Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Bolgár mágustanoda tehetséges tanítványoknak
Belépés
Leírás
Staff
Legutóbbi témák
» Vendégeknek! Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by Kaen el Jericho
*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?
- Most mi a baj? A tánc a legjobb sport. Mondjuk én meg totálisan béna vagyok a labdajátékokhoz. * Mondja, kicsit ki is röhögi magát. * - Hümmm.... Nézzük csak, kezdjük a legalapvetőbb dolgokkal. Hány kecskéd van? És szereted a kékesliláspadliszánoselefántszínt? * Kérdezi halál komoly arccal, nem zavartatja magát, főleg, hogy láthatóan jobban lett a poénjaitól Noah. * - Amúgy például azt, hogy hány évesen ittál először. * Igencsak foglalkoztatja ez a kérdés... Ha valaki nem értené miért, úgy érzi, manapság túl hamar kezdik az emberek a bulizást. * - Meg azt, hogy tegnap miért álltál neki vedelni mint egy valami, ami sokat iszik. * Hirtelen nem jutott eszébe semmilyen állat ami sokat iszik. * - De valami ami igazán sokat, nem csak pár kortyot, aztán kidől. * Mondja nagyon komoly arccal. *
* Mivel választ nem kapok, így inkább annyiban hagyom a dolgot. Biztos ami biztos alapon nem erőltetem a dolgot, hiszen ha nem akarja elmondani, akkor nem akarja elmondani…* - Na én soha nem táncoltam. Totálisan ügyetlen vagyok ebben, és igazából nem is nagyon vonz a dolog. * mondom, majd húzom el a számat kissé, nem túl feltűnően. Nem, nem miatta, vagy azért, mert ő ezt szereti, hanem azért, mert én ezt abszolút nem tudom elképzelni magamról. A pálcás dologra nem tudok mit mondani, majd mikor felőlem érdeklődik kérdő tekintettel nézek rá. * - És mire vagy kíváncsi? Mi érdekel?
- A megbélyegezést én sem értettem, de mivel már hozzá szoktam, annyira nem zavar. Kivéve, ha mással csinálják. * Na hol? Most mit mondjon? Éppen egy igen intellektuális beszélgetést folytatott a megbélyegzésről, de mégsem mondhatja azt, hogy a ház ahol vámpírrá változtattak. * - Hát... Bonyolult. * Zárja le részéről ezt a részét a beszélgetésnek. * - Az jó lesz, legalább nem kell majd innod, hogy vidám legyél. Csak varázspálcát ne nagyon adj a kezembe, mert abból nem sül ki semmi jó. * Mondja mosolyogva. * - Egyébként meg én táncoltam is, szóval én nem kicsit vagyok feminim. * És aztán befejeztem, mert mindenkit meg akartam ölni miután vámpír lettem. Akarta befejezni a mondatot, de inkább nem mondja el, hogy az átváltozása után mennyire vérszomjas volt. Bár elvolt ő az állatokon. * - Én csak itt beszélek, rólad pedig nem nagyon tudok meg semmit... Bár nem zavar, csak félek tőle, hogy elfojtalak. * Mondja megint mosolyogva... Katasztrófa. *
– Nekem sem, nem azért mondtam, csak nem értem hogy mi a baja a barátaimmal, akikkel amúgy már nem is tartom a kapcsolatot… * sóhajtok egy nagyot, majd hagyom, hogy a szőke fürtös kicsit jobb kedvre derítsen. * - Az hogy valaki feminimebb az átlagnál, még nem ok arra, hogy megbélyegezzék. Utálom ha ezt teszik az emberek. Állandóan csak az elvárások, az hogy milyennek is kellene lenned. Utálom, hogy állandóan azon kell igyekezni hogy megfelelj. Azt hiszem ez megérdemli, hogy a középső ujjammal megmutassam mit is gondolok erről az egészről.. * mosolygom a fiúra, és nem igazán értem, hogy miért is bántják, bántották. Első körben nem úgy néz ki, mintha valakinek is ártott volna bármit is az életében. * - Legközelebb elviszlek magammal * mondom, majd összehúzom a szemöldököm, a rosszabb hely hallatán. * - Nocsak, mesélj! * teszem fel a költői kérdést, majd várom a válaszát *
