Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Így van, sokan farsangnak nézik, pedig azért teljesen más a kettő. Nem tudom, szerintem sima kalóz volt... a döglött róka szerintem is poén volt, őrá szavaztam. Volt valami vámpír is, azt hiszem... tudom, téged is annak néztek, de volt egy tényleges vámpír is. *Gondolkozik, majd vállat von. Aztán elmosolyodik arra, hogy kedves tőle, hogy vigasztal, majd persze odaadja a zsepit, sőt ad egy másikat is, ha még szüksége lenne rá a lánynak. Aztán felmerül a tanulókör, mire kifújja a levegőt, és hátradől a foteljében megint. Közben Lilith persze reagált Oberonra, visszaböködi a farkast az orrával.* - Fogalmam sincs ki írta ki, de kedvem lenne elmenni, csak azért, hogy közöljem vele, hogy csak egyszer dugja be az orrát gyakorlati órára, és meglátja, ki jár ide melegedni. *Morog, hát igen, eléggé morcos a kiírás miatt.* - Összeülve szépen jókisfiúk és jókislányok módjára megírják a házi feladatot együtt, majd leellenőrzik egymásét, majd felmondják egymásnak a leckét miután bemagolták. *Csöpög a tömény cinizmus a hangjából, láthatóan nincs jó véleménye az egész tanulókörről.*

Vendég

*A halott hölgyre azért elmosolyodik enyhén keserűen, kicsit betalál a dolog, de hát ezt csak Elijah tudja, meg minden bizonnyal Raven, hiszen a körben fontos, hogy tisztában legyenek egymás előnyeivel és hátrányaival.* - Freddy szép volt. A halott menyasszony is... a többiek minek öltöztek? Volt két kalóz, azokban volt valami konkrét, vagy csak random kalózok? És volt egy halott róka. A halott róka tetszett. *Számolgat az ujján, alighanem ígyis elég sokat kihagy, de körülbelül ennyi ragadt meg, na meg a maffiózó.* - Nem tudom, van akik egyszerűen farsangnak fogják fel a Halloween-t. Én sem akartam valami igazán horrorosat, meg igazából nem tettem ki annyira magamért, de ez a smink legalább nagyjából passzol időben. *Megvonja a vállát, újra belekortyolva a koktéljába. Elijah szavaira az érzésekről felsóhajt, és megcsóválja a fejét, de valóban nem száll vele vitába. Felesleges is lenne. Azért enyhén látszik, hogy morcosabban viszonyul a társalgáshoz innentől, de talán csak fárad, elvégre nem is nagyon aludt éjszaka. Chrisnek azért hálásan biccent Raven vigasztalásáért, hogy átveszi tőle, pedig valóban ő van itt a legközelebb a lányhoz, de mégis... nem az ő stílusa.* - Nem is nagyon értettem a dolgot. Hogyha gyakorlókör lenne mondjuk, a gyakorlóteremben, az még jó ötlet is lenne, de a könyvtárban? Mit fognak csinálni, felolvasgatják egymásnak a varázsigéket?

*Mindhárman különféle módon vigasztalják. Thalián nem lepődik meg, hiszen ő is Virág, nem érzi ettől rosszul magát, hiszen ő maga sem tudna úgy szívből vigasztalni, csak bólogat a lány szavaira, de azért hálásan pillog, ellenben hihetetlenül jó érzéssel tölti el, amikor Chris így ismeretlenül átkarolja, és még meg is simogatja a fejét. Nos igen, Raven drága a sok tündérvélás dologgal együtt a mai napig nem igazán nőtt fel, és érzelmileg túl van fűtve, nem tudja kontrollálni amit gondol, ezért olyan szabadszájú, de valójában saját magán sem tud uralkodni. Belefúrja az arcát Chris vállába, aztán felnéz.* Köszönöm, kedves tőled. *Elhúzódik aztán a fiútól, hogy ne legyen számára sem kellemetlen, majd átveszi a zsepkendőt, és jól kifújja az orrát elfordulva, majd meg is törli a szemeit a zsepi még ép sarkával. Elijah szavaira igyekszik nem visszazuhanni a kétségbeeés mocsarának bugyraiba, inkább csak az asztalra könyököl, a kávé után teát rendel most, attól legalább jóleső érzése lesz.* Pedig azok irányítanak minket. *Válaszol a fiúnak.* Balga módon én csak rájuk támaszkodom, ami hülyeség, most már elismerem, de kizárni nem fogom őket sosem teljesen, és neked sem lesz jó, ha így teszel. *Vitatkozni ő sem fog a fiúval, mindenki a saját kárán tanul majd mindenből.* Én sem értettem, hogy egy ilyen rendezvényen miért nem lehet hagyományhűnek lenni, ez olyan, mintha a Mikulás húsvéti nyúlnak öltözne, nemigaz? *Csóválja a fejét, és most határozottan azt érzi, hogy végre olyanok között van, akik adnak a véleményére, és elfogadják olyannak, amilyen. Picit butusnak, de azért szerethetőnek* Mi ez a tanulókör? Olvastam az üzenőfalon, de ki az a hülye, aki még az órákon túl is ezzel foglalkozik? *Rázza meg értetlenkedve a fejét.*

