Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Az nem is lenne jó feltétlenül, hiszen hozzáéri más daimonjához vadidegenként...kellemetlen érzés a gazdának sajnálatos módon. Igazából nem paprikázta fel magát, egyszerűen csak ennyire hirtelen típus. Lássuk be szokása az egyik percben ilyennek, a másikban pedig már teljesen ellentétesnek lenni, mint amikor átment Noelhez, és először csábított, majd leitta magát, aztán pedig egyszerűen gyengédségre vágyott, majd jött a szunnyadó vulkán, amiből kialakult egy jó kis vita, ami után aztán szó nélkül lelépett. Nem igazán szokott senkivel csak úgy ellenni, nem valami nyugodt típus, mondhatni csapongó.* -Akkor pedig az a sorsom, persze bizonyára nem örülnék neki, de ahogy mondani szokták a halál csupán a kezdet, valami utána is van. *Újra a rókára pillant. Saját késztetésből nem venne maga mellé egy állatot, nem igazán passzol hozzá, gondoskodni valamiről, vagy valakiről.* -Te tudod, ha erre van szükséged, akkor bizonyára jó társsá fog válni. *Nem akar direkt kötekedő lenni, ezért egy leheletnyit visszavesz, miközben int a pincérnőnek, hogy hozzon már két melegszendvicset. Látta, hogy Nuada is nézegette az étlapot, és azért neki sem ártana egy reggeli, lassan 11 magasságában.* -Nem szoktam megfogadni semmit, maximum, hogy teszek róla, hogy a dolgok úgy menjenek ahogy nekem jó. De ezt minek megfogadni, ha amúgy is így teszek. Miért te fogadtál meg valamit? Nem olyannak nézlek, aki nem éri el a céljait, ha akarja, nem kell azt felírni valahova e miatt. *A dimenziómágus megjegyzése önkéntelenül elneveti magát, miközben megérkezik a melegszendvics, amibe jóízűen harap bele és persze a lenyelt falat után válaszol csak.* -Nem, semmi ilyesmi. Ahonnan jöttem háború zajlik, e miatt megzavarodnak dolgok, de az Utazó erről többet tudhat. Egyszerűen megnyílnak néha kapuk, közülünk pedig akad, aki itt köt ki, ha akarja...ha nem. *A bókra apró mosoly jelenik meg az arcán.* -Nem különösebben, de Everis leszármazottainál, vagy épp Shivala esetén nem ritka.

*Amikor látja, hogy a két róka ismerkedik, ösztönösen emeli a kezét, hogy megsimogassa a daimont, aztán megakad a mozdulat, hiszen emberi inteligenciával rendelkezik.* Sajnálhatod, mert nekem nagyon szimpatikus. *Cecile-en látszik, hogy nagyon felpaprikázta magát, pedig igazi oka nincsen rá. Talán túl sok sérelem érte már, és mindenre támadólag reagál. Nuada mégsem viszakozik, az nem is ő lenne, nem szokott sem engedélyt, sem bocsánatot kérni, ez alól talán csak a pipa volt kivétel.* Ha egy démonhercegnő elkap, akkor nem gondolkozik rajta, hogy bezárjon vagy sem. Ezt itt pedig nem én zártam be, ha magamhoz kötöm, akkor már szabadon járkálhat. Hogy mire kell? Talán mert szép? Másoknak miért van kutyája? Társnak azt hiszem. *Dörzsöli meg az állát szórakozottan, nem viszket, csak megszokás. Nem emeli ki Cecile szavaira, hogy mire gondolt, mert hiába gondolna másra, ha Cecile mindenki felé azt mutatja, hogy a szerencsések megkaphatják, fejvesztés terhe mellett. Még ő is, ha úgy alakul* Remek, nem fogom kihagyni. *De mégis rázza a fejét. Tényleg nem akarja kioktatni, ismerkedni akar, de a fossza szinte lehetetlenné teszi ezt.* És hogy telnek napjaid? Megvoltak már az új évi fogadkozások? *Kérdezi kiváncsian, ami elég jogtalan, hiszen magáról egyátalán nem beszél.* Másik létsíkról? Ez érdekes. Akkor te valami dimenziómágus vagy, vagy efféle? Ott mindenki úgy van kifaragva, mintha az angyali szépséget akarták volna róla mintázni? *Dob egy apróbb bókot, de csak az udvariasság kedvéért.*

