Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 22 Kitchen_by_Majoh

Vendég

- Persze kerülendő. *Még mindig ott van az az ördögi mosoly az arcán.* -Ha nem adsz engedélyt akkor is így hívtalak volna, Kamy. *Nevet a lány, a Kamy szócskát szándékosan kihangsúlyozza. Nos ez lehet, hogy Kamen alacsony, bár Giselle 171 cm magas szóval ő nem tartozik kifejezetten az alacsonyak közé. A bókra újra felölti a gonosz vigyort.* -Köszönöm. Tudod ezt még soha nem mondták nekem. Bókoltak azzal, hogy milyen jól áll a szűk ruha és ha a hajam fel van csatolva, de ezzel még soha. *Kuncog a lányka automatikusan Edgart simogatja. A madár békésen ücsörög a vállán, és a fiú bámulja.* -Való igaz. Édesapám is folyton ezt hajtogatja. Kénytelen voltam megtanulni vívni és ezt azt ostort használni, mert... *A szája elé kapta a kezét, hiszen majdnem elárulta Kamnek a legnagyobb gyengeségét.* -Hagyjuk. Butaság az egész. *Rázza meg a fejét, amivel azt éri el, hogy a holló Kamen mellé telepszik.* - Amaya tényleg aranyos. Láttál már vörös macskamedvét? *Kérdi, majd tényleg befejezi az állat témát. Valójában a tekintete a fiúra a madárra vándorol, és vissza.* -Persze. Spanyolul, bolgárul, angolul és egy kicsit magyarul. Az anyanyelvem pedig francia. A szüleim fontosnak tartják a nyelvtudást. Való igaz az angolt jobban szeretem, mint a bolgárt. *Vált át ő is angolra miközben újra felölti az angyali arckifejezését.* - Meg akartad enni? Sajnálom. Csak meg akartam mutatni mire vagyok képes. *Mondja Gis bár a hangjában egy csepp megbánás sincs.* -Köszönöm, hát az előbb már említettem miért. Napi több óra gyakorlás. Szigorú napirend. Régen még magántanárok hada most ez az iskola. *Lehervad a pajkos mosoly az arcáról. Nem szereti, ha betáblázzák, bár neki kevesebb dolog miatt fáj a feje, mint a bátyjának.* -Ez is igaz, viszont ha az ember szeret bajba keveredni... Mint mondjuk én. ... akkor muszáj tudnia harcolni, nem igaz? *Mereven bámulja a gitárt csak Kamy kérdése zökkent ki.* -Igen, az enyém. Mielőtt idejöttem odakint játszottam rajta, bár többnyire saját szerzeményeket. *Válaszol, majd tényleg visszahívja Edgart. Biztos zavarja Kament.*

Vendég

- Nem gyűlölendő. Csak kerülendő *kuncog. A magyarázatra pedig vállat von. Biztos hasznos, de valahogy ez őt nem hatja meg. Aztán ugye reagálnak a bemutatkozására, mire prüszkölve megrázza a fejét.* - Kamy, persze. De tudod mit? Használd. Szigorúan négyszemközt *vigyorog. Végül is, neki tök mindegy, csak azért a nagy nyilvánosság előtt inkább kihagyná. Kamy... Sok mindennek hívták már de Kamynak még soha. Az abszolút eddig a Laposka volt... Hát, igen. Sosem volt kimondottan testes, inkább deszka-alkatúnak nevezném. De legalább nem magas. A csaj ördögi mosolya viszont tetszik neki.* - Tudod, ez a fajta mosoly nagyon jól áll *kacsint rá. Aztán ugye újabb kimondatlan kérdésre kap választ. Okos fejjel bólogat, és így most már tényleg kissé jobban érti, mit akart mondani az előbb a lány.* - Nos, azt mondják, ami nem öl meg, az erősít. Szóval csak hajrá *vigyorog. Aztán ugye visszatérnek az állat-témára, és az aranyos valaminek az említésére kissé kétkedően elhúzza a száját. Nem, kizárt, hogy őt bármilyen állat rá tudná venni, hogy szeresse. Mindegy, szerencsére a lány nem erőlteti a témát, azonban észreveszi az angolos kiejtést, és felveti az angol beszédet, mire a srác szélesen elvigyorodik.* - Tehát tudsz angolul? Szuper! Az szerintem sokkal tetszetősebb nyelv, mint a bolgár... *Ezt az egészet már angolul mondja. Ha nem muszáj, nem szívesen fárasztja magát a bolgárral, ha egy mód van rá, inkább marad a másik nyelvnél. Szóval angol. Aztán ugye a lány leakasztja az övéről az ostort, és kiüti a kezéből a barackot. Erre kap egy morcos orr-ráncolást, aztán a fiú finnyogva lehajol a barackért, és kidobja a kukába. Ő megegyen olyant, ami a földön volt? Kizárt.* - Hát, ügyes vagy *tér vissza a vigyora.* - Én fegyverek közül a tőrrel tudok bánni, itt is van velem mindig *ütögeti meg a tokot.* - De mondjuk, ha lehet, inkább hagyom, hogy más harcoljon helyettem. Minek vigyem vásárra a bőrömet, ha nem muszáj? *teszi fel a költői kérdést. Aztán követi Giselle tekintetét, és kiszúrja a gitárt.* - Az a tied? *kérdi kíváncsian.*