*A halkabban lélegzésre csak elmosolyodik, ismeri a másnaposság érzését, habár jó ideje nem volt benne része, az akadémián elég jól lenyugodott e téren, de azért együtt tud érezni a helyzettel. Az enyhe keserűséget elég jól ki lehet érezni a leányzó hangjából már az első pár szónál is, úgyhogy nem kérdez rá még arra is, hogy ki az a Sper és Cecike, mert most nem biztos, hogy nagy örömmel válaszolnának a kérdésre, legalább az kiderül hogy jön de a Tate név és ki az a Vivienne.* -Áh, értem. *Válaszol egy bólintással így egyben a ként infora. A tündérek lehetősége úgy fest legalább egy kis jókedvet csal az időközben sírásra hajló Ravenben is, bár nem kifejezetten az a humornagyhatalom, de hát néha 1-2 lopott poén belefér, főleg amikor nem is annak szánja. Chris szavaira azért egy enyhe mosoly megjelenik az arcán, miközben lassan kihűlő teájába is belekezd.* -Őt még én is ismerem, de nem is értettem, hogy miért nem volt egy halloweeni bulin több szellem, vagy rémtörténet szereplő, helyette maffiózó, meg kalóz, ki érti ezt? *Csóválja kicsit a fejét, hiszen lássuk be Freddy jelmeze egyszerű, de nagyon is ütős, bár senki se kapott szívbajt a rettentő ocsmány fejétől, tuti a többség tök vak. Azt egyáltalán nem tudja, hogy mit is mondjon a Raven dolog hatására, soha sem kezelte jól az érzéseket, ezt baromi jól tudja róla mindenki, aki ismeri, sőt igazából nem az, hogy nem kezeli jól őket, sehogy sem kezeli. Thalia azért a maga módján vigasztalni igyekszik a leányzót, bár látszik rajta, hogy fészkelődik, és nem sok mindent tud kezdeni a helyzettel, pedig Raven még hozzá áll a legközelebb a közöttük. Chris egészen barátiasan próbálkozik, neki nem megy az ilyesmi, így csak lassan böki ki a végén.* -Túlbecsülik az érzéseket, meg kell tanulni nem figyelembe venni őket. *Hát igen, az mondjuk tuti, hogy parttalan vita lenne, ha most megpróbálnák rádumálni, hogy az érzések igenis fontosak.*

Vendég

*Elijah kérdésére már nyitná a száját, de Thalia válaszol helyette, mire bólint.* - Ahogy a halott hölgy mondja. Amúgy meg kell, hogy dicsérjelek, Freddy még mindig az egyik legijesztőbb horror-karakter akit létrehoztak, nélküle üres lett volna a buli. *Vigyorog, a negatív kisugárzásra meg vállat von, és egy kis mosoly megjelenik az arcán, amikor Elijah oldalba böki.* - Általában nem zavar, tényleg nem. Szeretek egyedül lenni, szemben az árral. Csak azt azért megszoktam, hogy általában egy-két emberrel együtt szoktam menni, akivel azért már-már szórakozás egy életveszélyes kaland. Bár ez számomra, az én utamon nem volt olyan vészes. Egyszer ugrott nekem egyszerre két zombi, akik közül az egyik kislány volt, azon kívül... *Ingatja a fejét.* - Tízes skálán úgy egy feles veszélyességű volt. *Igen, ő már kritizálja azokat, amiken keresztül megy. Aztán Raven a vállára dönti a fejét, mire pislog kettőt, majd átkarolja, megsimogatva a haját a lánynak. Sőt, elővesz a zsebéből egy zsebkendőt, és letörölgeti a könnyeit a másik kezével.* - Az érzelmek már csak ilyen csúnya, rossz dolgok. És néha jó kiereszteni a gőzt, talán ezután, ha majd kitisztul a fejed a fejfájás után, tisztábban fogod látni a dolgokat egy kibukás után. *Mondja, vigasztalóan, de azért halkabban, hogy azért ne legyen Ravennek olyan érzése, mintha légkalapáccsal verné a fejét.*

Vendég

- Negatív kisugárzás... Halloween-kor az még épp, hogy vonzó is, nem? *Dől hátra, Chrisre pillantva. Persze, érzékelte ő a negatív kisugárzást, Chris és Elijah részéről is, de ugyebár ő is vámpír, és a sötétebb mágiákat sem veti meg, így annyira nem vette fel a dolgot, mintha valami csupajó kislány lenne. Oberon ellenben végül úgy dönt, betársul az egyetlen daimónhoz, ha csak némán is, lefekszik Lilith mellé, és kicsit megböki az orrával, amolyan üdvözlésképpen.* - Tate a karakter, akinek beöltözött. Pszichopata sorozatgyilkos, szolgálatodra. *Foglalja össze röviden Elijah számára a dolgot. Neki volt ideje muglik között élve felzárkózni az ilyenekből, a horrorsorozat pedig persze, hogy abszolút érdekelte. Mikor aztán a fiú a másik névre is rákérdez, már felnevet, valóban ilyen nap ez, szegénynek sorban merülnek fel az új nevek. Raven azonban válaszol helyette, így csak bólintva megerősíti.* - Egy csapat tündéren én röhögtem volna, de tény, legalább nem kiszámítható. *Az erdei tündérkére gondol fintorogva, aki éppenséggel a szobájában van, nem hordja mindenhova magával. Arra, hogy halkabban lélegezzenek, nem nagyon szól semmit, csak mosolyog Raven szenvedésén, bár nem is nagyon lélegzik ugye. Mikor a másik elsírja magát, kicsit kényelmetlenül fészkelődik, mégiscsak körtagok, vigasztalnia kellene, de... nem nagyon tudja rávenni magát, hogy átölelje és elringassa Ravent, hogy nincsen semmi baj. Így végül csak előre nyúl, megfogja a lány kezét, és megszorítja egy kicsit, vigasztalóan.* - Ki vagy akadva, mert másnapos vagy. És ezért van a kör. *Ez így mégiscsak kevésbé nyálas, mintha azt mondaná, hogy "mi itt vagyunk neked".*

Úgy tűnik, hogy azt a bemondót vagy nagyon lehet imádni, vagy felrúgni. Mi az utóbbiba tartozunk. *Csóválja a fejét, amitől még inkább csak zsibong, és szédülős érzést kelt. Mintha minden mozdulat egy késszúrás lenne a halántékában.* Halkabban lélegezzetek... kérlek. *Sugalja, de nem gondolja komolyan, de hát a kávé nem fejfájós gyógyszer, maximum könnyebben tér magához.* Egen, Sper és Cecike biztosan valami luxusrendezvényen tették a szépet a mocskosul gazdag ficsúroknak. Vivienne? *Kérdez vissza Elijah érdeklődésre, majd legyint.* Áh, egy fantomtag a körben, akit csak a jószívem tart vissza attól, hogy kirúgjam, mert még jobban tojik ránk, mint az említett drága duó. *Nem is tudja, hogy miért, hiszen Christ nem ismeri túl jól, de valamiért ráhajtja a vállára a fejét, afféle vigaszként.* Buliztam? Dehogy. Egyedül voltam, és végtelenül magányosan. Csak most látom, hogy mennyire szánalmas tudok lenni, nincsen senkim, mert a túlságosan nagy jópofizás mellett, hogy mindenkit irányítok, még a saját érzéseim sem visznek sehova, csak a magányba. *A fejfájás, az egyedüllét most már végképp elhatalmasodik rajta, elsírja magát, pedig általában szokta tudni tartani ezeket. Aztán inkább csak hallgatja a többieket, igyekszik elsüllyedni a föld alá, ahogy szipog. Ő is szivesen vadászott volna zombit, csak hát nem úgy alakult, a csintalan tündér szóra azért önkéntelenül felnevet, neki is azért vannak ilyen idióta dolgai, mert a vére hatja az ostobaságok felé.*

