Kékfátyol-vízesés

*Igen, kicsit felidegesített ez a lány a hülye véleményével, hogy biztosan nem fog menni a mi kapcsolatunk. Én bízom benne, és bízom a páromban és magamban is, így nem értem, hogy miért kell győzködnie engem. Tudom, hogy nem fogjuk megcsalni egymást és bízom abban, hogy ki fog tartani a szerelmünk. Hiszen a párom ide jön egyetemre, és hamarosan a Nezabarnak is vége és együtt lehetünk. De vajon lehet, hogy tényleg nem fogjuk megélni ezt a néhány évet? Vajon tényleg találok majd itt egy olyan fiút, aki itt van és szeret? Kicsit elszomorodom erre a gondolatra, de megkeményítem a szívemet és végül elég csúnyán vágok vissza a lánynak. Tudom, hogy bunkó voltam és mikor egyszerűen lefagy, már tudom, hogy nem kellett volna ezt mondanom. Hiszen tényleg nem ismerjük egymást, fogalma sincs, hogy nemrégen veszítette el a szerelmét. Felpattan, egy sajnálomot suttog, majd elrohan az erdő irányába.*
- Hé! Várj! *állok fel és kiáltok a lány után, majd veszem észre a cipőjét is.*
~Hogy lehettem ennyire bunkó? Úristen!~*szidom magamat, és összekuporodva szorítom a szívemhez a lány cipőjét, miközben az én arcomon is forró könnycseppek kezdenek folyni...*

*Látom, hogy a lány abszolút nem bízik a távkapcsolatban és egyszerűen nem érti, hogyan is működhet ez az egész. Elmeséli, hogy náluk fontos az érintés és ők aztán értenek ehhez. Hogy egy levél nem tudja mindazt pótolni, amit egy férfi adhatna testközelből. Tényleg kicsit elszomorít, de foggal és körömmel ragaszkodom az elhatározásomhoz, hogy én kitartok a párom mellett és hogy a szerelmünk elég erős ehhez az egészhez. Megrázom a fejemet, mintha csak nem akarnám hallani a rossz szavakat.*
- Nálunk ez nem fog megtörténni! *jelentem ki határozott hangon és az igazat megvallva kezd kicsit idegesíteni ez a lány, hogy tele akarja beszélni a fejemet. Persze, hogyha mégsem jön össze ez a távkapcsolat és itt találok valakit, tuti, hogy ő lesz az első, aki a képembe vágja, hogy "Ugye megmondtam!", de ez most nem érdekel.*
- Egy kapcsolat nem épülhet csak az érintésre, csak a testiségre. Mi nagyon jól kijövünk egymással, szinte lelki társak vagyunk, és a levelei olyan fontosak nekem, mint az érintése. És ha idejön egyetemre... *kezdek biztatni és meggyőzni magam, de kezdek rájönni, hogy igen üresen hangzanak a szavaim. Majd egy csúnya gondolat jut eszembe...*
- Talán ezért nincs párod. Mert ennyire a testiségre mész rá. Nem minden pasi szereti ám ezt. *jelentem ki és tudom, hogy megbántom ezzel, de hát ő is megbántott azzal, hogy belém akarja beszélni, hogy a párom úgyis meg fog csalni. Pedig nem fog! Tudom és bízom benne. *

