Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

*Az igazság az, hogy nagyon nem vonzza az iskola - a szabályok, az órák, a kötelességek, az idegen szobatársak... na nee. De otthonról bizony kirakták, hogy ne mászkáljon ott, amikor az Alfa párnak van éppen elég baja az újszülöttel. Egy nagyobb sporttáskát cipelve repül be az ajtón - apró termetű, már sokan megszólították az utcán, hogy hogy bírja el azt a hatalmas táskát, ami valóban majdhogynem akkora, mint ő. Hogy nem húzza le a súly? De csak nevetett, hiszen láthatóan meg sem kottyan neki a dolog, könnyedén közlekedik a csomaggal... egészen addig, amíg a teaházban el nem találja egy újság. Eléggé ingerülten fordul arra, amerről jött, hiszen hiába vidították fel kicsit az utcai megszólalások, azért határozottan nincs ma jó kedve. Hamar kiszűri, honnan érkezett az újság, és méltatlankodva repül oda, ledobva a táskáját Neram széke mellé.* - Hékás! Jobban is figyelhetnél, amikor dobálózol. Kérj bocsánatot! *Összefonja maga előtt a karjait, és csak azért nem dobbant a lábával a földön, mert olyan jó húsz centivel felette lebeg.*

-------

http://www.nezabar.net/viewtopic.forum?t=2190

*Erősen agyalgat azon, hogy kibérljen-e egy kisebb lakást, vagy házat valamerre itt, Nellondban, mert van némi félretett pénze, éppen ezért éppen az egyik széken ül, felhúzott lábakkal, és teázik. Finom, egyszerű, lótuszvirágos teát iszogat, és közben az újságok apróhirdetéseit nézegeti, miközben azon agyal, hogy miért is, vagy tulajdonképpen minek is vegyen ő itt új házat. Hiszen jó neki Jake-ék mellett, a kis jégkirálynőt amúgy sem szívesen hagyná el, főleg nem menne tőle túl messzire, főleg, hogy mostanában vannak ezek a rémálmok. Az árnyak, amik lehúzzák, és amiket, bár nem vallja be, kezd átvenni. Néha már az ő álmaiban is megjelenik valami.. talán a Mumus? Megrázza a fejét, aztán egy laza mozdulattal hajítja el az újságot, nem nézve, eltalál-e vele bárkit is, és lekushad az asztalra, kezeibe temetve arcát.*

//oké majd legközelebb//

//nekem is van egy kis dolgom. máskor folytatjuk. Fagyiii//

//Lányok, sajnálom, nekem is mennem kell. Nektek jó játékot. Smile

//

- Pekingi vagyok a császári testőrség tagja mint a családom legtöbb tagja.*mondja majd a kötésére néz.
-Mielőtt elindultam volna Tao a legidősebb bátyám kihívott párbajra. Egész könnyen megúsztam mint általában.*mondta mosojogva. Nem remélte hogy talátlkozik hozzá hasonlókkal.
-ne haragudjatok fecsegek timeg nem tudtok beszélgetni.*vakarta a tarkóját.*

*Édes az új lány is. Nagyon kedves, bár keveset lehet róla megállapítani első ránézésre. A kötés azonban rögtön feltűnik Meinek.*
- Ó, egyenesen Kínából? Szép. *méltatja ő is, majd Xia kérdése után ő is feszülten figyel, bár valószínűtlen, hogy egymáshoz közel éltek volna. Ahogy Xia is egészen más tartományból való.*
- Remekül vagyok, újjászületek a természettel.* mondja mosolyogva, mit egy angol úrihölgy az öt órai teánál. Átveszi az alkotó lánytól a beszélgetés vezetését, had koncentráljon arra, amit eddig csinált. Tényleg sajnálja, hogy megzavarja, önző érdekek vezetik, mégpedig, hogy évekig el tudná nézni, ahogy valaki alkot. *
- Én már egy éve. *válaszol a feltett kérdésre, majd témát vált.
- Mi történt a kezeddel? *rá nem vonatkoznak a szigorú illemszabályok, az tesz és azt kérdez amit csak akar, mint egy kisgyerek. Érdeklődve figyel különös, kék szemeivel.*

