Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

//olvad//

*Eva kérésére az óriások még idegesebbek lesznek és távozás helyett egy emberként indulnak a lány felé, sőt az ajtón át egy kis erősítés is érkezik durván 40 darab Óriás személyében. Evandrus fúj egyet, majd előre szegezi a pálcáját, jelezvén, hogy készen áll a harcra. Az egyik óriás közben letépi Eváról a ruhát, Evandrus nem kis meglepetésére, és a Jelinia férfivendégei nagy örömére. Az óriásoknak is tetszhet a látvány mert egy kis időre megtorpannak és tágra nyílt szemekkel bámulják a leányzót. Evandrus kihasználva a tűzszünetet, rágyújt egy cigire, és int az óriásoknak, hogy most egy kicsit pihenjenek, ám azok nem úgy néznek ki, mint akik hallgatnak rá*

Frost/Fagyasztás

* Meglepte, hogy Evandrus egyből a segítségére sietett, saját varázslatával felszabdalta a behemót arcát aki üvöltött ettől. Persze a társai nem nézték ölbetett kézzel a dolgot, hogyan kínozza meg Evan és Eva a társukat. A csapat többi tagjára pillantott, majd a földön elterülő másikra. Magában duzzogott amiért le kellett mondania az egyik varázslatról a másikért cserébe, de kárpótolta az a látvány amit a vergődő óriás nyújtott. Igaz, Exan is hatásosan kezelte a helyzetet, de Eva úgy érezte ennél azért valamivel több kell a bandának, hogy olajra lépjenek. Alig pár pillanat alatt gondolta át a dolgot, baljával már a helyes mozdulatokat végezte. Behunyta a szemét és a keze ökölbe szorult. * -Explosivus * Elkezdte kinyitni a tenyerét.* Calva. * Fejezte be a varázsigét és nyitotta fel a szemeit. Az égő koponya fénye táncolt az arcán és a szemeibe is lángokat lobbantott. Haja kibomlott a mozdulatba, ahogy három óriás felé hajította a koponyát. Az persze az egyik monstrum hasát találta el és robbant fel. Kétrét görnyedt a fájdalomtól és hörgött. * -Akkor távozhatnátok is. * A hangja most szilárdan csengett, kérdéses hogy hallgatnak-e majd rá a mitikus lények. Végigmérte Exant és örömmel nyugtázta, hogy a könnyüleptűnek nem esett bántódása, az sem volt utolsó a listán hogy végre képes volt összeszedettebben viselkedni. *

// Nekromágia, Elsődleges, Ötödéves varázslat, Robbanó koponya
Varázsige: Explosivus Calva
Leírás: Mire menne egy halottkeltő egy igazi robbantás nélkül? Kénytelen lenne nélkülözni az elemisták közkedvelt varázslatát, a tűzgolyót? Dehogy! Khi-Belez arról volt híres, hogy a nekromágiát más mágiaágakkal is kombinálni tudta, így jött létre a robbanó koponya. Igazi brutális varázslat, amit harc közben is használhatunk, de egy ajtó „kinyitására” is tökéletes. Halottkeltők, nem bánjátok meg, a hatás frenetikus lesz. Lehetőség szerint azért a szövetségeseitek ne legyenek a közelben!
Pálcamozdulat: Nincs. Szorítsuk ökölbe a gyűrűs kezünket, majd engedjük szét az ujjainkat. Amikor kitárjuk, ott lesz közöttük a lángoló koponya. A lángok minket nem fognak égetni, ám ha egy percen belül nem hajítjuk el, akkor a kezünkben robban fel!
Hatás: Látótávolságon belül dobhatjuk el a koponyát, és ebben a fizikai erőnk nem játszik szerepet. Nem is várhatjuk el, hiszen a nekromanták nem arról híresek, hogy dagadó izmaik lennének. A robbanás epicentrumában akár halálos sérülést is lehet szerezni, de az epicentrumtól távolodva is elérheti a közel állókat lökéshullám. A varázslat nyilvánvalóan a nekromanták számára a legideálisabb, illetve a halottlátóknak.

