Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 01, 2013 12:58 pm

*Akkor el is érte a célját, mostanában folyton ilyesmik történnek vele, Kitty is megpuszilta, csak épp szájon, attól is rendesen befagyott annyi szent.* -Hát az tényleg gáz lenne. Viszont barlangászni tuti nem mennék veled, de lelkesen drukkolnék biztos távolból. *Nem is azért, mert klausztrofóbiája van, hanem szimplán csak sokkal jobban kedveli a tágas tereket, ami ugye érthető, hiszen mégis csak repülni szeret, azt pedig egy zárt barlangban nem igazán lehet. Jól szórakozik Ari kapálózásán, és persze, hogy tisztában van vele, hogy addig engedi csak a dolgot, amíg akarja. Igen nehéz valakit úgy csikizni, ha jóval erősebb, hiszen a csiklandozás lényege valahol az, hogy picit feszegetjük a határokat és addig csináljuk, amíg a másik még épp hogy bírja. És végül meg is történik az ellenállás, Ari könnyed mozdulattal hárít és fekteti hátra.* -Azért ez tényleg igazán nem fair! *Morog kicsit, de persze nem gondolja komolyan a dolgot. Amikor végülis a vérfarkas enged a szorításon, olyan hirtelen ül fel, hogy talán csak egy centin múlik, hogy nem fejeli le Arit, de végül sikerül visszafognia annyira a mozdulatot, hogy ez ne történjen meg, és végülis a leányzó le is kászálódik róla. Felül mostmár és elfojt egy kezdődő ásítást is.* -Nem baj, ha nem jönnek, akkor is foglalhatunk jegyet, ha már eldöntöttük, akkor menjünk, nem lesz olyan halálos kihagyni azt a bált, azt hiszem. *Az évek során voltam már elég bálon, mégha nem is feltétlenül együtt.* -Köszi, de még nem is ettél semmit, amit főztem úgy igazán, lehet, hogy rém pocsék, nem tudhatod. *Jó persze, igazából ez nincs így, kifejezetten jó szakács, csak ezt az oldalát kevesen ismerik, mert hát egy harcosból ki nézi ki, hogy lelkesen süt-főz a konyhában, főleg ha még pasi is az illető.*

Vendég

*Valljuk be, mindig elég közvetlen volt, de tény, hogy a puszi most szándékosan a meglepésre irányult a hirtelenséggel. Arra bólint, hogy Kyle-nak könnyebb lesz. Ez azért talán érthetőbb, egy tériszonyos fél-angyalt nehezebb elképzelni... mennyire gáz lenne, hogyha van szárnya, de közben fél a magasságtól. A felvetésre viszont, hogy majd barlangász lesz, nem állja meg nevetés nélkül.* - Nem rossz ötlet, igazából. Sőt! Határozottan nem rossz ötlet. Aztán figyeld meg, majd kijön a klausztrofóbiám... ami eddig nem volt, de barlangokban fene tudja. De akkor majd maradok szépen a szárazföldön, tűztől távol, és kész. *Aztán valóban elárulja a gyengepontját, Kyle pedig rögtön ki is használja. Egy mozdulattal le tudná állítani ha akarná, de helyette gyerekesen kapálózik, és nulla erővel igyekszik leverni magáról a másikat.* - Naaaa! *Majd hirtelen, váratlanul megragadja Kyle-t, mostmár valóban erővel, és a hátára fordítja a párnákon, két vállra fektetve.* - Háh! Nyertem. *Közli, Kyle lábain ülve, miközben elengedi a csuklóját hogy fel tudjon ülni. Aztán Chris említésénél hümmög és lemászik a másikról.* - Persze, értem. Bár nem tudom, jönnek-e, lehet inkább otthon maradnak. *Vállránt, aztán már a munkákról kezdenek beszélgetni.* - Aham, ez a tervem, sok mindent kipróbálni. De hogyha éttermet nyitsz, már van egy törzsvendéged.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 01, 2013 12:28 pm

*Azért a puszin hirtelen egy leheletnyit meglepődik, lassacskán még az a nagy álmosság is tova száll, de persze, amint eljut az ágyáig, úgy fog rövid időn belül aludni, mint a tej. Mindenesetre végül csak elmosolyodik kicsit.* -Tudtam! *Persze tisztában van vele, hogy nem csak a szárnyai miatt tartják, mint ahogy azzal is, hogy Ari nem nehéz, de egy kis cukkolás sosem árt.* -Majd meglátjuk, könnyebb nekem, aki eleve így születtem, nekem a magasság már-már lételem, azt hiszem nem is bírnám túl sokáig repülés nélkül. Ha pedig nem tetszik, akkor sincs gond, lehet hogy nem vonzz a víz és a tűz, a levegő sem, akkor... barlangász leszel. *Aztán a leányzó látványosan felsikkant, amikor belecsíp az oldalába. Oh, csak ez kell ahhoz, hogy vérszemet kapjon. Csak azért is előre lendül, és megismétli a mozdulatot, rövid csikizéssé alakítva.* -Sose áruld el a gyenge pontod, első szabály. *Széles vigyor kíséretében fejezi be végül a vérfarkas "kínzását". Jó persze az a helyzet, hogy ha Ari nagyon ellenkezni akar, akkor lazán lenyomja... fránya vérfarkas erő.* -De szívesen lemegyek, már csak benézni is, megnézni hogy van Nicolas, aztán maximum hamar lelépünk. Tényleg foglalhatunk jegyet mondjuk arra az esetére. Az az igazság, hogy nem szívesen nézném hosszan Christ... érted. *Persze, hogy tisztában van azért a dolgokkal, és akármennyire is igyekszik tovább lépni, ez akkor is egy fájó pont marad még jó ideig.* -Szerintem a tanítás jól állna neked. Próbáljunk ki minél több mindent, aztán meglátjuk, hogy mi fog meg. Még én sem tudom, apám szeretné, ha követném, és idővel átvenném a boltot kovácsként. Szeretem azt is, de igazából... azt hiszem szeretnék egyszer egy saját éttermet. *Igazából ez még benne sem fogalmazódott meg eddig teljesen, nem hogy másnak elmondta volna, de egyszerűen tetszik neki a főzés, akármennyire is hulla fáradt mostanában, de akkor is élvezi.*