*Elmosolyodik, hát erre mit is mondhatna.* -Miért lenne bárki hibája? *Finoman megrántja a vállát, azért ez egyszerűen túlzás, legalábbis szerinte. Senkinek sem a hibája, meg hát fene tudja talán nem is történt semmi, de erre nem emlékszik. Vagy ha más nem, akkor az alkohol hibája, ha mindenképpen valakit fel akarunk emlegetni okozóként.* -Fogalmam sincs, eleve nem régen van csak velem, bonyolult helyzet, és nem is igazán illik hozzám, nem jövünk ki jól. *Süt a hangjából, hogy ha tehetné, akkor elpaterolná a daimont, de nincs rá lehetőség, pech. Kemal addig is közelebb ólálkodik a ketrechez és próbálja az ezüst rókát szaglászni.* -Én nem hagynám, hogy bárki is ketrecbe zárjon, akár démonhercegnő, akár nem. *Vág vissza.* -De akkor is mire kell neked egy róka? *Az újabb rajongókra és a következő alkalmi mesére csak elmosolyodik, még mindig az asztalon könyökölve, a kenyerében pihenő állával, úgy pislog és figyel.* -Nekem aztán édes mindegy, rajongók pedig nem tudom pontosan mit értesz ez alatt, de nem hiszem, hogy olyan valaki lennél, akinek jogában állna kioktatni, hogy mit tegyek. Én se mondom meg milyen bestiát vadássz. *Ha jól sejti legalábbis, akkor a fickó ilyesmivel foglalkozhat. A furcsa kérdésre felszökik a szemöldöke és csak megrázza a fejét lemondóan. Hát úgy néz ki, mint akinél egyáltalán csak fennáll az esély, hogy ne lenne igazán nő? Már a eltételezés is igazán abszurd.* -Majd egyszer lehet, hogy alkalmad lesz megnézni, ha így nem hiszed el. *Azért lássuk be no, mint mindig most is elég szép dekoltázsa van, nem öltözik szolidan, főleg nem egy szilveszteri bulira. Kicsit hátradől és ki is húzza magát. A kérdésre elmosolyodik újra, milyen érdeklődő a vadász, bizonyára fel akarja térképezni, kikkel barátkozik a hugicája.* -Nem éppen, és francia sem. Egész máshonnan származom, másik...hogy is fogalmazzak létsíkról. Bonyolult ügy, körülöttem sok minden bonyolult. De a francia nyelv volt az első, amit megtanultam, ezért ragadt meg. *Teszi még hozzá, egyszerűen ennyi az indok, de hogy francoska, azt nem mondja ki nyíltan, amúgy is lehet, hogy a másiknak fogalma sem lenne róla, miről is beszél.*

*A nevetésre picit morózusan néz, és bólint.* Honnan kéne tudnom? A Holdon sem csak szűzlányok vannak. Nyilván nem vagy olyan ártatlan, ha itt éjszakáztál a barátunkkal, de legalább a reményt hagyd meg nekem, hogy nem a te hibád volt. *A boszorkánykör dologra figyelmesen hallgat, végülis nem az ő dolga, csak válaszolt. Ellenben amikor az ezüst róka bólint.* Igen, pontosan úgy festesz. Úgy sejtettem, hogy a róka daimon finomságra utal, és illene hozzád, de talán tévedtem, a lélek igen rejtelmes dolog, biztosan a ravaszságod miatt lett ő az, ami. *bök Kemal felé, és visszahúzza magához a ketrecet.* Nos nekem is előfordul, hogy megnyúzok egy-egy bestiát, de egy ilyen kis teremtmény megérdemli, hogy éljen. *Aztán visszakérdez, kicsit kötekedő hangon.* Te élveznéd, ha valami démonhercegnő megnyúzna téged, csak mert helyes a pofid? Kétlem Cecile. *A hangja most már enyhültebb, nem akar ő kioktatni, főleg hogy a lány Raven barátnője, nem akarja már most szétzilálni a még meg sem kezdett kapcsolatokat. A kesztyűjét érintő kérdésre titokzatos mosollyal pillant vissza, de nem húzza le azt.* Hát mondhatnám azt, hogy legyen az én titkom, de nem úgy nézel ki, mint aki ilyesmivel megelégszik. Maradjunk annyiban, hogy majd egy másik alkalommal mesélek róla, ha addig nem tűnnek fel újabb rajongóid. *Azon viszont már homlokráncol, hogy a lány mennyire rejtélyes magát illetően, hiszen ránézésre elég sok minden lerí róla, de a vándor már öreg motoros, megkockáztatja, hogy más van a hagymarétegek alatt.* Már amelyik nőnek. Lehet, hogy a titkod, hogy nem is nő vagy? *Veti oda kissé erősebben, mint gondolta, de úgy véli, hogy Cecile úgysem fog kitárulkozni, akkor minek erőltesse.* Ez persze csak a komika része, valójában érdekel a dolog, nem osztod meg vele, jól sejtem? *Picit hátradől, és már teljesen elfelejtette az ebédet, a rókát viszont valahova el kéne vinni deportálni.* Lássuk. Kezdeményező beszédes illető vagy, valamilyen különös, távoli akcentussal beszélsz, még ha a neved francia is. Kanadai lennél? *Elfogyott a tubák, ismét megtömködi, és a kabátja alól egy szép lantot vesz elő, végülis valahol művészlélek. Halkan penget, amíg választ vár.*

*A fickó szavaira egyszerűen képtelen, hogy ne nevesse el magát. Méghogy az erényéhez?* -Honnan jöttél te a holdról barátom? Erény? Úgy nézek ki, mint aki olyan rémesen félti magát egy pasitól? *Megrázza a fejét még mindig nevetve. Hát nem kifejezetten olyan, aki iszonyatosan kétségbe esik, ha valaki olyasmit művel vele, amitől a legtöbb kislány végleg összeomlana. Pár éve persze, amikor először történtek csúnya dolgok, de hát Everis leszármazottja, erős és éppen ezért van még életben. Elmosolyodik a felvetésre, miután a férfi végül átült hozzá.* -Igen jól sejted, bár végül bizonyára oda, csak nagyobb eséllyel a kanálisba, és már nem mászna ki a saját lábán többet. *Apró mosoly, mintha csak valami kellemes témát emlegetne, nem pedig azt, hogyan lehet valakit finoman szóval is kifilézni. Megrázza a fejét, neki nem gond a pipa, bár egy kicsit ózsdinak tartja. A szekta hallatán végképp jót mosolyog.* -Szekta? Boszorkánykör, és bár azt hiszem nem mondok vele újat, e miatt ismerem az ezek szerint húgodat. *A róka láttán felszökik picit a szemöldöke, aztán Nuada áttolja neki, amire viszont elhúzza a száját és azzal a mozdulattal vissza is tolja neki. Az asztal alól mostmár előkandikál egy kis jószág, apró kitróka, nagy fülekkel. Morcos képpel, látszik rajta, hogy nem egy házikedvenc.* -Úgy festek, mint aki bármit is tud kezdeni egy ilyen jószággal? Tartsd meg, te dolgoztál érte, de egyáltalán mire kell? Megnyúzod és a szőre jó lesz valamire? Cecile! Mi van, nem rólad beszélek...az nekem is fájna, de csak ez akadályoz meg. *Pillant villámló tekintettel a rókára. Érdeklődve figyeli a fickó válaszát, végülis valamennyire ő is így gondolja, csak a legtöbben nehezen értik ezt meg. Elmosolyodik a korok hallatán, a 23 már egészen szép szám, legalább nem olyan kis kölyök, mint itt a legtöbben.* -Vagy tapasztalt vén rókának! A papi valahogy nem jön be, de persze ha neked ez tetszik? *Finom vállrántás, majd a kesztyűre siklik a tekintete.* -Az egyik kezed fázik, a másik meg nem? *Vonja fel későn a szemöldökén, majd a kérdésre csak picit oldalt dönti a fejét.* -Oh, hát egy nő legfőbb vonása a titokzatosság nem, de? Máris meséljem el ki is vagyok? Sokkal izgalmasabb, ha te jössz rá magadtól.

