Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

* Valóban ki nem állhatja az olyanokat, akik csak úgy rámozdulnak. Soha nem volt mg erről szó, hogy milyen embereket bír, és milyeneket nem, de azért sejthető. Legalábbis annak, aki ismeri már egy ideje. A bunkó paraszt talán egy kicsit túlzás volt, de őt ez pont hidegen hagyja. Nincs mit tenni, ilyen a természete. Egy darabig azt hiszi, hogy sikerült megszabadulnia a pasatól, de ekkor ismét sikítást hallatott, amire Cat ösztönösen befogta mindkét fülét. * - Jesszusom...* Csak ennyi kommentárt fűz hozzá, és a körmeire mered, amik arany színűre vannak festve. Egészen addig megy ez így, mikor ismét a fiú szemébe nem néz, aki ezúttal mézes mázas mosollyal próbálja csábítgatni. Ugyan melyik lány tudna ellenállni egy véla csábításnak? Talán semelyik, így Cat is csak azért egy szemerkényit, mert az ő ereiben is csörgedezik véla vér. De ez csak annyiban segít neki, hogy eszméletnél van. Néha észbe kap, és csak akkor válaszol, annyira küzd a csábítás ellen, hogy szavait azért megtudja válogatni, de azt sem nagyon, így lehajtott fejjel mormog valamit, mintha kutakodna a táskájában. * - Ó, nocsak, szóval meggondoltad magad? * A mosolyt nem lehet látni az arcán, mert ugye feje lehajtva van, de a hajfestős ajánlat viszonylag elfogadható. * - Fessem be a hajd? * Kapja fel a nevét, és most őszinte vidámsággal nevet fel, már nem is érez gyűlöletet és haragot a fiú iránt, mintha hirtelen minden tiszta lappal indulna. *- Örömmel.

~ Hát akkor elment, és a Jenilia előtt leparasztozott, ez így gáz. ~ * Gondolja magában, majd varázsol egy tükröt, amibe szépen belenéz. Most elmarad a sikítás. Elhűlt arccal néz Catre, majd azért kicsit megkésve meg is érkezik egy kellemes dobhártya szaggató női sikítás: * - Hajlenövééééééééééééés. * Káltja, és valóban, szőke haja alatt kezd előbújni eredeti fekete hajszíne, és ami még rosszabb, hogy pénze se nagyon maradt, így fodrászt nem fogadhat. Végül odaül Cathez, és finoman, lágyan megszólal, haját oldalra fésüli, csábítani készül. * - Tudod, úgy döntöttam, nem kell kifizetned semmit, ha befested a hajamat. * Mondja, fekete tövű tincseire mutatva. Természetesen olvasztósan mosolyog is, most kibújt belőle a szeleburdinak látszó selyemfiú. Szerencsétlen Cat, szerencsére nem azt kéri tőle, hogy ugorjon bele egy kútba... * ~ Működnie kell, még nem nagyon voltak ellenállók... ~ * Bár lehet, hogy az ellenállás csak megnövelné a vágyait, ki tudja? *

- Egy pillanatig azt hittem, de belátom tévedtem. Nem vagy, egy bunkó paraszt vagy! * Már lassacskán kezd egyre jobban kiakadni a pimasz srác miatt, de próbálja megőrizni a hidegvérét, ami az ő természetével borzasztó nehézkes. Mindenesetre magában számol egy darabig, de a következő mondattól leblokkol, és némán, csodálkozott arckifejezéssel bámul maga elé. A pincér látta már ilyen helyzetben, így Cathez közelít, mert arra számít, hogy a lány nekiugrik Davidnek és szálanként tépi ki az össze haját. Ugyanakkor a fiú faja miatt nehézkes, mert olykor meggyengül, és egy pillanatra elfelejti miről is folyik a szó. De minden mondat után visszatér a harag a gyűlölet és az undor. * - Nocsak. Inkább menj és igazítsd meg a hajad, ami miatt az előbb olyan szép magas hangon sikítottál. * Böki ki végül ingerülten, aztán úgy dönt, hogy inkább leül egy másik asztalhoz. Ha a fiú oda is követi, kiakad, ha pedig nem, megpróbál lenyugodni, és átgondolni ezt a az egészet. *

* Cat nevetésére értetlenül bámul, majd a gavallér szavkra ő is szép nagyot nevet. * - Ó te naiv kislány... Szerinted én gavallér vagyok? * Mosolyog a lányra, majd cinkosan kacsint: * - Veled is ugyanazt akarom, mint a többi lánnyal, és ez pedig nem más, mint a rövidebb sz betűs szó. * Mondja catnek. Magában röhög egy sort, hogy egy negyed-véla próbál meg elcsábítani egy fél-vélát, de nem nagyon aggódik ez miatt, inkább élvezi a lány helyzetét. Ekkor egy verejtékcsepp kezd el Cat nyakától lefelé csúszni, David a szemével követi a kis csepp útját, azt hiszem nem kell részleteznem, hogy miért is nem figyel a lány további szavaira. Csak nézi a cseppecskét, néha bambán bólogat, majd amint már nem látja a kis felfedezőt, ásít egy látványosat. * - Kislány, untatsz, nem akarsz valami érdekesebbről beszélgetni? * Kérdezi Cat dekoltázsát fixírozva. *

* Prüszkölve felnevet a fiú szavain, amik igen magasan csengnek a fülében egy darabig. De mikor végre sikelür kiűznie gondolataiból az irritáló hangot, cinikusan megszólal. * - Hogy oda ne rohanjak. * Egy darabig unottan bámul, hogy mi lesz ennek a következménye, míg nem egy pillanatban kerekre tágul a szeme a meglepődéstől. Legszívesebben ordibálni kezdene, attól amit a fiú ajánlott neki, de aztán lágy és szelíd hangon szólal meg. * - Csak nem akarsz megzsarolni egy magamfajta lányt? Akkor igazán nem tartanálak gavallérnak, kisfiú. * Simítja végig hosszú körmeit a fiú arcán, és kacsint egyet. Ez természetesen mind a tervének a része, hátha jól jön ki belőle. Ha pedig nem, akkor kénytelen fizetni. A sikításra csak lemondóan rázza a fejét, és ölbe tett kézzel várja a további eseményeket. *

