Fogadó

Tárgy: Fogadó Vas. Nov. 08, 2009 2:28 pm

First topic message reminder :

*Toma és Amidala érkeznek meg Nellondba, ezer éve nem jártak erre, és ideje volt már, hogy kimozduljon egy kicsit a négy fal közül. Bár nincs miért csodálkozni, a tündesrác nagyon le van törve. Sőt, ez még talán enyhe kifejezés is. Mindenesetre most jön kiszellőztetni a fejét. Jó ideig sétálgat a negyedek között, gondosan elkerülve a sötét, sikátorokkal teli utcákat. Szokásos tünderuháját öltötte ma is magára, de ez most nem kékben, hanem zöldben és barnában pompázik. Haját kiengedve hagyta, soha nem kötötte össze, így most sem teszi meg. A hosszú, kék tincsekkel csak némán játszadozik a hűvös szellő, de ez egyáltalán nem zavarja* ~Ideje lenne, ha túllépnél rajta és foglalkoznál egy kicsit magaddal is. Nem hiába rángatlak mindenhová, vissza kellene végre térned a valós életbe~ *hallja gondolatban a nőstény tigris szavait, de nem mond rá semmit, nem tud rá mit mondani, így csak némán ballag tovább* - Üljünk be valahová *veti fel az ötletet a daimón, Toma pedig csak bólint és a Fogadó felé veszi az irányt, hiszen ez van a legközelebb hozzájuk, jelen pillanatban. Amikor belép az ajtón körülnéz, de tekintete azon nyomban a tündelányon állapodik meg* ~Ajjaj, mégsem volt túl jó ötlet~ *sóhajt Amidala, de most már nem mehetnek ki, biztosan észrevették már páran* - Szép délutánt! *köszön, majd elindul a lány felé* - Üdvözlöm kisasszony! *hajol meg cseppet a lány előtt* - Hogy telnek a napjai? *na igen, a magázódás, ez most már örökre megmarad, ez is azt a távolságot szimbolizálja, ami kettejük között van. Nem ül le, meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, lehet, hogy a tündelány nem is akar társalogni vele* - Üdvözletem Clémence, Savonn! *hajol meg a daimón is, aztán leül társa mellé és onnan figyelget mindenfelé*

Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst[/color]

Tárgy: Re: Fogadó Hétf. Márc. 18, 2013 3:42 pm

*Odakint szakad az eső, de ez sem veheti el az angol lány jókedvét. Mióta a volt nezabaros diák, Nye beköltözött hozzá, általában egymás agyára mennek, de legalább pénz áll a házhoz. És mivel ma sincs kedve a főzéssel bajlódni, szokás szerint a fogadóba látogat, szokás szerint nem ebédidőben. A pultnál egy tál krumplilevest rendel, és egy ablak mellett álló asztalhoz telepszik le. Daimónja, Ganesh a tányér szélére telepszik, és miközben Claire a levest kanalazza, vágyakozva szippant bele a felszálló gőzökbe.*
- Azért ez elég nagy kiszúrás. *Morog alig hallhatóan. Mivel daimón, nem eszik fizikai ételt, és egy alkalmat sem mulaszt el, hogy ezen keseregjen.*
- Hát pedig attól tartok, drágám ezzel együtt kell élned, jobb ha hozzászoksz. *Von vállat vidáman a vörös lány, és tovább falatozik. Miután végzett a levessel, egyszerűen csak kibámul az ablakon az esőbe.* ~Lassan itt a meleg. El kell kezdenünk kisütni valamit ezzel a füves dologgal kapcsolatban.~ *Intézi gondolatait Ganeshhez.* ~Csak halkan jegyzem meg: nem én hitettem el azzal a hülyével, hogy komolyan kendert termesztünk.~ *Válaszol a daimón, a Nye iránt érzett ellenszenve egy cseppet sem enyhült az elmúlt hónap alatt, és úgy tűnik, részéről ennyi volt a segítség. Így hát kettesben bámulnak ki az ablakon, ki-ki a saját gondolataiba merülve.*

Tárgy: Re: Fogadó Kedd Jan. 08, 2013 2:25 pm

*Rendes, igazi baba, kicsiknek való. Miért, a hugica hány éves? Öt? Ő is befejezi a vacsit, végülis egész jól elvan az angyallal, aki tényleg elviseli keresetlen stílusát, ő pedig addig sem unatkozik* Nem, te nem harapsz rá, de akkor legalább a tollaiddal vágd pofán, hogy tudja, hol a helye. *Törölgeti meg a száját a szalvétával, és keresi a kesztyűjét, amit levett, amikor belekezdtek az evésbe. Figyeli Kyle fejtegetéseit, ami okos dolognak hangzik, de ezt úgysem lenne hajlandó elismerni, inkább meg kell találni a gyenge pontot, és kipukkasztani az érvelést.* Elhívni valahova... hogy aztán nyilvánosan borítson ki, ahol falnak sem kenhetem? Ha egy szórakozóhely kellős közepén kezdi el a fülemet nyaldosni, akkor felrobbanok, és ki fizeti a takarítókat? *Csóválja a fejét, valahogy a privát, és a nyilvános találka is nagyon nagyon veszélyes egy Oswin kaliberű leányzóval. A költői kérdésre költőnek érzi magát, és válaszol.* Azért, mert egyedül halálosan unatkoznál, és mert én vagyok az egyetlen, akivel igazán tudsz beszélgetni Chrisről. Ez elég indok? *Kitereli Kyle-t, lemarad, mintha fizetne, és szól a pincérnőnek.* Írják a barátom számlájához. *Biccent, és ő is lelép.*

Tárgy: Re: Fogadó Kedd Jan. 08, 2013 2:05 pm

*Ciccegve rázza meg a fejét. Mindig valamilyen epés megjegyzés, a nélkül már-már furcsa is lenne, szokatlan az egyszer szent.* -Nem kommuna, nem csak a megszokott férj-feleség-gyerek felállás lehet család. *Kicsit azért felhúzza az orrát, mert azért lássuk be neki nem volt megszokott családja sosem, ketten voltak, most meg pasi jön be neki, abból megint csak nem sülhetne ki jól megszokott formájú család.* -És nem felfújható, rendes baba, ami a kicsiknek van. Szörnyű vagy Nic! *Sóhajt egyet, majd tovább eszegeti a húst, lassan el is takarítja, hogy aztán a gyümölcslével leöblíthesse. Elég jól főznek itt, majd lehet hogy kér pár tippet, vagy igazán hétvégente be is állhatna kuktának, hátha van üresedés, és akkor közvetlenül a séftől tanulhatna el pár jó fogást. Elhessegeti a gondolatot, hiszen most egész más a téma. Az Oswinos dologra hümmög kicsit, miközben felkönyököl az asztalra.* -Nem tudom, azt hiszem én is kellőképpen befagytam volna, de azért ezen azt hiszem nem lepődünk meg. No meg lássuk be én nem harapok rá senkinek a torkára, mert felhúzott, ugye? Szóval azért lásd be, te sem vagy visszafogott valaki, de a fene tudja. Hívd el valahová, ahol nem ketten vagytok, hátha úgy normálisabban viselkedik. *Nagyon nincs más ötlete. Egy nyüzsgő étteremben azért más lenne talán a helyzet, de ahol csak ketten vannak, kihalt kastélyban, meg játszótéren...ott nem csoda. Mármint csoda persze, mert ez nem megszokott, de máshol legalább ki lehet védeni. Az újabb kis piszkálódást csak megrázza a fejét.* -Miért is visellek el? De komolyan! *Azért látszik, hogy most is ott bujkál a szája szegletében egy mosolyt, de erre már mást nem is lehet mondani.* -Egy biztos, szörnyen fárasztó tudsz lenni. *Aztán feláll, persze előtte még int a pincérnek és Nicolasra pillant. Ha már szurkálódik, akkor fizessen ő, meg egyébként is, leheletnyit jobban áll anyagilag.*

