Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

* Az üzletvezető beszédére inkább nem reagál, belátta hogy úgy sincsen semmi értelme.Ezzel nem javít a helyzeten. A későbbiekben Trixi is megérkezik de nagy sietségben szinte észre sem veszi. A nő egyre jobban bocsátja ki magából a fényt és kiabál. De a tulaj azt mondta varázstalan a csaj, úgyhogy Cat most igazán nem érti mi lehet a gond. A fénycsóva egy házaspárt is el talál, amire ők lezsibbadnak. Mintha a sóbálvánnyá dermedtek volna. Mivel ami a pincér körül van az sem nem tűz, se nem valamilyen elem (látszólag) ezért elég nehéz eloltani. A lábára rá lép ugyan, de nem törődik vele, hanem inkább csinálja azt amit a fejébe vett. A nő mögött és az asztalokon átvágva rohan a pulthoz. Ez az ötlet csak úgy hirtelen ugrott be neki, nem látta túl sok értelmét. Viszont már volt ilyen hogy egy apró kicsi varázslatból sikerült felfedezni valamit. Odarohant tehát a pulthoz és felkapta a teáskannát. Nem habozott sokáig. Fogta odavitte a nőhöz és leöntötte. (Ez persze hideg tea, mert a forró teától lehet hogy csak fokozódna). Hogy ehhez mit szól majd a nő azt nem tudja, de ő csak segíteni akart. *

Hát azt nem igen tudom meg mondani miért ragyog úgy de az biztos,hogy nem a mi hibánkból az fix*Vág vissza a tulajdonosnak majd folytatja*Amúgy is eléggé rossz pincérnő lehet mert magának is baja van vele meg szerintem mindenkinek aki itt van*mondja de azért ki próbál egy varázsigét amit régebben hallott hátha segít a pincérnőn aki most azt hiszi magáról,hogy felgyulladt.*Oppressi Ignis*ki mondja a varázsigét és a pincérnőre fordítja a pálcáját és várja mi történik ha nem történik semmi meg ismétli a varázsigét de ha akkor sem használ akkor tanácstalan és nem tudja mivel tudna segíteni szegényen.*

//Tűzelfojtás

Varázsige: Oppressi Ignis
Leírás: Ezzel a varázslattal elvonhatjuk a tűztől a levegőt, de csak tűztől. Embereket nem fojthatunk meg vele. Nagyobb kiterjedésű lángoknál a tűzfészket kell megtalálni, hiszen ilyen nagy térből kezdetben nem tudjuk elvonni a levegőt. A varázslat csak addig működik, míg koncentrálunk, vagy a tűz ki nem alszik. Azaz ha a tűz még ég, de nem koncentrálunk tovább, a lángok újra felcsapnak, amint oxigénhez jutnak. Kezdetben örülhetünk, ha egy kandallónyi tüzet el tudunk oltani, de boszorkánymesterek már erdőtüzeket is megfékezhetnek. Mindennapi használatra is alkalmas, például gyertyák, mécsesek eloltására.
Pálcamozdulat: Rajzoljunk egy kört a lángok köré, majd egy vonalat a körből, bármelyik irányba. A vonal húzása közben mondjuk ki az igét.
Hatás: Azonnali-időleges//

