsebébe tartja.* - Mit szólnál ha egy saját szobát kapnál? Most esetleg? *kérdezi, persze ha a fiú is beleegyezik. Ha minden rendben alakul akkor feláll.* - Hát akkor gyerünk! *int, majd Pihit felkapja, és az ölében simogatni kezdi, miközben a konyhából kihatol.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Aug. 15, 2011 12:47 pm

*Tom a kis fehér ingjében,piros nyakkendőjében,és farmerjében.A konyha felé tart,ahol szeretne kicsit kísérletezni.Megfog egy poharat,narancslét önt bele,tesz bele citromlevet,cukrot,és folyékonyabb cukrot is.Mindezt összekavarja egy kiskanállal,tesz bele egy szívószálat,készít egy másik ilyet is,majd megindul a lány felé.*-Tessék Lina.*mosolyog a lányra,miközben átadja neki az egyik poharat.Pihinek is önt egy tálkába.*

//fagy//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Aug. 15, 2011 12:26 pm

*Lina egy tunikában és egy fekete topánkában sétálgat a társalgó egyik bejáratához. A konyha felé veszi az irányt, aminek az ajtaja előtt megáll. Felnéz a plafonra, majd lenyomja a kilincset. Szépen betotyog a konyhába, és lábast vesz elő. A lábast megtisztítja, és szépen megtölti cukorral. Egy kis papírt tesz a pultra amit szépen átnéz. A gázra rakja a lábast és kavargatni kezdi azt míg az barna színt nem vált.* - Tej. *majd egy kis szekrénykéből tejet húz elő. A cukor barna folyó, ragadós és fortyogó lett amire ráönti a hideg tejet. A cukor elkezd pattogni a hideg tejtől, így kicsit félre húzódik. újra fakanalat vág a kezébe és a lábast kevergetni kezdi. *~ Hm..~ * A levegő finom karamella illatot áraszt.* - Mesés drága cicám! * Pihi is ott van aki az egyik asztalon nézi a műveletet. Lina egy bögrét és egy kis csészés tálkát vesz elő. A bögrébe egy nagyon picike karamellát önt, és a tálbába is. Leül ahhoz az asztalhoz ahol Pihi leskelődött, és a macska elé rakja a kis tálkát.* - Szuvasodjanak a fogak! *majd a bögrét a tányérka széléhez koccintotta. A ragadós édességet elkezdi inni, majd ha az elfogy csak sóhajt egyet.* - Ez jól esett. majd fogat is moshatunk. Azt hiszem hoztam még egy fogkefét, azt befogjuk neked.* nevet, majd elmosogatja a kis tálkát, bögrét. Almát vesz elő. Ezt az almát kettévágja. Az egyik részét tálba rakja, a másikat egy reszelővel lereszeli alma pépé, és ugyan csak egy csészés tálkára rakja azt. A macska jól lakhat ezzel is. Ő elkezdi harapni az almát, és csak nézi, ahogyan a fehér szőrgombóc eszeget.* - Egészségünkre! *nevet, és egybe betömi a szájába az utolsó falatot. A macska pedig egy kicsi részt otthagy a tálkán amit kikapar a kukába. - Na akkor ennyi volt? *kérdezi a macskától és sietős mosogatásba kezdett. Pihi a sarokba húzódott és elaludt mire ő elkezd egy pohár vizet szürcsölni.* - Én meg ennék még egy kis almát... Nem is reggeliztünk cicmantyuk! *becézgeti macskáját aki csak csavargatja a fülét, jelezve, hogy hallgatja a lány mondanivalóját.*

Vendég

*Végülis, meg tudná tenni. Mondhatna olyat, ami miatt nem menne. De akkor menne máskor... Mikor Yant legközelebb kiüti a kettőhúsz, vagy olyasmi. A válaszra csak halkan elneveti magát. Mintha ez vicces lenne.* - Azt azért nem kell, jó? *Simít végig annak az asztalon fekvő kezein.* - Hétfőn. *Válaszol a kérdésre, majd szintén feláll és a mosogatóba pakol. A csókot viszonozza, majd a másodikon elköszön a fiútól egy újabb csókkal, és felmegy a szobájába... Még két napot van itthon, aztán megy. Remélhetőleg csak két napra. Kétséges, hogy kibírna-e többet Yan nélkül. Ráadásul így még levelezni sem fognak tudni... De túl fogja élni. Muszáj.*

