Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Belekortyol a borba, ami nem is annyira meglepő módon szörnyű ízű.* ~De hát mit vártam? Tudhattam volna, hogy a legolcsóbb bor nem lehet a legfinomabb. És ráadásul már a múltkor is ilyet ittam. Tiszta pénzkidobás volt az egész. Claire, Claire miért nem nő be végre a fejed lágya?~ *Korholja magát, de közben tudja, hogy valószínűleg sosem fog felnőni. Valószínűleg akkor az életet sem tudná ilyen gondtalanul élvezni, mint most. Bár ma éppenséggel nem gondtalan. Általában nem szokta izgatni a pénz, de most tényleg az utolsó fityingjeiről van szó. Mindenesetre mindent elkövet, hogy gondtalannak látsszék, és nemsokára valaki meg is szólítja. Egy középkorú, kockás inges, kalapos férfi az.* ~Nem is néz ki olyan rosszul.~ *Állapítja meg magában a vörös lány, és mosolyogva válaszol neki.* Persze, csatlakozz nyugodtan. Legalább nem leszek egyedül. *Automatikusan tegezi a férfit, mivel soha, senkit sem magáz, kivéve talán azokat, akiken látszik, hogy megérdemlik a tiszteletet.* Claire vagyok, és te? *Kérdezi, miközben a füle mögé tűri félhosszú, vörös tincseit.* Nem is láttalak még itt a faluban. Talán nem vagy idevalósi?

//Ruha//

*Mint nem rég érkező tanár, Pétert is furdalja a kíváncsiság, hogy vajon miért is szereti mindenki Nellondot. Elég sok embertől hallotta már, hogy megéri oda lemenni, így ma este úgy dönt, hogy megfogadja a tanácsokat és ő is lenéz. Mivel úgy tudja, hogy ilyenkor már csak a Jenilie van nyitva, hiszen az éjszakai club, a társalgón keresztüli teleport rendszert használja, amivel a diákok is nyugodtan, gyorsan és veszélytelenül mozoghatnak a kúria és Nellond között. A teleport kapu most is - mint mindig - kiválóan működik, így Péter hamarosan már a Jenilia nyüzsgő forgatagában találja magát. Körbenézve kiszúr egy vöröses hajú leányzót a pultnál, aki egyedül iszogat. Furcsa, hogy egy ilyen leányzó egyedül ücsörög, hiszen hátulról szépnek tűnik és diák korúnak. Az is lehet, hogy diák, megeshet, hiszen itt még szabad tartózkodniuk akár 10 óra után is. Péter körbenéz, majd mivel neki is elég szimpatikus a pult, lassú léptekkel megindul arrafelé. Mivel most nem tanárként van itt, talárját sem vette fel. Egy fekete farmert visel, fekete alkalmi cipővel, nadrágtartót, illetve egy kockás inget, melynek az ujját feltűrte, fejében pedig fekete kalapot csapott. Odaérkezvén a pulthoz, egy korsó sört rendel. Mindig is imádta a finom söröket, és úgy hallotta, hogy itt tényleg jó kis sörök vannak. Mikor megkapja a korsót, akkor fizet, majd a hölgyre pillant.*
- Elnézést, szabad ez a szék? Csatlakozhatok? *mosolyog határozottan és kissé kisfiúsan a leányzóra, miközben óvatosan végigméri, de nem feltűnően, szemtelenül.*

*Claire mostanában szörnyen le van égve. Egy hirtelen jött vihar ugyanis még a múlt héten teljesen megtépázta a kertecskéjét, úgyhogy azóta alig tudott valamit eladni. Viszont a pénzhiánynál van egy nagyobb problémája is: a magány. Mivel szinte az egész életét a cirkuszi társulatban élte le, ezért sosem volt huzamosabb ideig egyedül, és kedveli is az emberi társaságot. Mindezt betetőzendő, nemsokára lesz három éve, hogy összejött Normannal. Igaz, hogy időközben szakított is a sráccal, ráadásul alapos oka volt erre, mégis hiányzik neki a fiú. Pontosabban nem is ő hiányzik neki, hanem egyszerűen az, hogy valaki foglalkozzon vele, és nőként tekintsen rá. Szóval a pénztelensége ellenére is a Jeniliában köt ki, a szokásos időponthoz képest viszonylag korán. Egy fekete szoknya van raja, narancssárga felsővel, ami szabadon hagyja a hasát és láthatóvá teszi a hátán levő pipacsos tetoválást. Arra számít, hogy táncolni is fog, ezért még cipőt is húz. Egyenesen az alagsor felé tart, és kiválaszt magának egy szimpatikus bárszéket. Leül rá, kér egy pohár bort - sajnos a legolcsóbbat - majd körülnéz a táncparketten. reméli, hogy meglát egy ismerős arcot, vagy bárkit, akivel érdemes lenne táncolni.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

