Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Finoman elmosolyodik, és bólintva ül le.* Igazán köszönöm, megtisztelsz, nagyon ritka manapság errefelé az ilyen barátságos fogadtatás. *Aztán nevetésbe megy át a mosoly* No nem mintha túl régóta lennék itt. Nem gond, ha átváltok az itteni nyelvre? Kár lenne, ha szemet szúrnánk. *Ha pár szó után a fehér hajú lány tiltakozna, visszavált fosszára.* Nem hát, de itt is azt csinálom, amit otthon, lenyügözök mindenkit, most éppen ilyen eszközeim vanna, remélem téged sikerült. *Miután a leányzó nem ellenkezett, két teát kér, és kiokítja a manót, hogy némi szamócapálinkát is csepegtessen bele az íz kedvéért.* Egyátalán nem vagy egyedül. Nem tudom, hogy mit történt, talán szakadás a két világ között, mert nap mint nap hallok társainkról, az iskolában azonban csak maroknyian vagyunk, mások elvándoroltak messze földre. Te is utazó vagy? *Kérdezi kellemes meglepetéssel* A csinos pofidból én csábító őst gondoltam volna, de úgy látszik, ez a saját adottságod. Én magam sem csábító, sem utazó nem vagyok, csak egy egyszerű bűvész. Mesélj hát magadról, mi történt veled, mióta megérkeztél? *Kérdezi érdeklődve, határozottan szimpatikus neki a hölgy, pedig saját szakját igen sötétnek látja.* Én nem sokat tapasztaltam még a környékről, a faluban töltöm a legtöbb időmet, a fellépések a mindenem, és úgy tűnik, sikerem is van.

*Automatikusan felfigyel fajtársa érkezésére, és az érzés irányába pillog. Egy fiút vesz észre, aki egy virágcsokorral közeledik, amit le is tesz elé, mire ő felkapja, beleszagol, és értetlenül, kicsit csalódottan nézi ahogy a fiú továbbsétál. Mosoly terül el az arcán, mikor az mégis visszafordul, és integet.* - Heló! Igen, én is. Már ha arra gondolsz, amire gondolom hogy gondolsz. Úgy értem, te is messziről jöttél, ugye? Köszönöm szépen a virágokat. Érdekesek... otthon nem nagyon látni ilyeneket... *Egyenként megnézegeti a növényeket, persze végig az anyanyelvén csacsogva, hiszen Elidor is úgy szólt hozzá.* - Örülök, hogy végre találtam valakit, éreztem már korábban is, hogy nem vagyok egyedül, de nem futottam bele senkibe. Nayeli vagyok, Temstor utóda, bár gondolom ez egyértelmű. *Kicsit végigsimít a haján, jelezve, hogy miért is gondolja.* - Te mikor kerültél ide? *Csak ezután kap észbe, hogy a fiú megkérdezte, leülhet-e, de még mindig nem válaszolt rá, így kicsit elpirul.* - Persze, nyugodtan ülj le. Felfedezted már a környéket? Van itt valami érdekes? Tudsz az iskoláról a közelben?

*A lány a kapcsolva hagyott francoskavészjelző miatt bizonyosan érzi őt, Elidor egyébként pedig nem nem fedi el azt, ahogyan érkezik, pont hogy igen hivalkodó. A jenilia egyik különterméből hátrál ki, bent nagy tömeg, valami születésnapi zsúr lehet. A fossza még színpadiasan meghajol, maga elé teszi a kezét, ahogyan csókot dobál.* Öröm volt Önöknél fellépni drága hölgyeim, hívjanak csak bármikor. Ajánlom magamat. *Int még búcsút, az összecsukható kártyapaklit elsüllyeszti a zsebébe, a köpenyből elővarázsolt virágcsokrot pedig vállat vonva Nayeli elé teszi le, amilyan minden mindegy alapon. Aztán már menne is tovább, megmerevedik, és hökkenten pillant vissza a válla felett.* Csak nem...? Hát ön is? *Kérdezi továbbra is abban az arisztokratikus stílusban, amiben az elmúlt órákat töltötte. Ráadásul a másik fossza még iskola, és szaktárs is? Bizsereg a tenyere, hogy lenyügözze őt valami bűvésztrükkel, de ha a lány boszorkány, átlátna az ócska misztérimokon.* Elidor Calvanion, és ha nem zavarom, Ön határozottan kirí ebből a népségből. Megtisztel, ha elfogad tőlem egy pohárka... bármit amit gondol. *Már int is a manók egyikének, itt a tea a divat, bár ő valami alkoholosra gondolna, mondjuk Brandyre, de előbb persze a hölgy.* Szabad? *Mutat az egyik közeli székre.*

*Csendesen félrehúzódott a Jeniliában, néhány tankönyvvel, papírral... jó, a "néhány" valójában annyi, hogy egy egész asztalt elfoglal, kiterítve a rengeteg dolog, alig helyet hagyva a teásbögrének. Mozgalmas napjai vannak, mióta átkerült ide, hiszen akárhogyis... teljesen a saját lábán kell megállnia, majdhogynem egyedül boldogulnia. Nem ismeri az itteni embereket, és bár érezte már, hogy vannak hozzá hasonlóak, abba az iskolába nem sikerült bejutnia, hogy megkeresse őket... Ráadásul a nyelvvel írásban még mindig szenved, és bár mágikus képességei vannak, az ő világukban teljesen más a mágia, a varázslatok, így jóformán semmit nem tud, amivel felvennék. Vagy vajon elég hozzá a tehetsége, és az, hogy igenis van érzéke a mágiához? Felsóhajt, és tovább lapozgatja a könyveket, hunyorog, hiszen tulajdonképpen olvasni tanul... ami el fog tartani elég sokáig még neki is, de mégis rövidebb ideig mint egy embernek. Teljesen belemerül a munkába, és talán észre sem veszi, ha valaki megközelíti... kivéve persze, ha a francoska-jelző érzékei bekapcsolnak.*

