Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Deyan érkezik a Jenilia Clubba, hogy picit vacsorázzon meg szórakozzon. Az utóbbi időben tele tömte a fejét mindenféle tanulni valóval, így aztán most jól esik neki egy kis kikapcsolódás. Odabent már nagyban megy a buli, valami diszkós-DJ-s estet tartanak. Deynek ugyan nem a kedvence a diszkó, de most totál mindegy neki, hogy mi megy, csak szóljon valami zene meg kitombolhassa magát. A teaház részlegben először is rendel egy gyros tálat narancslével és helyet foglal az egyik asztalnál, hogy megvacsorázhasson. Aztán beljebb megy a Club részbe, ahol már nagyban dübörög a zene. Keres egy ismerőst, akivel átbulizhatná az éjszakának legalább egy részét.*

* Egyre jobban elmozdultak a dolgok egy olyan irányba amit a lány teljesen önmagánál lévő énje bizonyosan nem tudott volna megmagyarázni. Még csak a helyrehozást se tudná megmondani a közeljövőben. Annyi bizonyos, ha csak a felére emlékszik annak ami itt történt, akkor le fog szokni ezekről a Jeniliai kiruccanásokról és inkább jobban készül olyan tantárgyakra amik kevésbé mennek jól a számára. Láthatóan a tünde elért egy olyan idegi állapotot, amit már nem lehet tovább fokozni vagy csak nagyon nehezen. Ki is fakad szépen, de a lány össze se rezzen a szavakra inkább csak a szemeit forgatja, viszont a kérdések mellett nem mehet el szó nélkül. * -Tényleg nem értem mi a reklamációd tárgya. Neked tetszik, nekem tetszik, de holnap minden megy tovább a régiben anélkül, hogy bárki csalódna valami romantikus illúzióban. * Szünetet tart és még hozzátesz néhány gondolatot. * -Nem szívatlak, csak pillanatnyi örömöt szerzek mindkettőnknek. * Kacsint egyet a tündére, de szinte látja a fiúban lezajlott vívódásokat, amiken keresztül kell mennie. Elvégre ezek a kérdések nem alaptalanok, ha semmi alapja nem lenne a kapcsolatnak ami kibontakozott kettejük között akkor nem törődne ilyesmivel. Persze ebben még maga a leányzó se teljesen bizonyos. * -Az hogy kedvelsz valakit nem ok semmire. Nem tartozol érte felelősséggel. * Dacoskodott kicsit erőteljesebben mint szerette volna, így a pincér ismételten feléjük pillantott, de a zöld szempárban most olyan villámok cikáztak amik miatt jobbnak látta Pierre inkább elfordulni. Eva hosszan fújta ki a levegőt és azzal együtt a mérge egy része is távozott belsejéből. Valahol most ütötte fel a fejét az az érzés, hogy jól esik számára az, hogy van aki kedveli őt és ezt nem fél kimondani se. Elidőzött a másik arcán a tekintete, mintha ott megtalálhatna valamiféle választ. Ám az sokkal hatásosabb válasznak bizonyult, ahogyan átkarolta a derekát s megcsókolta. A kérdésére adott intenzív válasz viszont hideg zuhanyként érte, szinte megdöbbent azon amit hallott és nem tudta feldolgozni se. Értetlenül pislogott miközben a tünde megdorgálta, erre persze ellépet tőle kicsit, bosszúsan nézve a másikat.* -Jól van na értek én a szép szóból, de csak hogy tudd: Igen, élvezem, hogy mindenki rám figyel. * Az előbb megtudottak alapján ez bizonyára nagyon rosszul eshetett Exannak, de ezt fel se fogta igazán a vélakisasszony, makacs büszkeségével és a bensőjében lévő ösztönökkel törődött csak. Elhallgatott picit, mialatt kifelé vezette a fiú, ám félúton megpróbálta meggyőzni a többi vendéggel zsörtölődő tündét, hogy maradjanak táncolni. Természetesen eleve sikertelen ötletnek bizonyult, így halkan dudorászva a csillagokat nézegetve követte a Vitéz urat a kúriába. Egészen a szobája ajtajáig elkísérve a lányt, aki még mindig azt tartotta mulatságosnak ahogy a férfiakat oltotta le Exan kifelé jövet a Jeniliából. * -Nincs kedved mégis csak itt éjszakázni? * Jött elő belőle ismételten a könnyelmű viselkedés, szavainak hitelt is adva megpróbálta behúzni a fiút, aki ellenkezett és nem hagyta. Helyette inkább olyan kérdést tett fel aminek hallatán Eva arcáról eltűnt minden derű, látszott hogy komolyan megfontolja a kérdést. * -Számomra annak indult az egész, de kellett az, hogy kedveljelek. Máskülönben bele se mentem volna. * Válaszára nem érkezett felelet, a tünde egyszerűen elköszönt és otthagyta a folyosón így a szőke lány és a daliás herceg is külön-külön nyugovóra tért. *

Vendég

* Exan lelkiállapotának felbolygatásához úgy tűnik Eva a legmegfelelőbb célszemély, kapott tőle már meleget hideget. Elég színes az eddigi kapcsolatuk, egy viszont biztos, hogy Ex érzelmei kiforrtak. Annyi dolgon mentek már keresztül, hogy furcsa lenne, ha közömbösek lennének egymás számára. Exan oldaláról nem is. Ismerős érzés kerítette hatalmába, csapták már őt be, vezették már az orránál fogva. Persze ez most nem számít átverésnek, legalább is Evangeline részéről biztosan nem, aki felhozhatja mentségül, hogy: * ~" csak azt hittem játszunk" ~ * Képzelte el Eva arcát, ahogyan kimondja ezeket a szavakat, és ezzel párhuzamban egy gombóc is megjelent a torkában amit nagy nehezen próbált lenyelni. A kigombolkozás közben észrevette a szemérmetlen pillantást.* - Kérlek... hagy ezt abba! * Nézett rá fagyos tekintettel.* -Miért csinálod ezt velem? Szívatsz? * Kérdi, de a válaszra nem is kíváncsi, hiszen tudja ő azt magától is. A kedvellek kérdésre nem tudott mást válaszolni, egyértelműen: - Persze!Neked mindig mindent bizonygatni kell? Azt hittem ez alap. * Exan utolsó kijelentésén viszont a lány egyáltalán nem hátrált vagy ellenkezett, tehát zöld utat kapott. Ő a lány derekát karolta át, abban biztos volt, hogy neki ez most teljesen mást jelent mint a játszadozó Evangelinenek. Kellemes zsibbadás indult a lábaitól felfelé egészen addig a pontig ahol ajkaik összeértek, a második csók egészen hosszúra sikeredett.* - Ennyire komolyan, válaszolta a kérdésre. A hatás alól a következő kérdés zökkentette ki a bódult állapotból.* - Hogy hova megyünk? Természetesen te most haza mész aludni, én meg felkísérlek, mert így is elég szempárt sikerült magadra vonni.. Az egész teaház a te lábaidon legelteti a szemét, de te ezt élvezed mi? * Kérdi miközben elfordítja Evát a pult felől, mielőtt még újabb pohárt sikerülne kicsábítania magának a pincértől. * - És azt is élvezted volna, ha mondjuk miattad az egész teaházat le kellett volna nyomnom? Gondolkozz! Ha én most nem lettem volna itt akkor mik történhettek volna. * Kérdi a lányt, de úgy gondolja, hogy ezeket a kérdéseket jobb lenne, ha józan állapotában tenné fel.* - Úgyhogy most szépen hazaviszlek, ne lepődj meg ha holnap fájni fog a fejed. *Pár férfi tekintete ismét a szőke felé tévedt, de Exan egy "takarodj vagy kinyírlak" nézéssel lerázta őket. Egy két férfira a tömegben rákiabált, hogy "hozzá ne merjen érni", elérve aztán a kijáratot hatalmas kő esett le a szívéről. A csöndes kivilágított utcán sétálgatva aztán lassan elérték a kúriát. Exan felkísérte a lányt a lépcsőn, gondolta elkél majd a támogatás hátha a nem tud egyenesen járni, és az még kínosabb volna, ha nem is érné el szobája ajtaját. Ahogy aztán felértek a harmadik emeletre és végre ott álltak Eva ajtaja előtt még egy kérdést feltett azért.* - Neked nem jelentett semmit mi? * Kérdi, hiába a lány illuminált állapota, valamennyire lehet igazság abban, amit majd válaszolni fog.*

