Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 12 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 8:44 pm

-Anyukám pszichológus, úgyhogy tudok mesélni a pszichológiáról, és tényleg elég érdekes dolog.*mondja a tanárnak mosolyogva.*
-Télen a legjobb társalgásra vagy sakk játszmákra alkalmazni az étkezőt, de ilyenkor nyáron mindenki az udvaron van. Jómagam is ma lent voltam az udvaron és két számomra ismeretlen lánnyal ismerkedtem meg, tehát ilyen időszakban, ilyen melegben az udvar a legjobb hely arra, hogy megismerjünk valakit és egy jót beszélgessünk, de amikor hideg van akkor a kastély.*mondja a tanárnak kedvesen, majd magában visszaidézi a lányokkal való beszélgetést, és csak akkor esik le neki, hogy ő a fekete rövidnadrágjában ami most is rajta van a földön ül, tehát biztos, hogy koszos, de szerencsére a tanár nem szólt neki, de most már próbálja rejteni a foltot nehogy megszólják érte, még a végén azt hiszik, hogy koszos ruhákban jár.*
-Az a búbáj jól jönne, főleg akkor amikor vaksötét van és éhes vagyok és ráadásul lusta is, de azért lemászok a konyhában, a bűbáj megkönnyítené a dolgom.*neveti el magát, és egyetért a tanárral, hogy kéne ilyen bűbáj, bár tudja, hogy a tanár is csak viccből mondta.*
-Hát hamar megkedvelné magát a diáksereg, ha ilyen finomságot rakna ki a társalgóba.*mosolyog a tanárra. Majd végighallgatja monológját a krémpudingról és a monológ befejeztével ő is elkezdi enni az ízletes finomságot és a kérdésére is megkapja a választ, majd a válasz befejeztével lenyeli a szájában lévő pudingot és a tanárra néz.*
-Gondoltam, hogy ezért magázz, de lehetne egy olyan kérésem Önhöz, hogy kivételt tegyen velem és tegezzen, nem szeretem, ha magáznak. Öregnek érzem magam tőle, meg engem mindenki tegezni is szokott. Kérem! Ha órákon nem is, de akkor legalább így négyszemközt tegezzen!*kéri a tanártól.*
-Amúgy, nagyon finom a puding! Köszönöm szépen!*köszöni meg a laktató édességet, bár tudja, hogy ilyenkor este nem túl egészséges édességet enni. Gyorsan bekanalazza az édességet és feláll az asztaltól a vacsoráját kezébe veszi és elköszön a tanártól.*
-Köszönöm a vacsorát, én msot megyek! Viszlát professzor úr! Jó Éjszakát!*köszön el a tanártól és elindul a szobájába.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 8:19 pm

*A furcsa pszichológiai magyarázatra Péter felvonja a szemöldökét és próbálja felfogni a dolgot, de nem igazán megy neki. Furcsa, hogy a srác ennyire éretten és értelmesen beszél a pszichológiáról és erről a kis tesztről, vagy nem is tudom, hogy nevezzem.*
- Érdekes a pszichológia, az biztos. Majd egy hosszabb beszélgetés alkalmával igazán meghallgatnám a gondolatait. *biccent elismerően a fiú felé Péter és egy aprócska mosoly is megjelenik a szája szegletében. A férfi rákérdez, hogy Gwil vajon miért is nem az étkezőben eszik, habár már 20 perce, talán több is, hogy már nem lehet ott ételt kapni. Kellemetlen azok számára, akik későn szeretnek enni, de valószínű, hogy pontosan ezért van itt ez a konyha, hogy bármikor hozzá lehessen férni ételhez, hogyha éhes diákok kóricálnak a folyosókon (vagy éhes tanárok). A magyarázatra Péter halkan hümmög, ahogy kevergetni kezdi a pudingot, hiszen való igaz, hogy sok ember egyszerűen nem szereti, hogyha nézik őket evés közben.*
- A minap lementem egyedül az étkezőbe és elbeszélgettem egy bájos hölggyel. Ha másra nem is, társalgásra mindenképp jó az Étkező.* szólal meg kisebb szünet után a férfi, megjegyezve a gondolatát és a fiúra pillant.*
- De való igaz, hogy a szobában kellemesebb és kényelmesebb elfogyasztani a vacsorát. Sőt, lehet benyújtok egy kérelmet egy olyan bűbájra, ami a szobába varázsolja az ételt. *neveti el magát a férfi, majd látszik rajta, hogy valóban elgondolkozik a dolgon, de végül elmosolyodik és megrázza a fejét. Végre megtörténik a bemutatkozás is, amit valahogy Péter is elfelejtett a nagy pudingkészítésben és pszichológiai beszélgetésben, így elárulja a nevét, majd két tálkát kér, amit hamarosan meg is kap.*
- Ugyan, ennek a felét sem enném meg. Most először csinálok itt ilyet, úgyhogy nem tudtam, hogy mennyi lesz. Maximum a maradékot kirakom a társalgóba. *mondja elgondolkozva a férfi és közben kiönti a különlegesen kinéző pudingot a két tálkába, hozzábiggyeszt egy-egy kanalat is és a fiú elé tolja.*
- Azt mondják, hogy melegen nem jó enni, mert fájni fog tőle a has, de én a krém pudingot szeretem. Sokkal jobb, mint az a kocsonyás izé... *folyatja le a kanálom a krémet a férfi és kedvtelve nézi, ahogy lassan visszaereszkedik a krém a tálkába. A kérdés Pétert kicsit furcsán érinti és nem is érti, hogy mit akar ezzel Gwil. Látszik rajta meghökkenés, majd válaszol:*
- Nem, nem igazán. Habár elég nyitott, közvetlen embernek tartom magam, éreztetni kell a diáksággal, hogy azért van egy határ és nem a haverjuk vagyok, hanem a tanáruk. Tudja Mr. Jan *nyomja meg a magázó nevet mosolyogva* -azt hiszem, ez is afféle pszichológia. *kacsint a fiúra és lassan kanalazni kezdi a meleg krémet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 7:53 pm