- Hümmm... Ezt nem értem... Végülis talán egy kis félelem érthető, de ez már durva. * Pedig ő bizony rengeteget bulizott. Csak alkohol nélkül. Bár most nem aról van szó, de ez a tény. Mg egész egészséges életet él, a vér mégcsak hízlelni sem hízlal. Apropó vér, Noahnak szerencséje van, hogy nemrég ivott, mert különben elég kellemetlen lenne. * - Amúgy nekem semmi bajom nincs a biszexekkel. * Mondja, nem ajánlattételként, nem ő teljesen hetero, csak mint egy megállapítást. * - Mondjuk engem már annyi mindennek néztek, hogy vicces is lenne, ha én ítélkeznék. * Mosolyog. * - Na igen, az ominózus tegnap este. Legközelebb én is elkísérlek, és lekaratézlak, ha már eleget ittál. * Néz vigyorogva a srácra. Kifejezetten tetszik neki az ötlet, hogy adhatja az őrangyalt, talán túlságosan is. * - De hidd el, én voltam már rosszabb helyen is, mint a mugli detoxikáló. * Azt nem nagyon akarja elmondani, hogy hol, de reméli ellátja elég infóval Noah-t, hogy ne legyen erről kikérdezve. *
* Gyermeteg kérdésére felkuncogok és tényleg végül is … igen, ihatnék akár vizet is, de hát szokták mondani, hogy az ember sírva vigad, amihez azért némi alkohol is szükséges. Na jó, persze nem kell ezt erőltetni annak aki nem akarja, én viszont azt érzem, hogy nálam belefér ez a dolog. Nem vagyok antialkoholista típus, és tudom hol a határ. Vagyis a vödrön kívül – már ami a mennyiséget illeti. * - Akár azt is ihatnék, de tegnap nem azt ittam… * vigyorgok. Vajon ivott már az előttem lévő fiú bármit is? Mondjuk ilyen pozitív szemlélettel nem igazán van szüksége rá. Már megfigyeltem, hogy a vidám emberek kevesebbet buliznak. Lehet nekik nincs szükségük ilyen pluszra. Persze ez csak jó! A mázlisták! * - Nekem most épp abba lett beleszólva, hogy kikkel is barátkoztam anno. Most komolyan, te ezt érted? Még csak nem is ismertük egymást… Akkor miért baj, hogy kikkel voltam jóban? Férfiakkal barátkoztam, nem nőkkel… és komolyan, nem vagyok biszexuális, hogy esetleg tartania kellene tőlük, hogy ha felbukkannának, akkor elalélnék. * szűröm a fogaim között a mondatot, majd kezemmel végigsimítok a homlokomon. Kezd elmúlni a fájdalom. Ez jó! *
* Viccesnek tartja a srácot, bár lehet, hogy tök komolyan beszél. * - Igazából nem nagyon szoktam inni, bulikon sem, jól tudom én érezni magam pia nélkül is. Ha szomorú vagyok, az más tészta. Mondjuk akkor sem jellemző. * A nem ismersz még veregetésre megrántja a vállát, tényleg nem ismeri. * - Csak a probléma? Hát azért nem... * Mondja az érzékeny gyereklelkű. Na mintha ő annyit tudna a nőkről. Eddig mennyi is? Két barátnője volt, és mind a kettő megcsalta. Hahaha. * - Bár lehet, hogy igazad van. * A távolba réved, és azon gondolkozik, vajon neki mindenbe belebeszéltek-e. Nem nagyon emélkszik semmire emberi életére. A fájdalmas emlékekre meg nem szívesen, szóval nem sanszos, hogy bármire is emlékezzen. * - És ha szomjas vagy, akkor sem ihatsz vizet? * Kérdezi olyan fejjel, mintha meg lenne róla győződve, hogy ez egy értelmes kérdés. *
– Nincs ezzel semmi baj, már ami a vidámságot és örömöt illeti. Az ember inkább pozitív legyen, mint negatív. És egy nagyon fontos tanács! Soha, de SOHA ne igyál azért, mert valami bajod van!!! * mondom, majd minden szavamat kihangsúlyozom, és ezt még egy vállon veregetéssel is megspékelem. Irtóra szar dolog másnaposnak lenni, és sajna az alkohol csak percnyi élvezetet és felejtést jelent. A normalitásról szóló monológjára csak elhúzom a számat, és komolyan úgy gondolom… ha ő nem normális… hát akkor tuti én sem vagyok az. Mármint gyermekként lepasszoltak pár gyámhoz, nem neveltek, az anyám ki akart nyírni… most mi kell még ezen kívül hogy valaki esetlegesen lelki nyomorékká váljon egy életre? Felhorkantok, majd ismét vállon veregetem. Ajkamra gúnyos mosoly húzódik, amolyan, „nem ismersz még engem és nem tudod ki vagyok” típusú, majd egy morgással reagálok a nős kérdésére. * - Azokkal csak a baj van… mindenbe beleszólnak, amihez semmi közük..
