Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

[Holnap délelőtt]

- Az pont elég lesz. *Nyugtatja meg mosolyogva Libbyt, nehogy halálra aggódja magát a zöld cuccokon, azért annyira nem fontos... mármint az, hogy a saját zöld cucca legyen rajta. Tudnak ők szerválni a lánynak gyönyörű zöld szemüvegeket, vagy kiegészítőket, fel vannak készülve. Már ő is várja, hogy elmehessenek bulizni együtt, na meg bemutathassa a lányokat egymásnak - Melinda tuti el se fogja hinni, hogyha elmondja neki a dolgot. Mikor Libby elgondolkozik a testvérein, kicsit elmosolyodik, és belekortyol a teájába.* - Nem emlékszel rosszul. De három bátyám van, nővérem nincs. *Na ezt fejtse meg valaki, de mindenesetre ő ragaszkodik ehhez az állításához. Persze, akkoriban még ő sem fogta fel pontosan, hogy mit jelentenek amiket Libby mesélt, de így már kezd neki sokkal jobban rémleni.* - Figyelj, hogyha nagyon nem akarsz róla beszélni, nehogy erőltesd, a lényeget így is értem. *Mondja gyorsan, mikor látja hogy Libby nem túl szívesen idézi fel az emlékeket.* - Miért, talán olyan sok embernek meséltél rólam?

//fagy//

[Holnap délelőtt]

-Jól van, akkor majd becs' szó keresek valami zöldet. Tuti, hogy van kendőm és egy nadrágom is, ami zöld, ez már kettő, szóval túlteljesítettem az alkut. *Mosolyodik el picit, és bőven lehet hogy akad ott még hajgumi, csat, netán fülbevaló is ilyen színben, esetleg valami fejkendő, vagy netán zokni. Már maga a tény, hogy este mehet bulizni felvillanyozza, az már kevésbé, hogy a múltról van szó. Az persze pozitív, hogy Ewan van itt, akiről azt hitte, hogy nem is létezik, de az kevésbé, hogy arra emlékezteti a dolog, ami rossz dolgok történtek vele régen. A válasz hallatán egy egész picit elgondolkodik, próbál kutatni az emlékei között, és valahogy akkor sem ugrik be neki ez a név.* -Mintha...két bátyád és egy nővéred lett volna, de lehet, hogy egyszerűen csak rosszul emlékszem. *Ráncolja kicsit a homlokát, ahogy próbálja felidézni azokat a régi beszélgetéseket, de határozottan úgy rémlik neki, mintha a srácnak lett volna egy nővére. Ezt még meg is jegyezte magának, mert a nélkül csupa pasiból állt volna a négy fős brigád. A kérdésre csak lassan bólint, azt ha csak kevéssé is, de mesélte anno a fiúnak, hogy az apja elég sokszor molesztálta, persze kiskorában nem teljesen értette az egészet, maximum úgy panaszkodhatott róla, hogy folyton rányitott direkt, vagy olyan helyen fogdosta, ami már azért eléggé zavaró volt egy tizenéves lánynak.* -Igen...az... *Elakad a szava, azért erről nem igazán egyszerű beszélni.* -...az ágyra lökött és elszakította a ruhámat, aztán a rugók...meg a tűz... *Egész hevesen kezdi rázni a fejét, nem akar emlékezni rá, mert újra előjönnek csak a képek, amiket már régóta igyekszik kitörölni a fejéből.* -Ha illúzió vagy, akkor valaki nagyon csúnya tréfát űz...

[Holnap délelőtt]

- Ugyan, biztos találunk neked valakit, aki ad szobát. Vagy ha nem, akkor lecuccolsz a várókban, és majd keresünk valakit később, ha minden igaz, elsőre úgyis oda fognak vinni. Vagy csak engem szívattak ezzel... *Gondolkozik el, de csak nem. Ha őt várószobába rakták tegnap, mert az a szabály, akkor a lánnyal is úgy fognak majd eljárni nagy eséllyel. Azzal nem nagyon foglalkozik, hogy mennyire furcsán néznek rá a többi asztaltól, ezen az egy napon annak nézik aminek akarják, ő akkor is tetőtől talpig zöldbe öltözik. Csak tudná, hol a francban van Melinda... Végülis vele soha nem voltak annyira közel, mint Artie-val, aki az osztálytársa volt, de épp itt van az ideje. Mikor Libby hátrahúzódik, akkor persze ő is visszadől, nem célja, hogy ráijesszen a lányra, csak meglepődött, na meg persze eléggé izgatott is lett a nagy felfedezés miatt.* - Damian a középső bátyám. *Mondja röviden, nem nagyon magyarázva a dolgot. Elhűlve hallgatja a dolgot, fogalma sincs, mit akarhatott csinálni a férfi a lánnyal.* - Bántani akart téged? *A megbökésre önkéntelenül is elmosolyodik.* - Hát, én úgy tudom igazi vagyok, de persze könnyen lehet, hogy csak valami jól működő illúzió.

