Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Hallgatja a fejtegetést, hogy mit is kéne, a nyaklánc elég snassz, a gyűrűre kissé felnyög.* - Őőő. Izé. *Minden szónoki képességét latba vetve se tud a gyűrűre mit felelni, csak zavartan elvigyorodik, aztán a fülbevalóra felcsillan a szeme.*
- Igen, lehet, hogy az lesz az igazi. Valami zöld színű. Vagy tök más. Arianát majd elrángatom vásárolni valahova ide, holnap vagy holnap után, ő még is csak nő, vagy mi, biztos tudja, hogy mi a szép és mi a nem. *Jó, hát hiába húsz évesek lassan, a testvért mindig furcsa nőnek tekinteni, az ikertestvért, ráadásul fél-démon párral... Na nem mintha lenne baja a fél-démonokkal, hiszen Kasey Gabija is az és ellene se szólt egy szót sem. A faj nem mérvadó, tudja ezt magán.* - Két sör, áll az alku. *Felel kis vigyorral, aztán hallgatja a mesét a dologról, csak hallotta, hogy páran keresik a dolgot, de hát ez nem valami sok.* - Hát, vagy kamu, vagy nem. Eléggé sok minden történik itt, simán elképzelem, hogy a kalandok így rétegekben vannak a suli alatt. Indiántemető, kazamaták, titkos kincseskamra, mélységi törpök, alattuk éjtündék, akik évezredek óta alattunk lapulnak és a varázserőnkből táplálkoznak, alattuk egy másik világ, misztikus lények gyűjtőhelyével, alattuk maga Gaia szelleme a hömpölygő magmában... Hű, tovább nincs ötletem, de azt hiszem érted a lényeget. Itt bármi megtörténhet és bármilyen kaland ezredszerre is előkerülhet. *Ered meg a nyelve kissé, miközben megissza a sört és a sráccal együtt nevet. Bizony laza ez a dolog, egyáltalán nem irigyli mástól se a tudását, se az erejét, se a tárgyait, hogyha éppen arról van szó.*

*Az ajándék ötletekre elgondolkodom és kicsit oldalra döntöm a fejem.*
- Igen, a nyaklánc, meg a medál az annyira nem túl jó. Akcióban hordhatja és nem akad bele semmibe... *gondolkozok hangosan.*
- Hát, a gyűrű egész jó dolog, bár azt lehet, hogy félre érti. *vigyorodom el és James-re kacsintok, majd iszok egy kortyot a sörömből és végül felcsillan a szemem.*
- A fülbevaló szerintem remek lenne. Nem ilyen lógós, hanem valami kis egyszerű, de csinos darab. Szerintem annak tutira örülne. *jelentem ki lelkesen. Tényleg örülök, hogy tudok segíteni James-nek, főleg miután felhozza, hogy észrevette, hogy valamit akarok. Kissé zavarba jövök és elmesélem neki, hogy mit is kérek tőle. A fiú egész lazán fogadja a dolgot, amire meglepődök, de lelkes, szeretetteljes mosoly jelenik meg az arcomon.*
- De jó! Köszönöm szépen. *csillan fel a szemem, majd hozzáteszem:*
- Akár két sört is fizetek érte. *vigyorodom el és fel is nevetek, majd elmesélem, hogy mi is a szitu. Mikor James lassan felém nyújtja a kezét, a korsó mögött gazdát cserél a tárgy, és gondosan a zsebembe süllyesztem.*
- Persze, természetesen visszaadom, csak kíváncsi vagyok erre az egész dologra.*
- Gabival keresgélünk együtt. Egész sokáig eljutottunk már, csak ez a kulcs kell még. Nem tudom, hogy mire fogunk bukkanni, de mindenképp szólok majd. Vagy majd elmesélem. Az a minimum. *jelentem ki határozottan mosolyogva.*
- Azért tényleg durva ez a suli. Sok minden történik, és még ki is derül, hogy valami kincseskamra felett vagyunk. *nevetem el magam és megvonom a vállam. Már kicsit lazább vagyok, hiszen végül is nem is volt annyira kínos ez a kölcsönkérősdi. Innentől kezdve érzem, hogy egy egész kellemes este elé nézünk.*

