Fogadó

First topic message reminder :

*Toma és Amidala érkeznek meg Nellondba, ezer éve nem jártak erre, és ideje volt már, hogy kimozduljon egy kicsit a négy fal közül. Bár nincs miért csodálkozni, a tündesrác nagyon le van törve. Sőt, ez még talán enyhe kifejezés is. Mindenesetre most jön kiszellőztetni a fejét. Jó ideig sétálgat a negyedek között, gondosan elkerülve a sötét, sikátorokkal teli utcákat. Szokásos tünderuháját öltötte ma is magára, de ez most nem kékben, hanem zöldben és barnában pompázik. Haját kiengedve hagyta, soha nem kötötte össze, így most sem teszi meg. A hosszú, kék tincsekkel csak némán játszadozik a hűvös szellő, de ez egyáltalán nem zavarja* ~Ideje lenne, ha túllépnél rajta és foglalkoznál egy kicsit magaddal is. Nem hiába rángatlak mindenhová, vissza kellene végre térned a valós életbe~ *hallja gondolatban a nőstény tigris szavait, de nem mond rá semmit, nem tud rá mit mondani, így csak némán ballag tovább* - Üljünk be valahová *veti fel az ötletet a daimón, Toma pedig csak bólint és a Fogadó felé veszi az irányt, hiszen ez van a legközelebb hozzájuk, jelen pillanatban. Amikor belép az ajtón körülnéz, de tekintete azon nyomban a tündelányon állapodik meg* ~Ajjaj, mégsem volt túl jó ötlet~ *sóhajt Amidala, de most már nem mehetnek ki, biztosan észrevették már páran* - Szép délutánt! *köszön, majd elindul a lány felé* - Üdvözlöm kisasszony! *hajol meg cseppet a lány előtt* - Hogy telnek a napjai? *na igen, a magázódás, ez most már örökre megmarad, ez is azt a távolságot szimbolizálja, ami kettejük között van. Nem ül le, meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, lehet, hogy a tündelány nem is akar társalogni vele* - Üdvözletem Clémence, Savonn! *hajol meg a daimón is, aztán leül társa mellé és onnan figyelget mindenfelé*


Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst[/color]

*Mindketten úgy véltük hogy magányra itéltettünk. De igaza van. Már van jövőnk. *-Boldog vagyok melletted. És én sem tudnék nélküled élni.*mosolygok rá. Annyira megnyugtató hogy velem van. Nem hiszem hogy más ilyen hatással lenne rám. Valamiért gyűlölök emberek közt lenni. De ha Ő vmdlem van nem érdekel a világ. *-Tudod jó lenne ha örökre így maradhatnánk. Együtt. Bár megállíthatnánk az időt. Akkor nem kéne soha elválmunk egymástól. *suttogom ahogy a szemébe nézek.*

*Figyelem amit mond. Valahogy én is így érzek. *-Valahogy a jövőmön nem gondolkodtam még el. Mindíg úgy voltam hogy kiképeztek teszem a dolgom, és lehet túlélem lehet hogy nem. Valahogy mindíg így gondolkodtam. *mondom és kicsit félre fordítom a tekintetem. Nem mesélek soha senkinek. A saját embereim se tudnak a nevemen kívül semmit még a koromat sem. Valahogy Eden meghalt mikor Angyal is. De Steven által újra éledhettem mint a legendás főnix. Ki hanvaiból újra éled.*

-Ő... hát kicsit elgondolkodtam.*mosolygok rá. Úgy látszik mindkettőnkben olyan dolgokat kavart fel a mai nap amikkel nehezen boldogulunk. *-Te miért nem tudsz aludni? *kérdezem ahogy mellkasára fekszek álamat meg kezemre fektetem így nézek rá.*-Én kicsit visszagondoltam a múltamra bár magam sem tudom miért.*mondom hallkan. Nem akarom most a múltammal zaklatni. És nem is szeretnék ilyesmin agyalni. Jobb szeretném ha vidám lenne. *

*Nyugton fekszek mert nem akarom zavarni. Sokat gondolok vissza az Angyalal törtött időkre. Ő volt aki felnevelt és segített hogy a legjobb legyek. Emlékszem mikor egymás ellen kellett harcolnunk, megkellett ölnöm, mert élni akartam. Sokáig nem bírtam megnyugodni. A bosszú sem enyhítette a fájdalmam. Sőt még üresebbnek éreztem magam. Gondolataimból kedvesem rángatott vissza mikor megcirőgatja az arcom majd megszólal. *-Nem. Nem bírok aludni. * válaszolom és felnézek rá. *-Azt hittem már alszol.*mosolygok rá kedvesen.*

*Mosolyogva ölelem magamhoz hogy elrejtsem a pirulásomat. Megindul velem az ágy felé majd letesz. Csak nem épp az történik amire én számítok. Ledől mellém. Kicsit sóhajtok majd fölé hajolok. *-Rendben. Pihenj nyugodtan. *adok neki egy csókot és mellkasára hajtom a fejem. Az ablakot figyelem de nem bírok aludni. Egyenletesen szuszog. Nem tudom hogy alszik-e de nem mocorgok és hagyom pihenni. *~Annyira kedves velem még azok után is hogy reggel kiabáltam vele. Hogy lehettem ilyen ostoba. Nem csinált semmit sőt meg akart vígasztalni. Úgy látszik jobban kiborított az utóbbi időszak hogy nem bírtam tovább idegileg.~*gondolkodom az ablakot nézve. Aludni nem bírok annyira kavarognak fejemben a gondolatok.*

