Leírás | |
Staff | |
Ki van itt? | Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (299 fő) Hétf. Okt. 28, 2024 3:55 am-kor volt itt.
|
Statistics | Összesen 2484 regisztrált felhasználónk van. Legújabb felhasználó: Sweet Krytal
Jelenleg összesen 505860 hozzászólás olvasható. in 1980 subjects
|
|
| Társalgó - Nyugalom terme | |
|
+79Sophie Lee Logan Knucker Merilien Marsillea Liam Ramsay Alise Ellwood Marco Mimieaux Kyle Peters Iris Leighton Fane Isobel O'Shennon Hamon Joulice-Melange Noah Karl Pavel Madison Naceri Natale Carrie Fox Hunter Adam Kerphina Sasha Lupinien Emma Marshall Marius Hrisztov Nawara'son Onoria Kara Langlois Lincoln Lawrence Isabella Newton Mikhael Knyaz Shuang Zhen Samantha Radoslava Ashley Montez Aidric Selding Anelie Mei Xi Natalia Tatiana Ridolf Lizbeth Westlive David Branson Artemis Taylor Natanail Yosif Jack Darkfield Molly Grozda Cat R. Morgan Evangeline Elovics Miley Hortingberg Kade Wulandari Eira Eilertsen Deyan Serenity Devrim Tahir Azariel Achard Effy Siggers Eldunary Aysa Ivo Todorka Alfons Gerard Ayla Madyzyn Zac Leaving Mélissa Ognyana Daran Fila Chirs Myrabell Clows Alina Suniti Laura Wylee Jack Throggen Seldrit El Perimd Xerxésia Clearwater Wanda Dorcas Gloria Etienne Marceau Lorraine Betranche Sehrezat Dorime Hua Xiangfeng Orphilius Orchus Clausus Gwilim Jan Regina Ruosin Teodora Yana Teodora Zhaklina Aadhaya Surapanani Nikorina Grozda Christopher Tsvetan Maria Thekla Lina Wierro Nemir Growal Demian Emil Deyan Eiron Arwel Tim Leopold Sarah Lairs Valeriel Ravenwood Hunyadvári Szevér 83 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Vendég Vendég
| Tárgy: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Márc. 22, 2011 9:16 pm | |
| First topic message reminder :
*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla? |
| | |
Szerző | Üzenet |
---|
Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 11:22 pm | |
| *Megrázza a fejét a fejlevágós dologra.* - Ez azért teljesen más dolog a kettő. *Ellenkezik csak azért is.* - Azt mondták régen, éppen ezért találták ki, hogy ne legyen jó és rossz fogalma. Menjünk a logika után. És nem jobb az, hogyha meghal valaki, utána nem fáj mindenkinek, aki hátramarad? Nincs fájdalom. Nincs szenvedés. Az miért lenne rossz? *Érvel, szintén a régi érvekkel, és próbálja a jót elhessegetni. Aztán jön ugye az ölelés, ami iszonyat fura, és nem tudja hova tenni, majd Colin egyszerűen megcsókolja. A döbbenettől kicsit szétnyílnak az ajkai, ami persze fantasztikus lehetőség, hogy a csókot folytathassa Colin. Ha robot lenne, akkor alighanem itt sülnének ki végleg az áramkörei. Vagy ha Windows alatt futna, akkor lefagyna. De mivel egyik se, szinte ösztönösen, elég szerencsétlen módon csókol vissza, és ha akarná se lenne képes kigobozni az érzelmeket, amik végigszáguldanak rajta. Felemeli az egyik kezét, szinte öntudatlanul is megsimítva Colin tarkóját, a haját, majd elhúzódik végül. Nyel egyet, és hátralép, szépen beleütközve a zenegépbe, a szemei teljesen elkerekedve.* - Ühm... későre jár. Ha nem fekszem le aludni, holnap nem leszek képes funkcionálni. *Oké, ez eddig logikus.* - Örvendtem a találkozásnak. *Na ez már nem. Örült egyáltalán? Halvány lila gőze sincs mit érez, de az biztos, hogy a lábai majdnem egymásba gabalyodnak, miközben kifele megy. Oké, el fog telni egy kis időbe, mire megint le tudja győzni átmenetileg az érzelemhullámokat.* | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 10:20 pm | |
| - Szeretet. *Ismétli, és hogyha pislogna, talán le is maradna a csillanásról Nat szemeiben, de így nem teszi meg. Nem, észreveszi bizony, még ha nem is teszi szóvá, mert maga sem tudja hova tenni, nem tudja beazonosítani, mi lehet.* - Nem logikus. Egyáltalán nem. De azt hiszem, attól, hogy nem logikus, még lehet jó... és attól, hogy logikus valami, még lehet rossz. Levágják a lábadat, és nem tudod meggyógyítani. Logikus, hogy elvérzel és meghalsz, semmi köze az érzelmekhez, de ettől még nem jó. *Mondja, miközben igenis igyekszik érzelmet mutatni az arcán, de mivel nem is nagyon tudja, milyet kéne, meg hogyan... mondjuk, hogy elég érdekes arckifejezéseket produkál. Aztán megöleli Natale-t, aki kapálózik, majd visszaölel, majd eltolja magától.* - Zűrzavar... *Mondja halkan, a másikat figyelve, aztán egy ideig nem válaszol... majd előre hajol, és megcsókolja. Már kapott a csókolózásból egy afféle leckét, hogy mit hogyan ne, bár azt még mindig nem közölték vele, hogy ez amúgy nem baráti gesztus... sőt, azt az információt kapta, hogy nem is csak azok csinálják, akik szeretik egymást, hanem néha csak azért, mert egyszerűen jól esik. Ő pedig azt akarja, hogy Natale-nak jól essen, hogy felismerje, hogy az érzelmek, és a kinyilvánításuk jó dolog.* |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 10:03 pm | |