Vendég

* Ma valahogy nem megy a kommunikáció Evangelinének, ami mulattatja Exant.* - Igen, majd legközelebb. * Néz jelentőség teljesen a másik szemébe egy ideig. Szájához emelné a poharat de kiveszik a kezéből. Egészen nyugodt és kellemesnek mondható estének néztek elébe. Illetve néztek volna,ha nem kontárkodik bele az óriás banda. Először azt az óriást vette észre aki éppen Eva kontyát próbálja kibontani, szerencsére Evandrus már hamarabb a tettek mezejére lépett. Közvetlenül azután vették ki az ő kezéből is a poharat. Nyugodtan várta amíg az óriás felhajtja az üdítőt. A nagydarab utána egészen közel hajolt a féltündéhez és a képébe röhögött. Ex sem valami kistermet, sőt, de azért egy óriással nem vetekedhet. Evandrus amúgy is ideges állapotát csak tetőzte a banda megjelenése. Exan hidegvérrel mérte fel a helyzetet, talán a fél tündeségnek köszönhetően tudott még gondolkozni, de aztán felülkerekedett rajta emberibb mivolta. Nem ragadott pálcát, a kimondott szót is pazarlásnak vélte volna. Nemes egyszerűséggel fordult a fölé tornyosuló alak felé. Könnyedén felkapta a bárszéket, elegánsan lendített egyet és az óriás a falon koppant. Társai odasietve felsegítették.* - Kérsz még? * Kérdi tőle, de nem a frissítőre gondol, á dehogy. És az óriás megrázza a fejét. * - Helyes. * Mondta, de azért feltűrte fekete ingének ujját és kiropogtatta a nyakát, jelezvén, hogy tőle mehet a játék. Pierre felé fordult.* - Bocs a székért, természetesen kifizetem. * Mondta és tett annyit az asztalra, hogy azon több széket is vásárolhat ha gondolja. Ex többet nem foglalkozott az óriásokkal, még hátat is mert fordítani. Ha esetleg mégis valakibe bele kötnének, akkor azt persze nem hagyja annyiban.*

Vendég

*Amikor megjelennek az óriások, még jobban felidegesíti magát, ami nem várt fordulatokat hoz. Erősen koncentrálva a vele kekeckedő óriásra szegezi a pálcáját, és kimondja az átkot* -Imperio! *A varázslat Evandrus korát tekintve sikerül, és az óriás a másikat kezdi el izomból püfölni. Összetörik az asztalokat és félholtra verik egymást. Amikor Evandrus megunja az ingyen mozit, feláll a székből, és a lány kontyát piszkáló óriásra szegezi a pálcát* -Crucio! *az óriás borzasztó kínok között vergődik magzatpózba a padlón, Evandrrus tetszésére. megszünteti az átkot, mire az óriás lihegni kezd. belekortyol a közbe sikeresen megérkezett italába, majd int Exannak, kérdezve, hogy kell-e neki segítség. Mivel az óriás kezd feltápászkodni, ismét kimondja az óriásra az átkot* -Crucio!

*Értetlenül tekint Evandrusra, ezzel az egyetlen szóval úgy tűnt, mintha az iménti magyarázkodása csak sebtében összehordott hazugság lett volna. Önmagára haragosan határozottságra bírta magát, mert csakis a szétszórt viselkedésére reagálhatott így az auror. ~Mit forgat a fejében?~ Gondolta miközben fürkésző pillantást vetett a srácra, s belekortyolt a saját italába. Alig nyelte le, már is meghallotta Exan hangját és maga is meglepődött rajta, mennyire szerette volna hallani már. Az első mondatára csupán biccentett. A folytatásba azonban belevörösödött s kicsit összehúzta magát, szólni szeretett volna, magyarázkodni, megbeszélni, bármi. Kétszer is egymás után mintha belekezdett volna a szavak megformálásába az ajkaival, ám végül némán záródtak össze, hang nélkül. Felhagyott az itt megadott magyarázat megfogalmazásával és egy egyszerűbb megoldást választott. * -Ezt talán máskor mesélném el. * Habozott. * -Ha szeretnéd. * Evangeline több szempontból is szerencsésebb volt ebben a pillanatban, elsősorban azért, mert előbb kapta meg, másrészt pedig jobb volt a kiszolgálása, mint amit a két fiú kapott. Legalábbis Njord a nyaka között tudhatta a rendelésüket. Látta, hogy a csapos szeme közötte és a feldühödött fiú között ingázik, magára pillantott és nem értette mi válthatta ki belőle ezt a reakciót. Közel se olyan kihívó a ruházata, mint amilyen egyszer egy szép estén volt. Halványan mosolygott és még el is kuncogta magát az emlékre. * -Evandrus, nem kéne ennyire megaláznod. Előfordul. * Nem úgy vette védelmébe a pincért, mintha szívén viselte volna a dolgot, sokkal inkább köznapian. Azonban nem sok ideje maradt erre mert újabb és feltűnőbb vendégek érkeztek. Ami azt illeti büdös nagydarab óriások passzírozták be magukat az ajtón. Kötekedni kezdtek a bent lévőkkel, ez alól az ő asztalok sem volt kivétel. Exan italált felhajtotta az egyik, Eva erre koncentrált, miközben bal kezében a pálca elővillant, talán ezért se figyelt fel a másikra aki a kontyba szedett haját kezdte el piszkálni. Csak akkor reagált a jelenlétére mikor hozzáért. Gondolkodás vagy kérdés nélkül cselekedett. Rutinosan ívelte a mozdulatot az őt zaklató arcának irányába. * -Sectumsempra!

