Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

- Vagy mondjuk egy medálba, vagy hasonló tárgyba belesűríteni sok védelmet, és univerzális védelmező-medált csinálni. *Ötletelget tovább. Ahhoz képest egész jól elvan, hogy ő mindenféle varázstárgyak nélkül mászkál... egy tőre van, a fókuszai, meg a pisztolyában akad valamennyi mágia, a töltények elég sokféle lényt sebeznek, de hogyha nincs alkalma rájuk lőni, akkor nincs valami univerzális pajzsa, amiről azonnal lepattan minden. A vérfarkasos dologra felnevet, majd színpadiasan csóválja a fejét.* - Na tessék, lebuktam. Most agyalhatok ki valami mást. *Arra persze számít, hogy a srác nem a legtitkosabb vágyait fogja elmondani, inkább csak valamit, amit lehet fizetségnek használni. A sajtburgerre bólint, majd a csókra is, szemrebbenés nélkül.* - Rendben, szóóóval... szombaton délután kettőkor legyél Valdonban a Mekinél. Fizetek neked egy menüt, addigra szétnézek, találok-e neked valakit aki meg tudja bütykölni a gépedet, és... ismerek egy helyes, korodbeli srácot arrafelé, majd lebeszélem vele. *Szándékosan piszkálja, hiszen Charlie csak annyit mondott, hogy... egy csók. Hogy kitől, azt abszolút nem szabta meg.* - Ez nem világmegmentés. Inkább... egy-egy ember lelki világának a helyreállítása. Bár, ahogy vesszük, egy anyának a gyereke például a világot jelenti, így mondhatod ilyen értelemben is. *Kicsit felhúzza az orrát, nem tetszik neki a munkájával való gúnyolódás.*

*Hát igen, a nyelvöltést az tuti, hogy nagyon kritizálná, és akkor kifejezetten fogást adna magán Ada, így hát nem csoda, ha végül mégsem teszi meg. A válaszokra már nem tud mit tenni, csak elmosolyodik és rázza a fejét.* -Hát most mondjam, hogy nem lepnek meg a válaszaid, akármit mondok, lesz valami rá, csak a végén méretes kofferrel kéne közlekedni, hogy minden ellen legyen védelem. *Már egész széles a vigyora, a pisztoly sem az ő stílusa, totálisan nem tud célozni, maximum játékban gyakorolta már, de igazival? Izomerőnek is híján van, tuti, hogy az első lövésnél minimum a lökőerő miatt orrba vágná saját, magát vagy ilyesmi, és nem azért menekülne meg egy vérfarkastól, mert kicsinálta, hanem mert az kipurcant a rátörő nevetőroham miatt. A kérdésre picit felhúzza a szemöldökét, soha az életben nem hívta még el egy lány sehova, na persze nem is gondolná, hogy Ada ilyesmit akar, inkább szívatni őt, ez sokkal reálisabb.* -Mert, mért? Miben sántikálsz, bemutatsz egy vérfarkasnak élőben? *Hát igen, gondoljunk a legrosszabbra, akkor nem érthet túl nagy meglepetés. A felsorolásra kicsit kitágul a pupillája, azért ez nehéz kérdés, és főleg most egy vadidegennek mondja el a legtitkosabb vágyait, amit még lehet, hogy saját magának sem ismer be? Aztán a netre bólint, legalább már csak két opció maradt. Kicsit köszörüli a torkát, iszogat a narancsléből is időhúzás képpen.* -Hát...öö..egy jó sajtburger! *Vágja ki magát, még egy van, oda kéne préselni valami reálisat, de mégsem teljesen igazit.* -Egy csók! *Széles vigyor. Végülis fogjuk rá férfiember, mégha 15-nek néz is ki, és amúgy is látszik rajta, hogy csak viccel...viccel?* -Áh, szóval világmegmentő féle, vágom én. *Kötekszik megint, hiszen ha valaki önként másokat ment meg, akkor azt azért okkal teszi.*

