Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Észreveszi, hogy Ilyát elég érzékenyen érinti a téma, így bár nem érti miért, de inkább hagyja a dolgot. Persze ha tudná az okot, akkor olyan Aladdinosan kijelentené, hogy majd ő bevezeti egy teljesen új világba... de így nem is nagyon hozza fel, hiszen fene tudja, miért áll a fiú hadilábon a technikával.* - Persze, hogy ezt nem kívánod neki. Viszont ha szereti azt a földönfutót, akkor jótestvérként elengeded szépen, és inkább igyekszel segíteni, hogy ő ne váljon azzá. *Aztán a fiú visszadobja a kérdést. Szóval beszéljen a testvéreiről? Hát, az érdekes lesz. Szeret beszélni róluk, magától, de valamikor ha rákérdeznek az emberek, nem tudja, mit mondhatna.* - Nem, nem csak ő. Először is van a bátyám, Ethan... *Felemeli a kezét, és mutatja, hogy egy.* - Szóval vele együtt nőttem fel, az ő apjával, miután a közös anyánk elhagyott minket. Las Vegasban. Ő az, akit a legjobban ismerek... aki ott volt, vigyázott rám, meg ilyenek, szóval az a tipikus nagytestvér. Gitározik, remekül énekel, és egy Hunter nevű fiúval jár aki videókat csinál az interneten, szóval rajta keresztül Ethant is egy csomó ember ismeri, és novellákat írnak róluk. Őrültek. *Halkan felnevet, megcsóválja a fejét, és vigyorog. Nem vallja be, hogy persze ő is próbálkozott ilyesféle novellával, bosszantásból.* - Anyával nem találkoztunk valami sokat, tudtuk, hogy újra férjhez ment, de csak tizenhét évvel később tudtuk meg, hogy van egy öcsénk, Finny. *Itt felemeli a második ujját.* - Igazából Finnian a neve, de mindenki Finnynek hívja. Ő az, akinél a leggyakrabban kérdőjelezem meg, hogy testvérek vagyunk, bár persze csak viccből, de... ő olyan ártatlan, naiv, és imád olvasni. Sokszor ragadt már fent a fa tetején, mert felmászott, aztán nem tudott lejönni... mint egy macska. Pedig ez inkább illene Cathez. *Harmadik ujj, majd le is engedi a kezét.* - Caitlin még azelőtt született hogy anya újraházasodott volna. Soha nem voltak egy pár az apjával, egyikkel sem... szóval igen, Caitlinnek két apja van, és anya tulajdonképpen segített nekik, hogy lehessen gyerekük. Egyébként aranyos lány. Szeret beleszólni mások dolgába, mint én. Legtöbbször le sem tagadhatnánk a rokonságot. *Elvigyorodik, majd megakad, és beletúr a hajába.* - Túl sokat beszéltem, ugye? Te kérdeztél! *Ezután jön Ilya rövidebb monológja a barátságról és az emberi kapcsolatokról, amire igazából nem nagyon tud mit mondani. Ő sem köt könnyen mély barátságokat, de mégsem hagyna ott senkit az út szélén.* - Nos, akkor igyekszem rendkívül különlegesnek érezni magam. Ugyanazt. *Biccent a pincérnek, majd visszafordul és megvonja a vállát.* - Lehet. De az általam felvetett lehetőség is bőven benne van. Egyszer már kis híján megtörtént, nem igaz?

Vendég

-Ahamm... *Egyre morcosabb lesz, mert a géptéma nem az erőssége és hát... Nyahh, kínos a családi anyagi helyzetéről beszélnie, miért nem volt pénzük gépre pont. Mert ugye költöztek, mert egyébre kellett, mert a bátyja egyetemre ment, mert a tesói is jöttek iskolába, mint ő, aztán most ő jött más suliba, mint az eddigiek... És nincsenek gazdag rokonaik vagy barátaik, szóval jó ideig nem is hozódott fel a téma. Nem is egy zseni a netezés, gépkezelés, rendszerismeret terén*
-Jó jó, persze igazad van, de azt sem akarja az ember neki, hogy néhány év múlva, ha már húsz-huszonöt lesz, amiatt az áldott jó szíve miatt hozzámenjen egy földönfutóhoz és ő is azzá váljon,... MERT jószívű és nem tud nemet mondani és még a leütött legyeket is sajnálja. Apropó, hány testvéred van? Vagy csak... Finny? Vagy hogy nevezted? Hé, én itt kipakolok a húgomról, te meg sehol semmi. Duruzsolj csak te is. Úgy a fair. *Nehogy már ő mondjon el itt mindent, hogy van egy öccse, húga, bátyja és Noel semmit. Vagyis azt már tudja, hogy az anyja jó idő után árulta el neki, hogy van egy öccse meg egy húga, a bátyjáról meg tudott már. De bővebben?*
-Én azt hiszem ebben a pillanatban, hogy mindent viccnek vettél, amit mondtam. Pedig Isten látja lelkem, nem viccelek, mikor azt mondom, hogy átlag hagyom az embereket a jó büdös fenébe és csak mosolygok rájuk, de felőlem simán megdögölhetnének az út szélén. A barátaim számát is két kezemen meg tudom számolni. Nem vagyok én sem egy könnyű eset, mint a legtöbben ebből az iskolából... gondolom. És nekem a barátság rengeteget jelent. Lehet röhögni rajta, de nálam ez nagy cucc. Na mindegy, inkább rendeljünk. *Szusszant egy hatalmasat és részéről ezúttal jöhet a bor, Noel meg amit akar.*
-Az alkohol az, de én is. Lehet, hogy hazavánszorognék innen simán. *Ebben ő sem hisz, csak úgy mondta.*
-Miért hiszed annyira, hogy melletted kötnék ki? Nem is ismersz.

