Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

- Dehogy vettem. * Rázza a fejét nevetve, nagyon látszik hogy David kezdő. No persze jó értelemben. Egyelőre kedves, figyelmes, a többi a jövő zenéje. Sikerül elrejteni az újságot, majd David felé fordul. * Én is rengeteget agyaltam, mérlegeltem meg mindeb. Valahogy mindig pozitívan jött ki. Tehát jól éreztem magam. * Foglalja össze vidám tényeit. * Mertem remélni. * Vonja fel a szemöldökét, s belekortyol a teájába. Ekkor azonban ahogy nyúlna táskájáért, véletlenül magára borítja az egészet. Káromkodik egy sort, majd elkezdi zsepivel törölgetni. * Ó, hogy lehet ilyen szerencsétlen... * Valóban nem a fegyelmezett és precíz magaviseletéről híres, sőt mi több, talán épp az ellenkezője lakozik benne. * Nekem viszonylag jó, mint mindig, elmentem a könyvtárba kicsit kutakodni kis érdekességek iránt. Valamint némile tökéltesítettem latin tudásomat. * Ezt a mondatot megismétli latinul, majd tovább törölgeti a kiöntött teát. Pálcával könnyebb lenne, de elvei nem engedik hogy olyen piti dolgok miatt varázslatot használjon, túlságosan tiszteli a muglikat.

- ÁÁ nem zavar nem nagyon érdekeltek én elvagyok magamba is bár Cat.... Brad Pitt?*Mosolyodik el.*- Na de mindegy legalább neked sikered van* Mondja egy látszat mosollyal majd megissza a teáját feláll elteszi a könyvét füzetét és kér egy rumos teát. Majd leül megint a helyére és a plafont nézve iszogatja teáját.*- Na és milyen napotok volt?* Kérdezi mind a kettőjüktől bár David válasza nem nagyon érdekli csak nem akar tahó lenne.*~ Á bár nekem lenne ilyen sikerem a lányoknál1* Gondolkozik magában. Azaz cincálja az érzelmeit.

* David sajnos rossz válasznak ítléli Brad Pittwet, és jól megcsókolja a lányt, még kicsit talán rá is játszik, hogy Zac agyát húzza. Igen, muszáj volt ezt csinálnia. Nem, de mégis miről azonosítsa be Catet, amikor először azt nézte meg rajta, nagyon régen, nagyon nagyon régen. Zac felé fordul. * - Nem, nem beszéltünk meg randit, valahogy mindig találkozunk. * Mondja mosolyogva a fiúnak, akit alapvetően eléggé idegesíthet a fiú vélai emgjelenése, igen erre még rá kell játszani. * - Öööö remélem azért nem vetted tolakodásnak tudod... Izé csókolózást, meg... * Fogalmazás egyes, ülj le. És tényleg leül, a lány másik oldalára, rosz előérzete van Zacel kapcsolatban, úgyhogy inkább hagyja. * - Elég sokat gondolkodtam a múltkori eseten. * Mondja a lányak. * - Asszem mégse a sörtől volt... * Mondja nagyon komoly vagyok fejjel, majd elneveti magát. Nem, user szerint se vicces. * - De ezt eddig is tudtuk.

* Na meg állj csak David, ha ezt Catnek mondtad volna.... mármint a hátsófeleset. Őszintén szólva nem számított rá, hogy ebben az....évben még találkozik Daviddel, talán maga sem tudja miért, de a felhőtlen öröm mellé valahogy mindig befurakodott ez a gondolat, ami ha csak pillanatokra is, de meglehetősen elgondolkodtatta. * Hogy én? Kedves vagy, de ez az átlagos öltözködésem. * Ma igen csak vidám lehet, ha képes megdícsérni Zacet, akire napok óta haragszik, teljesen piti okokból. Ám mikor valaki eltakarja szemeit, s elsötétül a világ...nos, ha nem kesvelt személy lenne a cselekvő, lehet hogy hátradobna egy poharat. De így csak mosolyog. * Had találjam ki.... Brad Pitt? * Persze hogy direkt mondta, hisz azt se tudja ki az a Brad Pitt.... * Ülj le nyugodtan, ha Zacet sem zavarja. * Egy pillanatig még a saját magáról szóló pletykákat lapozgatja, de úgyérzi jobb ha erről nem tud senki, így megpróbálja észrevétlenül a táskájába csúsztatni a lapot. *

