Társalgó - Konyha, étkező

*Halvány félmosoly jelenik meg arcomon. *- Köszönöm hogy aggódsz értem de felesleges. * mondom nyugodtan. A mosoly továbbra se tűnik el rólam. *~ Valahogy megsejtette a tervemet. Még szerencse hogy a tekercset még nem látta. Jobb ha csak az út végén tudja meg. ~* gondolkodok és a táskámra nézek. *~ Nem lenne szerencsés ha a búcsú üzenet előbb derülne ki. ~*lehunyom a szemem és magam előtt látom az aranydíszítísű tekercset. Érzem hogy minden egyes nappal közelebb kerülök a véghez. *

//Olvad//
-Nem tudom mire gondolsz. *mondom de továbbra is a kezeimre támasztom az állam. Nem fordítottam el a tekintetem. Végig a szemébe nézek. *- Konkrétan mire gondoltál? *kérdezem és hátra dőlök a széken. *~Most vigyáznom kell, vagy rájön a dologra. Úgy kell tennem mintha a kapitányi gyűlésen lennék. Nem mutathatom ki az érzelmeimet. Az buktathat le a legkönnyebben. ~* gondolkodom és kicsit lehunyom a szemem. *

-És miről? *kérdezem de sejtem miről akar beszélni. Nem hiszem hogy teljesen lebuktam de megsejtett valamit. *~Nagyon komoly a tekintete. Vajon rájött valamire? És ha igen mire? ~* gondolkodom és a hűtőhöz lépek. Kiveszek egy üveg üdítőt, és két poharat teszek az asztalra. Mindkettőnknek töltök majd az asztalra könyöklök és összefűzöm az ujjaim, majd az álamat rátámasztom. *- Mond nyugodtan mi az ami bánt? *kérdezem és figyelek.*

//Olvad//
-Örülök hogy ízlik. Bár a nagyit illeti az érdem. Az Ő fűszerkeverékét használtam. * mondom mosolyogva és én is neki látok az evésnek. *~ Na igen a nagyi. Vajon most hollehet? Legutóbb az Amzonasz dzsungelből küldött üzenetett. Jobb ha ő nem tud az útról. És Hakun is látom hogy valami idegesíti. ~*gondolkozom és a tányéromra nézek. Most a szokottól eltérően az egész adagot megtudtam enni.* -Egész jóvolt ahoz képest amit a nagyi csinál. Az éhaláltól megment. * mondom vigyorogva.*

*Hakura mosolygok mikor készlett. Beleraktam az edénybe a többi alapanyaggal együtt, és paradicsomszószt is bele öntöttem. A tészta már megfőtt, így csak a szósz volt hátra. *~ Vajon meddig tudom fentartani az álcám? Haku már kezd sejteni valamit. Ha velese vagyok képes elhitetni hogy minden rendben, akkor Jean-nal hogy fogom? ~*gondolkodom, ahogy mindkettőnknek szedek enni. *- Gyere készen vagyunk. * mondom és leteszem az asztalra a két tányért. *- Jóétvágyat. * mosolygok rá és várom a reakcióját hogy ízlik-e neki.*

*Mosolyogva kezdem el előkészíteni a hozzávalókat. Egy nagyobb edényben vizet raktam forni a tésztának, majd majd elkezdek néhány hagymát pucolni. *- Segítesz? Néhány paprikát felkéne kockázni. *mondom és nekiállok megpirítani a felaprított hagymát. *

*Haku felé fordulok. *- Nagyon jó. Mitszólnál egy tengeriherkentyűs spagettihez? Vagy inkább sülthalat ennél?* kérdezem és pakolászni kezdek. Mindíg is szerettem a nagyival főzni és így tanultam én is. *- Mikor olaszországban jártunk a nagyival, elég sokat figyeltem a helyieket, és eltanultam ezt azt. * mesélem hogy ne legyünk csöndben. Amióta itt vagyok nem szeretek a csöndben ülni, ha van velem valaki.*

-Mihez lenne kedved? *kérdezem és benézek a hűtőbe. *- Van hal, garnéla... á van kagyló is. * mondom és hirtelen a táskámba kezdek kutatni. *- Valahol itt kell lennie. * dünnyögök és már szinte teljesen eltűnik a karom a táskábban. *- Meg van. Van a nagyiféle fűszer keverékem. És valahol biztos találunk tésztát is. * vigyorgok rá. Mindíg is szeretem ha a nagyi kotyvasztott. Mindíg jó gyógyszert vagy épp ételeket csinál. *
//Fagy//

-Persze megyek. Csak tőltök még magamnak tonicot. * Felálltam s kivettem az üveget. Amikor visszaraktam a hűtőbe elindultam felé. Beérve lehuppantam a legső kényelmesnek tűnő fotelbe. Senki nem volt itt csak mi. * ~ Ekkora strébert még ilyenkor is könyvekkel császmálni. ~* - Mióta vagy itt? * kérdeztem meg mikőzben beleittam az italomban. * -Ahh ez jolesik most. * Egy fehér V kivàgásu polo meg fekete háromnegyedes kertészgatya van rajtam magasszáru Conversel mégis úgy érzem egy hideg zuhany jót tenne most. * - Te figyi? Ilyenkor nyáron se szoktál kikapcsolodni??*