Vendég

- A cigaretta meg rákot okoz. A Nezabar meg általában halált vagy elmebajt. Nem, ha engem kérdezel, még mindig inkább a számítógép. De rendben, befejezem a filozofálgatást, és nem fogok neked arról beszélni, hogy mennyivel több előnye van, mint az, hogy rontja a szemet. *Nyelvet is ölt Ilyára. Arra nem gondol, hogy a fiúnak ilyesféle problémái lennének. Ugyan otthon nem volt saját számítógépe, mert rá annyit nem költött az olasz, azért volt otthon egy, na meg persze Wyattéknél alapnak számított, így mondhatni eléggé megszokta, ebben nőtt fel. Most meg mondhatni alapszükséglet, ha nem akar levelekben kommunikálni és napokat várni a válaszra a családjával otthon, Amerikában. Mikor viszont Ilya folytatja, tovább forgatja a szemét.*
- Hát nem lennék a húgod, az is biztos. Ember, nem a középkorban vagyunk. Szíved joga letesztelni majd nem kedvelni a testvéred vagy a lányod pasiját, de ha őt választotta, és nem káros rá, akkor ez van, így jártál. Az ő élete. Én is teszt alá vetettem mindenkit akik a testvéreimmel akartak járni, de nem jelentettem ki nekik, hogy nem járhatnak együtt mert nem kedvelem őket. ~ Na meg nem is lett volna jogos, a te kapcsolatoddal... - Mi lenne, ha inkább befognád? ~ *Mikor Ilya kijelenti, hogy ne bízza el magát, újból felnevet. Vidám egy srác, ugyebár. Ilya pedig számára vicces dolgokat mond.* - Nem gondolod, hogy ezzel már valamennyire elkéstél? És hidd el, pontosan tudom, hogy ilyenekről gondolkodsz. *Rákacsint a másikra, majd elkomolyodik, és megvonja a vállát.* - Nem sürgetlek, vagy ilyesmi, de az alkohol kiszámíthatatlan.

Vendég

-Úgy érzem, nem a "Miért zöld a fű?" kategóriás kérdéseken kellene merengned. Csak ennyi az egész. A számítógépek pedig rontják a szemet. *Tér ki a válasz elől. Hogy is mondhatná meg, hogy odahaza csak az iskolában látott gépet és netet, mert a szülei négy gyerek nevelése mellett nem igazán engedhették meg ezt a luxust. Persze az öccse és a húga ma már saját laptoppal rohangál, de neki majd talán jövőre kerül ilyesmi. Szóval kitér gondosan. És inkább áldoz húsz-huszonöt percnyi szenvedést a pasas ügyre, hogy aztán lelépjenek Noellel a Jeniliába nyugodt lélekkel.*
-Ha nem jön be, akkor apámnak sem jön be és szó sem lehet a dologról. Ez a Drushovok között egyezményes. Én, a bátyám, az apám és az öcsém felügyeljük Anya jólétét, mivel egyedüli lány. Anyánk ezt kifejtette és a lelkünkre kötötte... különben elver a sodrófával és ne tudd meg, milyen az... Csak példának hoztalak fel, hogy téged inkább sorolnálak ebbe a kategóriába! Ne bízd el magad! *Most ébredt rá a baklövésére és igyekszik helyrehozni, de ezen már nincs mit. Bakot lőtt.*
-Perszeee, arról álmodozok éjszakánként, hogy letépem rólad az inget, hogyneee. *Enyhén szarkasztikus a hanglejtése és közben forgatja a szemeit. Ennyiben hagyja inkább a dolgot, mielőtt jobban elfajulna, bár szerinte Noel tovább üti majd azt a bizonyos vasat. A hányós részre sóhajt egyet és fejráz- jobb nem emlékeznie, viszont a továbbiakra felszalad az ő szemöldöke is- nevetés nélkül.*
-Próbálok barátkozni, ami tőlem k**** nagy teljesítmény, Noel. Ha az ágyadban is ébrednék valamikor ilyen körülmények között, azt megelőzné egy alapos barátság a részemről. Bár most még teljesen abszurdnak tartom az ötletet. Inkább haladjunk, rendben? *Szóval nem tiltakozott. Ez a fiú vagy nagyon rugalmas, vagy máris meg lett rontva ilyen "ferde" gondolatok által, vagy az elejétől hazudott Noelnek.*

Vendég

- Úgy érzem, nem értékeled eléggé az intellektualitásomat. *Jelenti ki nagy komolyan, és sértődöttséget színlelve, mikor Ilya ahelyett, hogy elkezdene arról merengeni, mennyire érdekes a felvetése, egyszerűen elküldi szakkönyveket böngészni.* - Az internet korában normális ember már különben sem böngész könyveket. Mármint úgy értem, ha szórakozásból akarsz olvasni, akkor egyértelműen jobb a könyv, de az enciklopédiákban való bogarászásnál sokkal egyszerűbb a kereső. Bár ezzel gondolom Finny nem értene egyet... - Annyit emlegeted az öcsédet, hogy lassan már alig emlékszem, miről beszéltél amikor nem ismerted. *Jegyzi meg Juliette, mire Noel a szemeit forgatja.* - Na mi van, beszédes kedvedben találtunk? Máskor meg se szólalsz ha emberekkel beszélek. *Aztán visszapillant Ilyára, és kicsit rosszallóan csóválja a fejét.* - Azért ennyire nem hiszem, hogy bele kellene szólnod. Ha tényleg szervkereskedő, vagy tömeggyilkos, vagy közveszélyes, akkor páros lábbal rúgd ki az ajtón, de ha egyszerűen csak neked nem jön be, akkor hagyd a húgodra, hogy... várj, te most az előbb jóféle férfinak neveztél? *Visszaugrik az előző kérdésre, méghozzá egy széles vigyorral, és láthatóan nem akarja hagyni Ilyát kibújni a válasz alól.* - Csak nem bejövök neked titkon? *A Jeniliába érve elgondolkozik a kérdésen, majd megrántja a vállát.* - Fogalmam sincs. Szerintem hánytál, de hogy a hullámvasúton vagy utána... annyira nem volt gusztusos, hogy megjegyezzem. *Majd Ilya a bárt ajánlja, mire magasra szalad a szemöldöke, és felnevet.* - Na tessék, megrontottalak. Attól nem félsz, hogy legközelebb már enyhe hátsótáji fájdalommal kiegészítve fogsz az ágyamban ébredni?

