Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*A fiú minden szóra figyel. egyrészt, mert a lány viselkedését akarja megfigyelni, miden mozdulatát, hanglejtését az agyába vésni, másrészt pedig, mert saját életét is szeretné összerakni. Az, hogy a lány szülei nem kedvelik már meg sem lepi. De hogy amiatt, mert auror?* - de nem azt mondtad, hogy a nővéred is auror? Akkor mi bajuk velem?* kérdez rá egyenesen. Nincs most idejük keresztkérdésekre. A lány szavai a családjáról még jobban összezavarják. Akkor őt most már nem csak kihasználni próbálják, hanem becsapni is. Még egy ok, hogy Nellondban maradjon.* -Arra gondoltam, hogy jelentkezek az auror központban. Biztos van valami vizsgájuk, és beérem bármilyen munkával. Amit tanultam, azt nem felejtettem el.* mondja határozottan. Ki is húzza magát, úgy fitogtatja, hogy ő bizony igazi férfi, aki megáll a saját lábán. Kérdéseire a lány elpirul. Nagyon jól áll neki, legalábbis Mikh szerint. Nem érti a kérdést, és a fiú próbál konkrétabban kérdezni.* -Mesél el mindent! merre jártunk? Hol randiztunk? Miről beszélgettünk?* lelkesül bele a kérdezésbe. nem arra kíváncsi elsősorban, hogy lefeküdtek-e. Bár egy csöppet ez is fúrja az oldalát. Ám Ivy nagyon zavarba jön. Odahúzza magához. Nem szép dolog, ilyen nyilvánosan, de a teremben senki nem figyel rájuk. Beleülteti az ölébe és úgy kérdezi.* - Vagy ha nem szeretnéd elmesélni, akkor ismerjük meg egymást megint a hagyományos módon. Meghívhatlak egy italra? * Ugyan amit tesz és amit mond szöges ellentétben állnak egymással, de most nagyon elemében van.*

*Ivy (mert így kell ám írni), elmosolyodik, szeme boldogan csillog, ahogy Mikh fogja a kezét, nem is engedné el soha, olyan jó érzés, hogy tényleg itt van, érzi, hogy itt van mellette, nem csak képzelődik, mint az elmúlt hónapokban, hogyha eszébe jutott a fiú, de beszélni, találkozni nem tudott vele.* - Igen, ő a nővérem, és nem annyira kedvel téged, ahogy anyám sem. Nem volt hivatalos bemutatás, de Pandora valamivel előbb ismert meg, mint én. *Kicsit közelebb hajol és halkabbra fogja a szót.* - Pandora is auror, és már előtte összefutottatok a központban, csak aztán jöttél a Fogadóba, és ismertél meg engem. Anyám... hát... nem volt hivatalos bemutatás, de éppen akkor jött be egyszer, amikor a Fogadóban hátul voltunk, és meglátott minket, mármint nem úgy, csak úgy... csókolózva. És tudta, hogy auror vagy, és nem... Nem nagyon örült nekünk. Inkább annak, amikor eltűntél. *Elhúzza a száját, kicsit nagyon ki van bukva az anyjára, és Pandorára is olyan tekintetben, hogy az anyja pártját fogja, habár csak aggódik érte, és az ő hátterükkel ez érthető is talán egy picit.* - Ne aggódj, nem voltál a házi kedvencük, maximum azt mutattad nekik, de nem voltál te olyan papucs, hogy minden parancsukra ugorjál, maximum most szeretnék, hogy tényleg az legyél, azt hidd hogy valaha olyan voltál. Bár nem ismerem őket... És nagyon jó lenne, hogyha itt kapnál munkát! *Csillan fel a lány szeme, és picit megszorítja ő is a másik kezét, de azért itt nyilvánosan nem vetődik át hogy a nyakába ugorjon, bár kis híja van. A mit csinált kérdésre az amúgy sem sápatag arcára pír ül ki, hiszen természetesen egy ilyen kérdésnél egy szerelmes lány azonnal a szeretkezésre asszociál, de nem feküdtek le, és nem is tudja, hogy a másik mit akar tudni, ezt hogyan bökje ki.* - Hát... pontosan... Mire vagy kíváncsi? *Böki vissza a kérdést, elvörösödött arcocskáját egy pillanatra levéve a másikról, inkább az összekapcsolódó kezekre pillantva.*