Vendég

* Evangelinet csak később vette észre, Evandrus, vagy valamelyik vendég takarásában lehetett, rég látta már a lányt, és eszébe jutott, legutóbbi találkozásuk is. Először a jégkoccanás hangjára figyelt fel, majd a smaragd szempárra, ami szó mi szó, már régóta nem hagyta hidegen.* - Rég láttalak. * Mondja érces hangján, semmilyen érzelemmel, mintha érdektelennek tartaná a dolgot, holott nem így van. Az italába kortyol.* - Nem mész Irene nénikédhez? És mi van azzal a... lényegtelen. * Néz a poharába és elgondolkodik, majd vissza Evára. A sötét szemöldökök a magasba szöktek a hadarás és a dadogásra, nem bírta ki mosolygás nélkül, ritkán látta ilyennek Evangelinet, és nem tudta miért beszél így. Talán meg is kérdezte volna, ha nem tereli el a figyelmét Pierre szokásos bénázása. Odafordítja fekete fejét, Evandrus viszont már akcióba is lendült, a pultost szépen kiosztotta, aki meg sem mukkant inkább. Ex csak megrázta a fejét. Régebben jóban volt Pierrel, de annak az időnek már régen vége. Minden ment tovább nyugodtan, a szokásos kerékvágásban, viszont az összes vendég egyszerre halkult el hirtelen. A poharukat bámulták. Benne megremegett az ital. Hangos dobogás, vagy nehéz lépéseket is érezhettek a földön. Az ajtó pár perc múlva meg is nyílt, és egy óriás sereg tért be vendégként. Általában jámbor természetűek, de ezek most egyáltalán nem tűntek azoknak. Nem találtak helyet, ezért elkezdték terrorizálni az asztalnál ülőket. Voltak legalább öten. Az egyik pedig kivette Exan kezéből a poharat és felhajtotta a tartalmát, ezután a képébe röhögött. A másik közben Evangelinevel foglalkozott, a szőke haj elég feltűnő, bizonyára szemet szúrt neki is.*

Vendég

*Meglepődik, amikor a szőke szépség odalép hozzá, ezek szerint senkire sem várakozott. Kis idő múlva Exan is megérkezik, és hátba veregeti őt, amire kezet nyújt. ~Ennyit a korai alkoholizálásról~ *gondolja, mikor a srác kikéri az italokat. A lány szétszórtságán nagyon meglepődik, ilyennek még nem látta a lányt, pláne dadogni nem hallotta soha. ~Ezek összejöttek volna?~ *fut át a gondolat a fején, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kicsusszan egy mondat a száján.* -Véletlen! *Majd elhallgat, értse mindenki ahogy akarja. A pincér az italokkal a kezében valamibe megbotlik a pult mögött, és a jéghideg italokat Evandrus nyakába borítja, mire teljesen eltorzul és szikrákat szórnak szemei. Mérhetetlen harag ül az arcára, pedig nem ideges annyira, de elég ijesztő látvány lehet, mert a pincér azonnal magyarázkodni kezd, és a lánynál is jobban kezd el dadogni.* -Látom a felszolgálás nem megy! Inkább menjél hátra mosogatni, feltéve, hogy azt nem szúrod el! Ha pálcád van, haználd4 ellenkező esetben bújj el! *mondja a pincérnek, majd ő is előveszi a saját mogyorófa pálcáját.*