-Komolyan?*Néz rá Sophie-ra.*-Nagyon örülök. Nem sok kínaival találkoztam még itt, és kicsit egyedül is éreztem magam miatta.*Bár kedvesek vele az itteni diákok, sok barátja elment már, ráadásul nem valami magas, így nem is túl észrevehető.*-Egyáltalán nem zavarsz. Kína melyik részéről jöttél?*Érdeklődik. Bár Sophie nem említette hogy onnan is jött volna, de gondolta, ha félig kínai, csak ott élhetett. De ez majd kiderül. Közben kezd körvonalazódni a rózsának az alakja, amit fest. Már egész felismerhető, pedig még a közelében sincs a kész alkotásnak.*-És te hogy vagy, Mei?*Kérdezi érdeklődve. Igyekszik mindkét lánnyal fenntartani valamilyen szintű kommunikációt. Mikor kezd kicsit meleg lenni a teázóban, mert hát egyre több ember érkezik, és az néha okoz ilyet, elővesz egy legyezőt, és legyezni kezdi magát a bal kezével, hogy a jobbal tudjon alkotni.*

-Hello Sophie Lee tagyok és kínából jöttem. Apám úgy gondolta hogy többet tanulhatok itt mint otthon.*mondta és ültében ő is meghajolt.
-Amúgy csak ma érkeztem.*tette hozzá és karján megigazította a kötését.
-Ti rég óta vagytok itt?*kérdezte kíváncsian*

*Xia felé tart kis kannányi teájával, de egy másik lány megelőzi. Arcán ott vannak a jellemző ázsiai arcvonások. Beszélni kezd Xiával, aki közben észreveszi közeledését, így odamegy hozzájuk és miután köszönti ismerősét az ismeretlennek is bemutatkozik.*
- Szia! Anelie Mei Xi. Szólíts Meinek, kérlek. *mondja mosolyogva. Ő ugyan nem virul mindig, ahogy azt illik, de a mai nap mintha minden csak őérte lenne. Leül és figyeli Xia kezét és vonalait. gy kicsit talán irigy, de eszébe idézi egész napos munkáját. Bizony, őt sem kell félteni, csak másban tehetséges.*
- Csak mászkálok, ismerősöke vadászok. *válaszol mosolyogva, majd Sophie felé fordul.*
- Új vagy erre? Honnan jöttél? *kérdezi halkan, de kíváncsian. Nem akarja megzavarni Xiát a munkájában. *

-Sziasztok Sophie Lee vagyok és félí kínai én is.*mondta mosolyogva és le ült.
-Nem rég jöttem remélem nem zavarok.*tette hozzá és a tarkóját vakarta idegességében pedig nem ideges típus.*

*Amint festeget, egyszer csak egy lány áll meg mellette. Mosolyogva felnéz rá.*-Szia, igen, jól látod.*Majd a vele szemben lévő székre mutat.*Foglalj helyet, kérlek. Xia vagyok.*Hajol meg ültében, miközben bemutatkozik.*-Köszönöm szépen, örülök, ha tetszik.*Köszöni meg a dicséretet, majd észreveszi Meit is, akivel egyszer már találkozott, de azóta nem nagyon látta.*-Szia, persze, ülj csak le.*Válaszol szintén kínaiul és a másik székre mutat, még mindig mosolyogva. Igen, az átlagembereknél jóval többet mosolyog, akkor is, ha nincs túl jó kedve. Nála ez alapvető dolog.*Mi járatban errefelé?*Kérdezi a lányoktól, majd újra a rajza felé fordul. Így csinálja mindig, beszélgetés közben fest. Mondjuk akkor általában nem néz a partnerére, de talán ez elnézhető neki, különben soha nem lenne kész. Néha kortyol egyet a teájából, igyekszik meginni, mielőtt kihűl, de akkor sem sietve. Nem rohan sehová.*

*A nap kezdett lemenni de Sophiet ez nem érdekli. Belép a teázóba és szétnéz. Nincsenek bent túl sokan de nem bánta. Elment az egyik asztal mellett de hirtelen megtorpant mikor meglátta hogy egy lány épp rizspapíra fest.
-Szia nagyon szép jól látom te kínai vagy?*kérdezte kíváncsian és újra a festményt figyelte.

