Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Vendég

*Natale visszakérdez, de nem válaszol, pláne, hogy a másik nem fejezi be a kérdést. Nem tud válaszolni, mert maga sem tudja, miért érzi magát ennyire rosszul. Irigység? Féltékenység? Egyáltalán mi a különbség a kettő között, ezt sem érti. Egyszerűen csak... eddig mindig ő csókolta meg Natale-t, Natale egyetlen egyszer próbált meg hozzá közeledni, amikor pedig ő húzta el a fejét, de az sem csók lett volna. Erre csak megy, és megcsókolja Bradleyt, akkor.. talán ő csinál valamit rosszul? Értetlenül néz fel amikor Natale egyszerűen kijelenti, hogy "nem", majd befúrja magát a párnák közé.* ~ Most mi van? ~ *Egy ideig csak ül, és próbálja kitalálni, mit tegyen, majd óvatosan közelebb mászik, és túrni kezd a párnák között a fiú után.* - Én csak... engem miért nem csókoltál meg soha? Őt... jobban kedveled, mint engem? Vagy máshogy? *Kedvelni... kedveli egyáltalán őt Natale? Vagy fordítva? Ha a jelekre figyel, amiket Theo mondott, akkor igen, de egyébként... fogalma sincs.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 3:44 pm

*Persze, az első ijedtség teljesen logikus. Hiszen amikor ő pillantotta meg először Colint, pláne, hogy akkor éppen ő is eléggé le engedett gátakkal volt, érzelmektől elsöpört állapotban, éppen ebben a teremben, riadtan hátrált a falhoz tőle. Teljesen logikus. Mindezek ellenére az is logikus hogy Natale nem igazán értékelte, hogy az akkor egyetlen lehetséges kiindulási pontjukat elragadta előlük, ezzel hátráltatva az előrehaladásukat. Aztán Colin válaszol, és visszakérdez, mire láthatóan zavartan pislog párat.* - Igen, de mié... *És paff, leesik egy húszfilléres. Nem a lányra kérdezett vissza Colin, hanem a csókra. Azért van rosszul.* - Te... te azért érzed rosszul magad, mert én... *Nem fejezi be, teljesen kifürkészhetetlen az arca. A gondolatai zúgnak, a szívverése felgyorsul, a torka, a mellkasa, mintha szorulna, és láthatóan nehezebben viszi a következő pár lélegzetvételt.* - Nem. *Mondja egyszerűen és vadul megrázza a fejét.* - Nem, nem, nem. Ez nem megy. Nem tudom ezt csinálni, nem tudom mit kéne csinálni, nem megy, nem bírom. *Mantrázza, ismételgeti, majd annak rendje és módja szerint elfekszik a párnákon, sőt befúrja közéjük magát. Gyerekes, furcsa mozdulatsor, de elég hamar eltűnik, hiszen alacsonyabb termet, bár persze eléggé látszik a párnakupacon, hogy hova mászott be. Meg a fél lába is kilóg. Egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, és menekül. A párnák közé.*

Vendég

*Natale félreérti a kérdését, de elsőre nem is javítja ki, inkább hagyja, hadd fejezze be a történetet a lányról. Valamilyen szinten megérti a lány reakcióját, hiszen ő sem ugrott ki a bőréből örömében amikor megtudta hogy más mentálok is vannak az iskolában, és nem csak azért, mert nem lett volna rá képes. Mégis, Bradley és Natale semmilyen kísérletet nem tettek arra hogy bántsák, vagy elvezessék, így nem logikus, hogy később is félt tőlük... na de persze a félelem, mint az összes többi érzelem, egyáltalán nem logikus. Egyenletesen lélegzik, a szorítása enyhül a párnán, és megnyugszik, mintha az a furcsa, szorító érzés is elmúlna a gyomra környékéről... majd Natale rákérdez, hogy jól van-e, mire megint érzi.* - Nem tudom. *Válaszol őszintén, majd visszateszi a párnát a helyére, újra belekapaszkodik a lábfejébe, és felnéz a másikra.* - Szóval... te csókoltad meg Bradleyt? *Kérdezi érzelemmentes hangon, rezzenéstelen arccal. Hogy közben hányingere van, az igazán nem számít.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 2:45 pm

*Hát Natale meg ugye most érkezett meg, szóval igen, rajta cipő. Nem lenne túl logikus vagy bármilyen módon is kifizetődő, ha mezítláb mászkálna. Azért még eléggé hűvös az idő, még ha fokozatosan melegszik is az elmúlt napok káosza után. A lényeg, hogy azért a párnákra telepedve levette a saját cipőit is, aztán meg ugye magyarázni kezdi a történteket... és valóban nem igazán érti, hogy mire kérdez vissza Colin. Pontosabban azt hiszi hogy érti, csak éppen félre értelmezi az egészet.* - Én sem értem miért csinálta. Megragadta a lányt és elrohant vele. Aztán amikor később visszajött és mondtam neki, hogy ha mást is elcibál, mérges leszek... vagy legalábbis hasonló, nem tudom lehettem-e volna igazán mérges, mert eléggé fájt már akkor a fejem, és leginkább azt éreztem, nem érzelmeket, akkor meg elkezdte azt mondani, hogy együtt működik velünk... mintha el akartuk volna vinni. Nem értem. Jól vagy...? *Vált hangnemet a végén hirtelen, amikor észreveszi, hogy Colin szorongatja magához a párnát. Nem igazán érti, miért szorongatja így magához, meg mi a helyzet.*

