Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Bolgár mágustanoda tehetséges tanítványoknak
Belépés
Leírás
Staff
Legutóbbi témák
» Vendégeknek! Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by Kaen el Jericho
*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?
Szerző
Üzenet
Merilien Marsillea
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 153 Kaszt :
*Ahogy belépek a terembe, észreveszem a srácot, aki lassan felkönyököl a párnákról és végigmér. Halkan kuncogva kérdezek rá, hogy kényelmesek-e a párnák és kicsit közelebb sétálok a sráchoz. Én is megnézem magamnak és bizony hevesebben kezd el verni a szívem, ugyanis tényleg igen csak dögös férfiról van szó. Az arca nagyon helyes, igéző szemei vannak, és a teste sem utolsó, sőt! Azonban az arcán lévő furcsa heg elgondolkoztat, és biztos vagyok benne, hogy nem fogom tudni tartani a számat és rá fogok kérdezni, de nem most. Azért ennyire pofátlan még én sem vagyok. Látom, ahogy végigmér és elvigyorodom, majd felemelem a kezemet és lágyan megpördülök a levegőben.* - Tetszem? *nevetek fel csengőn. Nem hogy idegesítene, inkább mulattat, ahogy végigmér a srác.* - Na, akkor menj arrébb! *nevetek fel határozottan, majd leheveredek a párnákra lendületből, így kicsit forgok is és nekicsapódok a srác oldalának.* - Ehh. Bocsi. Tényleg tök jó itt fetrengeni! *fekszem el, felhúzom az egyik lábamat, és a kezeimet a tarkóm alá teszem.* - Pedig a Szexi Ideges igencsak vonzó név. Liam... * ízlelgetem a nevet ábrándosan, majd oldalra fordulok, egyik kezemmel támasztva meg a fejemet és úgy nézek fel a fiúra.* - Én Merilien vagyok. Tetszik a neved. *jelentem ki csak úgy és mosolyogva nézem a fiú arcát.* - Ez... *emelem fel a kezemet, és húzom végig a fiú sebhelyén lágyan, alig érintve a bőrét* - ... mitől van?
Liam Ramsay
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 102 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a silver.
*Szóval csukott szemmel pihenek, hallgatom a csendes és élvezem a rövid nyugalmat, ugyanis már messziről meghallom, hogy valaki közeledik, majd az ajtó is nyílik és halk kuncogás üti meg a fülem. Az biztos, hogy lányról van szó, mert hang alapján más nem lehet, úgyhogy azért erre már tényleg kinyitom a szemem és fel is könyökölök, hogy megnézzem magamnak, kiről is van szó. Nem rossz bőr, szó se róla. Mindig azt mondják a vörösökről, hogy kivételesek, vadmacskák, bár még nem volt dolgom vörös lánnyal, úgyhogy ennek a mendemondának nem tudok helyt adni. A kérdésére kicsit arrébb húzódok, végülis a terem szinte tele van párnákkal, és megpaskolom a magam melletti területet.* -Szia! Azt hiszem azt akkor tudhatod meg leginkább, ha kipróbálod. *Lehengerlő mosolyt villantok rá finoman felhúzva a szemöldökömet. Nem vagyok véla, még a felmenőim között sincs ilyesmi, de mindig is tisztában voltam vele, hogy azért nem nézek ki rosszul, vérfarkasként pedig az izomzatom is jóval kidolgozottabbá vált, mint egy átlag emberé. Apró külső hibám a heg, ami a szemem alatt fut, de igazság szerint ezt meg úgy veszem, hogy inkább extra jellegzetességet ad, mintsem hátrányként kéne kezelni. És persze ennek kapcsán mesélhetek nagy és hősies tettekről, hogy levegyem a hölgyeket a lábukról, amikből persze semmi sem igaz. Aztán pedig látványosan végigmérem a leányzót, amikor közelebb ér, és megáll mellettem, letekintve rám, bár szó se róla, erre a ruhára inkább én néznék le felülről...* -Egyébként Liam vagyok, hogy ne kelljen a későbbiekben egyszerűen szexi idegenként emlékezned rám. *Mondom el a nevemet is egy röpke körítéssel, hiszen az övé még nem derült ki.*
Merilien Marsillea
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 153 Kaszt :
*Fantasztikus idő van és ez meg is látszik rajtam. Egész nap vásárolgattam, és odakint voltam, azonban most már eléggé elfáradtam. Lulu nagyban tervez és rajzolgat a szobába, így nem akarom őt zavarni. Elhatározom hát, iszok egy kis teát, azonban valahogy a Nuygalom termébe lyukadok ki. Besétálva megtorpanok először is azért, mert ez nem a teázó, másodszor pedig azért, mert egy félmeztelen pasi fetreng a párnákon. Kimeredt szemekkel nézek a srácot, majd egy halk kis kuncogás hagyja el pirosra rúzsozott ajkaimat.* - Szia! Kényelmesek azok a párnák? *köszöntöm vidoran a srácot és egy csábos mosolyt vetve rá lépdelek közelebb. Fehér szandálom lágyan csattan a padlón, miközben megigazítom a karkötőmet a kezemen. Hajam most ki van engedve és lágy hullámokban omlik a vállamra. Egy piros pánt nélküli felső van rajtam, mely szépen kiemeli idomaimat és egy röbid farmer short. Egész kellemesen érzem magam és az is látszik, hogy egész nap odakint vagyok, mert szépen lebarnultam, ami igazán jól mutat hosszú lábamon. Lassan a fiúhoz sétálok és mosolyogva, kíváncsian csillogó szemekkel nézek le rá és remélem, hogy elég jó fej ahhoz, hogy én is kipróbálhassam a párnákat.*