*A denevéreket szeretem, de a sötét helyektől azért én is kicsit parázok. De nem gondolom, hogy annyira durva lenne az a barlang. Majd talán egyszer megnézem magamnak és az is lehet, hogy talán majd valakivel, aki elkísér. Habár eddig még nem sok barátot sikerült magamnak szereznem, de nagyon remélem, hogy ez majd változik. Én igazán próbálkozom és eddig még senkivel nem sikerült összevesznem és nem okozott senki kellemetlen emlékeket. Talán a fél-angyali kisugárzásom az oka, vagy nem tudom, de örülök neki. Lágyan megfogom a leányzó kezét és bocsánatot kérek azért, amiért felhoztam ezt a témát, hiszen abszolút nem akartam ilyen szomorú és félelmetes dologra terelni a beszélgetés fonalát. Majd szóba kerülnek a pasik és a párom is, aki miatt hihetetlen boldog voltam, viszont most már azért kicsit elbizonytalanodom vele kapcsolatban. Scarlettának igaza van, hiszen ő is férfi, nyilván neki is vannak szükségletei. De igyekszem erre nem gondolni, csak arra, hogy hétvégén, néhány nap múlva már a karjaiban lehetek és hát majd kielégítem úgy, hogy ne legyen hiánya néhány hónapig! Elmesélem a találkozásomat Stevennel is, és mosolyogva gondolok vissza arra, hogy a fiú milyen kis bátortalan volt. Scarletta kérdését azonban először nem értem, csak mikor megmagyarázza, hogy mire is gondolt.*
- Oh... *csak ennyit sikerül kinyögnöm és elgondolkodva pislogok a tóra, melybe a vízesés ömlik, lágyan felkorbácsolva a vizet.*
- Hát... Ezen még nem gondolkoztam, de.... Azt hiszem szeretjük annyira egymást, hogy nem csaljuk meg egymást. De mond, miért vagy ennyire biztos, hogy nem működhet a távkapcsolat? *nézek komolyan a lányra, hiszen eddig szinte csak az hajtogatta, hogy vagy ő , vagy én meg fogom csalni a páromat. Nem akarok ilyesmire gondolni, hiszen így a lány csak felkelti bennem a kis ördögöt.*

*A vízesés mögötti barlang igencsak felébreszti a kíváncsiságomat, de habár néhány másodperccel ezelőtt lelkesen néztem oda, most kissé félve, ijedten fordítom a tekintetemet Scarletta felé. *
- Én nem félek a denevérektől. Szerintem egész aranyos állatok. *mosolyodom el és kicsit megnyugszom. Talán Scar egyszerűen fél a denevérektől, meg az ilyen sötét, nyirkos helyektől és ezért tartja félelmetes helynek. Hát, én annyira nem félek, és egy jó fényvarázs mindent megold, úgyhogy... Azonban a lány folytatja, habár látszik rajta, hogy nem nagyon akar visszaemlékezni a dologra, és hogy tényleg van más is a denevérek mellett. Akadozva kezdi mesélni, hogy mi történt ott vele már rossz is, ezért fél.*
- Oh! *lepődök meg és sajnálkozva nézek rá, majd lágyan megfogom a kezét és megsimítom.*
- Sajnálom! Remélem, hogy nem sérültél meg, és ne haragudj, hogy felhoztam ezt a témát. *nézek mélyen a lány szemébe egy bocsánatkérő pillantással, majd elengedem a kezét és ismét a vízesésre nézek. Az apró mosolyra én is elmosolyodom, majd igyekszem elterelni a témát, bár gyanítom, hogy nem a legjobb felé sikerül.*
- Igen. Biztos vagyok benne. *mosolyodom el és az égre nézek, mely gyönyörű kék és lágy bárányfelhők úsznak rajta. Igazán jó idő van most, és remélem, hogy hétvégén is ilyen csodálatos idő lesz. *
- Ha nem lett volna az? Ezt hogy érted? *fordulok a lány felé török ülésben és kérdőn nézek rá. Nem igazán értem, hogy mit akar ezzel mondani, így kíváncsian pislogok és várom a magyarázatát.*