*Nagyon el van merülve a gondolataiban, így nem hallja a halk cipőkopogást. Yvy megjelenése felrázza a mély merengésből. Hirtelen minden kétszeresére gyorsul. A szívverése, a szemmozgása. Csak nézi, nézi a lányt. megfogja a kezét és leülteti a vele szemben levő fotelbe. legszívesebben az ölébe húzná, de tulajdonképpen még csak most ismerkednek.* - Pandora. A fogadós.. a nővéred? *döbben rá hirtelen, hogy miért volt annyira ismerős és annyira hasonló. A kérdés azonban szíven üti egy kissé. Leszáll a földre.* - Jelenleg a megtakarított pénzemből élek, és a családom is küld valamennyit. Jó helyzetben vannak és úgy tűnik egyenlőre szívesen adják, bár nehezemre esik elfogadni.* magyarázza a lánynak.* - Állítólag régen mindent úgy csináltam, ahogy nekik tetszett, de az az út már nem tetszik annyira. Munkát kéne találnom. Itt a városban, melletted.* mondja a lánynak és megszorítja a kezét, amit azóta sem engedett el. Csapongva magyaráz, mert mindent el akar mondani. Majd a lányra zúdítja múltkor visszafogott kérdésáradatát.* - Szóval, akkor most kérdezek tovább.* húzza el a száját féloldalasan. Csöppet mesterkélt, ám csibészes mosolya lehengerlő.* - Mit csináltunk? Meddig voltunk együtt? És miért mentem el? *teszi fel az adott pillanatban legfontosabb kérdéseket. Nagyra nyílt kék szemeivel fürkészi a lány arcát és közben boldog, repülni tudna.*

*Sajnos vannak kérdések, amikre még az se tudja a választ, aki emlékszik a múltjára... Egy fekete hajú negyed-tünde leányzó jelenik meg, kék ruhában, vállán a megszokott sárkány tetoválással, már ha lehet megszokottnak mondani, de már egy éve lassan a vállán pihen. Ahogy belép és észrevesz Mikh-et, azonnal felé veszi az irányt, nem szólal meg, csendesen sétál oda, habár a cipője halványan kopog, de hát nem lehet olyan kihalt a hely, biztosan más léptek is hallatszódnak. Odaérve azonnal a vállára teszi a kezét, odahajol az arcához és egy puszit nyom rá.* - Szia. Jobb, hogy itt futunk össze, Pandora még mindig nem ismert fel. Nem is értem, hiszen nem változtál olyan sokat... Vagy csak én látlak pont ugyanolyannak, mint voltál? *Kérdezi elgondolkozva, miközben leül mellé, már ha Mikh éppen ült valamerre, egészen közel húzza a széket. Még csak két napja találtak egymásra, és a férfi kicsit megváltozott, nem nagyon, csak a magabiztosságát és élesebb nyelvét vesztette el talán az emlékek hiányában, és valahogy hiába lett kicsit más, Yvonne szemében semmivel sem kevesebb.* - Jelenleg... miből élsz, Mikh? *Kérdezi, cseppnyi aggodalommal, igazából nem tudja, hogy hogyan kérdezzen rá, milyen állása is van a férfinek, pedig ez fontos, az élet drága itt, és máshol is.*

*A kékhajú lány gyorsan lerázta. ~Valószínűleg nem csak a kinézete őrült.~ jegyzi meg magában, majd visszaül a helyére a kamillateával. Az asztalra tett pénzhez nem nyúl. Egyenlőre nincs szüksége rá, de lassan munka után kell néznie. Vajon milyen munkalehetőségek akadnak a környéken egy amnéziás aurornak? A kényelmes fotelban ücsörög és próbálja összerakni a kirakós darabokat. ~Találkoztunk. Egymásba szerettünk. Ez eddig egyértelmű. De miért mentem el? Hova indultam? Hogy hagyhattam itt szó nélkül?~ utolsó gondolataiban megjelenik az önvád. Nem érti magát, vagyis régi önmagát. Végigsimít fejsérülésén és elmereng. Akárhogyan töri a fejét nem tud rájönni és ez lassan megőrjíti. Találkoznia kell Yvonne-al, csak ő tud segíteni. Vajon mennyi időt töltött itt legutóbb? Sok ismerőse van? Eddig csak kedvese és a kobold kislány ismerte fel.*

