Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Igen, olyasmi. Néhány napig főleg gyalogoltam, néha felpattantam egy buszra, vagy ilyesmire, de egyébként városon kívül jöttem. Kitisztítottam a fejem, meg ilyenek. Nem annyira vészes, hozzá vagyok szokva, igazából sokkal jobban szeretem ezt, mint mondjuk vonattal... Viszont most a Nezabarban hosszabb időre tervezek letáborozni. Augusztusban még lehet, hogy elugrok valahová egy közeli városba, ismerősökhöz, de szeptembertől kezdődik az iskola, szóval akkor hosszabb időre nem is nagyon mehetek el. *Nem igazán hadar, ráérősen, kicsit fáradtan beszél.* - Hm... Nem, elég régóta nem voltam itt, szóval nem hallottam róla. Miért fontos, valami elintézetlen ügyed van vele? Egyébként én már voltam itt a tavalyi évben is, csak családi okok miatt el kellett mennem. *Családi okok, igen... ez egy kis ferdítés, de ez volt a hivatalos megfogalmazása annak, hogy "nem tudok egy helyben ülni a fenekemen, szóval sziasztok, majd lehet hogy még benézek".* - Köszi szépen, elég drága volt. ~ És még ha látnád akcióban... ~

*Végülis helyet is kap, és a másik leányzó neve is kiderül, úgyhogy minden tökéletesnek tűnik. Kortyolgatja tehát a limonádét és figyel a másik félre. Legalább a pihenő idő sem lesz unalmas, aztán majd úgyis megint a nyakába veszi a várost és folytatja a kutatómunkát.* -Hát akkor örvendek Lisa! *Neki még annyira nem megy tisztán a bolgár, lehet hallani, hogy valamelyest amerikai akcentussal töri, de azért nagyjából minden érhető. Annyira sokat ugye nem volt még lehetősége gyakorolni nyelvet, otthon meg végképp nem alkalmazta sosem.* -Huh, gyalog jöttél idáig valahonnan? *Kérdez rá, hiszen ha a másik idáig gyalogolt, akkor biztos már jó ideje tette ezt, aztán bólint, hiszen látszik is, hogy rendesen megkapta a nap.* -Igen, keresek valakit. Nem hallottál még a fekete piacon, vagy valahol a városban egy valakiről, akinek a neve Mr. Krasz...-szal kezdődik? *A leányzó újnak tűnik, azt nem tudhatja, hogy régi amúgy, de attól még hátha hallott a keresett illetőről valamit. A kérdésre bólint újra, lassan kezd egészen normálisan lehűlni hála a mágikus légkondinak, meg persze a limonádénak.* -Amerikából, az államokból, és igen. Pár hete érkeztem, úgyhogy majd szeptembertől belecsapunk a lecsóba! És te? *Befelé jövet jó eséllyel, mivel kilátszik megleshette a lány hátán a tetkót is, úgyhogy nem tudja megállni, hogy ne tegye szóvá.* -Nagyon szép és extravagáns a hátad!

Vendég

*Lelkesen bambul maga elé, rágcsálja a szívószálat, tényleg csak hűsölni és pihenni tért be ide. Nem is figyeli az érkezőket, az ismerőse, akit vár, egyrészt úgyis jóval később jön, másrészt csak felismeri és megtalálja magától is. Így eléggé meglepődik, mikor egy idegen hangot hall meg, de mikor körbepillant, észreveszi, hogy valóban nem nagyon van máshol hely.* - Persze, ülj le nyugodtan. Alyssa vagyok, Lisa, ha úgy jobban tetszik. *Akcentus nélkül, tökéletes bolgársággal szólal meg, és eljátszik a gondolattal, hogy rákérdez a lány anyanyelvére, hogy átválthasson arra, de végül letesz róla.* - Én egész idáig kint gyalogoltam, jólesik most a hűvös, de látom te se néhány percet voltál kint. *Elfogadja a kezet, mikor felé nyújtják, de a vezetéknevét ő lehagyja. Igazából úgysem lényeges, az egyik leggyakoribb angol név, ez alapján még csak a rokonaira vagy ilyesmire sem lehet következtetni.* - Honnan jöttél? Az iskolában tanulsz majd?