*Egész nap fantasztikus idő volt és most alkonyattájt már fecskék is repdesnek az égen. Ezt nevezem idilli állapotnak. Mei is kihasználta az időt és a birtokon futkorászva és a tisztásokon ugrálva, kardjával az oldalán edzett. Kissé furcsa látványt nyújthatott, de neki megérte, hiszen épp próbálja visszahozni tél előtti kondícióját. Mikor a nap lefelé indul visszatér a kúriába, lezuhanyzik, átöltözik és a város felé indul. Vékony, fehér tornacipő, fehér nadrág és egy bő kék-fehér csíkos rövid ujjú van rajta. Még süt a nap, meleg van, úgyhogy kezében viszi a sötétkék kapucnis pulcsiját. A Jenilia felé tart. Belép az ajtón, körülnéz és ki is szúrja az egyik asztalnál Xia-t. Rég nem beszélgettek, talán mert egyetlen apró szálat kivéve nem sok közös van bennük. A pultnál jázmin illatú zöld teát kér, mejd azzal együtt a kínai lány asztala felé tart.Hangtalanul közeledik, kíváncsi rá, mit csinál a másik.*
- Szia. Nem szeretnélek zavarni, leülhetek melléd? *teszi fel a kérdést kínaiul. Ha már rálelt egy ilyen fél-honfitársra, kihasználja az alkalmat, hogy gyakorolja "apanyelvét".*

*Már lassan megy le a nap, így narancssárgára festette Nellond utcáinak azt a részét, amelyiket éri. Xia mindig is imádott errefelé sétálni. Most épp a Jeniliába tart ráérős léptekkel, kezében egy vászonszatyorral. Rohanni nem szokása, meg nem is egészséges, ellenben egy megfontolt, hosszú sétával. Gyönyörű az idő, már végre igazán kezd tavaszodni, ezért végre ő is kimozdult a kúria falain kívülre, ugyanis meglehetősen fázós. Belép a Jeniliába, ahol nem is lenne feltűnő jelenség, ha nem hosszú, halványrózsaszín hanfu lenne rajta, ami nem megszokott öltözék errefelé. Hosszú, fekete haja ki van bontva, és rózsaszín virágokat tűzött bele. Rendel magánbak egy csésze zöld teát, majd kiválaszt egy szabad asztalt. Sosem kényszeríti rá a társaságát senkire, szeret egyedül üldögélni, és gondolkozni. A szatyorból előszed egy rizspapírt, valamint ecsetet, és tust, majd kis gondokozás után festeni kezd. Hogy mit, azt még nem lehet tudni. Egyelőre csak vékony, halványabb-sötétebb vonalakból áll. Néha megáll, olyankor felnéz, és elgondolkozik.*

* Elfogadja az italt, de csak kicsit kortyol belőle, az első pohárnál még nincs gond, minden rendben semmi sem forog vagy ilyesmi. Óvatosan issza és ha lehet egyedül ezzel a pohárral meg is elégszik teljesen. Az étel finom illata és íze igazság szerint tökéletesen passzol a borhoz ami a fiú rendel, s ha nem lenne a hangulat és a beszélgetés némiképp távolságtartó akkor majdhogynem úgy festene mint egy randevú. Ez természetesen messze áll az igazságtól, főleg mert alig ismeri a srácot, másrészt nehezen esik szerelembe és harmadrészt: már benne van egy "gödörben" képletesen szólva. Ő is eszik, szépen, lassan úriasan ahogyan azt kell, mialatt Dwayne egyre csak mesél az ottani nőkről, így Evangelinében felvetült az a gondolat is, hogy valószínűleg merőben más az értékrendje, mint a legtöbbjüknek. Sőt, így már biztosra veszi, hogy a kilátóban tett gesztus csak szimpla kedveskedés, hiszen a fiú fogalmazásában ő nem számít bele igazán a Dwayneben kialakult nő képébe. Nem túlzottan magas, testalkata koránt sem harcedzett, elől nem lapos, hátulról pedig nem túl széles. ~Végül is, az ilyen fiúknak talán pont a tenyeres talpas lányok az ideálisak~ Jól láthatóan megkönnyebbült a fiú, hogy a bál nem kötelező jellegű, Eva persze elmegy, még ha magányosan is. Egyébként is, van némi elintéznivalója a bál folyamán. Érdekesnek találta, hogy a fiú találkozott már vélákkal, persze nem túlzottan ritka dolog egy ilyen lény. S amit a jóslásról mondott? * -Mivel a jövő képlékeny, így igen valóban lehet mese, de egy része már valóság, hiszen itt vagy. * Könnyed hangsúlyt használt ismét csak, mindig is szerette ezt a társalgási stílust. Félretolta az ételt, jelezve, hogy ő itt befejezte. * -Viszont ha sokat kardoskodsz azzal a villával kiszúrod a szememet és azt hiszem nem szeretnél meghalni. * Sötét, kissé félelmetessé vált a mondata végére, de láthatólag a fiú nem ijedős, főleg mert még volt kedve étellel is kínálni. * -Lehet, hogy elsőre ítélek, de nem örökre Havas. Viszont most menjünk, a többit elrakatom neked, és a szobádban még le is szopogathatod a csontokat felőlem, de mára elégvolt. * Kicsit mintha nyitott maradt volna a mondat vége, de lényeg az: jobbnak látta távozni. Elcitálta magával a fiút, a kastélyban búcsút vettek s ki-ki ment a maga portájára. *