| *Igazából csak elgondolkozik rajta, és akkor megismétli, ennyi az egész. Egyébként visszajelzéseket ő már kapott, mióta itt van, halk megjegyzéseket "az most fiú vagy lány"-típusúakat főleg, szóval ilyesmiket kapott. A többesszámot már nem javítja ki, elfordítja a tekintetét Colinról, és csak némán nézi tovább a zenegépet. Zűrzavar, káosz, miért olyan nehéz megérteni, hogy nem akarja ezt? Nem akarja azt hogy hirtelen törjenek benne felszínre az érzelmek, teljesen elborítva őt, mint mindig, mint annyikor.* - Szeretet? *Kérdez vissza, és nagyon igyekszik üres tekintettel nézni Colinra, de a másik mentál láthat valamilyen csillanást abban a felemás szempárban. Valamit mélyen. Fájdalom? Vágyakozás? Talán a kettő keveréke, majd a csillanás el is tűnik és a szempár csak kifejezéstelen lesz.* - Absztrakt fogalom. Nem is lehet körbeírni. Hogy lehet jó valami, amit meg se tudsz fogalmazni? *Kérdezi, bár talán ezek csak olyan szavak, amikkel gyerekkorában magyaráztak neki. Aztán Colin megöleli, mire aztán kész, totál KO. Sikerült bezárnia az ablakot az elméjében, erre bamm, az megint kivágódik. Nem tudja beazonosítani mi minden fut át rajta, de kalimpál a kezeivel mint egy szerencsétlen beszívott kakadu, szerencsétlenül megveregeti Colin hátát, talán egy picit, egy fél másodpercre meg is szorítja, hogy aztán megfogja a fiú vállait, és eltolja magától. Nagy, kerek szemekkel pislog Colinra, de még mindig fogja a fiú vállait.*- Eöööehmmmi? *Mondja ki teljesen értelmesen, majd torokköszörülés után nekifut megint.* - Ezt most miért csináltad? | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 8:42 pm | |
| *Bólint, mikor Natale megismétli a csókokat, és azon gondolkozik, mit akart ezzel a fiú. Nem, vele sem nagyon próbálkoztak még... de alighanem azért, mert nem nagyon volt, aki próbálkozhatott volna. Persze ő nem tudja magáról, hogy néz ki, hiszen soha nem kapott visszajelzéseket, de azért valljuk be, határozottan helyes arca van, még akkor is ha a korához képest egy kicsit kisfiús még az övé is, nemhogy Natale-é. Hallgatja, hogy miért akar a másik visszamenni, miközben Natale kikapcsolja a zenegépet.* - Persze, hogy zűrzavar van. Ez logikus. Hirtelen belecsöppensz egy teljesen más világba, ahol érzelmek vannak, bonyolult dolgok. Egyértelmű, hogy elsőre nagyon sok, hiszen nem voltál fokozatosan szoktatva hozzá. Zűrös, kavaros, borzalmas. De amint hozzászoksz, jobb lesz. Csak nehéz dolgunk van, mert nekünk most, majdnem húsz évesen kell megtanulnunk azt, amit az emberek kiskoruktól kezdve, fokozatosan... *Újra többesszámban beszél, de észre sem veszi igazán, csak logikusan magyarázza, hogy érthető, miért van zűrzavar.* - Natale, az öröm... a szeretet... annyira akarom, hogy valaki szeressen, érted? Annyira jó lehet... tudom, mert a szüleim szerettek, azt hiszem, és még emlékszem rájuk valamennyire... *Megakad egy kicsit, hiszen régen volt, és hiába P-mentálok, mégiscsak mentálok voltak a szülei is, így nem mutatták ki az érzelmeiket annyira, mint az emberek. Viszont ahogy elnézi Natale-t, nem tetszik neki, hogy a fiú újra visszazárkózik, és úgy dönt, kipróbál valamit. Óvatosan felkel a párnákról, közelebb sétál, és esetlenül, de szorosan magához öleli a másikat.* |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 8:23 pm | |
| *Túl sok, túl bonyolult, és Natale határozottan úgy érzi néha, hogy szétrobban, ezért úgy érzi... úgy gondolja, nem érzi, nem érezheti, szóval úgy gondolja, hogy jóval könnyebb, egyszerűbb, logikusabb elnyomni őket. Az érzelmektől csak kiborul.* - Csókok... *Ismétli halkan, morfondírozva, hát igen, látott már ilyesmit, bár még soha nem volt benne része. Ő ugyan nem ment oda máshoz megcsókolni, más meg irányába sosem kezdeményezett. Talán azért, mert alacsony, és picit androgün arca miatt sokan fiatalabbnak nézik a koránál? Minden lehetséges. Magyaráz Colin a pozitív, a negatív érzelmekről, Natale pedig megrázza a fejét, feláll a párnák közül, és némán a zenegéphez lép. Az már régen más számokat játszott, de most már ki is nyomja.* - A megszokott világom. Itt mim van? Zűrzavar. Káosz. Éppen emiatt van ez, hogy nem érzünk alapból semmit, nem? *Kérdezi, visszafordulva teljesen Colin irányába.* - Még be se mutatkoztam. Natale Carrie. *Nem mondja, hogy "örvend", vagy hasonló, mert sokkal inkább pánikolt, amikor találkoztak. Most meg már egyelőre visszahúzódott a burkába. Egy időre legalábbis.* | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 6:45 pm | |
