Társalgó - Konyha, étkező

*Első kérdésére nem tudott választ adni, hisz pofája tömve volt, mint egy hörcsögnek. Nagyot nyelt, továbbá is titokzatos maradva, utóbbi kérdésre felelt inkább.
- Nellodon? Nem, még soha... Még soha nem voltam ott... Sőt, vidámparkban sem... Én nem ilyen helyen nőttem fel... - felelte,de a kíváncsiság szikrát gyújtott két szemébe. Válasza közben a tányérját nézte, s mikor a fény meggyulladt benne, felnézett a fiúra. Szeméből azonnal kilehetett olvasni a választ, még ha néma is maradt.*

-Kérek, köszönöm. - Fogadja el a felkínált teát. Az el készült szendvicseket egy tányérra rakja, s leteszi őket egy asztalra, majd leül ő is. Féloldalast ül a székre, lábait felhúzva, miközben neki dől a falnak. Engedett a fiú közelítésének, bár kissé még mindig zárkózott volt. - Hmm. - gondolkodóba esett. Ilyen kérdést még nem nagyon tettek fel neki, s nem tudja, hogy mit feleljen. - Hát... Újonc vagyok még itt, ma érkeztem meg... - kezdte el mondani.*

*Kicsit meglepődött, de végül egy mosoly virult ki arcán. Ennyi elég is volt válasznak, a fiú beszédére, és tetteire.
- Segítsek...? - kérdezte lágy hangon. Szívesen segít bármikor bárkinek, bár a férfiakkal szemben szereti megtartani a 3 lépés távolságot. A férfiaknak nehezebb kivívni Teodora bizalmát. Továbbra is ott állt, helyén nem változtatott, s csak nézte a fiút. Néha sejtelmesen, elgondolkodóan nézett rá, néha pedig szeretettel. Vegyes érzelmei és élőítéletei voltak a fiú iránt. Reméli, negatív ítéletei valóban hamisak. *

- Igazából az éhség hozott ide... - Felelte. - Azt hittem, csak én vagyok ilyen, aki késő este lejön enni... - mosolygott tévhitén, majd kissé elgondolkodó fejet vágott. Oldalra fordította a fejét, s a fiú szemeibe nézett. Egy rövidke, de mégis hosszúnak tűnő pillantást vetett rá, majd újra megszólalt.
- Allidonos vagyok... és te? - reménykedett, hogy ő is az. Örült, hogy már az első napon találkozott pár szaktársával. *

*Kicsit hátra torpant ő is, mikor meglátta a fiú. Lefagyott, nem tudott mit mondani, így udvariatlanul vissza se köszönt. A kérdésekre se adott felelet, csak nézte az idegen férfit. Az utolsó kérdésnél elkuncogta magát, jóízűen. Ez törte meg a jegyet, így bátrabbá vált.
- Teodora vagyok. - Mutatkozott be, s közben kezét nyújtotta. *

*Kicsit nyugtalanul aludt. De nem az első nap stresszétől, hanem az éhségtől. Egy félórát még forgolódott, majd engedett makacsságának. Inkább lesétált a konyhába. Látta, hogy van benn valaki, így megállt az ajtóban.Két az ajtó félfára tette, hogy tudjon támaszkodni. Felmérte az alakot, bár csak a hátát látta... Saját maga kicsit hanyag volt: borzos haj, smink nélküli arc. Ruházata egyszerű, és kényelmes: egy combját takaró rövidnadrág, és egy megnyúlt, begombolt ing, mely egészet a combjáig leért.*

~Tettszik ennek a lánynak a kisugárzása.Még ha Prefektus is.~ -Hát igazából én is ilyenkor szoktam enni. *Erre a gyomra elég hangos korgással támaszotta alá következő mondatát.*-Eggyet szivesen elfogadnék , persze csak ha nem gond. *Mosolyog és kezét a hasára teszi , majd kicsit megnézi a lány ruházatáz miközbe az a kenyeret a sütőbe teszi. De közben figyeli nehogy az észre vegye.*