*Végül kiderül, hogy a másik két lány sem maradt sokáig, mivel Thalia meg is mondja, Raven pedig előkerül az egyik asztal alól, finoman szólva is érdekes állapotban. Thalia szavai után Chris felé fordítja tekintetét, bár igazából fogalma sincs, ki az a Tate.* -Tate? Ez valami második név? *Húzogatja kicsit a szemöldökét, hiszen nem egy nagy filmfanatikusféle, sőt, kifejezetten nem szokott ilyesmiket nézni. A megjelenő Raven láttán finoman szólva is majd hátrahőköl, hiszen egyébként is ütős volt a sminkje, de így elfojtva nagyjából olyan hatást kelt, mintha a leányzónak az arca folyt volna szét, ami lássuk be kifejezetten nem túl guszta.* -Az a kérdés, hogy ki nem akarta? *Reagál a boszi szavaira, amíg Raven elrohan lemosni magáról a festéket, és kicsit rendbe szedni magát, mert valljuk be egy éjszakai iszogatás után fogmosás nélkül tényleg kifejezetten olyan szájszaga lehet, mint egy halott menyasszonynak. A buliról ugye nem sokat tud mondani, hiszen nem maradt ott, a valószínűleg többi boszikörös említettről pedig végképp semmit sem tud.* -Ki az a Vivienne? *Hát igen, ez egy ilyen nap, új nevek merülnek fel, amiket totálisan nem tud hova tenni. Chris szavaira csak finoman oldalba böki a könyökével a fajtársat.* -Hát tudod ez a démon sorsa, és ki tudja lehet, hogy jobban jártál így. *Ő mondjuk kifejezetten szereti a saját útját járni, szóval nem egyszer direkt más utat választ, mint a nagy többség.* -Egyébként nem tudom, de egy sötét halloweeni bulin mennyire stílusos lett volna mondjuk csintalan tündérekkel játszani? Így kiszámítható a dolog, nem? *Veti fel a témát. Mondjuk lássuk be, egyébként is illuzionista, nem kifejezetten a sötét dolgok vonzzák, annak ellenére, hogy a jelleme és a kisugárzása kissé sötét.*

Vendég

*Thalia szavaira elmosolyodik, olyan Tate-es vigyorral, és bólint, majd lassan érkeznek a többiek. Elijah kérdésére megrázza a fejét.* - Jobban jártál te, mint én, hogy leléptél. *Mondja tömören, majd amikor Raven kimászik az asztal alól, nem bírja ki még egy vigyor nélkül.* - ...és úgy látom ő is jobban érezte magát, mint én. *Fűzi hozzá, majd egy gyors(?) rendbeszedés után Raven csatlakozik is hozzájuk.* - Buliztál, én nem igazán. Nem tudom hova jöttél a temetőből, de gondolom te jobban érezted magad, mint az ottani hangulat volt. Legalábbis nekem. *Aztán a nekromanta szidására megrázza a fejét.* - Nem csak engem irritált ezek szerint. Irtóra sötétnek és szellemesnek érezte magát, tőlem meg csak annyit váltott ki, hogy hát milyenek vannak a nekromanták között. *Hiába no, irritálja, ha ilyenek veszik magukra a nekromanta kasztot, és ezek miatt az emberek és más lények azt hiszik, hogy minden nekromanta ilyen. Hát ő kikéri magának.* - Egyébként persze zombit vadásztunk, meg mi a fene. Nem tudom a többiek mit ügyeskedtek máshol, tekintve, hogy végig egyedül voltam. Tudtam, hogy van negatív kisugárzásom, de ennyire... vicces volt, na. *Vág egy fintort, majd belekortyol a kávéjába. Lilith csak nyugodtan fekszik a széke mellett, nem igazán szól bele a társalgásba, Chris elintézi a dolgokat.*

Vendég

*Felpillant, mikor Chris megérkezik, és a pólón láttán valóban kuncogni kezd, pláne mikor a fiú a hintaszéket hiányolja.* - Preparing for the noble war? Szia szőke szellem. Honnan veszed, hogy nem aludtam? Lehet, hogy csak lelkes vagyok, és visszafestettem a sminket. Igazából épp hogy ma, elsején lenne aktuális, nem pedig Halloween-kor. *Magyarázza, aztán befut Elijah is, ő már teljesen a jelmeze nélkül.* - Heló. Mondjuk, hogy közepes. Tate tovább maradt, szerintem jobban tudna mesélni. *Ekkor vonszolja oda magát Raven, akinek láttán azért eléggé meglepődik, és a még mindig vele lévő táskájában kutatva a kezébe nyom egy kendőt.* - Szerintem első körben mosd le a sminked, elkenődve nem annyira menő. *Raven szerencsére hallgat is a tanácsra, és elsiet, mire Thalia csak a fejét csóválja.* - Ezek szerint a bemondót nem csak én akartam felrúgni? *Időközben Raven visszaér, és a többiekről kérdez.* - Ha igen, és nekünk nem szóltak, morcos leszek. De nem láttam őket tegnap óta... bár Vivienne-t egyébként sem látom gyakran.

