Kanada

Tárgy: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 6:06 pm

First topic message reminder :

Az ami ^^

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A sötét varázslatok sorra pattogzanak el, de mindegyik hatástalan. Liliya konkrétan átsuhan a lényen, aki idegesen felhördül, ahogy a lány átsuhan rajta, majd iszonyatos mancsával támadja a lányt, és tapos rá tulajdonkléppen. Lil érzi a hideget, a metsző félelmet, és érzi, hogy megvakul, annyit se lát, mint eddig látott. Yan terve nem lenne rossz, ha látná, hol kezdődik a szörny, és hogy ér véget. A farkával idegesen csap egyet, és oldalra keni a fiút. A sötét mágiák csak erősítik az árnyak teremtményét. A Pokolkutya azonnal megvadul, és szabályosan széttépi megidézőjét.. A diákok sorra hullanak, az utolsó emlékképük egy nagyon éles, erős fény, egy nyerítés, valamint a szörny sikolya..

..majd felébrednek az udvaron fájó tagokkal, ahogy a tanár úr áll felettük, a fejét vakargatva.* -Én tényleg nem értem.. Nem kérdeztétek meg az indiántól, miért vagytok itt? Vagy, hogy milyen mítoszt emlegettem? Nem mondta el, hogy a Fényhozó hogyan ölte meg a lényt? *vakargatja a fejét, majd megcsóválja azt, és kezeit zsebrevágva felsóhajt.*
-Pedig egy csomó hasznos játékot hoztam nektek.. de így.. Na mindegy.. A Fényhozó paripája egy unikornis volt, akit az úton szelidített meg, és a szarvából nagyon erős fénycsóva tört ki, ami elemésztette A sötétség leplét, aki ebbe belepusztult.. mert a sötétséget csak fénnyel lehet elpusztítani.. de ezt nem tudtátok? *csóválja meg ismét a fejét, majd egyszerűen elsétál, maga elé morogva.*

//Gyerekek! Legközelebb ne várjátok, hogy a sült galamb a szátokba repül, tessen cselekedni, és gondolkozni! Köszönöm a részvételt, de elgközelebb akítavn és okosan! Ha ti nem csináltok semmit, akkor nem is fog történni semmi.. Ez szerepjáték. Ha nem írtok semmi érdemlegeset, akkor a KM mire reagáljon? Úgyhogy csak okosan. Voltak jó megmozdulások, de ne legyenek reflexek a fényvarázslatok, mert nem mindenki jó Bűbájtanból, ne legyen Hőburok mindenkinél, mert nem hiszem, hogy mindenkinek elsődlegesek az elemi mágiák, és könnyen idéz ilyeneket. Kreatívabban, ha lehet!//

Vendég

*A visszhangok furák. Mintha már nem is a szabadban lennének... Lehet, hogy ez egy barlang? Lilt követi, elvégre mégiscsak aggódik, és vigyázni akar rá. Aztán, amikor Angelina hozzáér ahhoz a valamihez, megjelenik a mondából megismert lény. Lebukik, ahogyan elsuhan felettük, majd szerelméhez siet.* - Jól vagy? *kérdezi aggódva, majd a bestia felé fordul, és megdöbbenve látja, hogy akármi is ez, hatalmas. Azonban a sötétség megakadályozza abban, hogy meg tudja állapítani, mi is lehet ez valójában. Susan megszólalása szerinte elég nagy hülyeség. A szörny talán nem is rendelkezik emberi tudattal, ez elég sok szörnyre jellemző... Lil jelzi neki, hogy maradjon, ahol van, és nem túl szívesen, de ezt teszi, és reméli a lány egyben marad. Aztán elindítja az agyát. Mégis hogyan vegyék fel ellene a küzdelmet? Ők, ebben a méretben nem tehetnek sok mindent, legalábbis a fiú szerint. Tehát Yan voltaképpen csak a háttérben maradva, lassan oldalazva indul meg, megpróbálva megkerülni a lényt. Vagy legalábbis igyekezve kideríteni, valójában mekkora lehet... Hogy egyáltalán lehetséges-e megkerülni?