*Berker végignézi, ahogy egy kék jelenség besétál az ajtón, majd a pulthoz lép. Kér valami furcsa italt és leül egy Berkerhez viszonylag közeli asztalhoz. Berker nem mutatja ki arckifejezésével, hogy amint belépett az ajtón tudta, hogy ő az aki tegnap ott volt a tó parton. Emlékszik, hogy ő volt az aki leüvöltötte őt, de Berker ennek sem ad túl sok jelentőséget. Nem sokkal később egy srác lép be az ajtón. Végig méri őket, majd oda sétál a lányhoz.* ~Még szerencse, hogy az emberünk nem engem vett célba. Jó lenne most elkerülni a feltűnést. Ha kiderül, hogy miket keresek itt Nellondban annak nem biztos, hogy jó vége lesz.~* A könyvét elteszi, majd feláll az asztaltól, oda lép a pulthoz és fizet. Az ajtón kilépve egy utolsó pillantást vet a lányra, aki láthatóan szemmel tartja Berkert. Berker terve az, hogy elindul a fekete piacra azért amiért jött. Egy újabb könyvért. A lányt azért szemmel tartja, aki vagy itt marad vagy úgy dönt, hogy Berker nyomába ered.*

//Folytatás: Fekete piac//

*Mikh a fellegekben jár. Végre megtalálta Yvy-t. Végre tudja, ki mellett fogja leélni életét. Bár a teljes történetüket még most sem ismeri. Talán, ha legközelebb találkoznak. De vajon mikor lesz az? mindegy, ha nem azonnal, akkor az már fájdalmasan hosszú idő. Ilyen hősszerelmes gondolatokkal a fejében téved be a Jenilia teaházba. Egy nyugtató tea lehet, hogy segít rajta. Bár a szerelemre nincs orvosság. Leül az egyik sarokba a kamillateájával és csak nézelődik a helységben. Ilyenkor nincsenek sokan. Egy szőke fiú és egy nyilvánvalóan kékmániás lány ülnek a terem különböző részeibe, mindketten egyedül. ~Napközben csak a magányos emberek járnak klubokba?~ *teszi fel magának a kérdést, majd rájön, hogy ő nem magányos, hiszen megtalálta a társát. Belekortyol a teájába. Nem sokat ér, de legalább finom. Megszánja a másik kettőt. A fiúnál van könyv, így ő biztos nem unatkozik, ám a lányka csak őket figyeli. Odalép hozzá és megszólítja.* -Ilyen korán iszogatsz? És ráadásul egyedül?* teszi fel a kérdést vigyorogva. Nem akar beleszólni, csak beszélgetést kezdeményezni.* -Amúgy Mikhael vagyok.* mutatkozik be a furcsa lánynak.*

* Ma kivételesen nem a megérzései hozták erre a helyre, hallott egy két dolgot micsoda botrányok történtek itt mostanában. Annak idején neki is volt egy, de arra már ki emlékszik? Természetesen rajta kívül...Lényeg a lényeg, hogy ma valahogy kék mániája lett. A hajában kék csíkok, a szája kék rúzzsal van bekenve, a szemfestéke is kép, és mily meglepő, a ruhája is kék. A cipője szintúgy...Így ballag végig nellond már-már szinte teljesen kietlen utcáin. Nemsokára be s tér a teaház kis ajtaján. Nem volt túlságosan nehéz ide találni, nem kellett átvergődni a tömegen vagy ilyesmi. A pultoshoz megy, és kér valami különleges piát. De hogy miért, azt nem tudja. Sokszor pórul járt már úgy, hogy nem tudta mit rendel, csak úgy találomra kért valami és kész. Pontosan úgy, mint most. Keres egy üres asztalt, hamar talál egyet. Közben végig pillant a jelenlévőkön. Megpillantja azt a fiút, aki tegnap a tóparton volt. De inkább nem megy oda hozzá. Csak leül egy asztalhoz, és csendben figyeli a fiú ténykedéseit. Egy szóval: kémkedik. *

