Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 19 Kitchen_by_Majoh

Vendég

- Bizony ez a suli. Egyébként ez költői kérdés volt természetesen, nem kellett volna komolyan venni a lánynak. Utána ugye az következik, hogy a fiú a lány mögé lép felhorkant, egy ijesztőt és természetesen mellkasba boxol a leányzó. Nem kemény, de kocka hasa van a fiúnak, hogyha levenné azt a fekete ingét, biztos nem tudná meg állni azt, hogy elvarázsoljon bárkit is. Persze, tudja, hogy ő helyes és okos és stb. Megint egoista természetesen, de jól áll neki.* - Csak puszta szórakozásból, és mert nemrég Halloween volt. ijeszteni meg lehet az embereket. Nem de? Nem kell ám félni, ez csak buta csíny volt.*Kaccsint és nyugtatja a leányzót, és csak fel nevet, hogy fenyegetőzik. Kacérkodik természetesen és nagyon aranyos a leányzó. Arianát nem ismeri annyira, csak látásból meg Jamest is, ha sejti kiről van szó.* - Próbálkozni szabad kicsilány. Ariana, is ott szokott azért lenni vannak, olyanok akiknek nem igazán megy, de lehet segíteni nekik. Szóval nyugi. Mit keres egy Nekromanta, Természetmágián? Ez ugyan az a kérdés..* - Áh semmi semmi csa kotnyeles vagyok.*Mondja legyintve, majd a szemeire, vigyorog egyet.* ~ Most még a szemek, aztán tovább..~*Gondolataiban ez van és egoistáskodik.* -Ne haragudj, viszont én elmegyek aludni. Valamelyik nap lenne kedved velem egyet fagyizni? Nem fogod megbánni.*Hívja meg a Ravenwood leányzót, fagyizni és természetesen integet neki. Willon is fel kell ahogy a fiú elindul a szobája felé. Ásít egyet, a szobájában átöltözik és már alszik is.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Nov. 01, 2011 12:35 am

*Bizony nőiesedik, bármily' kevesen is veszik észre. De egyszer fel kell nőni... Sajnos. Vagy végre? Ezt még nem nagyon döntötte el. Ahogy ő csúszik le a széken úgy a ruha csúszik fel, de amikor felugrik, akkor persze szépen újra leereszkedik a selyem, végigsimulva a lányon. A kérdés kicsit meglepi, amit hall, és ezért nagyon-nagyon bután meresztgeti a szemeit Alex felé.* - Milyen kérdés ez? Persze. Rengeteg minden, ahogy mindig. Ez a Nezabar, Alex. *Mondja a lány, ezek a szavai furcsán felnőttesek, elütnek attól a kisgyermeki képtől, amit az unikornist ölelgetve mutat. Szépen térdel már az állat előtt, a kezét elé emelve, de amikor horkantást hall maga mögött, hangosan felsikkantva fordul hátra és ijedten kezd el kapálózni. Szerencsére orrba nem vágja a fiút, de talpra szökkenve szépen elkezdi sorozni a mellkasát az ökölbe szorított kezeivel, behunyt szemmel, halkan hisztizve.* - Jézus isten, ez egyáltalán nem volt vicces, miért csináltad, ajj istenem, azt hittem, hogy, hogy lehetsz ilyen!? *Rengeteg szó egymás mögé pakolva, a fele értelmetlen a másik fele pedig ismétlése az értelmetlennek, de szépen sorozza a fiú mellkasát, persze nincs túl sok erő a karjaiba.* - Féld a Ravenwoodokat, te...Te! *Fenyegeti a fiút, leeresztve a kezeit, de látszik, hogy már megnyugodott, és ez csak üres, játékos fenyegetés. Bár igazából van kitől félnie a fiúnak, hiszen Ariana nem éppen apró alak itt az iskolában, ahogy talán James se. Ha ártana ennek a kislánynak... Na de bizonyosan nem fog. A lógásos dologra elhúzza a száját és a karját összefűzi maga előtt, a mellei alatt, kicsit átölelve magát.*
- De mi keresni valóm egy Nekromágia órán, most komolyan?... *Nyöszörög félhangosan, félig elfordulva a fiútól, amivel maximum azt éri el, hogy a ruha esése gyönyörűen kirajzolja az alakját... Testében már majdnem hogy nő, lélekben ezt még ki se szúrja. Aztán a fiú a titok szóval újra felvonja a figyelmét, így a fejecskéjét visszafordítja felé.* - Titok? Miféle titok? *Kérdezi nagyokat pislogva, majd mikor a pislogás abbamarad csak bámulja a szürke szemeket.* - Mondták már, hogy szép a szemed? *A hangja kissé hebegősre sikerül, miközben tovább nézi a fiút, aztán csak elpillant, visszalép a székéhez, csak előbb felveszi a földről gyorsan a leesett plüsst és lerakja az asztalra.*

Vendég

*Ugye, a lány kuncogna és nevetne a fél doboz kakaópor majdnem a bögrében. Nem baj. Ő kimondottan olyan naivnak látszik aki fél a rémisztő dolgoktól, a kis cukorfalat. A látszat néha csalhat természetesen ahogy megnézi, a leányzót aki idő közben kezd nőies lenni. Eszeget és iszogat nem egyedül, majd ugye meg hallja a kérdést amire hírtelen nem tud válaszolni és kerüli az ilyeneket.* - Mit gondolsz, fog még valami történni az iskolában?*Automatikusan eltereli a szót, de természetesen Alexnek az íriszei lángra gyúlnak majd természetesen, figyeli ahogy simizni szeretné. Alex csúnya gondolata, egy gyors reflex mozdulattal a lány mögött van és, természetesen egy horkantással és reflexxel megijeszti a lányt. Nem nem szeretné bántani, csak hülyéskedik amiért természetesen vállalja, a teljes felelősséget.* - Ilyen átokról sem hallottam még!*Neveti el magát és vissza megy a pulthoz és ott neki támaszkodik, és nézi komolyan a másikat és a szemöldökét felvonja az óra lógásra.* - Néha én is szoktam ám lógni, de oda kell figyelni néhány dologra. Például, komolyan kell venni a tanulást is és természetesen ha nem szeretnéd,hogy kirúgjanak akkor tegyél érted. Azaz, tanuljál és ne lógj olyan sokat.*Mondja neki, de úgysem fog hatni rá a komolyság. Apja szokta így nevelni, de hát nem mindenkinek sikerül.* - Elárulok egy titkot. Apám szokta ugyan ezt mondani, de lepereg rólam az ellenkezőjét csinálom még is itt vagyok amúgy.*Feleli őszintén, és szürkés íriszei megvillannak és úgy áll a pultnak támaszkodva, mint az őskori vámpírok akiknek volt és van stílusa.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Nov. 01, 2011 12:11 am