Vendég

- Ha úgy érzed, akkor ki vagyok én, hogy megállítsalak? *teszi fel a költői kérdést, amit már magában is megválaszolt. Mikor letette a teákat, leül a lánnyal szemben, és ő is beleharap a szendvicsbe.* - Nagyon remélem is *válaszol az első falat lenyelése után.* - Mert ha bármi bántódásod esik, a saját két kezemmel gyilkolom meg a kísérőidet, és még az sem fog érdekelni, hogy Gaea emberei. *És láthatóan valóban komolyan gondolja. Ki tudja, békeszerető természete ellenére talán valóban képes lenne megtenni. Belekortyol a mentateába, és egy pillanatra lehunyja a szemét, ahogy a forró folyadék végighalad a nyelőcsövén. Mindig is tudta élvezni a tea ízét, az egyszer biztos. Lassan elfogy a szendvics, és mikor ez megtörténik, megtörli a száját, és a mosogatóba teszi a tányérját. Aztán megvárja, amíg Lil is végez, és rámosolyog.* - Melyik nap indulsz? Csak hogy mikor köszönjek el... *Ha választ kapott a kérdésére, akkor annak megfelelően reagál, tehát ha esetleg nem találkoznak már, akkor elbúcsúzik a tipikus vigyázz magadra, meg ilyesmi sémákkal, aztán csókkal elköszön, és elmegy a szobájába. Vélhetően még aludni is képes lesz...*

Vendég

- Igen. *Válaszol a kérdésre, ő is hallja az ingerült mozdulatokat, a morgást. Kívülről nézve elég vicces jelenet lehet, de ő most cseppet sem érzi úgy, hogy nevethetnékje lenne. Mikor a fiú odalép hozzá, átöleli, és hozzábújik.* - Én is sajnálom. Nem akarok elmenni, de úgy érzem, muszáj. *Majd hagyja, hogy a fiú ellépjen előle és elkészítse a teákat. Ő addig leül az asztalhoz, és beleharap a szendvicsbe.* - Maximum két nap lesz, ígérem. Biztosan nem lesz baj, ne aggódj. *Mosolyog a fiúra, ha az leült vele szemben. Lassan megkönnyebbül, hogy viszontlátja Yant. Mármint az igazit. Az övét. Ha elé kerül a tea, bele is kortyol, mintegy nyugtatóként... Na igen, arról még mindig nem tud, hogy mennyire megnyugtatta az a tea, amit azon a bizonyos délutánon ivott, Yan szobájában...*

Vendég

- Igen *válaszol hangsúlytalanul, majd visszakérdez.* - Teát? *Ha a válasz igen, még azt is megkérdezi, változatlan közömbösséggel, hogy milyent, és előszed még egy filtert. Rá se néz a lányra, de hallja, ahogyan az ingerült mozdulatokat tesz, amitől ő is csak egyre idegesebb lesz. Elsőre sikerül is túltöltenie a lábost, mire morog valamit az orra alatt, és leönti a felesleget, aztán ugye felteszi forrni. Ekkor éri a lány halk kérése, mire kissé természetesebbé válik a tartása. Sóhajt egyet, majd megfordul, és a lányhoz sétál.* - Igazad van *mondja halkan, majd egy csókot nyom a lány homlokára.* - Sajnálom. Csak féltelek. *Nem túl bőszavú, de már érzelmek vannak a hangjában. Meglepő, de a lánynak láthatóan már csak egy gyengéd szavába kerül, és a jég mintha nem is létezett volna soha. Ahhoz képest, amilyen nehezen ez eleinte ment, ez már haladásnak elkönyvelhető. Határozottan. Közben elkészül a víz, úgyhogy a fiú ellép a lánytól, és pár gyors mozdulattal a csészébe vagy csészékbe tölti a vizet, elkészíti a teát vagy teákat, és az asztalra rakja, a tányérok mellé.*

