Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

* A menyét daimon érdeklődve szimatol körbe feláll gazdája vállára, felmérte a helyzetet ami kialakult. Persze mindent hallott ami eddig történt mindössze azért rejtőzött, hogy ne kelljen együtt mutatkoznia az egyedi parfümmel rendelkező gazdájával. Agatha és Aleo természetesen szeretik egymást, csak épp a maguk egyedi módján. Az ismeretlen lányka egyértelműen nem jelent kimondottan nagy fenyegetést Miss Brooks számára, de az erőfitogtatása a kulccsal szinte megszokás. A pincérnek ideje lenne bugyit cserélni a "kardforgató" jelenetet követően sokat segített a diák mentegetőzése. Az amerikai nőszemély még méregette kicsit a lányt aztán mosolyogva vállba lökte. * -Good girl, én kaptam fel túl hamar a vizet, relax. Agatha Brooks. * Nyújtja a kezét a végére és ha megtörténik a kézfogás akkor egyből a pincérre, de sokkalta szigorúbb tekintettel. * -Neked dolgod van nem? * Aztán vissza az új ismerőshöz, aki láthatóan felmérte az erőviszonyokat. Széles vigyor terül el Agatha arcán, kezében még egyszer megforgatja fegyverét.* -A munkám és a hobbim részét képezi, számomra ez mindennapi kellék. Szerelek, javítok ilyenek. Amit akarsz.

*Hirtelen támadt gyomorkorgása legalább ennyire hirtelen reakciót vált ki belőle és ezért lehet, hogy a nagy hévben félrelöki Agathat. Az angol szavakra csak bután néz, de mindenesetre érzi, hogy bajban van. mikor ugyanez bolgárul is elhangzik már tényleg védekező módba kapcsol. Ugyan nem magas és nem túl izmos... sőt, alacsony és látszólag igen törékeny, de komoly tudás áll mögötte. A hadonászó nőt nem veszi túl komolyan. Hátra lép és a pincérre pillant.* - Semmi gond. *nyugtatja meg az ijed srácot.* - Ne haragudj, nem akartam beelőzni. És úgyis te kapod meg előbb.* nyugtatgatja, majd figyelme kissé elkalandozik a kemény valóságtól. Egy pillanatra elmereng a villáskulcs fegyvernemén és lehetőségein, majd ezt megpróbálja megosztani annak tulajdonosával is.* - Hogy jutott eszedbe? Mármint a kulcs. Hatásos. *mosolyog kedvesen. Annyi furcsa ember jár nellondban és az itt töltött fél év alatt szinte teljesen hozzászokott. Érdeklődve vizsgálja a nehéz fémtárgyat, de bármikor készen áll az ugrásra, ha mégis megtámadják.*

* Az amerikából szabadult nőszemély hozzá van szokva mindenféléhez, mivel élete nagy részét ott töltötte és csak négy éve kezdett el utazgatni a világban és nemrégiben telepedett le itt Nellondban. Tömegverekedés az akciós kaja mellett, civakodás egy gucci cipőért és még sorolhatná az élményeit. Ezért is alakult ki nála az, hogy kard helyett a fél karnyi villáskulcsot tartja magánál fegyverként. Azzal a jószággal bárkit meggyőz a maga igazáról, kevesek mondanak neki nemet. Mikor az ápolt külsejű lányka arrébb löki kikerekedett szemekkel néz rá* -Hey, You! What do you think? * Az angol szavak a legtermészetesebb módon peregnek le ajkairól, majd észbe kapva szólal meg ismét. * -Mit gondolsz kicsi lány? Én voltam itt előbb. * Enyhén morcosan néz a lánykára és hogy a szavainak nyomatékot is adjon az oldalán lévő villáskolcsot a kezébe veszi és mintha a karjár hosszabítaná meg vele vagy fegyver lenne úgy forgatja. A pincér orrához bök vele. * -Hozd a kajámat de ízibe! * Vissza az ismeretlen diákhoz. * -Te meg várj a sorodra. * A menyét kidugja az orrát a cilinder alól, úgy tűnik mintha vigyorogna. * -Üdvözletem. * Köszön elsősorban majd gazdájához fordul. * -Mond csak Agatha, nem te vagy az aki a leginkább hanyagolja a jó modort? * Brooks kisasszony szem forgatva dugja vissza az állatkát rejtekébe, de az már nem marad nyugton és a vállára telepszik. *