| *Hogyha Natale hangosan kimondaná, hogy márpedig ő nem nevetett, akkor szépen tiltakozna, hogy márpedig ő hallotta. Nem hülye ő, lehet, hogy érezni még nem igazán tud, de attól a hallása jó.* - Örömteli, jókedvű, kedvtelen, szarkasztikus, gúnyos... *Automatikusan ismétli a szavakat, amik határozottan érdeklik. Eddig abban a hitben volt, hogy a nevetés csakis örömteli, jókedvű lehet, erre kiderül, hogy van gúnyos, vagy épp szarkasztikus is? Nem is biztos benne, mit jelentenek ezek a szavak, de negatívnak tűnnek, a kedvtelen pedig főleg.* - Ez tényleg túl sok. Épp erről beszéltünk ma Bradleyvel... ott vannak a csókok is, lehet adni szájra, homlokra, arcra, mindenhova, és mindegyik mást jelent, és mégis ki tudná megjegyezni, melyik mit? *Ahogy ezt végigmondja, félúton eszébe jut, hogy annyira meglepődött Natale-on, hogy nem is csókolta meg, ergo nem üdvözölte. Ez nem jó, az üdvözlést kihagyni illetlen dolog, a szülei nem akarnák, hogy illetlen legyen... de valahogy olyan sejtése van, ha Natale ennyire nem akar érezni, nem értékelné az ilyen fajta, "emberi" üdvözlést.* - Tudom, hogy vannak negatív érzelmek is. De még azokkal együtt is sokkal érdekesebb a világ, mintha abszolút semmit nem érzel. Most, hogy már tudom milyenek az érzelmek, képtelen lennék visszamenni. Másodjára nem. *Megrázza a fejét, határozottan. Egyszer már visszavitték, elszakították a családjától, akiket szeretett (?), most pedig megtalálta Bradleyt és az érzelmeket.* - Te vissza akarsz menni... nem értelek. Mi van ott neked? |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 6:36 pm | |
| *Nevetett? Nevetséges. Mentál nem nevet. Hoppá, de akkor nem is nevetséges. Bonyolult ez az egész érzés-dolog, pláne, ha nem akar érezni.* - Mondhatni. A nevetés is logikátlan dolog. Örömteli, jókedvű, kedvtelen, szarkasztikus, gúnyos. Túl bonyolult. Túl sok. Nem kell. *Mondja tömören, immáron kifejezéstelen hangon. Határozottan kezdi összeszedni magát az előző széthullás után. Becsukta az ablakot az érzelmek elől. Kár, hogy az üveg betört. Hopp.* - Mert semmi értelme. Tisztában vagy azzal, hogy az érzelmek negatívak is? Semmi értelme, hogy érezd magad valahogy, ha jönnek ezek a rossz érzelmek. És csak így maradhatok meg. Ha rám találnak, nem fogja őket érdekelni, hogy nem tudatosan érzek. El kell nyomnom, hogy visszamehessek. *Egyszerű, logikus következtetés.* - Itt maradok, egy darabig mindenképp. Láttad milyen vagyok. Szerinted be tudnék illeszkedni így mentálok közé? Képtelenség. *Rázza meg a fejét. Nem, nem tud mit tenni így.* | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 5:51 pm | |
| *A másik fiú... mi ez a hang, amit kiad magából? Elsőre fel sem ismeri, hiszen a nevetés a kutatásai szerint boldog hang, pozitív érzelem, akkor nevetnek az emberek, ha valami vicceset hallanak (milyen az a vicces?), vagy hogyha vidámak. De a másiknak mi oka lenne most vidámnak lenni? És ez a nevetés valahogy nem olyan, mint amilyeneket eddig hallott... biztos, hogy az?* - Te... nevettél? *Kérdezi, hogy megbizonyosodjon róla, mert a másik már rideg, mentálos, elzárkózik tőle, de az előbb igenis kiadta azt a hangot.* - De hát te tudsz érezni, akkor miért nem teszed? Miért nem hagyod? Miért akarod minden áron elrejteni? *Kérdezget tovább, és megrázza a fejét.* - Persze, a család nem ugyanolyan a mentáloknál, mint itt, de attól még van. Az én szüleim tudtak érezni, ha velük nőttem volna fel, talán nekem is jobban menne. Ők megszöktek a mentáloktól, csak aztán meghaltak egy balesetben, és engem visszavittek közéjük. *Megint ez a negatív, furcsa, szorító érzés, ahogy a szüleiről beszél... szomorúság? Hiány?* - És itt fogsz maradni? *Kérdez tovább, nem adja fel. Meg akarja ismerni ezt fiút, aki talán még érdekesebb is neki, mint az emberek, vagy akár Bradley vérfarkasai, hiszen ő mentál, és mégis érez.* |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 5:42 pm | |
| *Miért van itt, erre konkrétan hisztérikusan felnevet. Feltör belőle, röviden, kontrollálhatatlanul, és szinte egyből, ösztönösen szorítja a szájára a kezeit. Kicsit lehajtja a fejét, nagy levegőket vesz, igyekszik lenyugodni. A zenehallgatás, meg a riadalom miatt most háborognak benne az érzelmek, máskor azért jobban tudja irányítani magát... legalábbis ezt mondja magának. A nagy helyzet viszont az, hogy abszolút nem tudja irányítani, de ez nem állítja meg őt attól, hogy próbálja. Végül leereszti a kezeit, majd felül, kihúzva magát, és az arckifejezése visszaváltozott nyugodttá, kifejezéstelenné. A szokásos mentál-arckifejezés. Oké, menni fog. Egy ilyen idegen nem fogja teljesen kizavarni az általános idegállapotából, nem, és nem.* - Pont azért, mert érzek. *Mondja tömören, és nem fejti ki tovább.* - Egyedül. Nem régen. Úton. Egy hónapja. Család a mentálok között egy irreleváns fogalom. *Szinte gépszerűen mondja, továbbra is keveset pislogva. Most átmenetileg úgy fest, sikerült a racionálisabb felének összeszedni magát. Úgy fest.* | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 5:25 pm | |