*Berker kedvenc tea háza Nellondban. Általában ha kicsit lehűl az idő, ide szeret kijönni és idejét olvasgatással tengeti. Most is épp egy könyv van a kezében, ami hosszan tárgyalja a holtak feltámasztásának kérdését. Berker ezt a könyvet a fekete piacon vette.* ~Jobb lenne ha nem derülne ki, hogy arra kószáltam.~ *Berker leteszi a könyvet, majd kortyol egyet a forró indiai zöld teájából.* ~Semmi nem történt már az elmúlt pár napban. Nem lenne rossz már valami esemény. Mondjuk tegnap az a hülye Evandrus vagy hogy a fenébe hívják... végre talált valakit akivel érdemes lenne párbajozni.~ * Berker a bal kezét felemeli, miközben jobb kezével a vállát masszírozza. Még mindig érzi a tegnapi vágás nyomát, habár már teljesen begyógyult.*

Vendég

-Hát jó, de akkor menjünk inkább hozzám, jobban szeretek a saját kényelmes ágyamba aludni, meg hát az állatok is hiányolnak! Nekik is hiányzol! *mondja nevetve, majd rendezi a számlát, és elindulnak a bejárat felé karöltve, vállalva a kockázatot, kilépnek a nellondi éjszakába*

*A nellondi ház gondolata tetszik neki.*
-És a bátyád?
*Kérdezi, majd tovább gondolkodik. Az esküvőről kicsit megüti a fülét, hogy mindkettejük utolsója lesz, mert neki igazából ez lesz az első is, de inkább nem firtatja a múltat. *
-Ahogy szeretnéd, én nagyon várom már!
*Mondja, majd felpattan, megfogja szerelme kezét, és magához húzza.*
-Nem aludnál ma nálam, mert akkor reggel összepakolnánk, beszélnénk az igazgatósággal, meg amúgyis szeretek melletted elaludni, és veled ébredni!
*Ajánlja fel a lehetőséget, felhürpinti kóláját.*
-Aludjunk, mert nem foglak sokat hagyni ha már együtt élünk
*Jegyzi meg viccesen, bohókásan, majd várja a választ.*

Vendég

-Arról szó sem lehet4 Azért vagyok én, hogy neked ne kelljen dolgoznod! Esetleg beköltözhetnék a sötét negyedbeli Njord-villába! Jelenleg úgy sem lakja senki! Na mit szólsz hozzá? Csak te meg én egy külön házba, ahol senki sem szól semmiért és azt csinálunk amit csak akarunk! Istenem, milyen jó is lenne! *sóhajt fel, miközben a lány hajával kezd el játszani, közben fejében már a közös jövőt tervezi, mert elképzelni sem tudja a jövőjét Lara nélkül. Viszont, mivel ez a lány első esküvője lesz és jobb esetben az egyetlen is, annak meg kell adni a módját. * -Nagy esküvő lesz! Valahol távol, de hatalmas esküvő lesz, ezt én garantálom! Mindkettőnk utolsó esküvője lesz, hát adjuk meg a módját!

*Lara tökéletesen ismeri az Eddát, hiszen rock zene párti, így elmosolyodik.*
-Engem sem köt semmi .... mit csinéljunk? Költözzünk Nellondbe? Max eljövök valamelyik boltba vagy szórakozóhelyre dolgozni.... Bárhová elmennék veled.
*Vall színt, azzal ragyogó ötlete támad...*
-Szerinted találunk most és itt valakit, aki összad minket?
*A legjobb alkalom elkezdenki a közös életet a most.... *
-Ha nem is megyünk messzire.... akkor sem baj, nagyon szeretlek, nem tudnék már nélküled meglenni, szóval tőlem akár pakolhatunk is.
*Elvetette előbbi kérdését, hiszen valószívűleg Evandrus máshogy képzelte el a házasság dolgot.*

Vendég

-Hát ezt én is mondhattam volna4 Nekem nem kell más, csak téged akarlak! Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak! *idéz egy 80as évekbeli magyar rockbandából, amit talán Lara ismer, talán nem. A lényeg az az, hogy nagyon szereti ezt a lányt, és nem akarja elveszíteni. Egy percet sem akar nélküle tölteni, soha többet* -Menjünk el innen! Örökre! Hagyjuk itt a hétköznapok problémáit, a sulit, mindent4 Engem nem sok minden köt ide! A varázserőnkkel, és az anyagi forrásainkkal csak boldogulunk valahogy! *veti fel a ragyogó ötletét, és várja a választ*

