Kanada

Tárgy: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 6:06 pm

First topic message reminder :

Az ami ^^

Tárgy: Re: Kanada Szomb. Ápr. 02, 2011 2:12 pm

*Sandyn egy zöldeskék fürdőruha van,amin fekete vastag átlós vonalak haladnak át.Épp a fagyiskocsinál áll kint a szálló előtt,mikor megcsörren a mobilja.*-Haló? Lina? Igen én vagyok.Itt állok a szálloda előtt a fagyiskocsinál,innen látlak.*majd szépen besétál a szálloda ajtaján,és Linához veszi az irányt.Oda lép a recepcióhoz.*-Tessék,itt a kulcsa a jakuzzi-s szobának.És itt van a 2000 Ft. *majd a nő elrakja a pénzt,és a kulcsot.*-Köszönöm! *Sandy újra Linához fordul.*-Mit is akartál?

Tárgy: Re: Kanada Szomb. Ápr. 02, 2011 2:03 pm

* Sietve jön be a szálloda kapuján, és jelentkezik újra be. Ezután felsiet a negyedik emeletre és a 20. ajtó kilincsét nyomja le. Szétnéz, de ahogy látja nincs senki. Sietve nézi át a szobát, de senki. Így leveszi a cipőjét és átöltözik egy sima csőfarmerbe, és egy fekete, csillogós lepkés tunikába. Haját még a tükörben megigazítja, és utána a balerina cipőjét ragadja meg, és veszi fel. A listát még a zsebébe süllyeszti, a másik táskájába pedig átpakol. Gyorsan lemegy a lépcsőn, és a recepcióshoz megy oda.* - Elnézést, nem látott egy szőke hajú lányt, akivel kb. egy hete jelentkeztem be? * kérdezi aggodalmasan, mert a programjuk pontosan negyed ötkor kezdődik, és ahogy látszik nemsokára az is lesz...* - Felmenni láttam a szobájukba, de ahogy jobban belegondolok, akkor elment Firenze kisasszony. * válaszolja a recepciós.* - És hová ment? Nem mondta? * erre a recepciós megrázza a fejét, így kénytelen elmenni.* - Azt hiszem ez a kütyü elmondja hol van Sandy. * néz rá a mobiltelefonra, majd a névjegyzékbe megnézi a neveket.*~ Sandy.~ * megnyomja a gombot, majd a füléhez veszi a szerkezetet.* - Sandy? Te vagy az? Hol vagy? Megérkeztem...

Tárgy: Re: Kanada Szomb. Ápr. 02, 2011 8:42 am

* Egyedül van a szobában, és éppen egy papírra ír. Sandynak ír, ugyan is az iskolába vissza kell mennie, papírokért, amiken azok a dolgok vannak, amikkel a programokon részt vehetnek itt, Montrealban. A levél pedig így szól:*

Kedves Sandy!

Muszáj vissza mennem a suliba, úgy kb. holnap jövök vissza... pár papírt otthon hagytam... Na, mindegy, a lényeg holnap jövök.
Szia:Lin

* Ezt a papírkát lerakja Sandy ágyára, ő pedig egy lenge kék ruhában, kék cipőben, és egy fehér táskában indul vissza Bulgáriába, a papírokért.

Tárgy: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 5:43 pm

//fagy//

Tárgy: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 5:41 pm

*Mikor Lina előveszi a programlistát,Sandy odasétál az ablakhoz,és frissen érkezett levelét olvasta.*

Kedves Sandy!

Képzeld,ma tűzharc meccs volt az iskolánkba. ( a régiben ) 4.-ek lettünk,és tudom,hogyha ott lettél volna,te ütötted volna ki a legtöbb embert! Mivel ez így van Amúgy Roli lesérült,Luca meg átment a másik csapatba,nem tudta hol van!

Kitty.