* Hevesen bólogatott miszerint rossz emberekkel találkozott eddig. Ezt ő is így gondolja, bár nem nagyon foglalkozik a többiekkel, vagy csak felületesen, amennyire szükséges. A pincér az asztalra tette a két pohár bort. Dwayne rögtön maga elé húzta az egyiket és megkóstolta.* - Kéred a másikat? Elég erős. * Tolta a másik elé, ha a lány nem kéri akkor maga elé húzza és majd ő megissza. A szarvas rostélyos is megérkezett rögtön az ital után, abból is két adag. Hatalmas jól megrakott tányér. Dwayne neki is látott. Apja volt északi anyja pedig Ír. Dwayne hol az apjánál volt Norvégiában hol pedig az anyjánál Írországban. Általában a teleket ott töltötte, mert az északon nagyon kemény volt. De amikor ott volt akkor látta, hogy milyen emberek is élnek ott. Milyenek a nők.* - Hát.. Az összes fekete hajú, hullámos vagy göndör. Akad vörös is. Nincs szőke, ritkán látunk olyat. Angol hajósokkal szoktak jönni. Háát.. nem volt tőlük jó ötlet. * Csóválta a fejét, látszik rajta, hoyg épp vissza emlékezett valamire.* - Amúgy meg mind magas, elől lapos hátul széles. De jó harcosok! Megvédik magukat ha kell. * Mélyen belehasított a szarvas húsba amikor a bál szó megint elhangzott. Tényleg mintha ő is kapott volna valamit, csak éppenséggel félredobta. De hála az égnek nem kötelező, úgyhogy helyre állt a lelki békéje. Nála pont az erőfitogtatás a harc volt eddig a lényeg, furcsa neki, hogy mások tudják jólérezni magukat ezek nélkül. Biztosan szövetségre léphettek egymással vagy ilyesmi. Talán egy klánba vannak és egyebek jártak Dwayne agyában.* - Véla! Volt nálunk egy véla boszorkány. Jósasszony.Nekem is jósolt. Azt is, hogy eljövök ebbe az iskolába. Mondott még egyebet is. De szerintem ez a mese, nem az aranyhaj. * Hadonászott a villával.* - Azt hittem csak felsőbb körökben érzitek jól magatokat. Akik előre ítélnek. A borító alapján úgy, hoyg még ki sem nyitották a könyvet. * Válaszolta és a lány elé tolta a másik tálat.* - Egyél! Tán nincs ínyedre a szarvas?