*A fintort nem veszem észre Scarletta arcán, hiszen éppen a vízesés csodálatos zuhatagán pihentetem a szememet.-
- Veszélyes? Te jártál már ott? Mi van ott? *nézek kissé riadtan, de kíváncsian is a lányra. Sajnos a kíváncsiságom határtalan, habár elgondolkozom azon, hogy biztos, hogy tudni akarom-e azt, hogy mi is olyan veszélyes odabent a barlangban. Lehet, hogy valami szörny, vagy éppen valami veszélyes lény, szellem, vagy akármi. Persze az biztos, hogyha nem olyan konkrét dologról van szó, se biztos, hogy odamegyek. Nem szeretem a vizet már csak a szárnyaim miatt sem. Mesélek egy kicsit a páromról, majd Scarletta kérdésére kissé zavartan az ajkamba harapom.*
- Hát... De. De bízom benne, és igazából azt hiszem, ilyen téren kicsit naiv is vagyok. De szeretem azt hinni, hogy nagyon szeretjük egymást, és megvár. *vonom meg kicsit a vállamat, de tény, hogy van benne igazság, amit Scar mond és aggodalomra is adhat okot.*
- Szerinted nagyon naiv vagyok? *nézek kissé tanácstalanul a lányra. Megdicsérem, hogy elég csinos, arra pedig, hogy nem merik megszólítani elmosolyodom.*
- Hát igen, ez valamilyen szinten hízelgő, de amúgy nem valami jó... De biztos vannak itt nagy képű pasik. Bár találkoztam egy olyan sráccal, aki eléggé... *kuncogok egy kicsit.*
-... tutyi-mutyi volt, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Eléggé félős volt, habár láttam, hogy tetszem neki. *mosolyodom el, ahogy visszagondolok arra az estére.*
- De azért remélem, hogy majd találsz valakit. Én biztos vagyok benne! *mosolygok megnyugtatóan a lányra.*

*Figyelem a lányt, ahogy leül mellém és követem a tekintetét a vízeséshez, amit néz.*
- Azt beszélik, hogy állítólag van mögötte egy kis barlang. *mondom átható tekintettel, és én is beleveszek a vízesésbe, habár én a szépségét csodálom és nem borús dolgok futnak végig bennem.*
- Elég izgalmas lehet ott lenni, úgy, hogy nem lát senki. *kuncogok halkan és megcsóválom a fejemet, ahogy pajzán gondolatok jutnak eszembe. Talán kicsit bele is pirulok,hiszen amúgy ilyen téren elég prűdnek nevezhetem magam. Megdicsérem a leányzó nevét és megjegyzem magamban, hogy mennyire különlegesen szép név. Furcsa, hogy itt egy csomó diáknak olyan különleges neve van tünde mivolta miatt, vagy mert valami másik világból származik, vagy egyszerűen mert a szülők szeretik az ilyen különleges neveket. Lelkesen mesélem el, hogy a párom ide látogat, és tényleg majd kicsattanok az örömtől és boldogságtól, a lelkes vigyor még mindig nem tűnt el csinos arcomról.*
- Egy hétvégét marad csak. *biggyesztem le kicsit az ajkamat, majd válaszolok a további kérdésekre:*
- Hát igen, kicsit rossz így, távol tőle. De ő mugli. Persze mikor megtudtam, hogy fél-angyal vagyok, elmeséltem neki, hogy boszorkány vagyok és hogy van mágia. Persze, ezek eléggé lebuktattak volna... *nevetem el magam és nézek hátra lágyan rezgő szárnyaimra.*
- De lehet, hogy az egyetemet itt Bulgáriában fogja kezdeni. Tök jó lenne! Bár akkor is csak hétvégente tudnánk találkozni, de mindenképpen jobb lenne, mint így, hogy havonta, vagy kéthavonta látjuk csak egymást. *mosolyodom el és belegondolok a dologba, hogy milyen jó lenne, hogyha tényleg itt a közelben járna egyetemre. Rákérdezek, hogy a lánynak van-e párja, mire a sajnálatos nem választ kapom.*
- Nem vagy szerencsés? Pedig nagyon csinos vagy! És azért az itteni pasik is egész jók... -vigyorodom el és megcsóválom a fejemet.*

