Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

* A szokásos semmitmondó fecsegéssel kezdődik a beszélgetés. Vagy tényleg csak csevegnek kicsit, mielőtt a tárgyra térnének, avagy tévedett. Tévedett, és valami kódot használnak. Ki tudja, a tanár úr jelenthet célpontot is. Érdekes. Aztán robban a bomba. Sabine megszeppenve bámulja a ráförmedő lányt, olyan boci szemekkel, mint aki menten elsírja magát. Nem is áll messze tőle. De ki kell tartania. Érkezik a második hullám, most még gorombábban ordítják le a fejét. Ez csak trükk lehet. Ilyen otrombán nem viselkednének egy ilyen lánnyal, mint ő. Biztosan csak a kódot várja tőle Enikő. Nem sokáig bírná ki a korholást elpityeredés nélkül, így megpróbálkozik a kóddal. Hátha beletalál. *
- Kalózhajó a lucernásban.
* Jelenti ki a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal. Ha nem ez a kód, hát ez bukta lesz, és menekülni kell majd, de egy próbát megér. Segítségére siet a sors, Kobayashi megenyhül. Siker, már csak azt kell megtudni, ezek itt éppen mi ellen, ki ellen szervezkednek. * - Persze, hogy részt szeretnék venni. Inkább, mint hogy én legyek a célpont. Már csak azt kéne megbeszélni, hogy pontosan mi is a terv. Bevallom kimentek a fejemből a részletek.
* Enikő felé fordul, és mivel a láthatóan csoportvezető Kobayashi már bevette őt a bandába, nyugodtan rá meri ölteni a nyelvét az olyan ellenségesen viselkedő lányra. *

*Betoppan Artemis is, de vele a segédtanár már végképp nem foglalkozik, hiszen látszik rajta, hogy nem beszélgetni jött. Közben Enikő készségesen válaszol neki.* - Hasonlóképpen, mint te, én is untam már az iskolai légkört. *El is mosolyodik közben, hiszen ez úgy jött ki, mintha utálná a Nezabart. Ez meg természetesen nem igaz.* - A kollégák, nagyon elfoglaltak, nem igazán van idejük ilyesmire. Meg aztán jellemfüggő, de szerintem, ha tanárral szeretnél beszélgetni, fordulj Dárdosi tanár úrhoz. Ő tudtommal szívesen elbeszélget a diákokkal, nem mintha én nem. *Reagál a lány további mondanivalójára. Ekkor huppan le melléjük Sabine, és ki is magyarázza magát, amit Kobayashi egy biccentéssel jutalmaz. Enikő már nem ilyen engedékeny, és ezért kellő módon kérdőre vonja a lányt, aki közben ismét megszólal. Még kacsint is mellé. A japán pedig erősen gondolkozni is kezd, hogy ezt vajon mi lelhette. Aztán eszébe jut a számára lehető leglogikusabb lehetőség.* - Hát persze! Zseniális! *Kiállt fel.* - Maga részt szeretne venni benne, hát persze! Rendkívülien csinálja! *Visszakacsint. Persze ő nem az összeesküvésre gondol, hanem a színházi előadására, amire jelentkezőket keres.*

*Az intésre elmosolyodik. Kabátját leveszi, és a szék támlájára helyezi. Így már látható hosszú, citromsárga pólója, amin neonzölddel mindenféle feliratok vannak. Kecsesen leül a székre, lábait keresztbe teszi.*-Hát, úgy éreztem, ki kell mozdulnom egy kicsit.*Válaszol a kérdésre. Majd rendel egy mézes teát. Amíg arra vár, hogy megérkezzen, feltesz egy kérdést.*-És tanár úr? Mármint, nem akarok illetlenkedni, csak nem sok tanárt látni errefelé.*Majd közelebb hajol, és suttogva folytatja.*- Valahogy nem szeretik a társaságot.*Ezután felkacag, nem törődve, hogy most lehet, hogy elég szemtelennek tartják. Annyira nem ismeri a tanárt, nem tudja, milyen viszonyban van a kollégáival. A belépő Artemisszel nem törődik, mivel nem túl érdekes személy a számára. Közben meghozzák a teáját. Mikor elkezdené inni, még valaki leül az asztalukhoz. Csak úgy se szó, se beszéd. Aztán amikor megszólal, nem bírja türtőztetni magát.*-Már ne is haragudjál, de szerintem senki nem hívott ide. Plusz köszönni sem tudsz. tehát a jómodorra sem tanítottak meg. Ja, és a magam részéről tényleg nem vagy itt.*Veti oda, majd visszafordul a tanárhoz, aki ki tudja, mennyire díjazza az ilyen megnyilvánulást.*~Ez a csaj flúgos.*Gondolja magában, de a tanárnak csak ennyit mond.*-Mostanában elég "érdekes" diákokat vesznek fel.*Hangsúlyozza ki a kulcsszót. Túlzottan nem érdekli. Aztán amikor újra megszólal Sabine, tényleg betelik nála a pohár.*-Most komolyan, te normális vagy?*Ennyit a semmibevevésről.*-Tudod, itt létem során számtalan hülyével találkoztam már, de te túlteszel mindegyiken.*Közli látszólag nyugodtan, és cseppet sem kicsit lenézően.*