*Az óriás skorpió háló hangulata mostanában nem a legfényesebb. Ez betudható új szobatársuknak és Natalia folyamatos depressziójának is, mejnek okáról nem igazán akar beszélni, de a jó barátnő számára egyértelmű, hogy pasi van a dolog mögött. A rózsaszín felhőkön ugráló Mei azonban nem hagyja elrontani a hangulatát inkább legkedvesebb szobatársa hangulatáért készül tenni valamit. Ezért indul hát a Jenilia irányába, hogy egy kevés folyékony jókedvet juttasson az iskola falai közé. A pulthoz lép és kikéri az üveg vodkát, ami vélhetőleg elnyeri majd az orosz leányzó tetszését. ő személy szerint tartózkodik az alkoholtól, lévén, hogy ugyan lelke nagyrészt bolgár, alkoholbontó enzimei ázsiaiak. Amint megfordul kezében az üveg értékes nedűvel szembetalálja magát egy igen érdekes jelenséggel. Egy koszos, szakadt, olajszagú nővel, aki elhalad mellette és sört és kolbászt kér a pultnál. Nem kifejezetten meglepő, itt szinte minden van, de erre a kicsilány gyomra is megkordul. visszafordul és Agathat félrelökve letámadja a pultost.* - És zsíroskenyér nincs véletlenül?

* Nehéz bakancsok súlya alatt nyög a föld, ahogy Agatha a Jenilia felé közeledik, mivel kifogyott a babkonzervből és semmi alapanyaga nincs amiből főzhetne bármit is. Aleo a folyamatos nyavalygásával elérte, hogy ne a tetőtől talpig olajos szerelőruhájában hagyja el a házat. Egyébként minden szívfájdalom nélkül vágott volna neki az útnak a fekete foltokkal tarkított bűzös ruhában. Persze a daimon örült volna, ha a nő meg is fürdik, de erre már képtelen volt rávenni. Hajában amiben egyébként kék és narancssárga melír van most még az olajtól összecsomósodott fekete tincsek is láthatók. Ezzel a környezetkárosító anyaggal együtt jár egy jellegzetes szag, ami úgy lengi körbe Agathat akár a parfüm. A pincér egyből felfigyel a nőre, talán a neonzöld férfi ing és farmer párosítás miatt, esetleg az oldalán lógó táska mi csörömpöl a benne lévő szerszámoktól, csavaroktól, vagy a derekára feszülő bőr szíj és az azon lógó méretes villáskulcs, de még az is megeshet, hogy a bőrből készült cilinder, amin hegesztőszemüveg van alatta pedig Aleo a menyét daimon. Agatha egyenesen a pulthoz siet és amerikai akcentusával közli mondandóját.* -Jó estét, sört és kolbászt árulnak ebben a csehóban némi mustárral és kenyérrel?

Vendég

-Tudod mostanában túl sok fura dolog kezdett körülöttem történni. Noelnek igaza van: muszáj próbálkoznom a felszínen maradni, mielőtt beszippant a sok őrültség. *Noellel mélyértelmű dolgokról szoktak értekezni. Azért Chris és Noel felvetésére ugyancsak felkapja a fejét.*
-Gondolod? Chrisről el tudom képzelni, hogy kiosztaná őket, de valahogy... aaaajjjh, gondolj bele, ha én nem próbálok meg magamon segíteni, hogyan kérhetném Christ ilyesmire? Noelt meg nem szívesen tenném ki annak, hogy az apám beszóljon neki. Már, ha egyáltalán járunk. Napirendi pont megkérdezni tőle, járunk-e. *Hangosan felvési ezt is a képzeletbeli, nem létező naplójába, hogy legközelebb ezt megbeszélik Noellel mint fő kérdést.*
-Egy angyal? Hááát... ha tömeges szívrohamban akarnám őket postázni a túlvilágra, biztosan. Anyám tuti meghalna, apám esélyesen, a nagynéném meg sosem látott élőben angyalt, de még fél-angyalt sem. Tudod mit? Ha találsz egyet, vigyük el hozzájuk őt. Imádnám látni, ahogy feldobják a talpuk. Persze csak kísérleti szinten. *Izgassa, hogy a családja halálát kívánja? Nem, nem igazán. Az anyjának gyerekkorától szokása volt időzített bombaként kezelni, az apja meg úgy tett, mintha nem lenne varázsereje. A nagynénjét most utálta meg. Nem egy ideális az ő családjuk, khm.*
-Aztán kedves lányt találj magadnak. Mondanám, hogy ott a húgom, de neki már van fiúja. *Ha már jönne Ari is a pokoli buliba, gondoskodni kell párról is neki, nem?*
-Hálás vagyok érte. *Angyalian és melegen rámosolyog a lányra, majd ő is beletúrja az arcát a forrócsokiba, kiszürcsölik lassan a bögrék tartalmát, s végül távoznak.*

