Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Esze ágában sem állt vitatkozni, és örül, hogy a másik is így gondolja. A nagy, teátrális haldoklás láttán nevetésben tör ki, és addig abba sem hagyja, amíg el nem homályosul előtte a világ.* ~Na, ez biztosan nem én voltam.~ *Gondolja, és egy kicsit meg is rémül. Nem ez az első alkalom, hogy ilyesmi történik vele az iskolában, de a megszokottakkal ellentétben most egy viszonylag békés helyre érkezik - sőt, mi több, Blagoy is vele tart. A színház maga tetszik neki, de a vidáman helyet foglaló japánok láttán erős gyanúja támad, hogy a Pillangókisasszony lesz műsoron.* ~Meglepően ironikus lenne.~ *Gondolja, és mivel még mindig munkál benne a bájital, elmosolyodik. A vörös fejű fickó azonban sikeresen lehervasztja a mosolyát, és a partnere reakciója csak rátesz egy lapáttal. Amikor az kiabálni kezd, Nati ijedten ugrik el tőle, és halkan nyugtatgatni próbálja.*
- Higgadj le, biztosan nem akar semmi rosszat. *Mondja halkan, de nem túl meggyőzően.* ~Arról nem is beszélve, hogy nem vagy kedves vele.~ *Teszi hozzá rezignáltan, de csak magának.*
- Szívesen helyet foglalok, de ki van zárva, hogy fellépjek. *Néz a pasasra határozottan, van ugyanis egy sejtése a fickó hátsó szándékait illetően.*

*A vita elsimul, ami kifejezetten jó, ha a vérfarkas szeretne megnyerni valakit magának. Az ital is kellemes, az pedig, hogy méreg lenne, abszurdum, de azért belemegy a játékba. Látványos színészi képességeivel kezd haldoklani, amíg valóban le nem zuhan a feje. Ebben a pillanatban válik idegessé. A kis szemét liba tényleg megmérgezte! Lehet, hogy vérfarkasvadász! A szerelmi bájital hatása (mivel nem is az volt!), azonnal lepereg az agyáról. Elhomályosul előtte a világ, majd egy görög színházban találják magukat. Először kihalt, majd megjelennek az emberek, akik vidáman sorjáznak az ülésekre. Nagyrészt japánok. ~Na tessék, Pillangókisasszony in real life.~ Gondolja szarkasztikusan, de még ennyi öröme sincs, hiszen megjelenik egy csávó és vörös fejjel orítani kezd velük. Blgaoy valahol ezen a ponton szívja fel magát teljesen.*
-Na idefigyelj, Vízfej Jani! *Üvölti olyan állati hanggal, mintha egy farkas hörögne a torkában.* -Először is, ki a fenének képzeled te magad, hogy belerondítasz a romantikus esténkbe, aztán ordibálsz a Kedvesemmel? Nagyon gyorsan vegyél vissza a tempóból, amíg még békés, és k****a kedves vagyok veled! *Valahol ezen a ponton ordítja ki magából az ideg nagy részét, ezek után kpes higgadtan is bszélni.* -Amúgy hol vagyunk, és miben tudunk segíteni?

*Ahogy Blagoy és Natalia a Jeniliába iszogatnak, érzik, ahogy a fejük fájni kezd, majd valahogy a világ is kezd homályos lenni. Talán valamit belekevertek az italukba? Soha nem lehet tudni, de az biztos, hogy valami nagyon nincs rendjén. Hirtelen az asztalra dőlnek és furcsa ködszerű anyag lepi el őket. Úgy tűnik, hogy a clubban ezt senki nem veszi észre, és mikor a két ember magához tér, egy furcsa, kihalt görög színházat láthatnak maguk előtt - ahol nincs oldalpáholy.

Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is) - Page 8 Theaterbykhpouros

Minden szék ütött-kopott, és az egész színpad olyan furcsa, egészen néhány percig. Ahogy megérkeznek, a színpad megváltozik, mindenhol színes pompába öltözött emberek jelennek meg, helyet foglalnak, és vidáman nevetgélve foglalnak helyet és izgatottan várják az előadást. Hogyha jobban megnézik az embereket, akkor láthatják, hogy inkább japánok jelennek meg, habár felcsendül néhány amerikai angol mondat is. Egy pocakos, bajuszos, idősebb, 50-es éveiben járó férfi jelenik meg mellettük, és idegesen, szinte paprikavörös arccal pislog Natira.*
- Jézusom, ti meg mit kerestek itt? Iparkodjatok, az előadás mindjárt kezdődik!!

