Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Szerencsére a pasas nem jön utánuk, így zavartalanul táncolhatnak, amit Claire nagyon élvez. Jó, persze, tegnapelőtt is táncolt Linckel, de az egy kicsit más volt. Most úgy mozoghat, ahogy akar, nem kell senkihez sem igazodnia, és ez szabadságvágyó lelkének igen jól esik. Viszont olyan gyorsan ropja, hogy néhány szám után kifárad, és le kell ülnie. Öregedésről persze szó sem lehet, hiszen csak a tizenkilencedik születésnapját fogja ünnepelni augusztus végén, de persze nem is gondolta komolyan azt a megjegyzését. Miután Sam is kifújta magát, a vele szemben ülő vöröskére zúdítja a biztosan régóta visszatartott kérdésáradatát, és rögtön a családjával kezdi.* Nem voltak a társulat tagjai, nem is ismerem őket. Sosem találkoztunk, egy mugli asszony talált rám, és nevelt egy darabig. *Könnyedén ejti ki ezeket a szavakat, nem fáj neki a szülei hiánya. Mindig is a társulatot tekintette a családjának, és ők bizony hiányoznak neki. De elhessegeti a borús gondolatait, és inkább Samantha újabb kérdésére válaszol.* Hát, most gyógynövényeket árulok a piacon, de eléggé kényelmetlen egész nap ott kuporogni. És hidd el, kibérelném, ha lenen elég pénzem. De jelenleg ez minden, amim van. *Mondja, és a zsebébe markol, majd az asztalra borítja, amit talált.Hát, ami azt illeti, tényleg nem sok, de a hét végéig kihúzza belőle, és ez a lényeg. Ekkor eszébe jut Mauta, meg hogy mennyi lehet az idő, és feláll.*Azt hiszem, ideje mennem. Mauta biztos nem örül, hogy még nem ápoltam le a szárnyát. Jó volt veled beszélgetni. *Mondja, és fejébe csapja a barna kalapját, ami eddig az asztalon hevert.* Szervusz, jó éjszakát. *Köszön el a lánytól, majd felsiet a lépcsőn, és a külső negyedben álló lakókocsija felé veszi az irányt.*

*Szerencsére Claire benne van a bulizásban. Hosszú hónapok óta ez az első alkalom, amikor Samantha ki mer nyílni és elengedheti magát, nem törődve a következményekkel. Sam-et nagyon is meglepte a részeg fickó, ezért ki is ment a fejéből az a sok kérdés, amit a lánytól még meg szeretett volna kérdezni. Kifújta magát, majd kért egy limonádét hűsítő gyanánt és már zúdította is a lányra a kérdéseket.*-A családodat nem említetted meg, ők is tagjai voltak a cirkusznak? *Sammy ártatlanul kérdezi, remélve hogy nem érintett ezzel érzékeny témát.*-Említetted, hogy boltot szeretnél nyitni. Milyenre gondoltál? Láttam egy kiadó helységet itt Nellondban a sétányon, azt ki is vehetnéd és már ez egy biztos előre haladás lenne. *mondja bátorítóan, s látja hogy tetszik a lánynak az ötlet, mivel felcsillant a szeme. Miközben várja, hogy a lány beszéljen, lassan kortyolja az italát és azon gondolkodik hogy jusson vissza az iskolába észrevétlenül.*

*A szóáradat után, amit a lányra zúdít, azt várná, hogy egy csomó kérdést kap vissza, de Samet nyilván megzavarja a semmiből - a kinézete alapján valószínűleg a földből - felbukkant széptevő. A férfiú nem adja fel, és miután a barna lánytól kosarat kapott, Claire-hez fordul. És te, vöröske, nem táncolsz velem? Kérdezi, a hangja kellemetlenül behízelgő. Közelebb araszol az illuzionista lányhoz, és a kezét megkísérli annak kockás mellénybe bújtatott derekára tenni. Claire megérzi a lehelletén az olcsó vodka bűzét, és egy undorodó fintorral kísért határozott mozdulattal az arcába önti a poharában maradt, láthatatlanná varázsolt bort.* Előbb táncolsz te keringőt a két thesztrálommal, mint velem bármi mást. *Intézi el egy megsemmisítő megjegyzéssel, majd a meglepetten hápogó pasast félretolva a táncparkett felé indul. A válal felett hátranéz, először a bárpult felé, majd miután Lincet sehol sem találja, Samre mosolyog.* Szerintem is eljött az idő. Csak ez az alak ne kövessen. *Jegyzi meg, majd ő is táncolni kezd. Az Indiában eltöltött évnek köszönhetően egy néhány ottani elem is keveredik a mozgásába. Néhány végigtáncolt szám után lihegve rogy le az asztalhoz.* Huhh, nekem egyenlőre ennyi elég volt. Régebben pedig jobban bírtam. Úgy látszik, öregszem, vagy mi a fene...

