Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*A két leányzó úgy döntött, hogy a Janilla teázót választják. Pont tökéletes, mert Samanthának még nem volt alkalma odalátogatni. Felvett egy kényelmes farmernadrágot, egy piros virágos felsővel. Ha netán úgy döntenek, hogy sétálgatnak még felvette kedvenc magasszárú tornacipőjét. Hosszú barna haját lófarokba dobta, majd rámosolygott Dory-ra.* -Indulásra készen vagyok, mehetünk. *mosolyog Sam kedvesen újdonsült szobatársára. Szimpatikus neki a lány és most itt van az alkalom rá, hogy jobban megismerjék egymást és összebarátkozzanak. Lassan sétálnak a folyosókon, le a lépcsőkön. Samantha vicces kedvében van, karjára mutat, hogy karoljon bele a lány. Rákacsint, majd felkacag, remélve nem ijeszti el a leányzót. Viccelődve belépnek a teázóba. Friss tea illata üti meg Sam orrát. Mélyet szippant a levegőből, majd egy üres asztal felé húzza Doryt. Leülnek, majd kéri meséljen neki magáról.* -Honnan jöttél? Hogy kerültél ide? *kérdezi kíváncsian.* -Mesélj magadról. *kéri lelkesen, majd teljes figyelmével rá koncentrál.*

* Shana jól gondolta, hogy nem bolgár, ki is derül, perceken, másodperceken belül, hogy a fiú, vagy férfi, már Isten tudja, francia. Nincs is több kérdése, csak ül, és iszogatja a hideg italt, mire elé tesznek egy hatalmas kehely fagyit, a gyümölcsöstől a csokiig, puncsig, mindenig. Meglepetten néz fel Scottra, hiszen nem tudhatta a fiú, hogy Shana oda fog leülni, és ahogy látta, jóval előbb rendelhetett, mint ahogy a lány megérkezett.*

-Őőőő, köszi a fagyit, ez igazán jól fog esni. A tiéd milyen?

*Emeli fel a fejét cseppet, hogy megfigyelhesse, és megtudhassa, hogy Scott mifélét is eszik, persze mindezt csak azután, hogy elgondolkodott, és visszaemlékezett a régmúltra. Na jó, annyira nem is régmúltra, csak egy picit, de hát akkor is. Egy kicsit haboz, amikor az eljövetele idejéről faggatják, ami nem is csoda. Most erre a kérdésre mit feleljen? A valóságot, vagy valami kitaláltat? Végül úgy dönt, hogy egy köztes állapotot, amiben nem hazudik, csak nem mondja el a teljes igazságot.*

- Már egy ideje. Nem túl régen, de nem is mostanában. A többit viszont, ha nem bánod, megtartom magamnak.

*Mosolyodik el, ami mostanában egyre gyakrabb nála, bár ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel puszi pajtások lesznek, ez viszont nem zárja ki, hogy ne legyenek esetlegesen olyanok, akikben megbízik. Nem kell félreérteni, nem zavarja mások kíváncsisága, maximum nem szabad azon meglepődni, hogyha inkább nem válaszol, vagy homályosan válaszol egy-egy kérdésre. Persze sosem hazudik. Ha így lenne, már réges régen megtehette volna, akár most, az előbb is. Most viszont a másikra koncentrál, gyorsan behabzsolja a fagylaltot, és ismét kérdésekkel jön elő, amik tök egyszerűnek tűnhetnek.*

- És mi vitt rá, hogy ne ott, hanem itt, Bulgáriában járj iskolába? Költöztetek, vagy csak szimplán messze akartál otthonról lenni?

* Szemét összeszűkíti, és közben már az agya jár. És persze aki ismeri, nem felejti el, hogy nem biztos, hogy a kitárulkozás a legjobb módszer arra, hogy a baráti körében, bizalmas körében tudja a lányt.*

fagyasztunk...

