Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 4 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Jún. 11, 2013 8:04 pm

*Én pedig aztán egyáltalán nem vagyok csapatjátékos és nagyon nem viselem jól ezt a stílust. Ilyen én szoktam lenni, nehogy már engem oktassanak ki, és mondják meg, hogy mit és hogyan kellene csinálnom. Idejön ez a fickó, és higgyek el neki hirtelen mindent és legyen valami hős megmentő. Hát a fenéket! Akkor is ellenállok és kész, az újabb kioktatásra pedig már csak megrántom a vállam.* -Ember vagy, több vagyok nálad! *Mintha csak az apám beszélne a számon keresztül. Anyám ki lenne akadva, ha hallana, de nem izgat, kevés időt töltöttem vele, nem szólhat bele az életembe és akárhogy is nézzük az apám elvei jelen helyzetben szimpatikusabbak.* -Mondtam, hogy meg tudom védeni magam, nincs szükségem védelmezőre. *Amikor nekiáll kitörni az ajtót, megtorpanok, egy pillanatra talán meglepődöm, de aztán csak ciccentek egyet, mintha csak úgy tűnne, hogy fennhéjázik, semmi több. Ez nekem túlzás, simán ki is nyithatta volna az ajtót, nem kell itt erőt demonstrálni. Végül nagy nehezen, de csak felfogja, hogy mi van és hagy elmenni, legalábbis nagyon remélem, hogy nem fog úgy tenni, mintha így lenne, aztán meg majd titokban követ, vagy ilyesmi. Figyelni fogok ám!* -Azt akarom, hogy ne kövess egyáltalán. *Morranok még oda, majd az ostor eltűnik a kezemből, én pedig sietősen haladok végig a folyosón a szobám felé. Megáll az eszem!*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Jún. 11, 2013 7:56 pm

*Magamban jót mosolygok, hiszen annyira erős, annyira határozott, annyira kívánatos. De minderre most nem gondolhatok, a lényeg, hogy túlélje, minden áron. A morcos pillantást zordan állom, és nemet intek a kezemmel, mintegy mentségül is.* Hallottam ilyesmiről, és nem is akarlak zavarni. *Az ajkaimat harapdálom, végülis arra nem tanítottak ki, hogy bájcsevegjek, vagy hogyan alkossunk ügyes csapatot, csak a harchoz, és a túlélshez értek, nem vagyok arra is alkalmas, hogy megértessem vele, mi is lenne a cél. Bakker.* Nem akarok dirigálni, félreértesz, csak rohadtul nem tetszik, hogy még velem is úgy beszélsz, mintha te voltál élet és halál ura. Az ilyeneket a sötét démonúrtól várjuk, nem tőled, úgyhogy ha leszel kedves leállítani magad, akkor hálás lennék. *Kicsit hátrébb is lépek, és a derekam mögött összekulcsolom a kezemet.* Hát kérlek, legyen így. Majd amikor a saját szemeddel látod, hogy mit küldenek rád, akkor majd talán rájössz, hogy nagyon is kellek neked. Na nem úgy... mint védelmező. *Becsapja az orrom előtt az ajtót, nem vesztegetem az időt nyitogatással, egyszerűen átrúgom, kezeimmel pedig kiütöm a roncsokat, átlépve a maradványokon.* Hidd el, azok nem olyan kedvesek, mint én. *Sistergem a szavakat, majd miután le akar koptatni, bólintok.* Akkor úgy fogom csinálni, hogy észre se vegyél. Az lesz mindenkinek a legjobb. *Nem lépek most már utána, majd megoldom, hogy ne tévesszem szem elől. Nekidőlök a falnak, és előkapom a rongyosra nézegetett képet, szomorú, hogy ennyire más, mint aminek gondoltam. Pedig ezen a képen annyira törékeny, és szomorú. Vajon miért?*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Jún. 11, 2013 7:37 pm

*Elhúzom a szám, amikor visszavág. Ő a katona, az őrnagy, én pedig az elmondása szerint tábornok leszek, de mégsem parancsolhatok neki? Azért ez gáz! És milyen dolog az, hogy egy ember szóljon bele abba, hogy mit csinálok, vagy fogjon vissza, ha valamit csinálni akarok, csak mert azt mondja, hogy a jövőből jött és én nem választhatom meg a sorsom, mert majd úgyis valaki el akar tenni láb alól. Megmakacsolom magam és karba fonom magam előtt a kezem. Szembe fordulok vele és morcosan nézek rá, amikor még arról is beszél, hogy nem vagyok erőm teljében, és hogy ne becsüljem le. És még rám is akar tapadni!* -A jó francokat! Nem parancsolhatok neked, hanem te akarsz dirigálni, és folyamatosan a nyomomban fogsz járni? Nem hallottál még olyasmiről, hogy intim szféra? Meg tudom én védeni magam mindenféle rám leső veszélyekről, és majd szépen elmagyarázom, hogy baromira semmi kedvem valami hülye megmentőt játszani... *Indulni készülők, ő pedig pattan is, hogy velem tartson, aztán még majdhogynem le is hülyéz. Kezdek dühbe gurulni. Ki a francban képzeli magát? Eddig még szórakoztató is volt ez az egész, de kezd elfogyni a türelmem. Pár nap múlva már meg akarja majd mondani, hogy hova mehetek, és ha veszélyesnek gondol valamit, akkor nem hagyja, hogy megtegyem? Eszem ágában sincs behódolni egy embernek, az apám kiakadna, ha ilyesmit tennék. Gyorsítok a lépteimet, és egyszerűen bevágom az orra előtt a konyha ajtót, de tuti, hogy akkor is utánam fog jönni. Na majd kint... szárnya legalább nincs, akkor szépen meglépek előle, de addig is le kéne vakarni, mert késő van, és nekem semmi kedvem sötétben repkedni az udvar felett. Ez olyan, mintha menekülnék előle. Megtorpanok és megint szembefordulok vele, a kezemben már ott vibrál az ostor, amit igen ritkán használok, de attól még jól. Csak magam mellett csattintok vele egyet.* -Hagyj... engem... békén! Világos? *Rohadtul nincs hozzá kedvem, hogy utánam koslasson folyamatosan.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Jún. 11, 2013 7:26 pm