Tárgy: Re: Fogadó Kedd Jan. 08, 2013 1:55 pm

*Miközben eszegetnek, furcsálkodva hallgatja Kyle sztorizgatását.* Hát ez nekem nem hangzik családnak, inkább ilyen egymáson élősködő kommunának. *Vonja meg a vállát, majd visszakérdez* Babákat? Felfújhatóakat? *Vigyorog, akkor ez a magyarázata, hogy az angyal miért nem kell Chrisnek, mert a démon a műnőkön éli ki magát. Vagy nem, de hát kajánkodni már csak szabad. Végül rátérnek Oswinra, erre már kicsit komolyabbra vált a tekintete, a megszokott morózus tekintet ismét előkerül.* Hát barátom, nem tudom, hogy te mit szóltál volna, csoda, hogy nem markolt csak úgy rám, mert ahogy én láttam, még ahhoz is közel járt. Célozgatott rendesen, és nem tudom, lehet hogy én vagyok a fura, de nekem a dolog már túl... kurvás volt. Okés, nem baj, ha valaki nagyon törtetően akar pasit szerezni, de hol itt a báj, hol itt a kellem? *Azért mégiscsak brit, a fanyar humort szereti, és már megszokta, ha egy lány kissé hűvösebb, tartózkodóbb. Na persze nem kell, hogy Oswin nyakig begombolkozzon, na de mégiscsak lehet ezt nem csak szexuális síkon is terelgetni.* Ez volt az a pont, amikor már még én is elnémultam, annyira kizökkentő volt a helyzet. *Elhallgat, és megvárja Kyle tanácsát.* Próbáljam meg? Azt én is felajánlottam neki, hogy ismerkedhetünk, de csak finoman. Bia elment, de nem akarok már másnap lepedőakrobata lenni. Már annyira megszoktam a kis kengurust, hogy a jó ég tudja, hogy mi kell egy ilyen kis magabiztos szőkének. Kikötözés, vagy mi? *Ingatja a fejét, mert lövése sincsen. Viszont Kyle szavaira felnevet, és bólint.* Persze hogy lesz, aki végigsegítsen. Chris haverjának a huga.

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 5:58 pm

*Megejt egy apró mosolyt azért, tudja jól, hogy Nicolas alapvetően rendes, csak néha kicsit rosszul fogalmazza meg a dolgokat, de ő meg azért van, hogy ezeket a dolgokat lenyelje neki, már megszokta. A kérdésre csak nevetve megrázza a fejét. Jó hát ő fogalmazott rosszul ez is igaz.* -Nem úgy értem, mármint ez bonyolult, inkább baráti társaság, csak már-már úgy élnek mint egy család. A szomszédban Noel, meg ott Chrisszel egy srác, meg a húga. Még a szekrényben is babákat lehetett találni, kicsit káosz van. *Magyarázza meg kicsit a helyzetet. De tényleg úgy funkcionálnak, mint egy család, valószínűleg zavarban is érezte volna magát, ha marad. Amúgy sem a nagy családi ebédek azok, amiket megszokott, így meg még inkább, hiszen a másik hármat nem nagyon ismeri. A történetre mostmár aztán végképp zavartan elmosolyodik és inkább nekiáll, hogy felvágja a húst és elkezdjen kajálni.* -Aha...hát akkor tényleg érdekes, szabad szellem, vagy ilyesmi. Én bezzeg nem botlom ilyen lányokba! *Rázza meg kicsit a fejét, bár jó eséllyel nem is jelentene sokat, meg hát nem annyira sármosan sötét lelkű, mint Nicolas, nem nagyon hajtott még igazán rá senki sem, szóval jó eséllyel nem is tudná kezelni, vagy halálosan meg lenne lepődve.* -Attól még te is öregszel, hiába nem látszik, de mennek el feletted is az évek. Aztán majd ha már vén leszek, akkor legalább lesz, aki végigsegítsen az utcán bicegve. *Mosolyodik el, mert hát ő nem él örökké, de azért lássuk be, hogy Nicolas eléggé esélyes, hogy igen.* -Tudod nincs siker, ha meg sem próbálod, nem zárkózhatsz be most e miatt, vagy legalábbis nem örökre. *Na ezt pont ő mondja, aki pont hogy nem tesz az ég világon semmit sem, de azért az egy kicsit más helyzet.*

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 5:49 pm

Aha, így már érthető. Mindenesetre örülök, hogy jól éreztétek magatok, bármilyen elképzelhetetlen, én tényleg drukkolok. *Bizonygatja, még ha a hangszíne egy általánosan szarkasztikus színben játszik is a legtöbbször.* Családi ebédre? Milyen család? Itt van a városban a családja? *Csillan fel a szeme, ez már egyből érdekesebb. Ha azt el lehetne érni, hogy az angyal családi ebéden is üljön, az már nagy szó lenne. Végül aztán áttérnek az ő témájára, és a vacsorájuk is megérkezik. Nicolas persze véresen kérte, nem sajtosan. A sajt is finom, de hát egy vámpírnak maradnia kell a háztáji ízeknél. Eszegeti, és közben Kyle visszavág neki. Azaz nem is vág vissza, csak szimplán rámutat az igazságra. Erre már kimértebben bólint, miközben az ételt turkálja rosszkedvűen.* Nem is bókoltam. Elküldtem a francba, ő meg érzékien simogatott. Erre én a földhöz vágtam, és megharaptam. Csak hogy tudja hol a helye. Azt hittem a vér meg a sötétség elijeszti, erre másnap betörte az ablakomat, hogy egy nőt nem illik felizgatni, és otthagyni... *Csóválja a fejét, neki ez szokatlan hozzáállás. Mindig úgy volt vele, hogy ha Biancával egyszer szétmennének véletlenül, akkor csakis Ariana lesz a párja, de hát a kékszeműből nem nézne ki ilyeneket, a szolidabb megoldások híve. De valamiért mégis megmozgatja a fantáziáját Oswin.* Nem. Te lassan annyi leszel, én meg maradok ennyi. Bianca nem fog visszatérni, ezt te is tudod, de ha igen, akkor sem lenne már semmi olyan, mint volt. Nem is tudom, hogy miért visszakozom. Gyáva vayok? Használjam ki az alkalmat, hátha még jól is elsülhet? *Most már tényleg eszik, a vértől megjön az étvágya. Közben azért fel-felnéz.* De ha meg belebukom, akkor itt állok Maurice és Bianca nélkül, hallgatva a főzősbalesetes beszámolóidat, miután még egy ilyen kis cafka is átgázolt a szívemen. Nehéz ügy...

