Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

* Már jó idő telt el azóta, hogy legutóbb csak úgy elment sétálni, minden különösebb cél nélkül. Óvatosan és halkan jött ki a szobájából, majd előtte megállva sóhajtott egy nagyot., mielőtt még tovább indult volna Éppen ilyen lassan és igen nagy szótlanságban hagyta el a kastély kissé komor falait. A hideg idő ellenére egy igen rövid ruhát visel, ami éppen olyan színű, mint a szeme és elég feszesen simul a lányra. Vállára egy kis fehér szőrméből készült mellénykét terített. Ahogy lassan és megfontoltan sétál a a már sötét és elhagyatott utcán, magassarkú és hosszú szárú csizmájának az egyenletes, kopogása visszhangot ver az üzletek falain. Nemigen látszik rajta, hogy tél lenne, ami nem is meglepő, hiszen mindig is ilyenkor érezte magát csak igazán elemében. A tél szó számára ugyanolyan melegséget jelent, mint mások számára a nyár. Bár ez sose zavarta igazán. Neki pontosan elég egy gyönyörű és havas táj. Nem kell sokkal több, hogy otthon és kellemesen érezze magát. Mindezek ellenére, amikor a világos teaházhoz ér megtorpan egy pillanatra. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve benyit az ajtón a clubba, miközben óvatosan és igen nagy figyelemmel a tekintetét végighordozza a bent levő szép számú vendégen. A nyüzsgő forgatagban leül egy kicsit hátrébb eső asztalhoz, ahol nagyobb a nyugalom és a csend. Majd óvatosan hátrapillantva feltűnik neki egy srác, aki láthatóan az egyik diáktársa.*

*A Jenilia nyüzsög, mint minden péntek este. A teaházban is szinte minden asztalnál kisebb-nagyobb társaságok ülnek. Logan megérkezve rögtön valami ismerős arcot keres, de nem nagyon talál. A táncparkett ma este nem igazán vonzza, így nem a lépcső felé indul, inkább a kedves lányt szólítja meg a pultnál.* - Egy borsmentateát kérnék. *mondja, majd miután a mosolygós hölgy arról is biztosítja, hogy kiviszi neki (és persze csakis ő, nem más) egy közeli asztalkához vonul. Hatalmas pulcsijából kivetkőzve, szárnyait kissé meglobogtatva ül le a puha székre és a kitett itallapot tanulmányozva vár. Kivételesen nem mereng, igazából még arra is lusta, hogy normál erősséggel mozgassa az agyát. Bámul és a teák ízén morfondírozgat, ám az a nagyon várt borsmentalötty csak nem jön.*

*Lassan magányosan befut a Jelinába.Nem néz semerre egy üres boxhoz vezeti útja és ha már leült akkor int a pincérnek.Ha a pincér oda ér le adja a rendelést egy nagy pohár meleg teára és valami finom édességre.*~Már megint édesség?Nem lesz egy kicsit sok ez?~*Kérdi a macska tőle persze gondolatban.~Persze,hogy nem lesz gond.Semmi bajom nem lesz tőle.Imádom az édességet.*Válaszol vissza gondolatban neki.Közben szét néz,hogy kik is tartózkodnak a helységben.De látja,hogy sok ismeretlen ember van jelen.De egy furcsa kinézetű ember vagyis Nő köti le a figyelmét.*

* Szép lassan kezdi kiheverni a korábbi eseményeket, ami enyhe vidámságot kölcsönöz neki. Már ismét tud aludni, nem zárkózik be a szobájába. Sikerült meggyőznie magát, hogy az égvilágon semmi sem történt ami miatt marcangolnia kéne magát. Így hát derűsen határozza el magában hogy elmegy egy kicsit szórakozni. Ehhez nincs is alkalmasabb hely, mint a Jenilia. De előtte minimum egy órát fog a tükör előtt vacakolni. Jól kell kinéznie, ezért mindenből a legszebb darabot választja ki. Ruhának egy világítós ciánkék estélyi ruhát vesz fel, fekete cipővel és blézerrel. Sminkje és haja hasonló színösszeállításnak örvend, s lábán fekete neylon harisnya feszül, így a jobb lába oldalán felfelé kúszó tetoválás tisztán látszik. Körmei egytől egyig neon színűek, s mindegyik eléri a hat centit. Felkapja táskáját, elrak egy kis pénzt, majd útnak indul. Nem túl hosszú az út, de egészen kipirul mire beér a teaházba. Kecses léptekkel vonul a pulthoz, majd bájosan mosolyogva kér egy nagy adag áfonya turmixot. Alkoholt még mindig nem fogyaszt, s nem is nagyon tervezi hogy elkövetkezendő éveien fog. Lóbálja lábait, s közben dúdol valami felismerhetetlenül eltorzított dalt. Jobb is hogy nem társít hozzá szöveget... *