* Kezdenek hirtelen sokan lenni. Nem volt elég óvatos, úgy tűnik. Máris kiszúrták, és minden bizonnyal utána küldtek pár embert a suliból. Nagyon rafinált népség, de őt akkor sem verik át. Nem szabad, hogy rájöjjenek, hogy már ismeri a titkukat. Az érkező Enikő beszédbe elegyedik az ázsiai fickóval. A "tanár úrral". Na persze. A legjobb lesz, ha itt marad velük és kipuhatolózza, mire készülnek. Kérdés nélkül csüccsen le ő is az asztalhoz, kezébe kapja ősrégi mobiltelefonját (az okos telefonok nem jók, könnyedén követhetik az embert, ha olyanja van), és úgy tesz, mintha csak játszani kezdene vele. Nem mintha ezen a kőkorszaki bunkofonon lenne játék, de az nem is fontos. Kipillant néha a telefon mögül, mint katona a lövészárokból. *
- Beszélgessenek csak. Mintha itt se lennék.
* Befut Artemis is, ez egyre gyanúsabb lesz. Megint felpillant a telefonról. * - Tudták, hogy az ilyen kávézókban mekkora az esélye, hogy valakit eltegyenek láb alól? Elég sok. De mindegy. Tényleg ne figyeljenek rám, én itt se vagyok. Nyugodtan trécseljenek a "terveikről", én néma vagyok. * Kihangsúlyozza a terveik szót, közben pedig kacsint is egyet. Ez az új terv. Beadja nekik, hogy ő is közéjük való. *

*Daimonja társaságában téved be a Jenilába.Próbál utat törni az egyik boxhoz de eléggé sokan vannak.Mikor nehezen sikerül helyet találnia leül és vár.* ~Hát elég sokan vannak.Igaz hétvége van már és jönnek kikapcsolódni a diákok.*Szól a macskájához majd az ajtóra szegezi a figyelmét.Közben megrendelte az italát is a pincértől aki időközben ki is vitte neki majd távozott.Úgy tűnik mintha várna valakire de ez nem így van.Mostanában egyedül bóklászik minden felé és ez jól is esik neki meg rosszul is.De most szórakozni jött úgy,hogy nem törődik senkivel és semmivel.*

*Ahhoz képest, hogy milyen korán van, azért bejönnek egy páran. Először egy feltűnő öltözékű leányzó, aki nem igen foglalkozik hősünkkel. Kobayashi már menne is a pulthoz, hogy ez bizony így nem helyes, és ővele nem lehet csakúgy nem foglalkozni. De akad egy kis bökkenő. Ugyanis betoppan egy eramiros deák, és rögtön kezelésbe veszi a belsirionost. A dalmágiás meg jobbnak látja, hogy ne menjen oda. Meg aztán van másvalaki is, aki felkeltette az érdeklődését, egy bizonyos Sabine. Hiszen kinek nem tűnik fel az, hogyha valaki fel-alá járkál egy ilyen helyen? Azért ennyire még a japán se hülye, természetesen azért közel áll hozzá. A segédtanár meg is szólítaná a diáklányt, ekkor azonban ismét elveszik tőle a kezdeményezés lehetőségét.* - Üdv. Kit tisztelhetek benned? *Üdözli ő is Enikőt, és int, hogy foglaljon helyet.* - Mi járatban erre? *Kérdez ismét.*

~Na végre, már múlik ez a hülye tél.*Jegyzi meg morogva magában, miközben a Jenilia felé baktat. Kivételesen úgy döntött, hogy ma kidugja az orrát az iskolából, amit egészen két hónapig nem tett meg. Enikő hangulata olyan változó, mint az időjárás, és senki nem tett volna jót, ha felbukkan. Bár ez őt mióta érdekli? Gúnyos vigyorra húzza a száját, mikor az utcán mellette elhaladó emberek hátrafordulnak, hogy elcsodálkozzanak különös megjelenésén. Na igen, Enikő mindig is egy színfolt volt, és ahogy idősödik, egyelőre nem változik. Divatos, citromsárga szövetkabát van rajta, türkizkék cicanadrág, citromsárga gumicsizma. Egyelőre ennyi látszik az öltözékéből. Haja be van göndörítve, és felcsatolva a feje tetejére. Fülében óriási karikafülbevalók, neonzöld színben. A szél fújdogál az utcán, így egy kisebb szélroham kíséretében betoppan a Jeniliába. Két méterről érezhető, intenzív parfümjével is felkelti magára a figyelmet. Észreveszi egyik tanárát az asztalnál. Gondolja, odamegy. Kissé megigazítja szélfútta haját, majd elindul a tanár felé. Közben elhalad egy hozzá hasonló színfolt mellett. Felvonja a szemöldökét, de vele majd később foglalkozik. meg már amúgy is letámadta egy fiú.*-Jó napot, tanár úr.*Mosolyog bájosan a férfira, mikor odaér. Úgy mellékesen észrevesz egy lányt, aki mellettük áll, de egyelőre ő sem érdekli.*