*Azért nem tud nem odalesni, amikor Cecile elteszi a szoknya alá az erszényt, de el sem kapja a fejét, nem az a prűd fajta, még ha kifejezetten nőzni nem is szokott.* Jól elraktad, ha a barátunk ismét bepróbálkozik, legalább megtalálja, mielőtt az erényedhez férne. *Nevet fel hangtanul, és kevergeti a kissé sürű karamellát, mert nagyon nem akar feloldódni. Az ujjropogtatásra bólint, valahogy ő is kinézte a lányból, hogy ilyen temperamentummal meg tudja védeni magát, ha még él.* Okos lánynak látszol, vannak ötleteim, hogy ha nem lépek közbe, akkor az emberünk nem az utcára került volna. *Jegyzi meg kissé epésen, de hát ő sem egy szent, így hangsúly nem kárhoztató, hanem belenyugvó. Raven említésére megvonja a vállát, és bár nem invitálták, feláll, és odaül Cecile asztalához, hozva a bögréjét, időnként pedig odatekintve a pultosra, de semmi változás.* Ha megengeded. Korán van még a kiabáláshoz. *Hátradől, és elővesz egy pipát, de mielőtt még megtömködné, a lányra tekint várakozóan.* Szabad? Nem zavar? *Kérdezi kissé merengőn, úgy véli, hogy a teázónak amúgy is van egy kellemes illata, nem ront már ezen a tubák. Ha a lány beleegyezik, akkor a szájába tolja, és kapros, mentolos leveleket tömköd bele, utána pedig meggyújtja. A pipa igen hosszú szárú, Aragorn és Gandalf szipákolt ilyesmkikből. Ha nem kapott engedélyt, akkor simán eltűnteti.* Nos Raven annyi időt töltött a vélákkal, hogy tisztára meggyárgyult. Na nem mintha az én fajtám sokkal érettebb lenne. *Utal a tündérekre, de miután az apjuk egy ír tündér, aki a legendás Sidhe lovasa, talán mégis komolyabb származás.* Hallottam, hogy itt is belépett valami szektába, és együtt szédítik a sok buta szélhámost. *A kérdésen ezért kicsit eltűnődik, és mivel a tulaj végre visszaért, sikerül megkapnia a szajrét, ami nem pénz, hanem egy ezüstróka kölyök.* Navégre. *A kicsi egy ketrecben van, picit vinnyog, keresi az anyját, akitől leválasztották. Aztán a vadász gondol egyet, és áttolja Cecile-nek* Ha már gyászosan zárult az óév, legyen szebb az idei. Megbírkózol vele. Ha nem, akkor befogadom. *Megkordul a gyomra, végülis lassan dél, és az étlapot kezdi el fixírozni. Közben rájön, hogy még adós válaszokkal.* Nincsen jóság, sem gonoszság. Érdekek vannak, kérdés, hogy kiével tudsz azonosulni, vagy kiébe gázolsz vele. *Vonja meg a vállát, ő tényleg nem páncélos lovag, viszont nem is megátalkodott orgyilkos. Az ánizson azért nevetnie kell* Persze hogy az. A finom dolgok tudhatnád már, veszélyesek. Ami csábító, az egyben halálos is. Megbízhatóbb, ha az ember a bevált dolgokhoz folyamodik. *Biccent a bemutatkozásra, már ő is emelné a kezét, de mivel Cecile könyököl, nem fog vele kezet rázni, de a lány észreveheti, hogy a férfi jobb kezét fekete kesztyű borítja. A balt semmi, teljesen normális.* A hugom tizenkilenc, én huszonhárom. A szakáll teszi, tündérként olyan képem van, mint aki most gurult ki az anyja szoknyája mögül. De ha akarod, hívhatsz papinak. *Kissé csipkelődő, ahogyan ezt mondja, de csak azért, mert a lány olyan cserfesnek tűnik hogy csak kérdez, kérdez, de róla még semmit nem tudni.* Na és ki az a Cecile, Raven barátja?