- Remek, a tegnap este találkoztam egy lánnyal, aki például nem tudta, ki vagyok,pedig több óránk is volt együtt. *Elneveti magát, nem is tudja, hogy ez éppen vicces, vagy keserű, hogy van, aki több óra után sem ismeri fel őt. Mindenesetre annak örül, hogy Samnek nem kell az igazolványát mutogatnia, anélkül is emlékszik a nevére.*
- Köszi *Helyet foglal mellette, egyik lábát felteszi a kis támasztó lécre, testével kifordul a lány felé, bal kezével támaszkodik csak a pulton.*
- Áh, nem jó egyedül, én is egyedül érkeztem, de úgy elég unalmas a buli. Ha nem zavar, akkor szívesen csatlakozom hozzád. *Rámosolyog, majd előveszi a pénztárcáját.*- Meghívhatlak egy italra? *Végig pillant a lányon, aki ma igazán csinos és szépen felöltözött.* - Jól nézel ki. *Jegyzi meg neki, közben int a pultosnak, hogy szeretne rendelni.*

/fagyasztva/

*A leányzó nem nagyon szeret egyedül elindulni szórakozni, mert ki tudja milyen sötét alakok mászkálnak az utcán és a szórakozóhelyeken. Mai slágerek szólnak a hangszórókból, amit Samie nagyon élvez, hiszen nagyon szereti a zenét és táncolni is szeret. Ami már nagyon pici kora óta a szenvedélye. Most furcsa mód nem kattog az agya, ami megkönnyebbüléssel tölti el a lányt. Nagyban iszogatja az italát és szemügyre vesz mindenkit, amikor egy ismerős hang szólítja meg. Észre sem vette a fiút, pedig fogadni mert volna rá, hogy mindenkit átvizsgált.*
-Szia Goran, persze emlékszem rád *mondja mosolyogva, majd válaszol a fiú kérdéseire.*
-Persze szabad, csüccsenj le *kínálja kedvesen a mellette lévő szabad ülőhelyet.*
-Igen egyedül érkeztem, nem volt senki, akit elcsalhattam volna. Te egyedül érkeztél? Mióta vagy itt? *kérdezi és nagy szemeit ráemeli a fiúra*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Ebédidejét macska mentőakcióval töltötte, azután szívesen társalgott volna azzal a kedves lánnyal, aki társult a macsek megmentéséhez, de a lánynak valamiért el kellett rohannia, így Goran még csak el sem tudta őt hívni egy kis esti szórakozásra. Ez miatt kénytelen volt egyedül útra kelni, s bár nem híve az egyedüli bulizásnak, valahol ismerkednie kell és barátokat szerezni, hisz a suliban eddig még nem sikerült közelebbi kapcsolatokat kiépítenie senkivel. Már este kilenc körül lesétált Nellondba, először csak az utcákat rótta, körbenézett, sétálgatott, valahogy próbálta elütni az időt, aztán látta, hogy néhány fiatal betért a Jenilia teaházba, ezért úgy döntött, hogy ő is besétál, hátha sikerül összeismerkednie a fiatalokkal. Odabent azonban rájött, hogy a srácok éppen a barátságukat ünnepelték meg, amibe nem akart belepofátlankodni, így inkább egyedül foglalt helyet a pult végében. Könnyedén öltözött a szörnyű meleg miatt, egy térdig érő, barna halásznadrágot és egy sárga pólót vett fel, aztán rendelt magának egy sört...Mindennek már egy órája, Goran még mindig ott ücsörög, fejét már ingatja a bent szóló zenére, bár a kedve nem túl nagy, hisz teljesen egyedül ücsörög és unja magát. Váratlanul meglát egy ismerős arcot, egy leányzót, aki az egyik háztársa és erre tisztán emlékszik. El is mosolyodik, mondhatjuk, megörül, hogy ismerős arcot lát, és annak ellenére, hogy eddig két szónál többet sem váltottak, most mégis odasétál a pult mellé ülő lányhoz.*
- Szia Sam, nem tudom, emlékszel-e rám, Goran vagyok, egy háztársad. *Rámosolyog, majd a lány mellett lévő, üres bárszékhez lép.* - Szabad? Egyedül érkeztél?* Kérdez és rámosolyog.*

