Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Az lesz az utolsó gondja, hogy stresszeljen rajta, mit gondolhat felőle és a viselkedéséről Thalia. Egyelőre vagy pontosabban úgy amúgy nincsenek olyan jó viszonyban, hogy ez érdekelje is komolyabban. Ha meggondolja, Fleur és Noel eddig a legmélyebb ismeretségei az iskolában. No meg amin változtatni akarna jó irányba: Chris. Chris számára még mindig kemény dió, nem tudja kifürkészni, hogy megtűri-e vagy sem, minek nézi, mennyire tartja bugyutának. Ostobaság, de valahogy mindig zavarta az emberek véleménye. Főleg, ha lekezelő volt talán. Az eddigi itteni ismeretségei közül még nem tapasztalt lekezelést szerencsére.*
-Then I will have a bad time, de akkor sem akarok olyasmibe belemenni, ami netán nem tetszene. ~Viszont áruld már el.... miért eszmecserézünk szerelemről? És egyáltalán honnan tudjam, hogy nem fog a következő szavamnál előugrani valamelyik sarokból a rámenős barátod és beverni a képem, hm?~ *Ráhunyorít Thalia-ra, -mintha valóban feltette volna ezeket a kérdéseket- ami azért a diszkó fényes party közepén nem túl nagy kunszt és hatás, de megteszi. Kissé abszurd, hogy ennyire vidáman ki tudják tárgyalni a szerelmet és még csak nem is ismerik egymást. Bár éppen ebből szoktak a jó beszélgetések születni.*
-Hát amennyire meg tudom állapítani, nem vagy ráncos, sőt ha hagyod, hogy letapogassam az arcod, azt is megmondom, hány kiló festék van rajtad. Szintén viszonyítási alap, mennyi idős lehetsz. De úgy amúgy indulásból kb... tizenhatnak saccolnálak. Viszont akkor nem lenne mit itt keress... normális esetben. e az is lehet, hogy mindenkit átvertél és tizennégy se vagy. És lehet, hogy éppen engem is átversz valami trükkel. Bármi lehetséges. *Fejezi be a magasröptű eszmecserét végül, melynek bizonyos pontjai még logikus is. Persze az egészet erősen befolyásolja a még mindig érezhető véla ráhatás, amit Thalia nem tudott nullára visszacsökkenteni.*
-Én is. Szerintem szerencsés leszek, ha épségben el tudom végezni. Van egy olyan érzésem, hogy fenekestől ki fogok ábrándulni mindenből, mire megkapom a végzős diplomát. *Ebben már nem is kételkedik. Valahogy a villogó tábla számára Chris. Ha olyan ... rejtélyes lesz, mint ő, na akkor tudja, hogy az iskola érte a hibás, hogy odaveszett a gyermeki fele.*

Vendég

*Ilya szavaira csak szkeptikusan bólint. Persze, nem stresszel. Elvégre pontosan úgy viselkedik, mint valaki, aki a legkevésbé sem stresszel. Azért nem kell hozzá látnoknak vagy mentalistának lenni, hogy az ember lánya - meg a véláé is - észrevegye, hogy ezzel valami nem nagyon van rendben. Újra belekortyol a koktélba, és azon gondolkozik, vajon vámpírként mennyit bír. Őszintén szólva öt év alatt még egyszer sem itta le magát úgy istenesen, igazán, pedig az első hónapokban, években bőven lett volna rá oka. De mégis inkább máshogy engedte ki, máshogy őrjöngött, sokszor mások kárára.* - A makacsságodnak? A kapcsolatba talán, de az érzelmeidbe a legkevésbé sem. Dönthetsz úgy, hogy nem mész bele a kapcsolatba, mert nem illik hozzád, mert nem jó neked... de ha már szereted... well, honey, you're gonna have a bad time. *Felemeli a poharat, mintha koccintani akarna, de mielőtt Ilya esetleg viszonozhatná ezt, már le is engedi.* - Honnan veszed, hogy annyira fiatal vagyok? *Mosolyog halványan. Habár nem... huszonöt évesen nem mondható öregnek, de azért mégsem annyi, mint amennyinek látszik, és már soha nem lesz tizenhét. Viszont soha nem fog sokkal többnek festeni. Ez már csak így marad, és még csak meg sem érte, ahogy azt az esetek nagyrészében gondolja.* - Szerencsés vagy, ha még nem találtál semmit, ami kiábrándítana a világból, de úgy hallottam, az iskola hozzá fog segíteni.