* Nos Cat őszinte csodálkozást vált ki az énközpontú fiúból. A következő szavakat valami elképesztően irritálóan magas és vinnyogós hangon hllhatja a kedves közönség: * - Van fogalmad róla, hogy mennyit güriztem a hajammal, hogy így álljon? És a ruháim. Uramisten, ha tönkretetted a nadrágomat... Tudod egyáltalán mennyit ér ez? * Kérdezi jó hangosan, elnyújtva. Bár mindenki tudja, hogy a hajára tett megjegyzés eléggé túlzó, hiszen másik napokon fél órán át igazgatja szálról szálra. Hát, ha ez így nem is igaz, a ruha tényleg jó drága volt. * - Azthiszem, hogy kénytelen leszel kifizetni a ruhát, vaaaagy... * Itt elhalkul. Cat fülébe súgja: * - Vagy más módon törlesztesz. * Kacsint rá a lányra, aki ha akarná se tudná elcsábítani a fél-véla fiút. De hát ki állna ellen az élvezeteknek? Na ő nem. * ~ Két választása van, vagy kifizeti, vagy jól megkhm... ~ * Cat bár még nem tudja, de Davidnek igencsak tetszik a lány heves ellenállása. Hát, lehet, hogy a negyed-vélára mostantól igen nagy teher fog zúdulni David Ayton perverz önimádó személyében. Bár lehet, hogy csak egy barátot talált? Erre igen kicsi az esély, kivéve ha David hiertelen átmegy szentlélekbe. Előveszi pálcáját, varázsol magának egy tükröt. Megnézi benne magát. Azt a sikítást, amit akkor a Jeniliában hallottak, nem kívánom senkinek. *

* Békés, nyugodt hely, legalábbis amennyire ezt a zsongó tömeg engedi...Mindenesetre tele van fura alakokkal, akik között akad csinos, ronda és egyéb kinézetű személy. Vidáman kortyolgatja innivalóját egy szál magában, de nem sokáig. Egy érdekes kinézetű - nagyon érdekes kinézetű - pasas sétál oda hozzá. Első látásra valami nyáladzós bájgúnár lehet, de nem ítél külső alapján, akármennyire is nehezére esik. Éppen szájához emeli a bögrét, amikor elhangzik a kérdés, a kérdés, ami rettentő pofátlan. Így hát a szájában lévő tea a fiú mellkasán landol, de Cat csak röhög és röhög, és röhög, majd egy pár másodperc múlva hirtelen komoly arcot ölt, mintha az előző nevető görcs meg sem történt volna. Vajon mi lenne a legjobb megoldás? Fejbe vágni egy tányérral? Leönteni teával? Netán az ujja köré csavarni? Hmmm, mindhárom rettentő csábító ajánlat, de az utolsó valahogy mégis vonzza. Viszont rettentően undorodik az ilyen emberektől, akár véla akár nem. Így a második lehetőségnél marad, egy kicsit más módszerrel. * - Nem kell segíteni, inkább fürödj meg. * Azzal a pulton lévő forró vizes kancsót megfogja, és az egészet a pimaszkodó fiú nyakába önti, de ezelőtt még kirúgja a szék egyik lábát. * - Hoppá.

* A mai napon David megint valamki ismeretlen mellett ébredt, ami nála bár nem meglepő, igen szívesen szokna le róla, hogy senkinek nem tudja a nevét, akivel ágybabújik. Reggel rögtön rohant fel a szobájába, ahol szépen hajat vasalt, belőtte azt, kiválasztotta a legkirívóbb ruháit, egy v-nyakú lila pólót rajta narancssárga "f*ck me" felirattal, ehhez még egy citromsárga nadrágot húzott fel, ami talán merész választás volna. A nellond felé vezető úton sok lány mosolygott rá, bár ő eléggé savanyú arccal lépdelt, hiszen jelenleg egyetlen lány alfele sem nyerte el a tetszését. Egy két kevésbé ápolt hím csúnyán nézett rá, nem tudta, hogy származása, vagy a ruhái miatt. De végülis neki mindegy volt, rájuk vigyorgott, kicsit elfordult, és feltűnt a középső ujja. Ezt természetesen igen sokan látták, ami megint biztossá tette a fiút abban, hogy róla fognak pletykálni. Nos, amint belépett a Jeniliába, kért a pincérnőtől egy pohár nem alkoholmentes mojitó-t, kersett magának valakit, aki jelen esetben Cat volt, és leült mellé. Odafele menet kényelmetlenül igazgatta haját, most ez valahogy nem sikerült neki elég jóra. Hogy miért a lányhoz ült? talán a masni miatt? Ugyan, a feltűnő dekoltázs miatt. * - Helló szépségem, nem nehéz cipelned két ekkora csomagot? * Néz rá pajkos mosollyal a fiú. Körülbelül ennyi is elég ahhoz, hogy beinduljon a társalgás, és nem mellesleg David. *

//na akkor faaaaaaaagy//

* Ez az átalakulás sajna nem keltette fel annyira az emberek érdeklődését, mint ahogy várta. Mondjuk valószínűleg azért mert nem ismerik meg, pedig igazán nagy változás nem is történt, csak egy két új piercing és kevesebb smink. Lényeg a lényeg, hogy ma kivételesen nem a sorsát követve keresi a megfelelő helyszínt, egy olyan helyre megy, ahol volt egy két múltbéli ügye, de hátha nem ismerik meg. Fekete vékony estélyi ruhában halad végig nellond macskakövein, oldalán pedig termetes arany masni díszeleg. Mindezt megkoronázza egy szép pár cipő, és egy drapp táska. Ez viszont már annál nagyobb feltűnést kelt az ellenkező nem körében, amire ő csak elégedetten és ravaszul mosolyog. Mintha vissza akarna élni fajával, és ujjai köré csavarni néhány embert, de nem, ő nem tenne ilyet, vagy mégis? Ki tudja? Lehet hogy megártott neki a túl sok sötét praktika...A Jenilia épp oly zsúfolt, mint szokott. Pedig azt hinné az ember, hogy ilyen melegben kevesen járnak teaházba, de nem, épp hogy az ellenkezője. Italt illetően egy jeges zöld teát kér, és egy asztalhoz sétál, amin piros kockás terítő terül szét, rajta egy szép csokor virággal. Leülve a kényelmes székre, kortyolgatni kezdi hideg italát, csak nehogy megint agyfagyást kapjon...*