*A főnök úr dühödten néz Artemisre, aki kifakad.* Akkor mi mi a jó fenéért ragyog úgy? Ez egy varázslatan fruska, aki valójában nem a legjobb munkaerő. *Közli a lánnyal, majd Catre fordítja tekintetét.* Hát miért, te milyennek neveznéd azt az iskolát, ahol mindenféle fekete praktikával foglalkoznak, ahol naponta robbantgatnak. Lehet ti kis zöldfülűek nem emlékeztek rá, de bennem élénken él,amikor a sötétség kegyencei elárasztitták a vidékat, hogy megtámadják az iskolát. Az sem volt véletlen, úgyhogy igen, ez egy bokolbugyra iskola!!! *Magyarázza az emberke Artemis képébe és valljuk be, van benne valami. A Nezabar nem a nyugalom szigete. Ekkor jelenik meg Beatrix is, aki hú, de nagyon kreatívan lenoxozza az én kis pincérnőmet. Hát valóban nem történik semmi, illetve a nox hatására nem, ámde valami mégis megváltozik. A pincérlány eddig a kezébe temetett arccal zokogott, de úgy tűnik, hogy most vélte felfedezni, hogy valami nincs rendben vele.* Mi a... *Néz fel, majd emeli fel kezeit és csak annyit lát, hogy a különös féyn még mindig körbeveszi, a haja éktelenül lobog.* ÁÁÁÁ... felgyulaldtam!!!! Ti gyújtottatok fel?! ÁÁÁÁ... *Kiáltozza, majd elkezd eszeveszett módon ide-oda ugrálni, lökdösődni, taszigálni. Nagy hirtelenjében Beatrixot véletlenül pofonvágja, Cat lábára rátapos, Artemist megrúgja, a főnökét meg fellöki. Cat varázslata valójában sikeres, de mivel nem konkrétan őket akarja megtámadni a pincérlány, hanem csak szimplán megőrült kicsit és véletlenül taszajt meg mindenkit, ezért nem is fogja ezeket fel a bizalom köre. Ahogy itt ész nélkül hadonászik és csapkod, hogy eloltsa magát -hisz úgy hiszi, hogy felgyúlladt- a körülötte lévő fény még inkább ragyog és egy egy sugár is kiröppen belőle, amivel eltalál egy nem messze ülő házaspárt, akik egy pillantar megdermednek a sugártól, elzsibbadnak, majd alábbhagy a hatás. Na akkor ők is elkezdenek visítozni, hisz nem tudják mire vélni, azt hiszik, hogy megtámadta őket a nő. Nagyon nagy a káosz a teaházban.*

*Trixi ma elég későn kelt fel, habár ez általában mindig így szokott lenni. Szereti süttetni a hasát az ágyban és kiélvezi az ágyban maradás minden egyes másodpercét. (Nem úgy, mint alteregója Ági, aki elég koránkelő típus.) Most is dél körül kelt fel a lányka és mivel láttam, hogy mennyire csodálatos idő van, elhatározta, hogy sétál egy jó nagyot délután, hiszen úgy hallottam, hogy a délutáni órája elmarad. Így igen sok szabadideje van, amit ki is fog használni. Egy kellemes, frissítő zuhany után a leányzó kissé tróger módon egy szál pizsamában - melegítő nadrágban és egy kinyúlt pólóban - indul le ebédelni. Mikor megtömte a gyomrát mindenféle finomsággal, felvonszolja magát a szobájába és indulhat a kirándulás! Nellondot választja, hiszen ott még nem sűrűn járt és szinte biztos benne, hogy ott ilyenkor igen sokan vannak, talán az iskolából is. Na meg persze Trixit soha nem zavarja, hogy iskolatárs-e, avagy sem, akivel éppen megismerkedik. Mivel az idő kellemes, Trixi pedig merész, egy rövidke kis barna nadrágot vesz fel, egy csinos virágot topot, valamint szemére napszemüveget biggyeszt, lábára pedig egy kényelmes topánkát húz és úgy indul neki az útnak, ami persze nem olyan hosszú, így kb. egy fél óra múlva már Nellond utcáit tapossa. Táskájában csörög egy kis pénz, így elhatározza, hogy beül a teaházba és iszik egy jeges teát. Ott szoktak a legtöbben lenni, na meg a Jégvilágba, de most a fagylaltot annyira nem kívánja. Így hát befordul, egyenesen megy, megint befordul egy sarkon és ott is találja magát a Jenilia ajtaja előtt. Belépve azonban furcsa látvány fogadja: minden vendég egyenesen egy emberre - egy pincérlányra - pillant, aki sárgán fénylik. Hogy mit csinál? Igen, jól látja a lány, sárgán fénylik, néhány diáktársára pedig ráripakodik valamiféle vezetőség. Trixi egyből tettre készen szólalna meg, de látja és hallja, hogy a diáktársai bizony igen csak felemelik a hangjukat a férfival szemben. Mikor mindenki elmondja a magáért, Trixi habár kissé ijedten, de széles vigyorral veszi elő a pálcáját és a lány vállának üti:*
- Nox! *nyilvánvalóan nem fog történni semmit, így megcsóválja a fejét és kicsit távolabb áll.*
- Én mindent megpróbáltam...