-Ez egy pszichológiai elv, természetesen mindenki másként reagál a dolgokra, de ez egy hosszabb történet.-mondja Gwil a tanárnak komolyan, úgy mint egy vérbeli pszichológus aki már 30 éve van a pályán.*
-Nem szeretek az étkezőben enni, nem szeretem ha több százan nézik ahogy eszem vagy ha valaki beszél és közben kiesik a csirkecomb a szájából. És inkább idejárok, itt megcsinálom a vacsorámat fellopakodok a szobámba és ott elfogyasztom. Bár eddig nem találkoztam itt más emberrel, ez az első alkalom, hogy rajtam kívül van még itt valaki.*mondja a tanárnak, és közben el is készítette vacsoráját amit egy kis tálra tesz készen arra, hogy felvigye a szobájába és megegye.*
-Köszönöm, egy kis adagot megkóstolok a pudingból, de tényleg csak egy kicsit, nem akarok bunkó lenni.*mondja a tanárnak, majd végighallgatja bemutatkozását és a kért két kis tálat oda is viszi neki.*
-Gyakran szokott itt az iskolában pudingot készíteni?*kérdezi kíváncsian nem bunkóságból a tanártól.*
-Amúgy professzor úr, nem akarok tolakodó lenni, de megkérdezhetem, hogy Ön egyik diákot se tegezi le?*kérdezi a tanártól, hisz őt egy kicsit zavarja, az a tény, hogy nem tegezik, hanem magázzák, ettől idősnek érzi magát, bár tudja, hogy csak a tiszteletadás miatt magázza le őt a tanár, de akkor is zavarja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 7:20 pm

*Péter habár kicsit megugrott ijedtében, azért annyira nem ijedt meg, mint azt Gwil szerette volna. Meg is kérdezi a fiút, hogy mi is volt ezzel a célja, és meglepő módon a költői kérdésre választ is kap, habár nem számított rá.*
~Nagyon szimpatikus lehetek, hogyha egyből válaszolnak is. ~*gondolja egy elfojtott mosollyal a férfi és kíváncsian hallgatja a magyarázást, amit Gwil előad. Kicsit felvonja a szemöldökét és fejét a fiú felé fordítja, szemében kíváncsiság csillan. Mikor Gwil befejezi, egy pajkos mosoly jelenik meg az arcán és felnevet.*
- Hát nem tudom, hogyha engem valaki megijesztene és kizökkentene a rutinomból, nem biztos, hogy utána szeretnék vele beszélgetni, társalogni. Óvatosan az ilyesmikkel, itt a Nezaraban vannak elég forrófejű diákok is. *mondja el a véleményét a férfi és valóban hallott már nem egy diákról, aki előbb átkoz, mint kérdez. És ilyen esetekben bizony elég valószínű, hogy Gwil járna rosszul, de bizonyára ezt ő is ugyanolyan jól tudja (ha nem jobban), mint Péter, hiszen vélhetőleg a fiú régebb ideje van itt, mint a tanár. Mikor a srác a hűtőhöz sétál, Péter néhány tippet ad neki, ő már régebb óta jár ide, talán az elsők között volt az, hogy megkérdezte: van-e konyha az iskolában. Az egyik diáknak már elecsetelte, hogy otthon elég sokat főzőcskézett, és eléggé ért is a dologhoz, így biztos, hogy itt a Nezabarban is ki fogja használni a konyha adta különleges lehetőségeket. Lehet, hogy így még inkább elszáll a "hatalma", a tiszteletreméltósága a diákok előtt, de odassa neki! Hogyha szeret főzőcskézni, akkor miért ne tenné? *
- Miért éppen ide jött vacsorázni? Még úgy tudom, hogy az étkezőben is van vacsora. *pillant az órájára Péter, majd elhúzza a száját.*
- Tévedtem. 20 perce volt asztalbontás. Akkor nem kérdeztem semmit. *mosolyodik el a férfi, majd végül átadja magát a puding készítés örömeinek. Figyeli, hogyan kavarodnak a színek, és az ízek a lábasban és közben hallgatja Gwil mondandóját, miszerint ő is szereti a pudingot, de elég régen evett már. *
- Nocsak, egy újabb puding kedvelő. Ne féljen, jut ebből kettőnknek is! *kacsint a fiúra Péter, és elkapja a fakanalat, majd lágyan kevergetni kezdi az egyre sűrűsödő finomságot. Ekkor bemutatkozik a fiú is, mire Péter mosolyogva biccent.*
- Dárdosi Péter, relikviamágia tanár. Adnál két kis tálkát a jobb oldali polcból? *bök fejével a bemutatkozás után a megfelelőpolchoz. Egyértelmű, hogy késznek gondolja a finomságot és ki szeretné önteni végre.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 7:09 pm

-Kérdéséra hazudhatnék is, mondhatnám azt, hogy egy diák lökött be ide és ő köszönt ilyen hangosan, csakhogy kellemetlen helyzetbe hozzon engem, de inkább őszinte leszek és elmondom, hogy azért akartam a bent lévőre a frászt hozni, mert így kizökkentetem volna a megszokott napi rutinjából és könnyebb lett volna a társalgás, ha diák tartózkodott volna bent.*mondja el pszichológia elméletét a tanárnak, teljesen nyugodtan és őszintén. Örül annak, hogy a tanárt nem zavarja, hogy így lépett be a konyhába, szerencséje van, hogy egy nyugodt tanár van bent és nem egy szigorú.*
-Köszönöm szépen! Meg is nézem ajánlatát, és szerintem el is fogadom, így vacsorára pont jó lesz egy kis bacon szeletke.*mondja mosolyogva a tanárnak és hozzálát a vacsi elkészítéséhez. Mikor a tanár a pudingról beszél akkor természetesen figyelmesen hallgatja és figyeli a puding színkavalkádját és elkészítési módját.*
Én is szeretem a pudingot, bár már rég ettem. Általában otthon anya szokott nekem csinálni, de már rég voltam otthon.*mondja komoly tekintettel a tanárnak.*
-Gwilim Jannak hívnak, elnézést, hogy így betorpantam és még be se mutatkoztam Önnek.*Gwil csak most kezd visszatérni a normális kerékvágásba és arca ismét egy nyugodt ember ábrázatát mutatja. Majd tovább folytatja a vacsorájának elkészítését.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 6:49 pm