| *Persze, hogy nem nyugtatja meg, hiszen valljuk be, fogalma sincs, hogy kellene megnyugtatni valakit, aki fél. Hogyha gondolkozna, alighanem eszébe jutna valami megoldás, amit eltanult másoktól, de még soha nem alkalmazta, így elsőre nem jön neki természetes reakcióként semmilyen nyugtatás. Majd a másik elborul, amit egy kicsit meglepve figyel, de legalább ez is egy érzelem, ami feltör belőle, még ha nem is nagyon.* - Miért nem? Akkor mégis miért vagy itt? *Teszi fel a következő, logikus kérdést. És figyeli a másik fiút, figyeli az arcát, a gesztusait, hiszen a másik is mentál, de mégis érez... érez, Colin pedig igyekszik leutánozni az érzelmeit.* - És mit érzel még? *Kérdezi... mohón kérdezné, ha ember lenne, de így inkább egyszerűen csak érdeklődő a hangja, nem csendül benne folytonos sürgetés.* - Egyedül vagy? *Kérdezi aztán, hiszen ő már mondta, hogy van egy bátyja. És a kérdések jönnek és jönnek...* - Mióta vagy az iskolában? Hol voltál előtte? Mikor hagytad ott a mentálokat? Mi van a családoddal? |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 5:12 pm | |
| *Rettegés. Félelem. Hát igen, érzelmek, amiket határozottan érez, a racionálisabb énje is végre magához tért, és próbálja lenyomni őket, de nem sok sikerrel. Túl erős érzelmek, és éppen ezért jött el otthonról, mert nem tudja elnyomni őket. Viszont túlzottan nem nyugtatja meg őt Colin, tehát a pulzusszáma az egekben, és még mindig a falnál egyensúlyoz. Aztán többes számot használ arra, hogy megtanulnak, mire meginog, és szépen elborul, így most már ül a falnál, de a hátát még mindig hozzá veti.* - Tanulj csak, én nem akarok. *Vágja rá, makacs arckifejezéssel. Makacs, elszánt. Hoppá, megint érzelmek, becsukja a szemét, nagy levegő, és próbálja valamennyire semlegessé tenni az arckifejezését. Mióta tud érezni.* - Az egyik első volt. *Mondja kelletlenül, makacsul bámulva a zenegépre, nem néz a másik mentálra. Nem, nem makacsul. Meg akkor ránézhet, nem kell kényelmetlenül éreznie magát, sehogy sem éreznie magát, így kényszeríti magát, hogy szépen ránézzen Colinra. Hozzá beszél, rá néz. Logikus.* | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 4:09 pm | |
| *A másik mentál hirtelen felül, és látja rajta, hogy... mi ez, amit lát? Érdeklődés csillan a szemeiben, kutat az agyában, és szerencsére ezt össze tudja rakni logikával, hogy mi történik. Alighanem a másik is megérezte őt, egy idegen mentált, és arra gondolt, hogy érte jönnek. Össze tudja rakni, mert alighanem ő is erre gondolna egy idegen mentál láttán, hogyha az éppenséggel nem zenét hallgatva feküdne egy csomó párnán.* - Félelem, szorongás, rettegés. *Sorolja a szavakat, és a másikhoz hasonlóan kicsit megnedvesíti az ajkait - automatikusan másolja a mozdulatot mondhatni. Arra, hogy sok mindennek nincs értelme csak bólint, miközben beljebb lép és behúzza maga mögött az ajtót.* - Tudom. Az érzelmeknek egyáltalán nincs értelmük, de azt hiszem, nem is az bennük a lényeg. Még hosszú út áll előttünk, hogy megtanuljuk őket. *Elvégre mi másért lenne itt a másik? Jó, biztos tudna még indokot, de elsőre ugyanaz jut eszébe, amiért ő is itt van.* - Colin vagyok. Van egy bátyám, Bradley, ő is itt van. Tőle nem kell félned. Mióta tudsz félni? |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 4:00 pm | |
| *Totál nincs itt agyilag, most a racionálisabb énje beburkolózott, csak hagyja, hogy hullámokként öntsék el a furcsa érzelmek, amiket ő se nagyon tud hová tenni, beazonosítani. Így, mivel mentál-érzékei ki vannak kapcsolódva, nem érzékeli Colint, csak amikor hirtelen megszólal. Hirtelen hang, és számonkérésnek is érzi, pláne, amikor az érzékei észhez térnek, és tudatosul benne, hogy a másik fiú is mentál. Felül, mintha rugóra pattant volna, szembefordul Colinnal, és egy teljesen másmilyen érzelem lepi el. Jeges, a mellkasa összeszorul, szinte fojtogatja, a szemei elkerekednek. Mentál, érte jött, elkapták, és nem fogja érdekelni őket, hogy ő ezt nem akarta, elvégre zenét hallgatott a francba is, és... és az idegen tovább kérdezget, a dalszövegről, Nat pedig ennek ellenére egészen a falig hátrál a párnák között, kicsit esetlenül. Félelem, ezt az érzést már szinte az elsők között érezte, hiszen ez űzte őt el a mentálok közül.* - Errefelé sok mindennek nincs értelme. *Mondja végül, kiszáradt szájjal, és ösztönösen meg is nyalja az ajkait, megnedvesítve őket. Még mindig nem tudja hova tenni magában Colint, ezért marad a falnál guggolva a párnákon, próbálva nem elborulni.* | |
| | | Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 3:34 pm | |
| *Nem tudja pontosan, hogy mi az, amit érez - nem annyira erősen, ahogy egy átlagos ember tenné, de magához képest már az is nagy szó, hogy itt bújkál benne ez az érzelem. Annyi bizonyos, hogy ez egy jó érzés. Öröm, elégedettség, nyugalom? A nyugalom érzés egyáltalán? Furcsa, hiszen eddig is nyugodt volt, mindig, érzelmek nélkül, de ez mégis valami más. Az is biztos, hogy azóta van így, mióta Bradleyvel beszélt. Az is lehet, hogy a szeretet ébredt volna fel benne? Kicsit beharapja az ajkát, koncentrál, de hát valóban nehéz úgy elnevezni egy érzelmet, hogy soha nem érezte, és túl sok lehetőség van. Gondolkozásából zene szakítja ki, és mint a múltkor is, automatikusan követi a zenét. Az biztos, hogy érzelmes szám, ennyit felismer, és azt is, hogy nem vidám dal. Fájdalom? Csalódottság? Tippelget, és ahogy közelebb ér, egy másik mentált is megérez, mire még inkább arra indul. Egy mentál zenét hallgatna? Bedugja a fejét a nyugalom termébe, és kiszúrja Natet.* - Mit csinálsz? *Kérdezi rögtön, és figyel a zenére, még mindig az ajtóban állva.* - Persze, hogy ha tűz van, akkor megégsz... ez logikus... de mi köze a tűznek a vágyhoz? Ha vágyakozol, attól tűz lesz? Ezt nem értem. Semmi értelme. |
| | | Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Feb. 02, 2013 3:25 pm | |
| *A nyugalom termének ajtaja résnyire nyitva van, aki utoljára elment, az nyitva hagyta... és a zenegépet is bekapcsolva hagyta. Egy lassú, szomorkás, meglehetősen érzelemdús dal hangzik ki, és ha valaki benéz, a párnákon szétnyúlva egy alakot láthat meg. Szinte mozdulatlanul fekszik, karjait széttárva, a plafont nézve, csak a mellkasa emelkedik-süllyed, még pislogni is alig-alig pislog. Ő lefeküdt ide pihenni, elaludt, és mikor felkelt, már szólt a zene, minden bizonnyal voltak bent mások, akik hallgatták, és észre sem vették az alacsony fiút a párnák között. Hallgatja a zenét, a plafonra meredve, figyel a szövegre, az éneklő fiú minden hangsúlyára.* ~Nemsokára felállok, és kikapcsolom.~ *Gondolja határozottan, de a kisujját se mozdítja. Túlságosan is rabul ejtette a zene, bármennyire is nem akar erre gondolni. Miért is ejtené rabul. Csak valaki énekel, olyan dolgokról, amik nem jelentenének problémát neki, ha... normális lenne. mint amilyen ő volt. Sosem érezte még azt, amiről a fiú énekel, amiről a dal szól, és nem is akarja, kikéri magának. Egyébként is fájdalmasnak hangzik. Mégsem mozdul.* | |
| | | Emma Marshall
Főkarakter : Aurora Valanthe Mediaris Hozzászólások száma : 77 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 10:36 am | |
| - Végül is igaz... *Ad igazat a srácnak, de azért a fix célkitűzések sem olyan rosszak. Az pedig, hogy bejön neki, hogyha a másik magabiztos, alfáskodik, az egyértelmű, de nem jelenti azt, hogy ki is válna a falkából vele. ahogy minden hajon van egy első tiszt, úgy a falkában is lehet, hogy Peter az alfa, de Adam is lehet attól még önmaga, nem kell meghunyászkodnia és a háttérben maradnia. Nos, minden esetre elfogja a nyújtott kezet és talpra áll, szépen eligazgatja a ruháját majd el is indulnak a társalgó konyhájára. A csokira kissé homlok ráncol, hogyha nem lett volna elvetve a tréfa ezt most eléggé viharosan fogadná.* - Adam, ez nagyon kegyetlen, örülök, hogy elvetetted. Nem is tudom mit csináltam volna, hogyha bedrogozod és nekem meséli el, hogy hirtelen mennyire oda van érted. Főleg, hogyha nem avatsz be előre... Jééézusom, Adam! *Csóválja a fejét, de a valóságnak élés és a kéz a derekán segít abban, hogy ne húzza fel magát. Nézegeti a reggeli dolgokat, de hirtelen inkább barackot enne. Mikor a fiú beleharap a vállába, még ha játékos is, teljesen beleremeg, na nem ám a fájdalomtól.* - Vigyázz, mert ez a barack még a végén visszaharap. *Mosolyodik el azért farkasagyart nem villant. Kiválaszt valami jót az asztalról, furcsa, de nem annyira éhes, pedig amúgy nem kimondottan madár étkű, többet eszik, mint amennyit ki lehet nézni belőle.* - Saláta... Vagy szendvics... vagy rántotta... vagy virsli. Azt hiszem ezt illik, de nem szimpatikus. *Fintorodik el picit, válogatni kezd a kaják között, hogyha már enni jöttek be ide.* | |
| | | Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 10:11 am | |
| Áh, ha nem is lehetetlen dolgokat, de valahogy sosem volt ahhoz erőm, hogy egész évben a saját kis küldetéseimet hajkurásszam. Amiben tudok, abban fejlődök, amiben pedig nem, azt bármilyen kitartó lehetek, úgysem érem el. *Nem fejti ki, hogy akár Sashát is jelentheti ez, hiszen ott sosem küzdött igazán, a háttérben maradt. Az pedig neki esik jól, hogy most, hogy alfáskodott, Emma nézett úgy rá, mintha lenne egy saját kis falkájuk. Mondjuk a rókát elijeszteni egy farkasnak nem túl komoly feladat, de mégis, legalább picit erősnek érezhette így magát. Lassan feláll, mert tényleg az éhhalál szélén áll.* Menjünk lassan, közben elmondom. *Nyújtja kezét a lánynak, és a konyha felé indulnak. Az étkező felé nincsen értelme, mert biztosan kihalt lenne. A konyhában a manók ilyenkor is villásreggelivel várják már őket.* Nos volt egy olyan kegyetlen tréfaötletem, hogy Sashának küldök a mikitől kikönyörgött bájbonbonból. Azt tudja, hogy egy napra a küldbőbe szeret bele, aki megeszi. *Picit felnevet, és legyint, hiszen nem tette meg.* Nem használtam volna ki a helyzetet, csak azt akartam, hogy tudja, mit éreztem. De ez tényleg kegyetlenség lett volna, Meld a barátom, és nem akartam, hogy Sasha akár egy napig is meg legyen alázva, miközben például neked sír, hogy mennyire szeret engem. Szép álom volt, de inkább a valóságnak élek. *Most már nem csak a lány kezét fogja, hanem át is öleli a derekát.* Mindig veled éreztem magam jól, akkor nem is tudom, hogy miért vágyakoztam utána. Tiltott gyümölcs? Új évi fogadalmak egyike: a tiltott gyümölcs hülyeség. Van az embernek saját barackja. *Harap bele játékosan a lány vállába.* | |
| | | Emma Marshall
Főkarakter : Aurora Valanthe Mediaris Hozzászólások száma : 77 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 9:47 am | |
| *Hogyha nem is örökké, egy emberélethez képest... Az öröklétű se biztos, hogy örökké él, hiszen van rá millió példa, hogy vámpírokat és egyéb állatfajtákat gyilkolásztak a diákok, akik elméletben örök életűek voltak. Elméletben.* - Azért csúnya dolog, hogyha valaki tíz olyan dolgot fogad meg, amire esélye sincsen. Hogyha pedig rajta múlik, kitartás, kitartás, kitartás. *Lobbizik kicsit, aztán a birtoklási vágyra őszintén elvigyorodik, hihetetlenül élvezi és jól esik neki. Hozzásimul, közel, mikor a fiú visszaül.* - Csak a tiéd, senki másé. *Suttogja az ölelésébe bújva a fülébe, eszébe se lenne megcsalni, most, hogy végre az övé. Főleg nem egy riadt kisfiúval, bár lehet, hogy Adamtől, hogyha így bámulna rá és nem ismernék egymást, ahogy Foxra tette, ő is csöppet szívrohammal spurizna el. Hallgatja a történetet csendesen, persze nem várta, hogy elszáll a fiú érzése teljesen, szóval igyekszik minden rossz érzést távol tartani magától.* - Igen, a barátság is nagyon erős kötelék. *Helyesel csendesen, nem ismeri Elijah-t, na de még a fiú igazi testvérét sem, hogy eszébe juthasson hogy hasonlít e rá. Most nem hozza fel Alexet, túlságosan elvonja a figyelmét a tréfa.* - Milyen tréfa? *Ráncolja össze a szemöldökét, a fiú szemeibe pillantva, gyanakvóan, hogy mi is volt az és miért is tett le róla.* | |
| | | Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 9:35 am | |
| *Lassan kezdi nem érteni, hogy mit evett Sashán, hiszen Emma mindig ilyen kis csinos, bújós, és még szereti is őt. Sasha inkább ilyen porcelánbaba, akit még megölelni sem merne, nehogy szétroppantsa. A vérfarkasok egyébként nem élnek örökké, csak nagyon sokáig, de attól még lehet feltételezni, hogy jó sokáig együtt maradnak.* Szép, szép, csak aztán meg jön a pofáraesés decemberben, amikor a tíz fogadalomból egy sem jött össze. *Nevet fel kissé kesernyésen, de most ugye nem lehet oka panaszra, hiszen alapjában véve boldog. Az előkerülő srácra nagyon csúnyán néz, valamiért feltámad benne az alfa, és vészjóslóan emelkedik fel, de látszik Vukon, hogy kis béna, nem direkt kukkolt itt közöttük. Visszahanyatlik, amikor a srác már kiment, és bólint Emmának.* Egen, azt nem ártana szivem, mert a legközebbiknek a kezét töröm el. *A helyzet mégis jól jön ki, mert ha nem is féltékeny lett, de a birtoklási vágya azt mondtatja neki, hogy tényleg kell neki a lány. Egyenlőre csak megöleli, és végigsimítja a combját.* Ez az enyém, csak nekem lehet... *Mosolyodik el immár, aztán a kérdésre visszaül Emma mellé.* Eddig is mindent elmondtam neked, akkor ezt miért titkoljam? *Felsóhajt, és végigsimít a borostáján, tényleg ideje ismét borotválkoznia.* Egész jól fogadta, és nekem viszonylag egyszerűen ment kibökni. Megkönnyebbültem, már nem nyomaszt. Na nem mondom, hogy kiszállt belőlem ettől az érzés, mert azért fogok én még nyavajogni, ha rá nézek, de azt hiszem, nem kell mindenkivel szerelembe esni, aki egy picit is fontos, végülis a barátság hasonló halmaz, nem? *Oldalra dönti a fejét, ebben a percben még akár Elijah ikertestvére is lehetne, hiszen ő meg tűzelementál, neki is vörösen parázslik néha a szeme.* Azért meg akartam tréfálni, de letettem róla. | |