[Holnap délelőtt]

*Csak finoman megrántja a vállát, hát neki ennyi most a zöld, és hogy ez Ewannak nem tetszik...hát akkor így járt. Azért az invitálásnak már sokkal jobban örül.* -Az jól hangzik, ígérem veszek fel zöldet, van szerintem, csak valahol a táskám mélyén, kell valami szoba addig, hogy ki tudjak cuccolni. *Jól hallhatóan bele is rúg a lábánál lévő bőröndbe, hogy felhívja rá a figyelmet. Még nem jutott el ugye a kúriáig, szóval se szoba, se szekrény, így meg egy bőrönd aljáról kitúrni elég körülményes valami zöldet. Elmosolyodik azért, és mostmár bátrabban mondja tovább, hiszen tény és való, hogy a srác sem néz ki ebben az öltözeten teljesen százasnak. Nem meglepő, hogy a szolidabb népek a többi asztalnál eléggé furcsállva is nézik a párost, a zöld ruhás fiú és a lány, aki késsel játszik. Biztosan mindenféle rémképek tolultak már az agyukba, hogy valami őrült mészáros páros, vagy ilyesmi. A megfogalmazásra és az őrült pasas említésére csak elhúzza kicsit a száját. Azt az őrült pasast igyekszik mostmár lassan hét éve kiverni a fejéből, de mostanában még az is előfordult, hogy látta és nem csak álmában, ami még rosszabb. Szóval csak szótlanul bólint, a közelebb hajolás hatására megint automatikusan húzódik hátrébb, szimpla reflex.* -Damian? Ő nem rémlik. *Böki ki, ez az egyszerűbb téma, a többi jóval bonyolultabb.* -Tűz igen...tűz az volt. Leégett a ház, az egész...én csak, valami ösztönös volt, nem tudom. Csak meg akartam védeni magam...tőle. *Egészen összeszorítja a száját, még az apja nevét is képtelen lenne kimondani.* -Elmentem a falunkhoz utána, de nem voltál ott és...aztán jött a gyámhatóság. Nem nagyon tehettem igazából semmit. De tényleg te vagy az? Azt hittem tényleg nem létezel... *Bizonytalanul előre nyúl kicsit, és egy ujjal egy pillanatra megböki a másik kezét, aztán vissza is húzódik. Pedig igazinak tűnik, nem képzeli, nem hallucináció.*

[Holnap délelőtt]

- Azért nem hiszem, hogy ez számít. Eléggé csalásnak tűnik. *Csóválja a fejét, látványosan rosszallva. Persze, teljesen máshogy nőttek fel, náluk a Szent Patrik nap majdhogynem fontosabb volt mint a karácsony, ami abból ítélve, hogy kikkel töltötte a gyerekkorát, nem is annyira meglepő.* - Jöhetsz velünk este bulizni, ha gondolod. De akkor kötelező felvenned valami zöldet, ha nincs, akkor adok. Úgyis teleaggatjuk magunkat minden hülyeséggel szerintem, úgy a mókás. Ez különben sem annyira komoly ünnep, inkább tényleg csak féktelen bulizás, és sok zöld. *Ő sem nagyon van oda például az iskolai ünnepségekért, meg a nagy koszorús, beszédes, egyéb megemlékezésekért, de azért ez mégiscsak más. Majd Libby rákérdez a bátyjaira, ami eléggé meglepi, de válaszol, és várja, hogy vajon a lányt miért érdekelte ennyire. Arra, hogy ne nézze hülyének, csak végigmutat magán, mintha szavak nélkül jelezné, hogy ahogy kinéz, senkit nincs joga hülyének nézni. Aztán jobban felül a széken, mikor a lány kiböki a dolgot, és nagy szemekkel pislog.* - Még otthon, Írországban? Az az őrült pasas, aki körbefalazta az egész birtokot? *Kérdezi rögtön, és közelebb hajol, újra végignéz a lányon, minden egyes vonását áttanulmányozva.* - Libby? Anyám! A többiek tuti nem fogják elhinni, Damian is mindig szívatott hogy biztos csak képzeltelek. De miért tűntél el? Egy idő után nem voltál ott, és úgy hallottam meg is halt a fickó. Valami tűzről pletykáltak azt hiszem, de akkor pont otthon voltam Dublinban. *Damian neve persze teljesen ismeretlen lehet Libbynek, de talán csak nem emlékszik rá - megesik, régen volt.*