*Egyszerűen nem bírom elviselni a gyereksírást, már konkrétan pattanásig feszültek az idegeim, szóval muszáj volt eljönnöm Peteréktől. Nem tudom, hogy bírják, de hogy én nem leszek ilyen marha, az tuti biztos! Eszem ágában sincs gyereket csinálni, mázli, hogy vérfarkasként erre rendkívül kicsi is az esélyem. Azért mentem le hozzájuk, hogy segítsek kicsit, mert azt azért csak illik, de ennyi idő alatt is arra a következtetésre jutottam, hogy máskor inkább előre egyeztetek és teszem azt akkor megyek, amikor tudom, hogy mondjuk Ella pont sétálni vitte a kicsit. Úgy legalább nyugis és csendes a ház. Szóval kissé nyúzottan és fáradtan lépek be a nyugalom termébe. Nyugalom, az most nagyon durván kell nekem! Belököm tehát az ajtót, majd egy röpke ugrással vetem magam a párnák közé, hogy aztán a hátamra fordulva nyújtsam ki a hátam. Régen éreztem, hogy mennyire nagy dolog is a csend. A világoskék-fehér kockás inget kigombolom végig, hogy ne süljek meg, mert bár vérfarkas vagyok és jobban bírom a hőt, attól még érzékelem, hogy határozottan dög meleg van. A két karomat a fejem alá teszem és lehunyom a szemem, egyszerűen csak élvezem a nyugalmat.*
Alise Ellwood
Főkarakter : főkarakter Hozzászólások száma : 316 Kaszt : Üzenőláda :
Köszönet érte Felicitynek ^^
*Alise békésen üldögél, Cat puffogva, durrogva jön és megy , Alise egyre több barátra tesz szert Cat pedig kezdi elveszíteni őket. Egyikőjüket mindig a jószándék vezérli, bár néha pont azz ellenkezője látszik, a másika pedig szinte mindig azon ügyködik, hogy kiszúrjon valakivel, és mindezt nyájasan teszi. Olyan, mintha egymás teljes ellentétei lennének. Legalábbis eddig úgy néz ki. Alise érdeklődő kérdéseire rideg elutasítás a válasz, bár ez nem meglepő. Cat számonkérő kérdésein jót derül, mint egy kisgyerek, nem egy embert akasztott már ki végletet nem ismerő jókedvén.*-Persze, hogy tudomásul vettem, bár nem volt rá szükségem.*A viszont szónál kissé felvont szemöldökkel néz a lányra, aki folytatja mondatát így már megérti, és nevet rajta, de sikerült kicsit visszafognia magát ami lássuk be ebben a teremben nem sokat ér. Tudatosan szorította vissza jókedvét, hiszen annyit már megtudott a lányról, hogy ez nem tetszene neki.*-Eszembe sem jutott, hogy Deyannak beszámoljak az ügyes bajos dolgaidról. Az tény, hogy barátok vagyunk, de attól én még nem vagyok pletykás. Különbenis kicsit rég láttam már Deyant. Lehet, hogy csináltál vele valamit?* Kérdezi viccelődve Cattől, hiszen tudja, hogy képes lenne rá, azonban ezt nem feltételezi.*
* Hangos viharzásával úgy látszik igen csak nagy feltűnést keltett a folyosón császkáló diákok körében, de ez a tény tökéletesen hidegen hagyja. Vagy egy bunkó megjegyzéssel, vagy pedig egy dühös legyintéssel nyugtázza a dolgokat. Fogalma sincs kiket küldött a jó édes tudjuk hová, de most olyan feszült, hogy nem érdekli, majd ha valaki panaszkodik emiatt, kimagyarázza magát, most ehhez egyáltalán nincsen türelme. Hangos puffanással vágja a falnak a nyugalom termének ajtaját, ami elég erősen vissza is csapódik, de szerencsére olyan sebesen tipeg be, hogy nem találja el. Végigpásztázza tekintetével a termet, s megállapítja, hogy bizony nincsen egyedül. Alise Ellwood áll vele szemben, a lány, aki iránt fogalma sincsen hogy milyen érzelmeket tápláljon. Rossz szemmel azért néz rá, mert tudja, hogy Deyan haverja, és hogy inkább mellette áll, jó szemmel azért, mert kedves leányzó, csak az a fiú vonta bele ebbe az egész bosszús dologba. Áhá! Ravasz mosoly húzódik a szájára, hajaj, valami megint megfordult agytekervényei között. * - Üdv. * Biccent egyet kissé ridegen, de aztán vonásai enyhülnek egy picit, bár még így sem közelíti meg a mosolygást. * - Ennek örülök, hogy láttad. Remélem tudomásul is vetted. Viszont... Nem értem, miért kéne pont neked elmondanom mi történt.... Mint ahogy az kiderült, szoros "barátságot ápoltok Deyannal, - a barátság szót szándékosan megnyomta - így nyilván ha valami olyat mondok, beszámolsz neki. Nemde? Javíts ki, ha tévedek. * Válaszol kimérten és gúnyosan, de magához képest egészen elviselhetően. Abbahagyja a körözést, és ölbe tett kézzel figyeli a lányt, remélve, hogy az nem szándékozik felállni a helyéről, mert ha valaki magasabb nála az annyira lealacsonyító tud lenni.... *
