Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Az álomban meghalni, életben meghalni dolog nagyon nem tetszetős, egy fintor fut végig az arcán, hogyha az valóban így van, most is, akkor vigyáznia kell erre a testre, az életére. Bár már alapból halott, de nem akarja szembetalálni magát az Igaz halállal, hogy vámpírként is elpusztuljon. Lassan, de biztosan leesik neki, hogy ki-kicsoda, eddig nem, nem jött rá, csak azt tudta, hogy az ápoló velük van, miután az elkezdte nyitogatni a bilincsüket. Végignéz mindenkin, és mikor mély, dörmögő hangon meghallja a Cecile nevet. Összeszorítja a száját, társán nem akar nevetni, főleg nem úgy, ahogy fent tette, tehát erősen vissza kell fognia magát. Inkább biccent és foglalkozik a saját dolgával.* - S én pedig Speranza, legalább is igyekszem azzá válni. *Mondja félhangosan, a sok őrült és amiket megtud kicsit réveteg állapotba üldözi, ráadásul néhányszor a gyógyszertől is megszédül - ami valljuk be egy vámpírnak, aki ilyet jó rég nem tapasztalt, nagyon furcsa élmény -, de amikor megérzi, hogy kicsit tud magán kreálni, a kezeivel azonnal végigsimít az arcon.* - Az ő világában vagyunk, nincsen mágia, csak nagyon kevés, a hely vezetője lehet. Erősebb, minthogy azonnal a saját testemre formáljam ezt a testet, de tudunk egy keveset változtatni a helyzetünkön, talán. *Szól a többiekhez, sejtelmes hangján, aztán elindul természetesen, de amikor meglátja a takarítót bizalmatlanul néz felé, és egyáltalán hisz neki, hogyha ez a világ az igazgatóé, akkor a szereplői is. Végigméri a nőt, tárgyakat, jeleket keres rajta, a batár állat Cecile felé pillant, jelezve, hogy neki ez gyanús és nem menne be az ajtón, inkább arra koncentrál, hogy a nőn jobban átlásson, esetleg egy névtáblát olvasson le róla és ha esetleg feltűnik neki, hogy figyelik és nem hisznek neki, akkor támadás esetén kitérjen. Szóval feszülten figyel és végigméri, nem megy be az ajtón.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Cecile megvizsgálja magát, teljesen jó erőben van, semmi nyoma annak, hogy okkal van itt. A kórlapján semmi nem szerepel, csak hogy veszélyes, kiiktatni. A többiek kórlapján őrületre utaló jelek, gyógyszeres kezelés meg minden. Gordan szintén fickó testben van. Niki és Sper időnként megroggyan, talán a gyógyszeres kezeléstől. Sper megpróbálja összerakni magában a dolgot, és mivel elég sötét varázsló ő is, arra jön rá, hogy a sötét papnőnek ez a világa. ő egy olyan alternatív síkról jött, ahol nincsen mágia, legalább csak kevesek számára, ezért a mi síkunkról hoz áldozatokat, akiknek a félelméből táplálkozhat, ő itt valamiféle igazgatónő lehet. Sper erőlködik, és azt veszi észre, hogy a sebek eltűnnek az arcáról, de időnként ismét látszanak, tehát megpróbálhatja befolyásolni a sorsát. Tehát megcélozzák az ajtót, ahol esetleg ki lehet jutni. Átjutnak egy folyosóra, ahol egy idősebb nő éppen felmos, takarítónak néz így ki elsőre. Úgy tűnik, dilemmázik, hogy riasszon e vagy sem, végül fáradt mosollyal az 1-es feliratú szobára mutat.* Ott tudnak kimenni, a többi veszélyes. *súgja oda, aztán folytatja a felmosást. Gordan talált kötszert, de már nem volt szükség rá, a késszúrások nem frissek.*

*Nem kifejezetten ijed meg a lincshangulattól, főleg miután nem is mernek közelebb jönni és amúgy is ott van a lovag, akit még mindig megidézhet végszükség esetén, hogy szétkapja az ittenieket.* -Nem kell túlzásokba esni, de nem tudhatjuk, hogy ti nem vagytok-e gonosz teremtmények... *Mosolyodik el negédesen, majd ellépdel a tó irányába, még véletlenül sem menekül. Védő mágiára már nincs érkezése, elment az idő az átváltoztatással, aztán hopp, úszás, és magához is tér egy...ágyon...egy férfi testében. Elsőre eléggé elsápad, hiszen nagyon-nagyon nem ehhez van szokva, volt már rá eset, hogy más testbe került, de hát nem férfibe! A bilincset azonnal elkezdi rángatni veszettül, de végül valószínűleg kiszabadításra kerül. Leugrik az ágy széléről, lefelé pillant, ahol rendkívül kényelmetlen érzés van a nadrágjában, nagyon nincs az ilyesmihez hozzászokva. Azt viszont érzi, hogy elég erős lett, hiszen az eredeti karcsú véla lány, egy tagbaszakadt fickó most.* -Szerintem bőven van rá esély pedig... *Pillant Niki felé, jó eséllyel valami mély dörmögő hangon megszólalva.* -Cecile, egyébként, vagy csak nekem nem egyértelmű, ki kicsoda? *Szokik fel a szemöldöke picit, majd megpróbál körülnézni, hol vannak, milyen kórlapok vannak, elsősorban a sajátja érdekelné, hiszen ha valakinek a testében van, akkor lehet hogy jobb, ha mondjuk nem buktatja le saját magát és megpróbál azonosulni a helyzettel, legalább, amíg közelebb nem jutnak a megoldáshoz. Egyébként is érdemes tudni, ha van a testnek valami baja, netán beadtak neki valamiféle gyógyszert.*