//Ruha//

* Egy korsó groggal sétál lefelé a lépcsőn, egészen magabiztosan, közben kézen fogta Ivy-t is. Ahogy leértek, észre vett egy egészen jó kis szabad helyet, ami egy fal takarásában volt, így a többi vendég kíváncsiskodó szemei nem nyerhettek bepillantást oda.* - Nézd ott a saro... * Nem fejezte be a mondandóját, nem tudni, hogy a zene miatt, vagy azért mert a táncoló lány elterelte a figyelmét. Pohárral a kezében nem akart táncolni ezért gyorsan felhörpintette a maradékot, és letette a kiszemelt asztalra. Linc nem volt valami profi a táncban, de azért nem volt falábú, és bizton nem lép a lány lábára. Elkezdtek egymással táncolni, és Linc Ivy kezéért nyúlt. Már ha az engedte neki.* ~ Te jó ég mit csinálok? ~ * Kérdezte magától, de ha az előbbi kézfogást engedte, akkor egy leheletnyit közelebb húzta magához. A szürke és a kék tekintet találkozhatott. És Linc oldalra billentette a fejét. Egy nagydarab vendég erősebb lökése amelyet hátulról kapott kissé kijózanította. Jóformán a falhoz nyomta a párocskát. Linc előre billent és valószínűleg hanyatt is vágódtak volna, ha a fal nem állítja meg őket. Az ében hajú eleget ivott ahhoz, hogy vegye a bátorságot, és nekimenjen nála sokkal nagyobb darab embernek is. Akár óriásnak is.. De a lökdösődő eltűnt a tömegben, s ő bosszúsan kereste az emberek közt. Ülve talán észre veszi,és akkor majd utána megy.* - Lagoona koktélt ismered? * A nedavia pubban azt szokta adni a hölgyeknek, ez a nekik való női ital, gondolta Ivy-nek is ízleni fog, de ha pincér talán nem tud újat mutatni neki.* - Gyere üljünk le. * A kiszemelt asztal felé vette az irányt, és nem a lánnyal szemben, hanem mellé ült le, már, ha annak nem támadt jobb ötlete. Az ében hajú nem is sejti, hogy talán másnap valakivel harcba fog elegyedni, emiatt a kis este miatt. Gondtalanul ücsörgött Ivy-vel, és meglepetten konstantálta, hogy több pohár van a kelleténél az asztalon, és mint amennyire ő emlékezett. Végignézett a lány csupasz vállán, és észrevette a sárkány tetoválást.*
- Nahát, milyen merész, ez tetszik. * Féloldalas mosoly játszik arcán. Neki is van tetoválása az ingének takarásában, de nem tett róla említést. A nonfiguratív egy kis része néha kilátszik a gallérja alól, ahogy az felfut a nyakán. De alig észrevehetően.*

// Frost //

*Már meg sem lepődik, amikor a fiú azt mondja, hogy ő is pincérkedik.* - Hát, igazából nincsen fixen állásom, nem is mondanám, hogy feketén, jó, hogyha kapok fizetést. Általában a nővérem és anyám zsebébe kerül a pénz, úgy is ők tartanak el. És hogy érted, hogy megnyerted a lottót? Hirtelen sok pénzt szakítottál egy gyanútlan gazdag lányról? Ó, csak nem Opheliáról? *Feltételez rosszindulatúan, de azért mosolyogva, és lassan iszogatja akkor a citrusos koktélját, nem hangzik rosszul, ízlik neki, eléggé gyorsan elfogy, bár azt sejti, hogy a másiké erősebb darab, és még így is a fiú végez előbb észrevétlenül az itallal.* - Egész jó, én nem vagyok egy nagy koktélbajnok, általában a bevált mojitot és ilyen egyszerűbbeket szoktam iszogatni. *Ahelyett, hogy összeakadna a nyelve az italtól, inkább megered, könnyedén beszél és egy fokkal talán kedvesebben is, mint szokott amúgy. Mikor meghallja a tánc ötlete elsőre csak azt érzi, hogy így is épp eléggé átmelegítette a koktél, nem éppen lehűtötte az alkohol, de aztán bólint egy kicsit.* - De, persze, simán lemehetünk. Szeretek táncolni, nem tanultam szóval nem mondanám, hogy tudok, de azért panaszt még sose hallottam rá. *Vigyorodik el, annyira már nem pörög az agya, hogy elmésebbet kitaláljon így hajnali negyed háromkor egy koktélt üres gyomorra megiszogatva. Mikor Linc kézen fogja könnyedén feláll, nem kéreti magát, és halkan énekelve indul meg lefelé. A hangja nem rossz, de nem is kiemelkedő, olyan átlagos női hang.* - Ha zene szól, sosem elég, Legyen a szívünknek ajándék. *Énekelgeti, persze ahogy lemennek a lenti zene elnyomja a hangját és abba is hagyja, jobb is inkább, hogyha nem ő énekel, hanem a hangfalból szól a zene. Eléggé pörgős, fiatalos számok mennek, bár már így fél háromkor annyira sokan nincsenek is, bár Ivy jobban szereti, hogyha sokan vannak, és nem csak néhány csoport táncikál, hanem mindenki. De nem baj, így is Lincet kézen fogja, és pontosan nem tudja, hogy miért is áll meg és hol, nem nagyon figyel, csak elkezd táncolni a sráccal a zenére. Hát, nem egy szalontánc, eléggé szabadon mozog, persze nem olcsó-kurva-sztájlban, annyi még nem ivott, vagy még annyira nem érzi a koktél hatását. Csak ameddig pörgős, hangos zene megy lent, addig beszélgetni tuti nem fognak, csak táncolni, bár lehet, hogy az is elég, azt is eléggé lehet élvezni.*