Vendég

*Rajta már egy ideje nincs cipő, a zenegép mellett van levetve, szóval nyugodtan el tud helyezkedni a párnákon és figyelni Natale-ra. Hallgatja a történetet, és rögtön felfigyel arra, mikor Natale arról beszél, hogy nem volt olyan állapotban. Gondolkozni kezd, vajon mit érthet ezalatt, talán túlságosan összezavarodott az érzelmektől, és ezért nem tudott koncentrálni? Ez az első gondolata, hiszen valljuk be, vele megesett már, még ha nem is gyakran. Aztán a fiú folytatja a történetet, és hamar kiderül, hogy nem erről volt szó. Macskák támadták meg őket, akiket végül legyőztek, és Natale megvédte Bradley-t, és...* - Tessék? *Kérdez bele, bár kis késéssel, így Natale minden bizonnyal már nem is tudja pontosan, mire vonatkozik a kérdés, alighanem inkább Brooke-ra érti, hiszen már ott tart a beszámolóban. Hirtelen úgy érzi magát, mintha gyomorszájon vágták volna, jó erősen, és nem tudja hova tenni az érzést. Magához öleli az egyik párnát, a hasára szorítva, hátha annak a hőjétől jobb lesz, de nem, hiszen ez nem fizikai fájdalom.* - Pedig nem... semmi értelme nem lenne rabszolgalányokat enni. *Mondja végül erőtlenül, a párnát a hasánál tartva, pedig nem segít... és maga sem tudja pontosan, miért érzi hirtelen pocsékul magát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 2:11 pm

*Natale meg már maga sem tudja, hogy egyáltalán akarja-e érezni az érzelmeket. Szóval maradjunk annyiban, hogy senki nem ért semmit. Legalábbis a mentálok közül. Legalábbis eközül a három itt élő mentál közül. Amikor Colin int neki, akkor odasétál, és elhelyezkedik a párnákon szépen, lehúzza a cipőit, és úgy helyezkedik el törökülésben rajtuk kényelmesen. Bólint, amikor rákérdez, hogy mi is volt Brooke-al.* - Elmondtuk, pontosabban Bradley elmondta. Elszakadtunk egymástól az elején, és a végén én már nem voltam olyan állapotban, hogy magyarázzak neki. Nem tudom mennyire hitt Bradley-nek. *Ingatja a fejét.* - Az egész olyan bizarr volt. Ott voltunk ketten, Bradley meg én, és jöttek azok a macska-szerű lények, és egyszerre kettő támadt Bradley-re, és csak az egyiket vette észre, hát a másikat kiütöttem én telekinézissel, de közben meg engem is leütött egy harmadik macska... kicsit azt hiszem el is vesztettem ott az eszméletemet, mert nem emlékszem, hogy szabadultam meg tőle, biztos Bradley intézte el. Később a gyógyítók megmondták, hogy az erős ütéstől agyrázkódásom volt, szóval onnantól kezdve nem voltam hasznos tagja a csapatnak, de azért próbálkoztam. És nem tudom mit miért csináltam, szinte ösztönösen támadtam Bradley-t védve, nem figyelve magamra, és nem tudom miért, amikor Bradley kérdezte, akkor se tudtam megmondani, nem tudom miért csókoltam meg a végén, nem tudom, nem értem mi történik velem. És még az a mentál-lány is, amikor végre találkoztunk valakivel, akitől információt kaphattunk volna, megragadta őt és elrohant vele, mintha minimum Bradley és én is rabszolgalányokat ennénk reggelire. *A beszámoló akadozva indul, utána viszont meg már ömlik belőle a szó, egyre hosszabban csukja be a szemeit, mintha csak felidézné, hogy mi minden is történt, és egy idő után elkezd a kezeivel is gesztikulálni mellé. Amint nem figyel tudatosan, gyakran feltörnek benne ilyesmi, sokkal ösztönösebbnek, természetesebbnek tűnő mozdulatok.*

Vendég

*Furcsa, mert egyrészt érezni akarja az érzelmeket, másrészt megijed tőlük amikor valóban érezni kezd, és ösztönből, automatikusan küzdeni próbál ellenük... egyszerűen csak zavaros minden, és nem érti saját magát sem. Most viszont itt van Natale, aki ugyanúgy nem ért semmit mint ő, ami valamilyen szinten megnyugtató, mert legalább nincs egyedül. Helyet foglal a párnákon, és int Natale-nak, hogy üljön le ő is. Törökülésben ül, a lábfejeit fogva, és kicsit előre-hátra dől.* - Igen, említette. És mi történt pontosan? *Kérdez vissza, mert töredékeit hallotta a történetnek... őszintén szólva a csókról is hallott, csak épp arról nem, hogy Natale kezdeményezte, így elsőre nem igazán reagált rá. Maga a csók nem volt meglepő. Hallgatja a lányról szóló történetet és kicsit bólint.* - Megmondtátok neki, hogy nem akarjátok visszavinni? Azt hiszem, mi is rosszul járnánk, ha felbukkanna valaki... inkább össze kellene tartanunk. *Persze, hiszen így logikus.* - Például?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 1:33 pm