*Nati nem fog sem tökké - főleg, mert az a hintó volt - sem uborkává, sem semmilyen más zöldséggé változni, mikor az óra éjfélt üt, különösen azért nem, mert ez bizony mindjárt itt van, és igazán kár lenne ezért elszalasztani egy fantasztikus csókot. Nem mintha olyan nagy tapasztalata lenne e téren, hiszen Szergejjel is alig volt valami, Exanról meg inkább ne is beszéljünk, de erre akkor sincsen jobb szó. A lelkiismerete kisegér képében a sarokban kuporog, és igazán szerencse, hogy így van, mivel különben furdalna szorgalmasan. Hiszen még mindig, minden pletyka, átverés és eltűnés ellenére is szereti a fél-tünde fiút, és az ő etikettjében emellett valaki mással csókolózni megbocsáthatatlan. De a forralt bor, mint egy árvíz, jótékonyan elmossa a gátlásokat, a kisegereket, és minden mást is a pillanaton kívül. Így hát Nati élvezi a csókot, amíg teheti, mert nemsokára Blagoy egy meglepő kérdéssel áll elő. Ugyan ő maga egyáltalán nem gondolja, hogy annyira részeg lenne, hogy ne tudna a teázóból a társalgóba, majd onnét a szobájába teleportálni, de az aggódó hang, és a különös, sárga szemek megteszik a hatásukat.*
-Rendben, mehetünk. *Mosolyog fel rá, és ez az arckifejezés egész úton megmarad. Odakint elég hideg van, így szorosan Blagoy mellett sétál, de szerencsére nem is kell messzire menniük. Nincs nagyon energiája alaposabban körülnézni, és amikor beérnek a házba, lerúgja a bakancsát, és leterül az ágyon.*
-Köszönöm a szép estét, és a vendéglátást. *Mosolyog a férfira, és nemsokára már alszik is. Az elmúlt egy-két napban ezt nem sokszor tette meg, így most végre - hála a vodkának - alaposan kipiheni magát. A lelkiismeretfurdalás pedig úgyis csak a reggeli menetrendszerű fejfájással érkezik.*

*Az, hogy szó szerint veszi a dolgokat, kissé túlzás, de belefér. Ő maga csak a humor miatt kapta fel a kérdéses mondatokat, és örül neki, ha ezzel meg tudja nevettetni a lányt. Örül, hogy a "bűbáj" nem visszacsinálható, mert ez azt jelenti, hogy Nati nem hamupipóke, tehát nem változik vissza éjfélkor tökké (vagy mivé).*
-Te mondtad, hogy mondjam, hogy köszönöm, szóval köszönöm.
*Mondja kifejezetten vidáman, de elakad a szava, amikor Nati felágaskodik, és megcsókolja. Természetesen visszacsókol, közben szorosan öleli a lányt. Valahol a tudata hátsó szegletében fel-felbukkan, hogy ez most akkor megcsalás vagy nem, de valójában nem hogy nem járnak hivatalosan Trixivel, de a lány az utóbbi két hónapban annyira, eltűnt, hogy Blagoy még akkor sem találta meg, amikor vérfarkas formájában a birtokon rohangált, és minden apró fűszálat megszagolt, hátha nyomát leli az angyali lánynak. Lelkiismeretfurdalása így csak nagyon kis mértékben van, az is elenyésző. Látja a lányon, hogy bőven jó állapotúra itta magát, neki viszont lassan haza kell mennie, mivel nem akar másnap rettenetes szédüléssel és hányingerrel a színházba menni. Pár pillanatig vacilál, hogy hívja -e Natit, vagy hagyja, had menjen, amerre szeretne, de őszintén szólva aggódik, hogy a lány erősen alkoholos állpotát egyesek ki akarnák használni, ezért felveti neki az ötletet. A csókból gyöngéden vezeti át a dolgot, ahogy ajkuk elválik Nati álla alá nyúl, és megemeli kicsit a fejét. Mélyen a szemébe néz, tekintete őszinte és nyílt.*
-Nati, aggódom azért, hogy visszafelé valami bajod esik, ezért szeretném, ha ma éjjel nálam aludnál.
*Szándékosan nem mondja, hogy "velem", mert nem akarja elrémíteni a lányt. Ha beleegyezik, akkor elvezeti a pár utcára lévő, fehérre meszelt házhoz. A kapuja nincs kulcsra zárva, megint elfelejtette, hogy valamikor eltűnt a kertkapu kulcsa. A két emeletes ház sárga ajtaját már kulccsl nyitja ki, s Nati a felkapcsolt lámpák fényénél láthatja, hogy az egész ház belseje a nap meleg színét tükrözi vissza. Kap egy saját szobát, de természetesen Balgoy vele marad, amíg el nem alszik. Utána ő is felmegy a szobájába, és éber álomba merül.*