Alise Ellwood
Főkarakter : főkarakter Hozzászólások száma : 316 Kaszt : Üzenőláda :
Köszönet érte Felicitynek ^^
*Alise nem világbajnok koncentrációban és odafigyelésben, ami egy varázsló számára elég kellemetlen. Minden varázslathoz szükség van a koncentrációra főleg azokhoz amelyeknek időtartama hosszabb, több perces vagy akár egy órás. Ezért is tökéletes számára az a könyv amiben elmerült, ugyanis ebben rövid 2-3 oldalas történetek sorakoznak, nem függnek össze, de mindegyik tartalmaz valami féla fajta tanulságot. De még így is képs volt elkalandozni, és ülő őozíciójáből egy fekvőt alkotni. Könyvét a plafon felé tartja, térdei fel vannak húzva. Azonban még álmából is felverte volna az a nagy zörej amit valaki az ajtóval okozott, egy "egyszerű" kinyitással. Fejét lassan az ajtó felé fordítja, hogy lássa ki az akinek tényleg szüksége van a nyugalom termére. Le lehetett szűrni, hogy aki így nyitja ki ezt az ajtót annak vannak gondjai rendesen. Amikor meglátja, hogy Cat volt az aki ilyen indulatosan tépte fel az ajtót, kissé elcsodálkozik, bár nem csoda, hogy összefutottak elvégre egy iskolába járnak, mégha az egy hatalmas intézmény is. Hamar felül, és egy halovány mosollyal szól a feszült lányhoz.*-Á Cat. Szervusz. Mi újság, rég találkoztunk?*Érdeklődve néz a lányra, mindenféle hátsó szándék nélkül.*-Láttam az üzenetet a Falon. Mi történt? Rég volt már ez a Deyan ügy, így nem értem, hogy miért most írtad ezt ki?* Mondata utolsó pár szavához érve összecsukja könyvét és szépen visszateszi a táskájába, miközben kíváncsian vár a lány válaszára.*
* Ha valamikor, akkor most fortyog, nem is kicsit. A tegnap vitája Bellával olyannaiyra felzaklatta, hogy két napja ezen idegeskedik megállás nélkül. Alig fél órát aludt az éjszaka, abból is felverte a szörnyű rémálma, amit jobb nem részletezni... Feszültséglevezetésképpen kiírta az üzenőfalra amit gondol, ez hátha segít egy icipicit abban, hogy szálljanak végre le róla. Hihetetlen, hogy magában már réges rég lezárta ezt a témát, de még mindig vannak olyan emberek, akik az orra alá akarják dörgölni hogy márpedig igenis megváltozott, és rossz irányba. De akárhogyan is fognak alakulni a dolgok, ő nem hajlandó elismerni mit tett. Nem ő volt, aljas rágalom amit egyesek terjesztenek, kész. Nem túl nagy homlokán az ér szinte kidülled az idegességtől és a dühtől, kék csíkot festve márvány fehér bőrére. Iszonyatosan feldúlt, ezért szüksége van egy olyan helyre, ahol picikét le tud nyugodni... A válasz tök egyértelmű. Még így, hót dühösen is képes figyelni a külsejére, ezért kivesz valami extravagáns göncöt, szép, botrányos cipővel, sminkel, hajat igazít és már indul is. Sebesen rója a folyosókat, ha valaki leszólja a ruháját, olyan cifrát káromkodik, hogy még a saját füle is kettéáll tőle. Pillanatokon belül megérkezik a terembe. Szinte kicsapja az ajtót, és villámgyorsan néz körbe. * - Bakker... * Nyugtázza egy halk szitkozódással, hogy márpedig nincs egyedül, s már fordulna is vissza, hogy keressen valami titkosabb helyet... Igazán számíthatott volna társaságra, elvégre rengeteg diák van a suliban aki idegeskedik bármi miatt, és mivel ez egy nyilvános hely, elég nagy a valószínűsége, hogy nem lesz egyedül egy ilyen nyugis helyen. Tekintetével gyorsan végigméri a lányt, majd úgy dönt, mégsem megy el. Halkan becsukja az ajtót, és lassú léptekkel körözni kezd. Elég hátborzongató lehet azokkal a hatalmas körmökkel. *
*Kissé szokatlan, hogy Alise nem a Kúriát körül ölelő természetet járja, de nem árt a változatosság. Lasú léptekkel közelíti meg a Nyugalom termét. A kinti erdőkkel, ligetekkel ellentétben az iskolai termeket úgy ahogy tudja, hogy melyik merre található. Amikor belép a terembe örömmel látja, hogy nincs itt senki, így egyedül tud gondolkodni egy kicsit. Kevesen tudják róla, hogy bohókás, természete ellenére, nagyon mélyen el tud merülni szinte Világmegváltó gondolataiba, sokkal bölcsebb, mint amilyennek első körben látszik. Táskája természetesen nála van, van benne enni inni való, hátha fél óra múlva rátör az éhség. Előveszi egyik kedvenc könyvét melynek címe A bölcsesség szirmai. Csend van idebenn, de nem az a magányos nyomasztó csend, hanem békés, és nyugtató, nincs itt senki.*