*Halkan szenved, de időnként nem tud nem elmosolyodni a jeleneten. Úgy fest, hogy a fess fiatalember nem igazán kapja meg azt, amiért jött, és fel is hagy a dologgal. Tényleg nem a recepciós tehet róla, de őt aztán végképp nem érdekli, ha más belegázol valakinek a lelkébe, hát így járt. A vadász egy közeli asztalhoz ül le végül, de nem az övéhez és a pénz sem kell neki. Mi a szösz? Becsúsztatja hát az erszényt a szoknyája alatti főkötő rejtekébe, ott elfér és elég jól védve is van, hogy egy könnyen ne válhasson tolvajok martalékává. Táska pont nincs nála, arra pedig már nem emlékszik, hogy volt-e, tehát keresnie kellene-e vajon.* -Ne aggódj addig nem jutna el. *Apró mosollyal ropogtatja meg az ujjait. Elég ügyes, nem igazán került még túl sokszor sor rá legalábbis az utóbbi években, hogy valaki elbánt vele. Megedződött már, hogy erre ne kerülhessen sor. Ahhoz minimum túlerőre lenne szükség. Így már be is ugrik neki, ezért lehet akkor az ismerős vonás és gesztus.* -Raven? Igen, akkor már minden világos, bár a vonásaitokon kívül így hirtelen nem sok azonosat látni. *A fekete szárnyak láttán picit felszökik a szemöldöke.* -Így már világos. Angyal...dicsfény...a jó megtestesítője. *Kicsit szemforgat. Nem igazán van oda a nagyon pozitív emberekért, bár fura eddig nem úgy festett a fickó, hogy a nagy jótét lélek lenne, és mondjuk a szárnya is fekete, bár nem ért annyira hozzá, hogy ez utal-e valamire. Az oda dobott ánizs gyökeret unottan kezdi el rágcsálni. Nem valami kellemes, ami segít, azt ritkán kellemes ízben.* -Remélem, hogy hat, mert valami borzalmas. *Aztán gondol egyet, majd nem túl sietősen, de feláll és átül a fickó asztalához vele szemben. Felkönyök az asztalra.* -Cecile, és akkor most te is ide fogsz járni az iskolába? Kicsit idősnek tűnsz nem? Vagy csak a borosta teszi?

*Nos igen, ő aztán nem tartott a partyzókkal tegnap, és nem csak azért, mert még egy darab ismerőse sincsen amióta megérkezett, hanem nem az a mulatozós fajta. Szeret pipázgatni, énekelni, de az ilyen nagy kurgongatások, hajnalig tartó zűllés nem az ő világa. Úgy látszik, még nagyon korán van, hiszen alig van vendég, azok is a tegnapiak, mindenki még macskajajos. Miután kisegítette Cecile-t, visszasétál a pulthoz, és onnan vet időnként egy-egy sürgető pillantást a recepciósra, aki elnézést kérően tárja szét a kezét.* Az eszem megáll. Elvégzem a munkát, de kifizetni már derogál. Visszajövök később. *Mormolja megbántott szarkazmussal a hangjában, pedig hát a hostess semmiről sem tehet, a főnök nyilván a tüzes vasat készíti elő. Leül egy másik asztalhoz, Cecile-hez közel, onnan figyelemmel tudja tartani, ha a tulaj végre kiélvezkedte magát.* Rendben, máskor csak akkor lépek közbe, ha a torkodon tenyerel már. *A szavai hamisan csengenek, mert bár nem egy jótét lélek, rühelli az igazságtalanságot, és akkor is arébb rúgta volna az illetőt, ha egy érdemtelen pillantást vet egy hölgyre. Nem mintha ő uriember lenne, de azért mégiscsak, bánjunk illően a gyengébb nemmel.* Megtarthatod, nem csináltam semmi fontosat. Tekintsd fájdalomdíjnak. *A kávé és Cecile arcmimikája láthatóvá teszi előtte, hogy fáj mindene, és maga alatt van. A felvetésre egyenlőre nem válaszol, hanem várakozásképpen rendel egy kis égetett karamellát, teával. Persze a ház számlájára, neki pedig ez a fájdalomdíja. Amikor megkapta, akkor pillant csak vissza Cecile-re.* Gondolom a féltestvérem ismerőse vagy, nemigaz? Raven bátyja vagyok. Félig. *Picit megemeli a vállait, és látható, hogy a köpenye alatt óriási fekete szárnyak vannak betekerve.* A kávé nem fog használni, csak kikészül a gyomrod. Fehér ánizsgyökér. *Leoldja az oldalán lévő szütyőt, és kivesz belőle egy fehérrépéhoz hasonló növényt, amit odadob a lánynak. Felállni nem fog. Túlságosan... lusta.* Rágcsáld. De ne nyeld le.

*Erőteljesen dörzsölgeti a halántékát, amikor felfigyel rá, hogy nyílik az ajtó. Azért megakad a tekintet a nagydarab lássuk be jó kiállású fickón, aki nem igazán illik bele most a képbe, hiszen a legtöbben, akik itt vannak hasonlóképpen leányzónkhoz még épp hogy lábadoznak a tegnapi buli után. Leplezetlenül figyeli, ahogy a kis alakkal együtt a pulthoz lépdel a vadász, miközben időnként kortyol a megérkező kávéból. Hátha idővel segít, mert egyelőre még semmiféle hatást nem ér el. A kis szóváltásra és a tulaj kiborulására csak magában szemforgat. Jobban kellene vigyázni arra, aki fontos, és akkor nem esik bántódása, vagy egyszerűen ha senki sem fontos, akkor nem bonyolódik semmi ilyesmibe az ember lánya. Mivel a jelenetet figyeli fel sem tűnik neki, hogy az éjszakai pasi ébredezni kezd a másik asztal mellett és a következő percben már fel is kúszik mellé és egyértelművé teszi, hogy mi történt éjszaka, vagy épp ha nem történt, akkor remélné, hogy majd most fog. Undorodva húzódik el, hiszen a másik mocskos és enyhén szólva is alkohol bűz terjeng körülötte. Amikor nincs magánál, nem válogat annyira, és lehet hogy az illető jópár órával ezelőtt még rendezettebb volt, vagy csak több pénz csörgött az erszényében. Finoman eltolja magától.* -Héj...nem adtam engedélyt! *A fickó csak vigyorogva folytatja, amit elkezdett, amire sóhajt és már épp kedvenc vérmágiájához folyamodna, amikor a sármos alak rángatja el mellőle a hapsit és kizavarja az utcára. Egy kicsit elképedve pillant utána, majd Nuadára emeli a tekintetét.* -Ne aggódj megtudtam volna én is oldani. *Mostanában lássuk be annyira nincs oda a pasikért. A fickó erszényét, amit közben szépen kiemelt a mellényzsebéből az asztalra dobja.* -De ha akarod, osztozhatunk, azt hiszem az még rémlik, hogy tehetős alak volt. *Újabbat kortyol a kávéból, majd a halántékát kezdi el masszírozni.* -Ismerősek a vonásaid. *Jegyzi meg összehúzott szemekkel. Iszonyatosan fáj a feje.*