* Na most mit mondjon user? Neki egy fiú barátja sincs. Na mindegy. * - Hátőőőő... Teljesen józan vagyok, csak vidáman élek, és annyira nem tud érdekelni, hogy mit gondolnak rólam, így sokkal egyszerűbb. Azaz érdekel, de... Nehéz elmagyarázni. * Dönti el a fejét, és csak úgy bámul a távolba. * - Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy normális vagyok. De jó az életem. * Mosolyog. Megint. Hahh ritkaság. De nem baj, mert így olyan mintha soha nem történt volna vele semmi rossz. Pedig volt már rossz. Nagyon sok, és meghatározó, de nem baj. Kifejezetten örül ezeknek. * - Amúgy... A másik tippem az lett volna, hogy kibékültél a barátnőddel. * Kacsint a srácra, és jót röhög saját poénján. *
– Zöld? Igazából a legjobb az lenne, ha láthatatlan lehetnék…de ne vedd magadra, kérlek! * mondom totálisan őszintén, majd a büfi után egyszerűen csak megcsóválom a fejem és próbálom feltérképezni az előttem álló srácot. 1. Nincs rajta semmilyen kabát .. 2. Átesik egy széken.. Na szépen vagyunk, remélem ő meg épp most részeg. . Mikor felajánlja a segítségét, csak lendítek egyet a kezemmel, ezzel is jelezve, hogy lassan jobban leszek. Igazából egy fájdalomcsillapító lenne szükséges a fejemre, és komolyan, már kutya bajom sem lenne. A hányinger is csak azért van, mert ennyire fáj a kobakom. Talán nem olyan sokára eljutok a gyengélkedőbe, és ott majd kérek valamit … leginkább egy fejeltávolító műtétet. * - Amúgy te mit csinálsz itt? Mármint nem tűnsz túl józannak … * teszem fel a költői kérdést a fiúnak, majd a kezemet összefonom magam előtt, mintegy kényelmi szempontból. Nem, nem akarom én számon kérni. Hétvége van, bár ha hétköznap lenne, tőlem akkor is azt csinálna amit akarna.. én ugyan nem tiltom meg senkinek hogy igyon, vagy ne igyon. Mindenesetre eléggé humorbombának tűnik a srác, így egyáltalán nincs okom arra, hogy kifejezetten távolságot tartsak. Na meg nem is igazán vagyok eleresztve fiú barátokkal. Szégyen… *
* Na ez nem igazán úgy sikerült, mint ahogy tervezte... Nem ájultak el tőle... Bár a srác egy hajszálnyira van az elájulástól, de nem Aidric hibátlan modora miatt. Nem firtatja inkább a tegnapi estét. El sem meri képzeli, mik történtek. * - Hát elhiszem. Hozzak valamit? Eléggé olyan színed van, mint a dzsekimnek. * Mutat magára, amikor leesik neki, hogy nincs nála a neonzöld dzsekije. * - Na mindegy, szóval zöld vagy. Vagy esetleg ha nem lennék totál hülye, akkor meg is próbálkoznék egy varázslattal, de mint az előző eset mutatja, jobb ha nem varázslok. Vagy ebből nem lehet rájönni? * Kérdezi magától. Pontosan, egy gyors párbeszédet lezavar, amiben a másik fiú annyira nem tud résztvenni, amennyire Ric. De azért lehet ám valaszolni, és érteni is. Nem kell miatta aggódni, a múltkori órán felnyársalták, szóval neki ez már meg sem kottyan. *
* Nyugalmamat itt is megzavarják természetesen. Már meg sem lepődök azon, hogy nyílik a társalgó ajtaja és egy számomra ismeretlen, szőke tincses fiú robog befelé. Igazából ezzel még nem is lenne semmi gond, azonban akkorát vágódik, hogy nyekkenésére még én is felsikkantok. Nem, nem lehetett kellemes, bár tény, ki tudja mennyire mazochista, és mennyire képes arra, hogy az ilyetén fájdalmakat élvezze. Én eközben lentebb csúszom a fotelban, kezem a fejemhez téved, és tényleg, nagyon – nagyon imádnám, ha valaki kinyírná a tetű kis koboldokat a fejemben, akik azzal szórakoznak hogy agyam „szikláit” vésik és fúrják, faragják. Kissé elsápadok, majd egyre erősödő hányingerrel meredek az előttem közben feltápászkodó fiúra. Nem, vele nincs gond, a probléma nálam van, az én rendszeremben…. Anyám… * - Noah! * mutatkozom be és próbálok nem elzöldült arccal kezet fogni vele. Lelki szemeim előtt rémképek cikáznak, majd pár mély levegővétel után úgy döntök, talán már megmaradok, így szemeimmel rá fókuszálok. * - Bocsi, csak tudod a tegnap este… uhhh * sóhajtok, majd büfögök egy hatalmasat, minek hatására a szám elé kapom a kezem. Kissé bunkó dolog ez, de nem bánnám ha gyomrom megnyugodna. És inkább ez, mint hogy Vuk telibe kapja… *