-Igen igazad van. *Hagyja rá a lányra egy kis nevetéssel, bár ő erről másképp gondolkodik. A maga részéről ki nem hagyna egy ilyen kalandot sem.* //az más kérdés, hogy nem feltétlenül Deyant fogom vinni a mesére, majd még kitalálom. // *A testvérei említésétől rossz kedve lesz, és egy rövid időbe valóban beletelik, hogy ugyanolyan felszabadult legyen, mint eddig, és a nevetése is picit erőltetett lesz, de ugyebár ezt egyelőre Ági nem tudhatta még róla, mert nem beszéltek ilyesmiről eddig.* -Nagyon szívesen. És persze, bolgározunk. Még van egy pár feladat, amit nem ellenőriztem, igaz? *Kérdi ismét jókedvűen, és ezután már csak a bolgár nyelv szépségeit tanulmányozzák. Amikor vége az órának és Ági elindul ki a nyugalom terméből, Deyannak eszébe jut egy fontos dolog, amit mindenképp tisztázni akar. Sunyiban előveszi a mágikus fényképezőgépét, és csattint vele egy képet Ágiról hátulról, lehetőleg úgy, hogy a bolgár könyvek is látszanak a kezében. Egy Beatrix nevű lánnyal is találkozott már párszor, aki a megszólalásig hasonlít Ágira, és szeretne valamiféle magyarázatot kapni rá, hogy hogy van az, hogy egyszer Áginak adja ki, aki nagyon is jól ismeri Deyant és csak alapfokon tud bolgárul, máskor pedig Beatrixnak, aki alig ismeri Deyant és folyékonyan beszél bolgárul.*
Marco Mimieaux
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 184 Kaszt :
- Amúgy sem jó időben érkezni egy bálra. *kuncog magában Ági, hiszen tényleg nem sok kedve van az efféle kalandokhoz, hiszen a gyakorlati órákon sem nagyon szokott jeleskedni, inkább csak hátul kullogva jósolgat, vagy ilyesmi. Meghagyja ezeket a dolgokat a határozottabb emberkéknek. * - Szívesen tanítok neked. *mosolyog a lány, habár azért kicsit meglepődik, hogy olyan egyszerű táncot, mint a keringő, nem ismer a srác. De hát végül is nem mindenki ismerhet ilyen komoly táncokat. Nem is biztos, hogy ezekre lesz szükség a bálon. Mikor a testvérek kerülnek szóba, Deyan szeméből eltűnik a jó kedv és a csillogás és megemlíti, hogy élt egy harmadik húga is, csak ő meghalt.* - Oh... Ne haragudj, nem tudtam. Részvét! *szólal meg Ági és totál rosszul érzi magát, hiszen nem akart ilyen szomorú dolgot felhozni, de hát nem tudhatta... Ezért is szeretne többet megtudni a fiúról, hogy ne fusson bele ilyen kellemetlen helyzetekbe. A szomorúság azonban nem tart sokáig, habár sejti, hogy elég nagy erőfeszítésébe kerül a fiúnak, hogy ezek után jó kedvet produkáljon. * - Oh, köszönöm. *pirul el ismét a lány, majd sóhajt egyet.* - Akkor bolgározunk? *mosolyodik el és veszi elő a gyakorló feladatokat, hogy átnézzék, jók lettek-e. Az biztos, hogy ez az óra még kellemesebb hangulatban fog telni, hiszen most már tudja, hogy meg fog jelenni a bálon, méghozzá nem akárkivel, hanem Deyannel.*
-Igen, meglepetés. Senki nem tudja, mi fog történni, talán még a tanárok sem. Valami egyszerű kis feladatot szoktunk kapni. *Magyarázza a kaland mibenlétét, majd egyszerűen csak vállat von arra, hogy a meglepetést kihagyja.* -Az annyira nem fontos, az érdekes része a bál lesz. Én ott leszek, mert szeretem a meglepetéseket meg a kalandokat, de nem fogok megharagudni, ha később jössz. *A táncok felsorolására tágra nyílik a szeme, egészen meglepte, hogy ennyi sokféléhez ért.* -Az jó, akkor majd taníts meg rájuk. Biztos lesz alkalmunk rá, hogy az alapokat megtanuljam. *A testvérei emlegetésére nem egészen úgy válaszol Deyan, ahogy azt talán várná Ági, mert a mosoly lehervad az arcáról és a szeméből is eltűnik a csillogás.* -Igen, két húgom van. Volt egy harmadik is, aki velem egy korú volt, csak ő... Meghalt. *Mondja picit szomorkásan, de vesz egy nagy levegőt, és csak azért sem engedi, hogy megtörje az idillt Ann halálának emléke. Ági következő kérdésére viszont ismét vidám lesz és egy jó ízűt nevet rajta.* -Dehogy is. Ez igazából... meglepetés volt... Neked. *A szemébe visszatér a csillogás, kíváncsi, hogy mit fog erre mondani a lány.*
Marco Mimieaux
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 184 Kaszt :