- Inkább csak rémisztő! *Erősködik a lány, de nem olyan kimondottan erőszakosan, inkább dacosan, gyerekesen, miközben figyelgeti, ahogy a fiú melegíti a tejet, aztán teszi bele a kakaóport.* - Még!... Na, még egy kicsit! *Kuncogva, szinte várva, figyelve, hogy mikor borul bele az egész dobozyi kakaópor a bögrébe. Na az talán elég lenne neki. Mikor a pincér átnyújtja az édes nedűt, akkor ahelyett, hogy a bögréért nyúlna, a kezét a szája elé kapja és felnevet egyre lejjebb csúszva a székben, ahogy rázza a nevetés, és csúszik rajta a selyem-ruhácskája.*
- Köszönöm szépen, Jean! *Mondja a lány, elcsitítva magában a nevetést, de még nagyon vigyorog, aztán persze átveszi és lassan kicsit megfújva bele is kortyol. Kis bajusz marad a szája felett, amit fürgén lenyal, miközben hallgatja a fiú szavait.* - Hogy születhet egy ilyen lény? *Néz bután a leányzó, hiszen tényleg nem érti. Mikor azt hallja, hogy meglehet simogatni, azért kétkedve pislog le az állatra, és még is csak felvonja a szemöldökét.* - De... Biztos nem harapja le a fél karomat? És nem daimon? Én azt hittem, hiszen azokhoz nem lehet hozzáérni, tudod, mert a gazdának túl bensőséges érzés, hogyha a lelkét simogatják, és én nem akarok belépni a magánszférádba, vagy mi a fenédbe... De biztos szabad? Tényleg? *Fürgén leugrik a székről, a bögrét közben az asztalra rakja, az unikornis pedig kénytelen-kelletlenül puffan a földön, ahogy a lány nagyobb, és lehet, hogy puhább játékszert talál. Letérdel az állat mellé, nagy szemeit az övébe fúrja, érdeklődően és a kezeit pedig a bundájára teszi, picit beletúrva, simizve.* - De hogyha eltűnik a karom, a Ravenwood átok a fejedre száll! *Fenyegeti a fiút, de egy másodpercig tűnik komolynak, aztán végül csak-csak felnevet, a fiú szemébe nézve.*
- Ó, velem aztán semmi. Megismertem néhány diákot, lógok órákról, annyira, de annyira uncsik, a gyakorlatok meg olyan durvák, nem kell ez nekem! Apu azt mondta, hogyha tovább lógok ki fognak rúgni... DE én nem akarok elmenni... *Kicsit elhúzza a száját és visszafordítja a tekintetét Willonra. Hát megnézni, hogy megvan e még a karja.*

Vendég

- Igen tényleg van. De amikor semmi nem mozog él vagy, nincs nesz sem. Rémisztő ugyan, de megnyugtató is olykor.*Feleli a lila hajú pici lánynak, majd megnézi azért. Az unikornis szép jószág, és mosolyog is rá.* - Azonnal el is készül hölgyem!*Mondja nevetve, és nyúl a tejhez, amit egy bögrébe önt. Azt fel melegíti, és természetesen a kakaóport leveszi a megfelelő helyről, és tesz bele sokat. Ilyen időben ez esik ám a legjobban. Amikor elkészült, átnyújtja a picilánynak mint egy pincér jobb keze hátul és a bal kezében a pohár és kiegyenesedik természetesen.* - Egy kakaóital sok kakaóporral. Remélem jó lesz önnek kisasszony!*Azután a fiú is helyet foglal és természetesen, folytatja tovább az evést hallja a másik szavait. Szemeit lecsukja majd Willonra néz és utána a lányra.* - Csak családi baleset volt, de az a játszótér után volt. Ő nem volt ott és Willonnak hívják.*Mutatja be majd behunja a szemet csak pár percre, és már el is illan az a csúnya gondolat. Természetesen, Alexnek egyik családtagja halt meg még idő előtt, de ezt a fiú nem igazán köti senki orrára, de nem is foglalkozik vele már egy ideje.* - Nyugodtan, meglehet simogatni csak ő is fáradt és azért nem akar megszólalni sem. Lustát játsza természetesen.*Mondja kötözködve, de hát Alex már csak ilyen. Legyint egyet, a gratulációhoz, és mosolyog.* - Ez az előnye annak, hogy többek között nem vagyok ilyen helyeken. Vagy is nem csak ilyen helyeken.* - Téged, már régen láttalak. Sok minden történhetett mióta láttalak, téged.*Mondja Valerielnek, egyszer látta, de nem tudja el felejteni egy hamar az embereket. Van akit igen van akit nem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Okt. 31, 2011 11:48 pm

*A válasz hallatán a lány feje egy kicsit előre bukik, mintha menten bealudna, de aztán még is csak felpislog a srácra, ártatlanul, bájosan.* - Hát, te tudod... Tudod, van egy varázsa, de egy idő után talán túl csendes. Kevés a mozgás, a zene, az impulzus. De hát te is elkezdtél dúdolni, szóval te se bírod olyan jól a csendet! *Mondja kicsit elmosolyodva, gyermetegen, és kicsit megölelgeti az unikornist, közben picit nyújtózkodva, feszítgetve az izmait.* - Jó étvágyat! *Böki ki gyorsan, mielőtt végképp illetlennek tetszene, de hát ezzel elkésett.* - Egy... kakaót. Nagyon sok kakaóporral. De tényleg sokkal! *Csillogó zafír tekintet, majd a horkantásra odakapja a fejét a farkashoz, és kicsit sikkantva emeli a szája elé a mancsát.* - Hupsz! Jaj, ne haragudj, észre se vettelek, tudod, éjszakai csőlátás. De... Rád nem emlékszem. A játszótéren is ott voltál? Vagy azóta történt valami?... *A vége inkább Alexnek szól, ugyanis tudja, hogy vannak kapuk egyik világból a másikba, és tényleg nem emlékszik az állatra hirtelen, lehet, hogy Alex azóta szerezte.* - Milyen szép vagy... Miért is nem simogathatlak meg? *Ábrándozik, szinte nyitott szájjal, ahogy a daimont figyelgeti. Aztán kilépve az álmodozásból újra Alexre emeli a tekintetét, szépen minden sorra eszébe jut, hogy illett volna mondania...* - Amúgy szépen dúdolsz és gratulálok a kitüntetéshez, mármint, hogy prefektus vagy. Bár mászkálhatnék én is kint, járőr címen!