*Hát igen, van a két srácban néhány közös pont, ami eléggé gyorsan eldöntötte - volt úgy öt perc - hogy könnyedén haverok lehetnek. Úgy fest, hogy mind a két srác nagyon is jól érzi magát a kapcsolatában és természetesen kissé kíváncsi a másik lányra. Azért más az órákon egy pillanatra meglátni egy csajt világos hajjal, mint úgy igazán megismerni. Vagy ha igazán nem is, de legalább egy kicsit. Nikorina pedig... Igen, eléggé megviselte minden szakítás és érzelmi csalódás, de valahogy mindig is törékeny jellem volt, még amikor angyalosat "játszottak" akkor is. James erről most nem igazán akar beszélni, eszébe se jut, szóval térjünk vissza ahhoz a bizonyos Valentinhez.*
- A nyaklánc mindig bejön, nem? Az meg lehet klisé. Szerzek neki valami olyan ékszert, ami akció közben nem akad be sehová és hordhatja. Mittudomén. *Zárja le ezt a dolgot, de azért tényleg ciki lenne, hogyha a lány valami hatalmas dologgal készülne, ő pedig semmivel. Fordítva is lehet az lenne, csak Jamest például annyira nem zavarja, hogyha ő ad valamit és Isobel nem viszonozza, szívesen adja és nem várja el, hogy reggel ajándékkal köszöntsék... Bár... Egy ágyba reggeli, vagy mondjuk egy kis egyéb reggeli ébresztő...
Kissé felkapja a fejét, gondolataiból kilépve és homlokráncolva figyeli a srác szavait.*
- Ja, hallottam a kincsvadászatról. Ne hogy már ez legyen annyira nagy cucc. Persze, hogy kölcsön adom, nem ügy, a sörért már is megérte. *Relikviamesterhez képest úgy fest nem nagyon ragaszkodik a tárgyhoz, vagy csak azokkal szemben nem, akit a haverjainak tekint. Ráadásul gyengék védelmezőis, nem egy önző ember, aki megtartaná magának a dolgait.* - Simán odaadom, de azért szolgáltasd majd vissza. Erre csapatok vannak, ugye? Segítsek még valamiben, vagy azt úgy nem illik? *Nagyon is félvállról veszi ezt a kölcsönadósdit, nem kell itt győzködni, kíváncsi ő is, hogy mire jutottak. Táskájába nyúl, könnyedén a kezébe csúszik az a bizonyos kulcs, de az öklében tartja, hogy másik ne lássák, azért eléggé értékes darab, nem kéne, hogy valakinek túlságosan megtetsszen. Az öklét a srác felé nyújtja és ha Kasey nyúl, akkor a kezébe ejti és a korsójáért nyúlva kortyol egyet-kettőt-hármat, várva, hogy mesél e még neki a srác.*

*James magyarázatára felnevetek, hiszen tényleg jogos, hogyha már a - mondható - legjobb barátom fél-angyal, miért ne találhatnék ki igazi fél-démon nőt? Mindegy is, hiszen mindketten tudjuk, hogy nem kamuzok - habár én biztosabb vagyok benne.*
- Gabit nem lehet kitalálni. Komolyan. Állati nő. Majd meglátod! *húzom ki magam büszkén és szélesen vigyorgok James-re. Tényleg büszke vagyok Gabira, amit habár ő kissé nehezményez, ez pont nem érdekel. Szóba kerül Isobel és a Valentin-nap is, és látszik a srácon, hogy mennyire lelkesen beszél a párjáról. Erre lágyan elmosolyodom és bólintok, hogy bizony, értem én. Habár még nem sokszor találkoztam a leányzóval, már a megjelenése is felnőttesebb, határozottabb, mint Nikorináé. Bár lehet, hogy a lányt a szakítás viselte meg ennyire. Ki tudja, hiszen én nem rég érkeztem, annyira nem ismerem egyik lányt sem.*
- Hát oké. Ahogy gondolod, de szerintem mindenképp jelezd neki a dolgot, még ha csak valami aprósággal is. Mert ha ő vesz neked valamit és te nem, az szívás. Viszont ha ő nem vesz semmit, akkor is örülni fog a te ajándékodnak. *kacsintok a fiúra, hisz ez afféle pasi logika. Mindkét esetben mi járunk jól. Minden esetre James hamar kiszúrja, hogy akarok valamit, mire kissé zavartan túrok a hajamba.*
- Nos, igen... A helyzet az, hogy szívességet kérnék tőled. Nem tudom, mennyire vagy képben, de a suliról kiderült, hogy egy sötét varázsló elrejtett itt egy kincset. Ehhez meg kell találni hozzá valami kulcsot, és úgy tűnik, hogy a kamrához a Titkok kulcsa kell. És hát... Ezt szeretném kölcsön kérni tőled, hogy rájöjjünk, hogy mi is a helyzet ezzel a sztorival. Lehet, hogy hülyeség az egész. *vonom meg a vállamat, és igyekszem érthetően és határozottan elmagyarázni, hogy mit is szeretnék, kihangsúlyozva a kölcsön kérni szócskát.*