Vendég

*Nevet, mikor megkapja a medveölelést, és viszonozza is. Hagyja, hogy Ilya hozzádörgölje az arcát, nem igazán szokott gondja lenni a testi kontaktussal.* - Azt hiszed? Na az szép lenne, ha kiderülne, hogy nem. *Csóválja a fejét.* - Igazából... Noelnek tuti, hogy lenne elég sok mondanivalója a családodnak, ha már a pasid, meg minden, de nem tudom, mennyire járnál jól vele vagy Chrisszel. Van rá esély hogy a szüleid csak el akarnának tiltani mindkettőtől mert... szemtelenek, vagy mittudomén. A nagynénéd pedig annyira... logikátlan. *Fújtat, és megcsóválja a fejét.* - Komolyan mondom, kedvem lenne becibálni eléjük egy valódi angyalt, hogy közölje velük, hogy köszöni szépen, beszélt Istennel, és semmi baja a melegekkel, az unokaöccsüket kiutáló családokkal viszont annál inkább. Tényleg, szerinted ez beválna? *Elvégre valóban vannak fél-angyalok az iskolában... bár ki tudja, kisebb az erejük, rájuk könnyen lehet mondani, hogy csak varázslattal tettetik magukat annak, hiszen módszerük is lenne rá.* - Ha mindenki a Pokolra jut akinek valaha volt kapcsolata a saját nemével, akkor egy percig se aggódj, jó buli lesz ott. Majd beújítok egy lányt hogy mehessek veletek, mert unatkozni fogok a Mennyben egyedül. *Jelenti ki határozottan. Majd Ilya már az arcában van, mire kuncog, de azért lassan tolja a fiút.* - Persze, peersze. Értem én. Gondolkozni fogok, hogy lehetne, rendben? Minden lehetőséget számbaveszek. *Határozottan bólint, majd miután megitták a forrócsokit, alighanem elköszön.*

Vendég

*Hálás ovisként csimpaszkodik bele Ariana mancsába és már megy is a húzás irányába felfelé, azaz állóba, onnan meg már transzportálják magukat a Jeniliába időközben súlyos családproblémákat kibeszélve. Az övéit. De nem is bánja Ariana lelkes segítőkészségét látván. A szíve megtelik a jóféle hálával.*
-Jajj, Ariiiii. *Előlegnek máris megadja a medveölelést, még az arcát is hozzádörgöli a lányéhoz, mint egy helyes ovis kisfiú. Szipog párat, de csak a hidegtől. Majd kifújja az orrát, ha a Jeniliába értek.*
-Én és a testvéreim, meg a nagynénénk a mágusok a bandában. A szüleink muglik. Azaz... Azt hiszem. *Az apja határozottan takargat valamit. Nagyon gyanús. Az a múltkori összekoccanása Lexszel... Na arról még lesz egy eszmefuttatása a lánnyal. És még nem is látta a társalgói üzenőfalat, az lesz ám a szép. Nemsokára a boncteremben randizni a csajjal, mert hogy ha elolvassa, tuti elmegy, az is biztos.*
-De de de de DE! Mindez igaz, pont így van. A nagynéném viszont homofób. A javából. És ezt vallással takargatja. Vagy miafene. Na mindegy, anyway, a szüleim is ilyesmik. Apám kiakadna rajta, anyám meg rózsafüzért morzsolna a pokolban elégő lelkemért. Seriously, egy vízmágus megy a pokolra. Kicsit le fog hűlni a klíma, úgy érzem. *Dülleszti a mellkasát, elvan magának, attól még nem szereti feltétlen a sok tüzet és hőt. Közben letelepednek végre-valahára, fény derül az "Úrnő" kilétére is, bólogat egy sort, végül belemászik Ariana arcába, míg megjön az italuk. A válaszra kérdőn oldalra dönti a fejét, de legalább visszahúzódik kissé.*
-Tényleg? Nem tudom... Nem egyeztünk meg semmiben. Csak folyton az ágyában kötök ki. *Állvakar, s két perc múlva leesik, hogyan hangozhatott ez, mire rávág az asztalra határozottsága bizonyításául és kijelenti.*
-Még sosem voltam meg neki. Esküszöm! *Halálkomoly arcával megint szinte belemászik a képbe, de ha Ari eltolja végre, akár ihatnák is azt a beszerzett forrócsokit.*