Ruha

*Sophie kivételesen inkább meghúzódik és figyeli az eseményeket, sohasem látott még ilyesmit, ez az egész mágia-dolog még eléggé új számára, ezért nem szólal meg. A kiabálás közepette feláll és betolja maga mögött a széket, miközben le nem veszi a tekintetét a pincérlányról. Oldalra fordul és a lányokra pillant, akik mind megdöbbenve vagy éppen dühösen merednek az ordibáló üzletvezetőre. Megint a pincérlányra néz, és elgondolkodik.* ~ Ok nélkül senki sem viselkedik így. Ki tudja, mi történhetett szegény lánnyal... ~

- Tudtommal egy alkalmazott nem azért kap fizetést hogy kiabáljon a vendégekkel és leöntse őket. * Mondta gúnyosan a nőnek, de az már elment. Miranda egy lökéssel próbálta meg megleckéztetni de nem sikerült, annál sokkal érdekesebb dolog történt. A nő körül furcsa sárgás, derengő fénycsóvák jelentek meg, ami igen csak furcsa látványt nyújt. Amikor meg még a főnök is megjelent a színen már kezdte kicsit unni ezt az egészet, hogy a dolgozók ordibálnak vele. *
- Mi az hogy pokolbugyra iskola?! * Fakadt ki dühösen. Nem nagyon szereti ha a hozzá közel álló dolgokat sértegetik az emberek. Nem nagyon tud mit tenni ezért egyenlőre csak figyeli ahogy zokog a nő. Kicsit megijed, de nem mutatja ki. Az arckifejezése olyan sejtelmes, nem nagyon lehet kiolvasni belőle mire készül. De a biztonság nem árt. Elővette hát pálcáját, leírt egy félkört és kimondta az igét. *
- Corona Confidio * S várta a varázslat hatását, remélve hogy ezzel segít a többieknek. *

// SHE:
A bizalom köre:
Varázsige: Corona Confidio
Leírás: Amennyiben csapatjátékosnak valljuk magunkat, nekünk való lesz ez a varázslat. Több személyt is képesek lehetünk vele megvédeni, de csak azt vonja hatása alá, akiről a mágia érzékeli, hogy tényleg mellettünk áll, így az árulókat is kizárhatjuk. A varázslatot nem kell valakire koncentrálni, egyszerűen a hozzánk legközelebb álló, a mi oldalunkon álló x személy kerül a hatáskörébe. Védelmet kapnak mindennemű ellenséges támadás ellen, és amíg rajtuk van a bizalom köre, addig az ő varázslataik valamivel hatékonyabbak lesznek. //

Hát ezzel meg mi a mennydörgős mennykő történt?*Kiált egy kicsit hangosan fel mikor meg látja a pincérnő körül azt a furcsa fényforrást és fel áll,hogy közelebb mehessen a pincérnőhöz de közben a főnököt is ki oktatja*Először is a maga két balkezes alkalmazottja ki önti az italokat amiket rendeltünk és pont barátnőim felsőire utána mint aki jól végezte dolgát vissza sétál a pulthoz ahelyett,hogy bocsánatot kérne és még Magának áll feljebb ez a dolog?!Amúgy meg közlöm Önnel, hogy mi az égadta egy világon nem csináltunk semmit a drágalátos pincérnőjével ö kezdett el sírni és akkor kezdett ez a fény forrás is feltüni körülötte*fejezi be a mondandóját most nagyon jó kedvében találta meg a tea ház tulaja így nem tudott mit csinálni rá zúdította az összes dühét ami eddig gyülemlett fel a lelkében*