-Csak annyit,hogy meg érkezett a fagyi kehely. Amúgy francia származású vagyok. Elég sokan meg kérdezik csak nem tudom mért.*Mosolyogva néz a lányra aki előtt ott hatalmas fagyi kehely amit rendelt. Persze előtte is ott van már.*- Egészségedre fogyaszd el nyugodtan.*Mondja és ö hozzá lát a sajátja elfogyasztásához közben le adta a rendelést egy újabb italra.*- Mért jöttél el onnan ahol laktál?*Kicsit kíváncsi természete van reméli ez nem zavarja a lányt.*

* Shana egy idegen hangjára lép el a pulttól, és megy oda hozzá, de ellentétben azzal, hogy diáknak nézi, rá kell jönnie, hogy kevésbé sem az, amire gondolt. Nem tanul, ott lakik a faluban. De hát annyira diák kinézete van. Mondjuk mindenkinek, aki arra tartózkodik. Nagyon kevés emberről, vagy tündéről, törpéről mondaná meg, hogy ők nem diákok, hanem felnőttek, és nem tanulnak, hanem a faluban laknak, oktatnak, vagy csak látogatók, stb. Ő is így viszonyul ezentúl az ember felé, aki most már minden bizonnyal nem diák. Be is mutatkozik, úgy hívják, hogy Scott.*

- Francia vagy, vagy angol? Mert nem bolgár, az is fix.

* Hannah csak ennyit jegyez meg, mielőtt helyet foglalna, de aztán mosolyogva leül, letörli az izzadtságcseppet a homlokáról, és nemsokára megkapja a limonádét, és a teát is. A teának áll neki elsőként, hatalmasakat kortyol, de nem tud sokat egyszerre, mert nagyon hideg. Pár kortyocska után leteszi az asztalra, a limonádéhoz már hozzá sem ér, mert a pohár szélén gyöngyözik a víz.*

- Én idevalósi vagyok, vagyis országbeli, egészen pontosan Zagorában élek. Éltem.

* Válaszol neki eléggé kifejtve, és a végén kicsit kijavítva saját magát, kiemeli, hogy már nem él ott. Pedig mennyire is jó volt otthon. De az is csak volt. Ezen elgondolkodik, eléggé magába merül, nem figyel semmire, csak az emlékeire, és ha most valami kérdezett volna tőle Scott, biztos nem vette volna észre. Hirtelen felkapja a fejét, és

bocsánatkérések közepette kérdez vissza, remélve, hogy nem bántja meg a férfit, elvégre mégiscsak ő a fiatalabb.*

- Ne haragudj, mondtál valamit? Tudod... Kicsit elkalandoztam.

*Lassan negyed órája ül a kávézóban és csak jönnek és mennek a diákok. Az utolsó csapat diák seregben feltűnik egy elég furcsa kinézetű leányzó is.~Ez is a varázs suli tanulója?~.Kérdi ön magától majd int a pincérnek,hogy adjon annak a hölgynek még egy italt amit éppen iszik és egy hatalmas fagyi kehelyt majd írja az ö számlájához. De közben magának is rendel egy hüsitö koktélt persze szigorúan alkohol menteset és egy nagy fagyi kehelyt.Míg várja,hogy a pincér kihozza azt amit rendelt oda sétál a fiatal lánykához.*-Hello Scott André vagyok Nellodi Lakos.És magácska is ide valósi?Gyere ülj oda az asztalomhoz.*Mondja neki közben int a pincérnek,hogy oda hozza ki a lánynak rendelt italt és fagyit is.*