*A fél délelőttöt azzal töltötte, hogy Nellondban mászkált és próbált valami érdemi infot kideríteni, erről a Mr. Krasz-ról. Egy pántos szandi van rajta, a szokásos rövid farmernadrág, felül pedig egy világoskék virágmintás topp. Szőke haja most lófarokba van fogva, hogy ne legyen annyira melege, de így is látszik, hogy amúgy világos bőre kissé le is égett a sok napon való mászkálástól. Mára úgy döntött kis szünetet tart, hátha a többiek is jutnak majd valamire, úgyhogy betér a Jeniliába, hogy igyon valamit. Elég sokan vannak most, ebéd idő is van, no meg meleg, úgyhogy végül Alyssa asztalánál talál szabad puffot. Felnyalábolja a jégkockákkal telített limonádét a pultról, miután megkapta, majd a leányzó felé veszi az irányt. Eléggé le van strapálva, és még nem is látta az iskolában, bár mivel nem rég érkezett, ez nem meglepő, de a kora alapján lehet, hogy diák.* -Szia, szabad ez a hely? Annyira tömve van minden, hogy ihaj! De érthető, hogy a melegben nem mindenki akar kint lenni. *Ha kap lehetőséget leülni, akkor levetődik, és elterül, iszogatva a lét, és közben pihenve a fáradalmakat.* -Christianna vagyok egyébként, Christianna Faraday! *Nyújt kezet a kortyolgatás után, de most az ivászat fontosabb volt, már szomjan volt halva.*

Vendég

*Szinte vonszolja magát az utcán, pontosabban minden egyes lépést erőltetnie kell, de van már elég gyakorlata, hogy ez ne látszódjon igazán. Egy ujjatlan, szinte trikó van rajta, ami nem takarja a vállát, így kilátszanak a festett angyalszárnyak. Mikor beér a Jeniliába, szinte lerogyik az egyik puffra, letéve maga mellé a kopott, de megbízható hátizsákot, rajta különféle kitűzőkkel, vicces szövegekkel, vagy épp idegen országok nevezetességivel. Eléggé le van strapálva, az utóbbi néhány napot szinte szünet nélkül töltötte felváltva repüléssel és gyaloglással, így jó, hogy végre megérkezett a célponthoz. Már csak várnia kell, egy ismerőssel találkozik körülbelül egy óra múlva, aki hoz neki ruhát, hiszen utazása során nem sokat váltogatta. Térdig érő farmert visel, nyitott, de sétáláshoz egészen megfelelő cipővel. Egy hideg italt kér, és békésen kortyolgatja, relaxál. Nem várja, hogy bárki is felismerje, hiszen elég régen volt már itt, és akkor sem volt sok közeli ismerőse.*

*Sikerült a leggusztustalanabb asztalt megtalálnia az egész klubban, és reméli, hogy az asztalra is CSAK sört öntöttek. Undorodva rázkódik össze, mikor érzi, hogy csupasz karja az asztal lapjához ragad. Karba font kézzel hátradől hát, így beszélget tovább. Nincs kedve elvégezni a személyzet munkáját egy újabb varázslattal. Sam szemébe könnyek gyűlnek, mikor Nati a vakációjáról faggatja, de a lány ezt inkább nem teszi szóvá, annak ellenére, hogy nagyon kíváncsi rá, mi lehet a baj. Mivel saját magából indul ki, ezért inkább megvárja, amíg Samantha magától mondja el a gondjait. Legszívesebben rákérdezne, mit látott a lány a világból, de a könnyek óvatosságra intik, így inkább csendben marad. Viszont aztán visszakapja a kínos kérdést, amire igyekszik tőle telhetően igazat válaszolni.* Unalmas. *Foglalja össze egy szóban.* Tudod, hogy van ez, egy-két hétig még élvezed, hogy ismét otthon lehetsz, de utána kezd unalmassá válni. És ha nincs egy jó barát, aki meglátogatna, a mocsárban ragadsz egész nyárra. *Az utolsó félmondatnál már elhalkul a hangja, és - természetesen - Exan jut eszébe, aki konkrétan semmibe vette a meghívását. Hirtelen, maga sem tudja miért, könnyek szöknek a szemébe, és villámsebesen felpattan.* Bocsi, nekem most mennem kell. *Mondja a sírástól fuldokolva, majd felkapja a kabátját, és kiviharzik a pincehelyiségből. Meg sem áll az Óriás skorpió hálóig, ahol arcát a párnájába fúrva igyekszik tompítani a zokogását, majd egy idő után elalszik.*