Vendég

*Úgy látszik, egyetlen szóval egész filozofikus folyamatot indított el Noelben. Ha ugyanis nem félmeztelenkedik, sütit zabál vagy viccel az emberrel, ezek szerint olyan kategóriájú kérdéseken töri a fejét, mint "Miért zöld a fű?" . Hát pont azért, apukám, hogy legyen mire rákérdezz, nem másért. Ez is olyan. Érdekel? Kérdezz meg egy gyógyítót, vagy egy orvost, esetleg egy ezekkel foglalkozó (értsd: stréberkedő) önjelöltet. Jobb ötlete nincs, így az egészre egyszerűen vállat ránt, hogy "jauvan".*
-Szerintem keress rá egy szakkönyvben, mert biztos van neve a betegségnek. Viszont én nem vagyok orvos, hogy megválaszolhassam neked ezt a sok, mélyértelmű kérdést. *Újabb vállvonás és akkor indulhatnak is a bevetésre. Nemsokára kínjában már a falat kaparná. A tag a piacon jól láthatóan narancsos zacskót lóbál (átlátszó a zacskó), fütyörészik és borzasztóan udvarias, mikor véletlen meglök egy lányt. Ekkor betelik a pohár nála és levonja a végkonzekvenciát: a húgának szar az ízlése. Meg kellene nevelje egy kicsit, vagy...*
-Azt hiszem, legközelebb odaállítalak a húgom elé, hogy "Drágám, ez itt a jóféle férfi, a tied meg a fűnyíró kategória." . Csak, hogy tanuljon és végre legyen rendes ízlése. *Ezzel most konkrét lejópasizta Noelt akaratán kívűl, de annyira benne van ebben a pasiszidásban, hogy ez sem zavarja. Helyette inkább feladják a követést és irány a szórakozónegyed, ott is a Jeniliát célozzák be.*
-Te hogy emlékszel? Lehánytam valamit a hullámvasúton, vagy csak leöntöttük a kezelőt is sörrel? Én már komolyan nem tudom visszaidézni a dolgot. *Pedig gondolkozott rajta. Beszéd közben beérnek és akkor... hová is üljenek?*
-Én a bárra szavazok. *Jegyzi meg bárányképpel. Ugyaan, nem szuggerál ő olyasmit, hogy nem volt ellenére a múltkori élete-első-találkozása-az-alkohollal kaland. Dehooogy. Noel, vedd a lapot!*

Vendég

- Szaglás nélküli... erre nincs valami szó? Úgy értem, a hallás, a látás és a beszédkészség elvesztésére is van... - Erre is van. Náthás. *Noel a szemét forgatja a daimón humoros közbeszólására, de azért láthatóan elmosolyodik. Valódi szót viszont tényleg nem talál erre az állapotra, ami egészen elgondolkoztatja.* - Létezik, hogy azért nincs rá szó, vagy legalábbis nem a köztudatban, mert nincs olyan, hogy valaki végleg elveszti a szaglását? Vagy szaglás nélkül születik? Vagy van, csak nagyon ritka? Miért van az, hogy pont a szaglással van így? Úgy értem... azt tudom, hogy van olyan, hogy valaki a bőrével nem érzékel, csak arra sem tudok szót... akkor biztos vannak szaglás nélküliek is. *Azzal megrántja a vállát, és ennyiben hagyja. Hölgyeim és uraim, Noel Young. Üdvözöllek az elméjében. Igen, mindig ilyen. Amikor egoizmussal lesz vádolva, akkor felnevet és megcsóválja a fejét.* - Nem tudom... lehet. Talán egy picit. *Két ujjával megmutatja, hogy mennyire csak egy csipetnyit, de persze közben vezeti a fiút a piactér felé, és eszi a sütit. Aztán követi a másikkal a húg barátnőjét, és olyan jó tíz perc után el is kezd nyafogni, hogy ennek semmi értelme. Szerencsére hamarosan erre Ilya is rájön, ő pedig bólogatva egyetért vele.* - Elég bénának tűnik. De hát tudod, alamuszi macska nagyot ugrik. Mint az öcsém. A vidámparkba pedig nem kéne visszamenni egy ideig... előbb vagy utóbb csak lesz valami vezetőségváltás. *Ad hangot reményeinek, miközben belép a Jeniliába, és körülnéz, szabad hely után.* - Na hova üljünk?

Vendég

[Nyomzáson a kereskedőnegyedben, majd szórakozónegyedes Jenilia]

-Áhh, mindegy. Én nem dobálózom bombákkal, az ovisoknak való. Meg szaglás nélkülieknek. *Nem tudja, milyenek a szaglás nélküliek, de attól még létezhetnek simán. És még mindig nem vandál, bár ha tényleg ennyire sűrűn fogja zaklatni Noelt, talán az is rájön magától, hogy ő egy jófej, rendes srác, aki talán a legnyugodtabb a bagázsból a szobában, kivéve a nagyfokú szerelmét a hullák és a bonctan iránt.*
-Szóval te is egoista vagy, nem csak én. Jó tudni. *A vigyora lelkesen igazolja a szavait, közben meg még egyszer végignéz a "csodapulóveren" , hogy lássa tényleg olyan csodás-e. Hát... Szerinte hagyományod, de hagyják inkább ennyiben. Helyette rátér az üzletre.*
-Fogalmam sincs, miért megy ilyenkor, de nem is érdekel. Lehet, hogy szervkereskedő és a nénje szerveit most akarja kiszedni... *Belegondolt. Nem jó ötlet.*- Na jó, ha tényleg szervkereskedő, szerintem felakasztom egy póznára, mielőtt rávetné magát Anya-ra is. Akárhogyan is, célpont, mert a húgomra kivetette a hálóját. Gyerünk. Út közben ehetsz. *Ezzel megindul a nyomozás bizonyos féreg pasik ellen, azaz csak egyet kell kilessen: szemüveges, fogszabályzós és vörös a haja a lámpafényben. Mintha még szeplőket is látott volna az előbb. Egy ideig követik, de semmi gyanúsat nem tesz, így már ő is elunja az első húsz perc után.*
-Menjünk innen. Ez egy patkányt se lenne képes felboncolni. Anya ízlése borzalmas. *Fintorogva elhúzza a száját, meg Noelt is húzni kezdi őő... a Jeniliába. Ha már kint vannak este, tegyék azt rendesen. Irány hát a szórakozónegyed persze Noel vezetése alatt. Éppen elég sütit fizetett érte, hogy jó térképként funkcionáljon.*
-De még korán van, ahogy a múltkor is mondtad. A vidámparkban meg már ismernek minket, nem? *Célzás a múltkori hajcihőre. Jobbik eset, hogy nem hánytak bele a hullámvasútba. Egyszóval irány a Jenilia. Hogy itt mit fognak csinálni, azaz mit csinálnak most, belépés után, fogalma sincs.*