* A ritka pillanatok egyike, amikor Ric nem mosolyog: amikor éppen esik egy hatalmasat. Bár amikor ez történik meg, akkor általában részeg, hiszen kifejezetten ügyes alapvetően, de ugye ha valaki nagyon vidám, akkor bármilyen jó a szeme, nem vesz észre egy hatalmas széket, és lazán átesik felette. Pontosan, ügyes vagy Aidric. Na mindegy, vagyis másnak csak az lenne, de őt nem zavarja, hogy egy ismeretlen aki láthatóan elég fáradt, vagy valami komoly baja van, ott van előtte. De ő vidáman odamegy, és gyerekarcán a szemei nagyra nőnek, hosszú ideig vizsgálva Noah arcát, meg is van a diagnózisa: 1: Szakított a barátnőjével. 2: Kibékült a bártnőjével... ( If you know what I mean.) 3: Tegnap nagyon bepiált. * - Heló, Aidric vagyok, te meg ha jól látom szarul. * Mondja mosolyogva, és kezet nyújt neki. * - Remélem felvidított amit láthattál, ez nálam szinte mindennapos. * Röhögjenek csak rajta, neki mindegy, főleg, ha egy szomorú egyént vidít fel. *
* Lassú léptekkel vonszolom magam be a társalgóba és rogyok le az első fotelbe, ami elém kerül. A tegnapi nap kicsit sikerült többet inni a kelleténél. Na nem mintha bánnám, hiszen jó volt a társaság, csak ez a fene borzalmas macskajajj ne lenne! Akkor tényleg nem lenne semmi bajom sem! Na meg, ha a hálóban nem menne valami virnyákolás, bagolyhuhogás és hasonló nem túl kellemes zajok kíséretében. Komolyan nem értem miért kell mindezt akkor elkövetni, amikor én épp aludnék? Jó, persze senkit nem zárhatok ki az amúgy közös szobánkból, de legalább ennyire lenne intelligens… hogy figyel a másikra… jelen esetben rám! Én soha nem tennék ilyet! Na de már megint annál a témánál járok, hogy én mit tennék, hogy én milyen vagyok, és milyenek mások! Nem jó ez így. Nagyot sóhajtok, majd hangosan óhajtok egy magnézium pezsgőtablettát némi vízbe feloldva. A manók szerethetnek, mert azonnal megkapom. A pezsgő italt apró kortyokkal tűntetem el és komolyan hiszem, hogy mire végzek vele, már kutya bajom sem lesz! Csak a fejem ne fájna ennyire! *
Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
Ismertük, valami családféle vagyunk, ami mostanság igencsak bővülésbe kezdett. *Bólint helyeselve Madison kérdésére. Kétségkívül nem nyitott túl jól ami ezt a kapcsolatot illeti, de vadidegeneket miért akarna megmenteni? Nem mintha gyáva, vagy önző lenne, egyszerűen nem az a hősi alkat. Vagy talán legbelül igen, és a külvilág felé még nem vállalta fel. Miután kölcsönösen megismerték egymás tulajdonságait, erejét, ezek után már kézenfekvő a válasz.* Na látod, hát ezzel. Szerinted ha ennyi különféle alak mászkál itt, nincsenek ellenségeink? Dehogynem. Ez nem iskola, hanem túlélőbunker. *Vonja meg a vállát mosolyogva, a Jeremys dologra viszont csak legyint egyet, hogy hosszú, talán majd máskor. Ellenben látja, hogy Madison ismét visszamenekül félénksége falai mögé, amire ő komolyan ráprovokál, főleg ezzel a kihívó viselkedéssel.* Belemászni? Ugyan, azt észrevetted volna. És már jó messziről érzem az összes illatodat, csak színjáték volt a közelség. *Feleli pimaszul, úgy véli, hogy hiába visszahúzódó a lány, mégis szeret barátkozni, ezért nem nagyon volt ellene a dolognak. Most már nem ül vissza, hiszen látja, hogy a párduc távozni készül. Csak szétvetett lábakkal karbafonja a kezét, és úgy mered az alakváltóra.* Sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom ezt, tilos ilyesmi titkokat kiadnom rólunk. *Kajánul kacsint egyet, jelezve, hogy igen, de így aztán az állandóan árulkodó Meld nem mehet Peterhez, hogy bezzeg Adam mindent kikotyog.* Menj csak, remélem találkozunk még. *Int búcsút, aztán felsiet a szobájába a gépéért, ma egészen szép idő van. Jut eszébe, legközelebb csinál egy fotósorozatot a csajról. Elsőre persze nem aktot, azt majd később.*
Madison Naceri
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 47 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a crimson.
-Értem, akkor már eleve ismertétek egymást az iskola előttről is? Az jó dolog! *Neki bezzeg nincs itt senkije, bár mondjuk annyival már könnyebb, hogy legalább ezt a pár főt látásból, mostmár név alapján is ismeri, ami még elég csekély, de legalább jó kezdet. Igazból tényleg elég visszafogott, nehezen ismerkedik, egyszerűen csak a sok csatangolás és menekülés miatt bizalmatlanná vált az idegenekkel szemben. De ha már látja valakiről, hogy rendes (Adamről nem nagyon látta elsőre, hiszen hamar elment swatozni, aztán még le is hurrogta Meldéket, hogy miért nem hagyták őt ott), akkor már könnyebben nyit, ismerkedik. Viszont néha, vagy inkább egy idő után előtör az az énje, amilyen a családjával is, hóbortos, játékos, beszédes, csak ugye ennek idő kell.* -Ti teszitek érdekessé? Ezt hogy érted? *Nem, nem esik le neki, hogy valószínűleg az nem ti, hanem inkább mi, úgy ámblokk a diákok, akik feltöltik az iskolát és ezzel teszik érdekessé. Az apró bókra elmosolyodik.