*Sam nem tudja megmagyarázni miért, de egyre felszabadultabb kezd lenni. Lehet ez a társaság, a jó zene vagy a gondatlanság következménye. Örül, hogy összefutott a lánnyal, így nem kellett egyedül töltenie az estét. Láthatóan Nati hallotta minden szavát, még azt is amit még magának motyogott a nem létező bajsza alatt. Nagyot nevet ezen a kifejezésen, hiszen ekkor mindig eszébe jut drága nagyikája, aki ezt mindig mondogatta. Ismét elkalandoztak a gondolatai, s már azon kapja magát, hogy a lánnyal szemben ül egy csendesebb zugban. A leányzónak le kell szoknia, hogy hangot ad belső hangjának és ezzel felkelti a társaság kíváncsiságát. Sam figyelmesen hallgatja a lány beszámolóját és megmosolyogtatja, hogy milyen átéléssel beszél, majd egy pár pillanatra megakad a lány kérdése után. Mindenre számított, csak ez az egyetlen téma hagyja hidegen a legtöbbjüket, Nati-t pedig épp ez érdekli. Lassan, összeszedve magát válaszol és megpróbálja elrejteni könnyeit.*
-Egy kis időt tartózkodtam a nagyimnál *mondja mosolyogva, és szeretetteljesen gondol arra az egy személyre, aki még a családjához tartozik. Nem tudja mit következtet ki a lány Samie titokzatos tekintetéből és folytatja.*
-Később pedig utazgattam, egy kicsit világot láttam. *Hazudni nem fog neki, de a részleteket sem kívánja elárulni.*
-És milyen volt otthon? *kérdi kíváncsian és nagyon várja a lány válaszát, hiszen neki manapság mást jelent az otthon.*

*Már érzi, hogy rossz ötlet volt idejönnie. A tömeg és a zaj pont olyan, mint gondolta, sőt még olyanabb. Egyszóval túl sokan vannak, túl nagy a zaj, nincs kedve táncolni, nem is lenne kivel, és még ismerőst sem lát.* ~Abszolút sminkpocsékolás volt az este. Az egész dologban csak a mojito érte meg.~ *Gondolja, és belekortyol az italába. Ekkor veszi észre Samet, és talán az estéje mégis megmenekül. Ha mást nem is, legalább beszélgetnek egy jót. Sam egészen halkan beszél, szóval Natinak közelebb kell hajolnia hozzá.* Nem ülünk le? *Kérdezi.* Egy asztalnál nyugisabban beszélgethetnénk. *Magyarázkodik, majd egy éppen felszabadult asztalhoz siet. Undorodva törli le a székét egy papír zsebkendővel. Szemlátomást valaki valami ragadósat öntött rá, a szagából ítélve sört, nem is keveset. Mikor megunja a sikálást, előkapja a pálcáját, meglengeti, és így szól* Suvickus *A szék rögtön ragyogni kezd a tisztaságtól, és a leányzó helyet foglalhat. Miután a félig teli poharát is biztonságba helyezte, válaszol Sam kérdésére.* Én is csak a napokban jöttem vissza. Előtte az unokatesómnál, Borisnál, és Mei-nél voltam, meg persze otthon is. Úgy volt, hogy maradok még, de aztán közbejött valami. *Az utolsó mondatnál lesüti a szemét, és a poharában levő szívószálat kezdi el babrálni. Szemlátomást nem szívesen beszél az okokról.* És te eddig otthon voltál? *Kérdez vissza, és egyúttal a szót is eltereli magáról.*