*Az egyik asztal alatt tér magához, úgy tűnik a jenilia jótékony személyzete nem akarta felzavarni. Hát igen, Raven viszonylag gyorsan távozott, mert zavarta a túlmodern nekromanta, és bár nem egy iszogatós alkat, a Solomon utáni bánatában hosszabbra nyúlt a piálás, mint hitte. Nem volt kedve a szokásos csábítós, átverős dolgait játszani ismeretlen izomagyú pasikkal, hanem belevetette magát az éjszakába, táncolt picit, és ivott, sokat. Hasogató fejfájással fejeli le az asztalt, amikor felül, amitől még rosszabb lesz. A kezében még mindig ott az egyik koktélospohár, ki tudja, hogy miért szorongotta eddig. Mordulva löki le magáról az asztalt, a vendégek nem kis riodalmára. A halott menyasszony jelmez még mindig rajta, a smink elmázolva. Persze erről nem tud. Leül egy másik asztalhoz, és próbál kinézni a fejéből, rendel egy méregerős kávét, és csak miután a nyelvét is leégette, akkor pillantja meg a többiket.* Ah, hollári...hó. *Nyögi ki nagy nehezen, és odavonszolja magát melléjük.* Mi a jófene történt tegnap? Nem sokra emlékszem. Buliztunk? *Rázza meg a fejét, és az arcáról lecsöpögő kék máz láttán sikolt fel.* Te jó ég! Az a nekromanta... eljöttem, mert gagyi volt, de még rajtam van ez? Azajó... *Nyomja el a káromkodást, és amennyire erejéből telik, kirohan a mosdóba, és pár perc után tér csak vissza, miután leszedte magáról az ocsmányságot, de a mennyasszonyi ruha ugye kényszerűségből marad. Fogkrém volt nála, fogkefe nem, szóval csak kétujjal mosott fogat. Chris haján azért halványan mosolyog, majd Thalia mellé sorol be.* Drágám, a többiek azóta sem jelentkeztek? Talán ők jobb bulin voltak?

*Baromi hamar lelépett a party-ról. Hiába no zavarta a hangerő otthon is, de aztán csak rájött, hogy kifejezetten nem neki való az efféle dajdajozás, úgyhogy hallgatott saját magára és gyors ütemben helyszínt váltott. Még nagyon el se köszöngetett. Azt már csak hallomásból tudja, hogy valami kalózlány nyerte meg az egyik díjat, a másikat meg valami maffiózó, vagy valami hasonló. Nem értette a dolog logikáját, hiszen ez nem farsang volt, hanem halloween, ahol elvileg az ijesztő jelmezek dukáltak volna, de bizonyára a rendkívül irritáló műsorvezető tudta mit csinál. Útja reggel végülis a Jenilia felé vezeti, egészen jó volt az a tea, amit nem régen Lirian erőltetett rá, mégha nem is vallotta be, szóval hasonló fahéjes ízesítésű nedűre vágyik. Belökve az ajtót meg is látja a két ismerős arcot, amiből az egyik még mindig rendkívül mókásan néz ki, a másik meg csak szőke. Rajta már rég nem látszik semmi sem a jelmezből, hiszen illúzió volt, nem akarta volna eltorzítaniaz arcát sminkkel, amúgy se ért hozzá.* -Üdv...milyen volt a party? *Huppan le majd intve az egyik pincérnek le is adja a rendelést a várt teára, és hozzácsap még egy szendvicset is, mert nagyjából semmit sem reggelizett.*

Vendég

*Chris aludt az éjjel, szóval az ő arcfestése már nincs meg, a haja viszont még mindig szőke, és ha már ez megmaradt, egy hétköznapibb Tate-viseletet vett fel. Igen, fekete póló, rajta "Normal people scare me" felirat, és farmernadrág. Amikor megpillantja a holtak asszonyát, lehuppan vele szemben, két kezével a támlára pihentetve a kezeit.* - Fenébe, nem hintaszék. *Ingatja a fejét, majd felnéz.* - Hát szép reggelt, bár ahogy látom, valaki nem sokat aludt. Gondolom téged sem a buli fantasztikus színvonala tartott ébren. *Mondja, "lehelletnyi" cinizmussal a hangjában, majd csak int egyet a pultosnak, és hamarosan kap is egy kávét így reggelre. Korán van még alkoholhoz, hé, még akkor is, ha még mindig pszichopata szellemfiúnak van öltözve.*

Vendég

*A tegnapi buli után kicsit morcosan iszogat a Jeniliában, méghozzá valami vérvörösen kavargó koktélt, benne esernyőcskével. Normál ember elaludta volna a sminket (meg normál fél-démon is, ugyebár), de mivel ő nem aludt azóta, így még mindig a tegnapi arcfestés díszeleg rajta, a haja is fekete középen fehér csíkkal, épp csak a virág hiányzik ami oda volt tűzve, azt azért kivette... na meg át is öltözött, újfent egy hosszú, mélylila ruhában virít, ahogy az megszokott. Elgondolkozva rágcsálja a szívószálat, ami a koktélhoz volt - még mindig élvezi ezeket a színes koktélokat, legalább a látszatukat, azért valami megmaradt a régi életéből is. Nem nagyon akar a tegnapiakról gondolkozni, bár azért az egy kicsit zavarta, hogy mindenki vámpírnak gondolta, amikor igazából szimpla arcfestés volt rajta, méghozzá nem is vámpíri, hanem a holtak asszonyáé... de teljesen mindegy, mert úgyis a kalózlány nyerte meg a dolgot helyette, ami őszintén szólva meglepte. Elmereng azon, milyen lett volna Elijahval, vagy akár csak Chrisszel táncolni a győztes táncot... aztán csak legyint, és rágja tovább a szívószálat.*