*Ha ez a dolog a kinyúlt pulcsikról igaz, akkor Nati jelmeze tökéletesen sikerült, ugyanis amikor belépett a teázóba, a legkevésbé egy magabiztos, erős személynek érezte magát - pont azért jött ide, hogy az legyen, és ez szemmel láthatóan sikerült is neki.* ~Ó, köszönöm, az átölelés is megvolt, közvetlenül a megríkatás után és előtt.~ *Tör fel hirtelen belőle a gúny, de ezt hangosan kimondani szerencsére már nincs ideje, mivel szinte azonnal Blagoy karjai között találja magát. Egy pillanatra megszédül, úgyhogy szorosan átöleli a férfit, nehogy elessen, majd miután az egyensúlya helyreállt, ő is mélyen a sárga szemekbe néz. Sárga szemek? Nos, ez egy másik nap biztosan feltűnne neki, de ma elfogadja mint tényt, nem keres rá magyarázatot.* ~Az én szemem kék, az övé meg sárga Nagy cucc, mondhatom.~ *Intézi el a kérdést, és esze ágában sincs kibontakozni az ölelő karokból, nagyon is jól érzi magát. Úgy tűnik, a férfi minden szavát komolyan veszi, de olyan szépeket mond neki, amiket utoljára Szergejtől hallott, és mivel már nagyon hiányzott ez neki, hát ráhagyja a dolgot.*
-Akkor jó, mert ha akarnám, sem tudnám visszacsinálni. *Mosolyog rá.* Nem tudom, mit köszönsz, de nagyon szívesen. *Mondja, majd a homlokpuszi után meglepő dolgot tesz: Felágaskodik, és szájon csókolja Blagoyt. Na igen, ez egészen biztosan a forralt bor hatása, de most úgy érzi, határozottan jól tette, hogy megitta.*

*A kinyúlt pulcsi igenis vonzó egy férfi számára, hiszen nem azt üzeni, hogy "rib vagyok, szedj szét", hanem magabiztosságot és erős személyiséget sejtet maga mögött. Blagoy szemében pedig nincs vonzóbb egy határozott, magabiztos nőnél, főleg ha az a bájital előtt is olyan gyönyörű volt, mint Carol, mielőtt cafatokra tépte... Megrázza a fejét. Mi a francért jutnak pont most, pont ilyenek az eszébe. Nagyot kortyol a bájitalból, közben vidáman mosolyog a lányra. Ő nem láthatja, de Blagoy bent, egyedül kardozik valami szörnyteggel. Semmi baj, mindjárt nyer.*
-Ez így van. Attól igazi férfi, hogy nem ríkatja meg a gyönyörű, kedves lányokat, hanem például átöleli őket.
*Mondja, és így is tesz. Karjait hirtelen Nati köré zárja, s mélyen a szemébe néz.*
-Valahogy így.
*Persze, ha a lánynak ez kényelmetlen, azonnal elengedi, csak szeretné demonstálni, hogy ő bizony iiiigazi férfi. Igazán spicces. Közelebb hajol hozzá, egészen a mellkasához húzza a lányt, és pár pillanatig csak csodálja őt. Nati ilyen közelről láthatja, hogy Balgoy szemei nem is világos barnák, ahogy elsőre gondolta, hanem egészen sárgásak.*
-Cseppet sem bánom, hogy örökre így fogok maradni. Tetszik ez az állapot, és te is nagyon tetszel. *Suttog, hangja rettentően gyöngéd, szinte még remeg is.* -És tudd, hogy nagyon szépen köszönöm.
*Nem lehet tudni, hogy a bókot, a bájitalt, a társaságot vagy az estét köszöni, mindenesetre valamit nagyon. Ha Nati engedi, közelebb hajol hozzá, és egy puszit nyom a homlokára, majd figyeli, hogyan reagál rá a lány.*

*User nem tudja, hogy egy kinyúlt pulcsi mennyire vonzó a férfiak szemében, de úgy tűnik, ezzel együtt, vagy ennek ellenére Nati egész szép hatást gyakorol Blagoyra. A bók hallatán máskor valószínűleg teljesen zavarba jönne, de ma este lazán veszi a dolgokat, és amikor a sírós megjegyzés hallatán eszébe jut Exan, egy legyintéssel elintézi a dolgot.*
A mosoly mindenkinek jobban áll. És amúgy sem értem, miért bőgtem annyit. Egy srác sem érdemli meg, hogy kisírjam miatta a szemem. *Mondja magabiztosan, egy olyan mondatot ismételve, amit még az anyjától hallott, és józanabb pillanataiban, határozottan azt mondaná, hogy Exanért határozottan megéri sírni. De ez most nem egy józan pillanat, és mikor meghallja az újabb bókot - bár a csábos mosoly és kacsintás láttán félig elolvad és kissé lefolyik a székről, persze csak képletesen - elneveti magát.*
Igen, bevallom, én voltam. Akkor tettem bele, amikor megkóstoltam. Remélem is, hogy nem bánod, mert most már örökre így maradsz. *Teszi még hozzá, és ezek után azt hiszem, érthető a "nagy titok". Amikor azonban kipislog a fehér hajfüggöny mögül, meglepődik egy kicsit.*
Komolyan nem mondták még? *Kérdezi, de nem állja meg mosolygás nélkül, amiből nyilvánvaló, hogy a megdöbbenése nem egészen komoly.* Nem értem, hova tették az ismerőseid a szemüket. *Jegyzi meg, de most már muszáj lenevetnie magát, Csak tudná, hogy min.* Amúgy egy "köszönöm Nati, igazán kedves vagy" éppen megfelelne. *Teszi még hozzá, és most rajta van a kacsintás sora. Szerencsére most sikerül elhallgatnia a többi gondolatát, de nem biztos, hogy az arcáról nem lehet mindent leolvasni - valahogy ma este kevésbé ügyel a pókerarc fenntartására, mint máskor.*