*Kedves pincérnőnk már fordulna el, de mikor Cat odaszól, hogy bunkó, akkor szikrázó szemekkel néz a lányra.* Bunkó? Bunkó, mert megcsinálom, amiért fizetnek? Bunkó, mert évek óta tisztességesen dolgozok itt és akkor ki akarnak rúgni? Bunkó, mert ez a redvás élet mindig velem csesz ki? Bunkó, mert én tartom el a családomat? *Ordítja a belsirionos lány képébe és a csaj tiszta ideg. Hangja már nem is haragot, hanem kétségbeesést tükröz. Ekkor Miranda minden bizonnyal heves vérmérsékletének köszönhetően rögtön varázsolni kezd, de különös dolog történik. Mikor a széllökés eléri a pincérlányt, azt meg sem mozdítja a vihar, cövekegyenesen áll és elkezd zaklatottan sírni. Látszik, hogy nagyon kivan. Közben a szél haját felfújja, de ami a különös, hogy miután haja körbelengte a fejét úgy is marad. Miranda varázslata elhal egy idő után, a lány haja azonban továbbra is úgy leng, mintha egy ventillátorral fújnák és elkezd körülötte valami különös sárgás fény derengeni. Minél jobban zokog, annál erősebben fénylik fel, annál különösebb aura vesz körül. A teaház többi vendége meredten bámulja a pincérnőt, a pultos is, aki csodálkozásában el is ejti az egyik csészét. A csörömpölést meghallva ront ki a hátsó helységből egy megtermett valaki. Bizonyára valami üzeltvezető féle lehet.* Mi a kénköves... *Kezd el ő is ordítani, hogy rendet teremtsen, de mikor meglátja, a neki háttal álló, sárgás fényű, lobogó hajú alkalmazottját, akkor elkerekedik a szeme. Egy pillanatig tart, majd odacsörtet az asztalhoz. A lányra rá sem néz (talán nem mer), hanem rögtön a diákokhoz fordul.* Mit műveltetek vele? Halljam! Miféle bűvölet ez??? Ti abból a pokolbugyra iskolából jöttetek, mi??? Miez az egész?! *Fröcsögi a lányokra, akik egyébként a látványa hatása alatt vannak, minden bizonnyal őket is sokkolta a dolog, ami a lánnyal történt.*

*A kedves pincérnőt, aki Mirandáékat szolgálta ki, sajnos elküldték, és helyette egy mogorva nőszemély lépett be a teázóba. Már az elején sejtette Miranda, hogy itt valami hülyeség fog történni, de először nem törődött vele. Aztán amikor hozta a kávét, és még a lányokra is fröccsent, az már tényleg kiborította a lányt. Elvesztette az önuralmát, és észrevétlenül előhúzta a zsebéből a pálcáját.*
-Trudo Ventus! *Suttogta, majd elvégezte a megfelelő "oda-vissza" pálcamozdulatot, és a széllökés már indult is a pincérlány felé, aki remélhetőleg ettől egy óriásit repült. Miranda elmosolyodott, majd visszadugta a zsebébe a pálcát és felállt. Az itala már úgyis elfogyott, nem volt már oka itt maradni, ebben a szörnyű kávézóban. És most a pincér modorához sincsen kedve, úgyhogy ő inkább még időben lelép.*
-Köszönöm a társaságot lányok, de azt hiszem, hogy én most megyek! *Mondta, majd biccentett egyet, és elindult az ajtó felé.*

//Széllökés: A mágia hatására pálcánkból irányított szél csap ki, mely eltaszít valakit, valakiket, netán csak egy tárgyat, ha jól fókuszáljuk. A széllökés mértéke a gyakorlottságtól függ. Kezdő esetén egy átlagsúlyú embert néhány méterre tud ellköni, de azért jó erővel, míg ha valaki gyakorlott akkor akár 5-10 méterre is taszíthat, vagy a falhoz kenhet valakit, hogy reccsenjenek a bordái. Gyakorlott varázsló akár több emberre is alkalmazhatja a varázslatot, vagy fókuszálhatja egy adott pontra. Képesek lehetünk például valakinek szimplán kiütni a kezéből a fegyvert, és ő magát nem lökni el a varázslattal.//

*Sophie egy pillanatig ledermedve mered a pincérnőre, majd összeszűkült szemekkel félhangosan motyog valamit és elvesz egy pár szalvétát, amivel törölgetni kezdi a felsőjét, de a kávéfolt csak nem akar kijönni belőle.* ~ Még csak nem is kávét kértem, hanem forrócsokit. ~ *morgolódik magában, aztán feladja a tisztogatást és egy mozdulattal elhajítja a szalvétákat a szemetesig. Cat felé fordul, és együttérzően felsóhajt.*
- Ne is mondd... az időjárás is lehetne valamivel vidámabb. *felsóhajt, utána Artemishez fordul és kíváncsian nézi, mit ügyködik a rajzlappal.*