Vendég

-Neeeem stresszelek. *Próbálja határozottan kijelenteni a dolgot, de az, ahogy elnyújtja a dolgot, talán kételkedésre adhat okot. Ezzel együtt ő tényleg nem szándékszik stresszelni egészen addig a napig, míg tényleg bizonyosra nem tudja, hogy most igen, lesz valami. Addig félvállról veszi. Na de majd ama bizonyos napon... nem, nem fog visítani és mérgezett egér módjára szaladni, de benne lesz az idegfrász enyhén. Amolyan ismeretlen előtti izgalom.
A továbbiakban aktívan sóhajtozik és a végén feltartja most ő a hüvelykujját egy fáradt "oké-legyen-ahogy-mondod-csak-hagyd-már-abba" mosollyal az arcán.*
-Abba azért nekem és a makacsságomnak is lesz beleszólása. *Rázza meg a fejét. Szereti tudni, hogy uralja önmagát. Ha nem fog tetszeni, amit lát és tapasztal, ha túlságosan fojtogatja a dolog, akármennyire is zakatoljon a szíve, bele sem mászik majd. El tudja viselni. Hiszi, hogy el tudja viselni, még ha rosszul is esne, elviselné, hogy ne menjen bele semmibe Noellel, ha ez a szabadságától való elbúcsúzással járna.*
-Nem akarom én homokba dugni a fejem, csak... ha leengedném a rózsaszín szemüveget, lehet hogy végleg kiábrándulnék mindenből. Ahhoz pedig túl fiatal vagyok... vagyunk. Jó, hogy te úgy látod ezt a jó fiú-rossz fiú dolgot, ahogy van, de én azért még hinni akarok benne, hogy nem mindenki akar áskálódni, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. *Fejti ki most bővebben, hogy márpedig ő csak megmarad a naív bolondnak, mert ha így látja a világot, nem tűnik minden olyan undorítónak és ármányosnak.*

Vendég

- Nos, akkor sok sikert a stresszeléshez meg a randihoz. *Felmutatja a hüvelykujját, és lassan elfogyasztja a koktélt. Vág egy fintort, majd ahhoz az italhoz fordul, amelyiket Ilya rendelte neki, és azt kezdi kortyolgatni.* - A lényegretörés sem feltétlenül könnyű. Hogyha nem beszélitek meg, hogy márpedig ez randi, akkor nehezebb rájönni, hogy vajon a másik akar-e valami olyasmit a kapcsolattól... ~ Nagy eséllyel nem. ~ - ... vagy hogy esetleg van-e valaki más számára, akivel igen, csak te még nem vetted észre... ~ Tuti. ~ *Megcsóválja a fejét, és igyekszik száműzni a pesszimista gondolatokat. Sajnos az, hogy vámpír, fél-véla és csábmester, komoly szívügyekben nem ad neki magabiztosságot, hiszen régen rossz lenne, ha ezeket akarná bevetni hogy valakinek a valódi szerelmét nyerje el. Régen, mikor igazán nem számított, mikor tényleg csak szórakozott... akkor jól jöttek ezek.* - Hogy érdemes-e? Nem akarlak kiábrándítani, édesem, de ha beleszeretsz valakibe, a szíved tenni fog rá magasról, hogy érdemes vagy nem. *Vonja fel a szemöldökét.* ~ Most komolyan szerelemről beszélgetek egy vadidegennel? Kezd hatni az ital? ~ *Belepillant a pohárba, majd sóhajt, és újra belekortyol.* - I'm not necessarily the villain, or at least not always, but there are bad people in this fairytale. Saying that they are all nice and lovely is burying your head in the sand.

//fagy//

Vendég

-Na látod, te vagy a határozott fajta. Ezt tisztelem, de nem mind gondolkozunk így. Én például nem tudok csak annyiból dönteni, hogy spontán érintkezéseim vannak az illetővel. Kell egy kis formalitás, egy kis körítés, egy kis... szokványosság, hogy úgy mondjam. Nem tudok ebben a témakörben ilyen lényegretörő lenni, mint, ha jól értettem, te. *Fejti ki, miért is kell ő bizony randi után sóvárogjon. Neki biztonságot nyújtanak ezek a formalitások, meg amilyen kis esetleg tizenakárhány éves létére és tapasztalatlan, jó olyasmibe kapaszkodnia, amiről van némi fogalma.
Kicsit, sőt nagyon meglepi és elképeszti, hogy rögtön hasznos tanácsokkal látják el, sőt még a szemeit is rámereszti ennek hatására Thalia-ra, de végül csak megtalálja a nyelvét a hangjával együtt, mielőtt azt hinné a lány, elhagyta, vagy ellopta a cica.*
-Én nem akarom őt lenyűgözni. Éppen ellenkezőleg. Azt akarom, hogy meggyőzzön, érdemes-e beleszeretnem vagy sem. Mert ez teljesen vakvágány lenne, amire rávinne. Nem tudom, érthető-e. Hajlok arra, amit ajánl, de kell még valami plusz, hogy ténylegesen belemenjek. *Reméli, így már világosabb a dolog. Mondjuk ott van benne a kicsinyke vágy, hogy megfeleljen Noel igényeinek ő is, de azért inkább a harsogó esze van fölényben, aki azt szeretné, ha meggyőznék ennek az esetleges kapcsolatnak a jövőjéről.*
-And you are the villain...Well then, I'm the fool of the village. Because I still want to believe, you won't take my head as good old fashioned souvenier. *Nem, nem adja fel, hogy meggyőzze Thalia-t, ma este nem kell rossz kislány szerepébe bújnia, csak beszélgetni, ha akar.*