*Szimpatikus egy jóképű srácnak - ez Nayelinek pont egy olyan dolog, amiből nagy ügyet érdemes csinálni, bár egyébként is hajlamos a pozitív dolgokat eltúlozni, a negatívokat pedig legtöbbször épphogy túlságosan könnyen venni.* - Tekézés? Az... azt hiszem, tudom... a labdával kell ledönteni a bábukat, ugye? Valami ilyesmi. Van itt olyan hely, ahol lehet? Én még csak a másik városban találtam, Valdonban, de ott könnyedén odatalálok. Elmehetünk, ha gondolod... ~ Na nem mintha jól tudnék célozni. ~ *Ezt azért nem teszi hozzá, nem akarja leégetni magát, inkább majd gyakorol valahogy... legalábbis ez a terv, de minden bizonnyal ezer más dolgot fog csinálni mielőtt Elidorral találkozik, és ez úgyis kimarad.* - Ez így nem igaz. Bárki lehet hős... *Még az is, aki csak annyit tesz, hogy ráteríti a kabátját egy gyerek vállára, hogy megnyugtassa, a világ nem ért véget. De ezt Nayeli persze nem mondja, mivel nem látta a filmet.* - Nem feltétlenül akkor, ha életeket mentessz, de akkor is, ha csak egyszerűen segítessz valakinek. Ennyi pedig mindig van. A hősök nem fognak kihalni. *Jelenti ki nagy meggyőződéssel, aztán újra elpirul, mikor Elidor kezetcsókol neki, és vidáman búcsúzik.* - Szia! Még biztosan találkozunk. *Miután a fiú távozott, igyekszik visszaterelni a gondolatait a tanuláshoz, de egyelőre elég nehéz...*

*Amikor a leányzó eltűnik a csokor mögött, ő inkább mosolyogva tolja félre.* Szerinte azért nagy ügyet ne csinálj ebből, egyszerúen csak rém szimpatikus vagy így elsőre, ami nálam nagyon ritka, ezért úgy gondoltam, hogy adok egy esélyt a dolognak, ha te is benne vagy. *Mivel ő sem tudna megadni nellondi lakcímet, vagy iskolai szobanevet, ezért ezek el is vannak vetve.* Semmi gond, megbízom benned, a madarak pedig odatalálnak. Gondolkozz rajta, hogy mit is csinálnál, a teázást már kipipálhatjuk, viszont ebben a cudar időben én aztán nem fogok andalogni, az aztán biztos. Valami tekézés, vagy ilyesmi jut eszembe, de majd rádküldök egy nagy fehér macskabagolyt, megbízhatónak érzem levélhordás terén, és kiagyalok valamit, és várom a válaszod az időpontot illetően, no meg hogy jó az amire gondoltam. *Figyelmesen hallgatja a lányt a háborút illetően, és közbeszúr időnként egy ühümöt, mivel nem akar sértő lenni. Amíg őt nem bántja senki, addig tesz arra, hogy éppen kik vannak hatalmon. Önző elgondolás, ezt ő is tudja, hiszen ha valaki világuralomra tör, előb utóbb őt is eltaposná, de ennyire nem gondolkozik előre.* Az ösztönök ellen lehet küzdeni, és valaki szokott is. *Vigyorog kissé szarkasztikusan, hiszen ő tényleg olyan mint az árnyak, a háttérben marad, kivár, és csak akkor cselekszik, ha nagyon muszáj, akkor is öncélúan, sosem a köz érdekében. Mint ahogyan most sem állt ellen a leányzó vonzerejének, ami pedig férfiúi ösztönei ellen lett volna.* Csodállak azért, hogy ennyit teszel másokért, hála nélkül. Én már megtanultam, hogy tündérmesék nincsenek, csakis sötét rémtörténetek, ahol a jó ráfarag, a hősök helyét manapság pedig a bukott rosszfiúk vették át. *Most már magáról is beszélhetne, ha lett volna valaha jófiú, de igazából sosem volt, mindig ilyen kis semleges érdekember volt. Érdekfossza.* Nos a varázslatok közül nekem csak a sötétek mennek, de azok is valószínű, hogy a származásom miatt, illetve a trükkök, amikhez meg tehetségem van, de mondjuk egy tollat nem tudnék röptetni a levegőben, annyira más az itteni manaháló. Nem tartalak fel Nayeli, tényleg örülök, hogy megismertelek, legközelebb igazi virágot hozok. *Áll fel, meghajol, és egy kézcsókkal búcsúzik. Aztán amint kilép a teaház ajtaján, tiszta vörös lesz a feje.* ~Nahát...!~

*Kicsit magasabbra emeli a virágcsokrot, eltűnve mögötte, mikor Elidor arról beszél, hogy szívesen találkozna vele, ráadásul közvetlenül az után, hogy udvarlásról esett szó. Rögtön összeköti a kettőt, akkor is, ha esetleg a fiú nem így értette, és még jobban pironkodik, mosolyog, de igyekszik legyűrni.* - Tényleg nagyon szívesen. Nem nagyon tudok állandó lakcímet megadni, vagy ilyesmi, egyelőre sikerült megszállnunk valahol, de nem tudom, hogy meddig maradhatunk... viszont ahol már jártam, oda könnyedén eltalálok megint, úgyhogy akár itt, vagy valahol máshol Nellondban találkozhatunk. *A háborúról szóló kérdésre megrázza a fejét.* - Nem csak a mi világunk szakad. Az igazság az, hogy nem tudom a legfrissebb információkat, mert én nem közvetlenül onnan kerültem ide, az utóbbi időben egy másik síkon voltam, ahova szintén véletlen csúsztam át... majd onnan ide, megintcsak akaratomon kívül. De mikor eljöttem, éppen megint beindultak a csatározások, azért kezdtek el megint nyílni a kapuk, előtte néhány évig béke volt... nem tudom, mikor lesz végre teljesen vége. Már elég régóta tart, hogy mindig újrakezdik. *Felsóhajt, azért őt eléggé megérintette a háború, főleg hogy körülbelül mióta megszületett, néhány éves szünetekkel tart.* - Ismertem egy Árnyat, aki eléggé a saját céljainak élt, de korántsem volt gonosz... én nem kerüllek el a származásod miatt. Ez van a véredben, de nem muszáj élned vele. Én békét szeretnék, nem vagyok egy nagy harcos alkat, de otthon segítettem ahogy tudtam, az árván maradtakat gondozni, ilyesmi. *Az iskolás kérdésre az őt körülvevő papírokra pillant, és elhúzza a száját.* - Rengeteg mindent kell bepótolnom, hiszen nálunk teljesen másak voltak a varázslatok... szóval egyelőre ki sem látok a tanulnivalóból, pláne, hogy még nem olvasom túl jól ezt a nyelvet. De maga a birtok nagyon tetszik, rengeteg érdekes dolgot találtam rajta. Jártál már a palotában?