*Colin lassan felé fordul, aztán mosolyogni kezd, aztán mégse, aztán mégis... nem tudja hova tenni az egészet. Fene essen ebbe az egészbe de úgy őszintén. Mindkét Chase testvérbe, ott ahol vannak. Csak bonyolulttá teszik Natale életét. És mégis... itt hagyhatná őket, igen. Kereshetne új helyet. Vagy akár visszamehetne, bevallhatná, hogy mi van, hogy rehabilitálják, vagy... akármi. És mégis itt marad, és mégis furán érzi magát Colin jelenlétében, hogy ilyen furán viselkedik a másik mentál és mi baj van egyáltalán? Vagy nincs baj, csak tök rosszul olvas mindent? Mintha egy teljesen vadidegen nyelven íródott könyvet olvasna, olyan, amikor valaki arcára ránéz. Bizarr.* - Nem olyan sok. Múltkor találkoztam Hatalommágián Bradley-vel. *Mondja, visszaemlékezve a különös űrhajóra, ahova kerültek.* - Volt ott még egy mentállány... szerintem megijedt tőlünk, talán azt hitte, hogy érte jöttünk visszavinni. Furcsa lány volt. *Mondja tovább elkalandozva.* - Aztán igen csúnyán bevertem a fejemet. És... olyan furcsa volt minden. Még mindig nem nagyon tudtam kibogozni, hogy mi miért történt ott.

Vendég

*Szimplán a hallása nem is jelez elsőre, hogy Natale belépett, viszont a mentálérzékei igen, még ha kis késéssel is - egészen eltompultak mióta itt van, és nem használja őket gyakran, próbál elkülönülni tőlük tudatosan... de mégsem tudja teljesen elzárni őket, hiszen mégis mentál. Odafordítja a fejét, és Natale láttán automatikusan elkezd az ajkain formálódni egy mosoly, a mozdulat viszont megáll félúton mikor észreveszi. Aztán persze már nem érti magát sem - miért kényszerítette magát hogy abbahagyja, amikor érezni akarja az érzelmeket? Minden annyira zavaros az utóbbi időben.* - Szia. *Mondja végül, teljesen elfordulva a zenegéptől. Mosolyt erőltet az arcára, de most nem jön ösztönből, mint az előbb, és ez látszik... bár Natalenak talán nem tűnik fel, hiszen ő sem annyira profi még ezekben.* - Hogy vagy? *Kérdezi aztán, nem nagyon tudva, hogy kezdeményezzen beszélgetést ebben az új világban, az érzelmek között.* - Jutottál valamire? Történt valami?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 20, 2013 1:02 pm

*A könyvtárból sétál ki, de a kezeid zsebre vágva, nem hoz magával ki újabb könyvet, éppen csak visszavitte, amiket alapból kihozott az elmúlt időben - kicsit elfáradt az egészben, mondhatni. Bonyolult ez az egész, és az elején annyira tudta, hogy mit akar, és azóta... csak bonyolultabb lett az egész. Éppen ezért lenne egyszerűbb, ha nem érezne, ha sikerülne kitörölni az egészet a fejéből megint, de aztán eszébe jut a Hatalommágia óra, és Bradley, és a csók Colinnal, itt a nyugalom termében, ami mondhatni, hogy elindította őt lefelé a lejtőn, és most nagyon úgy érzi, hogy nincs megállás. Szinte nem is gondolkozik, a lábai mintha magától vezetnék ide, a nyugalom termébe. A lábai, az emlékei, a füle, ha egy idő után meghallja a zenét, vagy a mentál-érzékei? Fene tudja. A lényeg, hogy ide kerül, és meg is pillantja Colint, mire megtorpan. Kicsit szerencsétlenül áll ott, meg se szólal... megzavarja Colint, miközben így figyel a zenére? Vagy most mit is kéne csinálnia? Amúgy fekete pólót visel, farmernadrágot, fekete cipőt, és fekete rövid bőrdzsekit, a fekete haja borzasan mered mindenfele, és csak áll tétován a terem ajtajánál.*

Vendég

*A zenegépen nyugszik a keze, és csendben áll mellette. Valamiféle lassú szám szól, fogalma sincs, mi ez, csak találomra választott valamit - úgysem ismer zeneszámokat, vagy előadókat, szóval esélytelen ez alapján keresni. Furcsa, talán kicsit riasztó is lehet annak aki belép, és nem ismeri, ugyanis szinte szemrebbenés nélkül áll, csak hallgatva a zenét, talán keresve benne az érzelmeket. Szomorú szám lenne? A szöveg alapján szomorúnak tűnik. Egyébként fehér inget visel fekete nyakkendővel, amihez talán nem annyira illik a sötétkék farmer, de amúgy meg túl hivatalos lenne a dolog. Ő pedig próbál beilleszkedni, ismerkedni... néha viszont egyszerűen csak sok, és ki kell kapcsolnia egy időre. Mint mondjuk most, bár a zene miatt ez még mindig nem a teljes leállás.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Feb. 18, 2013 9:23 pm

*Megérkezve a Nyugalom termébe érzem, ahogy elárasztja a testemet a nyugalom, a füstölők illata, a kellemes háttérzene, amit nem is tudok hirtelen, hogy honnan jön... Viszont a lány zavarban van. Nagyon.És ezt meg is jegyzi, mire kissé értetlenül, de hátrálok.*
- Ne haragudj, nem akartam... Öhm... Taposni az aurádon. *fejezem ki magam furán, a lány szavait használva, habár nem igazán értem, hogy mit is akar ez jelenteni. Mikor rámutat az egyik párnára, ismét elhelyezkedem, igyekezve azt a pózt felvenni, amit az Amfiteátrumban is felvettem és határozottan nézek a lányra. Mélyen a szemébe nézek, mire Lulu egyből lesüti a szemét és erőteljes, határozott vonalakkal rajzolni kezd. Csend van, én nem mozdulok, csak lassan lélegzem, élvezem a füstölők illatát és érzem, ahogy Lulu szép lassan megnyugszik. Bizonyára nagyon koncentrál a rajzra és minden tehetségét beleadja, amihez nyugalom kell. Nem szólalok meg, nem kezdek beszélgetésbe, nem akarom megzavarni. Persze,ha ő kérdez valamit, akkor arra válaszolok.*