Vendég

- Akkor most szépen felkelsz és besétálunk valami melegebb helyre. Gyerünk. *Megfogja Ilya kezét, és határozottan felhúzza a padról. Fejben betájolja magát, hogy merre van a Jenilia, bár lassan már csukott szemmel is odatalálna, annyiszor volt ott. Főleg azon keresztül közlekedik, hogy ne Jozefet zaklassák folyton. Majd elgondolkozik, mégis ki nyugtathatná le Ilya mentálmágus nagynénjét... és igazából rögtön lenne két tippje is, habár egyikük nagyon nem elérhető, és... ki tudja, a másik mégis mennyire rávehető erre. Felkészül egy jó adag könyörgésre, de kiszámíthatatlan, hogy a másik segítene-e, és ha nem... akkor nagy eséllyel ezt semmilyen mennyiségű könyörgés nem fogja megakadályozni. Úgyhogy nem árt egy B terv.* - Mi tudna hatni a nagynénédre? Pénz? Befolyás? Észérvek? Mit szerezzek? Nem vagytok aranyvérűek, ugye? Akkor az gondolom nem. Az ölelést pedig hidd el, behajtom, hogyha sikerül segítenem. Valamit mindenképpen kitalálok... vagy legalábbis megpróbálok mindent ami eszembe jut, és meglátjuk. *Végighallgatja, hogy pontosan mi a gond a nagynénivel, majd elhúzza a száját, és hevesen megrázza a fejét.* - Ez csak annyira... hülyeség! Nem vagyok otthon a mugli vallásokban, de... a kereszténységnek nem arról kellene szólnia, hogy szeresd a felebarátodat, meg minden? Nincs ez benne az alapvető vallási törvényeikben? Olyanra viszont nem emlékszem benne, hogy ne ess szerelembe valakivel a saját nemedből. Biztos vagyok benne, hogy az unokaöcsédet még jobban kellene szeretned, akárkivel is van. Egyébként pedig az engedélyed nélkül belemászni a fejedbe egyszerűen undorító! *Látszik, hogy teljesen kiakad, és magában megfogadja, hogy térdreesik Faith előtt, hogy meggyőzze hogy győzze meg Ilya nagynénjét, bármibe is kerül. Ha valaki... hát Faith képes lenne rá. Vagy talán ez csak Arianába van berögzülve, hogy Faith mindenre képes (lesz előbb vagy utóbb) amit az emberi agy el tud képzelni?* - Cirelin de Sovalon Úrnő, az Allidonosok szakvezetője. Én ugyan Naxeldires vagyok, de... talán sikerülne, mégiscsak diákmentor vagyok, és már elég régóta a férje hűséges diákja. Ő jobban ért a mentális varázslatokhoz. *Beérnek a Jeniliába, ahol meg is rendeli a forrócsokiját, majd Ilya közel hajol hozzá, mire ő pislog.* - Ezt azért neked kellene tudni, nem? Nekem úgy tűnik, hogy igen.

Vendég

-Olyan tíz perce, de szerintem már ráfagytam és nem is érzem a hátsóm. *Vállat von, lazáskodik. Tényleg nem érzi, hogy fájna a feneke, kivéve, mikor megmozdul. És kifejezetten nem EGYÉB okok miatt fájlalja, khm. Naszóval, feláll, felzárkózik Ari mellé és részéről mehetnek is akkor. Ez volt a nonverbális beleegyezés. A plusz, hogy végül kiböki, menjenek a Jeniliába, mert ott már volt. Út közben folytatják a témát.*
-Ha ismersz valakit, aki lenyugtatja a mentálmágus nénikémet, meg foglak ölelni, komolyan. *Ezt úgy mondja legalább, mintha megöléssel fenyegetné Arianát, de hát ki tudja, mennyire viselne jól a lány egy jó alapos medveölelést? Nem akar még egy pofont kapni őszintén szólva.*
-Noellel? *Itt fél pillanatra megtorpan, aztán fejet ráz, végül bólogat.*
-Igen is meg nem is. *Ha már Ariana ennyi verzsönt hoz fel és ennyi elméletet és lehetőséget, csak rászánja magát, hogy kibökje a dolgot.*
-Benne lennék a rokongyilokban, ha ez befogja a nénikém száját egy időre. Túl vidám voltam, gyanút fogott, hogy nő van a dologban, tagadtam, erre beletúrt az emlékeimbe. Namármost, én és a mentálmágia kb két párhuzamos univerzum vagyunk, ha érted, mire gondolok. Akár itt és most belemászhatnál az agyamba, mert seggpucér a védelmem. Ez van. A nénikém meg tudja. És kíváncsi. És nem mellesleg betonkemény katolikus, mint az anyám és az apám. Felpofozott és kijelentette, hogy vessek véget ennek a szemtelen és istenkáromló kapcsolatnak Noellel, mert látta, ahogy megcsókolom. *égre emeli a tekintetét. Ő már túl van a felháborodás-sokk-rasszizmus-gay idegenkedés részen, mivel gyakorlatilag jó úton halad afelé, hogy beleszeressen majd idővel egy hímnemű egyénbe. Egy szava sem lehet és nem is akar kommentálni, ellenben Ariana érezheti, hogy itt a család egy nagyon nagy gond-faktor.*
-Miféle Úrnővel btw? Összefoglalva csak annyi kellene, hogy ne akarjanak megégetni, mert egy férfivel randevúzok. Ennyi. *Szusszant, ajtót nyit Jeniliánál, előre engedi Arinát, aztán mehetnek fel, leülés és részéről kell az a forrócsoki. Meg... dobostorta, de áhh, nem, mégsem. Estére nem tesz jót. Hülyeségeket fog álmodni. Talán felmehetne ma este Noelhez? Egyáltalán itt van lent? Hmm, majd felkopog.*
-Szerinted most én járok Noellel vagy nem? *Hirtelen baromi közel hajol és összeszűkült szemekkel néz Arira a válaszért.*