*Miközben olvas,mosolyog.Majd felolvassa a levelet Linának is.*

Tárgy: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 5:37 pm

// Nem kéne óra alatt játszani, írogatni, még akkor sem, ha a kari nincsen az iskolában, mert ez elég nagy bunkóság a tanárral szemben, aki dolgozik az órával ^^ //

Tárgy: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 5:34 pm

//Kanada, Montreal, Treval szálló//

* Mikor Sandy felkel, akkor egy szálló hálójában találja magát. Ő pedig lábujj hegyen lépked, legújabb frizujában, ugyan is nemrég érkezett meg a fodrásztól. Kicsit felturbózta a haját. Most egy fehér garbós pólóba, és egy anyag nadrágban van. Egy magassarkú cipő is rajta van, ami egy kicsit kopog is a padlón. A lényeg, hogy mikor megérkezik, rögtön ráül az ágyára, és a vádliját masszírozza. Nála ez szokás, ugyan is, néha a sok jövés-menéstől fáj a vádlija. Nos, mivel hó nincs, így a síelés sem fog menni. Ez talán elszomorítja barátnőjét, de az évszakok, csak múlnak, és jönnek. Nos, tehát leveszi a cipőjét, és az ágyra hever, és az éjjeliszekrényéből kivesz egy papírkát, melyen programok díszelegnek.*

Tárgy: Re: Kanada Szer. Dec. 29, 2010 5:11 pm

//Kanada, Toronto, külváros, Miller-birtok - 2010. dec. 28, user lázas volt, nem tudta kijátszani, csak most, de akkor ezt tekintsük tegnapinaaaak *szépenpislog*//

*Emily fejében még mindig az jár, hogy miért látott bele állatokat a vízfoltokba. Csak ül a metrón, valami fiatal titkárnővel szemben, és a padlón mindenféle macskákat, meg kutyákat, mag medvét lát. Na jó, meg egy bohócot és egy udvaribolond-cipőt is. És ez most zavarja. Neki ez sosem ment. De tényleg... még a felhőkbe sem nagyon látott semmit. Szóval ez most egy kicsit meglepő. Talán az ünnep teszi... A plafonra vetített óra viszont már fél hatot mutat, úgyhogy ideje indulni.
Felkapja a kistáskáját, körbetekeri magán a sálat, és elindul lefelé. A kalitkája már lent várja, Aphrodiével együtt. Sem az apja, sem a nevelőanyja nincs még itthon... Szóval a búcsúzás most kimarad. Na nem baj. Ő megmondta, hogy ma elmegy otthonról, csak nem hittek neki, az meg nem az ő hibája. Erre a gondolatra megvonja a vállát, és elindul a Nezabarba...* ~Talán a bálra hazaérek.~

Tárgy: Re: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 7:57 pm

//Kanada, Toronto, külváros, Miller-birtok. Emily Kyra Beawer, apja, Anthony Miller és nevelőanyja, Agatha Miller//