*Ahogy megérkezik az üdítő, belekortyol. *
-Köszönöm!
*Majd a titkokat illatőleg ő teljesen megértő, és bólogat.*
-Miattam nem kell aggódnod, nem fogok zsörtölni, hisztizni, semmi ilyesmit csinélni, hiszen ez a te dolgod, én csak később érkeztem melléd!
*Tudatosítja is a fiúban véleményét.*
-Csak azért mondtam, hogy tudd melletted vagyok, ha szerinted korai, akkor megértem, csak nem akarok egy napot sem elvesztegetni nélküled. Nekem elég az is ha ketten vagyunk, semmi puccparádé nem kell nekem, és mindegy hogy mikor és hol, csak az számít, hogy veled legyek!
*Önti ki szívét ismét, pedig ez nem megszokott tőle.*
-Hú, ez kicsit érzelgős volt?
*Kuncog kicsit, hogy oldja akomoly hangulatot, majd megcsókoljaa fiút.*
-Csak te kellesz nekem, de te nagyon!
*Pillog rá ártatlan szemekkel.*

Vendég

*morcos lesz, amikor a lány átül a szomszéd székbe, majd meglebődik, amikor átnyújtják neki a farkast. Közben megrendeli a kólát* -Köszönöm szépen! Én sajnos nem készültem senkivel, már nem hittem, hogy találkozunk a mai nap folyamán, de ez így jó! Nagyon jó! Igazság szerint azok előtt, akikben megbízok...és akieket szeretek, azok előtt nincsenek titkaim! Csak annyian szúrtak már hátba ebbe a rohadt életbe, hogy nem szivesen adom ki őket! De ezt remélem megérted! *mondja, majd áttér az esküvő témára* -Hát oké! Legyen ahogy szeretnéd! Csak áruld el, hogy hol szeretnéd, és mikor? Sok embert úgy se tudnék meghívni, igen csak maximum 10 fő! *mondja, majd ledöbben a szűkös barátlistáján, de hát ez van! Elhagynak százak, jönnek ezrek!*

*Lara szelíd mosollyal fürkészi Evandrus arcát. Melegséggel töltik el szavai.*
-Én... egyre jobban szeretlek, keljünk egybe.... titokban, minél hamarabb! Mit szólsz?
*Nem akarja nagydobra verni, csak szeretné ha érezni a fiú, hogy jóban-rosszban mellette áll, bármi történjen, nem fogja elhagyni.*
-Egy kólát elfogadok, köszönöm!
*Azzal a mellette lévő székre húzódott, olyan közel helyezkedett szerelméhez, amilyen közel csak tudott, s fejét a vállára hajtotta. Csillogó szemekkel fürkészte reakcióit, azzal ajkába harapott, zsebébe nyúlt, és egy kis fából faragott farkast vett elő, s odanyújtotta.*
-Ezt én készítettem csak neked. Azért farkas, mert te is épp olyan erős vagy, és kicsit magányos. Néha olyan, mintha te akarnád így, hogy megmaradjon pár titkod csak magadnak, de én ezzel együtt fogadlak el, és szeretlek, csak szerettem volna, hogy ezt tudd!
*Mondta teljes őszinteséggel, majd a fiú karját átkarolta, és magához húzta kicsit.*

Vendég

*Bús komor mélázásából egy kellemes meglepetés zökkenti ki, ami majdnem felborítja a székkel. Rég nem látott kedvese vetődik a nyakába, Evandrus legnagyobb örömére. Nem is nagyon tud válaszolni a kérdésekre, és nem is nagyon akar, csak élvezi a pillanatot, ami úgysem tart örökké, elfújja azt a változás szele. Hosszas hallgatás után egy szóval elintézi a válaszadást* -Szeretlek! El sem tudod hinni, hogy mennyire! Rohadtul hiányoztál! Iszol valamit? *kérdi, majd ismét elhallgat. Sosem akar elválni, nem akarja, hogy véget érjen ez a perc, de minden elmúlik egyszer, csak a Novemberi eső marad.*