* Mosolygott mikor a fiú nem értette miért is álltak meg a tükör előtt, tetszett neki a viselkedése és a mesékről adott válasza is. Még nem igazán formálódott meg benne a megfelelő becenév a fiú számára. Az első találkozásuk alapján a parasztfiú illik hozzá, most jobbnak találja a Havas megnevezést, ám az összképen eddig nem igazán változtatott semmi. * -Ez egy teaház, ami alatt egy éjszakai club van. * Válaszolta meg még a tükörnél a kérdést, s nem véletlenül akarta elintézni az alkoholmentes estét. A helyzet ugyanis az, hogy Eva kifejezetten nem bírja az alkohol, három pohár után olyan szabadszájú és kacér lesz mint bármelyik dáma a piros lámpákkal megvilágított utcák fényében. Persze ez ital függő is, hiszen valami egyszerűbb lőrétől nem dől ki, itt inkább az erősebb italokra kell gondolni. A pezsgő pedig a vicces eset, hiszen az száll a leghamarabb a fejébe, és kezd érdekes dolgokat tenni. Így mikor terve dugába dőlt, kezét a homlokára tette, mintha csak megszédült volna egy pillanatra. ~Nem fogok sokat inni, s probléma sem kerekedik belőle~ Gondolta s gyorsan a választott helyükre sietett, a rendelést nem is akarta hallani, bár az vadhús gondolata tetszett neki. Igaz elég kései az óra az ilyesmihez, meglehet nem is fogja elfogyasztani mindet. * -Akkor eddig csak rossz emberekkel találkoztál. * Eva csak most kapott észbe, hogy mindig kabátban van, így feláll s leveszi azt. * -Több egyszerűbb gyerek is jár ide, de a tandíjat mind egyformán fizetjük. * Már már úgy hangzott mint aki az esélyek egyenlőségéről beszél, de voltaképpen arról is van szó, csupán bújtatottan. * -Milyenek a nők északon Havas? * Ahogy leült előre hajolt s zöld szemeit a kék szempárba fúrta mígnem meghozták az italokat. Az ételre még egy kicsit várni kell, mivel frissen készítik. ~Most lövik a disznót vagy mi?~ Gondolta Ev, ám hamar visszaterelte kalandozó gondolatait a beszélgetés fonalára. * -Mindenki kapott húsvétkor egy tojást, ami meghívott a bálra. Nyugodj meg, nem kötelező és ez nem arra jó, hogy fitogtassuk a hatalmunkat, hanem hogy szórakozzunk. * Válaszolta nemes egyszerűséggel aztán kissé meghökkent. * -Grófkisasszony én? Közel sem. Mindösszesen félig van bennem nemesi vér, az is véla. * Vallotta be lényének természetét s nem emberi mivoltát. * -Nem vagyok szegény, adok a külcsínre mint a legtöbb lány, s hogy miért állok veled szóba? Te mit gondolsz miért állok veled szóba? * Hagyott némi szünetet, ha akar válaszolni akkor megtehesse. Ha válaszol, ha nem a mondata a továbbiakban így hangzik. * -Nincs okom kerülni, vagy nem beszélni veled.

* Elindultak az éjszakába, mivel 22 után már kijárási tilalom van és az erkélyen amúgy sem volt túl kellemes az idő. Erősen fújt a szél. Evangeline már tudja itt a járást, Dwayne nem tudja, hogy merre is mennek, a lényeg, hogy legyen ott ennivaló. Jóízűen beleharapott az almába, a havas szóra azonban felkacagott.* - Ahogy akarsz. Húgom tölgyesnek hívott sokáig. Amíg még kicsi volt. Most már elég... nagy. Mer' hát északi ő is ugye. * Válaszolta és eldobta az alma csutkát. A lány mondanivalója annyira meglepte a fiút, hogy egy pillanatra meg is torppant.* - A mesék arra tanítanának, hogy nyomjuk el állatias ösztöneinket? Ó te nem tudod nálunk északon milyen legendát, vikinges rémtörténetekkel tömik a kicsik fejét. Bár az is igaz, hogy nálunk ez máshogy van. Kiskorunk óta harcra neveltek bennünket. Ezt a történetet én.. * Az arca kissé elkomorul vagy szomorodik, netán mindkettő.* - Mástól hallottam. * Egy mély sóhaj után megvakargatja fekete fejét. Furcsa volt a választ egy ilyen lány szájából hallani voltaképp szimpatikus egy ilyen fiúnak mint Dwaynnek. A lány aztán a tükör felé indult Dwayne pedig nem értette, hogy mit akarhat vele.* - Nem kell a cicoma minek ilye... * Mondatát nem fejezte be mert a lány átlépett a tükrön. Dwayne nem egy gyáva típus, gondolkodás nélkül követte őt, és egy teljesen új helyen kötöttek ki.* - Mi ez az édes szag? * Kérdi lehet, hogy kicsit hangosabban mint kellett volna. A matróna szóra elvigyorodik.* - Ja egy' fene, megteszi. És a. * Magyarázott volna tovább a lánynak a maga hangos volumenén de a lány odalép a pincérhez. Vicces, hogy próbálta lezsírozni a no alkohol est-et. Dwayne máris a pulthoz csúszott.* - Hé öreg, adj a legfinomabb borodból, két pohárral is légy oly kedves. * Mondta jókedvűen. Már csak valami Ír zene hiányzott volna meg a kandalló tűz és egész otthonossá tudta volna varázsolni a helyet. Csak a padlón nincsen jegesmedve bunda és a falon sem lóg semmi.* - Valamilyen vadhúst szeretnék rendelni, két nagy adagot. * Hadonászott a pincérnek aztán követte Evát a helyükre.* - Itt mindenki olyan kis úri kisasszonynak tűnik, azok meg nem nagyon állnak szóba a magamfajtákkal. * Mondta ezt valamelyest unott ábrázattal.* - Északon nem ilyenek a nők. * Elég sokat tudna mesélni az otthonáról a következő kérdésre aztán odafordította ábrázatát.* - Bál! Miféle? Még öltönyöm sincsen. Meg hát minek az, csupa haszontalan udvariaskodás. Az ilyen helyeken az arcodba mosolyognak aztán ha elfordulsz hátba szúrnak. Nem való ez nekem. A nő meg csak hátráltat. Ez az olyanoknak való mint te. Grófkisasszonyoknak. Az vagy e'he? Látszik a ruhád anyagán. Miért állsz szóba olyan zűrös alakokkal mint én? * Kérdi a lánytól ezt az eddig legkevésbé sem megszokott hangjával.Mintha direkt más arcát akarná mutatni mint ami.*

