Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 21 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Aug. 02, 2011 8:22 pm

*Vivi a pultnak támaszkodva még int a távozó lánynak, miközben nagyot harap a másik kezében lévő szendvicsbe, és ezzel a mozdulattal a csuklójába törli a száját. Amikor a konyha ajtaja csukódik, még egy darabig csak ácsorog magában, és a selyemsonkás-sajtos-puffasztott-rizst pusztítja, majd - miután megfőzött magának egy jó adag, erős feketekávét - egy másik szelet szendóval, felhuppan a pultra. (Persze miután lesöpörte az asztalról az össze morzsát. A földre.) Keresztbe teszi hosszú lábait, és a kávéjába szürcsölve lejjebb húzkodja a nem éppen hosszúnak - sőt, sokkal inkább kifejezetten rövidnek - mondható fehér farmerszoknyát, és lábait lógázva vacsorázik tovább, miközben egy régi altatót dúdolgat halkan.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 8:27 pm

//Fagyunk.//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 8:25 pm

*Bólint a találkozás ötletére, majd minden bizonnyal összefutnak, hogyha nem, akkor James finoman odairányítja majd Valerielt Wandához, hiszen annak a lánynak is jól jönnének barátok, akármennyire hiszi, hogy neki a népes családja és a saját kis világa tökéletesen elég.Végighallgatja a Aicharól szólottakat, és kissé összevonja a szemöldökét.* - Van ám olyan unokatestvérem is, aki muglik között nevelkedett. Mi Mindenhol ott vagyunk. *Egy kis ferde félmosoly kerül az ajkaira, mintha csak valami maffiózó családról lenne szó. Habár a harmad-unokatestvér vonalat annyira nem ismeri, de úgy emlékszik, hogy egyikőjük jól ismeri a mugli eszközöket is, Crystal. Na de nem tuti. A háziállatok hallatán elszorít egy mosolyt összepréselve az ajkait, de nem akarja megbántani meg semmi.* - Ó, értem. Én nem szoktam házban állatot tartani, de biztosan nagyon... szőrösek. Mármint aranyosak. *Próbálja kijavítani magát, mert valahogy ő nem az az állattartós fajta, a daimon persze kivétel, mert azzal nem i tud mit csinálni. De ha tartana állatot, akkor tuti kint a természetben és sose hozná el a természetes körülmények közül. Bár egy nyúlnál... Kint csak megennék.* - És végül is mit lehet csinálni velük a simogatáson kívül? *Kérdez rá, megdöntött fejjel, komoly, bár elég bárgyú érdeklődéssel.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 8:10 pm

- Nálam különcebb? Érdekes ember lehet, szívesen találkoznék vele. *Mondja egy mosollyal, elvégre ő a különc emberekkel tudja a legjobb barátságokat megkötni, hiszen ő maga is különc, és a hasonló emberek általában egymásra találnak, és barátok lesznek.* - Tudod ő nem az az ember, aki bármit is szeretne csinálni. Se énekelni nem tud, se hangszeren játszani, táncolni talán, meg rajzolni is, de nem szeret. Igazából eléggé befelé forduló lány, és sokszor olyan, mint akit nem érdekel semmi. Egyedül talán tanulni szeret, bár azt lehet azért csinálja, mert a kötelességének érzi, meg a mugli dolgok érdeklik őt. *Mesél egy keveset az unokatestvéréről, aki másképpen furcsa, mint ő, aztán a fiú kérdésére bólint.* - Köszönöm. *Elveszi a poharat, és egy húzásra megissza a tartalmát.* - Egész nap nem ittam semmit. A szobámban voltam a két nyuszimmal, akiket most ott hagytam, és csak későn jöttem rá, hogy már ennyi az idő. Nagyon jól el lehet múlatni velük az időt. *Mosolyog, miközben beszél, látszik rajta, hogy nagyon szereti a két háziállatát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 7:59 pm

- Valahogy azért éreztem. *Nevet kissé a lánnyal, aztán lassan elhalkulva figyeli a reakcióját. Szerencse, hogy szólt, hogy nyelje le, mert akkor most is lett volna egy félrenyelős mutatvány, az tuti. A Valerieles válaszra azonnal elkezdi bőszen rázni a fejét, sármosan kócos szőke haja próbálja követni a fejét.* - Ó, nem-nem, hozzá nem lehet senkit se hasonlítani. Bár lehet, hogy találnátok közös hangot, de te is elámulnál, hogy még nálad is különcebb. *Mondja a fiú, de minden szavában csupa szeretet, ami más szájából bántó lenne, az övéből messze nem az. Kicsit összevonja a szemöldökét a másik lányról hallottak miatt.*
- Ez furcsa, nem nagyon szokott kijárni? Így persze, hogy rosszul érzi magát. De ne aggódj, van néhány ismerősöm, rá uszítom őket és könnyedén megszereti az iskolát. Mit szeret, táncolni, énekelni, színészkedni, zongorázni, rajzolni?... *Mindre van egy-egy testvére, de még többre is, akad manga és anime fan, meg ezernyi más, szóval valaki csak meg tudna vele barátkozni, és egy barát már kötődés.* - Kérsz inni? *Kérdez még rá előzékenyen, mielőtt visszatenné a narancslevet, és ha kér a lány, akkor tölt neki is egy pohárral.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 7:50 pm