//Fagylalt//

*Jenna unalmasan sétálgat az iskola folyosóin, de megéhezik ezért útját a konyha felé veszi. Mikor odaér megpillant egy lányt aki épp bundás kenyeret süt.Eddigi élményei miatt úgy gondolja , hogy jó lenne ha valamilyen jelét adná annak , hogy itt van mielőtt még hozzászólna , ezért köhint egyet.* -Szia, én Jenna vagyok téged hogy hivnak? *Kérdi egy apró mosollyal az arcán , remélve , hogy a lány nem fog undok választ adni , talán ezért is inkább nem érinti meg vállát , pedig már keze kezdett volna felemelkedni.* ~Talán nem lenne a legjobb ötlet ha ma bajba keverném magam~ *Ez a gondolat okosnak tünt számára mivel rájött , hogy azért vannak itt elég furcsa gondolkodásúak, akikkel nem lenne jó újjat húzni hiszen ő még elég új.*

* Amikor Tyline megfordul és elindul az ajtó felé Jenna mosolyogva utánna köszön*
-Szia.*mondta volna a nevét de sajnos nem tudta meg tőlle...nem mintha bánná.*
*Jenna is feláll és elindul az ajtó felé de először elmosogat maga után*
~ Azt hiszem elmegyek inni egy teát hátha jobb társaságom lessz ott.~
//fagy//

- Hát ahogy látom te is átéltél már egysmast hidd el nem csak te jártad meg de a remény hal meg utoljára. A szövetségesek nem fognak örökké kiállni melletted. Na de én mindig kedves maradok ilyennek neveltek mindenhez jó képet kell vágni.
*Jenna elmosolyodik de úgy érzi a lány már nem haragszik rá és már kezdett megnyilni előtte ez még nagyobb mosolyt csalt arcára. *
~Csak maradt még benne valami jóság csak elő kéne ásni de hát ha neki ez jó én nem szólok bele.~
*Jenna előtt megjelent egy kép..*~Anyu , hiányzik bár tudnám hogy képes lennék-e újra elé állni.~

-Hmm lehet igazad van...Bocsánatot kérek azért mert az engedélyed nélkül hozzád értem. De attól még nem kell igy viselkedjél ez sem helyes. Ne csak másban lásd meg a hibát hanem magadban is.Én csak kedves akarok lenni és új barátokat szeretnék szerezni , de ne hidd , hogy holmi naiv kislány vagyok. Hidd el nem csak te tudsz kitolni másokkal. Attól mert a családod olyan amilyen nem biztos , hogy te is olyan vagy..
* A lány kicsitmeghökken de Jenna bizik magában és nem fogja hagyni , hogy bárki is igy viselkedjen vele.*
~ Biztos valamikor kedves volt ez a lány de hát a büszkeség a fejébe szállt. Hát ez van egyszer ha majd az emberek megutálják akkor majd rájön, hogy nem helyes ahogy viselkedik.~

*Jenna most kicsit megijed de aztán rájön , hogy nem helyes nem hagyhatja magát*
-Minek képzeled te magad jobban mondva kinek? *mondja de nem dühösen hanem nyugodt hangon*.
-Nem hiszem , hogy igy kellene viselkedned másokkal. Az ilyen emberket nem szabadna ilyen kedves és rendes emberek közé beengedni...
~Azt hiszem igazam van az ilyen embereknek nem kéne lehetőségük legyen egy ilyen iskolába jönniük...Minek képzeli magát? Tán hercegnönek vagy ahogy még régen anyuval mondtuk a római pápának??...Hihetetlen , hogy az aranyosnak tüno emberek igy viselkednek...kár értük...Szerintem zavarni fogja , hogy nem idegesitettem fel magam a fenyegetése után vagy , hogy nem félek.~