* Megörül hogy még egy pár ember is csatlakozik hozzájuk. *
- Szia Sophie! * Köszön a lánynak kedvesen majd a morcos pincérnőre pillant. Már akkor látja hogy nincs jó passzban amikor rácsap a tálcára, de amikor még le is fröcsköli őket. *
- Bunkó... * Mondja félhangosan, bár nem biztos hogy lehetett érteni mert kicsit be van rekedve. Jó, azt megérti hogy valakinek rossz napja van (pl neki is) de akkor sem másokon kell levezetni a feszültségét. Vagy ha igen ne csodálkozzon ha visszavágnak. *
- Jajj, de buta vagyok. Még be sem mutatkoztam. * Nézett a számára ismeretlen lányra, Mirandára. *
- Cat Morgan vagyok, Belsirionos. * Mutatkozott be. *
- Kértek esetleg valamit inni, vagy enni? * Ajánlotta fel nekik mosolygósan, remélve hogy el is fogadják. Közben elővett táskájából egy palackot amiben valami zöld trutyi kavargott. Beleöntötte teájába és fintorogva kortyolgatni kezdte. *
- Úútálom a megfázást. * Mondta keserves arckifejezéssel, s tovább itta a teát. Közben meglátja hogy Art felé nyújt egy cukrot. *
- Köszi, ez azt hiszem segíteni fog. * Mondta, majd megette a cukrot. A wc-s megjegyzésen elnevette magát. *

Hűha ez aztán a fajin kiszolgálás*Mondja egy kicsit hangosan és papírzsepit ad azoknak oda akikre a kávé löttyent.Nem valami udvarias egy illető ez a pincér nem tudom,hogy a pincér csaj hová lett mert nekem ö hozta a szendvicseket is ki és az nagyon normális volt nem úgy mint ez a ficsúr.*mondja a többieknek és vár hátha mond valaki valamit rá közben barátnőjének ad egy mentolos cukrot*tessék csajszi ez jó a torkodra holnapra legkésőbb rendbe jön ettől a cukortól de csak 1 szemet vegyél be mert ha többet veszel akkor óránként mész majd a wc-re szerintem azt te se szeretnéd*fejezi be mondanivalóját és folytatja a rajzot amit elkezdett*

*Ahogy a diákok békésen teázgatnak a teaházban, a pult mögötti nyiló hátsó helyiség ajtaján kijön egy fiatal pincérlány. Látszik, hogy nagyon lehangolt és mogorva állapotban van, de nem tudni az okát. A pult mögött álló kollégájának odamorog valamit, majd tálcájára rácsap egy kávét de úgy, hogy a fekete ital fele kilötyög a tálcára. Eztán odalavírozik a kis nezabaro társasághoz.* Ti rendeltétek ezt a kávét? *Kérdi a lányokat, majd fogja a csészealjat, ami amúgy is már el van ázva a kávétól és lecsapja a lányok elé úgy, hogy a cészében lévő maradék kávé is kifröcsög és minden lány ruhájára kerül pár pötty, illetve Sophiéra egy nagyobb adag fröccsen jókora foltot hagyva.* Kértek még valamit? *Morogja oda. Valaki bal lábbal kelt ma fel.*

*Mirandának úgytűnik ma eléggé forgalmas napja lesz. Ő nem számított ennyi diákra, de ha már itt vannak, akkor mit lehet tenni. Elsőnek egy zöld hajú, szép lány jelent meg a teázóban. Valami nagyon megfogta benne, de nem tudta ,hogy mi. Amikor megkérdezte, hogy leülhet e, Miranda csak biccentett egyet, majd elkezdte kortyolgatni a teáját. Aztán nem tartott sokáig a csend, hiszen ezek után még egy ismeretlen nezabaros jelent meg aki mihejt meglátta őket, egyből idejött hozzájuk. Miranda egy pillanatra elmosolyodott, és már kényszerből az ajót nézte, hátha jön még valaki, de szerencsére nem jött.*
-Miranda Skyfire vagyok, szintén Eramiros. *Mutatkozott be, majd mindenkivel kezet rázott, és folytatta a tea ivását. Nem nagyon csatlakozott be a beszélgetésükbe, csak ha esetleg kérdeztek tőle valamit. Csak csendben hallgatta a lányokat, hiszen egy kicsit kellemetlenül érezte magát, mint egy "ismeretlen" személy, de hát éppen azért kellene elkezdeni ismerkedni.*