*Deanne tökéletesen el van most magában, egy pillanatig viszonozza Kasey felé a szemkontaktust, de aztán az itteni embereket figyeli, szaglászik, hallgatózik, mintha egy vadászeb lenne, vagy egy kém, amire az ember nem számítana. Mert hát... Azért lehet ő sima háziállat is, nem látszik annyira, hogy nem is kutya, hanem dólról van itt szó.
James felnevet Kasey megjegyzésére, majd egy pillanat múlva teljesen lemerevedik az arca, eltűnik a nevetés, elkomolyodik.* - Nem. Nem gondoltam. *Mondja, halál merev tekintettel, aztán lerázza magáról a fapofát és elvigyorodik újra. Észreveszi a zavart és kissé szemöldök ráncol rajta, mentalista, az ilyen apróságokat is észreveszi, de egyelőre nem szól érte, inkább hallgatja, hogy mit mond el magától a srác. Hát, valószínűleg nem azt, amit tényleg mondani akart.*
- Hogy ne lenne fantáziád egy fél-démon nőhöz, amikor éppen egy fél-angyal sráccal sörözöl, haver? *Kérdez vissza, bizalmaskodva előre hajolva, mintha az ő szavai is olyan nagy titkok lennének, mintha a köpenye alól nem lenne látható néha a két fehér szárny, mintha a fél Jenilia nem látta volna még nappal az égen szárnyalni. Persze, csak húzza, pontosan tudja, hogy a csaj létezik, él és virul, nem kitaláció.* - Nikorinával tartottuk, de ő és Isobel... Ég és föld, finoman szólva. Nikorina tipikusan az a finom, törékeny csaj, aki mellett a férfi védelmezőt játszik, vigyáz rá, óvja, állandóan felvidítja, kedvesen becézi, szóval akit egyszerűen... a tenyerén hordoz az ember, na. Isobel önálló, erős, néha akaratos, vannak álmai és céljai, és hihetetlenül magabiztos, nem ilyen kis mimóza, érted. Én énekelek, te gitározol. Hű... Igazából nem akarlak kitenni annak, hogy a szemünkbe röhögjön. *Vigyorodik el kissé, a szavaiból érezni, hogy Nikorináról se beszél mondjuk rosszindulatúan, de amikor Isobelről beszél sokkal lelkesebb, mintha a szeme is felizzana, hogy az ő tüzes, magabiztos párjáról van szó.* - Hagyjuk inkább. Nem tudom meddig bírod még, de már felcsigáztál, miért is találkoztunk? Figyu, tudod, hogy értek a mentálmágiákhoz, hogyha gondolod nem muszáj szóval elmondanod, betörök én a fejedbe szívesen. *Túlzás lenne, hogy fenyegeti, de tényleg kíváncsi. Amúgy sose törne be a másik elméjébe, hiszen jóban vannak és ez igen apróság, nem életbe vágó, hogy megtudja, de azért "fenyegetésnek" és viccnek jó lesz.*

*Természetesen a daimónt is köszöntöm, mosolyogva bólintok felé, végül persze James-re figyelek. Vigyorogva megjegyzi, hogyha én fizetek, akkor nyögjem ki, mit akarok, erre csak legyintek egyet, és megvonom a vállam.*
- Arra nem is gondoltál, hogy unatkoztam és sörözni akartam veled? Na kössz szépen. *nevetem el magam, és ha James figyel, akkor egy apró pírt vehet észre az arcomon és azt, hogy konkrétan nem nézek a szemébe. Igen, rosszul érzem magam, és? Minden esetre a sör lassan fogyni kezd, én pedig elmesélem, hogy Gabinak fáj a torka, ezért nem jött el.*
- Hogy kamu? Ugyan már! Ennyire nem vagyok fantáziadús. Szerinted... *pislogok körbe, majd kicsit közelebb hajolok a sráchoz:*
- Szerinted lenne elég fantáziám egy fél-démon nőhöz? *vigyorodom el és James-re kacsintok. Természetesen már elmeséltem neki, hogy mi Gabi, de azt is így fogadta, ahogy az egész csajt. Kellemetlen, de tudom, hogy csak szívat és igazából tudja, hogy tényleg van valakim, hiszen az órákon már láthatta a leányzót, csak valahogy soha nemvolt alkalmunk, hogy bemutassam őket egymásnak. Ezt kezdem egyre jobban bánni. A Valentin-napra elhúzom a számat és megvonom a vállam.*
- Nem tudom haver, én soha nem ünnepeltem ezt az érzelgős, rózsaszín ünnepet. Vagy ha igen, akkor nem olyasmit adtam a csajnak, amire te gondolsz. *vigyorgok pimaszul James-re, majd megcsóválom a fejemet.*
- Amúgy meg szerintem minden csaj szereti a romantikus dolgokat. Hogyha írnál neki egy dalt, tutira elolvadna. Te énekelsz, én gitározok a háttérben, na? *vonom fel a szemöldökömet vigyorogva. Nem gondolom komolyan, hacsak James nem szeretné. Az biztos, hogy dalszerzésben jobb vagyok nála, de énekben közel sem.*