* Sabine óvatos. Megérkezett a Nezabarba, aztán gyorsan el is húzott az iskolából, ki Nellondba. Jobb egy kicsit eltávolodni elsőként, kérdezősködni a városban az iskoláról. Mert ugye simán előfordulhat, hogy az újoncokat a vezetőség elraboltatja, hogy kísérletezzen velük. Hisz kinek is hiányozna egy fiatal Szicíliai lány, akit senki sem ismer. De Sabinét nem csapják be ilyen könnyen, ő előbb felméri a terepet. Félénken lép be a teázóba, próbál észrevétlen maradni. A kérdés csak az, hogy hogyan szed ki indformációt az itteni emberekből? Az is lehet, hogy ők is benne vannak valami csúnya összeesküvésben. Talán a kocsmáros... Vagyis nem, mindig a kocsmáros a hunyó. Akkor a pincérek.. De ők sem, mindig a pincérekkel végeztetik a piszkos munkát. A vendégek maradnak. Akikben köztudottan sosem lehet megbízni. Üdv mindenkinek Sabine világában. Mindenki gyanús és mindenki készül valami trükkös aljasságra. A terv viszont megvan, mint mindig. Hallgatózunk, aztán lesz valami. Céltalanul lófrálni kezd a helyiségben. Ahhoz képest, hogy nem akar feltűnést kelteni, most épp azt teszi. Odasomfordál a pultnál álló Cathez, hallgatózijk, hátha beszélget valakivel, aztán az asztalok felé veszi az irányt. Úgy jár-kel, mint valami megzakkant zombi. Második célpontja az ázsiai fickó, az ő asztalát is megkörnyékezi, csak úgy diszkréten. Úgy diszkréten mellésétál, és fülel. Szentül hiszi, hogy nem furcsa amit csinál, talán a berendezés részének tekintik ilyenkor. Érkezik még egy srác, aki az első megfigyelt alany nyakába ugrik. Gyanús. Amint végez itt az asztalnál, talán kihallgatja őket is. *

Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom... Számolja a lépcsőfokokat a fiú az iskolában, éppen azon gondolkodik, hol élhetné ki übertrsasági hajlamait. De úgy nagyon semmiféle hely nem jut az eszébe, főleg azért mert nem nagyon ismeri. Mármint a környéket. A társalgóba beérve találomra kiválaszt valami helyet, ami éppenséggel a Jenilia teaház lett, és a fiú készségesen el mis fogadja, bár nem iszik teát. Azonnal a pulthoz szökken, és megpillantja a lányt, akivel tegnap beszélt. Azonnal a nyakába ugrik. Cat valószínűleg elbír ötven kilót, szóval akkor sem lenne gond, ha szószerint a lányra ugrana. De ilyenről szó sincs. Egy pillanatra megzavarodik, ugyanis nem emlékszik rá, hogy bemutatkozott volna neki Cat, de nem zavartatja magát. * - Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. * Nyújtja el az A-t különböző hangmagassgokon, elég vicces hatást keltve vele. * - Miért vagy ilyen morci hangulatban? * Kérdezi csábos, levakarhatatlan mosolyával. *

* Na hát ez rettentő érdekes. Vagy a sors csapdájába sétált bele szépen, vagy pedig a természet egyszerűen a bolondját járatja vele. Tegnap nem aludt semmit, három hetet töltött egy másik dimenzióban, valamint éjfélig levelet írt, rosszat álmodott és hiányoztak neki a manócskák akiket megismert. De ennek ellenére egy szemernyit sem fáradt. Viszont a mára már állandósult rosszkedv természetesen megmaradt, így morcosan öltözködik fel. Nem gondolta volna, hogy ezen a napon kimozdul a szobájából, de úgy látszik érik az embert - jelen esetben negyed-vélát - apró meglepetések. Kontyba fogja hosszú fekete hajár, a lelógó tincseket pedig gyönyörűen begöndöríti. Magára ken vagy egy tonna rózsaszín sminket, kifesti a körmeit, előkotor pár nyakláncot, és botrányosan feltűnő rózsaszín holdjárót, és egy neon színű aprócska estélyi ruhát, aminek elég mély a dekoltázsa. Amint kiér a folyosóra, akárcsak egy hercegnő, úgy vonul végig a hosszú helységen. Keze csípő magasságban van mellette, s járása eléggé furcsa, mintha minden lépésénél rántana egyet a derekán. Pedig nem, csupán remek testi adottságainak köszönheti ezt a fajta menetelést. A térkapun keresztül hamar beér nellondba, most semmi kedve nem volt sétálni, főleg nem egy ilyen cipőben. Betér a jól ismert Jeniliába, s végigméri az embereket, vajon azok mit szólnak a kinézetéhez, ami most kifejezetten csinos. A pultoshoz tipeg, és kér valamiféle koktél szerűséget, de őszintén szólva nincs sok fogalma mi lehet az. ha ez megvolt, csak vár, és vár. Egyelőre nem foglal helyet, netán kicsit beszélget a pultossal. *

// Ruhaa //

*Kobayashi Daisuke a dalmágiás segédtanár lép be a Jeniliába. Az persze furcsa, hogy pont ide jött, mikor még nincs ilyen kései idő, és így nincsenek sokan eme színtéren. De elmondása során, ilyenkor lehet felfedezni a legtöbb tehetséget. Wasabi viszont úgy gondolja, hogy ez megint egy nagy marhaság, aminek mellékhatásait szokás szerint neki kell majd elviselnie. Éppen ezért szokás szerint dühösen baktat gazdája után. A fiatalember egyszerű ruhát visel, amihez egy köpeny is párosul, olyan színészes gönc. Leül egy asztalhoz, kér egy teát, és lesi az ajtót, hogy miféle nép jön be rajta.*