Vendég

*Dicsérgetéssel megnőne az egója. Giselle - Alex egyik esetére emlékezik vissza, még a lánnyal is beszélnie kellene. Ha benő a feje lágya talán a bunkóságából is vissza vesz, és természetesen megpróbál jó is lenni. Tristan is eszébe jutott természetesen. A hangra nem lesz figyelmes, mivel a fiú dalolászik, csak maikor neki szegezik a kérdést abba hagyja, az éneket és mosolyog önelégülten. *
- Mindig későn fekszem le, legyen az nyár avagy ősz, tél.. Kicsit körbe jártam az iskolában, csak megéheztem aztán megyek aludni. Szeretem az éjszakákat, főleg mikor nagy a csend. Te nem?* Kérdezz vissza és halvány emlékeibe merengve, beugrik neki, hogy Ravenwood. Később pedig már a vezeték neve is. *
- Valeriel. Jól emlékszem?*Kérdezi meg majd azután bele harap az újabb szendvicsébe, és utána fel áll majd a pulthoz lép.* - Kérsz valamit? Kakaót, szendvicset? Szívesen csinálok. Te miért nem tudsz aludni?*Kérdezi meg udvariasan, majd Willon felhorkant, de nyugiban fekszik a földön. Morog egyet azért, hogy nem veszik észre a fiú csak mosolyog.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Okt. 31, 2011 11:28 pm

*Egy alacsonynövésű leányzó jelenik meg, apró testalkata éppen hogy elkezdett nőiesedni, és egy hosszú, selyemhálóruhát visel, kezében pedig egy unikornis pihen, szoros ölelések közepette. Hatalmasat ásít, ahogy mamuszában becsoszog a konyharészhez, és kialvatlan pillantásokkal körbeforog.*
- Nem bírok elaludni... *Nyöszörgi gyermetegen, kissé nyafogva, aztán mikor kiszúrja Alexet, és persze meghallja a dalocskát, akkor icipicit élénkülve sétál a fiúhoz, és azonnal leül, a plüsst ölelgetve.* - Te miért vagy még fent? Te se tudsz aludni? Mi van ma telihold? Azt hallottam, hogy vannak, akik érzékenyek rá, ahogy a frontra és... *Folytatná, de olyan kimerült, hogy ásít egyet, még is mikor lehajtja a fejét, egyáltalán nem jön a szemére az álom.*
- Hülyeség...*Legyint inkább, és kék szemeit a fiúra függeszti. Egyáltalán nem zavarja a fiú dúdolása, sőt, örül, hogyha énekszót, vagy legalább dúdolást hall, de nem tudja, hogy zavarba hozná e, hogyha elkezdené dicsérgetni. Vagy épp az a kínos, hogyha nem veszi figyelembe? Tudja a fene!*

Vendég

*Egy helyes jó vágású fiú jelenik meg az étkezőbe, és a hűtőhöz indul. Kiveszi a tejet, amit meg melegít és kakaót készít, majd valami finom szendvicset. Daimónja a földön elfekszik nyugiban míg a másik el kezd szépen eszegetni.* - Lassan le kéne feküdni...*Már egy ideje, fent van a fiú ma nem csinált sokat. Járkált intézte a prefektus ügyeit, és természetesen tanult, házit írt és edzett meg hosszú sétát tett, a ködfenyvesben és felült arra a fára ahol tavaly ilyenkor üldögélt és merengett a régi dolgokra. Sok minden eszébe jutott régi és új emberek akiket megismert, és van miért ide járnia a suliba. Ismét, ezen elgondolkozott, meg azon is, miként tudna megváltozni és új külsőre, szert tenni. Sok dologban sűrgősen változtatni kellene, de érzelemben nem tud. Lassú ütemben a lába, mozogni kezd és dúdolgat, egy dalocskát magában, és utána énekelni kezdi franciául. Hangja megnyugtató és kellemes. Még az apja tanította ezt a dal amit megszeretett. Nem törődik azzal, ki van itt jól érzi magát így lefekvés előtt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Okt. 06, 2011 7:32 pm

*Kellemes illat lengi be a konyhát, ahogy Gis készíti az omlettet. Bella rákérdez, hogy kell-e segítség, de hamar nemleges választ kap, és Kamen mellett foglal helyet, aki vígan eszegeti az almáját. Az omlett nem valami bonyolult étel, így hamarosan már Bella és Gis előtt gőzölög a finom étel, amikor valaki beront és elráncigálja Kamen-t. A fiúnak csak egy "jó éjt"-re van ideje, Bella pedig kikerekedett szemekkel pislog Gis-re, afféle "Ez mi a franc volt??" kérdéssel. Fogalma sincs, hogy a srác ismerte-e Kamen-t és bizony van olyan naiv, hogy felbukkan az agyában az alapjáraton ismert rablási fogalom. Hamar választ kap a szemében tükröződő kérdésre, hogy bizony inni vitték a srácot, mire elmosolyodik.*
- Aha... * biccent és tovább eszi az omlettet.*
- Wow ,ez nagyon finomra sikerült! Legközelebb is téged kereslek meg, ha éhes vagyok *neveti el magát a lány, de nem sokáig dicsérheti is-nek a főztjét, hiszen hamarosan ő is feláll, és miután megadta a "címét", el is köszön. Bella pedig ott marad egyedül a finom omlettel...*