*Megszorítja a kezét, férfias erővel, persze nem célja az erőfitogtatás - hiába harcos és angyal lehet beletörne a bicskája egy vérfarkas szorításába, ha tényleg harcolnának az "alfaságért". Kicsit azért szíven üti a srácot még az is, hogy az alkimista-jós ikerhúgi fizikailag erősebb nála, habár elegendő a srácnak egy észrevétlen erősítést elvégeznie és képes egy szintre hozni magát, de akkor is. Persze annyira nem zavarja, hogy meg akarja haraptatni magát, annyira még nem kisértette meg ez, csak azért, hogy erősebb és gyorsabb lehessen, lásson a sötétben és... amúgy is, hogy nézne ki egy fél-angyal vérfarkas?* - Te állod? Na, bökd ki, mit akarsz? *Tér rá azonnal, de jó akedve, el is vigyorodik, nincs problémája azzal, hogyha a srác nem csak úgy elhívta, hanem valamit azért mondani is akar. Gabiról már hallott egyet mást, de sose találkoznak.* - Tudtam, hogy kamu az a csaj. Igazából szingli vagy, csak cikinek tartod így előadod Gabi történetét... Fáj a torka? Hát már másodikban hatféleképpen el lehetett mulasztani. *Mosolyog kicsit, aztán koccol a sörrel és beleiszik természetesen, majd leteszi az asztalra. Isobel említésére és a feltételezésre kissé elvigyorodik, de aztán megrázza a fejét.* - Azt hiszem nem úgy, ahogy gondolod. Nem vagyunk otthonülő típusok, hogy úgy mondjam. De igen, eléggé régen zenéltünk, pedig egészen jól ment már. Tiszta cink, ezt csak neked mondom el, de szerintem én vagyok az érzelgősebb. Mit szólna egy számhoz? Semmi édesnyálas, csak valami... Valami Valentin-napra, nem tudom. *Kicsit vállvon, csak az eszébe ötlött, hogy valamit adni kéne, és mi lenne a legmegfelelőbb.*

*Az ajtó hamarosan nyílik és James-et pillantom meg, aki a táskájával ügyködik egy sort, majd egyből meg is indul felém. Szélesen elvigyorodom és mikor odaérnek hozzám, a kezemet nyújtom, úgy köszöntöm a srácot.*
- Szevasz James! Rendelj egy sört, én állom! *jelentem ki vigyorogva, ahogy visszahelyezkedem a székemre.*
- Köszi jól vagyok. Sajna Gabi most nem tudott eljönni, eléggé fáj a torka, szerintem bekapott valami hülyeséget. Nem tudom, miért nem megy fel a Gyengélkedőre. *vonom meg a vállamat és magyarázom meg, hogy a barátnő-bemutatás miért is maradt el. Már meséltem a fiúnak Gabiról, így egyértelmű, hogy James már kíváncsi rá.*
- De majd bepótoljuk. Egészségedre! *emelem koccintásra a korsómat, mikor James-é is megérkezik. Belekortyolok, majd fél szemmel a fiút figyelem és igyekszem kipuhatolni, hogy milyen kedve is van.*
- Régen futottunk össze egy kicsit zenélni. *jegyzem meg és felvont szemöldökkel, vigyorogva nézek a srácra.*
- Ennyire lefoglal Isobel? *vigyorgok, habár tudom, hogy mióta Gabival vagyok, én is kevesebb időt szentelek a zenének.*

*Ajtó, ajtó, még szép, hogy az ajtó. James miután elvált Isobeltől kinyújtóztatta a szárnyait és repülve indult el a szobájának ablakából. Út közben kissé elgondolkozik, hogy közeledik az a bizonyos Valentin-nap és végül is vajon a lánynak van e olyan gyengéd, romantikus lelkülete a szíve mélyében, ami örülne valami kis rózsaszín dolognak, szerelmes dalnak, vagy ne vegye elő inkább a dalnoki énjét és csak nevetne rajta. És ha nevetne? Talán az se bántaná, szép az a nevetés.
Kicsit nyújtózik, aztán belöki az ajtót, egyszerű ing, köpeny, vállán egy táska, tértágított, benne daimónja, a fiú esetében kicsit esetlen dolog ez a repülés, ő az egyetlen talán, akinek egyszerre van daimónja és szárnya. Deanne körbeszaglászik bent, azonnal Kasey-hez indul, James követi és lecsüccsen a szárnyait behúzva, kényelmesen elhelyezkedve.* - Heló, Kasey, hogy vagy? *Kérdezi, bevezető kérdés, miközben körbenéz a helyen, meg rendel magának is egy sört, hosszú volt az az út, habár nyáron jobban szereti, melegre inni a hideg sört, de szereti és itt egy haverral jól is esik.*