*Valóban, elég gyakori mozdulat ez mind a kettőjüktől a beszélgetésben, de ilyennek is lennie kell. Arról már nem beszél, hogy valóban nyomozó, felesleges lenne belemenni, elvan ő magának. A látványos szemforgatásra már majdhogynem nyelvet ölt a másikra, de azért mégiscsak huszonegy éves aki azzal piszkálta Charlie-t hogy mennyire gyerekes, így elég hülyén jönne ki, úgyhogy végül letesz róla.* - Egyszerű megoldás. Ne járj sötét sikátorokban, és viselj sok ezüst ékszert. *Kötözködik csakazértis, védekezőmódszereket felhozva a szituációkra, amiket a másik sorol.* - Ha meg az ékszerek nem a te stílusod, akkor tanulj meg lőni, és maradnak az ezüstgolyók. *Teszi hozzá, elvégre az sokkal inkább az ő stílusa. A villámszórásra csak kuncog, majd biccent.* - Rendben. Ráérsz a hétvégén? *Egyre egyértelműbb, hogy tervez valamit, de egyelőre még nem tér a lényegre, inkább a számítógépet fixírozza, majd tovább kerülgeti a témát.* - Sorolj fel három dolgot, amit nagyon akarsz most. Lehetőleg azért reálisan. Gondolom a net az egyik. *Tippel, aztán megvonja a vállát, és egy ideig elgondolkozik a válaszon.* - Auror nem akarok lenni, hivatásos nem. Parancsokat teljesítenek. Fúj. Mondjuk, hogy szabadúszó vagyok. Főleg eltűnésekben utazok. Az a célom, hogy lehetőleg egy darabban kerítsem elő az eltűnt gyerekeket, testvéreket, barátokat. Gondolj erről amit akarsz.

-Jó hát akkor nem vagy. *Rántja meg ő is a vállát, ez már csak ilyen vállrántogatós beszélgetés. És nem zavarja, hogy Ada nézi a gépét, ha gond lenne neki, akkor már rég megkérte volna, hogy távozzon, meg üljön át máshova és hagyja lógni, de azért néha jó egy kis élő kommunikáció, nem csak a billentyűk koptatása napestig, de csak néha, és be úgysem ismerné. A twitter kihangsúlyozására látványosan szemforgat, majd a két példára ingatja a fejét.* -Jó hát de azt se tudhatod, mikor kap el valaki egy sötét sikátorban, vagy kapja le a fejed egy vérfarkas, szóval ennyi erővel hót felesleges ilyeneken filózni. *Köti az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz. Egyébként se szokta felvenni az ilyen halatoméhes akárkiket, végülis hatalom kell nekik, ahhoz meg csak nem pusztítják el direkt a világot, max. ugye véletlenül, de ez már más kérdés. Azért lássuk, hogy be a leányzónak tökéletesen igaza van, de ezt tuti hogy nem fogja csak így beismerni.* -Jó, de otthon nem kellett kínlódnom vele, azért sokkal egyszerűbb volt! *Húzza fel picit az orrát a kérdésre pedig egy pillanatra homlok ráncol, de aztán csak villámokat szór a tekintetével.* -Mondtam, hogy mindjárt húsz leszek, megtudom oldani egyedül, hogy lemenjek egy faluba hidd el. *Igen egy kicsit sértőnek veszi, végülis a kérdés eléggé olyan, mintha még mindig kölyöknek nézné, ami valószínű így is van, és végülis még igaz is, hiszen egészen más elméletben tudni egy útvonalat, és megint más megtenni azt a valóságban. Nem túl gyakran szokott kint mászkálni egyedül, ez tény.* -Egyébként is minek akarsz auror lenni? Világmegváltási célok, vagy csak unatkozol?

- Mondtam, hogy nem vagyok auror. *Rántja meg a vállát, kicsit jobban elnyúlva az ülőhelyen. A vállára billenti a fejét, mármint a sajátjára, és úgy figyeli a képernyőt, elvégre a fiú nem tett semmit, hogy eltakarja, vagy ilyesmi. Ha pedig nincs rejtegetnivalója, akkor miért ne? Aztán a tekintete levándorol a narancslére, és nyitja a száját, de végül láthatóan úgy dönt, hogy inkább nem tesz megjegyzést. Mikor a fiú kidobja a találatokat, csettint a nyelvével.* - Valóban, sok van. Egyszer találtam egy részletes listát twitteren. *Szándékosan kihangsúlyozza, hogy hol, majd folytatja.* - Viszont ha megfigyeled, nincs benne például a Sötét Nagyúrnő munkálkodása. Az, hogy a muglik nem jósolják meg előre, nem azt jelenti hogy a következő hatalomra törő idióta nem fogja kellően lerombolni a földünket. Ezen kívül a világháborúk sincsenek benne, ha mégis a mugliknál akarsz maradni, márpedig ha kitörne a harmadik, a bevetett nukleáris fegyverek megint egy jó ok lennének a világvégére. *Magyarázza tovább, majd megvonja a vállát.* - Engem nem zavar, de ebből a szempontból neked is tök mindegy, hogy porfészek vagy nem. Úgyis rá fogsz jönni, hogy bütyköld meg jobban a géped, hogy működjön és legyen net, és úgysem fog érdekelni onnantól hogy hol vagy. Szóval letalálsz egyedül Valdonba, ugye? *Kérdezi, mintha aggódna, hogy szegény gyerek eltéved útközben.*