*Most, hogy a vágyam végre csillapodni kezd, jobban tudok magamon uralkodni, csak rendszessé kell tennem, hogy ne nőként gondoljak rá. Ennyi.* Nem parancsolsz nekem. Sosem voltál a felettesem Lioneah. Azért jöttem, hogy megvédjelek, ha kell, még önmagadtól is. Lehet, hogy egykor nagy alak voltál, de itt és most... *Kicsit szúrósan pillantok rá.* Nem lekezelni akarlak, de alig tudsz valamit a jövőről, és ez sebezhetővé tesz. Akik a valódi feletteseim, arra az állásfoglalásra jutottak, hogy nincsen hatalmad felettem, és még akkor is be kell avatkoznom, ha valamit te nem veszélyként élsz meg. *Látom rajta, hogy nem hagyja magát, ezen elismerően bólintok. Tekintetem végigsiklik a kékes hajzuhatagon, a rózsaszín bőrön, ajkaim picit lebiggyednek.* Az erőd sosem volt kétséges, azt kár is fitogtatni, de ne feledd angyalsárkány, én a te fajtád ellen tanultam egész életemben, ne becsülj le. *Szavaira kesernyésen felnevetek, és miután látom, hogy menni készül, már pattanok is.* Ahova te mész, oda megyek én is, úgyhogy semmi magánakció. Ne hidd, hogy ha észrevétlenül megbújsz, a groteszk démonok nem találnak rád. Hiába jelölsz ki magadnak más sorsot, ahogyan én visszajöttem, azok is rád fognak vadászni, most, amikor még nem vagy erőd teljében. *Rántom meg a vállamat, és csak értetlenkedve bámulok rá.* Na ne szórakozz velem, nem válthatom meg helyetted a világot. Te vagy a kiválasztott, én csak egy jelentéktelen porszem vagyok ebben a dologban. Porszem, akinek van feladata, többek között az, hogy rád szóljon, ha hülyeséget beszélsz. *Eltolom a fegyvert a balonkabát alá, nem fogom megakadályozni, hogy bárhova is menjen, de pár lépésnyire lemaradva követem. Nem szükséges, hogy felrúgjam az életét, nem a szeretője leszek, hanem a testőre. Ha kell, az ajtaja előtt alszom a folyosón. Ameddig csak szükséges.* Gondold csak át, talán már most is ismered, aki majd ellened tör.*Lépdelek a nyomában.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 10, 2013 8:21 pm

*A nyílt szavak egy kicsit azért meglepnek, főleg hogy mennyire puritán módon fogalmaz. Felszökik a szemöldököm, igazán nem értem, hogy min van ennyire fennakadva.* -Két vállra fektetni? Mert, ha nem akarnám, akkor úgyse tudnál, ha pedig akarom, akkor mondhatsz ellent nekem katona? *Kihívó mosoly, de persze hogy csak szórakozom vele. Úgy fest, hogy tényleg nagyon másba botlott, mint amire számított, nem vagyok sem jó, sem békés, és ez az egész jövő dolog is még mindig zavaros kissé. Leplezetlenül a lába közé pillantok, láthatóan megint beindul, amikor megmutatom neki a szárnyaimat.* -Oh látom... tényleg tudod kezelni... *Az pedig, hogy tévedett, hát nagyon úgy néz ki, hogy így van, legalábbis akkor, ha ennyire pozitívnak akart látni. A fenyegető szavak és hogy ellök magától már kissé felingerel. Mit merészel? Egyszerű ember, ehhez semmi joga sincsen, főleg ha a tetejében még a beosztottam is... vagy lesz... vagy mi a fene.* -Na persze, megpróbálnád... *Nem lépek mostmár vissza elé, ha már ellökött. Aztán kicsit morfondírozom, majd megrántom a vállam kicsit.* -Szóval egyszerű a megoldás. Ha nem folyok bele semmiféle izébe, akkor ez a valaki sem fog ármánykodni ellenem, így nem lesz oka senkinek csapdába csalni, tehát megmenekülök. Így akkor teljesítetted is, amiért jöttél... menj vissza és legyél te a vezér, ha annyira tudod, hogy mit kéne tenni. *Az üres tányérra pillantok. És még a vacsorámat is felzabálta, a rohadt életbe... Megrázom a fejem, még egyszer rá pillantok, aztán az ajtó felé indulok szépen. Ha nem tart vissza persze, akkor futólag biccentek neki és egyszerűen kifelé indulok. Igazából mondhatjuk, hogy hiszek neki, hogy a jövőből jött, hiszen éreztem a tér-, idő mágia rezgéseit, de az viszont tuti, hogy eszem ágában sincs békés világmegmentőnek lenni főleg úgy, hogy kockáztatom vele az életemet, mert hogy elvileg meg fognak ölni...*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 10, 2013 8:05 pm

*Most már végképp odalép, és az izmaimat markolássza, és szinte felkínálja magát. Mindenre számítottam, de egy ilyen csábos szirénre végképp nem. Mindig az angyalt láttam benne, de a hatalomvágya, amivel mindenkit birtokolni akar, nagyon is sárkány vonás.* Nem mindenkitől, és rohadtul nem érted tábornok. Én szeretlek téged, bassza meg, nem pedig kétvállra akarlak fektetni. *A szavaira már végképp felnevetek, kissé idegesen is, láthatóan csak elvicceli a dolgot, mintha nem is hinne nekem.* Úgy látom, hogy nagyon nem tanították meg neked, hogy mi a jómodor. Mindegy. Az, hogy mit érzek, teljességgel lényegtelen, tudom kezelni. Akarom kezelni. *Bizonygatom, mert pokolian nehéz elvonatkoztatni, ha itt játsza nekem a szexbombát, szinte levakarhatatlanul. Pedig egyátalán nem is kéne nyílvánosan mutatkoznunk, ha valaki utánamjön, bemérve a kapu végállomási koordinátáit, akkor halálos veszélybe kerülünk, ha egy helyben maradunk.* Te meg mindenkit így uralsz? Elcsábítod őket? Talán tévedtem veled kapcsolatban. Úgy foghattad össze az emberiséget, hogy játszottál velük. Nem is ismertelek, tévedés volt minden. *Szorítom össze a fogaimat, és megfigyelem, ahogyan szétnyitja a szárnyait. A kihívó mozdulatra már nem is tudom, hogy mit mondjak, csak széttárom a karomat, a merevedésem közben észrevétlenül visszatér.* Nem tudom, hogy mi van akkor, talán ha sosem jöttem volna vissza, nem is lettél volna az, aki. *Nem szándékozom elveszteni a fejemet, úgyhogy ellököm magamtól őt. Na nem úgy, hogy megüsse magát, de a miheztartás végett. Ember vagyok, de annak egyik igazi kemény példánya, úgyhogy fel vagyok készülve a féllény különleges ereje ellen.* Ne merészelj manipulálni, mert én magam verem bele azt a oktatlan fejedet a betonba... *Tör ki belőlem a dolog, talán a tehetetlenség miatt. Sosem gondoltam, hogy álombéli szerelmemnek ilyen ocsmányat mondok, de nem érdekel. Talán mert jobban feltüzelt, mintha egy szelíd kislány lenne. A saját zavaromat így a legkönnyebb leplezni.* Van valaki, aki mind a sárkányok, mind az angyalok között élt már, egy igazi befurakodó pióca. Tanácsadónak vallotta magát, mígnem már késő volt rájönni, hogy mi is a pontos szándéka. Ő uralkodik most a világunk felett. Az ő parancsára csaltak téged csapdába.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 10, 2013 7:39 pm