*A fakanál hamarosan már nyomómentesre keveri a pudingport a kevéske tejjel, Péter teje pedig hamarosan elég meleg lesz ahhoz, hogy beleöntse a pudingot, habár egy ilyen nagy fazék tej nem melegszik fel csak úgy sitty-sutty. Még mindig háttal állva az ajtónak - ami nagy botorság - kevergeti a fazékban lévő tejet, hogy le ne süljön, amikor is hirtelen valaki beront a konyhába és hatalmasat köszönve igyekszik jó hangulatot hozni a konyhába. Péter hátrafordul és végigméri a számára még ismeretlen diákot. Ez nem túl ritka, hiszen a tanár is nemrég érkezett, alig találkozott még diákokkal, habár mindig, hogyha sétál a folyosón, játékosan megemeli a kalapját a diákok előtt, van amikor játékosan meg is hajol, bájos mosolyt küldve a hölgyeknek. Most azonban ismét egy ismeretlen diákkal van dolga, aki rendesen elpirul, mikor Péter megfordul és látja, hogy nem egy diáktársához van szerencséje. A férfi ajkai széles mosolyra húzódnak a fiú zavara láttán, majd fel is nevet.*
- Ejnye, miért akarod az emberre hozni a frászt? *tesz fel egy költői kérdést a férfi, megcsóválja a fejét és visszafordul a fazékhoz, hogy tovább kevergesse a tejet.*
- Önnek is szép estét. Tudom ajánlani a hűtőből a bacon szeleteket, illetve a sonkás szendvicskrémet. Isteni finomak és ilyet nem igazán találni az étkező asztalán. *néz oldalra a férfi, majd hogyha Gwil kinéz a hűtőből, akkor játékosan a fiúra is kacsint. Látszik, hogy nem neheztel a furcsa köszöntés és a tegezés miatt sem, habár azért innentől kezdve elvárja a tiszteletet, és a magázást, ahogy ő is magázza a fiút. Jó kedve van a férfinak, hiszen vigyorogva ajánlja a fiúnak az étkeket, valamint a lábasban is mosolyogva, kissé elgondolkodva kevergeti a tejet, ami lassan elég meleg lesz.*
- Szereti a pudingot? Épp nagy üzemben készítek csokisat és vaníliásat is. Csak így, ilyen muglisan. *vonja meg a vállát a férfi nevetve, hiszen varázslóéknál mindenféle-fajta puding található, Péter mégis a muglis-féle vaníliásra és csokisra esküszik.*
- Habár kicsit felturbóztam, így a kettőt összekeverem. *árul el egy kisebb titkot a férfi és látszik is rajta, hogy ez bizony fontos, ámde titkos információ. Gyorsan a tálhoz lép, majd pálcájával kétszer rákoppint, mire a fakanál szép lassan kezdi el belemérni a tejbe a pudingporral elkevert tejet. A tej kezd színt váltani és mint a nutella, olyan formán kezd el keveredni a vanília, illetve a csokipuding, szép íves köröket és hullámokat rajzolva a tejbe. Ahogy a fakanál kevergetni kezdi a tejet, a körök és hullámok nem tűnnek el, ugyanúgy megmaradnak, mintha valamiféle hipnózisról lenne szó.*
- Látja? Nagyszerűen néznek ki a végén. *lelkesedik a férfi úgy, mintha valami ifjú lenne.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 6:39 pm

*Gwil dolgait elintézve ránéz az órájára, majd elkezd korogni a hasa, ami jelzi neki, hogy ma még semmit nem evett és elég éhes, így természetesen kilép szobájából, elindul a folyosókon egészen le a konyháig, hogy csináljon magának valami finomságot. A délutáni sétája óta, nem öltözött át, pedig át kellett volna, hisz a rózsakertben a földön ült így annak nyoma meg is látszik a fekete rövidnadrágján, fehér pólójára pedig egy piros trutyit öntött ami egy kis köralakban foltot hagyott a pólón. Aki látja, biztos csövesnek nézi a srácot, de most ez őt nem érdekli, csak az a fontos számára, hogy eljusson a konyháig és készítsen magának egy kis kaját. Leér konyháig és az ajtónál állva hallja, hogy bent nagy csörömpölés van. Azt gondolja, hogy csak egy diák csinál magának vacsit, így hát nagy mosollyal az arcán az ajtót bevágva toppan be a konyhába és, hogy a frászt hozza a diáktársára nagyon hangosan köszön neki.*
-SZIA!*és csak a köszönés után veszi észre, hogy a konyhában nem egy diák, hanem egy tanár van.*
-Vagyis akarom mondani szép estét!*köszön halkan, elszégyellve magát a tanárnak, majd beljebb lép és elpirult arccal megy a keresni valamit amiből vacsorát csinálhat magának, és reménykedik, hogy a tanár nem szól neki, amiért a fél iskolát felverte köszönésével. Bár jól tudja, hogy ez elkerülhetetlen, hisz mégiscsak letegezett egy tanárt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 22, 2012 6:21 pm