Vendég

*Nem néz hátra, ahogy Yan belép, csak a hangján hallja a változást.* - Elnézést. *Ejti ki fagyosan, fura hangsúllyal, így ritkán szól a fiúhoz. Majd ugyanazon a hangon tesz fel egy kérdést.* - Kérsz szendvicset? *S ha az igennel válaszol, akkor kettőt, ha nemmel, egyet áll neki készíteni a pulton, ingerült mozdulatokkal vajazva meg a kenyeret, majd úgy csapkodva rá a szalámit és a sajtot, mintha az megbocsáthatatlan bűnt követett volna el ellene. Aztán megfordul, és az asztalra rakja az tányérját, meg talán Yanét, és ekkor tekintete a fiúra siklik. Túlságosan élénken élnek benne az emlékek, mikor a fiú így viselkedett. És hirtelen úgy érzi, az megállíthatatlanul távolodni kezd tőle - ő pedig, mondhatni, bepánikol. Csak áll az asztal mellett, félig rá támaszkodva, míg végül halkan megszólal.* - Ne veszekedjünk. *Szinte már suttog, de a fiú így is biztosan meghallja. A dühe igen gyorsan elpárolgott, egyszerűen nincs más dolog a világon, amitől annyira fél, mint Yantól, amikor így viselkedik. Nem azért, mert az bántaná... Hanem mert ilyenkor túl közelinek tűnik a lehetőség, hogy elveszíti.*

Vendég

*Felsóhajt. Szóval igen. Nagyon nem tetszik neki a dolog, mert máris egy rakás ellenérv merül fel az agyában, hogy miért is nem kellene mennie a másiknak, pláne nélküle, de azt is tudja, hogy akármelyiket hozná fel, csak ellenkezést kapna cserébe. Vitatkozni pedig semmi de semmi kedve. Nem is lenne értelme, tudja jól, de akkor is... Egyszerűen nem tetszik neki ez az egész. A zongora hangján túl kínos csend ül közéjük, amit végül Lil tör meg. Yan biccent, leüti az utolsó hangokat, majd feláll, és lassú, kényelmes léptekkel követi a lányt. Mélyen a gondolataiba merül, és csak akkor eszmél fel, mikor bevágják az orra előtt az ajtót. Ingerülten elhúzza a száját, és kicsit nagyobb erővel nyitja ki, mint amit most kinézett volna magából. Belépve pedig a már régen látott maszkkal az arcán szólal meg.* - Örülök, hogy kettőnk közül te vagy az idegesebb, de azért legközelebb ne csapd rám az ajtót, ha megkérhetlek *mondja, teljesen kifejezéstelen hangon, talán csak egy halovány idegesség hallatszik benne, majd az egyik szekrényhez sétál, és kissé indokolatlanul hirtelen mozdulattal nyitja ki az ajtaját. És ugyanilyen lendülettel szed elő belőle teafiltert - mentát, mert az kerül először a kezébe -, meg cukrot. Aztán átsiet egy másikhoz, ahonnét csészét szed elő, meg keres egy lábost, amiben feltesz egy kis vizet forrni. Nem látszik rajta, hogy ideges - valaki olyan szemében, aki nem ismeri. Mert Lil tudhatja, hogy ez a viselkedés jelzi legcsalhatatlanabbul, hogy a fiú nincs éppenséggel jókedvében. A jégszobor Yan.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Aug. 04, 2011 9:41 pm

- Hmmm... Te aztán tudod mitől döglik a légy!* Nyalja meg a szája szélét a lány, és beleszippant a levegőbe.* - Igazi görög specialitás!* Neveti el magát, és már le is ül a felkínált székre.* - Jaj Darius, túl jó vagy hozzám!* Sóhajtja hangosan, és mosolyogva hozzálát a vacsorához. Gyorsan lapátol. Nem valami kecses, finom, nőies mozdulatokkal, ezek a jelzők nem hozzá illenek. Nem eszik gusztustalanul, sem pedig illetlenül, de mégse úgy, ahogy azt elvárnák egy nőtől. De ez most eszébe se jut. Alig öt perc alatt benyomja a salit, mintha ott se lett volna. Amíg eszik meg se szólal, csak a tányérjára figyel. Csak akkor néz fel végül, amikor már végzett, és csak ekkor veszi észre milyen gyors is volt. Darius körülbelül a felénél tarthatott, amikor végzett. Elpirul.* - Éhes voltam.* - Válaszolja meg a ki nem mondott kérdést.* - Nagyon finom volt, köszönöm a vacsit.* Feláll, és hamar puszit nyom az arcára, majd elmosogat. Nem használ mágiát, hókuszpók nélkül a saját kezével mossa el a tányérját és az evőeszközöket, majd lassan elpakol. Van ideje, nem siet sehova, ilyenkor sose veszi igénybe a pálcáját. Jobb szereti a saját kezét használni, bűbájt csak akkor alkalmaz, ha nagyon muszáj. Amikor úgy látja, hogy végzett a fiú is, elveszi tőle is a tányért a villával és a késsel együtt, és elmosogatja, már, ha az hagyja. Aztán hirtelen megint rátör az álmosság.*
- Most aztán bárhol el tudnék aludni! Nagyon álmos vagyok.* Jut eszébe.* - Szerintem most jobb, ha lefekszünk, késő van. Mit szólsz?* Kérdezi hátrapillantva.*