- Pincérkedsz? Ez érdekes. * Mosolyodik el.* - Én is az volnék, de nem feketén. Ámbár a mai naptól fogva ott is hagyhatnám a kócerájt. Kábé megnyertem a lottót. * Lehet, hogy Ivy nem tudja mi az a lottó, akkor elmagyarázza azt a fajta mugli szórakozást. Szorgalmasan iszogatja az ork grogot és már az erős ital első kortyát is megérzi, kissé beleszédül, és koncentrálva fókuszál az előtte ülő lányra. Akinek a vonalai, még csak kicsit mosódtak el. Megrázta a fejét, és próbálta dekódolni a hallottakat.* - Abban nem is kételkedtem. * Mondta, és újból a poharához nyúlt. Csak, hogy az már üres volt. Ilyen hamar megitta volna? Intett az unszimpatikus fejszerkezetű pincérnek, hogy hozzon még egy ugyanilyet. És hát igen. Az erős ital melyet ork gabonából készítenek, igen hamar megtette hatását, és Lincoln gondolatai kissé elkalandoztak, a szavak melyeket Ivy mondott elmosódtak a többi zajjal együtt, és csak néhányat értett meg belőlük.* - Hogy mit iszol? Valami citrusféle koktélt, negyedrész alkohollal. * Sikerült anélkül elmondania a mondatot, hogy összeakadt volna a nyelve. Megkapaszkodott az asztalban, kérdés, hogy miért akart felállni, mert, hogy táncolni nem igen tudna jelen állapotában.* - Hé nem nézünk le? Hallom, hogy odalent zene szól. Tudsz táncolni? * Nem akar táncolni, csak kíváncsi. Az alkohol fogyasztásával párhuzamban kezdi egyre jobban felkelteni az érdeklődését az előtte ülő lány. Azt eddig is látta, hogy szó mi szó, szemrevaló teremtés, de most itt ül vele egy asztalnál, beszélgetnek, és most nem fog elszaladni mint legutóbb, legalább is reméli. Banális ötlete támadt, de hajtotta a vére.* - Lent van táncparkett, meg fotel, nem ilyen kényelmetlen faszék. * Már fel is állt, és betolta a széket.( Véletlenül az asztal mellé.) Ivy-hez sétált, és ha a lány is engedte a kezéért nyúlt, gyengéden felhúzta a székről, és nevetgélve elindult lefelé a lépcsőn.*

[Linc]

*Hát, a Nedavia csak ott halott ötlet, hogy tíz után oda nem lehet menni, bár erről Ivy nem tud, hogy pontosan hova mennek a diákok, meg persze user is tévedhet, lehet, hogy oda is lehet menni. Minden esetre lecsüccsen az asztalhoz, ahová a fiú vezeti és könnyedén hátradől, éppen akkor, amikor Lincoln előre, éppen ezért olyan érzetet kelt, mintha előle hajolna el... Pedig nem ilyen célzattal dőlt hátra.* - Voltam már ott néhányszor, kevés hely van, ahol nem voltam még, de csak régebben. Főleg a Fogadóban vagyok, és persze, hogyha így este mozdulnék ki akkor Jeniliában, a Fogadóban az átlagéletkor van vagy 35-40 és mindenki csak eszik és sört iszik. Unalmas kalandorok. *Kicsit paradoxonnak hallatszik, de hogyha valaki ezredszer kérkedik azzal, hogy hogyan vágott át egyes egyedül a mocsáron, az már tényleg unalmas. Csak sülthúst, krumplit és sört rendelnek, és nem igazán buliznak, hogyha vigadnak is csak sör és bor. Nem ilyen jó kis koktélok, mint a fiataloknak szokás.* - Annyira azért nem lógok ki a sorból, a városban rengeteg keverék van. *Válaszol az észrevevős dologra, hiszen elsőre nem tudja, hogy mit higgyen, inkább úgy veszi, hogy a fiú a hegyes fülére gondol esetleg, amit miatt észrevette volna, hogyha egyszerre vannak ott. A szokványos beszélgetés kezdeményezésre elmosolyodik egy kicsit, és félvállról válaszolgat.* - Hivatalosan nem, feketén igen, hogyha az annak számít, hogy a nővérem a Fogadóban dolgozik és ott szoktam pincérkedni és néha a pult mögé állni. És de, talán akad, aki a lábamra illesztené a cipellőt. *Képtelen letagadni Mikh-et, pedig valahogy a srác mimikáján, gesztusain, beszédén azt érzi, hogy lehet, hogy jobb lenne, mert egy lánynak mindig jól esik, hogyha megnézik valamilyen szinten. Persze az más dolog, hogyha túlságosan jól elbeszélgetnének lehet, hogy másnap lelkiismeretfurdalással kelne, egyrészt Mikh felé, egyrészt pedig Linc felé, hogy nem mondta ki nyíltan, hogy van párja. Persze gyanítja, hogy a fiúban amúgy sincsenek túl mély érzelmek, éppen ezért nem túlozza el az üvegcipellős dolgot se. Természetesen a másikra bízza a rendelést, mindenivó, és enni körülbelül hatkor evett utoljára, végül is csak... hét órája. Eléggé rég volt, de nem is vedeli be azonnal, amit kap, lassan iszogatja.* - Nem, nem ettem, de nem is vagyok éhes. Nem mintha nem lenne hasznos most enni pár falatot, de megmondom őszintén: nem érdekel. Mit is kaptam és te mit is iszol? *Kérdez azért rá, persze, hogyha valami alapkoktél, akkor magától is tudja, hogy mit iszik, csak a biztonság kedvéért kérdezett rá, vagy éppen azért, hogy butának tettesse magát, bár szende kislánynak nem tudja, lévén hogy állandóan nőies, csinos ruhákat hord, jelleme szerint se valami vészesen csendes és visszahúzódó, és főleg nem a jámborságáról híres, hát valószínűleg itatni se kell annyira, iszik ő magától, de nem vedel. Csak iszik, szépen lassan, ahogy jól esik.*

[Ivy]