*Samantha nagyon jól érzi magát, így meg pláne, hogy kettesben tudnak beszélgetni Claire-rel. Kellett már neki a lányos társaság, akivel sokat tudnak csacsogni, a ruháktól kezdve a pasikig. Még az igazat megmondva nem talált még Sammy olyan személyt, akivel nagyon egy hullámhosszon lennének, bár ezt a zárkózottsága is okozhatja. Figyelmesen,bólogatva hallgatja végig a leányzó mondókáját, majd kérdések után kutat. Azonban megzavarja őket egy köpcös alak, aki Sam-et szemelte ki magának, hogy táncba vigye. Sam finoman visszautasítja, most ugyanis semmi kedve nincs ahhoz, hogy vadidegen emberekkel táncoljon.*
-Ne haragudjon, de nincs kedvem most ehhez. Keressen magának más partnert. * Hirtelen meggondolja magát és táncra hívja Claire-t.*
-Ideje bulizni egy jót. Van kedved táncolni picit? Utána még dumcsizunk *mondja lelkesen és rákacsint a lányrá remélve, hogy nem utasítja vissza. Ugyanis látta már korábban a lányon, hogy benne van a bugi a lábában. Felcsendül Sammy egyik kedvenc dala http://m.youtube.com/watch?gl=HU&hl=hu&client=mv-nokia&v=HpyZEzrDf4c , s énekelgetve elkezdett táncolni.*
~Erre volt már igazán szükségem~

*Még csak fél pohár bort ivott meg, de egészen jól érzi magát. Még jobb lenne, ha táncolhatna is, de a büszkeségi nem engedi, hogy ismét felkérje Lincolnt - ma este nem. Nem mer újabb italt rendelni, mert nem akar semmilyen gázos szituációba keveredni, és főleg nem akar sokat inni egy olyan fiú társaságában, mint Lincoln, aki véleménye szerint nem is néz ki olyan rosszul. Ki kell még hevernie Normant - legalább is ezt mondogatja magának, de az agya egyik félreeső sarkában ott lapul a kétség: lehet, hogy pont egy alkalmi kaland segítene neki elfelejteni a fiút? Amíg ezen töpreng, Sam a családjáról kezd mesélni, majd visszakérdez. Claire különösebb cenzúra nélkül mesél, egyedül a fájdalmas pontot, Normant kerülve el.* Nem, még sosem jártam Floridában, pedig sok helyen megfordultam már. Ugyanis hat éves koromtól kezdve egy cirkuszi társulat tagja voltam, egészen egy hónappal ezelőttig. Bejártuk egész Európát, Afrikát és Ázsiát, de sajnos Amerikába nem jutottunk el. A társulat előtt pedig egy mugli családnál laktam, Angilában. *Ha Sam rákérdez a szüleire, természetesen válaszolni fog. Nem fáj neki, hogy nem ismeri őket, de azért nem szívesen hozza szóba.* Jelenleg az a célom, hogy ne haljak éhen, és közben még barátokat szerezzek, hosszabb távon még nem gondolkoztam. Talán nyitok egy saját boltot, vagy megint a világot kezdem járni, még nem tudom... *Mikor befejezi a mondókáját, egy középkorú, köpcös férfi lép az asztalukhoz. Kisöpri zsíros, szőke haját a szeméből, és Sam felé fordulva megszólal: Kisasszony, szabad egy táncra? Claire gyorsan a szája elé kapja a kezét, hogy elrejtse a vigyorát, majd kíváncsian várja, mit szól a másik lány az udvarlóhoz.*

*Samantha nagyot nevet azon, ahogyan Lincoln viselkedik, úgy látszik, hogy nagy szakértő a keverésben. Azonban tetszik neki az a megjegyzése, hogy ragaszkodni kell a teához. Samantha nem bánja meg, hogy visszautasította a fiút és reméli nem veszi ezt zokon. Sam-nek volt része a rosszból és köszöni szépen nem kér belőle. Mosolyogva nézi Claire-t és Lincoln-t, ahogy csipkelődnek. Úgymond izzik a levegő közöttük. A srác úgy dönt, hogy átveszi az irányítást, így beugrik a pult másik felére. Claire Sam-hez intézi szavait, s kéri meséljen magáról. Sam átgondolja mit is mondhat, majd csendesen beszélni kezd, kihagyva a sötét időszakot.*
- A napsütötte Floridából érkeztem, nem tudom jártál e már arra *mondja csillogó szemekkel. Sam nagyon szeret az otthonáról mesélni, ilyenkor félig meddig hazautazik.*
-Céljaim igazából nincsenek, csak az, hogy tökéletes idéző legyek és hogy megtudjak felelni az elvárásoknak. *folytatja elgondolkozva, majd inkább eltereli a szót és kéri a lányt, hogy meséljen magáról, s kíváncsian várja, hogy a lány miket mond és mennyire részletesen.*