* Meglehet botor dolog, de nem tart annyira a tanyasi kis legénytől, persze fő az óvatosság ezért is rántott pálcát a cseppet sem halk belépője nyomán. Viszont a bókkal nem tudott napirendre térni, miért is mondta. Hízelegni akart volna? Ugyan minek? Így gondolta? Hát mégis csak egy fél-véláról beszélünk. Némi túlkomplikált gondolkodás után úgy döntött, ezt elkönyveli valamiféle szokványos gesztusként az alsóbb osztálybeliek hagyományai szerint. Mivel elfogadta a meghívást a Jeniliába, menet közben válaszolt azokra a kérdésekre, amiket még a kilátónál tett fel. * -Akkor szólíthatlak északinak vagy havasnak? * Vetette fel az ötletet némi vicces, kötekedő hangsúllyal, mi ritkaság Evát tekintve. Visszagondolt a beszélgetésük azon felére amikor a mesékről értekeztek. * -Ha szabad megjegyeznem, engem inkább a rémtörténetek kötnek le mintsem az ócska gyermekded mesék, amikből valamiféle értékrendet kellene elsajátítanunk, elnyomva állatias ösztöneinket, amik emberré tesznek. * Csupán a mondandója végén jött rá mennyire indulatos, szenvedélyes és nyers is volt az imént. * -Elnézést. * Tette hozzá gyorsan, s mivel ő volt az idegenvezető a központi termékbeli tükröt használták, mivel pillanatok alatt a Jeniliában lehetnek. * -Remélem megfelel ez a hely, a becses ízlésednek még akkor is ha egy matróna ajánlotta. * Dacos szavaiból sütött az elégedetlenkedés, kicsit sem volt ínyére a dolog, hogy ilyen negatív jelzőkkel illeték, még akkor is ha igaz. Ha meg szépet mondanak neki, nem hiszi el. Tipikus. A pincér meglátva a lányt már intett is neki, de Evangeline gyorsan odalép hozzá. * -Ma hagyd a gint, sőt minden alkoholt, csak vacsorázni jöttünk, de abból a szokásosat kérem. * Mondta gyorsan és megvárta míg Dwayne is rendel valamit. Feltehetően egy egész malacot almával a szájában. Az egyik oldalsó asztalnál kerített helyet kettejüknek, s ha már egyszer így összetalálkoztak ismét valamiféle beszélgetésbe kellene kezdeni. * -És hogy tetszik eddig a suli? Vannak már kevésbé undokabb ismerőseid mint én? Esetleg már készülsz is a húsvéti bálra, valamelyik frissen megismert lányért epekedve? * Megpróbált kíváncsinak tűnni, vagyis az volt, de nem akarta eltúlozni a dolgot. *