*A boncolós hajlamú vélaleányzó elég meggondolatlanul törpévé változtatja a társulat vezetőjét. az indoka persze teljesen érthető, de a kivitelezés még hagy némi kívánnivalót maga után - a színészek szerint legalábbis, akik néhány szempillantás alatt "kellemes" lincshangulatot alakítanak ki. Gyorsan a tóba menekülnek hát - Gordan mindenképp szedi a lábát - , és nemsokára egy fura helyen találják magukat, ami leginkább elemgyógyintézetnek tűnik. A fiú meglepődve veszi észre, hogy nem a saját testében tartózkodik, hanem egy ápolóruhás pasaséban. Ez akár még előnyére is válhat, mivel a fickó valamivel erősebb nála, viszont a pálcáját hiába keresi, sehol sem találja. Talál viszont helyette egy kulcskarikát, amin bilincskulcsok függnek. Nagy nehezen kitalálja, melyik testben tartózkodnak a társai, és gyorsan ki is nyitja a bilincseiket. Semmilyen képessége nincs, így nem tudja, mi mást is tehetne. Közben néhány ápolt is felébred, és az egész kórterem nyugtalankodni kezd. Megpillantja a kislány mellkasán éktelenkedő sebeket, így valami kötszert, vagy hasonlót kezd keresni. Közben Niki költői kérdésére is válaszol.* Nagyon remélem, hogy nem. *Dörmögi sötéten, és meglehetősen halkan.*

*Eléggé meglepődik, amikor az egyik lány manóvá változtatja a porondmestert, és önkéntlenül is a tőrére csúszik a keze. Talán nem a legjobb ötlet egy rémálomba merészkednie ezekkel, hiszen nem is nagyon ismeri őket. Mostmár viszont talán késő meggondolni magát. Belemerül a tóba, és mikor felébred, sötét van, a távolból pedig sírás, nevetés hallatszik. Megpróbál mozdulni, de érzi, hogy le van bilincselve, ráadásul fájdalom hasít a mellkasába. Levegő után kap, azért nem túl kellemes késnyomokkal a mellkasában ébredni, egy eléggé gyenge testben. A körülöttük vicsorgó vélhetően ápoltak nem szép látvány.* - Vajon itt is igaz, hogy ha meghalsz az álomban, akkor az életben is? *Kérdezi félhangosan, majd kiutat keres a szemével. Nem ártana gyorsan lelépni innen, így aligha tud szembeszállni bármilyen őrülttel. Jelenleg azt sem tudja, melyik társa melyik, csak sejtheti, hogy ha már ő más testbe került, akkor a többiek is. Egy tizenhárom éves kislány testében, sebekkel viszont nem is nagyon akar távolodni a többiektől, így reméli, hogy ha az ápoló elengedi őket, akkor közösen eltűnnek az első ajtón keresztül.*

*Amikor Niki hozzászól, sőt, kedvesen, egy mosoly suhan végig az arcán, de valahogy olyan bizalmatlan. Cecile biztosítékot akar és gyárt, ahogy meglátja, hogya lány közelebb hajol, azonnal tudja, hogy mit csinál, az arcának összes izmát ellazítja, hogy még féletlenül se mosolyodjon el, nehogy még a végén az éles kacagása megzavarja a varázslatot. De ahogy ott a manócska, azonnal kiszakad belőle egy éles kacaj, amolyan boszorkányos nevetés, habár ettől jócskán kirázhatja a hideg azokat, akik éppen egy ilyen papnő átka miatt kérték fel őket. Hoppácska. Akár még az anyjuk is lehetne... Nem, nem, akkora drámázás nem kell, még ha Sper nem is tudja, hogy ki az igazi anyja és apja, de biztosan valami véla közösségben éldegélnek - nélküle. A lincshangulat se veszi el a hangulatát, hiszen olyannyira nem mernek közeledni, majd kiengesztelik őket a mentéssel.
A túlvégen ahogy magához tér felveti a fejét, hogy a sötét haja kiszaladjon a szeméből, majd próbálgatja, hogy mennyire hosszú a bilincs, végig tudja e saját magát tapogatni. Hogyha igen, akkor megteszi, eszközeit keresve, ruháját felmérve, majd az ápolónőre pillant, talán túl vad tekintettel, de egy őrült, összevágott képű nő testében van, persze, hogy ideges. Hogyha Gordan kiengedi, azonnal talpra áll, megtapogatja az arcát, majd a két kezét a halántékához emelve kezd el koncentrálni. Képességeit próbálja elővenni, ugyanis van több, ami megérzésről szól, és pontosan azt akarja megtudni, hogy hol van ennek a rémálomnak a központja, honnan indul ki ez az egész, talán sikerül a teremtőjére, a rémálom "agyára" rákapcsolódnia valahogy... Aztán persze a képességek nem hatnak, de nem adja fel, ugyanis pontosan tudja, hogy rémálomban vannak, talán át lehet venni felette az irányítást. Koncentrál, hátha talál valami kapaszkodót.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A porondmester elsápad, amikor manóvá lesz varázsolva, ezen már az egész társulat felhördül.* Miféle gonosz teremtmények vagytok... ugyanolyanok, mint ő! *Kiált fel Ruffian, többen pedig lincshangulatban veszik körül Cecile-t, de nem mernek közeledni, ki tudja, hogy mire képes a boszorka. Sper lélekpáncélja működik természetesen, a srác pedig felhúzza a varázslatot. Becsobbannak a tóba, és amikor levegőhöz jutnak, akkor azt látják, hogy közel sötét van, félhomályban fekszenek ágyakhoz bilincselve. Úgy tűnik, hogy ez egy elmegyógyintézet, mert néha sírást, nevetést hallani. A pálcájuk nincsen meg, Cecile egy nagydarab szakállas faszi, Sper egy teljesen összekarmolt arcú, tépett hajú nő, Niki egy tizenhárom éves kislány, akinek a mellén friss késnyomok éktelenkednek, Gordan pedig a véletlen folytán egy ápoló bőrébe bújik bele szerencsére. Van nála bilincskulcs, és ki tudja nyitni társai bilincseit, viszont többen felébrednek a mozgásra, és vicsorogva merednek rájuk, egy-egy ordítás is felharsan. Charlmon hol lehet?*

*Úgy fest Sper érti a célzást a sisakkal kapcsolatban, viszont végül nincs harc. Egy kicsit lekonyul a szája széle, hiszen már igazán pályázott volna a srác maradékaira, testrészek, meg hasonlók. Egy jó, friss házizombi...mindig csak a temetőben lévő aszott, régi hullák maradnak, szomorú! Bár még csak egy szóra se méltatta. Rossz pont, és felettébb kellemetlen lesz neki, ha két nekromanta vélát haragít magára egy napon. Mindenesetre Sper szavaira elmosolyodik, a fickónak pedig csak int a kezével, afféle pörögjünk fel módon.* -Oké, oké, szóval mentsük meg, mesés kincsekért a szerencsétlent, akit elbájolt egy sötét nő. *Speranzára pillant jelentőségteljesen, majd szélesen elvigyorodik. Ez akár még róluk is szólhatnak, végülis sötét mágiákkal machinálnak és csábításban sem utolsók, de hát most még sem ők tették.* -Azért valami letét nem lenne rossz, mert őszintén szólva, mi van ha beküldtök valami rémálomba, és ki se jövünk, vagy az egész csapda. Biztosíték? *Valamit igenis várnak, vagy előleget, vagy valami mást. Végül odalép a porondmester elé és a vállára teszi a kezét.* -Már van is egy ötletem... *Közelebb hajol, nagyon szépen néz, még fel is emelkedik lábujjhegyre és picit végigsimít a férfi arcán, és egy gyors mozdulattal apró csókot lehel az ajkaira. Ha működik a varázslat akkor az illető egy aprócska kis manóvá fog változni.* -Amennyiben nem vertek át és visszatérünk...és a jutalom is megfelelő... *Kacsint egyet a porondmesterre, akinek így nehéz lesz mesterkedni, hiszen a földből is alig látszik ki. Aztán megperdül és Sper, meg a többiek után siet, irány a víz.* -Remek lesz, sötét úrnő, rémálom...egyenes út az őrülethez! *Egy pillanatra a saját szavaitól leblokkol, hiszen ez ránézve nem túl hasznos, egyébként is van elég gondja mostanában azzal a bizonyos időnkénti furcsasággal.*

//Csábmester 6. szint:
Képes csókjával egy ellentétes neműt bármilyen általa anatómiailag ismert lénnyé átváltoztatni. Az illetõ csak akkor tartja meg tudását, és emlékeit, ha humaniod lény marad.//

*Mikor kiderül, hogy mégsem kell kimennie a porondra, hihetetlenül megkönnyebbül. Viszont egyúttal el is szégyelli magát egyrészt a gyávasága miatt, másrészt pedig azért, hogy vakon követte, amit mondtak neki. Ugyan két éve nem látta a nevelőapját, mégis tudja, mit mondana neki most. A színésztársulat vezetője - mert mint kiderült, színészekről van szó - egy elrabolt vezetőről magyaráz, akit meg kéne menteni. De honnan, és hogyan? Örül, hogy eszeseknek lettek titulálva, bár ő kevésbé érzi így. A többiek mind hozzászólnak a témához, de ő inkább csöndben marad. Még a nevét sem árulta el, de ez most mindegy is. Nincs kedve egyedül alámerülni a rémálmok közé, mivel a hősködésből mára elege lett, de követi a többieket, ha ők arra mennek.* Igen, szerintem is segítenünk kell. *Csatlakozik Nikihez, és mielőtt a tóba lépne, egy kis óvintézkedést tesz. Előhúzza a pálcáját a nadrágja derekából, és a következő varázsigét mormolja.* Percipio Morioris *Miután megtudta a bűbáj eredményét, csatlakozik a többiekhez.*

//AUM, elsődleges
2. Csapdaészlelés:
Varázsige: Percipio Morioris
Leírás: Újabb magától értetődő varázslat, mely arra hivatott, hogy csapdákat mutasson ki a környezetünkben. Alkalmas lehet, ha ismeretlen terepen kell áthaladnunk és nem szeretnénk csapdába szaladni, vagy ha pl. ládákat kell kinyitnunk, melyek nem ritkán vannak csapdákkal levédve. A varázslat hatására hasonló módon, mint a rejtekajtó keresés esetén a csapdával ellátott tárgy/terület halvány kékes-ezüstös színnel fog élesen világítani, melyet természetesen csak mi látunk. A fény fokozatosan halványodik el. Képességeinktől függően a mágia azt is elmondhatja, hogy milyen jellegű csapdáról van szó, milyen mágia, netán mechanikus. Akrobaták, tolvajok (előtörténettel bizonyítva!) ezeknek a csapdának a működését könnyebben érhetik meg, mint más, így hatástalanításukra is esélyük van.
Összehangolás: Abban az esetben, ha Összehangolás varázslata alatt állunk, akkor azon személyek is látni fogják a csapda helyét, akik a "csapatba" beletartoznak és érzékelni fogjuk ugyanúgy a fejükben a működéséről szóló bizonyos mennyiségű információkat.
Pálcamozdulat: Az adott területen, helyszínen fordulunk körbe a plafon felé tartott pálcával, miközben kimondjuk az igét. Ha kifejezett egy tárgyat célzunk vele, pontosabb információkat tudhatunk meg a csapda mibenlétéről.
Hatás: Azonnali és időleges. A fény fokozatosan szűnik meg. Kezdők maximum 3 méter sugarú körben térképezhetnek fel, a csapda mibenlétének mértékének ismeretét a mesélő határozza meg, ami kezdetben szinte teljesen minimális. Évfolyamonként, aurork, akrobaták, jósok, látnokok, elsődleges aurormágiával rendelkezők, tolvajok +1 méter.//

*Előbújnak a színészek a jelmezek alól, amin nem lepődik meg nagyon, elvégre ezt várta, de ettől függetlenül egyre kevésbé érti, mi történik.* - Szóval azért állították fel ezt az egészet, hogy találjanak valakit, aki tud maguknak segíteni? Ez nekem nem áll össze. *Értetlenkedve rázza a fejét, elég érdekes a kérés, meg hogy csak így kiragadták őket a tömegből. Viszont a reményvesztett pillantások megenyhítik a szívét, és sóhajtva bólint.* - Rendben, megpróbálunk segíteni... ugye? *Megerősítésért pillant a többiekre, mert egyedül azért nem akar odamerészkedni. Mikor Speranza a sisakról panaszkodik, elmosolyodik.* - Szerintem annyira nem volt vészes. Elsőre nem tesz óvintézkedéseket, majd meglátjuk, miféle álomba csöppennek... De ha meghallja, hogyan juthatnak be, akkor megy a többiekkel.*

*Feltételezhető, hogyha Niki lejelentkezik, akkor megtudta a nevét, de Speranza csöppet ellenszenvesen néz a csapat egyetlen férfi tagjára, mikor meglátja, hogy nem azt választja, amit "ráosztott", így borul a terv, ami átfutott a fején. Sóhajt csendesen, aztán figyeli a pillantásaival Cecile-t, hogy végül hogyan intézik el a dolgokat, de a tőrvető egyszerűen elmarad, hiszen így már nem lehet a rózsalovagot alkalmazni. Mindegy, Gordon nem tudhatta, hogy nekik van egy ilyen képességül, amivel elintézhették volna a gladiátor dolgot. Nem, nem mindegy, Speranza fúj rá. Mikor meglátja a jelzést a lila sisakra akkor kissé elvigyorodik, a fogai jelenleg enm vámpírfogak, szerencsére az nem villan ki a vigyorral, majd megingatja a fejét, hogy ez most nagyon mellékes dolog, de persze ő is legszívesebben azonnal levetné. Mikor a színészek levetik az álruhájukat, és nyíltan kezdenek el beszélni velük azonnal ledobja a sisakot maga mellé, a földre, teljesen mindegy, és újra összefonja a karjait.* - És én még képes voltam felvenni azt az... ó, nem találok szavakat, azt a sisakot. *Mondja, csendesen, de egy félmosolyra húzza az ajkacskáját, mikor hallja, hogy 2eszeseknek" lettek titulálva. Ez valamiképpen kiengesztelő.* - Akkor hát az a varázstárgyas ládika lenne az ár azért cserébe, hogy belépjünk egy rémálomba egy társatokért, ki ujjat húzott egy sötét papnővel. *Összegez és megdöntve a fejét a többiekre pillant. A kincsesládikával a dolog valamivel jobban tetszik neki, ám rémálomba készülnek... Ki tudja, hogy ott mennyire befolyásolja az álmot a néni, így hát minden felszerelését átpörgeti, megigazítja, leltároz, mielőtt átmenne, fejében kusza gondolatokkal.* ~ Már hónapok óta nem álmodtam... Biztosan egy rémálom az álmok világába visszatérésének a legjobb útja egy vámpírnak? Ám legyen. ~ *Dönt gondolatban, de persze várja a többieket, csak akkor megy át, hogyha van kire számítani, nem egy hős, hogy egyedül fusson neki. Vagy még itt, vagy a túlvégen varázsol, a nekromanta gyűrűjét használva, mindenképpen a lelkét védi, hogyha egy álomba csöppennek.*

// Lélekpáncél, Nekromágia, elsődleges
Varázsige: Phasma Crusta
Leírás: A nekromancia nem a tárgykészítés tudománya, így a halottkeltők méltán érezhetik úgy, hogy társaikhoz képest nem állnak túl jól, ami a relikviákat illeti. Ezt ellensúlyozza ez a frappáns varázslat. A célja, hogy ha úgy véljük, nagy csatába indulunk, érdemes magunkra bűvölni a lélekpáncélt, hiszen bár korlátozott ideig megvéd minket mind a fizikai, mind a varázs csapásoktól. A páncél egy szépen kidolgozott fémvért alakját ölti magára, tökéletesen alkalmazkodik a testünk vonalához, sőt, még a stílusunk tekintetében is változó, hogy kin hogy néz ki.
Pálcamozdulat: Húzzuk végig a gyűrűs kezünket a bordáinkon, majd mondjuk ki a varázsigét.
Hatás: Azonnali, és időleges. A páncél azonnal felsejlik, de idő, és csapások függvénye, hogy meddig marad. Ha nem ér minket támadás, akkor egy óra, nekromanták és halottkeltők számára +20 perc. Minden egyes támadás, komolyságától függően csökkenti ezt az időt, míg végül elenyészik, és egy napig nem is lehet megújítani.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hát úgy tűnik, a diákok már nagyon profik, mert összerakják, hogy itt tulképpen nem is arról van szó, ami a tálalás volt. spert egyre többen nézik, eléggé csábos jelenség. Nikinek végülis bejön a számítása. Amikor nem ellenkeznek, akkor a porondmester feltarott kézzel tapsol.* Ők lesznek azok, ezeknek van eszük! *Mosolyodik el, és többen is a közelben leveszik a páncélokat, kiderül, hogy tényleg egy színész társulatról van szó.* Ruffian vagyok. *Mutatkozik be a porondmester, és kihúzza magát, leszedve a pufok vonásokat, így már egész értelmes kinézete van.* Többekkel próbálkoztunk, de az agyalágyultak hagyták magukat dróton rángatni, így őket egy emlékfelejtő főzettel elbocsájtottuk. Társulatunk sok-éves hagyományra tekint vissza, ám nagybecsű, habár csapodár vezetőnk balga módon megsértett egy szépséges hölgyet, akiről kiderült, hogy valamiféle sötét papnő. Charlmont állítólag egy rémálomba zárta be, oda pedig nincsen erőnk követni őt. Ti elég eszesnek tűntök, hogy visszahozzátok. *Széttárja a kezét, többen is odajönnek, és barátságos, ám mégis reményvesztett módon pillognak hőseinkre. Cecile érez fekete mágiát, ám nem a szinészkből, hanem az egész helyet körbelengi a rémálom aurája. Tehát a szinészek nem sötét mágusok, hanem a közelben lehet valahol belépni a rémálomba. Cecile arra is rájön, hogy hol. Hátul van egy kis medence-szerű tó. Ha ott beugrik valaki, és tudja, hogy az álomba megy, akkor át tud jutni az álomsíkra.* Nincsen sok vagyonunk, de egy kisebb ládikában értékes varázstárgyakat őrzünk. segítenétek?

*Épp helyet foglalna, amikor nagy marcona alak ragadja karon. Enyhén túljátszva szisszen fel.* -Héj! Ezt jelenthetem, mint hatalommal való visszaélést, semmit sem csináltam! *Csattan fel, de nem sokat ér, és érthető módon a közelben lévők se nagyon állnak mellé, hiszen nem egy szegényes rosszul öltözött leányzóról van szó, a pórnép nem fog csak úgy mellé állni. Végül megrántja a vállát és enged a nyers erőnek, nem is nagyon tehet mást, most itt a tömegben nem lenne hasznos megidéznie egy lovagot, esetleges későbbi védelemre majd hasznos lehet azért. Sper kérdésére helyeslően bólgat, hiszen egyetért, nem rémlik neki efféle megbízás.* -Cecile... *Veti oda a többieknek. Ő nem jós-nekromanta, épp fordítva, úgyhogy ne várják tőle, hogy mentő akciót intéz miután lelépett. Sper felvetésére bólint, teljesen jó lesz neki a varázsló, nekromancia terén egészen szép kis hírnévre tett már szert, legalábbis az órákon mindig kiválóan teljesített, szóval ezzel nem lesz gond. Mindenesetre már épp nyúlna a bokáján lévő rózsa tetováláshoz, amikor a másik fiú úgy dönt, hogy nem hallgat a véla tanácsára és felkap egy lándzsát. Nem tűnik valami harcos alkatnak, és mégcsak erősnek sem mondható.* -Ugye használhatom majd a tested...a véred...és a többit? Kérlek! *Kiált még után egy negédes mosollyal, nem nagyon fűz hozzá reményt, hogy a srác túlélheti, maximum ha kellőképpen besegítenek neki. Végül mindenki távozik, Spernek még felmutatja a hüvelykujját, hiszen mindig jó össze szoktak dolgozni, aztán a saját fejére mutat és elhúzza a száját, jelezve, hogy a lila sisak rendkívül előnytelen a lánynak. Végül pedig elfoglalja a saját helyét a sorok között, készen állva az esetleges cselekvésre. Kíváncsiságból azért körbepillant a sorok között, ki tudja, lehet hogy akad itt valami sötét úr, aki éppenséggel az egészet rendezi és a lelkükre pályázik.*

//Halottlátó 6. szint:
Érzékeli, ha a közelében (10 m sugarú kör) nekromanta, vagy nekromágiát használó személy tartózkodik.//

*A megérzései nem csalnak, és nemsokára egy raktárhelyiségben találja magát.* Miért is nem lep meg, hogy pont velem történik ez? *Sóhajt egy halkat, miközben a nagydarab alak magyarázatát hallgatja. A szerepek kiosztásán egy kissé elgondolkodik,. de csak varázslónak lenne jó. Jól tudja azonban, mi történik, ha varázsolni kezd, ezért hősiesnek szánt hangon - ami nem igazán hangzik annak - így szól.* Mivel én vagyok az egyetlen férfi a társaságban - leszek én a gladiátor. *Reméli, hogy ez így mindenkinek megfelel, úgyhogy a fegyverekhez lép, és igyekszik egy olyan páncélzatot összeválogatni magának ami az egész testét takarja, Felkap egy méretes lándzsát, a pálcáját a nadrágja derekába tűzi, nagyjából a veséje fölé, és egy mély levegőt vesz. Hagyja, hogy kikísérjék a porondra, és közben igyekszik megküzdeni a félelmével is. Arra nevelték, hogy mindig bátran nézzen szembe az ismeretlennel, de ilyen helyzetben sosem volt még. Legszívesebben elszaladna, de nem akar gyávának tűnni.*

*Valóban szervezőt keres, de nem egészen így gondolta a megtalálását. Kiragadják a tömegből, két másik lánnyal és egy fiúval együtt. Egyiküket sem ismeri, maximum sejtheti, hogy egy iskolába járnak, de hát lehetnek akár nellondiak is.* - Már elnézést, de nem egészen értem, hogy késhettünk, amikor egészen idáig arról sem tudtam, hogy jönni fogok. Különben is, az egész műsor undorító, az arénák világa visszataszító és kegyetlen, a rabszolgaság meg pláne, nem ilyen eszméket kellene a huszonegyedik században terjeszteni. *Továbbra is meg van róla győződve, hogy csak valamiféle műsor az egész, színészekkel. Összeszűkíti a szemeit, és határozottan beszél, a porondmester szemébe nézve. Nem válogat ő semmilyen pozíciót, de mivel ott pihen a hátán az íja, alighanem az a leglogikusabb, ha oda kerül. Nem igazán ujjong a lelkesedéstől, hogy részt kell vennie ebben, de végül beadja a derekát, és a száját húzva megy oda, ahova kell. Más kérdés, hogy aligha fog bárkit lelőni, arra nem tudják rávenni. Ha hallja Speranzát, akkor lejelentkezik, hogy megvan.*

*Mikor meglátja Cecile-t, természetesen az új alakjában, akkor biccent neki visszafelé, jó is, hogyha más helyen vannak, bár örülne, hogyha rálátna a másik lányra, a többi diákot meg nem is ismeri, és most idő se volt bemutatkozni, de hát talán öltözékből, valami szakos kitűzőből kiszúrja, hogy kiben bízhat, ki tartozik a Nezabarhoz, és ki nem. Természetesen nekromantaként halálosan nem bízik az egész helyzetbe, hogy egyszer csak itt lett egy aréna szerű valami... Na hát, bajba is kerülnek, ahogy mindig. Összefonja a kezeit a melle előtt, mikor a porondmester "nyakoncsípi" mindannyiukat, végigméri, kicsit szúrós tekintettel.* - És milyen fizetségben is egyeztünk meg? Egyébként Speranza. *Kérdez vissza röviden, hiszen a semmiért inkább visszalépne, Nellondban vannak, nem kényszeríthetik őket semmire, különben füttyentene az auroroknak. Mikor kiosztják a szerepeket, a többiek felé pillant és halkan megszólal.* - Stratéga. *Mondja röviden, aztán körbepillant mindenkin...* - Íjász, tőrvető és varázsló? *Pillant végig a többieken, Niki, Gordan és Cecile-en, sorrendben, remélve, hogy mindenkinek megfelel a szerepe, de ő tuti nem fog kilépni az arénába. Hogy ki lesz a gladiátor? Kissé elmosolyodva pillant Cecile-re, ő maga nem érinti meg a kézfején lévő rózsa-tetoválást, hanem a lila sisakot veszi fel, hogyha elkísérték, még illik is a kék szereléshez a lila...* - Mi a dolgunk? *Kérdezi csendesen, közben feltérképezi, hogy a sisakkal hogy kommunikálhat mindenkivel, mindenkinek a nevét végigkérdezi, hogy hallják e.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A négy diák aki errefelé sodrodik a nézősereggel egy pillanat műve alatt ki lesz ragadva a többiek közül két nagydarab páncélos alak által, aztán egy mitugrász porondmester lép oda hozzájuk. Niki vélhetően túl ügyesen kereste a tömegben, hát meg is találta, és ennek a szemezésnek a következménye a dolog. A porondmester ahogy említettem egy alacsony alak, rendkívül orrcsavaró hajillatosító olajjal körüllengve. Kék és sárga ruhájában úgy néz ki mint egy udvari bolond, kétméter hosszú pálcájáról nellondi zászlók csüngenek le. A két páncélos alak úgy néz ki, mintha minimum rakodómunkás lett volna még a dédszülőjük is.* Ti! Késtetek! Nem tudom, hogy hol van az ötödik, de megoldjátok! Jelöljétek ki, hogy ki legyen a gladiátor, ki a varázsló, ki az íjász, ki a stratéga, és ki tőrvető. A fegyvereket ott találjátok! *Rikácsolja, aztán betereli őket egy raktárhelységbe, ahol különböző harci fegyverek, bájitalok, mérgek, hálók találhatóak. Amint úgy véli, hogy megvannak a szerepek, karon ragadja a stratégát, és odalöki a két marcona őrnek, akik fel is kisérik az egyik üres toronyba, a fejére pedig egy lila sisakot adnak, amivel mindenkivel egyesével tud kommunikálni. Az íjász, tőrvető, varázslót beküldi a közönség soraiba, a gladiátort pedig ő maga kiséri be a még üres porondra. Kérdés, hogy ki mit választ.*

*Biztosan hallott a nem sokára kezdődő eseményekről, szóval megjelenik a helyszínen. Egy kacsintással köszön csak Speranzának, láthatóan akciózik már, úgyhogy nem akarja megzavarni, vagy ilyesmi. Egyelőre ő nem megy bele bonyolultabb dolgokba, csak felméri a terepet körül néz, majd helyet keres magának, főleg ha már a hölgyeknek ingyenes a belépés. Valami olyan helyet próbál keresni, ahonnan lehetőség szerint nagyjából jól lát, nem fog most a páholyba felmenni, de igyekszik nem valami ősparaszt, koszos illető mellé helyezkedni. Szóval egyelőre szimplán csak figyel.*

*Nemsokára kezdődik a tanítás, ezért Gordan úgy gondolja, még utoljára kimozdul egy kicsit. Nellond felé veszi az útját, és nemsokára már a Jenilia teaház udvarán ácsorog. Egyszer-kétszer járt csak itt, úgyhogy kíváncsian figyeli, ahogy kinyílik a kétszárnyú ajtó, és egy viszonylag nagy aréna válik láthatóvá. A tömeggel együtt ő is beljebb lép, majd nagy morogva kifizeti a belépőt.* ~Ez az egész engem az ókori Rómára emlékeztet. Valami gonszoat érzek a levegőben, de nem tudnám megmondani, mit. Lehet, hogy jobb lenne visszafordulni?~ *Gondolkodik el, miközben a zsebében aprópénz után kotorászik. Jól ismeri magát, így tudja, hogy ha sötét hatalmak közelébe kerül, abból nagy baj lehet. De aztán eszébe jut, mire is nevelték ("Ami gonosz, azt pusztísd el, édes fiam"), és meggyőzi magát, hogy a megérzése nyilván téves. Közben előhúzza kezét a zsebéből, és egy marék aprót valamint egy multifunkciós bicskát borít a jegyárus pultjára. Utóbbit egy zavart vigyorral gyorsan zsebre vágja, és miután megkapja a belépőjét, az alsóbb szintek felé veszi az irányt. Nem gazdag- nem is néz ki úgy - szóval az egyszerű emberek között foglal helyet. Le is ül egy kövér férfi és egy legalább nyolcvan éves nyanya közé, és csendben szenved a melegtől.* ~Valami még mindig nem tetszik nekem. Ezek a tornyok különösen baljóslatúak.~ *Gondolkozik el, miközben szőkésbarna hajába túr.* ~Csak kezdődne már a műsor.~

//Egy gyors kérdés: Lesz sorrend?//

*Halvány mosollyal az arcán sétálgat Nellondban, félig-meddig még mindig a tegnapi találkozáson gondolkozva. Az igazság az, hogy bármennyire is itta Reuben szavait, még mindig nem teljesen és tökéletesen biztos benne, hogy nem csak valamiféle jól kidolgozott tréfa áldozata lett. Az egész annyira abszurdnak tűnt. Enyhén megrázza a fejét, hitetlenkedve. Szabadidőruha van rajta, persze nem az, ami tegnap, de igazából színben és szabásban is egészen hasonló, ez a stílusa mondhatni. A haja ugyanúgy van feltűzve, és az íj is a hátán pihen a nyilakkal, a tőr meg az övében. Megpillantja a csoportosulást a Jeniliánál, és úgy dönt, megnézi, mi ez az egész. Látja a kiírást, az arénát, a rabszolgákat, és egyre inkább összeráncolja a szemöldökét.* ~ Annyi minden nincs rendben ezen a helyen, hogy azt se tudom, hol kezdjem sorolni. ~ *Persze jóval valószínűbb, hogy csak színészek, hiszen csak nem utaztak jó néhány évszázadot a múltba, de ettől függetlenül eléggé ízléstelennek tartja a dolgot. Valahol csak kell itt lennie szervezőnek, vagy ilyesminek, így körülnéz, és próbálja megtalálni azt, aki ezt az egészet irányítja, vagy felügyel rá, hogy vele beszéljen.*

*Nos, hogyha valami Nellondban történik, akkor az első, aki tud róla, az az lesz, aki konkrétan minden egyes nap Nellondban van és itt dolgozik, itt keresi a pénzt. Jelen esetben tehát a sok-sok jellemű, alkatű, nemű karakter közül Speranza bukkan fel a színen, ugyanis bizonyára hallott erről az új arénáról. A szokásos ruháját viseli, csillogó-kék selyemköpeny, derekánál pillangós övvel karcsúsított könnyű kék ruha, hajában szintén pillangó, lábán könnyű, karcsú cipellő, ámbár látszik rajta, hogy nem olyan magas, hogy ne tudjon benne igen fürgén mozogni. Karkötője csupán a jósmágiás fókusza, csak kevés ékszert visel és kevés tárgy látszik nála, sőt, inkább semennyi, mert a köpenye eltakarja a szemek elől néhány oldaláról lógó szütyőjét, benne értékeivel, eszközeivel. Mikor meglátja, hogy nincs belépő finoman elmosolyodik, megdobja picit szőke haját, és közelebb kerül. Általában olyan helyeken nincs a nőknek belépő, ahol pasik hívják meg őket mindenhová, férfiakhoz kellenek a nők, hogy ott tartsák őket a helyszínen és költekezzenek szépen. Körbefuttatja a tekintetét finoman, napra nem feltétlenül lép ki, még is csillog - na de nem csillámvámpírosan - az aurájában valami, ami jó néhány ellenkező nemű tekintetét odavonzhatja. Elegáns és gyönyörű, fakadóan a véla véréből és a vámpírságából. Egy pillanatra megáll, konkrétan azért, hogy van e olyan férfi, akit elkaphat a tekintetével és a páholyokhoz igyekszik, ugyanis inkább sétálna kényelmesen a páholyhoz, mint tömörülne be azok közé, akik kevesebb vagyonnal rendelkeznek. Habár ő pontosan oda illene, hiszen minden vagyonát hazaküldi a "családjához".*

// Véla, vámpír, csábmester, egy férfit kinéz magának, aki páholyba megy, vagy hát az is lehet, hogy egy férfi nézi ki magának a páholyból, mindegy, de oda menne. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A Jenilia kávézónak az udvarán tobzódik több diák, amikor egy eddig ismeretlen kétszárnyú kaput nyitnak meg, és mint kiderül, bővítés történt. Bent egy belsőbb lugasban egy afféle gladiátor arénát rendeztek be. Nem akkora mint a római kolosszeum, de azért kisvároshoz képest ez is elég tekintélyes. A tehetősebb vendégek páholyban kapnak helyet, míg a pórnép egykupacban. Azt nem lehet tudni, hogy ki fog ki ellen küzdeni, de igen csalogatónak igérkezik. A küzdőtér egy oktogon, minden sarkában egy-egy torony, vélhetően íjászoknak, tisztességtelen küzdelem esetén. Rengeteg érdeklődő van, már özönlik be a nép. Az egyik hirdetőtáblán ez áll: Nyitási akció, csak ma hölgyeknek ingyenes! A melegre való tekintettel fekete bőrű rabszolgák pálmalevéllel legyezgetik a vendégeket.*

//A mese öttől kezdődik!//

- Tudod amikor kihasználtak a többiek, akkor bizony beevetettek egyet-kettőt a gyengébbik nem képviselői közül is, így valahogy nehéz elvonatkoztatnom, és hátradőlnöm, hogy igen, ő tényleg szeret. * Cat hajászati beavatkozására kicsit megrázza a fejét, majd viccesen megjegyzi: * - Hááát, így már nem tudom, mennyire tudnál a fodrászom lenni. * Mondja, persze csak vicceskedik. * - De ha nem vasalnám ki... Elé sem tudod képzleni hogyan néznék ki. Én nem vagyok egy tipikus húde természetes tömörgyönyör, ezért használom ki a technológiát, de neked látom nincsenek ilyen problémáid. * Mondja Catnek, láthatóan szófosással küzd a srác, ami nem minden esetben jó, hiszen vanank itt mások is, nem csak ő és a lány, így esetlegesen illetéktelen is megtudhatnak dolgokat. * - Na és te várod már az új tanévet? Én még nem vagyok egy varázslómester, de kitűnően táncolok, és van divatérzékem, mindkettőben kérhetsz segítséget, ha szükséged volna rá. * Mondja a masnira mutatva. *

* Hát igen, a külső, és a hirtelen természet biztosan azt tükrözi, hogy Cat egy beképzelt undok személy, aki mindenkivel bunkó és mogorva. Hát ez nem éppen így van. mindenkiben meg tudja látni a normálisat, ha akarja. Régen volt csak ilyen, de azóta rengeteg mindenen ment keresztül, így nem csoda ha az évek során ilyen furcsa természet alakult ki benne. * - Semmi gond, de bevallom, nem értem mire jó ez a viselkedés. Miért nem jobb valakivel őszintén szeretni egymást, mint sem hogy egy éjszakára összebújsz vele? Persze megértem, hogy pasi vagy meg minden, de nekem ez logikátlan. Igaz, sosem beszéltem még erről, de akkor is...* Talán nem is hallja azokat, amiket mondott, de nem tartja magában a szót, soha, így ez most sem változik. Catnek természetesen David szimpatikus (nem is kicsit) de a stílusa elsőre nem ragadta meg, ami igen csak nagy mínusz pont, de mivel tiszta lappal indul minden, ezért minden ott folytatódik, ahol elkezdődött. Mikor elhaladnak mellette a lányok, felvonja szemöldökét, meg sem szólal, csak mikor mellette megy az, aki becsmérelte, "véletlenül" kiteszi a lábát, mire a lány felbukik. Többre nem méltatja. Felnevet a vicces, de őszinte és tanulságos magyarázaton, és bólint. * - Hát átéltem párszor ilyen helyzeteket, de nem a külsőm miatt. Igazából, fogalmam sincs mi miatt, talán mert nem vagyok befolyásolható. * A múltban ebből rengeteg konfliktus bontakozott ki, de Davidnek még kicsit jobb viszonyban kell lennie Cattel, hogy erről bővebb információt megtudhasson, persze ha egyáltalán meg akarja tudni. Mikor a fiú fésülködni akar, Cat kikapja a kezéből. * - Jaj ne már. * Azzal egy kicsit megborzolja kezével a fiú haját, és oldalt megigazítja. Aztán kuncog egy kicsit. * - Így jobb.

* David nagyot néz Cat barátságosságán, kicsit megnézi a szemét is, attól fél, megint át fogja verni, de nm lát semmi különlegeset, no nem egy nagy mentálmágus, de a hazugságot messziről kiszúrja. * - Na látod, így is lehet... Bevallom, kicsit bunkó voltam veled, bosánatot kérek, ha nincs ínyedre, nem kell megtenned, ha nem akarod, bocsánat. * Mondja nagy szemekkel a lánynak, most teljesen őszintén, hogy miért? Talán mert régóta nem közeledtek kedvesen felé? Buizony, m inden fiú csak kihasználta, aztán a földre rúgdosta, mert nem tudtak túltenni a külsőn. Érdekes dolog az áldás, ami egyben átok is... De Cat még mindig tetszik Davidnek, maximum nem jelzi annyira nagyon, mint előtte. Azonban varázsol egy fésűt, és elkezdi kényelmetlenül fésülgetni haját. Az arra elmenő lányok eléggé rondán néznek Catre, a másik még valami igen becsmérlő szót használ a lányra. * - Hééé, anyukáddal lapozzatok fel egy értelmező kéziszótárt, hogy tudd mit jelent. * Mondja, majd Catre mosolyog. * - Tudod, velem is beszéltek így, de már csak legyintek rá, az irigység a szépség legkellemetlenebb velejárója. Mint a kutyáknaka a kakilás... Tudod, hogy vele jár, de még is akarod. * Mondja lágy hangon. *