- Nem szokásom lányokat stírölni. *Mondja, a 'nem bámultad eleget a szemét' mondatra, és kissé elneveti magát, aztán amikor a fiú arra kéri, hogy nyelje le a falatot, megteszi, és úgy hallgatja a fiút.* - Nyolc? Az igen! *Esik le az álla, és kerekednek el teljesen a szemei. Nem gondolta volna, hogy Arinak ennyi rokona jár ide, hiszen James-en kívül eddig nem találkozott egyel sem.* - Soha életemben nem láttam, de akkor hozzám hasonló személyiség lehet. *Mutat végig a rózsaszín ruháin, aztán megrázza a fejét, és elkezdi enni a szendvicsét, amikor egyszer csak James megint kérdez tőle. Gyorsan lenyeli a falatot, hogy szinte azonnal válaszolni tudjon.* - Egyetlen egy van. Aicha Aphrodite Gloria, az unokatestvérem. Mostanság állandóan a szobájában gubbaszt, nem hajlandó kijönni, csak akkor, ha óra, vagy program van. Bár ha nem kötelező, akkor nem jön ki, pedig próbálom kicsalogatni, de ő minden áron haza akar menni. Azt mondta, hogy nem érzi itt jól magát. *Mondja kissé szomorkásan, régebben reménykedett benne, hogy az unokatestvére is jól fogja itt érezni magát, és rossz neki, hogy tévednie kellett.* - Tudod, amikor valamibe nagyon beleéled magad, akkor eléggé fáj, ha nem úgy történik, ahogy te elképzelted. *Szomorkás a hangja, de próbálja leplezni, ezért azt, ami a szendvicsből még maradt, a szájába tömi.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 7:37 pm

*Na hát akkor meghívja egy szendvicsre a lányt, szépen megcsinálja, és egy tányéron odatolja elé. Mikor éppen kimondja, hogy ikertestvérek, a lány elég furcsán reagál, így James aggódva pislog rá, hogy ez most pozitív avagy negatív reakció. De hát végül is csak azért akar megfulladni, mert nem ismerte föl.* - Ó igazán semmi gond, ő lány, én fiú, neki macska, nekem kutya. Biztos nem bámultad eleget a szemét, hogy felismerd az enyémben az övét, de ez nem nagy bűn. *Nevet fel kissé aztán az újabb kérdésre elgondolkozva felelne... De előtte azért még tesz óvintézkedéseket.* - Szerintem nyeld le a falatot. Ha jól számolom nyolc. Ebből van aki elvan a maga világában és maximum eltáncolni láthattad a színházterem felé, például Valeriel. Alacsony, lilahaj, kék szem, idétlen színes ruhák és gyönyörű mozgás. *Mutatja be az unokahúgát, mert ő eléggé sokszor jár kel a kúriában, de igazából olyan, mint egy elvarázsolt hercegnő, csak táncol, énekel, de nem szól senkihez, ameddig meg nem töri valami az álomvilágát két piruett között.*
- Neked van itt rokonod, vagy iskola előtti ismerősöd? *Fordítja azért még is csak vissza a kérdést, a szendvicse közben el is fogyott, nagyétkű srác és eléggé gyorsan is eszik. Az asztalnak lazán nekidől és úgy néz Wanda felé, mert elvben még állnak, nem ültek le. Legalább is James nem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 7:29 pm

- Aha. *Adja meg végül magát a szendvicsnek, így legalább nem kell főznie, sőt, még a kisujját sem kell mozdítania azért, hogy kaja legyen előtte.* - Köszönöm szépen. *Mondja, amikor a fiú lerakja elé a szendvicset, elveszi és beleharap, miközben hallgatja, hogy mit válaszol. Amikor az 'ikertestvére' szót kiejti a száján, a lány majdnem visszaköpi a szendvics falatot, aztán nagy küzdelem árán a szájában marad, és gyorsan lenyeli, nehogy megint ilyesmi történjen.* - És én nem ismertelek fel... Istenem, de ostoba vagyok, pedig Ari mesélt már rólad. *Beszéd közben a fejét rázza, és maga sem érti, hogy lehetett ennyire buta, hogy nem jött rá hamarabb.*~Hiszen még hasonlítanak is.~*Gondolja magában, aztán végignéz a fiún, aki szinte teljesen olyan, mint Ariana fiúban, közben pedig hallgatja a Ravenwoodokról szóló elméletet.* - Na és összesen hány Ravenwood jár ebbe az iskolába? *Kérdezi kerekre nyitott szemekkel, aztán megint beleharap a szendvicsbe, mert most már nem fenyegeti az a veszély, hogy visszaköp valamit.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 7:14 pm