* Megint tikkasztó a hőség, persze minden hűsítő nélkül. Pokoli az idő, de nem a hideg fajtából. Szó szerint pokol van, annak minden forróságával, és hőségével, páratartalmával együtt. Shana is teljesen kivan, emiatt öltözött fel a lehető leglengébben, mondhatni majdnem fürdős cuccban. Egy lenge ing, hasonlóan néz ki, mint egy bolero, meg hozzá egy alig valamit takaró rövidnadrág, ami inkább egy francia fehérneműre hasonlít. Mindez természetesen fehérben, teljesen ellentétesen a személyiségével, mint mindig. Ehhez társul még egy két kütyü, tehát fehér nyaklánc, a legszolidabb fajtából, karkötő, hozzá tartozóan, és egy fehér strandpapucs, ami szintén jól tükrözi a kifelé mutatott stílust. Lesétál a faluba, ott sétálgat egy darabig, de aztán mikor megjelenik az arcán egy csepp izzadtság, rögtön valami hűvös felé néz, amit egy teaházban talál meg. Belép, körülnéz, elcsodálkozik, és a többi, amit ilyenkor szokás, majd a pulthoz sétál. Megrendeli a jeges teáját, egy kis jeges limonádéval karöltve, nem nyomja kicsiben, elvonul onnan, egy asztal felé indul, és leül az egyik mellé, majd eztán fordul az ott ülő fiú felé.*

- Én Shana vagyok. Téged hogy hívnak?

*Nem is érthető, hogy miért ennyire közvetlen, bár most a meleg mindenkit megbuggyaszt. Lehet, hogy ő is így járt. Csak ül, a kezét a másik felé nyújtva, letörli másik kezével a cseppet, aztán csak figyeli, amíg a pincér mindkettejük elé leteszi a kívánt italokat.*

*Kicsit kótyagos fejjel ébredt, mert tegnap elég szépen sikerült a haverjaival berúgnia.~Eh… eléggé fáj a fejem. Az lesz a legjobb, ha veszek egy fájdalomcsillapítót be és elmegyek egy kávét meginni a Jelinába~. Gondolta és nehezen feltápászkodott. Mielőtt felöltözött volna be, vette a gyógyszert. ~Elég meleget ígértek mára így fehér ruhát veszek fel~Gondolta és felvette a fehér izom pólóját, fehér halásznadrággal és a fehér papucsával. Kijárat felé menet fejére tette a napszemüvegét és a fehér baseball sapkáját majd kilépett az ajtón. Menet közben beugrott az egyik kisboltba cigiért utána egyből a teaház felé indult. Teaház elé érve szemüvegét sapkájára tette és úgy lépett be.~Jó sokan vannak.~Gondolta miközben a szokásos helye felé törte magának az utat. Miután nehezen leült intett a pincérnek és leadta a rendelést.~Szeretek itt ülni legalább látom milyen emberek, jönnek és mennek.~ Gondolta miközben az italára várt.*

Vendég

-Hát igen nem túl jó de hát nem tudok mit tenni ellene. Legtöbbször tizenkettőkor szoktam felkelni *Amikor hallja hogy a lány nem szereti a melegszendvicset akkor megeszi gyorsan mind a kettőt mert eszébe jut hogy ma beosztják. Elmosolyodik azon hogy a lány is szereti mind a kettőt. Végre van bennük valami közös.*
-Na végre,valami közös van bennünk *Mosolyog a lányra, már mondani akarta hogy menni-e kell de a lány megelőzte.* -Rendben, szia úgyis nekem is mennem kell
*Amikor a lány elment, ő is felállt és elindult a várószobákba.*

-Ja, értem. Nem túl jó tulajdonság.*Veti oda lenézően. Még nem fogyott el a limonádéja, tovább kortyolgatja. Látja, hogy Dory nincs túlzottan elragadtatva tőle eddig.Nem bánja egy cseppet sem, így is jól érzi magát. A melegszendvicses dologra csak fintorog egyet, sosem értette, mi jó bennük.*-Nem köszi, én ilyen vackokat nem eszek.*A lány válaszát hallva elvigyorodik. Igaz, hogy eddig nem volt túl sok közös témájuk, de legalább ebben egyetértenek.*-Én is mindkettőt. Izgalmas, mert ezáltal többet tanulhatok, mintha csak az ostoba elméleti szövegeket hallgatnám a testük felépítéséről.*Mondja kissé megvetően. Így gondolja, és kész. Kiissza a maradék italát, és leteszi a poharat.*-Na nekem mennem kell, hív a munka.*Áll fel. Magyarázkodásba nem bocsátkozik, elvégre csak saját magára tartozik, hogy mit akar csinálni.*Szia.*Köszön el, majd visszamegy az épületbe, utána távozik.*