*Végül csak kiderül a neve, azt viszont láthatóan nem veszi jó néven, hogy nem engedem, hogy lehűtse magát. Kezelje a problémáit máshogy és kész, engem nem zavar, maximum ettől érdekesebbnek tartom.* -Én ingerellek? Ezek szerint mindenkitől beindulsz, aki próbál meggyógyítani? Furcsa vagy... *Szökik fel a szemöldököm és csak azért is közelebb lépek hozzá, közvetlenül előtte, pár milliméterre van csak egymástól az arcunk. Igenis szeretek határon táncolni, ez szórakoztat, és úgy fest, hogy ez esetben nagyon is sikeres a dolog. Mégis meglóg, aztán újabb kétértelmű szavak.* -Nem tudták, hogy beindulsz, ha hozzád érek? Így fogsz megvédeni? Fenyegetően mered majd előre... a pisztolyod? *Szélesen elvigyorodom. Emberekről beszél, akik feláldozták magukat, hogy ő itt lehessen. Nem ismerem őket, nem hiszem, hogy meg kéne siratnom bárkit is, akit nem ismertem, úgyhogy nem tudok ezzel mit kezdeni. Karba fonja a kezét, én pedig csak azért is megint elé lépdelek, és megszorítom kicsit a karját. Izmos bicepsz, szó se róla.* -Végülis nem rossz, ezekkel lehet esélyed, de mégis ki akar eltenni láb alól, ha most még nem tudják, hogy egyáltalán leszek valaki hm? *Azzal persze tisztában vagyok, hogy hogyan is nézek ki, kicsit megnyújtóztatom a szárnyamat, nagyon is egyedi a mintázata, hiszen a legtöbb félvéré egyszínű. Én mindig s büszke voltam rá, hogy az enyém ennyire különleges.* -Jó, mondjuk, hogy elhiszem neked ezt a mesét, de mi van, ha nem követem azt az utat? Mi van, ha én másképp döntök? Akkor te nem is jönnél vissza nem? Vagy ki tudja? Király kis időparadoxont lehetne csinálni. *Kihívóan állok előtte, nem mozdulok, majd ha nem bírja, akkor szépen megint meglép, mint az előbb is. Nagyon határozottnak tűnik az őrnagy, hát lássuk, mennyire az pontosan.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 10, 2013 7:27 pm

*A gyógyítása végülis sikerült, aztán amikor lehűteném magam, akkor odajön hozzám, és le is állít.* Kilian. Kilian Jones őrnagy. A parancsnokságod alatt úgy döntöttél, hogy az egységet csak katonai renddel, kőkemény megtorlásokkal lehet kiharcolni. *Megvonom a vállamat, én a semmiből küzdöttem fel magam odáig, ahol most tartok. Ha már odalépett hozzám, miközben még fel is vagyok ajzva, akkor azzal rohadtul nem segít nekem.* Ne ingerelj, ha megkérhetlek. Különben sem bukom rád, az én helyzetem más tészta. *A kérdésre felnevetek, és kisiklok mellőle, sokkal jobb, ha a tényekre koncentrálunk, mintsem feltevésekbe bocsájtkozunk.* Ha olyat küldenek? Rólam sem tudták, ne aggódj. Én pedig már olyan régóta készülök rá, hogy másnak esélye sem lett volna a küldetésre. A démonok pedig szépen levadászták a csapatunkat, akik előkészítették a kaput, még azt sem tudom, hogy anyám túlélte-e egyátalán, mert mindenki tudta, az emberélet most mit sem számít, csakis a tiéd. *Karbafonom a kezeimet, és zordan meredek rá.* Igen, emberek haltak meg, hogy te majd egyszer ráébredj, hogy mi rejlik benned. Ez nem jóság, vagy tisztaság. Küzdőszellem, stabilitás. És páratlan szépség. De azt meg úgyis tudod. *Megrázom a fejemet, és néhány pillanatig némán nézem, talán hatászünetnek is tökéletes a dolog. Végül nagyot lélegezve szólalok meg.* Nem vagyok sem mentor, sem testőr. Én sem tudom, hogyan fogod csinálni. Mondtam pár dolgot, ha akarod majd még mondok, ha nem tartasz agyalágyultnak.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 10, 2013 7:09 pm

*Nem csoda, hogy nehezen, vagy inkább egyáltalán nem tudom elhinni, amiket magyaráz. Hogy én hozzak békét, és áldozzam fel magam másokért, egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, tényleg. Mindenesetre azt csak nem nézhetem tétlenül, hogy teszem az itt vérzik el egy jóképű idegen, mégha egyébként hülyeségeket hadovál is össze, és még a nevét sem sikerült kiböknie. Viszont úgy látom, hogy az érintésemre eléggé hevesen reagál, már-már először arra számítok, hogy nekem támad, annyira megfeszülnek az izmai, csatakos felsője alatt kirajzolódik, hogy egyébként mennyire jól is néz ki, az ágyéka pedig... Felszökik kicsit a szemöldököm és úgy félúton a gyógyítás alatt felpattan és vízzel kezdi hűteni magát.* -Az oké, hogy sokan buknak rám a külsőm miatt, de hogy ennyire... *Nem úgy látszom, mint akit zavarba lehet hozni az ilyesmivel. Nem vagyok egy szende kislány, aki megijed attól, ha látja, hogy egy pasi kezd beindulni, még ha az oka nem is teljesen érthető számomra. Csak azért is közelebb lépek hozzá és leállítom a heves hideg vizes akciót.* -Még a nevedet sem árultad és, és... van itt még valami? Nem lett volna jobb, ha olyat küldenek... márha igaz ez az egész izé, aki higgadtabb tud maradni? *Szegezem neki a kérdést, hiszen láthatóan az ő értékítélete nem teljesen van rendben, vagy csak nagyon régen volt már nővel, hogy egy érintés ennyire lázba hozta. Átadja a levelet, én pedig elolvasom, de ez még nem is tudom, annyira nem mondd sokat. Karba fonom magam előtt a kezem, miután visszaadtam a levelet, de nem moccanok mellőle, ahol még mindig állok.* -És, ha én nem akarom megmenteni a világot? Akkor mi van? Neked kell majd jó útra terelgetni? Az vicces kihívás lesz... *Finoman megrántom a vállam. Annyi tuti, hogy kemény dió leszek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Jún. 10, 2013 6:51 pm