*Sérült válla ellenére is sikerül elvennie az őrült némbertől a pisztolyt, és mikor rendőrök rontanak a terembe, undorodva dobja el valahová a pokol fenekére, ami lehet, hogy nem a legokosabb ötlet tőle. Szerencsére a rend őrei hatástalanítják a klinikai eseteket, és már éppen megnyugodna egy kicsit, mikor újabb lövéseket hall. Látja, hogy mellette Blagoy, mint egy zsák, eldől, és ekkor ő is megérzi a fájdalmat a mellkasában. Felsikolt, és az utolsó, amit lát az őrült gésa vigyora, mielőtt minden elsötétülne.

Hirtelen ül fel, mintha megcsípték volna, és egy pillanatig azt sem tudja, hol van. Kisvártatva kitisztul a kép, és sikerül betájolnia a tartózkodási helyét, de ez nem segít abban, hogy megértse, mi történt.*
- Most vagy a Jenilia emeletén van a túlvilág, vagy nem tudom, mi van. *Gondolkozik hangosan, és teljesen zavarodottan. A bal válla, és a mellkasa furcsán bizsereg, és végül is ez vezeti rá a megoldásra.* ~Lehet, hogy csak álmodtam? És akkor vajon Blagoy is csak álom volt?~ *Gondolkozik, és szemével a férfit keresi, aki valószínűleg mellette ül, hasonlóan kellemes állapotban. Egy gondolat nem hagyja nyugodni, és ez lehetetlenné teszi, hogy itt maradjon, egyedül kell átgondolnia ezt az egészet.*
- Ha nem gond, én most visszamegyek a suliba. *Képtelen ránézni a másikra, így inkább a kezét bámulja, ami úgy remeg, mint egy masszív alkoholistáé.* Majd átugrom holnap... vagy holnapután a könyvekkel. *Mondja, miközben nekilát összeszedni a dolgait.* Amúgy sem ártana, ha nyugodtan beszélhetnénk, de előbb át kell gondolnom valamit. *Teszi még hozzá, miközben a kabátja begombolásával szenved, eredménytelenül.*
- Szia, vigyázz magadra. *Köszön el, a Blagoy feje melletti faldarabot bámulva, majd átsétál a teleportkapun.*

*A férfi fejében bizony még a vérfarkas az úr, de Nati varázslatára szerencsére lassan ismét vissza tud változni és fel tudja fogni, hogy mit is tett. Az őrjöngő harag miatt megölt egy embert, valamint egy őrült ráfogja a pisztolyát, aminek az egyik lövedéke már az oldalában van, amely azért erősen vérzik. A srác még mindig ráfogja a pisztolyt, és beszélgetni kezd, ahogy ilyenkor ezt szokás. De Blagoy nem várja meg a mondat végét, hanem gyorsan mozdul és felugrik a színpadra. a Srác dühösen mered a fiúra és még utána lő egyet, amit Blagoy be is kap a jobb vádlijába, így az is vérezni kezd és érzi, hogy kezd zsibbadni. A varázslat sikerül - mindkettejüknek, így Nati immár két helyen látható, hiszen a láthatatlansági varázs nem érte el teljesen. A teremebe kitör a pánik, hiszen a színpad alól a srác is megjelenik és pisztolyával sakkban tartja... Tartaná Blagoyt, ha látná. Így csak zavarodottan pislog. Nati kicsavarja a leányzó kezéből a pisztolyt, aki dühösen rántja ki a kezét Nati szorításából, mindhiába. A nézők visítva pánikszerűen özönlenek ki az ajtón, mire sziréna hangzik fel és néhány egyenruhás őr siet be a színházba és néhány gyors mozdulattal tartóztatják le a két öldöklő őrültet.*
- A mentő odakint várja magukat, szeretnénk hogyha a vallomásuk... *kezd el beszélni a rendőr, de hirtelen eldördül két lövés: pontosan Blagoy és Nati szívébe... A színpadon Suzuki áll, kezében határozottan tartja a pisztolyt, majd elvigyorodik, ahogy látja eldőlni a két halottat.*
- Végre! Enyém a főszerep! *nevet őrülten a nő, majd eltűnik. Talán ő is boszorkány lenne? ...

...
A párocska hirtelen ébred fel a Jeniliában, ami már szinte majdnem kiürült, csak a lenti clubból üvölt a hangos zene. Körbenézve láthatják, hogy néhányan furán néznek rájuk, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a sok alkohol (?) hatására bizony elbóbiskoltak. De valóban csak álmodták az egészet??*