Vendég

*Angi elképed mikor hangjai visszhangzanak, körülnéz hogy mi lehet ez, de nem lát semmit, hisz a környezet, a táj nem csinálhatna ilyet, szóval semmi nem magyarázza a jelenséget vagy mit. Mikor aztán a vari sikerül és megfogja vele a fényt, az a füstbeli sötét madár jelenik meg, viszont vagy 10x akkora mint ök, s hangja fülsüketítö, Angi a kezét a fülére is helyezi hogy kicsit enyhébb legyen hangja. Majd újra egy hangorkán, s elsöpri a diákokat a fénytöl, mire piros hajú leányzónk egy-kettöt gurul a földön majd gyorsan felugrik s ekkor szembesül hogy csontvázkeze porcelánként semmisül meg.*-Most mihez kezdjünk? Valaki egy ötlet? *hangzik kérdése, majd kérdön néz a diákokra, s az egyik lányt figyeli ahogy katanájával suhintgat a lény felé, a másiktól pedig csak azt látja hogy az valamit mond és mintha ismételne valamit, de nem akar nagyon sokat várni, igy pálcájával megteszi a szükséges mozdulatot és csak reméli hogy jó lesz ha egy másik lénnyel sikerül legalább kicsit lelassítania a madarat. Es a harmadik lány is láthatóan harcisasan küzd a bestia ellen. Ugyhogy proba szerencse alapján mondja is a varázsigét. Közben azért elgondolkodik, hogy lehetséges hogy csak simán meg kellett volna fogni a medált és kész, na, most már mindegy. *-Cosflato canis

//AUM II. Pokolkutya
A pokolkutyák olyan mágikus teremtmények, amelyeket az auror csatlósaként idéz meg. A kutyáknak bármilyen parancs kiadható, azt teljesítik. Védekezésre és támadásra egyaránt jól használható, de felderítéskor és rajtaütéskor is remekül használható. Szuperkutyák, fizikumuk messze kimagaslóbb, mint egy természetes kutyának. Gyors, sebezni igen nehéz. Mivel sötét varázslat hívja életre, árnyoldala is van létezésüknek. Egy idő után a pokolkutya megvadul és az elemi gonoszság uralkodik el rajtuk. Fokozatosan lesznek egyre agresszívabbak, mígnem megszűnik a varázslat és eltűnnek, vagy meg nem hal a megidézőjük, amit olykor ők maguk okoznak. Ennek fényében bár nagyon hasznos, mégis veszélyes varázslat!//

Vendég

*Ahogy Angelina megérinti a Fényt, megjelenik a nagy fekete lény, mire egy gonosz mosoly húzódik a szájára. Tetszik neki.* ~ Kár, hogy meg kell ölnünk... ~ *Gondolja, és pálcája máris kezében. Megteszi vele a kellő mozdulatot, majd máris mondja a Nekromágia Csontfegyver igéjét.* - Callus Ferrum! *Ejti ki, majd szép lassan megjelenik a kezében a kard, amivel, ha teljesen kész van a fegyver, neki is támad a lénynek, és egyenesen a szívébe igyekszik beledöfni, vagy ha azt nem éri el, akkor egyébb fontos szervben, amitől meghallhat a lényecske.*

//Nekromágia-elsődleges: Csontfegyver:
Leírás: Mit tegyen egy nekromanta, ha mágiaimmunis lénnyel kerül szembe? Halálontúli teremtményeiből olyan fegyvert idéz, ami akár az ilyen kreatúrát is meg tud sebezni. Még az sem szükséges, hogy legyen a közelben tetem, bár lényegesen jobb a hatásfoka, ha mondjuk ott hever egy csontváz a lábunk előtt. A varázslat egy misztikus csontból készült kardot vagy ostort kreál, amit úgy fogunk forgatni, mintha erre születtünk volna. Ám figyelem, csakis egyetlen támadás erejéig, mert a penge vagy ostor ahogy megjelenik a kezünkben, máris bizsereg a kezünk, hogy lesújtsunk vele (1 cselekvésnek minősül a varázslat és a támadás együtt) majd a fegyver eltűnik, akár sikeresen a végzete volt valakinek, akár nem. Természetesen nem csak mágiaimmunis lények ellen jó, aki epikus véget szeretne egy varázspárbajnak, az használja bátran.//