*Kölcsön. Nem nagyon szeretem, de hát sajnos néha muszáj. Márpedig nagyon benne vagyok ebben a kulcsos dologban, így az egyik legjobb barátomhoz, James-hez fordulok segítségért, kölcsönért. Ugyanis úgy tudom, hogy neki van Kulcsa, ami nekünk kell. Gabi teljesen bele van merülve a könyvekbe, így a kutatás részét most ő végzi, rám meg marad a szánalmas kölcsön kérés. Még szerencse, hogy egész gyakran szoktunk találkozni a sráccal, így vélhetőleg nem lepődik meg, hogy meghívtam a Jeniliába egy sörre. Talán még egy jót is beszélgetünk, miután letudtuk a kellemetlen kölcsönkérősdit. Az egyik két személyes asztalhoz ülök, rendelek magamnak egy korsó sört és hol a teleport kapura, hol az ajtóra nézek, hogy vajon hl tűnik fel a barátom.*

-Rendben van te tudod.Azt is tudod hol találsz meg ha beszélni szeretnél velem.A fénykép másik fele nálad van valahol keresd meg ha ér még neked valamennyit a barátságunk.Ja és ha jól tudom van még egy olyan amelyiken mindhárman rajta vagyunk.*Mondja majd visszaül a helyére és tovább issza a teát amit rendelt de közben volt barátnőjét figyeli aki távozik a tea házból.*

//~~Fagy~~ - Nem fagy, ez volt a záró ^^ by Cat//

* Csak keservesen zokog, az ajtó nyikorgására sem akar megmozdulni, megszólalni. Nem hajlandó beszélni, akárki akármit is mond, csak sír folyamatosan. Igaz, a vitán kívül egyelőre nincs sok mindent megbánnia, talán csak egy-két húzását, amik nem olyan lényegesek. De nem változhat meg csak úgy a jelleme... Ahhoz több kell mint egy veszekedés. De mégis csak az ex-legjobb barátnőjéről van szó, ami azért kicsit más tészta. Lassan kezd lenyugodni, amikor a macska benéz, elfordul tőle. Sosem kedvelte az aprócska állatot, de eddig elfogadta, mert Arti szereti. De most már egyre nehezebben. No mindegy, nem fogja felrúgni, mert tudja, azzal nem csak az állatnak ártana, és lelkileg nem akar senkinek sem bántódást okozni. Vagyis ha akart, jelen pillanatban nem. Végül, pár perccel az után hogy Arti kiment, ő is feltápászkodik. Megigazítja ruháját, és kilép az ajtón. Ahogy vonul az asztala felé, érzi a hátán a temérdek szúrós tekintetet, de nem foglalkozik velük. Felkapja a kabátját, és elindul az ajtó felé, de előbb még odaáll Arti mellé. * - Átgondolom. * Csak ennyit mond, ezt is elcsuklott hangon, s a következő pillanatban már az utcán halad tovább, és meg sem áll a szobájáig. *

-Remélem ettől a képtől észhez tér.*Néz le a macskájára majd a wc felé veszi az irányt.*-Merre vagy?*Kiabál be a wc-be de a síráson kívül mást nem hall.*~Nézd már meg melyik fülkében van.*Szól gondolatban a macskához aki bólint majd mindegyik wc fülke alatt be sétál.Majd az utolsónál jelez.*~Itt van.*Válaszol vissza a lánynak.*-Bízom benne,hogy sikerült észhez térned.Ha igen kint a boxomban meg találsz.*Mondja Catnek majd vissza sétál a Boxhoz és egy nagy adag meleg teát kér.*