*Nati elég érdekes beszélgetőpartner Blagoy számára is. A tömény szinte rakétaként száguld fel az agyába, nem csoda hát, ha még a pultosfiút is szexybbnek látja, mint eddig. Hát még az alkohol nélkül is gyönyörű Nataliát, akinek minden mozdulatából valami finom elegancia (vagy erotika?) sugárzik. Blagoy már nincs abban az állapotban, hogy ezt józan fejjel ítélje meg (ki hitte volna), s még így is eszébe jut, hogy milyen jó, hogy vérfarkas, mert így jobban bírja az italt. Ezek szerint ha ember lenne, már régen taccsrészegen nyögdécselne a billiárdasztal alatt. Gondolatait teljesen véletlenül szavakba is ölti.*
-Koccintsunk a leggyönyörűbb lányra -RÁD, mielőtt félreértenéd-, akinek sokkal jobban áll a mosoly, mint a bevörösödött szem! *A bájital dologra felkapja a fejét. Csábos mosoly kúszik az arcára, úgy leheli.* -Akkor már tudom, ki csempészte azt a bájitalt az italomba, de hid el, nem bánom!
*Még kacsint is hozzá. Szeret bókolni, de egyáltalán nem szokta meg, hogy őt dicsérik, ezért teljesen zavarba jön, amikor a lány közel hajol hozzá, és belesuttogja vallomását a fülébe.*
-Ő, izé, igen... Vagy mi, NEM! Vagy... mit kell ilyenkor mondani?

*Nati általában érdekes beszélgetőpartner - saját maga számára legalábbis - és úgy tűnik, spicces állapotban ez csak fokozódik. De úgy tűnik, a groteszk fenyegetés hatásos, mivel a lelkiismeret egérhangja elhallgat de olyan mélyen, hogy valószínűtlen, hogy az este folyamán még megszólaljon. Határozottan nem az a feminista típus, az anyja és a nagynénje - utóbbi különösen - nem mutattak túlságosan követendő példát a kérdésben, Nati paradox módon mégis őket követi. Emellett mostanában le is van égve, úgyhogy minden szempontból jól jön neki a meghívás. Látja, hogy Blagoy töményet kér magának, de a józanabbik eszére hallgatva nem kér ő is egyet, boldog a forralt borral.*
Koccintsunk! *Indítványozza.* De mire? *Néz tanácstalanul a férfira. Miután ez megtörtént, végre azt is megtudja, mi az a színházmester.*
Érdekesen hangzik, bár nekem túl művészi. Inkább maradok a bájitalaimnál. *Vonja le a végkövetkeztetést, és meggyőződése, hogy az utolsó mondatot nem mondta ki hangosan. Néha tényleg zavarja, hogy a semmiért melózik, de a legtöbbször kitüntetésként fogja fel a dolgot, amit ki is érdemelt. A titkát ugyan már elmondta, de ez úgy látszik, Blagoynak nem esik le.*
Az előbb mondtam el. De akarsz hallani még egy titkot? *Kérdezi rejtelmesen, majd egészen a másik füléhez hajol, úgy súgja.* Nagyon helyes vagy, mondták már? *Ebbe a mondatba - vodka és bor ide vagy oda - egy kicsit belepirul, így gyorsan fölegyenesedik, és a haját - különösen az ősz tincset - egy mozdulattal az arcába söpri.*