*Hogy miért is nézte a leányzó ennyire az ajtót, kicsit felnevet, de csak egyetlen felnevetés erejéig, aztán csak megmosolyogja a dolgot.* - Kérsz mondjuk egy szendvicset? Kenyér, vajkrém, sajt, téliszalámi? *Kérdez rá, és hogyha igenlő választ kap, akkor csinál még egy szendvicset, hogyha nem, akkor beleharap a szendvicsébe. Hogy ki miért kerül arra a szakra, ahol van... Hát, az idővel mindig elválik. Talán az ő dolga a jó útra terelni a "gonoszodó" naxisokat a jó jellemével. Nem tudhatja. A név és a szak hallatán kicsit összevonja a szemöldökét, de csak futó furcsállás, ismerős neki ez a név.* - Belsirion.* Toldja azért hozzá, miután lenyelte a falatot, egyik kezével odanyúlva a kitűzőjéhez, kicsit megcsillogtatni. A következő kérdésnél éppen teli a szája, de azért bőszen bólogat, látszik hogy eléggé jó kedve van, és az egyeztetésen is kissé derül.* - Rokonnál talán picit több. Az ikertestvére vagyok. *Mondja, és így talán valamivel tisztább, hogy miért ismerős a neve, biztos Ariana említette már.* - Úgy tudom, hogyha szembejön veled Ravenwood az iskolában, az mind-mind rokon, véletlen névegyezés nincs. De persze lehet, hogy változott, mióta utoljára láttam a diáklistát. *Ex-szakmegbízott így néha-néha egy megnyerő mosollyal olvasgatta már a diákok névsorát. Nem is olyan kevés az. Tovább eszegeti a szendvicset félkézzel, másik kézzel pedig a hűtőt nyitogatja, valami gyümölcsléért. Otthonosan mozog, az tuti.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 7:06 pm

*A lány csak ücsörög ott, hol a szakácskönyvet, hol meg az ajtót nézve, amikor egyszer csak betoppan egy fiú, aki azonnal hozzá is szól. Wanda pedig, mint aki hirtelen azt sem tudja hol van, úgy válaszol, ennek következtében majdnem leesik a székről.* - Szia. Igazából nem, csak nem tudom eldönteni, hogy húst, vagy tésztát főzzek magamnak, és gondoltam mindjárt jön valaki, aki eldönti helyettem, aztán rájöttem, hogy ezt senkitől sem kérhetem. *Vallja be, aztán figyeli, ahogy a fiú megcsinálja a szendvicset, a bemutatkozásra, csak utána válaszol.* - Én pedig Wanda Dorcas Gloria vagyok. Naxeldires. *Az utolsó szót úgy mondja ki, mint aki baromi büszke arra, hogy arra a szakra osztották amire jár, és ez félig fedi is a valóságot, elvégre szeret ő naxis lenni, csak éppenséggel nem tudja miért került éppen ide, a sötét mágusok közé. Nem sokkal később pedig a lánynak mintha hirtelen fény villanna a fejében, eszébe jut valami.* - Te Ariana Ravenwood rokona vagy, vagy csak véletlen a név egyezése? *Kérdezi, és látszik rajta, hogy tényleg érdekli a dolog, elvégre Arianával elég jó barátságban vannak.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 6:59 pm

*Egy hosszú köpenyes fiú jelenik meg, eléggé fel van öltözve, egyrészt, mert kintről jött, másrészt mert a hátán lévő behúzott szárnyát takargatja, nem óhajtja reklámozni a dolgot. Kint nincs valami jó idő, már így este, pedig hát nyár van, még mindig kint kén strandolni... Na mindegy, itt bent a labirintusban az időjárás nem nagyon szokott változni, de nagyon nem vetkőzik le, csak lesétál, hogy valami szendvicsszerűt összerakjon, jó sok hússal. Nem nyúl ő, hogy salátákat egyen magában. Kell a kenyér és a hús. Mikor beér azonnal beleakad egy leányzóba, aki láthatóan az ajtót stírölte. Deanne a daimon is jön utána, de most igazából cselekedni semmit nem cselekszik. James barátságos mosollyal közelebb sétafikál, és ráköszön.*
- Szia, vársz valakit? *Kérdez rá, majd hozzátoldja a nevét is, mert nem igazán tudja hirtelen, hogy találkoztak e már.* - James Ravenwood, és Deanne. *A köszönés után még kérdőn néz felé, aztán a hűtőhöz lép, átnézi a kenyértartókat, ilyesmi, és szendvicset gyárt elég ügyesen, de nem a "kiskésekhez"(nagy recés kenyérvágó kés) van szokva, hanem a kardhoz.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Júl. 30, 2011 6:54 pm

*A mai nap Wanda ki sem dugta az orrát a szobájából, csak a nyuszijaival játszott, de egy idő után megéhezett, úgyhogy szökkengetve és énekelgetve a konyha felé vette az irányt, hogy készítsen magának valami ennivalót. Mint mindig, ma is tetőtől talpig rózsaszínbe öltözött, haját pedig kiengedte, és egy babarózsát tűzött bele. Bemegy a konyhába, leül, elővesz a zsebéből egy szakácskönyvet, és elkezdi a recepteket nézegetni.*~Mit kéne enni? Valami tésztát... vagy talán húst?~ *Gondolkodik, közben folyamatosan figyeli az ajtót, hátha akad valaki, aki megmondja neki, hogy mit egyen - bár ez elég valószínűtlen.*