*Fogalmam sincsen, hogy hogyan is lesz ebből a cinikus, és öntörvényű lányból az, aki majd évek múlva elhozza a békét, még ha csak időlegesen is. Mégis, nagyon meglepődök, amikor rácáfol a szkeptikusságomra, és a leírtak alapján cselekedve hozzámlép, hogy meggyógyítson. A fájdalom cseppet sem érdekel, de visszafojtom a lélegzetemet, amikor hozzámér, kissé zavarba is jövök, akaratlanul is megborzongok, az izmaim látványosan befeszülnek, és talán láthatja is, hogy még az ágyékom is érzékenyen reagál. A francba! Talán nem kellett volna ennyire beleesnem, hogy a puszta látványától, érintésétől ilyen alfának érzem magam! Eltolom a kezét, és higgadtságot erőltetek magamra.* Köszönöm, de nem akarlak zavarba hozni, úgyhogy nem láttál semmit, rendben? *Elfordulok, és a közeli csapból hidegvizet locsolok az arcomra, ameddig csak el nem száll a vágyam. A mellkasomra is tapad most már némi víz, szépen kirajzolva szinte tökéletes felsőtestemet. Nekidőlök a konyhaszekrénynek, és picit csikorgatom a fogamat a látványos lerázás hallatán.* Nem tudok róla, hogy lenne ikertestvéred Lioneah. Te fogsz megmenteni sokakat, még ha nem állsz rá készen, akkor is. Egyszer majd nem leszel ennyire... ~Tapló, önző, arrogáns hüllő!~ ... magadnak való. *Sütöm le a szememet, nem szokás megbántani, akit szeretünk. Otthon sokan akartak volna a szeretőm lenni, talán a külsőm az oka, talán az, hogy védelmezem az enyéimet, de lepattintottam mindenkit, egy álomkép miatt. Őrültnek tartottak, de kit érdekel? Még ha a valóság nem is az, amit hittem, nem számít már, most itt vagyok, vele, vagy legalábbis olyasmi. Előhúzom a levelet, és átadom neki. Nyilván az a pár szó nem jelent semmit, mégis, nekem mindennél több bizonyozásságot ad.* Ezt hét éve kaptam... Állítólag már több mint tíz éve adták fel, hogy majd egy bizonyos napon megkapjam, és elkezdjek azon gondolkozni, hogy én legyek az önkéntes. *A vászondarabra csak három szó van írva: Meg tudod menteni.* Az én kezem írása. Én adtam fel magamnak. Ha már egyszer megtettem, vagy megpróbáltam, akkor itt a lehetőség, hogy talán megmentselek téged, hogy megmentsd a világot.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 8:18 pm

*Azért akaratlanul is megnézem magamnak azokat a feszülő bicepszeket, hiszen oké csapzottnak fest a srác, de ettől függetlenül egész jól néz ki és az jó látszik rajta, hogy nagyon is harcedzett típus. Követem a tekintetét, ahol egy seb tátong és füstölög, nem fest valami jól, és úgy tűnik nem is foglalkozik vele. Egy pillanatra felülkerekedik a cinizmusomon anyám jóságos ösztöne, és végül bár kissé kelletlenül, de eltolom magam az asztaltól, hogy a földre lépjek és mellé libbenjek.* -Maradj egy kicsit nyugton... *Mondom, mert folyton fészkelődik, mintha csak bármilyen irányból állandó támadást várna, félretolom a kezét és a sajátomat a sebre helyezem. Nem mormolok igét, csak halványan felfénylik a kezem alatt a gyógyító energia. Akármit is hadovál itt össze mindenféle jövőről, attól még csak nem nézhetem végig, hogy itt vérzik el előttem, mégha annyira nagy legénynek mutatja is magát. Amikor készen vagyok, hátrébb lépek, és megvárom, amíg megeszi az ételt, amit úgy fal be, mint aki már napok óta nem evett. Meglepetten hallgatom a magyarázatát, felszökik újra a szemöldököm és végül karba fonom magam előtt a kezeimet. Sárkányok és angyalok háborúja, ahol én áldozom fel magam másokért... na persze, majd ha fagy. Eszem ágában sincs emberekért meghalni, és háborúkat akadályozni meg!* -Lehet, hogy van egy titkos ikertestvérem, vagy szimplán csak egy névrokonom, akivel összekevertél, vagy azok a képek, amiket láttál tévesek és igazából nem is engem kell keresned. Vagy ez az egész csak valami lázálom, beverted a fejed és most azt hiszed, hogy a jövőből jöttél... *Rántom meg kicsit a vállam. Amúgy is elég képtelen ez az egész történet, de ha még igaz is, tuti, hogy nem engem keres, hanem valaki mást. Bár persze az tuti, hogy ugyanolyan mintázatú szárnya senkinek sincs, mint nekem, de lehet, hogy tényleg csak rossz képeket látott, hiszen a szavai alapján nem ismeri személyesen azt, akit keres. Érdeklődve pillantok rá, vajon beismeri, hogy téved, vagy továbbra is köti az ebet a karóhoz?*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 8:07 pm

*Leveszem a ballonkabátot, mert már teljesen rámfeszül, annyira vizes, és így nem szárad meg. Alatta ugye ott a páncél, amely csak a testemet védi, a karomat nem, így izmos bicepszem ki is villan. Ellenben ekkor veszem észre a vesém tájékán füstölgő lyukat a fekete anyagon. Átütötte a mágikus lövedék. Erre picit megroggyanok, nem is éreztem a fájdalmat a menekülés közben, utána pedig az izgatottság, hogy itt vagyok. Fanyar képpel harapok az ajkamra, nem érdekes, csak ő legyen biztonságban, kivéve ha kitekerem a nyakát, akkor pedig az egésznek lőttek.* Nem várok semmit, majd megérted, ha meg akarod érteni. *Látom a felkínált ételt, nem tudok uralkodni magamon, kit érdekel most a villa, odapattanok, és pillanatok alatt nyomom magamba, mintha tényleg valami hajléktalan lennék. Megtörlöm számat a kézfejemmel, és hallgatom azt, amit egy leendő birodalomról hadovál.* Azt hiszem itt valami oltári nagy tévedés van. Én nem ehhez a Lioneah-hoz jöttem vissza. Ő a béke őrzője volt, egy legenda, aki összefogott minket, te pedig... egy hatalomvágyó féllény vagy, ha nem sértelek meg tábornok. *A kezembe temetem az arcomat, és nagyot sóhajtva nézek fel.* A jövőben az ősi fajok fognak egymás ellen fordulni. Angyalok, sárkányok, akik mind úgy gondolkoznak, mint te most. Hatalom, mindig csak a hatalom. Volt egy hősünk, aki a két világ között született, mégis, összefogta a halandókat, hogy mindkét ősét meg tudja békíteni. Ha ő nincsen, akkor már az elején elbukunk. Így volt értelme... egy ideig. *Sorolom fel még mindig nagyon zavarosan a tényeket, amelyek így inkább rejtvénynek tűnnek, mintsem normális beszámolónak. Ám nagyon le vagyok sújtva, mint amikor valaki egy bálvánnyal találkozik, aki saját maga rombolja le a kultuszát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 7:56 pm