Vendég

*Lil kishíján felsikít, ahogy a szörny elsiklik felettük, de végül egy mozdulattal előkapja a katanáját, és a felette elsuhanó szörnybe próbálja döfni. Ha minden igaz, elég közel repült el felettük. Uram?! Önnek?! Ez egy szörny! Ki volt ez?! Lil nem látja, ki szólalt meg, és most valahogy nevethetnékje sincs. Yannak jelezve, hogy maradjon ott, ahol van, halkan megindul az izé felé. Mikor elég közel ért, akkor pedig elé ugrik, és a pofájába próbál vágni a katanával, majd minél gyorsabban elbukfencezni mellette, a másik oldalára. Az egész csak pár másodpercig tart. Egyértelmű, hogy ő a rossz, a fehér lovas fickó előle menekült. Ha mázlija van, sikerül megvakítania, ha nem, akkor... de ezzel ráér akkor törődni. Lehet, hogy előbb gondolkodnia kellett volna?*

Tárgy: Re: Kanada Hétf. Jún. 20, 2011 5:04 pm

*Hirtelen minden megváltozik, hála Anginak. Mert egy borzalmas lény jön mindenki felé. Susan majdnem összeesik mikor elsuhan mellette. Aztán összeszedi minden bátorságát és megszólítja a szörnyeteget.*-Uram. Kérdeznék valamit!*Aztán egy csepnyi hatás szünetet tart majd folytatja.*-Miért örzi ezt a fényt, önnek mi baja lenne belőle, ha valaki elvinné?*Aztán hallgad és érzi, hogy a szíve nagyon gyorsan ver.*-Mi baja lenne belőle?*Ismétli rövidebben a kérdését és lenyugodva a szörny szemébe néz. Aztán csak mosolyog. Mert ez néha megtorpantja a nem kívánatos személyeket. Lehet, hogy őt nem.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A hangjukat hallják, és valami furcsa, enyhe visszhangot is ver minden egyes kimondott szó.. Aztán hirtelen, a semmiből, amikor Angelina hozzáér a Fényhez, hatalmas, ridatlan sivítással-ordítással-hörgéssel csap le szinte a semmiből a hatalmas, ébenfekete lény. Ugyan az, mint amit a mítoszban is hallottak.. Egy félelmetes, hatalmas, ébenfekete fenevad.. A sötéség leple. Karmait kiterjeszti, szárnyait is, és hatalmas, sokkalta nagyobb, mint a diákok, talán tízszer akkora, mint őt, és miután végigsuhant felettük, és majdnem, vagy tényleg ledönti őket a lábukról, cégül megveti a lábát, és megáll a diákok és a fény között, miközben mély levegőt vesz, hogy újabb hatalmasat ordítson, és talán ez már nem csak sima hangorkán lesz. Ahova lép, a hó is megfeketedik, minden fényt eltakar, bár igaz, hogy alig van itt fény.. De teljes a sötétség, szinte megvakulnak a diákok is, csak a furcsa, alig pislákoló, kék szemek látszódnak a sötétben. A majdnem alaktalan fenevad szemei. Farkával elsöpri a csontváz kezeket, mintha csak porcelánok lennének.*

Vendég

*Ahogy bandukolnak a szeles hidegben, a többiek által varizott fények egyre csak alszanak ki, mivel talán túl nagy hozzá a szél. Azonban egyszer csak szélcsend lesz, mintha ennek az ítéletidönek vége szakadna, amit Angi igen furinak tart. Ahogy gyorsan körbenéz, varija is aktiválódik s megpillant egy medáliont ami valami edényre vagy ilyesmire van függesztve, s teljesen olyan mint amit a füstben kirajzolódott. Közel s távol semmi egyéb fényforrás, s ez is igencsak gyér, de mivel a többiek valószínüleg nem látják, Angi megszólal.*-Nézzétek, valami ott fénylik. Teljesen olyan mint a füstben amit láttunk. *mondja többi diáktársának majd a pislákoló fényre mutat, s elindul felé*-Gyertek, nézzük meg. *ekkor már teljesen csend van, lábuk alatt sem ropog a hó ami szokásos lenne, úgyhogy ismét különös a táj, rossz érzése támad Anginek. Ha a többiek is jönnek , akkor Angi halkan megjegyzi hogy azért halják, de a csendben nem kell ugyebár olyan hangosan beszélnie.*-Dura ez a nagy csend, meg minden. Szerintem valami veszély közeleg, vagy ilyesmi, nektek nincs ilyen érzésetek? *mondja, majd odamegy a medalionhoz, pálcájával megteszi a szükséges mozdulatot és hangzik a vari.*-Osteo Digiti! *majd ha mindenigaz igy már meg tudja fogni a medaliont.*