//Köszi a részvételt, remélem tetszett. : ))//

*A lábremegése akkor sem szűnik meg, mikor a varázslata hatni kezd, és a Blagoy bőrébe költözött valaki eltűnik. Nagyot sóhajt, és a férfi szájából folydogáló vércsík láttán egy kicsit összeborzong. Nincs ideje válaszolni, mert ekkor megérkezik a zakkant srác a pisztolya társaságában. Felkiáltani is alig van ideje rémületében, máris ismét a színpadon találja magát. Éppen rendezné magában a helyzetet, mikor újabb golyó érkezik, egyenesen az ő vállába. A Blagoy által prognosztizált sikoly is felcsendül, hosszan, és szépen kitartva, akár a darabbeli áriák. A vállát markolászva mered az újabb elmegyógyintézet-töltelékre, és hirtelen különös nyugalom szállja meg. Kihúzza magát, és fagyos mosollyal mered a nőre.*
- Azért szánalmas, hogy én, a nulla színpadi tehetségeddel jobban alakítottam nálad Cso-cso-szánt, nem gondolod? *Kérdezi kellemes társasági modorban, ami elég nehezére esik, amikor a válla miatt legszívesebben üvöltene.* Attól tartok, kettőnk közül te leszel, aki elbukik. *Teszi hozzá, az újdonsült, gonosz Nati, és az illuzionista fénypáncélját használva hirtelen a nő mögé kerül, megrpóbálja lefogni a karját, és kicsavarni belőle a pisztolyt.*
- Erre talán nem lesz szükség. A végén még kárt teszel valakiben. *Nézegeti a fegyvert, és nagyon vigyáz, hogy el ne süljön. Örömmel fogadja az illúzió-Natit, mert így végre megmarkolhatja a vállát, és beharaphatja az ajkát, hogy ne üvöltsön fel.*

//Az illuzionista fénypáncélja
Bűvésztrükk: Képes a helyváltoztatásra látótávolságon belül, afféle teleportálással, de inkább olyan ez, mintha a fénysebességre felgyorsulna és úgy menne át egyik helyről a másikra.//

*Eszeveszett éhség! Mozgó testek a lángoló fényben... Puha, zsíros hús... Vinnyogó zokogás.... Bugyborékoló halálhörgés... Undorítóan síkos vér, épp, hogy csak egy pillantra... ~Még egy kortyot!! Még többet! Egy falatot a húsából!~ Már nincs idő ilyesmire. Elragadja valami tompító, gyöngéden kényszerítő erő, s Nati egyre tisztább arca úszik fel a vörös bugyborékolásból. Az arca egyre jobban visszaalakul, torz, véres pofájából egy kevésbé torz, Blagoy-szerű férfi arca válik. Csupa vér a ruhja, a keze, és a szájából is folyik egy vékony csík, ilyen az igazi álompasi!*
-Nat-Natalia! Megmentettél, Natalia!
*Nyögi mosolyogva, s már készülne megölelni, amikor egy golyó csapódik a vállába. Eddigi üvöltései semmik a mostanihoz képest, hiszen ez a valódi kín, az iszonytató fájdalom vonyítása. A szemeit könny homályosítja el, majd egy új, merőben furcsa érzés. A pokoli, égető, húsba tépő fájdalomtól lüktetni kezd előtte a világ, de egyre jobban tompil és tompul. A vérfarkas regenerációja! (Vagy inkább a sokk hatása, ami a stresszhelyzet idejére leblokkolja a fájdalomérzetet.) Elszánt, dühtől izzó tekintettel néz farkasszemet (mekkora poén!) a nyilvánvalóan pszichiátriai esetre, amikor is meghallja a második lövést, és nagy valószínűséggel Nati sikolyát. Most válik nyilvánvalóvá, hogy nincs ideje itt baromkodni, meg kell mentenie Piroskát (Feketécskét), aki nem félt a Farkastól. Illúzió-Blagoyt hátra hagyva harcolni, láthatatlanul ugrik fel a szimpadra, ahol egy illúzió-Natit teremt, a lányt pedig szintén láthatatlanság alá vonja. Arra persze figyel, hogy a két láthatatlan lássa egymást, nehogy halálra rémítse Natit.*

*Az előadás úgy tűnik, hogy egész jól halad és habár a többi szereplő próbál igazodni a szerephez, a nézőközönség is kezdi felfogni, hogy ez valami újfajta változat. És egész jó. Nati ura a helyzetnek és a gonoszkás mosoly is önbizalmat ad neki ehhez az egészhez. Azonban a morgásra valóban felfigyel és mikor lerohan a színpadról, hangos éljenzés tör ki, mintha a következő felvonás jönne. Ahogy Nati leér a színpadra, láthatja a farkast, ahogy nekiugrik a Rendezőnek. A férfi totálisan megijed, hiszen nem sejtette, hogy a srácnak efféle gondjai vannak, így hát kimeredt szemekkel, halálra rémülten pislog, és hamarosan jó nagy tócsa vér lesz alatta. Blagoynak sikerült felnyársalnia egy vasrúdra, így a férfi lassan összerogy, pont mikor Nati elsuttogja az igét. A medál felvillan és a Hipnózis hatására Blagoy visszanyeri tudatát, így esetleg vissza tud változni - ha akar. Néhány másodperc múlva azonban hangos lövés dörren, majd egy eszeveszett vigyorral jelenik meg a srác az öltözőből, kezében egy füstölgő pisztoly, a golyó pedig... A golyó pedig nagy valószínűséggel utat talál Blagoy oldalába, ugyanis a férfi el van foglalva Nati hipnózisával. A lány épp hogy befejezi a varázslatot, ismét emelkedik fel a forgó színpadról az igazira és amint felérkezik a színpadra, újabb lövés dördül: a golyó immár Natit célozza, és el is találja a vállánál. A célzás nem volt valami pontos, de megtette a hatást: a közönség elhallgat, és ijedten pislognak a középen sétáló őrült vigyorú nőre.*
- Te kis rib*nc! Te szajha! Tönkre tettél. Elvetted a szerepemet, a hírnevemet, a darabomat!! És még át is íratod, hogy még nagyobb sikered legyen. Ezért megdöglessz! *visít a nő. Látszik rajta, hogy őrült, hiszen abban a gésa jelmezben van, amiben Nati is a színpadon áll. A színpad alatt a fiatal srác is őrülten elneveti magát.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen rémszerzet vagy. De így legalább van ürügyem, hogy miért is foglak megölni. Azért sajnálom szegény Lous-t. Jó fej volt... *pillant a halott rendező felé, majd ismét csőre töltött pisztollyal közelít a srác felé.*