| | | Emma Marshall
Főkarakter : Aurora Valanthe Mediaris Hozzászólások száma : 77 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 8:58 am | |
| *Igyekszik az ember éberülni és természetesen ő is igyekszik felfrissíteni magát, hogy ne legyen kellemetlen a szájszaga, szeretne Adam mellett kicsit tip-top lenni, bár a szabadban legkevésbé se figyel arra, hogy mikor lesz piszkos, a nyugalom termében azért fontos. A becézésbe még mindig beleremeg, élete végéig bele fog remegni - vagy hát addig, ameddig a kapcsolat kitart, mert hát azért örök életűek. De ő jelenleg naiv, szóval élete végéig. A csókot viszonozza, aztán a válaszra végül is bólint.* - Igazad van, de ez azért szép szokás, mindenki megfogadja, hogy jobb lesz valamivel, valamiben, és ha emiatt egy-kettő sikerül is, már az tök jó. Én... *Kezdene bele, de amikor megmozdulnak a párnák kicsit elpislog, nem ugrik meg ijedten, csak akkor, amikor egy srác kerül elő. Fürgén elkezdi húzogatni a ruháját lejjebb, mert kínosan fel van csúszva.* - Te, hogy, mikor... mi? *Zavartan bámulja, hihetetlen, hogy annyira egymással voltak elfoglalva, hogy nem ismerték meg az idegen szagot, mire pedig felébredtek még a farkas nózijuk is annyira megszokta a környezetet, hogy nem érződött ki az idegen illat Méghozzá egy állaté is. Figyeli a közjátékot, enyhén elkerekedett szemekkel, aztán ahogy a fiú eltűnt Adamhez fordul, szemöldök ráncolva.* - Megfogadom, hogy kicsit jobban megnézem, hogy hova fekszünk le aludni? *Kérdezi, minthogy mondja, kicsit felnevetve. A Sashás dologra a szíve hatalmasat dobban, vagy inkább dübörög, boldogan bújik a fiúhoz, hozzásimulva.* - Úgy örülök neki, lassan minden elrendeződik. Akarsz róla mesélni, vagy ami az óévben volt, maradjon is ott? *Kérdezi, érdeklődve, de nem makacsul.* - Erősebb lesz a falka, mint valaha. *Mosolyodik, és egyértelműen lelkileg érti, nem valami harcra felkészülés miatt.* | |
| | | Fox Hunter
Főkarakter : Cirelin de Sovalon Hozzászólások száma : 24 Kaszt : Üzenőláda : Vuk
Az én színem a burlywood.
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 8:45 am | |
| *Az a nagy helyzet, hogy Nemo ötlete nyomán úgy döntött tényleg itt marad lent. Annyira hangos volt a petárda ropogás kint és éjfélkor az egész csak még durvábbá vált, hogy nem lett volna képes odafent az épületben aludni, mert úgysem lehet annyira becsukni az ablakokat. A párnák közé fúrta hát be magát és sikerült végül elaludnia, nem is nagyon vette észre, amikor mások is bejöttek valamikor minden bizonnyal hajnalban. Addigra már annyira elfáradt a forgolódás miatt, hogy egyszerűen nem tűnt fel, Tás pedig minden bizonnyal mint oly' gyakran inkább mozdulatlanná dermedt, ha idegent lát, így aztán őt sem vette észre a páros. Most viszont már reggeledik, hajnalodik, kiugrik a...szóval mocorogni kezd Adam-Emma párostól pár méterre egy halom párna alatt, felett, szóval úgy nagyon közöttük. Szemdörzsölés után tudatosul benne, hogy igazán rendesen beletenyerelt valamibe, ugyanis a páros eléggé egymáson van és a leányzónak akárhogy is nézzük a lábából nem sok mindent takar a felcsúszott szoknya. Zavartan nyel egy nagyot.* -Ö...izé...bocs! *Nagyjából ennyit makog ki, majd gyorsan felkapja a földről a hátizsákját, amit átdob a vállán, aztán lélekszakadva vetők az ajtó irányába. Már épp a kilincsen van a keze, amikor a vijjogás üti meg a fülét, miután ugye a sas kicsi még és nem tud repülni.* -Bocs Tás! *Ugrik vissza a madár felé, majd a vállára helyezi, aztán tényleg egy zavart intés után sietősen távozik.* | |
| | | Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 8:44 am | |