*Ha mentalista lenne, most bizony elképedne a lány furcsa pszichés állapotán, de ez jelen esetben fel sem tűnik neki. Ő maga is hasonló beszélgetéseket folytatna le magával, ha fele annyira értelmes beszélgetőpertner lenne, mint amilyen Nati. Mosollyal nyugzátta, hogy a lány nem sértődött meg a gesztuson. Látott ő más olyan nőt is, aki csak ezek után kezdett el sipákolni, hogy emancipáció van, és ne nézze le, mert ő is tud magának venni, ha akar. Szerencsére ma pont nem hímsoviniszta disznózzák le, tehát még egy egész jó kis este is kikerekedhet ebből. A biztonság kedvéért magának is kér egy rövidet. Nati érthető okokból nem kap, csak ha kifjezetten követeli, hogy koccintsanak töménnyel is.*
-Nem csoda, hogy nem hallottál ról, én találtam fel ezt a fogalmat. Annyit tesz, hogy én vagyok az a hoppmester, aki mindent irányít a színfalak mögött. A fényeket, az effekteket, a társulat hangerejét, a színpadkép váltásokat, és hogy mindig minden és mindenki az adott időben a helyén legyen. Nameg kihasználva, hogy varázsló vagyok, sok balesetet meg tudunk előzni. Ha pedig minden rosszul sül el, akkor be is tudok ugrani bármelyik darabba, hiszen az összeset tudom fejből.
*A lány is elmagyarázza a maga foglalkozását. Mivel látja rajta, hogy egyébként örömmelo mesél róla, nem kérdezi meg, hogy megalázó -e ez számára. Neki nagyon zavaró lenne, főleg, hogy gyanítja, hogy a lány ezért még fizetést sem kap. A nevetésre önkéntelenül nevet ő is. Előbújik a kisördög-Nati, ami kifejezetten édes, így a bor alkoholos ködén át. Meg amúgy is az lenne. Mivel azt hiszi, hogy a lány valamit nagyon bizalmasan akar neki mondani, ő is közelebb hajol, és kérdő szemekkel néz rá.*
-Nem mondom el senkinek... De mit is?

*Amikor Blagoy rendel neki egy saját bort, a lelkiismerete vékony kisegér-hangon szólal meg a fejében.* ~Azt mondtad, nem iszol többet.~ *Fegyelmezteti, de a lány nem törődik vele.* ~Az egereknek az egérlyukban a helyük.~ *Hurrogja le saját magát, meglehetősen logikátlanul.* ~Ha nem vigyázol, jön a macska.~ *Egészen tudathasadt élmény, hogy saját magával beszélget - vagyis csak lenne, ha józan lenne. Így azonban fel sem tűnik neki a dolog, gond nélkül kortyol bele a borba.*
Köszönöm szépen. *Mosolyog Blagoyra, aki a munkájáról mesél.*
Izgalmasan hangzik, de mit is jelent pontosan, hogy színházmester? Tizenkettő... nem is, tizennégy évig éltem mugliként, de sosem hallottam még ezt a szót. *Valószínűleg nem ő az első értetlen, akivel a férfi találkozik, így talán már unja is a kérdezősködést. Csak most tűnik fel Natinak - lehet, hogy csak a fények játéka miatt - hogy Blagoy tulajdonképpen egész jóképű, sőt... A gondolatai valószínűleg egész szépen kiülnek az arcára - és ez kimondottan az alkoholnak tudható be - és mikor erre ő maga is rádöbben, inkább iszik még egy kortyot, majd válaszol az újabb kérdésre.*
Dehogy, még csak az kéne! *Tettet felháborodást, majd nem bírja tovább, és ismét nevetni kezd.* Igazából én vagyok az igazgatóság lótifutija, kísérgetem az újoncokat, intézem a szobabeosztást, és hasonlók. *Magyarázza.* Néha szörnyen unalmas, de azért általában élvezni szoktam. A legjobb az, amikor két különböző mentalitású embert rakok "véletlenül" egy szobába. *Bújik ki belőle a kisördög.* De ez titok. El ne mondd senkinek! *Hajol egy kicsit közelebb hozzá.*

*Nati napját MÉG nem szúrta el a szerencsétlen vérfarkas maradék. De ami késik, nem biztos, hogy múlik, ugyebár. Ami azt illeti, ő sem szeretne arról beszélni, ami most épp eszébe jutott, ezért téma terelés gyanánt fizet egy saját forralt bort a lánynak. nem azért, mert a sajátját nem adná szívesen neki, vagy zavarja, hogy beleiszik, egyszerűen csak szeretné, ha lány végre normálisan feloldódna, vagy valami...*
-Oké, ha nem akarsz, természetesen nem kell.
*Ő maga is elmosolyodik. Szeretné kicsit békésebbé tenni a hnagulatot, ezért kicsit sármosabbra varázsolja az arcát, mint amilyen eredetileg. Alig észrevehető változásokat eszközöl, főleg az árnyékolásában, ezért Natinak talán fel sem tűnik elsőre, hogy jobban néz ki, mint egy perccel ez előtt. Persze betudhatja az alkoholnak is.*
-Valóban nem oda járok, kicsit idős is lennék én ahhoz. Színházmester vagyok, itt Valdonban. Csak a színházigazgató tudja, hogy varázsló vagyok, de nagyon hálás nekem azért, hogy messze a legjobb technikákkal dolgozhat, plusz költségek nélkül.
*Ő is egész jól oldódik alkoholban, egyre többet mosolyog, és amikor a másik nevetni kezd, ő is nevet, bár fogalma sincs, hogy min. Egyszerűen kényszere van nevetni.
-És mit csinál egy gyakornok? Mármint, tanárnak gyakorolsz, vagy minek?*