*A poénra csak nevetnek egy jót együtt, habár mindenképpen jól esett a lánynak az ölelés. furcsa, hogy mennyi minden apróság tud örömet okozni egy embernek! Mikor Deyan elmeséli, hogy általában a bálok előtt szokott lenni valami kaland,a lány értetlenül vonja fel a szemöldökét.* - Gondolom, valami meglepetés, nem? *kérdez vissza, hiszen a kalandok nem megtervezve vannak, azok egyszerűen csak éppen akkor szoktak megtörténni.* - Lehet, hogy én kihagyom meglepetés, és később érkezem.*pirul el a lány és süti le a szemét. Nem szereti a meglepetéseket, ellenben Trixivel, aki rajong értük.* - Én szeretek táncolni keringőt, palotást. Az magyar tánc. *teszi hozzá magyarázatképpen a lány mosolyogva és eszébe jut, mikor édesapjával táncoltak palotást az egyik rendezvényen. Mennyire hiányzik neki az édesapja! Karácsony óta nem volt otthon, úgyhogy most már ideje lenne hazamennie, de jól érzi magát itt az iskolában, és gyakran váltanak levelet is az apjával, így azért tartják a kapcsolatot. A locsolásos kérdésre természetesen Ági választ kap és felcsillan a szeme.* - Két lány testvéred van? *kérdez rá, hiszen ezt eddig nemtudta, de mindenképpen érdekli a fiú családja. Mikor előkerül a kölni, Ági kuncogva bólint egyet a versikére,és hajtja oda a fejét Deyan-hez, aki rá is löttyint egy kis kölnit.* - Mindig kölnivel sétálsz? *céloz arra a lány, hogy már két napja elmúlt húsvét, mégis a fiúnál még mindig ott van az illatos kis üvegcse.*
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 11:59 am
-Igen, elég ijesztő tudok néha lenni. *Üti el poénnal a dolgot, és így most már ketten nevetnek együtt... A bálra helyeslően bólogat.* -Igen. Előtte mindig szokott lenni valamilyen izgalmas kaland, és utána tánc hajnalig. A gond az, hogy én egy picit falábú vagyok, nem igen tudok táncolni, de azért valamit majd próbálkozok. Annyit tudok, amennyit a suliban tanultam a bálokon. ~Az előzőn például ott voltam Bellával. Hogy is nézett ki az arca? Hékás. Nem tudom felidézni. Csak a kék haj van meg...~ ~Végre valahára. Azt hittem, soha nem szabadulsz meg tőle.~ *Mondja a daimón boldogan, ahogy látja, hogy Deyan elméjében kezd halványulni az exe képe. Helyette egy bizarr kép van, Ági arcának éles képe, de kék hajjal és fehér szárnnyal... Borzalmas az összkép, de már jó úton jár. Inkább nem is gondol a múltra, és a jövőt képzeli el, ahogy táncolnak Ágival a parketten... Ez valamiért sokkal életszerűbbnek látszik, pedig csak a jövő. A gondolataiból Ági kérdése zökkenti ki, miszerint locsolt-e már meg valakit.* -A két testvéremen kívül senkit... Viszont... Épp itt van a zsebemben a kölni... *Mondja elmélázva, majd előhalássza a zsebéből a kelléket, és szembe áll Ágival. Igen, direkt hagyta benne, gondolt rá, hogy meglepi ilyennel Ágit.* -Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni? *Mondja el az ilyenkor hagyományos verset, és amennyiben szabad, úgy kap egy pici adag kölnit a hajára.*
Marco Mimieaux
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 184 Kaszt :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 11:41 am
*A meghívás igen váratlanul érte a lányt, hiszen nem gondolta volna, hogy bárki meghívja - és főleg nem Deyan. Az tény, hogy neki örül a legjobban, hiszen fiúk közül vele áll a legközelebbi kapcsolatba, így mást nem is nagyon tudott volna elképzelni. Hacsak nincs egy titkos rajongója neki - vagy másik énjének -, de ez nem valószínű. Így hát ő is nagyon örül, mikor a fiú meghívja a bálba, mosolyogva pislog hol Deyan-re, hol Hesterre. Az ölelés váratlanul éri, így ideje sincs visszaölelni, pedig jól esett volna neki, hiszen érezhette volna a fiú közelségét, amit eddig még nem nagyon sikerült neki. Mindketten elég félénkek ilyen értelemben, és Áginak eszébe nem jutna megöleli őt. A gyors ölelésre kissé döbben képet vág, majd mikor a fiú bocsánatot kér, lágyan legyint egyet.* - Semmi baj, csak megijedtem. * neveti el magát a lány.* - Én is örülök, hogy elmehetek, mert egyedül nem akartam. Pedig biztos szép lesz a bál. *mosolyog a leányzó és kicsit megvonja a vállát, és ismét picit elpirul. Úgy tűnik, hogy ez a pír már hozzá tartozik az arcához, amikor a fiúval beszél.* - Köszönöm, igyekeztem sokat gyakorolni. És jó tanárom van. *neveti el magát halkan a lány és Deyan szemébe néz.* - Locsoltál fel lányt ebben az évben? *kérdezi meg váratlanul Ági, hiszen kíváncsi, hogy vajon a fiú mennyire tartja be a hagyományokat.*
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 11:34 am