//holnap estig jégkorszak//

Vendég

[Még a vízesés]

*Halványan kezd körvonalazódni egy ismeretség alapja. Tudnak eszmét cserélni, ez nagyon jó táptalaj neki. Ráadásul elismerik egymás gondolatmenetét és rákontráznak arra, amivel nem értenek egyet. Már el is kezdtek üzletelni is, történetesen az ő szemein, de hát amíg nem kiszedni akarja őket Hannah, jó időtöltésnek tűnik, akkor meg mirét is mondana nemet neki? Belemegy a játékba. Az egyezkedés hamar lezajlik köztük, a modellkedés viszont jócskán meglepi.*
-Modell? Hát az se voltam még, de persze. Ha jó a bérleti díj, akkor rendben. *Elvégre már belement az üzletbe, csak most tisztázták le végül is a részleteket. Na de a kézen fogás talán kicsit sok. Végül mégis csak megrázza a fejét és már siet is Hannah nyomában a kastély azon részéhez, ahol elválnak.
Később a megbeszélt helyen és időpontban újból találkoznak és mennek is tovább Nellondba, a Jeniliába. Hannah vezeti ismét csak.*

[Jenilia]

-És hova is hozol? *Kérdezi még a teázó előtt, aztán már erre sincs szükség, mert magától megválaszolódik a kérdés.* -Aha... Egyre jobb az üzletünk. *Helyeslő vigyorral lép be az üzletbe a lány nyomában. Miután helyet foglaltak, még nem rendel, előbb faggatni kezdi Hannah-t.*
-És mégis mihez fogok modellt állni/ülni? Szobor, festmény? Olyasmibe nem megyek bele, ami elszívja a lelkem, előre mondom.

//lefagyunk//

*A farkast mondhatni elbocsájtja, a teák megérkeznek, finom mozdulattal nyúl a saját csészéje felé és kitölti, semmilyen ízesítést nem használ, főleg, mert nem tudja, hogy milyen a tea alap íze, kell e egyáltalán valami, hiszen citrus-gyümölcsök vannak benne, tehát savanyú is, édes is, lehet nem kell az ízesítés. Meghallgatja a fiút, és mielőtt elkezdi a nagyobb monológját kissé elmosolyodva felel.* - Az emberek változnak. *Teszi hozzá azonnal az utolsó mondatra reflektálva.* - Igen kiépített város lett, ám elkeserítő, hogy sötét negyed is létesült és nincs annyi erő, amennyi visszafogja a sötétség terjedését. Egyre több elrablás, egyre több erőszak... *Kicsit komorabb téma, de sajnos a nagyvárosról, mert számára Nellond az egyedüli nagyváros, még ha egy New York citynek még a huszada se, ezt is magával vonzotta. Mikor a fiú kicsit elbambul a teájába, majd újra megszólal, szelíden hagyja beszélni, meghallgatja őt, hiszen érdekli a másik élete, véleménye, álláspontja, olyan kevéssé ismeri még, hogy nincs is miért megtagadnia a figyelmet az irányába. Kicsit meglepődve hallgatja a mágia nem nekem való részt, finom ívű szemöldöke felszalad a homlokán - persze az is közrejátszik, hogy megint olyan szavakat/kifejezéseket használ, ami az ő szótárában ritka, mint a fehér holló, mint a nem neki való, vagy a nem jön be-, de nem szól bele, végig hallgatja, és csak aztán szólal meg végül.* - Mágiával születtél, hiszen nem lennél itt, hogyha nem lenne tehetséged. Milyen jövőre vágysz, hogy csak a fizikai erőd és a praktikus igék érdekelnek? *Egyáltalán nem támadó, nem lekicsinyli, hogy mi érdekli a fiút, komolyan gondolja, s valamiért a kezeit leveszi a csészéjéről, és odatolva a másikéhoz végigsimít rajta, kedvességből, hogy magára vonja figyelmét.* - Ne mondd azt, hogy lesz, ami lesz. A sorsod kovácsa légy te magad, akkor is, hogyha lelkedben űr tátong, mert barátaid elhagytak téged, légy erős, állj talpra, s találj álmokat. Mi a célod, mi az, amit el akarsz érni, mit kezdesz a tudással, ami már a birtokodban van, s ami még lehet. *Az utóbbi mondatban bár sok a mi, még sem kérdés, inkább kijelentés, vagy inkább felsorolás, hogy mire is kéne figyelnie. Persze nem ismerik egymást, csak néhány órája, így hát egy ilyen bensőséges tanácsnak egyáltalán nem lenne itt az ideje, még ha a finom vonású, kedves tekintetű lány nagyon is jóindulatból mondja ezeket.*