* Nem telik el sok idő, míg Evandrus mellé telepedik máris egy másik ismerős alak bontakozik ki a bejárat irányából. Eva zöld szemei enyhe meglepettséget tükröznek és ajkai is szétválnak akaratlanul is. Szóra akarta nyitni a száját, inteni a fiúnak, hogy jöjjön oda, de a megilletődöttségtől és a zavartól nem tudta mit is kéne tennie. Jobban mondva már elég régóta nincs tisztában azzal mit is kellene vagy kell tennie. A tünde megjelenése szétszórta teszi a lányt egy pillanat alatt. Kicsit rosszul érezte magát, amiért előbb Evandrus társaságát kereste és őt köszöntötte. Evangeline a koktélját kevergette és azt figyelte, mintegy beletörődően. ~ De most mit is kellene várnom? Egyáltalán kellene valamit várnom? Tolakodó vagyok attól, hogy várom? Követelőző? ~ Vívódott, és ahogy egyre inkább sűrűsödtek a fejében a kérdések úgy szaporázta az ital kevergetését is. A jégkockák kocogó hangja egybefolyt, s csak akkor emelte fel a tekintetét amikor a tünde hozzá szólt. Arca mintha egycsapásra megváltozott volna és az kezdeti lehangoltságot egyfajta derű váltotta fel. ~Teljesen idiótán érzem magam, úgy is viselkedem~ Korholta magát gondolatban a szőkeség. * -Üdv Exan, mi csak összefutottunk itt. Iszogatunk, ilyenek. * Elhallgatott, mert nem elég hogy hadart, de két helyen dadogott is. Mély levegőt vett és még hozzátette, valamivel összeszedettebben. * -Csak társaságra vágytam. Nem volt megbeszélve, a véletlen műve.

Vendég

*Szombat van, miért ne tartana Sawier házibulit? Az az érdekes, hogy lány hangot is hallott a másik szobából. És ha ez még nem elég, hogy felkeljen, csörömpölést vagy pohártörést is hall. Nem is volt igazán kedve aludni, nem volt álmos. Összeszedte magát, felvett egy sima fekete inget, terepmintás nadrággal és a tőle nem megszokott módon a tükrön keresztül érkezett a jeniliába. Talán most használta először, megint megfogadja, hogy ez az utolsó. Gyors és kényelmes módszer, de megfosztod magad egy kellemes sétától. A mai hangulata olyan melankolikus. Sem túl jó kedvű sem túl rossz. Viszont megpillantja Evandrust. Ennek igazán megörül, már beszélték, hogy elmennek egyszer sörözni, de nem került rá sor eddig. A jeniliában most sem fognak, de valami alkoholosat biztos találnak.* - Hello Evan! * Veregeti hátba a fiút, és int a csaposnak.* - Két sö... valami alkoholosat. * Mondja neki és az készségesen nekiáll valamit mixelni.* - Rég láttalak, mostanában eltűntél. * Mondja és meglátja Evangelinet is. * - Szia Eva! * Köszönti őt is és leül valamelyik bárszékre.* - Megbeszélt találkozó? Vagy ti sem tudtatok aludni? *

*Valójában nem várt senkire és semmire. Egyszerűen egyedül volt a szobában, alvó szobatársai és a rég kiolvasott könyvei nem voltak a legszórakoztatóbb társaság. A mixer ügyeskedését figyelve egy kicsit kezdett jobb hangulatba kerülni, még egy halvány mosolyt is megengedett a férfi felé. Természetesen a vendégeket sem hagyta figyelmen kívül, magában kritizálta az egyik nő prűd és gusztustalan színű ruházatát, mikor a képbe besiklott egy ismerős arc. Meglepetten tekintett a fiúra aki biccentett felé, Eva picit elgondolkozott, ezért alig tudta időben viszonozni a mozdulatot. Kezével türelmetlenül koppintgat a csaposnak jelezve, hogy sietős a dolga. Mi sem lenne természetesebb, hogy ezek után még vagy három percet ráhúzott az itala elkészítésében. Sebaj, a borravalóján majd megérzi, jobban mondva, annak teljes hiányán. Az ital társaságában vonult át az aurorhoz, aki szokás szerint koporsószeggel a kezében füstölgött. * -Soha nem fogom megérteni mi a jó ebben. * Nyitott egyből a lány, ahogy a székre huppant, mindenféle jó modort mellőzve. Érdekes, olykor megköveteli a vélakisasszony, máskor pedig ő az aki egyszerűen fittyet hány rá. Talán úgy lehetne ezt a jelenséget legjobban kifejezni, hogy: Nő. * -Remélem nem zavarok, rég láttalak, akkor is feldúlt állapotban.