*Mila elhívja táncolni Tessát, Deyan pedig jön azzal, hogy nem is spangli volt nála... Na persze.* -Tudod mit? Nem érdekel. Mi most megyünk táncolni, te meg azt csinálsz, amit akarsz. Tőlem szétfüvezheted az agyadat vagy bármit csinálhatsz. Értesíteni fogom Bellát, ebben biztos lehetsz, hogy mit műveltél. *Mondja félvállról, és bemennek a másik terembe Tessával, hogy végre jól érezzék magukat, amiért eredetileg is jött Mila. Hajnalig táncolnak odabent, majd a Társalgóba vezető tükrön át visszamennek az iskolába és átadják magukat a holnapnak.*

[Mila, Tessa]

*A vándorok sosem lehetnek túl karótnyelt emberek. Nyilván igen nagy fegyelem kell éles helyzetben, amikor egy démán támad, vagy éppen egy hatalmas sárkány állja el az utunkat, de mégsem a nagyon bigott, nagyon rendszeretés kasztja a vándor. A vándoroknak az élet a minden és azt maximálisan szeretnék kihasználni. Képesek többtucat kilómétert megtenni, csak, hogy panorámában lássák a felkelő nap fényét. Deyan is TALÁN lehetne ilyen vándor. Persze sokféle sorstársa van. Vannak akik nem annyira könnyedek, hanem semilyenek, de hát ilyen az élet, nem lehet tudni kinek milyen kártyalapot osztanak le. Deyan fegyelmezetten tanul, sokat foglalkozik azzal, hogy képezze magát, így gondolta belefér ma egy görbe este a Jenilliában. Jókedve azonban eltűnni látszik, mikor a szépséges Mila ráripakodik egy semmiségen. Hogy épp az igazgatóval dobálózzon?! Az azért bátor dolog. Egyrészt Mila is vámpír és egy ilyen létállapot jóval túlmutat azon, hogy valaki be van-e tépve vagy nincs, mitöbb, egy kis marihuána a lehető legkisebb körömpiszokhoz hasonlítható egy olyan nagykaliberű mágus, mint Kaen el Jericho értérendjében. A dolgon márcsak azért is megütközik Deyan, mert ő semmiféle marihuánával nem talákozott a ma este folyamán.* Te miről beszélsz? Marihuána? Te tényleg azt hitted, hogy ez gyep? *Mondja kissé felemelt hangon Milának. Úgy tűnik indulatai most legyőzik a véla-vámpír erős vonzalmas kisugárzását. Lehetséges, hogy a srácok az imént be voltak tépve, sőt, az is lehetséges hogy volt náluk tényleg marihuána, de egyetlen füves kispajtás sem fog ingyen csak úgy adni egy idegennek egy ilyen drága anyagot. Deyan jól tudta, hogy nem fog kapni és csak sima dohányfű lesz abban a spangliban és mivel balhét nem akart, nem akadékoskodott, hogy "csak" sima cigit kap.* Nem is tudom hova tetted a szemed Mila... tényleg azt feltételezted rólam, hogy csak úgy beszívok itt?! *Mondja a lánynak igen csalódott hangon, majd lesüti tekintetét. Ekkor jöhetnek a véres gondolatai a vámpírlánynak, majd távozóra fogja, ahogy Tessa is. Nyílván a naxeldires lánynak is elborult valami és helyt adott Mila szavainak, bedőlve az egész színjátéknak. Ahogy Mila elmegy, úgy tisztulnak ki Deyan érzékei, amit a vélaságvámpírság eddig elnyomott. Selsejlik benne Isabella képe.* ~Ne aggódj kedvesem! Nem csináltam őrültséget...~ *Gondolja magában, majd egy másik árny is beúszik a képbe, mégpedig Pabloé és elképzeli hirtelen, hogy a fiú karjaiban van Isabella. Erre hirtelen elkomorul az arca és elhessegeti a képet fejéből.* ~... jaj de mit fog tőlem kapni egyszer az a ficsúr...~ *Dohog magában, de ekkor már megy a teleporthoz és ilyen vegyes érzelmek közepette röppen vissza a Nezabarba. Ott azért még kimegy az udvarra, vagy erkélyre, vagy ahol kényelmesebb és csakazért is elszívja azt a nyomorult, megtekert, sima cigarettát, majd végül nyugovóra tér.*

[ Deyan, Mila ]
* Tekintetével végig figyeli a fiút, amint lazán átsétál a teaházon és a kissé szórakozottan megáll a pultnál. Ahogyan elindul visszafele a hosszú hajú lánynak szinte azonnal feltűnik a kezében tartott két hatalmas kancsó sör. Kissé oldalra billentett fejjel elmosolyodik, de csak olyan haloványan, hogy valószínűleg szinte senkinek sem tűnik fel. De természetesen ezt egyáltalán nem bánja, mivel pontosan ez volt a célja.* ~ Megint sör. Hihetetlen, hogy a többiek egyáltalán nem a levegőbe beszéltek. Elsajátítani a kocsmázás művészetét tényleg létfontosságú, na meg persze a biliárd is.~* Amikor a Belsirionos fiú félszegen odalép ahhoz a furcsa társasághoz, Tessa kissé összeráncolja a szemöldökét, mivel azt érzi, hogy ezt talán azért mégse kéne. Amint visszasétál az asztalhoz és leül, szinte azonnal a korsóért nyúl és belekortyol. De csak egy kicsit és elég óvatosan, hiszen azért ez az alkohol a továbbiakban sem tartozik az igazán lányos italok közé. Amint Mila az asztalhoz lép az ezüstös hajú lány azonnal ráemeli a tekintetét. Majd pedig a javaslatára - elég gyorsan és határozottan felpattan - majd a félig vámpír félig véla lány után ered. Mindeközben pedig leveszi magáról a bolerót és a rátűzött törékeny virágot inkább a kibontott hajába tűzi. Szélesen elmosolyodik majd egy szökkenéssel beéri az előtte haladó és vele együtt belép a másik terembe.*