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 5:33 pm

*Végülis Nicolas is rendel, meg sem lepi, hogy ugyanazt, mint amit ő is, nem szokott kifejezetten sokat válogatni, meg végülis neki aztán halál mindegy. Aztán csak elmosolyodik, amikor a srác is kicsit felenged a pincérnő távozása után.* -Kétlem Nic, hogy bármin is változtat, hogy ott vagyok, vagy ha nem. *Rántja meg a vállát, aztán a kommentre csak megrázza a fejét egy rövid nevetést elnyomva.* -Ez még tegnap volt, és kifejezetten jól sikerült, bár nem maradtam a családi ebédre, de rendes volt, küldött belőle a suliba. Jót főztem na, ez megy. Majd beugrom máskor is lehet, ha hív. *Teszi még hozzá. Aztán fene tudja, Chris szeretne megtanulni főzőcskézni, akkor ő meg szívesen megy, már az is elég volt sokáig, hogy csak szomszéd szobában laktak, ez most megszűnt, akkor legalább időnként beugrik, több nem kell. Aztán inkább az infokra figyel a szőkeségről, meg az új helyzetről. A kis szurkálódást csak elengedi a füle mellett.* -Hát rád sem hiszem, hogy azért mozdult ez a lány, mert annyira sokat bókoltál volna neki Nic. *Vág vissza kicsit, de hát lássuk be sosem volt az a fajta, aki túlzottan is piszkálódott volna, általában ez inkább fordítva történik.* -De mit csinálsz, ha Bianca visszajön mégis? Vagy úgy vagy vele, hogy nem fog? Akkor lehet, hogy segít, ha tovább lépsz és azért lássuk be nem kislányokról van már szó, lassan húsz évesek leszünk. Bár persze azért tény, hogy nem minden útszélen botlasz bele hasonlóba. *Aztán csak kicsit zavartan vakarja meg a tarkóját. Jó hát pasiból van és baromi régen nem volt semmiféle kapcsolata, Nicolast meg most dobták, aztán már mászhat is vissza az ágyba.* -Talán pont azért, mert megharapod őket, tudod ugye, hogy az nem csak fájdalmas...akkor miért csodálkozol?

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 5:23 pm

*Pedig Kyle már megszokhatta volna a stílusát, de a mai napig fennakad az ilyen dolgokon. Faarccal hallgatja végig a védőbeszédet, aztán bólint* Felőlem... *A pincérnőnél tesz egy körbemutató mozdulatot, amikor az angyal befejezte.* És nekem is pont ugyanezt. *Zárja rövidre, hogy ne kelljen választani, Kyle végülis nem szokott hülyeségeket rendelni.* Ki mondta, hogy bármi is zavar, csak kiváncsi vagyok valamire. *Válaszolja, mikor a pincérnő végre elment. Mivel egy ideig el fog tartani, amíg visszatér, van idejük beszélgetni. Most már finoman mosolyog, felengedve a morcos, szúrós szemű tekintetből.* Főztetek? Helyes, legalább együtt voltatok, nem távolról imádtad, jó szokásod szerint. Ezek szerint pocsékul sikerült, ha utána nem elég egy szendvics, hanem étterembe jöttél vacsorázni? *Kérdez vissza kissé kajánul, aztán megvonja a vállát, végre kezdheti.* Talán én lassultam be kissé, de letámadott egy szőke fruska, ha hagytam volna neki, akkor olyanokat csinálhattam volna vele már most, mint amik a pornókazijaimon vannak. Fura. Semmi gátlás nincs benne, és még nálad is erőteljesebben bókol. Bocs, ez butaság. Nálad bárki erőteljesebben bókol. *Vigyorog, aztán folytatja* A Biás dologra olyanokat mond, hogy kutyaharapást szőrivel meg ilyenek. Én hülye még azt is felfedtem neki, hogy ki vagyok, csak hogy elijesszem, erre felizgult. Mi van ezekkel a mai lányokkal? Az egyiknek hűséget fogadok, elszalad. Amelyiket megharapom, rámgerjed.

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 4:57 pm

*Amikor aztán már kezd összefutni a nyál a szájában, annyi jó kaja van az étlapon, akkor egyszerűen kikapja azt valaki a kezéből. Felpillant morcosan, majd amikor látja hogy Nicolas, akkor egyszerűen utána nyúl és visszaveszi magának.* -Ho-ho! Evés közben is lehet beszélni Nic, nem ettem semmit reggel óta, leájulok a székről és akkor nem mondhatod el nekem, hogy mi zavar. Ugye, hogy ugye? *Int a pincérnőnek, és akármennyire is esetleg a vámpírnak ez nem tetszik...tudja, hogy egyszerűen nem fog elmenni, mert el akar mondani valamit, látszik rajta, hogy türelmetlen és a kérdése is inkább csak időnyerés, vagy nem akar annyira ajtóstul rontani a házba, mint amennyire az látszik.* -Akkor egy jól átsült marhaszeletet, sültkrumplival. Egy kevéske mártás is mehet rá abból a sajtos verzióból, amit ehhez adnak. *Mutatja meg a leányzónak az étlapon, amire gondolt.* -Egy pohár baracklé mehet mellé. *Adja le a rendelést, aztán amúgy is eltart egy ideig, amíg készen lesz, szóval addig akár válaszolhat is a kérdésre. Csak finoman megrántja a vállát.* -Szörnyű vagy tudod ugye? Nem bájcsevej, mondtam már neked, hogy nem rontok ajtóstul a házba. Főztünk, beszélgettünk, most kicsit le vannak nyugodva körülötte a dolgok, látszik, hogy nem kell kavarodás, én meg nem is fogok azt okozni neki. Nem tudom, miért nem érted meg végre? Meg vagyok! *Akkorát bólint bizonygatás képpen, hogy majdnem lefejeli a saját mellkasát, de hát úgy fest Nic nem nagyon hiszi el ezt. Jó persze, jobban is lehetne, ha bármi alakulna, de nem alakul, hát akkor ez van.* -És te? Mit akartál mondani? Látom rajtad, hogy kikívánkozik.

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 4:51 pm

*Miután reggel Oswint elküldte, nem ment azonnal Kyle-hoz, volt egyéb dolga is, de most már a dolog nem várhat, és igazából olyan szinten kiváncsi, hogy nem számít, ha barátjának netán más dolog van, ez most mindennél fontosabb. Az iskolában keresi órákon át, aztán visszasiet a saját lakrészébe Nellondba, hátha kergetik egymást, de ott sem leli. Végül a hó is esésnek indul, erre már kissé morcosan járkál az üzletek között, amikor végre meghallja véletlenül a tömegben az ismerős hangszínt, amint éppen étlapot kér. Átvág a népen, és ellentmondást nem tűrően veszi ki Kyle kezéből az étlapot.* Majd később eszünk, most beszélnünk kell. De előbb... *Mégsem akar ajtóstul rontani a házba, a tisztesség azt kívánja, hogy valamit valamiért, először az angyal meséljen.* Na mi volt Chris-szel? Előrelépés, ilyesmi? *Mosolyog, tehát tényleg értékelné, ha történt volna már valami.* Vagy a szokásos bájcsevej, amiben rém jól érzitek magatokat, csak sehova nem vezet?