//Fagyunk!//

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Feb. 18, 2013 9:14 pm

* Igazából olyan sokat nem kell mennünk ahhoz, hogy megérkezzünk a Nyugalom termébe. Imádok itt lenni, és bevallom töredelmesen talán ez a legjobb hely arra, hogyha alkotni akarok valamit. Kellemesen lágy zene csendül fel a háttérben, mikor belépünk, talán még egy kis vízcsobogást is hallani vélek, ami újabb élvezettel tölt el. Ajkamra mosoly kúszik, ám mikor a fiú felajánlja a kezét inkább nemet intek a fejemmel. Nem igazán gondolom azt, hogy annyira jóban lennénk, hogy belé kellene karolgatnom. Az ismerkedős fázisban legalább is egyáltalán nem. És belegondolva az én szívem másért dobog, nem óhajtok kiszeretni belőle, egy esetleges másik lehetőséget keresni.
Elutasításomtól függetlenül nagyon előzékeny és kitárja előttem az ajtót, én pedig belépek. Ismételten nem tartja a távolságot, úgyhogy mikor hozzámér finoman, és lehelete megcsiklandozza a nyakamat előre ugrom, és magam előtt mereven szorongatni kezdem a füzetemet. *
- Ha kérhetlek… tartsunk egy kis távolságot, jó? * mosolyodom el, bár iszonyatosan zavarban vagyok. Nem akarom megbántani, megsérteni, de egyszerűen nincsen kedvem kellemetlenül érezni magam. *
- Én .. én nem igazán szeretem, ha ennyire … az aurámon taposnak… bocsi… *próbálok finom lenni a fiúval és nem elijeszteni, vagy épp bunkó lenni. Azonban ezt ő is megértheti, hogy egyszerűen felzaklat ezzel a testi kontaktusos dologgal. *
- Ott tök jó lesz * mutatok kedvesen az egyik puffra, majd én is elhelyezkedem az egyik lámpa alá, és határozott vonalakkal rajzolni kezdek. *

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Feb. 18, 2013 9:04 pm

[Előzmény: Amfiteátrum]
*Lulu tehetségét elraktározva magamban állok fel és biccentek, miszerint tényleg ideje lenne olyan helyet keresni, ahol takarodó után is lehetünk. A portré elég sok időbe telik, így elgondolkozom rajta, hogy esetleg nem most kellene belekezdeni este, nem túl sok fényben, de hát a lány ért hozzá, nyilván tudja, hogy mennyi fény és idő kell hozzá és mennyit szán rá.*
-Menjünk. *tartom a lány felé a karomat és hogyha belekarol akkor úgy, ha nem, akkor zsebre tett kézzel indulunk meg a Labirintus közepe felé, ott pedig a Nyugalom terme felé fordulok.*
- Szeretem ezt a helyet. *jelentem ki kitárva az ajtót, hogy először Lulu lépjen be a füstölőkkel illatosított párnás terembe. Követem a lányt, majd tétován megállok, ismét kicsit szorosan mögötte, és megszólalok:*
- Hova üljek? *hangom halk, szinte bizsergeti a lány fülét és csupasz nyakát. Tényleg elég közel lehetek hozzá, talán még a bőrünk is összeér valamelyest.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 2:21 pm

*A felajánlásra csak megrázza a fejét.* -Áh menni fog, ha meg nagyon nem, akkor majd kihátrálok, meg amúgy is van, aki segít, Aeryn és Meld is lelkes, bár ő miben nem? *Elmereng kicsit, kíváncsi, hogy a srác hogy halad a kis barnával. Van itt megtudakolni való, Eu és Meld, lássuk be mindketten szorulnak egy kis lökdösésre, ami a csajokat illeti, ő meg lelkesen lökdös bárkit. Elneveti magát a nagy fenyegetőzésre, azért nem az a fajta, inkább a szája nagyobb, meg hát amúgy is, mostmár törvény köti a szöszkéhez, végképp igen galád dolog lenne, ha netán mással kezdene ki. Aztán persze benne van az is, hogy nagyon elhamarkodták ezt az esküvő dolgot, de egyelőre erre nem gondol, nem is illik.* -Ne aggódj, megvárnám, amíg teljesen kidőlsz, a kard és íj alapján sejtettem, hogy ilyesmivel találnám szembe magam. *Megejt még egy mosolyt, aztán elcsendesedik, úgy fest a leányzó is kezd lassan végleg kidőlni. A visszakérdezésre csak szélesen elvigyorodik, önkéntelenül is pár centivel lejjebb siklik a tekintete a fekvő leányzó mellkasa tájára, aztán visszavonja a figyelmét akarattal a szemkontaktushoz. A kapálózáson azért finoman szólva is meglepődik, de aztán Isobel hozzá bújik. Kicsit még marad, de azért mégsem akar elaludni összebújva a vöröskével, azért az nem biztos, hogy nem szülne rosszindulatú pletykákat, ha netántán rájuk találna nyitni valaki. Szóval amikor már elég mélyen alszik Isobel, óvatosan kicsusszan alóla, helyettesítve saját magát valami jó nagy párnával. Tolvajként elég gyakorlott az efféle mozdulatokban, aztán felkapja a cuccait és hangtalanul távozik. Jó eséllyel fel a szobájába és ott dől le majd, miután kint a társalgóban felhúzta a sáros csizmát, és majd odafent szusszan egy kis délutáni sziesztára.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 2:12 pm