*Kobayashi arcáról is lefagy a mosoly mikor Celiáról is, szegényke nem fogja fel, hogy rosszat mondott.* - A hölgy, csak udvarias megszólítás akart lenni, nem értem mi ebben a rossz. És még nem is vagy csúnya. *Szóban is kifejezi gondolatait, ő már csak ilyen, bezzeg azt nem veszi észre, hogy Wasabi, elfordul tőle -mintha nem ismerné-, jelezve, hogy nagyon gáz.* - Szép neved van. Az enyém hajh, nagyon rossz, japán név, utálom, hogy annak születtem. De sajnos el kell viselnem. *Újra széles vigyorral beszél, már szinte el is felejti, hogy az előbb komoly hibát követett el, amikor az allidonos ismét mond valamit.* - Komolyan? Örülök, hogy szereted! Ez a legjobb tantárgy, mindenki gyengének tartja, miközben marha erős. És nagyon jó, el se tudod képzelni, hogy milyen szuper tanítani is. *Rajongás... Kobayashi Daisuke szeretete a Dalmágiához sokkal több ennél, mégis a kis beszélgetőtársa annak fogja venni vagy esetleg bolondnak.* - Hívj meg amire akarsz, az biztos ízleni fog *Nevet a tanár és látszik, hogy remek hangulatban van, nem bánta meg, hogy eljött ide.*

//Fagyás//

*Éppen teremszemlét tart, amikor egy japános arcú férfi indul el felé. Kedvesen mosolyog rá, de amikor a pasas megszólítja ráfagy arcára a mosoly.* -Hölgy? *kerekednek ki a szemei.* - Ennyire rosszul festek? *kérdez vissza. Nem igazán érti, neki a hölgy az negyvenes, bundás néni, úszógumival. Ezzel el is intézte az ismerkedést.* ~Szerencsétlen tapló.~ *gondolja, majd lehajtja a második pohár tartalmát is.* - Celia D'cruze. *csúszik ki a száján, mielőtt rájönne mit tett. Nem szokása vadidegen embereknek elárulni a nevét, de a férfi igencsak megnyerő.* - Dalmágia? szeretem. *mondja kislányosan mosolyogva. Az alapján amit mondott valószínű rájött, hogy Celia nem "hölgy", de már mindegy. vagy csak ennyire nem vágja még a nyelvet?* - hajlandó vagyok megbocsátani, hogy lehölgyeztél. Sőt, vendégem vagy a következő körre. Mit kérsz? *kérdezi vigyorogva, közben kisöpör arcából egy kósza, barna, tincset. Szemébe visszatért az élet, talán a vonzó segédtanci feldobja az estéjét.*

*A Dalmágia segédtanár léptei hangzanak a földön, útja egészen a Jenilia teaháznál ér véget. Nyomban be is lép, egy pillanatig meg is áll, mert kint azért már hűvösebb az idő, így hát hagyja, hogy a meleg a fűtés felmelegítse. Miután ez megtörtént, egy gyors körbenézés után, elindul a kiszemelt célszemély felé. D'cruze leányzó mellé telepedik le és széles mosollyal ezt kérdezi.* - Mi a baj kedves hölgy? *A"hölgy" szót eléggé meghangsúlyozza, hátha ez vigasztaló hatású, tapasztalatból tudja, hogy ez sok embernél vagy más fajnál így van.* - Köszönni nem is fogsz? *Horkan föl hamar daimónja Wasabi, de aztán nyomban le is telepszik a férfi széke mellé. Csinálhatja, a gazdája nem foglalkozik különösebben vele.* - Kobayashi Daisuke vagyok, a Nezabarban segédtanár. És te? Esetleg diák vagy? *Tudakolja széles mosollyal és szinte biztos benne, hogy diáklány az illető, hiszen nem látszik sokkal nagyobbnak. Az öltözéke a hideg időnek megfelelően pulcsiból, ingből, nadrágból, cipőből áll.*

*Celia narancsszínben pompázó magassarkúin táncol le Nellondba, de léptei mintha egy kissé nehézkesebbek lennének, mint máskor. Hangulata nyomott, arca komoly. Amúgy kékes szemei most egészen szürkék, alattuk gondosan lesminkelt, de észrevehető karikák. Szomorúságának oka pedig a születésnapja, ami éppen ma van. Ez okból tart a Jenilia felé. És a gond ez. hogy nem a szülinapi bulijára indul, hanem hogy egyedül leigya magát, hiszen barátai jelen pillanatban nincsenek, és ha így folytatja egy jó darabig ne is lesznek. Az utcáról lép a teaházba és rögtön az alsó szinten található bárpult felé veszi az irányt.* - Egy... Nem, két whiskyt kérek. *rendel és hosszú szárú, khaki uniformisából némi pénzt kapar elő. Lehajtja az elsőt, majd körülnéz. Valakit le kell vadászni ma estére. Kortól, kinézettől, nemtől függetlenül.*