-Hát akkor pocsék nyomozó leszek, nem jót súgnak az ösztöneid, azoknak kéne működni nem? *Kotnyeleskedik vissza, hiszen ha már auror akkor tényleg legyen gyanakvó, ez tény és való, de ezt így ebben a formában tuti nem ismerné be.* -Majd ha alkoholt akarok rendelni, akkor hitetlenkedhetsz, a narancslét hamis személyivel is lehet. *Rántja meg végül a vállát, hiszen tényleg csak egy sima narancslét iszik, semmi extrát, szóval akár lehetne 15 éves is, de egyébként tényleg idősebb már bőven. A világvége dologra csak pötyög kicsit a gépen, majd az kidob több találatot is.* -Látod...ennyi van, és ez még nem is az összes! Én nem fogok itt azon agyalni, hogy mikor lesz vége, ha az lesz, akkor amúgy is mindegy már nem? *Max tény, hogy a világvége előtt azért elveszíthetné a...khm...amit nehéz így folyton a gép előtt ülve ismerkedés nélkül, de egyelőre elég jól eltudta még nyomni magában az efféle férfias dolgokat, főleg hogy még lélekben is nagyon gyerek. Elhúzza a száját a másik szavaira, hogy merre járt, mert az erős célzásra, hogy nem nagyon mozdul ki.* -És miért zavar? Ha bent jobb, akkor bent jobb? Látod, ha jön a világ végéd, akkor te kint leszel, én meg legalább bent és még hamarabb le tudok menekülni valami pince jellegű bunkerbe, vagy mit tudom én. *Újabb vállrántás, mint aki tényleg nem törődöm, de azért na lássuk be, néha lehet, hogy elmenne ide-oda, de tényleg csak néha.* -Több, és ez elég is, meg nem érdekel, hogy épp milyen alsót visel Charlie Sheen. *Nagyot kortyol a narancsléből, miközben kint elkezd cseperegni az eső.* -Na ezért aztán kár lenne kimenni!

- Nem, hivatásos még épp nem. Épp csak nem hiszek neked. *Ingatja a fejét, majd megnézi a személyi igazolványt, de láthatóan még mindig elég hitetlen.* - Jó, mágiával nem nehéz ilyet hamisítani. *Piszkálja tovább szándékosan, de vallljuk be, tényleg nem néz ki húsznak.* - Előbb vagy utóbb vége kell, hogy legyen, szóóóval... bár tudod, mindig tagadd a világvégét. Legtöbbször igazad lesz, amikor meg nem, már nem lesz ott senki, aki megmondja hogy nem volt igazad. *Hangzik el tőle a napi bölcsesség is, aztán hátradől, és megvonja a vállát.* - Ez nem vájkálás. Nem állok a háza előtt és nem követem körbe kamerával a városban. És köszönöm szépen, az életem rendben van. Én is New Yorkból jövök, nemrég Egyiptomban voltam, meg Kínában, Spanyolországban, néhány hónap leforgása alatt... de persze nem is értem miért panaszkodsz, egy számítógép mellett a szobádban teljesen mindegy hogy Nellond vagy New York, ha egyszer már szereztél internetet. *Utal arra, hogy nem hiszi, hogy sokat járna kint a fiú.* - Érdekesebb? Persze, több rajta a játék. Egyébként meg azt, hogy havazik, twitteren is ugyanúgy megkapod hat embertől. Vagy kinézhetsz az ablakon.

//Olvad//

*Hát igen, általában ilyen reakciót szokott kiváltani, amikor a koráról van szó, de akkor is rázza a fejét.* -Hivatásos auror vagy, vagy mi a szösz, hogy követelőzöl? *Végül megrántja a vállát és az asztalra csapja a személyijét, ezen már teljes mértékben látszik a tény, hogy igen nyáron lesz 20 éves, szóval bár 15-nek néz ki, nem hazudott. Egyébként is mi oka lenne rá? Nem akar sem alkoholt, sem mást venni a lánytól, szóval nem is lenne indokolt a dolog. A világvége dologra ismét a fejét rázza.* -Persze, ahányszor már világvégét jósoltak...már rég nem élnénk, ha csak egy bejött volna, szóval hülyeség! *A hírességekre csak elvigyorodik és újra megrántja a vállát széttárva kicsit a kezeit maga előtt.* -Hát túl fogom élni, az vájkál mások életében, akié egyébként unalmas, az enyémmel nincs baj. Hát a tiéddel? *Picit fel is húzza a szemöldökét, szemtelenül fiatal ez egyszer tény, és hogy még ennyire kis kötekedő is, bicskanyitogató tud lenni lássuk be.* -New York-ból, azért lássuk be ehhez képest egy fokkal nagyobb város. *Na nem mintha ott olyan sokat mászkált volna kint, de legalább rendes áram- és neteállását volt, nem úgy, mint itt. Már előre retteg, hogy mi lesz, amikor átcuccol az iskolába, ott aztán végképp őskori állapotok uralkodhatnak e téren. A facebook említésére újra a gépére pillant, és végül a villogó chat ablakot fixírozza, beír egy "Este 8."-at, aztán a leányzóra pillant.* -Egyszerűen sokkal áttekinthetőbb, érdekesebb és nincs tele...sztárokkal! *Úgy néz ki, hogy ez kifejezetten böki a csőrét, de hát lássuk be más az ízlése.*