* Nem válaszolt a kérdésre, inkább csak a vállát vonta meg, ismerte már annyira a fiút, hogy tudja róla: Igen, az elesettek védőszentje, a felelőtlen vélakisasszonyok megmentője. A koktéljába sajnos nem tudott beleinni, mivel azt elkobozták tőle. Dacosan nézett a tündére, amiért megfosztotta italától. * -Ezek szerint azt szeretnéd hogy visszahívjam Pierre barátunkat. * Gonoszkodott továbbra is, persze esze ágában se volt és nem is tette meg. Kizárólag azért mondta, hogy a fiú lovagias énjén felbolygassa, pont úgy ahogyan azt a lelki állapotával is teszi. Evácska úgy vágott bele ebbe a játszadozásba, hogy még csak halovány sejtése sem volt afelől hogyan is fog reagálni erre a tünde. Kellette magát és olyan mértékbe szórakozik a férfi érzelmeivel akárcsak az a vélalány akiről egyszer már mesélt is neki a fiú. Ezzel a tudata tisztában van s feltehetően holnap is emlékezni fog mindarra, amit most tett. Igaz ez még az ébredés kérdése és az emlékezésé.* -Ugyan kérlek, úgy mondod mintha nem tetszett volna. Különben meg, férfiból vagy, vedd úgy hogy most bizonyosodtam meg róla. * Azzal ismételten kacagott a leányzó. Figyelte miként gombolkozik ki a fiú, ugyanazzal a szemérmetlen vizslató tekintettel nézett rajta végig, mint az előbb a pultnál álló ismeretlennel tette. Elhúzta előtte a mézesmadzagot, sőt most ismételten itt áll mellette, hozzá ér, a közelében maradt. Úgy véli a fiú számára is csak játék, nem más még akkor is, ha láthatóan nagyon kapható a dologra. * -Mi okod lenne engem félten? Mert kedvelsz? Ha erről van szó, ne fáradj. * Kicsit ridegen csengettek a szavak, de csak azért mert önmagáról volt szó, talán az egyik legnagyobb hibája a vélának, hogy nem szokott törődni a testi épségével. Azonban a tünde ifjú tett egy kijelentést amire nem számított, mi előbbi gondolatmenetét sutba vágva értelmezett át minden mást. ~Komoly lenne a számára? ~* -Mennyire nem játék? Számodra ez komoly? * Tette fel cseppet nyersen a kérdéseket, miközben figyelte a másik arcának rezdüléseit kifürkészve azt amit rejthet. ~Talán ez lenne az ő visszavágása az én "színjátékomért" ~ Tanakodott magában, miközben ledér viselkedésére is válasz érkezett, nem is akár milyen. Nem hátrált vagy lépett odébb, hagyta hogy ajkaik ismételten összeérjenek és csókban váljanak egyé. Sőt, kezeit a fiú hátára csúsztatta átölelve a tündét, még inkább megadva a hangulat varázsát. Ezzel egy időben Evangeline gyomra mintha összeszorult volna, de kellemes módon. Azonban erre csak a szétválás után tudott felfigyelni, amit azzal koronázott meg Eva, hogy Exan puha ajkaiba enyhén beleharapott. * -És hozzám vagy hozzád megyünk? * Szólt a lány játékos kacérkodással, majd a pult felé pillantott, hogy italt kérjen magának. Persze kezei továbbra is a fiún nyugodnak, csak most már a mellkasán. *

Vendég

- Oly hihetetlen volna? * A kérdésre kérdéssel válaszol, viszont ahogy újból a lányra pillant megint a kezében egy üveg ital. Átnyúl érte az asztalon, hogy kivegye a lány kezéből, ha az hagyja akkor gyorsan megissza ő mielőtt Evangeline keze ismét felé tévedne, ő pedig az este folyamán amúgy sem ivott, több kell ahhoz, hogy kiüsse a fiút, és ilyesmit sosem fog kitűzni célul.* - Sok lesz az, nem gondolod? * Kérdésére ha nem is szóban, de tettel azonnal választ kapott, hiszem szemérmetlenül megbámult egy fiút a pultnál. Exannak eszébe jutott az a jelenet amikor Belwarral otthon játszottak és hangyákat tapostak, valahogy most ő is hangyának érezte magát, és kiszolgáltatottnak, hiszen ő a saját arcát mutatja, ellentétben a lánnyal, annyi jó az egészben, hogy így nem kell lepleznie saját érzéseit sem, hiszen holnapra úgy is csak halvány emlékfoszlányok maradnak meg a ma estéről. Ahogy az italt nézi elgondolkozik azon, hogy talán jobban járt volna ő is, ha semmire nem emlékezne a mából, de ő igenis tudni akarja mi történik és a jelleme is olyan, hogy a legképtelenebb helyzetekben is ésszerű tud maradni és hidegvérrel végiggondolni a dolgokat, persze ez alól akadnak kivételek. Az ingét kezdi kicsit szűknek érezni a nyakánál ezért a felső két gombját kigombolja. Azon, hogy Eva nem kapta fel a vizet , hogy a pincér megbámulta, talán inkább csak alá adta a lovat és még jobban felbátorodott az italhordozó.. De hát a lánynak még sem mondhatja meg mit tegyen. Úgy tűnik a mai nap eseményeit nem tudja irányítani. Megérintette ajkát azon a bizonyos ponton. Csak nézte a játszadozó lányt.* - Tök lekezelő amit csinálsz! Hülyén érzem magam * Suttogta a lány felé, talán ezzel még jobb kedvre deríti a lányt, pedig nem az volna a cél.* - Kezdek aggódni érted. * Jelenti ki, miközben nézi a bájolgó, vidám és kacarászó lányt, nem kötelessége mégis feladatának érzi, hogy most ő vigyázzon rá. * - Ez... nem játék. * Mondja miközben a lány ismét elindul felé és megállapodik mellette, a provokáció sikeres volt, de az egész este egy nagy provokálás lényegében aminek a szenvedő alanya a fiú, a kérdés az, hogy miért ül még itt. Zavarta, hogy a lány az oldalánál állt, ezért felállt, így magasabbnak érezte magát, szembefordult vele a kékszín szempár találkozhatott a smaragddal, egészen közel. Evangeline vakmerő kérdésére egy egyszerű választ adott.* - Mondjuk megcsókolnálak. * Válaszol, és ha a lány hagyja akkor közeledik felé, hogy aztán beváltsa ígéretét. *