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Jan. 06, 2013 4:36 pm

*Hogy mit keres már megint a kereskedő negyedben? Egyszerűen csak talán a közelben akar maradni, még ha nem is szándékosan, de valahogy így jön ki a lépés. Most nem repül, egyszerűen csak sétálgatott odakint, mert ahhoz volt kedve, aztán amikor elkezdett esni a hó...az már azt jelenti, hogy érdemes bevennie magát valahova, mert a tollai a végtelenségig nem vízlepergetőek. Persze valamennyire viaszosak, mint a madaraknak is, de ha órákat mászkálna hulló pelyhek között, akkor nem tudna felszállni visszafelé menet. Messziről látja meg a Fogadó fényeit a hófüggönyön keresztül, és amúgy is későre jár, ideje lenne bekapni valamit. A múltkori kaja egész jól sikerült, bár persze frissen bizonyára jobb lehetett, de egyszerűen nem akart maradni ebédre, valahogy...azért túlzásba sem akart esni, mert még elszalad vele a ló és olyasmit is kibök, amit nagyon nem kéne. Persze este örült a kis tálnak, amiben Chris elküldte neki a részét, azért ez kifejezetten jóleső érzés volt. Belépés után kicsit lerázza a kabátját, amiből ki is bújik, a szárnyait is megrezegteti, majd leül az egyik félreeső asztalhoz és elkezdi nézegetni az étlapot.*

Vendég

- Biztos. *Közli angyali mosollyal Adammel. Borotválkozáson, azon éppen túl. Más kérdés, hogy az ő ágyában még nem sokan fordultak meg, sőt... habár Hamon most elég nagy erőkkel dolgozni rajta, hogy valakit oda juttasson. Szinte az emlékre is elvörösödik, de csak szinte, végül csak sikerül annyira kontrollálnia magát, és elterelni a gondolatokat, hogy ez ne történjen meg. Épp elég ciki volt, hogy a széket felborítva ugrott fel és hagyta ott a fiút, amikor szóbakerült a dolog. Az, hogy Sadie talán kígyó helyett saját magát kellene, hogy az ágyába csempéssze... hirtelen elhúzza Adam elől a whiskeyt, és belekortyol, utána köhögve tolja vissza az italt, és integet a kezével, hogy kösz, ezt inkább nem. És a gondolatokat sem. Nem szabad.* - Én nagyon szívesen eljátszom a nászindulót. *Ajánlkozik még mindig enyhén fuldokolva, de nem, Adamnek nincs olyan szerencséje, hogy tényleg lenyelje a nyelvét. Viszont mikor Amy felteszi a fejhallgatót, csak összeszedi magát, és játszani kezd a hegedűn... ahogy mondta, Adam semmit nem hall a zenéből, sőt, ő maga sem, ami azért eléggé zavarja, de több, mint tíz éve hegedül, így már rutinból megy neki az a dal, amit a legjobban tud. Lullaby for a stormy night... a szöveget is tudná, de azért énekelni nem kezdi el.* - Amadeus egy tündéri gyerek. Meddig is marad? *Néz fel Adamre, miközben már átkozza magát, hogy felhozta, hogy maradjon náluk a nő... bár ha ügyes, a saját előnyére tudja fordítani, és lejárathatná előtte Adamet. Ha ügyes. Valamit majd csak kitalál... A becenévre viszont nehezen tartja vissza a vigyorát, és majdnem megjegyzést tesz, de inkább elraktározza későbbre.*

//fagy//

Vendég

*Na, ha Amy is ide költözik, nem lesz unalmas az élete, az biztos. Mint említve lett, van történelmük, régi friends with benefitsek ők ketten. A kapcsolat felújítása talán mindkettejüknek jót tenne és nem őrülnének bele azért rövid úton a túl sok szerzett nyugalomba és még ott lennének egymásnak társaság gyanánt is.* -Biztos vagy benne? *Érti ezt a borotválkozásra és úgy tesz, mintha bátyji, kedves csípkelődés lenne az egész, holott voltaképpenj gúnyolódik Eustice-on ahol csak éri. A kölyök egy kis szálka a szemben, ami folyton ott van, hogy böködjön. Ki kell rostálni, na. Ez se sokáig köti le a figyelmét, mert a szociális állapota kerül a boncasztalra éppen.* -Vigyázz, szívem, a végén még elővarázsolom neked a gyűrűt és mindjárt mehetünk nászéjszakát ülni. Egy pap is akad biztos a közelben, ha nagyon hagyományosak akarunk lenni. *Mondjuk a mostani vigyorgását színezi az a két, éhgyomorra lehajtott whisky is, de vajon tényleg meg merné tenni vele Amélia, hogy összeházasodjanak csak úgy, spontán ötlet alapján? Kíváncsi lenne rá. Ő még elég vakmerő hozzá egy-egy pillanatban. Ez olyan. A fülhallgatós incidensért nagyon csúnya nézést vág Eustace-ra és benne leledzik az ígéret, hogy ezt kamatostól vissza is fogja kapni a kedves lakótársa, csak várja ki.* -Persze, hogy megoldanánk. Elég széles az ágyam, de ott van még a vendégszoba is, ha nem akarsz a fiúk között meghúzódni. *Bár a hangsúlya elárulja, ő inkább élvezné az ágyon való osztozkodást érthető okok miatt. Abban kételkedik, hogy Eustace akkora szórakozás volna Améliának, mint ő -férfiúi hiúság- , de ha a nő a friss húsra bukik, ám legyen. Majd választhat. A beceneve hallatán közelebb hajol Améliához, egyenest a nyakához és hagyja, hogy beszéd közben a lehelete lecsapódjon a másik nyakán.* -Vigyázz, az ilyen szép kérést még behajtom rajtad. *Visszahelyezkedik eredeti pozíciójába és rendel még egy pohárral. Eustace-t csak pia mellett lehet elbírni. A rokontéma nem érdekli annyira, de elvből nem hajlandó azért bevenni a kölyök szavait és ártatlan pofájának üzenetét. Hazudós kis patkány és kész.*