*A konyhából furcsa hangok szűrődnek ki. Lábasok fedeleinek a csapkodása, ahogy a kanál ütődik a fazék oldalához, tálak csörömpölése, és halk dudorászás. Aki elhalad a konyha előtt, biztos lehet benne, hogy valaki olyas valaki van odabent, aki késői étkezéshez van szokva és bizonyára jobb szereti maga csinálni a dolgait, hiszen még tart a vacsora az étkezőben. Azonban hamarosan itt a takarodó, habár a konyhában 10 után is lehet tartózkodni éppen azért, hogyha valaki esetleg éjszaka megéhezne. Biztos, hogy vannak kódorgó diákok, akik éjszaka nem tudnak aludni és esetleg lejönnek ide kotyvasztani valamit, vagy ilyesmi. Habár még nincs késő éjszaka, valaki mégis az étkező helyett a konyhát választotta most étkezési helyéül. Ez a valaki pedig nem mást, mint az új relikviamágia tanár, Péter.
A férfi most is a szokásos ruhadarabjait viseli, amit már megszokhattunk tőle: egy egyszerű fekete farmert, alkalmi cipőt, egy fehér inget, aminek az ujja fel van tűrve, valamint a rúnákkal díszített fekete mellényét. Egy kalap is volt a fején, de a főzéshez ezt most letette az egyik székre. A férfi kellemes borostásan ácsorog a tűzhely előtt és keverget valamit egy jó nagy lábasban. Innen a kanálcsapódás és a kevergetés hangja. Halkan dudorászik, miközben az asztalon egy nagyobb tálban egy fakanál keverget valami port tejjel.*
- Ne legyen csomós! *néz hátra mosolyogva Péter és pálcáját meglegyintve erőteljesebb és határozottabb keverésre ösztökéli a fakanalat, ami immár félig elmerül a masszában. Hozzáértő szem rájöhet, de a szemfülesek is észrevehetik, hogy mi is történik a konyhában, ugyanis az asztalon vagy három féle-fajta puding zacskója található és az is észrevehető, hogy mind a nagy lábasban a tűzhelyen, mind a tálban az asztalon tej található, amit a fakanál, illetve Péter keze keverget. Kellemes illatok terjengenek a konyhában, és a portól kis felhőcske is keveredik, ahogy a fakanál igyekszik gyorsan elkeverni a tejjel a pudingport. Hamarosan - nem kell hozzá sok idő, és - kész a sok puding!*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Aug. 04, 2012 6:26 pm

- Jajj, nem! *Mondja, felnevetve, és azonnal ellenkezik.* - Dehogy is, akkor valószínűleg minden nap macskakarmolásokkal az arcomon kelnék. Egy fiú se szeretné, hogy cicamicázzák. *Mondja a fiúnak mosolyogva, aztán a tejre megrázza a fejét, ugyanis nem szereti a tejet, pedig egy macska daimonnal az egészen furcsa, de végül úgy dönt, hogy még is csak kér.* - Esetleg egy tálba a lustaságnak. *Súgja a fiúnak, bár ez inkább csak ilyen álsuttogás, hiszen a lélekpárja úgy is mindent hall. Leteszi a macska elé a tejet, kicsit elmosolyodik, aztán újra Goranra pillant.* - A szendviccsel csak kiengeszteltelek, ugye? *Kérdezi kicsit mosolyogva, aztán a fiú eléggé gyorsan távozóra fogja, és Silver is nagyon gyorsan felhörpinti a tejet.* - Hát, nem ígérek semmit, hogy éppen itt leszek és szendviccsel várlak, de majd biztosan összefutunk. *Feláll, a tányért berakja a mosogatóba, kezet mos ő is, és elköszönve Gorantól távozik a páros innét, lassan besötétedik, szóval kezd job idő lenni, de épp a sötét miatt tuti nem mászkálnak el kint távolra, csak az udvarig mennek kicsit sétálgatni, üldögélni.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

- Sejtem, hogyan becézhetitek egymást. Biztos cicamicázod őt, vagy szőrmókozod és hasonlók. *Nevet, majd lekászálódik a konyhapult tetejéről és tölt magának egy pohár tejet. A lányt is megkérdezi, ha Molly kér, neki is tölt, ha nem, akkor lerakja a kancsót, a poharat kézbe veszi és újra visszaül a pultra, majd nagyokat kortyol az italból.*
- Nem emlékszel rám? Nahát, ez igazán sértő. *Tetetett sértettséggel ráncolja a homlokát, de mielőtt a lány még komolyan venné és lelkiismeret furdalása lenne, Goran gyorsan elneveti magát* - Nyugi, vicc volt, nem gond, előfordul ez. *Közben lepillant az elé tolt tányérra és mivel még simán elférne benne egy szendvics, ezért nem is tiltakozik.*
- Köszi, legközelebb is jövök, ha tudom, hogy itt vagy, és előre készített szendviccsel kínálsz. *Vigyorogva esik neki a szendvicsnek, elmajszolja, aztán megissza a maradék tejet is, majd lepattan a konyhapultról, megmossa a kezeit és megtörli a száját.*- Molly, örültem, további szép estét! *Elköszön, majd távozik és visszatér a szobájába, hogy kicsit olvasgasson még elalvás előtt.*

/vége./

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Aug. 04, 2012 6:01 pm

*Mikor a macsek meghallja a mit várjunk egy macskától szöveget felemeli a fejét és egészen csúnyán villantja a fiúra, de Molly csak felkuncog halkan, igazából élvezi, hogy a társa kicsit sértve érzi magát, buta egy cicus. Pedig az ő énje. Vagy mi.* - Persze, hogy jó, szerinted én miért eszem így? *Kérdez vissza, kicsit már feloldódva, szerencsére. A kezet elfogadja, és esetlenül megfogja, kézfogás gyanánt.*
- Ó, értem, szia Goran, én pedig Molly. Igazából Imola, csak azt... utálom. *Vallja be neki, és érdeklődve hallgatja, hogy miért is ért néhány szót magyarul. Nem vált magyarra a bolgár helyett, lehet, hogy neki kényelmetlenebb, de legalább a fiú jobban megérti, még ha néha makog is szerencsétlenül. A Silver névre ismételten felkuncog.* - Hát istenem... Otthon másképpen hívjuk egymást, csak olyan két éve vette fel ezt a művésznevet a drága. *Mondja, miközben eszegeti a szendvicset és ahogy végez az egyikkel és szabad a keze megsimizi a macsekot, és nem is fog neki a másik szendvicsnek, inkább kicsit zavartan pislog a fiúra.* - Sajnálom, én egyáltalán nem emlékeztem rád, úgy tűnik és az név és arcmemóriám rémes. És... Köszönöm. *Mosolyodik el zavartan, picit elpirulva, számára ez is egy eléggé nagy bók, még ha nem is bókolási szándékkal kapta meg.* - Kéred a másikat? *Kérdezi, odatolva a tányért a fiú elé, a fiúk úgy is sokat esznek, hátha kéri. Túl vastag szeletet vágott úgy tűnik, meg hát nyáron nem is eszik olyan sokat, bár ez... Nem látszik az alakján.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