* Zac kicsit meglepődik hogy Cat leül vele szembe. De azon hogy David is elő kerül*- Na szia Cat. David* Majd bólint egyet a fejével aztán előkapja táskájából 1218 lapos regényét és olvasgatni kezdi. Hidegen hagyja két iskola társának jelenléte. Vagyis Cat-én nem de hogy itt van David akkor már nincs sok kedve beszélgetni Cat-tel. Majd belekortyol teájába leveszi a kapucniját és a hajába túr. Kapucniját visszateszi a fejére táskáját maga mellé teszi*- Jó kicsípted magad Cat talán találkozni akartál David-del* Mondja mosolyogva miközben két diáktársa tekintetét nézi. Majd előkapja táskájából a rajzfüzetét és irkálni és rajzolgatni kezd benne. Ugyanis napok óta azt csinálja hogy elolvas egy fejezetet leírja a tartalmát és lerajzolja az új szereplőket. Majd elfogy teája feláll oda sétál és kér még egy citromos teát.*

* Csalódottan veszi tudomásul, hogy az ő haja soha nem lesz befestve más által, így ő festette be megint szőkére, igen ez a heppje, az ezüstös szőke haj. Végül nagy nehezen ráveszi magát, hogy betérjen a Jeniliába, és csináljon ott valamit, igen, ott kezdődött az ominózus este is, így nehezen veszi rá magát, hogy odamenjen, de odafelé menet meglát egy meglehetősen ismerős hátsófelet... Ruhát tekintve egy Suave feliríató pink póló van rajta, és egy egyszerű farmer, no meg az elhagyhatatlan aranykeszű, és a fehérarany dögcédula. igen, hölgyeim és uraim, ez David Ayton átlagos öltözködése. Szószerint beszambázik a Jeniliába, és Cat mögé lopózik, majd befogja a szemét, és megszólal: * - Ha nem találod ki ki vagyok, kénytelen leszek megcsókolni téged. * Mondja, igen, ezt fenyegetésnek szánta. Zacre kb. ügyet sem vet, de urambocsá, Cattel van. *

* Jenilia. Hát nem a legkedvencebb helye. Egyszer majdnem kitiltották, máskor leöntött egy diákot. Pont azt, aki miatt most annyira boldog, de ez mellékes sztori jelen pillanatban. Fehér csicsás estélyiben sétál végig Nellond macskakövein - s nem mellesleg alig tud lépni, mert tíz centis sarka mindig beszorul a kövek közé... Kezében egy fehér kézitáska, ami természetesen tágító bűbájjal van ellátva hogy beleférjen rúzs, púder, zsepi, pálca, műhah, ceruza, toll és minden felesleges kacat ami neki létfontosságú. Kissé megdermed mikor eléri a kiszemelt hely ajtaját, de csak egy percig habozik, és belép a csilingelő ajtón. Lassú léptekkel a pulthoz sétál, és nyugodt, kedves hanggal kér egy jó erős teát. Azonban mikor hátrafordul, nyugodtsága egy szempillantás alatt alábbhagy, s keserű ingerültséggé alakul. Ugyanis egy szabad hely van, Zac mellett. Fancsali képpel, de ráveszi magát, s megközelíti az asztalt. * Kreatív póló. * Jegyzi meg szemrehányóan. * Leülhetek? * Remélve az igenleges választ helyet foglal, szigorúan a fiúval szemben, s elővesz egy norvég magazint, ami elég régi, s ő maga van a címlapján, egykori vörös hajjal. *