//Csontvázkezek NM I.
Leírás: Kétfunkciós varázslat. Az elsővel kiválóan tudunk mondjuk csapdákat hatástalanítani. A lényege, hogy anélkül, hogy nekünk kellene tűzbe, vagy egyéb kellemetlen helyre nyúlni, megidézünk két lebegő csontvázkezet, és azzal tudunk ugyanúgy cselekedni, mintha a mi kezünk lenne. A másik változat egy igen komoly támadó varázslat. Lebegő csontvázkezek jelennek meg az áldozat közvetlen közelében, és tépni kezdik őt. Az első metódusnál folyamatosan koncentrálnunk kell, és a saját kezünkkel modellezni a másolandó mozgást, míg a második esetben ha egyszer ráküldtük valakire, akkor bátran bombázhatjuk további támadóvarázslatokkal koncentráció nélkül is. //

Vendég

*Vacogva kapaszkodik a fiúba, a farkast viszont elengedi, hadd nézzen szét. Eláll a szél, csend lesz, egy pisszenés sem hallatszik, mintha minden meghalt volna körülöttük... Lil, már ha látja, a pislákoló fényforrás felé néz.* - Mi lehet az? *Akaratlanul is suttog, mintha bűnnek érezné megtörni ezt a csendet. Valószínűleg csak Yan hallja a kérdést, kicsit lemaradtak a többiektől. Lily, a farkas körbeszaglászik, hátha talál valami érdekeset, de a fényforrást nem közelíti meg.* - Közelebb menjünk? *Suttogja továbbra is vacogó fogakkal. Ha a fiú nem ellenkezik (és persze csak akkor, ha ők is láthatják a medált) közelebb indul, kibújva Yan öleléséből. Nem szándékozik megfogni vagy valami, főleg nem pálca nélkül... Csak szemügyre akarja venni, szóval két méterrel közelíti csupán meg. Már ha nincs akadálya a dolognak. Vagy nem fagy útközben halálra...*

Vendég

*Kuncog egyet, mikor a fények elalszanak. Ő már tudta, hogy nem kell fény. Vagy is kéne, csak nem sok haszna lesz, mert vagy elalszik, vagy felriad rá a szörny, vagy egyebek, amik csak bajt hoznak a nyakukra. Az egyetlen fényforrás amit látnak, az a fény, amit el kéne vinniük az indiánnak, vagy kinek/kiknek. Lenéz a hóra, ami furcsán csillog, majd hamarosan azt is észreveszi, hogy nem ropog alattuk a hó. A szél se fúj.* ~ Itt lehet a szörny... De hol? ~ *Gondolja, majd körbe néz, és elindul a fény felé. Pálcája kezében, készen rá, hogy egy halálos átkot szórjon az útjába állónak, vagy legalább is egy kínzó átkot. Attól függ, hogy ember-e avagy sem a lény, ami útjába áll.*

Vendég

*Érzi a lány remegését, és egy pillanatra eltűnődik, hogy ez vajon a félelem vagy a hideg miatt van, de valószínűsíti, hogy valamennyire mindkettő benne van. Aztán hirtelen elhalkul a szél, és a világ körülöttük elcsendesedik. A srác kiszúrja a fényt, de egyben azt is észreveszi, hogy a hó nem ropog a lábuk alatt, ami egyébként a természetes viselkedése lenne.* - A hónak nem kéne valami hangot adnia? *veti fel a kérdését a többieknek. Susan kérdésére nem reagál, költői kérdésnek veszi. Ugyanis épp annyira fogalma sincs, mi történhet most, mint a másiknak. És valószínűleg ezzel mindannyian így vannak... Tekintetével a fényt figyeli, közben pedig fülel, igyekszik meghallani valamit a többiek esetleges megszólalásán kívül.*

Tárgy: Re: Kanada Hétf. Jún. 20, 2011 4:43 pm

*A fények kialszanak. Susan hitetlenkedve tekint a pálcájára.*-Hát már te is elhagytál?*Kérdi mérgesen. Majd szélcsend lesz és egy kis fény lesz látható, amint egyre jobban haladnak előre. Ugyanolyan mint amit a tűzben láttak. a hó fényes és nem ropog a talpuk aladt. Olyan csönd van , hogy Susan hangocskája mely igen halk, mindenki hallja.*-Mi történt itt?*Kérdezi és olyan csend van mintha a nagy semmiben lennének. Pálcája szorosan a kezében és ha egyetlen levél is lehullana. Odatartaná. De semmi se mozdul. Akár egy szentélyben. Igazi csend ez, amit eddig még nem hallott, és csak a lába mozog. A többi testrész megmerevedett.*