* Felvonta a szemöldökét a véla és alaposan végigmérte a fiú arcát. * -Talán Te lettél a hölgyek megmentője? * Kérdi miközben már kortyol is egyet az italból, mire elillan az az érzete, hogy bármiféle tűzzel játszana. Sőt, most már egyre jobban vágyik a lángok után, had érjen csak minden porrá, bezzeg reggel. Talán az ébredést követő percekben nem is fog mást csinálni csak önmagát szidni a viselkedése miatt, ám mostanra minden gát szakadt, az ösztön az ami megmaradt. Lüktet benne az ital okozta tenni akarás, s a pultnál álló férfiak egyikét szemérmetlenül méri végig tekintetével. Az ifjú válaszára visszafordítja pillantását, miben egy eddig nem ismert szenvedély tüze ég, mondhatni a tekintetével is csábít. Felkapta kicsit a fejét azon amit a fiú elkezdett mondani a pincér megjelenése előtt, józanabbik énje előbujt rejtekéből és érdeklődve hallgatta. Azonban a másik hím elterelte mindkettejük figyelmét, Evangeline hagyta, hogy a pincér a szemét legeltesse, azonban Exan egyből a vélakisasszony védelmére kelt. Meglepetten kerekedtek el a zöld szemek, miközben az erős karok tulajdonosa felé tekintett. * -No csak Vitéz úr, így kikelünk magunkból? * Játékos merészséggel ejtette szavait és hozzá egy kihívó mosolyt is párosított. Lassan már mindent latba vetett a fiúval kapcsolatban, de úgy tűnik nem akar megtörni. ~ Talán azért mert csupán csak barát vagyok a számára? ~ Gondolta miközben visszaült a helyére és még saját ajkain érezte a másik érintését. Meleg érzést hagyott maga után, amitől a gerince mentén furcsa bizsergés indult meg. Nem tapasztalt ilyesmit, de nem volt rá példa, hogy így csókoljon meg valakit. Az első csókját ellopta egy tapintatlan bunkó, az egyik partyn amin részt vett. Többé nem is látta azt a fiút, ha találkoztak volna, nem lett volna kellemes viszontlátás. Ezért is a fiú szavai kicsit hideg zuhanyként érték, nem tudta eldönteni, mi is történt most. * -És ha odamennék ugyan mihez kezdenél? * Jött a vakmerő felhívás, majd könnyeden ismét Exan mellé lépett. Bekötözött jobb kezét a vállára tette, míg ballal ismételten az arcát cirógatta meg. * -Ugyan mihez is kezdene velem a nagy és erős Vitéz? Talán bántani akar? * Kérdéseit halk kuncogás követte, hisz egyértelműen provokálta a fiút. Sejtelme sem volt mit hozhat elő a tündéből ezzel a viselkedéssel vagy hogyan hathat az eddigi kapcsolatukra. *

Vendég

- Nem lesz egy kicsit sok az "üdítő"? * Kérdi a leányzót, kinek beszédén érezhető volt a jobb kedv. Exan tudta, hogy ezt a lazább védelmet csak is az asztalon lévő üres üvegeknek köszönheti,azt viszont nem tudta, hogy ennek most örülnie kéne vagy éppen nem. Talán a lány másnapra semmire nem is emlékszik majd, hiszen nem történnek olyan fontos dolgok amiket meg kéne jegyezni, legalább is a lány számára. Exan viszont soha nem élne vissza ezzel a helyzettel.* ~ Nahát.. ilyen ha elengedi magát?~ * Eva egyszerűen közli, hogy találni itt más férfit, szívbemarkoló hír ez, a lánynak pedig nagy szerencséje van mert más lehet, hogy kihasználná. * - Hogy követtelek e?? Ugyan kérlek.. ne légy gyerekes.. Nem követtelek, de szerintem jobban jártál, hogy én ülök az asztalodnál, megmentettelek a pincértől. A vacsora kijelentésen lepődött meg a mai nap alatt a leginkább, ha Eva józan az ilyen kijelentések állnak tőle a legtávolabb, ha elmesélné neki, biztosan nem hinne a fülének, neki semmit nem jelent ez a kis szórakozás de valóban veszélyes más érzelmeivel játszani, mélyet nyelt, a mai este okozott már elég sok meglepetést, de úgy látszik még mindig tartogat.Rossz volt hallani, hogy tudja magáról, akármelyik férfit könnyedén az ujja köré csavarhatná és ha kedve tartja megteszi, elég csak csettinteni. Ez Exan szerint gonoszság, és az érzelmeket irányítani abnormális módon sem éppen szimpatikus a fiúnak.* - Ha tudnád, hogy nem kell használni az erődet ahhoz, hogy.. * Mondatát nem fejezte be mert a pincér férfi leplezetlenül mérte végig a rövid piros szoknyás Evát..Ez.... végzetes pillanat volt.... Bár Exan hideg vérű, most mégis heves vérmérséklettel válaszolt.. illetve rákiabált Pierre.* - HÉ! Vigyázzon ember hova téved a szeme.. Feltéve ha még élni akar.. * Ha a pincér okos, a szokásos udvarias mosolyával szó nélkül elviharzik természetesen heves elnézések kíséretében. Ez esetben Exan sem firtatja tovább a dolgot, de a főnökének biztosan meg fogja említeni, vagy egyszerűen csak lilára veri.. Fújtatott még egy ideig mint egy bika, de aztán lecsillapodtak a kedélyei mert a lány közben felállt a széktől, Exan először azt hitte, hogy elmegy, de aztán egyenesen felé sétált, egy széles vigyort vetett Pierre felé, aki arcára bizonyára kiült az irigység. Miután aztán a véla lány az ölében állapodott meg, Pierre megszűnt létezni a teaház többi vendégével együtt. Még a nyakát is átkarolta.* ~ csak játék..ne vedd komolyan.. csak játék~ * Hangoztatta magában e szavakat felváltva, érzelmileg elég nehezen kibillenthető a fiú, de ez a stabilitás percek alatt romba dőlt.* ~ Légy erős ~ * Ismételgette a szavakat, de a lány ajkait érezte egy pillanatra a sajátján.Szemeit ösztönösen becsukta.* ~ Késő.~ * Gondolta magában és várta a folytatást, de csupán ennyi volt az egész,holnapra meg lehet, hogy csak röhögni fog az egész történteken a lány ha meghallja, vagy el sem hiszi, vissza tartotta volna a lányt, de a karjai elnehezedtek és gyengének érezte magát. A kacarászás aztán kizökkentette. Sajnálta annyiban hagyni a dolgot.* - Nem jössz vissza egy picit? * Kérdi a lányt.*