*Samie napja igen eseménydús volt. Délelőtt a tóparton töltötte az idejét Péter tanár úrral, a délután folyamán pedig vitatkozott két balhés csajjal a rózsakertben. Ezek után elvonult a szobájába és átöltözött, mivel Nellondba készül a Jeniliába, hogy kiengedje a gőzt és kitombolja magát. Felveszi az egyik buli szerelését. A fekete nadrágot, amely tökéletesen kiemeli domborulatait egy piros kivágott felsővel, ami épphogy egy icipicit mutat magából. Felveszi kedvenc bőrdzsekijét és a platformos magassarkúját. Haját még a délután megcsinálta, ami loknikban áll. Nincs smink rajta, ami azért is jó, mert Samie természetesen szép. Lassacskán elkészül és egy pillantást megereszt a tükörben. Tökéletes az öszkép. Mosolyogva indul el, a társalgón keresztül jut át a Jeniliába, ami azért szükséges, mert már jócskán elmúlt a takarodó. Nem lenne jó, ha elkapnák. Vidáman lép be a helységbe, ahol lesétál az alagsorba, ahonnan hangos zene szól. A leányzó ritmusosan lépked egyenesen a pulthoz, ahol rendel egy koktélt és elkezdi fürkészni a tömeget, hátha valaki ismerősre bukkan és nem lesz annyira magányos az estéje.*

- Vagy inkább Dana kísér haza engem. *Kicsit zavartan igazgatja a ruháját, hiszen valamennyire vak vezet világtalant lesz ez az egész. Ő nem tudja merre kell menni, Dana meg... hát, ő elvileg tudja, de mégiscsak kicsi, könnyen lehet, hogy eltéved, pláne ilyen sötétben.* - Akkor ideje lenne indulnunk. A csészét nem lehet kivinni, ugye? Dana, idd meg gyorsan a kakaódat, utána menjünk haza, rendben? *Idegen kislánynak mégsem állt le parancsolgatni, de ha már rokon, akkor felélednek benne is a vigyázó ösztönök, és a tudat, hogy most ő a nagy bátyus, és neki kell irányítania, hogy ne legyen gond. Ami úgy vicces lesz, hogy teljesen új itt.* - Zack, levennéd kérlek a kakaóját meg a nyalókát? Egyébként igen, még egy kicsit maradok nálatok, aztán majd augusztus végén megyek be az iskolába, hogy megismerjem mire kezdődik a tanítás. De addig veletek leszek, rendben? Kik laknak most otthon? *Izgatottan toporog egy kicsit, hiszen ő most felelős ezért a rokon kislányért, akivel még nem is találkozott, és akit a sötétben haza kell vezetnie, pedig nem is tudja, hova. De most nem szabad félnie. Szóval ha Dana megissza a kakaót, és hozza a nyalókáját, akkor alighanem elindulnak... és reményeink szerint valahogy hazakeverednek.*

*Nem hisznek neki, hogy nem kicsi már, szóval kicsit püffög sértődötten, de egy másodperc múlva már a kakaón lóg, és azt iszogatja, teljesen ki van békítve vele. Aztán ugye nyakba vetődik, Ronnieval szerencsére nem esnek el, majd csak-csak elengedi a fiút.* - Akkor ma hazaviszlek! És téged is! És Kászont is! És mindenkit! *Mondja túlságosan belelkesedve, persze a téged is az Zakariásnak szól, csillogó szemekkel néz a fiúra, majd vissza Ronnie-ra.* - És akkor a nyáron még nálunk maradsz, vagy mész is tanulni? Ugye maradsz még egy kicsit? Lécciiii *Néz fel a távoli unokatestvérre nagy szemekkel, aztán esetlenül nyúl fel a nyalókájáért és a kakaójáért, ami majdnem egy méterrel magasabban van, mint amennyit elérne, hát sok esélye nincs. Miközben nyújtózkodik, ásít egyet és nagy szemecskéit lehunyja még pici könny is szökik a szemébe, ahogy megdörzsöli a szemecskéjét. Láthatóan álmos, de egyáltalán nem akar haza indulni, a kakaóját akarja, a nyalókáját akarja, és csak úgy ellenni a Jeniliába.*

*Félrefordítja a fejét, még Kászon is felvakkant, mire Zakariás lepillant a kutyára, majd visszanéz a lányra.* -Látod, ezt a füllentést még Kászon pajtás sem ismeri el! De ne félj, ez a mi titkunk marad. *kacsint a lányra, majd hallgatja hol őt, hol Ronnie-t, és biccentget, majd elégedetten dől hátra, miközben a zöld szívószálat beletűzi a kakaóba, és kér egyet Ronnienak is, ő kap egy kék szívószálat.* -Még szerencse, hogy így eltévedtél, Ronnie! Máris egy családtaggal, sőt, egész famíliával lettél gazdagabb. *mondja, és igazából hagyja, hogy a két gyerkőc egymásra találjon, ő meg azért figyel, hátha a lány le akarna esni, és közben ismét iszogatni kezdi a koktélját.* -Akkor lehet, hogy ma a bátyus fog Téged hazakísérni, Dana, én pedig meghagylak titeket egymásnak. Úgyis jobb, ha nem egyedül mész haza, nehogy otthon rosszat mondjanak. *mosolyog a pohara mögül.*