*Neki annyira nem jött át a nevető hang, sokkal inkább kioktatónak tűnt, de sebaj, Blagoy rögtön bocsánatot kér.* ~Szóval a szerettei közt tart számon.~ *Nati figyelmét nem kerüli el egyetlen szó sem, bár nem tudja, mit gondoljon róla.* ~Úgy tűnik, a tervem remekül halad. De nem kéne ennek ennyire örülnöm, hiszen Exan bármikor visszatérhet.~ *Tépelődik magában, és egy kicsit el is bambul. Arra eszmél fel, hogy a férfi elhallgatott, így gyorsan megrázza a fejét, és kedvesen rámosolyog.*
- Nyugi, tökéletesen értelek, és nem haragszom. *Igyekszik tisztázni a helyzetet. Úgy látszik, sikerül megtévesztenie egy illuzionistát, de mintha ennek nem örülne olyan felhőtlenül. A vetkőző hölgyeket talán még az áriáknál is kevésbé értékelné, így nem is olyan nagy baj, hogy ez kimaradt a darabból.*
- Akkor majd valamelyik nap átugrom egy könyvvel. Már, ha rám bízod a választást. *Hunyorít Blagoyra.* Vagy tudod mit? Kapsz egy bolgárt, meg egy angolt, és akkor igazán nem panaszkodhatsz. *Jut eszébe a megváltó ötlet. Egy kicsit fél az elixír hatásától, bár direkt nem csinálta olyan erősre, mint a recept írta. Így talán csak kellemesen jókedvűek lesznek, és nem szállnak el - bár ez koránt sem biztos. Miután megisszák az italt, egyre erősödik benne a gyanú, hogy a férfi makacsul azt hiszi, szerelmi bájitalt kapott.* ~Végül is, nekem így is jó.~ *Hagyja annyiban a helyzetet, és megfogja Blagoy kezét.*
- Azért kíváncsi lennék, mit szólna hozzám az öreg Will. *Jegyzi meg, félig-meddig a bájital hatása alatt.* És biztos vagy benne, hogy tudod, mi ez? *Kérdezi vigyorogva.* Lehet akár halálos méreg is. *Teszi hozzá, és még mindig vigyorog, nyilvánvaló, hogy nem gondolja komolyan.*

//Ja, és olvad is!//

*Ő is érzi, hogy kicsit belelendült, habár nevető hangon kezdte, s ezzel megrémítette a lányt. Fejét a vállai közé húzza, mongúzként pislog fel Natira.*
-Bocsánat, nem akartam felemelni a hangom! Véletlen volt, esküszöm! Mármint... Nem olyan véletlen, ami azért történik, mert valami előre nem látható jött közbe, hanem olyan véletlen, ami egy hülye beidegződésből ered. Mármint, ne érts félre, nem szoktam ordibálni a szeretteimmel, csak nagyon belelovalltam magam, mint a színházban... Áh, basszus, ez egyre rosszabb, igaz?
*Lebiggyed a szája, hiszen észlelei, hogy ebből már sehogy sem jön ki jól. Annak viszont határtalanul örül, hogy Natinak tetszik a leendő darab. Ő maga igencsak rühelli a darabot, egyszerűen nem tudja felfogni, hogy miféle szadista állat volt képes 3 felvonásos darabot csinálni azzal a cselekménnyel, hogy: esküvő-várakozás a távol lévő férjre-férj megjelenik egy másik nővel, tehát öngyilkosság. Tiszta hülyeség az egész. Mondjuk az énekek gyönyörűek benne, de a második felvonástól már ez sem kárpótol igazán egy unatkozó férfit. Maximum, ha hölgy elkezdene vetkőzni...*
-Öhm... Legyen a bolgár, habár angolul is jó lenne, Legalább nyelvgyakorlatban maradnék, meg kicsit megismerkednék az angol-angollal, ahol "Yo, man" helyett "Please, Sir!" van. Na egészségedre!
*Felhajtja az italt, s habár hallotta, hogy ez nem pont az, amire elsőként gondol, valahogy nem bírja kiverni a fejéből annak a gondolatát, hogy szerelmi bájitalt kapott. Ezért hát ellágyuló pillantással, és végtelen boldogsággal tekint a lányra. Egyszeriben magát a szerelemistennőt látja maga előtt, s szinte belepusztul, ha nem érintheti meg. Óvatosan előre nyúl, és megsimítja a mit sem sejtő lány arcát.*
-Olyan gyönyörű vagy, hogy annak leírására Shakespeare teljes szókincse is kevés lenne. *Aztán persze ő is kuncogni kezd.* -Na ja, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire... Király!

*Úgy tűnik, az ártatlan kérdésével sikerült kiváltania Blagoy hatalmas felháborodását, és most egy kicsit meg is ijed.* - Jól van, csak kérdeztem... *Mondja halkan és némiképp sértődötten.* Nem kérdés, hogy az oldalerkélyt választom. *Mosolyog a férfira, de mikor meghallja a darab címét, csak nagy erőfeszítések árán tudja az arcán tartani a mosolyt. Bár ő nem szakképzett illuzionista, azért valamelyest sikerül fenntartania a látszatot, de belül egy kicsit kétségbeesik.* ~Utálom az operát! A musical még csak-csak elmegy, de az opera... brr. Ráadásul ezen aludtam majdnem el a nyáron, még Péterváron. Miért?!~ *Siránkozik magában, de hangosan csak ennyit mond.*
- Jól hangzik. Már alig várom. *A mosolya csak akkor változik valódivá, mikor a könyvismertetés közben meglátja Blagoy arcát, ahogy érdeklődve hallgatja.* Ha gondolod, kölcsönadhatom. Van a Kúriában is egy csomó másik Christie-m, még nyelvet is választhatsz: angolt, oroszt, bolgárt vagy franciát szeretnél? *Kérdezi, és tényleg komolyan gondolja a dolgot. Azt biztosan tudja, hogy nem fog rájuk szakadni a háztető, és valahogy sejtette, hogy nem fogja tudni elkerülni a saját kotyvalékát.*
- Figyelmeztetlek, hogy ez egy rossz ötlet. *Morogja halkan, de aztán mégis megragadja a poharát. Koccint, majd egy hajtásra megissza az összes italt. Az ír kávé mellett valami más ízt is érez, a feje nemsokára könnyűvé válik, és ami a legfontosabb, a szája visszatarthatatlanul vigyorra görbül. Ránéz Blagoyra, és nevetésben tör ki.*
- Olyan vicces fejet vágsz. *Magyarázza.* Nem gondoltad volna, hogy ilyet kapsz, mi?