[Holnap délelőtt]

*Szélesebben elmosolyodik, amikor a srác még az asztal alá is benéz. Még jó, hogy nem szoknyában van, azért úgy hülyébben jönne ki a helyzet, főleg ha netán nem ülne teljesen illendően, de nem annyira híve a szoknyáknak, szóval ez nem merül fel. Automatikusan hátrahőköl kicsit, amikor Ewan a szeme felé bök, aztán leesik neki, hogy mire is céloz.* -Látod nekem egyszerű, nem kell zöldet felvennem, mindig van rajtam. *Rántja meg picit a vállát, de azért mégis csak megereszt egy mosolyt, majd csendben figyel, ahogy a srác darálni kezdi az infokat, meg a véleményét a hagyományőrzésről.* -Elhiszem neked, annyira nem vagyok otthon ezekben, persze a nagy party-kat szerettem mindig, ami ezzel járt, de úgy általában maga az ünnep... *Igazából semmilyen ünnepért nem volt igazán oda, egy ünnep akkor jó, ha van kivel tölteni, ha van család, vagy barátok és hát lássuk be neki az első értelmes módon soha sem adatott meg, a második pedig inkább csak rendkívül felületesen. Ez van. A visszakérdezésre és persze a válaszra is kicsit elkerekedik a szeme.* -Nem...nem nyilvánvaló, csak... *Idegességében egy vöröses-szőkés tincset vesz szabad kezébe, amiben ugye nem a kés van, de most azzal sem játszik, csak tartja a kezében, és csavargatni kezdi.* -Ne nézz hülyének jó, csak fura egybeesés. *Böki ki, bár kissé nehezen és lassacskán beszél.* -Régen, még kicsi voltam és ismertem egy Ewant, akinek három bátyja volt és Melinda nevű ismerőse is és...de hülyeség, nem is volt igazi. Sosem láttam, csak a hangját hallottam a falon túlról, igazából nem is létezett...

[Holnap délelőtt]

*A kérdésre végigpillant a lányon, szándékosan benéz az asztal alá is, hátha zokni, cipő, vagy ilyesmi zöld.* - Miért, ír vagy? *Kérdezi végül félredöntött fejjel, majd Libby szeme felé bök, persze nem túl közelről, nem az a célja hogy kiszúrja a szemét.* - Megtaláltam! *Jelenti nagy lelkesen, mintha a zöld szín keresése valami fontos játék lett volna, amit most megnyer.* - Tegnap érkeztem, szóval még nem nagyon rendezkedtem be, de igen, a suliból vagyok. Egyébként meg Dublinból. De nem kell ahhoz annyira hú de nagyon írnek lenni, inkább csak afféle... nemzeti összetartás. Hogyha már egy ideje kint élsz külföldön, biztos jó érzés másokat látni, akik szintén ünneplik valamennyire a hazai dolgokat, nem? Legalábbis sok ilyenről hallottam már, hogy akik távol élnek, néha jobban betartják a hagyományokat mint az otthoniak, csak hogy maradjon valami. *Láthatóan a beszéddel nem igazán van gondja, magyaráz, gesztikulál, és majdnem kiveri a teát az érkező pincérnő kezéből.* - Hoppá, bocsánat. *Átveszi a bögrét, és bocsánatkérően mosolyog. Aztán a késre téved a tekintete, ahogy a lány forgatja, de nem szól semmit. Elsőre még csak a névre is biccent, Libby, az Elizabeth becézése, ami nem kifejezetten egy ritka név. A kérdésre viszont meglepődik.* - De igen, három is. Miből gondoltad? Ennyire nyilvánvaló?