Vendég

-Hát én, nem vagyok koránkelő típus. *Mondja mosolyogva és amikor meghallja a lány nevét akkor nem nagyon érti de azt értette hogy szólítsa Lizinek.Látja hogy a lány nem fogadja el a kézfogást.* ~Náluk ez nem szokás vagy csak bunkó,na mindegy~ *Kiissza a teáját, rendel még egyet és hozzá rendel még két melegszendvicset. Amikor megkapja a szendvicsét akkor megkérdezi a lánytól hogy kér-e ő is.* -Kéred az egyiket? *Mikor hallja hogy a lány boncolásról kérdezi elmosolyodik.* -Embert, vagy állatot? *Ő mind a kettőt szereti de azért megkérdezi. Beleharap az egyik szendvicsbe és várja hogy a lány válaszoljon a kérdéseire.*

//Bocsi, ez most rövid lett, nem vagyok formában :S//

-Aludni? Ki akar már ilyenkor aludni?*Nevet fel kissé gúnyosan, bebizonyítva ezzel, hogy nem csak kedves emberek vannak ezen a helyen, de hát alkalmazkodni tudni kell. A bemutatkozásra biccent egyet.*-Liziuzayani Nkhotakota vagyok.*Hadarja el cseppet sem egyszerű nevét, valószínűleg a lány nem is jegyezte meg.*-Röviden Lizi.*Teszi még hozzá, de a kéznyújtást nem fogadja el. Egyrészt, mert feléjük nem szokás, másrészt, mert nincs kedve.*-Na és mi szél hozott erre?*Kérdezi kíváncsian, miközben issza a limonádéját. Lehet, hogy hamar megismerkednek, de nem biztos, hogy olyan jóban lesznek. Lizi a maga részéről nem bánja, ha valakivel nem sikerül jól kijönnie, ilyen emberből van itt egy pár. Mindenesetre már most roppant szórakoztatónak találja a helyzetet, pedig még alig beszéltek.*-Mit gondlosz a boncolásról? Szerinted jó móka?*Teszi fel az egyik leglényegesebb kérdést, ami alapján megtudhatja, hogy van-e bennük közös vonás.*

Vendég

*Amikor megkapta a teáját akkor beleszürcsöl leteszi a pálcáját maga belé és várja, hogy belépjen valaki mert nagyon unatkozik. Addig elgondolkozott hogy minden ember ilyen kedves az iskolába.* ~De jó hogy a szüleim ide írattak be. Nem is gondoltam volna hogy ilyen kedves emberek vannak itt. Például Lizbeth vagy Mei,Boris. Csak őket ismerem úgyhogy még nem biztos hogy csak kedves emberek vannak itt.~ *A nagy gondolkozásból egy lány zökkentette ki. Egy ismeretlen leányzó akit még nem ismer. Reméli hogy jó barátságban vannak. Még nagyon az se érdekli hogy kérdezés nélkül ült le mellé.* -Szia, igen nagyon szép napunk van csak az a rossz hogy ilyen melegbe nem tudok aludni. Amúgy engem Dory Karennek hívnak és téged? *S kinyújtja a jobbját, reméli hamar megismerkednek*

*Lizi ma a szokottnál is sötétebb hangulatban kelt. Hogy ez mit is takar? Nos, azt még nem lehet tudni, mert teljesen nem ébredt fel. Úgy dönt, tesz egy kis sétát Nellondban, hogy felélénküljön, és frissen vághasson neki a mai napnak. Vörös színű ruhát vett fel, illetve elmaradhatatlan arany karkötőit és fülbevalóit. A teaház felé veszi az irányt. Besétál az épületbe, és rendel magának egy pohár limonádét. Ilyen melegben jól jöhet, bár neki ez átlaghőmérséklet. Kimegy a teraszra, ahol meglát egy lányt. Még nem találkozott vele. Kérdezés nélkül lehuppan mellé, kezében a poharával.*-Helló. Szép napunk van, nemde?*Kérdezi vigyorogva, majd ő is nézelődik egy kicsit. Túl sok érdekes embert nem lát nagy bánatára, így kénytelen lesz beérni a mellette ülő lánnyal, akit még nem ismer. Még...*