*Hitetlenkedve hallja a hírt, mi szerint nem hívta meg senki.* ~Na persze. Vagy inkább egyszerűen nem akar menni. Bár érthető, nem lehet mindenki bulizós alkat...~ ~Várj már, adj neki még egy másodpercet.~ *Mikor a daimón elmondja gondolatban a véleményét, Ági szembefordul vele, és elmegy vele. Deyannak ettől fülig ér a szája, és szóhoz nem tud jutni pár pillanatig az örömtől, illetve váratlanul megöleli Ágit... Majd gyorsan elereszti, és bocsánatkérő szemmel néz rá.* -Khm. Bocsánat. Ne haragudj. Csak örülök, hogy eljössz és valami jó is történik mostanában... Annak meg kifejezetten, hogy bolgárul mondtad. *Szabadkozik egy sort halkan, az orra alatt mormogva, de még mindig ott a nagy mosoly az arcán. A karácsonyi bál is szóba kerül... Akkor volt friss a szakítás és épp a szobájában kuksolt.* -Sajnos nem tudtam arra elmenni, de szépek szoktak lenni a bálok. Haza kellett mennem. ~Igen, és majdnem felmentél az égi hazádba. Többet ilyet ne csinálj, ha egy mód van rá. Én szeretek élni.~ *Élcelődik egy sort Hester Deyannal, majd Ági is elmeséli a magyar szokásokat.* -Igen, akkor ez elég hasonló a két országban. A falusi hagyományok része nálunk is a piros tojás meg a többiek. Egyébként... Nagyon sokat fejlődtél, egész szépen haladsz már. Az utolsó mondatodban összesen két hiba volt, piros tojást adnak és némi szórendi hiba. De ha megpróbálkozol egy alapfokú nyelvvizsgával, tuti menni fog. *Jelenti büszkén, egy részben magára, másik, nagyobb részben pedig Ágira.*
Marco Mimieaux
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 184 Kaszt :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 11:17 am
*A kezdeti zavartság hamarosan kellemes légkörbe csapódik át, ugyanis rátérnek az egyszerű, semleges témára, a húsvétra. Na igen, az biztos, hogy igen fontos és kellemes ünnep ez. Deyan elmeséli, hogy Bulgáriában hogyan is mennek a dolgok, Ági pedig mosolyogva hallgatja a fiút és néha bólint egyet. Mikor a srác befejezi, már nyitná a száját, hogy elmesélje, hogy Magyarországon hogyan is mennek a dolgok, de a fiú egy másik témát hoz fel; a Húsvéti bált. Nyakig elpirul és el is mosolyodik zavarában. Lesüti a szemét és úgy válaszol.* - Nem terveztem elmenni, mert nem hívott meg senki még. *válaszol a leányzó, majd felnéz Deyan szemébe és lágyan bólint.* - De köszönöm a meghívást, elmegyek veled! *jelenti ki és igen csak büszke, hogy lesz párja a bálon és hogy ott lesz. Bár egy kicsit tart attól, hogy a fiú ex- barátnője mit fog ehhez szólni, de hát végül is már szakítottak, akkor miért lenne baj, hogyha Deyan más lánnyal megy? Igyekszik nem vigyorogni és boldogan tapsikolni, de nem nagyon tudja lemosni az arcáról a mosolyt. A pirulás már kicsit elhalványult, de még mindig nem tűnt el teljesen a lány arcáról.* - Biztos nagyon szép lesz a bál. A karácsonyi szép volt. *gondolkozik el kicsit a lány mosolyogva, majd a füzetére néz.* - Húsvét. Magyarországon is hasonló hagyomány van. A fiúk locsolnak kölnivel és verset mondanak, a lányok festenek piros tojás és adnak fiúknak. *mondja el tőú mondatokban a leányzó kisebb-nagyobb nyelvtani hibákkal, de végül is érthetően a dolgot. Habár gondolatban már azon filózik, hogy milyen ruhát is viseljen a bálon.*
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 11:09 am
-Igen, én is... Siettem, hogy minél hamarabb... ~Láthassalak.~ jöhessek. *Mondja még mindig zavarban, de aztán végre kellemesebb, semleges témák felé terelődik a szó, a hagyományok felé. Kinyitja Ági képes szótárát, és abból mutogatja a fontosabb szavakat.* -Hát, falun azt szokták csinálni, hogy a fiúk és lányok beöltöznek népviseletbe, és a fiúk körbejárnak házról házra, és a lányoknak locsoló verset mondanak, és hideg vizet locsolnak rájuk. Szerintem kicsit fura szokás, és már nem sok helyen divat. Kialakult olyan szokás, amiben a locsoló vers még megvan, de népviselet helyett inkább öltönybe öltözünk, és csak kölnivel locsoljuk meg a lányokat. Mi is ezt szoktuk odahaza csinálni persze. *Kis szünetet tart, majd nagy levegőt vesz, és rátér a másik témára, amit a daimónja szerint már rég meg kellett volna tennie...* -A Nezában pedig van egy másik szokás is. Mint láttad, húsvéti bál lesz, egy táncos mulatság, ahol a fiúk hívják el a lányokat. Van már párod, akivel menj? Mert ha esetleg nincs, akkor... meghívlak én.*Kezdi puhatolózva, mert hát milyen ciki lenne, ha kiderülne, hogy egyébként meghívták, sőt versengenek érte a srácok.* ~Egy ilyen lány után? Naná. Biztos van egy csomó jelentkező.~ *Gondolja magában Deyan, de azért reménykedik a kedvező válaszban... A végét egy szuszra mondja el, hadarva, lehet, hogy a lány nem is ért belőle semmit.*