Vendég

- Csak nyugodtan, A neved fent van a listán. Még kopognod sem kell. Hát az én részem viszonlag egyszerű és tele fényképekkel meg rajzokkal. *Vonja meg a vállát Lini, majd Lorr-ral együt nevetni kezd.* -Giselle-nek? Szerintem egyszerű, de elegáns. Mégis van benne valami más. Lehet, bár egyszer besurrantam a szobájába. Akko nem volt semmilyen összeszurkált kép. Még ki se pakolt.*Nevetgél tovább a szőkeség.* -Persze. Ő szeret öltözködni. Biztosan. Ha nem említettél neki akkor jóban lesztek. De ha igen akkor nem iszem, hogy ti lesztek a legjobb barátnők. *Homlokráncolva figyeli Lorr röhögőgörcsét miközben ő is kacag.* Se... Semmi gond. * Lassul a lélegzése, és a röhögést is abbahgayja. Pár perc múlva nyugodtabban folytatja.* -Köszi. Igazából azt rajzolom le, ami eszembe jut. Szívesen, de nem tudom mit rajzolhatnék. Majd kitalálom. Rendben. Benne vagyok. Egy rajz, egy dal. * Mosolyog vidáman, majd elnyom egy ásítást.* -Ne haragudj, de elég késő van. Ideje mennem. a Delfin hálóban megtalálsz. A kép meg ezen a héten meg lesz. Jó éjt. Bocsi, de felkutatnom majd az unokatestvéremet is. Szia. * Búcsúzik el Lorr-tól, mert az userek kissé agyhalottak. Felkapja a táskáját, majd elindul a szobája felé. Az ajtóban még int Lorr-nak, aztán visszatér a Delfin hálóba.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Júl. 28, 2011 9:31 pm

*Későre jár már. Lorraine ilyenkor már nemigazán életképes, de azért még megpróbál úgytenni mintha minden rendben lenne.*- Ha nem zavarok egyszer énis szívesen meglátogatnálak. Egyszer szívesen megnézném a lakásotokat biztos szép lehet. Amúgy azon gondolkoztam Giselle-nek vajon milyen lehet a szobája? Lehet az ellenségei képeivel van kitapétázva a fal és mindnek kiszúrkálja a szemét.* Amint elhagyja a száját ez az elmebeteg ötlet hangosan felnevet.*-Miért örülne nekem, őis szereti a ruhákat? Ha igen akkor azonnal megyek is hozzá. Mileszünk a legjobb barátnők.*Majd ismét felnevet. Aztán egyszercsak rátör a röhögőgörcs és nem bírja abba hagyni. A következő pillanatban már a földön találja magát.*- Jajj bocsi néha megesik. A te rajzaid nagyon profik. Egyszer rajzolhatnál nekem valami szépet emlékbe. Én pedig írnék neked egy dalt.* Persze ezek csak újabb ötletek, amik megvalósításra várnak, de egyáltalán nem biztos, hogy lesz is belőlük valami. Az erás lány újabb narancslevet tölt immáron egy új pohárba. Annak reményében, hogy ezt most nem töri el. Utána pedig várakozva ül az asztalnál. Hátha beszélgetőpartnere egy újabb témával rukkol majd elő.

Vendég

*Elfogadná a naracslevet, de Lorr megelőzi őt. Felesleges volt a kérdés, ha alapból öntött. Mindegy. * -Köszi. *Mosolyodik el halványan, majd belekortyol a lébe. Némán hallgatja a szobáról a beszámolót.* - Az jó. Hát nálunk otthon egy rakat antik bútor van. Amolyan félig modern félig régies berendezésű ház. * Most meg bútorok...* - Én a Delfin hálóban lakom, bár úgyis megtalálsz. Az ajtóra ki van függetszve hogy "Tilos a belépés és Szabad bejárás". Ez egy lista, amin legtöbb ismerősm szerepel. Gis neve az első a tiltott listámon.* Nevet fel. Tyline kissé bolonos hangulatban van. Mivel látja, hogy elfogyott a melegszendvicsre való, ezért visszateszi a sütőt a helyére.* - Attól függ hány emberrel sikerül találkoznom. *Moslyodik el újra, majd kiissza a maradék gyümölcslevet a pohárból.* -Tényleg? Gis biztos örülne neked. *Vigyorog gonoszan. Persze nem akarja Giselle-t Lorraine-re uszítani csak muszáj volt megjegyeznie. Aztán ugye kiborul a táska és Lorr segít neki. Úgy látszik az Eramiros barátnője is kiszúrta a csoportképet.* -Fogalmam sincs. Nem az enyém. *Vonja meg a vállát a szőkeség, aztán Lorr sikeresen összetöri a poharat. Mielőtt még csinálhatna valamit az Erás lány intézkedik. Így hát nem mozdul a helyéről.* - Én szabadidőmben csak rajzolni szoktam. Tudod a rajzaimnak van jelentése csak rajtam kívül nem sokan érthetik mire gondolok.* Szólal meg kicsit elmerengve. Közben pedig burkoltan céloz arra, hogy a vázlatfüzete egyenlő a naplójával, de ezt senki nem tudja. Egy embert kivéve. Violette-et. Okos kislány ő. Hamar rájött a nővére kis trükkjére.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Júl. 28, 2011 8:52 pm

*Lorraine időközben a második szendvicsét is elfogyasztotta utána pedig töltött magának egy pohár narancslevet.*-Kérsz teis?*Kérdezte Tylint, majd autómatikusan töltött neki is egy pohárral.*-Igen egész nagy szobám van. Bár kicsit lerobbant, de nekem tetszik. Mindíg is vonzottak az antik bútorok. Az én szobám a nyest hálóban van a bal oldalon. Nyugodtan meglátogathatnál. Nagyon örülnék neki. És te merre laksz?* Kérdezi a lányt majd levesz egy banánt a gyümölcsöskosárból. Mikorra Tyline leveszi a melegszendvicssütőt addigra már nincs mit megsütni, de azért megköszöni a lánynak a segítséget.*-Akkor mozgalmas napod lesz. Én azt terveztem, hogy varrok egy új ruhát. Szabadidőmben ruhákat tervezek. Már van egy halom és nincs helye ahova tehetném, de azért élvezettel csinálom.*Miközben beszélgetnek egyszercsak kiborul Tyline táskája. Lorraine azonnal kézségesen segít, de nem tudja megállni, hogy közben ne nézegesse a képeket. Hirtelen egy csoportképre lesz figyelmes.*-Hát ez meg honnan van?*Kérdezi a lánytól, majd őis visszaül a székére, ám egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően az asztalon lévő narancslé kiborul. A pohár pedig eltörik.* -A fenébe hát ez nem lehet igaz.*Gyorsan hoz egy felmosórongyot és feltörli a ragadó padlót. Az üvegszilánkokat pedig kidobja a kukába.*