Én úri körökből származom, ahol az illem azt kívánja, hogy igenis kérdezzem meg. De ha téged zavarna, akkor nem tenném, tényleg. *Fürkészi a lányt, és csodálkozik magán, hogy ilyesmit kezdeményez. De most hogy kérdezed, igen, szívesen találkoznék veled, de csak veled. Nem a közösségi szellem hajt, hanem afféle... találka, veled, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. *Vonja meg a vállát, ő nem pirul el, de tényleg kiváncsi lenne, hogy vajon milyen párost alkotnának.* A háború őszintén szólva nekem nem szívügyem, a saját céljaim érdekeltek, így nem igazán folytam bele, hogy bármi közelebbit tudjak a harcokról. Hol is tartunk most pontosan? *Főleg amióta ezen a síkon van, még kevésbé figyel a fosszák híreire.* Igen, az Árny leszármazottja vagyok, de ne gondolj végletesen rosszra. Mondjuk úgy, hogy nem célom a nyakló nélküli vérengzés, sem pedig a gonoszkodás. Nem vagyok egy hős alkat, inkább amolyan renegát lélek, aki unja a sok érdekharcot, és inkább próbál boldogulni, ahogyan tud. Te viszont amolyan finom teremtésnek tűnsz, akinek nagyon is fontos mindez, ezért remélem, nem sértettelek meg azzal, amit mondtam, de egyet úgysem fogunk érteni mindenben. Az iskola hogy tetszik eddig?

*Bizony, nem is sejti, hogy Elidor miféle sötét titkokat rejteget, vagy hogy éppen az Árny leszármazottja... éppenséggel inkább a Bűvészének gondolja, a saját anyjához hasonlóan, bár ő a saját képességeit apai ágról örökölte, de ettől még a nővel nőtt fel, és ő is nagyban hatott rá és az érdeklődésére.* - Ugyanmár, nem kell külön engedélyt kérni az udvarláshoz. Úgy értem, ha zavarna, akkor úgyis megmondanám, de az olyan... fura, hogyha engedélyt kérsz, hogy udvarolhatsz-e. Miért, szeretnél? *Kérdezi, megint elpirulva kissé. Eléggé könnyen pirul, őszintén szólva, ami eléggé ellentmondásos a sápadt bőrrel és a fehér hajjal, de ez is hozzátartozik a jelleméhez, meg valamennyit a bőrbetegség is hozzáad.* - Persze, hogy találkozhatunk! Annyira jó lenne megismerni a többieket is, akik itt ragadtak. Nem is gondoltam, hogy tényleg másik síkokra kerülnek át, akik eltűnnek... tudod, a legtöbben a háború számlájára írják az egész dolgot. És könnyen lehet, hogy van itt egy afféle evilágbeli másod, csak... valahol a világ másik részén. Következmények... *Elkomolyodik, elgondolkozik Elidor kérdésén.* - A világok szakadásának borzalmas következményei lehetnek, ha nem tudjuk megállítani időben, de már szinte a háború eleje óta tart, azt hiszem... akkoriban is tűntek el a mieink közül. *Megvonja a vállát, és félredönti a fejét.* - Azt mondod, árny? Mármint... az Árny, nagybetűvel? *Értetlenül néz, aztán megint vállvon.* - Mindent, amit találok. Gyerekekre vigyáztam már a játszótéren, vagy elmentem a boltba öregembereknek... nagyon aranyosak az itteniek. *Bizony, furcsa módon elég könnyen talált olyan embereket, akik megbíztak benne a két szép szeme miatt, de ezen ő nem akad fenn, neki ez a természetes.*

*Tehát helyet foglal, és kényelmesen hátradőlve iszogatja a saját teáját, amiben a csipetnyi extra is van, és közben derűsen nézegeti a másik fosszát. Mostanság annyira a bosszú éltette, hogy nem is gondolta volna, hogy találkozhat még kellemes emberekkel. Fosszákkal. De a saját fajtájában végülis még sosem csalódott, Naygeli pedig határozottan szimpatikus neki, csak hát az ő művészete kivülről hivalkodó, belülről viszont rettentően sötét, nem biztos, hogy a jólelkű lány bírná ezt gyomorral.* oh, ez csak amolyan kellék, ha igazi virágot akarnék adni neked, akkor előbb az engedélyedet kérném, hogy udvarolhassak, hiszen én nem szoktam csak úgy lerohanni senkit. *Felnevet, jókedvre derült, tényleg, nem csak úgy színleg.* A bűvész nem szokta kiteregetni a kártyáit, de most meg kell tennem. Talán a közös származás, de igen jól érzem magam veled, találkozhatunk még? *Kérdez rá, végülis vesztenivalója nincsen. Úgysem szokott senkit randizni hívni, Scarletta pedig biztosan nem sértődik meg, mert a fivérét szerette. A világok szakadására ellenben komolyan bólogat.* Én sem nagyon értem. Azt hittem, hogy alternatív világok vannak, ahol a saját énjeinkkel találkozhatunk, ebből látszik, hogy nem vagyok egy térmágus. Viszont az érdekelne, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy nem otthon vagyunk. *A kinézetet illetően halványan biccent, és a saját tincsei egyikét veszi az ujjai közé, és finoman ráncolja a homlokát.* Akkor pedig mit tagadjam, csak egy árny vagyok, ismerem a sötét oldal mibenlétét, az sejtelmek engem szolgálnak. Vagy én őket. Tökmindegy. Amikor átjöttem, akkor elég sok drágakő volt nálam, ami itt is érték, ezért nem kell az anyagiaktól félnem. *Nem ajánlja fel a segítségét, nem szokott megvenni senkit.* Milyen munkákra gondolsz?