*Valószínűleg Samanthának szüksége volt a világjárásra, mert szokatlan jókedv uralkodott el rajta. Lincoln, amit ígért találkozó elmaradt és az incidens után nem is hallott felőle, bár szeretné már látni. Gondolatai kuszák, magában megjegyez dolgokat, amik számára fontosak lehetnek. Mint például az emberek arcát, ami nem hátrány. Nem akar senki útjában lenni és reméli, hogy az este folyamán elkerülik a részeges köpcös alakok. Gondolataiból egy hang ébreszti fel, halványan emlékszik is a lányra. Natalia az, akivel már volt alkalma találkozni. Örül, hogy emlékszik rá és lelkesen köszön is a lánynak.*
-Oh, szia. *köszönti kedvesen, majd halkan szinte magában motyogva folytatja.*
-Köszönöm jól vagyok, ma jöttem vissza Bulgáriába. *meséli, de nem megy bele a részletekbe. Persze, ha a lány érdeklődik utána válaszolni fog, de nem akarja untatni a lányt, ezért eltereli a témát.*
-Veled mizujs? *kérdi vidáman.*
-Már rég láttalak.. *teszi hozzá halkabban és kíváncsi nagy szemekkel néz a lányra. Örül neki, hogy ilyen kedves lány a társasága és reméli nyugodt marad az éjszaka.*

*Ugyan a délutáni úszás segített valamicskét, a fejében veszettül cikázó gondolatokat továbbra sem tudja féken tartani. Egyre csak azt kiabálják "Mi van Exannal? Hova lett Exan?" Ezért hát az orosz-angol lány úgy dönt, este is kimozdult. A Jenilia mellett dönt, hátha a zaj és a tömeg segít eloszlatni a viharfelhőket a feje felől. A készülődésnél egy kicsit punkosabbra veszi a figurát, egy kis sminket is feltesz, a haját szabadon hagyja, így az egészen a derekáig hullámzik, jobboldalt ezüstösen fénylik benne az anyjától örökölt ősz tincs.* ~Ha Mei most látna, biztosan szörnyülködne.~ *Jut eszébe a szobatársa, aki inkább az aranyos ruhákat kedveli. Általában Nati sem szereti a feltűnést, de ezek a ruhák már egy ideje ott porosodtak a szekrényében, muszáj volt hát felvennie őket. A teleporton át jut a teázóba, majd az alagsor felé veszi az irányt. Merészem egy mojitót rendel magának, rummal, ahogy kell, majd elkezd ismerősök után kutatni. Nemsokára meg is lát egy magas, barna hajú lányt a pultnak támaszkodva, akivel egyszer már találkozott. Odamegy hát hozzá, és sugárzó mosollyal megszólítja.* Szia Samantha. Először meg sem ismertelek ezzel az egyenes hajjal. Mi újság? *kérdezi, de közben a gondolatai teljesen máshol járnak.* ~Bakker, tudtam, hogy elfelejtettem fülbevalót felvenni!~

*Samantha ma este tért vissza a kiruccánásából, ezért nem töltött sok időt a kúriában. Csak annyi volt, hogy becuccolt a szobájába és rendbe szedte magát. Sam miután végzett, eldönti, hogy megy és bulizik egyet, hátha összefut valaki ismerőssel, ha nem, akkor teázik egyet, de mostanság már nem tiltakozik annyit az alkohol ellen. Szolídan, de mégis csinosan öltözik fel, ki tudja kivel hozza össze a sors. Felvesz egy fekete csőnadrágot és egy piros passzos felsőt. Lábain kedvenc fekete platformos cipője virít, haját pedig a megszokástól eltérően egyenesen hordja. Mivel jócskán elmúlt már a takarodó ideje a társalgón keresztül jut el a Jeniliába. Nem nagy a nyüzsgés, hiszen hétköznap van. Az időre tekintettel kezébe veszi kedvenc bőrkabátját, amit majd felvesz, ha hűvösebb lesz. Belépve a Jeniliába szétnéz, felméri a terepet és kémleli az emberek arcát. Odamegy a pulthoz és rendel magának egy alkoholmentes koktélt. Hátát megtámasztva, jókedvűen iszogatja az italát és gondolataiba mélyed.*