*Eva testében az ital könnyen oldotta a gátakat, hisz nincs hozzászokva, így van hogy az első pohárka után is kicsit vidámabb hangulatban lehet találni a kisasszonykát. Ez most sincs másként, de parazsat érez a közelében, nem kellene pont Exannal játszadoznia. Az esze pontosan tudja ezt, azonban azok az ösztönök amik felébredtek benne, fikarcnyit se törődnek a józan ésszel. A fiú mondataira kicsit bosszúsan pillant, úgy érezte a lány hogy alábecsüli az ízlését. * -Még mindig önmagam vagyok és ha annyira érdekel itt is találni férfit. Bárkit behálózhatnék, de ezt Te is tudod. Azt viszont én nem tudom, hogy miért vagy itt? Követtél? * A kihívó hangszín még inkább megadta a kérdésnek azt a nyers stílust amivel most szembetalálkozott a tünde. Ilyen állapotban nem is lehet gyakran látni a lányt, mivel többnyire falat von maga köré és csak az jut át, aki képes átküzdeni magát azon. Ez alól Exan sem lenne kivétel, de a mai estén gyenge lábakon áll a védelem, s ha közel is kerül a vélához, holnapra újra olyan lesz mint volt. Erre talán magától is rájöhet, persze ha megtapasztalja az is egy lehetőség arra, hogy rájöjjön miként működik ez. A fiú hirtelen tett kijelentését elismerő bóknak vette, hízelgett neki valahogy a dolog, de ezt észre is lehetett venni a lányon. * -Még szép, hogy nem. Különben hogyan lenne vacsorám? * Kacérsága egyre jobban érezhető volt, de még mindig nem vetette be igazi varázserejét, legalábbis szándékosan nem. A fiú válaszolt a kérdésére, belül kicsit meglepte az őszinteség, de nem is várhatott volna mást egy igazi lovagtól. * -Nem, még nem. * A pincér odaért és letette az italokat, elvéve Eva üres poharát, de láthatóan túl elfoglalt volt, hogy a rövid piros szoknyarésszel foglalkozzon. * -Viszont, ha szeretnéd akkor használhatom. * Evangeline szemében mintha tűz lobbant volna, most hasonlított leginkább egy vélára, tartása, hangja, mozdulatai. Mind önmagában csábítóan hatott még mágia nélkül is. A véla lassan felállt, odasétált Exan mellé és megfogta a vállát. * -Lássuk csak.. * Megjátszott ártatlansággal kezdte mondandóját, majd közelebb hajolt a fiúhoz. * -Ki is érdekelhet engem a mai estén. * Játék közben érezte, hogy egy nagyon veszélyes tűzzel játszik, de épp úgy mint a fenyvesben itt sem törődött a következményekkel. Még. Használni kezdte a mágiáját és leült a tünde ölébe, kezeivel átkarolta a fiú nyakát. * -Ha jól hiszem elég egyértelmű a válasz. * Azzal közelebb hajolt a fiúhoz, de ajkait csupán a tündefiú szájának a sarkához érintette, így akár még puszinak is fel lehet fogni a dolgot. Erejét elzárta és kacarászva visszaindul a helyére, már ha azt a másik is megengedi és nem tartja vissza.*

Vendég

* Miközben nézegette a Jenilia népességét, Ev szavai zökkentették ki harcos gondolataiból. * ~ Ezt meg, hogy érti? Furcsa, mintha teljesen más lenne.~ - Hm ismerős érzés.. a következő kérdésem az lenne, hogy ki vagy te és mit csináltál Evával? * Kérdi mosolyogva, miközben a zöld szempárba tekint.* - De most komolyan gondoltad, hogy itt emberedre találsz? * Fakad ki, közben lenézően tekint a teaházban lévő összes férfitagra, és keresi azt a példányt, aki talán elnyerné a lány tetszését..Elégedett hümmögéssel nyugtázza, hogy ilyet nem talált..Talán akadna, de ő ezt soha nem vallaná be magának.A vendégek között szlalomozgató kedves mosolyú pincérre csak legyintett, ezentúl mindig elkapja majd a röhögés.. Magában mindig osztályozza az embereket, a pincérfiúnak egy tízes skálán 1 pontot adna, ergo nem egy kategória a lánnyal szemben, aki viszont..* ~ piszkosul 10~ * Megrázta fejét és rendezte vonásait, mintha a lány arcán a csalódottságot vélte volna felfedezni, de ez valahogy nem zavarta, legalább ő ül itt.* ~ Ha ló nincs jó a szamár is.~ * Gondolta magában, majd intett a vézna pincérnek, hogy hozzon neki is valamit, mert eléggé megszomjazott, de ha csak egy kicsit is rosszul áll a szeme majd akkor azt megbánja. Eva kíméletlenül őszintén válaszolt nemes egyszerűséggel a kérdésre.* - Te aztán nem vacakolsz! * Mondja elismerően, eddig egy olyan oldalát ismerte meg a lánynak, aki megközelíthetetlen és talán egy kicsit férfigyűlölő is.. De ez a mai estén is látszik, hogy játék neki az egész, egy kis izgalom az unalmas hétköznapokba, valakinek viszont vérre menő játék. A kérdést is pont úgy szegezte Exanhoz, hogy arra a lehető legkevésbé számított. Pláne, hogy egy ilyen helyen tette fel, nem nagyon lehetett komolyan venni, de.* ~ Neki csak játék az egész.~ * Gondolta miközben várta az üdítőt, erre a kérdésére nem itt akarna válaszolni, ez bonyolultabb válasz annál. De ha a lány ilyen lazára vette a figurát, miért ne venné ő is, próbálta felvenni a tempót.* - Dehogynem.. miért is hazudnék..* Mondja egykedvűen.* - De ha jól sejtem,használod az erőd? * Kérdi, közben a pincér felé pillant, hogy hol késik már az üdítővel. Közben visszakérdezett.* - Akkor ki érdekel? * Kérdi és próbál semmilyen arcot vágni a kérdéshez, mintha a válasz hidegen hagyná, hiszen most is csak játszanak. Miközben a pincért szuggerálta a lány kezét érezte az állán, hirtelen másra számított ezután, de Eva csak egy kérdést tett fel csupán. * - Őmm igen valahogy úgy.. nézz csak rá.. olyan esetlen szerencsétlen.. Ebben a teaházban egy ép férfi nincsen.. Csak egy természetesen.* Büszkén kihúzta magát a kicsi és kényelmetlen széken, valamennyire van benne egy rejtett egoizmus, de elnézhető, hiszen ez a tulajdonság valamennyi tündében is megtalálható.*