[Ilya]

*Még mindig csak pislog, mikor áramrázott bárányokról beszél a fiú, nem nagyon érzi a hasonlatot mondhatni. Viszont az biztos, hogy egyre kíváncsibbá válik ahogy követi a másikat. Hallgatja Ilya szavait, és kuncog Ilya fiújának hírére.* - Sejtem is, hogy annyira vonzó, meg meggyőző, meg okos. Nem gondolod, hogy mindenkinek a saját párja az a leginkább? *Csóválja a fejét hitetlenül.* - Azért örülök, hogy örülsz nekem, bár még jobban örülnék, ha ez nem csak a származásom miatt lenne, de azt majd később. És igazán köszönöm, ha nem kérsz semmit, de azért mégis... ha segíthetnék valamiben... restellem magam, hogy a karpereces ügyben nem fog menni. *Elhúzza a száját, de ez eléggé a hatalma felett áll. Hallgatja az iskoláról szóló szavakat, mohón, érdeklődve.* - És mégis mi kell ahhoz, hogy én ott diák legyek? Mit tanítanak egyáltalán abban az iskolában? *Aztán kuncog, és bólint.* - Mondtam, hogy ősfrancoska. Nothar, aki nekünk egy távoli, elérhetetlen, mítikus alak... neki tulajdonképpen egy régi gyerekkori barát, akivel kicsit megkoptak a kötelékek az utóbbi néhány évszázadban. *Megáll egy pillanatra, majd helyesbít.* - Ezredben. *A sütire lelkesen veti rá magát, láthatóan erősen édesszájú, a lehető legcukormázasabbakat válogatja ki magának és csaklizza el gyorsan.* - Ezek szerint a fiúd és szakács? Vagy esetleg patkány? Fleur... virág... milyen nyelven van ez, mondd? Azt hiszem, értem, de nem tudom a nyelv nevét. Fleur... *Ízlelgeti a szót, érdekes neki.* - Ki az a Hannah Montana? És felőlem hívhatsz úgy, ha gondolod. De miért hívod az unokanővéredet szerdának? *Tanul a gyerek, automatikusan fordítja az angol kifejezést bolgárra, és nem igazán érti a dolgot.*

//fagy//

Vendég

[Nayeli]

*Azért kénytelen mégis csak megereszteni egy féloldalas ajakgörbülést arra a lelkes felkiáltásra. Ha finom, hát finom, ez ellen tényleg nincs mit tegyen. Legalább Nayeli örül neki. A motyogást nem hallja, talán még szerencse is, de ha már nem kell, elpakolja vissza a zsebébe. Sokkal égetőbb és érdekesebb kérdéssé válik nagyon hamar Nayeli felpúpozódó arcbőre. A dermatográfiára először hülyén pislog, de aztán megvilágosodik és persze megtárgyalják Temstor kérdéskörét is és Beyzane esetleges rokonságára szintén helyesel.* -Rengeteg ember és mind ott rázza magát, mint az áramrázott bárányok a karámban. Majd meglátod. *Elvégre este tíz után az alsó rész szórakozásra lett kialakítva, ha emlékei (és ismereteink) nem csalnak túl nagyot, s a felső rész a konkrét teázós hely. Itt ülnek le, miután valahogy túlélte a bejövetelt. Nayeli első kézből láthatta, mi a helyzet a karpereccel és az átkával.* -És kértem én, hogy adj valamit is vissza? A párom most akar megtanítani az együttérzésre, empátiára vagy mi a fenére és mondta, hogy gyakoroljak. Na most, a fiúm felettébb meggyőző, vonzó és okos. Ha ő mondja, rossz dolog nem lehet belőle. Ja és mellesleg bírlak és örülök, hogy összefutottam veled. Azóta, hogy visszajöttem, talán nem örültem ennyire senkinek a páromat leszámítva, mert hát abból a világból vagy, ahol ezt a bigyuszt és az ajándékát összeszedtem. Khm, meg helyes vagy, tényleg. Szóvalőőő... Ne foglalkozz túl sokat vele. *Majd foglalkozik ő. Ezen a ponton tökmindegy, fizeti-e vagy sem a költségeket. Ha hazamegy majd szünetre, megint be kell álljon dolgozni, másként felkopik az álla a szűkös büdzséből. És amúgy is belenyúlt már a jövő havi kiszámoltjába. Ismételten: ezen a ponton már édesmindegy. Úgysem vár vissza semmit cserébe, az se biztos, látják-e még egymást.* -Az iskola neve Nezabar. Azt nem tudom, vannak-e hozzád hasonlók ott, mert nem érzékelem a különbséget, de... ha diák lennél, simán beléphetnél. *Nem, azért nem fog olyasmit mondani, hogy becsempészi Nayelit. Azt nem tudja, jók-e vagy rosszak a szándékai. Csak annyi biztos, hogy eddig aranyos, kedvesnek tűnik és nem próbálta lekaszabolni. Pár hét a Nezabarban és máris éberebb.* -Húha. Apukád nagyágyú a javából. *Motyogja halkan, közben meg kihozzák a forrócsokikat és a sütis tálat. Ő mindjárt elmar egy lekvárral töltött apróságot és benyomja az első korty csoki előtt.* -Szinte mindenkit nevezek. A fiúmat először Lecsónak hívtam részegen, mert van egy olyan mesefilm, amiben egy patkány szakácsot játszik és Lecsó a neve. Akkor a lányt, aki bekísért első éjjel, mikor megjöttem és utána lecsókolt, Fleurnek, azaz virágnak neveztem el. Aztááán... a lányt, aki kibérelte a szemeimet, simán a második nevén szólítom, mert tetszik, de Hannah Montana-gyanús az is. Az unokanővéremnek pedig Wednesday a beceneve nálam, de ezt neki nem kell tudnia. És neked Hófehérke a hajad után. Nekem tetszik. *Szabatos és teljesen gyermeteg válasz, amihez aranyos mosoly társul az öt éves fajtából.*