*Sophie vidáman sétálgat az utcákon, és úgy dönt, benéz a Jeniliába és rendel valami italt. Ugyan először jár itt, de rögtön megtalálja a pultot és egy kis elmélkedés után rendel egy forrócsokit. Körbepillant a helységben, és észreveszi egy asztalnál Catet, akit a zöld hajáról jegyzett meg magának, és azt a lányt is, akit tegnap látott, de a nevét még mindig nem tudja. Van ott egy harmadik diák is, akit még egyáltalán nem ismer, így hát veszi a bátorságot és odamegy hozzájuk.*
- Sziasztok. *mosolyogva rápillant Catre, aztán a másik két lány felé fordul és bemutatkozik.* - Sophie Wendaline, Eramiros. *vár egy kicsit, aztán beharapja az alsó ajkát és megkérdezi, hogy csatlakozhat-e hozzájuk.*

* Fejét fogva megy végig szép lassan az esős nellondi utcákban. A hideg időbe nincs is jobb számára mint egy jó forró tea. Most kivételesen hogy ne fázzon annyira egy csinos, zöld kabátban sétálgat. Ami nála ritka mert nem szokott ilyen dolgokat hordani. A hosszú séta után be is tért a Jeniliába. Lassú léptekkel oda vonszolta magát a pulthoz és kért egy citromos zöld teát. Cat sajnos eléggé megfázott ezért kicsit kerüli a közeli beszélgetéseket, mert nem akar senkit sem megfertőzni. Keresi a helyet, de mindössze egy szabad asztalt vélt felfedezni a tömegben. Illetve az sem szabad de ott ültek barátai, ismerősei is. Egy kék hajú lányt is megpillantott, rögtön tudta hogy az Artemis. Odaballagott hát hozzájuk. *
- Sziasztok. Leülhetek? * Kérdezte tőlük rekedt hangon. Közben vakargatta buksiját mert eléggé fáj neki. Lehet hogy mégsem kellett volna olyan rövid ruhákban járnia. *

Szia igen én is ott tanulok naxeldires tanuló vagyok és Artemis Taylor a nevem*Fogja meg a felé nyújtott kezet és be is mutatkozik utána egy mappát vesz elő és rajzolni kezd.Mostanában igy fejezi ki az érzéseit ami nagyon jól megy hiszen gyönyörű rajzokat készít közben rendel még egy szendvicset magának mert az elsőt olyan jó ízűen ette meg és ízlett is neki közben egy teát is rendelt Mirandának csak gesztusból.*

*Mira már kezdett örülni, amikor meghallott egy ismeretlen átkot, de sajnos nem hallgathatta végig a történetet, mert a tünde sietősre fogta. A lány érdekesen nézett a távozó tündére, majd miután elköszönt, és elment, Miranda is felállt és az előbb bejövő nezabaros lányhoz sétált.*
-Szia, ismerősnek tűnsz! Te is nezabaros vagy? *Kérdezett rá, hiszen ha már egy iskolában tanulnak, akkor ajánlott lenne megismerni őt is. A tünde férfi eltűnése után nem akart egyedül maradni, így gyorsan keresnie kellett magának egy társat, aki most ez a lány lett.*
-Miranda Skyfire vagyok, Eramir szak. *Mutatkozott be, sőt még a kezét is nyújtotta a lány felé, mintha csak egy rég nem látott baráttal találkozott volna újra. Amikor megpillantotta, hogy a lány épp rendelni készül, Miranda is csatlakozott, és egy újabb epres teát rendelt, mert már szomjas kezdett lenni a sok beszédtől.*

Vendég

* Tetszett neki a lány kérdése, mindig is büszke volt származására, és valóban sok mindent megélt, szeretett magáról beszélni, mint akármelyik tünde hiú volt, néha talán kicsit gőgös is hovatartozására, de egy kívülállónak ez nem tűnhetett fel. A kérdés hallatán elmosolyodott és kicsit lesütötte szemét. - Bizony megjártam én már a poklok poklát is, de ez egy elég hosszú történet és inkább nem untatnálak vele, hidd el megspórolsz magadnak pár szabad órát. * nevetett titokzatosan,és valóban a fiatalkorát horrorisztikus események sorozata tette ki nagy részben, ami évekig kísérte. Volt egy komoly betegsége kíváncsi volt a lány vajon tud e erről a betegségről, amiből már kigyógyult így most nyugodtan sétálhat emberek között.
- Volt egy komoly betegségem amiből már sikerült kigyógyulnom.. * várt egy pár másodpercet.majd folytatta.*
- A lükantrophia átok mond neked valamit? * Kérdi a lánytól, ha nem tud róla akkor majd egy másik alkalomadtán mesél neki, de most sietősre fogta a dolgot, az akasztóról levette kabátját és felöltözött.
- Most mennem kell * biccentett Mira felé és Artemisnek is intett, hogy távozik.elindult a kijárat felé és az ajtó bezárult mögötte.*