* Zac az udvarról Nellond felé veszi az irányt.*~ Á na igyunk egy teát ma nagyon teás kedvembe vagyok. Bár Ophyt egy kicsit megbánthattam mikor be voltam pijálva~* Ezek a gondolatok keverednek benne miközben Nellond utcáin mászkál. Néha mint most is eltéved pedig sokszor járt már erre de valahogy mindig elgondolkozik valamin és máshova megy. Egy fehér póló van rajta amin egy nyíl mutat a szájára és egy felirat: This is my mouth . Emellett egy fekete szakadt farmer amiben ott lapul pálcája egy pár papír zsebkendő és egy pár cetli az óráról. Majd a be ér a teaházba leül az egyik sarokba lévő asztalhoz és a pólója fekete kapucniját a fejére téve kér egy pohár citromos teát.*

*Megnyugszik, mikor a lány visszaölel - talán ez azt jelzi, hogy mégsem fog teljesen összeomlani neki. A kérdésre viszont igazán nem tudja elsőre, hogy mit mondjon.* - Nem hiszem, hogy a semmiből kellene újraszervezned. Itt az iskola. Csak vannak itt barátaid, ismerőseid... előbb vagy utóbb úgyis el kellene költöznöd a szüleidtől, és ha nem is teljesen megszakítani velük a kapcsolatot, de nélkülük élni. Erről van szó most is, tulajdonképpen. *Magyarázza, majd felkel, és felhúzza Opheliát is.* - A büntetőmunka viszont sajnos még mindig áll egy diáktársad testi épségének veszélyeztetése miatt. Kedden este megbeszéljük, mire jutottál, rendben? Fel a fejjel. *Bíztatja a lányt, majd kicsit megszorítja még a kezét, utána visszasiet az iskolába.*

*Az ölelés szemmel láthatóan meghozza a maga nyugtató hatását, hiszen a lány nem kezd el zokogni, sőt, már nem is rászkódik igazán. Csak úgy van, megadóan, esetlenül, törékenyen. A férfi szavaira gépiesen bólogat. Logikus fejjel gondolkodva idáig már ő is eljutott. Persze, itt nem arra kell érteni, hogy ő is össze-vissza gondolkodik, viszont a konzekvenciát sikeresen levonta, ami így fél-alkoholos állapotában elég nagy haladásnak mondható. Hirtelen érzelmi hullámától vezérelve pár pillanatra ő is megöleli a férfit, majd hátrébb húzódik, és végtelenül ritka, őszintén kedves hangon szólal meg.*
-Köszönöm.
*Ezek után megint beáll egy pici csönd, de végül ismét megszólal.*
-De... Hogy szervezze, újjá az életem az abszolút semmiből?

*Néhány pillanatig megdermed Ophelia szavaira. Na tessék. Nem, a hajón sajnos nem tanították meg, hogyan bánjon öngyilkoshajlamú fiatal féldémonokkal. Enyhén esetlenül öleli magához a lányt, nyugtatóan.* - Az anyád nem fog rabszolgává gyalázni. Te látod itt valahol? Na ugye. Az iskolában a szüleidtől függetlenül vagy. Sokan nem járnak haza hozzájuk. Felnőtt nő vagy, ha nem akarsz, nem mész. Ha körülnézel... rengeteg különféle lény van itt, csak észre kell venni őket. A féldémon egyszerűen egy közülük, se több, se kevesebb. Nem a képességeiden, vagy a fajodon múlik, hogy ki vagy. Különben is, a démonok még csak nem is szolganép. *Kicsit összefüggéstelennek érződik lassan a beszéde saját maga számára, de nem... valóban nem tudja, mivel lehet visszahúzni egy öngyilkoshajlamú leányzót.*

*Wade vak Ophelia érzelmeire, Ophelia pedig süket Wade biztatására. Ilyen egy jól sikerült délutáni beszélgetés. Ugyebár.*
-Nem akarok többet látnyi anyám szervezkedéséből. Még a végén engem is rabszolgává gyaláz. Az egész életem egy nagy halom hazugság. Hogy higyjek így bárkinek vagy bárkiben? Legszívesebben... *Itt azért mégis elnémul egy időre. Most ő babrál teljesen értelmetlenül egy kiskanalat, tekintetét pedig makacsul egy faliképre mereszti. Végül mégiscsak kicsusszan belőle halkan, alig hallhatóan.* ...meghalnék...