- Ó, valóban? Hát tudod mitől félek? Nem is tudom, esetleg attól, hogy még egy pohár hideg víz landol a nyakamban? Pontosan, ezt te tetted! * Dörgöli az orra alá keményen, valószínűleg már saját maga sincsen tudatában miféle szörnyűségeket beszél itt össze-vissza, ez általában így van hogyha eldurran az agya, ami az utóbbi időben sajnos egyre gyakoribb jelenség. Azaz nem telnek valami fényesen az utóbbi hetei, amire sok minden rájátszott. De most nagyon nincs idő ezen filózni, hisz épp egy hatalmas vita kellős közepén álldogál, szóval jobb lenne cselekedni valamit. Ekkor Arti az arcába nyomja azt a bizonyos fotót, amin ketten bohóckodnak a színpadon. Figyelgeti, majd óvatosan a kezébe veszi, feltéve ha Arti megengedi, aminek nincs sok esélye ezek után, de mindenképp szeretné megnézni még közelebbről. Teljesen meg van hatva, szemei könnybe lábadnak, de ez nem látszik, mert eddig is pirosak voltak a sok törölgetéstől. Inkább csak érződik az a kellemetlen, szúrós érzés ami síráskor szokott előjönni. De nem, semmiképpen sem sírhat, megfogadta.... S ekkor elszakad a cérna. Visszanyomja Arti kezébe a fotót, és sírva berohan a wc-be, ott bezárkózik, és keservesen zokog. Senkinek nem hajlandó ajtót nyitni, ez nem is nagyon fog változni egyhamar. Nem hajlandó megszólalni, könnyei teljesen elborították az arcát, életében nem volt ekkora bűntudata. *

-Nos kis anyám!Én nem félek mert nem kiabálok,mert tudod engem úgy tanítottak,hogy az kiabál úgy isten igazán aki fél.És szerintem te nagyon is félsz csak magadnak sem mered be vallani,hogy mitől.Inkább e nevetséges úgymond álarc mögé bújsz e minthogy meg keresd a valódi okát a félelemnek.Bár tudom azt,hogy régebben barátnők voltunk és ha oda jöttél hozzám mindenre megoldást találtunk ez most nem mondható el rólad mert nem az vagy aki voltál.Itt az a Cat Morgan akit én ismerek és ismertem.*Fejezi be majd elő vesz a táskájából egy össze-vissza ragasztott képet.A képen az a Cat Morgan van akit egy divatbemutató erejéig színes ruhába van öltöztetve nyakában pedig bohókás nyaklánc és egy batikolt színes sál van.*-Ha emlékszel erre a képre akkor tudod,hogy a fele nálad van valahol.És Exan csinálta még akkor mikor divatbemutatót tartottunk neki a parkban.*Mondja cseppet sem haragos hangnemben inkább szomorkás hangulatban.*

* Még mindig nem foglalkozik a lánnyal, teljesen kizárta őt az életéből. Ez egy okos döntés volt, már egyszer felhúzta magát ezen, teljesen felesleges ezt többször megismételni. Kidühöngte magát, ideje leadni a sok feszültséget egy csésze forró teával. Vagy egy pohár hideg vízzel? Ezek szerint Artemis még nem tette magát túl a dolgon, sőt mi több, él benne a bosszúvágy, és aszerint cselekszik. Cat már kapja is a nyakába a hideg vizet, mire hangosan felsikít. * - Te megőrültél?! Mégis mi a francot csináltam?! * Tajtékzik, s egy zsepivel kezdi törölgeti elfojt sminkjét, az agyát lassacskán kezdi teljesen elönteni a düh, és az nagyon nem jó jel. * - Na idefigyelj kisanyám! * Áll fel a helyéről, s leveszi a kabátját. Alatta egy szép kis fekete estélyi gönc van, ami szerencsére nem lett vizes. * - Igen? És ezen után még én vagyok a sarkon álló, és én tudok csak törni zúzni, igaz? Mi az hogy csak úgy idejössz és leöntesz?! Ehhez egyáltalán nincsen jogod! * Ordibál meglehetősen hangosan, már a pincér is közbe akar lépni. Furcsa, mert Cat jóval magasabb mint Artemis, mégis ő üvölt, Arti pedig jelenleg hallgat, de ki tudja mi lesz a folytatás... *

~Nézd már ,hogy fent hordja a kisasszony az orrát.Mintha neki állna feljebb.*-Mosolyog magában a lány majd int a pincérnek,hogy vigyen neki egy nagy pohár hideg vizet.*~Igaz nem azt szeretnéd azzal a pohár vízzel amire gondolok?*Kérdezte rémülten Miló a lánytól.*~Nyugi nem te kapsz hanem a nagysága hátha észhez tér ettől.*Válaszol vissza majd a pohár vízzel Cat asztalához sétál.*-Bocsánat ezt ki hagytam,remélem majd észhez térsz majd tőle.*Mondja majd nyakon önti a lányt.Az üres poharat az asztalra letéve fordul vissza és távozik a helységből.*