*Igen, Nati napját nem Blagoy szúrta el, de ez nem biztos, hogy másokét sem. A legkevésbé erről szeretne beszélni, bár nem kétséges, hogy csak néhány újabb pohár vodka kérdése, és mindent kitálal.* Nem, nem akarok. Viszont a borodból szívesen innék. *Böki ki az igazságot, majd belekortyol a pohárba. Kétségtelen, hogy finom a vodka is, de azért a forralt bor klasszisokkal jobb nála.* Ez nagyon finom! *Mondja ki kertelés nélkül, amikor visszaadja a poharat, és - csodák csodája! - egy halvány mosoly is megjelenik az arcán.* Mesélj valamit! Addig sem kell a saját problémáimmal foglalkoznom. *Az alkohol a szokásosnál őszintébbé teszi, és ez nem biztos, hogy jól fog elsülni.* Nem a suliba jársz, ugye? Biztos emlékeznék rád. *Ráncolja a homlokát.* Mondjuk gyakornokként muszáj is. *Nevet fel röviden, bár maga sem tudja, min. A pulcsiján szokás szerint ott díszeleg a belsirionos gyakornokokat megillető kitűző, amilyet rajta kívül egyedül a legjobb barátnője, Cat visel.*

*Örül neki, hogy mégsem ő a senkiházi paraszt a történetben, aki elszúrja mások napjait. Így már kicsit könnyebb is számára. A bortól kellemesen bátor lett, így mosolyogva fordul a lány felé.*
-Semmi baj.
*Nem mondja, hogy megszokta már, hogy í nők így bánnak vele, pedig a nyelve hegyén volt. Nem akarja még jobben tönkre tenni a lány napját. Ehelyett felveszi a legjobb barát pózt (kvázi hátradől, és érdeklődő tekintettel néz rá), és kicsit pszichológus hangon szólal meg.*
-Akarsz beszélni róla?
*Látja a vágyakozó tekintetet, ezért természetesen a lány felé tolja a poharat.*
-Kérsz? Nagyon finom!
*Szívesen ad belőle, és örül, hogy a lány kicsit jobban fest a bőrében. Ő maga pontosan tudja, hogy milyen az, amikor az ember (vérfarkas) feje felett összecsapnak a hullámok, de ő a világért sem beszélne róla.*

*Már egy ideje sikerült megúsznia sírás nélkül, de a szeme még nem jött rendbe, és eszébe sem jut varázslattal segíteni a dolgon. Igazából a különböző depresszív gondolatok mellett csak az jár a fejében, hogy megkeres egy bizonyos fél-vélát és tíz körömmel tépi ízekre, majd ezt a tevékenységet Exannal folytatja. Jelenleg bárkit ignorálna, nem csak Blagoyt, de egy idő után a hangos zene és a három feles megteszi a hatását, valamennyire lenyugodnak az érzelmei, és egyszer csak - kb. tíz perc múlva - ismét előbújik a kapucnijából, és a még mindig mellett ücsörgő Blagoyra néz.* Bocsánat, szörnyen modortalan voltam. Csak tudod, az utóbbi időben minden összejött, és egy kicsit kibuktam. *Mentegetőzik.* De már minden okés. *Teszi hozzá, bár a mosolytalan arca nem egészen erről árulkodik. Vágyakozó pillantásokat vet a forralt borra, de nem szól, nem csinál semmit.* ~Ez már-már elérné azt a határt, amit veszélyesnek nevezek. Natalia most szépen leállsz, és az este már egy kortyot sem iszol.~ *Győzködik magát, de az a pohár ennek ellenére is ellenállhatatlanul vonzza a tekintetét.*

Úgy tűnik elértette a lány viselkedését. Duplán járatja le magát 5 perc alatt, ettől teljesen elvörösödik. Annyira zavarban van, hogy azt is elfelejti, hogy bármikor lebűvölhetné az arcáról az árulkodó vörösséget. A lány válasza kicsit megdöbbenti, az meg, hogy vörös a szeme, még inkább. A síró nőkkel foglalkozni kell, de egyelőre nem is tudja, hogyan kezdjen hozzá, hiszen a lány látszólag abszolút ignorlája. Habár megtudta a nevét, meg azt, hogy félig nagyon jól bírja a piát, a lány viselkedése abszolút alutasító. Blagoy szerencsétlen képet vág, úgy néz a nyilvánvalóan goth vagy metálos lányra. Tekintete valami olyasmit üzen, hogy: "Ne csináld már ezt! Most mégis mit kezdjek veled?". Végül lemondóan sóhajt, és kér magának még egy pohár forralt bort. Leül a mellette lévő székre, és néha lopva rápillant, hátha a lány megenyhül, és mégis szóba áll vele.*