*Hosszú ideje nem találkozott emberekkel, sem más lényekkel, így végül úgy döntött felkerekedik. Furcsa hiányérzete volt. A szerelme hiányzott neki, de mindennél jobban, így első uta a Holt lelkekbe vezetett, de tekintve, hogy ott senkit sem talált, tovább keresgélt. Világos, szakadt farmer volt rajta, fekete ujjatlannal, s egy tornacipő, ezen pedig egy talár. LAssan megérkezett a Jeniliához. Kisvártatva belépett, s az egyik asztalnál megpillantotta Evandrust. Már az ajtót sem csukta be, magától csapódott, ahogy rohanni kezdett, mintha attól félne, csak álmodik, és mire odasétál, szertefoszlik a kép. Így nagy slunggal érkezett meg, és a nyakába vetődött. Félő volt, hogy a fiú felborul a székkel, de végül ez nem következett be. Szó nélkül hosszas, szenvedélyes csókot adott vőlegényének, és nem engedte el.*
-Annyira de nagyon hiányoztál...
*Azzal kicsit arrébb húzta a fiú székét, és az ölébe pofátlankodott, tovább ölelte.*
-Remélem nem haragszol! Mi történt veled? Hogy vagy??
*Hadarta a kérdéseket, közben tenyerét szerelme arcán tartotta, nagyujjával finoman, szelíden cirógatta.*

Vendég

*A múltkori balhé után megvárta amíg leülnek a kedélyek, és csak ma este tér vissza a Jeliniába. Egy fekete farmer van rajta egy meggy bordó inggel és egy fekete csizmával, vállán a szokásos bőrtalár. A pulthoz lép, majd int a pincérnek, majd ha az odamegy hozzá, kér egy whiskyt.* -Szia4 csak érdeklődnék, hogy a múltkori balhé után volt még valami, vagy elhúzták a síkot? engem még senki sem keresett az átok miatt, de várom őket, és egyúttal a kárt is szeretném megfizetni, pontosabban csak egy bizonyos részét, mivel nem csak egyedül okoztam! *mondja, majd a pincér válaszától függően fizet, majd leül az egyik üres asztalhoz, rágyújt egy cigire, és a csend adta kellemes magányban iszogat*

* Eva inkább a hátérből figyeli a dolgokat, ami azt illeti megvárja míg újra leülnek a dolgok és a zöld fény keltette pánik elül. Nem igazán értette miért is fordult ennyire fejre ez az egész mai este, de jobban örült volna neki ha meg se történt volna. A ruháját sajnálta a legjobban, vagyis csak Exan után. Nem sokat gondolkodik azon mi is lenne a jó, amíg a fiúk kakaskodnak, ő átsomfordál a másik oldalra és amint van lehetősége int a srácoknak hogy kövessék. Reményei szerin követni fogják a srácok és ki tudnak surranni a tükrön keresztül. *

Vendég

* A megcsonkított kezű óriás a földön csúszva tűnik el a fiú szemei elől. Eva közben szerzett magának egy köpenyt , úgyhogy eggyel kevesebb gond. Szám szerint 39. A legokosabb dolog az lenne, ha távoznának a tükrön keresztül és itt hagyni a helyiséget óriásostúl mindenestül, már így is elég nagy a felfordulás, ne rontsák még tovább a helyzetet. Letörölte a kardjáról a vért, de nem tette el, nem tudta mi következik még. A falhoz támaszkodott, hogy hátulról legalább ne tudjanak közelíteni felé. Zöld villanás és fénycsóva világította be a termet és elhangzott az átok. Exan és az óriások is odafordultak. A holt test a földön terül el. Ismerős érzése támadt, ő is kapott már a mellkasába avada kedavrat. Mindenre számított, de arra a legkevésbé, hogy a mai nap folyamán ez elhangzik. Leginkább azt hitte, hogy az estvégére Evandrussal karöltve a gyengélkedőben kötnek ki. A pultos fél feje látszódott a pult mögül ahogy leskelődött. Ez minden bizonnyal elvette az összes többi kedvét is, úgyhogy a Jenilia ismét kiürült. Az ezután okozott károkat már nem tudja megsaccolni és annyi pénz nincs is most a zsebében, a legjobb lenne gyorsan távozni, de nem az ajtón keresztül, ki tudja hányan állnak a bejárat előtt és várják őket. Soha nem hitte volna, hogy kényszerből fogja használni a portált, ez az idő is elérkezett.*