*Annyira meglepődtem, hogy tényleg Ő az hogy majdnem be estem az asztal alá. *- Tényleg rég találkoztunk. * próbálok mosolyogni. A tekercset összeszedtem és belekortyoltam a teába. *- Jó felőlem mehetünk. * mondom és felkelek. Magamhoz vettem a dolgaimat, és elindultam. Mosolyogva fordultam vissza Jean felé. *- Akkor jössz? * kérdezem mosolyogva. *

-Tudom Sophie. Valóban Jean vagyok. Rég nem beszéltünk. Mostansàg eltűntél de már sejtem hogy valojában miért. Sok dolgo történt. Nem hittem volna hogy valaha nezás leszek. * Mondtam tovább Sophienak aki mindvégig hallgatta a mondandómat lehajtott fejjel. Nem túlzok ha azt mondom nagyon megváltozott a vonásai. Végtére is csak párszor talaálkoztunk. Akkor is a szüleim diplomata munkàja végett. * - De mondd csak neked nincs meleged. Nem akarsz leűlni a társalgóba? Megy klíma. Hmmm???* Mosolyogtam rá kedvesen.*

*Ahogy a teámat kavargatom, és a tekercset olvasom, hirtelen megszólítanak. *- Szia. * válaszolok kicsit leblokkolva, mert ismerősnek tűnik a srác. *- Bocsi, Sophie Ellen Lee vagyok. * válaszolom, és tovább figyelem. *~ Nagyon hasonlít Jean-ra. De kizárt hogy Ő legyen. Meg mennyi az esélye hogy Ő ide jöjjön tanulni? Bolond vagy Soph'.~* dorgálom magam és próbálok a tekercsre koncentrálni. Nagyon nehéz úgy hogy előttem ül és meredten bámul rám. *- Valami baj van? Figyelj lehet hülye kérdés de nem találkoztunk már? Véletlenül. Nem Jean-nak hívnak? * kérdezem de közben lehajtom a fejem.*

*Annyira elegem van ebben a melegben. Minden idegesít. Inkàbb a konyhába megyek át s töltök magamnak egy hideg italt. Beléve a helységbe megcsap a forró levegő. *~Ki az aki ilyedkor képesbekapcsolni a gázt?~ * Egy lány kavargatja a bögrében a teát (?). Még jó
hogy le volt foglalva valami fecnivel! * - Szia! * Léptem oda hozzá megszólítva. S helyetfoglalca az asztalnál. *

* A konyhában vagyok és épp vizet forralok a teámhoz. Közben egy tekercset olvasok amit nemrég küldtek, az osztagok mozgásáról. *~ Szóval a. Vadásztigrisek Hszincsiang tartományban fog állomásozni. Ők a legveszélyesebbek de szerencsénk van ha tényleg ott lesznek. ~* gondolkodom és elzárom a lángot a vízforraló alatt. Kitöltöm a vizet a bögrébe majd várok még ázik a teafű. Közben egy pillanatra sem veszem le szemem a tekercsrők.*

-Ő... Köszönöm.*mondta mosolyogva és előbb egy kis válat vett elő amibe tejet töltött, a macseknak.*
-Igen új vagyok. Az eramir házba osztottak. Amúgy nem akartam így berontani, csak Éjfél nagyon éhes volt már.*magyarázza ahogy leült. Lassan fogott neki enni közben a macskát figyelte.*
-Ez nagyon jó. Te csináltad? *Kérdezte és Artemisre pillantott.*
//Fagy//

-Szia Artemis vagyok!Gyere nyugodtan!Kérsz belőle?*Nyújtja oda a tányért a lánynak.*-Nyugi nem ettem belőle nekem itt van előttem.*Mutat a sajátjára majd ismét enni kezd.*-Új vagy itt?Mert eddig nem találkoztunk.Melyik házban vagy?Ő az én Daimonom Milo.*Mutat a macsekra aki kíváncsian figyeli az új jövevényt.*

*Miután rendesen, rendesen ellátták a karját, egész nap a könyvtárban volt. Tanul, hogy behozza a rengeteg lemaradésát. Hirtelen hangos gyomorkorgása zökkenti ki. A cicára pillant aki kiváncsian pislog rá.*
-Biztos te is éhes vagy.*mondja mosolyogva és karjaiban tartva a cicát, elindul a konyha felé. Nem messze a konyphától finom illatok csapják meg az orrát. A mcska kiugrott, karjai közül és berohan az ajtón.*
-Éjfél várj. Nem rohangálhatsz csak így. Még mindketten bajba kerülünk.*szalad utánna, majd megtorpan.*
-Bocsánat. Jó estét. Sophie vagyok.*mutatkozik be a bentlévő lánynak majd felveszi a cicát.*