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Okt. 28, 2012 10:07 pm

- Remekül hangzik, a letelepedés folyamata még bajos, de azt hiszem maradok. *bólogat Adam szavaira, majd hozzáteszi.* - Egyelőre bejön, meg ezelőtt hetekig úton voltam, ideje lefékeznem. *kapja el azt a kis sunyi, kedvelt hunyorgós pillantást, és a tőle megszokott csábos ajakívvel válaszol. Aww yeah. Mivel egyelőre semmiféle veszélyt nem vél felfedezni, halálosan nyugodt állapotban ül itt és trécsel régi és új ismerősével. A fiúk pedig ha ennyire nem bírnak magukkal, kimehetnének akár a hóra, mit kell annyit variálni? Ha Amy tudná valójában mi folyik itt, biztos nyílt vitára ösztönözné őket.* - Ne szekáld már a srácot. Biztos túl van már az első borotválkozáson... *nevet fel, majd kicsit elgondolkodott fejjel pislog Eustacere, hogy azért egy kicsit részt vegyen az élcelődésben.* - Mellesleg, még mindig egy vakmerő hapek vagy. Meg is fontolhatnám a választ vagy... itt helyben igent is mondhatok. Eustace pedig meghitten elhegedülhetné az esküvői nótát, ha már a koszorúslányi posztra nem vállalkozol. *őrült ez a nő, úgy vigyázzunk.* - Hm, klassz. Kérem akkor. *elveszi a fejhallgatót a fiútól és a megfelelő pillanatban majd fel is helyezi szőke kobakjára. Aztán a következő lelkes ajánlatot nem hagyhatja szó nélkül.* - Nos, ha itt nem kapok a szép két szememért ma éjszaka egy szobát, akkor a híd alatti lakosztályok maradnak, vagy... légyszi, Hen... *pillog a legszebb és legártatlanabb módon Adamra és még kedvenc, hancúr közbeni kis becenevén is szólítja. Persze, nagyon szeretne biztonságban és meleg helyen lenni néhány éjszakáig amíg nem talál albérletet, de van egy sejtése, hogy régi jóbarátja befogadja erre a rövid időre.* - Szívesen vigyázok cserébe az unokaöcsédre, meg Eustace-el is megleszünk, sőt... amúgyis melót kell keressek, tehát ne kíméljetek a háztáji feladatoktól. *teljesen belelkesedett, ám egy kicsit azért ereszt a vigyorán a végére.* - Akkor kvittek vagyunk. *nem egy gyermekszív ápoló fajta, így egy fejsimivel igyekszik oldani a helyzeten.*

Vendég

- Az biztos, hogy uncsi. Nem történik semmi izgalmas... *Drámaian csóválja a fejét. Hogy nem is tudja, miről volt szó eredetileg? Az a legkevésbé sem zavarja, remekül elvan, habár tudja, hogy ezért bőven meg fogja kapni a magáét Adamtől... de kérlek, Sadie otthagyta egy egyiptomi sírkamrában egy csapat skorpióval, és rendszeresen különféle állatokat csempész az ágyába. Mondjuk, hogy hozzászokott már... és bőven megvannak a módszerei, hogy hogyan vágjon vissza, így nem tart Adamtől. Arra, hogy jó haverok lennének, bólogat, majd készségesen veszi az ölébe a hátáról a hegedűt.* - Akár most is! Vagyis hát... gondolom nem kellene a többieket zavarni a fogadóban, de ha gondolod, odaadom a fejhallgatómat, és akkor csak te fogod hallani, amit játszok. *Leveszi a fejhallgatót a nyakából, és szándékosan Adam orra előtt átnyújtja Amynek, kis híján orrba is vágva a másikat.* - Ó, biztos vagyok benne, hogy Florence néni téged is befogadna, ha nem tudsz hova menni! Bár ígyis ketten lakunk a szobában, de valahogy megoldanánk, igaz? *Pislog Adamre, majd a szemeit forgatja mikor az felhozza, hogy rögtön elvenné Amyt, aztán meghívja koszorúslánynak.* - Nincsenek elég jó lábaim a szoknyához. *Ez kérem szépen hazugság. Öltözött már lánynak, de azokról a sötét pillanatokról nem szívesen mesél. Kényelmetlenül fészkelődik, mikor a családjáról kérdezik.* - Nem igazán vannak rokonaim... *Jegyzi meg halkan, lesütve a szemeit.*

Vendég

*Úgy érzi, egyre több oka van arra neki is, hogy kedvelje ezt a varázslók és boszorkányok lakta kisvárost Bulgáriában, ha már Amy is idekeveredett. T'án még a régi ismeretség is felélénkül majd köztük. Talán. Ki tudja. Még ő is csak pár napja van itt. Az elkúrásra csak egy mosollyal megfogja és megszorítja kicsit Amy kézfejét, hogy oké, nem kell erre visszagondolni, sajnálja, hogy szóba hozta.* -Eddig eléggé. Gyerekek a játszótéren, itt-ott öregasszonyok, most nálam van az unokaöcsém is megőrzésen. Ehh, ha le akarsz telepedni inkognítóban, ez a tökéletes hely. *Azzal a régi, félig lehunyt szemes hunyorgásával tekint a nő arcába, amilyenekkel annak idején illette. Ő még mindig látja azt a nőt benne, aki akkor volt legyen szó visszavonulásról vagy sem.Közben kisköcsög tovább feszegeti itt a húrt, meg az ő agyát. Még hogy ő nem annyira öreg? Meg, hogy a bátyja? Neki? Soha. Előbb teszi ki Eustace-t a nénje lakásából, ha még sok ilyen húzása lesz, mint hogy több ilyen hazugságot mondhasson. Végül inkább hátradől, semmint tovább takarja Améliát. A nő elég felnőtt már, ráadásul egy taknyos kölyöktől nem fogja félteni, csak szükségesetben. Azért tisztában van vele, hogy Eustace tartogat egy-két adut az ingujjában és nem akar meglepetéseket, viszont felnőttes viselkedést tanusítani annál inkább. Az ajánlatra enyhén lesajnáló mosoly jelenik meg az arcán és meglengeti a visszautasított whiskys poharat a kölyök orra előtt.* -Egyelőre el vagyok látva, köszi. *Ezzel bele is kortyol a nedűbe. Ha már rákérdeztek a házasodási terveire, kedve lenne elfintorodni, ehelyett elgondolkodó arcot vág és inkább Amyhez intézi a szavait semmint a taknyoshoz.* -Nos, ha Amy igent mond nekem, felőlem akár most is megtarthatjuk az esküvőt. Leszel netán a tanúnk? Ja, elfelejtettem, még kiskorú vagy, bajos lenne. De lehetsz koszorúslány. *Jegyzi meg kedélyesen nevetve és kedve lenne megpaskolni a gyerek vállát, de inkább nem. Háborúban nem nyúlsz az ellenséghez, mert az fizikai konfrontációhoz vezet.* -Tényleg, Eustace, ez engem is érdekel. Mi van a nagyobb rokonságoddal? Sehol senki? *Érdeklődve nézi a kölyköt, ugyanakkor sajnálkozó fejet vág. Mesélte Florence néni a "történetet". Ennyi elég volt neki, hogy gyanússá váljon a kis gyík.*