- Köszi *Szólal meg végül, miközben figyeli, ahogy a sörét szagolgatja, majd végighallgatja az analízis eredményét. Erre most tényleg el kell vigyorodnia.* - A legtöbben így vannak vele, aztán megkóstolják, és… olcsó, jó, meg igazából szerintem nem borzalmas, nekem nincsen vele semmi bajom. *Állapítja meg, miközben megissza az utolsó kortyot is a pohárból. Esedékessé válik még egy, úgy tűnik, de még próbálja magát lebeszélni róla, nem éri meg.* - Hű, ez… érdekes. Átcsúsztatok? *Kérdez rá, mert nem biztos, hogy jól hallotta, ez ugyanis furcsa. Na mindegy, van benne lassan annyi alkohol, hogyha még nem is részeg, és nem is érzi magát annyira jól, azért minden reálisnak tűnjön.* - Aha, elő szokott fordulni, de ez igazából mentalitástól is függ. Ahogy hallom, lassan kezdődik is, gyere táncolni. *Rángatja el, hogy aztán felálljanak a boxból, és elinduljanak a megfelelő helyre, ahol aztán átadják magukat a buli hevének, mert néha bizony az is kell. Most Andrewnak nagyon is szüksége volt már erre a kimozdulásra, és levezetésre, például.*

- Neked is egészségedre. *Mondja, majd előrehajol, picit megszagolva a sörösüveget, majd fintorog picit.* - Hát, ennek nem tetszik az illata. Ezt nem hiszem, hogy megkóstolom, ha nem baj. Ez finomabbnak tűnik. *Jegyzi meg, és visszatelepszik a maga kis koktélja mellé, azt iszogatva, majd pislog Andrewra, és megrázza a fejét.* - Nem vagyunk emberek. *Mondja, már-már vidáman, határozottan derűs lesz az alkoholtól úgy fest. És nem szokatlan - hiába érkeznek folyamatosan többen is, az itteniek nagy részének fogalma sincs arról, hogy mi fán terem az a francoska, eszik vagy isszák. Inkább egyiket se, azt nem értékelnék.* - Átcsúúúsztunk. *Mondja, egy nagy lendülettel mutatva, még "hush" hangot is ad ki mellé, mintha tényleg egy csúszdán érkeztek volna.* - Csak kevésbé volt poénos, mint ahogy hangzik. *Csacsog, miközben lassan már a második koktél alján tart, őt már határozottan megcsapta, majd felcsillannak a szemei.* - Buli? Itt? És azok jók szoktak lenni? *Kérdezi, miközben kezd melege lenni az alkoholtól, így meglazítja a nyakában lévő nyakkendőt, sőt, a felső gombokat kigombolva az ingén.*

- Biztos úgy van akkor. Én viszont nem vagyok valami koktélos alkat, de neked azért egészségedre. *Szólal meg végül, miután kellő mennyiségű sört vitt be a szervezetébe, és még szerencse, hogy megrendelte a következőt, mert ennek már nagyon az alján tart. Egész gyorsan fogy, és még mindig nincsen benne kellő mennyiség ahhoz, hogy teljesen jól érezze magát, szóval ebből még pár el fog menni. Csak a pénztárcája bírja.* - Hogy lehet csak úgy, véletlenül idejönni, pláne egy olyan emberrel, aki elvileg mindig alszik? *Értetlenkedik egy kicsit, de igazából fogalma sincs, kik azok a francoskák, és mi fán teremnek. Tényleg nem vett részt mostanság az iskola életében, csak most kezdett el kimozdulni, és ilyenekhez még nem volt szerencséje, szóval nem meglepő, ha azt hiszi, aktuális partnere ember. Akiben mégis van valami furcsa, valami vonzó, de ezt igyekszik csak a sörnek betudni, amiből időközben már a második pohár fogy.* - Elvileg lesz itt valami kis buli később, szóval arra. *Válaszol, majd fogalma sincs miért, de folytatja.* - Csatlakozol?

*Hát, Alodiának meg éppen az, hogy itt van a koktél, színes, csillog, amúgy is szereti a színes és csillogó dolgokat, és ez még finom is, máris imádja. Kész, vége, elveszett, a kavargó koktélvilágban.* - Hát azt hiszem ez sikerült. De finom is, szóval nem csak összecsaptak valamit. *Vagy de, igen, összecsaptak, de attól a lánynak még ízlik, akármit is iszik. Inkább ne ábrándítsuk ki, hogy lehet, hogy csak összecsaptak valamit. A sulira bólint, vöröses szemei már láthatóan csillognak az alkoholtól. Tényleg nem túl nagy a tűrésküszöbe, na.* - Én is onnan. Bár csak körülbelül egy hónapja jöttünk ide. Véletlenül. *Mondja, egyszerűen, mintha az emberek csak úgy véletlenül bukkannának fel a Nezabar területén. Hát, ha emberek nem is, ők aztán előfordulhat.* - A testvéremmel. Endymion. Mindig alszik, arról ismered fel. *Mondja és kuncog egy sort, alapjáraton nem ilyen vicces, hiszen tudja, hogy Endy miért alszik sokat, de most hirtelen nagyon vicces lett. Meg azért nem is mindig alszik a testvére, na.* - Ééés hova alapozol? Tervezel még mára valamit? *Kérdezi, előrehajolva, megrezegtetve a szempilláit.*