Vendég

*Dory,ma korán felébredt. Vagyis hát neki a korán tíz órakor van. Nem olyan korán kelő típus, legtöbbször tizenkettőkor szokott felkelni. Emlékszik amikor Lizbethhel beszélgetett. Említett egy teaházat ami Nellondba van. Eldöntötte hogy oda fog menni. Odament a szekrényéhez vett fel,egy piros farmert, egy fehér Nike pólót,egy magassarkút, levette a pálcáját a szekrényről és ment is. Amikor leért Nellondba akkor tátva maradt a szája. Nem látott még olyan várost ahol nincsenek muglik. Amikor végzett a boltok szétnézésével akkor elindult megkeresni a Jenilia Teaházat. Vagy húszperces keresgetés után megtalálta. Bement kért egy citromos teát és leült a teraszra hogy lássa ki jön be.*

//Artemis: A hozzászólásodat töröltem. Ténylegesen kezd elfogyni a türelmem. Nincs a billentyűzeteden szóköz? Minek írsz két kérdőjelet egymás után? Mi ez a három sor, amikor már jeleztük, hogy van egy szintű elvárás, ha valaki játszik és te már jó ideje az oldalon vagy...//

* A pincérnek ő sajnos nem tud egy fitying borravalót sem adni, mert nincs pénze. Majd munkát vállal valahol itt nellondban. Majd valamikor... Addig is jobb ha inkább maga megy el a rendelésért és nem kell kerülgetnie a pincérek villámló tekintetét. Kihívó öltözetének köszönhetően amikor felállt sok férfi megbámulta. Ez nagyon zavarta, de nem akar balhét. Csak megy tovább ki az utcára. Közben körbenéz hogy érkezett e valaki azóta. Az ablak melletti asztalokat meg sem pillantja, mert hatalmas hajáradatától (ami most termetes kontyba van fogva) nem sok mindent lát. Meg hatalmas szempilláitól sem. ÍGy csak megy és megy. Körül sem néz inkább csak megy haza az iskola felé. Persze ha addig valaki meg nem szólítja. Bár ez meg sem fordul a fejében. Csak az, hogy ismét magányosan fog telni a napja, és egyedül szomorkodhat tovább a szobájában. Vagy új képességének köszönhetően keres valami jól elrejtett zugot, ahol senki nem találja meg. Bár úgyse ismernék fel állatként. *

*Meleg időre ébredt így nyáriasan öltözött fel. Hosszú zöld színű ruhát vett fel és hozzá illő zöld színű magas sarkú szandál. Zöld napszemüvegét feltette és így indult el a jelina kávéházba. Mikor oda ért a szemüvegét fejére téve lépett be az ajtó majd a pulthoz ment és egy alkoholmentes koktélt kért. Miközben készült az itala szétnézett van-e üres asztal de mivel nem látott így a teraszt választotta. Keresett egy hűvös helyet és leült.*~Innen legalább látom, hogy ki megy be, és ki jön ki a kávéházból.*Gondolta miközben meg vitték neki a koktélt. Busás borra valót adott a pincérnek, aki csak úgy hajolgatott így köszönve neki meg a borra valót.*