*Ahhoz képest, amire számított, nem is olyan szörnyű az előadás. Na jó, egy darabig nem olyan vészes, mert egy idő után a szellem-Nati mintha meghülyülne. Az igazi lány pontosan jól tudja, hogy az eredeti darab nyomokban sem emlékeztet arra, amit most játszik, de továbbra is az illúziót utánozza. Egyrészt amúgy sem tehet mást, mert fogalma sincs a szövegről, másrészt igazából tetszik is neki a dolog, egészen beleéli magát a darabba.* ~Most legalább Cho-cho-san nem csak ül, és szomorkodik az egész darab alatt.~ *Gondolja, gonoszkás vigyorral.* ~És a közönség sem lázadozik - egyenlőre.~ *A farkasmorgás azonban eljut a füléig, és akár vége van a jelenetének, akár nem, lerohan a színpadról. az ott látottaktól először szörnyen megrémül, a lábai remegnek, és legszívesebben elfutna, de érzi, hogy ezt mégsem teheti.* ~Nem tudom, ki bújt Blagoy bőrébe, de muszáj leállítanom. álomszép vagyok, meg tudom csinálni.~ *Győzködi magát, majd a kimonó alól előcibálja az asztrál-mentál medálját, amit nem hagyta, hogy elvegyenek tőle, és csak suttogja a Hipnózis varázsigéjét.*
- Servenus *Úgy szorítja a medált, mintha az élete múlna rajta, és amikor megszólal, igyekszik, hogy a hangján ne hallatsszon a félelem, ami fojtogatja.*
- Nézz rám. Nézz rám, Blagoy, és nyugodj meg. *Mondja, egyenesen a férfi szemébe nézve, bármennyire nehezére is esik ez.*

//AMM I, másodlagos
1. Hipnózis:
Varázsige: Servenus
Leírás: A varázsige hatására a célpont személy előtt egy ezüstösen fénylő kb. 10 centi átmérőjű gömb jelenik meg. Ez a gömb magára vonja a figyelmét, és pár pillanat alatt hipnotikus állapotba helyezi. Ez két féle lehet, attól függ, melyikre koncentráluk. A másik változat esetén ébren marad az illető, viszont az irányításunk alá kerül, bármit teljesít, amit mondunk neki, persze ezek egyszerűbb parancsok kezdetben//

*A darab és a mágia egy ideig tökéletes, de valami valahol elcsúszok. Baj van! Nem ennek kellene történnie! Szép-szép, de a darabhoz semmi köze. Olyan, mint egy rémálom, ahol hiába tudja a főhős, hogy tud varázsolni, a varázslatai félresiklanak, nem működnek, kifacsarodnak. Eldönti, hogy a jelentnek hamarabb véget vet, és az árnyék Natit kezdi lemozgatni a színpadról, amikor kizökken. Megjelenik Dugó Dani, és sziszegve, fojtott hangon leüvölti. Megint. Őt, aki amúgysem bírja a támadó szándékú hangot. Még megpróbálja nyugtató hangon elmagyarázni, hogy beszéljen hallkabban, nem ő csinálja, ő sosem tenne ilyet, amikor elhagyja amúgysem legendás türelme. A férfi megütötte. Megütötte! Végzetes hiba volt, egy vérfarkast megütni!!*
-Kitépem a beleidet, és a nyakad köré tekerem!
*Hangzik fel az öblös, mély, reszelő hang, ami cseppet sem hasonlít Blagoyra. Teste pillanatok alatt változik egy vérfarkas idomtalan képére, s felüvölt, akár, ha a holdra vonyítana. Egyik mancsával a rendező felé kap, nem titkolt szándéka, hogy torkánál fogva felszegezze valahová, és fogaival feltépje a hasfalát. Kinézetre, erőre, szagra, hangra, tapintásra valóban egy az egyben vérfarkas, csak a szemei maradnak meg Blagoy ismerős, sárga szemeinek. A szörnyeteg testében, a fenevaddal viaskodva egy férfi felzokog, a történelem pedig megismétli önmagát...*