Vendég

- Rövid válasz: nem. *Jelenti ki egyszerűen, majd szándékosan beleszürcsöl a koktélba, elgondolkozva. Tényleg, miért nem? Jó, erre igazából megvan az indoka.* - Hosszú válasz: hogyha valakivel kapcsolatban nem vagyok biztos, hogy akarok tőle valamit vagy nem, akkor rájövök anélkül is hogy külön egy randira készülnék és fecsérelném az időmet. Bőven elég amikor összefutunk, vagy esetleg meglátogatom, nem kell ehhez hogy előtte kifejezetten stresszeljek, hogy jaj, most randim lesz, mit kellene felvennem, hova kellene mennünk, mit kellene mondanom hogy a másik biztosan jól érezze magát. *Magát is meglepi, hogy mennyire nyíltan válaszol a kérdésre, aminek ráadásul még köze is van ahhoz, amiről nemrég merengett. Nem, nem fogja randira hívni az illetőt, inkább hagyja, hogy a találkozásaik döntsék el, akar-e tőle valamit. A spontán találkozások. Prüszkölve felnevet Ilya hangelvékonyítására.* - Az is. De ez az egész stressz, hogy minden áron meg akarj neki felelni. Tippeket akarsz? Adok tippet. Fogd meg magad, vegyél fel valamit, amiben kényelmesen érzed magad, és csináld azt, amit akkor csinálnál, ha nem lenne benned ez a hülyeség, hogy márpedig ez egy randi, és neked most le kell nyűgöznöd. *Utána megcsóválja a fejét.* - A tündérmesékről beszélhetsz, édesem. Vagy még azokról sem. Every fairytale needs a good old-fashioned villain.

Vendég

-Te nem szoktál azért randira menni, hogy változzon a véleményed? *Bamm, labda visszadobva. Mi másért menne a randira el, ha nem azért, hogy jobban megismerje a másik felet? Elvégre így ellehetnének egymás mellett, hogy őt nem érdekli Noel, Noelt nem érdekli ő, de nyilvánvalóan, ha randiban egyeztek meg, mindkettő hajlandó ezen az állapoton változtatni.*
-Én azt tartom röhejesnek, mikor egyes pároknál a "Jajjj, macikám, én annyira szeretlek" *Elvékonyítja a hangját és aggitál mellé elég hűen utánozva a nyávogó párosok halmát, akiktől a rossz frász veri ki.*- ilyeneket látok. Végigfut a hideglelés az oldalamon és rosszul leszek. A többiről fogalmam sincs. *Mert hogy konkrét nem igazán érdekelte komolyan eddig senki. És két futó kapcsolat után azért nem érzi magát hű de tapasztaltnak.*
-Én csak remélem, hogy nem azt csinálod. Elég számító jellemre vallana, tudod. Én meg szeretem azt hinni, hogy a világ és benne az emberek nem csúnyák és rosszak. Meg számítóak. Szóval hátha nem ez a célod. *Egyre inkább utat tör magának a kisfiús bája és mosolya, noha enyhe "részeg" effekttel van meghintve hála a vélabűbájnak.*

Vendég

- Ha viszont nem gondolod úgy, akkor miért mész vele randira? *Még mindig szkeptikusan vonja fel a szemöldökét. Keresztbe teszi a lábait, ügyesen egyensúlyozva a széken, elvégre elég gyorsan tud mozdulni ha véletlen dőlne, hogy megkapaszkodjon. A szívószállal kortyolgatja a koktélt, csakazértis, pedig sokkal egyszerűbb lenne anélkül, miközben figyel a fiúra. Maga sem tudja, miért. Talán jólesik most neki, ha elterelik a gondolatait... nem jó, hogyha sokáig egyedül hagyják velük, mert csak feleslegesen vívódik és rágja magát.* - Röhejes dolog ez az egész járás, meg szerelem, nem gondolod? *Kérdezi félhangosan, megkeverve a koktélt, és mivel épp nem látnok, csak halottlátó, nem veszi észre az apró hazugságot. Na meg nem is annyira érdekli, mi a fiú pontos neve, igazából. Az állításra hangosan felnevet.* - Rendben, Dyon. És honnan veszed, hogy éppenséggel nem azt csinálom?