* Az utóbbi időben sajnos nem olyan sokszor járt nellondban. Csak olykor-olykor egy-egy pillanatra kukkantott le. Barátaival is régen találkozott már, egy szóval: magányos. A stílusa megváltozott, ezt már néhányan látták, de nem oly sokan mint azt hinné az ember. Szüksége van egy kis friss levegőre, és egy városi kis sétára. A Jeniliába nem nagyon akar menni, a múltkori balhé miatt amiben ő is hibás volt. De mivel külseje új, ezért nem lehet nagy gáz. Max. az hogy a hangjáról ismerik fel, de végülis kitiltva nem lett. Fekete ruhája és szája igen feltűnő látvány, nyakában pedig vulkáni kristályokból összeállított vörös nyaklánc díszeleg. Szinte az egész mellkasát befedi. Alakja nem változott, épp oly nőies mint volt. Így ballag végig kecses léptekkel nellond utcáin, várva hogy megtalálja a teaházat. Nem sok idő tellett bele, pár perc múlva már látta a teaház zsúfolt előterét. Betért hát az ajtaján és a pulthoz vette az útját. Kért egy fekete teát és hely után nézelődött. Körbe körbe egyetlen asztal sincs üres, ezért inkább a pult előtti bárszékre ül rá. Társasága nincsen, egyetlen olyan személy sem akad a nagy tömegben akivel már találkozott volna. De hát még sok idő van, addig csak betér egy ismerős alak. *

*Elgondolkozik azon, amit a fiú mondott, tényleg logikusan hangzana az ő szájukból, de ez hülyeség, így nem lehet élni. Nemtetszésének hamar hangot is ad.*
-Szerintem ez hülyeség.. mármint nem az amit mondtál, hanem, hogy ők így gondolják. Persze, majd egy babahordozóval mennek bulizni, vagy nem is tudom. *Fejti ki gondolatait, majd szomorúan konstatálja, hogy elfogyott a koktélja, ezért gyorsan rendel is egyet, amikor a fiúnak megérkezik a vacsija.*
-Jó étvágyat! *Mosolyodik el, majd hamarosan meg is érkezik a koktélja, és rendel hozzá valami rágcsálnivalót is, majd ismét a fiúhoz fordul.*
-Sokat szoktál ide járni? Csak mert még nem láttalak. *Kérdi mosolyogva, majd ismét nagyot kortyol a koktéljából, várva a fiú válaszára.*

//fagyunk//

Vendég

-Hát, most tanulnak, szórakozni meg majd később akarnak, esetleg egy gyerek mellett, csak akkor már késő lesz! *mondja, majd kiissza az almalevét, és kezdi majszolni a melegszendvicset.Gyorsan elfogy, és el is kezdi felszívni az alkoholt, aminek köszönhetően nem lesz részeg, de a jó kedve megmarad.Kér még egy szendvicset, és annak ékezéséig elszív még egy cigit. Mostanában ezt is mérsékelnie kellene, rengeteget cigizik mostanában, amire rájön a töménytelen whisky mennyiség, és hát ennek így nem látja jó végét, de nem ez fogja megölni alapon nem nagyon foglalkozik vele. Egyre jobban kezd fáradni, ezért a szendvics mellé kér egy dupla kávét is feketén, 3 cukorral, attól várva ébresztést*

//olvad//

*Örömmel fogadja a dobozt, ki is vesz belőle egy szálat, majd meggyújtva azt, a maradékot visszaadja gazdájának... akit most döbben rá, nem is tudja, hogy hívnak, de ez van, nem ez a lényeg. Szeret emberek közt lenni, nem is tudja igazán, miért. Talán azért, mert a nővérét mindenki szereti, és sok barátja van, vele meg nem foglalkozott senki, ameddig nem vált ilyenné, mint amilyen most. Így legalább észreveszik és vannak barátai, még ha nem is igaziak, inkább afféle utánfutók, akiket kedvére ugráltathat, legnagyobb örömére. A fiú álláspontját helyeselve hallgatja.*
-Igen, teljesen egyetértek veled. Nem is tudom, mit akarnak az élettől. A tanulásnál azért vannak jobb dolgok is, és erről ők mind lemaradnak. *Mondja, majd nagyot kortyol a koktéljából. A fiú ásítását látva az órájára pillant. Tényleg elég későre jár, de ő egyáltalán nem álmos.*