*Blagoy határozottan varázsolgat a színpad mögött, hiszen felnőtt illúziómágus, létrejön a szellem-Nati, aki azonban mégsem tudja annyira jól a szerepet. Kicsit furábban énekelget, más szólamokkal és maga a darab is kezd új fordulatot venni. Méghozzá úgy, hogy nem Pinkerton hagyja ott Cso-cso-szánt, hanem a gésa csalja meg a férfit, aki EZÉRT megy el és hagyja el a feleségét. Cso-cso-szán végül átalakul egy furcsa "éjjeli pillangóvá", és hogyha Nati nem ismeri a darabot, akkor tökéletesen azt hiheti, hogy ez így tökéletes és ez így van. Egyre jobban belejön és egyre nagyobb lelkesedéssel játssza az utcalány gésát. A közönség megdöbben, de végül úgy tűnik, hogy tetszik nekik a "feldolgozás".
Miközben Nati a színpadon végül elég jól halad, Blagoy a színpad mögött varázsolgat, amit azonban a Rendező meglát. Paprikapiros képpel megy oda hozzá.*
- Ez a Te műved? Te manipulálod ezt az egészet? Utálom a mágiát, undorodom minden egyes varázsigétől és tőled is, mert használod. Tönkre foglak tenni, és nem köszönöd meg, amit a műsor után kapsz tőlem! *villan meg dühösen, mérgesen a férfi szeme, felpofozza Blagoy-t, majd gyors léptekkel ott hagyja a fiút. Közben Nati lejön a színpadról, és Blagoyon van a sor, hogy megmutatta, hogyan is szerepel.*

*Nagyon szereti a színházat, ha 1: nem énekelnek benne és 2: nem neki kell a színpadon állnia. Sajnos azonban most egyik sem igaz, így hát okkal aggódik. Arra azért figyel, hogy az ajkáról ne harapdálja le a vörös rúzst, de a kezét szorgalmasan tördeli. Blagoy megjegyzésének hallatán a fehér púderrétegen át is jól láthatóan elpirul.*
- Köszönöm. *Mosolyog vissza rá bátortalanul a tükörben. Úgy tűnik, az elixír még hatása még tart egy kicsit, mert ettől a bátortalan mosolytól is jobb kedve lesz.* ~Álomszép vagyok, meg tudom csinálni.~ *Mondogatja magának, és vidáman néz a lótifuti fiúra.*
- Viccelsz? Ezerszer jobb leszek. *Nevet fel, és magabiztosan lép a színpadra. A nagy önbizalma nagyjából addig tart, amíg rá nem jön, mennyi ember ül vele szemben, ekkor újra erőt vesz rajta a szorongás. Így hát a belépője elég vérszegényre sikeredik, és már-már sírva fakad, amikor megpillantja az illúzió-Natit, és meghallja az énekhangot. Hálásan Blagoyra hunyorít, már, ha megtalálja a színpad mögött, és próbálja utánozni a mozgást, nem túl sok sikerrel.*

*Nati gyönyörűbb, mint valaha, és ezt nem a két kiló smink teszi, sem az a furcsa mellékképzet, hogy a gésák akkor is örömlányok voltak... Neeem, Nati a természetességtől válik ennyire gyönyörűvé. A csetlő-botló, szárnyat bontogató viselkedése az, ami imádatra készteti a srácot. Bátorítóan mosolyog rá.*
-Igen, te vagy, és álomszép vagy!
*Nevet felszabadultan, majd a srác felé fordul, és vigyorogva megvonja a vállát.*
-Naná! Még csak az kéne, hogy a Smasszer lefüleljen! Nade, futás!
*Ő nem kapott nagy szerepet, ami jó, mert így oda tud figyelni Natira is. Nem tudja hová menjen, nem tudja mit csináljon, és mongyő, nem is ismeri a darab színészi oldalát. Azonnal egy bonyolult varázslat szövedéket hoz létre, amolyan csak kettejük számára látható valóságlebenyt a valóság felett. Először nyilakat akar megindézni, de azt túl bonyolult lehet nagy hamarjában értelmezni, ezért egyszerűen egy szellem-Natit kreál, akinek a mozgását lekövetheti. A hang dologgal is tud mit kezdeni, az eredeti, japán énekesnő hangját idézi a lány szájába, persze némi torokköszörülés után, némi hangátmenettel, hogy ne legyen feltűnő. Ez persze minden figyelmét és koncentrációját leköti, dehát van darab Sharpless nélkül, de Cso-cso-szan nélkülözhetetlen.*

*Natit hamar átváltoztatják mágiával gésává, de valahogy úgy tűnik, hogy csak a társulat varázsló, a kinti tömeg mugli. A zene odakint elkezdődik, így a szereplők gyorsan kirohannak, csak az egyik srác marad ott és furcsán pislog Blagoy-ra.*
- Hű, Haver, te aztán beihattál tegnap. Gyanítom, ezt a góré nem tudja. * vigyorog a fiú és a rendező felé int, aki már kint áll és a bevezető után szónokolni kezd, köszönti a kedves nézőket és társai...*
- Sharpless és Cso-cso-szán. *bök fejével előbb Blagoy, majd Nati felé. Furcsa lehet, hogy Blagoy, aki ismeri a darabot, ért hozz kapott egy egyszerű szerepet, míg Nati, aki szinte semmit nem tud a dologról, öv a főszerep.*
- Remélem ügyesebb leszel, mint Olivia. Rajtad a világ szeme! *kacsint a fiú. Érződik rajta, hogy gyengéd érzelmek fűzik az említett lányhoz, hiszen kissé gúnyos a hangja. Végül beront az egyik lány és kitessékeli az immár fellépésre kész párocskát. Hamarosan Nati a színpad alatt találja magát egy furcsa emelkedő-szerű forgó színpadrészen. Vélhetőleg innen fog felemelkedni és belépni a darabba. Felérkezvén a színpadra, Nati hatalmas közönséggel találja magát szembe, reflektorok világítanak a szemébe és mindenki várja, hogy megszólaljon. Blagoy tudja a szöveget, magabiztos a színpadon és talán ez az egy, ami megnyugtathatja a lányt. Súgnak neki, így nyögve nyelősen, de meg tud szólalni, de halk morajlás fut végig a nézők között és kihallani Olivia nevét is...*