Vendég

- Kamen, te és az őszinteség két külön fogalom. *Úgy látszik szép lassan kezd minden a helyére állni.* -Persze, majd elmondom, ha nem pimaszkodsz. *Felel most ő nyelv nyújtogatva. Néha két óvodás agyi szintjén tudnak lenni. Egyébként nem küldte rá a kutyát, a kutya ment oda. Azért van szabad akarata is annak az állatnak. * -Kösz Kamen. Te és az együttérzésed. *Nevet fel Gis. Na igen, valami ilyesmit várt a másiktól.* -Öhm. Talán azért, mert az előbb jelentetted ki, hogy elég nagy idióta vagyok? Egyébként meg örülj neki, hogy ilyen a neved. Tudod milyen jól lehetne szidni, ha dühös lennék rád? Azt meg már megtárgyaltuk, hogy a második neved nem vészes, és azt jobban szeretem. *Ártatlanul pislog a másikra. Néha kicsit tényleg képes állandóan Kamenhez beszélni. Ha az a lökött Naxis ott van a közelében akkor nehezen figyel másra.* -Ugyan! Ez úgyis menthetetlen nem értem mit nyafogsz! Amikor meg te kócolgattál akkor nekem volt egy rossz szavam is?! Nem. Ebből is látszik, hogy sokkalta hiúbb vagy, mint én. *Beszél még mindig a fiúhoz, aztán ugye neki áll főzőcskézni.* -Igazából én most tanulok. Tudod eléggé gazdag családból származom így a házimanók kiszolgáltak engem, az öcsémet meg a bátyámat. *Fordul mosolyogva Bella felé.* -Ez a lökött csak mesélte, hogy szeretne egyszer elköltözni, és az a hülye mondta hogy költözzek hozzá. Légyszíves ne írd át a történetet. Azért találtam ki, mert rossz volt nézni a konzerverek hadát meg a mirelit kajákat. És csak az iskolában nem vagyok hajlandó főzni rám, de ne aggódj újévre már kitaláltam, hogy mit fogok veled etetni. *Ad magyarázatot Kamen szavaira, majd Bella kérdésére egyszerre válaszol Kamennel.* - Nem laktunk hanem lakunk, és szigorúan haveri alapon. *Na igen. Nincs köztük semmi azon kívül, hogy a Belsis lány kiszedett néhány apróságot a másikból.* -Nem köszönöm. Nem kell segíteni. *Mosolyog, aztán Bella elé rakja a kész ételt. A kötényt meg a könyvet megint eltünteti aztán beront egy fura alak, mire a kutya ugatni kezd.* -Hello Pat. Viszlát Pat. És Patrick! Lehetőleg ne nyírják ki Kament, oké? *Reagál arra, hogy elrángatják a fiút. Nagyot sóhajtva a másikhoz fordul. Még arra sem volt ideje, hogy kifejtse, hogy a világ minden kincséért se mérgezné meg a másikat. De talán jobb, ha ezt nem tudják.* -Szóval ő volt Patrick Kamen egyik haverja, aki a legutóbbi londoni látogatásunk után jött velünk ide, és van egy olyan sejtésem, hogy a Jeniliába mentek inni.*Adja egyből a magyarázatot Bellának, de két másik srác is felbukkan a színen.* -Azt hiszem mennem kell. El akarnak vinni valahová. Szia. Jó étvágyat, és jó éjszakát. Ha kellenék a Makákó hálóban megtalálsz. *Köszön el ő is gyorsan mielőtt meg egy magas, barna hajú srác és egy fehér hajú fiú őt is kirángatná a konyhából. Franciául el kezd vitatkozni velük, majd még visszafordul az ajtóból, és rámosolyog Bellára.*

Vendég

*Ó, majd Bella is bekerül a társasági életbe, csak szokni kell egy kicsit. Főleg, ha Kamenen múlik, mert neki felettébb szimpatikus a lány. Hagyja dumálni. Innéttől már nem lehet rossz. És angol. Innentől meg még kevésbé. A kérdésre Kamen hevesen elkezdi rázni a fejét.* - Ne értsd félre, nehogy. Nem ÚGY lakunk együtt. Haver. Csakis haver. *Határozottan úgy tiltakozik, mintha maga a gondolat is rémesen szörnyű lenne, igyekezve nem gondolni arra a bizonyos fogadásra... Hát igen. Az nem teljesen úgy sült el, ahogyan tervezte. De többször úgysem fog megismétlődni, szóval... Ő egyébként teljes nyugalommal eleszegeti a gyümölcseit, nem belefolyva a párbeszédbe, egészen úgy fél órával későbbig, amikor egy szőkésbarna hajú, szürke kabátos, piercinges srác be nem ront, és egy "Kamen, hát itt vagy!" felkiáltással karon nem ragadja, hogy elráncigálja magával valahová. A fiúnak csak egy jó éjt kiáltásra telik, és a reményre, hogy Gis majd elmagyarázza Bellának, hogy ki is volt az egyébként általa tökéletesen ismert, leggyakrabban csak udvarias bérgyilkos jelzővel illetett emberrabló...*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Csüt. Okt. 06, 2011 6:50 pm

*A két újonnan megismert diák igen csak kedvelheti egymást, hiszen folyamatosan szívatják egymást. Ebbe Bella nem is akar beleszólni, csak néha mosolyog az orra alatt, amikor pedig rá kerül a válaszadás joga, vagy épp a véleményezés, csak szaporán bólogat és vigyorog. Örül, hogy ilyen jó kis társaságba került, bár kicsit kirekesztettnek érzi magát. De sajnos az újakkal általában mindig ez van, hiszen nincs közös téma, közös emlékek, közös ökörködések, amikkel lehetne szívatni a másikat. De semmi gond, Bella egyelőre csak megfigyelőként van jelen. És éhes diákként, így rettentőmódon preferálja az ötletet, mikor Gis felajánlja, hogy megmutatják neki a konyhát vagy az étkezőt. Végül mégis csak a konyha mellett maradnak, de úgy, hogy Gis felajánlja hogy főz.*
- Rendben, nekem most semmi kedvem hozzá. Pedig én is szeretek ám főzni * jegyzi meg Bella mosolyogva a dolgot és egy kicsit bűntudata van, hogy a lányra hagyja a dolgot, de ez van, ő ajánlotta fel.
Lassan meg is érkeznek a konyhába, Gis pedig omlettet választ, majd közli, hogy Kamen-nek nem főz. Erre Bella igen csak elcsodálkozik, amit valószínű a fiú észrevesz, hiszen elkezdi magyarázni a dolgot.*
- Te együtt laktatok? * kerekedik ki Bella szeme, majd megcsóválja a fejét.*
- Akkor mindent értek. Segítsek valamit? * kérdezi a lány Gis-től, majd ha esetleg nem a válasz, akkor leül Kamen mellé. Ha igen, akkor természetesen csinálja, amit mondanak neki.*