* Halk nyöszörgéssel nyílik a Jenilia ajtaja, és a két fekete hajú tér be rajta. Linc előre tessékeli Ivy-t, majd egy másodpercig megáll a pult előtt. Talán jobb ötlet lett volna a Nedaviába hívni a lányt, ott legalább bátran beállhatott volna a pult mögé, de itt nem nagyon kedveli a felszolgálót, és amúgy is teljesen máshogy keveri a koktélokat mint azt kéne. Több alkohollal. Node probléma most ez? Kérdi magától és átvillan az agyán a múltkori ork grog-os esete.Vastag kis borítékhoz jutott a mai reggel, úgyhogy most nem kell számolnia a filléreket.* - Mit. Mit. Mit... Csak kikapcsolódni. * Egy asztalhoz vezette Ivy-t, ő meg ledobta fekete mellényét és felakasztotta egy szék háttámlájára. Leült az asztalhoz.* - Nedaviaban megfordultál már? Ott vagyok pincér. * Dől előre az asztalon.Most végre szabadon nézhette a leányzó arcát.* - Bááár, biztosan észrevettelek volna. * Nem magyarázza meg, csak elkezdi nézegetni az ital lapot.* - Te dolgozol valamit? És tényleg nem volna ki vissza vigye az üveg cipellőt? * Kérdi, majd egyszer csak felcsillannak szürke szemei.* - Egy alkoholos koktélhoz mit szólnál? * Kérdi, és reméli, hogy a lány rábízza az ital választást. Igenleges válasz esetében már oda is somfordál a pulthoz és kér magának egy ork grog-ot, Ivy-nek pedig valami gyengébbet, de azért bőven alkoholosat.* - Prego Donnina. * Ünnepélyes hatás szünetet tart. Tudja, hogy nem valami szuper ötlet, hogy nem evett előtte semmit, és máris alkoholhoz nyúl. A szívószállal kevergeti a jégkockákat. Tetszik neki a hangja, ahogy az üveggel összekoccan.* - Te ettél előtte valamit? * Kérdi, és ha csak nem lesz késő már, valami szilárdat is szervál az asztalra. A múltkori grog mondjuk még szilárd mellett is megártott.*

[Péter&Claire, bárpult]
*Szerencsére Péter nem feszegeti tovább a kínos kérdést, hanem kellemesebb vizekre tereli a társalgást, és a cirkuszi munkájáról kérdezi a lányt.* Amióta vissza tudok emlékezni, a cirkusznál dolgoztam. De a társulatvezető azt mondta, öt-hat éves korom körül kerültem hozzájuk, előtte állítólag muglik neveltek. Illuzionista voltam - és vagyok - valamint mindenféle lényeket idéztem meg a közönség előtt. A muglik kajálták, de még a varázslóknak is tetszett. Sőt, még a jósláshoz is értek egy kicsit. *Teszi hozzá egy titokzatos mosollyal. Természetesen nem kell semmi falrengetőre gondolni, csupán az öreg jósnő tanítgatta szabadidejében különféle praktikákra.* Szóval lehet, hogy az üres poharam is csak illúzió. *Mondja színpadias stílusban, és a poharat megdöntve a láthatatlanná varázsolt bort a pultra önti, majd egy pálcaintéssel fel is szárítja. Ezután a férfi kezd el beszélni a saját munkájáról, és Claire érdeklődve hallgatja. A hároméves kislány vagyok-érzése nem csökken, de örömmel látja a Péter szemében égő lelkesedést.* Látom, nagyon szereted a tárgyadat. Szívesen be is ülnék egy órádra, ha nem utálnám ennyire az iskolának még csak a gondolatát is. Viszont így ezt sajnos ki kell hagynom. *Ekkor eszébe jut, hogy már igencsak későre járhat, úgyhogy kecsesen a földre ugrik a magas bárszékről.* Örültem a találkozásnak, tanár úr, de most már mennem kell. *Köszön el, a tanár urat egy leheletnyit gúnyosan ejtve.* Remélem még találkozunk, jó éjszakát. *Integet a férfinak, és felmegy a földszintre vezető lépcsőn, majd az éjszakában a külső negyed felé veszi az irányt.*

[Lincoln&Ivy]

*Mikor a srác elrontja a lökést Ivy szeme felcsillan, megenged magának egy halk kárörvendést, és azonnal megragadja a dákót, és szépen megnézi, hogy mit is kéne lökni. Koncentrál, célozgat, lendít... Erre Lincoln elkapja a golyót.* - Ez nem volt valami sportszerű, félsz, hogy győznék, mi? Inkább lépjünk le, mielőtt lealázlak? *Felvágták a nyelvét, na, nem bűvöli el igazán ez a trükk, csak letámasztja a dákót és igazán szúrós kék szemekkel néz rá, összefűzve a karjait.* - Rendben, mehetünk, úgy se kéne ilyen későn a kúriában lennem, nem tudom van e bejárási tilalom, de most már tök mindegy igazából, mert tuti átléptem. *Picit megvonja a vállát és ahogy a fiú lépésről lépésre közelít pillantásaival az arcát figyeli, igazából sajnos a másik a mentalista, nem ő, hogy tudja, hogy pontosan mire is gondol.* - Számító és racionális. Nem vészes, elkönyvellek életképesnek. Na menjünk. *Fordul ki előle eléggé gyorsan, nem marad meg túl sokáig közel a fiúhoz, inkább ugye átjönnek Jeniliába. Itt gyakorlottan mozog, bár a legtöbb idejét a Fogadóban tölti, azért ez még is csak egy fiatalosabb szórakozóhely, hát erre is sokat jár. Itt osztott ki egy diákot, amikor éppen nagyon fújt a nezásokra... Régi szép emlékek.* - Na, mit szeretnél? A te ötleted volt, persze mind a ketten tudjuk, hogy csak a vereség szégyenét akartad elkerülni. De kegyes vagyok és megkíméltelek. *Azért ezen hallatszik, hogy megjátszott arcoskodás, inkább szépen, könnyű léptekkel, önkéntelenül is szépen ringó csípővel a pultokhoz sétál, hogy körbenézzen van e még ismerős arc, meg persze, hogy mi van akcióban, hiszen egyáltalán nem szokott pénzt hordani magánál.*