Vendég

- Tényleg? Jó neked. Az enyémben nem férne el. Melyik is a szobád? Ha nem lenne baj néha elnéznék oda.*Na igen a zongorák. Tyline imád zongorázni. Blanchardéknál egy fekete van a bálteremben és egy fehér a szalnban. Antik darabok. A családnak nagyon fontosak a régiségek. (Bár ez a mostani generációt annyira nem köti le.)* -Nem köszönöm. Ilyenkor már nem szoktam enni. *Utasítja vissza finoman Lorr-t miközben tölt magának egy pohár vizet. Felnevet Lorraine bosszankodásán. Odamegy a szekrényekhez, és sorra kinyitja mindet.* -Csak nem ezt keresed? * Mutat az ötödik szekrényre amit teljesen kinyitott, és kiemelte a melegszendvics sütőt. Leakja a pultra hátha mégis kell Lorr-nak. Szépen visszaül a székre.* -Nos beszereztem ezt.* Mutat a sebre majd folytatja.* _ Utána meg egész végig a rózsakertben voltam. Holnap? Nem tudom. Szeretnék öszefutni néhány ismerőssel. Angivel, az unokatestvéremmel, Etienne-nel, Riával. Szóval a lehető legtöbb ismerősömet fel akarom keresni. És te? Mit tervezel? Jut eszembe még a pletykás nagynénémhez is el kell mennem. * Sorolja szép nyugodtan a dolgait. Néha-néha kortyol a vizéből. Lerakja a poharat az asztalra ekkor esik le a földre a táskája, és borulnak ki a képei. Ő és Etienne. Ő és Violette, Oliver, Camy, az apja, a nagyanyja és egy rakat unokatestvér. Igen, az édesanyja nincs a képek közt.* - Fenébe. *Morog a lány. Majd szépen letérdel a földre összeszedni a képeket. Megakad a szeme egy képen, ami biztos nem az övé. elismeri Brigitte-tet, Giselle-t, Thierry-t és Etienne-t. Egy csoportkép. De hogy került hozzá?* ~ Biztos Etienne képei közül keveredett ide. *Gondolja, és elrakja a képeket.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Júl. 28, 2011 7:09 pm

*Végighallgatja Tyline tanácsait. Majd miután eljátszotta a darabot ismét elcsomagolja a hegedűjét.*-Igen énis zongorázok. A szobámban vanis egy zongora legalább ötven éves, ha van kedved ott tudsz zongorázni.* Ajánlja fel a lánynak a zongoráját majd együtt elindulnak a konyha irányába. Mikor megérkeznek Lorraine leüll Tyline mellé egy székre.* -Melegszendvicset csinálok kérsz teis? *Ezzel egyidőben kinyitja a hűtőajtót és kiveszi a szükséges alapanyagokat. Vág nyolc szelet kenyeret majd mindbe tesz sonkát és sajtot. Mikor odáig jut hogy a melegszenvics sütőbe tegye a kenyereket annak hűlt helyét találja.* -Még ilyet itt már mindent ellopnak?* Csalódottságában leül az asztalhoz és elkezdi enni a sima szendvicset.* - Amúgy, hogy telt a mai napod mit csináltál? És holnap mitfogsz csinálni.*Tudja, hogy elég unalmas kérdések, de jobb most nem jut eszébe.*

Vendég

- Emiatt végképp ne aggódj. Az ilyeneknél nem sok mindent csinálok okosabban *mosolyodik el, egyfajta felsőbbrendű és kegyetlen mosollyal. Ki hinné, hogy ilyen is tud lenni? Jó, oké, időnként azért kimutatja a foga fehérjét, de ez ritka. Általában inkább humorba burkolja az ilyen dolgokat. Áttérve az ellenségekre kíváncsian hallgatja, mit mond a lány, és amikor meghallja a nevet, kínjában kis híján felnevet. Remek! Csodás! Két lány, mindkettő kimondottan szimpatikus neki - noha ezt Tyline-nak vélhetően sosem ismerné be -, és ők ketten esküdt ellenségek. Príma!* - Hm. Tehát Tyline *hümmög. Többet nem fűz hozzá. Nem, igazából nem teljesen akarja elmondani neki, hogy ő kimondottan jóban van a másik franciával, nem, inkább megtartja magának ezt a tudást. Aztán ismét figyelmesen hallgatja a lányt, a költői kérdésnél mosolyogva bólogatva, egyébként meg kissé üvegessé váló tekintettel. Igen, kezd későre járni, ahogyan azt perceken belül Giselle is megemlíti.* - Főleg akkor repül, ha jó társaságban van az ember *kacsint a lányra, félig már alvó elméjének utolsó morzsáit összekaparva, majd egy intéssel elköszön ő is, és úgy tíz percnyi tétova ücsörgés után ő is elindul a szobája irányába. Odabent egy teázgató Yant talál, akihez egy mély lélegzet kíséretében csatlakozik. Rokonok. Nem maradhatnak örökké ellenségek...*