*Nem az a nagyon koktélos típus. A koktél a nőknek való, és bár van pár, amit azért megiszik, de a férfiital az bizony a sör, nem pedig a színes, csilli-villi, és amúgy általában nagyon drága koktél. Ezért inkább nem próbálja ki, bármennyire is úgy van vele, hogy akciós, akkor talán megengedheti magának.* - Igen, szoktak jó akciók lenni, főleg ilyenkor, amikor vannak sokan, hogy még több embert be tudjanak csábítani. Marketing. *Állapítja meg nagy bölcsen, aztán pedig megint kortyol egyet a saját italából, mert már régen volt az utolsó. Aztán amikor megérkezik a pincérnő melléjük, akkor azért rendel még egyet a biztonság kedvéért, mert az bizony még le fog csúszni, úgy sejti.* - Ja, hát csak ki akartam már egy kicsit mozdulni, és most… alapozok egy kicsit. Amúgy a suliból. Te is oda jársz, vagy csak itt laksz valahol? *Rémlik neki, mintha már látta volna az iskolában Alodiát, de nem merne rá megesküdni. Nem éppen egy nagy arcmemóriával rendelkező alak.*

*Hát igen, Alodia sem alkoholmentes italt kavargat, és azért rajta is meglátszik, hogy nagykorú... bár ő másképp növekszik, másképp idősödik, mások voltak náluk a normák, de ha még átmenetileg itt is van, akkor kihasználja. Meg ha esetleg valaki kötözködne, megrebegteti a szempilláit, elmosolyodik, és még ha nő is a csapos, akkor is elgyengül a térde - hasznos kis képesség a csábmesterség. És Andrewnak nem lesz baja, amíg el nem akarja venni valamelyik gyűrűjét, aminek kellemetlen mellékhatásai lennének. Elgondolkozva szívogatja a szívószálból a koktélt.* - Igazából a városban jártam, és olvastam, hogy ez akciós, hát gondoltam megkóstolom. De finom, ízlik. *Mondja, és szépen lassan el is fogy, és már nyúl, mutogat is a pincérnőnek, hogy még kér. Finom volt, miért ne inna? Nem is érzett rajta semmilyen alkoholos, fura ízt. De hát, odahaza nem éppen ilyen volt az alkohol, mint minden, ez is egy kicsit más volt, egy kicsit különböző.* - És te? Hogy jöttél le ide? *Kérdezi, rámosolyogva Andrewra. Egy koktél máris oldja a határait? Hajjaj, talán tényleg másképp hat rá. Közben meg már jön a következő...*

*Amint erre engedélyt kap, egyből le is ül a neki kijelölt, illetve kiszemelt helyre, hogy aztán a szerzett sört elkezdje fogyasztani. Még szerencse, hogy már nagykorú, és meg is látszik rajta valamennyire, így nem kell állandóan bizonygatnia, hogy bizony, már elhagyta a nagykorúság határvonalát. Hm, ez a sör mondjuk már hiányzott neki, mivel mostanság nem nagyon mozdult ki, így nem is jutott el ide, hogy igyon valamennyit. Na majd most.* - Köszi. Én pedig Andrew. *Mutatkozik be, szintén, majd nyújtja ő is a kezét, miközben egy kicsit megemeli magát. Ez már csak amolyan berögződés. A kézrázás közben megfigyeli azt a sok gyűrűt, ami mondjuk elbizonytalanítja, hogy érdemes volt-e idejönni, de most nem kezd el ítélkezni első ránézésre. Pedig egész határozott véleményem szokott mindig lenni az emberekről.* - Annyira sokszor nem szoktam ide járni, de amikor itt vagyok, akkor általában mindig sokan szoktak lenni. Igaz, ennyien azért szerintem nem, mindig le tudok ülni külön boxba. *Vonja meg a vállát.* - Holnap viszont nem lesz valami nehéz nap, és este is van, szóval gondolom jönnek lazítani az emberek. Te mi járatban errefelé?