[Tessa, Deyan]
*Csatlakozik a társasághoz, Tessa pedig meghívja inni. Közben látja, ahogy Deyan szerez egy füves cigit egy kétes kinézetű bandától... A szaglása van olyan jó, hogy kiszúrja, hogy mi is ez, de ha nem lenne vámpír adottsága, akkor se kellene neki kétszer mondani, könnyen ki lehet találni. Ráadásul rá is nyomul...* -Deyan... igen, beugrottam. És ne haragudj, de nagyon bunkó vagy. És egyébként is... Ugye tudod, hogy a marihuána illegális? Mit szólnál hozzá, ha jelenteném az esetet az igazgatónak? *Mondja, majd visszatolja a sört Deyan elé.* -Nem kell a söröd. *Mondja sötét szemmel. Ráadásul érzi Deyanban a lüktető eret... Csak egy harapás a nyakán... Kicsit közelebb húzódik hozzá, hogy végre ember vért igyon...* ~Állítsd le magad! Tudom, hogy megérdemelné, de ne csinálj őrültséget!~ *Figyelmezteti gondolatban Miroslav, és Tessához lép.* -Gyere, menjünk táncolni. Odabent biztosan nagyban megy a buli... Ne is foglalkozz vele. Hülye szegény. *Mondja egy utolsó mérges tekintettel Deyannak, majd egy lépést tesz a buliszoba felé, remélve, hogy Tessa vele fog tartani.*

[Tessa, Mila]

*Deyan érdeklődve figyeli Tessát és mikor az kinyílvánítja, hogy inna vele valamit, akkor széles vigyorra húzza a száját. Fel is pattan, de nem megy el rögtön a pulthoz, hanem megvárja, míg Tessa elmond magáról némi infót.* Én Deyan Serenity vagyok, belsirionos. Tudtam én, hogy iskolatárs vagy és láttalak is már futólag. Ezért gondoltam, hogy csatlakozom. *Mondja Deyan, majd biccent Tessának és már megy is a pulthoz. Rövid időn belül két korsó sörrel tér vissza. Elég nagy gyerekek már ahhoz, hogy igyanak egy kis sört és ilyenkor nyilván nem teázni jött ide Tessa sem. Mielőtt Mila megérkezne hozzájuk, Deyannak feltűnik a szomszéd asztalnál néhány bandázó fiatal, akik igencsak bódultan mulatoznak, azonban ami különös, hogy nincs előttük semmiféle alkoholos ital, mégis, láthatóan nincsenek teljesen tudatuknál. Egy laikus ember azt mondaná, hogy szimplán beittak valahol máshol és úgy jöttek be, de egy olyan vájt szemű, sokatlátott fiú, mint Deyan ennél furfangosabb, illetve remek a szimata. Hogy is ne lenne az, ha egyszer vándor és rengeteg növényt ismer, sőt felismer. Egyébiránt azért sem olyan nehéz rájönni, hogy mi a helyzet, mert a tasak kikandikál a társaság fiú tagjának belső zsebéből. Mikor összeilleszti a kirakós darabkáit a belsirionos fiú, akkor felcsillannak Deyan szemei. A kezében tartott két sört leteszi Tessa elé, majd odasompolyog a srácokhoz, akik érthetetlenül vihognak a semmin.* Hello srácok! Látom jó a buli... *Mondja nekik és szívélyesen fogadják Deyant mind a hárman (két hölgy és egy fiú).* Nem akarok holni jött-ment kéregetőnek tűnni, de megoldható, hogy kapok abból egy sodorásnyit? *Szegezi a kérdést a srácnak, aki önkívületi állapotában, háromszorosra tágult pupullákkal, bárgyún vigyorogva mered Deyanra, majd se szó se beszéd, előkapja a tasakot, majd papírt és egy igen rövid (de annál hatásosabb) cigarettát sodor a fiúnak, majd a kezébe nyomja.* Hálás köszönetem! *Mondja Deyan a fiúnak, majd összecsukja ujjait, amiben az értékes kis spanglit rejtette el és úgy megy vissza az asztalukhoz, majd leül Tessa mellé.* No, nekünk is fel kéne dobnunk az estét kicsit. *Mondja Deyan, majd rákacsint Tessára és kicsit kivillantja a spanglit ujjai között, az asztal alatt a lánynank. Közben a három fiatal röhögve kitámolyognak a Jenilliából és elnyeli őket az éjszaka. No, ekkor érkezik meg Mila. Akármennyire is szerelmes Isabellával, érzi Deyan, hogy hirtelen megcsapja egy kellemes érzés, valamiféle különleges vonzalom. Kétség sem fér hozzá, hogy Milára figyel fel ennyire, ugyanis a lány amellett, hogy vámpír (amiről persze Deyannak nincs tudomása), véla származású is, így nem csoda, ha az eramiros lány könnyedén csábít el bárkit. Mila közelében Isabella egy elmósódott kép. Ott van a lelkében, de perpillanat nem igen tud és nem is akar párjára gondolni, ha egyszer egy ilyen csodaszép lány itt van mellette. Félreértés ne essék, Tessa is nagyon szemrevaló, de neki nincs olyan istenadta mágikus kisugárzása, mint Milának.* Ááá... szia Mila! *Köszönti kedélyesen a lányt, Tessát kicsit arrébblöki a fenekével, hogy Milának helyet csináljon.* Hát te is beugrottál?! *Tesz fel neki egy költői kérdést. Ezután megfogja az egyik korsó sört és odatolja mila elé.* Én neked adom az enyémet, meg azt hiszem majd ihatok Tessáéból, ugye? *Kérdi a lánytól. Hát jó, érdekes helyzet. Bunkó, de érdekes helyzet.*