Vendég

// Bocsánatot kérek Jack, de lelki ismeret furdalásom ellenére NJK a kari. Még mindig fáj a fejem, és nem tudok így írni sem. De a többieknek további jó szórakozást, és amúgy meg nekem írtóra tetszik a történet, és a képek is meg minden. Na sziasztok ^^ //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az esetlegesen gyújtott mindenféle fény egy szemvillanás alatt alszik ki, és szélcsend támad. Angelina a távolban megpillant egy apró kis medaliont, ami mintha fel lenne függesztve valamire, talán egy tartóra, vagy egy kőtálra, esetleg egy márványből vagy jégből készített tároló edénykére, ami még egy merengőre is hajazhat. Lényeg, hogy ott a fény, ami pont olyan, mint amit a diákok láttak a füstben. Az alakja, mindene azonos. Semmi más fényforrás nincsen, csak ez az apró, pislákoló fény, a csend szinte ránehezedik a diákokra. A hó furcsán csillan meg, fénylik, de a talpuk alatt nem ropog a hó. A szél is elállt. Mintha lecsendesült volna a világ..*

Vendég

*Ahogy haladnak, és egyre sötétebb lesz, éppen nyúlna a pálcájáért, mikor... Ja igen, nincs pálcája. Morog egy sort az orra alatt, majd legyőzve a vacogást megszólal hangosan.* - Valaki varázsoljon fényt! *Reméli, megteszi valaki, talán még a felszólítás előtt is. Majd halkabban megszólal.* - Yan...itt vagy? *Csak a lépések zaját hallja, azt nem, hogy melyik kihez tartozik, és nem akar lemaradni... Tudja, hogy a fiú ott van a közelben, de csak vakon, vacogva tapogatózik utána. Legalább szólhatnának szakkör előtt, hogy milyen lesz a várható időjárás! Ez most valahogy kimaradt, ahogy annak a rendje... Aztán jön a szél is, Lil pedig már annyira fázik, hogy kezdi egyáltalán nem érezni a lábait, csak trappol előre, a sportcipője meg a farmere átázott a hótól, nem lát semmit, csak a fülére támaszkodhat, meg Lilyre, aki mellette trappol, és a morgásra ő is morgással, majd két vakkantással válaszol, amíg Lil rá nem pisszeg. Hogy ne vesszen el, belekapaszkodik az állat meleg bundájába - ő nem süllyed bele annyira a hóba, mint a lány, így könnyebben halad, meg többet is lát, lévén ragadozó állat. Nameg, a bundája is ad némi meleget.* - Yan! *Ismétli meg a szólítást, s ha a fiú előkerül, Lil a másik kezével belekapaszkodhat. Elő is kerül, és átkarolja Lilt. A fiú érezheti, hogy Lil remeg, főleg a hidegtől, de valamicskét a félelemtől is.*

Vendég

*Ahogy mennek, egyre sötétebb lesz. Yan átkarolja Lil derekát és magához húzza, egyrészt, hogy ne fázzanak annyira, másrészt pedig hogy az erős szél ellen ketten tudjanak védekezni. Hiszen amilyen könnyű a lány, talán még fel is döntené. És mivel ugye a lány hátul akart menni, ezért vélhetően ők vannak a sor legvégén. Aztán meghallja a hangokat, meg Brenda kérdését, és megszólal.* - Én igen *felel, nem olyan hangosan, de azért a többiek valószínűleg meghallják. Mi a fene lehet ez? Talán... A fenébe a hóval! Ha nem lenne, tudna varázslatot, kideríteni, hogy mi lehet, ami követi őket, vagy legalábbis tényleg követi-e őket, és nem csak a képzeletük szórakozik. Vagy csak az ő képzelete, ugyebár várja, hogy a többiek mit mondanak...*

Vendég

*Angi is persze tudomásul veszi hogy a másik lány is rendben van, majd ugye elindul a diáksereg az egyre meredekebb úton. Alig látnak valamit, úgyhogy még jobban figyel piros hajú leányzónk is hogy mi történik körülötte. Egyre hidegebb és nagyobb lesz a szél, melyben igen nehézkes az elöre jutás, s már csak néhol van egy kis hó, mely eddig is igen kevés fényt adott, de most már aztán szinte semennyit, de azért mennek. Egyszer csak morgásra lesznek figyelmesek, itt az idö varázsolni valamit.*-Cleia Appareo! *hangzik Angi szájából, s feltételezhetöen jobban fogja látni hogy mivel is futnak össze.*

//AUM I. érzékszervek befolyásolása, konkrétan látásé
Az érzékszervek befolyásolása sok előnyhöz juttathatja a varázslót. Ezen varázslatok segítségével képesek lehetünk leküzdeni a környezet adta akadályokat.