*Jó, hát nem tudhatom én a hátterét, csak azt, hogy szakadt, ázott és furcsa dolgokat hadovál össze, amiket így elsőre nagyon is nehéz elhinni, mintha minimum beverte volna a fejét és most e miatt rendkívül össze lenne keveredve a fejében minden. A szavaira meglepetten figyelek, mert tényleg úgy beszél, mint aki ezt az egészet teljes mértékben elhiszi, majd felpattan, az ajtóhoz rohan.* -Kissé üldözési mániád van nem? Ez egy iskola, és mintha attól tartanál, hogy mindjárt betör ide valami ősellenséged. *Annyira furcsán viselkedik, aztán amiket mondd... hívekről, meg hogy azért jött, hogy megvédjen. Nem kell megvédeni, megtudom védeni magam, soha sem esett még nagyobb bajom, maximum olyasmi, ami mágiával könnyen gyógyítható.* -Mit vársz? Fura dolgokat mondasz, amik elsőre finoman szólva is sületlenségnek tűnnek. Nem vágom miért akarnál engem megvédeni bármitől is, vagy egyáltalán milyen veszély les rám, amiről nem tudok... *Azért a hívek a finom istenkomlexusomat kissé legyezgetik, ezek szerint leszek valaki a jövőben. Valamiféle úrnő minden bizonnyal, akit félnek és akit tisztelnek is a hívei, aki nagy valaki lehet, de... meg fogok halni? Nem, az nem lehet!* -Mitől kéne megvédened? És egyáltalán mekkora terület lesz a hatalmam alatt? Sokak felett fogok uralkodni? *Igen, ezt már tényként kezelem, lehet hogy az apám ad nekem egy darabkát a saját birodalmából, mondjuk... nem is tudom, például ellennék egy kis Egyiptommal, vagy esetleg India? A keleti egzotikumok mindig is vonzottak. Végül gondolok egyet és elé tolom a tányéromat, az étel fele még meg van.* -Ha már a hívem vagy, akkor ennyi jár. *Teszem hozzá, az egyik fiók felé intek, ott talál villát, mert azért kiszolgálni csak nem fogom...*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 7:46 pm

*Picit nyelek ugyan, amikor zavartalanul eszik tovább, de sebaj, az éhezést megszoktam. Minden pénzünket fegyverekre, páncélokra költjük, hogy legyen esélyünk a démonikus teremtmények ellen, az élelem ilyenkor már mit sem számít. Szakadt nyominak tart, amire csak bólintok, így is van* Nem csodálom, hogy ha így gondolod. És még én voltam a legjobb, elhiheteted. Próbáltunk túlélni, amennyire csak tőlünk telt, de ennyi... *Nagyot sóhajtok, és bólintok.* Rendben, meglátjuk, hogy mire jutunk. *Idegesen megrándul a szám, amikor lábdobogást hallok, felpattanok, és az ajtóhoz rohanok, szinte hangtalanul, régóta gyakorlom. Lélegzetvisszafojtva fülelek, de csak egy diák riadt fel álmából a robbanásra, és már tovább is áll. Kifújom a levegőt, sosem fogok tudni felengedni. Leeresztem a pisztolyt, és visszaülök, továbbra is éberen.* A híveid küldtek. Azok, akik közé én is tartozom. A jövőből. Azért, hogy megvédjelek, bármi áron. Akár az életem árán is. *Most én leszek kissé kimért, pontosan tudom, hogy nem könnyű préda már ilyen fiatalon sem, hiszen nagyon meglepő volt, hogy végül meghalt szegény, de nagyon brutális volt az a csapda, amellyel sikerült elpusztítani őt. Talán ha én felkészítem... De ha ilyen arrogáns, mint most. Katona vagyok, nem pszihológus. Basszus!* Ha volnál szíves kissé lenyugodni, és nem úgy nézni rám, mint egy darab szarra, akár el is magyarázhatnám. *Azt nem teszem hozzá, hogy ha nem, akkor is maradok. Nem mert szeretem, hanem az a kötelességem, az életem. Várakozóan nézek rá, már első mondataimat is emésztenie kell.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 7:36 pm

*Igen, látom nagyon is, hogy csapzott és csöpög belőle a víz, miközben tudtommal kint nem esik, talán délután volt egy kis eső, de az már rég elállt. A mellvért azért határozottan jól néz ki, biztosan hasznos darab, bár nekem nem állna jól, nem kedvelem igazán az ilyesmit. Az, hogy morózus vagyok? Megzavarta a sütést, úgy néz ki, mint valami csöves, majdhogynem pisztolyt fog rám, és fotókról hadovál. Csoda, hogy morózus vagyok? Épp rakom ki az ételt a tányérra, amikor válaszol és kicsit meg is állok mozdulat közben.* -Milyen tábornok? És még a nevemet is tudod? Mi a franc? *Morranok megint oda, hiszen azért ez nagyon is furcsa, mintha ismerne, és közli, hogy tudta, hogy itt vagyok, amire végképp felszökik a szemöldököm, amikor leülök. Megkorran a gyomra, én pedig már csak azért is látványosan benyomok egy falatot a számba, hiszen nem tudom, miről beszél és egyébként is mi van... akkor meg nem érdemli meg, hogy meghívjam a saját vacsorám egy részére.* -Kezdesz idegesíteni... Nem tudom, hogy ki vagy, de úgy fest, te ismersz. Valaki azért küldött, hogy eltegyél láb alól, csak úgy álcázod magad, mintha valami szakadt nyomi lennél, hogy ne higgyek ilyesmit? *Kicsit oldalra döntöm a fejem, valahogy nem úgy fest, mint akit azért küldtek, hogy eltegyen láb alól, de mi van ha mégis? Az apámnak elég rosszakarója van, akár erre is sor kerülhet, sőt ha jól tudom az ide járó bátyám épp nem rég húzta ki a gyufát, szóval még akár valami kellemetlenebb is lehet itt a háttérben. Abba pedig én nem akarok belekeveredni.* -Azt tudd, hogy nem vagyok könnyű préda. *Mondom még neki szúrósan, hamarabb megidézem a fegyverem, minthogy megmozdítaná azt a pisztolyt, és egyébként is általában úgy vagyok vele, hogy nekem bizony úgysem árthat senki.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 7:27 pm

*Nos a ruházatom hagy maga után némi kívánnivalót. Én nem a nyárból, hanem egy esős, novemberi időből jöttem, ezért szinte bokáig ér a ballonkabátom, alatta pedig fekete páncélozott mellvért van, a mágikus golyóktól is véd. A hajam tényleg csapzott, a háromnapos borosta pedig már fel sem tűnik, sokkal fontosabb dolgaim voltak. A morranásról, és az egész negatív szövegéről nem az jut eszembe, amit eddig hittem. Már idejét sem tudom, hogy mióta vagyok belé szerelmes, hiszen a béke örzője, egy csodaszép, földöntúli teremtmény, ám most annyira morózus... De valamiért csak fel tudta hívni világunk figyelmét a veszélyre, és óvott minket, ameddig tudott. Talán ebből fakad az ereje, a cinikus hozzáállást pedig nyilván be kell tudnom annak, hogy fogalma sincsen róla, hogy mit is akarok. Nem veszem magamra így a fenyegetést, csak mosolytalanul bólintok, miközben elkapom róla a tekintetemet, mielőtt még szerelmes tiniként a torkomban dobogna a szívem. Azért vagyok itt, hogy a védelmezője legyek, nem epekedni. Franc! Talán nem engem kellett volna küldeni, hanem egy olyat, akinek tényleg nincsenek érzelmi befolyásoltságai. De hát az a nyomorult levél. Nem is volt választásom, nyilvánvaló, hogy nekem kellett jönni. Futtatom a fejemben a gondolatokat, ez bizonytalanná tesz, legalábbis ezt hiheti rólam.* Ha csak ez lenne a problémám, hidd el Armenyell tábornok, mindenki nyugodtabban aludna. *Mormolom, és intek neki, hogy csinálja csak. A feltételezésre idegesen felnevetve túrok bele a hajamba, ami még vizes is, még a kapu előtt bőrig áztam, csoda, hogy a ballonkabát nem lassított le menekülés közben.* Nem koslatok. Pontosan tudtam, hogy itt vagy. *Leülök az egyik székre, valahol közte és az ajtó között, gondosan figyelve a bejáratot. Lovaglóülésben átvetem a lábamat a táblán, és ráhelyezem a pisztolyt, hogy csak elsütni kelljen.* Úgysem hinnéd el, de hadd fújjam ki magam. *A gyomrom is megkorran, napok óta nem ettem. Legalábbis alig.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 7:06 pm