Vendég

-Ugyanmár. Attól, hogy madár nem kell gyűlölni. Ráadásul aranyos. *Pillant a madárra, aki felreppen a lány vállára.* -Nem tudod milyen hasznos. Figyelmeztet, ha valaki közeledik, ha veszély leselkedne akkor többnyire észreveszi. Hűséges és rendkívül gyors postásnak. Emellett olyan mintha a szemem lenne. *Magyaráz a fél-véla. Hát a sebe amúgy sem érdekli őt majd begyógyul. Mikor a fiú bemutatkozik tovább mosolyog.* -Hát, ha szeretnéd akkor nem hívlak Grozdannak, bár a Kamen amúgyis jobban tetszik. Ne Kam, inkább Kamy. *Kicsit ördögivé vált a mosolya, de így eléggé aranyos. A fiú gondolkodásmódját kicsit nehezen, de megérti.* -Bizonyára nem érted mire gondoltam az előbb. Nos a családom kifejezetten fontosnak tartja az önvédelmet. Hát ezért kell elviselnem az ilyen sebeket, mert ha folyton gyógyítgatnék akkor soha nem tudnám elviselni a fájdalmat. *Magyaráz, bár ő is kissé érthetetlenül.* --Szóval ez a baj. Nos, ha itt lenne Amaya akkor nem tudnád őkt utálni. Nagyon aranyos. Én sem rajongok annyira értük, de némelyikre szükségünk van. Így már értem, sőt sejtem hogy úgyse tudnálak meggyőzni. *Hajtja le a fejét. Edgar karmai a lány vállába vájnak. Ezt már megszokta.* -Mondd csak ennyire nem beszéled jól a nyelvet? Mert felőlem akár angolul is beszélhetünk. *Ráncolja a homlokát Gis, majd kuncogni kezd Kamen kérdésénél. Leakasztja az övéről az ostorát, és kicsapja a fiú kezéből a barackot.* -Nem, mert többnyire ostort használom. Naponta több órát gyakorlok szóval semmi bajod nem eshet. *Nyugtatja meg a fiút, ha az kiakadna.* -Edgar a végső eset, ha az ostorom, vagy a pálcám elveszne akkor jön ő. *Leül a székre, amin az előbb ült, majd a másik széken heverő gitártokot bámulja.*

Vendég

*A lánynak felettébb ügyes módon sikerül elvágnia az ujját, amire ő igazából nem nagyon reagál. Vagy béna, vagy csak szimplán maradhatunk az elvnél: mindenkinek van kétbalkezesebb napja. Viszont a gyógyítóvarázslat bevillan az agyába, de nem teszi szóvá. Úgy véli, hogy ha a lány nem elég okos hozzá, hogy magától megoldja, akkor megérdemli a sebet. Aztán ugye szóba kerül a "madár", amire ismét csak a száját húzza.* - Madár *vonja meg a vállát közömbösen, majd ugye előbányássza a gyümölcsöket, és közben hallja a lány bemutatkozását. Persze azonnal beindulnak az alap-udvariassági formulák, és rögtön viszonozza is a bemutatkozást.* - Kamen Grozdan Branimir. Szólíts Kamennek vagy Kamnak, ahogy kedved van, de a Grozdant légyszi mellőzd, nem igazán szeretem, meg kell mondjam. *Hm, igen, a szintén tőle megszokott kissé talán összevissza monológ. Sebaj, csak sikerül kibogozni. Aztán ugye a lány szinte válaszol a korábbi gondolatára, mire biccent, noha nem érti teljesen, mire céloz a lány, de nem szeret tudatlannak tűnni, így hát nem kérdez. Aztán visszakanyarodnak a srácnak felettébb unszimpatikus madárhoz, akivel igazából csak annyi a gondja, hogy állatból van...* - Nem félek tőle! Csak állatból van *húzza el a száját.* - Tudod, nem igazán kedvelem az állatokat, és nem is teljesen bírom megérteni, hogyan lehet annyira rajongani értük. Sosem szerettem őket, amiben az a legviccesebb, hogy az unokatesóm, akivel ráadásul csomót voltam együtt régebben, meg most is szobatársak vagyunk, na mindegy, szóval ő meg druida, és állandóan két-három állat kóborol körülötte, szóval már csak ezért sem megyek a közelébe, meg hát, én úgy általában nem bírom őket. *Ezt az egészet két-három levegővel sikerül végighadarnia, ráadásul kicsit még akcentusa is van, szóval előfordulhat, hogy Giselle nem teljesen érti meg, mit is beszél. De ez aztán végképp hidegen hagyja.* - Egyébként... gyakran szoktad támadásra utasítani? *kérdezi, egy pillanat erejéig visszagondolva a korábbi szavakra. Azért remélhetőleg a lány most nem tervez ilyesmit, mert hát lehet, hogy azzal a madár járna rosszul, hiszen Kamen sosem habozik használni az övén pihenő tőrt, amit sosem hagy el magától... Pláne, ha állatról van szó, nem gondolkodna sokáig. Miközben a lány válaszát várja, jóízűen beleharap az egyik sárgabarackba.*