//Fagyunk//

-Miért, szerinted azért vinnélek színházba, hogy nézd a plafont, meg ugyan azt a jelenetmorzsát hatszázhuszonháromezermilliószor? Túrót! Előadás lesz, naná, hogy előadás lesz! Még választhatsz is, hogy hol akarsz ülni, velem az oldalerkélyen, vagy a színpaddal szembeni páholyban. Bár előre szólok, hogy előadás közben nem leszek túl mókás társaság, mert nagyon fogok koncentrálni, de a szünetekben majd kárpótollak ezért. Ja igen, három felvonásos lesz, méghozzá a Pillangókisasszony. Tudom, tudom, az opera, nem pedig színdarab, de kivételes átdolgozáson ment keresztül, szóval most inkább musicel-es, mint operás.
*Az angol kérdésen egyszerűen átsiklik, de a könyvismertetőt tátott szájjal hallgatja. Még fel is nevet a hulla-dolgon. Na igen, ő még nem jutott el Agatháig az irodalomban, hiszen megannyi szépirodalmi művet kell egy az egyben a fejében tartania, lehetőleg 4 nyelven (bulgár, angol, francia, olasz). Az ital megérkezik, és Blagoy meglepő dolgot tesz. "Akkor jöjjön a robbanás!"-felkiálltással elosztja az italt a két pohár között.*
-Egészségünkre! *Mondja kihívóan, s pont úgy is tartja koccintásra a poharát, mint valami győzelmi zászlót.*

*Csak megnézheti végre magának azt a híres-neves színházat, és ennek kimondottan örül. Utoljára a nyáron volt színházban, még Casimir bácsiéknál, és az is opera volt, nem rendes színdarab... de most inkább nem gondol a Pavlov családra.*
- Persze, teljesen jó! *Lelkesedik.* Úgy sem volt még programom aznapra. És mondd csak, ugye előadás is lesz? *Kérdezi gyanakodva.* Olyan rég voltam színházban, pedig úgy szeretem. *A mosolya hatalmas, és az öröme letörhetetlennek tűnik. Egy pillanatra feltűnik neki, hogy Blagoy álcája - amiről persze nem tudja, hogy szemfényvesztés - összeomlani készül, de mivel nemsokára visszatér a jól ismert sármos Blagoy, meggyőzi magát, hogy csak a szeme káprázott.*
- Az lehet, Ohióban nem jártam, Londonban meg temetést jelent. *Nyugszik bele a dologba.* Kérlek szépen *kezdi egy okoskodó arisztokrata stílusában* ez egy Agatha Christie-krimi. nem sokat olvastam belőle de szokás szerint zseniális - és egy temetéssel kezdődik, úgyhogy hulla garantálva. *Fejezi be egy kicsit morbidul a bemutatást. Szótlanul belekortyol a kávéba, ami beváltja, amit az illatfelhő ígért, és Blagoy rosszkedve egy kicsit rá is átragad.* ~Nem baj, ha megiszod végre, máris jobb kedved lesz.~ *Jut eszébe.*
- Rendben, amúgy is szerettem volna látni a hatást. Még nem sokszor csináltam ilyet. *Teszi hozzá halkan, de esze ágában sincs aggodalmat kelteni a másikban.* Nyugodtan belerakhatod, legrosszabb esetben az égbe repül ez az egész kóceráj. *Biztatja a férfit egy vidám mosoly kíséretében. Amikor meghallja a Shakespeare-kötetek hírét, az álla a padlón landol. Gyakorlatilag szó szerint.*
- Ugye most csak viccelsz? Eredeti Shakespeare - ilyen nincs! *Hüledezik, miközben igyekszik összeszedni az állát. Igaz, hogy ő is egy első kiadású Bűn és bűnhődést kapott a születésnapjára, de ez mégis csak Shakespeare.*
-Egészségedre! *Emeli koccintásra a poharát, és kíváncsian lesi a bájital hatását.*

*Most így hirtelen nem tudna techno-bábeles szöveget rögtönözni, de majd egyszer, ha a lány is vele megy, talán belebotlanak egy mindent tudni akaró mugli kekecbe, és akkor meghallgatja a legújabb rögtönzését.*
-Gyere el velem! Mondjuk... holnap este! 6-kor találkozzunk a főtéren, és odamegyünk taxival. Az úgy megfelel neked? *A helytelen címértelmezésre egy kicsit lefő, de azonnal el is fedi egy jóképű Blagoy-Adonisz álcával.* -Őszintén szólva Amerikában, pontosabban Ohio-ban a funeral-t esküvőkre és hasonló saládi összejövetelekre is használták. Ezek szerint csak szleng volt... Hmhmm, mindenesetre bocs. Akkor miről is szól a könyved?
*Utálja a félrértésket, ilyenkor kiesik a menő, laza csávó szerepből.Marad a béna-Blagoy, a töketlen-Blagoy, a gyilkos-Blagoy. Bár az illúziók kitartanak, érezni, hogy valahogy megtört a jó hangulata. Az italt is közelebb tolja a lányhoz, de ha már úgy itt tart, egyszeűen rendel neki is egyet.*
-Még nem ittam meg, itt lapul a zsebemben. Meg akartalak várni vele. *Mondja félszegen, de az ajándék dologra máris jobb kedve támad.* -Noeltől kaptam három antik, eredeti Shakespeare könyvet. Isten se tudja, honnan szerezte őket, de igazi kéziratok!! Érted ezt?? Műkincsek! Azt hittem helyben szívrohamot kapok, amikor megláttam őket.
*Közben megérkezik a másik ital is, s ő komisz félmosollyal húzza elő az üvegcsét. Már billenne a keze az ital fölött, amikor eszébe jut, hogy kémia is van a világon.*
-Ugye bele lehet önteni az italba? Vagy akkor elveszíti a hatását?