* -Köszi, kedves tőled! Miért érdekelné Jeremy-t? Gondolom ő is sejti, hiszen látta a családomat.* Nem érti elsőre, hogyan is érthetné, hogy miért pont Jeremy-nek lenne ez érdekes, hiszen Nemoval sem találkozott még sosem, de bizonyára jól kijönnének. Mindenesetre figyel arra, amit Adam mutat, el is tátja a száját kicsit meglepettségében, amikor lekapja a szekrényt a falról minden erőlködés nélkül. Arra viszont már határozottan furcsállkodik, amikor a fiú beleszagol a levegőbe, és kissé el is pirul a felsorolás hallatán.* -I...igen. *A stresszességre bizonytalanul pillant a srácra.* -Hát az új környezet, meg minden. *Mintha magyarázkodnia kellene. Kifejezetten furán érzi magát, amikor Adam megkerüli, mintha minimum be akarná cserkészni a vadat, rémesen zavaró. Aztán a hajához dugja az orrát. Lefagy, így aztán arrébb rebbenni sem jut elsőre eszébe, csak akkor amikor már a srác ellépett mellőle.* -Jó az orrod, de nem illik így belemászni másnak az aurájába! Farkas? Vérfarkas vagy, mind azok vagytok? *Húzza el kicsit a száját. Zavartan a szendvicse után kap, mert azért nagyon is furcsa volt neki az egész helyzet.* -Én...én azt hiszem megnézem mostmár a szobámat, eddig még nem tettem és...szia! *Köszön el kissé kapkodva, felnyalábolva a szendvicset. A táskáját átveti a hátán és sietősen távozik.*
Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 10:39 am
*A kezük összeérésén nem lepődik meg, és nem jön zavarba sem. Már bőven messze hagyta mögött azokat az időket, amikor még egy érintésért is ölni tudott volna. Madison zavarán jót mosolyog, na nem minth azért, mert bejönne neki a csajszi, hanem csak érdekesnek tartja, hogy valaki ennyire visszafogott.* Nem túl régóta. Alig pár hónapja, sorban jöttünk, én majdnem a sor végén. *Válaszol, és közben azon mereng, hogy Madison csak az érintéstől ilyen parázós, vagy úgy ámblokk az egész társasági léttől. Hiszen sokat kérdez, kezdeményező, de mégis mintha csikicsukizna az érzelmei között, hol vagány, hol félénk. Fura.* Csak azok vannak, de főleg attól, hogy mi tesszük érdekessé. Én tanulni annyira nem szeretek, de néha muszáj. Szerencsére aki nem túl béna, azt átengedik, már amennyire én hallottam. *Vonja meg a vállát, mert nem tudja, hogy mire gondol a leányzó.* Igen sok egzotikus fajjal találkozhatsz, minimum mintha valami állatkert lenne. Úgy tűnik, Madison bele is megy az infocserébe, ő is hátralép, és helyet is foglal az egyik párnára ülve, aztán kegyesen int, mintha minimum sztriptízt táncolna neki az alakváltó. Sejti ő, hogy mi fog következni, hiszen több nagymacskát is látott, de nem árt erről megbizonyosodni. Szemléli a szépséges párductestet, még rá is morrant kissé, játékosan, válaszolva a nyávogásra.* Csodásan néztél ki. Vagyis nézel, így is. *Teszi hozzá vontatottan, ő sem olyan, hogy bármikor visszafogná magát, csak Sasha esetén volt ilyesmi. Aztán pajkos mosollyal tápászkodik fel.* Hát ez elég vicces helyzet, ha ezt Jeremynek elmesélem... *Nem fejti ki, hogy Nemoval hasonló a sztorijuk, a kutya-macska ellentét. Ő nem ereszkedik négy lábra, úgysem fog átváltozni. Inkább körbenéz, hogy mivel is mutathatná meg az erejét, és úgy dönt, hogy párnákat dobálni nem sok értelme lenne. Ezért mutatja a lánynak, hogy figyeljen. Odalibben a konyhához, és minden erőlködés nélkül kitépi a konyhaszekrényt, ami így ránézésre, és minden tartozákval együtt (fémkeret) legalább másfél mázsa. Aztán egy kézbe veszi, hiszen egyensúlyozni azért nem könnyű. Aztán szépen visszateszi, majd meg kell javítani a karbantartóknak. Még valami eszébe jut. Lassan közelít a lány felé, amolyan vizslató szándékkal. Picit beleszimatol a levegőbe, mintha nem is a lány felé tenné, aztán sorolja.* Babatusfürdőt használsz, parfümnek pedig az Édes Csók nevű sárgadinnyés illatot, de 4 napja nem tetted fel, talán az átállás miatt. Ezen felül rém stresszes vagy, amit nem tudomány megállítanom, de akkor is tudnám, ha nem egy ketrecben lettünk volna. *Aztán odasurran a lányhoz, megkerüli, és odadugja orrát a lány hajához, hogy provokálja kissé.* A samponod biztos, hogy házi keverék. Méz, tej, ilyeneket érzek benne. *Aztán hátrébblép, és fogát csattogtatva teátrális mozdulattal meghajol* Monsieur Farkas, szolgálatodra, Piroska.
//Most már tényleg fagy//
Madison Naceri
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 47 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a crimson.