Vendég

*Mikor Kyle tettetve megsértődik, akkor a szemeit forgatja, majd hirtelen puszit nyom a fiú arcára.* - Természetesen. Csak a szárnyaidért tartunk. *Erősíti meg, de persze pontosan tudja, hogy egyikük sem gondolja komolyan.* - Na igen, lehet nem árt először kipróbálni, mennyire bírom a magasban. Azt már tudjuk, hogy sem a vízzel, sem a tűzzel nem vagyok kibékülve, éljen! A magasságot még nem annyira próbáltam, bár a kilátóban rendben szoktam lenni... de repülni mégis más. *Még repülőn se nagyon ült, legalábbis nem gyakran, de azért mégis, az is más mint konkrétan magától repülni, vagy épp Kyle-lal. Mikor Kyle belecsíp a derekába, automatikusan felsikkant és megrándul, remekül elárulva hogy pontosan hol csikis.* - Naaa! Valljuk be, itt elég nehéz elhízni, amennyit gyalogolni meg mozogni kell a gyakorlatokon... *Mikor Kyle ragaszkodik hozzá, hogy botlába van, akkor csak mosolyog, majd egyszer úgyis ráveszi hogy táncoljon vele.* - Amúgy nem muszáj lemennünk a bálra, ha nem szeretnél, tényleg. *Mondja, majd a kérdésen elgondolkozik és megvonja a vállát.* - Fogalmam sincs, őszintén szólva. Tanítani, talán? Már az is megfordult a fejemben, hogy a Nezabar után elvégzek egy mugli egyetemet, és utána döntöm el... de abban sem vagyok biztos, milyen szakirány lenne, vagy ilyesmi.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 01, 2013 11:51 am

*Nevetve rázza meg kicsit a fejét.* -Hát jó, ha ennyire a repülés a lényeg bennem... *Tetetett megsértődés, de persze ott játszik az arcán a mosoly, nem gondolja igazán komolyan, azt bőven lehet ebből tudni.* -Végülis, ha viszlek, akkor nem tanulod a lényeget, de azt is lehet, először így, szokni a magasságot, aztán meg önállóan, és ha túl hamar szűnne meg a varázslat, akkor még mindig ott vagyok biztosítéknak. *Teszi aztán hozzá. A kérdésre kicsit elvigyorodik, majd szórakozottan nyúl előre és kicsit belecsíp Ari derekába így fekvő helyzetben.* -Hát nőnek a zsírpárnák... nem csoda, ha egyre nehezebb vagy. *Persze, hogy viccel csak, nem gondolja komolyan, hogy Ari egy kicsit is meghízott volna. Az tuti, hogy nem fogja elfelejteni a viszonzást, majd kitalál valamit, fene tudja, személyre szabott ebéd, vagy majd a repülő leckékkel fizeti meg a repülőjegy árát.* -Végülis így jó lehet, még soha sem hajóztam, igazán remélem, hogy nem vagyok egy tengeribeteg típus. *Elhúzza kicsit a száját. Végülis repülni szeret, a hajózás sem lehet sokkal másabb nem?* -Áh, hidd el, bot lábam van, vannak bizonyos dolgok, amiket kitartó munkával sem lehet bárkinek megtanítani, de a többi jó, a főzőtanfolyam simán. A végén majd idővel elmehetek rendesen konyhafőnöknek, az egész jó lenne. És amúgy, nem is tudom, még talán sose kérdeztem igazán, te mit szeretnél majd később, a suli után?

Vendég

- Naná hogy ez a mániánk! Repülés! Persze, lehetne mondjuk varázslattal is, de az azért elsőre mégis elég durva, jobb, hogyha van velünk egy tapasztalt repülő. Az lennél te. *Teszi hozzá, majd elmereng.* - Bár persze játszhatunk olyat is, hogy idézek magamra szárnyakat, és gyakorlunk, és elkapsz ha leesek. Ahogy tetszik. Most arra akarsz célozni, hogy nehéz vagyok? *Vonja fel a szemöldökét, végignézve magán. Persze csak piszkálódik, hiszen mégiscsak tizennyolc éves, előbb vagy utóbb igenis nehéz lesz ha az ember tartja.* - Persze, persze, majd viszonzod valamivel. *Bólint rá, de úgyse fogja felhozni, majd csak ha Kyle.* - Lehet, hogy több felé, de valljuk be, ezek pont nem azok a helyek ahova napozni jár az ember, vagy melegedni. Szóval maradjunk Floridánál. Amúgy az úszásért én sem rajongok, de nem muszáj ott úszni, maximum majd néha befutunk a vízbe lehűteni magunkat, de amúgy... akár elmehetünk hajózni, vagy nem tudom, ahhoz nem kell bemenni a vízbe. *Mikor Kyle csak pislog az ötletei hatására, akkor vigyorog, de nem adja fel.* - Éppen azért kell táncolni tanulni, mert nem tudsz! De mondom, mehetünk bármi másra is. Nekem a haladó főzőtanfolyam is jó, de akkor előtte kell valami gyorstalpaló tőled a kezdő anyagból.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 01, 2013 6:51 am