Vendég

*Megszokott stílusától eltérően, most egy térd alá szabott farmerben és egy mellkasig kigombolt, ujjatlan fehér ingben indul a Jelinába strandpapuccsal a lábán. A tükrön átlépve a pult felé veszi az irányt. Láthatóan agresszív tekintete van, ám abszolút nem ideges. A pulthoz lépve kér egy hosszú kávét két cukorral, és egy jéghideg barackteát, korán van még az alkoholizáláshoz.A pult végébe foglal helyet. Amikor meglátja Evát, csak biccent felé, de még egyelőre nem megy oda, hátha a lány valaki másra várakozik. Rágyújt egy cigire, és az italára várakozva el is szívja azt.*

* Már rég nem ruccant ki Nelldonba és annál is régebben a Jeniliába. Jelenleg nem egy vadító ruhában feszít áldozatokra vadászva, mint az egy időben tette, ha magányos pillanataiban efféle őrült dolgokat művelt. Sokkal inkább egy szolidabb ruhát választott, minek a szoknya része bőven a térde alá ért, így nem kellett aggódnia a férfiak miatt. Vagyis, de kellett, mert ettől függetlenül a felsőrész V alakú kivágása szabadon hagyta a vállai egy részét és erre az is rásegített, hogy szőke tincseit kontyba fogta. Könnyed léptekkel érkezett meg a szórakozóhelyre, nem keltett túl nagy feltűnést, legalábbis Eva ezt így gondolta. Szemét a padlón tartva ösztönös léptekkel a pulthoz lépett, ahol az egyik legjobb és legdrágább koktélt kérte ki. Nem tágított a pult mellől, hanem odaült s felkönyökölt rá. Fejét a két tenyerébe fogta és mint egy kíváncsi kisgyerek figyelte a csapost miként készíti el az italát. *

*Mila kíváncsian hallgatja a srácot, aki elég nagy májernek tűnik. A leányzó soha nem bírta az ilyen pasikat, habár már elég sok mindenkivel találkozott. Negyed-véla lévén azért van hatása a férfiakra, elég sokan csorgatták már a nyálukat a leányzó küszöbe előtt és most, hogy vámpír lett, ez a szám még inkább csak nőtt. De ez a srác kifejezetten bejön neki, így végigstírölve őt - amit valószínű nem vesz észre - kíváncsian hallgatja a mondandóját.*
- Nem járunk egy helyre? Édesem, én egy nemesi család sarja vagyok. Gyanítom, hogy Te egy senkiházi mugli származású ember vagy, akinek talán még varázsvér sem folyik az ereiben. Úgyhogy jól vigyázz, hogy milyen hangot ütsz meg velem szemben. *hajol kicsit közelebb a lány Caleb-hez és a szeme vörösen villan meg. Elég ijesztő lehet, főleg, hogyha Caleb nincs hozzászokva a vámpírokhoz, ami elég valószínű. Mila egyszerűen feláll, majd otthagyva a srácot, kisétál a Jeniliából, hogy megtaláljon valakit, aki egyedül kering Nellondban és akinek friss vér csörgedezik az ereiben...*

- A nevem nem lényeges, sokkal inkább az, hogy honnan jöttem. Bár ahogy téged elnézlek, mi nem igazán járunk egy helyre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy idd meg a viszkit, aztán gyorsan döntsd el, hogy kivel akarsz itt kavarni, mert nálam jobbat....nem fogsz találni.*mondja Caleb, aki kb májerkedik, nekem nem jön be, valakinek biztos. Egy szó, mint száz, felhívja magához a csajszit, hozzá sem kell tennem, hogy a Caleb egy egyszerű fogadóbeli szobában lakik, ami azért elég kínos, de a srácot ez sohasem zavarta. Kérdés, hogy Mila benne lesz-e a szituban egy ilyen egyszerű kérdés után. Hiszen nem biztos, hogy egy diákot meg lehet venni egy egyszerű whisky-naranccsal.*