*A tejszerű ködből egy magas alak bontakozik ki. Ha nem is fél-óriás, de az átlaghoz képest kimagosodik a tömegből. Ez nem jelenti azt, hogy medveszerű lenne, hiszen megőrizte a tündérek nyúlánkságát, de mégis izmos, jót tett neki a sok évi vadászat. Nem olyan régen érkezett az iskolába, túl sok rosszat Ravenről, megtévedt kis hugocskájáról. Raven előtte sem volt a mintaviselkedés szobra, de monstanság még magát is alul múlja, annyira kezd összezuhanni, és mivel leveleznek, Nuada is átiratkozott ide, hogy legalább szemmel tudja tartani a vélaszármazékot. Nem egy az anyjuk, de mégis megértetik magukat egymással, úgy-ahogy. Tehát ott tartottunk, hogy a teázó felé lépdel, lábain méretes csizma, tökéletesen sáros, mintha minimum a mocsárban járt volna. Az egyik keze a kardján, a másikkal pedig satuként fog egy alig másfél méteres alakot. Az illető olyan, mint egy púpos gyerek, a nemét sem lehet megállapítani, és csak rongyokat visel. Időnként visítva próbál elszabadulni, ám a vándor vasmarokkal tartja. Belép a teázóba, és betolja maga előtt a lényt. Odaterelgeti a pulthoz, ahol a recepciós szól a tulajnak, aki jelen esetben egy kissé kövérkés öregúr. A kis pupos közben olyanokat mormol: csillogó nyaklánc. Az öreg meg is kérdezi, hogy és a lány.* Halott. Sajnálom. Eltemettem tisztességben, de későn érkeztem. Ez van, ha későn szólnak. *Nem szarkasztikus, tényszerűen közöl. Az öreg zokogásban tör ki, aztán harag gyúl a szemében, és felnyitva a pultot nekiesik a kicsinek, és berántja magához, majd hátra viszi. Addig Nuada támasztja a pultot.* A fizetséget azért megvárom. *Veti oda, és megtörli lábát a szép szőnyegben, a recepcióslány pedig egyátalán nem teszi szóvá. Eközben még annyi történik, hogy Cecile "pasija" ocsódik, de mivel azt sem tudja, hogy hol van, úgy kezd el viselkedni, mintha egy pár lennének, tehát lel a lány mellé, elkezdi simogatni a combját, meg nyálcsorgat rendesen. Nuada egy pillanatig szórakozottan könyökölve figyeli, aztán odalép, felrántja a fickót, és azonmód kirugdossa az utcára.* Kívül tágasabb.

*Az a nagy helyzet, hogy kifejezetten szüksége volt rá, hogy rendesen kimossa az agyát. Írt ugyan Noelnek egy szösszenetet az üzenőfalra, de hogy válaszol-e, vagy érdekli-e egyáltalán. Sőt, az a nagy kérdés, hogy egyáltalán őt magát érdekli-e, hogy mit fog válaszolni a másik, vagy kell-e hogy érdekelje? Enyhén szólva is erős fejfájással kerül elő az egyik asztal alól. Valami vadidegen hapsi fekszik mellette, de van rajta ruha! Bár azért lássuk be, hogy a ruha nem mindig akadály, hogy tökéletesen fogalma sincs, hogy mi is volt az este. Hasogat a feje, enyhén szólva sem finom mozdulatokkal rugdossa le magáról a fickó lábát, mivel féloldalasan rajta feküdt, aztán kimászik az asztal alól. A mosdó felé veszi az irányt, mert esélyes, hogy rendkívül szét van csúszva külsőleg is, egy kicsit legalább a haját és a ruháját érdemes lenne megigazítania. Kis nyakropogtatás és rendbeszedés után tér vissza. Egy másik asztalt keres, mert ahonnan előkerült a fickó még mindig horkolva alszik, úgy fest ő is rendesen kiütötte magát, de legalább él, ez is valami.* -Egy kávét, feketén, egy leheletnyi whisky-vel. *Kutyaharapást szőrivel, ahogy itt szokták mondani. Eddig ez mindig bevált, nem kell persze sok, de önmagában a kávé nem mulasztja el a fejfájást és másnaposság többi kellemetlen tünetét sem.*