Vendég

- Nos ha sikerül megnyerned a bizalmát az ikreknek akkor biztosan meghívnak majd. *Halványan mosolyog, mert a bátyját könnyű meggyőznie az ilyenekről szóval csak Giselle bizalmát kell elnyerni.* -Lehetséges. Férkőzz a bizalmamba, és megtudod. Az ilyeneket okosan kell csinálni. *Vág vissza a lány, majd tovább hallgat. Lassan kezd kifogyni a témákból így a fiúra hagyatkozik.* - Nagyszerű. Nos én meg ráérek kivárni, hogy mit szándékozol tenni a bizalmamért. *Egy újabb ördögi vigyor következik azért ő is jó manipulátor. Mikor az ellenségéről kérdezik felnevet.* -Miért sejtettem hogy ez érdekelni fog? Nos egyszerűen igyekszek fogalmazni a részletekbe pedig nem szeretnék belemenni. Francia hon másik gazdag családjának a lányával van bajom. Ez a hölgyemény bár az én nevemben inkább kislány elérte azt hogy gyűlöljem. Nos úgy hívják őt hogy Tyline Blanchard. Ráadásul idejár sőt párszor volt alkalmam találkozni vele, sőt biztos vagyok benne, hogy jó páran vannak azok, akik ismerik őt. Tényleg nem szeretnék róla beszélni. *Ráncolva a homlokát, és igyekszik elnyomni magában a sértő kifejezéseket. Halkan pengeti kezd, de a szomorkás dal hamar kibontakozik. Egy pörgős vidám dallam tölti be a konyhát, ami a végén ismét komolyabbá alakul vissza.* - Köszönöm. Igen, én voltam. Többnyire ezeken dolgozom, ezért is van mindig velem a gitárom. *Mosolyodik el halványan, majd újra megszólal.* -Viszont szöveget nem tudok írni hozzá. Bármennyire is próbálkozom nem sikerül. De hát senki sem tökéletes, nemde?*Na hát Giselle túlszárnyalt magán a visszafogott beszédstílusra gondolva. A konyhában lévő órára pillant.* -Hogy repül az idő... *Sóhajtja a lány, majd gyorsan összepakol, Edgart lecsillapítja majd Kamen felé fordul.* -Későre jár. Mennem kell. Holnap találkozóm van az egyik rokonommal Nellondban. Jó éjt Kamy.*Köszön el a fiútól, majd Edgarral együtt elhagyják a labirintust. Talán kicsit Hamupipőkés hangulata lehet ennek a jelenetnek, de hát Giselle álmos, és holnap korán kell kelnie.*

Vendég

- Akkor csak imádkozni merek, hogy szerencsém legyen a Marceau család egy báljához *vigyorog. Aztán kuncog.* - Nos, esetleg mind a kettő. *Aztán felnevet és bólogat.* - Hát, lebuktam. Pedig csak reménykedni mertem, hogy nem veszed észre *humorizál. Aztán elkomolyodva hallgatja a lány szavait, majd, az utolsó szó után elismerően, és kicsit gonoszkásan elmosolyodik. Igen, EZ már tetszik, igazán tetszik. Ezzel mintegy bizonyított a fiúnak, hogy nem csak sok mindent tud, de okos is.* - Rendben. Nem várom el, hogy kiadd a titkodat. Hidd el, ráérek kivárni, míg megszolgálom a bizalmadat. Időm mint a tenger *oldja a hangulatot egy kis humorral. Mosolyog, ahogyan a lány sorolja a képességeit, és valóban le van nyűgözve. Az ész és tehetség együttjárását látja a lányban. Az ellenség dologra viszont kíváncsivá válik. Nem is kicsit.* - Ellenséged? Milyen ellenséged? *kérdi meglepődve. Kicsit még rá is játszik, de az nem gond. A lány kérésére bólint, és le is huppan az egyik székre, csak előbb a pultra teszi a tányért, és megtörli a kezét. Hiába az őszibarack már csak egy ilyen gyümölcs... Sok leve van. Szóval leül, és hallgatja a zenét, egész elmerül benne. Noha a komoly zene nem annyira az ő világa, a Papa Roach mellett azért ezt is tudja értékelni.* - Nagyon szép *mosolyog barátságosan a lányra.* - Te találtad ki?