Vendég

*Azért Edgar jelez. Még hozzá irtózatos károgással.* - Mi az? *Kérdi a lány fel sem figyelve a munkájából. Mivel Edgar nem hagyja abba felpillant a sajt darabolásból. Ekkor érkezik meg Kamen. Végigméri a fiút közben automatikusan szeletel. Az lesz a vége, hogy Giselle drága elvágja az ujját. Elereszti a kést, majd az ujjához kap.* -Már megint. *Sziszegi a lány miközben próbálja elállítani a vérzést. Megnyitja a csapot, és vizet enged rá. Nem súlyos sérülés, de hát azért nem nem mindegy a lánynak. Az előbbi mondatával két dologra célzott. Az egyik az, hogy megint beszerzett egy sebet, a másik az, hogy megint fiúkkal találkozott. Bár az utóbbi kevésbé zavarja, mint az első tény, de hát örülne barátnőknek is. Mikor meghallja Kament kijelentését Edgarról felnevet.* - Pontosabban egy holló, és a társam. Félre értés ne essék nem daimon csak egy régi társ. Évek óta élünk együtt. *Mondja bájosan mosolyogva miközben még mindig a kezét ápolgatja.* - Elnézést kérek az udvariatlanságomért. Giselle Marceau vagyok. *Mutatkozik be a fél-véla. Szándékosan nem említi a szakját, hiszen a kitűzője úgyis elárulja. Miután bekötözte a kezét visszamegy elrakni a verseskötetet. valamiért nem nagyon megy neki a flörtölés. Most egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Rápillant a fiúra hátha bolondnak hiszi azért mert nem gyógyító varázslatot használt.* - Kérlek ne nézz ostobának, amiért nem gyógyítom be a sebemet. Ez csak nos... A tűréshatár miatt van. *Vonja meg a vállát a lány, majd odalép Edgarhoz.* -És tényleg nem kell tőle tartani. Csak akkor támad, ha én mondom. *Megereszt egy angyali mosolyt magának, majd megkérdi a fiú nevét.*

Vendég

*Edgarnak valószínűleg nem kell jeleznie, hiszen már messziről hallatszik a fütyülés, ahogyan Kamen megközelíti a konyhát. Aki ismeri, tudhatja, hogy ez nála már jól megszokott dolog, de egy ismeretlennek talán furcsa lehet, hogy egy omladozó iskolában fütyörészik... Hát, mindegy. Hogy mit keres ő a konyhában? Nos, csak valami gyümölcsöt akar szerezni magának. Nem viszi túlzásba az evést. Na, nem mintha ránézve ez nem lenne látható: vékony, alacsony, kissé talán alultápláltnak tűnik. De hát, ő jól érzi magát a bőrében, és neki csak ez a fontos. A konyhába belépve az első, amit kiszúr, a madár. Na, bumm, kis híján elmegy az a kevés étvágya is, ami van.* - Madár *állapítja meg, kissé elhúzott szájjal, majd felfedezi a tulajdonost is, akire viszont egy fültől-fülig vigyort virít.* - Helló. *Aztán a hűtőhöz sétál, és elkezd kutakodni benne, majd pár pillanattal később három sárga és egy őszibarackkal a kezében kerül elő, nekitámaszkodik a pultnak, és alaposabban megnézi magának a lányt. Hm. Szép. Kimondottan szép. Lehet, hogy pofátlannak tűnik, de ez egy újabb olyan dolog, ami nem érdekli különösebben...*

Vendég

*Szép nap, vidám Giselle. A Belsis lány vidáman ücsörög az asztalnál miközben egy körtét majszol. A másik széken ott pihent a gitártokja na meg a hollója. Edgar árgus szemekkel bámulja az ajtót. Hát igen, ő Giselle őrszeme. Giselle egyébként ma lila szoknyát és fehér szandált visel. Mogyoró barna hajában ott van Genevieve-től kapott ezüst színű hajpántja. Miután végzett a gyümölccsel az ujjaival dobolni kezd az asztallapon.* - Drága Edgar olyan unalmas ez a hely. *Szomorú arcot vág pedig igazán szép kis fél-véláról van szó. A gitártokból kivesz egy aprócska fekete könyvet. Felnyitja a verseskötetet, majd odalapoz az egyik kedvenc verséhez, és magában olvasni kezdi. Unottan csapja be a könyvet.* -Még az olvasás se segít. *Beszél még mindig a madárhoz, aki ügyet se vet rá. Csak ül a széktámlán, és figyel. Giselle feláll, és odamegy a hűtőhöz. Talál benne egy kis sajtot. Odamegy a pulthoz, kerít egy kés, és el kezdi felszeletelni. Ha esetleg erre jár valaki Edgar úgyis jelez.*