~A mai napom kimondottan jól sikerült, és még nincs vége.~ *Gondolja Claire, miközben a borába kortyol. Ugyan természeténél fogva minden napban képes meglátni a jót, a mai kiemelkedik a többi közül, pusztán azért, mert semmi különösebb baj nem történt vele.* ~Persze, kimondottan jól sikerült, csak ez a pocsék lötty ne volna.~ *gondolja fintorogva, miközben megfogadja, hogy mostantól kezdve nem a legolcsóbbat veszi mindenből - borból legalábbis nem. Közben Lincoln kissé szerepet téveszt, és a pultos helyére áll, koktélt keverni. Miután rájöna tévedésére, utasítgatni kezdi a szerencsétlent, ami meg kell hagyni, teljesen rá vall. Claire nem állja meg, hogy ne tegyen egy megjegyzést.* De nagy szakértő vagy. a diákok titokban koktélokat kevernek odafent a Kúriában? Mert ha igen, akkor még meggondolom ezt a felvételi dolgot. *Nem véletlenül nem jelentkezett, és nem fogja emiatt megmásítani a döntését, de ma ilyen kedvében van. Samantha következetesen ragaszkodika teájához, amit Claire valahol meg is ért, mivel ma este mintha kevésbé bírná az alkoholt, mint egyébként.* Jól is teszed hogy nem iszol. *Fordul a lányhoz.* Ez a bor valami iszonyú. *Mondja, és pálcája egyetlen legyintésével eltünteti azt a pohárból - vagy legalábbis a pohár úgy néz ki, mintha üres lenne. Lincoln szemlátomást a pultnál ragadt, így a vöröske újra Samanthához fordul.* Mesélj valamit magadról. Honna jöttél, mi a célod, ilyesmik...

Vendég

* Gálánsnak kell lenni a mai napon, hát ezt is megélte a fiú. Soha nem voltak barátai, családját sem ismerte, rokonai sem. Sőt idáig azt hitte magáról , hogy antiszociális személyiség, de a ma estét is két hölgy társaságában tölti. Tudhat valamit. Mivel most nem szegény - csupán aktuális állapot- megengedi magának, hogy meghívja Samet. Ha már Claire szóba hozta, hevesen bólogatott, csak ennyi tellett tőle. Megint majdnem a pult másik oldalára mászott, hogy összekeverje a koktélt, de azt már a pincér: Pierre, előbb elkezdte, és furcsán nézett a fiúra, aki majdnem a pohárért nyúlt. Lincoln csak egy szerény mosoly kíséretében figyelte, hogy Pierre milyen mennyiségben, hogyan osztja el a pohárban a hozzávalókat. Ő egészen máshogy csinálná azt a koktélt, és ezt szóvá is teszi.* - Túl sok alkoholt önt bele, így nem érződik a kókusz szirup. * Megfeledkezett magáról, de hamar észbe kapott, és a pincér bizonyára nem örült, hogy csak úgy tanácsokat osztogatnak neki. Pedig Lincoln tényleg jól ért a mixeléshez, borokhoz, meg mindenféle ilyesmihez. Szakmai ártalom. Hallja a zenét, de pillanatnyilag jobban elvonta a figyelmét a rosszul kevert koktél. Így nem is szívesen fizeti ki. Sam-nek viszont nincsen szüksége semmiféle alkoholra, és ezt le is szögezi. Mentalista lévén, valami ilyesmire számított.* - Helyes, ne is hagyd magad bele vnini a rosszba. * Viccelődik és belekavar a szívószállal a koktéljába.* - Ha már teaház akkor értsük szó szerint. ~ majd legközelebb.~

*Samantha nagyon visszafogottan viselkedik, amit társai rögtön észrevesznek. A lány nem szokott alkoholt fogyasztani, volt már dolga részeg emberrel, aki igen közel állt hozzá. Nem szeretne az apjára hasonlítani, kénytelenül eszébe is jut a legutóbbi eset, ami ugyan az utolsó volt, de mindörökké emlékezetes marad.*
-Igen, Samantha a nevem. És igen mindig teázom, nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jó kedvem legyen *mondja a leányzó büszkén és rámosolyog a fiúra.*

*A Jenilia nem a város legolcsóbb helye, és ha továbbra is minden második estéjét itt tölti, akkor nem csak hogy saját boltra nem lesz pénze, de még ennivalóra sem. Claire azonban nem az a típus, aki idegeskedne e miatt, úgyhogy vidáman lépi át a teázó küszöbét, és szokás szerint az alagsor felé veszi az irányt. Mint már mondtam nem akar semmi komolyat Lincolntól, úgyhogy azt mond amit akar, és ezt az este további részére is ki fogja terjeszteni. Sam nagyon visszafogott módon csak teát iszik, de Claire ismét bort rendel, de ma nem vöröset, hanem fehéret, tekintve, hogy az egy hajszálnyival olcsóbb. Ő is Samhez fordul, nem szeretne egyedül alkoholizálni - bár, Linc biztos csatlakozik majd hozzá.* Komolyan csak teázol? Igyál velünk valamit. Nem mondom hogy meghívlak, annyi pénzem ugyanis nincs, de van a társaságunkban egy rendkívül lovagias ifjú mágus. *Lincolnra tekint, majd inkább a borával kezd el foglalatoskodni. Ma is szeretne táncolni, de nem ő fogja felkérni a fiút.*