*Határozottan megdöbben, mikor a fiú kijelenti, hogy húsz éves lesz nyáron, és hitetlenül csóválja a fejét.* - Az nem létezik. Követelek valamilyen személyi azonosságot igazoló igazolványt. Hacsak nem loptad el valami tizenhét éves srácnak a testét, hogy örökké fiatal maradj, akkor nem hiszem el. *Jelenti ki, majd kis gondolkozás után úgy dönt, nem vágja rá sejtelmesen, hogy egy nőt nem illik megkérdezni a koráról, sőt, még őszintén is válaszol. Elvégre annyira még nem öreg, hogy nagyon le akarja tagadni, sőt.* - Huszonegy. Még ígyis idősebb vagyok, bár azt hittem, többel. És nem, nem éppen helyi... és még csak nem is legény. *Nevet, aztán a vállát vonogatja.* - Miért ne törne ki? Decemberben már mióta mondják, hogy eljön a világ vége, lehet, hogy elszámolták egy kicsit. A szökőévek miatt, vagy ilyesmi. A hírességek pedig... ezek szerint téged nem, rajtad kívül viszont meglepően sok embert. Nem tudod, mit hagysz ki. *Csóválja a fejét, aztán úgy tűnik, mégiscsak lesz net. Mivel a fiú válla felett figyeli, mit ír, felvonja a szemöldökét.* - Porfészek? Na mesélj, honnan is jöttél? *Azért biccent, hogy megköszönje a gépet, majd valóban felles twitterre, válaszol egy üzenetre, és hümmögve visszatolja Charlie-nak.* - Kérlek, meséld el nekem, a facebook ugyan miért annyival érdekesebb.

//fagy//

*Hát igen, sok esetben még 16-nak is alig nézik, pedig lassan betölti a húszat, lássuk be tényleg finoman szólva is gyerekarca van, de hát nem tehet róla. Eddig ezzel nem volt gond, hiszen a számítógép másik oldalán ülők nem nézték, hogy kivel játszanak, viszont így élesben teljesen más a helyzet.* -Jövő nyáron töltöm be a húszat, miért te mennyi vagy? *Azért nem nézi a másik lányt kifejezetten sokkal idősebbnek nála, bár ahogy itt fennhéjázik a végén kiderül, hogy minimum 25 is meg van, bár azon meglepődne. De végülis, ha ő fiatalnak néz ki, valaki nézhet ki idősebbnek is mint ami.* -Miért törne ki Apokalipszis és miért te állítanád meg? Valami hely kemény legény vagy? *Ahhoz viszont fiatalnak nézi a lányt, hogy valami rendőr, vagy aurorféle legyen, meg az amúgy is olyan hivatalos szerv, akkor inkább lelécel, a végén még beviszik, mert káoszt szít, hiszen ritkán fogja vissza magát...ami a szívén az a száján.* -És kit érdekelnek a hírességek mégis? Facebookra szavazok, akárhogy is, a twitter gagyi. *Finoman megrántja a vállát, de a rosszkedve elszállni látszik, amikor jobb oldalt lent a képernyőn apró jelecske mutatja, hogy a elindul a csatlakozás.* -Igen! *Bokszol a levegőbe és azonnal irány a böngésző, és facebook. A jelszava meg van jegyezve, de persze hetente cseréli, úgy a tuti.* -Ha kész vagyok megkapod, max. öt perc, fogalmam sincs meddig tart ki. *Pár kattintás, egy kiírás, miszerint "Megérkeztem a porfészekbe!", aztán áttolja a gépet a leányzó elé.*

*Elvigyorodik, mikor a megszólított srác - akit nem nagyon tippel tizennyolcnál többnek, tehát elképzelése szerint legalább három évvel fiatalabb nála, szóval igenis kölyök - csípőből visszaszól. Leül a másik mellé, nem vele szemben, hogy azért rálásson a képernyőre, és felhúzza a lábait.* - Jelezném, hogy idősebb vagyok nálad, ahogy azt minden bizonnyal észrevetted. *A bocsánatkérésre megrázza a fejét, jelezve, hogy semmi gond, majd eléggé fancsali képet vág, amikor kiderül, hogy a net bizony már egy ideje nem működik.* - Hát az nem szép. Bár úgyis Valdonba készültem, akkor várok még valamennyit, addig ráér, csak nem tör ki az Apokalipszis vagy valami. *Legyint, és végül úgy dönt, be is mutatkozik, ha már a másik is megtette, habár volt már belőle érdekes szituáció, hogy csak úgy osztogatja a nevét.* - Adanna vagyok. És igen, twitter, valami bajod van vele? Ott a legegyszerűbb követni, hogy melyik híres ember mit csinál.