-Köszönöm a vacsit, legközelebb te leszel az én vendégem!
*Mondja, majd értetlenül tekint a lányra.*
-Arti, értékes vagy, nem kell hogy más mindig a hátsódba bújjon. Nyílt vagy, és tiszta lelkű, én ezt tudom, de ha ennyitől elkeseredsz, mi lesz veled később? Próbáld meg összeszedni magad! Hidd el, ez baráti jótanács, jól jön ha az ember önálló és erős. ÉS te az vagy, csak most a béka feneke alatt ücsörögsz, és ez nem tesz jót az önérzetednek. Csinos vagy!
*Mondja, reméli, a lány érti őt.*
-A fenébe is, elmegyek veled vásárolni, nézünk neked valamit, amiben jól érzed magad, aztán nézünk valami fürdőolajat is, kényeztetőt, és csajnakot tartunk vagy nem tudom mit szokás ilyenkor csinálni, de kreatív leszek... Akár ki is sminkelhetlek!
*Mosolyog rá kicsit aggodalmasan.*

//Gondolom Fagy, Artemis eltűnt//

-Hát én ezt vettem észre.Nem foglalkozik velem senki mindenki eltaszít pedig szívesen közeledek bárki felé és nyitott vagyok mindenre.*Mondja mosolyogva a lánynak majd ő is hozzá lát a vacsorához.*-Remélem nem baj,hogy meg hivtalak vacsorázni?*Kérdezi aggódva de közben lassan lapátolja az ennivalót befelé hiszen dél óta nem evett semmit sem.Úgy gondolja egy kicsit kövér és rá fér a diéta,hogy leadja a felesleget.*

*Látja, hogy Atremist egészen felemésztette a magány és a bánat.*
-Ne függj másoktól! Önmagadban is épp elég értékes vagy... Nem kell hogy ezt más bizonygassa, hidd el. Egyébként én annyira nem szeretek vásárolni, de ha emberi időben végzek a feladataimmal, természetesen elkísérlek szívesen.
*Mondta, aztán belekortyolt teájába. HAmarosan a vacsora is megérkezett.*
-Köszönöm Arti, ez igazán finom!
*Szólt, miután hozzálátott a tányér ételnek.*
-Egyébként miért mondasz olyat, hogy nem kellesz senkinek??
*Néz érdeklődve, a kíváncsiság megcsillan zöld íriszében.*

-Hát keresni is szoktam de nem mindig sikerül megtalálnom sajnos.Sőt Evával is jóban voltam ő is hanyagol mostanában.*Mondja kicsit fanyar mosollyal.*-Neked viszont örülök,hogy itt vagy és össze futottunk.Lenne kedved holnap eljönni egy kicsit vásárolgatni velem?Igaz Cat üzent nekem,hogy keresek valakit magamnak,hogy ne legyek magamban de könnyű azt mondani ha nem kellek senkinek.Nem igazam van benne?*Kérdezi a lánytól közben rendel vacsorát maguknak.Ebben leli örömét,hogy itt ücsörög és lassan már törzs vendég hiszen tudják milyen az ízlése.*

*LEcsüccsen, úgy hallgatja a lányt. Mikor kihozzák a teát, köszönettel teli tekintettel mosolyog a lányra, úgy hallgatja.*
-Á, Cat...Igen, tényleg sokat lógtál vele.
*Konstatálja, majd elgondolkodik.*
-Nem tudtam hogy batárja lett. Hiába kérdezném, kivel jött össze, mert valószínűleg nem ismerem az illetőt.
*Elmélázik, majd látja hogy Artemis elég boldogtalan.*
-Figyelj, ne szomorkodj. Talán kicsit magadra kéne találnod, több időt fordítani magadra. Ne csak mások miatt aggódj, mert az felőröl. Ha mos nincs ideje, na bumm.... a barátságok tartósabbak a kapcsolatoknál, azt hiszem.
*Ekkor eszébe jut Evandrus, és kissé lehajtja fejét, elmosolyodik, majd oldalirányba billegeti. Visszaemeli tekintetét Artira, és folytatja monológját.*
-A magány nem rossz dolog, tudod. Néha kell. Nyilván az rossz ha hiányzik, de miért nem látogatod meg őt ahelyett hogy búlslakodsz? Mondd el neki, hogy hiányolod!

-Hello*Köszön vissza a lánynak majd közben kutat az emlékeiben,hogy ki is lehet Ő.Majd be ugrik neki.*-Semmi különös nincs.Régen láttalak.Mi újság van veled?Hát velem nem sok mert nem igazán törődik velem valaki.Egyedül a cicám aki törődik.Catben is egy kicsit csalódtam mert mióta pasija van azóta sehol semmi.*Mondja közben int a pincérnek és két nagy pohár meleg teát rendel persze ha Lara elfogadja tőle.*Magyarán eléggé magamban vagyok nem igazán kellek senkinek.*Egy kicsit ez el is szomorítja hiszen nem ártott senkinek mindenkivel csak jót tesz de sehol semmi.*

*Lehúzza fejéről sapkáját, és eztán leemeli válláról kabátját. Kicsit csapzott, de alapjáraton jó a hangulata. Az egyik boxnál Artemist látja magányában ücsörögni. Gondol egyet, rég látta, hát odalép, hogy üdvözölje. Közelebb lép, és integet.*
-Hello Artemis! Miújság?
*Mosolyog a lányra, majd odabiccent a cicusnak is. Kisvártatva az üres helyre pillant.*
-Szabad?
*Kérdi, hangja kicsit bohókás, mintha máshol járna.*

* Magányosan bóklászik Nellond utcáin így gondol egyet és betér a Jelina teaházba.Belépve az ajtón meg csapja a meleg.Egy üres box felé igyekezik.Miután sikerül leülni-e kér egy nagy pohár teát és a macskájának tejet.*~De jó kellemes idő van bent és jó sokan is vannak ebben a késői órában.~Mondta Miló gondolatban neki.~Hát igen inkább itt vannak mint otthon.És ahogy észre vettem jobban is szeretnek itt lenni mint más felé.De amúgy jó lenne ha erre tévedne egy ismerős.~Válaszolt vissza miután kifizette a pincért.*