- Ebben igazad van, ha daimon, akkor tudhatná, mit illik és mit nem...de mit is várjunk egy macskától, nem? *Felnevet, ő nem az a fajta, aki emiatt elítélné a lányt, meg annyira nem is zavarja a dolog. Szereti az állatokat, a macskákat is, ezért nem fog balhét rendezni azért, mert ez a lusta jószág éppen az asztal tetejét találta kényelmesnek a hentergéshez.*
- Hm, uborkával egész jó ez a szendvics. *Jegyzi meg, ahogy eszi a szendvicsét, tovább figyeli a lányt és még mindig érzi, hogy Molly zavarban van. Jó a névmemóriája ezért még erre is emlékszik, abban már nem biztos, hogy a lány is emlékszik rá.*
- Goran vagyok egyébként *Bemutatkozik és a kezét is nyújtja felé, amit előbb a nadrágjába töröl, hogy ne legyen morzsás. *
- Értek valamennyit, nem túl sokat, csak amennyit a nagyapámtól hallottam. Dédapám magyar volt, ő tanította a nagyapámat.*Mosolyog, most hogy társasága lett, a kedve is jobb, pedig úgy tervezte, egyedül fog vacsorázni.*
- Silver? Egészen találó nevet adtál neki *Elvigyorodik és újat harap a szendvicséből, majd a lányra pillant.*
- Onnan, hogy volt pár közös óránk és kiváló a név és arcmemóriám Molly. Egyébként egész jól áll. *Teszi hozzá, majd felhuppan a konyhapult tetejére és úgy eszik tovább*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Aug. 04, 2012 5:41 pm

*Mikor a fiú visszaköszön zavartan elmosolyodik, aztán ugye foglalatoskodik a kenyerével, és ahogy lefelé hajol, jó néhányszor vissza kell tolnia a szemüvegét az orrára. Egyáltalán nem emlékszik a fiúra, teljesen ismeretlennek tűnik neki, persze azt tudja, hogy a szaktársa, mert általában van kitűző mindenkin, hogy milyen szakhoz tartozik. Megemlítve a jól neveltség hiányát jócskán elvörösödik és rosszallóan pillant a macsekra, aztán odafordul Goranhoz.* - Nem, egyáltalán nem az. Pedig nem csak egy sima macska, igazán lehetne esze is. *Szólal meg, nem igazán folyamatos a beszéde, akadozik, ahogy gondolkozik a szavakon, és szörnyű akcentusa van, természetesen magyaros. Mikor áthajol előtte kicsit elhúzódik.* - Persze, nyugodtan. *Feleli zavartan és egy minimális tüske sincsen benne, szépen karikázza az uborkát, két bátyja van, azok meg se kérdezik, hogy vehetnek e, csak elveszik, az már hatalmas dolog, hogy ez a fiú legalább megkérdezte szabad e. Tehát egyáltalán nem zavarja, csak zavarba hozza, ahogy mellette áll, a közelsége.* - Értesz magyarul? *Böki ki azonnal, de mivel nem tudja, hogy a másik mennyire beszéli a nyelvet, kelletlenül azért visszavált bolgárra.* - Mert egy szőrös állat ne terüljön el az ebédlő asztalon, mindent összeszőröz. Silver, kérlek, mássz már le. *Szól a végén a daimon felé, a macska pedig meghallgattatja imáit és leugrik az asztalról az egyik székre és ott fekszik le. Molly kicsit felsóhajt, tányérra pakolja a két szelet kenyerét, vajjal, uborkával, szalámival megpakolva és leül az asztalhoz. A kérdésre meglepődik, hiszen ő nem emlékszik a fiúra, egyáltalán nem.* - Nem... Nem voltam. Honnan tudod? *Kérdez rá érdeklődve, és megint gyakorlatlanul tolja vissza a szemüvegét mielőtt lecsúszna az orráról, aztán harap egyet a szendvicséből.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Éppen egy pohár tejet tölt ki magának, mikor felfigyel a neszezésre, oldalra pillant és egy picit telt, szemüveges leányzót pillant meg belépni. Végig futtatja rajta a tekintetét, aztán a macskát is szemügyre veszi, majd csak azt követően pillant fel a lányra.* - Szia - *Rámosolyog, látja a lány zavarát, de ez nem riasztja el attól, hogy társalogjon, hisz ismerős neki a lány, háztársa és már többször látta őt a könyvtár környékén. A legutóbb például éppen Goran elől vett ki egy könyvet, amit a srác is el akart olvasni. Most azonban a konyhában vannak, Gor figyeli a lány mozdulatait, a pultnak dőlve nézi őt, hogyan keni a kenyereket, majd csak akkor vonja fel a szemöldökét, mikor a macska eltehénkedik az asztalon.*
- Nem túl jól nevelt...-*Jegyzi meg a srác, majd odalép a lány mellé és elnyúl a keze mellett* - Szabad? - *Vesz az uborkából, és a saját szendvicsébe tesz belőle pár karikat, talán kicsit szemtelen, hogy abból vett, amit a lány saját magának vágott le. Mikor meghallja a lányt magyarul beszélni, elmosolyodik, ugyanis a dédapja magyar származású, ezért ő is tud pár mondatot, többek közt most ezt is megérti.*
- Ciki? Miért is? -*Mosolyog a lányra, majd beleharap a szendvicsébe.* - Te nem voltál eddig szemüveges, ugye?-