*Blagoy viselkedése egészen furcsa, úgy tűnik, már Nati gyengécske próbálkozásától is megnyugszik. A rendezőszerű pasas is hasonlóan fura, és szemlátomást nem érdekli az orosz lány ellenkezése. Valószínűleg elgondolkodna mindezen, ha nem esne le neki, hogy ő bizony szerepelni és énekelni fog, és nem kötné le az ezzel járó stresszelés.*
- Édes Istenem, segíts meg. *Sóhajt fel az égre nézve, és az ajkát harapdálva követi Blagoyt és a többieket az öltöző felé. A férfi szemlátomást otthonosan érzi magát a színházi közegben, így Nati kétségbeesése és elveszettség-érzése egyre csak erősödik. Nem mer a tükörbe pillantani, de amikor mégis megteszi, szeme-szája eláll a csodálkozástól.*
- ez komolyan én vagyok? *Kérdezi meglepetten, de aztán eszébe jut, hogy attól még, mert gésává változott, énekelni nem tud. Valami varázsige után kutat a fejében, és amikor nem talál semmi használhatót, kétségbeesetten pillant illuzionista társára, aki egyúttal meg is előzi egy igen fontos kérdéssel. Így tehát csak aggódik, megy amerre mondják, és igyekszik nem elmázolni a két kiló alapozót, amit a képére kentek.*

*Nati hangja is bőven elég, hogy megnyugodjon, meg dolgozik benne a fura-elixír is, de a pasas teszi fel a pontot az i-re. A nevetéstől neki is nevetnie kell, és kiit még a feje hátulját is megvakarja, miközben erőteljes "Bocs, hogy barom voltam!" arckifejezéssel néz Natira.*
-Bocs! Komolyan! Már megyünk is!
*Fogalma sincs, hogy hová kell miennie, mit kell csinálnia, amit tud viszont, az a darab, szóról-szóra, lépésről-lépésre, effektről-effektre. Bármilyen szerepbe be tudna ugrani, a kérdés csak az, van e hozzá hangja. Nem egy nagy énekes, de... De emellett illúzionista, amivel elérheti, hogy nyamvadt hangja helyett a közönség egy csúcsformában pörgő Pavarottit halljon. Az öltözőbe érve reflexből köszön, a srácoknak kezet nyújt, a nőnek puszikat oszt, mintha ezer éve ismernék egymást. Pörög benne a rutin. Mielőtt kezdenének azért rákérdez a helyzetre.*
-Amúgy ki kicsoda is a darabban? Tegnap sokat ittam, és kiment a fejemből a mai szereposztás...
*Ha elkezdődik a darab, már teljes odaadással végzi a feladatát, bármi legyen is az.*

*A férfi - aki nagyon úgy tűnik, hogy a rendező - Blagoyra pillant és tágra merednek a szemei. Majd elneveti magát és hátba csapkodja a fiút.*
- Jól van Fiam! Utálom a késést, de nektek elnézem. Imádom a humorodat! *nevet fel öblösen a férfi, majd elkomorul.*
- Tűnés öltözni, mindjárt kezdődik az előadás... *morogja, int és minden szó nélkül ott hagyja a párocskát, nem is foglalva Nati megjegyzésével.*
- Gyere Nati, még sehogy sem állsz! *kapja el egy gyönyörű hölgy Nati kezét. Vélhetőleg ő is a darabban szerepel, hiszen már ki van festve, fel van öltözve.*
- Blagoy, te is. *biccent a fejével a fiú felé és maga után húzva Natit bevezeti a párost egy öltözőszobába. Az öltözőszobában még két férfi és egy nő van, akik nagyban öltöznek és sminkelnek.*
- Jézusom, te még csak így állsz? *visít fel az egyik nő Natira nézve. Megcsóválja a fejét, és sminkpamacsot vesz a kezébe. Hogyha a párocska figyel, akkor észrevehetik az apró mágiát, ami átjárja a helyet és a sminkkészleteket, így néhány perc múlva Nati talán fel sem ismeri magát, ahogy a tükörbe néz, hiszen ő is gésa lett. Legalábbis smink-ügyileg.

Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is) - Page 7 Geishapretty

Odakint felcsendül a zene, úgyhogy a nő felpattan és kisuhan az ajtón. Majd visszakukucskál:*
- Siessetek! *súgja. Elcsendesedik a háttérzaj, majd odakint lámpák fénye kezd el villódzni. Néhány gésának öltözött nő kezd el táncolni esernyővel, és csodálatos rózsaszín virágok hullanak a színpadra az égből. Csodálatos látvány!*

//Kis aláfestő zene//