Marco Mimieaux
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 184 Kaszt :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 10:32 am
*A terembe érkezvén Ági lecsüccsen az egyik asztalkához, majd hamarosan Deyan jelenik meg. Úgy tűnik, hogy ő is kicsit hamarabb érkezett, mint a megbeszélt fél 1, így Ági lopva elmosolyodik.- - Igen, hamar végeztem ebéddel. *válaszol mosolyogva a leányzó és elpirul Deyan elszólásán, miszerint örül neki.* - Köszönöm. *motyogja zavarban, majd a feladatra összpontosít. Húsvét, magyar - bolgár hagyományok. Eszébe jut a bál is, amire nem szándékozik elmenni, hiszen egyedül minek menjen egy bálba? Eljátszik a gondolattal, hogy talán Deyannel az oldalán elmehetne, de az elég félre érthető lenne, és különben is, nincs annyi bátorsága, hogy elhívja a fiút.* - Rendben. Hayományok. *firkantja fel a füzet tetejére a sócskát a lány először magyarul, majd bolgárul is.* - Elmondod nekem, mik a hagyományok Bulgáriában? *kérdez rá a leányzó habár kicsit még mindig töri a nyelvet, de láthatóan, észrevehetően javul a nyelvtudása, mióta Deyan segít neki.*
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 10:28 am
*Deyan érkezik a Nyugalom termébe, hogy tovább folytassák a bolgár órákat Ágival. Ma ebéd utánra beszélték meg a találkozót, de mivel ő is izgatott a találkozó miatt, elég hamar megebédelt, hogy aztán a Nyugalom termében várakozhasson a lányra. Arra számít, hogy majd fél egy-egy óra körül toppan be a lány, így először csak nagyjából megy, mint a vaklégy a teremben egy szabad helyet keresve. Azonban gondolataiból egy Ágihoz hasonló lány zökkenti ki, akire ha ráösszpontosít, felfedezi, hogy az valóban Ági.* -Jé, szia. Te már itt vagy? Azt hittem... Mindegy, örülök neked. Mármint... *Mondja hebegve-habogva, látszik rajta, hogy ő is kissé zavarba jön a lány láttán. Mellé húz egy fotelt és gyorsan összeszedi magát, hogy az órára tudjon összpontosítani.* -Szóval... Arra gondoltam, hogy ugyebár most volt húsvét, legalább is bolgár hagyomány szerint, úgyhogy az ehhez kapcsolódó szavakat, kifejezéseket vennénk. Meg megpróbálhatod elmesélni, hogy miben más, miben hasonló a magyar szokás a bolgártól, természetesen bolgárul. *Magyarázza el az általa kitalált feladatot, közben daimónja viszont egész másra bíztatja...* ~Na gyerünk. Hívd már el bulizni. Rajta!~ *Deyan inkább csendben marad gondolatban, ugyanis a kérdéssel kapcsolatban vegyes érzései vannak... Még mindig szereti Bellát, bár az ugyebár kikosarazta...*
Marco Mimieaux
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 184 Kaszt :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Ápr. 03, 2013 10:07 am
*Ebéd utánra beszéltük meg Deyan-nel a mai bolgár órát. Az igazat megvallva kicsit izgulok, hiszen valahogy... Olyan furcsa a fiú közelében lenni. A bolgáron kívül igen sokat szoktunk beszélgetni és ő is elég sok mindent mond el magáról. Én is szoktam magamról mesélni, elmondtam, hogy Magyarországon éltem, csak el kellett költöznöm ide a nagybátyámhoz. Azt nem mondtam el ,hogy miért, de úgy érzem, hogy az első, akinek elmondanám, talán Deyan lenne, hiszen egészen közel kerültünk egymáshoz ez alatt a pár alkalom alatt. Nem tudom, hogy miért, de valamiért megbízom a fiúban. Kicsit belepirulok a gondolatba, és a táskámmal együtt sétálok be a Nyugalom termébe. A fiú még nincs itt, ami ismét kisebb pirulásra ad okot, és gyorsan az órámra sandítok. Igen, egy kicsit előbb jöttem. Siettem az ebéddel, hogy ide érjek és ezért kicsit zavarban vagyok. Lepakolok a kis asztalhoz, kirakom a füzetemet, a szótárt, a gyakorló feladatokat, amit a fiú adott, és a tolltartómat. Majd elcsüccsenek az egyik kellemes babzsákban, és úgy várakozok rá. Egy egyszerű farmerszoknya van rajtam, fekete vastag harisnya, fekete magas szárú magas sarkú és egy piros garbó. Nem öltöztem ki - annyira... De azért egy leheletnyi szájfény és pirosító is került ma az arcomra, a hajamat pedig lófarokba fogtam.*
Kyle Peters
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 311 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a dimgray.
*Igazából annyira sose zavarta ez a Nicolasos dolog. Jó persze időnként esnek neki rosszul dolgok hellyel-közzel, de nem annyira halálos, és már egészen megszokta ezt a fajta kötöttséget. A válasz hallatán csak nevetve felráz.* -Az nem az igazi, ha úgyis tudom, hogy hagysz. *Azért az tény, hogy kardpárbajban ő nyerne, erre azért csak mosolyog, kell is az önbecsülés na, ha egyszer egy lány erősebb nála, akkor is, ha vérfarkas és ez tényleg okot ad rá. A kérdésre csak röviden felnevetve rázza meg a fejét...jó ez azért lehet, hogy összességében bántó lehet, de Ari amúgy is csak viccelt nem?* -A sorba? Dehogy, eszembe sem jutott sosem! Amúgy is...lássuk be tiszta ciki lenne, nem elég, hogy erősebb vagy nálam, több pasid volt, mint ahány kapcsolatom neked eddig összejött. *Jó a nullát azt rendkívül könnyű űberelni, szó se róla. A lényeg, hogy végülis talpra kecmereg Ari erejének hála, aztán irány a szobája. Azért altatót azt nem fog kérni, maximum ha nincsenek bent a szobatársak, mert az már tényleg tiszta ciki lenne. Egy betakarás és egy jóéjt puszi nem, az még menő is, de azért az altatódal nagyon is. Így se jár bulzini, dolgozik, korán fekszik...nincs kifejezetten durva imidzse.*
*Ő is érzékelte, hogy Nicolas hogy viszonyul Kyle-hoz, és valljuk be, nem annyira rajong érte, na meg Chris és Noel most ott vannak egymásnak meg Rashnynak. Nem érzi hanyagolva magát vagy ilyesmi, de mégis inkább Kyle-on lóg mint hogy oda furakodjon be állandóan, van ott eleget így is.* - Jaj, ugyanmár. Hagylak nyerni. Néha. *Mondja vigyorogva, majd megvonja a vállát.* - Kardpárbajban amúgy is te nyernél. *A következő mondatra viszont felvonja a szemöldökét.* - Eddigi hódolók? Miért, talán beállnál közéjük? *Viccelődik, de végül csak válaszol a kérdésre is.* - Hidd el, egyikükkel sem emiatt szakítottunk. Zakariással különben is ki voltak egyenlítődve az erőviszonyok ebből a szempontból, szóval... *A minden napi ebéd ötlete azért tetszik neki, szóval bólogat, majd ugye felhúzza Kyle-t.* - Az előbb már kaptál. *Mondja a puszira nevetve, de persze úgyis felviszi Kyle-t, és betakargatja, meg puszit is ad neki. Sőt, még azt is felajánlja, hogy énekel neki altatót.*
Kyle Peters
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 311 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a dimgray.
*Még jó, attól azért tényleg totál lefagyna. Most neki is tökéletesen megfelel egy barát, aki mondjuk nem úgy viszonyul hozzá, mint Nicolas, hogy alapvetőnek veszi, hogy mindig ugrásra készen áll, ha kell, hanem egy kicsit valaki érte is van. Elmosolyodik a dolgon, végülis miért is ne barlangászhatna Ari.* -Nem gondoltam, hogy így belelkesülsz, de végülis miért ne, én majd lelkesen drukkolok hozzá a magasból. *Teszi még hozzá, aztán csak jót nevet a nyelvöltésre.* -Igazából azért sem fair, mert esélyem sincs ellened, nem is tudom, hogy az eddigi hódolóid egy hogy viselték. *Azért a legtöbb pasiban mégis csak meg van a késztetés, hogy ő legyen okosabb, erősebb mint a leányzó, és ezt egy vérfarkassal szemben nagyjából lehetetlen elérni.* -Jól van, akkor lenézünk, aztán lelépünk, aztán ha visszajöttünk főzök neked valamit, nem kell ahhoz tanfolyam sem. Ez lesz a hálám a nyaralásért, minden nap főzök neked valami olyat, amire igazán vágysz, vagy amit még nem próbáltál és úgy gondolom, hogy isteni finom. *Szögezi le a dolgot, végülis ez jó megoldás lehet. A konyha nyitva áll, tehát simán megtudja oldani. Aztán végül feltápászkodik, felhúzatva magát Arival, neki mégis könnyű ez.* -Jó éjt puszit is kapok? *Ejt meg még egy széles, ám kellőképpen fáradt mosolyt, majd nagyot nyújtózik és aztán tényleg irány felfelé. Ráfér mostmár egy nagyon kiadós és hosszú alvás.*
*Azért ott nem tartanak, szájon nem fogja így hirtelen puszilni, pláne hogy nemrég tartott róla kiselőadást több barátjának is, mennyire jó most a szünet. Nem rohan fejjel előre bele egy kapcsolatba, inkább kiélvezi a dolgot egyelőre.* - Na, hagyd abba, a végén még tényleg elkezdek barlangászni, meghozod hozzá a kedvem. *Az igazság az, hogy komolyan elgondolkozik a dolgon, persze nem hivatásnak, vagy ilyesmi, de azért szívesen kipróbálná. Aztán pedig valóban leszereli Kyle-t egy idő után, de megtehette volna rögtön is, és mégis hagyta neki valameddig, szóval azért a határfeszegetés megvolt.* - A csikizés sem fair. *Nyelvet ölt Kyle-ra, majd gyorsan hátralendül mikor a másik felül, és épp nem koccannak össze.* - Azért óvatosabban. *Nevet, majd az ásításra, pontosabban annak elfojtására megcsóválja a fejét.* - Oké, lassan tényleg ágyba foglak dugni. És lefoglalhatjuk a jegyet, majd szólok apának, elvégre mégis ő fizeti, aztán... Azért valameddig lenéznénk a bálra, maximum nem maradunk sokáig. És nem hiszem el, hogy pocsék lenne a főztöd! A tanfolyamon meg majd úgyis meglátom, nem? *Soha nem volt még, de hogyha főznek, akkor csak meg is kell/lehet kóstolni amit összeütnek. Aztán csak feltápászkodik a földről és nyújtja a kezét Kyle-nak.* - Gyere, betakargatlak fent.
Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by 