* Első meglepettségében azt is elfelejtette megkérdezni, hogy vajon a tündefiú mit keres itt ilyen kései órán. Talán valami rosszban sántikált vagy követhette a lányt. Bár utóbbi kevésbé tartja valószínűleg, mégis megeshet, hogy előérzete beigazolódik. Azonban az hogy a fiú mivel is indítja beszélgetésüket mégis csak azt támasztja alá, miszerint sejtelmese volt a lány ittlétéről. Látta, hogy a tündefiú is terepszemlét tart a férfiak között, közben Evangeline belekortyolt az italába. * -Tudod, ez nálam olyan... mint a plüssmacim. Nekem is szűkségem van törődésre és nem mindig elég az, hogy egy élettelen játékot ölelek lefekvéskor. * Valahogy most lelki irányba terelődik a dolog, talán pont azért mert Evangeline az akinek szüksége lenne egy ellentétes nemű oltalmazó társaságára. ~Az elérhető, pillanatnyi boldogság is jobb, mint a semmi... ~ Gondolta keserűen a vélakisasszony, miközben poharát vissza tette az asztalra. Az alkoholos ital jóleső érzést keltett benne, ahogyan szétáradt testében és oldotta a leányzó feszültségét. Szemei a fiúra villantak, ahogy kiejtette a száján a szavakat, miszerint tényleg nem bűn. Eva száján mosoly bujkált, olyasmit forgatott a fejében, mint amit a ködfenyvesben csinált, csak ez még csúnyábban sülhetett volna el. Viszont az ital rásegített a gondolatmenetének az igazolására. * -Ha azt akarom, hogy felfigyeljenek rám a férfiak, akkor kicsípem magam. Talán neked nem tetszem? * Reménykedik benne hogy kacér viselkedése nem riasztja el a fiút, mert nem az lett volna a szándéka ezzel. Egyfajta tesztelés talán vagy csak most a Exanban látta meg azt amiért ide jött eredetileg. * -Igen, neki be, de ő engem nem érdekel szemernyit se. * Jelentette ki a véla, fürkészve a tünde arcát aki mintha haragosan tekintett volna, az egyébként kedves fiúra. Kicsit viccesnek találta, ahogy az utolsó mondatát is. Eva ismételten az ital után nyúlt, hogy kiigya a pohár tartalmát. Alig érte az asztalt az üveg, Evangeline áthajolt a közte és Exan között lévő akadájokon, kezével megfogta a fiú állát és maga felé fordította. * -Mégis hogyan vagy miben gondoltad lenyomni? Erőben biztosan felette állsz.

Vendég

* Talán csalódnia kellett, ha a varázslata nem keltette fel eléggé a férfiak érdeklődését, vagy csak nem éppen azé a személyét akit várt, de ahhoz varázslat sem kellett volna. Talán valami dolog nem hagyja Eva-t igazán vadászni, Exan mindig a legjobb pillanatokban időzít, úgy tűnik a fiúnak érzéke van ehhez.. Ex sejtette, hogy a lány nem éppen az ő társaságára vágyik, körbenézett a környező asztaloknál, egyelőre nem látott konkurenciát akit le kéne kardozni, ezért megnyugodott. * - Nem is szóltál, hogy jössz.. * Mondta mosolyogva, most csak ez jutott eszébe, bár a lánynak nem kellene beszámolnia minden lépéséről, hiába szeretné tudni.. * - Úgy értem.. egyedül nem olyan jó bulizni.. ha csak nem vadászgat az ember. * Mondta a levegőbe, célozgatott ezzel a rejtett kérdéssel, amiből aztán megtudhatja mi is a valódi célja a lánynak egyedül az ittléttel. Ha várt volna valakit akkor azt mondta volna mielőtt a fiú helyet foglal. Bólogatott arra amit a lány mondott.* - Nem bűn az egyáltalán... ~ de hát mindegy, hogy kivel nem?~ * Gondolkodott magában, majd végigmért a lány feltűnő piros ruháján.* - Én.. mármint te szolidabban szoktál öltözködni. * Kicsit zavarban volt, a kacérkodó kérdésre aztán, mélyet sóhajtott és elnyomta a magában felmerülő gondolatokat ezzel kapcsolatban, témát is váltott.* - Ahogy észrevettem a pincér fiúnak eléggé bejössz.. * Nézett a férfire, akivel idáig jóban volt, de most legszívesebben lecsapta volna. Vagy legalább azt az általános kedves mosolyt törölte volna le az arcáról. Exan vetett felé egy kelletlen fintort.* - Simán lenyomnám! * Jött aztán ki belőle a szó, amit igazából magában gondolt, de hát ami a szívén az a száján. Lehet, hogy a lány majd ezt nem tudja mire vélni.*

*Unottan kevergeti koktélját, miközben a sürgő forgó embereket figyeli. Hiába véla, annyira sem megy az erejével mit egy csecsemő a csúzlival. Bágyadtan tekint a szomszédos asztalok felé, hosszú szőke haját megigazítja és a mozdulatba némi varázst is belevisz. Olykor igazán jót tett a lelkének, hogy kiélte ezeket a véla hajlamait, viszont a fő cél nem ez lett volna, csak az valahogy soha nem jött össze. Van, hogy azt se bánná ha csak egyetlen estére, de ne lenne ennyire egyedül. Itt nem konkrétan arra gondolt, hogy elcsevegjen egy személlyel, hanem picit többre is. Gondolataiból egy ismerős hang szakította ki, a zöld szempár amint felpillantott kicsit meg is lepődött. ~Te? Hümm… Te mindig rámtalálsz?~ Arcán a gondolatok és a személy hatására is széles mosoly terült el. * -Szia, persze. Ülj csak le nyugodtan. * Válaszolt Eva és valahogy az az este jutott eszébe, mikor a barátaival együtt itt kártyázott a tünde fiú. Akkor is azért jött amiért ma és ugyan úgy egymásba „botlottak”* -Igen, ezzel én is tisztában vagyok. * Cseppet melankolikusan csengett a válasz, erre felfigyelve a véla lány kicsit váltott a dolgon. * -De talán nem bűn az ha valaki jól akarja érezni magát, mindegy kivel. Nem gondolod, Vitéz úr? * A vége már-már kacérkodva szólt és akarva akaratlanul is ott lappangott benne a vélák varázsereje. Sőt Evangeline elgondolkodott saját szavain és végigmérte a fiút, ám egyből kútba vetette a feltevést is . Exan megbízik Evában, ezért a lány nem is fog ezzel a bizalommal visszaélni. *