*A bor tényleg nagyon finom, a társaság is kellemes, úgyhogy igazán jó kis este elé néz a férfi. Néhány apróbb kérdés és megindul a beszélgetés elég kellemes irányba. Kiderül, hogy Claire utazgatott elég sokat életében, hiszen egy vándorcirkusz társulat tagja volt. Ez eléggé felkelti Péter figyelmét és kíváncsian rákérdez, hogy miért is hagyta ott a leányzó a cirkuszt. Claire elmeséli, hogy elég sok helyen járt már, majd a kérdésre elég hidegen és röviden válaszol. Péter ebből egyből érti, hogy nem kellene tovább boncolgatnia a témát,így csak bólint és elkomorodik.*
- Sajnálom. Biztos, hogy élvezetes lett volna. Mióta csináltad a cirkuszt? És mi volt a számod? *nyilvánít részvétet a férfi, majd igyekszik kicsit kellemesebb vizekre eveztetni a beszélgetést, így rákérdez, hogy mi is volt Claire száma. Valahogy nincs ötlete, hogy mit is csinálhatott a lány. Akrobata? Vagy állatidomár? Esetleg bűvész? Fogalma sincs, így kíváncsian pislog szemmel néz a lányra és reméli, hogy erre a kérdésére is - mint eddig mindegyikre - kap kielégítő választ. Végül a borokat kóstolgatva ő is kap egy kérdést, majd végül egy másikat is, hogy mit is jelent a relikviamágia. Péter elmosolyodik, majd Claire szemébe néz.*
- A relikviamágia azzal foglalkozik, hogy hogyan készítsünk varázslatos tárgyakat egyszerű tárgyakból. Felruházhatunk egy cipőt, hogy kecsesebben, gyorsabban, akrobatikusabban mozogjunk, varázsolhatunk a tőrünkre pontosságot, így bárkit eltalál, akit akarunk, vagy éppen megbűvölhetünk egy tükröt, hogy mutassa, ki akar ártani nekünk. Én sajnos eléggé fanatikus gyűjtő vagyok ilyen téren, elég sok érdekes és különleges tárgyat tudhatok a birtokomban. *mesél egy kicsit a férfi lelkesen a tárgyáról. Claire láthatja,hogy tényleg fanatikus a férfi, hogyha ezekről a tárgyakról van szó.*

*Kellemes beszélgetőtársra talált, és még ingyen bort is kapott, szóval az estéje nem is alakulhatna jobban.Már csak táncolhatnéka van, de nem fogja felkérni a férfit. Ekkor azonban Péter rákérdez arra, amire nem kéne. de mielőtt ezzel foglalkozna, először az utazásairól mesél egy kicsit.* Igen, egész Európát, Ázsiát és Afrika egy részét is bejártuk. Ősszel terveztünk átmenni Amerikába is. *Íme egy újabb ok, ami miatt sajnálja, hogy otthagyta a csapatot. De hát Norman miatt nem volt maradása. Mielőtt a kínos kérdésre megfelelne, bátorításképpen belekortyol a borába.* A barátom is a társulat tagja volt, és elég csúnyán szakítottunk, úgyhogy jobbnak láttam eljönni. *Válaszol, elég hűvös hangon, és nem teljesen az igazságnak megfelelően. A férfi érezheti, hogy nem kívánja tovább boncolgatnia problémát, már csak abból is, hogy ezután - tettetett vagy őszinte - vidámsággal pillant újra rá.* Igen, tényleg finom. *Mondja, de különösebben nem rajong a borokért. Majd Péter válaszol az ő kérdésére is, és Claire hirtelen úgy érzi magát, mint egy tudatlan hároméves.* Pontosan mi is az a relikviamágia? Még sosem hallottam róla, de ez talán annyira nem is meglepő.

*Habár Péter nem gondolta, hogy ennyi ideig itt marad, egész kellemes társaságot talált magának, így ő sem bánta meg,hogy ide tért de és pont Claire-hez csatlakozott. Egész kellemesen elbeszélgetnek, értelmes leányzónak tűnik, és még csinos is. Claire mesélni kezd, hogy régen egy vándorcirkusz társulat tagja volt é így utazgatott a világban.*
- Hűha! Akkor már sok helyen jártál, gondolom. Érdekes lehet egy ilyen társulat. *lepődik meg a férfi és ismét egy aprócska mosoly kúszik az arcára. *
- És miért hagytad ott a társulatot? Már ha publikus... *kérdez rá a férfi, de hirtelen vissza is kozik, hiszen attól még hogy ő közvetlen és nyílt, nem feltétlen, hogy mindenki az és nem akar bárdolatlan lenni a hölggyel. Így hát kíváncsian pislog rá, és várja, hogy vajon Claire elárulja-e, hogy miért is lépett ki és hagyta ott a társulatot. Péter közben megissza a korsó sörét és rendel két pohár finom tokaji aszút. El akarja bűvölni a leányzót Magyarországgal, és hát a magyarok bora fantasztikus, bizonyára mindenki, aki ért is egy kicsit a borokhoz, az ismeri a tokajit. Koccintásra emeli a poharát és szülőföldjére iszik. A két pohár kellemes hangon koccan, Péter pedig szakérően meglötyögteti, körbeforgatja a bort, beleszagol, majd belekortyol.-
- Hmm... Isteni, nemde? *néz a lányra és kíváncsian figyeli a reakcióját. A kérdésre Péter leteszi a poharat, és a pulton kezdi el forgatni a talpánál fogva.*
-Relikvia mágiát. Egyelőre még egy kollégával karöltve, de talán majd jövőre már egyedül is tarthatok órákat. *mosolyog a férfi és habár a hangja kedves és vidám, a szeméből kiolvasható az enyhe csalódottság, hogy "mellé adtak" egy idősebb férfit, hogy felügyelje.*