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Aug. 04, 2012 5:14 pm

*Az elmúlt két napban körülbelül két óránként lezuhanyozott, pedig a vastag falak között még viszonylag hűvös is van a kinti időhöz képest, még is Molly olyan szinten nem bírja a meleget, hogy erőteljesen szenved most. Mivel két óránként zuhizott, nem is nagyon mozdult ki a szobájából, viszont már délután hét van, és nagyon éhes, muszáj valamit lőnie magának. Speciel ő sem hord magánál pálcát, ami igen életképtelenségre vall. Ujjatlan pólóban van, egy kicsit dekoltált, amúgy a leányzó kissé esetlen és duci, fekete térdnadrágban van, mellette egy szürke csíkos nagyranőtt kandúr somfordál. Beérve a konyhába észreveszi a bent lévő srácot, zavartam megigazítja az orrán a szemüvegét - ugyanis egy-két hete szemüveges is lett, nem elég, hogy duci és szerencsétlen -, ami még egészen jól is áll neki.* - He... Hello. *Köszön, de azonnal el is fordul, másik szekrényhez lép, egészen gyakorlottan, hiszen inkább ide szokott járni, nem a nagy Étkezőbe a földszinten. Elővesz egy kenyeret, egy kis szalámit, margarint és egy uborkát, és elkezdi összerakni a szendvicset, miközben a macska semmivel se törődve, azzal se, hogy a társa lezavarná az asztalról, felugrik és szépen összegömbölyödve lefekszik. Ez eléggé zavaró lehet, hiszen egy macska fekszik az étkező asztalon... De Molly hiába siccelné le társát, az meg se moccan.* - Gyerünk már, ez olyan ciki... *Mondja a lány magyarul, kínjában nézve a daimonjára, de az meg se moccan.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*A nagy hőség teljesen kikészítette, egész nap árnyékos, hűs helyen pihent és olvasgatta kedvenc könyvét, de az est korai óráira már megfájdult a feje, ráadásul a gyomra is korgott az éhségtől. Goran hagyva az olvasást ledobta a könyvet az ágyára, aztán felkelt, magára kapta a pólóját, hogy ne fél pucéran, egy térdig érő, barna színű rövidnadrágban járkáljon. A pálcáját kivételesen a szobájában felejtette (nagy hiba), majd lassú, fáradt léptekkel tért be a konyhába, ahol néhány manón kívül senkit sem látott lézengeni. A manók is gyorsan eltűntek, úgy tűnt, hogy dolguk van, így Goran egyedül maradt a helyiségben.* ~ Lássuk, miből élünk~ *Elkezdte kinyitogatni a szekrényeket, hátha talál valami normális és ehető dolgot, társasághoz egyébként sem volt kedve, így inkább arra vágyott, hogy egyedül étkezhessen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 11:28 pm

*meit egy kicsit bosszantja, hogy a fiú nem segít neki. Nem szeret igazából főzni, pont ezért valamennyire meg is tuja érteni, hogy nincs kedve segíteni neki. Addigi piros arcszíne egyenesen bíborba vált, amikor a fiú egy papírtörlővel leszedi arcáról a már félig odaszáradt tojásfehérjét. Meg se mer mozdulni, nehogy megzavarja. És zavara se sokat segít ezen. Inkább a munkába temetkezik, tesz-vesz. Talán pont ezért nem veszi észre azt az apró foltot ami a vesztét okozza. A tányérok sértetlenül landolnak a mosogatóban ő pedig, csodával határos módon nem a kőre esik, hanem Boris karjaiba.A fiú magához húzza. Ő egy kicsit megijedt az eséstől és most jó neki a fiú karjaiban, arcát belefúrja Boris pólójába. Beszívja a fiú illatát és megborzong. Világossá válik számára, hogy ez már több mint barátság, és akár... Nem, még messze nem szerelem. Gyermeki rajongás megmentője irányában. Felnéz rá és megkeresi a barna szemeket. Mosoly terül el az arcán, szemei szikráznak. A kérdésre csak annyit felel.* - Köszönöm. * Lábujjhegyre áll és puszit próbál adni a fiúnak. Nagy nehezen, egy kis segítséggel eléri az arcát. Aztán visszabújik karjaiba. Nem igazán tudja mire vélni a saját viselkedését sem, de úgy tűnik Borisnak sincs ellenvetése. Nagyon sokáig így maradna, de sajnos a gyomra közbeszól. Roppant kínos módon hangosan megkordul.* - Akkor mégegyszer nekifogok a terítésnek. *mondja mosolyogva és most már sikeresen kiteszi a két tányért és a kenyereket az asztalra. Megyeszik a finom vacsorát és visszatérnek hálószobáikba.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 11:07 pm