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 10:23 am
*Átnyújtja a majonézes flakont, ezt már azért oldja meg magának Adam, aztán lehuppan az egyik asztalnál lévő székre és falatozni kezd. Mégse egyen már az ember lány állva. Elraktározza magában a nevet, a bénázásra csak jót mosolyog, nem zavarja az ilyesmi, bár a megjegyzés kissé talán bántónak hangzik ebben a formában.* -Hát mindenki bénázik időnként, előfordul. Nem lehet mindenki profi kommandós. *Apró mosolyt ereszt meg, mert ez az Adam eléggé határozott alkatnak tűnik, nem csoda, ha mást, ha nem az, kicsit talán szerencsétlennek tart. A narancslére még éppen bólint, de már tölti is a srác, így a mozdulat már értelmetlenné válik.* -Köszönöm! *Átveszi a poharat, megrezzen kicsit, amikor összeér a kezük. Na nem azért, mert mit tudom én bejönne neki a srác, egyszerűen csak nem annyira társasági ember, így aztán az érintés is rendkívül zavarba tudja hozni, még egy ilyen apró is. Mi lesz, ha olyan valakivel fut össze, aki megöleli, vagy mondjuk Colinnal...aki még mentál is. Sikítva menekülés, ez a reális körülbelül.* -Értem, és már régóta? Nekem még nagyon új ez az egész iskola dolog, eddig a családommal vándoroltunk mindenfelé. És milyen a hely, sokat kell tanulni? Vannak érdekes dolgok? *Szalad ki a száján újabb néhány kíváncsi kérdés. A ketrec említésére majdnem megakad a torkán a falat, de aztán a narancslével oldani tudja a feltörni készülő köhögést. Azért lássuk be na, ez nem egy kifejezetten jónak mondható emlék. Azért lássuk be, ő nyílt lapokkal játszik, hiszen a családja ott alakult át a többiek előtt, bár ő nem...ez is igaz. A kérdésre egy picit azért lefagy.* -Ja, hogy úgy érted. *Ráncolja picit a homlokát, ez valahogy olyan fura, de mondjuk valahol érthető, ha Adam még nem nagyon találkozott alakváltókkal. Feláll végül a székről és leteszi a szendvicset. Hátat fordít. Annyira van szégyenlős, hogy zavarja, ha valaki látja mondjuk, ahogy füle kezd nőni és az egész arca változik. Koncentrál, behunyja a szemét, amit nem nagyon látszik háttal ugye, lassacskán előkerül a fekete farok, majd szépen az egész teste változik és pillanatok múlva már egy méretes fekete párduc köröz, lassú, kecses mozgással Adam körül. Szeret így lenni, csak épp nem egy szobában bezárva. Kicsit felborzolja jólesően a szőrét, és egy jellegzetes macskás nyávogás is elhangzik. Aztán szépen visszaváltozik, mostmár látszik az arcán is, a füle tűnik el utoljára, majd a szeme még pillanatokig sárga marad, aztán teljesen visszanyeri emberi alakját. Visszaül az asztalhoz.* -Nos?
Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 10:10 am
*Vállat von a ruhakérdésre, persze, hogy divatból, inkább átveszi a szendvicset, és bólintással köszöni meg.* Majonéz, az jó lesz nekem is. *Pakolássza össze a reggelit, ami lassan már ebédnek is megfelel, aztán jóizűen falatozni kell.* Jeremyre gondolsz. Magához képest meglepően bátor volt, annyit bénázik szerencsétlen. *Visszagondol, hogy tulajdonképpen egészen ügyesen összedolgozott a falka, mintha napi szinten rabolnák el őket. Ha jobban megnézi a helyzet, nem olyan régen Sasháékat csalta el valahova az a pár állítólagos vámpír. Valaki mostanság jókat szórakozik rajtuk. A szendvicstől megszomjazik, a kávé pedig nem erre való. Mivel még mindig ott sertepertélnek a hűtő mellett, arébb tolja a lányt, és egy nagy üveg narancslét vesz elő.* Jöhet? *Csak sablonkérdés, mert már tölt is mindkettőjüknek, legalább ő is viszonoz valemennyit.* Egen, ide járunk mindannyian, ezek szerint most már te is. Mondjuk afféle bandának a mi kis csoportunkat. *A falka szó túl egyértelmű lenne. Tehát eszeget, eszébe sem jut leülni, ellenben Madison szavaira félredönti a fejét, és elmosolyodik.* Erős, mint a barom. Mégis azt hiszem, hogy valami hasonlóság van bennünk, kétlem, hogy titeket is ketrecbe pakolnának, ha csak mezei varázslók lennétek. *Picit hátralép, és int a lánynak, arébb tolva a lányért.* Ha megmutatod, megmutatom én is. *Vigyorog, persze ebbe bármit bele lehet érteni, de nyilván nem a lány meztelen testére kiváncsi (habár...), hanem a fajspecifikus tudására. Várakozóan tekint Madisonra, ennyit megérdemel, ha már kimentették abból a fertőből.*
Madison Naceri
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 47 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a crimson.