* A válasza után jött kis elkalandozását a fiúnak csak egy kis apró mosollyal nézi végig. Nem igazán zavarja, sőt igazából örül is neki, főleg mivel ő is gyakran elszokott gondolkodni vagy éppen merengeni és jó látni, hogy ezzel nincs teljesen egyedül. Arról nem is szólva, hogy van egy igen erős sejtése arról, mit is láthat maga előtt most a másik. Cseresznyefák és cseresznyevirágok. Igazából szinte mindenkinek ez jut eszébe az országot hallva, valamint azok a távoli és titokzatos tájai, amit csak kevesen fedezhetnek fel vagy ismerhetnek meg teljesen. Amint a fiú visszatér a gondolatai közül - ami olyan röpke pillanat volt csupán, hogy neki is csak azért tűnt fel, mivel tudja, hogy olyankor milyen is szokott lenni az ő tekintete - egy kis mosollyal felé fordul, hogy meghallgassa a válaszát. Még akkor is, ha lehet, hogy igazából nem is ezt akarta megtudni a mellette ülőről.* ' Tehát akkor van egy nővére. Végül is illik hozzá, főleg az, hogy ő legyen a kisebb testvér. Bár nem tudom van benne azért valami furcsa...~ * A fiú felvetése viszont már egyáltalán nem lepi meg. Nos igen, pontosan ennyire nehéz válaszolni a lánynak erre a kérdésre. Bár valószínűleg már az elején mondania kellett volna, csupán ezt azért sosem mondja el minden ok nélkül bárkinek. Ahhoz azért túlzottan is óvatos.* - Igen, valóban nem vagyok japán, csupán ott élek. Eredetileg Finnországból származok, ott születtem.....Jó, hogy van egy nővéred, gondolom örülsz is neki. Egy nagyobb testvérre mindig lehet számítani. Egyébként ez az "itt kell maradnom" elég kényszeredettnek tűnt. Ennyire nem szereted ezt a helyet? És miért kellene itt maradnod....el is mehetnél, vagy nem? * A végére már belepirul a kérdésbe, mivel rájön, hogy ez talán túl nagy hiba volt a részéről.*~Nem az én dolgom és nem is kell elmondania nekem.....ha valami nagyobb oka van rá, de azért remélem nem haragszik meg.~

// Fagy //

*Akármennyire úriemberesnek is szánta, a dolgok nem igazán úgy sikerültek ahogy azt elképzelte. Így nem csodálkozna rajta, ha hirtelen mindkét hölgyemény nevetésben törne ki, ám szerencsére egyik sem teszi. Ez a típusú viselkedés benne van, akár akarja, akár nem. És az idejét múlt normákat akkor sem tudja levetkőzni, ha külsejében teljesen olyan is, mint egy mai kamasz... najó legfeljebb tegnapi, a rengeteg fa és bőr ékszerrel a karján és a nyakában, amihez egyszerű, fekete pólót vett fel. A végén azért kibök egy egyszerű kérdést, ezért meg is lepődik, hogy a lány a válasz előtt elgondolkodik. Az első, kertelő válaszra csak elvigyorodik, okos lány és tudja mit akar elmondani, vagy legalább úgy tűnik. A bővebb válasz viszont valamivel jobban leköti. *- Az gyönyörű hely lehet. Arrafelé még nem jártam. *mondja mosolyogva. Sokfelé járt már, de mivel többnyire magánúton, azon belül is főleg repülve utazik túlzottan távoli vidékekre még nem jutott el. Szárnyaló fantáziája máris cseresznyefák között apró pagoda felé kanyargó útra vezeti, oldalán a furcsamód egyáltalán nem japán Tessával, mint idegenvezetővel. Gyorsan lerángatja magát a földre. Nem szállt el nagyon, épphogy csak érzékelhető volt röpke ábrándja.* - Angliából származom, de sokfelé éltem már. Most egy darabig itt kell maradnom, de lehet hogy meglátogatom a nővéremet az ünnepek között. *mondja kissé elkomoruló arccal. gyorsan visszanyomja arcára az ellenállhatatlan ravasz vigyort és tovább kérdezősködne, ha a tapintat nem fogná vissza.* - Nem tűnsz Japánnak... *mondja elgondolkodva, és csak várja a reakciót, miközben belekortyol a lassan hűlő borsmenta teába.*

* Amikor a fiú a nevét hallva hirtelen felpattan kissé meglepődik, ami valószínűleg egy rövid időre az arcára is kiül.Azonban szinte abban a pillanatban már rendezi is újra az arcvonásait, egy apró kis fejrázás kíséretében, ami valószínűleg fel sem tűnik a másiknak. Furcsa mozdulatára pedig eléggé elmosolyodik, mivel egyáltalán nem várta ettől a sráctól, hogy így viselkedjen. Bár ez természetesen nem azt jelenteti, hogy nem tetszett volna neki a gesztus. Miután leül egy kis ideig még elnézi az Allidionost kutató kék szemeivel, majd amikor a fiú hirtelen zavarba jön a pultos lánytól, kicsit oldalra fordul, hogy ne vehesse észre amint elmosolyodik. Olyan kicsit szemtelen, de azért ellenállhatatlan mosollyal. Azonban a feltett kérdésre már ő jön zavarba, éppen ezért kicsit lehajtja a fejét, nehogy feltűnjön a mellette ülőnek, amíg össze nem rendezi az arcvonásait. Furcsa kérdés. Ez mindig is az volt a fehér hajú lány számára: honnan jött, hol is van a hazája. Nemigazán tudta ugyanis, hogy mit is válaszolhatna ezekre, arról már nem is szólva, hogy azt sem tudta kinek teheti ezt meg. A látszat ellenére egyáltalán nem volt olyan egyszerű az eddigi élete, mint az látszott, mivel sokszor még ő is eltévedt benne. Egy kis gondolkodás után szólal csak meg, miközben felemeli a fejét, hogy a tekintetét a vele szemközti falra szegezhesse. Majd a fiúra néz egy kis szemtelen mosollyal az arcán.* - Honnan?....Hát a nezából, bár gondolom ezt már megfigyelted.* Majd egy óvatos kis sóhaj után, talán valamivel halkabban folytatja.* - De igazából Japánból. Pontosabban inkább a környékéről. * Majd visszafordul a teája fölé és lassan megissza a maradékát, amit még korábban ott hagyott.* - És te? Nem úgy tűnsz,mint aki nagyon szeret sokáig és egy helyen maradni.........Már elég sokan hazautaztak a szünetre......Te elmész?