* Olyan mélyen merül a gondolataiba, hogy fel sem tűnik neki, ahogyan egy srác odalép mellé. Csupán a hangjára riad fel és kissé rémülten, de azért határozottan rántja fel a fejét, majd enyhén szórakozottan végigméri és a tekintetét a Belsirionos szemébe mélyeszti. Kissé elmosolyodik és oldalra dönti a fejét, miközben megpróbálja kitalálni, hogy vajon ki is lehet a vele szemben álló. Idővel azonban kénytelen rájönni, hogy hiába látta már a fiút, csupán messziről ismerős neki és igazából még csak a nevét se tudná megmondani. A bókra nem szól semmit, inkább csak egy újabb mosollyal nyugtázza és az eddig kezében szorongatott virágot óvatosan feltűzi a kardigánjára, vigyázva rá, hogy nehogy megsérüljön.* - De szívesen iszok valamit veled. Egyébként a nevem Tessa. Tessa Leone. És naxeldires vagyok, bár erre gondolom már rájöhettél a kitűzőmről. Tudom, hogy nem szeretnéd, ha bármit is kérdeznék, de azért a nevedet megmondod?-* Újra oldalra dönti a fejét, majd feszült figyelemmel kíséri, ahogy egy újabb lány csatlakozik a kissé szokatlan társaságukhoz. Láthatóan egy újabb diáktárs, azonban őt még csak látásból sem ismeri fel az ezüst hajú lány. Vesz egy mély levegőt, majd a lány barátságos kérdésre, összeszedve minden bátorságát válaszol.* - Szia. A nevem Tessa. Ugyan még nem tudom, hogy mit, de azért iszol velünk valamit?-

[Ilya]

- Finom! *Vágja rá vidáman a kérdésre, a keserű sóhajt mintha észre sem venné. Majd aztán a karkötőre fordul a figyelme, hiszen ez már komoly probléma. Mikor meglátja, önkéntlenül is felszisszen. Eszében sincs hozzányúlni, hiszen rá is ugyanúgy hatna, egyedül Nothar leszármazottjai menekülnek meg ettől.* - Ez bizony komoly gond... *Motyogja félhangosan. Nem akarja közölni a fiúval, hogy tulajdonképpen halálra van ítélve. Nem tud arról, hogy mivel a saját világában kapta meg, itt gyengébbnek számít, mint eredetileg, így meg van róla győződve, hogy elég a fém egy halálos balesethez. Aztán Ilya megint az arcáról kérdezi, mire csak szórakozottan legyint.* - Dermatográfia. Érzékeny a bőröm, a legkisebb nyomásra, karcolásra felpúpózódik, amikor épp rossz kedvében van. A hideg enyhíti, a melegtől rosszabb, a nyugalom szintén enyhíti, izgalom és stressz újra kihozza, pedig már el volt tűnve. *Halványan elmosolyodik, mikor Ilya kijelenti, hogy kedveli az apját.* - Én is. Szóval azt mondod... Beyzane? Ő volt akivel összekevertél, ugye? Könnyen lehet, hogy szintén Temstor vére. Karám állatokkal? *Ráncolja a szemöldökét, nem nagyon érti a hasonlatot. Miközben haladnak az utcán, a hidegtől valóban jóval gyorsabban simul ki a bőre. Követi a fiút, és aggódva néz mikor az orrba lesz verve, aztán letelepszik oda, ahova Ilya.* - Igazán kedves vagy, de nem kellene... úgy értem, nem tudok visszaadni semmit. *Rázza a fejét. Valóban, a rajta lévő ruháján kívül nem sok mindene van. Csak az, amivel idekerült... bőven meg kell majd dolgoznia a pénzéért.* - Úgy éreztem, hogy a közelben... vannak még néhányan a fajtánkból. Arra jutottam, hogy abban a kúriában... valamiféle iskola, azt mondják? De fogalmam sincs, hogy lehetne bejutni, hogy megkeressem őket. Ha lenne ott Nothar leszármazott... ő minden bizonnyal többet tud, bár... ha olyan fiatal, mint én, akkor nem hiszem, hogy képes levenni rólad az átkot. *Elgondolkozik, elhúzza a száját.* - Apa biztos tudná a megoldást... az ősfrancoskák mindig tudják az ilyesmit. Akár még magát Nothart is előkerítenéd neked, hogy szabadítson meg tőle. Miért akarsz Hófehérkének hívni? Mindenkinek becenevet adsz?