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Okt. 28, 2012 9:19 pm

*Kapcsolatuk valóban végig rózsás volt, csakhogy a kupa véget ért, így Amélia haza utazott és kb. egy "majd írj" végszóval váltak el egymástól. Azóta is "írtak" egymásnak, ezért is annyira meglepő most ez a találkozás, de annál kellemesebb. A puszin elmosolyodik, ez a kis gesztus több emléket is előhoz, a nő pedig egyre jobban érzi itt magát.* ~Nellond. Egyre szimpatikusabb ez a kisváros.~ *Viszonozza is a puszit, Adam arcához finoman odaérintve ajkait.* - Ja, értem. *bólintja le a mellette ülő magyarázatát, majd csak lazán legyint egyet.* - Én sem örülök neki, de ez így alakult. Elkúrtam. *alapjáraton mosolygós hölgyikéről van szó, aki nem mellesleg szabadszájú és roppant nyitott, főleg ha ismerősökkel van körülvéve, így talán azért leplezve is egy kicsit szégyenérzetét és keserű emlékeit igyekszik a lehető legtöbb nemtörődömséget kipréselni magávól, pedig valójában igencsak összekuszálódnak az idegek gyomrában, egy pillanatra.* - Uncsi ez a hely, ugye? Remélem, hogy az. Nekem is elegem lett a pörgésből. *érti az első kérdést a kevés munkára, mely adatik is meg nem is Adamnak. Amélia természetesen nem érzékeli azt a szikrát, mely a két tag között vibrál egyre hevesebben, nincs viszonyítási alapja, különbenis, ez Nellondban töltött első éjszakája, nem szándékszik gyanakvással, túlzott kiváncsisággal és belemagyarázásokkal foglalkozni, így meg sem erőlteti magát, inkább elengedi a bodrit, és ismerkedik az új hellyel, emberekkel, helyzetekkel.* - Persze, hogy nem, Adam nagyonis jó formában van. *naná, hogy nem talán két évvel ha idősebb a nőnél. Az utolsó szavak amint elhagyják ajkait, kezét egy pillanatra Adam kezére helyezi, majd lecsúsztatja róla.* - Úgy látom jó haverek vagytok. *jegyzi meg mosolyogva, majd iszik a vízből és hallgatja kettejük beszélgetését. És nem tulajdonít különösebb figyelmet a helyfoglalási műveletnek sem.* - Egyszer meghallgatnám ahogy játszol. *szól Eustacehez, aranyosnak találja a srácot, semmi oka nincs ennek ellenkezőjére. Így persze, hogy kedvesen viszonyul hozzá.* - Jaja, Adam, miért is nem vagy még nős? Mondjuk biztos vagyok benne, hogy akad nem egy jelentkező. *jegyzi meg pikánsan csipkelődve, majd Eustacere kacsint.* - Örvendek. Amélia vagyok, és hát most költöztem tulajdonképpen Nellondba, csupán egy kéró hibádzik még. *a bemutatkozás persze a fiúnak szól, a többi úgy mindenkinek.* - Korrekt dolog. De, hogy hogy nem élsz a családoddal vagy rokonokkal? *teszi fel a kérdést, nem annyira óvatosan, mint ahogy az ilyesmit kezelni szokták, egyszerűen és kiváncsian inkább. Figyeli közben persze a whiskeys pohár vándorlását és szorosabban megszorjtja saját vizes pohárkáját.*

Vendég

*Fogalma sincs, hogy milyen párbeszédet szakított meg, de nem is nagyon érdekli. Elég neki, hogy érzi, hogy Adam a Pokolba kívánja, így továbbra is angyalian mosolyog, szinte látható a glória a feje felett. Meg az ördögszarvak. Amy szavaira nevet.* - Nem, dehogyis! Adam nem is annyira öreg. Inkább olyan nekem, mintha a bátyám lenne. *Bizonygatja, majd amikor a nő elveszi a táskáját, már ülne is le, de Adam megelőzi. Egy pillanatra árnyék suhan át az arcán, majd már megint mosolyog, és leül Adam mellé. Nem nagyon tetszik neki, hogy a férfi kitakarja a nőt, így szépen rátámaszkodik az asztalra, és előre hajol, hogy mindkettejüket lássa... elvégre ha Adam szándékosan még jobban előrehajolna, az Amynek is gyanús lenne lassan.* - Semmi különös, tudod, a palotanegyedben hegedültem az utcán, egész sok pénzt kerestem. Meghívjalak valamire? Bár én nem tudom kikérni, nem adják oda, mert kicsi vagyok. *Elfintorodik, sajnálkozva, viszont a whiskeyt szépen visszatolja Adam elé, neki ugyan nem kell.* - Egyébként meg miért nem vagy házas? Biztos lenne egy csomó nő Nellondban, aki nagyon szívesen hozzádmenne. Egyébként Eustace vagyok, és Adaméknél lakom. Tudod, a nagynénje befogadott, mert nem volt hová mennem. Igazán kedves asszony, nagyon hálás vagyok neki. *Meséli Amynek, és az utolsó része még igaz is...*

Vendég

*Meglepődik Amy jelenlétén. Nem számított rá, hogy az egykori kviddics sztár lányt itt lássa viszont, akivel ráadásul történelmük is akad mellesleg. Mondhatjuk, hogy különleges barátok voltak... talán még azok, ki tudja... vagy ahogy az átlag nevezné: friends with benefits. Mindenesetre akárhogyan is, nagyon örül, hogy viszontláthatja. Ha Amy engedi, még arcon is puszilja. Egyelőre többet nem enged meg magának. Nem tudhatja, házas-e azóta a lány vagy valami, de ezzel még a férjet sem sértené meg különösebben.* -Ide költöztem pár napja a nagynénémhez. Levegőváltozás kellett Londontól távol. *Feleli mosolyogva. Igazából már elege volt a sok ködből, az ex barátnők zaklatásaiból, akik még nem szabadultak a véla bűbáj hatásától, mert szinte minden nap találkozott velük valahogyan. Szóval sokminden volt ott, amitől szabadulni óhajtott. Annak idején sajnálta mellesleg, mikor Amynek haza kellett mennie. Megértette magát a lánnyal remekül és nem fogták le egymást, bár ki tudja, ez főleg minek volt betudható.* -Óh... Sajnálom. *Valóban sajnálja, tehetségesnek ismerte meg Miss Szentesit. Viszont ennél több szót nem pazarol rá, valószinűsíti, hogy Amy sem örül a sajnálkozásoknak.* -Az angol Mágiaügyi Minisztérium illúzionistája vagyok, de... annyira sok munka nem akad. *Jegyzi meg nevetve. Vannak még kisebb befektetései is a mugli világban, de az már más lapra tartozik, azokkal nem ilyenkor foglalkozik. Lényeg, hogy van pénze, hogy fenntartsa magát... Mindenre számított, csak Eustace betoppanására nem. Na nem, ez a kis dög, szemétláda a nyomában van vagy mi? Legközelebb Amadeust akasztja a nyakába. Valahol boldog, hogy nem rontotta el ma a délutánját Candelával, bár az teljesen véletlen volt, mégis. Mintha most utána járt volna a kis görcs.* -Eustace... *Köszönti olyan mosollyal, mintha a legnagyobb barátok lennének. Még meg is lapogatja a vállát barátságosan, noha magában már a Pokolba kívánja és élvezné, ha maga Lucifer hágná meg a kis szemétládát.* -Még házas sem vagyok, Amy. *Jegyzi meg halványan rámosolyogva barátnőjére. Eustace felé továbbra is megy a kedves színészkedés. Mindketten tudják, mi lakozik a másik maszkja mögött, de Amy miatt hiányzik a színjáték.* -Gyere, Eustace, ülj csak le. *Szándékosan átcsusszan arra a helyre Amy mellé, ahol eddig a nő táskája volt, nehogy Eustace közéjük kerüljön és a whisky-t, ha már átpasszolták, csak kérdőn néz, de végül vállat von és átnyomja Eustace elé. Őt nem igazán érdekli a korhatár, khm.* - És mi járatban, kedves lakótárs? *Felkönyököl direkt kitakarván a képből Amyt a kölyök számára. Mintha villámok cikáznának köztük.*