*Kicsit kinyitja még a szemét, de már nem könyököl fel. Már nem minden szavát érteni, hiszen lassan félálomban van. A szárnya szépen kisimulnak a helyükről, és szétterülnek a párnákon.* Szórakozás? Akkor jó, sok sikert hozzá, szívesen segítek, ha nem boldogulsz. *Ásít egy nagyot, és a szája elé tolja az öklét, mégse tegye ezt csak úgy pár centire a sráctól. Ellenben még egy halványat még tud mosolyogni az újabb bevitt találatra.* Dehogynem, legtöbbször tudom én, hogy mi jár a pasik fejében. Ami nem is baj, fel vagyok készülve. Csak az ilyen pofáraejtésekre nem. Mindegy. *Megvonná a vállát, ha nem feküdne eleve.* Gondolati úton? *Rebegi, és játékosan megfenyegeti a sármőrt az ujjaival.* Ha tettekre váltanád a gondolataidat, legalább szólj előtte, hogy nehogy véletlenül pofán töröljelek pusztán ösztönből. *Nevet vissza kaján mosollyal, ő sem tudja, hogy mit tenne, ha Hamon netán kezdeményezne. De a lehetőség adott. Most már végképp behúnyja a szemét, és ütemes szuszogásba kezd. A srác szavaira csak mosolyog, nem mozdul meg. Aztán pár perccel később.* Ki mondta, hogy az rossz lenne? *Aztán elhallgat, és néhány pillanattal később már alszik is. Hihetetlenül gyorsan belemerül az álomba, amelyben - láthatóan - valami fenevad ellen küzdhet, mert lecsukott szeme folyamatosan mozog, beharapja az ajkát, vadul csapkod a kezével, aztán elernyed, és ösztönösen Hamonhoz bújik.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 1:55 pm

*Oh hát pedig e téren is rendkívül ügyes kezű, de tény, hogy a zárak is majdhogynem akkor szétpattannak, ha csak rájuk néz. Ha emlékezne a szüleire, akkor bizonyára tudná, hogy egyikük a Tolvaj leszármazottja lehetett, és azért megy neki ennyire az ilyesmi, annak ellenére, hogy konkrétan az Utazó képességeit örökölte. Csak megrántja a vállát, azért ő nem nézi ennyire drasztikusan a helyzetet.* -Ugyan már! Jó szórakozás, meg amúgy is legalább van, mivel elütni az időt. A legtöbb rokon amúgy is a biztos pénzt választott, és csak kevesen döntöttek úgy, hogy megpróbálnak keresgélni. Van, aki csak heccből. *Mint például a kölyök, hiszen igazán nincs szüksége a pénzre. Aztán bizonyára nem gondolta volna, hogy még egy jó csajt is hozzácsaphat az esetleges nyereményhez. Lassan ki kéne faggatnia, hogy mi van már a kis barna bőrűvel, mert valahogy ez a téma ritkán merül fel.* -Franc tudja, valami van, az tuti, de ettől még ugyanúgy lehet egy jól megtervezett átverés, ezt semmi sem zárja ki. Végülis nekem mindegy, ha megunom, abba hagyom max. *Teszi még hozzá kissé talán túlságosan is flegmán. Azért jól jönne az kis pénzmag, mert oké most van egy kis ráhagyott keret, a ház, meg az a kevéske pénz, de abból azért olyan sokáig nem tudja fenntartani magát, meg Aerynt is, és mégis csak ő a pasi, neki kéne majd idővel gondoskodni a szösziről.* -Hát te tudod... *Azért ettől függetlenül nem fog kardot vinni a wc-re ebben teljesen biztos. Igazából a srác neve nagyon nem köti le, jó eséllyel ígyse, úgyse fogja megjegyezni. Jót mosolyog rajta, ahogy a vöröske elpirul, ő nem egy pironkodó fajta, szóval nem gond a visszapasszolt labda.* -Oh kedvesem, nem tudhatod, hogy mi jár egy pasi fejében, ha csak rád néz. Aeryn is tisztában van vele, hogy attól, hogy őt szeretem, nem minden egyes pillanatom és gondolatom az övé, néha kell egy kis...szórakozás, persze csak gondolati úton. *Visszakacsint egy lehengerlő mosollyal. Azért az ő részéről már az is nagy dolog, hogy amióta a szöszkével van, nem bonyolódott bele az ég világon semmibe, pedig hát lássuk be nagy hódító hírében áll.* -Ennyire megbízol bennem, hogy ha itt alszol el mellettem, nem csinálok valami rosszaságot? Ejj Isobel...és még te vagy a nagyon gyanakvó vadász? *Kacér mosolyt villant, de egyszerűen csak kinyújtózik, és látszik rajta, hogy nem használná ki a helyzetet. De az is tuti, hogy nem keltené fel a leányzót, legalább kicsit pihen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 1:44 pm