Vendég

*Hála a koncentrálásnak meg a ki tudja még, minek, ahogy csökken a véla vonzerő, úgy rázkódik meg ő is. Némiképpen magához tér. Ellentétben Fleur esetével, itt azért úgy fest, mintha még mindig enyhén részeg volna, legalább is a vigyorgás megmarad, néhanapján előtűnik. Most éppen nem, de majd mindjárt.*
-Ó, még egyáltalán nem tartunk ott. Eddig csak kierőszakolta, hogy ezt mondjam, de nem gondolom úgy. Legfeljebb jófej és pofátlan. De még nem a legszebb. Still tryin' to sort things out, u know. *If she knows what he means. A neve emlegetésére elgondolkozik, s legelső gondolata a harmadági unokatestvérének a neve. Hazudjunk egy kicsit, mondá az ördög a vállán.*
-Dyon. Dyon Morrison. És te? Meg kell jegyezzem, erősen olyan kisugárzásod van, mintha sportból vadítanád meg a férfiakat. *Bár angyali arcot vág hozzá és tényleg ártatlan a lelke és a szándékai, a nyelve sértő dolgokat dobál ki magáról.*

Vendég

*Valóban, örökké tizenhétnek fog kinézni, így kellően meg fog gyűlni a baja még mindig pultossal élete végéig, akit nem tud azonnal lekenyerezni a csábjával. Az viszont nem igazán szórakoztató számára, hogy a fiú agymosott zombiként csinál meg mindent, így a szemeit forgatja, és koncentrál, hogy valamennyire lejjebb vegyen a véla vonzerőből. Persze teljesen nem tudja "kikapcsolni", de azért ha nem erőlteti, akkor nem annyira durva, hogy saját akarata se legyen szerencsétlennek.* - Egészen véletlenül nem randira készülsz valakivel? Talán neki kellene mondanod, hogy a legszebb dolog a világon, nem? *A rendelt koktélt azért áthúzza magához, és angyalian mosolyog a fiúra.* - Köszönöm szépen. Szóval ki is vagy egészen pontosan?

Vendég

-Nem tudom. Talán könnyebbé tenne sokmi- *Nagyjából itt fagyik be a kép és válik totális agyi zoknivá, mint sok férfitársa valószínűleg, aki megérezte Thalia vélaságát és nem tud hiperszuper módon védekezni ellene. Azaz sehogy sem. Kissé várat magára a válasz, miért kellene most meghaljon, de ami késik, nem múlik, meg is adja ő tisztességesen... még ma.*
-Ha már láttam a legszebb dolgot az életben, nincs miért tovább élnem. *Nyögi esetlenül, de azért lekoppint a bárpultra jelezvén, hogy még egy kört a hölgynek. Engedelmes agymosott, ami azt illeti, s a pultos már nem is fárasztja magát vitával, mert igazság szerint egyikőjük sem néz ki felnőttnek. Pedig azok.*

Vendég

*Nem is nagyon figyel a beszélgetésfoszlányokra. Persze hallja őket, elvégre vámpírhallással alighanem akkor is tudná, ha messzebb ülne... de teljesen elmerül a gondolataiban, és a legkevésbé sem érdekli ki kinek ad óvszert, valamint Noel Youngot sem ismeri mélyebben. A vámpíros megjegyzésre azért már a fogai közé szorítja a szívószálat, rágicsálja, és úgy méregeti Ilyát.* - Ha még össze is futnál egy vámpírral, nem hiszem, hogy egy tömött night club közepén szívná ki a véred. És mi lenne, ha mondjuk nem megölne, hanem vámpírrá tenne, véletlen vagy szándékosan? *Félredönti a fejét, majd mikor a fiú észreveszi, akkor... lemegy zokniba. Felsóhajt, és már el is fordul tőle, tessék, ő még azt hitte, hogy tud valakivel beszélgetni.* - Köszönöm szépen. Te is gyönyörű vagy ezzel az üres tekintettel. Legalább egy italra meghívhatnál, ha már így kikattantál. Mondjuk még mindig nem értem a logikádat, ha gyönyörű vagyok, nem inkább itt maradnál, hogy nézhess még?