Vendég

* Furcsa, mintha a levegőhöz beszélne a lány, de ha ez még nem lenne elég meg is simogatja. Linc, először bolondnak nézi a vöröst, és hátrébb lép két lépést, majd azt hiszi, hogy csak a szeme káprázott, később majd szóba hozza úgy is. A szépfiú megszólítás elterelte a figyelmét az előző témáról, zsebreteszi két kezét és jelentőségteljesen a lányra néz. Egyik vékony szemöldökét a magasba emelve enged meg magának egy mosolyt.* - Szóval így vagyok elkönyvelve. * Kuncogott halkan a levegőbe, még soha nem bókoltak neki, talán nem is tudta, hogyan kezelje, mindenesetre tudta, hogy nem komoly, úgyhogy flörtnek sem vehető volt, így nem is gondolta tovább a dolgokat. Viszont a vörösnek igaza volt, nemsokára 10 et üt az óra, úgyhogy nem ártana új helyszínt keresni, ha csak nem akarnak valamelyik tanárba botlani, aki aztán jól megdorgálja őket.* - Jenilia megint? * Kérdi, hiszen nem is olyan régen, Clairrel jól elmúlatták az időt az egyik teaházi látogatásuk során. Linc már egészen jól kiismeri magát a helyszínen, legalább is ő azt hiszi, úgyhogy bátran előre indult a Jenilia felé. Az ajtó előtt aztán megtorpant, megérintette a sebét, amiben az aprók csörgedeztek. Nem olyan régen kapta meg a fizetését, úgyhogy a mai este nem fogja sajnálni italra a pénzt. Sam felé fordul.* Samantha igaz? Mindig teázol? Miért nem iszol inkább valami erőset? * Lincoln elfelejtette, hogy a ma este nem ő áll a bárpult mögött és össze akart mixelni egy koktélt, de még idejében visszafordult a pult elől. * -Ja most engem szolgálnak ki. * Jobb kezét a halántékához emelve szalutált.*

*Claire és Samantha csendesen beszélgetnek és Sammy örül neki, hogy a lány elfogadta a segítségét. Látszólag valóban örült neki és Sam reméli, hogy segíteni fog a thesztrálnak. Hamarosan egy fiú közelít feléjük és nyomban csatlakozik a lányokhoz. Samanthának ismerős a fiú, amint közelebbről megnézheti rögtön be is ugrik neki, hogy egyszer a könyvtárban már volt alkalmuk találkozni.*
-Jó hogy mondod, Claire. Menjünk a Jeniliába. *mondja lelkesen Sam. Majd miután hazaküldte a lány a thesztrálját el is indulnak a teázóba. Ott Sam talál egy asztalt, ami épp megfelel mindhármójuknak. Készít magának finom fekete teát, úgy ahogy szereti, majd figyelemmel kíséri a többieket. Nagyon kíváncsi, hogy milyen fordulatot vesz ez az este.*

Vendég

// Frost //

*Le akarja zárni magában ezt az egész dolgot Berkerrel, úgyhogy kivételesen nem mondja ki, ami eszébe jut, csak egy hűvös mosolyt vet oda a fiúnak. Persze a gondolatai nem ilyen békések.* ~Nem, nem lenne jó taktika, de mivel nem is rá céloztál, így ez az egész értelmetlen volt. Mindegy, fafejűekkel nem vitatkozom.~ *Úgy látszik, Lincoln jó példája ragadós, mert egy kicsit megkésve ugyan, de a másik fiú is bemutatkozik, és még elnézést is kér, amit a mai rossz kedvének hála Claire egyszerűen talpnyalásként értékel, és egy grimasz fut át az arcán. Szerencsére a nem túl szimpatikus fiú hamar távozik - és nem pacsizik le Lincolnnal - így a lány kettesben marad a fekete hajúval. Ráadásul még táncolni is hajlandó vele. Claire ezt nem nézte volna ki a fiúból, így meglepetten néz fel rá, majd vidáman elmosolyodik.* Inkább az a kérdés, te tudod-e. *Követi a fiút a parkettre, sőt meg is előzi néhány lépéssel, majd önfeledten táncolni kezd. Mivel egy cirkuszi társulat tagja volt, felszedegetett ezt-azt, egy kis állatszelídítést, egy kis jóslást, meg hasonlókat, ráadásul a legjobb barátnője légtornász volt a csapatban, így elég jó táncosnak mondható. Nem is beszélve arról az évről, amit Indiában töltött, némi tánctudást is szerezve. Így a stílusa eléggé érdekes és kissé figyelemfelkeltő is, de azért Lincoln könnyen együtt tud mozogni vele - pláne, hogy a bor sem szállt a fejébe.*