*Végül egy egyszerű aknakereső mellett dönt, és becsukja a böngészőt. Majd ennek is utána kell járni, mert tarthatatlan, hogy van amikor működik, máskor pedig esélytelen összehozni bármit is. Pedig most nagyon ráfért volna egy jó kis party a netes haverokkal valamelyik frankó játékban. De hát marad az aknakereső. Unottan kattintgat, amikor megszólatja valaki. Szőke haját kisöpri az arcából, és felpillant. Lássuk be tényleg nagyon gyerekes arca van, nem meglepő, hogy ha kölyöknek szólítják, de azért lássuk be mégis csak van önérzete.* -Nincs net...kiscsaj! *Válaszol vissza kicsit csípősen, pedig igazán nem szokása, de hát lassan egy órája kínlódik a géppel és kezd kissé ideges lenni.* -Bocs... *Húzza el kicsit a száját.* ~Modernizáld magad...ahogy apu mundaná..cöh..~ *Végül aztán kezet nyújt, bár fel nem áll, azért túlzásba nem kell esni.* -Charlie vagyok, és sajnos már egy órája próbálom berhelni a gépet, de az istennek se jön be a net. Valdonban tuti menne, de itt...a nyomorult mágia miatt esélytelen! *Szavaira a hátuk mögött lévő asztalnál felmorran egy fickó, de hidegen hagyja a dolog csak megrántja a vállát.* -Egyébként is...twitter, ez komoly?

*Kicsit bosszúsan összegzi az egyik asztalnál, hogy mire jutott az utóbbi napokban. Sikeresen elkerülte a vetélytársait, de mégsem biztos benne, hogy ez a legjobb módszer, így ugyanis nem tudja, hogy a többiek pontosan hol tartanak. Aztán ott van az az ügy, az eltűnt kisgyerek Valdonban... az aurorok nem foglalkoznak ilyesmivel, hiszen nagy eséllyel nem mágikus lény áll a háttérben, így hagyják, hogy a muglik megoldják maguknak, de persze ő nem így fog tenni. Már tudja is, hogy hol kell legközelebb keresnie...* ~ Valljuk be, nehéz ezt az egészet összeegyeztetni. ~ *Elhúzza a száját, majd felkapja a cuccait, és kifelé indul, mikor elhalad a srác (?) mellett, aki épp egy ismerős gépezettel ügyködik.* - Szervusz, kölyök. Neted van? Felnézhetek twitterre? *Kérdezi, a jegyzeteit a zsebébe tömve, ahogy megigazítja a haját.*

*Még csak nem régen érkezett és baromira nem viseli jól, hogy alig van valahol normális térerő. Most menjen le Valdonba csak azért, hogy feltudjon menni a netre? Már egy ideje a Jeniliában ücsörög, próbálja beüzemelni a gépet, ami amúgy is meg van kicsit machinálva mágia útján, de mégis is baromira leárnyékolja a jeleket a sok mágikus behatás, ami a varázslófaluban teljesen normális, de számára eléggé idegesítő. Egyszerű téli dzsekije mellette a padon, egy sima zöld pólóban van, alul farmer és edzőcipő, arcra kissé lányos, tejfel szőke haja fül alatt ér, kissé rendezetlen, de azért ápolt. Szerencsére legalább az árammal, mint olyan nincs gond, ennyire már modernizálódott a hely, úgyhogy az asztalon lévő kis hordozható gép simán működik, de az istennek se sikerül facebookra bejelentkeznie. Emiatt persze kissé morózus, és időnként cicceg a nyelvével. Elég jól el van egyedül, még át se ment a suliba, pedig már itt van legalább két napja. Csak azért is dacol, hiszen ideküldték annak ellenére, hogy nem akart jönni. Miért is ne lehetne magántanuló, mint eddig, miért kell ráerőltetni azt, hogy barátokat szerezzen? Felfoghatatlan!*

*Mikor odajönnek hozzá, kénytelen felnézni.*-Hyvää päivää.*Köszön kissé unott hangon, mivel egyáltalán nincs kedve társasághoz, de ugyanez a másik lányról is elmondható, mint azt észrevette. Kissé felvonja a szemöldökét a kérdésre, majd válaszol.*-Hát, őszintén szólva fogalmam sincs. Én öt napja érkeztem, nem régebben, mint te.*~Vagy hogy is mondják.*Gondolja magában, mert kicsit hallani, hogy töri a nyelvet.*-Tuija vagyok.*Mutatkozik be egy biccentés kíséretében, majd figyelmét újra a könyvnek szenteli.*-Térképet rajzolsz?*Kérdez vissza a homlokáét ráncolva. Kicsit későn esett le neki a mondat.*-Mi az a térkép?*Kérdezi, szürke szemeit Maralára függesztve. Persze nem a térképet nem ismeri, csak a szó nem ugrik be neki. Még bőven van mit tanulnia. Közben a másik ember tekinteték kerüli, látta már az iskolában, ha jól emlékszik tanár. Nem akar most tanárokkall beszélgetni, azok olyan furcsák.*