*Eddig sem bánta meg, hogy idejött, a hely drágasága ellenére sem, de most már egyenesen örül annak, hogy itt van.* ~Egész kellemesen lehet vele beszélgetni. Bár egy kicsit öreg, de sebaj. Norman után úgysem vágyom másik pasira.~ *A volt barátja elég szemét módon bánt vele, úgyhogy azóta nem igazán bízik a férfiakban. Mikor észreveszi, hogy már megint "az a szemét alak" jár a fejében, gyorsan újra Péterre figyel. Annak ellenére, hogy az anyanyelvén kívül két nyelven - bolgárul és hindiül - beszél, nem tartja magát nyelvzseninek, és nem is nagyon igyekszik, hogy helyesen ejtse ki a férfi nevét. azt várta egyébként, hogy Péter majd megütközik azon, hogy ő sosem járt iskolába, de a másik valahogy elsiklik efölött a tény fölött.* Igen, régebben egy cirkuszi társulat tagja voltam, velük léptünk fel arrafelé. *Magyarázza lelkesen. Sajnálja ugyan, hogy ott kellett hagynia a csoportot, de szívesen emlékszik vissza az együtt töltött időkre.* Aha, az a város volt. Szeged, vagy micsoda. *A férfi nem hagyja annyiban, ami azért nem keseríti el a vörös leányzót. A legolcsóbb bornál bármi jobb lehet, úgyhogy örömmel fogadja el az újabb pohár italt.* Magyarországra! *Koccintja oda a poharát Péteréhez, bár szíve szerint más országot mondana. belekóstol a borba, majd kérdez valamit.* És tulajdonképpen mit is tanítasz odafent? *Odafent alatt az iskolát érti, bár maga sem tudja, miért nevezi így.*

*Péter elárulja, hogy még nem régen van itt, sem a kúriát, sem Nellondot nem ismeri még, ezért is van most itt, hogy kicsit körülnézzen. Habár egyelőre csak ebbe a clubba jutott el, nem túl szerencsés este, sőt éjszaka körülnézni a városban. Előtte áll még egy hónap, amikor nem kell tanítania, és habár feladata most is van, sokkal több szabadideje van, mint hogyha beindul majd az év. Úgyhogy még bőven van ideje itt körbenézni, így most ezt az estét a Jeniliára tölti és a mellette ücsörgő kis vörös leányzóra. Claire elárulja, hogy nem nézte tanárnak a férfit, aki ezen csak jót nevet. Ennek azért örül, hiszen nem akarja, hogy olyan tanárbácsis fejelegyen, az már nem lenne túl vonzó. Végtére is még csak 36 éves, szüksége van még nőkre, és egy tanárbácsis fejű illetőhöz nem sok nő vonzódna. De ez más tészta, most nem ez a lényeg.*
- Igen, lehet, hogy ez is közre játszik. *bólint komolyan a férfi, de a szemében mosoly bujkál. Szóba kerül az is, hogy Péter nem bolgár, hanem magyar nemzetiségű, Claire pedig megpróbálja kimondani a férfi nevét, de néhány próbálkozás tán abba is hagyja. Péter jót mosolyog a próbálkozáson, valóban nem ment valami szépen a lány neve, a keresztnevét is inkább Peter-nek ejti, mintsem magyar Péternek. Kellemetlen, de sajnos szembe kell ezzel néznie a férfinek. Mikor Claire elárulja, hogy járt már Magyarországon, a férfiszeme felcsillan.*
- Valóban?*fordul teljes testével a lány felé és izgatottan, kíváncsian és büszkén hallgatja, ahogy a lány dicséri országát. a kérdésére elneveti magát, ami hamarosan mosollyá fakul, mely ott is marad az arcán.*
- Bizonyára Szeged-re gondolsz. A Napfény városa. *válaszol aprót bólintva a leányzó felé és kissé el is réved a gondolataiban. Imádja Szegedet, egy igazi pezsgő város, hiszen ott van egy mágus egyetem, Magyarország egyik leghíresebbje. Nem csoda, hogy a város mindig pezseg a sok fiatal varázslótanonctól. Meg akarja hívni egy pohár borra a leányzót, de ő visszautasítja, amire elneveti magát.*
- Szörnyű? Valószínű, hogy nem jó borból kértél. Elnézést! *int a pincérnek, majd Claire-re kacsint és ismét a pincér felé fordul:*
- Szeretnék kérni egy tokaji aszút. Kettőt. *tolja félre az immár üres korsóját a férfi és mikor megkapják a két pohár finom vörösbort, koccintásra emeli a poharát.*
- Magyarországra!

*Annak ellenére, hogy tanár, Claire-nek esze ágában sincs máshogy bánni Péterrel.* ~Mivel engem nem tanít, így olyan, mint egy hétköznapi ember. Nem fogok tanárurazni, meg magázódni csak azért, mert valahol egy iskolában hozzám hasonló korú gyerekeket tanít.~ *Ebben a szellemben folytatja tovább a beszélgetést, mivel továbbra sem fontos neki a férfi véleménye - vagyis nem annyira, hogy ezen izgassa magát. Normant és az egyéb gondjait teljesen elfelejti, ami nem meglepő, mivel igyekszik mindig az élet napos oldalát nézni, és a fiú határozottan nem azon tartózkodik.* Amúgy sem sok tanárral találkoztam, lehet, hogy ezért nem ismerem fel őket. *Válaszol azu igazságnak megfelelően, mivel a vándormutatványosi életmódja miatt sosem járt iskolába. Egyedül Indiában látott egyáltalán iskolát belülről, de ott határozottan más a dolog, mint Európában.* Igen, feltűnt, hogy nem vagy bolgár, mivel képtelen lennék kimondani a neved. *Mondja, majd meg is próbálja. Néhány siralmas kísérlet után nevetve feladj a harcot.* Látod, mondtam, hogy nem fog menni. Amúgy Magyarország szép hely, jártam ott egy párszor. Különösen Budapest tetszett, meg az Alföld. egy olyan városban jártam ott, aminek a neve hasonlít a szöghöz. Segíts rajtam, kérlek. *Néz tettetetten könyörgő tekintettel Péterre. Igen, úgy tűnhet, hogy bort bizony eltüntette, de mivel csak láthatatlanná vált, így nagyon is ott van a pohárban.* Nem, köszönöm. *Rázza meg a fejét a meghívás hallatán.* Ez az egy pohár is szörnyű volt.