*Kuncog, mikor Dana kijelenti, hogy már nem kisgyerek, elvégre nagyon is az... bár ha idáig eltalált egyedül, és még mindig nem pánikol, talán mégis lehet esélye. A kakaó láttán nyel egy nagyot, és nagy a csábítás, hogy beleköltsön a zsebpénzébe, de már ígyis alig van belőle valami, mert mindenféle apró kütyüt összevásárolt az úton. Ígyis kérnie kell majd a szüleitől, hogy küldjenek neki.* ~ De ha már ennyit elköltöttem, egy kakaó igazán belefér... ~ *Kicsit megnyalja a szája szélét. Eléggé gyerekes a korához képest, ráadásul ha meglát valamit, ami tetszik neki, és ráadásul olcsó is, akkor rögtön megveszi, arra nem gondol, hogy sok olcsó dolog együtt drága. Ekkor viszont Dana lelkesedése félbeszakítja a rövid töprengést.* - Tényleg? De jó! Igazán nem gondoltam volna! Igen, én jöttem Angliából, csak úgy volt, hogy holnap fogok, de változott a terv... látod, ismerjük egymást. *Megint felnéz Zakariásra, büszkén, elvégre a fiú az előbb kérdezte. Más kérdés, hogy az ismerik egymást túlzás, de úgyis egy helyre kell hazamenniük, majd ketten valahogy kitalálják, merre. Ekkor viszont váratlanul Dana a nyakába ugrik, mire kis híján hátravágódik, de azért igyekszik megtartani az apró rokont.* - Na ugye, hogy jobb! A többiekkel még nem is találkoztam.

*El van a nyalókájával egészen jól, szépen pislog, igazán nem fog ő semmi rosszat csinálni. És persze egy kisgyermek jelenléte teljesen megváltoztatja az embert, mindenkiből kitör a kedves énje, a gondoskodás, ami jelenleg Zakariásnak hihetetlenül jól áll. Egy cuppanással kiszedi a szájából a nyalókát és úgy válaszol szépen pislogva.* - Egyedül, és ügyes vagyok, hazatalálok, nem vagyok már kisgyerek! *Mondja elszántan, magabiztosan, pedig nagyon is kisgyerek, majdnem bele is sejpített a beszédbe, de csak majdnem, így is egészen gyermetegen beszél. A nyalókát nem teszi vissza a szájába, amikor megjelenik a kakaó, inkább azt iszogatja, a nyalókát a kezében szorongatja.* - A zöldet kérem! *Böki ki azonnal és lelkesen iszogatni kezdi, de amikor meghallja a fiú nevét, majdnem kiköpi az innit úgy meglepődik.* - Waylan! Waylan vagy? Rokonok vagyunk! Dana vagyok, anyu és apu nagyon fog neked örülni, te jöttél onnan nagyon távolról? Danan... Dananeira Waylan. *Böki ki a teljes nevét, ami egy köcsög nyelvtörő egy ilyen kislánynak, de csak sikerül kibetűznie és kimondania. Lerakja a nyálas nyalókát az asztalra és a bárszékről Ronnie nyakába vetődik, nagyon közvetlen és lelkes, és úgy tűnik, hogy egy rokonba botlott itt a Jeniliába. Hogy mennyi ennek a lehetősége... Nos, ezt ne firtassuk, minden esetre lóg a vörös távoli rokon nyakából.* - Ez olyan jó! Minél többen vagyunk annál jooobb! *Duruzsolja a srác fülébe lelkesen, el se engedi, főleg, mert mászna issza a bárszékre, ahova megint egy küzdelem lesz a visszakerülés.*

*Csak mosolyog a lányon, ahogy nevet, majd amikor körbemutat, hogy mennyi mindenkivel van itt, és nem egyedül, akkor megcsóválja a fejét.* -Hát de kérem, kisasszony! Egyedül jött ide, nem? Vagy talán valaki elkísérgette, egészen idáig? És hogyan fog hazatalálni? *dönti oldalra a fejét, majd beletúr a lány hajába, finoman, óvatosan, aztán felnéz a pultoslányra, aki láthatóan nagyon élvezi, ahogy a fiú a gyerekkel bánik. Zakariás magában, mélyen sóhajt fel, majd rendel egy nagy bögre, közepesen meleg kakaót, tejszínhabbal a lánynak. Persze az ő méretéhez képesti nagyobbacska bögrét, tehát egy csészényit, nehogy magára borítsa. Aztán közelebb húzza a szívószálaspoharat.* -Tessék, válassz egy színt, amilyet szeretnél. *nyújtja a lány felé, majd Ronniera néz, és kezet nyújt neki.* -Üdv Ronnie, szólíts csak Zacknek. És a rokonaidat.. Ahogy elhallgatom, eléggé sokan vannak, és.. várj csak.. *áll meg egy pillanatra.* -Waylan? Ismerős. Azt hiszem, nem sokáig tévelyegsz. A Nezabarba jöttél tanulni, vagy ideköltözöl Nellondba? Mert ha az előbbi, akkor tudok pár nevet. *mondja, miközben szemei furcsán csillannak meg, hiába nekromanta, és alapvetően sötét, meg fél-démon, egy kisgyerek társasága, meg a régi énje, meg Ariana levele miatt az a kútmély, fekete űr, ami a szeme helyén van, tud kedvesen is megcsillanni.*