Vendég

* Alig, hogy a piros ruhás Evangeline átlépett a tükör átjárón, egy újabb alak követte, de egyelőre nem vehették észre egymást, legalább is Exan nem ismerte fel a lányt, már csak azért sem amilyen ruhába volt. Elméjében teljesen más öltözködési stílust párosított Evához és még nem is nagyon szokott hozzá az efféle "átjárós" utazásokhoz, ez mind közrejátszhatott abban, hogy elkerülje figyelmét a lány. És mivel elég sokan is voltak, nehezen fért oda ő is a pulthoz. Utálta a tömeget, főleg ha lökdösték és a lábára léptek ami megtörtént nem is egyszer. A pincért kereste szemeivel mikor kiszúrta, észrevette arcán a pírt. Elmosolyodott, hiszen a pincérnek is tetszhetnek a vendégek, tekintetét az asztalnál ülő felé fordította, a kedves mosoly hirtelen átfordult és villámokat szórt, no persze nem a lány felé, hanem a pincér felé.. maga sem tudta még, de zavarta a pillantása amit Eva felé vetett. Nagy nehezen aztán elindult Eva asztala felé, de útját keresztezte legalább három négy előtte elsétáló pár.* - Szia! * Habozott egy picit, csak ácsorgott az asztal előtt.* - ümm, szabad a hely? * Kérdi, és ha a válasz igenleges akkor leült. Deja vu érzése támadt. Akkor is így kiöltözött a lány, és nem várt senkit.* ~ vagy talán mégis vár valakit? csak még ő sem tudja, hogy kit?~ * Errefelé nem járnak vámpírfiúk.. nem elég sötét hely ez ahhoz. * Mondtát kézmozdulatokkal imitálta.*

* Az éj leszállt a városkára és a szórakozónegyed fényei izzani kezdtek, ahogy az ilyenkor lenni szokott. A Jeniliából zene szó szállt ki és kellemes illat, persze ezt a rendszeresen ide járok már megszokhatták. Akárcsak a nexeldires félvéla is, aki a tükrös átjárón át érkezett a szórakozóhelyre. Szőke haját most már kiengedte, a farmer és a póló helyett most már egy piros ruhát visel, aminek egyáltalán nincs pántrésze s csupán csak combközépig ér. Ez azon szokásos kiruccanások közé tartozik amiket olykor meg szokott ejteni. A pultos már biccentett is felé, mert tudta mi lesz a rendelés. Ezért már nem maradt más, csak hogy helyet foglaljon a sarokban, ahonnan mindenkit alaposan megfigyelhet aztán. Lábait keresztbe fonta, így a szoknyácska még feljebb csúszott, mosolyogva figyelte a pincért aki enyhe pírral az arcán hozta ki az italt. Közben ittléte értelmén gondolkodott, kezdett kicsit belefáradni ezekbe az estékbe, főleg ha nincs is túlzottan nagy kapás. *

Ruha

* Lehet picit keményebben bánt a férfival mint kellett volna, de ha jobban belegondolt volna a szőke akkor talán még igazat is adott volna a leányzónak. Evának úgy tűnt, ő az előbb cselekszik és utána gondolkodik fajta. Halovány sejtelmei szerint egy kaptafáról szalajtották Njorddal, de jobbnak látta csöndben maradni. Nem firtatta tovább a másik fizikai erejét és képességei mert még a végén valamiféle harci bemutatót rögtönöz és akkor kénytelen lett volna sóbálványátokkal sulytani a másikat. A szemét forgatja miközben a másik a Sokkal jobban érdekelte, hogyan is szólíthatná a "királykisasszonyt" akit kimentett a barlangból. Meglepettség ül ki az arcára ahogy a nevet hallja. * -Exan testvére vagy? * Hüledezett a szőke leányzó ám bizonyos szavai annyira felkavarták a másikat, hogy az faképnél hagyta pillanatokon belül. Persze azért meghálálta a véla segítségét, de mire Evangeline észbe kaphatott volna már csak a távozó alakját láthatta. ~Na ezek nagyon messzire estek egymástól. ~ Gondolta ahogy próbálta fejben összehasonlítani a két arcot, de nem talált hasonló vonásokat. Mivel neki is későre járt és tovább nem pátyolgatta a tündét, sietve távozott a tükrön át a központi társalgóban onnan pedig a szobájába ahol már várt rá a plüssmackója az ágyban. *

Vendég

* Belwar idegállapota amúgy is a tetőfokán volt, de úgy tűnt a lánynak mégis sikerült jobban felidegesíteni a fiút.. - Fél kézzel elbántam volna vele, egyszerűen csak nem volt a látóterembe az óriás... amúgy meg 215 életévem alatt sokkal szörnyűbb és veszélyesebb lényekkel találkoztam mint egy egyszerű primitív óriás.. jelenleg azok trófeaként díszelegnek a szobám falán.. * Mondta teljes nyugalommal, mivel a Frostburn család férfi tagjai visszamenőleg vadászok voltak, nem egyszer volt szerencséje különösebb és veszélyesebb lényekkel találkozni, olyan lények amik mögött egy óriás elbújhatott. Belwar a vízet eltolta magától, s látszólag már megtalálta a lelki békéjét, teljes nyugalom lett úrrá rajta. - Ne haragudj, egyszerűen csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. * Mondta kedvesen bár magában azt gondolta, ha legközelebb látja kinyírja, és egy óriás kitömött fejével lesz gazdagabb.. Ez a gondolat megnyugtatta. - Belwar Frostburn.. el is felejtettem a nagy méregben bemutatkozni.. * Válaszolt, itt létük alatt most nézett először a véla lányra, és hálája kifejezéseként biccentett felé.. Belwar nyugalma egy kettőre megszűnt miután szúrósan megjegyezte, hogy lány létére nem kellett volna őt összekaparnia a földről... - Ezer hála és köszönet.. * Válaszolta a lánynak kicsit élesebben és már állt is fel, hogy elhagyja a kedves kis teázót, nem való ő ide.. A pincérnek még letett egy kis pénzt az asztalra, majd hátra sem nézett csak kivágta az ajtót ami becsapódott mögötte, egyenesen a Nedaviai pub-ba igyekezett, remélte még ott találja az óriást, ha nem akkor legalkább a köpenyét vissza kapja és a károkat is megtéríti... És hagy egy kedves kis üzenetet támadójának..*

* Láthatóan már elemében van az ifjú és még hevesedni is van hangulata, ami cseppet nem tetszik Evanak hisz semmire se jut a szájhősködéssel most már. Az asztal pedig közel se a legkeményebb ellenfél. A lány hangosan kifújja a levegős és csak legyint a dolgokra. Mégse tudja megállni szó nélkül.* -Ne ugrálj már! Ha már egyszer elvertek viseld férfiasan. * Majd a bámészkodókra tekintett akik sebtében elfordultak. ~Remek~ Nyugtázta a dolgot miközben a fiú felsorolta a gondjait. Érdekesnek találta a kezén a vágásokat, Exan jutott eszébe, aki szintén a kezét vágta el megismerkedésükkor. Most viszont nincs nála semmi amivel elláthatná a másik sebeit. Halovány mosoly játszott ajkaival ezekre a gondolatokra, s az érkező italok láttán tűnt csak tova. Evangeline mivel a legdrágább koktélt is berendelte, így volt alkoholos ital is, de ezt nem akarta a fiúnak adni. * -Idd meg azt a vizet jót fog tenni. * Kicsit kezdett valamiféle anyaszerepre hasonlítani ez az egész, de örült neki, hogy legalább a beszélgetés kezdett normálisabb mederbe csordogálni. Persze akárhogyan is nézte a másik nem volt épp az a fajta aki képes lenne veszíteni. * -Ha jobban megnézted volna azt a termetes lábat amivel a pincérnőt elejtette rájöttél volna és ha annyira ura lettél volna a helyzetnek nem nekem kellett volna összekaparnom a földről lány létemre. * Nos, ezekre a szavakra joggal sértődhetne meg az ifjú aki még csak be se mutatkozott annak ellenére, hogy a félvéla megtette. Mivel az iménti kis monológ elég velősre sikerült ezért szépen akarja kihúzni a másikból a nevét. * -Szabad tudnom téged hogy hívnak?