*Péter csatlakozik a vörös hajú leányzóhoz, aki egyszerűen letegezi a férfit. Hogyha nem lenne ennyire diák centrikus, meg közvetlen a férfi, akkor biztosan megszólta volna a fiatal leányzót, aki maximum 24 lehet, hogy kicsit fogja vissza magát, de nem. Inkább nem szól semmit, egy szem villanással jelzi, hogy ez nem tetszik neki, de nem tesz ellene semmit. Végtére is, hogyha megtudja a lány, hogy tanár, lehet, hogy kicsit visszább vesz. A kérdésre kapóra jön, hiszen így Péter bemutatkozhat, valamint el is árulhatja, hogy tanárként érkezett nemrég az iskolába. Rá is kérdez, hogy Claire diák-e. Természetesen észreveszi a lány arcán a meglepődést, amit ő meg is indokol. Péter elneveti magát és a sörére néz, amiről már kezd lefolyni a hab.*
- Hát... Eddig még nem nagyon tanítottam, csak 2 évet, úgyhogy nem sok gyakorlat áll mögöttem. Talán ezért nincs olyan tanár fejem. *mesél vidoran a férfi és a kisfiús mosoly még mindig ott van az ajka szegletében. Kiderül, hogy Claire nem diák, egyszerűen csak falubeli. Vagy valami ilyesmi, hiszen bizonyára oka van annak, hogy itt van Nellondban, de nem jár a Nezabarba.*
- Magyarországról jöttem. *mosolyog a férfi és büszkén említi szülőhazáját.*
- Valóban nem bolgár a nevem, és én sem vagyok az. Meglepett, hogy észrevetted. *mosolyog a leányzóra Péter és aprót biccent is elismerése jeléül a leányzónak. A korsó söre után nyúl és éppen koccintana a leányzóval, akinél látott egy pohár bort, mikor észreveszi, hogy a pohár üres. Összevonja a szemöldökét és gondolkozni kezd, hogy a leányzó vajon mikor itta meg a pohár borát.*
- Még egy pohárral? *bök fejével a lány előtt álló "üres" pohárra és kérdőn néz a lányra. Ő személy szerint biztos, hogy még iszik majd egy korsó sört. Már ha ezt a jelenlegit egyszer meg is issza.*

*erősen gondolkodik rajta, hogy a múltkori kis trükkjét alkalmazza a pohár boron, nevezetesen azon, hogy láthatatlanná varázsolja-e az italt. Éppen előveszi a pálcáját, és meglengetni készül a pohár felett, mikor is felbukkan az idegen férfi. Egy kicsit furcsa lehet neki, hogy Claire letegezi, de a vörös lány bizony már csak ilyen közvetlen, és csak azokat magázza, akiken látszik, hogy kijár nekik a tisztelet. Itt elsősorban az idősekre, és a láthatóan magas beosztásúakra gondolok. Mindenesetre, ha a közvetlenség zavarja is a férfit, nem mutatja, hanem hasonló stílusban folytatja a csevejt. Mikor, kiderül róla, hogy tanár, Claire szeme elkerekedik, és nem is próbálja palástolni a meglepettségét.* Nem látszik rajtad, hogy tanár lennél. *Jegyzi meg meglepődve. Aztán viszont Péter az iránt érdeklődik, hogy a lány is diák-e.* Te jó ég, dehogy. *Tiltakozik a vörös, amivel esetleg kiválthatja a másik ellenszenvét. Ő is érzi, hogy a megnyilvánulása egy kicsit sértő lehetett, úgyhogy gyorsan helyesbít.* Mármint, nem úgy értettem, a Nezabar biztos nagyon jó suli, csak nem nekem való. Amúgy honnét jöttél? Olyan furcsa a neved. Nem bolgár vagy, ugye? *Próbálja terelni a témát, ki tudja, mekkora sikerrel, mindenesetre még egy mosollyal is rásegít. Ekkor eszébe jut a bora, és mivel biztosan tudja, hogy nem fogja meginni, körözni kezd a pohár fölött a pálcájával, és az ital egyszer csak átlátszóvá válik. A cirkuszban annyira megszokta a nonverbális varázslást, hogy a mindennapi életben is szívesebben alkalmazza a mágiának ezt a módját.*

*Péter betérve a Jeniliába egyből a pult fel éveszi az irányt. Jobban szeret a pultnál ücsörögni, mint valamelyik asztalnál. Rendel egy korsó sört, de mielőtt leülne, megkérdezi a mellette ücsörgő leányzót, hogy nem zavarná-e a társasága. Furcsa lehet, hogy ennyire közvetlen, de Péter már csak ilyen. Habár nem sűrűn ismerkedett még ilyen szórakozó helyen, most legalább ezt is kipipálhatja az életében. El is helyezkedik a magas bárszéken, habár ő sem alacsony termet, mégsem ér le a lába. De azt hiszem, ez a lényege a bárszékeknek. Mindegy is, egyszerűen a leányzó felé fordul és kicsit megrebben a szeme, amikor a lány letegezi. Kissé furcsállja a dolgot, és mivel Claire elég diákszagúnak tűnik, Péter tényleg meglepődik, hogy mennyire közvetlen és... tiszteletlen a leányzó. Habár nem magázza vissza a lányt, ha már letegezte, mégis kissé rossz néven veszi a dolgot. No, nem azért, mintha olyan hű-de-öreg lenne, vagy hű-de-nagy tiszteletet akarna kicsikarni magának, azért ő is elvár némi tiszteletet a diákok felől. A leányzó azonban elég jó kedvűnek tűnik és közvetlennek, csak úgy, mint Péter. Így nem is érti, hogy miért lepődött meg annyira, hogy letegezték. Mindegy is, nem lovagol rajta sokat, Claire hogyha nagyon jó megfigyelő, akkor maximum egy aprócska szemvillanást láthatott meg, Péter nemtetszése jeléül, de ez sem volt feltűnő. A férfi már rég megtanulta, hogyan rejtse el hirtelen feltörő érzelmeit, így nem is annyira feltűnő az a szemvillanás. Minden esetre örül, hogy talált magának társaságot, és a híres-neves fantasztikus Nellondot nem egyedül kell felfedeznie.*
- Dárdosi Péter. *veszi le egy pillanatra a kalapját és hajol meg a leányzó felé, egy pajkos mosollyal az ajka szegletében, majd vissza is helyezi a kalapját a fejére.*
- Nemrég érkezte új tanárként a Nezabarba. *válaszol a férfi, leheletnyit megnyomva a tanár szót és úgy pislog a leányzóra.*
- Te diák vagy? Szeretnék jó kapcsolatot ápolni a diákjaimmal, így már elég sokukat megismertem.*mosolyodik el ismét a férfi és tényleg kíváncsi, hogy vajon Claire a Nezabarba jár-e.*