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Okt. 28, 2012 8:27 pm

*A víz nagyon jó, a víz nagyon finom, főleg ha másra nem futja az ember lányának, ilyenkor felér egy égi áldással. Aprókat kortyol tehát és már fontolgatja, hogy egy-két gombbal lazábbá veszi a kabátja alatt kivillanó fehét blúzt, hátha ezzel a kis ráhatással könnyebben kikönyörög egy szobát a búval bélelt fogadóstól. Amilyen savanyúnak néz ki a pasi, kevésnek bizonyulnak az esélyei. Mindezen gondolkozva, hirtelen saját nevének ismételgetésére figyel fel egy elsőre idegen férfi hang közreműködésével. Amy, méghozzá Amynek szólították. Sőt, hirtelen melegség önti el a szívét és hevesebben kezd el dobogni a szíve, bájos arca is felvirul és így fordul az alak felé.* ~Uramisten, uramisten, csak nem egy rajongó?~ *Ránéz mogyoróbarna szemeivel és kivillannak fehér fogai.* - Adam?! *lepődik meg istenesen, az adrenalin szintje kissé csökken, de szívverése még azért jelentősen ütemes.* - Hát te meg, mit keresel itt? *kérdi vigyorogva, kedvesen. Ó igen, London, 2009, európai kvidiccskupa, hajnali három óra, öltöző. Igen, tudjuk. Egy kicsit el is pirul, a kérdés hallatán vigyora egy keskeny mosollyá olvad.* - Mi nem volt... Már visszavonultam. De te? Itt élsz? Mióta? Mivel foglalkozol? *jó barátjának tartotta Adamet, rendes srácnak, akivel több kellemes napot és éjszakát eltöltöttek Londonban. Csak mint minden jó az életében, ő is elpárolgott. A whiskey láttán végképp átvált komorba, de szerencsére a pillanatot egy idegen kis srác menti meg. Amélia kiváncsian méri végig a fiút.* - Hellóka! Csak nem a... jó, nem a gyereked. *kacag fel, amint meghallja, hogy Eustace nevén szólítja a fél-vélát, bár néhány családban manapság ez a divat, talán az övékben nem, mivel nem is alkotnak egyet. Meg talán korban sem jönne ki igazán az apa-fiú együttes.* - Nem, dehogy, csatlakozz. *el is kapja táskáját a székről, így felszabadult egy hely.* - Bájosak vagytok. *nevet fel és kortyol a vízből, a whiskyt egy jelentőségteljes pillantással visszatolja Adam elé.* - Köszönöm, de ezt inkább nem. *hangja elég nyugtalanító elsőre, de aztán inkább kérdő pillantásokkal illeti ezt a két jómadarat mellette.* ~Whiskey... szentséges ég, valaki fogjon le.~ *mosolyog, de közben vad gondolatok menetelnek végig az agyán.*

Vendég

*EUSTACE pedig pont tisztában van azzal, hogy Adam mennyire rühelli. Éppenséggel ő sem örül neki, hogy valakivel osztoznia kell a szobáján, miután sikerült nagy nehezen bekönyörögnie magát valahová. Oké... annyira nem volt nehéz. Ugyan nem fél-véla, mint Adam, de ha nagyon akar, maximum tizennégynek néz ki. Gyerek, aranyos, elveszett, árva... francokat, mentalista, csábmester, és egy manipulatív dög. Sem Adam, sem a néni, sem a kicsi Amadeus nem tudnak róla, hogy amikor nem otthon van, akkor nem csak úgy utcazenél hogy pénzt keressen és segítse a családot (ahogy azt nagy, hálás szemekkel előadta, ugyebár), hanem éppenséggel kincsvadászik. Kincs, ami után bejárta már az egész világot, Egyiptomtól Kínáig... És persze az sem publikus, hogy éppenséggel dúsgazdag, bár azért nem hordja a családja teljes vagyonát a zsebében, sőt, aprópénzből él mióta eljött, csak néha jutva hozzá így távolról az otthoni pénzhez. A lényeg viszont, hogy eléggé megszomjazik útközben, így befordul a fogadóba, hogy ha nem is alkoholt, de valamit mindenképpen igyon. A fejhallgató most a nyakában van, nem a fülén, a hátán a hegedűtok, benne pedig maga a hangszer, hiszen az alibi ugyebár az, hogy ő utcazenél esténként. Mikor belép, szinte rögtön kiszúrja Adamet... alapból megfordulna, hogy ne is kelljen érintkeznie vele, de Adam nővel van. Néhány pillanatig ördögi vigyor terül el az arcán, na jó, inkább csak gondolatban. Valójában a lehető legártatlanabb arckifejezését ölti fel, és megközelíti a párost.* - Sziasztok! Ugye nem zavarok? *Ártatlanul, nagy szemekkel, kisfiúsan pislog fel a nőre, majd Adamhez fordul, és "zavartan" rúgdossa a földet.* - Figyelj, Adam... bocsánatot szerettem volna kérni, amiért úgy viselkedtem veled. ~ Hogy dőlne rád az épület. ~ - Igazán sajnálom, és... tudod, hogy én igazából nagyon kedvellek! *Azzal drámaian a fiú nyaka köré dobja a karjait.*