*Nem érzek ugyan félelmet, de automatikusan reagál a testem és rezzenek össze, amikor meghallom a robbanást. A kezem megfeszül a serpenyő szárán és feszülten hallgatózok a folyosó felé, hiszen valahonnan onnan jött a hang, bár talán csak egy félresikerült varázslatról van szó, hiszen ez egy iskola, nem hiszem, hogy bármi komoly lenne. Az viszont valahogy megrezgeti az érzékeimet, hogy... mintha... igen, tényleg úgy érzem, hogy valamiféle tér-, idő mágia zajlott le nem is olyan messze. Vajon az volt a robbanás, egy rosszul sikerült kísérlet? Az ajtó felé pillantok, és igen, hamarosan látom is, ahogy mozdul a kilincs, én pedig feszülten figyelek, minden idegszálammal arra készülve, hogy ha kell, akkor megvédjem magam, ha olyasmi jönne be azon az ajtón, aminek nem itt lenne a helye. Ki tudja, sok mindent hallottam már erről az iskoláról, nem lepne meg semmi. A szárnyam is megfeszül, a hátamra simítom, hiszen kicsi a hely és ha gyorsan kell mozognom, akkor magamat akadályoznám, ha teszem azt belenyúlnék vele a tűzhely lángjába. Aztán meg is érkezik egy alak, kissé csapzott, mint aki futott és még ki tudja, majd a furcsa szavak hallatán kissé felszökik a szemöldököm. Mi a frászról beszél? Még egy féltestvér, akiről én sem tudtam? Nem hiszem, hiszen nincs szárnya, ha a rokonom lenne, akkor vagy tollakkal, vagy hártyás szárnnyal legalább kéne rendelkeznie, de egyik sincs. Az orromat hirtelen csapja meg az étel illata, pillanatokon belül odaég!* -Ha elégetem... véged! *Morranok a srácra és gyorsan nyúlok a serpenyő után, hogy a kagylót és a rákot a tányérra kotorjam, mielőtt még menthetetlenné válik. Az a helyzet, hogy ezeket, ha egy kicsit rövidebb ideig sütöd, mint kéne, akkor még nyúlós lesz, ha tovább, akkor meg már égett. A bók ténye szinte el sem jut a tudatomig, hiszen tisztában vagyok a külső adottságaimmal.* -Előszöris... azt sem tudom, ki vagy, másodszor pedig ha az derül ki, hogy valami lesifotós, vagy valaki, aki koslat utánam... jobb, ha gyorsan lelépsz és elégeted azokat a képeket, mert nem lesz jó vége. *Morranok rá, miközben tovább készítem magamnak az ételt, egy kis szószt keverek be, majd szépen leülök a magas székre, ez legalább kényelmes, hiszen nincs zavaró támla.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 6:55 pm

*Futok, ahogyan csak a lábamtól telik. A többiek megtették, amit meg tudtak tenni, még az anyám is, talán jobb is, ha nem nézek hátra, mert még lefagynék, ha a halálukat látom. A védőmágiák védenek, de érzem, hogy a különböző héjak egymás után olvadnak le rólam. Az időkapu készen áll, bal kezemben az időzített bomba, hogy meg is semmisítsem az ugrásommal. Érzem, hogy mögöttem acsarkodó lények lesik, hogy mikor botlom meg, de ez nem történik meg, hét éve erre az ugrásra készülök. Elrugaszkodom, kezem lehelletnyi csuklómozdulatával pattintom át a relikviát a kapu rúnákkal teleszőtt fémlapjára, és már úszom is az időben, nem hallom a robbanást. Átérkezve engem is elkap a légnyomás, talán valamennyi átjött a detonációból. Macskaszerűen gurulom ki, és tápászkodom fel. Még végigfutnak a falakon a tér-időmágia hatásai, a kékes-lila hullámok, amelyeket talán pont Lioneah tökéletesített ilyenre. A sors iróniája, hogy az általa lecsiszolt varázslattal menthetem meg az életét. Már ha itt van, jó időbe érkeztem, és nem követtek mások is. Túl sok ha. Az ugrások velejárója. Mintha túl sokszor tenném. Valójában ez volt az első, sőt az utolsó is, hiszen nincsen visszaút. Talán védelmezhetem, talán meghalok, de most már ez lesz a jelenem. Kicsit zúg a fülem a nyomásváltozástól, még nem hallok mindent tökéletesen, ezért mozgatom az álkapcsomat, a hajamból kiszórom a törmeléket. A mágia, amely jelzi a lány hollétét, ide mutat, és meg is szűnik. Hümmögök egyet, és megnyomom a kilincset. A konyhába belépve megakad a szavam. Régóta készültem erre, de a valóság persze teljesen más. Hirtelen nem is azt mondom, amit betanultam.* Ez egyszerűen... *Csuklik el a hangom, és tátogok mint egy hal.* Sokkal szebb vagy, mint a képeken. *Zárom be most már az ajkaimat, és rájövök, hogy mennyire hülyeséget sikerült összehoznom. Szégyen. Lejjebb eresztem a jobbomat, mert ráébredek, hogy a mágikus pisztoly még mindig ott van a markomban. Viszont ő jós, biztosan érezheti, hogy a folyosón valami tér-idő mágia történt, nem beszélve a robbanás hangjairól.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Jún. 09, 2013 6:39 pm

*Pár napja érkeztem, elfoglaltam a szobám és úgy nagyjából feltérképeztem a terepet. Meg kell valljam, elég sok érdekességet láttam már, az ittenieket és a helyet is beleértve, bár az a helyzet, hogy negatív értelemben is így van, mert meglepő módon túl sok az ember. Azt hittem, hogy ez az iskola, afféle elit hely, ezzel ellentétben viszont sokan nem nevezhetőek különlegesnek, amit nem értek, hiszen mégis csak az lenne itt a lényeg, hogy akik itt vannak, azok mégis csak... valakik. Annyit tudok, hogy két féltestvérem is jár ide, bár velük még nem találkoztam és amúgy is csak a nevükkel vagyok tisztában. Amúgy se sokat ér a vérszerinti kötelék, ha nem együtt nőttél fel az illetővel nem? Akkor ez nem több, mintha egy sima vadidegennel kellene megismerkedned és erre elég volt egyelőre a szobatársak megismerése... azaz elviselése. Az viszont biztos, hogy éhes vagyok, annak ellenére, hogy késő van, de soha sem volt gondom az alakommal, úgyhogy nem nagyon zavar az, hogy épp most pakolok ki a hűtőből mindenféle földi jót. Bár azt hiszem sokan furán néznének rám, amikor friss zsemle mellé épp egy serpenyőben pirítok néhány apró rákocskát, pár fésűkagyló szelettel, de ínyenc vagyok, nem tehetek róla. A ruhám most is kellemes, a felsőm igazából csak egy nagyobb királykék anyagdarab, lágy esésű, finom darab, ami a vállamon hátul és elől is keresztbe van vetve, hogy takarja, amit kell, de a szárnyaimnak is könnyű mozgást biztosítson. Alul egy térdig érő könnyű, nadrágszoknyát viselek halvány lila színben, a lábamon pedig egy drapp bőr saru, ami kényelmes és finoman simul a lábamra, hogy olyan legyen a járás, mintha csak felhőkön lépkednék. Szóval jelenleg épp sütögetek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 28, 2013 6:12 pm