*Nem veszi észre Blagoy integetését, annyira lefoglalja az, hogy elérjen a pulthoz.* ~Over and over I will fall for you...~ *Énekli - szerencsére csak magában- az énekessel együtt a szöveget.* ~Bakker, és ez mennyire igaz!~ *Jut eszébe hirtelen a gondolat, már ki tudja, hányadszorra a tegnapi nap óta. Már egy ideje sejtette, hogy Exan csak játszik vele, és most már nyilvánvalóvá is vált a számára a dolog. De nincs ideje továbbra is elmélyülni a depresszív gondolataiban, mivel valaki megérinti a vállát. Kiveszi a füléből a fülhallgatót - de a zenét nem kapcsolja ki, így a férfi biztosan hallhatja a zúzós rockzenét - és a kapucniját hátratolva ránéz az előtte álló alakra. A szemei vörösek a sírástól, sminket szokás szerint nem visel, így nem nyújthat valami vonzó látványt.* Nem, három vodka egyáltalán nem sok. Félig orosz vagyok, jól bírom. *Válaszol a kérdésre, és még egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, bár valószínűleg ez csak az alkohol hatása.* Amúgy Nati vagyok, üdv. *Szól, és már vissza is rakja a fülébe a kis tappancsokat. Nem szeretne most emberekkel érintkezni, mert akkor előbb-utóbb úgyis a gondjairól kellene beszélnie, és nincs kedve egy újabb sírásrohamhoz, főleg nem egy olyasvalaki tárasaságában, aki messziről, fél szemmel nézve erősen emlékeztet egy bizonyos fél-tündére, hajvágás után.*

//Ruha//

*Békésen üldögél, lassan kortyolja az alkoholt. Vagy alkoholos italt? Sosem tudja eldönteni, hogy amit forralt bornak adnak el, az mekkora mennyiségben van vizezve. Úgysem veszi észre senki, hiszen bor és szegfű íze van, bármit csinál vele a készítő. Figyeli a körülötte nyüzsgő népeket, amikor a portál felvillan. Teljesen öntudatlanul pattan fel, és még int is felé. Nagyon elkalandoztak a gondolatai, azért történhetett meg, hogy összekeverte valakivel. Pedig ahogy jobban megnézi, nem is hasonlít senkire, akit ismer. Szerencsétlen képet vág, és próbál elsüllyedni, de ezt már nem lehet kijavítani. Oda oldalog hát a lányhoz, aki iszonyat mennyiségben önti magába a... szaga alapján vodkát. Ebből baj lesz... Minden félresikerült sztori úgy kezdődik, hogy "3 perc alatt 5 vodkát húztam le", és általában hányással folytatódik. Gyöngéden megérint a vállát, és ha felé fordult -és kivette a füléből a fülhallgatót-, megszólíja.*
-Szia, Blagoy vagyok. Bocs, hogy csak úgy rád integettem az előbb, azt hiszem összekevertelek valakivel a Nezából. *A lány kezében lévő pohárra néz.* -Nem akarok bele szólni a magánügyeidbe, de nem lesz ez kicsit sok?
*Hiába, mindenkiért aggódik.*

*Általában azért jön le a Jeniliába, hogy teázzon, vagy bulizzon egy jót, ma azonban más a helyzet. A tegnapi üzenőfalas dolog nagyon kiakasztotta, és most - szégyen, nem szégyen - azért van itt, hogy némi vodkával tegye elviselhetőbbé a helyzetet. Nagyon is határozott sejtése van arról, hogy ki küldte az üzenetet, de a legszörnyűbb az egészben az, hogy ez az illető mégis csak felnyitotta a szemét. Egy hosszú, fekete farmerben, fekete bakancsban, és egy hatalmas, combközépig érő, kinyúlt ujjú, sötétlila pulcsiban érkezik meg a teleporton keresztül. A fejére húzott kapucni alól elő-előbukkannak a hosszú, fekete tincsei, és a szemfüles megfigyelő még egy fülhallagató zsinórját is megpillanthatja. Ritkán szokott iylen szerelésben mászkálni, de most bizony mindkét fülébe teljes hangerővel üvölt a zene, amit Boristól kapott kölcsön nemrég. Szüksége van arra, hogy kizárja a külvilágot, de különösképpen a saját gondolatait. Határozottan a pulthoz lép, és kér egy vodkát, amit szemrebbenés nélkül - mégis csak félig orosz - le is hajt, és nemsokára már a következő kört kéri. További két pohár után észbe kap, és a pultra könyökölve a kezébe temeti az arcát.- ~Úristen, mit csinálok én itt?!~ *Kérdezi magától, de a zene minden más gondolatát elnyomja. Hagyja, hogy átfolyjon rajta a dob és a basszus, valamint a három féldeci is, ami - mivel nem evett ma túl sokat - lassacskán a fejébe száll.*