Vendég

-..... mondom Jeremy, neeeee. First date, first date, érted? Csak tippeket kértem, nem óvszert. *Nagyjából paradicsom piros képpel bámulva acsarog félhangosan a mellette meghúzódó, azaz ücsörgő sráccal. Nem mellesleg kevéske távolságra (egy szék) az éppen italáért morgó hölgytől. Jeremy végül otthagyja, vállon veregeti és jól hallhatóan (Thalia számára biztosan) kijelenti, hogy ha Noel Youngnál első randin nem kerül ágyba, akkor rosszul ismeri a világot. Ezzel otthagyja. Ő meg lefejeli a pultot és ismét csak tisztán és érthetőn kijelenti.*
-Meg akarok halni. Hol egy vámpír, hogy kiszívja a vérem? Drakula, pattanj. *Láthatóan Jeremy nem dobta fel a kedvét, viszont ahogy oldalra pillant, pár másodperc szükséges hozzá csupán, hogy a tekintete üressé váljon, az arca odaadó istenítést öltsön fel és az ádámcsutkája szinte belereccsenjen a nyelésbe, melyet Thalia és véla szépsége láttán produkál. Képtelen megszólalni egy darabig, azután is csak az őőőő és ehm és ehhez hasonló hangok csúsznak ki a száján.*
-Most már tényleg meg akarok halni. Gyönyörű vagy. *Ez az első értelmes mondata... azzal együtt, hogy hülyeség.*

Vendég

- Persze, hogy nagykorú vagyok! Hízelgő, hogy fiatalnak néz, de azért ennyire... kérem, kiadná végre azt az átkozott alkoholos koktélt? *Ingerült, bizony. Egy kis bájjal már rég megszerezhette volna a szóbanforgó italt, viszont egyszerűen semmi hangulata ahhoz, hogy játssza az ártatlan, bájos kislányt, mint annál a keleti muksónál a múltkor a könyvtármegnyitón. Nem, most ideges, és igenis csak az italát szeretné, nem pedig agymosott idiótákat akik azt sem tudják, milyen nap van amikor ránéznek. Vámpír-véla-csábmesternek lenni nem mindig fenékig tejfel. Felsóhajt, és belekortyol az koktélba, majd csak leteszi és kavargatja. Nem nagyon öltözött úgy, hogy békénhagyják, hiszen kivágott blúz és viszonylag rövid szoknya van rajta... de mint tudjuk, az öltözet sosem jelenti azt, hogy csak úgy rá lehet vetni magát, és nem is nagyon tolerálná. El van merülve a gondolataiban, egyedül. Megszokta, hogy nem osztja meg őket igazán senkivel... pláne ilyen témában.*

*Elkerekedik a szeme, mikor Arti nem ismeri fel, főleg miután meghívta egy italra... Ő ismeretleneket nem szokott meghívni. Az oké, hogy ritkán szoktak találkozni, de ennyire azért talán mégse.* -Nem ismersz meg? Deyan vagyok. *mutatkozik be értetlen arccal. Bár lehet, hogy a fekete ruha teszi... Általában fehér vagy színes ruhákat szokott hordani, ez olyan... idegen tőle valóban.* -Gyere, csatlakozz hozzám. Valóban régen találkoztunk, kíváncsi vagyok, mik történtek azóta veled. *Mondja egy halvány mosollyal, és várja, hogy a lány helyet foglaljon vele szemben.*
//fagy//

Öööööö.honnan ismerjük egymást??*Rég nem találkozott Deyyel így nem ismeri fel.Söt mostanában már csak magában megy minden hová mert nem törődik vele senki sem suliban.Már meg szokta,hogy át néznek rajta mióta el kezdődött újra a suli.Cattel is csak futólag találkozott mert sietett a lány valahová így nem sokat tudtak beszélni.Már barátja nem is igen van vagyis nem tudsz meg számolni a kezén,hogy mennyi az az annyi.Oda int a pincérnek egy újabb ital végett mert elég szomjas lett*

*Egy lány jelenik meg a Jeniliában, aki szintén kér egy vacsorát... illetve meghívja őt egy italra. Néhány másodperces vizslatás után felismeri az illetőben Artemist. Örül neki, hogy itt van, ő azok közé az emberek közé tartozik, akikkel bármikor szívesen beszélget, más kérdés, hogy keveset találkoztak. Azt persze jó előre elhatározza, hogy ha csak egy mód van rá, nem fogja ráragasztani a rosszkedvét, és nem beszél sokat magáról, csak hagyja, hogy hadd beszéljen a lány. Egy félmosollyal odaint neki, és megszólítja.* - Szia, Artemis! Csatlakozz hozzám, ha van kedved. Legalább lesz társaságom. Köszi a meghívást. *Igyekszik a jelenleg tőle telhető legkedvesebb hangnemben invitálni a lányt, bár nem biztos, hogy ez sikerül...*