Vendég

* Hallgatja a beszélgetést ami vörös és szőke között folyik, közben jól hallhatóan mégis visszafogottan a poharába kuncog. Ha valaki ránéz, akkor komoly arcot vesz fel. Látja, hogy nemkívánatos személy a fiú számára, és ezt mulatságosnak találta, pont ezért nyújtotta kezét pacsiért, mentalista lévén tudta, hogy mi lesz rá a reakciója, vállat vont, mintha mi sem történt volna.* - Na jól van már, ne vedd annyira a szívedre! Haha. * Viccelődik, de most kivételesen nem az unott ábrázatát mutatja a társaságnak, talán a hely sajátossága, talán a személyek aurája okozta a hirtelen változást. Linc most levette a bunkó álarcot. De ki tudja meddig.* - Ohh, hát no pacsi? Ah'ffenébe. * Biggyeszti le az ajkát, mintha nagyon sajnálná, majd helyezkedik egy kicsit a széken. Az üres poharát nézegeti, amikor hallja a kihívó hangsúllyal kiejtett szavakat.*
- Hahh, remek, már nagyon várom. * Nem nagyon izgatta magát az esetleges párbaj kihívásra. Jól bánik a pálcával és nem fél sötétebb átkokat sem használni. Szereti a tiltott és veszélyes dolgokat. Persze bizonyos keretek között. Mert ő sem buta, hogy megszegje a szabályokat. Miután a a fiú lelépett a vörös lányhoz fordult.*
- Hé, a szőke barátod nem nagyon bírja ha csúnyán néznek rá. * Mosolyog, hiszen tulajdonképpen semmit nem ártott a fiúnak, csupán talán kissé modortalanabbul válaszolt egyszer a fiúnak. Látja, hogy a lány már megivott egy pohárkával.És szinte várta az utána feltett kérdést. Tán jó mentalista lenne? Nem válaszol a kérdésre, csak feláll a székről.* - Csak, ha tudod tartani a tempót vöröske. * Mondja és már lép is pár lépést hátra a parkett felé. Valamennyire tud táncolni, nem profi módon, de azért egészen tűrhetően. Nem tudja, hogy honnan van ilyen tudása, bizonyára még akkor szerezte mielőtt beverte volna a fejét.*

*Berker kissé megveti a lány válaszát.* ~Szólni mielőtt karddal dobálózok?~ *Miféle dolog ez?* -Szerinted jó taktika lenne az ellenfeleidnek szólni mielőtt megtámadod őket? Természetesen tegnap csak a kis röpködő manót akartam megijeszteni, neked nem szerettem volna ártani. *Nem sokkal később csatlakozik hozzájuk az az idegesítő srác. Oda jön hozzájuk ő is egy korsó sörrel, majd bemutatkozik a lánynak. Berkerhez fordul és felemeli a kezét, hogy pacsizzanak.* ~Na ne idegesíts már.~ *Berker rá se néz az illető fiúra. * -A nevem? Berker Mikolaj, elnézést, hogy eddig nem mutatkoztam be. *Ez valóban Berker modortalansága volt. Berker megunta. Ez nem az ő stílusa, hogy társaságban röhögcséljen és beszéljen mindenféle hülyeségről.* - Köszönöm, hogy a társaságodat élvezhettem!*Berker azért nem teljesen bunkó, így oda fordul a fiúhoz.* - Még találkozunk *Mondta Berker kihívó hangsúllyal, majd felállt a székéről, poharából az utolsó korty teát kihörpintette, majd az asztalra tette a tea árát és sarkon fordulva kiment az ajtón. A sötétségbe, a félelmetes éjszakába, ahol jobban érzi magát.*

*Kényelmesen iszogatja a borát, ami ugyan annyira nem finom, de hát mégis mit vár az ember, ha a legolcsóbbat veszi meg? Szóval iszogat és nézelődik a bárszéken ülve, és egyszer csak belép az ajtón a szőke fiú, sőt, ami még meglepőbb, csatlakozik hozzá. Szavai hallatára Claire-ben ismét kezd felmenni a pumpa, de aztán úgy dönt, nem rendez jelenetet. Hideg, kimért hangon válaszol, ami mögött azért jól érződik az indulat.* Akkor én meg közlöm, hogy nem vártam bocsánatkérést, pusztán arra kívántam rámutatni, hogy szólhattál volna, mielőtt kardokkal hajigálódzol. *Ezután tettetett érdeklődéssel figyeli a táncolókat, rá sem hederítve Berkerre. Nem sokkal később, mikor A lány bora már majdnem elfogyott, megjelenik a fekete hajú fiú is, és mulatságosan unott arckifejezéssel csatlakozik hozzájuk. Láthatóan emlékszik az elemi udvariasság alapjaira, mert nem csak, hogy bemutatkozik, de még kezet is nyújt.* Claire Fairchild. *Szól a lány, és erősen megszorítja a felé nyújtott kezet. Ezután a két fiú lepacsizik, és Claire nem állja meg, hogy megint a szőkéhez ne forduljon.* És téged hogy hívnak, szőkeség? *Kérdezi, majd a választ hallva kiissza a borát, és kérdőn a fiúkra néz.* Valamelyikőtöknek nincs kedve táncolni? *Kérdezi. Valószínűleg akkor is lemegy, ha nemmel felelnek, de azért jobban szeretne partnerrel táncolni - még ha ilyen modortalanokkal is.*