*Mikor elkapja Mei csuklóját, a fejében vadul kergetőzni kezdenek a gondolatok, de aztán az arcbőrös megjegyzésekkel lehiggasztja magát. Általában elég közvetlen, és em szokott görcsölni a dolgokon, de nem akar semmi elhamarkodottat tenni. Egyszer már megharagudott rá a lány - ami azt illeti, akkor is hasonló helyzetben álltak - és nem szeretné ezt még egyszer átélni. Mi tagadás, fontos neki Anelie, de hogy mennyire, azt még ő maga sem tudja. Miután összemaszatolja, Mei nevetve sopánkodni kezd, majd munkához lát. Boris karba font kézzel nézi végig a kajája elkészültét, eszébe sem jut, hogy segítsen. Egy idő után érzi, hogy a tojás rászárad az arcára, ezért egy darab papírtörlővel, amit a pulton talál, letörli. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az éppen sütögető lányhoz lép, és óvatosan az ő - kissé vörös - arcát is megtörli.* Engem már nagyon zavart, azt hittem, téged is. Nem venném a lelkemre, ha emiatt menne tönkre a kenyér. *Magyarázkodik és kiskutyapillantással néz a lányra, bár nem hiszi, hogy ezért komolyan megharagudna. Kidobja a törlőt a szemetesbe, és visszamegy falat támasztani. Már éppen megindulna az asztal felé, mikor Mei elcsúszik valamin, és Boris lelki szemei előtt lassított jelenetként pörög le, ahogy a tányérok a mosogatóba szállnak, a lány pedig hatalmas csattanással a kőre esik, és többet nem mozdul. Ezt megelőzendő gyorsan odaugrik, és még éppen időben kapja el Meit. A kezeit a dereka alá csúsztatja, majd szorosan magához is öleli. Talán egy kicsit túlreagálta a dolgokat, de nem törődik vele, nem akarja elengedni Anelie-t. Fogalma sincs, meddig állnak így, de egy idő után leengedi a karjait, és lenéz a lányra.* Minden oké? *Kérdezi.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 10:29 pm

*Úgy látszik Boris sokkal jobban elboldogul a tojásokkal mint ő. Viszont az nem tolerálja, hogy Mei összekeni az arcát. Boris megfogja a csuklóját, nem igazán szorítja meg. Eszébe jut egy helyzet, ami kísértetiesen emlékeztetett erre. Bár most egészen más tervei vannak. Élvezi a fiú kezeinek érintését. A megjegyzést egyáltalán nem úgy értette, hogy Boris bőrével bajok lennének, de jólesik neki a bók, mivel ez őszinte, nem úgy mint például Alex bókjai a tóparton. Gyorsan elhessegeti a fejéből Alexet. Közben visszakapja a tojásadagot, most már ő is csupa maszat.* - Jajj, most mi lesz, koszos lettem. *kiabálja nevetve, hiszen itt senki nem hallja őket. A bundáskenyér viszont valószínűleg már sosem készül el. Serpenyőt vesz elő és felemeli, hogy megfenyegesse ellenfelét, majd a tűzhelyre teszi és olajt önt bele. Átfut rajta a gondolat, hogy soha nem tudná bántani. Meg amúgy sem tenne kárt egy ilyen aranyos arcban. Kissé vörösen forgatja a kenyérszeleteket a felvert tojásban. Csöndben megsüti, nagyon koncentrál és egész jól sikerülnek. Két tányért vesz elő és az asztal felé indul hogy megterítsen, ám ekkor egy elfelejtett tojásfolton elcsúszik. A tányérok a levegőbe repülnek és a mosogatóban landolnak. Hogy ez mágia vagy szerencse, azt senki nem tudja megmondani, de Meinek nincs szerencséje. Ha nem menti meg valaki, valószínűleg a hátára esik. Ezen a napon nem először.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 10:12 pm

*Nem fél komolyan attól, hogy baja eshet, mivel Mei a kés tompa felét szorítja a nyakához, de nem tudja az örökkévalóságig cipelni a hátán a lányt, bárhogy is szeretné, ezért inkább megadja magát. Nem tudja ugyan, minek kell annyi kenyér, ugyanis Anelie már a hatodik szeletet vágja, mikor hősünk bajba kerül. Szemlátomást a másik sincs a helyzet magaslatán, de a kiskanalas ötlet esetleg beválhat, úgyhogy Boris szó nélkül halász elő egyet a fiókból, miközben nem kerüli el a figyelmét Mei vörös arca sem. A mentőakció sikerrel jár, és a vacsorájuk megmenekül. A leányzó ezután elszerencsétlenkedik egy kicsit a negyedik áldozattal, aminek következtében a pult oldalán tojásfehérje kezd folydogálni.* Jól mondtad, nem vagy egy konyhatündér. *Jegyzi meg a fiú, és a sárgáját azért a tálba borítja.* Mi lenne, ha innentől én venném át? *Kérdezi mosolyogva, és már nyúnal is az ötödik tojásért. Mikor Mei az arcára keni a tojást, gyorsan elkapja mindkét csuklóját, és közelebb húzza magához, szóval a lány nem igazán tud ugrálni.* Szóval azt mondod, csúnya az arcbőröm? *Hajol le a lányhoz mosolyogva.* ~Jesszus, milyen vékony a csuklója. Egy erősebb szorítással eltörhetném.~ *Jut az eszébe, és a lány vékony karja tényleg elveszik az ő hatalmas markában.* Lehet, hogy az enyém csúnya, de a tieddel semmi baj sincs. Viszont egy kis szépítés még senkinek sem ártott meg. *Jegyzi meg, és egy hirtelen mozdulattal a lány arcára keni a sajátján levő tojást. A keze mintha egy pillanattal tovább időzne Anelie arcán, de aztán gyorsan visszahúzza, viszont esze ágában sincs hátrálni. Természetesen a lány bőrével semmi baj sincs, ahogy Boriséval sem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 9:21 pm

*Meinek meg sem fordul a fejében hogy esetleg ijesztő lehet, ha egy kést szorít barátja torkához. Boris azonnal leteszi a sodrófát és készségesen beáll segíteni. A kislány már a hatodik szelet kenyeret vágja mikor rápillant az elkeseredett Borisra. Nevetve néz bele a tálba. kiszúrja az apró tojáshéj darabot, de nem nagyon tudja mit kezdjen vele. Hiába kungfutündér és nem konyhatündér.* - Szerintem kiskanállal ki tudjuk szedni. *mondja, és már nyúlna is a fiókba, de Boris épp közvetlenül előtte áll. Egy kicsit elvörösödve felnéz.* - Kivennéd? *mutat a fiókra. Ha megkapja a kanalat kidugott nyelvvel, erősen koncentrálva próbálja kihalászni és úgy egy perc múlva sikerrel is jár.* - Azért a többit is feltöröd? Én még ügyetlenebb vagyok. *vallja be szégyenkezve, de azért kezébe vesz egy tojást és a pult széléhez vágja. Először túl gyengén, aztán túl erősen. A pulton végigfolyik a fehérje, a sárgája pedig a héjon belül marad.* - Látod? *néz nevetve a fiúra. Hirtelen hülye ötlettől Boris arcára keni a kezére csorgott tojásfehérjét.* - Jót tesz a bőrnek, állítólag. *kacag csilingelve és már arrébb is ugrik esetleges ellentámadás esetére.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 9:10 pm