Vendég

- Figyelj, ha aurorok között nőttél volna fel akkor ez már csak természetes. *Mosolyog Tyline majd kivesz két almát a kosárból, és zsonglőrködni kezd. * - Értem. Szívesen mennék, de most először Etienne-nel akarok váltani pár szót. Természetesen szívesen megyek bárhová. Mondjuk a víz és a fák közelében érzem jól magam. *Mosolyog a lány. A tisztás, a tópart, a tölgyes és a rózsakert. Itt szeret a legjobban lenni.* -Nem baj. Igazából nem kell vele törődni. Én meg vissza tudok vágni neki szóval neked nem kell törődnöd vele.* Mondja a lány, majd mikor Lorr eldől kiesnek a kezéből az almát, és elgurulnak jó messzire.* -Jól vagy? *Kérdi miközben négykézlábra ereszkedve leskelődik a gyümölcsök után.* - Kitartó, akaratos. Hívd aminek akarod. Örülök, hogy ennyire aggódsz értünk. Nos, ez nem tőlem fog függeni. Azért egy bizonyos szintig megértem Giselle-t, de amit csinál az már beteges. *Valahogy megint visszatértek a testvér témához.* - Nem gondoltál arra, hogy haza látogass? Gondolom jó viszonyban vagytok, ha ennyire szereted őket. Az én hobbim? A zene, a rajzolás, a sakk és a lovaglás. *Ezeket űzöm nyolc éves korom óta. Talán a rajzolást előbb kezdtem. *Mereng el a lány, miközben meg talál a hűtőnél az egyik almát. A másikat égen-földön kereste, de sehol nem találta.* -Ne haragudj Lorr, de mennem kell. Későre jár. Jó éj.t *Köszön el a szőkeség. Visszarakja az almát a kosárba, majd visszatér a Delfin hálóba.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Júl. 12, 2011 10:48 pm

-Ó akkor már értem. Nos én elég lusta típus vagyok, de most hogy beköszöntött a nyár mintmár mondtam szeretnék új életet kezdeni, és a természet ebben segítséget nyújt. Mostanában rengeteget sétálok. Egyszer eljöhetnél velem ha van kedved. Ez nagyon bosszantó lehet már a szavak hallatán kedvem lenne felképelni azt a kis.... . Na de mindegy szerintem hagyjuk is ezt a témát mert csak felidegesítem magam. Ugye nem baj?* Majd rápillant a konyhafalon lévő órára. De nem teljesen látja ezért kissé kihajol. A hirtelen egyensúlyvesztés miatt pedig leesik a székről amint ült.*-Uramisten még ilyet.* Majd hangosan elkezd kacagni saját balgaságán. Mikor feltápászkodott tovább folytatta a beszégetést. Hát mit ne mondjak a húgod aztán kitartó. Bárcsak visszatérhetnél Etienne-hez. Ha nem lenne az a kis szuka testvére, akkor már nem itt tartanátok. Köszönöm, hogy érdeklődsz felőlem. Van két testvérem mindkettő lány Alienor és Felicitie ők Franciaországban élnek. Már nagyon rég nem láttam őket. Hiányoznak. A hobbim? Nos szeretek szép helyeken sétálni, szeretem a zenét, szeretem a kémiát. Egyszer szeretnék őrült tudós lenni.* Lorraine felnevet.*- És neked mi a hobbid?*

Vendég

- Nos nem kívánok sok ételt. Meg hát edzek. Futok, vívok. Néha még egy-két harcművészeti mozdulatot is gyakorlok. Mutatott párat a japán barátnőm. Amúgy nem vagyok vékony. Ilyen a testalkatom, na meg a nagyi szerint sose árt, ha edzettek vagyunk. A mi családunkban nincsenek elhízott emberek. *Magyaráz a lánynak, majd egy újabb bájos mosoly következik.* -Ezt még nem meséltem. Nos, amikor együtt voltam a testvérével akkor szerinte Etienne nem tölt vele sok időt. Az egész egy féltékenységi dráma. Ez nagyon jól megy neki. Igazi dráma királynő. Néha az önsajnáltatásban felér Oliverrel, és folyton azt hangoztatja, hogy utálja ha sajnálják.*Morogja a szőkeség, majd becsukja a füzetet. Visszagyömöszöli azt a táskájába, majd Lorraine-re pillant.* -Az lesz a legjobb. Igen, Edgar többnyire mellette szokott lenni. *Babrál a terítőből kilógó cérnával.* -Miket művelt? Miután századszorra is közöltem vele, hogy találkozom valakivel ezért nem jöhet velem Párizsba, de ő csak eljött. Bemászott a csomagtartóba. Csoda hogy nem fulladt meg. Nagyszájú és cserfes ezzel pedig rengetegszer bajba sodorja magát, és mindig nekem kell kihúzni a csávából.*Beszél tovább. Hát az biztos, hogy Violette Blanchard nem egy kisangyal.* -Igazán? Hát nem sokat tudok most mondani róluk. Örülök, ha ilyen kései órán értelmesen tudok beszélni. Hogy milyen volt vele? Azt nem tudom szavakkal leírni, viszont amikor mellettem volt akkor voltam igazán boldog. *Beszél kicsit elmerengve a Belsirionos lány.* - Mesélj inkább te. Vannak testvéreid? Mi a hobbid? Mit szeretsz? Én annyit fecsegek, te meg alig beszélsz.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Júl. 12, 2011 9:57 pm