- Egy tűzdémon? Miféle? Megnézhetem? *Rögtön fellelkesedik, kiragadva a mondat egy részét, el is felejtve igazából, hogy miről szólt a többi. Aztán hallgatja, hogy mégsem kell mindenkinek jó lenni mindenben, de mégis... tulajdonképpen a tér-idő mágián és az illúziókon kívül nem sok mindenhez nyúlt még életében.* - Kellene nekem valamiféle lista a tantárgyaitokról... az lenne a legjobb, hogyha leírnád, hogy mi micsoda, vagy... nem is leírnád, hanem... nem tudod valahogy úgy megcsinálni, hogy a hangodat tudjam visszajátszani? Valamiféle varázslattal? El kell rajta gondolkoznom, melyikhez értek... valahogy be kellene jutnom abba az iskolába, de nem is tudom, van-e értelme, ha nem tudom meddig maradok. *Mereng a dolgokon, aztán elhúzza a száját.* - Nincs meg a botom, amivel az illúziókat csináltam otthon, szóval csak a fókusz nélküli képességeimet tudnám próbálgatni, ami... nem sok. Itt az emberek csak úgy... csinálják a varázslatot? Csak... tudják, hogy kell? *Eléggé megrémíti a lehetőség, hiszen neki nem igen megy semmi. Utána viszont határozottan megrázza a fejét.* - Nem érdekel, ki mennyire tud énekelni, vagy mennyire nem, nem nevezel senkit csótánynak, és nem kívánod hogy meg legyen ölve! Értve voltam? *Ezután még beszélgetnek egy darabig alighanem, aztán elválnak szépen, egy új találkozás reményében.*

Vendég

-Ez nem lebecsülés, Nayeli. El szoktam ismerni, ha valaki jobb nálam valamiben, de azt például a büdös életben nem fogom elismerni, hogy Noel lekörözne vízmágiában, mikor egy tűzdémon sétafikál utána. *Nem, azon felröhögne harag nélkül. Legfeljebb megsütnék utána a röhögésért, de nem, nem ismerne el ilyesmit. Bár nem is versenyeznek, szóval nem kell ezen agyaljon. Nayeli gondolatmenetére csak bólogatni tud, mert a végén a lányé a döntés, akar-e tanulni írni-olvasni vagy sem. Éppen megtaníthatja, gyorsan menne, csak szóljon.* -Nem éppen. Mindenkinek vannak tantárgyai, amikben jobb. Én például leginkább a víz- és levegő alapú mágiákat tudom, de a halálmágia is sokkal jobban megy a többinél. A maradk közül van olyan, ami közepesen megy és akad olyan, ami egyáltalán. Például a te Bűvészed tantárgyai közül a kilencven százaléka nem fér a fejembe és ez ellen nem tudok mit tenni, mert ilyen a beállítottságom egyszerűen. *Na igen, az énekhez hülye, a zenét különösebben nem szereti, inkább olvasni szokott vagy filmezni a párjával, ha úgy adódik vagy Nellondot járni vagy akármi mást. Nem feltétlen köti le a bűvészkedés semmilyen ágazata, meg a mentálmágiához is bot például.* -Na meg nem ártana előbb kipróbálnod, hogy mennek-e a neked jobban sikerülő varázslatok itt is. Nehogy meglepetés érjen majd. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, elvégre másféle világ, másféle lehet a mágia is. Ők mondjuk egész jól tudták használni a sajátjukat a francoskák földjén.* -Fagyassz, miután belehallgatsz. Én nagyon nem szeretem és legszívesebben felkérném, hogy nagyon gyorsan húzzon el a zeneiparból, mert fülkárosodást kapok tőle. A húgom viszont imádja. Lefogadom, hogy a lenyalt haját isteníti ennyire. *Morog morog, közben nullára csökkenti a maradék forrócsokit, azaz megissza és nagyot cuppant rá.*

- Ne becsüld le magad ennyire. *Csóválja a fejét Ilya szavaira, miközben a tekintete néha megakad a többi emberen körülöttük, igen, a diszkóból felszivárgókon is. Ha van is ilyesmi az ő világukban, még nem igazán fedezte fel.* - Nyugodtan találkozhatunk, bár... nem tudom, meddig leszek itt. Szeretném felfedezni ezt a világot, de ahhoz nem ártana legalább írni-olvasni megtanulni valamennyire ennek az országnak a nyelvén... bár ha utána úgyis továbbmegyek máshova... nem tudom. Miért van nektek ennyi nyelvetek? Semmi értelme, csak összezavar. *Elhúzza a száját, és hátrasimítja a haját, öt ujjával megfésülve valamennyire.* - Na mindegy. A lényeg, hogy egyelőre mindenképpen magamra kell szednem valamennyi alaptudást a világotokról, mielőtt nekiindulok csak úgy a nagy ismeretlennek. Egy utazónak is fontos, hogy nagyjából tudja, mi vár rá. *Utána hallgatja Ilya leírását a szakokról, ezek a nevek persze az ég világon semmit nem mondanak neki, a mágiákra viszont elgondolkozik.* - Illúziómágia... a Bűvész. A látványmágia is hozzá tartozhat, azt hiszem. Relikviamágia... az Alkotó? Ő foglalkozik a tárgyakkal. Nekromágia... a holtak tudománya. Az Árny. Szóval azt mondod, nálatok mindenki univerzális, mint a Mágus? Furcsa. Nálunk mindenki inkább csak a saját adottságaival foglalkozik. Nem tudom, mennének-e ezek a dolgok... a Bűvész tanait egész jól ismerem, szeretem, de például az Árnyé... és a relikviákhoz sincs túl nagy tehetségem. *Elszontyolodik, és ráadásul még nem is tudja, hogy itt teljesen máshogy működik a mágia, mint náluk. Hallgatja Ilya szavait az itteni énekesekről, majd rosszallóan néz.* - Hékás! Nem illik így beszélni bárkiről is. Ha ilyeneket mondassz, le foglak fagyasztani.