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 9:17 am
*Igazából már összeszedte a cuccát, szóval nem volt célja visszamenni, alapvetően majd a szobájába akar feljutni, ha már úgy gondolja, a többiek jó eséllyel szétspricceltek, és lenne egy kis nyugalma. Vagy legalább néhányuk és akkor kis adagokban tud ismerkedni, nem egyből minimum három lánnyal, plusz a szoba másik oldala, ahol még vannak négyen, ami már hét vadidegen ember, rémesen sok, rettentően sok! A nevetésre egy kicsit összerezzen, harsány hang, érzékeny fülének pedig így kora reggel picit sok, no meg egyből azt hiszi, hogy valami nagy butaságot mondott.* -Áh...értem, de akkor miért veszel fel ilyen ruhát? Csak divatból? Bár én arra értettem, hogy előre mentetek ketten a sötét folyosón azzal a másik fiúval. Hogy is hívták? *Ha már előzőleg nem értette a célzást Adam, hogy érdekelné a szőke srác neve is. A kérdésre csak elmosolyodik, nem érzi kihasználásnak, igazából szívesen megcsinálja. Összedob egy másik szendvicset is, egy másik tányérra, amit át is nyújt Adamnek.* -Remélem a sokna-sajt-paradicsom kombináció megfelel. Ha tennél bele valami öntetet, akkor azt már te válaszd ki. *Saját magának majonézt pakolt még a cucc tetejére, és úgy nyomta csak rá a kenyeret.* -Ühüm, bizonyára, én nem tudom hogy kerültem oda, azt sem, hogy miért. *Elsőre tuti mentálok támadására gondolt volna, de hát volt a ketrecekben egy mentál is. Aztán a csúnya vádolásra, meg az oldalba bökésre csak kicsit félre rebben, még a kérdéseire sem kap választ. Ráncolja kicsit a homlokát.* -Elég erős vagy... *Bizonyára, ha mondjuk medve alakváltó lenne, akkor meg sem érezné ezt, de nem az. Kicsit hunyorítva figyeli a fiút, mert ugye azt nem tudja róluk, hogy vérfarkasok, elsőre szimpla embereknek tűntek, a rácsok szétfeszítése effektet meg nem látta, akkor még ájult volt.*
A hozzászólást Madison Naceri összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 05, 2013 10:33 am-kor.
Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 9:06 am
*Tehát mégiscsak a konyha részlegen vannak most, de ha a lány sikeresen összedobta magának a szendvicset, akkor nincsen ellenére, hogy visszavonuljanak a nyugalom termébe. De nem indul egyedül, csak ha megkapja a füstjelet Madisontól. Egyenlőre tehát háttal támasztja a pultot, és próbál ismerkedni. Nehéz vállakozás lesz, egyébként sincsen túl jó modora, ehhez még hozzá jön, hogy reggel is van, mosott szar állapotban. Az új ismerős viszont meglepően cserfes, ezek szerint ő pihentebb.* Kommandózni? *Nevet fel fújtatva, és aprót fintorog, ahogyan a haját simítaná hátra. Már annyira megszokta, hogy a szemébe lóg a haja, és vissza kell tűrni, hogy tisztára hiányérzete van. A mozdulat attól még megszokott.* Megtéveszt a külsőm, mi? Ez csak álca, de nem vagyok egy szabálymániás katona, elhiheted. *Hunyorít a lányra, aztán beleiszik a kávéba, aztán a pultra könyököl, amíg a lány elkészíti a reggelit magának.* Én is kapok? *Dönti oldalra a fejét, ő lusta megcsinálni, és végre itt van valaki, aki talán segítőkész. Félmosollyal próbálja alátámasztani a szemét kihasználós kérdést.* Nem vagyunk mi annyira levadászhatóak, biztosan nem figyeltünk rá, hogy mit is ettünk, ezért kábíthattak el valahogyan...*Aztán pillanatra befagy, ahogy a kávéját nézi, és a Madison által készülő szendvicset.* Affrancba, remélem nem velük vagy. *Aztán felnevet, és oldalba böki a lányt.* Nyugi szívi, viccelek. Elhiheted, hogy nem önszántunkból voltunk ott. *A kérdésözönre nem is válaszol elsőre, inkább várakozóan néz a kaja felé.*
Madison Naceri
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 47 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a crimson.