*Alodia sem éppen arról híres, hogy túlzottan szociális lenne. Eddig Endyn kívül két emberrel beszélgetett el igazán, ebből az egyiknek hajtűt adott... majd utána kéne néznie, hogy életben van-e még a lány. Igazából. Bár alighanem igen, direkt nem túl értékes követ adott neki, de hát annak is lehetnek kellemetlen effektjei. Aztán hirtelen megjelenik a fiú, mire Alodia felpillant, és csak int egyet a kezével.* - Csak nyugodtan. *Szólal meg, ugyanolyan nyelven, ahogy a fiú hozzá szólt - van annak oka, hogy miért nem szólít meg ő mást - majd ha Andrew leült, kinyújtja felé a kezét, kézfogásra.* - Alodia. *Mondja, a saját nevét. A vezetékneve teljesen felesleges. Sosem hívják őt azon, még ha nevezik is valahogy.* - Ez minden este így tömve van? *Kérdezi, hiszen ő sem egy igazán szociális személyiség, és nem is érkezett ő meg olyan nagyon régen, hogy hozzá legyen szokva. Talán többet kéne mostanság kimozdulnia? Eh, talán. Talán nem csak Endyt kéne piszkálnia fel álmából, ha olyan kedve van, de hát az olyan vicces.*

*Ahhoz képest, hogy az utóbbi időkben nem szívesen mozdult ki semerre, mostanság kezd egyre többet kijárogatni, maga sem tudja, hogy miért. Most is éppen Nellond felé igyekszik, egy olyan helyre, ahol még kint lehet tartózkodni a takarodó után, és ahol egy kicsit élhet. Igen, most pontosan erre vágyik, így nincs is jobb hely a Jeniliánál. Miután felveszi a szokásos pólót, rá az inget, majd a kissé hűvös idő miatt a mellényt is, már csak egy fekete farmer hiányzik a készletből, illetve egy cipő, amit szintén rövid idő alatt sikerül magára öltenie, hogy utána induljon is a kívánt helyre. Na igen, ezt azonban nem gondolta át teljesen, ugyanis a hely tömve van szinte, és ülőhely szinte semmi… egy ideig el is gondolkozik rajta, hogy visszafordul, és keres valami más helyet, de most már mindegy, ez van. Inkább elindul a pult felé, ahol egy ital megszerzése után elkezd valami üres helyet keresni, hátha mégis talál. Ez azonban csak egy feltűnő kinézetű, de mégis ismerős lány mellett van. Megvonva a vállát indul el, hogy aztán elkezdje a boksz ülésére mutasson.* - Esetleg leülhetek? Nincs sehol máshol hely… *Érdeklődik, miközben próbálja a lehető legszociálisabb énjét előkaparni valahonnan nagyon mélyről.*

*Esteledik már, hát a diákok egyre inkább csoportosulnak a tíz óra után is látogatható helyszínekre - természetesen a Jenilia, mint mindig, most is népszerű. Az egyik sarokban szerelmespár bújik össze, másikban srácok röhögnek a pincérnő telt idomain... szokásos este. A város felől sétál be egy sötét hajú lány sétál be. Öltözékét tekintve, jó pár pillantást kap magának - fehér, fényes, ránézésre selymes hatású ing, aminek az ujjainál aranyszínű mandzsetták csillannak, nyakában sötét nyakkendő, és hozzá fekete szoknya, fekete harisnya, és magas sarkú, szintén fekete csizma. Mindezek mellett hajában több, kövekkel díszített csatt, hogy ne lógjon dús haja a szép arca elé, ujjain gyűrűk, még a szoknyáján lévő övön is csillognak kövek, több ujján is gyűrűk, nyakában fülbevaló. Kicsit karácsonyfa-effekt, de nem zavartatja magát, a pulthoz lépdel, és pár perc elteltével, valami színes koktéllal sétál az egyik sarok felé, még kis esernyő is díszíti az italt, meg minden. Szépen leül az egyik sarokba, egyik lábát átdobja a másikon, és egyelőre még a szívószállal kevergeti az italt.*

Vendég

*Félredönti a fejét Ilya szavaira, majd végigtapogatja a saját arcát. Tény, hogy sápadt az arca, de nem igazán sminkkel érte ezt el.* - Azt hiszem, azért ezt még nem kilóban mérik. Viszont érdekes a gondolkodásmódod, hogy attól, hogy nincsenek ráncaim, nem lehetek öreg... beszélgessünk. Szóval szerinted tényleg huszonévesekből áll az egész tanári kar? *Kérdezi csevegő hangnemben. Elvégre valóban, a tanári kar nagyrésze nem nagyon néz ki többnek harmincnál. Tündék, dzsinnek, vámpírok... rengeteg faj megtalálható közöttük, nem is nagyon lehet biztosra tudni, hogy melyikük micsoda, de az biztos, hogy aligha néhány évvel idősebbek a hatodikos diákoknál akik oktatják őket.* - Tizennégy évesen még az iskolában sem lenne keresnivalóm, nemhogy itt. Talán majd ott is nézz körbe. Egyébként kössz az italt. *Kacsint rá a fiúra, aztán lecsúszik a bárszékről.* - Kívánom, hogy sokáig bírd. És lehetőleg élve. De ahhoz jobb, ha meghúzod magad... *Aztán búcsút int, és kisétál a night clubból. Talán mégiscsak jobb lesz most egyedül.*