*Egyrészt tényleg nem külső szemlélő, másrészt már az évek alatt annyi küldetésen volt a sráccal, hogy ennyit le tudott szűrni, hogy az ügyes kezek nem csak arra jók, hogy Aeryn bugyijában matasson velük. A nemesi ficsúr álcája ettől függetlenül megalapozott, és megtévesztő lehet. Miután Hamon ismét elnyúl, nem tudja annak reakcióit, mimikát megfigyelni, mikor viccel, mikor gúnyolódik, csak a hangra tud alapozni. Nem lehetetlen, mégis nehezebb így. Alig tudja már tartani a fejét, ezért a két kezébe fogja, úgy könyököl rá a combjára, ahogyan hallgatja az utató történetét. Fejcsóválva biggyeszti le ajkait, mondhatni megvető a tekintete. Nem a srácnak szól, hanem a történetnek.* Elrejtett kincsek? Az élet szentsége talán nem elég kincs? *Kissé fel van háborodva. Nem annyira jótét lélek, mint Lirian, mégsem tartja erkölcsös dolognak, hogy egy rokon a többit egymásnak ugrasztja, még az érdemesség kiválasztása miatt sem.* Igazad lehet. Ha valamelyik rokonom ilyesmi kihívás elé állítana, azt mondanám, megőrült. *Ingatja a fejét, olyan hihetetlennek tűnik a dolog, kivéve ha Hamon már talált valamit.* És? Előrébb jutottál? Mutatja valami azt, hogy ez nem egy pokoli nagy átverés? *Végül a fehérhajú visszatér kedvenc témájához, ahhoz, hogy mennyire fel van szerelkezve.* Hát... pedig hallottam már olyat, hogy valaki a wc előtt tette le a kardját, kiment, és a saját fegyverével kaszálták le. Szóval nem érdemes butaságba belegyalogolni. *Bólogat erre, ő mindig fel van készülve a harci helyzetekre, hajnalban fut, este úszik, éjszaka pedig asztrál mágiával ébreszti magát rendszertelen időközönként, hogy mindig készen álljon a lehetetlen helyzetekre. Csak legyint a fáradtságra, lesz még ideje, de nem hagyhatja, hogy készületlenül érje valami. Viszont a fiúnak igaza lehet, ha csak úgy elalszik, sokkal rosszabb a helyzet. Az utolsó szavakra vállránt, nem érdekeli, ki akarja zárni a tudatából.* James. Úgy hívták. *A flörtölős beszóláson azért egy halványat elpirul, és mosolyra húzódik az ajka.* Ha be akarnék mászni az ágyádba, nem fegyverrel tenném. A párnám alatt már úgyis be van készítve egy apró mérgezett tőr. Az elég, nem? Meg egyébként is, ilyesmire vágyakozol Hamon? *Dobja vissza a labdát, aztán gondol egyet, és átcuccol a srác melletti párnára. Szigorúan alvási célzattal.* Ha elaludnék véletlenül, egy óra múlva ébressz fel kérlek, nem akarok most többet... *Hengeredik be babapózba, de néha még kinyitja a szemét, smaragszín tóként bámulva bele a másik szemeibe.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 1:26 pm

*Azért az nem egy nyilvánvaló tény, hogy tolvaj, bár akik elég régóta ismerik finoman sejthetik már, de azért konkrétan csak a mélyebb ismerősöket avatta be ebbe az aprócska ténybe. Egy egyszerű külső szemlélő számára egyszerű nemesi ficsúrnak tűnik, bár persze egy auror nem nevezhető egyszerű külső szemlélőnek. A kérdésre csak finoman megrántja így fekvő helyzetben a vállát.* -Jaja zsákutca. Hosszú sztori, van valami felmenőm, aki elrejtettem valami mesés kincset, aztán minden távoli rokonát elküldte keresgélni, meg egymásnak keresztbe tenni. Komolyan az is felmerült már bennem, hogy az egész csak kamu, ő meg jót röhög a túlvilágon, hogy mennyire megszívatta az örökségre áhítozó szerencsétleneket. *Nem egy nagy titok, mármint ennyiből még sokra nem lehet rájönni, meg aztán konkrét vérrokonságban nem is áll az adott családdal, csak ugye a neve alapján. De az már tényleg felmerült benne, hogy az egész keresgélés csak kamu és a végén aki megtalálja a jutalmat majd egy ládába botlik, amiből csak egy vigyorgó bohóc ugrik ki, valami olyasmi szöveggel a kezében, hogy "Bevetted!". A válaszra csak elmosolyodik, ami a fegyvereket illeti.* -Jó ég tudja, ezek szerint semmi, de ha meg ennyire le akarnak csapni, akkor...hát hajrá. Azért nem fogok a budira is karddal menni, mert lehet benne valami wc szörny. *Teszi hozzá még vidámat. Nem érezni gúnyt a hangjában, igazából ritka az a helyzet, amit igazán komolyan tud venni, jó néha van 1-1, de azok a ritka kivételek, amik erősítik a szabályt.* -Azért úgy látom kissé ki vagy purcanva, és rád férne egy kiadós alvás. *Mindezt megerősítendő hatalmasat ásít. Ő sem a kipihentség mintaképe, de azért annyira nem nyúzott, mint a vöröske.* -Szó se róla én is beijednék, ha karddal akarnál az ágyamba mászni... *Széles vigyort ereszt meg, mert azért lássuk be Isobel eléggé aktívan gyakorolja a vadászi létet, kérdés, hogy eltudja-e egyáltalán engedni magát néha nap.* -Hogy is hívják a fickót? John, vagy Jeremy? Lehet, hogy csak elfoglalt, ő is vadásszal az ocsmányságokat, vagy azok őt, ki tudja ebben a suliban.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 1:12 pm