Vendég

- Ha nagyon nagy szerencséd lesz talán a családom meghív az egyik partijára. Nagyon ritkán rendezünk bálokat, de ott többnyire olyan ruhákat viselek. *Mosolyog a lány, majd Edgar fészkelődni kezd.* -Mi a gond? *Fordul a madárhoz, bár csak annyit ér el, hogy a konyhában kezd el repkedni.* -Persze. Szeretne már kimenni. *Halványan elmosolyodik, majd tovább hallgat.* - Nos, vagy nagyon jól bókolsz, vagy tudod hogyan kell levenni a lábamról. Még szerencse, hogy ülök. *Kuncog a lány, majd a tekintetét a fekete gitártokra szegezi.* ~ Nem még nem... *Rázza meg a fejét Gis. Most nem igazán eredve meg a nyelve.* -Ezzel magadra célzol? *Nevet fel a lány. Úgy gondolja ő se tudná megtartani így csak inkább flörtöl már ha annak lehet nevezni. Tovább kacag mikor Kamen megijed a hollótól. Érdeklődve hallgatja a fiút, de azért nem ejtették őt a fejére. * - Honnan tudom, hogy most nem hazudsz? Én őszinte vagyok az emberekkel viszont vannak olyanok akik a szembe hazudnak. Örülnék neki, ha te nem tartoznál közéjük.* Szól halkan a lány. Most nincs kedve viccelni.* - Honnan veszed, hogy én vakon bízok mindenkiben? Nyílt lapokkal játszom, viszont soha de soha nem tudni mi a következő lépésem. *Szólal meg ismét még komorabb hangon.* -Nagyszerű. *Egy aprócska mosoly jelenik meg az arcán, majd kiveszi a gitárját.* -Igen hallom. Nem vagyok. Süket, ha tudni akarod ezek mellett énekelek, táncolok sőt elmélyülök azért az irodalomban és a történelemben is. *Válaszol a fiúnak, bár nem henceg. Inkább cseveg.* _-Értem. hát az én ellenségem elég jól játszik ráadásul ő is idejár iskolába. *Hogy hogy került vissza a Tyline témához maga sem érti. Az ilyen dolgok túlságosan is eszébe juttatják.* -Nekem egész szép hangom van szóval lehetőleg kímélj. Inkább ülj le mutatni akarok valamit.*Nevetgél a lány, majd a gitáron egy kissé szomorkás, de nagyon szép dallamot kezd játszani. Ő az egyik szerzeménye.*

Vendég

- Azt nevezném valóban szerencsének *mosolyog.* - Cha! Hogyan lehet úgy udvarolni? Az nem is udvarlás, inkább önimádás... Ha valaki udvarol neked, csak akkor érdemes egyáltalán figyelni rá, ha arról beszél, milyen szép íve van az arcodnak, milyen lágyan omlik alá a hajad, és mennyire jól áll az a fajta mosolygás. A keresést pedig ne add fel! Léteznek még színes, egyedi személyiségek *kacsint, és érzékelhető, hogy önmagára céloz ezzel. Na igen, azért nem hiányzik az önbizalma, amiatt nem kell aggódni. De ha nem tetszik annyira, nem villogtatja, ez már csak így működik. Mindenkit igyekszik kiismerni, és a megfelelő vonásait előtérbe helyezni vele szemben. Nos... Mondhatjuk, hogy jól ért az emberek manipulálásához. Amikor a holló felkárog, kicsit összerezzen, és haragosan megráncolja feléje az orrát. Neki csak ne károgjon itt! Maradjon szépen csendben. Aztán ugyebár megpróbálja kiszedni a lányból az őt érdeklő információt. Nem? Na, jó, akkor meg kell próbálni máshogy. Hogy bizalom kell? Hm... Akkor bizalmat kell csinálni.* - Ugyan, menj már! Kinéznéd belőlem - belőlem! - hogy képes lennék bántani egy ilyen szépséget? Hogy mit kapsz? Nos... Elárulom neked egy félelmemet. Titok a titokért *kacsint. Az utolsóra viszont kicsit elkomolyodik.* - Sok nagy titkot őrzök ám idebent *bök a fejére.* És nem csak a sajátjaimat, hanem másokét is. És soha, ismétlem soha nem fecsegek ki semmi olyant, amit valóban el kell titkolni. * És annyira komolyan beszél, hogy szinte muszáj hinni neki. Ahhoz képest, mennyire bolondos, komolytalan valakinek tűnik, elég erős a meggyőzőereje.* - Nos... Akkor... Hát, egye fene, akkor csakis és kizárólag a te kedvedért hajlandó vagyok rá *mosolyog a lányra oldalra döntött fejjel. Aztán érdeklődve hallgatja a másikat. Felnevet a lány hazugsággal kapcsolatos szavaira, aztán kicsit komolyabbá válik, viszont a kérdésre kissé hangosabban kuncog fel.* - Szabadjon? *kérdez vissza. Hehe. Humoros kedvében van. A családi hangszerskálára csak füttyent egyet.* - Nem semmi vagy, hallod-e? Négy nyelv, plusz egy kicsi egy másikból, meg három hangszer... *Vigyorogva megrázza a fejét. A kérdésre vállat von.* - Hát, izé. Tanítottak zongorázni, de sok minden nem ragadt meg. Néhány alapdallamot persze el tudok játszani, meg a Für Elise-t, de ebben ki is merül a tudásom. Nálunk az unokaöcsém a hangszerzseni. Van néhány aranyzongorája. Mármint díj *kuncog. Aranyzongora! Már csak az kéne!* - Én sajnos nem vagyok túl jó a művészetekben, pedig szeretem őket. A hangom például valami borzalom. De nem zavar, a lényeg, hogy én élvezem használni *vigyorog.*