*Az ágyában fekszik, szinte öntudattalanul. A halványpiros plafont bámulja, minden repedés, minden folt, de még a pókhálók is ugyanott és ugyanúgy vannak, ahogyan azt majd' két éve itt hagyta. Ugyan az a narancssárga ágyneműhuzat, függöny, ugyan az a fotó az ágya melletti éjjeliszekrényen;az anyjáról, Beatrix Beawerről. Csak a növények változtak kissé; a pálma, ami az ajtaja mellett áll, szépen megnőtt, a fűfej sövényhaja egész csinos hippifrizurává vált.
Egész nap így feküdt. semmit nem csinált, csak feküdt és bámult ki a fejéből. Amikor múlt éjjel a teleport segítségével hazaérkezett, a házban már mindenki aludt; apja, Aggie, és a házvezetőnő. Olyannyira kábult és meglepett volt, hogy fel sem verte a ház népét; csupán feltámolygott a szobájába, beesett az ágyába és délig aludt.
Most azonban feláll. Kezében ott van a pálcája, egész éjjel el sem engedte. Ahogy rálép a plüssel borított cseresznyefa-színű parkettára, az megreccsen; ott és akkor, ahol és amikor kell. A homlokára csap, amikor eszébe jut, hogy ez már akkor is recsegett, amikor először a lábát tette rá. Amikor végre az ablakhoz ér, félig elhúzza a függönyt - odakint már sötét van, és az is látszik, hogy elég hideg. Adonisz az ablakkal szemben lévő fán ücsörög, néha a szárnyait csattogtatja, de nem repül el. A földön, a hóban elmerülve, a hátsó kertben Aphie alszik, úgy tűnik, a nagy szőre megvédi őt a hidegtől. Minden olyan nyugodt. És csendes. És halk. Túl halk.
Anthony szinte kiköpi a kávét, amikor meghallja a szalonból hirtelen felé törekvő zongoraszót. Mióta a lánya elment itthonról, senki nem játszott az öreg hangszeren; azelőtt első feleségéjé, a boszorkány Beatrixé volt. Amikor az első sokkon túlesik, a gondolkodás következik; vajh' ki játszik az idős zongorán? Hiszen sem Aggie, a felesége, sem Audrey, a fiatal házvezetőnő nem tudja dalra fakasztani. Kissé félve áll fel a konyhapulttól, hiszen szinte lehetetlennek tartja, hogy a zongora magától adja a hangot, tehát valakinek játszania kell rajta. A szalonba menet átvág a a nappalin, ahol siettében felkapja a kedvenc golfütőjét, és azt magasba emelve tör rá Emily-re.A lány szinte lopakodva vonult le a szalonba, ahol a régi, kopottas zongora áll. Ráül a kis, kerek zongoraszékre, pördül egyet, és végighúzza az ujjait a hangszeren. Ahogy a fekete és fehér billentyűkön végigsiklik az ujja, szinte ellenállhatatlan vágyat érez, hogy játszani kezdjen... Lábát a megfelelő pedálra helyezi, és keményen lenyomja az első billentyűt. Néhányszor mellé üt, ki-kihagy egy-egy hangot, de ez csak annak tűnhet fel, aki gyakorlott ebben a művészetben. Szinte extázisba esik, ahogyan a zongorát veri, ezért nem tűnik fel neki, hogy az apja és a nevelőanyja az ajtóban állnak, és értetlenül bámulják, mint holmi szellemet...
Aggie, rózsaszín frottír fürdőköpenyében, és Anthony, még mindig elegáns ingben és nyakkendőben, ámde alsónadrágban, egymás kezét fogva, falfehéren bámulják a lányt. Amikor Mr. Miller a golfütővel a kezében odaért a szalonhoz, Aggie már régóta figyelte a lányt. Hidegvérrel fogta a golfütőt, és letette a földre, hiszen tudta, hogy erre nem lesz szükség, hacsak Emily nem azért érkezett haza, hogy megölje őket. Ami elég valószínűtlennek tűnik, tekintve, hogy Emily elég jámbor lélek. Amikor a fogadott lányának kezei végre lassabban vergődnek a billentyűkön, mély levegőt vesz és megszólal.* - Emily? *Kérdezi kissé meglepődötten.* - Te hogy kerülsz ide? *Vonja fel a szemöldökét Nem rosszindulatú... Mindig is szerette a lányt, csak sajnos ezt Emily nem túl rég kezdte el felfogni.
Kábultan fordul meg a széken. Sajog a feje és zúg a füle, de eljutott az agyáig Aggie kérdése, és Anthony még mindig meglepett arca. A lány bőre porcelán fehér, szája ki van száradva, szeme karikás, szőke haja csupa kóc és gubanc. Magáért beszél a külseje, annyi szent, főleg, hogy talán még piszkos is az arca. Fekete, szakadt pulóver és hasonló nadrág, a talpánál majd' levált edzőcipő és egy meglehetősen szép nyaklánc - az, amelyiket Vilentől kapta (egy a sok közül) - van rajta. Erőtlenül feltápászkodik a székről, és a zongorának támaszkodik.* - Én. *Válaszolja halkan.* - Tegnap... este, éjjel, hajnalban, nem tudom. De sötét volt... és... és nem akartalak felébreszteni titeket...