Látás esetén, a port, vizet, szelet, ködöt,sötétséget vagy bármilyen természet adta akadályt mint például a homokvihar, ami látásunkat hátráltathatja leküzdhető az ige segítségével. Evvel nagy előnyhöz juttatva a a varázslót hiszen jó ideig teljesen tisztán lát bármilyen akadály is hátráltassa.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

// Semmi gond Cir, majd mesélek máskor Nektek! Remélem a baba mostmár jobban van és nem olyan nyűgös. Smile

//

Tárgy: Re: Kanada Hétf. Jún. 20, 2011 4:24 pm

//Bocsi Jack, nem tudtam visszajönni már, nagyon nyűglődött Lillus, aztán telózott Kaen fél körül, és lementünk elé, hátha a levegő picit megnyugtatja a babát. Most meg már értelmetlen lenne mindent visszaolvasni, de tovább jó játékot! Smile

//

Vendég

*Az út, amin haladnak, egyre meredekebb és meredekebb. Aztán még ahogy távolodnak a tűztől egyre sötétebb lesz, és a végén már csak a havat lehet látni, ahogy fehérlik a sötétben. Azt sem mindenhol, hisz néha a fák árnyékai eltakarják még azt is. Ő nem megy neki egy fának sem, hisz itt van neki Cel, aki vadmacska lévén nagyon is jól lát a sötétben. És ha ez még nem lenne elég, suhogást hallanak, majd morgást. Feltámad a szél, és ez szinte a csontukig hatol.* - Pont most kellett így öltöznöm... *Morogja az orra alatt. Igaz, hogy ott van neki a hőburok, de mindegy...* - Meg még ez is. Kíváncsi vagyok melyik az az eszelős, aki fényt gyújtott... *Morogja tovább az orra alatt, és az első szavakkal a morgó lényre utal. Ő egyelőre csak kezében veszi a pálcáját és hallgatózik tovább. Cel pedig szemével keresi a lényt, amit ha megtalált gondolatban megmutat Rosinak is.*

Vendég

*Csak elindulnak nem sok választásuk akadt. Tűztől eltávolódva egyre sötétebb van, a lány a pálcájára fényt varázsol legalább legyen valami fényük. Csak haladnak a hó meg, néhol látszik is.. Egyszer csak hirtelen egy morgást lehet hallani.* - Ez valami nem tetszik nekem..*Jegyzi meg a lány, szerencsére hőburkot varázsolt magára így a hideg szelet nem érzékeli, csak amikor elesik és bele a hóba azért azt már igen. Most varázsolni kéne? De mit hogyha nem tud? Míg nem jön elő semmi nem szeretné elpazarolni a varázslatokat csak a levgőben hadonászik.* - Ti is hallottátok a morgást?*Kérdezi meg a többiektől, és kíváncsi merről jöhetett.*