-Vigyázz a végén nem harapok hanem mindjárt elpirulok. *mondom mikor meghallom bókját. *-Amúgy egész éjel ácsorogni akarsz velem az öledben? Vagy más terveid is vannak? *kérdezem majd megcsókolom. Lábaimmal még szorosabban tartom magam. Ahogy végig simít hátamon összerándulok, majd belemosolygok csókunkba. Még most is hihetetlennek találom hogy Ő velem van. Azt hittem hogy életem végéig egyedül leszek. De jött Ő és mindent megváltoztatott. A jfgpáncél megolvadt szívemen. És újra képes vagyok nevetni. De ezt csak is Ő láthatja és senki más. Mert szeretem, de a világ felé ugyan olyan ridegnek kell maradnom, mint eddig. *-Szeretlek.*zihálom mikor megszakítjuk a csókot mert minden csepp levegőnk elfogyott.*

-Lehetsz akár milyen őrült. Nem érdekel. Mert szeretlek. *mondom majd megkapaszkodok nyakában mert megpörget. *-Valaki nagyon elemében van. *vigyorgok rá. Majd ismét megcsókolom. Ahogy megtart derekára kulcsolom lábaim. *-Nem vagyok nehéz? *kérdezem ahogy homlokomat az övének döntöm. Csak úgy ragyognak a szemei. És az enyémek is. Az arcát simogatom ahogy átölelem a nyakát. Minden félelmem, és bajom elszál ha vele vagyok. És az érintéseitől megőrülök.*

*Mikor elneveti magát nekem is nevetnem kell. *-Én? Tigris vagy oroszlán? *gondolkodom el majd sunyin rámosolygok. Nyakaköré fonom karjaim és szenvedélyesen megcsókolom. *-Mutasd meg hogy igazam van. Vadász le de vigyázz mert lehet visszaharapok. *mondom és orrom a nyakának dörgölöm majd mélyen beszívom kellemes férfias illatátt. Mellette sose tudom türtőztetni magam. Megvadít a jelenléte, a hangja, illata az érintése. *-Szeretlek. *suttogom fülébe lágyan*

*Kicsit még mindíg szomorú vagyok de megpróbálok rá mosolyogni. *-Igen ami volt elmúlt. *ismétlem meg majd átölelem a nyakát. *-Szeretlek és ténylek sajnálom. Mivel tehetném jóvá?*Kérdezem és rámosolygok. Kisé még mindíg haragszom magamra amiért így viselkedtem pont vele.*-Tudod miért a tigrist választottam? *kérezem ahogy egy ujjal végig simítok a nyakán majd a medálon. *-Mert a tigris a szenvedély és az erő jelképe. Pont olyan mint te.*mondom suttogva az utólsó mondatott. Az arcát cirógatom ahogy a szemébe nézek. Nagyon szeretem és nem akarom elrontani ezt a kapcsolatot az ostobaságaimmal. Mert azt nem élném túl. *-Mit gondolsz? Igazam van? *kérdezem egy csábos mosoly kíséretében.*

*Halványan elmosolyodom mikor nyakába akasztja a medált. Szorosan magához ölel amit viszonzok. *-Nem harakszok elvégre jogosan akadtál ki. A helyedben én is így reagáltam volna...*mondom de elhallgatok mikor megcsókol. *-Csak szégyenlem magam amiért így viselkedtem veled. *mondom és leszütöm a szemem. Féltem attól hogy dühös rám, de az érintései és a csókja másról árulkodik. Hihetetlen hogy még ezek után is ilyen gyorsan megbocsájt. *~Innentől vigyáznom kell. Lehet legközelebb nem tudom ilyen könnyen megbékíteni.~*cikáznak fejemben a gondolatok. Szorosan bújok hozzá. Megnyugtat az ölelése. *-Szeretlek. És nem tudom mi ütött belém. Lehet hogy pillanatnyi elme zavar nem tudom. *próbálok kicsit vidámabban beszélni de nagyon nehéz most.*

*Végig halgatom amit mond. Megértem hogy dühös. A helyében én is az lennék. Sőt dühös vagyok magamra mert kiabáltam vele. Némán át ölel. *-Sajnálom. *Mondom hallkan és viszonzom az ölelését. *-Tudom hogy ez nem segít de ezt hoztam neked hogy bocsánatot kérjek. *Mondom és átnyűjtom neki az üvöltő tigrist ábrázoló medált, ami egy vékonyabb bőrszíjon lóg. Nem merek felnézni rá mert nem akarom látni a dühöt és a szomorúságot a szemében. Mert tudom hogy miattam van. *- Remélem meg tudsz bocsájtani. *mondom neki és homlokomat mellkasának döntöm.*

*Reggel elég rossz hangulatban ébredek. Miután felkelek rögtön a fürdőbe megyek. Ma valahogy nem bírok kedves lenni Stevenel sem. Folyamatosan csak morgok és kiabálok vele pedig nem ellene irányul a dolog. Jobbnak látom lelécelni mielőtt valami olyat mondok amit magam is megbánok. A Fekete piacon töltöttem az időm nagyrészét. Sikerült némileg lenyugodnom és miután beszéltem Hakuval szinte teljesen lenyugodtam. A piacon szerzett ajándékkal visszasiedtem a fogadóba. A szoba ajtóban meghallom ahogy gitározik. Halkan megyek be a szobába és az ajtónak támaszkodva hallgató énekét. Ahogy figyelem a szöveget könnyek gyűlnek a szemembe. *- Az enyémen meg csak te. *mondom hallkan és lehajtom a fejem. *-Nagyon sajnálom a reggel történteket. Nem ellened irányult a haragó. Csak elég rossz passzban ébredtem. Nem épp az én napom a mai. Sajnálom Steven. *mondom de nem mozdulok az ajtóból. Félek hogy dühös rám. És igaza is lenne. *