| *Amikor visszatér, akkor Emma már kicsit éberebb, de nem baj, azért odabújik egy kicsit még ejtőzni. De nem sokáig, mert már igen kezd feltámadni a "farkaséhsége", és átöltözni sem ártana már. Remélve, hogy Emma is fogat mosott, közel tudnak egymáshoz lenni.* Sajnálom, hogy elrángattalak a koccintás előtt, de veled jobb volt most lenni, meghittebb. Neked is boldog új évet cicavirág. *Ad egy finom csókot, végülis ha már együtt vannak, akkor mit fogja vissza magát? A többi pedig majd alakul útközben. A kérdésen viszont elgondokozik.* Nem tudom, nem szokásom. Annyira kiszámíthatatlan, hogy mi lesz holnap, egyébként pedig amihez tartottam magam, azt fogadalom nélkül is sikerült. *Viszont kiváncsivá tette a kérdés, azon mereng, hogy Emma vajon mire készül a komoly szavakkal. Nem fog többé... fület mosni? Vagy milyen fogadalma lehet?* Na és te? *Mivel már egészen jól kinyújtózott, kitárja a kezét, hogy Emma még visszafészkelődhessen.* Azért lezártam az óévet, ahogyan kellett. Megmondtam Sashának, hogy mit éreztem. Múltidőben. | |
| | | Emma Marshall
Főkarakter : Aurora Valanthe Mediaris Hozzászólások száma : 77 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 8:34 am | |
| *És végre Adam nem akarja belé sulykolni, hogy Peterbe szerelmes, hála az égnek, szóval egyszerűen az apjuk, az alfájuk, semmi több. Bár ez is sok, de nem szerelmes, sose tetszett meg neki a férfi, egyszer sem. Emmának mocorgás közben néhányszor megrebben a puha fülecskéje, aztán amikor a másik nyújtózni kezd, teljesen igyekszik kiűzni az álmot a szemeiből. Nagyjából megy is, csak közben a srác eltűnik mosakodni, ő pedig nyújtózik, inkább macskásan, mint farkasosan, kicsit nyögve, nyöszörögve, homorulva, domborulva, gurulgatva, vonagolva az ágyon. Mikor a srác visszaér rámosolyog, reggeli álmos mosollyal és ahogy mellé ér kicsit hozzábújik.* - Neked is jó reggelt, és boldog új évet, még mindig. Ezt egész nap ismételgetni fogom, akkor biztosan beválik a jókívánság. *Mosolyog rá, aztán lassan bólint.* - Persze, tudom, de azért illik velük koccintani éjfélkor. Tényleg, szilveszter van, vagy volt, és erről nem is beszéltünk... Tettél fogadalmat, Adam? *Kérdezi kíváncsian, kicsit mocorogva, hogy úgy bújjon a másikhoz, hogy az se a fiúnak, se neki ne legyen kényelmetlen.* | |
| | | Adam Kerphina
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 105 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 8:24 am | |
| *Nyilván ő sem ivott sokat, pedig bírná a szervezete, és még oka is lenne rá, ám mivel Peter tényleg olan mmint az apjuk, nem akart még előtte is zülleni. Úgyhogy csak szolidan, pár pohárral, és amint lehetett, leléptek a lánnyal, nem akarta Meldék enyelgését látni. Picit beszélgettek Emmával, amikor visszatértek ide, aztán álomba szenderültek. Már fent van egy ideje, de valójában ő nem akarta felébreszti a farkasfült, olyan aranyosan aludt. Ám amikor a lány megmoccan, hálásan nyög fel, és végre kinyújtózik. Teljesen elfeküdte a végtagjait, mert bár sokszor aludtak már együtt, egyedül kényelmesebb, megvan a lehetőség bármerre mocorogni. Amíg a lány ébredezik, addig ő kioson legalább fogat mosni, hogy ne legyen olyan a lehellete, mint mondjuk egy háromhetes vizihullának. Nem mintha a vizihullák lélegeznének. Nagyobb mosakodásba most nem megy bele, végülis egymás szagát már megszokták, nem ezen fog múlni. Aztán visszacsusszan Emma mellé, és megsimogatja annak fülecskéit.* Szép jó reggelt. Jó, hogy eljöttünk tegnap, nem az én világom ez a nagy örömködés. | |
| | | Emma Marshall
Főkarakter : Aurora Valanthe Mediaris Hozzászólások száma : 77 Kaszt : Üzenőláda :
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jan. 01, 2013 8:11 am | |
| *Elég későn feküdtek le, nagyon későn, hiszen tegnap Szilveszter volt, illik akkor koccintani, örömködni, bulizni, ilyesmi, bár a Jeniliás nyüzsgésben csak néhány percet maradtak, de muszáj volt, mert hát útban van Petertől a kúriáig útvonalban. Meg hogyha már ott voltak... Emma nem ivott sokat, hihetetlenül rémesen bírja, de azért picit fejfájósan ébred. Ez persze lehet, hogy attól van, hogy még csak negyed tíz körül jár, hajnali negyed tíz van! Még nem nyitja ki a szemét úgy kucorodik, fordul át a másik oldalára, Adamhez bújva. Kicsit felemeli a fejét, lassan résnyire nyitja a szemét, a teremben nincs olyan éles fény, de ez is több, mint a csukott szem sötétje.* - Uhm... *Nyög, álmosan, aztán egy picit még mocorog, hogy megdörzsölhesse a szemeit, figyelgetve a fiút, hogy ébredése hajlandó e, vagy inkább úgy moccanjon, hogy ne keltse fel a srácot. Lehet, hogy nem örülne neki annyira, szóval igyekszik finoman mozgolódni. Filetteres-dekoltázsos kék hosszú ruha van rajta, olyan csillogó, mint a szemei és álmában kicsit kínosan felcsúszott a combján, de ahogy körbekémlel nem lát senkit, aki láthatta volna.* | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme | |
| |
| | | | Társalgó - Nyugalom terme | |
|
Similar topics | |
|
Similar topics | |
| |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |