Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

* Nos a fiú arcába öntött forró tea kicsit megégeti, de ezek a sebek azonnal begyógyulnak. Ha eddig nem jöttek volna rá, micsoda, most se fognak. Nagy fájdalom, de Naum agyarai egy kis nyomi teaöntögetésétől nem jönnek elő. * - Ajándékot? Nagyon vicces vagy, de pontosan mit is akarsz elérni ezzel? Esetleg annyit, hogy jól megkínozlak? Szívbesen tenném, bevallom, de mégis visszafog a tudat, hogy más is megteheti. De most kotródj el a szemem elől, a város ura jó barátom! * Jelenti ki, hozza a jó színészi teljesítményét, és elég jól játssza a sértődöttet, bár mit nem játszik jól? Hősszerelmes még nem volt, de tervezi, hogy egyszer eljátssza. * - Esetleg pedig bocsánatot is kérhetnél, ha nem sérti a méltóságodat. * Jelenti ki a bolondnak, majd rámosolyog, mint vámpír igen karizmetikus, de nem érzi, hogy ez a lányra bármennyire is hatna. Azonban ebbe a pillanatban előjön éhsége. Nem jó jel, semmi jó nem származna belőle, ha megölne valakit egy teaház közepén, főleg nem ha egy diákot. *

* Egy darabig nevetve ugrándozik, míg nem egyszer csak vidám ugrálásában egy férfi hang zavarja meg. Mintha robot lenne, olyan lassú fejmozdulattal fordul meg. Természetesen felfogja amit a fiú mond, attól hogy őrült, még nem hülye. Persze ezt nem is feltételezte eddig még senki. Vagy csak nem akarta, vagy nem merte...* - Gyerekes? Nocsak. Jótét lélek meg akarja akadályozni a rossz fiút? Had gondolkozzam...nem érdekel. De ha már volt bátorságod ide jönni, jobb, ha megjutalmazlak. * Mosolyog a fiúra, mintha valóban egy kis meglepetéssel készült volna. Nagy hirtelen felkap egy teás kancsót és tartalmát a fiú arcába önti. Hogy mit reagál rá, mennyire lesz agresszív, nem érdekli, fel van készülve, hisz tudja mit tett, és azt is hogy nem fog következmények nélkül maradni. Az illető akit leöntött nem tűnik egy gyáva nyúlnak. * - Imádom amikor valaki szembeszáll velem. * Jelenti ki, és folytatja a pusztítást. Pálcáját egyelőre nem veszi elő, majd ha alkalmas lesz az időpont. Addig is felesleges. *

* Egy új diák lép be a Jenilia teaházba. Elég furcsán néz ki, ráadásul a cselekedetei is elég furcsák. Naum nemrég ivott, így nincs sok problémája, csak annyi, hogy körülötte ott hangoskodnak, és ez a nyomorék kislány nem hagyja, hogy saját gondolataiba merüljön, és felidézze, hogy milyen jó is volt a múltkori Nellondi néninek meginnia a vérét. Nem szenvedett sokat, Naum szomjas volt, így gyorsan ivoptt, ideje sem nagyon volt végig nézni a nő halálát, inkább el akarta tüntetni. De annyi nem jöhetett szóba, hogy csakúgy elássa, nem akkor eggyel több ember lenne konkurencia, nem, egyí karót döfött a szívébe, és felgyújtotta, aztán persze szagtalanítania is kellet. Na de az érzés, hogy ismét tele van vérrel, mindent felülmúl. Na de a lány... Odamegy, bevetve vámpíri hatalmait, és meggyőzéssel próbálkozva a lányhoz szól: * - Fejezd be ezt a gyerekeskedést, semmire nem mész vele. * Jeleni ki határozottan, minden színészi teetségét bevetve, úgy néz ki mintha tényleg jót akarna. *

* Az új diák, ahelyett hogy az előcsarnokban keresné a helyét, sokkal inkább vágyik egy jó kis botrányra. A furcsa kinézetű leányzó, lassú léptekkel, arcán gonosz mosollyal sétálgat nellondban. A város elején felborít néhány kukát, de befelé haladva jobbnak látja, hogyha nem ismétli ezt meg, mert elkapnák még a belépője előtt. Gondolkozik, vajon hol kéne feltűnést kelteni? Valami olyan helyen, ahol sokan megfordulnak.Nagy gondolkodásában besétál a város legzsúfoltabb negyedébe, a szórakozó negyedbe. Micsoda szerencséje van, de nem fogja megköszönni a sorsnak, ahhoz ő túl hálátlan. Az épületeket csak gyorsan átnézi éles szemével, és egy békés kis teaházon akad meg a szeme. Ismét feltűnik az ördögi mosoly, és belép az ajtón. Egy darabig csak áll, és körbe körbe néz, nincs e valaki veszélyes a közelben. Aztán fogja magát és felugrik a mellette lévő asztal tetejére. Az ott ülő nő csak visítozik mint a fába szorult féreg, de Sidonia ráadásképpen még le is rugdossa az asztalon lévő edényeket és egyéb tárgyakat. A következő pillanatban már a másik asztalon van, és ugyanúgy cselekszik mint az előzőnél. Tehát aki elhalad a Jenilia mellett, az éktelen visítozás és 'Ez megőrült!' kiabálásokra lehet figyelmes, ami egyre csak fokozódik. Az asztalokon ugráló lány pedig sikítva gonoszul nevet, szintén egyre nagyobb hangerővel. *

Vendég

// Frost //

*A lányt is zavarja a túl laza öltözet, ezért egy gyors mozdulattal felköti azt a hasán, s megmutatkozik az aranybarna bőre, amit csakis a napozásnak köszönhet. Nincs benne semmi mágia.*
- Ami azt illeti, túl sötét..De bulizni jó, szeretem, mert kényelmes, meg..* Nem fejezi be a mondatot, de niylvánvaló, hogy arra gondol, hogy előnyös neki, de nem szeretne nagyképűnek tűnni. A gyümölcsteás megjegyzésre hirtelen megáll, karon ragadja a fiút és ijedten, kissé zavartan az arcába bámul.*
- Te másra számítottál? Ott csakis alkoholmentes koktélokat és gyümölcsteákat árulnak, ezért is szeretem annyira.* Természetesen csak viccelt, ezért kacagva továbbmegy. Mit lehet mondani? Olykor kicsit furcsa a humorérzéke. Mikor leérnek és helyet foglalnak az asztalnál gyorsan rendel egy mojitot, attól még jobban feloldódik. Eredetileg valami erősebbre gondolt, de az nem túl nőies, így elvetette az ötletet.*
- Alig hallak!* Hajol közelebb a sráchoz és a fülére mutogat, ha ő se hallaná rendesen. Természetesen van ebben valami számítás is, dehát ilyen a női praktika. Azért ha mégse jönne közelebb hozzá feltesz néhány kérdést ordibálva.*
- Tehát új vagy. Hogy tetszik a környék? Milyen a munka, jól bírod? Egész jól megállod a helyed ahogy látom.* Kacsint rá mosolyogva.

Vendég

* Örül, hogy nem zavar, bár eléggé meglepődött, mikor itt találta a lányt. Ki megy egyik szórakozóhelyről a másikra? No persze rajta kívül. Egyre gondoltak, és egyikük sem vágyott az aranyos meghitt kis teázós részre, úgyhogy nem is kellett rábeszélnie a fiúnak. Nathalynak csupán egyetlen gondja volt, és az is a ruhája.* - Ugyan már. * Legyint, és megállapítja, hogy a lány ruházatában semmi kivetnivaló nincs. Talán az , hogy túl sok, de ezt nem fogja megemlíteni. * - Az elázott fekete volna a kedvenc? * Viccelődik, és már áll is fel, hogy Nathalyval elinduljanak lefelé. A pincér tálcájáról csak úgy lekap két poharat, az egyiket átnyújtja a lánynak.* - Remélem lent nem csak gyümölcs teát árulnak. * Viccelődik és beletúr vizes hajába. Feltehetőleg Nathaly is követte, lent a táncikáló embereket megkerülve keres egy asztalt. Bár igen szűkös a választék, de legalább a zene jó. Erre van most szüksége a fiúnak. Megvakargatja borostás állát és átvág a tömegen, hogy az egyik szabad félreeső fotelekhez menjenek. Remélhetőleg a tömeg nem választja szét őket, vagy valami őrült táncoló férfi. Többször is hátranéz a barna szempárt keresve. Amikor leülnek kifújja magát.* - Kissé sok az ember, még ilyenkor hétköznap is. * Leteszi a poharat az asztalra, és fürkészően tekint a tömegbe, közben borostás állát vakargatja.* - Nem szoktam nagyon bulizni tudod, mert nincs is nagyon kivel. Másrészt nem is sok helyet ismertem eddig. * Válaszolja, reméli, hogy a lány hallja a hangos zenétől.*

*Maga se tudja honnan jött ez a váratlan öröm, de nagyon rátelszik, mikor a fiú úgy dönt, csatlakozik a társaságához. Habár eredetileg magányra vágyott, ez a srác azért nem egy selejt, vagy egy unalmas darab. Kicsit óvatosabban, mint tegnap végigméri, és ismét megállapítja, hogy tetszik neki. A fekete, kissé nedves fürtök és a mandulavágású szemek nagyon szexi látványt kölcsönöznek Lincolnnak, s ehhez a finom borosta csak hab a tortán.*
- Hát igen, a teázó része elég gyér.. * Helyesel és végignéz a cuki kis asztalokon, a kellemes zenén, a halkan társalgó embereken. Egészen egyezik a véleménye Lincolnnal.* -Régebben nem is értem hogyan szerethettem ennyire..* Sóhajt fel, majd gyorsan témát vált, mert megint a múltról van szó, amivel egyáltalán nem szeret foglalkozni. Azt élete kisiklásának tartja, egy mélypontnak, amikor az önbizalomszintje mínuszban volt rendesen. Aztán hirtelen teljesen felderül az arca, nagyon megtetszik neki az ötlet.*
- Remek ötlet, pontosan erre gondoltam én is.* De aztán eszébe jut, hogy nem öltözött ki annyira, ahogy a szórakozóhelyekre szokott.Lehervad az arcáról a mosoly.* - De az a baj, hogy nem vagyok úgy öltözve.

Vendég

* Egy félmosollyal egyetemben vállat von.* - Mindegy igazából, de a Lincoln valahogy jobban hangzik. * válaszolja, és úgy tűnt a lány örül neki, mert egy kacér mosolyt is mellékelt. Ez igazán legyezgette a fiú hiúságát.* - Én pedig akartam egy olyan helyre menni, ahol nem én vagyok a pincér. * Humorizált, igazából teljesen más oka volt.* - Kell nekem is egy kis kikapcsolódás, nem olyan jó az, hogy én nem szórakozhatok a pult mögött. Bár.. * Esik látványos gondolkodóba.* - Egy két érdekes eseménynek legalább szemtanúja lehettem, de az sem mindennapi. * Biccent egyet oldalra.* - Vársz valakit esetleg? Vagy csatlakozhatnék hozzád? * Kérdi. Ritka ha a fiú kezdeményez társalgást, mert alapvetően zárkózott, és csak nagyon nehezen nyílik meg. De neki is szüksége van a társaságra, főleg ha ilyen kellemes. De kérdésére már választ is kapott. Lazán az akasztóra dobta fekete bőrdzsekijét és leült az asztalhoz a lánnyal szemben.* - Úgy van, most én szórakozom. Tudod. Kell egy kis izgalom az unalmas hétköznapokban. * Válaszolja és int a pincérnek, hogy hozzon valamit. Egy teázóban azért még sem kérhet alkoholosat, úgyhogy egy egyszerű limonádét kér.* - Az utcán sétálva kiszúrtam ezt a helyet. * Mondja, közben körülnéz a kedves kis teázón. Valósággal kirázza tőle a hideg. Túl aranyosnak tartja, a lenti résszel bizonyára jobban szimpatizálna.* - Ez a diákok délutáni teaháza? * Kérdi némi gúnnyal a hangjában, majd a lány tekintetére vadászik.* - Menjünk le, nézzük meg a lenti részt, bár lehet, hogy te már tudod milyen, de én kíváncsi vagyok rá. * Mondja ismét a csibészes mosollyal az arcán.*

*Az ismerős hang hallatára nem tudja leplezni meglepetését. Rögtön felismeri a gazdáját és boldogan, de kissé szégyellősen rápillant. Úgy dönt, most minden erejét beveti és tisztelettudó, udvarias lesz mindenkivel amíg ez a fiú látja, nehogy valami arrogáns, kötekedős libának tartsa. Hiába, azért mások véleménye még mindig számít neki akkor is, ha az az illető viszonylag ismeretlen a számára (még).*
- Á, szia Lincoln. Vagy jobban szereted a Renszt? Mert akkor szólíthatlak úgy is, csak bolondulok a komolyabb angol nevekért.* Vallja be, s egy kacér mosolyt is mellékel hozzá.* - Ami a nedaviát illeti, dehogynem, szeretek arra mulatni, csak most valami könnyedebbre vágytam. Mondjuk ahogy bejöttem meggondoltam a dolgot, és úgy döntöttem a pub inkább vonz mint ez a csöndes, túl nyugodt társalgó, vagy teázó... Te mi járatban erre? Mára végeztél?* Kezdi a könnyed cseverészést, s maga elé mutat, hogyha szeretne nyugodtan üljön le, mert bizony ma is egyedül jött annyi különbséggel, hogy most szánt szándékkal...*

Vendég

* Végre megszabadulhatott az undok cigifüstös egyen ruhájtól. Nagy lendülettel dobta az ágyára és ment lezuhanyozni. A munka nem egyenlő a szórakozással, és még annyira nem volt késő, hogy lemenjen nellondba körülnézni egy kicsit. Hátha talál valamilyen kedvére való helyet, ahol végre ő lesz az akit kiszolgálnak majd. Lazán zsebre tett kézzel sétál végig az utcán.Már felkapcsolták a lámpákat, amik egészen hangulatosan bevilágítják előtte az utat. Céltalanul bóklászik. Egy sötétkék ing van rajta, egy fekete szövetnadrággal, hozzá egyszerű tornacipőt vett fel, aminek hanyagul avagy véletlenül nem kötötte be fűzőjét, de nem csak erre szánt olyan kevés időt. A haját sem szárította meg teljesen, így a fekete fürtök kissé kócosan állnak. Látta, hogy az egyik teázóba több diák is bemegy. A teázó része nem nagyon érdekelte a fiút, ő most valami egészen másra vágyott. De a teaház mellett felvillant az éjszakai club felirat is.* ~ Ez már jobban tetszik.~ * Vidáman sétált hát közelebb az ajtóz. Halk panasszal nyílt meg a teaház ajtaja és Lincoln rögtön a club részleget kereste. Az emberekbe vetett hite már rég elhagyta őt. Egyszerűen csak szórakozni akar, és élvezni az életet. A fiúnak már elege volt, hogy minden nap mások panaszát hallgassa, az övét még senki nem kérdezte érdekes módon. Az más kérdés, hogy nem is árulta volna el. Kevés információt mond el magáról, ez egyfajta védekezése. A felvett álarc mögött viszont egy teljesen más fiú tartózkodik, akit még talán senki nem ismert még eddig. Nem kellett sokáig keresgélnie, már meg is találta a lejárót, és hallotta lentről a zenét. Még nem ment le egyelőre, csak nézte a lent táncolgató embereket. Végiganalizálta a helyiséget. Egy két arcon több ideig is elidőzött mint szeretett volna, a többin átsiklik és felismeri Nathalyt a Nedaviából. A buli még várhat, gondolta magában. Megigazította simára vasalt gallérját és odasétált a lányhoz.* - Szép jó estét Nathaly. * Először is az jutott az eszébe, hogy a lány új helyet keresett magának a történtek után.* - Többet nem is látunk majd a nedaviában? * Biggyeszt kissé, de utána elmosolyodik.*

*Gyors, puha léptekkel közeledik előre kitüntetett célja felé Nathaly. A rossz idő ellenére fehér rövidnadrágot visel, ami a combját is alig-alig takarja, s hozzá egy élénk barack színű felsőt, amely hosszabb fazonja miatt szinte teljes egészében eltakarja a falatka farmernadrágot. Azonban a hidegre való tekintettel lemondott az előző nap eltervezett új szandáljáról, helyette fehér sportcipőjét kapta magára. Elég nyáriasan fest, de ez csöppet sem zavarja, hiszen nyár van. A színek rendesen kiemelik bronzos, barna bőrét, amit a korai kánikulának és napsütésnek köszönhet. Az átmulatott éjszakák után rendszerint a szabadban napozott, s általában el is aludt. Csak a szerencséjének köszönheti, hogy eddig még nem adódott belőle nagyobb baja. Egyelőre a mája és a bőre is bírja a strapát, de azért az epéjét mostanában rendesen megdolgoztatta.
Már hónapok óta nem járt erre, legalábbis a teázóban, s ő maga is elcsodálkozott mikor úgy döntött, hogy megiszik egy forró teát, hogy igazán kikapcsolódhasson. Ez kicsit a régi időkre emlékeztette, mikor még megvetette az alkoholt, az éjszakai mókázásokat és hitt a szerelemben. Ez azóta teljesen megváltozott.. Egészen kifordult magából, s egyre inkább kezdte észrevenni, hogy nem olyan reménytelen eset. Ekkor kezdett el foglalkozni magával, eljárt úszni, futni és a hajával is többet törődött. Egyre kevésbé érdekelték komolyan a srácok, s ma már inkább játékszernek, unaloműzőnek tekinti őket, mint társnak. Élvezi az életet, a fiatalságát és semmi pénzért nem mondana le erről az életvitelről.
Magasan lófarokba fogott haja jobbra, balra leng miközben léptet, arcán pedig a megszokott visszafogott mosoly ül, amivel oly sok fiút megnyert már. Habár tök sötét van már és senki se látja az arcát, mégse komorodik el, egyszerűen ez vált természetessé számára, ami másoknak egy kicsit furcsa, esetleg zavaró lehet. Határozottan kitárja az ajtót és belép az épületbe. Megcsapja a teák illata, s megrohanják a régi, ismerős emlékek. Egy pillanatra elkomorodik arca, ahogy belegondol miket élt át itt, amikor még komolyan hihetőnek találta az igaz szerelmet. Egy múló pillanat az egész, megrázza inkább fejét és leül egy ablakhoz közeli asztalhoz és rendel egy rumos teát, hogy felmelegedjen és ellazuljon.* ~Tulajdonképpen, ha végeztem akár át is mehetek a clubba..~*Fordul meg a fejében az ötlet és nagyon tetszik neki. Igazi bulifüggő..*

*Természetesen helyet foglal. Végighallgatja Cat mondókáját, majd bemutatkozik.* -Nayden. Nayden Buchvarov. *Mikor Cat meghívja, azonnal reagál.* -Persze hogy eszem, de nem kell, hogy meghívj. *Gyorsan rendel egy szendvicset, hogy legyen mit ennie, majd fojtatja a beszélgetést.* -Aha. Most jöttem. Egyébként én is a belsirionos vagyok. *Egy pillanatra oldalra pillant, mintha megzavarodna, majd visszafordul, de a beszélgetést nem folytatja. Megérkezik a szendvics. Enni kezd, közben hátradől. Elgondolkozik Nezabaron, Nellondon, meg úgy általában a mágián. Nem rég ismerte meg a mágiát, de azóta is tiszteli.* -Mióta vagy itt? Úgy értem, mióta jársz az iskolába? *Nem is érti, hogy miért teszi fel ezt a kérdést, talán csak azért, hogy a beszélgetés ne "fagyjon" le. Valójában érdekli mások személyisége, mivel az a fajta, aki mindenhol rosszat sejt. Ami még nagyon furcsa: gondolatai szinte az arcára vannak írva.*

//Köszi, majd igyekszem Smile

//

* Békésen szürcsölgeti a táját mígnem egyszer csak egy férfi toppan be. Mikor megcsúszik Cat egy kicsit mosolyog az illető mozdulatain, még azon is amikor majdnem kiömlik a tea. Az alak természetesen bocsánatot kér, mire Cat mosolygósan válaszol. * - Semmi gond, had segítsek. * Azzal felsegíti diáktársát, és kedvesen üdvözli végül. * - Amúgy szia. Ugye te is diák vagy a nezabarban? Had mutatkozzam be, Cat Morgan vagyok belsirionos diáksegéd. Ülj csak le. * Azzal mutatott a vele szemben lévő székre. * - Kérsz valamit inni, enni? Meghívlak. Úgy is nemsokára ebéd idő lesz, és ugye én nem a suliban kajálok. Bár nem tudom te hogy vagy ezzel. Pedig ott is van minden, csak hát, itt valahogy otthonosabb. Különösen hogyha valakivel tudok beszélgetni és nem a zsibongó tömeget kell hallgatni. * Valóban, Cat jobban szeret teaházban ücsörögni mint sem a sok ismeretlen emberrel ebédelni. Pedig szeret a figyelem középpontjában lenni, de nem mindig. Mert rengeteg olyan diák van akitől tarthat. Sőt nem is biztos hogy diák. De most ahogy látszik megismer egy új növendéket, akinek segíthet bármiben. Imád segíteni az újaknak, részben ezért is lett diáksegéd. *

// Nagyon jó a hszed, csak így tovább : ) //

*Nellond határozottan szép hely - futhat át mindenki agyán, aki bejárta már. Nayden az utcán sétált, amikor az eső zuhogni kezdett. Ki tudja miért, de ez sokkal jobban zavarta, mint egyébként. Fekete köpenye teljesen elázott, de ez sem szokta zavarni. Mindenesetre megszaporázza a lépteit, végük pedig már fut. Egy teaházat vesz észre. Van nála egy kevés pénz, meg hát miért ne menjen be fedél alá. Tovább kocog az utcán a teaház felé, miközben akaratlanul is feldönt néhány járókelőt. Beesik az ajtón, de mivel szaladt, megbotlik valamiben. Talán a küszöbben, talán másban. Akaratlanul is kapaszkodót keres zuhanás közben, így hát megtartja magát egy asztalban, ami kissé megdől a súlya alatt, és így majdnem kiömlik a rajta lévő bögréből a tea. Feltápászkodik, és megnézi, hogy kis híján kinek az italát borította ki. Egy fekete hajú lány ül az asztalnál. Nayden rápillant az asztalra.* ~Tea jéggel. Ilyen időben furcsa.~ *gyorsan a lány felé fordul, és elnézést kér.*

* A mai nap elég hidegnek és csapadékosnak ígérkezik, de mivel Cat erre nem különösebben számított ezért furcsa ruházata teljesen elázott. Pedig igazán számíthatott volna rá, mert hát már reggel is borús volt az idő, de gondolta nyár van, majd csak kisüt a nap. Mondjuk ő az esős időt szereti jobban (eltérve a természetétől) valahogy mégis inkább azt kívánja süssön ki a nap. Gyors gondolatmenetéből a zuhogó eső tántorította ki, mert mintha egy vödör vizet a nyakába öntöttek volna olyan hirtelen érte ez a zivatar. Öt perc múlva el is állt az eső, biztos szórakozik a jó néppel. Azért jobb ha zárt helységbe érkezik. Rossz emlékek kötik ugyan a teaházhoz, de ezeket félretéve ül le az egyik üres asztalkához. Nem várja meg a pincért, bár nincsenek is oly sokan, inkább ő maga megy el megrendelni azt amit kíván. Így hát vidáman a pulthoz ballagva rendel magának egy zöld teát. Az idő ellenére mégis jéggel kéri, de hogy ennek mi értelme, arról fogalma sincs. Szórakozottan visszaül az asztalkához és a bejövő vendégeket fürkészi. Néha el-el igazítja a szemébe lógó tincseket hatalmas kontyáról. Ez a stílusváltás is meglepő, a haja volt már vörös, zöld, szőke, most meg fekete. Ez a szín valahogy nem passzol a viselkedéséhez, de hát ő választotta és egy ideig így is marad. *

*Mei a délutáni kaland után futva hagyta el Nellondot. Otthagyta Borist és maga mögött hagyta a levegőben szertefoszló csábítót. A szobájába visszaérve lezuhanyzott, de nem pizsamát vett fel, hanem egy sötétkék hosszúnadrágot matrózcsíkos felsővel. A társalgón át hamar lejutott a Jeniliába, ahol kivételesen rögtön az alsó szint felé veszi az irányt. Nagyon reméli, hogy találkozik egy ismerőssel, akivel kellemesen elcseveghet valami semleges témáról, például az időjárásról. Csak ne legyen egyedül és ne kelljen szembenézni sárkányaival. A pulthoz érve talál egy üres bárszéket egy vöröshajú lány mellett. Gyorsan rendel egy gyümölcsös, alacsony alkoholtartalmú koktélt. Körülnéz és végigméri a mellette ülő lányt is. Egyedi jelenség, de pipacsmintás szoknyája nagyon tetszik a kicsilánynak. Tovább kutat, ám ekkor feltűnik a tömegben egy ismerős arc. Ezt a fiút már látta, ma délután. Inkább a vörös lány felé fordul.* - Szép szoknya. *mosolyog rá a lányra. A csevegés megkezdődött. Kíváncsian várja, hogy a közvetlennek és vidámnak tűnő lány tényleg az-e. És nagyon reméli, hogy a világító szemű fiú nem jön a közelébe.*

// Fagy//

Vendég

* Még nem is ment vissza az iskolába, megtetszett neki nellond, és éppen a szórakozónegyedben sétálva, megpillantotta a sárgán villogó Jenlila feliratot. Ami szórakozóhely és egyben teázó is. A teázó része egyáltalán nem érdekelte őt. Hiszen a csibész fiú megint valami rosszban sántikál, szórakozni akar. Hát ha már pont egy ilyen helyre bukkant, akkor megnézi milyenek az itteni lányok. Ahonnan ő jött és ahol dolgozott nem voltak valami szépek. Egy kissé viszont meg is éhezett mialatt az utcákat rótta, úgyhogy ez a hely, most minden igényét kielégítheti. Hát halk nyikorgással nyílik meg a jenilia ajtaja, és a világos szemű Linc tér be rajta. Nem megy még beljebb, hideg tekintetével végiganalizálja a helyiséget, s csak utána foglal helyet. De felfedez egy lejárót, ahonnan hangosan hallja a zenét is.* - Ez kell nekem, a pezsgés. * Mondja és cinkos mosollyal indul lefelé a lépcsőn ahol mindenfelé táncikáló lánykák, fiúcskák vannak. Lincoln az összeset lenézi, de most akkor is szórakozni akar. Átverekedi magát a tömegen a pultig és rendel valami alkoholosat. Arra van most szüksége, hogy mérgezze a szervezetét. A frissítővel együtt indul hely után nézni, ami nem igen akad. Így egyszerűen csak nekitámaszkodik a falhoz és rágyújt egy cigire.*

*Még csak nemrég költözött Nellondba, de már felfedezte annyira a várost, hogy nyugodt szívvel mehessen szórakozni. Vagyis nem teljesen nyugodt szívvel, mert pénze az jelenleg nem sok van, de ez szokás szerint hidegen hagyja. Egyenesen a Jenilia felé veszi az irányt, ami ha jól értesült, a Nezabaros diákok törzshelye is. Térd fölé érő, pipacsmintás fehér szoknyát visel, piros pólóval, ami épphogy takarja a hasát. Kivételesen cipő is van rajta, mégpedig egy lapos sarkú, barna szandál. Belép az ajtón, és rögtön az alagsor felé indul. Megrendeli a legolcsóbb - alkoholos - koktélt, és leül egy székre a bárpultnál. A táncolókat figyeli, és az italát kortyolgatja. Enyhén citromos íze van de a nevét már elfelejtette. Csak bámészkodik, nem vágyik társaságra. Természetesen ha felkérik táncolni, nem mond nemet, az nem vallana rá.*

Vendég

//fagy//

*Elég meleg reggelre ébredt. Korán kelt, hiszen melóba kellett mennie és a meló ideje most járt le.~De jó, hogy pont a Jenila teaház előtt megyek haza~. Gondolta miközben belépett a hűvös teaházba.~Jó sok diák van megint de, ahogy figyelem az én helyemet nem foglalták el.~Mosolyog magában és utat törve a helyére, igyekezik, majd ha leült int a pincérnek, és leadja a rendelést. Időközben cserélődnek a vendégek így felfigyel egy fiatal lányra, aki éppen akkor ült le kint a teraszon mikor az egyik vendég bejött. Pincérnek intett és leadta a rendelést két fagyi kehelyre. Mondta neki, hogy annak a lánynak lesz az egyik, aki éppen a teraszon muffit eszik. A másik saját. Hátra dőlve várta, míg kihozza a pincér, amit rendelt.*

Vendég

*Dorynak már cseppet sem fáj a lába ezért elhatározta hogy lemegy Nellondba vásárolgatni. Odalép a szekrényéhez és kivesz belőle egy kék farmert, egy fehér Adidas pólót, egy magassarkút vesz fel és már megy is. Először bemegy a ruhaboltba vesz néhány ruhát, utána elmegy fagyizni. Aztán úgy dönt hogy elmegy teázni egy kicsit úgy is közel van a Jenilia Teaház. Amikor odaért akkor kér egy citromos teát, és egy muffint. Leül a teraszra és elgondolkozik még ki nem hozzák amit rendelt hogy most milyen kevesen vannak itt. Amikor megkapta megette a muffinját és utána belekortyolt a teájába.*

*Sam mindig örül az elismerésnek, ezért boldogan tekint a lányra, aki megdicsérte a külsőjét.*
-Köszönöm szépen *mondja pironkodva, majd összemosolyognak. Sam látja Doryn, hogy nem ijesztette meg a bolondozás miatt. Ennek nagyon is örült. Figyelmesen hallgatja a lány beszámolóját és ő is belekezd saját kis meséjébe.*
-Nos,Floridából jöttem. Jó sokat kellett utaznom, mire ideértem, de megérte. Egy napja vagyok a suliban, de már nagyon is élvezem. *regéli folyamatosan.*
-A családommal éltem együtt egy tengerparti házban. De már nagykorú lettem és úgy döntöttem itt folytatom a tanulmányaimat. *félbe szakította mondókáját, mert egy leányzó jelent meg az asztaluknál. Mosolyogva ránéz és Sam is bemutatkozik neki.*
-Szia, Samantha Radoslava vagyok, Eramiros diák. Csatlakozhatsz nyugodtan. Foglalj helyet, ha Dory sem bánja. *mosolyog és odapillant a szóban forgó lányra.*
//Fagy//

*Nati már az elmúlt estéken is sokáig fent volt, és ma sem tud aludni. Túl sok a töprengenivalója, túl sok mindenről kell döntenie, lehetőleg még azelőtt, hogy hazautazna. De ma nem akar álmatlanul forgolódni, ezért úgy dönt, lemegy a Jeniliába. Egyrészt ott nyugodtabban tud gondolkodni, és nem zavarja a szobatársait az örökös forgolódással, másrészt meg titkon reméli hogy összefut valakivel. Felkap egy hosszú, fekete farmert, egy piros, pánt nélküli felsőt és egy piros tornacipőt. A haját egy hosszú copfba fonja, és a diáksegédi kitűzőjét sem felejti el. Nagyon is örül a kitüntetésnek, és igyekszik megfelelni annak, amit az igazgatótanács elvár tőle. Mikor megérkezik a teaházba, azonnal a helyiséget kezdi pásztázni, de sehol nem látja azt a magas, fekete hajú féltündét, akit keres. Az alagsorból hangos zene szűrődik fel, úgyhogy oda nincs kedve lemenni, idefent viszont minden asztal foglalt. Nagy nehezen kiszúr a tömegben két Nezabarosnak tűnő lányt, és feléjük indul.* ~A gondolkodásnak lőttek, de legalább társaságom lesz.~ *Gondolja, majd mikor odaér az azsztalhoz, kedvesen a lányokra mosolyog.* Sziasztok, leülhetnék esetleg? Már persze csak ha nem zavarok. Amúgy Natalia Tatiana Ridolf vagyok, belsirionos, de szólítsatok csak nyugodtan Natinak. *Mutatkozik be, majd a választól függően lehuppan egy székre vagy csendesen továbbáll.*

Vendég

*Látta hogy a lány kész van s meg is dicséri hogy szép is.* -Szép vagy, akkor menjünk. *Szépen sétálgatnak a folyóson viccelődnek,jól elütik az időt. Nevettet amikor mondta neki a lány hogy karolja át. Nem kellet Dorynak kétszer mondani átkarolta és úgy mentek tovább. Amikor beérnek észreveszi hogy Samanthat egyből megcsapja a jó tea illat, most őt nem nagyon mert már reggel volt itt. Aztán odahúzta a lány egy üres asztalhoz és róla kérdezősködik.* -Hát, én itt laktam Bulgáriában. Hát én aranyvérű vagyok, apámmal, a bátyámmal és az anyukámmal élek. Legtöbbször amikor otthon vagyok azt próbálom kideríteni hogy mit csinál apám. Mert nem jót az biztos. Na és veled mi a helyzet? Honnan jöttél? Mesélj magadról. Milyen teát kérsz?