* "Ne bízz a kékszeműekben". Korunk egyik legnevesebb filozófusa, Bud Spencer, minden bizonnyal hozzátette volna a klasszikus mondatához, hogy "főleg ha zombik". Már ha látott volna zombit. Nye nem igazán hallgatott erre a nem létező bölcseletre, és ezért csak magát okolhatja. Hisz lehet Bruti akármilyen hűséges és odaadó, azt a tényt nem változtatja meg, hogy bizony nem olyan szívós már, mint éltében lehetett. Potyognak róla az alkatrészek, mondhatni. Aki már látott nyugdíjast a villamoson, amint annak kezéből egy fékezés után kicsúszik a kapaszkodó, az sejtheti mi jön most. Egy fül elrepül, lehet tőle búcsúzkodni, biztosan kijelenthetem, hogy nem látjuk viszont kis történetünkben. Ami azonban aggasztóbb, hogy Nye is egyensúlyát veszti. Estében félig pánikkal megtelt tekintetébe némi vádló pillantás is vegyül a Natinevű kis boszi irányába. Csak leszugerálta őt a paripáról. A srác inkább a piát menti mint magát, így nem tompítja kezével az esést. Feje a padlóra koppan. A kép elhomályosodik, szédülten néz fel a lányokra. *
- Asszem kicsit kiütöttem magam.
* Kortyol egy utolsót az üvegből, persze csak az íze végett, hogy néhány pillanattal később teljesen elsötétüljön minden, és eszméletét veszítse. Másnap déltájban egy teljesen idegen ház teljesen idegen szobájában ébred, és nem csak feje, de a hátsója is borzasztóan sajog. Próbálja összerakni a képet, de csak nem sikerül neki. A csajok nyilván tovább buliztak az éjjel, míg ő... Gőze sincs mi volt. A sejhaja viszont gyanúsan fáj. Félig letolja nadrágját, és legnagyobb döbbenetére egy tetoválást fedez fel alfelének bal gerezdjén. Tervezte, hogy új tetkót csináltat, na de hogy ide? És hogy ilyet? A sejhaján ugyanis egy... De ez már egy másik történet. Hagyjuk meg egy másik időpontra.

*Varázslófaluban akár még nem is lenne szokatlan jelenség egy zombi, de azon az Isten háta mögötti helyen, ahol Nati felnőtt, határozottan az, így a meglepetése is teljesen jogos. A klub többi vendégének azonban valahogy nem tűnik fel, hogy egy olyasvalaki is van a helyiségben, aki nem igazán mondható élőnek, egyedül a csapos néz ferde szemmel a Nye-Bruti párosra. Mivel az orosz lány amellett, hogy nem lesz ünneprontó azt is megfogadta, hogy nem fog berúgni, így nem kér többet a pezsgőből, és bár igyekszik nem úgy tenni, mint akit érdekelnek az odébb zajló események, azért néha mégis arrafelé pislog. Így nagyjából figyelemmel követheti a dicstelen landolást, és Névtelen új közlekedési módját is. Amikor a fiú és hű szolgája közelednek hozzájuk, ösztönösen hátrálni kezd, és természetesen Mei-t is húzza magával. Legszívesebben fejvesztve rohanna a hálójáig, de ez határozottan egyenlő lenne a nagybetűs ünneprontással, így hősiesen állja a sarat. Egy túl hevesre sikerült táncmozdulat közben azonban - ó, minő borzalom! - Bruti füle a padlón köt ki, közvetlenül az ünnepelt lába előtt.*
- Nem gondolod, hogy éppen ideje lenne leszállni onnan? *Néz fel Névtelenre, és nagyon igyekszik, hogy ne a diákmentori hanghordozását vegye elő, hanem egy valamivel barátibbat. Bár a jégpáncél még mindig él és virul.* Bár igazából fölösleges, úgyis mindjárt a földön kötsz ki. *Jegyzi meg, mert erősen kétli, hogy a fiú így is képes lenne megtartani az egyensúlyát.*