*Ő pedig mint tudjuk, továbbra is teljesen vak Ophelia érzelmeire. Észreveszi a lány bájait, őt is megragadja a fedetlen váll, elvégre nem gyerek már... de mégis, miután épp büntetőmunkára küldte, Ophelia pedig szörnyetegnek nevezte magát, ezek a dolgok a háttérbe szorulnak.* - Persze, hogy emlékszem, hogy néztél ki. Bár megjegyzem, a barna haj és a barna szemek semmivel sem rosszabbak, mint a fehér konty és a márványkék. Az arany tiara szerintem még mindig jól mutatna rajtuk. *Biccent, hogy nyomatékosítsa a szavait, majd kicsit elnémul a következő kijelentésre. Egy ideig az asztalon lévő terítővel játszik, aztán válaszol.* - A szüleid nem határozzák meg, hogy te ki vagy. És hidd el, vannak más fél-démonok is az iskolában... ők talán jobban tudnának beszélni erről.

*A férfi érintése nyugtatóan hat rá. Legszívesebben újra felpattanna, hogy aztán megint érezhesse a meleg érintést fedetlen vállain, de az igencsak szánalmas lenne tőle. Így hát leül, lassan kortyolni kezdi a teáját, és próbál kulturált, intelligens lényhez mérten viselkedni.*
-Nézzen csak rám. Emlékszik még a tópartról, hogy hogyan is néztem ki? Hófehér, kontyból omló haj, arany tiara, márványos kék szemek, bájosan telt arc... Most meg...*Nagyot fúj. Kicsit mintha megszabadult volna valami súlyostól.* -Nem gondoltam volna, hogy az ország leghíresebb, legkeresettebb aurorja, a hírhedt Miszter Milena ügynök pont egy démonnő szolgálatába áll. Ophelia... *Int maga felé.* -...a féldémon. Mostmár mindent tud rólam. A külsöm és a belsőm is egy torz, undorító lény végterméke... *A varázslattal kapcsolatban pedig csak úgy mellékesen odaveti.* -Eredetileg égő sebeket akartam.

*Ophelia szavaira újra felsóhajt. Hát rendben... ez hosszú lesz. Gyengéden lenyomja a lányt az egyik székre, majd int a pincérnőnek, és rendel tőle két forró fahéjas teát.* - Azt hiszem, nem ártana elbeszélgetnünk egy kicsit. Nem akarok azzal jönni, hogy a tanárod vagyok és nekem ez így kötelességem, pláne, hogy igazán nem is tanítalak, maximum elméleti órán néha. Úgyhogy mondjuk, hogy... egyszerűen csak érdekel. Kezdjük az elején. Miért gondolod hogy szörnyeteg vagy? *Azt nem említi meg, hogy elsőre tényleg nem ismerte fel a lányt, csak a rendbontásra figyelt fel. A szemszínváltozás viszont egyre érdekesebb, kékből fekete, majd barna? Erre sem árt majd rákérdeznie.* - Érthető, hogy kiakadtál, de talán egy testcsúfítás kicsit drasztikus, nem gondolod?

*Sötétbarna hajzuhataga alól félig élvezettel, félig düsösen figyeli végig az igazságszolgáltatást. A büntetőmunka addig egészen biztosan nem zavarja, amíg azt Wade közelében teljesítheti, de a kérdés őszintén megbotránkoztatja. Először nem is tud rá érdemében válaszolni, szóval inkább elcsapja egy közhellyel.*
-Ugyan miért érdekelné? Már azt is csodálom, hogy egyáltalán felismert egy ilyen szörnyeteget...
*Próbálja visszafogni a dühét, s ahogy nézi, már-már bámulja az eszményített férfit, megmerítkezik az illatában és a lényében, lassanként visszabarnulnak a szemei, amik a férfi emlékei szerint természetellenesen jég-kékek voltak. Talán az volt a kontaktlencse.*
-csak megoróbáltam szocializálódni. Nem telek róla, hogy ez az idióta Zac egy perverz állat.