Vendég

* Nem nagyon törődött a jelenlévőkkel, mindaddig míg a manó fel nem hívta a figyelmét egy fontos infóra, miszerint csak is a lánynak köszönhetik, hogy az óra jelenleg senkié.* - Boszorkány. * Hápogja a levegőbe és bosszúsan beletúr fekete hajába.* - Cöhh, még a végén szépen meg is kérlek rá? * Éles, erőltetett hanggal felkacagott, majd a vége átalakult valamilyen furcsán artikuláló hangra és morgásra. Tekintetét a bozótos felé fordította.* - Hatástalan? * Mondta és buzgón elkezdte keresni, hamar meg is találta és eltette azt mélyen a zsebébe. A manó kiöltötte rá a nyelvét és egy halk pukkanás után el is tűnt.* - Csókold meg a se... * Mondja alig hallhatóan az eltűnt manónak. Majd megveregeti belsőzsebét, onnan aztán senki nem lophatja majd el tőle. Nem foglalkozik a kioktató stílussal, hiszen az övé is ilyen, jól megtalálták ők ketten egymást, lehet egymás vérét szívni. Hehe.A szőke fiú hozzászól, teljesen jogosan. Lincoln egyébként tisztában van az illemmel és a jó modorral meg minden ilyen íratlan szabályokkal, de nem tartja be őket.Minek azt?* - Engem az élet tanított meg arra, hogy ne legyek az. * Néz végig a fiún.* - Vagy inkább kényszerített?
* - Ha gondoljuk csatlakozhatunk? De nekem meg jó keresgélést.. Ki a másik akkor aki csatlakozhat? a szőke barátod és a házi manó? * Kérdi gúnyolódva, de már csak a lány hátának köszön, aki elindult a jeniliába.* ~ viszlát, én oda nem megyek..~
- negyed óra múlva a jeniliában-
* Lincoln leül a lány asztalához, egy nagy korsó sörrel, és unottan bámul az arcába.* - Lincoln Lawrence. * Mutatkozik be, és ez most neki elég megerőltető, hiszen udvarias volt, még kezet is nyújtott. Az unott ábrázat pedig csupán megszokásból látszik a fiú fizimiskáján. Lassacskán tudomást vesz a szőke fiú jelenlétéről is, és tettetett meglepettséggel csinál úgy mintha még csak most venné észre.* - Nahát? Megint itt a szöszke. Pacsii * Tartja a kezét egy pacsira az irónia kedvéért.

*Berker kicsit felhúzza magát azon, ahogy a fekete hajú srác hozzá szólt.* - Téged nem tanítottak modorra? *Berker a pálcájáért nyúl, de úgy dönt, most nem lenne jó hatással a lánnyal való kapcsolatukra, ami már így is eléggé az ellenséges felé húz. * ~Majd máskor. ~ * Berkernek eszébe jut, hogy egy könyvet szorongat, amit jobb lenne eltenni. * - Reducio! *A könyvre mutat pálcájával, ami azonnal össze is zsugorodik apró méretűre, majd belecsúsztatja zsebébe. A lány úgy dönt, hogy elindul vissza egy teaházba, amiről Berker úgy gondolja, hogy nem is lehet olyan rossz ötlet.* ~ Már úgy is rég voltam ilyen helyen... talán jót tenne nekem kicsit kimozdulni~ *Berker kezd hajlani a társasági életmód felé. Talán sikerül túltennie magát a múlt gyötrelmein? Bár még mindig ellenséges érzelmeket táplál a fiú iránt és legszívesebben őt is megpörkölné inkább elmegy mellette és a lány után sétál. Amikor beér a teaházba oda megy a pulthoz és ő is rendel, de csak egy egyszerű zöld teát, ahogy szokta, Indiait. Majd a lányhoz leül szintén, akinek a poharában bor van. * - Nézd, nem bocsánat kérés, hanem csak közlöm, tegnap teljesen tudatába voltam, hogy hova repül az a kard és nem lesz semmi bajod tőle. Szóval ha lehet fogd vissza kicsit az érzelmeidet. *Berker néha nagyon fel tudja húzni magát az olyan embereken akik teljesen jogtalanul ellenségesek vele.* ~Nem is értem mi a francot keresek én itt... Miért érdekel engem, hogy ez a lány mit gondol rólam?~ *Berker nem tudja, hogy mostanában mi van vele. Azzal a kislánnyal is barátságos volt. Talán van Berkernek egy jobbik énje is aki előjön, ha kedvesen közelítenek hozzá? Talán nem roskad a sötétségbe a múltja miatt végleg? Még van remény az biztos.*

//folytatás a Füves-kertből//
*Miközben vigyorogva a fekete hajú fiút figyeli, a szeme sarkából megpillant egy szőke fejet átosonni a kerten, és megállni tőle nem messze. Ha a megérzései nem csalnak - és nem nagyon szoktak - akkor ez csakis a tegnapi fiú lehet, a tópartról. A másik fiú közben az illúzió hatására befejezi a csatározást a manóval, és elég udvariatlan stílusban kezdi el utasítgatni Claire-t.* Talán ha megkérsz, visszacsinálom. *Vág vissza a lány, csípőre tett kézzel.* Mellesleg mivel a manó már felismerte a bűbájt, az hatástalanná vált. *Teszi hozzá kelletlenül.* azért ajó modorról legközelebb kéretik nem megfeledkezni. *Elég kioktató lehet a stílusa, de nem érdekli, mit gondol róla a másik, így hát nem hagyja abba. Közben a szőke fiú is előbújik a fa mögül, de nem szól egy szót sem, így egy kicsit visszakapja a tegnapi bánásmódot - Claire egyszerűen nem törődik vele. Mivel érzi, hogy későre jár az idő, így szól a társaihoz.* Nem lehetek itt tíz után, szóval elmegyek a Jeniliába, és iszom valamit. Ha gondoljátok, csatlakozhattok. Neked meg jó keresgélést. *Mondja még a fekete hajú srácnak, és futólépésben távozik a birtokról. Ritkán jár ilyen drága helyre, mint a Jenilia, de ezen a héten jól ment a üzlet, és ki kell szellőztetnie egy kicsit a fejét. Igazából alkoholra vágyik, ami elég ritka eset nála, de ma este valahogy megkívánta. Mikor belép, rögtön az alagsorba siet, és a bárpultnál egy pohár vörösbort rendel. Leül az egyik magasított székre, és a táncolókat figyeli.* ~Na, kíváncsi vagyok, ki jön utánam. akárhogy is, ha kiürült a poharam, táncolni fogok.~