*Néhány perc után, még mindig véres arccal feltápászkodik a bejárat elől és úgy dönt bemegy a clubba. Nem tervezett bulizást, de legalább egy kicsit rendbe teszi magát. Nincs kedve késő este véres arccal az utcákat róni.Az ajtón belépve egyenesen a mosdó felé veszi az irányt, megmossa arcát. Kifelé menet egy srác az asztalához inti. Egész nap nem váltott senkivel néhány barátságos szót. Mindenkivel hivatalosan kellett viselkednie. Csak semmi személyeskedés. Most viszont talán akad társasága, mielőtt visszatérne sivár, apró, üres lakásába. Leül mellé és szintén bemutatkozik. Megtetszik neki a fiú pizzája és magának is rendel egy szalámisat.* - Gyakran jársz ide? Elég sokszínű a társaság. *próbálja szóra bírni Evandrust rövid, de kínos hallgatás után. Megint az emberek iránti határtalan kíváncsisága hajtja. Minél több embert, és minél többfélét megismerni. Ez szórakoztatja, és mindezt képes határtalan naivsággal véghezvinni. Nem nagyon tanult eddigi hibáiból. Nedves inge kényelmetlenül testére tapad. Lassan megérkezik a pizza és elkezdi enni, késsel, villával, úriembermódra.

//Fagy//*

Vendég

*A lakótársai egy kisebb házibulit rendeztek, és balhézni nincs kedve, aludni sem tud már, ezért a Társalgó tükrén keresztül a Jeliniába érkezik. A pulthoz lépve kér egy forró teát és egy Tenger gyümölcsei pizzát, majd leül az egyik asztalhoz és várja a rendelés érkezését. Int egy idegen srácnak, aki eléggé elázott, hogy üljön le. Ha a srác csatlakozik, bemutatkozik, majd rágyújt egy cigire. Mikor megjön a pizzája, jó ízűen kezdi el a polipot majszolni róla majd kortyol egyet a Teából. Egy pár perc elteltével elnyomja az addig már elszívott cigit, és jóllakottan üldögél az asztalnál, a pizzát emésztve.

*Magas férfi lépdel az utcán. A zuhogó eső ellenére nem sieti el a dolgát. Szemein látszik, hogy fáradt, sötétszőke haja nedvesen tapad a homlokára. Az égen óriási csata zajlik, villám és mennydörgés, a köztük eltelő idő csupán pár másodperc. A szórakozónegyed utcáin végigzúduló eső már bőven befolyik Mikhael cipőjébe. Fájó lábának nem esik jól a langyos esővíz, de élvezi ahogy az erős szél az arcába csapja a vízcseppeket. A mai nappal sem járt sikerrel. Az auror központból még nem kapott választ a jelentkezésére, és máshol sem kapott munkát. Pedig már lassan bármit elvállalna. Az eget kémleli, újabb villámot vár, későn veszi észre, hogy egy oszloppal szemben halad. Éppen az ütközés pillanatában kapja oda a fejét. Mint egy rajzfilmben, nevetséges helyzet. Viszont a fájdalma valós. Az orra elkezd vérezni. Nem nagyon látja, csak a torkában érzi a vér ízét. Nem messze, a Jenilia kivilágított bejáratánál foglal helyet. A zuhogó eső hamar szétmossa arcán a vért. Előrehajtott fejjel várja, hogy valami változzon. Alábbhagyjon a vérzés vagy megszűnjenek a szeme előtt táncoló csillagok.*

*Nem kell ahhoz sok időnek eltelnie, hogy Mikh, ki ne menjen a levegőre Sam után. A lány bocsánatot kér tőle.*
-Ne haragudj, csak kissé tömeg iszonyom lett attól a pasastól. *mondja nevetve, majd kissé elkomolyodik hallva, hogy a fiú megkérte, hogy meséljen arról az egyetlen dologról, ami korábban szent volt: a családjáról. Látva, hogy a fiú nem tántorít nekiáll sablonosan a mesének:*
-A családommal még 1,5 hónapja Floridában éltünk a tengerparton, de a Sors közbeszólt és elvesztettem őket. Volt egy 2 évvel idősebb nővérem is. A tragédia után jöttem ide és befogadott az iskola. *meséli szomorúan, de már emlékei megszépültek.*
-Legközelebb te mesélsz nekem *jegyzi meg és ő is az órájára néz. Bizony elszaladt az idő, miközben jól érezték magukat.*
-Jóéjszakát neked is. Szia Mikh. *Elbúcsúznak egymásról, s Sam visszamegy a Jeniliába, ahonnan észrevétlenül visszakerülhet a szobájába.*