*Kicsit fáradtan tér be a teaházba.Szokott boksza felé veszi az utat csak akkor veszi észre,hogy ott ülnek.Így másik helyet keres és talál is.Közben észre vesz egy nezás diákot csak nem ugrik a neve be neki így egyenlőre békén hadja mert látja,hogy gyászol és éppen vacsorázik.Tudja,hogy kaja közben illetlenség a másikat zavarni így inkább kér egy vacsorát és két italt.Az egyiket a nezás diáknak küldeti a pincérrel.*

*Deyan érkezik a Jeniliába talpig feketében. Természetesen még mindig gyászolja a barátját, Evelyne-t, aki egyben egyik legjobb barátjának, Nessie-nek volt a testvére, hiszen csak pár napos az eset. Most már annyira nincs rossz kedve, mint volt, mikor megtudta az esetet, de úgy érzi, most erősen rájár a rúd. Először meghal a testvére, aztán kirúgják az Auror Hivatalból, aztán meghal a barátja... Valami nagyon rosszat követhetett el, ezért büntetik az égiek. De hogy mi lehet az... Fogalma nincsen. Annyi biztos, hogy akármi is az, nem adhatja fel, mert egyszer a rossz dolgoknak is el kell múlniuk és lesz még jó dolog a következő két évben. Csak meg kell várni, míg eljön... Minden esetre mikor megérkezik a Jeniliába, hogy megvacsorázzon, rendel a pincértől egy kis vacsorára valót, leül az egyik helyre és eszegetni kezd. Amit kívülálló láthat rajta, az az, hogy picit szomorkás, de beszédképes állapotban van, ha valaki megszólítja, annak biztosan készségesen fog válaszolgatni, még ha nem is túl bő lére eresztve a választ.*

Vendég

*Egy ideig fixírozza Ilyát, próbál rájönni, hogy vajon a fiú valóban nem érti-e, majd megadja a kegyelemdöfést.* - Galaxis útikalauz stopposoknak? Semmi? Na mindegy. Azért a Doctor Who még megy? *Piszkálja egy kicsit a fiút. Ő ugyan Amerikában nőtt fel, de azért a brit kultúra egyes elemei hozzá is elértek. Kérdés, hogy a Drushov háztartásban is volt-e ilyesmi, vagy onnan kimaradt. Abba pedig már beletörődött... na jó, évek óta próbál beletörődni, hogy bármi is történik, olyan jó száz éven belül ő még mindig húsznak fog kinézni, és bizony valóban egyedül lesz, mint a kisujja. Újabban próbálja magát meggyőzni, hogy Chris majd akkor is vele marad, talán beugorhat hozzá, hogy megnézze, hogy éldegélnek Jackkel... ki tudja. Ilya szavai visszarángatják a valóságba, és felnevet.* - Most pont nem olyan nyalogatásra gondoltam, de örülök, hogy már ennyire rá vagy hangolódva a stílusomra. A tejszínhab és az eper sem rossz ötlet. *Egyelőre nem teszi nyilvánvalóvá, hogy éppenséggel spániellé tud változni. Olyanná, mint Lilith, csak épp aranyszínűben. Pedig kuncogva gondol vissza arra a jelenetre, amikor Chrisnek először bemutatkozott ezzel... Helyette belekortyol a borba. Az jó, hogy Ilya érti...* ~ Dehogy érti. ~ *Megrántja a vállát egy kicsit. Nem, ezt aligha érheti ennyiből a másik. A legjobb barát valahogy... nem a megfelelő kifejezés. Chris belekerült abba a szűk körbe a testvérei, az anyja és Wyatt mellé, akikért a világvégéig elmenne. A következő mondatra viszont felkapja a fejét.* - Hééé! Kikérem magamnak. Ha van kihez, akkor tökéletesen hű vagyok. Bár a csoportos szexet nem szoktam kizárni... de hát az nem számít megcsalásnak.

Vendég

-Ámen. *Nem, nem érti és nem is fogja, míg a szájába nem rágják. Néha a tudatlanság szabályosan áldás, másoknak meg bosszúság, mert az idiótákat fel kell világosítania valakinek mégis. És ugyan, felesleges a szív ügyein nagyon sokat rágódni, mert majd fog akadni ivócimborája horgára is egy olyan férfi vagy nő, aki megbecsüli, szereti és nem töri össze a szívét. Legyen az ember akármilyen vagány meg boldog meg vicces kívülről, ha egyszer belül olyan egyedül van, mint a kisujja, egy idő után a külsejére is rányomja a bélyegét.*
-És nyalogatás közben gondolom a tejszínhabot és az epret is máris odaképzelted. *Tódítja a részletes kínzási módszerek ábrázolása mellé a saját okosságait is. Azért hála az égnek nem gondolt bele, milyen lenne, ha Noel végignyalná... Nem! Még mindig csak isznak. Már a második pohárral, de isznak. Jobb az. Biztonságosabb, hogy a bor nyaldossa végig őket belülről, mint ők egymást kívülről, omg.*
-Értem. *Nagy komolyan bólint. Jól sejtette akkor, hogy a félmeztelenkedésen kívül húzódik ott még valami mélyebb is a felületes ismeretségnél. A legjobb barátság az meg bizony kemény dió. Mielőtt azonban elmélyedhetne a gondolatnak, majdhogynem nyávogva fúj egyet a hajborzolásra és bosszúból... újból meghúzza a poharát.*
-Tudod... *Feleli hosszas gondolkodás után.*-... kételkedem a hűségedben. Máris. Pedig még nem is kezdtem el beléd esni. És nem vállalok csoport szexet. A húgom kizárva. Inkább nem mutatlak be neki. Kész passz. *A döntés megszületett. Lapos-"csalódtam-benned" oldalpillantást vet Noelre,miközben kiissza a második pohár végtartalmát is.*