*Mikor kézbe kapja a fiú pálcáját azonnal érdeklődve néz rá, suhintgat vele, de hát nagy bajt nem tud vele csinálni, hiszen még sosem használta. Igaz, a pálcák reagálni szoktak arra, hogyha valaki a kezébe veszi őket, de ez nem az övé, hát nem igazán történik semmi sem, mivel egy varázsigét sem tud, nem tanulhatott semmit.* - Nem vagy tanár, de te vagy csak, akitől tanulhatnék. Esetleg... elmehetnénk a pálca boltba, venni nekem egyet, csak az a baj, hogy ismeri a boltos a családomat, engem is, tehát úgy kéne csinálni, mintha neked lenne, vagy nem tudom. *Kissé megvonja a vállát, mikor a poharat átveszi a fiú, akkor biccent, ízlik neki, az almalével nem lehet nagyon félre lőni. A kitúrós jelenetre felnevet, igen furcsa megoldás a helyezkedésre, még néhány pillanatig aggódik is, hogy úgy ki lesz túrva, hogy puffan, de szerencsére ha esne, akkor inkább talpra áll, nem zúg le a fotelből. Újra Mikh ölében átfonja a nyakát és felé fordul, lassan egészen közel hajolnak egymáshoz, a pillantásait nem veszi le a férfi tekintetéről, egészen addig, míg be nem hunyja őket... Néhány pillanatig tart csak a csók, aztán még beszélgetnek egy kicsit és mindkettőjüknek menni kell, de biztos, hogy a közeljövőben már sikerül is kitervelniük hogy mikor is találkozhatnának, minél többször, minél tovább.*

- Jól emlékszel. 23 leszek nemsokára. *mondja mosolyogva. Meghallgatja a történetet és még mindig nem érti. Úgy látszik az édesanyja tényleg mindentől félti a kislányát. Varázslás, férfiak... mindentől ami egy kicsit is izgalmassá tenné, ennek a nyitott és izgalmas, eleven lánynak az életét. Szorosan magához húzza a lányt.* - Nem ígérem, hogy megtanítalak, mert nem vagyok tanár. De majd azért próbálkozhatunk.* mondja, és zsebéből a lány kezébe teszi a pálcáját.* - Ne robbants fel semmit.* mondja azért óvatosan. Mikor elmegy a két almaléért nem szívesen hagyja ott a lányt. Visszasiet, kezébe adja a poharat.* - Szóval ízlik?*kérdezi, majd a lány poharáért nyúl és a sajátjával együtt leteszi az asztalra. Ismét be kell jutnia a lány alá, mert nem szeretne ráülni, messzebb menni tőle, meg még annyira sem. Ivy pillantásán látszik hogy várja, hogy megint felemeljék, de Mikh most más utat választ. befúrja magát a lány lába alá és szép lassan kitúrja. Aztán ismét az ölébe húzza. Körbefogja derekát és elmerül a kék szemekben, a lány arcának apró részleteibe, végül a száját kezdi figyelni. Lassan hajol közelebb, nem olyan felszínes csókra készül, amivel néhány napja búcsúztak. Ajkai finoman a lányéhoz érnek és megszűnik a külvilág.*

*Csak biccent már az auroros dologra, aztán a kérdésre kicsit felnevet, persze, jogos, hogy megkérdezi és érdekli, de még is csak furcsa ilyenekről beszélni.* - Huszonhárom leszek, pont mint te, hogyha jól emlékszem. Ugye jól emlékszem? *Kérdez vissza mosolyogva, egyáltalán nem sérti meg a kor kérdés, mivel negyed-tünde ő bizony az, aki letagadhat néhány évet a korából, persze nem sokat, hiszen egy negyed-tünde már vajmi kevés dologban hasonlít az igazi tündékhez. Jellemben például egyáltalán nem, a füle sem teljesen olyan, és ugye a kora sem, ilyen kinézettel egy teljes vérű tünde vagy 120 éves.* - Abban az évben iratkoztam volna a Nezabarba, de anyám megtiltotta, mert én is auror pályára akartam lépni. A testvéreimet már nem tudta megállítani, de felettem még dönthetett a sorsomról... *Felsóhajt, és elhúzza a száját.* - Hihetetlen, hogy ilyen kegyetlen volt, mikor pontosan tudja, hogy ez nekem milyen rossz, hiszen mindenki, tényleg mindenki varázsol körülöttem én pedig valami... Valami fogyatékos vagyok így. *Válaszol, a hangjában már vagy öt éves sértettség érlelődik anyja irányában, persze így is szereti, de nagyon haragszik rá, hogy döntött helyette és felülírta a vágyait. Ahogy Mikh-től is eltiltotta volna. Mikor felemeli, aztán beleteszi a fotelbe akkor önkéntelenül is felnevet, tetszik neki, ahogy a srác a karjaiban tartotta és olyan kedves ez a mozdulat... vár, vár, nem kell sokat várnia, már vissza is ér a két pohárral. Beleiszik, gondolkozás nélkül, és érzi, hogy bizony nem éppen leitatás a cél.* - Hmm... Milyen különleges nedű... Alma martini, csak kispórolták a martinit, mi? *Kérdezi, elemelve a poharat a szájától, halkan felnevetve. Nem csalódik ebben, inkább csak megnevetteti, hogy almalevet hozott neki, számított ő mindenre, még az egyszerű gyümölcslére is. Várakozóan pillant a férfire, természetesen azt várja, hogy újra karjaiba veszi e és visszaülteti e az ölébe... láthatóan ezt szeretné, az tökéletes volt, egyszerűen tökéletes, ahogy éppen minden itt körülöttük. Rózsaszín köd.*