Vendég

- Én teljesen őszinte vagyok *húzza ki magát sértődötten. Végül is... Olyasmi. Csak reggeltől estig hazudik. De ez más kérdés. Vagyis épp ez a kérdés, de na. A kötekedésre már inkább nem is reagál, csak legyint egyet. Gis. * -A célt azért majd elmondod? *igyekszik szépen nézni a lányra. Kamen egyébként nem fél a kutyától, csak rühelli az állatokat. Főleg, hogy ezt Giselle küldte rá. Aki ezzel teljesen tisztában is van. Nem fair, na, egyáltalán nem fair. Az alvásra vállat von, és vigyorog. Hiába, ő szeret aludni, és punktum.* - Kevés akkora idióta van ezen a világon, mint te *horkant Kamen. Oké, talán kezd egy kissé túl érzelgőssé válni a párbeszéd, még ha az ő módjukon is. Szóval talán jobb lenne ugorni ezt a részt. Mindenki érdekében. Bella szavaira elmosolyodik.* - Köszönöm. Látod, Gis, vannak normális élőlényei is ennek a földnek. Te miért nem vagy képes erre? *érdeklődik nemtetszést színlelve, majd Bellára kacsint. Amikor Gis összekócolja a haját, még jobban felháborodik.* - Hagyd a hajam! *Aztán ugyebár kimenekül. A főzés dolog még megüti a fülét, de csak megrázza rá a fejét. Ő abból biztosan nem fog kérni... Ő valamivel korábban érkeezik meg a konyhába, úgyhogy mire a lányok és a kutya utolérik, már letámadta a gyümölcskosarat, és kipakolt magának némi szőlőt, almát, meg banánt. Ennyi neki épp elég is vacsorára. Gis szavaira vállat von, majd Bella felé fordul, hogy adjon némi háttérinformációt.* - Tudod, ez a lökött itt megunta az otthonát, szóval beköltözött hozzám egy kétszobás, tizedik emeleti panellakásba, és kitalálta, hogy ő főz. Én meg nem igazán díjazom a dolgot, szóval most már nem hajlandó főzni rám. De nem is baj *vigyorodik el.* - Tartok tőle, hogy képes, és megmérgez. Persze neked ilyesmitől nem kell félned, csak én állandóan az agyára megyek *vigyorog, aztán egy késsel elkezdi szeletekre vagdosni az almát, igyekezve nem útban lenni senkinek, aztán lehuppan az asztalhoz, és jókedvűen nekiáll a gyümölcseinek. Khm. Nem véletlenül ilyen vékony, na.*

Vendég

- Ez igaz, de nem mindig tudsz parancsolgatni. *Szélesen vigyorog a nyelv nyújtogatásra nem reagál. A kar széttárásra csak rázza a fejét. A kutya egyébként csak akkor ugrik, ha úgy érzi, hogy támadni akarnak, és persze, ha a gazdája utasítja rá.* -Mi az, hogy ne higgyen nekem?! Nekem kettőnk ki is a hazudósabb? Te vagy a KAMugép nem én. * Csattan fel morcosan a Belsis. Kamen glóriáját meg úgyis ellopná úgyhogy csak az ördögszarvak maradnának neki. A következő célnál halványan elmosolyodik* -Lassan meg is van az új célom. *Az Angyalka becenév felbukkanásán megint csak vigyorog.* -Látod Bella. Én megmondtam, hogy ő is tud alkotni. Pokolangyal? Ha én Pokolangyal vagyok akkor te mi vagy? Nehogy azt mond, hogy a megtestesült tökély, mert az nem igaz.*Kezd szokásához híven kötekedni, majd ugye visszapakolja az üstöt.* -Nincs mit. * Fordul Bellához, majd azért visszahívja a rottweilert mielőtt Kamen teljesen kikészülne.* -A délutánig alvás nem jó dolog nálad Kamen, mert nem lehet felkelteni. Most mi lenne, ha életbevágóan fontos dolog történne, és te meg az ágyadban szuszogsz?! Múltkor is alig bírtalak felébreszteni. *Duzzog most Giselle, aztán a pszichopata öngyilkos gondolatára reagálnak.* -Nem hinném, hogy hiányoznék. Egy idő után mindenki elfelejti a másikat. Egyébként rengeteg olyan idiótát lehet találni a Földön, aki olyan, mint én. A hazugságról meg ne beszéljünk.* És most Gis hazudott bizony. Nem azt mondta amire gondolt. Épp az ellenkezőjét mondta. Ha ketten lettek biztosan rákérdezett volna, hogy ugyan mi hiányozna, ha ő nem lenne. Utána az evésre tereli a témát. Kamen duzzogására odamegy a fiúhoz, és összekócolja még jobban a haját.* - Azért vagy megszidva, mert te a bájitallal több kárt okozhattál volna, mint Bella egy elgurult üsttel. Gonosznak lehet, hogy az vagyok, és szeretni sem kell engem. *feleli a fiúnak, majd elindul vele a kijárat felé.* -Igen, ott vacsora van, de nem árt, ha gyakorlom a főzést. Az étkező a kúriában van a földszinten, de ha nem baj akkor a konyhába megyünk, mert az közelebb van. *Magyaráz Bellának, majd egész úton kivételesen csendbe marad. Mellette üget a kutyája. Tehát ő, a kutya és remélhetőleg Bella meg Kamen is sikeresen megérkezik a konyhába. A rottweiler leül az ajtó mellé, Gis meg elővesz egy régi szakácskönyvet az egyik fiókból, na meg előszedi valahonnan a kötényét.* - Omlett megfelel? Kam, téged meg se kérdezlek, hogy kérsz-e, mert tudom, hogy nem tartod sokra a főztömet így, ha valamit ennél akkor csinálj magadnak. *Felélénkül az arca miközben felvesz a kötényt, kinyitja a könyvet, vesz elő serpenyőt, és mindent előkészít. Aztán mikor minden előkészület meg volt neki áll elkészíteni az omlettet. Kamen meg ha mégis enne valamit akkor kérje szépen Gist, hogy üssön össze neki is valamit.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Szept. 27, 2011 8:02 pm