*A fiú tényleg mindent megtett, hogy ne kelljen kellemetlenül érezni magukat, de szereti elkerülni a konfliktusokat, így mikor a lány elmegy nem marad ott a behemóttal táncikálni, inkább utána ered. Már csak kint, a frissítő esti levegőn éri utol.* - hát ez az alak... nem is tudom megfogalmazni milyen volt. * Agyában a gusztustalan szó érlelődik, de ezt nem fogja kimondani. Most viszont végre csönd van. A hangos zene után egy kicsit csöng a füle. Még beszélgetne sokáig. Rengeteg kérdése van, de nem akarja mindet rázúdítani a lányra.* - Honnan jöttél. mesélj a családodról! * Nem véletlen a család iránti érdelődése. kíváncsi, hogy másoknak milyen, hiszen állítólag ez a legszorosabb kötelék. De nem tudja megfejteni az alapjait. Ha tényleg ez a legalapvetőbb, hogyhogy pont ezt felejtette el? Figyelmesen végighallgatja Samet, ha kell nógatja is kicsit, hogy a lányka minnél többet meséljen. Amikor Sam befejezi és egy pillanatnyi szünet áll be a csevegésben órájára néz és kikerekedett szemmel figyeli a számlapot. Kicsit korábban tervezett hazamenni. Már előre fél "leendő sógornőjétől", aki a fogadós. Sietősen elbúcsúzik Samanthától és hazaindul.* - Remélem még találkozunk. Jó éjszakát! * hagyja magára a lányt.*

*Samantha kapott egy nehéz kérdést, amit még talán egy ember tett fel... bár ez halovány emlék. Elgondolkozik rajta, s elkezd motyogni.*
-Huhh, ez egy nagyon jó kérdés. Valójában nem terveztem nagy dolgokat. Csak azt, hogy rendesen, jó eredményekkel elvégezzem az iskolát és hogy otthonra leljek... ~Uppsz, ezt nem kellett volna kikotyognom. Hülye, pletykás liba. Mit fog most rólam gondolni?!~ *Sam-nek meggyűlt a baja a csacsogással, most előfordulhat, hogy ismét baja származhat belőle. Ebben ugyan kételkedik, mert Mikh egy jámbor lélek, aki ugyancsak Sam-hez hasonlóan nem találja helyét a világban... Ezt megvitatták és a leányzó örült annak, hogy akad még olyan, aki érdeklődik utána. Becsatlakoznak a tömeghez táncolni, de nem jut elég hely egy embernek, ezért Sam-nek ki kellett mennie a tömegből, pedig kezdte magát jól érezni és elengedni magát, erre tessék! Bocsánatkérő pillantásokkal néz Mikh-re és kissé rosszul érzi magát. Kimegy a hideg, de friss levegőre és nagyokat lélegez. Otthagyta szegény fiút, mert nem akarta elcibálni a táncparkettről. Látta rajta, hogy igazán élvezi a zenét.*

*Mikhael egyre kíváncsibb rá, hogy mi van a visszafogott lánykában. Gyorsan megkedvel embereket, de nem mindenkit. Viszont Samantha gyorsan megkedveltette magát. A fiú kissé naiv elképzeléseiben az él, hogy egyszer majd jó barátok lesznek. De ettől még bánja egy kicsit, hogy ilyen gyorsan kiadta magát. Vissza is kérdez.* - és neked milyen terveid vannak a jövőre nézve? *kicsit hosszú és kacifántos mondat, nem illik a környezetbe, de ez jutott eszébe. Ha megkapja a választ Sammel együtt beugrál a tömegbe. Egy behemót pasi állandóan nekik ütközik izzadt hátával. Nem igazán tudnak ellene semmit tenni. A bárány lelkületű fiú próbálja valamennyire megvédeni az ütközésektől új barátját, de nem nagyon sikerül. Arrébb menni pedig nem tudnak, mivel a tömeg szinte már fojtogatóvá vált körülöttük. Úgy látszik ez mindenki kedvenc száma.*