Vendég

- Igen. *Bólint a féloldalas mosolyával, igen, azzal a Seldrit-mosollyal.* - Ha akartam, ha nem, naponta kellett gyakorolnom két órát egészen hét éves korom óta, szóval mondjuk, hogy egész jól megy. *Neveti el magát. Nem, nem egoista, ezek csupán tények. Így nevelték, szigorú napirend szerint, amibe ez is beletartozott, ő pedig, mint minden mást, lelkiismeretesen végezte. A lány szavaira ismét elmosolyodik.* - Téged is, Sel. *Furcsa, nem sokszor ejtette ki még hangosan a lány nevét...gondolatban annál többször, de az más kérdés. Megfordul, a joghurtot kiönti egy tálba, és belekever mindenféle fűszert, elég rutinosan csinálja. Oldalra nézve a mellé lépő lányra mosolyog.* - Tzatziki saláta. *Válaszol a kimondatlan kérdésre, majd a zöldségekhez lép, olívaolajat önt rájuk, összekeveri őket, majd szétosztja két tányérba, és rálocsolja az öntetet.* - Voálá! Vagy hogy mondják... *Lép az asztalhoz, letéve egymással szembe a két tányért. Egy hirtelen ötlettől vezérelve előkerít egy gyertyák, és középre rakva meggyújtja, majd újra kihúzza a lánynak a széket.* - A vacsora tálalva, hölgyem... *Vigyorog, majd ha az helyet foglalt, leül vele szemben.* - Jóétvágyat! *S ha az nekikezd, ő is elkezdi enni. Ja, persze rakott villát is, meg szalvétát...*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Aug. 04, 2011 9:09 pm

- Ó, nagyon kedves! * Válaszolja színpadias hangnemben, és helyet foglal természetesen a felkínált széken. Próbál nem kíváncsiskodni, de folyton azon kapja magát, hogy önkéntelenül is, de nyújtózkodik, a nyaka, hogy meglesse milyen finomság van készülőben. Biztos benne, hogy remek szakács a fiú és csak szerénykedik. Azért figyelmesen hallgatja a mondókáját is, egyszerre több mindenre is tud figyelni.* - Tudsz zongorázni?* Csillan fel a szeme. Minden érdekli, ami új, amit még nem hallott róla. Ő is tud, de csak nagyon kicsit, mindig is utálta a zongoraórákat. Értelmetlennek és feleslegesnek tartotta, annak ellenére, hogy imádja nézni és hallgatni ahogy mások játszanak. De tudja magáról, hogy tehetségtelen, és nem is érdeklődik nagyon a zeneművészet iránt. Sokkal jobban leköti a természet szépsége és a sportok kihívásai.* - Nos, ennek örülök. Jó újra látni.* Mondja ki az igazat, nem zavartatja magát. Csöndesen figyeli ahogyan nézi őt a szokásos félmosollyal az arcán, és belekortyol az üdítőjébe.* - Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi finommal lepsz meg.* Már nem tud tovább ülni a fenekén, inkább odasétál Darius mellé, hogy végre eleget tegyen kíváncsiságának, mert leküzdeni azt nem tudja. Csak reméli, hogy a fiú hagyja, hogy megnézze mi van készülőben.*