*Egy szóval sem mondta, hogy rossz volt a szilvesztere, bár arra gondosan ügyelt, hogy ne igyon annyit, mint a legutóbb. Nem lett volna szerencsés, ha Szergej társaságában is előjön az alkohol által befolyásolt énje, különösen, mivel a mugli fiú egészen biztosan partner lett volna a dologban. És ha figyelembe vesszük, hogy szerencsétlen srác úgy tudja, Nati egy kémia-biológia tagozatos bentlakásos iskolába jár Bulgáriában, talán jobb is, hogy nem történt semmi. Blagoy is elmeséli a karácsonyát, és az orosz lány szeme felcsillan.*
- Most már nagyon kíváncsi lennék arra a színházra. *Jegyzi meg.* És a techno-izés szövegedre is. Muglik között nőttem fel, úgyhogy biztosan nem fogok megijedni tőle. *Mosolyog, és tényleg érdekli, vajon van-e bármi értelme annak a bizonyos szövegnek. A karácsonyi ajándékokra terelődik a szó, és Blagoy helytelen címértelmezésén ismét muszáj nevetnie.*
- Nem szertartás, temetés! *Löki oldalba a férfit.* Bolgárul azt hiszem, Temetni veszélyes a címe, vagy valami hasonló. *Magyaráz, és igyekszik figyelmen kívül hagyni az egyéb célzásokat.* Az ajándékokról jut eszembe: te kaptál valami érdekeset? És megittad már, amit adtam? ~És ha nem, vajon rájöttél, mi az?~ *Töpreng magában, és csak remélni meri, hogy nem rontott el semmit a kotyvasztás során. Blagoy itala tényleg fantasztikusan illatozik, és amikor a pohár távolabb vándorol tőle az asztalon, közelebb húzódik a férfihoz.*
- Egy korty csak nem árthat meg. *Néz rá hatalmas kiskutyaszemekkel, miközben azon mesterkedik, hogy megkaparintsa a poharat. Közben a saját teája magára hagyottan, szép lassan kihűl.*

*Nati pírja elmúlik, ami sajnálatos, de semmi baj, ez is jól áll neki. Az egész Natiság jól áll neki. A mosolya, a vagánysága, és a csípős megjegyzései is. A szillveszterről neki más maradt meg, nem is volt olyan rossz, sőt egyenesen király volt. Pont telihold után.*
-Tök jó lehetett. Én a karácsonyt töltöttem egy csomó mugli társaságában, hiszen a színház Valdonban van. Az ottani mugli színészeknek hétszáz pecsét van az ajkukon, hiszen ők tudják, hogy varázsló vagyok, de senki más a társulaton kívül. Néha nagyon aranyos egypár műértő néző, megkeresnek, hogy hogy csinálok olyan jó effekteket. ilyenkor előhúzom a fantasztikus techno-bábel szövegemet, aminek az a lényege, hogy bonyolult szaknyelvi kifejezéseket halmozok egymásra, és értelmetlen mondatrészekből hozok össze egy olyan szöveget, aminek valójában se eleje, se vége, de igazolja azt, hogy meg lehet csinálni azt, amit látott.
*A könyv fölé hajol, s kicsit el is mosolyodik tőle.*
-A szertartás után? Máris esküvőben gondolkodsz?
*Persze egyértelmű, hogy nem Nati könyörgött ezért a könyvért, hanem csak úgy kapta, na de na. Annyira adja magát a helyzet. Ahogyan az is, hogy amikor az orosz lány megszaglintaná az italt, ő elhúzza előre, s közben nyelvet ölt rá.*
-Akkor el az orral az itókámtól, nehogy a fejedbe merjen szállni az alkoholgőz.