Vendég

- Az élet, a világmindenség meg minden. A válasz a végső kérdésre. Negyvenkettő. Szóval igen, mindenre van válaszom. *Ismétli el újra, lassabban, hátha akkor Ilya megérti. Bár ha eddig nem vette az adást meg a célzást, akkor minden bizonnyal most sem fogja. De reménykedni még szabad, a végén mégis beugrik neki valami. Az pedig könnyen lehet, hogy... na jó, nem. Azért azt nem mondhatjuk, hogy cserélne Ilyával, de tény, hogy az ő szíve elég sokszor lett már összetörve... és surprise, surprise, minden egyes alkalommal ugyanaz a személy által. Na, na, ki az, aki mindenféle tanácsokat ad kapcsolatokról, miközben ő maga éveket töltött el egy teljesen egészségtelenben? Talált. A gúnyos felhorkantásra csak nevet. Ezek szerint a másik értette a célzást, de láthatóan nem akar rá válaszolni.* ~ Ha nem, hát nem. ~
- Az biztos, hogy gáz lenne, ha felgyújtanálak. Vagy esetleg élve eltemetnélek. Vaaagy gerincen csiklandoználak a tőrkardommal. Vagy mondjuk halálra nyalogatnálak. *Hozza fel a jobbnál jobb ötleteket arra, hogy hogyan ölhetné meg Ilyát, a végére eléggé elkomolytalanítva a témát. Na nem mintha addig annyira komoly lett volna. A Christ ért szavakra pedig halványan elmosolyodik, majd bólint.* - Csúnya véged lenne, ha Christ magadra haragítanád, az biztos. Egyébként igen, ő... ~ Lelkitárs? - Noel. ~ - A legjobb barátom, mondhatni. *Korrigál, még azelőtt, hogy hangosan is elkövette volna a javításra váró hibát. Először ugyebár ráhajtja Ilya fejére a sajátját, majd felemeli, és inkább csak összeborzolja a srác haját, de hagyja, hogy tovább nyugodjon a vállán.*
- Na várj, nem követem a logikádat. Engem akarsz bemutatni a húgodnak, hogy ilyen pasikkal kellene járnia, de én magam nem nyúlhatok hozzá? *Sértődöttséget színlel, mintha az lett volna minden vágya, hogy örökkön örökké boldog egyetértésben éljen Ilya húgával. Pedig hát nem. Még nem is találkozott a csajjal.* - Egy, azért éhen nem fogok halni, kettő, minél több annál jobb, miért ne tetszhetne a húgod is rajtad kívül?

Vendég

-Mi negyvenkettő? *Néz értetlenkedve, főleg, hogy a szalutálást sem igazán érti, mire jött. A kapcsolatokról viszont annyit, hogy... neki eddig alig akadt egy-kettő, de az is olyan tiszavirág életű volt, hogy érdemesebb inkább nulláról kezdeni a számolgatást. És még sosem törték össze a szívét! Erre néha gyerekesen büszke tud lenni, pedig nincs igazán mire. Azt jelenti, hogy még sosem szeretett olyan nagyon-nagyon. De álljunk már meg. Miért van az, hogy folyton ide lyukad ki? Ehh, Noel rossz hatással van rá. A szájjártatással kapcsolatos megjegyzésre horkant egy jókora gúnyosat, elvégre értette, Noel módon értette a lényeget és nem, még mindig nem megy bele. Annak ellenére, hogy lassan tudtán kívül olyan jelzéseket küld a fiú felé, amik eléggé pont az ellenkezőjét sugallják.*
-Jahm, az elég gáz lenne, ha felgyújtanál. Vagy, ha én megfullasztanálak. Szomorú dolog. Bár, neked van erősítésed. Az a srác... Chris... na szóval, ha jól láttam, ő valamiféle barátod, nem? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy élve felboncolna, ha valaha is megpróbálnálak eltenni láb alól és még sikerülne is. Kettő az egy ellen nem hangzik túl jól. *Fejingat, aztán az említett buksi már a sármos mosolyú ifjú vállán landol. Nehéz a tök, ha sok benne az ész.*
-Ha hozzányúlsz, kasztrállak. Ezt halálkomolyan mondom. *Motyogja, miközben ismét kiegyenesedik és újabb kortyot gurít le a torkán.*
-Különben is, azt hittem, engem méregetsz éhes szemekkel. A húgomnak szolgálj csak példaként szépen. Bár szerintem holnapra meg leszek róla győződve, hogy igazad van és nincs miért beleszóljak, hogy egy könyvmollyal jár. *Szusszant, iszik, szusszant- ilyen sorrendben.*