- Már egy ideje téma ez kettőnk között... aztán most pont lesz pár szabad napja, és eltud majd szabadulni... * mosolygom a levelet bámulva még mindig. Nem, soha nem gondoltam volna, hogy így elrepül az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy arról beszéltünk, tegye magát szabaddá. Na mindegy. Ebben az egészben csak az a kellemetlen, hogy úgy érzem, hogy nem készítettem fel Bellát rendesen erre az egészre. Igazából nem akarok túlzottan ömlengeni. Vagyis megtenném, de nincs kedvem nézni az apró fintort az arcán, ahogy ajka lebiggyed. Nincs oda a találkozás ötletéért, még akkor sem, ha az ellenkezőjét állítja. Csak nem tudom, mi a baja. Hogy miért is tart ettől.... hiszen próbáltam már minden jót és szépet elmondani a kedves nevelőmről... mit mondjak még? Vajon el kellene mesélnem, hogy egyszer... a 18. szülinapomom elvitt bulizni, és annyira becsíptünk, hogy a végén a szomszéd medencéjében kötöttünk ki és ruhástól ugráltunk a vízbe, mert épp nem volt otthon? Meg el kellene mondanom, hogy ezen az estén sikerült pont ezt a medencét teleönteni habfürdővel is? Á, talán nem kellene ilyenekről beszélnem, még a végén rosszul érintené. De akkor mit mondhatnék, hogy kissé nagyobb lelkesedéssel várja a megismerkedésük pillanatát? *
- A napokban érkezik, azt írta, majd még küld egy másik baglyot... de lehet kettőt, szerinte viccesek ezek az állatok! * vigyorgom és nézem ahogy Bells közben az állatot simogatja. Biztos ki fognak jönni, hiszen itt is van már egy közös pont, még pedig az állatok szeretete, ami akár közös témát is jelenthet számukra. *
- Ó nocsak! És mi lenne az? * vigyorgom, miközben hagyom hogy megcsókoljon. Kezem eközben a derekára kúszik, majd erősen rántom magamhoz, úgy, hogy puha teste hozzám nyomódjon. Ez a mozdulat épp elegendő volt arra, hogy közvetlen közelről találkozzam a melleivel, majd csókoljak bele azokba, még akkor is ha ruha takarja őket! *
- Ha ilyen programot kínálsz, nem utasíthatom vissza! * suttogom a fülébe, majd fogom meg fogaimmal a fülcimpáját és játékosan harapdálom meg azt, és játékosan simítok végig rajta a nyelvemmel. *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 28, 2013 6:01 pm

- Noah! Szívem! Nyugi, jó? Tényleg szeretek Veled lenni. Elég friss még a kapcsolatunk, és igen, szívesebben töltöm veled kettesben az estét, mint a barátnőimmel egy buliban, oké? *fogom meg a fiú kezét és fűzöm össze az ujjainkat, ha engedi. Szerelmesen mosolygok rá és nem igazán értem, hogy miért is nem érti meg a dolgot. Nem telepszik rám, azt azért én sem hagynám, nem vagyok olyan személyiség, akit el lehet nyomni. Kicsit elgondolkodom, hogy vajon miért is lett ennyire ideges ettől a furcsa ténytől, ettől az aprócska megjegyzéstől. Végül elengedem a kezét, egy puszit nyomok az arcára, majd a pulthoz sétálok. Kiveszem a tejet a hűtőből, és a kávéjához lépek.*
- Szólj, ha elég... *mondom, és közben elkezdem önteni bele a tejet, majd ha szól, akkor visszateszem a hűtőbe a tejet. Én magam teát készítek, így felforralom a vizet, egy filtert rakok bele, citromot, cukrot, és hamarosan már egy gőzölgő bögrével ülök le a fiúval szemben, aki éppen egy baglyot etet.*
- Hűű! Szia! *ijedek meg egy kicsit, majd elnevetem magam, és megsimítom az állat hátát. Puha tolla van és halkan huhogva néz vissza rám. Mosolygok, majd kíváncsian pislogok Noah-ra.*
- Isa? Idejön? Ó! *lepődök meg, és tettetek lelkesedést, de az igazat megvallva alig tudom visszatartani a fintort. Hát ez remek. A Nagy Isa idejön! Annyit hallottam már róla, és valahogy mindig is egy gyönyörű, fiatal nőnek képzeltem el, akiért oda vannak a férfiak és talán Noah is. Ezt valahogy soha nem bírom kiverni a fejemből.*
- Nem, persze. Én is kíváncsi vagyok rá! *mosolyodom el, majd belekortyolok a forró teámba.*
- Hát, én annyira azért nem vagyok profi gyógyító, de majd felkísérlek a gyengélkedőre. Bár... *szólalok meg, majd pajkosan, titokzatosan elmosolyodom és Noah ölébe fészkelem magam - ha hagyja.*
- ... biztos vagyok benne, hogy tudok olyat, amitől elmúlna a fejfájásod. *vigyorodom el és adok egy lágy csókot a fiú ajkaira.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 28, 2013 5:40 pm

-De biztos? Mármint nem csak azért mondod, mert nem akarsz megbántani vagy valami... * nézek rá meredten, és remélem, hogy tényleg komolyan beszél. Nem akarok problémát generálni, de tudom hogy mit vált ki az emberekből, ha nem tehetik azt, amit akarnak. Én nem akarok a fejére nőni, úgyhogy igen, valamit csinálnunk kell. El kell vinnem táncolni, vagy el kell mennie valahová a csajokkal, mert a végén még baj lesz az egészből.
Nagyot sóhajtok és újabb adag rántottát teszek a villámra. Ismét csak a feszültséget generálom, ez pedig egyáltalán nem jó. Próbálok normális lenni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Valahogy önző lettem az elmúlt időszakban, és nem figyeltem arra, hogy ő mit szeretne. Magától értetődő volt, hogy ami nekem jó, az neki is, ami hát ugyebár nem egészen így működik. Vajon Isa mit szólna mindehhez? Még csak végig sem sikerül gondolnom, mikor is halványzöld boríték landol az asztalon egy bagollyal együtt. A címzést a már jól ismert kövér betűkkel írták, az arcom pedig rögvest felderül. Levelet kaptam, mily fantasztikus. Egy másodperc alatt leoldom azt a madár lábáról, adok annak a kajámból, majd miközben Bella a a hűtőhöz lép, én csak tejet kérek. *
- Ha hozol tejet, megköszönöm. Nem tettem a kávéba. Amúgy nekem az elegendő, nem kérek mást. Képzeld, levelet küldött Isa! * mondom, majd kibontom az apró levélkét. Feltűnő vigyorgásba kezdek, majd mikor a lány visszaül velem szembe már össze is hajtogatom az apró papírlapot és süllyesztem a táskámba. *
- Nem olyan sokára idejön! Meg akar ismerni! Én pedig erre rábólintottam, ha nem baj! * vigyorgom, majd szinte már egészen jókedvűen veszem észre, hogy a fejem kevésbé fáj, mint percekkel ezelőtt *
- Múlik a fejfájásom... hat ez! Tudom hogy a gyengélkedő jobb lenne, de még van ez a levél, ezt már elhasználom.... utána rád fogom bízni magam!