*Bizony, feltűnik neki hogy a lány zaklatott, és valami nincs vele rendben... a fekete szemek is furcsák, de először még inkább gyanakszik lencsére, vagy valamilyen varázslatra, mint fél-démonokra. Visszavezeti a leányzót, és meghallgatja a rövid történetet, aztán felsóhajt. Újabb pálcamozdulat, és Zac immár józan.* - Akkor azt hiszem, a fair, ha mind a ketten büntetőmunkát kaptok. *Egy pillanatra megáll, elgondolkozva, hogy vajon neki kellene kiadnia, vagy továbbterjeszteni a szakvezetőnek...* - Várlak titeket kedden este hatkor az első emeleti szobámban, ott fogjátok elkezdeni. Elmehet, fiatalúr. *Int Zacnek, majd mikor a fiú lelépett, Opheliához fordul.* - Miért csinálod ezt?

*Feltépi az ajtót, s már éppen arra gondolna, hogy a friss, szabad levegő majd megnyugtatja túlfeszített idegeit, amikor szakszerűen megfejel egy belépő férfit. Nem is akármilyen férfit, hanem A férfit, aki talán most fel sem ismerheti. Ophelia hajdanvolt arisztokratikus szépsége elmerült a fél-démon lét mocsarában, s ebben a pillanatban, ha lehet még ocsmányabb. Szemei teljesen elfeketednek, mint egy kút a semmire, fogai pedig össze-összekoccannak a tehetetlen dütől. Legszívesebben valóban vértengerré változtatná az egész ostoba épületet, nem kegyelmezve sem ártatlannak, sem gyermeknek, mégis... RÁ ugyan hogy emelhetne pálcát? Engedelmes birkaként követi a férfi irányító mozdulatait, majd nem tül heves magyarázkodásba kezd.*
-Ez a srác zaklatott engem, holott nyilvánvalóan és egyértelműen közöltem vele, hogy ne merjen tapizni. Nézzen rá. Atomrészeg...

*Ophelia megkísérel kiviharzani a Jeniliából ugyan, de az ajtóban szó szerint belefut valakibe, aki azzal a lendülettel elkapja a vállát, megfordítja, és visszavezeti Zachez. Az egyik kezét határozottan a lány vállán tartja, szó nélkül, komolyan, hogy ne nagyon kíséreljen meg elfutni... persze a lány fél-démon, ő egyszerű ember, de talán a tanárság tekintélye elég ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Úgyis lennének módszerei, hogy elkapja. Egy pálcamozdulattal megszünteti az elváltozást Zacen, majd felsóhajt, és gondterhelt arccal fordul Ophelia felé. Aranyszívének köszönhetően már azt sorolja a fejében, milyen enyhítő körülményeket találhat, hogy minél kevésbé büntesse meg a lányt... de mégis kénytelen lesz.* - Szóval halljam, mi történt itt egészen pontosan?

*Zecnek eddig valóban jó napja volt, hiszen Ophelia meg sem kísérelte eltenni láb alól. Eddig. Hiába lehengerlő a srác alkoholmámoros mosolya, Ophy nem az a fajta, aki csak úgy engedi tapizni magát. Már eddig is túl elnéző volt Zac-el. Valami elkattan benne. Pólója hátuljából előkerül az arany markolattal és ébenfával tuningolt varázspálca, ám Ophy nem azt lendíti meg. Bal kezét a másik tapizó keze felé lendíti, összeszorítja, majd újfent kinyitja. Ha zac járatos a Nekromágiában, tudja, hogy mi fog történni.*
-Cruentus!!
*Sziszegi dühödt fúrianként, minek hatására Zac keze elkezd fekélyesedni. Gennyes kelések nyílnak rajta, majd sebek szakadnak fel, végül feketülni kezd az egész sanyarú kézfej, s alig fél perc alatt a felismerhetlenségig összefonnyad. Ophelia dühödten pattan fel, és az ajtó felé viharzik. Egy másodperccel sem akar több időt itt vesztegetni, mert eszelős tombolása vérbe öltöztetheti Jeniliát.*

Testcsúfítás, Nekromágia I., elsődleges
Leírás: Gonosz varázslat. Az áldozat testén olyan elváltozás jelenik meg, ami megriasztja, sőt akár sokkolhatja is. Határt csak a nekromanta képzelete szabhat, hiszen a hatás időleges. Az áldozat viszont annyira megrémül, hogy ezalatt bátran le tudjuk teríteni, kivéve ha nagy akaraterővel rendelkezik.
A hatás azonnal létrejön, de pár perc után szépen lefoszlik, és visszaáll az eredeti test.