*Boris annyira nem jó vívó, a kosárlabda meg a tenisz sokkal jobban megy neki, sőt, hogy őszinte legyek egyáltalán nem is tud vívni, így Meinek könnyű dolga van, és egy-két késsuhintással köze is férkőzik hozzá. És, bár a fiú igyekszik védeni a hátát, nemsokára mögé kerül, és a hátára pattan. Borisunk igen meglepődik, nem azért, mert nem bírja el az egyébként pehelysúlyú lánykát, hanem mert a torkához szorított kést egy kicsit túlzásnak érzi. Ezért hát feje felé emelt kézzel lassan a konyhaasztal felé lépdel, majd leteszi rá a sodrófát. Mikor Anelie leugrik a hátáról, színpadiasan meghajol, és, a vigyorát palástolva így szól:* Állok szolgálatára, Anelie Úrnő. Mit parancsol? Vágjam fel a kenyeret, esetleg törjek tojást? *Mikor Mei megemlíti, hogy segíthet, felegyenesedik, és a pulthoz lép.* Persze, hogy kérek, majd' éhen halok. *elveszi a tojást, és férfiasan megküzd annak kemény héjával. Már a harmadikat töri, mikor véletlenül némi héj is kerül a tálba. Tettetett elkeseredéssel - túl jó kedve van ahhoz, hogy tényleg elkeseredjen - bámul bele a tálba, majd a mellette szorgoskodó lányra néz.* Azt hiszem, valamit elszúrtam. *Jelenti ki, és szemlátomást semmilyen erőfeszítést nem tesz, hogy ezt helyrehozza. Nem tud főzni, és nem is szeret, úgyhogy másra hagyja a probléma megoldását.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 8:40 pm

*Mei véd, kiszúr, majd egy ugrás közepén észre veszi a belépő Borist. Kecsesen érkezik és nevetve köszönti barátját, aki viszont köszönés nélkül sodrófáért nyúl és kihívja egy párbajra. Nem kell félteni azonnal kardot, illetve félelmetes konyhakést ránt és vagdalkozni kezd. Néhány lépéssel közel kerül a vöröskéhez. Felé szúr, de tisztes távolból. Majd még néhány vágás után a háta mögé pördül. A hátára ugrik, mivel különben a nyakát is csak nehezen éri el a nála 2 fejjel magasabb fiúnak és torkához szorítja a kés életlen felét. Kicsit belemelegedett a játékba.* - Add meg magad! * mondja, halk csilingelő kacagással a hangjában. Soha nem tudná bántani Borist, és tudja, hogy az sem őt, pont ezért jó néha így játszani. Nevetve leugrik a fiú hátáról és további agresszióját a kenyéren tölti ki. Vastag, görbe szeleteket vág belőle.* - Akarsz segíteni? Akkor te is kapsz belőle. *nevet rá a fiúra és egy tojást nyújt felé.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 8:26 pm

*Egy kellemes bulgáriai hét után visszatért az iskolába, ami azért nem igazán hiányzott neki, legalább is nem annyira, mint az unokahúgának. Az otthonánál mindenképpen kellemesebb a hely, de például Anelie-éknél sokkal jobban érezte magát, mint itt. Mindenesetre tegnap érkezett, és a mai napot a kicsomagolással töltötte. Mostanra viszont megérkezett, ezért a konyha felé veszi az irányt. Ő maga ugyan nem tud főzni, de reméli, hogy talál valami ehetőt, ugyanis a Csíkos Boa háló hűtője szokás szerint kong az ürességtől. Mivel már nem otthon tartózkodik, így a haj megint vörös és égnek áll, valamint egy koptatott, térdben szakadt farmert, és egy fekete pólót visel. Nem is csalódik a számításában, ugynais a konyhában van valaki, mégpedig maga Anelie, aki viszont ahelyett, hogy főzne, egy hatalmas késsel ugrál körbe-körbe. Ez ugyan aránylag megszokott, mivel a kínai lány mintha folyton ugrálna - ha nem, akkor nagy baj van - de azért eddig még konyhakéssel nem kezdett vagdalkozni. Boris egy hatalmas lépéssel átszeli a konyhát, és egy hosszú sodrófát felkapva fordul szembe Mei-jel.* En garde! *Mondja nevetve, és megpróbál szabályos vívóállásba helyezkedni kisebb-nagyobb sikerrel.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 01, 2012 8:03 pm

*Több mint fél órájába telik amíg felolvasztja átázott, átfagyott testét, utána még hosszú ideig egyszerűen élvezi a forró vízsugarakat. Rózsaszín rövidnadrágos pizsamát vesz fel, majd ledől a szobájában. De korgó gyomra útra készteti. Papucsba bújik és a társalgó felé veszi az irányt. Közben a délután eseményein mélázik. ~Ki lehet ez az Alex és vajon mit képzel magáról?~ Ellenszenve nem csökken, de gondolatai vissza-vissza térnek a pofátlan fiúhoz. Belenéz a hűtőbe és megpillant pár tojást. Megszületik fejében az elhatározás. Bundáskenyeret fog készíteni. Tányért vesz elő, a tojásoknak és egy nagy kést kenyérvágáshoz. Ám a kés mérete megihleti. kardként használva körbeugrálja vele a konyhát. Ugrik, kiszúr, ugrik, kiszúr, védés, vágás, ugrás, szúrás... Szakértő szemlélő már rájöhet, hogy ha nem érkezik rövidesen segítség, ebből bizony nem lesz vacsora.*