*Mikor a srác odaér az asztalhoz, Mila rákérdez, hogy miben segíthet. Hamarosan választ is kap, méghozzá azt, hogy a következő kört ő fizeti, Lekerül az asztalra a két whisky-narancs, mire Mila felvonja az egyik szemöldökét és végigméri a srácot.*
- Senki nem kérte, hogy hozz nekem egy whisky - narancsot. Ha ilyen csóró vagy, akkor minek hívsz meg minden olyan csajt, akit le akarsz fektetni? *szólal meg Mila. Habár ajkain semmiféle mosoly nem látható, a szeme csilog. Tetszik neki a srác, így örül a társaságnak.*
~Remélem, a vére is finom.~*gondolja a leányzó, mire Miroslav csak hümmög egyet, csak úgy gondolatban. Nagyon úgy tűnik, hogy a fiú még nem vette őt észre, aminek Mila most kifejezetten örül. *
- De mivel megtehetem, természetesen a következő kört én fizetem. Hogy hívnak? *kérdez rá a vörös, hiszen nem árt tudni, hogy kivel is ül egy asztalhoz az ember/vámpír. Caleb megjegyzésére Mila körbenéz a helyen és titokzatosan, bájosan elmosolyodik.*
- Lehet, hogy rosszkor jössz. A Nezabarosok ilyenkor már általában a kúriában vannak. De tudom neked ajánlani a piros lámpás házat, ami néhány sarokkal arrébb van. Ott biztos akadnak neked való nők. *kacsint a fiúra Mila és kicsit megnyalja ajkait, aprócska érzékiséget keltve kettejük között.*
~Mila. Hányszor mondtam már neked, hogy ne játssz az étellel. Vidd ki a sötétbe és törd el a nyakát.~*sóhajt Miroslav és gondolatban szól Milához. A lány csak egy aprócska mosollyal reagálja le a megjegyzést, tekintetét végig Caleb-en tartva.*

- Hátú... Ja, nem kicsit szivi. *mondja Caleb.*
- Az a nagy büdös szitu, hogy kb semmi pénzem sincs, úgyhogy a következő kör a tiéd. *s odanyújtja neki a viszki-narancsot a tag. Caleb elregélte a repedtsarkúnak, hogy csakis azért van itt, mert ez az egyetlen hely, ahol előfordulnak jó nők, bár ez esetben most sem a legjobb a felhozatal. Van egy-két jobb hely a városban, de ez esetben kivételt tesz. Egy kérdést azonban mindenképpen megejt, mielőtt elmenne : *
- Sosem volt még nekem való nő ezen a helyen.* Reméli Caleb, hogy ez rendesen kihívás volt a csitrinek és talán lesz egy jó napja.... Már ideje lenne...*

*A leányzó csak nézelődik a klubban. Nem sokan vannak, de hát nem is lehet elvárni, hogy 10 óra után annyira tele legyen a pub, hiszen Nellondban elég kevés fiatal van, a Nezabarasok pedig már hazamentek, illetve már a kastélyban vannak. Csak Mila az, aki most itt punnyad, hiszen neki szüksége van majd friss vérre és ezt a legkönnyebben és a legészrevehetetlenül éjszaka lehet kivitelezni. Hamarosan besétál egy raszta hajú srác, aki két whisky - narancsot kér, majd megindul Mila asztala felé. Természetesen, ezt a lány elég hamar kiszúrja, hál a fejlett érzék szerveinek. Mikor Caleb odaér az asztalhoz, Mila kérdőn pislog rá, hogy mit is akar itt. Felvonja az egyik szemöldökét, Miroslav pedig az asztal alatt, ami nem vehet észre a srác, felvonja a szemöldökét.*
~Hűha. Udvarló? Tökéletes lesz vértasaknak.~*szólal meg gondolatban Miroslav, amit csak Mila hallhat a fejébe, Caleb nem. Valószínű, hogy a srác észre sem veszi a fekete párducot az asztal alatt, maximum, ha belerúg.*
- Segíthetek? *néz mélyen a férfi szemébe Mila, mikor az odaér az asztalhoz a két pohárral a kezében.*