-Hát jó ha nem hát nem. De ígyis olyan vékony vagy mint egy cérnaszál.*Kissé irígykedik. Lorrainne sosem tudna olyan vékony lenni Mint Tyline.*-Áruldd el mi a titkod, hogy ilyen vékony vagy? De miért utál téged? Bocsáss meg ha már elhangzott, de tegnap nagyon magam alatt voltam Victor miatt és nem minden maradt meg. Ezek után még a hegedűjét sem fogom merni elkérni nem hogy majd szétverjem. Holló? Hát én nem láttam hollót. Arra biztosan emlékeznék. De lehet csak azért nem mert nagyon siettem a szobámba. Ördög? Erről a képről soha nem gondoltam volna, hogy a hugod egy ördög. Elmesélnéd miket művelt? Nyugodj meg nem mondom el senkinek bennem megbízhatsz. Nem egyáltalán nem untatsz sőt szeretném, hogy mesélj még róluk. És mondd milyen volt Etienne-el az élet?*

Vendég

- Nos így is mondhatjuk, bár én nyomkövetőnek nevezném. *Vigyorog a lány, majd finoman visszautasítja az újabb szendvicset. Tyline nem eszik valami sokat. Kuncogva figyeli hogyan landol az alma a szemétben. Elég vicces jelenet volt.* - Igen. Ő a húga. Sajnálatos módon. Giselle nagyon utál engem. Jó párszor megpróbáltam vele kibékülni, de nagyon makacs. *Magyaráz egy kicsit a lány, majd egy gonosz vigyor jelenik meg az arcán.* -Ha tönkretetted volna a hegedűjét már nem élnél. Hideg vérrel képes lenne legyilkolni. Előtte biztosan rád uszította volna Edgart. Tényleg. Ott volt a holló? Nagyon okos egy madár. Giselle nevelte fel. *Pillant az ajtó felé, majd az ujjaival az asztallapon kezd dobolni.* -Normálisnak? Persze, mert a nevelőjük remekül betartatta az illemet. Látnád mikor négyszemközt vagyok vele. *Komoran bámulja a füzetet. Nem bírja Giselle-t. Azaz Gis nem bírja őt.* -Ez igaz. Folyton a nyomomban vannak. Semmi gond. Engem nem zavar. *Tovább lapozna, amikor kihullik a füzetből egy kép. Mint a falevél úgy hullik alá a fénykép.Kecsesen földet a ér. A lány gyorsan felkapja, majd elmosolyodik. * -Köszönöm. Igaz nem érzem magam valami nagy művésznek. *Elneveti magát, mikor a húgára ráaggatják az angyal jelzőt.* - Nem angyal. Inkább kisördög. Igazi bajkeverő húgom van. Tényleg ne akard ismerni, mert kikészít. *Az igazság az, hogy Tyline nem akarja, hogy még több ember előtt égesse a húga.* -Köszönöm. Igen ő az. *Bánatosan nézi a rajzot. Még a sportcsarnokban rajzolta.*-Nem hiszem. Hacsak nem törte össze a szíved akkor nem. Ne mondd el senki, de ők fél-vélák. Nem szeretik, ha hangoztatják, úgyhogy kérlek ne add tovább. Az édesanyjuk a véla. Ő ügyészként dolgozik. Jó kis állás egy vélának. Az apjuk pedig varázsló. Meg van egy öccsük. *Tart egy kisebb beszámolót Lorraine-nek.* --Biztosan nagyon untatlak. Sajnálom.*Szólal meg hirtelen a leányzó.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Júl. 12, 2011 9:04 pm

-Ó, de jó neked egy élő híradó* Ezen ismét elkezd kuncogni. Lorraine ma egész jó hangulatában van. Őis végez a szendvicsével majd megkérdezi Tyline-t hogy nem kér e mégeggyet. Ezután kivesz egy almát a gyümölcskosárból és beleharap egy nagyot.-Ó istenem, ilyen rossz almát még életemben nem ettem és ezzel egy időben kihajítja a kukába. -Komolyan ő Etienne-nek a huga? Jajj ha ezt tudtam volna akkor a hegedűjét többé nem tudta volna játszásra használni. Najó igazság szerint csak a szám jár.*Ezen felnevet*- Pedig első benyomásra egész normálisnak tűnt. Megtévesztett azokkal a kék szemekkel. A nagy család néha előnyökkel is járhat, de én annyit mondok egy idő után elviselhetetlen.*Megint elkezd nevetni.*-Kérlek bocsáss meg, de olyan jó kedvem lett hirtelen.*Majd a tokból elővett rajzokat kezdi el figyelni Lorraine.*-Azt gondoltam, hogy szépen rajzolsz, de minden képzeletemet felülmúltad. Ezek gyönyörűek. *Majd az egyik rajzot pillantja meg amin egy gyönyörű szőke hajú lány látható szalmakalapban.* Olyan szép a húgod, mint egy angyal. Szívesen megismerkednék vele.*Amikor a szőke lány egy különleges képhez ér Lorraine megállítja kezével.*-Milyen érdekes kép, de nagyon jó. Ő it Etienne? Olyan ismerős az arca mintha már láttam volna valahol.*