*Bella nagyon megörül, mikor megtudja, hogy van Konyha is, mert a) rettentő éhes és b) szeret főzőcskézni. Bármikor tudna főzőcskézni, főleg hogyha még hozzávaló is van hozzá. Egy kis gyorsétteremben volt kisegítő, mosogatott többnyire meg ilyenek, de azért néhány recept és főzési csíny ráragadt és szenvedélyévé vált a főzés. Habár persze vannak dolgok, amiket annyira ő sem szeret megcsinálni, de az biztos, hogy már a Konyha szónál eldönti, hogy ő bizony ma este tejbegrízt vacsorázik. Bizony, mivel azt régen evett már, az árvaházba nem volt valami gyakori vendég a tej, meg a gyümölcslevek. Persze Bella gyakran főzött a kisebbeknek, azok pedig élvezték, amikor ott sürgölődhettek a lány körül.
Miközben a két lány halad a folyosókon, amik már sötétbe borultak és kellemes hangulatvilágítást kaptak, Emily sorra mutogat az ajtókra és meséli el, hogy mi is van mögöttük.*
~Aha, és szerinte ezeket meg is jegyzem....~ jut eszembe egy bunkó gondolat, de való igaz, hogy a memóriám sem a legjobb és ez rossz tájékozódó képességgel csodás párosítás. Kár, hogy ezt nem lehet valahogy mágiával fejleszteni. Bár biztos van rá valamiféle bűbáj, meg kell keresni a Könyvtárat. Apropó Könyvtár. Na, az az a hely, ahol Bellát nem nagyon lehet majd megtalálni, ugyanis nem nagyon szeret olvasni. Inkább rajzol, vagy... Főz. Mikor Emily belöki az ajtót, Bella széles mosollyal, csillogó szemmel sétál be az ajtón és néz körbe.*
- Váóóó! * egyelőre még csak ennyit tud mondani, végeredményben azt hiszem, ez is kifejezi azt, hogy mit is érez most a lány. Emily-re pislog, majd lelkesen körbenéz.*
- Szóval főzhetek itt bármit bármikor? Ez állati jó! * ismét lelkesedés, majd hamarosan már egy lábast rak a tűzre és tejet melegít benne.*
- Tejbegríz. Szereted? Csinálok neked is, ha kérsz! * ajánlja fel a lánynak a finom ételt, ami szerinte vacsorára kitűnő, de úgy tűnik, hogy Emily már másra vetett szemet. A narancslére Bella csak megrázza a fejét, majd elvigyorodik.*
- A tej meg a narancslé nem a legjobb párosítás.*

//FAGY!//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Szept. 27, 2011 7:52 pm

- Persze... Van nekünk, a diákoknak külön konyha, meg ott van az Ebédlő, és ha ügyes vagy, meg elég bátor, még a házimanókhoz is bejuthatsz... Majd megmutatom, hogyan lehet eljutni hozzájuk. *Kacsint Isabellára, és el is indulnak lefelé. Útközben rá-rámutat az ajtókra, megmutatja neki az útbeeső Tanári lakhelyeket, a Tükörlabirintust, a büfét, a teázót... Szóval mindent, ami szem-szájnak ingere. Amikor leérnek a központi termekbe, a lány körbemutat.* - Na, az ott a Játék terem... Van biló-asztal, társasok, meg mindenféle. Az a nyugalom terme, ha ideges vagy, vagy valami, csak ajánlani tudom, én sokszor megfordulok arra, főleg vizsgaidőszakban. *Húzza el a száját, és az égre - vagyis a plafonra - fintorog.* - És ami nekünk kell... A konyha. *És azzal be is löki már távolról, telekinézissel az ajtót. Előreengedi a kék hajú leányzót, és csak utána lép be a helységbe.* - Szóval... Lényeg a lényeg, itt szerintem minden van, amire szükséged lehet. Én most csak szendvicset eszem, meg megiszok egy pohár... valami levet, de ha gondolod, simán nekiállhatsz főzőcskézni, addig eltársalgunk. *És elő is veszi a kalácsot, amiből két szeletet vágva bele is dobja a pirítóba. Margarin, téliszalámi, igazi, svájci lyukacsos sajt - ez a tökéletes vacsora. (Meg reggeli és ebéd. Ha lehetne, állandóan csak ilyesfélét enne. Narancslevet tölt magának pohárba, és elővesz egy másikat Isabellának is.* - Kérsz...? *És ha igen, természetesen neki is tölt. A pirítóból kiugró kalácsokat vékonyan megeszi, feldíszíti, és jóízűen nyammogni kezd...*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Szept. 27, 2011 7:38 pm

..::előzmény::..

*A Várószobákban igen nagy lelkesedéssel veti le magát Bella az egyik kényelmes ágyra. Nem hiába, hiszen árvaházban nőtt fel, világ életében mellőznie kellett a luxust, most pedig szép, kényelmes, saját ágya van, kellemesen puha ágytakaróval, párnával meg minden. Nagyon örül ennek az egész szobának és még azt sem bánja, hogy nem csak néhányan vannak, hanem egész sok sor ágy vár még gazdára. Talán 10-15 fős lehet az egész szoba, de hát az árvaházban sem voltak kevesebben egy szobában. Elég kevés volt a hely, meg kellett osztozni és olykor még fiúkkal is voltak együtt. Emily vált néhány szó az egyik leányzóval, aki úgy tűnik, hogy elég érgen ott lehet a Várószobában, ugyanis valamiféle olyasmit hall ki a rövidke beszélgetésből, hogy "nem sokára". Elgondolkozik, hogy vajon a leányzó meddig lesz majd itt, de végül is gondolatban legyint csak egyet és vigyorogva gondolja, hogy végül is amíg ilyen luxusban van része, addig tök mindegy, hogy hol hajthatja álomra a fejét.
Emily végül ismét Bella felé fordul és kijelenti, hogy 10-ig ráér és megmutathatja a Társalgó részeket és még választást is kínál.*
- Uhh, van konyha? Annak örülnék a legjobban, ugyanis már lassan 3 órája nem ettem semmit * teszi a lány a hasára a kezét és vág egy fintort, majd lelkesen Emilyre pislog, hogy a lány vezesse a konyhába, ami nagyon reméli, hogy nincs messze és normális, kellemes kajákat rejt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 4:06 pm