//fagy//

~Na tessék, mégis észrevettek.~ *Bosszankodik magában az új lány és jól megnézi magának a megszólítóját.* - öö..Sziasztok! *Köszön Kobayashinak és furcsán néz macskájára.* -Igen új vagyok, éppen ezért indultam felfedező útra, de nem akarok zavarni. *Próbálta ellenkező gondolatra bírni a fiút, de a következő pillanatban már egy asztalhoz ülnek le és csatlakoznak egy régies öltözékű lányhoz.* ~Nincs visszaút, valamit mondanom kell ennek a farsangi társaságnak.~ -Gondolom ti már régóta ide jártok, segítenétek teát választanom, melyiket érdemes megkóstolni? Igazából csak jó helyeket keresek és térképet rajzolok az iskoláról. Sokáig nem tudok maradni. *Közölte, de szíve mélyén élvezte, hogy társalgásba bonyolódik két idősebb nezabarossal, hátha kiderít 1-2 pletykát amit előző napokban hallott.*

*Halkan elkezd dúdolgatni magában valamit, amikor az zökkenti ki a gondolataiból, hogy egy férfi jelenik meg az ajtóban a macskájával együtt. Mármint nem is maga a jelenség kelti fel a figyelmét, hanem az öltözék. Elég furcsának találja, hogy valaki úgy öltözik fel, mintha háborúba menne. Furcsák az emberek. Kortyol egyet a teájából, majd kinyitja a könyvét. Mikor egy pillanatra felnéz, azt veszi észre, hogy a férfi odamegy egy lányhoz, majd elindulnak felé.*~Csodálatos.*Gondolja magában.*~Most idejönnek a nyakamra.*De mivel udvarias lány, nem fogja elzavarni őket, egyelőre igyekszik úgy tenni, mintha nem is tűnt volna fel neki, hogy erre jönnek. Majd ha megszólítják, akkor rájuk figyel. Egyelőre leköti a könyve, ami középkori jóstechnikákról szól, persze az anyanyelvén. Egyszer majd szeretné kipróbálni, mennyire hatásosak. Mondjuk rajtuk...*

*Kobayashi Daisuke tűnik fel a színen, teljes harci öltözetben. Azaz a legkevésbé sem japán ruhadarabokban, mint azt jól tudjuk a keleti divat nem az ínyére való. Mellette Wasabi a macskadaimón vágtat nagy mérgesen, hiszen már megint a legszebb álmából keltette fel a segédtanár. Amikor belépnek megcsapja őket az ezernyiféle tea illata. A japán nagyot is szippant a levegőbe vidáman, míg a lelke másik fele egyáltalán nem. Ebből a szempontból az égiek kissé meggondolatlan munkát végeztek, hisz így kaptunk egy hiperaktív és lerázhatatlan idiótát meg egy totál depressziós macskát. Az előbbi gyorsan körbenéz, hogy kiválassza kivel beszélgessen, vagy ahogy egyesek mondani szokták a napi áldozatát. De előtte leadja a rendelését, ugyan nem tudja, hogy mit, csak rábökött valakinek az italára. Aztán visszatér előbbi tevékenységébe és rögtön észre is veszi a bizonytalannak tűnő Maralát.* - Szia új vagy itt? *Kérdez rögtön, mihelyst az allidonoshoz ér.* - Majd én, Wasabi és az az ifjú hölgy segít neked. *Teszi hozzá és azzal tessékelni kezdi Tuija felé.*

*Marala akárcsak tegnap, felfedező útra indul a Nezabarban. A szintén várószobában lakóktól hallotta, hogy van egy kellemes clubhelyiség, ahol finom teát lehet fogyasztani. Tudta, hogy az iskolából a bejárat egy trükkös tükrön keresztül vezet a társalgóból. Pulcsit húzott, felkerekedett és a társalgóba lépve, pár idősebb diák megfigyelését kezdte.* ~A technika kifigyelve, csak sikerül túljutnom nekem is. ~ *Gondolta és a tükörhöz közelebb állva elkerekedtek szemei, mivel ilyet eddig még nem látott. Halványan áttetszett a túloldal. Nagy hévvel átlépve a clubtérbe esett. Nem tudta, hogy ilyen egyszerű, és csak át kell lépni. A szobában kellemes a hangulat, egyre hangosodik a zene. Mara reméli nem vette észre senki belépőjét, hirtelen felállt és nézelődésbe kezdett.*