Vendég

- Rendben. Csak kicsit úgy tűnt. Amúgy tényleg elég gyakori. A nagynéném auror. Ő folyton beszámol arról, hogy mi történik Nellondban. *Mondja, és a szendvics maradékát is megeszi. A paradicsomos viccen felnevet.* -Igen, illik. Az enyémhez meg a széna. *Kacag a saját butaságán a lány.* -Panna Puncs még rendben van. De Giselle Marceau?! Miért sejtettem, hogy mindenhol felbukkan? *Duzzog magában.* -Pannával összefutottam, de Giselle-t jó pár éve ismerem. *Komorodik el a Belsis lánykának az arca.* -Akkor találkozhattál Etienne húgával. Giselle Marceau Etienne-nek a húga. *Halkan beszél, de azért egy aprócska mosolyt erőltet az arcára.* - Semmi gond. Nekem mindig előtör. Abban biztos vagyok.Túl jó vagy ahhoz, hogy ölni tudjál. *Egy újabb halvány mosoly, majd leül az asztalhoz.* - Mi annyian vagyunk, hogy mindenkinek egy hangszer jut. *Nevet fel a szőkeség, mert tényleg hatalmas a a családja.* -Benne vagyok, de attól tartok, hogy a zongorám nincs itt. Legutóbb meg valami furcsa illúzió termes szobában láttam. *Örömmel beleegyezik a közös zenélésbe. Lerakja az asztalra a füzetet, majd lapozni kezd.* - Ezek tájképek. Többnyire olyan helyekről, ahol jártam, aztán vannak itt portrék a rokonokról. Ő itt a húgom Violette, ő az unokatestvérem Oliver. Aztán van kép itt néhány itteni barátról, ismerősről. Vannak itt csendéletek is. Nem valami jó rajzok, de szeretem ezt csinálni.*Mesél, mutogat és magyaráz a szőkeség, amíg oda nem ér az egyik rajzához. A kép egyik felén Giselle arca, a jobboldalon pedig Etienne arca van. A lap kettéválasztva, így Giselle bal oldala és Etienne jobb oldala van összeillesztve. Mivel ikrek ezért elég érdekes egy kép.* -Amúgy mi a véleményed Giselle-ről? *Kérdi érdeklődve. Kíváncsi, hogy Gis mivel eteti az embereket.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Júl. 12, 2011 8:32 pm

-Nemis rád gondoltam nyugi. De tudod egyre több itt a lopás inkább legyünk elővigyázatosak.Köszönöm igen énis kérek, de az enyémbe rakok paradicsomot is. Imádom a paradicsomot. Illik is a hajamhoz.*Mondja kissé viccesen és a kezében tartott paradicsomokat a hajához emeli.*-Nem gondolod?*Aztán arra gondol, ha eddig nemis, mostmár biztosan teljesen őrültnek néző őt Tyline.*- A nevük Giselle Marceau és Panna Puncs kár, hogy elkellett jönnöm szívesen megismerkedtem volna velük jobban. De talán majd máskor.Ismered őket? Megkéne találni a húgát és megfenyegetni. Bocsáss meg néha előtör a gonosz énem. De nyugodj meg még senkit nem öltem meg. * Lorraine hangosan felnevet majd a szendvicsével együtt leül Tyline mellé*- Amúgy én hegedülök és zongorázom. Ha lenne kedved egyszer eljátszhatnánk közösen egy darabot.Ó, milyen kedves vagy hogy nem felejtetted el a rajzaidat. Már alig várom, hogy megnézhessem.*Lorraine izgatottam várta ahogy Tyline a tokból előhúzza a műveket.*

Vendég

*Végigcsörtetett a Jenilián, átment a teleporton, majd Lorral betért a konyhára.* -Nyugodj meg én nem vettem el semmit. *Mondja, majd odalép a hűtőhöz, és kiveszi a sajtot meg a vajat.* - Kérsz te is? *Kérdi, és neki áll szendvicset készíteni. Szerez zsemléket, amiket kettévág, majd azokat szépen megvajazza ellátja sajttal, majd összeilleszti őket.* -Az jó? És hogy hívták őket? Ha szabad tudnom. Lehet ismerem valamelyik lányt. *Majd az egyik szendvicset ott hagyja a pulton, ha kellene Lorrnak. Ő beleharap a sajátjába, majd miután lenyelte a falatot válaszol.* - Előbb-utóbb csak rábukkanok. Viszont, ha bolond húgából ki tudnám szedni, hogy melyik szoba az övé annak örülnék. Nekem úgyse mondja el, mert utál. Na mindegy. Csak találkozunk. *Bámul maga elé, majd automatikusan rágcsálni kezdi a zsemlét.* - Igen. Én zongorázom. A családban mindenki ás hangszeren játszik. Az unokatestvérem gitározik, a húgom meg hárfán játszik, bár a dobokért jobban oda van. Te csak hegedülsz? *Kérdi Lorraine-től, majd miután végzett a "vacsorájával" újra megszólal.* -Amúgy most itt vannak a vázlataim, ha érdekelnek most megmutatom. *Kivesz a táskából egy fekete füzetet, de még nem csinál vele semmit.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Júl. 12, 2011 8:07 pm