*Ami az érzelmi viharokat illeti, szörnyen elege van már belőlük, és bármit megadna érte, hogy eltűnjenek, de valahol azért érzi, hogy ez nem lenne a legjobb ötlet. Biztosan van valami bűbáj, vagy varázsital, ami megoldást jelenthetne a problémájára, de nem szeretne egy érzelmek nélküli géppé változni, bár az kétségtelen, hogy legalább a tenyerébe vésődött körömnyomok eltűnnének végre, amiket a dühlevezetési módszere okozott. Nem tartja Blagoyt a világ legjobb pasijának - de csak azért, mert cím már foglalt - de kétségtelenül azért jött zavarba, mert kis híján leöntötte a szóban forgó illetőt egy nagy bögre forró teával. De a pír most már teljesen elmúlik, és nem valószínű, hogy ismét felbukkanna. A tervének köszönhetően teljesen lazán képes viselkedni a férfi társaságában, és ez kellemes változatosság az Exannal töltött idők után.* ~Gondolatolvasó!~ *Villan az eszébe, mikor Blagoy a zöld és vörös párosításáról kezd beszélni. Bár természetesen az is lehet, hogy észrevette Nati pillantását, és összekapcsolta a dolgokat. Viszont bármennyire természetes is a viselkedése, a bókot mégis szó nélkül fogadja, csak a mosolya lesz egy kicsit kedvesebb és élettel telibb.*
- Ó, ő csak egy volt osztálytársam. Együtt szilvesztereztünk, úgyhogy az idei évet egy csomó mugli társaságában töltöttem. *Mesél vidáman, de nem fedi fel a teljes igazságot. Jó volt egy kicsit visszazökkennie a régi életébe - bár akkor sosem volt Szergejen kívül más barátja - és a parti is jól sikerült, úgyhogy egy percig sem szégyenkezik a társaság miatt, ami pedig egyeseknek megalázó lehet - nagyon reméli, hogy Blagoy nem ezek közé tartozik. A "szüleidtől" szó viszont telibe találja, de igyekszik lazán kezelni a témát.*
- Anyutól egy halom vastag könyvet kaptam - például ezt itt. *Mutatja az asztalon heverő kötetet, aminek a címlapján az "After the funeral" felirat látható. A többi családtagjáról nem beszél, és tervei szerint nem is fog. Még mielőtt meglátná a férfi arckifejezését, kíváncsian hajol közelebb a poharához.*
- Mit iszol? Isteni illata van. *Jegyzi meg, majd, amikor felpillant, nevetésben tör ki.* Sejtem ám, miben mesterkedsz. *Néz Blagoyra vidáman.* De ma nem iszom alkoholt. *Kacsint rá.* ~Sajnos máshogy kell levegyél a lábamról. Nem mintha különösebben ellenkeznék.~ *Gondolja, és még idejében kap észbe, így elkerüli, hogy ki is mondja ezeket a szavakat.*

*Tök hülye a nők érzelmi viharaihoz, tehát egyetlen másodpercre sem gondolja, hogy a lány most éppen dühös valakire, aki összetörte a szívét. Annál inkább gondol arra, hogy milyen aranyos, amikor zavarban van, hiszen egyértelmű, hogy amiatt feszült egy kicsit, mert itt van a világ legjobb pasijával egy légtérben. Na igen, ma kifejezetten beképzelt, de nem tehet róla, egyszerűen leestek róla a félelem láncai, végre képes felszabadultan is viselkedni. ki bánja már, ha Nati meglátogatja teliholdkor? Úgysem lesz otthon, úgysem tud kárt tenni benne! Milyen szép is a barátság, milyen szép és hatalmas a világ, milyen... piszok jó nő ez a Nati, aki a leghalványabban sem hasonlít Carmenre, és a régi, szenvedéssel teli életére. Új élet, új nő! Király lesz! Követi a lány tekintetét, s mintha csak olvasna a fejében -pedig nem-, mellékesen megszólal.*
-Jól megy a zöldhöz. Az egyik kedvenc kombinációm a zöld-vörös-fekete. *Utal Nati hajára is.* -Ki a barátod? Na és mit kaptál a szüleidtől karácsonyra?
*Örül, hogy a lány miatta jött vissza -Ki más miatt? Khm-, ő maga is miatta van itt, őt kereste végig.*
-Meghívhatom a gyönyörű hölgyet egy italra?
*Kérdezi, s kicsit sunyi arckifejezést bűvöl az arcára, egyfajta rájátszásként. Mintha azt akarná mondani, hogy: "Megint leitatlak, Édes, de ma az én ágyamban alszol!". Pedig ~~nem~~ de.*

//Olvadunk, még lejjebbről//

*A számítása abszolút bejön - mintha egy ideje minden sikerülne neki - és kimondottan örül, hogy találkozott a férfival, már nem is kívánja annyira az egyedüllétet.* ~Ha nem vigyázol, a végén még beleszeretsz.~ *Inti saját magát, de ekkor lelki szemei előtt megjelenik Exan mosolygó arca, és a szívét hirtelen összeszorítja valami. Nem, nem fog mást szeretni - legalább is egy darabig biztosan nem - de ha a fiú úgy döntött, nem kell neki, igyekszik annyira megkeseríteni az életét, amennyire csak lehet. A harag valószínűleg mint a legtöbb esetben, most is rossz tanácsadó, de az orosz lányt ez jelenleg nem igazán érdekli. Viszont ismét fellángol benne a harag, és hirtelen olyan dühös lesz a fél-tündére, hogy ha itt lenne, puszta kézzel fojtaná meg. Az asztal alatt észrevétlenül ökölbe szorítja a bal kezét, és miközben természetesen viszonozza a puszikat, azon igyekszik, hogy Blagoy ne lásson semmit a hirtelen rátört érzelmi viharból.*
- Nem, dehogy, csak egy kicsit elkalandoztam. *Mentegetőzik. A piros színre vonatkozó megjegyzésnél lenéz a sötétzöld felsőjére, és egy kicsit megcsóválja a fejét.* ~Az lehet, hogy jól áll, de a pólómhoz biztosan nem passzol.~ *Gondolja némi cinizmussal, de ahelyett, hogy ezt hangosan is kifejtené, inkább a férfi beszámolójára figyel.*
- Az tök jó! *Mosolyog rá. Nagyjából tudja, ki az a Noel - elég kínos lenne, ha diákmentorként fogalma sem lenne róla - de még sosem beszélt vele.* ~Biztos kedves srác...~ *Gondolja, és gondolatban feljegyzi magának, hogy egyszer össze kéne futnia vele. Pusztán kíváncsiságból.*
- Elég unalmas volt, de találkoztam egy régi barátommal. ~Tulajdonképpen az egyetlen régi barátommal...~ *Hát igen, Szergej semmit sem változott, pont olyan, mint régen - kedves, figyelmes, és továbbra sem rejti véka alá az érzelmeit.*
- Azért jó volt már visszajönni. *Hunyorít Blagoyra a bögréje fölött, szakasztott úgy, mintha valami mögöttes tartalma is lenne a szavainak - talán azért, mert ez így is van.*