*Gondolataiba merülve halad a Jenilia teaház felé. Nem volt kedve a rövidebb utat választania, meg egy kis séta sosem árt, ezért gyalog érkezik. Hosszú haját fújja a hátszél, miközben jön, úgyhogy bosszankodva dobálja hátra az arcából a hajtincseit. Hosszú, sötétlila fűzős ruha van rajta középkori stílusban. Nem mindennapi jelenség ő sem, de azért ilyenből van még itt egy pár. Megérkezik a teázóba, ahol a pulthoz megy, és rendel magénak egy csésze fehér teát. Mikor megkapja, kiválaszt egy szabad asztalt egy félreeső sarokban, ahol nyugodtan megihatja, meg gondolkozhat. Letesz a könyvet az asztalra, amit a táskájából szedett elő. Egyelőre nem nyitja ki, most mással van elfoglalva...*

Vendég

*Valóban annyira belemerül a gondolataiba, saját maga felmérésébe, hogy észre sem veszi, amikor Adam megközelíti. Összerezzen, mikor a másik egyszerűen leveti magát vele szemben, és elhúzza a száját.* ~ Persze, az aranyos pofim... neked is pont ezzel kell jönnöd. ~ *Évekig játszott rá arra, hogy szándékosan fiatalabbnak, elesettnek, gyengének mutassa magát, de valahogy mostmár egyre inkább kezdi idegesíti, hogyha az emberek így gondolkoznak róla. Kell a nyereményhez, igen, de... miért akarna nyerni? Üveges tekintettel bámul Adamre egy darabig, egyértelművé téve, hogy nem nagyon fogja fel a látványt, és akkor megfogalmazódik benne a gondolat: Sadie-nek kell nyernie, bármi áron.* - Szervusz Adam. *Köszön vissza egy kicsit vontatottan, még mindig félig a gondolatai tavában.* - Furcsa módon te még mindig ugyanolyan ronda vagy. *Szúr bele a másikba, bár aligha fog igazán mélyre menni.* - Köszönöm, a business remekül megy. És te miért pont erre rontod a levegőt?

Vendég

*Mióta Eustice kipakolta magát a nénje házából, sokkal több a férőhely és sokkal nagyobb a mozgásköre. Például anélkül hozhat fel lányokat szobára, hogy a nénje akármilyen módon megtudná. Annak a kis penészfoltnak a jelenléte zavaró volt. Na jó, mióta elment, már messze nem utálja annyira, csak akkor nagy szálka volt a szemben. Most csend van, rendbe tette a szobát is, kitakarított, sőt azóta már újra belakta oly' módon, hogy Eustice nyomai eltűnjenek. Betette a zongoráját is, a nagyon kicsi típusút. Pont beillett a környezetbe. Nemrég érkezett vissza Londonból. A főnöke jó egy üvöltözős fajta. Még most is enyhén szemétbe dobható a kedve azok után, ami hisztériát kivágott neki az a nő. Legszívesebben kipróbálta volna rajta azt a trükköt, hogy elnémítja az összes érzékszervét és vajon meghal tőle vagy nem? Állítólag igen. Végül mégsem ültette gyakorlatba. A szülei azért még ott élnek és nem hiányzik a rossz hír a családnak, meg ami a legnyomósabb indok, a börtön neki. Nem szívleli az őröket elsősorban. A Jeniliába csak azért tér be, mert reméli, hogy Clarissát itt találja, egy helyi... ismerősét finoman fogalmazva. Már úgy is eléggé besötétedett az éjszakai üzleteléshez. Volt lakótársa is pusztán véletlenül szúr neki szemet, de elgondolkodó arckifejezése, védtelen vonásai vigyorgásra késztetik a gonoszabbik fajtából. Több sem kell neki, odasétál az asztalához és nemes egyszerűséggel leveti magát a szemben levő ülőalkalmatosságba.* -Mióta nem laksz nálunk, tiszta aranyos arcod lett, Eustice. *Oldalra dönti a fejét, kihúzza zsebeiből a mancsait, amiket már csak rossz megszokásból dugdos mindig a kabátja rejtekébe.* -Nagyon elgondolkoztál. Ennyire rosszul megy a hegedű business? *Egyelőre érezhetően tartja azt a bizonyos távolságot, amit amúgy is megszoktak az elején Eustice-szel. Csak azután indult be nagyon a kölcsönös szívatás és szekálás, akkor meg már eltörlődött ez a vonal is észrevétlenül. Vagy ki tudja, csak háttérbe vonult egy időre.*