*Egy Caleb nevű palinak nem igazán volt jó napja. Most tudta meg, hogy az ötös lottó várható főnyereménye egy vodka narancséval vetekszik. Ami kb elég gyenge... Így úgy dönt, hogy nem ad fel szelót (szelvényt), hanem elmegy bulizni egyet. Egy éjszakai klubot néz ki, minek neve: Jenilia. Simán beengedik az arcot, se jegykezelő, se biztonsági őr, teljesen laza bánásmód. Odamegy a pulthoz, s kikér magának egy viszki-narancsot. Bár a csapos, kit Johnnak hívnak fogalma sincs róla mi az a viszki-narancs, elkészíti. Körbenéz Caleb és megpillant egy nőt az egyik asztalnál.*
~Tök poén, mintha egy Dracula filmből csöppent volna ide. ~*mondta magában.*
- Na jó, John! Legyen kettő viszki-narancs.*s ezzel elindult a nő felé.*

*Éjszakai klub. Na igen, ez megfelel Milának és Miroslavnak, hiszen hova is menne egy vámpír, ha nem éjszakai klubba. A vörös hajú leányzó, és kísérő lélektársa, a fekete párduc, Miroslav besétálnak a teázóba, majd az éjszakai club felé veszik az irányt. Egyszerűen leülnek az egyik asztalhoz és Mila rendel egy vodka narancsot. Miroslav egyszerűen lefekszik az asztal alá és olyan, mintha nem is lenne ott. Habár Milának ilyenkor már az iskolában kellene lennie, hiszen 10 órakor takarodó van, mégis itt tölti a szabad idejét. Tegnap evett utoljára, így muszáj fognia valaki balekot, aki majd a friss vérét adja azért, hogy ő élhessen. Kérdés, hogy ki lesz az az idióta, aki bedől egy vámpírnak. Természetesen a leányzón nem látszik, hogy vámpír, hiszen habár kicsit sápadtabb, mint a normális emberek, ez a késő esti fényeknél annyira nem látszik. Egyszerű, fekete rövid nadrág van rajta, magas sarkú, szintén fekete cipője, valamint egy piros spagettipántos top, egész szép és mély dekoltázzsal. Igazán csinos, de persze egy vámpír alapjáraton magára vonzza a tekinteteket, így biztos benne, hogy lesz társasága ma éjjelre...*

*Az auror szavaira visszafojtja a nevetését, pedig igazán mondaná tovább, hogy az Aurorok vajmi keveset tettek a városért, többször mentették meg a diákok, mint ők, és az igazgatók eléggé befolyásosak ahhoz, hogy öt perc alatt kihozzák a diákjaikat. Legalább is ő mindenképpen bízik ennyire Kaen el Jericho befolyásában és ítélő képességében. Mikor Cecile is odalép, akkor hagy levegőt Ravennek, nem akarja nagyon elnyomni, Tylert kikötözi, majd eltűnnek... Charlie angyalt. Hát, szőke-szőke-fehér. Majdnem. Mindenesetre kissé fáradtan megy vissza a suliba, és tuti, hogy ma még el kell mennie... inni.*

// Merci a mesét //

*Nem igazán érdekli, hogy ki akarják majd hallgatni, de lehet, hogy mindenki jobban járna, ha ezt mellőznénk. Mindenesetre szótlanul hagyja, hogy a két Charlie angyal pátyolgassa, és az látszik rajta hogy nem csak megjátszotta a dolgot.* Menjünk. *Suttog csak ennyit, és hidegen hagyja, hogy Tylerrel, vagy a megmaradt faszival mit tesznek az aurorok.*

//Én is köszi! Jóéjt!//

*A mérgelődés végén észreveszi az érkező Ravent. Tényleg eléggé ki van a leányzó, aztán végülis az aurorok a duma után elengedik őket.* -Bla-bla... *Suttogja csak úgy az orra alá csendesen, majd odalépdel Raven mellé ő is, és belékarol.* -Látja, hogy ki van, hagyják békén szépen! *Förmed rá az egyik közelebb lépdelő aurorra, majd ha arról van szó, akkor elkíséri a leányzót kihallgatásra, aztán vissza a suliba. Tényleg elég pocsékul fest. Kérdezni nem fog, ha akar úgyis beszél róla.*