Vendég

[Nayeli]

*Tudja, hogy vicces a jelenet, több gyerek is felnevet és mutogatnak rá, de azért az anyu meg Nayeli közös munkájával lassan lekapirgálják meg -varázsolják róla a krémet és a habot, hogy emberformájú feje lehessen.* -Legalább finom volt? *Kérdezi egy keserű sóhajjal, mielőtt áttérnének a karkötő témájára. Megvakarja a fejét és ahelyett, hogy válaszolna rá, leírná, inkább az eredetit veszi elő és leteszi az asztalra távolabb Nayelitől. Elég ő átkozottnak, másra azért nem akarja ráragasztani, ha nem muszáj.* -Talán ez választ ad a kérdéseidre. *Nagyon nem tudná körülírni a karperecet, így egyszerűbb, hogy ugyan nem hordja a csuklóján, de nála van folyton, hátha szolgál valaki valahol valami megoldással rá.* -Nothar? Ez új, róla nem beszéltek odaát. *Már kezdi csak így emlegetni a francoskák világát. Odaát. Nem is hangzik rosszul. Odaát... Hmmm. Az autóra csak bólogat, a fagyasztásra szemöldököt húz, az arcpúposodásra rémülten mutogat Nayelinek.* -Fel van púpozódva. Mi az áldót csináltál vele? Ha kiderül, hogy a Mission Impossible-ből jöttél, nem fogok nevetni a vicc végén. *De nem, nem úgy tűnik, mint aki mindjárt lehúzná a maszkot és tádám, más ember.* -Bőrbetegség? *Most már határozottan átváltott érdeklődőbe. Ami először még ijesztő volt, az most már érdekesség, kuriózum. Más világból jött a kis díszpinty, na, nem tudta, mire számítson tőle.* -Áhá, értem. Hát akárhogyan is, szerintem mi is az egyik gyerekének, a tesóitok egyikének köszönhetjük, hogy visszajutottunk, úgy hogy máris komálom az apád. *Azt nem mondja, hogy alkalomadtán mutatkozzanak be egymásnak, mert az túlzás volna.* -Egy teaház meg ilyen partyface vájú az ittenieknek. Majd meglátod. Tisztára olyan, mint egy karám tele állatokkal, csak ezek túl civilizáltak ahhoz, hogy rájuk mondhasd, állatok. *Jegyzi meg mosolyogva, miközben szedelőzködnek és egyik negyedből átsétálnak a másikba, a Jeniliába. Itt ismét orrba verik az ajtóval, sőt a küszöb hadakozni akar vele, de meg tudott kapaszkodni a falban. A karkötő amúgy a zsebébe került, mielőtt elmentek a fagyizóból.* -Na akkor... *Letelepszik az egyik félreesőbb, kényelmes asztalhoz, miután Nayeli leült és rendel magának forrócsokit, a lánynak szintén és egy nagy tál vegyes aprósütit. Ő állja értelemszerűen.* -... esetleg van valami ötleted a karpereccel kapcsolatban, Nayeli? Nem nem, először is, hívhatlak Hófehérkének? *Vidoran felkönyökölve báméssza a francoskát, miközben várják az italokat és a sütit.*

*Mila épp túl van a szokásos esti vadászatán a Tölgyesben. Többek között azért szeret ilyenkor menni, mert kevésbé valószínű, hogy lebuknak Miroslavval. Egy finom őzikét kóstoltak meg mindketten, és így már Milának sokkal jobb lett a hangulata is. A vadászat után úgy gondolta, hogy megkeresi a társaságot, mégpedig a Jeniliában. Ott általában mindig van valami buli, már pedig ha buli van, akkor Milának ott a helye. Most is csinos ruha van rajta, kedvenc pólója, barna harisnya és egy szép szoknyácska. A Jeniliához közeledve már messziről hallatszik a zene, mire elmosolyodik, és benyit a klubba. Odabent egy ismerős belsirionost talál, ha minden igaz, Deyan az. Többször látták már egymást órákon, így valószínű, hogy emlékezete nem csal. A másik lány annyira nem ismerős, de szimpatikusnak tűnik neki. Odamegy hozzájuk, és a tőle telhető legbarátságosabb hangnemben köszönti őket.* -Szia, Deyan. Csatlakozhatok hozzátok? Mila vagyok, Mila Zelenkova az Eramirból. *Teszi hozzá egy félmosollyal az ismeretlen lánynak, és reménykedik, hogy egy jó kis este elébe néznek így hármasban.*

*Hol vannak a kalandok? Hol vannak az izgalmak? Mostanság gyakorta cikáznak Deyan Serenity fejében ilyen és ehhez hasonló kérdések. Hogy mi az a nyughatatlanság, ami kedvenc vándorunk lelkében lángol, nem lehet tudni, bár tekintve, hogy valóban a vándorok kasztját erősíti, talán érthető, hogy a messzeség és az ismeretlen mindig is hívogatni fogja. Ezen a méla októberi estén, mikor az idő lassan már télbe fordul, sem érzi kifejezetten jól magát a kúria falai közt. Nem mintha az iskola nem az életveszélyes kalandok és a megmagyarázhatatlan események melegágya lenne, de akkor is, most is valahova máshova, valamilyen ismeretlenbe vágyik. Ha ismeretlenbe nem is, de máshova el tud menni akár most is, hisz Nellondba bármikor kiruccanhat az ifjú Serenity. Egyedül vág neki a mágikus település utcáinak, ahol lábai a Szórakozó negyedbe viszik. Közben elmélázva gondolkodik azon, hogy vajon holnap mit fog tenni, esetleg fel kell-e készüljön valamely órájára. Egy órára, ahol aztán sokszorosan kapja meg a kívánt kalandadagot. Mikor a Jelnillia közelébe ér, éppen egy iskolatársát látja besuhanni a szórakozóhelyre. Rögtön elmosolyodik, hogy bár nincs itt kedvese, Isabella, biztos az eramiros lány sem bánná, ha ismerkedne kicsit, pusztán baráti céllal, így hát Tessa után ered egyenesen az éjszakai bárba. Rögtön kiszúrja az egyedül üldögélő, fehérhajú lányt és kedélyesen veszi célba asztalát.* Igazán szép virág, egy igazán szép lány kezében. Szia! *Bókkal indít, majd köszönti a naxeldires leányzót. Valójában ártatlan bók volt, semmiféle hátsószándék nem volt mögötte.* Mielőtt bármit is mondanál, nem iszunk valamit? *Szegezi neki a kérdést csillogó szemekkel.*