// Fagy//

*Quarion sem hülye, persze látja, hogy éppen kommunikálnak, és elég nyilvánvaló, hogy miről. Így inkább úgy tesz, mint aki észre sem vette, és éppen elmélázott a dekoráción. Megkapják a teákat, igyekszik mindent úgy csinálni vele, ahogy kell. Régebben sokat foglalkozott gyógyfüvekkel meg ilyesmi, de már sokat felejtett, csak a legfontosabbakra emlékszik. Így arra már alig, hogy anno hogyan csinált ő teát magának.*
- Itt még egyszer sem voltam - válaszol a kérdésre, - de Nellondban már sokszor megfordultam. Igazából nagyon szeretem ezt az egész kis várost, vagy mit. Minden van, ami kell, és amióta a suliba bekerültek, sok minden újdonság létesült itt is. És az már vagy 4-5 éve volt. Ééés azóta sokat változtam.
*Kevergeti egy kicsit a teáját, és közbe bele bambul.* - Emlékszem, régen nagyon szerettem volna idejárni. Az elején még jó is volt, volt sok barátom, olyanok, akikkel élmény volt együtt tanulni. Aztán a legtöbben itt hagyták a sulit, vagy egyszerűen csak eltávolodtunk egymástól. Így magamra maradtam. Aztán végül is azóta meg annyi, hogy rájöttem, a mágia nem nekem való. Begyakoroltam, hogyan tudom felerősíteni a fizikai képességeimet, meg persze tudok jónéhány varázsigét, de nekem az egészből a technikámon meg a praktikus dolgokon kívül más nem jön be. Nincs elég varázserő bennem, sem motiváció. Ezt a képességemet szeretném tökéletesíteni, de az a baj, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy a varázsvilágban megtaláljam a helyem, az embereknél meg ez már túl sok... Úgyhogy, lesz, ami lesz.
*Hirtelen jött elő belőle ez az egész, most tisztázta csak magával is, hogy mi is az álláspontja.*

*Igen, tudja, hogy hova megy, hát könnyedén oda is lavíroz az emberek között, légiesen suhanva, mintha egy falevél hullana és ringatózna a széltől vezetve. Nem véletlenül a levegő a szívéhez legközelebb álló elem. Mikor odaérnek leül, a farkas is lefekszik mellé, figyelgetve a párost. Loriel felveszi az itallapot és elkezdi lapozgatni, néhányszor kedves arcára kiül egy röpke tanácstalanság.* - Nem is tudom... *Szólal meg halkan, és rábök egy teára, Blood Orange, vagy ilyesmi a neve - a tünde lány nem igazán beszél angolul, a világnyelven, hát istenem - inkább odamutatja a fiúnak, minthogy kimondja.* - Ez egészen jól hangzik, rengeteg citrusgyümölcs. *Mosolyodik el lágyan, ritkán evett-ivott ilyesmit, szóval igazából kíváncsi is rá. Míg a fiú elmegy rendelni, addig a farkas egészen közel heveredik a fejét közvetlen a leányzó lábához téve, egészen nyugodtan tűnik, ám amikor visszaér, újra felemeli a fejét, kicsit morogva. Társa ezt már megszokta, így nem szól rá, csak a fejére teszi a kezét és végigsimít rajta.*
- Úgy érzem, hogy csak őszinte lehetek. Egyetlen egyszer jártam itt, akkor is csak átutazóban, hogy ne kelljen az iskola Vadőrét zavarnom, elegendő volt az üvegen átlépnem és kisétálnom az ajtón... Így hát... Azt hiszem akár ember léptékkel is mondhatjuk az egyetlen alkalomra, hogy nem túl gyakori. *Feleli, kissé felnevetve, éppen csak egy-két vidám hang erejéig, majd ahogy észreveszi, hogy mennyire feszélyezi a másikat a farkasa azonnal lepillant rá, kissé lehajolva. A nagy barna szemekbe néz, meg sem szólal, tekintete éppen eléggé kifejező, legalább is a farkasnak, de Quarion is pontosan látja, hogy kommunikálnak. Ez a mentális kapcsolat, ami közöttük feszül nem csak a lány tünde-druida mivoltából adódik, hanem a farkason van egy vékony alig észrevehető ezüst "fejdísz" avagy "sisak" - ami nem éppen tölt be sisak funkciót - s ez az, ami igazán összeköti őket. A farkas kelletlenül felemelkedik, és jó néhány méterrel arrébb telepedik le, még csak nem is feléjük nézve, értett a szóból, magán élet, ijesztő, meg minden.* - És te? Sokat jártál már itt, vagy Nellondban? Mikor érkeztél a Nezabarba? *Kérdez végül, bér ő ugyanolyan szabad volt, míg az állat itt volt, de hátha most már a fiú is fellélegzik.*

*A lányt előre engedi természetesen, és neki sincs kedve most hangos helyre menni. Ma nem annak a napja van. Egy nyugisabb, kellemesebb helynek jobban örülne. Reméli, Loriel ismeri a helyet, és tudja, mit csinál, hiszen Quarion még sosem volt itt. Vagy ha mégis, nagyon régen volt már.
A lány egy kisasztalhoz vezeti a fiút, aki leginkább a berendezéssel és a falon lógó képekkel van elfoglalva. Tetszik neki a hely, de mivel csak nagyon ritkán iszik teát, és mivel az egyszerűbb, emberies helyek sokkal személyesebbek neki, nem gondolja, hogy sokat fog idejárni. És igazából sosem vonzották a teaházak. Persze, szívesen megkóstolna valami érdekeset, de különösebben nem érdeklik ezek a dolgok.*
- Milyen teát kérsz? - Majd miután megkapta a választ, természetesen meghívja Lorielt egy teára, ha már így rábeszélte erre a hirtelen megtervezett kiruccanásra. Saját maga egy japán teát kér, különösebben nem nézte meg mi van benn, addig jutott, hogy cseresznye meg valami rizscucc.
A rendelés után visszaül, és hiába gondolkozott eddig, hogy mit is mondjon, csak ennyire volt képes:*
- Gyakran szoktál ide járni?
*Talán csak az feszélyezi, hogy a farkas még mindig ilyen ellenséges. Persze, miért is bízzon meg benne, de nagyon zavarja a jelenléte.*

[Fürge pataknál]