- Ahaa... Hát majd össze kéne futnunk egyszer, és akkor majd lerajzolom, hogy mire is gondolsz. Az úgy jó? *Mosolyodik el. Na igen, a jó munka alapja a tervezés.* - El tudom képzelni, hogy mire gondolsz, de azért jobb egyeztetni, nem igaz?! *Mosolyodik el. A dekoltázs-bámulásra próbál nem felfigyelni, vagyis sokkal inkább úgy csinálni, mintha nem tűnt volna fel neki a dolog, de azért büszkén kihúzza magát, ahogyan ilyenkor szokta. Na igen, elég jóban van a férfi nemmel, hogy finoman fogalmazzunk, nem bánja, ha megbámulják vagy megnézik maguknak. A kicsit átlátszó kijelentésre felfűzi ujja köré az apró, kerek gyöngyökből álló bizsut, és játszadozni kezd vele.* - Köszi... mondták már párszor. *Vigyorodik el. A bukós dologra félrebiccenti a fejét.* - Áh, simán! Együtt bukni mégis könnyebb... *És a magasba emeli a kezét, pacsira vár, ez látható. Szimpatikus neki a fiú, kicsit hasonlít hozzá, ugyanolyan őrültnek tűnik, vagy minimum majdnem olyannak. A két hetes dologra a homlokára csap, na igen, ez van akkor, amikor túl sok információt próbál megjegyezni egyszerre.* - Ja, tényleg... Igen, most már oké, értem. Bocsi, néha egy kicsit össze vagyok zavarodva. *Vigyorodik el szégyellősen, a következő kérdésre pedig az ujján kezdi el számolni a lányokat.* - Hát, csak hárman vannak. Az egyik Molly, a másik Andrea, és végül Sarah, igen, ők hárman. Még otthonról ismerjük egymást. *Ereszti le végül kezeit. Figyeli, ahogyan a fiú a mosogatóba teszi a tányért, neki erre nincsen szüksége, hiszen nem használt különösebben semmit az evéshez.* - Egyébként a tanárokról nekem is meséltek néhány dolgot, nagyon különbözhetnek egymásról. Van akiről semmit nem lehet tudni, meg van, aki mindenkivel lespanol. Furcsa egy tantestület. *Gondolkodik el egy pillanatra.* - Amúgy voltál szakkörön? Mert én nem, nem mertem elmenni. Vagyis, izé, nem akartam. *Jelenti ki. A fiú biztosan válaszol még rá valamit, de lassan búcsúzni készül... Megköszöni a kalapot, mire Berill vidáman biccent felé. Végül elköszönnek egymástól, és a szaxofonnal, meg a kaméleonnal távoznak a konyhából... Berill pedig lehuppan az egyik székre, és egyik tincsét a mutatóujja köré csavarva játszadozik vele.* - Aranyos. *Jegyzi meg csöndesen.* - Na ne mondd... *Sóhajt fel a daimon, majd egy bögre tej után ők is távoznak, ki tudja merre...*

//Én is köszönöm a játékot, és egyre jobban megszeretem Sly-t ^^ Egyébként igen, én lennék a leányzó. Razz

Kicsit nehéz saját magamt kijátszani, de hát igyekszem. Razz

//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 3:54 pm

//No jön Kaen haza, lemegyünk elé Lillával, szóval már zárót nem írok, de kari megköszöni a kalapot és a dumicsit, és távozik. A te hsz meg elolvasom, ha megjöttünk.
Én meg köszi a játékot, jó karid, ez gondolom te vagy főként névből, meg kariképből ítélve. Razz

//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 3:44 pm

*Egészen fellelkesül, amikor Berill belemegy a kalapkészítés dologba. Látszik az arcán a széles mosoly, no meg egészen gyorsan kezd el beszélni.* -Én hosszanti csíkokra gondoltam, vízszintesen, sötétbarna és drapp váltakozna és ez a keménykalap, de nem túl nagy, szóval ami tényleg afféle rekorcucc, tuti remekül mutatna a fejemen. *Még mutogatni is próbál, hogy Berill jobban el tudja képzelni pontosan mire is gondol, és úgy hátha jobban átlátja ő is. Neki pedig tuti tetszeni fog, ez a lelkesedéséből is látszik, no meg hogy a lány kalapja is remek lett. Hát szó, ami szó elég látványosan elkapja a felvillanó dekoltázs irányát, szóval rendesen megnézi magának a hölgyeményt, de mit is várhatunk egy lassan 18 éves fiútól? Igyekszik valamelyest visszafogottan nyálcsorgatni, de ez csak kevéssé sikerül neki.* -Szuper a ...nyakláncod! *Böki ki végül, afféle terelés képpen, hogy ám ugye ő azt nézte és nem egészen mást, bár ez igazság szerint nagyon...nagyon átlátszó kijelentés.* -Oh, akkor te szerencsés vagy, én még alig ismerek valakit, kissé el vagyok veszve, bár amúgy jól feltalálom magam. Aztán majd meglátjuk, max bukunk együtt, oké csajszi? Én se vagyok egy megrögzött iskolapad koptató. *Kacsint egyet, miközben lassan kiürül a tányér, amit bele is tesz a mosogatóba. Nem, ez már nem az ő dolga, majd ha távoztak, akkor a manók gondoskodnak a tisztításról.* -Hát két hete, azóta nem ettem levest, tudod. *Céloz arra, hogy elvileg ha usernek nem nulla a memóriája ennyire, akkor az előbb mondta.* -Azóta már azért hallottam ezt azt, a tanárokról, meg hogy itt annyi minden történik, hogy unatkozni sem lehet, és azok a szakkörök se voltak kutyák, de végülis így a jó, zajlik az élet, nem de? És kik a barátnőid, hátha összefutottam már velük. *Még leül, de látszik rajta, hogy lassan menni fog, végülis az étkezőben lassan vacsiosztás, a levesre jó lenne enni valami fincsi sültet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 3:31 pm

*Hirtelen éri a fiú kérdése, még soha senkinek nem készített semmiféle ruhadarabot, csak magának. Na jó, amikor kicsi volt, akkor fűzött karkötőt karácsonyra, de az más.* - Hát... lehet róla szó. *Bólint némi habozás után. Nem azzal van a baj, hogy nem szívesen csinálná a fiúnak, hanem, hogy mi van, ha végül nem tetszik neki...? Az olyan rohadtul ciki, nem?!* - Csak akkor majd kéne egy pontos elképzelés. A Barna-drapp szerintem jó, de milyen csíkokra gondolsz? *Vonja fel a szemöldökét.* - Mert hogy az sem teljesen mindegy. *Figyeli, ahogyan a fiú jóízűen falja a levest, kicsit mulattatja a dolog, és közben nagyot harap a mogyoróvajas-kenyérből. Az átlátszó kijelentésre elvigyorodik, és lehuppan a pultról, meghajol.* - Az én nevem pedig Vilmos herceg. *Majd széles vigyorral visszamászik a helyére, és megigazítja dekoltázsát, igen lenge darabot visel, a hajolás jól kikezdte ám a tartását. A kérdésre lemondóan megrázza a fejét.* - Múlthéten jöttem... Szóval fogalmam sincs, de kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Itt van már három barátnőm, ők már mesélgettek erről-arról, jót is és rosszat is, szóval nem tudom. Fogalmam sincs. Maximum majd kibukok ebből a suliból... *Rántja meg a vállát, ebből már látszik, hogy elég pesszimista alkat.* - És Te mikor érkeztél? *Kérdez vissza úrinő módjára, ahogyan azt illik, bár nem csak udvariasságból, hiszen amúgy is megkérdezte volna.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 3:22 pm