Vendég

*A lány jókedve ismét átragad Dariusra is, nem kell hozzá sok idő, lassan ő is úgy érzi, csodás a kedve, sőt, ennél jobb napja még nem is volt. Ő nemigen szokott hozzá, hogy élvezze az életet, inkább, beletörődött, hogy muszáj, szóval csinálni kell, nem nyavajogni rajta. Pedig lett volna rá oka! De a múlton már úgysem változtathat. Ezért inkább beletörődik, és él. Különösebb lelkesedés nélkül, de megtesz mindent, amit kell.* - Nos, akkor örülök. *Mosolyogva lenéz a lányra, majd ugyebár belépnek az ebédlőbe.* - De ne várj sokat, nem vagyok túl profi... *Neveti el magát, majd kihúzva egy széket ünnepélyesen a lányhoz fordul.* - Foglaljon helyet, hölgyem! *S ha az leült, betolja alá a széket, majd a hűtőhöz lépve kipakol egy csomó zöldséget, meg egy doboz joghurtot, a szekrényből meg fűszereket.* - Hogy az én napom? Nos... Reggel sétáltam egyet, aztán olvastam, ebédeltem, majd délután zongorázgattam egy keveset. Aztán eszembe jutott, hogy mi hiányzott mindebből, és megkerestelek. *Fordul hátra a szokásos félmosollyal az arcán, majd a konyhapultnak támaszkodik. A kések éppen egy uborkát hámoznak és szeletelnek össze. Tzatziki saláta készül, görög specialitás - bár elég ismert a világ többi részén is.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Aug. 04, 2011 8:42 pm

- Akkor menjünk, együnk valamit.* Egyezik bele mosolyogva, majd fel is pattan, nem késlekedik.* - Kíváncsi vagyok a főzőtudományodra.- *Kacsint rá széles vigyorral, és elneveti magát. Majd kicsattan az örömtől. Még a Jenilia említése se veszi el a kedvét, egyszerűen túltette magát rajta. Számára már csak egy rossz emlék, nem több. A folyosón való séta.. Nos..khmm.. Nem éppen tud elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, beletörődötten megy a fiú mellett, de azért még mindig boldog. Boldog, hogy Dariussal lehet, és boldog, hogy tisztázódtak a dolgok.*
- Nagyon jó, mint mindig.* - Válaszol nemes egyszerűséggel. Számára természetes, hogy élvezi az életet, számára a kihívások is csak nehéz játékok.* - Reggel korán ébredtem, kicsit sétáltam, ellátogattam a lovardába, majd hazajöttem, és olvastam.. Ja, meg ebédeltem. Aztán amint látod elmentem futni, csak az eső miatt kevesebbet, mint terveztem. De sebaj.* Mire befejezi a kis monológját már a konyhában találja magát, és csak a fejét vakarja, hogy érhettek ide ilyen hamar. Neki mindig olyan hosszúnak tűnt az út...* - Most mesélj, te, és készíts valami finomat! A kedvencedet, lehet bármi, de ne áruld el, hogy mi az!* Ő maga addig előkap egy kis üdítőt a hűtőből,tölt mindkettőjüknek majd leül az asztalnál. *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 02, 2011 8:36 pm

*Lassan de biztosan lelépcsőzik a másodikról, a fülét hegyezve, hiszen már nem szabadna a lépcsőket használnia, hanem teleporttal kéne járnia. De ameddig nem kapják el, addig nincs gond, és most senki nem jött vele szembe, vagy épp időben tűnt el egy sarkon. Otthon igazából nem szoktatták ahhoz, hogy éjszaka lejárjon enni, de már három éve van az iskolában, és ennyi idő alatt sikeresen eltűnt az étkezéssel kapcsolatos napirendje. Ma kihagyta a vacsorát, mert éppen a szobájában ücsörgött azon tanakodva, hogy babakék, vagy babarózsaszín legyen a szalvéta a fogadáson, de igazából gondolhatja mindenki, hogy egyik szín se felemelő. Majd megbeszélnek mást, valami halál egyszerűt de elegánsat. Mikor leér a konyhába, csak könnyedén belöki az ajtót, nincs rajta semmilyen köpeny, se semmilyen felszerelés, csak póló-nadrág-cipő, és a hátán a botja, az mindig nála van. Mikor meglátja az éppen eléggé elhelyezkedett lányt kávézgatni-vacsorázni, akkor csak átfut rajta a tekintete, de azzal a lendülettel sétál is tovább a hűtő, kamra, vagy ilyesmi felé, hogy szendvicset rakjon össze.* - Jó estét, és jó étvágyat. *Szól azért oda, udvariasan, egy egyszerű kedves mosollyal, de látszik rajta, hogy ez igen csak betanult mosoly, és nem olyan őszinte, hisz nem is ismeri ki ez, és eléggé... unszimpatikus neki első látásra.*

//fagy >.