*Naggyából megnyugodott Lorraine mikor megtudta, hogy Tyline nem nézte teljesen hülyének. Majd boldogan átvette a táskáját a szőkeségtől. De azért még bele nézett, hogy minden benne van e. Mikor meggyőződött róla, hogy semmit sem loptak el, így válaszolt a kérdésekre.-Nos én ma megint egy hosszú sétát tettem a birtok körül, hogy kiszellőztessem a fejemet illetve találkoztam két ismeretlen lánnyal. Az egyik kölcsönadta a hegedűjét, de mikor elkezdtem volna játsznai eszembe jutott, hogy még rendet kell tennem a szobámban.-Remélem majd egyszer azért sikerül végre beszélned vele. Amúgy ez remek ötlet menjünk a konyhába, mert farkas éhes vagyok. Te játszol valamilyen hangszeren?-kérdezte.*Majd lassan elindultak a konyhába. Mielőtt még elkapták volna őket a kijárási tilalom miatt.*

Vendég

- Vajon ki? Yora az utolsó körben eltaktikázta magát. *Morog az ordas, miközben Yora végighallgatja Dora áradozását a természetről. A daimon jót vihog Dora elpirulásán. Neki nincsenek ilyen gondjai. Pontosabban Yorának nincsenek ilyen gondjai. Ő meg van a maga saját kis világában.* -Rendben. Szia Dora. *Köszön el a lánytól, még egy kicsit pakolászik aztán elindul a kúriában járőrözni.* ~ Minek kellett szekálnod? *Kérdi az ordastól, de nem kap választ a kérdésre. Némán sétálgatnak egymás mellett. Járják a folyosókat szabályszegők után kutatva. Ilyenkor egy kicsit félelmetesnek látszik a kúria. *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Jún. 16, 2011 8:47 pm

*Balto erre a mondatra morogni kezdett Yorára,de Dora egy fegyelmező pillantással leállította.Így a daimón nyugisan leült a gazdija lába elé,és figyelte Morent.Közben kis Diákképviselőcskénk figyelmesen hallgatja Yorát,és azt,amilyen szeretettel a természetről beszél.itt-ott bólint,és eszébejutnak neki is teendői.De annyi Allidonos van,majd figyelnek ők..*-Teljesen igazad van.Anyukám mindig is arra tanított,hogy tiszteljük és védjük a természetet,mert nem pótolható.Sokat ad és sokat elvesz.Ez az élet rendje.*mondja teljes átéléssel,majd bólint egyet a Riára vonatkozó megjegyzésére.*-Veled?Tényleg?És ki győzött?*kérdezget,és kezét térdére teszi.Moren kérdésére elvörösödik,és elfordul.Nem akar megszólalni.Ekkor pillant órájára,és ásít is egyet.*-Na,elálmosodtam.Megyek is.Ha keresnél,az Imádkozó Sáskában megtalálsz.*mondja,és elszzaladnak szobájába*

Vendég

-Látod, ezért szokott figyelmeztetni a daimonom, ha hangosan beszélnék és nem tartozik senki másra.*Csóválja a fejét a lány. Ezzel persze arra céloz, hogy Balto jobban figyelhetett volna Dorára.* -Természetmágia, párbajtan, drágakőmágia. *Sorolja a lány. Kicsit fáradt már az örökös járőrözéstől. Most is azt kellene csinálnia, de reménykedik, hogy Nemir elvégzi helyette is.* -A természetnek több jelentősége van, mint csak úgy járkálni benne. Mivel az emberek nem becsülik meg a környezetüket folyamatosan romlik a helyzet. *Tör elő a lány a druida énje, ami foggal-körömmel védelmezi a természetet.* -Ismerem. Párbajoztam vele. *Felel röviden Dorának.* -Mondd csak Dora. Minek akarsz bepasizni? *Kérdi pimaszul Yora ordasa.* ~ Moren! Elveted a sulykot! *Szól rá a daimonjára. De ha egyszer Moren elkezdi nincs megállás.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Jún. 16, 2011 8:20 pm

*Dora egy kicsit leégeti magát,és elég kellemetlenül érzi magát Yora előtt.Balto pedig nem megy végül Moren farához,hanem inkább ugrándozni kezd,közben pedig válaszol gazdija gondolataira.*~Biztos csak egy diák..*gondolja,de Balto ezt is meghallja~Biztos vagy benne?Miért van két kitűzője?~Jó,igazad van..De olyan ismerős!Mert már láttad,te ész!Jó,fejezd be!És az ugrálást is!*-Háát,egy kicsit tényleg...Azt hittem nincs itt senki..De úgy tűnik ,van..Tényleg,neked mi a kedvenc tantárgyad?Nekea Természetmágia.Egyszerűen imádom..Mewg csak úgy,a természetben járkálni..Megnyugtat.*beszél összevissza mindent,és reméli,hogy ez közös pont lehet.Aztán eszébe jut még valami..*-Nem ismered Maria Theklát?Ő is idejár.És szaktársam is.*mondja,közben Balto feltesz egy hülye kérdést~ééés,hol a választott?Már tényleg kéne neked pasi,azt se tudod,mit mondasz..~Befogtad?*torkolja le farkasát,majd elmosogatja a tányért,és felül az asztalra.*