Vendég

//olvad//

*Valószínűleg francoskáéknál nem működik a diszkó feeling, de majd most meglátja Nayeli, mire utalt, ugyanis a szórakozós részlegzaja felhallatszik a teázóba, ahol át kell karistoljanak valahogy, és néha feltűnik egy-egy tekerőző és vonagló példány is, már azok közül, akik a táncparketten nyomorogn(t)ak eddig és szesz van bennük. Felérvén leülnek, rendel és jöhet a kifejtősdi, mitől is olyan jófej most és vendégeli meg többek között Nayelit. Végül is miért is ne tenné? Még nincs az élete konkrét bitófa alatt halálra ítélve. Még. Mondjuk ezzel az átkozott karkötővel lehet, nem húzza majd sokáig.* -Valószínű, de arra akarok kilyukadni, hogy ilyen téren jobb, okosabb nálam, érdemes meghallgatnom, amit mond. *Tisztázza le a dolgot. Azért annyira nincs elvakulva- még. Aztán ki tudja, később erősödhet a ködfelhő, bár neeem, nem az a fajta ember. Attól sokkal... hát higgadtabb ilyen téren.* -Ha még találkozunk a ma este után és megismerhetlek jobban, biztosan önmagadért is örülni fogok neked. Csak legyen legközelebb. *Na igen, ahhoz minimum diákká vagy tanárrá kellene avanzsáljon Nayeli. Tanár, tanár... Ha turisztikán tanulna, simán, de itt még gondolkozik, minek vennék fel őt. Eddig amennyire aranyos és babaszerű, nem lát rá sok kilátást, hogy sötét arcú, sötét gondolkodású, habzó szájú tanci néninek alkalmazzák diákriogatásra. A segítséges dolgot egyelőre elereszti a füle mellett, mert 1-semmi ilyen nem jut eszébe; 2- még nincs rászorulva, majd akkor helyben közli, ha szükség volna Nayeli fogadjistenére.* -Hátőőő felvételizned kell, mint minden iskolába, aztán, ha felvettek, elmész a suliba azon a repülő nyavalyás lélekölőn Borisszal .... vagy Jozef? Mindegy, ésőőő a Sorskerék beoszt éééés... bekerülsz egy szakra. Lehetsz allidonos, naxeldires, eramiros, mint én, vagy belsirionos. Ez a négy van. Mindenfélét tanítanak. Illúziómágia, hangmágiák, látványmágiák, relikviamágiát, nekromágiát.... szóval egy halom mágia van. Könyveket kaphatsz itt, Nellondban is hozzá, ha utána akarnál nézni, de ez megint feltételezi azzz.... olvasást, khm. *Nothar emlegetésére azért még mindig nagy szemeket mereszt, ugyanúgy Temstoréra is, mert hát ezek neki már lassan úgy tűnnek, mintha istenek volnának, viszont akkor Nayeli itt előtte kisistenke vagy mi. Ez már bonyolult, inkább ecseteli az elnevezési rendszerét. Noel emlegetésére pedig nevetve fejet rá.*- Fogalmam sincs, honnan jött akkor az isteni szikra, csak jött, de sem patkány, sem.... hmm, talán szakácsnak nevezném, ha a forrócsokija, ami mesés, annak számít. Az, hogy fleur, pedig franciául van mondva. Hannah Montana meg valami –számomra- irtózatosan irritáló hangú lány. Vagyis parókában (hamis haj) szaladgál le-fel egy emelvényen, kornyikál és ugrál és.... brrrr, a húgom imádja. Mint Justin Biebert. Azt a kölyköt meg kellene égetni. De van még remény. Talán őt is kinyírja valaki, mint a legtöbb csótányt szokták. *Látszik rajta a nagy erős ellenérzés. Ha valaha is összefut újra Nayelivel, elkéri Noel laptopját és berakja neki Bieber egyik nyáltengeres számát.* -Áhh, örülök, hogy rákérdeztél. Van egy olyan film.... őőőő... mozgóképes történet hanggal és színnel és mindennel... Szóval van egy film, aminek Addams family a neve és a kislány neve benne Wednesday Addams. Az unokanővérem meg kiköpött mása. De durván. A sok fekete meg a modor, uhhh, nagyon. *Néha megborzong Lex stílusától, de mit tegyen, ha egyszer illik rá a név? Evvan*

- Szemet szúrni? De hát itt annyiféle nyelv van, nem ismerhet mindenki mindent. *Csóválja a fejét, de mikor Elidor átvált, ő is készségesen szólal meg innentől bolgárul. Kuncog, majd felmutatja a csokrot.* - Sikerült hát, bár hogyha valami nagyon nagy ámulást akarsz előidézni, ahhoz azért több kell. De tényleg szép csokor. *Valóban, annyira izgatott lett, hogy egy másik francoskával találkozik itt, otthontól távol, hogy Elidor kérdéseit szinte elengedte a füle mellett, pedig igazán nem direkt csinálja. A teája már úgyis elfogyott. Kicsit összébb rendezgeti a papírokat, könyveket, hogy elférjen a fiú is, ha esetleg le szeretne valamit tenne az asztalra, hiszen eddig remekül elfoglalta az egészet.* - Igen... a mi fajtánk érzi, hogy valami nagyon nincs rendben a világok között. Nem vagyok elég idős ahhoz, hogy pontosan értsek a síkkapukhoz, de úgy tudom, véletlenszerűen nyílnak meg mostanság, egyre többször, nem csak ez a két világ között. Mintha tényleg szakadna szét a világ... de persze ez nem lehet egy végleges folyamat, az hatalmas gond lenne. *Csóválja a fejét, és újra elpirul kicsit Elidor szavaira, nem is gondolva arra, hogy a fiú talán csak direkt szédíti.* - Ugyanmár, hiszen... a fejér hajamból annyira egyértelmű. Igen, Utazó vagyok, és Tolvaj a másik oldalról. Bűvész? *Érdeklődve néz, hiszen mint tudjuk, sokkal több ősfrancoska van mint a felsorolt tizenegy, biztos van egy Bűvész is... arra nem is gondol, hogy Elidor az Árny gyermeke lenne.* - Mióta megérkeztem... elég mozgalmasak a napjaim. Tudod, úgy csúsztam át, nem volt nálam semmi, csak ami rajtam van... de gondolom ez veled is így volt. Szóval mindenféle apró munkákat igyekszem vállalni, rohangászok a városban egész nap, hogy hol van rám szükség. Aztán rögtön el is költöm szinte valami apróságra, nem nagyon tudok gazdálkodni. *Vallja be kicsit szégyenlősen.* - Neked biztos jó lehet, azt csinálod amit szeretsz, és gondolom kapsz is valamit a fellépésekért.

//fagy//