*Szinte már szemtelenül bámulva követi a fehér hajú lány útját a pulthoz, majd onnan tovább afelé a bizonyos hátsó asztal felé, amit reméljük egy ideig nem ér el. Flegma mosollyal az arcán és mégis a lehetőségeihez képest udvariasan szólítja meg a lányt, egy igazi gentleman hangján. Mikor megtudja a lány nevét azonnal felpattan.* - Ne haragudj, udvariatlan vagyok. Logan Knucker. *mutatkozik be egy divatjamúlt hajbókolást egy pimasz vigyorral keresztezve. Majd a székre mutatva felkínálja a helyet maga mellett és a múlt századi illemnek megfelelően megvárja amíg Tessa helyet foglal és a székbe helyezi aprócska (mindössze 212 cm-es) testét. Még egyszer végigméri a kislányt, majd visszafordul az időközben elfelejtett pultos lány felé.* - Ne haragudj, köszönöm. *veszi el a tálcát zavarban, majd figyelmét ismét Tessának szenteli.* - Honnan csöppentél ide? * kérdezi csillogó szemekkel. Fiatal arca tökéletesen tükrözi tapasztalatlanságát és nem árulja el korát. Pedig ha a lány tudná, hogy elmúlt 50 valószínűleg pedofilnak nézné.*

* Amint a pulthoz ér megszólítja az egyik ott dolgozó lányt, egy teáért. Imádja a telet és a hideget, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen apró és tényleg meleg dolgok, mint a tea, nem jelentenének számára kellemes perceket. Hiába vizslatja folyamatosan a tekintetével a tőle meglehetősen távolabb levőket, azért az nem kerüli el a figyelmét, hogy az a nezás fiú - akit már korábban észre vett - meglehetősen hosszan rajta felejti a tekintetét. Múltjából adódóan már meglehetősen hozzászokott az ilyen pillantásokhoz és általában már nem is szentel nekik nagyobb figyelmet, azonban ennek ellenére mindig megjegyzi azokat, akik ilyen jól szemügyre vették valaha is. És természetesen nem felejti el ő is végigmérni a másikat. Éppen ezért, ugyan kizárólag a szeme sarkából, de azért ő is végigméri a tekintetével az Allidionost. Amint pedig megszólítja kedvesen elmosolyog és szembefordul vele, hogy a mogyoróbarna szemeibe fúrhassa az övéit, miközben válaszol neki.* - Semmi gond, nekem is még sok gondom akad a nevekkel néha-néha. A nevem Tessa. Tessa Leone. * Az utolsóként feltett kérdésekre inkább már nem válaszol csupán egy kicsit nagyobb, de eléggé szemtelen mosollyal nyugtázza a mellette ülő fiút. Majd leül a felkínált helyre. Bár még nem tudja, hogy pontosan hogyan is viselkedjen a másikkal, de lehet, hogy ezúttal inkább nem ártana egy kicsit taktikát változtatnia.*

*Nemrég érkezett a teaházba, és éppen a kanna forró főzetet várva tanulmányozza elszalasztott lehetőségeit. Ezen kívül a lap felett ki-ki pillantva tanulmányozza a nyüzsgő embercsoportokat. Mogyoróbarna szemei ide-oda cikáznak. Először egy nagyobb társaság vonja magára a figyelmét. Nagyrészt emberek. Mindenféle neonszínű ruhában, egy pár lány sikítozva fut közülük a lépcső felé.* ~ Valószínűleg ez a kedvenc száma.~ *Füleli a hangszórókból érkező tompított lüktetést hegyes füleivel. Közben a pult felől a csinos pultos lány közeledik a teájával. Elemeli róla a tekintetét, azzal a szándékkal, hogy azonnal vissza is fordítja a kellemes jelenségre, de közben megakadályozza ebben az ajtón betoppanó jelenés. A fehér hajú, bájos arcú gyönyörűség egy aprócska ruhában toppan be a kinti fagyokból. Logan egészen beleborzong a látványba.* ~A hideg miatt.~ *bizonygatja. Mikor a lány közelebb ér felfedezi, hogy ismeri. Ebben a kitűző is sokat segít. A pultos lányról egészen megfeledkezve megszólítja a mellette álló lányt.* - Szia, nem te vagy... ne haragudj, elfelejtettem a neved. De nezás vagy, ebben biztos vagyok. *Vet a lányra egy elbűvölő, széles mosolyt. Természetesen sose tudta a tünemény nevét... eddig.* - Egyedül vagy? Nem ülsz ide? *kérdez rá rögtön. És a mellette lévő kényelmes székre mutat.*