*Anthony megköszörüli a torkát.* - Miért nem? *Kérdezi.* - És hogyan jöttél haza? És miért? És miért nem szóltál előre? *Miért, miért nem, miért, miért nem... Sok a kérdés egyszerre, az lehet, de nem számít. Miután ledarálja a
kérdéseket, végre észhez tér, és néhány szökkenéssel a régen látott lánya mellett terem, és karjaiba zárja Emilyt.
- Apa neeee...! Apaaaaa... nem kapok levegőőőőőőőt! *Nyöszörgi a lány, és megpróbál kiszabadulni az erős férfikezek erőszakos öleléséből. Aggie mérgesen rászól férjére, hogy engedje el a lányát, és hát ugye a nőknek mindig eleget kell tenni, ezt a meglepett apuka is tudja nagyon jól. Amikor Anthony végre elengedi, kissé nyüszítősen veszi a levegőt, majd halkan válaszol némelyik kérdésre. Némelyikre nem.* - Teleporttal... azzal jöttem. Azért nem szóltam, mert... mert én sem tudtam előre. *Amikor észreveszi Aggie zavart pillantását, amiből azt veszi le, hogy akár el is mondhatja, ami történt, elkezd mesélni.* - Úgy történt, hogy... *Eldarálja a történéseket, és kíváncsian figyeli a reakciókat. Időközben átvándoroltak a kanapéra, és a fiatal házvezetőnő behozott egy kancsó gőzölgő teát, meg néhány csészét, de amíg ő is a szalonban tartózkodott, Emily hallgatott - Aggie ugyan tudja, hogy nevelt lánya boszorkány, de Audrey nem.
Ahogyan a két varázstalan felnőtt hallgatja a történéseket, és leperegnek előttük az események, egyre értetlenebbek lesznek. Erről miért nem tudnak? Főleg, ha már minden nyáron elkezdődött?! Furcsa, nagyon furcsa.
- Szóval akkor nézhetünk másik varázslóiskola után, nemde?! *Kérdezi idegesen felnevetve Aggie, és kortyol egyet a gyümölcsteából.* Kemény menet lesz, az biztos. Én nem ismerek egyet sem, hát Te, drágám? *Próbál humorizálni kicsit, amikor Anthonyra pillant.*
- Másik iskolát? *Kérdezi meglepve Emily. Most rajta a sor, hogy a száját tátsa.* - Hogy érted ezt? Nem akarok másik iskolába menni. Nem sokára teljesen felépül az egész, ebben biztos vagyok, és minden olyan lesz mint régen. *Bizonygatja a lány.*
- Mégis miről beszélsz?! *Kérdezi kissé idegesen a lány édesapja. A hangját minimálisan megemelte, de ez betudható a zavarának.* - Nem mehetsz oda vissza. Hogy gondolod, hogy visszaengedünk?! *Fogja meg bizalmasan Aggie kezét.*
- Miiii? *Ráncolja össze a homlokát. Józan esze azt diktálja, hogy teljesen igaza van az apjának, na de a józan eszére ő eddig talán soha életében nem hallgatott, hát nem most fogja elkezdeni. Pedig már okulhatott volna belőle, hogyha mondjuk nem mindig a szívére hallgatna, nem lenne ebből ekkora kalamajka.* - De ott vannak a barátaim. És az a legjobb mágusiskola. És annyi mindent tanultam már ott... Mindenem ott van. Visszamegyek.
- Nnnnnnnneeeee... * A férfi befogja a száját, hiszen Aggie jó nagyot csíp a combjába. Bizalmaskodó pillantást váltanak, amiből Anthony azt szűri le, hogy jobb belátni: Emilyvel hiába vitatkoznak. Ha a lány egyszer a fejébe vesz valamit, ne adj' Isten még nyíltan ki is jelenti, akkor az úgy lesz. Aggie természetesen nem azt mondja, hogy engedjék vissza a lányt a Nezabarba, hanem azt, hogy hagyják rá; Emily okos lány, rá fog jönni maga is, hogy nem jó az ott neki. Főleg ilyen körülmények között. Békésen feláll, magával húzva a férjét, és kedvesen megszólal:* - Emily. Erről beszélünk még. De most menj, fürödj meg, hozd rendbe magad, és pihenj egy kicsit. Kalandos napjaid voltak az utóbbi időben... *Nevet fel erőltetetten.*
*Emily is erőtlenül feltápászkodik a fotelből.* - Igen. Erről még beszélünk. *Jelenti ki dühösen és keményen, majd megenyhülve válaszol.* - Rendben. De nem egyedül jöttem... *Futólépésben igyekszik a díszes bejárati ajtóhoz. Apja és mostohaanyja kíváncsian követik, és elborzadva figyelik, ahogyan a lány mezítláb ácsingózik a derékig érő hóban. Bal kezét kinyújtja, néhány csattanás hallatszik, és egy papagáj telepszik meg a lány felkarján; másik kezét a szájába véve hatalmasat füttyent, mire a lábánál megjelenik Aphrodité, a palotapincsi is. Vállán pedig - ki tudja, honnan jött, és legfőképpen, hogy hogyan - Citera, a kékes-zöldes gyík pihen.* - Megvagyunk. *Jelenti ki vigyorogva, és a szülőket finoman, kedvesen eltaszítva az ajtóból felrohan a lépcsőn, egészen a szobájába... Tudja, hogy nem fogják visszaengedni a Nezabarba. Biztos benne. De ha egyszer a fejébe vesz valamit,... minden áron megvalósítja.*

Tárgy: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 6:06 pm

Az ami ^^