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 28, 2013 5:30 pm

-Igazából... Arra gondoltam, hogyha ők elmennek, akkor este üres lesz a szoba... *harapom be lágyan az ajkamat és lesütöm a szememet, pilláim alól nézek fel Noah-ra. *
- És ez valahogy jobban izgatott, mint a buli. De tény, hogy régen buliztam már, úgyhogy egyszer elmehetnénk táncolni, vagy ilyesmi. *vonom meg a vállamat mosolyogva, miközben tolom be a rántottá. Állati finom lett, és nem tudom, hogy vajon Noah készítette, avagy a manók, így inkább nem dicsérem meg. A srác hamarosan gyógyszerért nyúl, én pedig halkan hümmögök egyet.*
- Biztos, hogy a Gyengélkedőn kapnál valami normálisabb cuccot is. Bár ki tudja... *vonom meg a vállamat és aggódva figyelem, ahogy lenyeli a tablettát. Nem szeretem, hogyha fáj a feje, hiszen akkor kicsit rosszabb kedve van, és az nem jó. Nem mosolyog, nem csillog a szeme és nem lehet annyira bolondozni vele. Halkan enni kezdünk, majd végül Noah töri meg a csendet, egy furcsa, halk kérdéssel. Kicsit megdöbbenek, majd lágyan elmosolyodom. Átnyúlok az asztalon és megsimítom a fiú arcát.*
- Ne aggódj, Szívem! Imádok veled lenni, és hogyha bulizni akarok a barátnőimmel, akkor el fogok menni. De egyelőre jobb szeretek Veled lenni. *válaszolok megnyugtatóan, majd mosolyogva eszegetem tovább a reggelit.*
- Kérsz teát? Vagy kakaót? *állok fel és kérdőn nézek a fiúra, majd indulok meg a polcok felé. Én teát iszom, de hogyha Noah esetleg kakaót kér, akkor a hűtőhöz is odalépek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 28, 2013 5:23 pm

- Hívtak? Miért nem mondtad? Elmehettél volna, ha szeretnél, nem kötelező velem lenni mindig! Mármint, én szeretném, ha jól éreznéd magad, és én is kibírok egy estét nélküled. Jó biztos nagyon nehéz lenne.... * vigyorodom el, majd fürge ujjaimmal kissé gyorsabb tempóban próbálom kimaszírozni a fejemből azokat a fránya görcsöket. Mivelen nem járok túlzottan nagy sikerellel, lemondóan nyúlok az oldaltáskám után, amiben mindig lapul egy levél fájdalomcsillapító. Kibányászom, majd egy nagy korttyal nyelem le a gyógyszert, ami reményeim szerint el fogja mulasztani ezt a fájdalmat.
Villámat a kezembe veszem, én is elvágom a rántottámat, ám egy kis sonkát is vagdosok mellé, és a kettőt együtt kanalazom befelé. Egészen jól sikerült, ez pedig már fél siker. Még jó, hogy Isa volt olyan kedves és megtanított ilyen alap dolgokra, már ami a konyhát illeti. Azt hiszem neki köszönhetem, hogy háziassá váltam. *
- Úgy érzed, túl sok időt töltünk együtt? * csúszik ki a számon két falat között. Nem akarok veszekedni, egyszerűen csak azt akarom, hogy jól érezze magát velem. Ha több szabadságot szeretne, én nem tagadom meg tőle... nyugodtan elmehet szórakozni, csak nem akarom, hogy később talán az legyen, hogy ezt vesse a szememre, hogy magamhoz láncoltam, és rabot csináltam belőle... *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 28, 2013 5:07 pm

*A szobát ott hagyva, korgó gyomorral indulunk meg az étkező felé, de ahelyett, hogy a tömegbe mennénk az földszinten, Noah a kezemet elkapva a Labirintus felé húz. Talán kettesben akar lenni, vagy nem tudom, de örülök neki. Nekem sincs sok kedvem a tömegben étkezni, így jobb, hogyha tényleg a konyhába megyünk. Hamarosan benyitunk az ajtón, én pedig egyszerűen besétálok és leül az asztalhoz. Nem is fogom fel, hogy itt nincsenek annyira kész étele, vagy legalábbis nem úgy, mint az étkezőben. Noah feláll és egyből a pulthoz lép, habár mozgása kicsit lassabb és töredezett. Biztos vagyok benne, hogy már megint a feje fáj, ami furcsa, hiszen az ágyban még semmi baja nem volt. Néha nekem is szokott fájni a fejem az időtől, de tudom, hogy Noah kicsit érzékenyebbe erre. Lehet, hogy a Halottlátó képessége miatt is van ez, nem tudom. Minden esetre ilyenkor nagyon szoktam sajnálni. Hamarosan azonban tátott szájjal pislogok az elém lerakott tányérra.*
- Hű, ez állati jól néz ki. Köszönöm! *állok fel és ölelem meg a fiút, bújok hozzá és nyomok ajkaira egy puszit, végül visszaülök a helyemre. Meglesem, hogy Noah is ugyan azt eszi, mint én. Lassan felvagdosom a gőzölgő rántottá a villámmal, és egy uborkát kezdek el ropogtatni lelkesen. A fiú ekkor kezd panaszkodni, hogy fáj a feje, amire elfintorodom és szomorkásan nézek rá.*
- Sejtettem, hogy ez a gondod, már szinte a mozgásodon is látszik, ha fáj a fejed. Sajnálom Szívem, nem tudom, hogy mit tehetnék ez ellen. *hajtom le szomorkásan a fejemet. Annyira jó lenne, hogyha valahogy meg tudnám gyógyítani a fiút, vagy el tudnám mulasztani a fejfájását. A pajkos megjegyzésre csak megforgatom a szememet és elnevetem magam.*
- Hé! Nem lehet a nap 24 órájában az ágyban szórakozni, oké? Néha társasági életet is kell élnünk, meg ilyenek. Tegnap is hívtak a lányok bulizni, de végül nemet mondtam, mert tudtam, hogy Veled lehetek. *pirulok el halványan, miközben egy falatot teszek a számba.*