*Kicsit furcsa neki néhol a fiú fogalmazára, még akkor is, hogyha még tünde nyelven beszélgetnek, egy kortalan nyelvhez képest is friss szavakat használ, legalább is nála szokatlant, mint például a nagyzolás. Természetesen megérti, de kicsit olyan, mintha valamiféle tájnyelv lenne, tőle egy picit idegen, nem eléggé ismert. Ahogy átsegítette a víz fölött a farkas rosszallóan felmorrantott, de az éjszaka során először Loriel a morgásra csak halk, kedves nevetéssel felelt. Végül minden nyilat visszatett a tegezbe, a vállára vette könnyedén, ahogy az íjat is, s a meghívásra lassan, kimérten bólintott, habár a kimértség olyan idegen kedves arcától, még is csak az, ami, egy tünde, s néhány... csúnya szóval élve faji-manír mindenképpen kiütközik rajta.* - Igen, későre jár, de szívesen veled tartok egy tea erejéig. Hideg az éjszaka, habár köpenyem melegen bélelt, még is jól esne egy meleg helyen elfogyasztani egy teát. A Nellondi Jeniliára gondoltál, ugye? *Kérdezi, arcán bájos mosoly, visszafogott, kissé sem zavarja a másik krákogása, szégyenlőssége, zavartsága, talán észre sem veszi, vagy jobb szóval figyelmen kívül hagyja.*

[Itt]

*Nem tette le út közben a fegyvert, de idő közben levetette köpenyét és abba csavarta bele az íjat, igazán nem kell mutogatni, hogy fegyverrel érkezett, mert nem önvédelemből van nála. Az ezüst kígyó most a csuklóján pihen, igen furcsa érzés, ahogy egy élőlény, vagy hát... Familiáris alszik csuklójára tekeredve, az izmai álmában sem ernyednek el, eléggé furcsa... Mintha karperec lenne most. Mikor átlép a Jenilia tükrén könnyedén körbe pillant, az éjszakai élet cseppet sem érinti meg, nem zavarja, hogy jó néhány fiatal jól érzi itt magát, ám nem érzi sajátjának, hát Quarionra pillant, várakozóan, hogy merre menjenek, ám ha előre engedi a fiú, akkor azonnal a nyugodt teázó rész felé megy, nem az éjszakai clubfelé természetesen. A farkas már lerázta jobbára a vizet magáról, de azért még nyomot hagy, ám eléggé morózusan néz körbe ahhoz, hogy ne nagyon akarja senki odébb lökni, vagy kitessékelni, mindenhová követi a lányt, még ha olyan helyre is jönnek, ami egyáltalán nem tetszik neki és ezt morgással jelzi. Loriel lenyújtja a kezét, és halk szavakkal nyugtatja az állatot, még kissé nedves bundájába túrva.*

*Még mindig úgy van vele, hogy egy aurornak ismernie kellene a körülötte levő dolgokat. Talán, talán jobb helyismeretre lenne szüksége. Minden esetre csendben hallgatja a fiút, meg azt, hogy mennyi mindent vettek, meg milyen is volt gyakornokak lenni.* -Lehet, hogy itt a gond. Nem voltál ott eleget, és nem velük voltál eleget. *ötletelget még, majd kissé megfagy körülöttük a levegő, igen. Hiába utálja a fiú magát, ami történt, megtörtént, és tényleg durva, hogy mégis mit tett. Johanna számára egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki csak úgy átálljon, és a saját társai ellen forduljon. Nem, ez a fajta gonoszság nála nem játszik.* -Ez nehezen nem tudódik ki. A jegy a karodon örökké billogként fog ott égni. És ha tovább bújkálsz.. az nem lesz jó. *nem, nem akar tovább erről beszélni. A természetben levés, hát azzal nem mennek sokra, bár ő maga sem valami pályaadási tanácsadó.* -A krimik hasznosak. Abban is mindig körbenéz a valaki, mielőtt berontana, nem? *teszi fel a kérdést, ami talán nyilvánvaló, majd, amikor hallja, hogy rá akarja a fiú terelni a szót, csak mosolyog, és lassan ingatja meg a fejét, miközben az órájára pillant. Nem szeret túlzottan éjszakázni, akkor is, ha néha igazán beleférhetne neki.* -Rólam nem lehet túl sokat tudni, de tudod mit? Gondolkozz. Gondolkozz el azon, hogy mire vagy tőlem kíváncsi, és ha legközelebb erre jársz, és itt találsz, kérdezd meg. Aztán mondd meg, milyen is vagyok. Hátha.. hátha összejön. *mondja, bíztató félmosollyal, majd feláll a székéből, finoman biccent, és elköszönve visszatér hálójába.*

*Picit elgondolkodik a lány nyilvánvaló kérdésén, hogy hogy is van ez... De valóban, Nellond valahogy kimaradt az életéből.* - Nem, nem igazán. A barátaimmal a birtokon szoktunk lenni, esetleg lejövünk a Jeniliába. A párom pedig a Jégvilág fagyizóban dolgozik, még oda szoktam menni itt. Egyébként valamiért eddig kimaradt az, hogy rendesen szétnéztem volna... Nem volt rá szükségem, inkább a kastély körül szoktam lenni... A Hivatalban meg nem jutottam el a terepgyakorlatokig. Csak elméleti anyagokat vettünk eddig főleg. *Vállat von, ő a maga részéről tökéletesen el van így... Majd egyszer jobban megnézi magának a várost, főleg ha meg akarja keresni új törzshelyét. Aztán a lány hidegen a szemébe vágja, hogy áruló volt és elkapja a pillantását a karján.* -Igen, áruló voltam, és utálom magam érte. Ha visszapörgethetném az időt, biztosan másképp tennék. Gyenge voltam és gyáva. Sajnos. De tanultam a hibáimból, ezért akartam auror lenni, és bíztam abba, hogy ez nem tudódik ki sosem, főleg az Úrnő halála után. De ezek szerint mégis kitudódott... *Mondja picit ingerülten. Nem szeret erről beszélni, mivel már ezerszer megbánta azt a két napot, amit az Úrnő mellett töltött. Aztán a lány témát vált gyorsan, mivel ez kicsit kellemetlen téma mindkettőjüknek.* - Szeretek a természetben lenni például. Ha jó idő van, biztos megtalálsz odakint, ott tudok a legjobban tanulni. Vagy például krimit is szeretek olvasni. Eddig úgy olvastam, mint amiből tanulhatok, mint egy tankönyvet... Roppant tanulságos dolgok vannak benne egy aurornak. Most már megmaradtak csak egyszerű regényeknek... *mesél magáról picit, majd észbe kap, hogy a lányról igazából még nem is esett szó.* - De mesélj magadról is, rólam már eleget hallottál... ~Picit többet is, mint kellett volna.~