Vendég

* Kicsit sántítva térnek be az ajtón, Belwar a saját lábára áll, egy kicsit meginog a fejét alaposan beverte és egy lila monoklival is csinosabb a szeme körül. Zavarodottan felvonja a szemöldökét, még néha kettőt lát mindenből és majdnem a szék mellé ül.. felfogta, hoyg mi folyik körülötte, és a segítő kezeket elhessegette, bár a kívülálló azt hihette, hoyg a fiú részeg nagyon is felfogta mi folyik körülötte. - Elintéztem volna... nyomorult óriás.. * Ezeket a szavakat kiáltozta felváltva, nem törődött a bámészkodó tekintetekkel, az asztalra csapott mérgében... - Honnan tudtam volna, hogy óriás?? Nem is számítottam rá!. * Mondja idegesen az asztalnál ülő véla lánynak, annak ellenére, hogy nem is tudja még, hogy kicsoda. * - Röhej ... lehet, hogy vissza megyek elintézem...csak most.... fáj a fejem... * Alaposan beverte egy kisebb agyrázkódással is gazdagodhatott , ezen kívül a bordájába is iszonyatos fájdalom nyílalt, önkéntelenül felnyögött... Idegesítette a fájdalom.. a hab a tortán a kezén lévő vágások.. - Remek.. még ez is * Nézegeti ujjain a vékony sebeket, de most már nyugodtabban, úgy tűnt belenyugodott a történtekbe, egyedül égszínkék köpenyét sajnálta, hogy ott felejtette, de vissza fog menni érte az biztos.. - Majd holnap megfizetem a kárt... vagy az is lehet, hogy nem kérik.. ismerős vagyok arrafelé.. * Mondja most már normális hangszínnel... - Persze tisztán hallok, nem varázsoltak el, csupán a falhoz vágott egy több száz kilós óriás... volt már velük dolgom, csak nem számítottam a támadására... * Nézte ahogy a pincér elé teszi a vizet arcára ismét kiült a düh, ő a kemény italokhoz volt szokva, szóra nyitotta volna a száját, de már csak a távozó pincérnő hátát pillantotta meg. - Igazán köszönöm, Evangeline, nagyon kedves... ura voltam a helyzetnek.. * Mondja, közben a tiszta vizet szugerálja az asztal közepén, hátha whiskyvé vagy valami alkoholossá változik. *

* A félvéla nem gondolta át ezt elég jól ahhoz, hogy tudja mire is vállalkozott akkor amikor felszedte a nála jóval testesebb tündeférfit a földről. Szerencsére nem a teljes testsúlyával nehezedett a lányra máskülönben Ev összeroskadt volna alatta. Nem figyelte, hogy az idősebbik Njord merre is ment, de úgy tűnt elváltak útjaik. Evangelinének nem jutott jobb az eszébe, révén nem ismerte a tünde lakhelyét, így a Jeniliába vitte. Mikor bementek a pultos először meglepetten majd rosszallóan nézett a párosra. Eva elővette a szúrós tekintetét, hogy aztán az egyik szabad asztalhoz ültesse a tündeférfit. A kellemetlenkedő pultostól a legdrágább italt és vizet rendelt, előbbit azért, hogy a továbbiakban biztosítsa nyugodt ittlétüket, utóbbit az ismeretlennek. ~ Mióta pátyolgatom én az elesetteket? ~ Gondolta egy fanyar mosoly kíséretében, hisz nem szokott mások bajával törődni. Leült a szőke tündéhez az italokkal és a tekintetét kereste. * -Jól vagy? Felfogod, amit mondok? * Amennyiben pozitív választ kap tovább beszél.* -Evangeline Elovics vagyok, hoztam egy kis vizet, remélem jót tesz. Nem kellett volna belekötni az óriásba. * Az utolsó mondat amolyan későn érkezett jó tanács, amit akár okoskodásnak is fel lehet fogni.*

*Sophie igencsak meglepődik, amikor Cat ötlete beválik, és a fénycsóva lassacskán eltűnik. Megkönnyebbülten elmosolyodik, de amikor az ordítozó főnök sóbálványként dől el, a szája elé kapja a kezeit hogy elfojtsa a kitörni készülő nevetést. Egyfajta elégedettséget érez, hiszen az az ember ok nélkül kiabált velük, így eszébe sem jut, hogy esetleg segítsen neki. Ahogy Elendil Falassion professzor belép, minden tekintet rá szegeződik, köztük Sophie-é is. Már épp azon gondolkodott hogy rákérdez a dologra, de a professzor rögtön belekezd a magyarázatba. Sophie figyelmesen hallgatja, és mindent az agyába vés, hiszen még sose hallott ilyesmiről. Amikor aztán a tanár úr távozik a pincérlánnyal együtt, a lányok felé fordul.*
- Én azt hiszem, visszamegyek a kúriába. Nektek további jó szórakozást! *elmosolyodik, elköszön tőlük és már útban is van a szobája felé*

*A lány elég sokáig őrjöng a fényesség egyre jobban fokozódik és egy házaspárt is eltalál, akik szintén nagyon meg vannak ijedve. Trixi átka a főnököt találja el, mire a szája elé kapja a kezét. De szerencsére nem lesz gond a lánnyal sem, hiszen Cat egy igen elmés megoldással önti le hideg teával a lányt. A csöpögő hajú pincérnő ijedten pislog, hogy mi is történt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem sikerült neki összeraknia, hogy mi is történt néhány másodperccel ezelőtt és talán nem is emlékszik rá. Ekkor jelenik meg Falassion professzor úr is, aki a diákokhoz szól és magyarázni kezd.*
- Mágiakitörés? *ismétli meg Trixi értetlenül, hiszen a főnök azt mondta, hogy a lánynak nincs varázsereje. Trixi még nem hallott ilyesmiről, hogy valakinél tizenéves korában jöjjön elő a varázsereje. Elég durva szunnyadás lehetett akkor, viszont a kedélyek megnyugodnak hála a tanár úr kellemes nyugodtságának és magyarázatának. A lányon látszik, hogy meg van illetődve, Trixi pedig megjegyzi a lányka arcát, hogy majd később felkeresse és elbeszélgessen vele erről az egészről. Lassan a főnökhöz sétál, majd a pálcáját ismét rászegezi:*
- Finite! *ebben a pillanatban a férfi pislog néhányat, majd kissé dühösen tápászkodik fel.*
- Elnézést, a lányt akartam megfagyasztani, nem Önt. Lehet rendelni? *vigyorodik el Trixi, majd leadva a rendelését pofátlan módon és halál nyugodtan az egyik asztalhoz sétál, hogy leüljön és megigya a jeges teáját.*