*Felpislog Zakariásra, mikor az köszön nekik, hiszen jóval magasabb nála. Bár most még Danára is felfelé kell pislognia, hiszen a kislány a bárszéken ül.* - Biztos vagyok benne, hogy nem akar bajt keverni. Miért akarna? Nézz rá, biztos csak elveszett. *Bizonygatja, miközben Dana bárszékének a szélébe kapaszkodik, és úgy fordul most vissza a csöppséghez. Vigyorogva nézi, ahogy a számára hatalmas nyalókával ügyködik.* - Titeket hogy hívnak? Én Ronnie vagyok, Ronnie Waylan. *Főleg Zakariásnak mutatkozik be, hiszen Danának már az előbb megtette, és bár a fiú alighanem szintén hallotta a nevét, azért mégiscsak illik külön is.* - És egyébként jól el vagyok veszve. A rokonaimat keresem, de nem tudom, hol laknak. Úgyhogy lassan nem ártana kitalálnom, bár bolyongok egy ideje.

*Zakariás felülteti a bárszékre, a kislány felnevet, ahogy felsegíti a fiú és nevetve válaszol.* - Dehogy magas, imááádom a magasat! *Mondja lelkesen, testvéreivel ellentétben ő igen is imádja a magasat, a játszótéren is mindig a mászókákon mászkál. Zakariás idejön hozzá, egy kutyussal, aztán Ronnie is megjelenik egy nyalókával. A fiú vörös, alacsony, a szeme nem zöld, még is Dana azonnal bizalommal fordul hozzá. Ámbár kihez nem?* - Kérem, kérem, add ide! *Követeli azonnal a nyalókát és a szájába is veszi, egy ember nyalókája az ő pici száját teljesen megtölti, ki kell vennie ahhoz, hogy megszólaljon és jó hangosan cuppog.* - Nem egyedül, vele! Meg vele... és vele... És... tiszta sokan vagyunk itt, buta kérdés! *Mutat először Zakariásra, a kutyusra, a csaposra, és körülbelül minden bent levőre rábök, hogy nincsen egyedül, aztán megint a szájába veszi a nyalókát és cuppog vele egy kicsit. Csillogó szemeit Zakariásra veti, igazából nem ismeri Ronnie-t, hírből se, névről se, túl távoli rokon és nem igazán ismeri az ilyen távoliakat, hiszen kicsi még, alkalma se volt találkozni velük. Szóval arra a dologra csak bután néz, de az innivalóra bőszen bólogat, már amennyire pufók arca a nyalókával engedi, de azzal a szájában úgy se tud beszélni.*

*Amikor a kislány megérkezik, a fiú azonnal felpattan, szinte azonnal, és már siet is hozzá, hogy segítsen neki felülni a bárszékre.* -Hékás, ez nem túl magas neked? Na várj csak.. *mondja, és miközben a fejét csóválja, visszasétál az asztalához, mert sejti, hogy ideje lesz átköltözni, mielőtt a kislány itten nagy bajt csinál. Int a pultosnak, aki már indulna, hogy majd ő elintézi, ám ekkor megérkezik egy másik kisebb lény is, aki szintén a kislányhoz lépdel. A fiú finoman meghúzza a kutya pórázát, aki a grimaszra csak vakkant egyet a fiú felé, mire érez egy apr rántást a nyakörvén, hála kisgazdájának. A fiú pedig megfogja az italát, és átsétál a bárszékekhez, és leül Dana mellé.* -Sziasztok, Zakariás vagyok. Ismeritek egymást? Mert akkor megnyugszom, és nem faggatom sokáig ezt a kis lurkót, hogy miért éppen ide jött bajt keverni magának? *mondja, a második felét már inkább Danának, hiszen ő az, aki egyáltalán nem idevaló.* -Kérsz esetleg valamit inni, vagy nem a szomjúságod csalt ide? *beszélget még a kislánnyal, persze közben figyel a másik fiúra is.*