Vendég

*Békésen rágogatja a szívószálat éppen az egyik félreesőbb asztalnál. A táskája és a hegedűtok egyaránt beakasztva a lábához és az asztalhoz is, hogy ne lehessen csak úgy felkapni és meglépni vele. Na nem mintha kifejezetten számítana erre, de nem árt az elővigyázatosság, pláne amikor ennyire bele van merülve a gondolataiba. Egy titkosírás fekszik előtte, már itt ül felette néhány órája, de képtelen rájönni a megoldásra. Ebben alighanem eléggé nagy szerepet játszik, hogy a gondolatai folyton elkalandoznak, és azon a beszélgetésen járnak, amit kihallgatott. Felsóhajt, és végigpillant magán. Pókember mintás pólójával még mindig maximum tizennégynek nézhető. Kicsit meghúzgálja az egyik tincsét, és elgondolkozik, miért is festette annak idején fehérre, vagy hogy számítana-e bármit, ha nem így történt volna. Aztán arra gondol, tudna-e egy lepukkant garzonlakásban élni New Yorkban. Arra jut, hogy Sadie-vel tudna. De hogy vajon el tudná-e viselni azt, ahogyan a lány pénzt keres nekik...*

Vendég

*Arra, hogy volt egy tényleges vámpír is, megintcsak elhúzza a száját, valahogy rettentően idegesíti, ha emberek - francoskák - vámpírnak akarnak öltözni. Persze arról nem tud hogy a lány máshonnan származik, elvégre nem hordja magával Reubent kézidetektornak. Elmosolyodik, mikor Chris hangjából valóban csöpög a gúny ahogy előadja a tanulókört.* - Valami ilyesmi, igen. És két kalóz volt, csak az egyiken valami fura smink volt, amit abszolút nem értettem, hogy illett oda... majd talán egyszer megkérdezem. *Felnevet, mikor Elijah kijelenti, hogy éles helyzetet teremtene a körösöknek, és bólint.* - Engem nem érdekel ennyire, nem hiszem, hogy elmegyek, maximum véletlen arra járok épp a könyvtárban... Tate, nincs kedved bemenni és rendbetenni őket? *Fordul a fiúhoz, elvégre az az incidens is könyvtárban zajlott le, részben. Utána Elijah, Raven is távozik, ő is befejezi a koktélt, és feláll.* - Hát, akkor szervusz szőke szellem. *Köszön el, újra hármas alliterációval, mint mikor a fiú megérkezett, aztán egy kacsintással ő is eltűnik.*

*Raven szavaira csak megrántja a vállát. Az érzések az emberi oldalához tartoznak, amit csak nagyon ritkán enged ilyen téren előre, olyankor történik meg általában, hogy rendszerint megmenti mások életét, ami kifejezetten nem a hobbija, lássuk be piros klános, nem fehér.* -Ahogy érzed. *Biccent végül a lánynak, kicsit meg is nyomja az "érzed" szócskát. Nem akarja bántani kifejezetten, vagy visszalökni a letargiába, de hát nem az az érzelgős típus, nem egyszer gyalogolt már bele Lirian lelki világába is, aztán meg elküldte az akadémiáról, hogy mentse az életét. Kiismerhetetlen, hogy épp mikor mit és miért tesz. Nem tűnik fel neki, hogy Thalia innentől kicsit morcosabb lenne, már miért is tűnne? Végülis lehet, hogy tényleg fáradt, vagy nem kajált be eléggé éjszaka. Megrázza a fejét a felvetésre, annyira nem ragadtak meg benne a jelmezek.* -Igen, ilyesmik voltak, a róka tényleg nem volt rossz ötlet, a kalózból meg kettő is volt? *Ez már aztán végképp fel sem tűnt neki. A tanulókör dologra csak rázza a fejét, tökéletesen egyetért a többiekkel. Szinte újra lepereg a szeme előtt az a pillanat, amikor az egész Akadémia a földdel vált egyelővé, a hatalmas robbanás és pusztítás, amiben aztán az a nyüves szilánk mégis megmaradt, és végül csak nem érték el a tényleges végcélt. Még valahol nagyon mélyen őt is megrendítette az a megannyi halott, akik akkor vesztek el, a tanárai, diáktársai, vagy csak szimpla alkalmazottak. Ilyesmi mellett tényleg enyhén szólva is nevetséges egy tanulókör.* -Gyakorolják a pálcamozdulatokat, hogy amikor majd épp a lábukat tépi le egy veszett zombi akkor tökéletes legyen, és ne rontsanak benne egy fikarcnyit sem. *Fejcsóvál és mostmár felhörpinti a tea tök hideg maradékát, aztán végül csak feláll.* -Szólít az ebéd, vagy...valami hasonló, aztán még ki tudja talán holnap ott leszek azon a tanulókörön, ha más nem a háttérből rájuk borítok néhány polcot, hogy legalább élesben is gyakoroljanak. *Finoman elmosolyodik, majd végül egy biccentést ejt meg úgy kollektíve a többiek felé, s távozik.*