*Mostanában gyakran jár ide. Megkedvelte a helyet, ráadásul itt könnyebb is szóba elegyednie bárkivel. Nem mintha a színháznak szüksége lenne a plusz promóra, egyszerűen csak szeret a színházzal örömet okozni másoknak. Nameg itt van a legnagyobb esélye, hogy összefut Trixivel vagy Claire-el. Szeret velük találkozni. A pulthoz sétál, és kér egy nagy börge forralt bort, már csak a kinti fagyokra tekintettel is. Forró bögrécsékéjével leül az egyetlen üres asztalhoz. Majdnem teltház van, ami nem csoda, hiszen péntek este van. Kellemesen bulizós zene megy, de még nem itta magát táncosra, józanul pedig eszében sincs hülyét csinálni magából. Erősen fixírozza a portált, hátha átjön valamelyik Nezás ismerőse. Egész jól összehaverkodott jópár diákkal. Szinte újra fiatalnak érzi magát. Kicsit persze aggódik is, hogy túl közel kerülnek egymáshoz, és esetleg valaki meglátogatja egy túl fényes estén, de talán erre nem kerül sor.*

*Örül, hogy sikerült Ganeshból kiváltani némi rajongást.*
-Jó étvágyat!
*Mondja sejtelmesen, de valójában teljesen egyértelmű, hogy ő volt. Claire megjegyzésére félmosoly kúszik az arcára.*
-Ha gondolod, majd én a mancsomba veszem, és hazaviszem.
*Ezzel persze burkoltan felveti, hogy hazakíséri a lányt, de ennyire egyértelműen nem akar neki udvarolni. Végül is jobb, ha némi távolságot tart mindenkitől. Nem kell még egy tragédia, még egy gyilkosság. Így is elég, hogy kéthavonta öli a helyi háziállatokat. A múltkori macska... megborzong, gondolatai között felmerül a szőr köpködése, a fogai közé akadt karom... Majdnem öklendezni kezd. Elfordul.*
-Igen, tök jó, hogy fiatalítasz, bár a színházba kell az idősebbek tekintélye, különben a fiatal zsenik eltaposnak.
*Próbálja terelni a gondolatait. Belekortyol a sörbe, ami kellemesen mossa le a hányingerét.*
-Amúgy én is jártam már a teleporton túl. Eltévedtem a birtokon. Nehéz ügy ott eligazodni. De most mesélj Claire. *Fordul vissza a csodálatos lányhoz.* -Neked milyen heted volt?

//Fagy//

*A fintorra kérdőn pislogok, nem nagyon értem, hogy a kérdésem miért is válthatott ki Blagoyból ilyen reakciót, de hamarosan rájövök, hogy valószínű elég fiatalnak néztem a srácot. Kellemetlen, így talán el is pirulok, de hát megesik az ilyesmi.*
- Színházmester? Ehh, akkor eléggé félre lőttem, ne haragudj. Viszont legalább fiatalítalak és nem öregítelek, azért ez jó dolog, nem?*biccentek a fiú felé és bocsánatot kérek, amiért "kicsit" fiatalabbnak néztem és közben elnevetem magam. Hamarosan csatlakozik hozzánk Claire is, és Blagoy lágy hangjából és pillantásából valami olyasmire következtetek, hogy ők kicsit jobban ismerik egymást, mint ahogy gondolom. Köszöntöm a leányzót, majd a daimónt is és bocsánatot kérek tőle. Úgy tűnik, hogy a madárnak most egész jó kedve van, mert közli, hogy nem haragszik, mire fülig szalad a szám.*
- Helys. *biccentek egyet vigyorogva és Claire felé fordulok.*
- Hát, nekem vége volt időm lejönni kicsit Nellondban. Olyan hatalmas az a kúria, mindig eltévedek és először azt akarom megismerni, utána majd jöhet a város is. Csak hát ez a teleport rendszer állati. *válaszolok a kérdésre, hogy mi újság. Lehet, hogy nem ennyire konkrétan gondolta a leányzó a kérdést, én minden esetre elmesélem, hogy mi is van velem.*

*A tea illata visszarepít az időben, és a lelki szemeim előtt megjelenő indiai táj képét csak az ismerőseim megpillantása oszlatja el. Pont azért jöttem ide, hogy társaságot találjak - nem mintha Ganesh nem lenne elég szórakoztató - ezért természetesen odasietek hozzájuk. Úgy tűnik ők is örülnek a látásomnak, így nyugodtan foglalok helyet az asztal mellett. Amíg én kérdezősködöm, Ganesh a teámat szagolgatja vágyakozóan, de mikor meghallja, hogy mindketten köszönnek neki, megfordul, és elégedetten néz a vele szemben ülőkre.* Nem haragszom. *Közli Jake-kel, viszont amikor megjelenik előtte egy tál mag, minden érdeklődését elveszti bármi más iránt. Azonnal csipegetni kezd, és a világ megszűnik a számára. Fejcsóválva, szeretetteljes mosollyal nézek rá.* Akármelyikőtök is volt az, megcsinálta a szerencséjét. Ganesh egészen biztosan sokáig kedvelni fog majd. Bár azt nem tudom, hogyan jutunk haza, mert repülni nem fog tudni, ha ezt az egész tálat betolja. *Teszem még hozzá enyhén gúnyosan.* Meséljetek valamit, mi újság veletek? *Kérdezem.*