* Egy hosszú fehér hajú lány sétál végig a már kissé sötét utcán, kezében egy gyönyörű jégvirággal. Haját ma este is kibontva hagyta, és ahogy minden egyes lassú lépténél a hátához verődik, a mosolya egyre szélesebb lesz. Óvatosan megáll és belenézz az egyik lámpa fényébe, ami az utcát szegélyezi, figyelmesen méregetve a körülötte szállongó bogarakat. Sóhajt egyet, majd újra elindul a sétányon, miközben az utca köveit próbálja meg közelebbről is megfigyelni. Amikor valami neszt hall a háta mögül, szinte azonnal megpördül, azonban minden rémülete ellenére nincsen ott semmi. Csak az éjszaka és a sötétség. Mivel a hófehér katanáját ezúttal nem akarta magával hozni - hiszen igazából csak egy kis friss levegőre vágyott - a jobb kezével hiába keresi az oldalán a megnyugtató markolatot, nem találja meg. Kezét kicsit leejtve átveszi a másik kezében levő jégvirágot, majd egy nagy levegővétel után tovább megy, egyenesen az éjszakába. Mivel elég későre jár az idő és az ősz is jócskán beköszöntött már Tessa a rajta levő lenge fehér kis bolerót szorosabbra húzza maga körül. Jenilia Teaház és Éjszakai Club. Amint megpillantja ezt a feliratot megtorpan és úgy dönt, hogy bemegy. Összeszedve minden bátorságát óvatosan benyit az ajtón és szinte minden körülnézés nélkül beljebb lépdel a teaházba. Anélkül, hogy bármit is inna vagy rendelne leül egy magányosan álldogáló székre egy igen nagy asztal köré. Felemeli a jobb kezét és alaposan is elkezdi vizsgálgatni a benne tartott virágot. Annyira belemerül a gondolataiba, hogy szinte bármi is történhetne anélkül, hogy észre venné.*

* Cat te drága uristenemlányánaksokadikgenerációsökörszülötte, a fehér mitől lenne túl sok? * - Igen, társasági központ, tudod a számok azok igen... * Már legszívesebben a fejét verné az asztalba, de inkább nem, hanem a családról beszél. * - Ismerős, hát tudod nekem mennyit kellet szenvednem apámmal? Vélai pasiféltékenyésg, meg valahogy nem szerettem annyira dolgozni, mint ahogy azt ő elvárta, és sokat veszekedtünk. Milyen tesóid? nekem egy darab sincs, és mindig is akartam egyet, meg egy új apát, egy anyát, aki nem hagy el, és sok mindent... * Mondja, de ekkor megszólal az órája. * - Oppá, nekem azthiszem mennem kell, ugyanis ha holnap nem kelek fel ötkor, és edzek rendesen, megöl a tánctanárom. * Mondja, fogja a kesztyűjét, ami addigra megszáradt, és egy hoszú csókkal köszön el a lánytól, amiközbe természetesen át is öleli a lányt, pont mint a filmekben. *

* Már éppen nyitná ki a száját hogy szemrehányó kegjegyzést tegyen David egyik mondatára, de ő megelőzi, s erre vigyorogva megrázza a fejét. A virágot átveszi, s a bók is nagyon jól esik számára, soha nem mondtak neki ilyesmit...legalábbis őszintén Hogy a mugli telefon mennyire zseniális, azt egyelőre nem tudja, de majd valamikor mrgvalósítja ötletét, a többivel együt, amik hát...igen érdekesek. * Társasági központ? Ez jól hangzik, és gondolom akkor arra jó a sok szám amit olyan sokszor leírtak nekem bizonyos személyek. * Nos igen, egy pár név máris belekerülne a beszélő kütyübe. * A másik tervem az, hogy ideiglenesen kivasalom és fehérre festem a hajam, had kapjanak frászt a tesóim, ugyanis haza megyek halloweenezni. Ez éve nem láttam a családom, régóta tervezgetem hogy elmegyek, csak ugye a tesóim minden áron azt akarják hogy maradjak ott ahol vagyok. * Habár volt már zöld, szőke, vörös, fekete, azért a fehér kicsit nagyon durva. Mondjuk egy sapka, egy napszemüveg, smink és kész is, fel van dobva. *