- Had ne mondjam, hogy milyennek ismertelek meg... * Zsörtölődik még egy kicsit, s karba teszi kezeit. Kényelmesen hátradől a széken, s úgy figyel a továbbiakra. Fel sem tűnt neki, hogy mindenki őket figyeli, ez már annyira megszokott nála hogy szinte már unalmas. A sok fura gönc legtöbbször ezzel jár, de nem ilyen hosszas ideig. Legszívesebben mindenkit elküldene a dolgára, mert mégis milyen jogon hallgatóznak és bámulnak szinte már kieső szemmel? Rohadt zavaró tud lenni... Persze ő választotta ezt a fajta stílust, s ehhez tartja is magát. Visszatérve a témához feszülten figyel, s minden egyes szót többször is megfontol magában. * - Éppen erre vagyok kíváncsi, Ha nem ismersz, honnan veszed hogy megállnám a helyem bármiben is? Egyébként ilyen eseteken a Disaudio hatásos varázslat tud lenni. * Mutat a bámészkodó emberekre. * - Még megfontolom... Nem igazán vagyok benne biztos, hogy túl sok hasznom lenne belőle. * Ha a bűbáj nem hat, felőle nyugodtan mehetnek máshova. * - Szóval az életemmel... Hogy úgy. Ez egy elég fontos részlet. * Töpreng, nagyon nem tudja mi tévő legyen, szóval biztosan lesz min gondolkodnia. *

Vendég

-Úgy ismersz, mint aki szokott viccelni? *teszi fel a teljesen logikus kérdést.* -Egyrészt még nem ismerlek annyira, hogy meghatározzam a feladatköröd, de majd kiderül. Azt viszont tudnod kell, hogyha egyszer igent mondasz, nincs visszaút. Nem mondhatod, hogy bocs, meggondoltam magam. Az esetleges hátat fordításért az életeddel fizetsz! *mondja halkan, alig hallhatóan a lánynak.* -Ha még mindig érdekel, tájékoztatlak a részletekről, egy nyugisabb helyen. *Néz körül a termen, ahol minden alak őt figyeli.*
-Akár indulhatunk is. *mondja a lány esetleges helyeslő válaszár. Ha a lányt nem érdekli, arra majd később visszatérek.*

* Szinte már teljesen kezd belenyugodni, hogy sajnos egyedül fogja tölteni ezt az estét. De őszintén szólva ez egész jó jel. Most már inkább egyedül gondolja át ügyes-bajos - kissé fájdalmas - dolgait, mint sem hogy még egy olyan marhával összefusson mint az előző. Véleményben nem épp visszafogott, s ez most sem változik. Meg vannak a maga szörnyű kis gondolatai arról az alakról, s ezeket amint tudja nyilvánosságra hozza. Az üzenőfal nem épp a legbölcsebb döntés, mert Marcio nem iskolai diák, és egyértelmű hogy nem járkál be csak úgy megnézni a sulis pletykákat. Egyrészt biztos nem érdeklik, másrészt nem engednék be. Habáár, ha ő maga világuralomra törne, először megnézné mik azok amik érzékenyen érintik azt a bizonyos embert akiről épp szó van, és csak utána kergetné a halálba. Gondolatmenetéből egy alak zökkenti ki, aki csak úgy lehuppan a szemben lévő székre. * - Illem is létezik a földön! És csak hogy tudassam, nem látlak szívesen az asztalomnál. * Mondja sértődötten, de azért mégis csak érdekli mi okból kereste fel pont itt és pont most, ráadásul megint. Hüledezik amikor meghallja a kérdést. * - Hogy micsoda?! Te azt komolyan gondoltad? Azt hittem csak szórakozol.... * Itt kicsit fontolóra veszi magában a dolgot, eléggé jól hangzik a "sokra vihetnéd" rész. * És mégis mire mennél velem? Mi alapján döntöttél így, és ami a legfontosabb: hova is kéne belépnem? * Teszi fel jogos kérdéseit, mert nem fog rögtön igent mondani. * - Egyébként még nem álltam bosszút. * Jegyzi meg csak úgy mellékesen. *