*Vidáman dúdolgatva tér be a Jeniliába, ugyanis megszomjazott útközben... na meg jól el is tévedt. Waylanékhoz igyekezett az állomásról, de még soha nem járt Nellondban, a rokonok pedig holnapra várják, még aligha kapták meg az értesítést, hogy egy nappal hamarabb jött. Így hát úgy gondolkozik, hogy ha más nem, a teaházban meg tud kérdezni valakit, valaki csak ismeri őket. Borzas haja eltakarja a füleit, így nem látszik, hogy hegyesek. Belépve viszont észreveszi az aprócska kislányt. Széles vigyor jelenik meg az arcán - bár egyelőre még nem azonosította be, hogy rokont lát, elvégre fene tudja, lakhat több kobold család is Nellondban -, és előbányászik egy nyalókát a zsebéből, amivel meg is közelíti Danát.* - Szia! Kéred? Ronnie vagyok. Hát te csak így egyedül? *Mivel ő maga is eléggé apró, első ránézésre akár két "gazdátlan" gyereknek is nézhetik őket. Közelebbről persze kiderülhet, hogy koboldok, és bár Dana valóban egy gazdátlan gyerek, Ronnie már azért Nezabaros korú... de elsőre ez egyáltalán nem biztos. Ronnie tekintete pedig már siklik is tovább, és kiszúrja a kutyát a fiú mellett az egyik asztalnál. Vidáman rágrimaszol, játékosan, és várja a reakciót.*

*Egy aprócska lány jelenik meg a színen, egyik pillanatról a másikra jelenik meg, a kezében egy köpeny gyűrődik, ahogy az egyik bárszékre próbál felmászni. Körülbelül 50 centi magas, tehát nagyon alacsony, szőke kislány, nagy zöld szemekkel, a füle hegyes, egyértelmű, hogy kobold, és nagyon fiatal, egyáltalán nincsen itt a helye. Nyögve mászik felfelé, szerencsére fel nem dől a székkel, még akkora súlya sincs, hogy feldöntse.* - Na... Na... segítsen már valaki! *Szólal meg gyermeteg hangján hangosan, és lassan de biztosan sikerül felmásznia és felülnie, de hát a bárszéken üldögélve se lát át a pulton, nem mintha lenne nála pénz, hogy rendeljen.* - Süt a nap nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb. *Kezd el énekelgetni szépen, rövid lábát lógatva a székről, kicsit mocorog rajta, táncizik, igazi életvidám kislány, ami nagyon furcsa, hiszen néhány nappal ezelőtt mély depresszióban volt még, most még is felszabadult, lelkes, és még attól se fél, hogy hazazavarják, pedig eléggé sanszos, hiszen öt-hat éves kobold kislány mi a halált keres itt?*

*Kellemes szombat este van, és úgy érezte, hogy ennyit igazán megengedhet magának. Egy kis kikapcsolódás, ami közben bárki megzavarhatja. Társasági élet, meg ami csak kell. Kellőképpen nyüzsög is így, este ez a hely, ő mégis egy több személys asztalt szedett össze magának. A pultoslány most is rákacsint, amikor a furcsa, kék, enyhén alkoholos koktélt hozza ki neki, Zakariás sármosan rámosolyog, majd biccent. Kutyája csendben nyúlik végig a földön, behozhatja, hiszen daimon, hiába van rajta nyakörv, és póráz, ami a fiúhoz köti. Zakariás magához húzza a szívószálat, belekortyol a jeges, hideg italba, majd tovább olvasgatja a levelet, amit Arianától kapott néhány napja. Minden rendben van vele, és ennek kifejezetten örül. Hogy mikor ír választ? Valamikor a napokban, cak ugye a szombat este a szórakozásé, amire most, szégyen, nem szégyen, de csendben vár, és nem fut annyira elébe. Itt általában hamar kitör a ramazuri.*

Vendég

- Hát rendben. Azért ha meggondolod magad, szólj, nekem nem annyira fontos hogy ennyi legyen. *Hümmögve elgondolkozik a lány szavain. Ő mentalista, így persze, hogy ilyenekre gondolt először, de...* - Nem lehet mindenki ugyanabban jó. Próbálok gondolkozni, mivel tudnád még megtalálni, de... igazából csak a szerencse jut eszembe. Kicsit szétválunk majd, mindenki hallgatózik, de azért nagyjából kapcsolatban maradunk, hogy ha gáz van, hamar a többieknél lehessünk. Ez a legegyszerűbb. *Kicsit megrántja a vállát, és továbbra is érdeklődve figyel.* - Érdekes... kíváncsi leszek erre a Felixre. Igen, régebbről ismerem őket, Isobelt még a Nezabar előttről... de akkor majd utánuk nézek magamtól. Azért köszi. Akkor tizenegyedikén! *Ezzel az ígérettel köszön el, és egyelőre fogalma sincs, hogy nem lesz alkalma teljesíteni... Szóval teljes nyugalommal relaxál tovább, megissza az ital maradékát, majd csak rágja a szívószálat és várja, hogy az ismerőse befusson a dobozzal. Lehet, hogy elé kellene mennie....*