//Zac: Légyszi jobban figyelj a jelhasználatra. A beszédnél nincs gondolatjel a végén.
Tehát a hozzászólásod így kell, hogy kinézzen:

-Hát nem totojázom. *Mondja nevetve a lánynak.* -Héj csapos egy pohár csoki likőrt. *Majd intett a pincérnek és hozta is.* -Nekem most már jó napom van.* Néz a lányra mosolyogva. Majd megfogja a combját Gabriella-nak.*//

-Hát nem totojázom.-* Mondja nevetve a lánynak.*- Héj csapos egy pohár csoki likört.-* Majd intett a pincérnek és hozta is.*- Nekem most már jó napom van-* Néz a lányra mosolyogva. Majd megfogja a combját Gabriella-nak.*

*Rumos teáját szopogatva szépen ellazul, a srác láthatóan mégsem ügynök, vagy orvgyilkos, így nem is kell folyamatos készenlétben állnia. A teázó lassan kiürül, pedig még nincs is olyan késő. Lehet, hogy átköltöznek a pubba, vagy szimplán nekik is van életük. Ki tudhatja? Zac pálinkát rendel, ami Ophyt is felbátorítja. Rendel magának egy deci cherryt, amibe titokban 3cent vodkát is töltet. Idegessége alkoholban oldódó, pár perc múlva már egészen emberien viselkedik. Egészen addig, amíg a srác át nem karolja.*
-Hoppáré. Látom te nem totojázol. *Kicsit hátrébb húzódik, de nem annyira, hogy a srác keze lecsússzon a válláról.* -Persze, megértem, hogy lehengerel téged a szépségem, de azért maradjunk reális keretek között.
*Merevsége a következö pár kortyban oldódik, s ha Zac próbálkozik, engedi magát átkarolni.*
-És a te napod milyen volt?

* Zac kicsit meglepődött mikor a lány tényleg mellé ült. Majd mikor elfogyasztotta a teáját nagy lépést tett az ivásban*-Na akkor egy 2dl pálinkát kérek-* Mondja nevetve a pultosnak. Majd a pincér hozta is és oda súgta neki egy kis pénz kíséretében.*- Ma este csak nekünk hozz ki italt-* Mondta neki vigyorogva. Majd leül és iszogatni kezdte a pálinkát. A pálinka hatására megjött az önbizalma és átkarolta a lány.*- Jaj de jól nézel ki cicám-*Mondta nevetve. Majd előkapott egy papírt a táskájából és ráírta ezeket a szavakat: Ezt nem az alkohol miatt mondom. Majd nézett a lányra mosolyogva.*

*A tornyot elhagyva gondolatai végképp elhagyják az agonizálás-tenger-Wade bermuda-háromszögét. Csak zacre koncentrál, hiszen nem árt megismerni azt, akivel több időt tölt 10 percnél. Egyelőre meg sem akarja ölni, habár csábítja a gondolat, hogy belenézzen a srác gondolataiba. Mégis mit tervez vele? Mit akarhat tőle? Csak nem olyan ostoba, hogy pont Vele akarjon társalkodni... A teaházba érve egyre megszeppentebbé válik. Zac ráadásul maga mellé akarja ültetni egy kényelmes, süppedős kanapéra. Talán a pálcájára pályázik. Vagy meg akarja mérgezni?*
-Nem kell miattam fáradnod... *Kezdi kedves-óvatosan.* -Hozok magamnak rumos teát.
*Választása egyértelmű, mivel a napsütés ellenére hűvös van, ő meg nagyon nyári ruhákban teng-leng. Végül mégis Zac mellé ül le, de elég gyanakvó, lesi a srác minden mozdulatát.*