*Hátradől, egyenlőre mégsem szunyókál, addig semmiképpen sem, amíg beszélgetnek. A falhoz támaszt egy párnát, és arra helyezi a fejét. A szárnyait igen ügyesen el tudja rendezni anélkül, hogy kényelmetlen lenne. Időnként lehunyja a szemeit, de csak pihentetésképpen, nagyrészt mégiscsak a tolvajra figyel. Nem zavarja, hogy Hamon heverészik, nincsenek olyan kontextusban, hogy mindig kelljen a szemkapcsolat.* Zsákutca? *Tátja el a száját amolyan szemxepiles modelként, elsőre nem egy rejtvény, sokkal inkább valami útvesztő ugrik be neki. Van már sejtése arról, hogy Hamon ügyeskezű vagyonátrendezőként merre szokott járkálni, de ebben az esetben behunyja a szemét, mert a fossza nem rossz szándékú, és az a kellemes tulajdonsága is megvan, hogy él, nem pedig valami kisértet, vagy efféle csúfság. Aurorként jelenthetné, vagy még jobb, ő maga szállhatna vele szembe, de minek? Hamon már több démont küldött pokolra, mint a tejfelesszájú aurortanoncok többsége Nellondban. Akkor pedig az ellenségem ellensége a barátom jeligével egész jól elvan vele.* Miféle zsákutca? *Vonja fel szépívű szemöldökét, hangja mégsem szigorú, nyilván semmi köze nincsen hozzá, ám az udvariasság nevéen visszakérdez, aztán Hamonon áll, hogy beavatja, vagy sem. A francoska megjegyzésén ellenben kihívóan felkuncog, egészen kipattan a szeme ettől, mintha elszállna az álmossága.* Ahogy mondod. Bárhol, és bármikor lecsaphat. Mi gátolja meg őket, hogy akár az itteni festményeken át ne csapjanak le ránk? Nem árt az óvatosság, a felkészültség. *Aztán oldalra csuklik a feje, úgy tűnik, már napok óta nem aludt. Annyira felvillanyozta az, hogy mostanság ügyesen oldott meg rejtvényeket, hogy nem akarta megszakítani a jó szériát holmi pihenéssel. Jelenleg azonban szervezete megálljt parancsol. Itt már az elme nem úr, a test dönt helyett. Kicsit megrázza a fejét, hogy magához térjen, de majd leragad a szeme. Annyira azért nem, hogy ne vegye észre a mustráló pillantást, amit áll, és viszonoz is. Felnőtt nő immár, minden szégyenlősség nélkül. A gyűrűt látja, de minden vásár kettőn áll, úgyhogy nincsenek aggályai. A valentin nap megünneplésére fejrázva felhorkant.* Ahha, egészségedre. Nem, úgy tűnik beijedt, vagy nem tudom. Ha így, hát így. *Vonja meg a vállát, túl sok szenvedés érte már, egy ilyen kis megrázkodtatás még felüdülésnek is elmehet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 12:58 pm

*Nem is nagyon pillant fel, amikor nyílik az ajtó, mármint eleve nincs csukva a szeme, de a plafont nézi háton fekve, az ajtó meg mögötte van és e miatt nem akar feltápászkodni. Aki bejön bizonyára majd köszön, vagy jelzi, hogy itt van, ha pedig valami rém, aki le akarna csapni...nem ez nem valószínű, azok nem ajtónyitogatással szoktak bajlódni, vagy egyszerűen átsiklanak rajta, vagy betörik. Ismerős hangot hall meg, bár nincs Isobellel erőteljesebb kapcsolata, de már találkoztak párszor órán, kalandokon, meg hát úgy általában csak ismeri azt, aki szintén jó ideje koptatja már az itteni padokat. Kicsit felkönyököl, de csak addig, amíg egy nagyobb párnát tuszkol be a feje alá, hogy mégse legyen megerőltető felnézni a másikra, de felülni sem akar, egész kényelmesen elnyúlt most. A kérdésre csak pajkos mosollyal bólint.* -Igen, mondhatjuk úgy is, keresés, kutatás, egy idő után a sok zsákutca kimeríti az embert. *Sőt rendkívül frusztráló, hiszen azt feltételezi Eu előtte jár, és hiába barátok, mégis csak lehetőség szerint szeretne nyerni. Na nem minden áron, de azért nem lenne ellenére a jutalom.* -Te meg látom jól fel vagy szerelkezve, kard, íj, mintha minimum arra számítanál, hogy bárhol lecsaphat valami rémség. *Pillant a fegyverekre, amiket a leányzó épp lecsatol magáról. Pár pillanatig elidőzik az alakján, a szemvonalán, az apró szeplőkön is. Az ujján lévő gyűrűvel játszadozik, de hát attól még csak megnézhet magának egy csinos lányt nem?* -Remélhetőleg lassan csak jön a tavasz. *A kérdésre finoman bólint, csalfa mosoly játszik az arcán.* -Oh naná, bár nem szokásunk csak úgy bonbont venni, meg ilyesmi, inkább...máshogy ünnepelünk, ha érted, mire gondolok. Na és a te lovagod? Az az angyal ipse?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 12:48 pm