*Megrázza nemlegesen a fejét, egészen hevesen még magához képest is.* -Áh nem, köszi. Igazából ahogy ismerem magam, csak elhagynám őket. *Egy jóval visszafogottabb mosoly, hiszen az indok az, hogy évekkel később talán csak fájdítanák a szívét, amikor már fogy rohamosan az ideje. Mindenesetre gyorsan tovább áll a pillanatnyi rosszkedv, és inkább az ötletekre figyel, de hát nem mentalista. Egyszerű idéző, annyira nem ismeri emberismerő praktikákat.* -Utána nézek majd, de efféle mágiákban én annyira nem vagyok otthon, de majd...hátha. *Neki sose okozott gondot, hogy valakit nem ismer, hiszen ez jó alkalom arra, hogy megismerje, de végülis úgy fest Lisának is van egy közös pontja vele, Evandrus, úgyhogy nincs gond. Felix viszont tényleg érdekes egy személy, külsőre is, meg hát lássuk be belsőre is.* -Annyira nem tudom a koboldok méretét, de szerintem kb. akkora. Talán ha egy méter magas volt, de mivel repkedett, nehéz volt belőni. *A három névre viszont megrázza a fejét, hiszen még túl sokakat nem ismert itt, úgyhogy sajnos őket sem. De persze majd idővel.* -Nem, még nem találkoztam velük, gondolom ők régi ismerősök. Biztosan jó lesz majd a viszontlátás! *Mosolyodik el, és mostmár feláll a fotelből. A limó elfogyott és amúgy is még vár rá a délutáni nyomozás!* -Hát köszönöm a beszélgetést és a felajánlást is, biztosan összefutunk az iskolában és még egyeztetünk az akcióról! Szép napot Lisa! *Köszön el, majd sietve távozik is, van még mire rájönnie a piac környékén.*

Vendég

- Ha gondolod, neked adok párat. Nekem kész gyűjteményem van, csak nem fért rá mind a táskára. Mondd, melyik városból kell, és megnézem, tehetek-e érted valamit. *Elég jó emberismerő, na meg mentalista is, így feltűnik neki, hogy egy pillanatra elkomorodik a lány, de nem kérdez rá. Ha tartós változás lenne, megtenné, de sejti, hogy a másik nem szívesen beszél róla.* - Hm... vess be néhány varázslatot, most hirtelen nem jut eszembe példa, de valami olyasmit, amivel ki tudod ismerni az emberek szándékát, meg ilyesmik. Jobb ötletem sajnos tényleg nincs, a piac tényleg nagy, és kérdezősködni nem kifejezetten biztonságos. Szívesen lenézek veletek én is, ha nem felejtem el, bár nem ismerem őket... *Megakad egy kicsit, majd biccent.* - De, Evandrust igen. Hogy érted, hogy egészen apró? Kisebb, mint egy kobold? *Erre még inkább érdeklődve figyel, szereti a különféle varázslényeket, akik a diákok között járnak az iskolában. Persze vannak itt a saját fajtájából is...* - Mondd csak, nem ismered véletlenül Isobelt vagy Szevért? Vagy Hamont. *A második allidonos fiút utólag teszi hozzá, hiszen ő nem a saját fajtája, de ha már a többiekre rákérdezett, az ő sorsa is érdekli. Nem voltak annyira közel, de mégis ők azok, akiket valamennyire a szívébe zárt.*

-Végülis igen, de azért közvetlenül utazgatni mégis csak érdekesebb. *Mosolyodik el és a végét is felhörpinti a limonádénak. Na igen, ha tudná, hogy Lisa repkedni is tud, akkor aztán le se lehetne lőni a végtelen lelkesedését. Megnézegeti a kitűzőket, neki efféle gyűjteménye nincs, pedig nem is rossz ötlet.* -Szuperek! Nekem eszembe se jutott ilyesféle dolgokat összeszedni, pedig lehet hogy jó ötlet lett volna. ~Bár minek?~ *Suha át egy alig látható árny a pofiján. Végülis neki annyira nincs értelme emlékeket elraktározni, nem felejti el a dolgokat olyan hamar, így hát nem kellenek tárgyi emlékek sem. És hát igen, furcsa, hogy ennyire hasonlóan gondolkodnak és mégis ennyire különböző indok miatt. Nem is tudja, hogy mit adna, ha hosszú élete lehetne, mint egy fél-angyalnak, de lehet hogy akinek meg az van, pont hogy az nem szereti. Ez az élet fintora, az embernek soha sem jó az, amit kap, mindig valami mást akar.* -Oh, akkor biztosan remek lehet! Én már ettől a cetlitől is kész lázban égek! Mi lesz akkor még itt? *Neveti el magát, majd azért mostmár visszacsúsztatja a zsebébe az írást és picit hümmögve válaszol Lisának. Végülis igaza van, de hát leányzónk túl naiv és túl bohó, és persze túlságosan nincs veszíteni valója, hogy ennél óvatosabb legyen.* -Igazad van, de tudod még annyira nem vagyok ebben gyakorlott, de majd igyekszem óvatosabbnak lenni. Szerinted hogy csináljam? Hogy lehetne rájönni, hogy kiket kell megkeresni? Hiszen a piac nagy, hiába van időpont. *A felajánlásra lelkesen bólint, hiszen amúgy nem menne egyedül, de szívesen keres még maga mellé társakat.* -Oh, az szuper! Még jön egy másik Eramiros lány is, Arielle és felajánlotta Felix is. Hát ő tudod nagyon muris fiú! Repked, egész apró, valami tündérféle lehet. És ott van még Evandrus is, vele találtuk a cetlit, segített fára mászni. *Ecsetli az infokat, már-már kész hadosztály.*