//Köszi a mesét!//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

- Jól van, nem kell itt játszani a sértődöttet, amúgy sem áll jól magának! *Néz a bedurcizó Cecilre a szószóló auror, aztán gyanakvó pillantásokat vet a halkan gubbasztó Ravenre.* - Őt mindenképpen hallgassátok majd ki... Azt a fiút pedig engedjétek már le...! *Pillant a földön küzdő megkötözött Tylerre. Speranza kérdésére elfintorodik.* - Istennőnek képzeli magát a hölgyemény? Attól még, hogy a Nezabarba jár, ugyanolyan büntethető személy, mint akárki más... *Húzza el a száját az aurorfickó, majd kezével int.* - Jól van, mehetnek, a bulinak vége. Szabadon távozzanak, de ne utazzanak el a faluból! *A szokásos szöveg, amit ilyenkor el szoktak lökni. Időközben elkezdték feltakarítani a sebesülteket, őrizetbe vették a két élve maradt és ép fizikumnak örvendő banditát, meg nekiálltak becsomagolni a bizonyítékokat... Nos, ez az a buli, amivel Emily nem gyakran fog dicsekedni.*

*Mikor felgyújtják a pasikat kicsit elhátrál, aztán megjelennek az aurorok is, szépen eligazgatja magát, hogy véletlenül se bukkanjon elő a foga a sebesültek között, nagyon cinkes lenne főleg aurorokkal szemben. Cecile elmond körülbelül mindent, már nem nagyon van hozzáfűzni valója, inkább csak kicsit elmosolyodik, szigorúan csukott szájjal, és sötétben maradva, hogy bőre, szeme, semmije se legyen gyanús.* - Felderítés, uraim. Mi csak megvédtük magunkat, nem árulhatjuk el az iskolánkat, a tanárainkat. Sajnáljuk, hogy védekeztünk a gonoszok ellen, hiszen hívószámot nem láttam sehol kiírva az auroroknak. *Mondja könnyedén, de amikor Ravent bekisérik kicsit megakad rajta a szeme, nem tudja, hogy a lány játszik e, vagy komolyan gondolja a letörtséget, mert elég furcsán fest, hát kiköt mellette és finoman megérinti a vállát, hogy magára vonja a figyelmét, pillantásaival végigmérve a lányt, szemébe nézve. Nem akarja elbájolni kimondottan, csak reméli, hogy egy kicsit kiolvashat a szeméből, vagy megnyugtathatja.*
- Hogyha pedig következményekkel kell számolnunk, hát legyen, le akarnak csukni Nezabaros diákokat? *Kérdez még újra, az eléggé magába zuhant Raven mellől az aurorokra pillantva.*

*Sikeres volt a megsemmisítés is, ekkor már visszafordul szürkéskékbe amúgy szép metszésű szeme és rá tud ébredni, hogy mit is tett. Kissé lelkiismeretfurdal, hiszen inkább ármánykodni szeret, a nyers pusztítás ritkán a területe, de most ugyanazt a sötétséget érezte, mint a templomnál. Valami olyan belső tűz égeti, amitől nehéz szabadulnia. A boszorkánykör számít rá, ő pedig nem tudja kontrollálni nem csekély erejét. Nem csábmester, csakis a sugallataira, és az alap véla értékeire tud építeni, viszont vérmágusként sokszor mindenkit feláldoz, akire már nincsen szüksége. A kezeire néz, amin lemoshatatlanul ott figyelnek a porszemek, amik a bandítákból maradtak.* Hogy tehettem ezt...? *Tör ki belőle az elfojthatatlan zokogás. Magára húzza a ruhát, mert lépteket hall, és elmázolja a sminkjét. Most egyátalán nem csinos, de ez most nem is fontos. Hogy lehettek annyira ostobák, hogy bele kötöttek? A benne szunnyadó főnixet lehetetlen fékezni, de ezzel mindenki csak egyszer szembesül. Vajon mi történne, ha mondjuk Solomon sértené őt meg? Felvágná a koponyáját? Meglehet. Viszont akkor már ugrana is ki a toronyszobából. Visszakisérik őt a lányokhoz, akikhez nem szól egy szót sem, az aurorokra sem, csak kétségbeesetten nézi a földet. Mivé vált? Pajkosságból vérszomjas őrültet csinált magából. Vezekeljen? Az nem az ő világa. Talán fel kéne akasztania magát, akkor mindenki jobban járna. Még megszólalni sincsen ereje, majd belefúrja magát a párnájába, hátha rossz álom volt ez az egész.*