-Rendben van, elhiszem, de te sem mondhatod magad valami öregnek. *ezt meg kellett jegyeznie, ha már a korukat tárgyalták ki. Samantha figyelmesen hallgatja a fiú mondókáját, feltűnik azonban, hogy egyre többet árul el magából. Igen, ez szemmel látható tény viszont kevés olyan ember van, akit Samantha élete és személyisége érdekel. Ezt azonban a lány nem tudja befolyásolni, aki megakarja ismerni az talál rá alkalmat, csak reméli, hogy nem enged magához olyan embert közel, aki később hátba szúrhatja. Ezt azonban csak egy módon kerülhet el: óvatos lesz. Sam fejében csak úgy cikáznak a gondolatok, de most elterelik ezeket a dübörgő zenék.*
-Nos, sok sikert kívánok neked. *mondja kedvesen, majd körbenéz a táncoló tömegen. Örül neki, hogy Floridában járt táncolni, így nem mondhatják rá, hogy botlábú. Mikh felébreszti a mélázásából, s úgy tűnik, hogy benne van a bugi a lábában, mert megkérdezi, hogy nem ugrálnának-e.*
-Persze, örömmel végigugrálok egy kört *vigyorog szélesen, majd előveszi a pálcáját és lábaira varázsolja a kényelmes topánkáját. Elindulnak a tömegbe és Sam elengedi magát. Itt az ideje, hogy kiadja magából a feszültséget.*

- Nem úgy gondoltam ám a kislányt. Csak fiatal vagy még, erre céloztam. *mentegetőzik a szőke hajú fiú, bár nem túl hevesen. Folytatják a csevegést, miközben a fiú kiissza poharát és a pultra helyezi. A munka kérdés, mint mindig most is szíven üti.* - Nem, még mindig nincs munkám. A napokban készülök ellátogatni az auror központba. De ha ott nem adnak munkát, ami az előéletemmel ~vagy épp annak hiányával~ nem lenne meglepő, akkor körbejárom a várost. Lassan már minden meló megteszi, csak csináljak valamit. Nem is a pénz miatt kéne, hanem mert megöl az unalom. *Magához képest rengeteget beszél, és most mindent kiadott ennek a lánykának, akiről jóformán azt sem tudja kicsoda. Bár ezekkel a barna őzikeszemekkel nem lehet annyira gonosz, hogy ellene használja az információkat. Ismét a táncoló tömegre néz és ekkor megszólal egy nagyon ismerős, bár kicsit gázos szám, amitől elkapja a táncolhatnék. Nem annyira dallamos, inkább csak ugrálni lehet rá, de annál jobb, úgysem nagy tánctehetség.* - ugrálunk egy kört? *néz kérdőn Samre és közben a tömegre mutat. Ha a lány vele megy bevezeti majdnem középre és zúznak.*

-Nekem aztán nincs ebben semmi veszély. *mondja büszkén, arra a kalandra gondolva, amikor a sétányon megakarta egy csapat csöves támadni őket. Akkor ismerkedtek volna meg a fiúval, de azóta nem találkoztak.*
-Azonban egy kislánynak veszélyes ilyenkor az otthonától távol tartózkodnia, ebben igazad van. *ad igazat a fiúnak, de hallva a kislány szót, tesz egy megjegyzést.*
-Amúgy engem tényleg kislánynak nézel? *kérdezi felhúzott szemöldökkel és kétkedve néz rá. Ez amolyan költői kérdés volt. Sam nem is vár rá választ.*
-Igen, mint láthatod én is egyedül vagyok. Élvezem a szabadságot, de így már sokkal jobb, hogy van itt ismerős arc is. *rámosolyog Mikh-re.*
-Egyébként velem nincsen semmi különös. Mostanában igen sokat járok el csavarogni, vásárolgatni. *nem megy bele jobban, mert tudja, hogy a fiút ez nem érdekli, így inkább visszakérdez.*
-Na és veled mi a helyzet? Sikerült már munkát találnod?*