* Nehéz megfejteni amit mondott, de nagyrészt káromkodásból állt, szóval annyira nem fontos. * - Ööööö a bálaszépe olyan tudod... Bálaszépe. * Mondja, igen baromira nagy okosságot mondott, mert miért ne? Szóval tehát akkor szépen fogja magát, és megcsókolja a lányt, mielőtt jól leszidhatná. * - Amúgy... nekem így is szép vagy. * Mondja, és hogy ezt nyomatékosítsa, meg is idéz egy virágot, és a lány hajába tűzi. * - A mugli telefon egy zseniális találmány, lehet rajta értelmetlen információt böngészni, amiből ha sokat összeszedsz, társalgási központ leszel. Bár én körülbelül ezeken kívül semmire nem használom. De amúgy szívesen megtanítom. Mármint a hsználatát. * Mondja, a mai napot zenélés, zenehallgatás meg minden nélkül töltötte, szóval nem nagyon van kedve semmit csinálni, hacsak. * - You're like a laserlight, burning out, burning up on meee. * A Me-nél lévő magas hangot kicsit durván, de azért élvezhetően adja ki magából, majd a rögtönzött előadás után. Meghajol. *

* Először is megpróbálja kilogikázni hogy David mi a jó fenét akart ezzel mondani, így kicsit értetlenfejel néz rá, persze nem bírja ki egy halk kuncogás nélkül. * Fogalmam sincs, én egyáltalán nem kedvelem. De számíthattam volna rá hogy megteszi, már elsőnek is fura figura volt. * Hű, jó hamar elmúlt az elmebaja, talán csak az előző boldog hangulata miatt. Hangja immáron ismét nyugodtan cseng. * De, egyelőre csak te teheted meg. * Néz a kutyaszemekbe, s akaratlanul is elmosolyodik. Jaj, de sok ilyen dolog történik mostanában. Na mindeg, ezen ráér még gondolkodni, legalább jó pár órát. No, David ebben hasonlít rá, Catnek se sikerül elsőre semmi... * Majd én beugrok a Bálszépe akármicsodába, úgy is rég voltam ott. Azóta nem mentem arra mióta visszavittem azt a gyönyörű estéit. Kár érte. * Ez elég régen volt már, akkor talán még zöld hajkoronával rohangált ide-oda. * Hozok magamnak még egy teát. * Egy pillanat alatt vissza is ér, s ezúttal igyekszik nem szerencsétlenkedni, ami az ő esetében rekordnak számítana, ha sikerülne. * Amúgy gondolkodom hogy veszek egy olyan mugli telefont. Mindenki azzal járkál, kíváncsi vagyok milyen lehet.

* David kb fél percig csak néz, pés értetlenkedik... * Te meg ez... nem vagytok olyan nemjó viszonyban? És ha nem, akkor és különben is... Mi van? Mármint... Az meg az... És még az is, hogy? * Na, nem ezt mondta, hanem fantasztikus szavakat, mint a k*cs*g, és társai. * - És nem értem egyáltalán miért puszilt meg? Nem mondom, hogy csak én tehetem, de ez rendesen kiakasztott. * Mondja kiskutyaszemekkel. Aztán nincs más ötlete, mint megcsókolni a lányt, aztán... Szépen a közönség felé fordul: * - Nincs itt semmi látnivaló, nézzenek mást. Nézzék, ottvannak. * Mondja, amjd Catre néz. * - A pólót meg... Nyugodtan dobd ki, veszek neked újat, hát... Nemtudom, milyen stílust szeretsz. * Leveszi a kesztyűjét, ez olyan atomszexi akart lenni, de megakadt az egyik ujjánál, és jól meghúzta, gratulálok David, az eldobásnál meg... A piájában landol. *

- Miééért? A legtöbb szakkifejezés a latinból ered. Én pedig szeretem a szakkifejezéseket. * Kortyolna mégegyet teájából, de unott arccal eszmél rá, hogy azt bizony kiöntötte. * Köszi. * Elveszi a zsepkendőt, majd próbálja kiszedni a bazinagy zöld foltot a ruhájából, ami sajna reménytelen cselekedet. Horkantva felnevet mikor Zac azt mondja hogy maga sem tudja mit olvas, mert az azért elég vicces helyzet. De aztán... aztán hirtelen elpirul, s már csak a fiú távozó alakját tudja elcsípni. * Ez....ez....FÚÚÚÚJ! Ez milyen perverz! Nem is ismer! Hogy....hogy....megőrülök. * Remek, nem elég hogy szétdurran az idegtől, de még az egész Jenilia is őt figyeli, juj de jó. De ez a legkevésbé sem érdekli. Legszívesebben kirohanna és megfolytaná Zacet, de sajna az már messze jár. Lassan kezd magában összezavarodni...vajon hányszor fogják még ezt megcsinálni vele? Persze van amikor jól sül el a dolog...de most, egyáltalán nem. *

-Már én se tudom* Mondja komoran. Majd visszaviszi a poharát a pulthoz. Majd visszasétál hozzájuk.*- Na de én ehhez fáradt vagyok, úgyhogy felmegyek a kastélyba a szobámba és alszok egyet. Remélem Cat holnap találkozunk.* Majd felállt megpuszilta a nagybam törölgető Cat-et és kiment az ajtón.*

* David nem tudna mit mesélni a napjáról, egésznap döglött az ágyban, és társai, persze Catre gondolt, nem úgy.... * - Egészen jó, bár én eddig sem tudtasm latinul, de Cat, ez valami borzasztó nyelv. *És valóban, amit user tud latinul, az elég ahhoz, hogy elmenyjen tőle a kedve. Na de kormányozzunk vissza. * - Jajj, csak vicceltem. * Haha. Ekkor Cat magára önti a mindenséget, ezért amint kifogy a zsepikből, David lovagiasan odaad neki egy csomót. Igen drága Zac, csak tudod David véla, nem lehet nem sikere a nőknél. Már ha a viselkedése nem idegeli ki őket. * - Ömhhh mit olvasol Zac? * Kérdezi meg az összes általa ismert nyelven, de csak Cat kedvéért. *