*... abban a pillanatban, hogy Isabella leveszi a lábáról a főnököt, megjelenik Elendil Falassion professzur úr is a teremben, de minden bizonnyal eddig is itt volt valahol. Druidaként nagyon jól érzi és érti a mágia természetét és megérezte, hogy itt különös dolog történik. Ahogy megnyugszik a pincér is és mindenki, odalépdel.* Kedves diákjaim! Szemtanúi lehettetek annak a ritka és különös jelenségnek, amikor valakiben a mágia sokáig szunnyad és egy erőteljes érzelmi kitöréssel felszabadul és így mutatkozik meg. Mint azt előzőleg hallottuk, ezt a pincértlányt épp el akarták bocsájtani a munkahelyéről és ez olyan komoly trauma volt, ami előidézte, hogy az eddig szunnyadó varázsereje a felszínre törjön. Mivel felhalmozódott benne az erő, ezért hatványozottan tört ki. Ezért nem haott rá a széllöket sem, ezért sugárzott annyira. A Nezabarban jó helye lesz... *Magyarázza Falassion tanár úr a maga nagyon megnyerű, nyugodt, kellemesen mély hangján. A druidamester valahogy mindig is a nyugalmat és a rendet képviselte és sugározta. Ezt érzik kollégiái is és a diákok is. Odalép a lányhoz, megfogja a vállát és kivezeti a Jelnilliából. Úgy tűnik új diák tűnik majd fel az iskolában...*

*Artemis picit talán következetlenül tűzelfojt, ami be isválna, ha tűzről lenne szó, de azért ezt csak a pincérlány hiszi. Cat bár rohanna, azért olyan gyorsan nem tud, mert fáj a lába a megtaposástól, viszont kétségtelen, hogy kreatív megoldáshoz nyúl. Ahogy a hideg kancsó vizet a lányra önti, az hirtelen megáll és vesz egy nagy levegőt. Amolyan hidegzuhanytként éri a szó szoros és átvitt értelmében is, ugyanis úgy tűnik megnyugszik egy pillanatra. Hirtelen a fényesség is elkezd alábbhagyni és csak pillog körbe, hogy most mi is történt. Azt ő is észreveszi, hogy a "tűz" eloltódott, kezdi sejteni, hogy nem is tűz volt, hanem valami mágia, de sokkal egyszerűbb abba a hitbe ringatnia magát, hogy valóban égett és Cat oltotta el. Azzal, hogy a pincérlányt lenyugtatta magát és kiegyenesedett épp elkerülte Beatrix átkát, amely elsuhan emllette és a főnök urat találja el, aki abban a pillanatban kidől.* Én... én nem is tudom... *Mondja a lány és néz körbe csöpögő hajjal. Kezdenek lenyugodni a kedélyek...*

*A lányok elkezdenek üvöltözni a vezetővel, a vezető is a lányokkal, úgyhogy Trixi nem igazán tud semmit sem tenni. Tanácstalanul ácsorog, nem akar belefolyni egy ilyen nagy veszekedésbe, így inkább megvárja, amíg mindenki csendben marad és csak a lányra figyel, aki úgy tűnik, mintha nem lenne magánál. Persze azért kihallja, hogy az iskolátszifják és valami kegyencekről is hall valamit. Róluk még nem hallott, mióta itt van, úgyhogy magában megjegyzi, hogyha a vezető kicsit nyugodtabb lesz, akkor elbeszélget vele ezekről a híres kegyencekről.*
~Bár ezek után lehet, hogy kitiltja a Nezabarosokat a teaházból. Ami kínos lenne, mert itt van a teleport kapu a suli és Nellond között. ~*gondolkozik Trixi csendesen és a kapu felé néz, majd ismét a lányra. Egy vicces kis mozdulattal le"Nox"ozza a lányt, hiszen elég durván fénylik, lehet, hogy még a végén be is válik, de a lány csak ismét "életre kel" és visítozni kezd, valamint a fény a teste körül egyre nagyobb és nagyobb lesz. De persze nem ez az egyetlen furcsaság, mert a lány azt hiszi, hogy ég, lángol, ami persze nem igaz, de nyilván neki is elég ijesztő lehet ez az egész. Ahogy egyre jobban visítozik és szaladgál, valami kis is csap belőle "megfertőzve" a házaspárt a teaház egyik szegletében. Közben a lány őrjöngeni kezd és mindenki kap tőle valamit, Trixi épp egy pofont, ami nagyot csattanva hagy nyomot a lány arcán.*
- Bakker! Ne már! Pont most fogyott el a púderem! *nyöszörgi fogcsikorgatva a lány és haragosan pislog a pincérnőre.*
- Na jó, nekem ebből elegem van... *morogja és pálcát húz ,miközben Artemis is varázsolni kezd. Trixi nem igazán érti a lányt, hiszen tüzet akar elvonni, de hát nem is ég semmi. Lehet, hogy a pincérlány úgy érzi, hogy lángol a teste, a diákok csak annyit látnak, hogy fénylik, egyértelműen nem tűzről van szó. Minden esetre Trixi a lányra szegezi a pálcáját:*
- Petrificus totalus! *mondja ki a sóbálványátkot a pincérnőre. Hogyha ő nyugton marad, akkor valószínűleg nem fog őrjöngeni és már csak a házaspárral kell foglalkozni. Kérdés, hogy mennyire hagyja ezt a fény. Pálcáját a lány felé böki és várja, hogy szoborrá meredjen, habár a Bűbájtan nem tartozik az erősségei közé, ez egy olyan alap mágia, ami ciki lenne, hogyha nem sikerülne a lánynak.*

//BBT - Sóbálványátok, Másodlagos//

*Sophie lassan megingatja a fejét és körbepillant a teaházban. Valóban óriási a káosz, a döbbenet és az ijedtség. Ha a lány belegondol, ő is ugyanígy meg lenne ijedve bármelyik vendég helyében. Elvégre ők is csak egy békés teázgatásra vagy éppen egy kellemes beszélgetésre vágytak, erre mit kapnak? Egy csapat nezás diákot, egy ordibáló főnököt meg egy kétségbeesett, kapálózó pincérlányt. Szeretne tenni valamit, de nem jut eszébe semmi okos ötlet. Abban a pillanatban a mellette ácsorgó Cat odarohan egyenesen a pulthoz, felkap egy teáskannát és szó szerint a pincérlány nyakába önti. Sophie először nem igazán értette, mi a célja ezzel, de utána elgondolkodik.* ~ Ki tudja, lehet, hogy segíthet. De lehet, hogy a helyzet még rosszabb lesz.... ~ *A szája elé szorítja a kezét és lélegzetvisszafojtva figyel.*