Vendég

- Nos egyszer talán lesz szerencséd olyanban is megcsodálni. Nos, nem igazán. Az én drága udvarlóim csak magukról tudtak beszélni, így mindet ott hagytam. Nem tudtak semmivel megtartani, soha nem tudtak újdonságot mondani nekem, így az ember hamar megunja őket. Túl sablonosak voltak nekem. Csak sajnos az hiába keresnék egy színes egyéniség nem hinném, hogy akad olyan. *Felel Kamynek, majd a holló a fiú mellett károgni kezd.* -Sohamár! Sohamár! Könyörgöm ne idézd folyton Edgar Allan Poe-t. *Szól a madárra, bár a lány szójátéka néha kissé furcsa helyzetekbe hozza őt. Mikor Kamen megpróbálja megtörni a lány gúnyos mosoly jelenik meg annak az arcán.* - És mi a garancia arra, hogy nem fogsz rám támadni? Mit kapok én azért, ha elárulom neked az egyik legnagyobb titkomat? Honnan tudom, hogy nem adod tovább másnak? *Felel titokzatos mosollyal. Ő addig nem fogja elárulni a gyengeségét amíg nem tudja mennyire bízhat a Naxis fiúban.* - És ha én szeretném, hogy láss egyet? Akkor se? *Kérdi a lányka kicsit nyugodtabb hangon.* -Mivel Spanyolország Franciaország szomszéda nem árt kiaknázni az ottani kapcsolatokat. Ez is apám egyik gondolata. A magyar meg úgy kapcsolható hozzám, hogy egyszer üzleti úton ott voltam, és akkor tanítgatak, de annak a nyelvnek a tanulását soha nem fejeztem be. Túl nehéz. *Vonja meg a a vállát Gis, majd folytatja a kérdezz-feleleket.* -Szabad tudnom min kuncogsz? *Kérdi mézes-mázos hangon a lány. Néha (vagy többnyire) használja a fél-véla képességeit.* -Értem. Hát azt hiszem nekik távoli rokonaim a bolgárok. Rendben. Bevallom. Hazudtam. Tényleg nem sajnálom. *Kacarászik vígan, majd Edgar visszatér hozzá.* -A magántanárok miatt én ezt nem tudom megítélni. *Fintorog a kis francia, pedig sokszor mondták már neki, hogy az nem áll jól.* -Hét éves korom óta. Nos azóta tanultam gitározni, hegedülni és hárfán is tudok játszani. Az öcsém inkább a dobokért van oda, a bátyámat inkább hagyjuk. *Vigyorog gonosz, majd elveszi a gitártokot, ha a fiú leszeretne ülni.* -Te játszol valamin? *Kérdi érdeklődve, hiszen a zene az egyik kedvenc témája.*

Vendég

- Minden bizonnyal a szűk ruha is nagyon előnyösen áll *vigyorog a lányra.* - És bizonyosan az udvarlóidnak nem volt elég jó szemük a finomságokhoz *kacsint. Na, nem mintha neki annyira lenne, csak akkor, ha flörtölni kell valakivel. De akkor aztán képes megtalálni a legapróbb dolgokat is, amiket nem sokan szoktak megdicsérni. Például ha valakinek szép gödröcskéi vannak, vagy szépen görbül a szája, vagy elegáns a bokája. De csakis kizárólag akkor, ha bókolni akar. Egyébként nem mindig kötik le a részletek. Aztán ugye a lány majdnem elkotyog valamit, ami felkelti az érdeklődését. Nem is hagyja annyiban, legalábbis így első körben.* - Ugyan, nem baj, ha butaság, nekem elmondhatod. Nem adom tovább, ne aggódj *villant egy barátságos mosolyt a lányra. Persze, noha ebből abszolút semmi nem látszik, ezt azért veti be, hogy megkapja az információját, de mint mondtam, ezt teljességgel lehetetlen észrevenni. Amikor a holló letelepszik mellette, vet rá egy tartózkodó pillantást, majd megrázza a fejét a lány kérdésére.* - Nem, és nem is akarok *fintorog egy picit. A nyelvekre elismerően füttyent egyet. Ez azért szép teljesítménynek mondható!* - Nem rossz! Spanyolul hogyhogy megtanultál? Valahogy nem illik a többi közé. És a magyar? *kíváncsiskodik.* ~ Újabb francia... Nem mintha Pukkancs nem lenne elég...~ *Szinte felkuncog a saját gondolatán, és eszébe jut, hogy beszélni kéne Tyline-nal. Mármint idegesíteni egy kicsit. Mert az olyan jó móka. Aztán ő is megemlíti a saját nyelvtudását, bár az nem hasonlítható a lányéhoz.* - Én csak bolgárul meg angolul tudok, de mindkettő anyanyelvi. Merthogy bolgár vagyok, de Angliában nevelkedtem *fejti ki egy kicsit. Angliáról bevillan neki a nagybátyja, arról pedig az, hogy hányadika lehet ma. Mert... Azt tudja, hányadikán történt az... eset. De azt nem, hogy ma tulajdonképpen milyen napot is írunk... A lány "bocsánatkérésére" csak felhorkant, és vigyorogva tesz egy megjegyzést.* - Képzelem, hogy sajnálod. *Aztán hallgatja tovább a lányt, és közben vet egy-két morcos oldalpillantást a hollóra. De persze reagál a lány szavaira is.* - Hát, nekem sose voltak magántanáraim. Ez előtt a Roxfortba jártam, tehát mindig ilyesmi helyen tanultam. Bár az valamivel nyugisabb volt, mint ez...*A bajba keveredésre felkuncog, bár belül nem nevet. Keveredett ő már olyan bajba, amibe majdnem belehalt. Elég rendesen meg is változott utána. Főként az mutatja kiemelkedően ezt a megváltozást, hogy a legteljesebb mértékben egyetért Giselle-el. Aztán választ kap a kérdésére, és újra kérdez. Mert anélkül ki sem bírná.* - Mióta gitározol? *Közben elfogyott a sárgabarack, mind a megmaradt kettő, ezért előszed egy tányért, és elkezdi enni az őszit, igyekezve nem nagyon összelevezni magát.*