Kékfátyol-vízesés

*Elkezdődött hát az új évés hamarosan nekem is a katedrára kell állnom, hogy oktathasam a diáktársaimat. Furcsa módon abszolút nem izgulok, a magabiztosságom és a lazaságom szerencsére erre is kihat. Egyszerűen csak várom a dolgot, hiszen egészen jó kis környezetet és kalandot agyaltam ki mutatványos társaimnak, ahol kamatoztathatják a képességeiket. Kíváncsi leszek, hogy ki mennyire fogja élvezni a dolgot és remélem, hogy Lil sem fog pofákat vágni, vagygonosz "Igenis tanár úr!" beszólásokkal örvendeztetni a népet és persze engem. Persze valamilyen szinten még azt is élvezném, de lehet, hogy aznapra bezárom a lányt a szobámba. Jó kis muri lenne, az tuti. A vízesés egyik széles szikláján ücsörgök ésészre sem veszem, hogy enyhén elvigyorodom a gondolatra, hogy Lilia ne is legyen ott az órámon. Persze másrészről pedig szeretném, hogyha büszke lenne rám és elmondhatná, hogy "Ja, az én pasim tartotta a fantasztikus gyakorlatot, emlékeztek?". Igen, azt hiszem kicsit sekélyes és felszínes vagyok, de hát megesik az ilyesmi. Egy fekete garbó pulcsi van rajtam, egy fekete széldzseki, mely belül bélelt, egy fekete bakancs, és egy sima farmer. Elég dögösen nézek ki, de hát mindig is értettem az öltözködéshez. Szememen egy napszemüvegpihen, hiszen a nap még szerencsére elég erősen süt, habár meleget már nem nagyon ad. Elfetrengve a sziklán, az egyik lábamat felhúzva halkan fütyörészek és gondolkozom az órámon, gondolatban még egyszer átveszem a dolgokat, hogy mit hogyan is fogok csinálni és eljátszogatok a gondolatokkal, hogy vajon az ismerőseim mit is csinálnak majd, kimit fog lépni a gyakorlaton. Egész kellemes elfoglaltság úgy kb. egész délutánra. Ebédelni már ebédeltem, szóval az a veszély nem fenyeget, hogy korgó gyomrom felébreszt és be kell mennem...