Vendég

*Nyugodtan folytatják a csevegést, mikor betoppan Dora és Balto. Persze a fél-tünde figyelmét nem kerülte el Dora megjegyzése. Halványan elmosolyodik, miközben végez a "felmosással".* -Nem, köszönöm. Már végeztem. *Felel az Allidonos lánynak.* -Nem gondolod, hogy egy kicsit hangosan gondolkoztál? Semmi gond. Velem is megesik. *Mondja bátorítóan mosolyogva.* - Ja, csak te nem gondolsz pasikra. *Teszi hozzá a daimon, majd mikor Balto odamegy hozzá elvigyorodik.* -Moren. *Vakkantja az ordas. Rámorog Baltora, hogy az ő fenekét senki ne szaglássza. Több figyelmet nem szentel a másik daimonnak. * - Yora Anchira.*Mutatkozik be Yora is, majd elmosogatja a megjavított poharat. A kéztörlőt kidobja a kukába.* ~Miért nem mondod, hogy mi vagy? Ha diákképviselő akkor letesztelem, hogy rájön-e prefektusi kinevezésemre. *Beszélgetnek gondolatban Morennel.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Jún. 16, 2011 7:45 pm

*Dora sétálgat errefelé Baltoval.Megéheztek kicsit,meg szeretnének kicsit beszélgetni is,azért jártak erre.~Dora.-Tessék.~Miért is jövünk erre?-Nem,tudom.Talán mert ittvan mellettem egy haspók,aki állandóan kajáért nyavalyog!~Deee...Nem is!Csak kicsit megéheztem.Tudom,mire gondolsz.-Persze hogy tudod,mivel te vagy a daimónom.És mire is gondolok?*teszi karba a kezét,miközben kinyitja az ajtót.*~Be akarsz pasizni.Tudom jól.Ne tagadd!-Mondtam,hogy tagadom?Be akarok pasizni.Bajod van ezzel?*kérdezi,miköben azt hiszi,egyedül vannak.ekkor pillantja meg Yoráékat.*-Hupsz.Ezt nem hallottátok.*mondja elvörösödve,majd gyorsan haja mögé rejti arcát.~Gratulálok,Dora!Ennél jobb helyzetben nem isa lehettél volna!*röhögi el mmagát a farkas.Ekkor pillantja meg a másik fajtájabelit,és odasétál hozzá*~Helló,haver!Én Balto lennék.Te?*ezzel odasétál újismerőséhez,és megszaglássza a farát udvarias farkasmódra.*-Öööööö....Én Dora vagyok.És ő itt Balto.Allidonos Diákképviselő vagyok.*Erre már kihúzza magát.*-Téged hogy hívnak?*eközben odamegy a hűtőhöz,és kiveszi (azaz kivenné)a szendvicséhez a hozzávalókat,mikor meglátja a kifojt tejet.*-Segítsek?*Ha a lány igent mond,akkor együtt törlik fgel a padlót,ha nemet,csak nézi.Ha kész a feltörlés,kivesz a hűtőbőlvajat,sonkát,sajtot,meg hoz kenyeret,és összeüt egy gyors szendvicset.A lány szavait hallgatva lassan rágni kezdi,és Balto is kap 2-3 szelet sonkát.*

Vendég

*Egy szép estén a Belsirionos prefektus lány daimonjával együtt belép a konyhába.* -Yor. *Szólal meg hangosan a daimon, hiszen senki nincs itt rajtuk kívül.* - Mondd Moren. *Felel a fél-tünde miközben a hűtőben kutakodik. Kirángatja a tejes üveget, majd önt magának egy pohárral.* -Mit gondolsz a meghívóról? *Tör ki a kérdés az ordasból.* -Nagyon aranyosak voltak, hogy meghívtak minket. Szerintem simán el tudunk rá menni. Igaz, nem vagyok egy bulizós alkat, de illene megjelenni. *Mondja kapásból a választ a daimonnak. A lány megfordul valamiért ekkor leveri a poharat, ami szilánkokra törne landol a padlón, a tejről nem is beszélve.* -A fenébe. *Morog a lány, és sikerül megjavítani a poharat, de a tejjel nem tud mit kezdeni. Keres egy kéztörlő darabot, és feltörli vele a tejet. Közben a fejében hallja az ordas vihogását.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 13, 2011 11:25 pm

*Sóhajt egyet, hogy egyetlen, kellemes társasága ott hagyta. Jól lakott ő is, de időközben felébredt. Újra megszenvedhet az alvással. Felvette tányérját, poharát, s a mosogatóba rakta, majd el is mosogatott kettejük után. Mosogatás közben vissza gondol az ajánlatra, és úgy dönt, holnap meg is keresi ez ügyben. Hisz nyár van. Ő is szeretne kikapcsolódni, szórakozni, s megnyílni az emberek felé. Ez meg egy tökéletes lépés lehet számára. Elpakol, s vissza kószálódik a szobájába.*