// Olvad //

*Remélte, hogy ha már a házában nem keresték fel, itt megtalálja a lányt, és tessék! Na nem mintha bármit is akarna tőle, csak épp jó társaság! Jelentkezzen, aki hisz neki! Senki? Gondoltam... Mati pont olyan mókásan reagál, ahogy elképzelte. Még mintha valami zenét is hallott volna alatta, amikor osont, és az nem a Mission Impossible volt. Nem engedi el, amíg nem ad az arcára két puszit, utána viszont nagy lendülettel levágódik a lány mellett álldogáló székre.*
-Semmi baj, remélem nem hiztam rád nagyon a frászt, különben le kell tépnem rólad, hogy levegőt is kaphass. Jól áll a piros! *Jegyzi meg égy bájos félmosoly kíséretében.* -Gyakrabban is el tudnám viselni. Amúgy, nekem tök káosz volt az egész, színház színház hátán, de tök jól összejöttünk Noellel, szóval a végén király volt minden. És veled mi történt? Milyen volt otthon?
*Közben rendel egy pohár ír kávét, ami a kávé a kakaó és az ír krémlikőr sajátos keveréke. Hiába, ő aztán férfi a talpán!*

*Nem teljesen csak azért jött pont Nellondba, hogy egyedül legyen, hanem remélte, hogy a két újonnan fogant gonosz terve közül legalább az egyiket megvalósíthatja - és annak a főszereplője történetesen éppen a városkában él. Azzal persze nem számolt, hogy amint kinyitja a könyvét, megszűnik számára a világ, de mint általában, most is pontosan ez történt. Így hát annyira nem meglepő, hogy amikor egy kéz simítja végig az arcát, egy másik pedig átöleli, meglepetésében ugrik egyet, kis híja, hogy fel nem borítja a teli teásbögrét.*
- What the... *Szólal meg hirtelen angolul, de ekkor eljut hozzá a hang, valamint annak tulajdonosa, akit felismer a szeme sarkából, és hirtelen szörnyen zavarba jön.*
- Izé... ezer bocs. *Vált vissza bolgárra.* Szia. *Mosolyog Blagoyra, miután kissé összeszedi magát, bár a pír, amit a zavar okozott, továbbra is az arcán marad.* Mi újság, hogy teltek az ünnepek? *Kérdezi, miközben becsukja a könyvét, és kortyol egyet a teából.*

*A Noelnél töltött leláncolt napok kifejezetten jót tettek neki. Vége az átoknak, de legalábbis az átok szenvedéssel teli részével. Noel pincéjében valamiért vérfarkasbiztos láncok rejtőznek, ami bizarr, de pont kapóra jött, Chris pedig isten tudja miért, de pont vérfarkas elnyomó képességgel bír! Ilyen klassz haverokat! Ez volt az első teliholdja, ami után úgy tisztult ki a feje, hogy nem kellett szégyenkeznie semmi miatt. Most kisimultabb, mint valaha, egy magabiztos, szexy, kicsit vad pasi hatását kelti, és úgy is érzi magát, mintha legalább a világ legkülönlegesebb lénye lenne. Energikus, pörög, képtelen egy helyben maradni. Ezért is jött a Jenilliába, s ezért is eshetett meg, hogy amikor meglátta Nati gyönyörű arcát, leomló fekete haját, csillogó szemeit, azonnal láthatatlanságot varázsolt maga köré, s mögé lopózott. Ott előtűnik, egyik kezével, hátulról megsimítja az arcát, a másikkal átölelí, úgy suttogja a fülébe.*
-Találd ki, kivagyok!

*Még csak egy pár napja érkezett vissza Bulgáriába, de máris képtelen megmaradni az iskola falai között. Igazából otthon sem volt képes megülni a fenekén, és erősen gondolkozott rajta, hogy visszajön, de nem talált egy nyomós indokot sem erre. Arra mindenesetre jó volt az Oroszországban töltött idő, hogy egy kicsit lenyugodott, és rendezni tudta a gondolatait. Arra ugyan nem sikerült rájönnie, hogy vigye véghez a tervét, amit kitalált, de ma délután nem akar erre gondolni. És mivel magányra vágyik, ezért - kissé illogikus módon - a Jenilia felé veszi az irányt. Valahogy, ha sok ismeretlen veszi körbe, sokkal inkább magányosnak érzi magát, mint egyedül egy üres szobában. Egy térdig érő, fekete szoknyát visel, sötétlila kabáttal, térdig érő csizmával, a kabát alatt pedig egy sötétzöld pólót. Amikor megérkezik a teaházba, nem megy le a pincébe, hanem kér egy bögre citromos fekete teát, és egy félreeső sarokban álló asztalhoz ül le. A kabátzsebéből előhúz egy kis alakú, angol nyelvű könyvet, és belemerül, egyáltalán nem érzékelve a külvilágot.*

Vendég

*A tőle megszokott külsővel, lép ki az utcára. egy passzos fekete nadrág van rajta, egy hosszúújjú fekete ing, és a galléros, fekete bőrtalárja borítja testét. Pálcája egy bőr tokban lóg oldalán. Magabiztos, gyors léptekkel lépked fekete csizmájában, egyenesen a Jlinia felé. Sötét, kegyetlen tekintetének köszönhetően az összes szem rá szegeződik útja közben, pedig most kifejezetten békés hangulatban van. A Teaházhoz érve kinyitja annak ajtaját, amely csilingelve jelzi érkezését. A pulthoz lépve rámosolyog a pultoshölgyre, ám a sötét, kegyetlen tekintettel ötvözött mosolya inkább kelt megbotránkozást, mint szimpátiát, de hát szegény nem tehet róla, ilyen az arcberendezése. Kér egy dupla kávét 3 cukorral, tej nélkül. A pultos hamar, kapkodások közepette kiszolgálja, látszik rajta, hogy nem akar balhét. Marcio nem érti a kapkodás okát, mindenestre tőle szokatlanul, illedelmesen megköszöni a kávét, és nem kevés borravaló kíséretében ki is fizeti azt, majd az asztalok felé pillant. Amikor megpillantja a nem olyan régen, a Holtlelkekben megismert leányzót az egyik asztalnál, odalép, és kérdezés nélkül leül.*
-Szia! Gondolkoztál azon, amit a múltkor mondtam? Mellettem sokra vihetnéd. *Mondja a lánynak, majd hideg, semmit mondó tekintettel várja a választ.*