*Szokásos életét éli, és miután James rá sem bagózott Valentin-nap alkalmából, elkönyvelte, hogy a srác bizony ugyanolyan málé, mint annak idején Nikorinával volt, így sok értelme nincsen ezen görcsölnie, visszatér a megkezdett szokásaihoz. Miután anyját valamilyen szinten meg tudta torolni, Cormactől pedig még tanult is egy keveset a túlélésről, most mondhatnánk azt, hogy itt az ideje pihenni. Mondhatnánk, de mint tudjuk, egy fehér klános angyali démonvadásznak, aki folyamatosan a sötétséget hajszolja, ez esélytelen. Nem tekinthető igazi boszorkányvadásznak, hiszen nem zsoldos, pénzt nem szokott kérni semmiért, azért teszi, hogy jobb legyen ettől a világ. Végiglépdel a folyosón, az oldalán hivalkodó módon a másfélkezes angyalkard felcsatolva, míg a hátán karcsú hosszúíj, fekete tollas nyilvesszőkkel, tündék gondos kezemunkája. Jozeffel a birtokot járta végig, és azt tapasztalta, amit már többen is, valami furcsa sötétség gyűlekezik. Nem lehet megállapítani, hogy a Lélekölő hegység, vagy a mocsár a fészke, vagy maga a birtok, de annyi bizonyos, hogy közel van. Miután ma már nem tehet többet, pihenni vágyik. Csak akkor lehet felkészült, és éber, ha nem ragad le a szeme. Külsőre mint tudnivaló, igen szép lányról van szó, apró szemlőkkel, hiszen ír lévén vöröske a drága. Buggyos ujjú ingben, és bőrnadrágban feszít, szárnyai az ing alá bepréselve, rejtett vágatottak, ami alól ki tudja pattintani őket. Belép a terembe, eleve halkan, tudja, hogy itt mások pihennek. Miután látja, hogy Hamon még mocorog, nem fogja felébreszteni. Leül valahol a közelébe, és mielőtt a feje alá tenne egy párnát, még halkan megszólal.* Fárasztó napod volt? *Csatolja le a kardot, s az íjat. A szeme már majd le ragad, ám Hamont többször látta már, akár még kölcsönös szimpátiát is feltételezhetünk.* Tiszta undorító, hogy milyen sár van még mindig, bár jönne már a szép idő. Kaptál valamit Valentin napra a szőkétől?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Feb. 17, 2013 12:26 pm

*Túl sok időt tölt Nellondban, ez egyszerűen már tény akárhogy is nézzük, és valahogy szüksége lenne arra, hogy kicsit az iskolában is eltöltsön valamennyi időt. Ez a kincskeresés szépen lassan az agyára kezd menni, hiába laknak együtt Eu-val, mégis úgy fest, hogy a kölyök tud valamit, ami nem köt az orrára. Mostanában sokat mászkál el viszonylag későn éjszaka és eléggé ködös dolgokat mondd, hogy hol volt. Azért egy profi hazudozó tolvajt igen nehéz átverni, ezt azért lássuk be. Finoman szólva is totálisan sáros csizmával csörtet végi a labirintus folyosóján, úgy néz ki, mint aki minimum a fél napot az erdőben töltötte és minimum vaddisznókkal dagonyázott. Fújtatva söpör ki egy rakoncátlan tincset a szeme elől, aztán be is nyit a nyugalom termébe. Erre vágyott most, egy kis pihenés, totál le van fáradva annyi szent. Egyszerűen lehúzza a csizmát és lendületes dobással vágja be a sarokba. Ha lenne most itt manó, akkor ziher, hogy minimum kiborulnának a látványtól, hogy ekkora koszt csinál, de igazán hidegen hagyja a dolog. Egyszerűen ledobja a kabátot is, alatta szimpla hosszanti csíkos zöld-kék inget visel, viszonylag halvány színben, alul pedig egy fekete farmert, mostmár simán zoknival ugye. A táskáját ledobja maga mellé, majd egyszerűen dob egy hátast és elterül a párnák között.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 16, 2013 6:34 pm

- Jólvanna te teve... * Mondja vigyorogva. * - Noah Teve. Juujjuramisten... 16 évesen? Hát... Jó.. Kicsit furcsa... Manapság 12 évesen is elkezdik, bár amikor én voltam fiatal, 18 évesen... * Na remek, elszólta magát... Ezt jól megcsinálta, de szerencsére a srácnak mennie kell, bár azért élvezte a beszélgetést, de kicsit leégeti magát, hogy mennyire tud titkot tartani. * - Pontosan innen folytatjuk, kivéve ha elfelejtem... Amire nagy esély van. * Mondja mosolyogva, majd rápillant az órára, bizony neki ismennie kell, de előtte csinál egy szép spárgát. * - Áúúúúúúú fel kellett volna készülnöm... Na mindegy. * Aztán hirtelen feláll, és elindul a várószobák felé. *

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 16, 2013 6:27 pm

to; Aidric

– A teve… mondjuk az egy ilyen állat… * segíti ki a fiút, majd hangosan felröhög mikor az poénkodni kezd. Igazából nem tud mit mondani. Ezeket a poénokat nem mindig érti, és nem is mondja, de legalább jobb kedvre derítik. *
- Talán 16 évesen a Roxfortban.. * mondja merengve, majd eszébe jut Oliver, hiszen a fiú volt, aki először a kezébe nyomott egy jó kis lángnyelv whiskyt. Először nem szerette a hihetetlenül erős italt, azonban mára már rájött, hogy hogyan kell olyan üdítővel párosítani, ami miatt finommá és ihatóvá válik.
Eközben újabb diákok érkeznek a társalgóba én pedig úgy gondolom, hogy ideje menni, ezért Aidric vállát megveregetve elköszönök. *
- Na most nekem mennem kell, de ezt még folytatjuk jó?! * nézek rá vigyorogva, majd egy biccentéssel kimasírozok a teremből. *