Vendég

*Egészen a véletlennek köszönhető, hogy Eustace jelenlétét MÁR MEGINT képtelen volt higgadtan elviselni és közölte a nagynénjével, hogy lelép estére, noha ahogy látta, a fiú is elhúzta otthonról a csíkot. Amadeust Florence néni gondjaira bízta most, ő pedig lelépett. Enyhén morgós a hangulata már csak EUSTACE miatt is. Valahogy nem fér meg azzal a fiúval sehogy sem, pedig általában... Jó, általában a férfiakkal nem fér meg, nagyon kevés férfi ismerőse van, akivel jó barátságot tudott kialakítani. Na mindegy, akárhogyan is, mivel csak két utcát kell menjen szinte a fogadóig, ezt választja feszültséglevezető helynek, s benyit. Odabent már tömegnyomor van, s az ő jelenléte lehet, hogy nem pont ide hiányozna, mert ahogy belép, egy-két hölgyvendég azonnal felkapja a fejét, más urak pedig csúful kezdenek nézni. Felsóhajt, becsukja az ajtót, megcélozza a pultot és ledobja rá magát úgy két széknyire az új jövevénytől. Rendel magának egy whisky-t jéggel, s úgy egy-két percig elvan vele, ahogy megkapta. Éppen elég ennyi idő, hogy egy részen feltérképezze a bent levőket, a mássik részre meg most térne rá, ám meglepetten néz rá az ismerős profilra.* -Amy? Amy Szentesi? *Szólítja meg a nőt pislogva. Ugyan az öltözék kopottas, a haj lenőtt kissé, de szinte teljesen biztos benne, hogy ez itt Amy Szentesi, akivel valamikor még az egyik kupadöntőn... futott össze, khm. KHM. Mindegy. Lapozzunk. Arrébb csusszan, hogy csak a nő táskája legyen köztük.* -De rég nem láttalak. Mi volt veled? *Őszintén örül a viszontlátásnak, na meg közben rápislant arra a vízre és megingatja a fejét, koppant egyet a pulton és máris jön még egy kör whisky most Amelia elé.*

Tárgy: Re: Fogadó Vas. Okt. 28, 2012 7:31 pm

*Húszas éveiben járó, magas, jó formában levő szőkeség tér be Nellond fogadójába. Egy kék-zöld csíkos utazótáska található nála, ruházata is egyszerű és poros: látszik rajta, hogy napok óta ugyanazt a bőrnadrágot és kabátot viseli, fekete csizmákkal kiegészítve. A helybélieknek szemet szúrhat jelenléte, amennyiben azok jó szórakozásnak tartják az idegenek stírölését. A nőci igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, voltaképp nincs is mivel, tök átlagos fiatal hölgy, nincs semmi kivetnivaló külsejében, az viszont más tál tészta, hogy ki is volt és mivel is foglalkozott ezelőtt. Ám nagy valószínűséggel a nellondi lakosok nem is hallottak felőle. Lassú léptekkel megindul a pult felé és máris elfoglal két üres széket, egyikre feldobja a fenekét, a másikra leteszi táskáját. Keze ügyébe kerül a menü is, elég gyorsan futja végig és a következő pillanatban már vissza is teszi a kínálatot tartalmazó kis füzetet eredeti helyére. Hamarosan a kiszolgálásra kerül sor, ám ajkaiba harapva pár pillanat töredékéig csak a kocsmáros szúrós szemeibe mered.* - 'Estét! Egy pohár vizet szeretnék, ha lehetséges... szomjazom. *köszön előszöris, majd kérő tekintettel, a végén félmosollyal, ám összeszorult ajkakkal mered a férfira. Az horkant egy egészségeset és a csajszi elé vet egy kétes tisztaságú üveg poharat, teli vízzel. A lány egy bátrabb pillantással megköszöni, majd bele is kortyol a pohárba.* ~Ma estére be kell érnem ennyivel. Nem mondom, szegényes vacsora, de a szállás kikunyerálása lesz még ezután csak izgi.~ *Beosztja azért a vizet, ujjaival hol a pulton dobol, hol a pohár falán. Vesz egy mély levegőt, majd kifújja azt és eközben csak úgy nyekeregnek a fogaskerekek odabent, megoldás után teperve.*

Tárgy: Re: Fogadó Kedd Aug. 28, 2012 4:33 pm

* Nos, az idő szép lassan telik, és elborozgatnak itt ketten Calebbel. Még bele sem kezd a salátájába, de már ön a következő kérdés, ami elég egyszerű, de azt követi még egy, és még egy, így a társalgás fonala nem szakad meg, egy pillanatra sem. * - Hát, furcsa elhatározásaim vannak, meg kell hagyni. Szeretem az állatokat, és nem akarok még jobban meghízni. * Hát ez a záró érdekes mondat volt. Ugyanis Cat karcsú és telt, nem pedig kövér vagy molett. De mivel magával szemben mérhetetlenül pesszimista valamint maximalista tud lenni, ezért rettentő másképp látja magát a tükörben mint amilyen igazából. Calebnek sok idő kell, mire kiismeri, már ha egyáltalán szándékában áll. * - Nem, nem eszek halat, az elég logikátlan lenne. A hal is hús, valamilyen szinten. * Jegyzi meg majd belekortyol a borába, ami lassacskán kezd elfogyni. * - Bűvész? Nocsak. Imádom a bűvészeket, a muglik között rengeteg van, gyakran látom őket, mivel szeretem a mugli társaságot. * Mivel nagyapja mugli, ezért rengeteg alkalma nyílik egy két ilyen kiruccanásra, és mi tagadás, nagyon szeret varázstalan emberek között éldegélni, stílusa ezt tükrözi. Sajna nem emlékszik, hogy Cabe valaha is mutatványozott volna, ugyanis nem nagyon találkoznak. *

Tárgy: Re: Fogadó Kedd Aug. 28, 2012 4:14 pm

*Az asztal, aminél Caleb mindig vacsorázik természetesen most is szabad, aminek örül, mert azért elég sokan vannak most a fogadóban. Az sem lepné meg a srácot, hogyha Cat iskolatársai közül itt lenne valaki, aki egy nyüzsgő estére vágyik. Habár Caleb biztos benne, hogy a kúria rejtett zugai sokkal izgalmasabbak, mint egy egyszerű fogadó, de persze ízlések és pofonok. Lehet, hogy a diákok pedig már a furcsa rejtett forrást, titkos padlást és hasonlókat unják már és egyszerűen csak nyüzsgő, emberekkel teli helyen szeretnének lenni. Azért Cabe is körbenéz, hogy hátha talál valaki ismerőst, de most nincs itt senki. Pedig azért nem sűrűn eszik egyedül. Hogyha nincs társasága, akkor pedig a pulthoz ül, és a fogadóssal, vagy a nejével beszélget. De szerencsére most sikerült beújítania egy dögös feketét, így büszkén ücsörög Cattel egy asztalnál és zsebeli be a féltékeny pillantásokat. A bor hamarosan megérkezik és Cat is leadja a rendelését.*
- Csak saláta? *vonja fel a szemöldökét Caleb és vizslatóan pislog a lányra.*
- Azt hiszem, mi nem leszünk jóban! *nevet fel a srác egy újabb korty bor után, hiszen neki szinte lételeme a hús, muszáj, hogy húst egyen, hús nélkül nem is tudná elképzelni az életét.*
- Miért vagy vega? És halat sem eszel? *kérdez rá pofátlanul vigyorogva a dologra, hiszen vannak olyan ál-vegák, akik a halat megeszik, de más húst nem. Őket soha nemértette a srác, hiszen ha már "védjünk-veszettül-az-állatokat", akkor a hal is ugyanolyan állat, bakker! Közben persze Cat sem marad csendben, ő is feltesz egy kérdést. *
- Persze, hogy dolgozom. Én vagyok a város bűvésze, emlékszel? *kacsint pajkosan vigyorogva a lányra a srác, majd lassan ismét hátradől a széken és nem veszi le a szemét a csajszi arcáról.*