*Nem is konstatálom, hogy a sikoltásom ijesztő lehet, bár gyanítom, hogy tényleg nem valami vérfagyasztó sikolyt adtam ki, hanem afféle apró, boldog sikkantást. Ha kicsit szeleburdibb lennék, tuti, hogy még fel is ugranék a levegőbe örömömbe, de azért ezt nem teszem meg. Viszont a széles vigyor ott marad az arcomon, hiszen annyira örülök a hírnek. Már lassan egy hónapja nem találkoztunk és nagyon jó lesz viszont látni őt. Ekkor érkezik meg a leányzó, aki le is csücsül mellém, majd bemutatkozunk egymásnak.*
- Szép neved van! *mosolyodom el és kicsit oldalra döntött fejjel nézem a szép arcát.*
- Igen. A párom a hétvégén meglátogat. Már lassan egy hónapja nem találkoztunk, úgyhogy nagyon örülök neki. *mesélem lelkesen és nem is jut eszembe, hogy pont olyan témával rukkolok elő, ami a lánynak abszolút nem tesz jót...*
- Neked van barátod? *

*Örömmel bontom ki a levelet és olvasom el a sorokat. Megdobban a szívem és melegség járja át a testemet, ahogy olvasom a párom sorait. Végighúzom a kezemet az írásán - ó igen, ezek a furcsa kis macska kaparások. De mégis annyira imádom! Sóhajtok egyet, majd mikor a levél végéhez érek, hangosan felsikoltok. Uramisten! Idelátogat a hétvégén! Alig bírom visszatartani, hogy ne sikoltsak és nevessek teli szájjal, de a hatalmas, széles vigyor ott van az arcomon. Ekkor hallom meg a lányt mögöttem, aki köszönt és le is csüccsen mellém.*
- Szia! Gyere, persze. *mosolyodom el, és csillogó szemmel mérem végig a gyönyörű lányt.*
- Oh, hát köszönöm szépen! *pirulok bele a bókba és le is sütöm a szememet, miközben a szárnyaim lágyan megrezegnek. Látom, hogy kicsit ő is elpirul, amit nem igazán tudok hova tenni. gyorsan ismét átfutom a levél azon részét, ahol a párom azt írja, hogy majd meglátogat, és visszacsúsztatom a borítékba.*
- Katherine vagyok, Eramir. Hát te? *nézek mosolyogva, kíváncsian a lányra. Van valami furcsa kisugárzása, de lehet, hogy csak azért, mert annyira szép!*

*A idő ma is csodálatos, igazi nyári meleg van, és ezt imádom! Nem is értem, hogy miért van tél egyáltalán. Persze, a növényeknek néha pihenni is kell, elhiszem, de én annyira nem szeretem a hideget. De nem gondolok most erre, hiszen az erdő fölött szárnyalva élvezem, ahogy a friss levegő az arcomba csap. Hosszú, vörös hajam most lágy kontyba van felkötve, így nem is kuszálja annyira szét a szél. Egy fehér nadrág van rajtam, és egy sárga top, hozzá illő sárga topánkával. Imádom az ilyen kényelmes dolgokat, és hiszem, hogy ebben is csinos lehet egy nő, habár engem azért annyira nem érdekel az, hogy mennyire vagyok "dögös", vagy éppen "szexi". Vár otthon a párom, így annyira tényleg nem szeretnék tetszeni az itteni fiúknak, habár tény, hogy eddig egészen jó emlékeim vannak az itteni srácokról. Sajnos... Ahogy szárnyalok, hirtelen megjelenik mellettem aprócska baglyom is, mire felcsillan a szemem.*
- Ó! *kapom el a kis baglyot, és ölelem magamhoz. Vidáman szállok le a vízesésnél, leülök a fűbe és bontogatni kezdem a levelemet, melyet a párom küldött. Közben a kis bagoly ide-oda repdes, és egy kicsit meg is fürdik a vízesés frissítően hideg vizében.*