*Mosolyogva rázza meg a fejét.* -Hát hogy mindenkinek ez a mániája! Rosetta is akart már repülni, de neki is megígértem, szóval egyszer-egyszer belefér. James bizonyára egyszerűen csak lusta, vagy a fehér szárnyak túl gyengék. *Nevet fel megint röviden, persze bizonyára egyik sem igaz.* -Maximum itt a birtok felett, tehát nem hosszan, mert a szárnyam még bírná is, de én nem vagyok olyan erős karban, mint egyesek... *Apró kacsintás, hiszen tény és való, hogy bár ez külsőre nem látszik, de Ari jóval erősebb nála, ez van, ha valaki vérfarkas. A környezetében lévők nagy része igazából jóval erősebb nála, Nicolas, Jack és vámpír, Ari vérfarkas, Chris fél-démon, Rosetta is vérfarkas volt, viszont ő tud repülni, ez a saját kis előnye. A repülőjegy meghívásra azért egy kicsit mégis csak hezitál, végül nehezen, de bólint.* -Jól van, de valahogy viszonoznom kell, oké? Csak úgy azért... ártana az önbecsülésemnek. *Majd azt kitalálja, elviszi Arit sokszor repülni, vagy főz neki valami istenit, hiszen egyre több fortélyt tanul el a konyhában a főszakácstól.* -Akkor már több felé jártál, mint én, de tényleg azt hittem, hogy gyakoribb volt az ilyesmi nálatok. Bár az is lehet, hogy úgy voltak vele a szüleid, hogy majd itt úgyis sok helyre eljutsz, ami végülis meg is történt, maximum az a hátrány, hogy néha azt sem tudjuk, hol vagyunk, és a legtöbb helyzet igazán nem nevezhető nyaralásnak. *Apró vállrántás, aztán ugye elhelyezkedik fekvőhelyzetben oldalasan, mert azért tényleg fáradt no.* -Nem, jó a meleg, én is inkább arra vágyom, maximum térdig gázolunk a vízbe, vagy te úszol, én meg napozom, vagy nem is tudom mit szoktak ilyen helyeken... strandlabdázni? Shoppingolni? *Újabb rövid nevetéssel rázza meg a fejét, ez az utolsó szó annyira nagyon hülyén áll neki, hogy ihaj, nem csoda, ha soha nem alkalmazza. A felsorolás hallatán nagyokat pislogva mosolyodik el, igazából eszébe sem jutna ennyi ötlet.* -Látom nagyon rákattantál a "Hogyan rángassuk ki Kyle-t az unalomból" témakörre, pedig megvagyok ám, tényleg. De ezek is jól hangzanak, viszont a tánchoz bot lábamban, azt nem akarod velem tanulni, hidd el! *Bizonygatja erőteljesen. Hiába no, harcos, valahogy a túl könnyed mozgás nem passzol hozzá.* -De végülis rajzolni miért ne, és a főzőtanfolyam sem rossz, bár ott nekem már valami haladó kellene, majd mutatok pár fogást, amiket ellestem a séftől. Tudtad például, hogy... *A paintball hallatán el is harapja a mondatot és erőteljes fejrázást indít meg, megrezzentve a szárnyait.* -Erre nincs védőruhájuk, elkötni nem igazán szeretem, és nem viselném jól a fájdalmas lövéseket a szárnyamon, és persze a színes pacákat sem.

Vendég

*Persze, hogy visszabök, majd végül elnézően bólogat.* - Oké, oké, néha megbocsátható. *Majd sorolja a lehetőségeket, az ötleteit, és a repülés láthatóan nem jön be Kyle-nak.* - Naaa! Legalább egyszer! Jamest sose tudom rávenni. *Csalódottan lebiggyeszti az ajkait. Bár az biztos, hogy nem sorolható a pihentető kategóriába a dolog, pláne, ha még őt is cipelni kell, a csomagokról nem is beszélve.* - Akkor fizetek két repülőjegyet oda-vissza, tényleg, ez nem akkora dolog. *Mikor Kyle arról beszél, hogy azt hitte, sok helyen nyaraltak, kicsit megakad, és zavartan tűri a haját a füle mögé.* - Nem tudom, valahogy... nagy családi nyaralások nem túl gyakran jöttek szóba. Legalábbis nem külföldön. Főleg rokonoknál, meg ilyesmi. Bár Skóciában meg Írországban jártam pár helyen... meg Wales-ben. Szóval tudod, a környéken maradva. *Mondja végül, majd elmosolyodik.* - Oké, akkor a nagy strandolást kihagyjuk. Felőlem síelni is mehetnénk, de az nem éppen a meleg éghajlat... *Mikor mindketten végeztek, arrébb tolja a tálcákat, hogy ne lökjék fel, és féloldalasan lefekszik Kyle mellé.* - Akkor ezt megbeszéltük. De hogyha így megszoktad... ahhoz is hozzá fogsz szokni, hogyha több időd marad magadra. Majd szerzel hobbikat. Megtalálod miben vagy jó. Vagy lógsz velem. Beiratkozunk táncórákra! Vagy rajzszakkörre! Főzőtanfolyamra! Na? Vívni is mehetünk, alkalmazkodok. Vagy íjászkodni. Mondjuk gőzöm sincs ilyenek vannak-e Nellondban meg Valdonban, de megoldjuk. Paintball tuti van.

//fagy//

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Márc. 31, 2013 8:01 pm

-Jól van na... anyu! *Böki kicsit oldalba Arit egy mosollyal, csak azért is leanyuzva mostmár. A fogmosás témára csak röviden felnevet.* -Igen, azt hiszem két perce, és becs' szó nem hagyom ki a fogmosás, maximum néha, amikor nagyon hulla vagyok, akkor azért elnézhető igaz? *Ha nem, akkor is előfordul, ha már tényleg nincs ereje elvonszolni magát a fürdőszobáig, és hát ezen úgyse tud változtatni így se úgy se. Az olcsóbbítás ötletein mostmár egészen felszabadultan neveti el magát, sikerül majdnem félrenyelni az utolsó falat szendvicset is.* -Meg akarsz ölni? A repülés pont nem lenne pihentető, de a stoppolás jó lehet. *Az más kérdés, hogy az meg kissé korlátozott, mert mondjuk a tengeren túlra igen nehéz eljutni stoppolással, vagy mondjuk busszal.* -Nem is tudom, azt hittem, hogy sok felé jártál. Tudod tehetős család, meg ilyesmi, családi nyaralások alkalmával, semmi? Florida nem rossz, de oda nehéz lenne stoppolással eljutni, de annyi tuti, hogy nem úszom, maximum térdig vállalom bármiféle víz megközelítését. Az angyalok nem kifejezetten nagy strandolók. *Hát igen se perc alatt átáznak a szárnyai és onnantól úgy süllyed le, mint valami kőszikla, nem annyira élvezetes. Maximum max. sétálnak, vagy napoznak, vagy...végülis csomó lehetőség van, maximum nem annyira tudja mi, hiszen nem az a gyakori kikapcsolódó típus. Aztán az utolsó korty tea felhörpintése után megint csak hátra veti magát a párnák között, végül kicsit oldalra fordul, úgy könyököl fel.* -Akár mehetünk együtt is a bálra, aztán utána eltűnünk, úgyis hétvége lesz, egy kis szabadság. És nem is tudom, már valahogy megszoktam, talán már nekem is fontos. Hülye dolog mi? Amikor együtt volt Biancával mégis ott volt az egész Maurice ügy, de most ott lesz neki Oswin. Nem is tudom, hogy úgy mi lesz...velem? *Hát igen, beleszokott egy bizonyos helyzetbe, és a nélkül már lehet hogy furcsa lesz.*

Vendég

- Anyuuu? Azért ennyire ne öregíts már légyszíves. *Fintorítja el kicsit az orrát. De valljuk be, eléggé gáz lenne, ha olyan korú fia lenne mint Kyle, vagy... igazából akármilyen korú. A rendes fogmosásra aztán felnevet, majd játékosan megfenyegeti az ujjával.* - Tudod te, hogy a fogmosás hiánya mennyi kárt tud okozni a fogaidnak? Legalább két percig kell őket mosni. Amúgy. Azt hiszem. Az tuti, hogy valami kettes van benne. *Valahogy ösztönből tudja, hogy Kyle úgyse engedné, ismeri már ennyire, de ez nem fogja eltántorítani. Hogyha a fizetésemelés nem jön össze, akkor minimum elrángatja nyaralni, amit majd ő fizet. Jó, az apja, de az már igazán mellékes, nem igaz?* - Megoldhatjuk olcsón is. Majd stoppolunk, vagy busszal megyünk, vagy... te repülsz, és viszel az öledben. *Viccelődik, aztán a bálra hümmög, majd bólint.* - Végülis simán ellóghatunk, hogyha te nem akartál menni. Annyira nem fog fájni a szívem ha kihagyjuk. Vagy mehetünk együtt, és leléphetünk utána. *Ötletel tovább, majd elmosolyodik.* - Világlátott? Maximum az iskolai kalandok alkalmával. Egyszer voltam Japánban egy napra. Hm-hm... Valami meleg hely kellene. Menjünk Floridába. *Jelenti ki minimális gondolkozás után. Nem, neki sincs túl sok ismerete, így helyötletek sem hemzsegnek az agyában.* - Ez hülyeség. Önálló ember... fél-angyal vagy, nem pedig Nicolas kiegészítése. Szép dolog, hogy mindig ott vagy neki, és segítesz, de az nem normális hogy folyton ugorj amikor kellesz neki, és közben ne foglalkozz saját magaddal, vagy épp emiatt ne legyen párkapcsolatod.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Márc. 31, 2013 7:32 pm

*Egyszer pedig végülis ez is eljön, nem lehet az ember és a fél-angyal sem folyton fitt és friss ugye? Bólint végül Ari szavaira, igaza van, csak hát valahogy benne még mindig meg van ez a hülye megfelelési kényszer, ha egyszer a többiek sem alszanak és esetleg valakit zavarna, akkor...inkább lejön valameddig.* -Jól van no, és értettem anyu! Azt is ellenőrizni fogod, hogy megmostam-e rendesen a fogam lefekvés előtt? *Mosolyodik el szélesen, legalább a kedve jobb, ha még fáradt is.* -Mert hoztál teát és szendvicset és egyébként sincs terhemre egyáltalán a társaságod, egyedül elaludnék, így nem, akkor pedig simán bírom. *Mostmár inkább maradna és dumálna kicsit, amíg tényleg nagyon ki nem dől, vagy legalább amíg megissza a teát és benyomja a szendvicset, utána bőven ráér még aludni nem? Az ágy nem szalad el. Az tuti, hogy nem hagyná, hogy Ari nyíltan segítse ki pénzzel, ezt még Nicolasnak sem hagyta sosem, pedig volt már rá példa, hogy felmerült. Akármennyire is önzőnek hat időnként a vámpír srác, azért annyira nem mindig az.* -Tudod, hogy nekem három-négy nap is drága, nem is tudom Ari... talán összetudok rá spórolni annyit, talán. Elmeneküljünk a bál elől? *Hát igazán nincs sok kedve amúgy sem ahhoz, hogy esetleg lássa a bálon Christ, vagy hogy Kitty elhívja. Egyszerűen zavarosak már ezek a dolgok, hiába nem akar egyedül lenni, az a helyzet, hogy úgy mégis csak sokkal egyszerűbb minden.* -Fene tudja, kevés helyen jártam, te szerintem világlátottabb vagy, valami jó ötlet, amit szerinted érdemes látni, mielőtt utolér a suliban a kegyetlen halál? *Viccel kicsit, pedig igazából teljesen reális a dolog, itt igazából nem nagyon lehet hosszú távra építeni.* -Azt hiszem pont ellentétek vagyunk. *Beletúr kicsit a hajába, persze nem azzal a kézzel amelyikben a szendvics van.* -Neked folyton volt valakid, nekem meg folyton nem, bár azt hiszem, Nicolas nem is értékelné. Fogalmam sincs mit szólna, ha nem érthetne el bármikor, és nem figyelnék rá folyton...

Vendég

*Felnevet a megmentős dologra. Valljuk be, az évek során azért mentették már meg egymást kölcsönösen, és nem csak attól, hogy felborítsanak egy bögre teát, de látszik, hogy Kyle ma este nagyon nincs formában. Nem tetszik neki, hogy így látja, ennyire lemerülten.* - Ha buliba indulnak, akkor meg úgy sincsenek ott, hogy lássák, hogy alszol. Egyébként is, két műszakot dolgoztál, igazán megteheted, hogy elmenj nyolckor aludni, ne tessék ilyeneken aggódni. *Más kérdés, hogy ő már valahogy képtelen azzal foglalkozni, mit gondolnak róla mások, egyszerűen belefáradt az elvárásokba, azt csinálja, ami jól esik neki. Hosszú utat járt be mire idáig eljutott, és talán innen is tovább megy majd valamilyen irányba, de egyelőre itt van.* - Akkor eredj és ragadd meg az alkalmat, miért beszélgetsz még mindig velem? *Vonja fel a szemöldökét, majd ugye elsüti a daimónos dolgot, amit elsőre Kyle mintha el is hinne.* - Háh, bevetted! *Mosolyog, majd ő is iszogatja a teát, nyammog a szendviccsel, ha már összedobta a vacsorát. Nagyon nem tetszik neki, amit hall, és egy hajszálra van tőle hogy felajánlja, hogy besegítsen valamennyit, elvégre az ő családjának van pénze... de Kyle aligha fogadná el. Szóval kénytelen lesz majd trükkösebb lenni, mondjuk rávenni Kyle főnökét hogy emelje meg a fizetését, és a plusz pénzt mindig elutalni, na meg neki is adni valamennyit, csak meggyőzésnek... Elkönyveli magában, hogy ír az apjának.* - Három-négy napra azért igazán elmehetnénk valahova. Most is volt ez a Hawaii dolog... majd úgy intézzük, hogy ne legyenek órák, vagy napot hagyjunk ki amikor tanítás van, annyira csak kapunk szakvezetői engedélyt. Merre menjünk? *Vár ötleteket, majd a visszadobott kérdésre megvonja a vállát.* - Tudod, furcsa, de úgy érzem, igen. Mióta itt vagyok, alig tudok egy teljes hónapot megnevezni amikor nem jártam senkivel, nem vágyakoztam valaki után, vagy nem próbáltam épp túltenni magam az előzőn. Pedig már itt vagyok egy ideje, szóval... már épp ideje volt.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Márc. 31, 2013 7:06 pm

*Éppen sikerül azért megállítani a mozdulatot, de Ari még a szárnysuhogás szelétől is megtudja óvni a teát és a szendvicseket.* -Igazán hálás vagyok... megmentőm! *Mosolyodik el kicsit, tényleg látszik rajta, hogy hulla fáradt, jól is fog jönni az az ágyba dugás.* -Azért eljutok ám az ágyig, de ezek után elvárom, hogy be is takargass. Csak tiszta ciki lett volna 8-kor lefeküdni a szobatársak ilyenkor még amúgy is fenn vannak, vagy buliba indulnak, ha már hétvége van. *Finoman megrántja a vállát, aztán Ari beleboxol, amin újfent csak fáradtan mosolyodik el.* -Áh, bírom a strapád, tudod milyen vagyok, mint a kőszikla, maximum kell egy kiadós alvás alkalomadtán. *A daimonnak készített szendvics dolgon azért határozottan meglepődik, főleg mert Ari annyira komolyan fejti ki a dolgot, így még szinte hihető is.* -De a daimonok esznek egyá... *Aztán érkezik a mosoly, így elharapja a mondatot, és röviden elneveti magát.* -Fárasztasz itt, amikor így is hulla vagyok, igazán nem szép tőled! *Aztán szépen beízesíti a teát, egy kis cukor, citrom, nagyon mást nem tesz bele, nem az tejjel ivós fajta, valahogy sosem jött be neki ez a verzió annyira. Kortyol, majd vissza is teszi és nekiesik a szendvicsnek. Félig teli szájjal inkább csak hümmög és akkor szólal meg újra, amikor már lenyelte a falatot.* -Kell a pénz, apám egyre nehezebben tudja megoldani, hogy a teljes tandíjat fizesse, tudom jól, akkor is, ha nem mondja. Ő is öregszik, fárad és már nem megy annyira könnyen a bolt, mint régen. *Apró sóhajt ereszt meg, aztán mégis csak megjelenik egy visszafogott mosoly is.* -De bírom, tényleg, bár egy nyaralás tényleg kellemes lenne, csak hát kinek van arra pénze, meg ahogy mondod maximum nyáron, akkor meg már itt is jó idő van. De veled mi a helyzet? Jobb most így egyedül? *A szakításra céloz ugye, úgy hallotta utólag Nicolastól is, hogy Ari most inkább pihentetné a pasizás témát, egy kis szünet nem árt alapon.*

Vendég

*Még jó, hogy valaki itt látnok-vérfarkas, és ráadásul még tudatában is van a tálcának és figyel rá, így időben ki tudja tenni a karját hogy védelmezze a teát és a szendvicseket, ha véletlen Kyle-nak már nem sikerülne megállítani a mozdulatot.* - Akkor megmentettelek attól, hogy tökéletesen elfeküdd a nyakadat és minden más testrészedet. De ne aggódj, szépen megvacsorázunk, aztán személyesen kísérlek fel a szobádba és duglak ágyba hogy még véletlenül se itt aludj el. Valakinek veled is kell törődnie. *Boxol bele viccelődve Kyle karjába, persze abszolút nulla erőbedobással, mert tőle még az átlagos is jobban fájna, mint egy embertől, és nem az a célja.* - Igazából Pereusnak csináltam, tudod, együtt szoktunk teázgatni délutánonként. *Bök fejével a vadmacska felé. A hangsúlyából abszolút nem sejthető, hogy viccelne, de valljuk be, ez elég valószínűtlen, na meg hamar elkezd a mosoly is formálódni az ajkain.* - Csak vicceltem. Ízesítsd be nyugodtan ahogy gondolod, nem voltam benne biztos, hogy szereted. *Összeráncolja a szemöldökét a következő szavakra.* - Két műszak? Minek dolgozol annyit? Komolyan kellene neked valami hobbi. Vagy egy vakáció. Komolyan, szívesen lelépnék valami meleg helyre ilyenkor, de nem hiszem, hogy a tanárok értékelnék...

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Márc. 31, 2013 6:43 pm

*Csak arra figyel fel, hogy nyílik az ajtó, előtte nem nagyon jut el hozzá, hogy valaki közeledne. Kicsit felemeli a fejét, és mivel ismerős arcot lát meg feltornássza magát szépen, és törökülésben helyezkedik el Arival szemben.* -Szia! *Még talán jó is a figyelmeztetés, mert van elég fáradt ahhoz, hogy ne figyeljen eléggé és ha az embernek, azaz fél-angyalnak méretes szárnyai vannak, hajlamos időnként leverni ezt-azt. De ennek hála az utolsó pillanatban sikerül megakasztani a mozdulatot, mielőtt még a tollak találkoznának a teli csészével.* -Huh, ez meleg volt, sőt úgy látom szó szerint! Amúgy se lenne szívem elküldeni, a végén csak elaludtam volna itt egyedül és azt már próbáltam párszor... rendkívül kényelmetlen a reggeli ébredés. *Azért az ágy mégis csak más, mint az össze-vissza padlón heverő párnák, olyan igazán kényelmesen sosem lehet elhelyezkedni, és ezt általában a test ébredéskor szokta jelezni, amikor tökéletesen elgémberedik.* -És köszi... megéreztél? Mert gondolom amúgy nem két teát hoztál saját magadnak. *Tippel, hiszen minden bizonnyal célzatos volt a leányzó plusz szendvicse és teája, nem azért duplázott mindenből, hátha pont összetalálkozik valakivel. A kérdésre csak finoman megrántja a vállát és egy aprót sóhajt.* -Nem sok minden, iszonyú fáradt vagyok, de tudod az a fajta, amikor még aludni sincs igazán erőm, azt hiszem túllendültem a holtponton. Talán sok volt a mai két műszak és az éjszakai Nicolas istápolás így egyben. Bár talán, ha végre egyenesbe jön, akkor nekem is jut egy kevéske szabadság. *Fene tudja aztán, hogy az mennyire lenne jó. Mivel egyedül van, végülis nem feltétlenül zavarja az, hogy a vámpír elég sok idejét foglalja le. Talán e nélkül már furcsa is lenne.*

Vendég

*A konyhában munkálkodik éppen, résnyire nyitott ajtóval, amikor vérfarkas érzékei jeleznek. Az ismerős illat hamar elárulja Kyle-t, de nem rohan oda rögtön, helyette inkább ráérősen végignéz a hozzávalókon, és a tervezett szendvicset megduplázza. A már kész teából kitölt két bögrébe, majd cukrot, tejet, citromlevet készít egy tálcára, és ezzel az egésszel egyensúlyozva kommandózik át a nyugalom termébe. Tudja jól, hogy a párnák között normál esetben nem kellene ételt és italt fogyasztani, de majd rendkívül vigyáznak - elvégre mindketten vannak már annyira idősek, hogy kulturáltan tudjanak enni, vagy ha azt nem is, legalább egy bűbájjal fel tudják takarítani a nyomokat, nem igaz?* - Heló, Kyle! *Köszön vidáman, és óvatosan letelepszik a fiú mellé, az italt, a hozzávalókat és a szendvicseket egyenként letéve a földre egy párnamentes helyre.* - Vigyázz, ki ne borítsd, azért nem kellene. Hoztam vacsorát, hogy abszolút ne legyen szíved elküldeni. De azért ugye nem zavarok? *Törökülésbe helyezkedik, és elkezdi beízesíteni a teáját.* - Mi újság? *Nem olyan rég találkoztak, mikor Nicolasszal benéztek Kyle munkahelyére... na jó, azért az nem most volt, de azóta nem sok minden változott, Kyle már a szakításról is tud, és alighanem ő is megkapta Kittyt meg Oriont legalább említés szintjén.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Márc. 31, 2013 6:18 pm

*Nem rég ért véget a délutáni műszak, egy jó fél órája tért vissza a kúriába, gyors zuhany, vacsora az étkezőben, aztán rövid séta után végül itt kötött ki. Talán pont azért, mert egy kicsit nyugalomra vágyik. Lássuk be, azért igen fárasztó dolog a Nicolashoz legközelebb álló valakinek lenni. A legtöbb baját ismeri, és a vámpír nem is rest őket elmondani, no meg persze aggódhat eleget, hogy mikor csinál hasonló marhaságot, mint a legutóbbi karós akció. Szerencsére azóta kibékült, vagy legalábbis értelmes viszonyba került Biancával, ami azért jelen esetben rendkívül hasznos, és talán majd Oswinnel is alakulnak a dolgai szép fokozatosan. Neki pedig...? Örök magányra ítéltetett talán, és mondjuk fene tudja, az is nagyon jó kérdés, hogy Nicolas egyáltalán hogyan viszonyulna ahhoz, ha nem tudná bármikor ugrasztani, ha saját elfoglaltságai lennének, ha valaki esetleg fontosabbá válna mint ő... Már gondolt erre, de igazán sokat nem, hiszen nem nagyon áll azért fenn az esélyre, hogy ez a probléma felmerülhetne. Kitty kedves lány, de nem érzi a szikrát, Orion rendes srác, de túl ritkán futnak össze, hiszen a vámpír amúgy is folyton rohan. Chris pedig... tudja jól, hogy ez reménytelen és értelmetlen és túl kell szépen lépni rajta. Talán jobb is, hogy mostanában nem futott túl sokszor össze a sráccal, és még véletlenül sem lettek semmiféle kalandban összezárva helyekre. Egyszerű fekete nadrág van rajta, kényelmes félcipő, amit le is rúg, amikor belép a terembe. A szárnyait kényelmesen elhelyezve a puha párnákon, ledobva a kabátot is, szimpla szürkés ingben dől el háton a kényelmes padlón és egyszerűen csak nézi a plafont.*

Vendég

*Szerencsére neki a kérdezéssel soha nem volt gondja, de azért mégis könnyebb olyannal, akit jobban ismer, és akiről már tudja, hogy nem fogja elutasítani a kérdezősködését. Ilyen például Jaden, vagy az ikrek, akik mégiscsak a szoba másik felében laknak, szóval gyakran összefut velük. Most pedig csak átengedi magát az érzelmeinek, amik egyre inkább kezdenek a felszínre jönni most. Nem tudja pontosan rendszerezni őket, hogy mit érez, de az biztos, hogy kellemes, így hagyja magát... mikor Natale visszahúzza a fejét, és fürkészően néz rá, akkor csak csendben figyeli. Ezek szerint nem tetszik neki?* - Mi a baj? *Kérdezi halkan, de Natale nem válaszol, csak újra megcsókolja... így hát valóban átengedi magát az érzéseknek. Nem köti össze magában, hogy ez egy elég privát, intim dolog, és be kellene zárni az ajtót, szóval csak reménykedhetünk, hogy senki nem nyit rájuk, ugyanis ha Natale továbbra sem ellenkezik, akkor végigdönti a párnák között, és az ellesett mozdulatokat alkalmazza.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 7:53 pm

*Hát Natale-nak meg egyáltalán nincs más akitől kérdez, talán ha kérdezhetne se kérdezne. Nem könnyen veszi rá magát a kérdezésre, pláne, hogy még ő maga sem tudja, hogy pontosan mit akar, hogy mi is történjen. Ha eldöntené, hogy mit akar, mármint általánosságban, akkor máris könnyebben menne, hogy kérdezzen vagy sem. Hogy most mit akar... nos, talán azt sem tudná megfogalmazni. A lényeg, hogy csak megcsókolta Colint, mert ezt pont tudja, hogy igen, ezt akarta. Aztán a csók közben Colin keze vándorolni kezd, mire aztán megint indulna fel az agya pörgése, ha nem állna le fékcsikorgatással, hogy "nem, túl vagyok terhelve, haggyá, nem tudok gondolkozni". Kicsit visszább húzza a fejét, megszakítva a csókot, fürkészve nézve Colin arcát, miközben próbálja megint beindítani agyműködését, de köszöni szépen a logikus oldala bemondta a csődöt jelenleg. Szóval egyetlen szó nélkül, még ha Colin kérdez is, hogy mi a helyzet, megrázza a fejét, nem válaszol, csak előrehajol megint, ismételten megcsókolva a fiút, határozottan. Ha a logikus gondolkozása behúzta a kéziféket, akkor majd csinálja azt, ami jól esik neki. Maximum holnap lesz nagyon összezavarodva, de erre most jelenleg egyáltalán nem gondol.*

Vendég

*Nos, neki meg annyival van "könnyebb" dolga, hogy Theo az elsőszámú mentora, szóval tőle nem kapta meg sem azt, hogy csak azzal csókolózzon akit igazán szeret, sem azt, hogy fiúknak lányokkal kellene, sem azt, hogy esetleg csak eggyel, sőt, Theo még a testvérével való dolgot is teljesen normálisnak bélyegezte, még ha ritkának is. Persze azóta hallott másoktól más véleményeket, de mégiscsak Theoval mentek bele bővebben, vele beszél többet, őt ismeri jobban, szóval az övé ragadt meg leginkább. Egyre inkább gyorsul a szívverése, ahogy Natale végig a szemébe néz, majd végül megcsókolja. Visszacsókol, az egyik kezével Natale csuklóját fogva, a másik pedig... először Natale hajába túr vele, majd a keze lejjebb siklik a másik vállára, végig a mellkasán, és hamarosan a combjára. Nem annyira ösztönös a mozdulatsor, inkább ellesett... De tudja, hogy neki ez jól esett, ebből indul ki, hogy talán Natale is így gondolja majd.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 5:28 pm

*Hát igen, Natale helyzete talán ennyivel... könnyebb? Ha így lehet mondani. Neki egyik fiú sem a testvére, szóval ez sem zavar be. De sok helyen azt hallotta, hogy az ember igazából csak azzal csókolózzon sokat, akit igazán szeret, és az egyetlen valaki, és fiúknak leginkább egy másik lány... most akkor valami hibás benne, hogy ő két fiúval is akar néha? Már amikor olyanja van, hogy akar. Hülye kérdés, Natale meg van győződve róla, hogy selejtes darab, hiszen ha nem lenne az, akkor most nem itt lenne, hanem a mentál-közösségben. De mégis itt van, Colin fogja a csuklóját, egy másik mentál, és két mentálnak nem kéne ilyesmit csinálnia. De mégis, fenébe a logikával, Natale közelebb húzódik, végig Colin szemeibe nézve, egészen addig amíg be nem csukja a szemeit, és megcsókolja Colint. Egyik keze még mindig ott van Colin kezében, hacsak a fiú el nem engedte, de a másikat felemeli, és megfogja vele finoman Colin tarkóját, és pont mint az első csókjuknál, finoman megsimítja a másik mentál tarkóját a hüvelykujjával.*

Vendég

*Hagyja, hogy Natale végiggondolja a válaszát a kérdésre, és a választól, hogy nem így van, egyre inkább elmúlik a rossz érzés. A hullámvasút... nem a legjobb, amit kívánhatna, de hát ő is ugyanezt érzi Natale, vagy épp Bradley közelében, és ez legalább ugyanolyan. Ő ugyanúgy érzi magát a két fiúval, éppen ezért furcsa lenne, még jobban összezavaró hogyha ők különbséget tennének közte és a másik között. (De ugyanúgy kellene éreznie a közelükben? Elvégre Bradley a testvére, Natale pedig nem. Sehogy nem áll össze a dolog.)* - Értem. *Mondja, bólintva is egyet, hogy nyomatékosítsa.* - Tudom, hogy zavaros... nekem is az. Hullámvasút. *Idézi, hiszen Nat tényleg jól megfogalmazta ezzel a hasonlattal. Majd finoman simogatja Natale csuklóját, érzi, hogy lassul a pulzusa, majd hirtelen megint felgyorsul. Érti a benne rejlő választ a terelésben, és mintha az ő szívverése is felgyorsulna kicsit.* - Nem fogom azt gondolni. *Mondja végül, de nem húzódik közelebb, hogy megcsókolja. Most Natra hagyja a dolgot.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 4:56 pm

*Colin átfogalmazza a kérdést, mire... nem, határozottan nem lesz könnyebb válaszolnia.* - Nem mondhatnám, hogy ez lenne a helyzet, nem. *Gondolkozik egy kicsit, majd határozottabban megrázza a fejét.* - Nem, nem hiszem, hogy ez az. Nem érzem egyikőtökkel se kifejezetten jobban magam, mint a másikotokkal. Mindkettőtökkel olyan, mint az a... hullámvasút, amit láttam lent Nellondban. Csak érzelmileg. Fent, lent, fent lent, és amúgy meg teljesen kavar és csavar az egész. *Ingatja a fejét, nem, nem olyan könnyű a helyzet, hogy elmondja, hogy valamelyikükkel jobban érzi magát, mint a másikukkal. Colin mondja, hogy nem akarja, hogy elrohanjon, és finoman simogatni kezdi a csuklóját, mire Natale lassan elveszi a kezeit az arca elől, és megint ránéz a másik fiúra. A szívverése mintha lassulna erre a gyengéd simogatásra... csak hogy pánikszerűen elkezdjen kalapálni megint a következő kérdésre. A végén még szívrohamot kap egyszer ezektől a Chase tesóktól, komolyan.* - Én... *Kezdi, habog, megakad. Meg akarja most csókolni? Itt van, Colin fogja a csuklóját, és... igen. A francba is, igen.* - Én nem akarom hogy azt gondold, hogy csak azért teszem, hogy ne érezd rosszul magad. *Kerüli ki a választ... de úgy, hogy mégis benne van a válasz.*

Vendég

*Az igazság az, hogy ő sem tudja pontosan, mi a különbség, de mégis annyira másnak tűnik, hogyha a másik kezdeményez. Érzi, hogy nagyobbat dobban a szíve amikor a kócos hajú, párnák között megbúvó Natale-ra a téved a tekintete, és ettől csak még inkább nem érti, mi történhet, mit jelenthet a testének ez a reakciója. Nyel egyet, és végigfekszik a párnák között Natale mellett.* - Jobban érzed magad, mikor vele vagy, mint mikor velem? *Fogalmazza át a kérdést, majd hallgatja ahogy Natale elemzi, miért csókolta meg Bradleyt. Tény, hogy elrántotta a fejét, és tudja, hogy Natale-nak rosszul esett, még ha nem is érti pontosan miért... de akkor ezzel nem foglalkozott, mert épp, hogy ő is meg volt bántva. Bonyolultak az érzelmek, nem érti őket, nem érti miért reagál a teste egy-egy apró dologra aminek igazán nem kellene kiváltania semmit, teljesen logikátlan.* - Nem akarom, hogy elrohanj. *Mondja végül halkan, mert ezt legalább tudja... és óvatosan kinyúl, megfogja Natale csuklóját, és a hüvelykujjával simogatja a bőrét. Mintha látta volna másokat ezt csinálni egymásnak, mikor egyikük rosszul érezte magát... hátha jobb lesz tőle.* - Most... engem sem akarsz megcsókolni?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 4:21 pm

*Egyszerűen képtelen megfejteni a saját érzelmeit, a saját motivációit, és ennek köszönhetően gyakran annyira belegabalyodik, hogy másokról el is felejtkezik. Az igazat megvallva neki ez meg se fordult eddig a fejében - mindkét Chase testvér többször csókolta már meg őt, és most az a gond, hogy ő megcsókolta az egyiket, de csók az csók, és egyébként is legtöbbször viszonozta őket. Az nem számít ha viszonozta őket? Miért különbség, ha ő csókolta meg a másikat? Bonyolult ez. És olyan kényelmes ott a párnák alatt. De nem tud sokáig lenn maradni, mert Colin kitúrja onnan - felkelni viszont nem kel fel, továbbra is fekve pislog fel a másik fiúra, haja, ami eddig is borzas volt, most még inkább összekócolódott, de ez a legkevésbé sem érdekli.* - Kit kedvelek jobban, kit hogy kedvelek, kicsit nagy kérdések ezek, amikről fogalmam sincs. *Mondja, és tenyereibe temeti az arcát - ha a párnákat elvette róla Colin, akkor legalább az arcát takarja, elbújik, ha úgy tetszik.* - Nem tudom mi vett rá, hogy megcsókoljam. Ha most besétálna, kötve hiszem, hogy megcsókolnám. Valahogy... örültem, hogy nem sérült meg, és azért...? Nem tudom. Igazából... nem tudom mit várjak tőletek, ha megérintelek titeket. Mindketten rántottátok már el a fejemet tőlem, ha megérintettelek titeket. Máskor meg megcsókoltok. Nem értem. Nem tudom. Máskor meg én menekülök előletek, és mégis megcsókoltam Bradley-t, és most is, legszívesebben elrohannék, mert rosszul érzed magad miattam, és ezt nagyon nem akarom. És nem értem ezt az egészet.