*Miranda elmosolyodott, amikor meghallotta, hogy hány éves a férfi. Nem tűnt neki olyan öregnek, persze sejthette, hogy ez csak azért van, mert az illető nem ember. Amikor a kalandokról kezdett mesélni, egy kicsit elkapta a lány érdeklődését, de aztán nagy nehezen el is vesztette. Miranda most olyan hangulat ingadozást kezdett érezni, de próbálta nem ki mutatni.*
-Szóval te már jó sok életévet megéltél. Mondd, történt veled azóta valami különleges, vagy kalndos esemény? *Kezdett érdeklődni Gil után, hiszen ha Miranda ilyen sok évet tudna élni, akkor biztosan nem az iskola padban töltené azt el, hanem inkább kalandozna, és mindent bejárna. De sajnos ő embernek született, és ha csak egy vámpír meg nem harapja a nyakát, vagy szellemmé nem változtatják, akkor ez így is fog maradni egy ideig. Elementalistaként nagyon szereti a kalandokat, de sajnos ő még nem élt át annyi izgalmat, mint amennyit kellett volna. Ahogyan Miranda elgondolkodott észre sem vette, hogy közben egy új jövevény lépett be a teázóba, amikor meglátta intett neki, hiszen ismerős volt neki. Biztosan a nezabarban látta valahol. Ha a lány idejön akkor helyet kínál neki, ha viszont nem figyel rá, akkor beszélget tovább tünde társával.*

Vendég

* Mintha a lány arcára kiült volna a nyugalom, miután Belwar elnyomta a szivart. A lány is bemutatkozott, még a szakját is elmondta, bár ezzel semmit nem mondott Gil-nek mert ő nem nagyon ismerte a sulis szakokat, egyedül az allidont- amiről öccse beszélt még. Az elementalista hallattán viszont szeme felcsillan, szerette az ilyesmit, kicsit szomorú lett megint, hiszen az iskolában ezt ő is tanulhatná, de arcáról érzelmet nem lehetett leolvasni, felhajtotta utolsó csepp whiskyjét. A lány kijelentette, hoyg nem szereti az újdonságokat, ezen szavak hallattán Belwar elmosolyodott. - Aki nem nyitott az újdonságokra, annak kevés kalandban lehet része.Nyitottnak kell lenni, hiszen egyszer él ... az ember. * Tündét akart mondani és bár ő 215 éves már több emberélet is van a háta mögött, mégis igyekezett úgy élni életét, hogy egy percet sem pazaroljon el. - Akkor te is inkább a jól berögződött szokások híve vagy. Persze a biztonság nem árt soha, így is tovább élhetsz mintha túl nyitott avagy kiváncsi lennél. ifjú koromban én is hasonló voltam, mára már kicsit formálódtam a 215 évem alatt. * mosolyog a leányzóra, de közben azért figyelte az ajtót, és egy újabb ismerős tért be, egyelőre nem szólt, reméli, hogy a kék hajú leányzó majd észreveszi őt.*

*Úgy gondolta betér a teaházba meg inni 1-2 pohár teát és reméli attól meg nyugszik.Tegnap ki beszélte magát Cattel és ez jól esett neki a hangulata valamennyivel jobb de nem az igazi még ezt a ruháján is észre lehet venni,hogy nem jár olyan sötét színűben mostanában mint mikor szakítottak Exannal.A teaházba belépve keres egy két személyes boxot ahová le tud ülni és tud magán valami ételt is vagyis valamilyen szendvicset rendelni.Leült közben tekintetével a pincért kereste majd mikor meg látta intet neki és le adta a rendelést és vár,hogy ki hozzák neki azt amit rendelt mert igen éhes is mivel már lassan 4 napja egy falat nem ment le a torkán inni azt ivott de enni nem és ez meg is látszódik rajta egy kicsit soványabb mint volt a ruha is lötyög rajta ha valaki jobban meg nézni.*