Vendég

- Negyvenkettő. *Jegyzi meg nagy bölcsen Ilya savanyú kérdésére, és vigyorogva még szalutál is egy kicsit. Bizony. Az igazság az, hogy ő maga jól megjárta az előző kapcsolatával, de tudja jól, hogy gyűlölte volna, ha a bátyja beleszól. És Ethan szerencsére nem tette, mert belátta, hogy annak ellenére hogy pofára esett, minden joga megvolt arra, hogy ezt válassza. Az viszont biztos, hogy mindegyik testvérét imádja, akkor is, ha néha legszívesebben letagadná őket az anyjával együtt. Eléggé furcsa, szétszakadt családja van, három testvéréből kettővel nem is ugyanaz a vezetékneve, és akivel igen, azzal is csak fél-testvér... De ez nem sokat változtat az érzésein.* - Azért reggelig nem jártatom a számat, ha nem gond... vagy legalábbis nem beszéddel. Eléggé kimerítő. *Tovább somolyog, nem fejti ki az utalásait, Ilya szépen annak veszi, aminek akarja. Belekortyol a borospoharába, majd megrántja a vállát.* - Persze, simán előfordulhat. De azért bízzunk benne, hogy nem fog, mert egy szobában kell még maradnunk legalább két évig. *A bánatos bárány fejre csak halkan nevet, majd mikor Ilya a vállára hajtja a fejét, akkor automatikusan ő is félredönti a fejét, közelebb húzódva.* - Ha már nagyon meg akarod szabni, kivel járjon a húgod, legalább csináld jól. Engem még alig ismersz.

Vendég

-Neked mindenre van válaszod? *Jegyzi meg kicsit savanyú, de inkább megadó képpel. Az a rossz az egészben, hogy Noel tökéletesen jó bátyjként beszél, ő meg inkább olyan, mint egy rossz csendőr, aki megkasztrálja az első férfit, aki a húga közelébe megy. Kasztrálás? Remek ötlet. Na jó, elvetve inkább. Helyette alkalma van bővebb információkat megtudni Noel testvéreiről. Szóval Finny hasonlít rá legkevésbé, Caitlin pedig legjobban és Ethan a nagytestvér? Érthető eddig. Ahogy az is, hogy ha jól érti, az idősebb bátyjnak szintén ilyen fiú felé húzós hajlama van. Ahogy látja, Noel mindet nagyon szeretheti, másként nem beszélne róluk ilyen lelkesen és odaadóan. Ez máris hozott Noel konyhájára nála egy piros pontot.*
-Mondtam én ilyet? Szeretem elhallgatni az embereket. Felőlem beszélhetnél reggelig, azt is meghallgatnám. *Közli teljesen nyugodt arckifejezéssel, miközben immáron a boros pohárral játszik a bárpult mellett ücsörögve a srác szomszédságában. Jobb hallgatóság, mint előadó, az tény.*
-Nem muszáj, csak mondtam. Ez még úgy is képlékeny. Lehet, hogy holnapra megutállak, vagy te engem, vagy mindketten a másikat egyszerre és onnantól pokollá tesszük a másik életét. Csak vicceltem. *Bár ez cseppet sem volt vicces, inkább szarkasztikus, de hát furcsa humora van neki, csak még rá kell erre jönni. Azaz szabad az út, hogy rájöjjenek.*
-De igaz. *olyan bánatos bárány fejet vág, mint aki mindjárt elbégeti magát. Ehelyett inkább ráhajtja a fejét Noel vállára.*
-Ez a lehető legtöbb intimitás, amit részegség előtt belőlem kicsikarhatsz. Amúgy tényleg odaállítanálak jó példának a húgom elé. *Ilyával az a baj, hogy ami a szívén, az a száján és ez félreértéseket szokott szülni. Ha ő megdícsér így valakit, az nem feltétlen jelent tetszést, mert nem jött zavarba, miközben kimondta. Ha zavarba jönne, az már konkrét vonzódás volna a részéről.*