*Hátradől, finoman ingatva fejét.* -Hatodik éve jársz ebbe az iskolába, de nem ismered, mi van a falain túl, tulajdonképpen közvetlenül mellette? *enyhe rosszallás érződik a hangjában, miközben csak figyeli a fiút, és egy kissé somolyog magában. Nem akarja megbántani, igazán nem, de egy kérdés egyre jobban motoszkál a fejében.* -Biztosan auror akarsz lenni? Nem azért, de.. ha nem tudod, mi van körülötted, hogyan szeretnél nyomozni a rodssz fiúk után? Ha itt voltál gyakornok, nem küldtek sose terepmunkára, hogy nézz szét, keress kapcsolatokat, informátorokat? *azért azt nem mondja, hogy a fiúm örülhet, hogy kitették, mert legalább tanulhat valamit, de valami iylesmin gondolkozik. Amikor hallja, hogy miért is dobták ki, egy cseppet megfagy az ereiben a vér, a fiú karjára pillant, majd vissza az arcára, és kikortyolja frissítője maradékát.* -Te áruló voltál? *hangja is egészen hideg lesz.* -Értem.. Így nem lesz egyszerű dolgod. De vannak renegátok. Nálunk is több járt már. A szemük se állt jól.. *mondja, miközben kissé beleborzong az emlékekbe.* -És amúgy mivel szeretsz foglalkozni? *próbálja elterelni a témát, és kiverni fejéből a sok-sok furcsa, renegát látogatót.*

*Nos igen, Deyan Nellondból leginkább a Jeniliát, Bellus fagyizóját, a vasútállomást meg az Auror Hivatalt ismeri, mást nem nagyon. Nellondi lakosokkal még nem nagyon beszélgetett például, így a Colwellekről se hallott túl sok mindent. Persze lehet, hogy említették már a közelében, de annyira sokszor nem, hogy meg is jegyezze. A helyek említésére felkapja a fejét.* - Tényleg, igazad van. Na igen, nem nagyon ismerem Nellondot, nem sokszor szoktam ide járni. Mindenképp megnézem őket. *Ez most egy picit felvidámította, legalább nem kell minden este milánóit ennie, végre tisztességes menüt ehet, ha minden igaz. A lány aztán felvilágosítja, hogy nem csak a nellondi központ van, amiről tud is, de szerinte nem biztos, hogy máshova felvennék...* -Nem tudom, szerintem mindenhonnan kirúgtak egyúttal, nem csak onnan. Főleg, ha kitudódik, hogy miért... *Kezd bele a mondandójába, majd nagy levegőt vesz és elmondja a lánynak is a történetet, ha már így alakult. Már úgyis mindegy, régi történet, súlyosabb következménye ennél már úgy sem lehet.* - Az volt, hogy két évvel ezelőtt átálltam a Sötét Úrnő oldalára. Persze két nap múlva már meg is bántam és megszöktem haza, a szakvezetők visszatérésekor meg személyesen is bocsánatot kértem tőlük, mert bántott a lelkiismeretem. Ám megtörtént, és sajnos visszavonhatatlan. "Nem kérünk árulókat és besúgókat." *Mutatja az idézőjelet a kezével, mivel ez egy idézet volt a leveléből, amit írtak.* - De ahogy mondod, még van két évem eldönteni, hogy mit akarok.

*Ha nem rémlik a neve, de még a családneve sem, az részben szerencsész, részben furcsa, hiszen Nellondban mindenki tudja, hogy a Colwellek a világos, fehér rész urai, és a fekete, sötét részt uralják a banditák, és mindenki más, de a helytartócsalád azért mégiscsak a helytartócsalád. Persze, aki nem ismeri annyira Nellond életét, annak ez talán nem is mond semmit, meg ők se fújják akkora nagy dobra a dolgot. Johanna biztosan nem. Deyan szavaira elmosolyodik, és a pincércsajra néz, majd a fiúra, aztán vissza szaktársára.* -Van nem messze egy hely, a Nedevia. Nem annyira békés, mitn itt, de nagyon finomat főznek. Vagy ha esetleg elnézel a Fogadóba, akkor ott biztos találsz olyasmit, ami elnyeri az ízlésedet. Ez nem annyira az ételeiről híres hely. *kacsint a fiúra, hiszen, ami igaz, az igaz, ez sokkal inkább egy szórakozóhely, mintsem étterem. Amikor hallja, hogy kitették az Aurorközpontból, akkor elmosolyodik, halványan, finoman. Igen, megtörtént, valóban így volt. És igen, hallott róla. A kérdésre, hogy hogyan tovább..* -Nem csak a Nellondi központ van. Rengeteg más hely is, és ha továbbtanulsz, akkor még lehet belőle auror. Emiatt ne érezd magad nyúzottnak. Felesleges. De neked kell tudnod, vagy megtalálnod a további utadat.. *vonja meg finoman vállait, miközben beleszürcsöl a limonádéba.* -Csak gondold át, mit szeretsz. Meg, még van időd eldönteni, még van pár éved.