*A férfi örült Miranda válaszának, és egyszerre át is ült a lány asztalához. Miután kényelmesen elhelyezkedett, elnyomta a szivarát, hogy ne zavarja Mirandát. Ez a lánynak jól esett, hiszen nem volt kedve a büdös dohány szagot érezni, egész pihenése alatt. Miután a férfi bemutatkozott, a lány sem hagyhatta ki ezt a szokást.*
-Miranda. Miranda Skyfire. *Tartott egy kis szünetet, majd a férfi kérdésére válaszolt.* -Igen, én is nezabaros vagyok, és az eramir szakra járok. Elementalista szeretnék lenni, legalábbis ez a célom! *Fejezte be a bemutatkozást, majd tovább hallgatta a férfi beszédét. Amikor Gil azt mondta neki, hogy kellemes a hely, Miranda csak biccentett egyet, amivel jelezte az egyetértését. Aztán ezután felhozta, hogy van egy ennél sokkal jobb hely is, méghozzá egy pub.*
-Nem szeretem az újdonságokat. Én inkább olyan ember vagyok, aki ha meg ismer valamit, és tetszik neki, akkor marad annál. *Mosolyodott el, majd folytatta.* -Persze nem félek az új dolgoktól sem, csak nem nagyon ismerem még a várost! *Mondta el a véleményét, és az ő gondolkozási módját. Az "izgalmas" beszélgetés közepette el is fogyott Miranda teája, hiszen ő gyorsan megszokta inni, nem az a típus aki megvárja míg kihül. Ahogyan élvezi a tea melegét a testében, és a nyugalmas csendet, egyre jobban érzi, hogy töltődik fel energiával. Nagyon régen pihente ki magát, ezért ez most jól jött.*

Vendég

* A lány nem ellenkezett, Belwar le is dobta magát a mellette lévő székre, letette whyskijét és szívott egyet a dohányba majd elnyomta, hogy ne zavarja a új beszélgető partnerét. Kicsit meglepődött, hogy tejjel issza a lány a teát, dehát végülis ez egy szokás. Majd eszébe jutott, hogy a bemutatkozás elmaradt.
- Oh mily udvariatlan volnék, Belwar Gilneas Frostburn, de hívj inkább csak Gil-nek, arra hallgatok leginkább. * Mondta mosolyogva.Majd vár egy pár másodpercet és kérdez* - És a te becses neved? Nezabaros diák vagy gondolom. * Végigpillant a lányon,mintha érezné benne a mágiát, elég érzékeny volt ő is rá, bár diák nem lehetett, öccsével ellentétben, ami kis irigységgel töltötte el, de ezt mélységes titoktartással kezelte.. Eszébe jutva öccse kicsit körülnéz, hátha ő is itt van valamerre, érdekes módon lépten nyomon az ismerőseibe bukkan manapság. - Kellemes hely ez. * Füllent, mert nincs igazán ínyére, jobban szereti a Nedavia pubot, de friss nellondi polgár lévén minden helyet ki akart próbálni. - Őszintén szólva van egy pub ami jobban bejön. * Mondja lazán közben hátradől székében.*

*Nem kellett sokat várnia a felszolgáló megérkezéséhez, hiszen amint meglátta Mirandát, egyből ki is ment hozzá. A pincér nagy mosollyal megkérdezte, hogy mit szeretne rendelni. Ettől a mosolytól eléggé kirázta a hideg Mirandát, de nem mutatta ki.*
-Egy erdei gyümölcsös teát kérek szépen, tejjel és cukorral! *Jelentette ki a rendelését, majd miután a pincér egy biccentés után távozott, egyből ment is tovább egy másik asztalhoz, ahol egy tünde férfi ült. Miután a férfi leadta a rendelését, Mirandára nézett, majd megkínálta szivarral.*
-Köszönöm, de én nem élek az ilyen füstölgő izékkel! *Nevetett fel, majd a már kihozott teáját elkezdte kortyolgatni. A férfi is elmosolyodott, majd megkérdezte, hogy átülhet e hozzá.*
-Semmi kivetni valóm nincs ellene, csak tessék! *Válaszolt mosolyogva, hiszen örült neki, hogy legalább társasága is lesz, és nem fog unatkozni.*