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 8:19 am
*Mondjuk nem a konyhában van, hanem a nyugalom termében, de jó eséllyel lassan megkordul a gyomra, tehát amúgy is kéne valami harapnivalót szerezni. Nyújtózik még egy utolsót a párnák között, aztán végül feláll, a vállára kanyarítja a táskát, és átsasszézik szépen a konyhába. Az Étkező tuti, hogy nagyon zsúfolt reggel, azt inkább kihagyná, sokkal jobb is, hogy itt akad egy egyszerű konyha, ahol összedobhat egy szendvicset, vagy ilyesmit. Az ajtóból hallja meg a káromkodást, pár pillanatig hezitál, hogy végülis benyisson-e, de jó eséllyel nincs bent tömeg, hiszen más hangot nem hallott. Így aztán végül csak lenyomja a kilincset és lelibben a konyhába. Ráncolja pár pillanatig a homlokát, ahogy igyekszik Adam arcát valami névvel párosítani, de csak nem sikerül. Aztán végül bemutatkozik, amíg ő kicsit befagyva áll az ajtóban. A kérdésre bólint.* -Ühüm, te pedig aki mentél kommandózni azzal a másik szőke fiúval. Madison. *Mutatkozik be ő is, mert fogalma sincs, hogy Adam emlékszik-e a nevére, de ha ő nem emlékszik a srácéra, akkor ez fordítva is elég esélyes lehet. A szőke fiú alatt persze Jeremy-re gondol, de hát az ő neve sem rémlik neki elsőre. Kis hezitálás után végül a hűtőhöz lépdel és előkap pár apróságot, sajt, vaj, felvágott. Kenyeret keres a tekintetével, amit lel is végül a konyhapulton, úgyhogy elkezd magának szendvicset összerakni.* -Ezek szerint rendben kijutottatok ti is? *Hát igen, ő elég hamar távozott a családjával.* -És mit kerestetek ott? Bár még azt sem tudom, én mit kerestem ott. A többiek is jól vannak, ők is ide járnak az iskolába? *Röppennek az első kérdések, és min tudjuk ez csak a kezdet.*
Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 8:12 am
*Pár hetente kénytelen megborotválkozni, mert a borosta átmegy valami csöves szakálba, ami cseppet sem áll jól. Most tehát frissen van borotválkova, általában csapzott haját most egész komolyan megmosta, és lófarokba fogta, így egész emberi kinézete van. Ásítozva lépdel be egy kissé rongyos farmerben, és terepszínű katonai pólóban, amin átvetve még dögcédula is található, na nem mintha lett volna valaha is katona. Se lát, se hall, csak a konyhába siet, amíg nem ivott kávét, addig nem létezik a külvilág. Megtehetné azt is, hogy lefőz, vagy rendel a manóktól, de most még ehhez sincsen agya. Instant kávépor, nagy adag cukor, és már iszik is bele. Hogy aztán kiköpje.* Baszki! *Ráncolja a homlokát, és dönti be az egészet a mosogatóba. Hát persze, hogy mellényúlt, és a sót öntötte bele. Behúnyja a szemét, kicsit megtámasztja a konyhapultot, hogy ne vágjon bele ököllel. Aztán felsóhajt, és ismét megnyitja a csapot, víz, instant kávépor, majd cukor, tényleg cukor. Most már óvatosabban kortyol bele, már ettől is felébredt. Aztán fordul csak meg, és veszi észre a lányt.* Ah, észre sem vettelek, sz'asz. Te vagy az a lányka a börtönből, nemigaz? Adam. *Kortyolgatja most már a kávéját, és amolyan vizslató tekintettel méri végig a lányt. Fel sem merül benne, hogy megkínálja.*
Madison Naceri
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 47 Kaszt : Üzenőláda :
Az én színem a crimson.
Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Feb. 05, 2013 8:03 am
*Nem, egyelőre képtelen volt abban a szobában aludni, ahova beosztották. 3 vadidegen lánnyal együtt, akiket nem ismer? Először majd szépen sorban megismeri őket, addig 1-2 éjszakát bőven el tud aludni itt is, és majd szépen felmegy délelőtt zuhanyozni, meg rendbe szedni magát, és ennyi, meg van oldva. A fogkeféjét gyömöszöli be ép a táskájába, azért ez mégis csak szükséges így reggel, és mivel korán kelt, még a közös fürdő is szabad volt teljesen. Aztán szép visszadől a puha párnák közé a földre. Végülis nem nyafoghat, ő akart idejönni tanulni, ő akart Nellondba is jönni, Chester hülyeségnek tartotta, de ő amúgy is minden hülyeségnek tart, amit ő talál ki. Jellemző bátyj hozzáállás, mindenbe beleköt, közben pedig ő harcolt a legdurvábban ott a házban, ahol a húgát fogva tartották. Egy apró mosoly jelenik meg az arcán, amikor arra a pillanatra gondol, amikor megérkezett a családja. El se nagyon köszönt a srácoktól, akik kimentették, bár igazából csak Emma és Meld maradt meg benne igazán, a másik két fiúnak még a neve sem rémlik, túlságosan félt a helyzettől, a láncoktól és persze Bradley-től. De itt majd minden jobb lesz, tanul szépen pár hasznos varázslatot, amik még a mentálok ellen is jók lehetnek, védekezni, vagy elrejtőzni előlük, vagy bármi. Egyszer farmerben van egyébként, lila rövid ujjú pólót visel felül, vékony kis nyaklánc a nyakában, viszonylag egyszerű összeállítás.*
- Nem érezheted a szeretetet, nem számít a családod, nem tudsz örülni semminek, csak színek, fények, hangok, érzelmek nélkül élsz egy burokban. Az miért lenne jó? *Dobja vissza a kérdést, félig logikusan, félig viszont érzelmi alapon. Majd megöleli Natale-t, és ahelyett, hogy megmagyarázná, még tovább viszi a dolgot. Megcsókolja, és bizony mikor a másik kinyitja a száját, automatikusan használja ki a dolgot. Maga sem tudja pontosan, mit érez, de az biztos, hogy valamit igen, és mintha a szívdobogása is felgyorsulna kissé, főleg mikor Natale végigsimít a tarkóján. Aztán a másik hátralép, beleütközik a zenegépbe, majd a mondatra Colin csak bólint. Persze, logikus. Neki is ideje mennie, és megtalálni Bradleyt.* - Jóéjt. *Köszön el, és visszasétál szépen a másodikra.*
Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by 