*Döbbenten hallgatja a történetet* -Így persze érthető.* jegyzi meg a végén. Minden anya meg akarja védeni a lányát a csalódásoktól és hibáktól, amiket ő átélt.* - Köszönöm ha kikérdezed. Én is bemegyek a napokban és megkérdezem, hogy zajlik. De egy bennfentestől infókat szerezni mindig jobb.* A lány meséjét nagyon élvezi. ezek szerint tényleg jól megvoltak. Ha egy fiatalabbnak kinéző lánnyal... ez szöget üt a fejébe.* - Tényleg! Hány éves vagy? Ha meg nem sértem, madame. *kérdez rá. Bár ránézésre olyan tizennyolcnak tippelné, de a tünde vér miatta lány valószínűleg már idősebb, ha nem is sokkal.* -Hogy megtanítalak varázsolni? Miért, te nem tudsz? * Mikh eddig úgy gondolta, hogy ez egy varázslók lakta város. Akkor hogy is van ez, De ha megígérte, akkor ezek szerint a lányban van mágia, csak nem tanították. Ilyen nem nagyon fordul elő. Tágra nyílt szemekkel várja a választ. meg van döbbenve. A választ még megvárja, majd az ölébe húzza a lányt. Kék szemeik egymásba fúródnak és meghívja egy italra. Szinte csak viccből. A lány elfogadja. mikh körbenéz, de pincért sehol sem lát, így a pulthoz kell mennie. megfogja a lányt és karjaiban tartva feláll, majd óvatosan visszarakja a nagy fotelba, ahol eddig ültek. Szemei szikráznak a boldogságtól. Hosszú lépteivel hamar megfordul a pult és a helyük között. Két italt hoz, barna, áttetsző folyadék. Sejtelmesen mosolyog hozzá. Ha Ivy belekóstol érezheti, hogy egyszerű almalé. Nem akarja leitatni és ő sem kívánja az alkoholt. Ezen kívül kíváncsi volt, csalódott lesz-e kedvese.*

- Csak... csak baja. Apám meghalt. Szintén auror volt, de egy férfi, akit ő fogott el megszökött és... megölte. *A hangja valamivel erőtlenebb, halkabb, ahogy ezt mondja, hiszen ez úgy, hogy mindez öt éve volt, nem egy elhalványuló emlék. Az auror központosra felcsillan a szeme, ugyanis nem menne távolra, ráadásul ha újonc, nem dobnák mély vízbe és még aggódnia se kéne érte... Egyelőre.* - Az nagyon jó lenne, és biztosan összejön. Majd kikérdezem a nővérem, persze csak madárnyelven, hogy mit is csinálnak ott az újak és hogyan felvételiznek, és minden, bár még nem tudom hogy fogom feltűnés mentesen, de megoldom. *Mondja lelkesebben, és ahogy a fiú áthúzza az ölébe azonmód szépen elhelyezkedik, hozzábújva, mintha már ezerszer ültek volna így. Mert hát ezerszer ültek így.* - Voltunk a Vidámparkban, de a szellemkastélyig jutottunk el, mert már ott annyi idő ment el azzal, hogy halálra rémisztettél, hogy nem tudtunk tovább menni, mert esteledett. Tudod, ez az átka, hogyha egy látszólag fiatalabb lánnyal randizik az ember... Tízre otthon. *Kicsit megvonja a vállát, de azért felkuncog, nem olyan siralmas a helyzet.* - Hogy miről beszélgettünk? Mindenről! Sőt, megígérted, hogy... Hogy megtanítasz varázsolni. *Toldja hozzá, mert ez igazán érdekli, bár most lehet Mikh meglepődik, hiszen jelenleg nem tudja, hogy a másik nem tud varázsolni, pedig így van. Szépen ráveti nagy kék szemeit, szerelmetesen, miközben biccent az italra.* - Vitatkozhatnék, hogy ez nem éppen a hagyományos mód, de valahogy túl jó itt nekem az öledben... És igen, amire csak szeretnél, válassz te. *Válaszol, bár most rajta a sor, hogy figyeljen, kíváncsi, hogy Mikh mire hívja meg, hogyha szabad kezet kap.*