* Nem olyan túl sok ideje tért be az aprócska teaházba, s a viszonylag meghitt és békés környezetbe szépen belerondított hatalmas, piros kabátjával. De ez már olyannyira megszokott, hogy a vendégek már meg sem lepődnek. Valami újat kell kitalálnia, hogy ne felejtsék el csak úgy, és ne beszéljenek úgy mint egy átlagos emberről. Persze lehet hogy az, lehet hogy nem, ő mindenesetre nem akar az lenni, és ennek érdekében sok mindenre képes. De most nem ez a legnagyobb probléma. Nem elég, hogy összeveszett az ex-legjobb barátnőjével, de az újra megjelenik a színen. Persze, a sorsnak ezt is direkt kellett így intéznie, marhára örül... De nem törődik vele, ő ugyan oda nem megy hozzá, mert szerinte igenis neki van igaza, nincs miért bocsánatot kérnie, csupán az igazat mondta el. Felszegett fejjel vonul el Arti asztala mellett, rá se néz, nem is köszön, mintha ott se lenne, egyszerűen megy tovább, míg végül egy kis asztalkánál nem köt ki. *

*Hamarabb oda ért a Jenilába mint gondolta.Leül egy boxba és rendel magának egy cherrys teát,közben magában gondolkodik a történteken.De neki volt igaza.Ö nem köpönyeg forgató és nem döffi hátba azokat akik rá támaszkodnak.Közben szemmel követi az új jövevényt.*~Csak nem az exbarátnöd jött be?*Kérdezte gondolatban Milo a lánytól közbe jobban megnézi a másik lányt.*~De igen az!Nem zavar!Ha akar valamit észre vesz és ide jön.*Válaszol vissza macskájának.*

* Kissé feldúltan érkezik a teaházba, előtte pár órát duzzogva a szobájában töltött. Rettentően megviselte a veszekedés Artival, de nem, nem hajlandó sírni, csak azért sem fog megtörni. Pár óra őrlődés után úgy dönt, iszik egy forró teát, az hátha megnyugtatja, de a hideg is megteszi. Egész télen nem ivott teát, szerencsére makk egészséges, és még egyszer sem lett beteg a télen, ez általában így szokott lenni, de vannak kilengések olykor-olykor. Persze csak nagyon ritkán, szóval ez egy kicsit megnyugtatja. Felvesz egy hatalmas nagy vörös szőrmekabátot, magára ken egy kis sminket, és már indul is egyenesen a térkapuhoz. Ilyen későn bolond lenne a rendes úton közlekedni, a végén még valami baj történik, és jelenleg nincs olyan állapotban, hogy párbajozni tudjon. Megcsapja a meleg, amint megérkezik a Jeniliába, nem sűrűn járt itt mostanában, ezért nem meglepő számára, hogy kicsit szokatlan a környezet. Kecsesen a pulthoz tipeg, és higgadt, határozott hangnemben két magának egy jó forró cseresznyés teát, mert az a kedvence, és ahhoz is öltözött. Bizony, neki még a teázáshoz is megvannak a maga göncei. Keres egy üres asztalt, jelenleg nincs szüksége társaságra. Vagyis lenne, de szerinte nincs. *

*Legnagyobb meglepetésére Enikő inkább elmegy, minthogy bemutasson nekik valamit. Pedig szegény Kobayashi szentül meggyőződött, hogy kitűnő lenne a szerepre. Köszönése után a tanár is feláll.* - Viszlát, akkor majd még találkozunk. *Búcsúzik, mintha minden rendben lenne, ki lenne magyarázva, és megértve. Wasabi is föltápászkodik nagy durcogások közepette, hogy neki el kellett jönni erre az istenverte helyre, és utána még meg is kell mozgatni a fájós lábait. Azonban hiába morcoskodik a japán még csak észre sem veszi, nemhogy reagálna rá. Az ajtótól egy-pár centire még azért visszanéz, hátha akad egy-két érdekes személy. De az ittlevők nagy része már inkább nellondi, mint diák, azokkal meg most nincs ügye emberünknek. Sabine is biztosan hamarosan szedelődzködni fog, átmegy esetleg egy diákosabb helyre, vagy vissza az iskolába. De ez már végképp nem Kobayashi dolga.*

*A teles megjegyzésre csak felvonja a szemöldökét. Persze, mindenkinek lehet véleménye, csak hogy ő nem fogadja el azt. Ha diákkal beszélne, már rég szembeszállt volna vele. De ez mégiscsak egy tanár, nem csinálhat ilyet. Közben észreveszi a tanár daimonját. Na tessék, egy állat. Ki nem állhatja őket, semmilyen formában. Ezúttal sajnos nem adhat ennek hangot. Inkább hátradől, és próbál lenyugodni. Csak hát egyszerre érik most idegesítő hatások. Amúgy Enikő tökéletes lenne mindenféle előadásba, hiszen nagyon jó színésznő. Ezt a képességét már rengetegszer alkalmazta, igaz, nem nagyon hirdeti. Inkább csak az tudja, aki észreveszi, ha megjátssza magát. Ami azért ritkán fordul elő. Közben mostmár világos, hogy Sabinét sikerült teljesen kikészítenie, úgyhogy nem húzza tovább. A hebegésre csak vigyorog, mivel roppantul szórakoztatja, illetve a tanár sem tűnik túl segítőkésznek a másik lány irányába. Legalábbis az iménti megjegyzését figyelmen kívül hagyta. Majd mikor ketten is mondják neki ugyanazt, úgy érzi, ideje itthagyni őket.*-Majd máskor, köszönöm. Most megyek, kezd itt a levegő meglehetősen szennyezett lenni.*Jegyzi meg fintorogva, mikor pár neki nem tetsző alak lép be.*-A viszont látásra. Veled még találkozunk.*Kacsint a lányra, majd elégedetten elmosolyodik. Felveszi kabátját, majd úgy távozik, ahogy jött.*