Vendég

- A vonat ablakán kibámulni is lehet érdekes, nézni a tájat, de mégiscsak jobb, ha közvetlenül a tájban gyalogolsz. Bár az biztos, hogy fárasztóbb is. *Felnevet, de arról nem mesél, hogy a legjobb mégiscsak a táj felett szárnyalni, láthatatlanul, hogy ne kelljen attól félnie, hogy meglátják. Szabadon, korlátok nélkül. Persze a szárnyai is elfáradnak egy idő után, de azzal mégiscsak gyorsabban halad, mint lábon.* - Szuper hát. Már elég sok helyen voltam, bár a legtöbb azelőtt, hogy először a Nezabarba jöttem volna. *Kicsit felemeli a táskát, amin ott díszelegnek a kitűzők, Párizsból, Londonból, New Yorkból, Tokióból, különféle városokból. Ha tudná Christianna titkát, sokat merengene azon, mennyire hasonlóak, és mégis különbözőek. Egyiküknek sem számít igazán semmi, de míg egyiküknek azért, mert túl rövid az élete, másikuknak azért, mert túl hosszúra nyúlik, és úgysem marad meg semmi.* - A tanárokról nem tudok nyilatkozni, még nem voltam bent, azt se tudom, ki van még itt a régiek közül. A suli viszont határozottan jó, érdekesek a gyakorlati órák, nem csak ülsz és jegyzetelsz, hanem élesben lehet kipróbálni a varázslatokat. De ha nem bírod jól a kalandot meg a veszélyt, akkor jobb, ha inkább a szobádban töltöd az idődet, mert elég könnyű belefutni valami rondába. Bár ahogy elnézlek a nyomozásoddal, ettől nem kell, hogy féltselek. *Felnevet kicsit, majd megnézi a cédulát.* - Hm. Azért vigyázz, kinek mutogatod, vagy kérdezősködsz róla. Ha ennyire nem tudod, ki ez, akár én is dolgozhatnék neki és elvághatnám a torkodat amiért nyomozgatsz utána. De 11-e nincs annyira messze. Oda tervezel menni? Ha gondolod, elmegyek veled, egyedül semmiképp nem kéne. Meg úgysincs jobb dolgom.

*Figyelmesen hallgatja végig Lisát, hiszen alapvetően mindig is érdeklődő jellem volt, még akkor is, amikor városról-várósra költöztek, bár persze egy idő után rá is átragadt a szülei szkepticizmusa, aztán jött a nagy váltás ugye, amikor elege lett mindenből. Ezért mostmár újra kiváló hallgatóság tud lenni.* -Biztosan érdekes és kalandos lehet így utazni, a vonat aránylag egyszerű, de épp ezért unalmas is. Világot láttál legalább, ami nagyon szuper! *Hát igen, ő is mielőtt ide jött, elég sokat ment erre is arra is, pont azért, mert nem igazán akart csak úgy...lenni. Az élet rövid, van akinek meg aztán főleg. Néhány pillanatig gondolkodik rajta, hogy végülis mennyire avassa be a lányt, hiszen egyáltalán nem ismeri, viszont alapvetően nyitott, naiv teremtés, úgyhogy nem csoda, ha pár napja van meg az infot, és máris rajta kívül 3-an tudnak róla, mostmár majd négyen. Ha így folytatja a célszemély előbb találja meg majd őt, mint fordítva, mert eljut hozzá az info, hogy valaki keresi.* -Oh értem, és milyen a suli, a tanárok? Én még annyira nem ismerem ki magam. *Kérdez vissza megint, egy kis időt nyerve, aztán végül rászánja magát és teríti a lapjait, azaz a cetlijét teszi az asztalra.* -Ezt találtam pár napja egy fán a birtokon. Szerintem egy diák akar valakivel üzletelni, de lehet hogy bajba került, ezért azt beszéltük meg páran, hogy megpróbálunk rájönni ki lehet a diák és ki ez a Mr. Krasz..., hátha kell neki segítség. *Magyarázza. A cetlin egyébként tollal, kézzel írt szöveg található "Augusztus 11. 17:00, Nellond, Fekete piac, Mr. Krasz...". A vége el van mosódva, valószínűleg az esőzések miatt.*