*Most hogy jobban megnézi a lányt, valóban ismerősnek tűnik, legalábbis órákon biztosan találkoztak, meg hát ugye közös a főhadiszállásuk is meg minden... Elég valószínű, hogy többször látta már, csak a neve nem rémlik neki... A házimanós kérdésre felnevet, már kb. egy hete ez van...* - Jah, de, igen. Ők miattuk járok most többször a Jeniliába. Jobban szeretem, amit ők főznek... *mondja halkan, nehogy a pincér csaj fülébe jusson ez a mondat.* -... de ugyebár most nem lehet velük bírni, és nem is csinálnak semmit. De végül is itt is elég jó a kaja, csak ide inkább bulizni járok meg ilyesmi. *aztán a "Fárasztó nap?"-os kérdésre elhúzza a száját. Ennyire látszik rajta, hogy valami nem stimmel? Ezek szerint igen... De sebaj, ő az a fajta, aki nem szereti magában tartani az érzelmeit, inkább kibeszéli őket, ha van rá vevő. A jelek szerint a lány épp ilyen...* -Ja, így is mondhatjuk. Fárasztó nap. Vagy inkább fárasztó hét... Felmondtak a gyakornoki állásomnak az Auror Hivatalban. Most jelenleg azon filózok, hogy hogyan tovább... *Meglepetésére már csak egyszerű tényként közli, egyáltalán nem akar sírni miatta. Catnek már eleget sírt, sikerült neki elérnie, hogy összeszedje magát. Azóta sokkal jobb... Bár előrébb nincs semmivel sem.*

*Amikor megpillantja a szőke fiút, valami elkezd neki rémleni. Mintha látta volna a fiút a minap az Aurorközpont körül, vagy még régebben. De nagyon sok embert lát, nagyon sok fele, hiszen a helytartócsalád sarja, bár nem valószínű, hogy ő lesz a következő helytartó, de azért szívesen mozog odahaza, amikor épp nem az öccsét pesztrálja. Ahogy a fiú közeledik hozzá, csak int jobbjával, hogy foglaljon helyet, nyugodtan.* -Johanna Colwell, az egyik szaktársad. Jóétvágyat. Csak nem a házimanók okoznak kellemetlenséget, ami ide száműz téged? *kérdezi könnyed, kedves, csevegő hangnemben, egészen udvariasan, hiszen ezt tanulta is, meg valamennyire a része is, szívesen ismerkedk, és a fiú eléggé úgy fest, mint aki nincs teljesen a toppon.* -Fárasztó nap? *érdeklődik tovább, persze hagyja enni a fiút, nem akarja végig beszéltetni. Közben kényelmesen iszogatja a frissítőjét, csak semmi alkohol.*

*Deyan is érkezik a Jeniliába. Általában a kastélyban szokott vacsorázni, de most ez még mindig lehetetlen, mert a házimanók még mindig lázadnak a konyhában, ő pedig nem egy nagy főzőmester. A legbonyolultabb kaja, amit el tud készíteni, az a rántotta, de nem ehet folyton rántottát... Egyébként lelkileg köszöni szépen, egész jól megvan, nagyjából túltette már magát azon a bizonyos levélen, amiben azt írták neki, hogy felmondtak az aurori állásának egy múltbéli botlása miatt, mikor átállt a Sötét Úrnőhöz. Ha nem lehet, hát nem lehet, úgyse tud ellene tenni semmit. Mostanában inkább azon gondolkodik, hogy ezután mihez kezdjen magával, de egyelőre nem sok ötlete van. Egyelőre azonban a tanulás is teljes mértékben leköti, ráér még ezen filozofálni.
A Jeniliába érve a pulthoz megy, és kér magának egy korsó vajsört illetve egy milánóit. Aztán ha megkapta, körbenéz, hogy hol van szabad, vagy legalábbis nem teljesen foglalt hely. Talál is egy asztalt a közelben, ahol jelenleg egy lány üldögél.* -Szia. Csatlakozhatok hozzád? Deyan Serenity vagyok, a Belsirion szakról. *kérdi kedvesen a lányra mosolyogva és amennyiben igen, úgy leül hozzá eszegetni, vagy pedig továbbáll és keres másik asztalt.*

*Hangos sóhajjal rogy le tulajdonképpen az egyik karosszékbe, miközben kissé elpirultan csóválja meg a fejét. Csak mosolyog, de nem mond semmit, csak elfogadja a hűsítő frissítőt a pincérfiútól, majd hagyja, hogy menjen, végezze a dolgát. Szép arcú lány, az biztos, és megvan a maga bja is, és sokszor jár errefelé. Bár még nincs hétvége, mégis szeret Nellondban csellengeni, és szeret itt megpihenni. Egy könnyed, világoszöld, halványzöld blúzt visel, és egyszerű, női nadrágot, valamint egy könnyed, őszi cipőt. Haja kibontva omlik le a vállára, bár nem olyan hosszú. Nem volt ma sehol, csak kint sétált, elnézett a játszótérre egy kicsit kapaszkodni, hogy edzen is valamennyit játékosan, meglátogatott néhány rokont, és végül úgy döntött, hogy ideje itt kikötni, és egy kicsit diáktársai körében lenni. Körbenéz a helyen, de nem megy oda senkihez, előtte még szusszan egyet, s lehet, hogy közben valaki előbb rátalál, mint ő valaki másra.*

* Rim sajnos egyedül maradt a forró csokijával mert Ivona is távozott, de Rim nem volt csüggedt hiszen ez nem mindennapi nap volt a számára. Nagyon elégedett volt a mai nappal hisz új barátokra lelt, és még édességet is fogyasztott. Rim még rendelt magának egy sütit de azt elvitelre kérte a pincértől. * ~ Majd este vacsora utánra jó lesz egy tökéletes nap még tökéletesebb befejezése címszó alatt. ~ * Rim miután megkapta a süteményét fizetett és már indult is a dolgára.De persze kissé sántikálva hiszen a bal térde még mindig fájt kissé de nem törődött a fájdalommal.

*Ivona biccent Rim történetére, többet nem akar erről kérdeződködni, magánügy, nem akar belekotnyeleskedni mindenki életébe. Amikor odajön a pincérnő megrendelik a forrócsokijukat és beszélgetnek még egy kicsit. Közben Nemo gyorsan távozott, így vele már annyit nemtudott beszélgetni. A forrócsoki után pedig visszabalagtak a kúriába.*