Tárgy: Re: Kanada Hétf. Jún. 20, 2011 4:21 pm

*Mennek és mennek. A mi kis Susanunk elég elől halad. Így az erős szél hamar csípni kezdi. Kotorászni kezd a tőle elválaszthatatlan táskájában, majd lefagyott kézzel meggyújt egy szál gyufát, aztán hirtelen eszébe jut, hogy fény csináló varázsigék is vannak. Így hamarosan a pálcájából egy csöpnyi fény árad. Az a legnagyobb gond, hogy igen fázós alak, emiatt nehezebben mozog és beszél mint bárki más. Ismét némi kotorászás után egy pulóver is előkerül, és éppen fölvenné amikor hasra esik. Mérgesen tápászkodik fel. És lesöpri magáról a saras havat. Meg bocsánatot kér a többiektől, amiért ilyen kétbalkezes. Ilyen csak Susan lehet. Aztán felgyorsítja lépteit , mert egy kicsit le van maradva. Mikor újra az elsők között halad csak dideregve ennyit mormog.*-Bárcsak történne valami!*Lehet, hogy ezt nem kellet volna kimondani. Mert ilyenkor szoktak kezdődni a bajok.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ahogy a diákok elindulnak, az út egyre meredekebb és meredekebb lesz, ahogy haladnak felfelé, de semmi különöset nem látnak. Csak azt, hogy sötét van, valamiért a hó is alig ver vissza némi fényt, így tulajdonképpen, ahogy távolodnak a tűztől, úgy fogy el a fény, míg végül a vak sötétben botorkálnak, és csak onnan láthatják, hogy merre visz az út, hogy arra biztosan visz, ahol nem mentek neki egy fának, tehát látni már nem igen látnak. A fehér hó még kivehető néhol, ahol a fák nem hajolnak rá az ösvényre, foltokban. Aztán suhogást hallanak. Majd egy mélyebb morgást.. Talán nem ártott volna többet megtudni a legendáról? Közben hideg szél söpör végig, szinte a diákok csontjába mar bele. A szél ereje is egyre erősebb lesz, már-már feldönti őket, ahogy haladnak, előre, bele a hóba.*

Vendég

*Hogy mondták-e már neki, hogy előbb gondolkozz, aztán cselekedj? Mondták. De mondhatják is egy elementalistának, ahányszor akarják. Most is meglett az eredménye a vérmérsékletének... Ahogy szétrobban a pálcája, úgy érzi, teljesen védtelenné vált, hogy többé csak egy levél, amit elfújhat a szél, amit bárki összetéphet. Nem mozdul, csak leereszti a kezét, szeme Lilyre siklik, ahogy lefekszik az indián mellé, majd a férfire, ahogy az beszélni kezd. Amint a tűzre, vagyis a füstre mutat, Lil hátrál pár lépést, hogy ő is láthassa, és szembefordul a tűzzel. Csak nézi az alakot, amit kirajzolt a füst, majd visszanéz a férfire, aztán oda, amerre mutat. Mikor ismét az indiánra nézne, az már eltűnt. És akkor esik le neki, hogy fázik. Karjait összefűzi maga előtt, lehajtott fejjel áll. Menjen? Pálca nélkül? Egy szál katanával, amivel még csak nem is tud úgy bánni, hogy bármit le tudjon vele kaszabolni? Na ne. A farkas eközben feláll a tűz mellől, és leülve Lil lába mellé, rászegezi barna, bocsánatkérő szemeit. Mintha azt mondaná: miért akartad bántani? Ő nem árt senkinek. Amúgy bocs, hogy nem téged védtelek meg. Lil meg még mindig nem tudja, mitévő legyen. Menjen? Vagy ne? Így? Pálca nélkül, teljesen védtelenül? De vissza mégsem fordulhat. Hát jó. Még mindig vacogva, mellette a farkasával elindul, persze előbb megkeresi Yant a tekintetével. Ha lehet, inkább hátul maradna... Közben rámosolyog Brendára is, mintegy jelezve, hogy minden oké.*

//Imádom ezt a képet *-* Volt is a hátterem, ha jól emlékszem Very Happy

//

Vendég

*Épp odalépne az összeeső lányhoz, amikor Lil érkezik valahonnét oldalról, és azzal a lendülettel le is támadja, igaz csak szóban az indiánt. A fiú kissé aggódóan összeráncolja a szemöldökét, és előkapja a pálcáját, minden eshetőségre felkészülve. Ha esetleg a lánynak sikerül kivívnia a férfi haragját... És persze közelebb is sétál hozzá. De úgy tűnik, az indián nem akarja bántani a lányt, ami azért megnyugtatja. Ekkor következik a történet, amit figyelmesen hallgat. Amúgy a füstben kirajzolódó lény őt valami griff-félére emlékezteti. A fiú a mutatott irányba néz, igyekezve meglátni valamit a havon kívül, de semmi. Mire pedig visszapillant, a tűzön kívül minden eddig tapasztalt dolog eltűnik, ami kissé meglepi. De nem nagyon. Hozzászokott a szakkörök furcsaságaihoz...* - Szerintem is menjünk. Az itt ácsorgással sokra nem megyünk... *bólint, mégis csak Lilt várja meg, hogy jön-e, a többiekkel annyira nem foglalkozik.*