//Fagy//

*Mikh ritmusra rázogatja a lábát. A táncoló, hullámzó tömeget nézi. Épp megszólítaná a mellette ülő középkorú férfit, amikor a másik oldalról érkezik egy ismerős női hang. Odafordulva veszi észre, hogy a dögös, vörös ruhás csaj nem más, mint Samantha, a hőstársa. Pár napja közösen űztek el egy csapat banditát.* -Helló *köszön vissza széles vigyorral az arcán.* - Csak így egyedül. Nem volt kit elhívni.* csúszik ki a száján. Kis hazugság, nem árt senkinek. Igazából nem is próbált senkit elhívni. pedig újdonsült raszta haverja, sőt ha tud, Ivy is szívesen jött volna vele.* - És te? te is egyedül? nem veszélyes ez egy kislánynak? Bár amilyen kábítóátkot bemutattál...*viccelődik kicsit.* - És, mi a helyzet? *hangzik el még az elmaradhatatlan kérdés.*

*Sammy együtt énekel a zenével. Minden számot ismeri, mivel az édesanyja a zeneiparban dolgozott hobbi szinten. Már megitta a koktélját és újat kér, de most alkoholosat. Ma este nem akar semmivel sem törődni, csak el akarja engedni magát és élvezni a szabadságot. Kezdi élvezni a zenét, már lassan elindul táncolni, de nem akar egymaga menni. Így egyenlőre be kell érnie a helyben maradással. Ül a helyén és ritmusra dobol a lábaival, amikor egy ismerős alakot pillant meg. Láthatóan ő nem ismeri fel, pedig mellé ült le. Sammy barátságosan megszólítja a srácot.*
-Szép estét, Mikhael. Bulizgatunk, bulizgatunk? *ráemeli nagy barna szemeit, és egy barátságos mosolyt is küld felé. Sam-nek szimpatikus ez a fiú, de nem az esete, hozzá túl komoly... ~Barátnak viszont tökéletes.~ *gondolja.
-Hogy hogy egyedül jöttél? *kérdi kedvesen, majd tekintetét a táncparketten lévő emberekre emeli. Már nem bánta meg, hogy eljött és a félelme is csillapodott az ismerős arc láttán.*

*Mikhael megint a Jeniliába tévedt. A teázó részben alig lézengtek páran, de lentről hangos zene szűrődik fel. A fiú rögtön átveszi a ritmust és valami belső erő húzza lefelé a lépcsőn. Sztepplépésekkel ugrál le és első útja a bárpulthoz vezeti. Leül egy középkorú férfi és egy dögös, vörös ruhás lány közé. Nem azért, mert annyira tetszik neki a lány. Igazából meg sem közelíti Ivy-t, hanem mert csak itt volt hely. Rendel egy pohár száraz fehérbort. Csak a legjobbat, amíg még pénze van. A zene ritmusára bólogat és a pultnak hátat fordítva, könyökével lazán hátratámaszkodva figyeli a tömeget. Kezdi kicsit hülyén érezni magát, hogy egyedül indult el. Legalább Calebet magával hívhatta volna, akkor lenne társasága addig, amíg az első helyes kiscsaj be nem lép a terembe. De már mindegy. ha itt van akkor kiélvezi a helyzetet. Viszont előbb figyel, hátha ismerőst lát a tömegben.*

*Samantha egész nap szórakozott volt, afelől eltekintve, hogy újabb rémálmok gyötrik. Ébredés után mindig valami különös érzés keríti hatalmába, amit nem tud hova tenni. Gondolkodóba esik ilyenkor, de nem jut egyről a kettőre. Szerencséjére zuhanyzás közben mindig kitisztulnak a gondolatai, így újult erővel, boldogan vág neki az estének. Ma egy testhez simuló vörös egyberuhát vesz fel, egy csinos fekete bőrdzsekivel és egy fekete magassarkúval. Haja az megszokottól eltérően egyenesen borul a hátára. Bulizni indul, de nem tudni még, hogy alakul az este. Szórakozni akar és úgy is lesz. De természetesen szolidan és természetesen indul el és cselekszik. Betér a Jeniliába, lemegy a lépcsőkön az alagsorba, s odamegy a pulthoz. Rendel egy koktélt s szemléli, azokat akik szórakozni vágynak. Nincs tele a helység, de azért van tömeg. Sam dögösnek érzi magát, de nem beképzelt. Sokan meg is bámulják, de nem vesz róla tudomást, úgy van vele, hogy aki akar tőle valamit az odamegy hozzá.*