*Lecsúszott a tequila, lecsúszott a kissé sok mindenből összeállított koktél és csúszna még sokféle finomság. A névtelen alak, legyen most épp Muki zombit idéz és .. hozza a formáját. Nati kérdésére a malaccal kapcsolatban csak vállat von.*
- A malacoknak az a sorsuk, hogy meghalnak. *az már nem igazán foglalkoztatja, hogy ez emberi viszonylatokban is így működik. Bruti már egy kicsit túl sok nekik, így a pezsgősüveget kárpótlásként eltulajdonítva a táncparkett közepére vonulnak barátnőjével. Nati aggodalmaskodására csak ismét vállat von. ma egyszer tényleg, igazán felelőtlen lesz és úgy fog viselkedni, ahogy az elmúlt néhány évben kellett volna. Például szerez magának egy pasit. Körülnéz és megpillantja a zombiháton közeledő Nye-t. Na azt már nem, ahhoz rengeteg pezsgőre lenne szükség. Ezt megpecsételendő meg is húzza a még mindig a kezében tartott üveget és tovább táncol tudomást sem véve a Mukiról.*

* Na tessék. Jól itthagyták Brutival. De ha másra nem is, sokkterápiának jó volt ez a kis jelenet. Végre kezdik elővenni a lányok a partiarcukat. Pezsgőjétől Mei kérdés nélkül megfosztja. Kedvét nem szegi, elvégre a jó alkesz kreatív, ha piát kell szerezni. Fel is kapja nagy bőszen a tequilás üveget, az tán kárpótolni fogja az elveszített pezsgőért. No de nem úgy megy az, hogy őt kihagyják a buliból. Finoman lesegíti a zombit a bárpultról (igen, jól teszi aki úgy gondolja, hogy lesegítés alatt egy jól irányzott seggberúgást ért), majd mikor az már a földön visszanyeri egyensúlyát, beleül a nyakába. Új paripájának megadja az irányt, és máris a táncoló lányok felé közelednek. Jobb kezében tequilás üveg, ballal Bruti fülét szorítja, le ne essen róla. Kicsit úgy érzi, mintha valami mexikói torreádor lenne, el is rikkantja magát de izibe. Mikor odaérnek a lányokhoz, táncra utasítja a hűséges élőholtat, és ő maga is ütemesen mozogni kezd a "nyeregben". *
- Ilyen könnyen nem ráztok le csajok.

//Olvadunk még lejjebbről.//

*Egy tequila ugyan már lecsúszott, de ez sem elég ahhoz, hogy felolvassza a jégpáncélját, úgy tűnik, ma este Nati orosz fele dominál. Nem tudja meg a srác nevét, és ez határozottan idegesíti, de ha elkezdene ezen lovagolni, valószínűleg csak tönkretenné az estét. Az estét, ami amúgy is Mei-ről szól.* ~Majd ha te leszel szülinapos, hisztizhetsz ilyen hülyeségeken.~ *Inti saját magát, és örömmel veszi észre, hogy az aprócska tőr, ami a szülinapja említésére az elmúlt időben folyton a gyomrába fúródott, most sehol sincs. * ~Valami hatása mégis csak volt a tequilának...~ *Jut eszébe az egyetlen lehetséges megoldás.*
- Ami engem illet, én remekül elv... ~Ünneprontó!!~ *Már bele is kezd a hűvös ám határozott visszautasításba, mivel nem sok kedve van táncolni, de a fejében felvisító belső hang a mondat közepén állítja meg.* ~Mi lenne, ha egyszer a nyomorult életben nem lennél önző?~ *Az orosz lány erősen megrázza a fejét - a haja csak úgy röpköd ide-oda - hogy elhallgattassa a fejében lakó idegesítő valakit. Nagy zavarodottságában kísérletet sem tesz rá, hogy befejezze a mondatot, inkább a malacos sztorival foglalkozik.*
- Most akkor mi történt szerencsétlennel? *Kérdezi végképp összezavarodva, és mielőtt a pulton zajló események elvonnák a figyelmét, magában feljegyzi, hogy nézzen utána, miért rúghatták ki az ismeretlent. Amikor a pulton megjelenik a zombi, önkéntelenül is felsikolt, majd csak bámul Névtelenre.*
- Jézusom... te nagyon beteg vagy. *Hebegi, és a kínai lánynak nem is kell magával húznia, kérés nélkül követi a táncparkettre, egyedül hagyva az idiótát a pult tetején.*
- Nem kéne eltüntetnünk onnét azt az izét? *Kérdezi halkan, miközben a pult felé sandít. De az előtörő diákmentort gyorsan pezsgőbe folytja, mielőtt valaki ismét ünneprontóvá kiáltaná kia fejében, és próbál a táncra koncentrálni. Nem valami világklasszis, és nincs is sok kedve hozzá, de azért megpróbálja jól érezni magát.*