Vendég

*Nem szól egy szót sem, amikor Eva leveszi róla a köpenyt. Szoborként áll a lány elé erőleszegezett pálcával, és gondolkodik a megfelelő átkon, ami elintézhetne ennyi óriást. Egy gondolat suhan át a fején. Mindig is szerette volna tudni milyen érzés embert ölni, csak eddig nem merte használni az átkot. Elviekben sikerülhet neki, és ez ragyogó alkalom. rövid töprengés után az óriásra szegezi a pálcáját, és teli torokból mondja ki a halált jelentő két szót, ami furcsa mód nem jelent gondot, rögtön a nyelvére fekszik* -Avada Kedavra! *Az átok a mellkasán találja el az óriást, mire az a falnak csapódik, és holtan esik össze. ~Ez nem is volt annyira vészes!~ Gondolja, majd elégedetten nyugtázza a sikerét, ám 40x egymás után durva kimondani, és ő sem tömeggyilkos, úgyhogy várja a többiek reakcióját*

*A varázslat siker édes mámora nem tart sokáig, mert a nagyfiúk nem úgy gondolkodnak ahogyan azt a vélakisasszony várta. Sőt. Ahelyett, hogy hallgattak volna a szép szóra, csapatustól indultak neki a fiataloknak. Eva szemei tágra nyíltak az erősítés láttán, ez koránt sem várt fejleménynek számított. Kivételesen engedelmesen hallgat a tünde szavaira, de egy óriás a közelébe férkőzik és szó szerint kivetkőzteti a lányt önmagából. Eva halkan felsikkant, szemérmes énje előtör belőle és morcosan néz Evandrusra aki cigarettával a kezében álldogál. ~Hogy az a…~ Morogja, kezével testét takargatva, anélkül hogy bármit is mondana az Aurorfiúnak leveszi róla a köpenyt és kisajátítja. Ha tetszik a fiúnak, ha nem. Mindössze azért nem Exant szabadított meg az egyik ruhadarabjától mert a tünde nagyobb harcban van jelen pillanatban. Meglepte a leányzót hogy érte ilyen fokú agresszióra képes, beszélgetésük elején közönyösebbnek mutatkozott. Ezek után még hátrébb húzódik és ha bármiféle torzszülött megpróbál hozzá érni újabb robbanó koponyát küld felé, amit biztos nem köszön meg. *

Vendég

* Még nem olyan komoly a buli, sőt Exan nem is akarja felbőszíteni az óriásokat, elvégre is félig valami tündeféleség, tehát higgadtan méri fel a károkat, és ahhoz mérten fizet a pultosnak. Evangelinet egy percig sem kell félni, szépen elintézi az óriásokat, egészen elegánsan, úgyhogy Ex inkább csak hátradől a pultra támaszkodva figyeli a műsort, reméli nem kell közbeavatkoznia. Az öt jóembert könnyedén elintézték, az egyik a földön összerogyva, a másik a falhoz dőlve szenved. Exan elégedetten bólogat.Pár percig mintha csillapodtak volna a kedélyek, de Eva kérésére aztán az inkább idegesebbek lesznek. Semmi probléma öt monstrummal elbánnak, csak, hogy jött erősítés. 40 óriás személyében. Exan kiköpte az üdítőt amikor meglátta az érkezőket. Így már kicsit bonyolultabb a helyzet. Természetesen kardot ránt, de ő sem bolond, hogy 40 óriást elintézzen, tud ésszerű keretek között gondolkozni.* - Evangeline, menj hátra. * Mondja neki halkan. Biztosan hallja, ugyanis a szórakozóhelyre hirtelen hatalmas csend borult. A vendégek hirtelen eltűntek és beözönlöttek az óriások. Exan elcsodálkozott, hogy ennyien beférnek a helyiségbe. Suhintott egyet kettőt a kardjával a levegőben, és várta a folytatást. Az egyik óriásnak valahogy sikerült Eva közelébe osonnia, nagyon tehetséges, mert Exan pont arra koncentrált, hogy egyik se tudja megközelíteni, le is tépi róla a ruhát. Evandrus rágyújt egy cigire közben és int, hogy most egy kis szünet. Exannak viszont ez túl sok volt, néma csend és villan a penge. Az óriás keze gurul a padlón, vérmocsokkal festi meg a Jenilia parkettáját.* - Hozzáértél.. * Mondja szűkszavúan. Hogy ezután mi következik, azt nem is szeretné tudni.*