*A kalapkérdésre fel is csillan a szeme, ha a hölgyemény csinálta, akkor főként nagyon ügyes.* -Oh komoly? Remekbeszabott darab lett...és ha nem túlzottan tolakodó a kérdés, így hogy alig ismerjük egymást, nekem nem készítenél egyet? Azok a keménykalapok annyira frankók, hogy az valami eszméletlen, tök szívesen hordanék valami egyedi darabot, de a boltban sose láttam igazán jót. Mondjuk valamilyen csíkosat el tudnék képzelni sötét barna és drapp, szerinted az milyen lenne? *A szaxofonos szavakra határozottan bólogat, miközben továbbra is eszegeti a levest, mintha csak igyekezne, hogy ha a lány mégis kér, akkor már ne sok maradjon. Hát ez van, tényleg nagyon imádja a kínai csípős levest, pedig alapjáraton nem egy önző alkat.* -Köszi, én is valami ilyesmiért szeretem ezt a hangszert. Játszom máson is, de mégis ez a kedvenc, csak ugye dalmágiára meg alkalmatlan. *Húzza el picit a száját, hiszen egy szaxofon mellett tökéletesen lehetetlen énekelni, pedig hangja is van, nem is rossz. A leves visszautasítására szinte kutyustekintettel hálásan pillant fel Berillre, aki ugye felült a pultra, ő meg egy magasított széken ül és így a lány szemmagassága jóval magasabbra került, mint az övé.* -Hát jó, pedig szívesen adtam volna. *Mosolyodik el azért, bár sejti, hogy eléggé érzékelhető volt, mennyire nem igaz, amit mond.* -Oh, ez a kedvencem, és nem ettem azóta, hogy eljöttem otthonról, lassan két hete! *Még a mutatóujját is felmutatja, megerősítve hogy ez a két hét nagyon sok és szinte kínszenvedés volt.* -Negyven fokban is megenném, minden gond nélkül. *Teszi még hozzá, majd a hölgyemény pirulását látva nem tud mit tenni elneveti magát, még akkor is, ha csak egy kicsit pirul el.* -Valahogy a reakciódból nem ez tűnik ki, de hiszek neked. És amúgy te mióta vagy itt, szerinted milyen lesz a suli? Mármint tanulás téren, eszméletlenül nem bírom, ha túl nagyok az elvárások, rühellek tanulni... *Hát igen, a zene a mindene, de azért van pár tantárgy, ami nem érdekli, vagy éppen nem valami jó az adott dologban.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 3:01 pm

*Hát beesik ugye az ajtón, úgy robban be a konyhába, mint egy taktikai atombomba. A fiú meglepettségében elhajítja a kanalat, kiborítja a levest, össze-vissza olyan lesz... Ha valaki látná őket kívülről, biztosan jót mulatna rajtuk. A kérdésre egy kicsit elvörösödik, és leteszi a pultra a kalapot, csak azután válaszol.* - Jó-jó... Sajnálom. Véletlen volt. *Süti le szégyellősen a szemeit, a dicséretre elvigyorodik.* - Köszi, én csináltam ám! *Pörgeti meg mutatóujja hegyén a fejfedőt, majd visszarakja a pultra.* - Szépen játszol. *Jegyzi meg egy féloldalas mosollyal.* - Szeretem a szaxofont. Olyan... életerős. Nagyon sok hangszerből hiányzik az élet. Csak úgy teljesen, ha valami más kíséri őket, de a szaxofon nem. *Rántja meg a vállát, és nekitámaszkodik a pultnak. Arra, hogy a fiú tekintete ide-oda jár a leves és közötte, finoman szólva elvigyorodik, és a kérdésre szinte azonnal megrázza a fejét.* - Nem, jó étvágyat, edd csak. Végül is miatt borult ki egy csomó. *Húzza el a száját.* - És amúgy sem vagyok éhes. Vagyis de, csak nem levesre. *Fűzi még hozzá, és kenyeret, mogyorókrémet vesz elő.* ~"Semmi nem tudja úgy elvenni a mogyoróvaj ízét, mint a viszonzatlan szerelem."~ *Jut eszébe az idézet, el is mosolyodik magában. Megkeni a kenyeret, és lehuppanva a pultra nekiáll a késői uzsonnának.* - Hogy tudod megenni ilyenkor a meleg levest...? Van vagy harminc fok. *Teszi fel a költői kérdést, választ nagyon nem is vár rá, de hát aztán ki tudja. Egyébként ha a fiú jól tud bolgárul, felfedezhet egy-két nyelvhelyességi hibát a beszédében, de hát ez az ötödik nyelve, egy kicsit már meg van zavarodva a nyelvtanok terén. A kérdésre ismét elvörösödik egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit.* - Különleges eset volt!

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Aug. 31, 2011 2:49 pm

*Békésen eszeget, a forró levessel teli kanál épp a kezében, amikor nyílik az ajtó, azaz szó szerint beesik rajta egy lány. A kanál ebben a minutumban pördül meg a levegőben, ahogy ijedtében eldobja. A forró leves pedig a srác arcára és kezére jut, no meg a földre is valamennyi.* -Hogy az a...kárba vész! *Na igen, még csak nem is az zavarja a legjobban, hogy amúgy az étel elég forró, bár felszisszen, de bőszen lenyalja a karjáról, az arcáról persze nem tudja, azt csak letörli, majd mostmár megfordul a széken és a hölgyeményre pillant.* -Finomabban...csak egy pöttyet máskor, okés csajszi? *Egy cseppnyi rosszallás sincs amúgy a tekintetén, hiszen nem az a fajta, aki kiakadna az ilyesmin, még segített is volna, ha netán Berill elesik. A szerelése meg kell hagyni elég különleges, meg is nézegeti a furi bakancsot, no meg a kalapot is.* -Jó a satyid, pöpec! *Jegyzi meg egyből, miközben újabbat kanalaz a levesből, aztán az említett szaxofon irányába pillant.* -Én voltam, amíg készült a kaja, valamivel csak el kellett ütnöm az időt. *Mosolyodik el, majd a levesre pillant, aztán újra a hölgyeményre, majd újra a levesre. Láthatóan vívódik, hogy megkínálja-e, mert illik, de...ez a kedvenc levese!* -Esetleg...kérsz? *Kérdezi óvatosan, kissé felhúzott szemöldökkel, igazán nagyon reménykedik a nemleges válaszban.* -Egyébként én meg Sly vagyok, ő pedig Lys. *Mutat a gekkó felé, aki ugye ott poroszkál a konyhapulton.* -És mindig ennyire kis hirtelen vagy, vagy csak engem tiszteltél meg vele? *Kanalaz egy újabbat.*

//No Lilla etetés, szóval nem kell kapkodni. ^^//