* Nagyon gyorsan húzza vissza nyelvét a helyére. Összerezzen a fenyegetés hatására. Új helyen van, minden és mindenki idegen. Az ilyen helyzetekben eluralkodik rajta gyanakvó természete, és még inkább előtérbe kerülnek kerge elméletei. Most először remélni kezdi, hogy kicsit megint túlkombinálta a dolgot. A barátai Szicíliában kordában tudták tartani a hülyeségeit, de itt nehezebb a dolga, lévén nincsenek barátai. Egy biztos, még egy ilyen korholás, és semmi nem állítja meg, hogy eltörjön a mécses. Hebegni kezd.*
- De én... Én csak...
* Kobayashi felé tekint, hátha valami segítségfélére lel benne. A tanár szerint megfelelt. Mindegy is, hogy miben, a lényeg, hogy talán békén hagyják egy ideig. Talán mégse összeesküvők. Talán tényleg túlzásba esett, és dr. Viallinak lesz igaza. A pszichológus szerint nem biztos, hogy jót tesz most a környezetváltás. Nem hallgatoitt rá, itt van. De ha ezek tényleg csak egyszerű diákok és tanárok, nem derülhet ki, mekkora marhaságot feltételezett. Belemegy hát a játékba, legyen szó akármiről is. Ő is Enikő felé fordul újra. *
- Igen, te jössz. Mutasd mit tudsz!

- A tél is jó a maga módján. *Jegyzi meg a tanár, miközben találkozik a tekintete Wasabival, ki megvetően megrázza a fejét, hogy nem, a tél nem jó, még a maga módján sem. Természetesen a tanár nem veszi észre, hogy mennyire vibrál a hangulat a két leányzó között. Ő inkább azon gondolkozik, hogy vajon Enikő is jó lenne-e az előadásba. Ekkor Sabine kimond két szót, amit persze a japán se tudja, hogy miért teszi. Mindenesetre nem csattan fel úgy, ahogyan a naxeldires.* - Nyugodtan abbahagyhatod megfeleltél. *Fordul a két lány közé, akik így nem tudják egymás idegeit tönkre tenni. A mondatot természetesen az eramirosnak szenteli.* - Most mutass te valamit. *Húzódik vissza a helyére, a szemei pedig kíváncsian a Kádár sarjra szegeződnek.*

-Na hát azt nem csodálom.*Jegyzi meg bólogatva. Ő egy percig sem titkolja, hogy nem szereti ezt az iskolát, de hát ide kell járnia...*-Én is csak azért nem jöttem ki eddig, mert olyan hülye idő volt. Utálom a telet.*Jegyzi meg, majd elkezdi inni a teáját. Már a gondolat is visszataszító. Úgy látja, sikerül kellőképpen drámai hatást elérnie az ismeretlen lánnyal szemben. Az idegösszeomlás határán áll. Gonosz vigyorral nyugtázza, majd elfordul. Úgy néz ki, hogy egy ideig csöndben marad a másik.*-Hát, nem terveztem, hogy tanárral fogok beszélgetni, csak így alakult.*Folytatja a megkezdett beszélgetését.*-Amúgy is, én bárkivel szeretek beszélgetni. Az egyetlen kizáró tényező az intelligencia. Ha valaki olyan hülye, mint...*De inkább nem folytatja, mert már az előbb kis kapott egy kis helyreigazítást a viselkedésével kapcsolatban. Úgyhogy duzzog egy darabig, konkrétan addig, amíg a leányzó kimondja a két szót. Enikő nagyon lassan fordítja oldalra a fejét.*-Hogy mi van?*Kérdezi megütközve.*Most komolyan, te hallod magad?*Kezdene megint háborogni, ám a tanár kedvesen viselkedik Sabinéval. Nem is érti, hogy miért. Ennek most nem d hangot, ám mikor a lány nyelvet ölt rá, felcsattan.*-Felpofozzalak?*Kiált rá fenyegetően.*