//fagy//

* A pár nappal ezelőtti események szinte teljesen kiborították. Nem túl jó hír, mert ha ez így folytatódik vagy depressziós lesz, vagy egyszerűen összeroppan, és nagyon nehéz lesz felemelkedni onnan. Már egyszer sikerült neki, s senkinek nem kívánja azt, amin keresztül ment. De nem, egyelőre tartja magát, s a világért sem fog megfutamodni semmitől. Ehhez persze temérdek önbizalom kell, amiben szerencsére nincs hiánya mostanság. Ezzel a tudattal lép be a Jenilia ajtaján, s az halkan csilingelve jelzi a bent lévőknek hogy megérkezett. Akármi is volt a Holt lelkekben, ugyan olyan kihívó és feltűnő göncöt választott magának mint eddig. De ha most beleköt valaki, ezúttal nem kegyelmez. A torkának ugrik, akár pálcával akár puszta kézzel kell kinyírnia. Gyors léptekkel halad a pult felé, s ott kér egy jó meleg teát, és egy muffint, ilyenkor az édesség megnyugtatja. Vajon mennyi édességet evett az utóbbi napokban.... Biztos sokat, de afelől sincs kétség hogy igen gyakran látogatta mostanában a sportcsarnokot. Amint megkapta amit rendel, rögtön keres egy üres asztalt, s ott idegességében ököllel összenyomja a sütit, majd szétcincálja darabokra és úgy eszi meg. Senkinek nem ajánlatos mellé ülni. *

* Már egy jó ideje meg van neki a tükör, de eddig még nem említette szinte senkinek. Féltett kincsként őrzi. Karácsonyi ajándéknak hitte, de sokkal korábban érkezett mint kellett volna. Neki valóban rettentően nehéz feladat lenne elmagyarázni, hogy a jó tettek igenis hasznosak, és nem kell megtagadni őket. De ez a jövő zenéje, egyelőre ezen legyenek túl. Hogy a tükör volt-e az okozója ennek az egésznek azt még talán maga sem tudja, hisz ha igen, már rég eldobta volna. Különös, pedig csak egy ártatlan tippnek szánta, s most lám, talán ez a megoldás kulcsa. * - Nos, a szüleim neve állt a dobozon, de az üzenet nem volt túl kedves. De mit is várhatnék tőlük... * Itt kicsit töpreng, vajon miért akarnának neki rosszat a szülei? * - Ami azt illeti, van pár ember akikkel nem vagyok túl jóban. De fogalmam sincs ki lehetett az... * Jegyzi meg sejtelmesen. Most már ő is keményen töri a fejét, nagyon izgalmas a rejtély, s ki akarja deríteni ki áll a dolgok hátterében. * - Persze, menjünk csak. A fiókomban van, múltkor véletlenül levertem, de nem lett semmi baja, egy apró karcolás sincs rajta. * Azzal már áll is fel a székétől, és nagy nehezen kikecmereg az asztal elé. Elég sokan lettek így estére a teaházban. Eddig nem is figyelte az embereket. * - Szerintem indulhatunk.

*Erről a tükör-dologról még ő sem hallott. Érdeklődve fordul a lány felé, próbálja leolvasni az arcáról, hogy ez most egy újabb ferdítés, vagy maga a valóság, de úgy néz ki, Gisinek valóban valami érdekes van a birtokában. Szerencsére sikerül megvigasztalni a lányt, ami nagyon jó, hiszen tiszta fejjel könnyebb másokat a saját céljaink felé terelgetni. Kicsit még a szentimentalizmus egy csekély hulláma is elkapja, ahogy a hálálkodó lányra néz. Épp most tett valami jót, ami -bár hülyeségnek hangzik, de- kifejezetten jó érzés. Még sosem tapasztalta, ezért olyan meglepő számára is. Majd alkalomadtán elújságolja... Kinek is? Jake-nek nem lehet, a srácnak nem kellene megtudnia, hogy a megtestesült Lillith-tel jár, más meg nincs igazából a közelében, akiben megbízna. Gisi ezalól persze kivétel, de hogy magyarázza el neki, hogy jót tenni mennyire furán jó érzés? Nem hiszi, hogy meg tudná vele értetni a dolgot. Fura egy helyzet, az biztos.*
-Miért nem meséltél soha a tükörről? Érdemes lenne közelebbről megnézni. Ha a Tanár Úr befejezi az ebédet, talán el is indulhatnánk a Kúriába.
*Persze csak akkor áll ki emellett, ha Gisi valóban meg akarja mutatni a fura tükröt.*
-Egyébként lehet tudni, kitől van?