Vendég

-Persze! *nyújtja át a lánynak a dobozt. Hallgatja a monológot a stréber szobatársakról, és teljes mértékben egyet ért velük. Ők sem érti azokat, akik plusz munkákat csinálnak azét és fölöslegesen strapálják magukat, hogy feljebb kerüljenek. Sosem vágyott a csúcsra, és ez nem is fog változni soha. Pontosabban a dobogó élére nem vágyot, inkább hatalomra. Negatív hatalomra. Félelmet akar kelteni másokban, és azt akarja, hogy rettegjenek a nevétől. nem akar sem barátokat, sem érdek embereket, akik csak szánalomból, vagy félelem, vagy akár a pénze miatt foglalkoznak vele, mert ok nélkül ő sem foglalkozik másokkal. Messziről megérzi a kétszínűséget és az érdekből való közeledést, amit gyűlöl. Általában ő válogatja maga körül az embereket és ez nem is fog változni. Azért pedig sosem fog megváltozni, hogy a tömeg kedvene legyen.* -Hát igen, a strébereket én sem bírom, mert nincs életük. Jó, olvassanak, én is szoktam, csak ne mindig. Ha most nem járnak el szórakozni és bulizni, akkor mikor akarnak? *kérdi, majd egy ásítással jelzi a kimerültségét*

//fagyi//

*Figyeli a fiú válaszait, furcsa, de ő sem látott más diákokat. Pedig hát itt az év vége, ideje lenne egy kicsit bulizniuk, nemár, hogy folyton tanulniuk kell, de hát ők tudják, mindenesetre Jess nem fogy szombat este a szobájában dekkolni a gyökér szobatársaival, akik állandóan olvasnak, meg plusz gyűjtőmunkákat végeznek, itt legalább jó társasága van.*
-Á, a hülye szobatársaim az őrületbe kergetnek a stréberségükkel, így jobbnak láttam lejönni ide, itt legalább vannak normális emberek. *Mondja mosolyogva, majd elkezd a táskájában kotorászni.*
-A francba... otthon hagytam a cigimet... tudnál adni egy szálat? *Néz a fiúra boci szemekkel, remélve, hogy megszánja őt, és hajlandó lesz adni neki, bár ő volt béna, hogy a szobájában hagyta.*

Vendég

-Üdv!Lejöttem egy kicsit iszogatni, mert még korán van, és még nem vagyok fáradt, azon kívül meg hiányzott a tömeg!*válaszol a kérdésekre, majd lehúzza a whiskyjét és kér mégegyet, és rágyújt egy újabb cigire.* -És te mi járatban erre? *kérdi a lányt, majd belekortyol a közben megérkezett italba.* -Mostanában egyre kevesebb diákot látok erre felé ilyenkor! *fejti ki véleményét, majd lehúzza a whiskyt. Az italtól kezd jó kedve lenni, és érzi, hogy kezd a fejébe szállni, ezért kér egy pohár rostos almalevet, és egy sonkás-gombás melegszendvicset mustárral*

*Úgy tervezte, szép lassan megissza a koktélját és a wiskit, majd elindul vissza a kúriába, ám úgy tűnik, a kelleténél gyorsabban gurította le az italokat, így hát rögtön jó kedve kerekedik. Nem mondható, hogy berúgott volna, józan, csak egy kicsit mégis csak oldottabb, mint általában, bár nála már nem tudni, hova lehet tovább oldódni. Végül úgy dönt, unatkozik, így hát fogja a poharait és elindul a pulthoz. Megérkezve felcsüccsen az egyetlen szabad bárszékre, ami egy diáktársa mellett van, majd rendel még egy koktélt, és odafordul hozzá.*
-Szióka. *Mondja egy elbűvölő mosollyal az arcán, majd megkapva a koktélját nagyot kortyol belőle, pontosabban a szívószál segítségével nagy kortyot szippant és visszateszi a pultra.* Mi járatban erre. *Érdeklődik, miközben kényelmesebben elhelyezkedik a széken, várva a másik válaszára.*