[Holnap délelőtt]

*Neki sincs baja a származásával, de hát nem volt túl vidám a gyerekkora, lehet hogy ha teszem az Japánba születik, akkor minden másképp lett volna. Bár fene tudja, ha a sors direkt ki akart szórni vele, akkor azt Japánban is megtehette volna.* -Szóval akkor rajtam is van valami zöld? *Kicsit elmosolyodik. Látható helyen nincs, bár aztán ugye ki tudja, lehet hogy a fehérneműje zöld, csak nem reklámozza annyira erőteljesen a dolgot.* -De akkor te ezek szerint húdenagyon ír vagy, legalább ezt is tudom, és diák a suliból, vagy...? *Kicsit kutatón nézi végig, van-e rajta jelvény, vagy ilyesmi, mert hát ez itt Nellond, bizonyára nem mindenki diák, aki megfordul ebben a teázóban. Gyorsan felhörpinti az utolsó korty teáját is. Mivel ugye már ihatóvá hűlt, nem volt értelme nagyon várni vele, meg kortyolgatni. Aztán egyszerűen csak az ujjai közé veszi a kést, és picit forgatni kezdi, játszani vele, nem nagyon zavartatja magát, hogy egy véletlenül rossz mozdulat, egy kis huzat és lazán meg is vághatja magát, vagy ejtheti el és állhat bele a combjába. Oda se neki! A mozdulat viszont le is fagy egy pillanatra, amikor meghallja a neveket. Melinda...ő pedig Ewan? Nem...biztosan véletlen egybeesés, hiszen a hang, akivel olyan sokáig beszélgetett csak egy hang volt, ugye? Nem is lakott senki a szomszédban...csak egy mentsvár volt, amit elképzelt, hogy ne zakkanjon meg.* -Libby... *Böki ki végül kissé reszelős hangon, torokköszörül, mert finoman szólva is kiszáradt a szája hirtelen. Kellett olyan hirtelen meginni a teát...rohadt élet!* -Nincs véletlenül néhány bátyád? ~Dehogy van neki! Ne legyél már hülye!~ *Gondolatban homlokon csapja magát, hogy kibukott belőle a kérdés. A srác majd jól hülyének nézi, hogy ilyeneket kérdez.*

[Holnap délelőtt]

*Nos, ő büszke a származására, és azért mégiscsak megünnepli, még akkor is, ha máskor is elmehetne bulizni - ez már afféle hagyomány, ahogyan a zöld viselése is. Különben is, külföldön még jobb, mert otthon már senki nem akad fenn rajta, de látni az arcokat, amikor ilyen szerelésben, tetőtől talpig zöldben besétál valahova... minden pénzt megér. A lány végül úgy tűnik, hagyja hogy leüljön, szóval lehuppan, és megvonja a vállát.* - Végülis nincsenek annyira sokan, csak profin szét tudnak szóródni. *A kérdésre felnevet, és végignéz magának.* - Hát, a bolgárok aligha, de Szent Patrik napján a világ minden táján hord valami zöldet mindenki, akiben csörgedezik ír vér. Jó, gondolom nem mindenki, de a többség. Csak itt kevésbé tűnik fel, mert ahogy elnézem, nem túl sokan vagyunk... *Közben már az egyik pincérnővel szemez, na nem azért hogy kikezdjen vele, hanem hogy leintse amikor épp arra jár. Rendel magának egy teát, egyelőre még azt, ráér majd később az alkohollal... magában egyébként sem az igazi, és a lány nem úgy néz ki, mintha csatlakozna.* - Persze, majd úgyis levadászom még kora délután Melindát, muszáj lesz, mert elég gáz lenne ha külön buliba mennénk. Egyébként Ewan vagyok. *Mutatkozik be végül. Egyelőre nem nagyon ismeri fel a lány hangját, hiszen valljuk be, elég régen hallotta már, Libbynek viszont akár még a lány neve is ismerős lehet, hiszen Melindáról és a testvéreiről is mesélt annak idején.*

[Holnap délelőtt]

*Hát az a helyzet, hogy ő akármennyire is ír elég régóta nem ünnepelte már Szent Patrik napját, és hát lássuk be kiskorában sem volt olyan nagyon oda érte. Persze bulinak jó, annak mindig is jó volt, de igazából e téren olyan mindegy, hogy minek is nevezzük, lehetne akár Függetlenség napja is, amihez semmi köze, hiszen nem amerikai, akkor is ugyanolyan gond nélkül partyzná át az éjszakát. Itt viszont ugye értelemszerűen nem ünnepelnek egy ír fontos napot, szóval fel sem merült benne, hogy alkalomhoz illően öltözzön, meg hát amúgy is minden cucca ott lapul még a bőröndben. Nem mintha olyan húde sok saját cucca lenne. Ücsörög, lassan melegszik és erősen szemezget a késsel, kezdi iszonyatosan unni magát és itt még egyáltalán nem sikerült rendesen felfedeznie, hogy mi merre hány méter. Annyi viszont tuti, hogy itt is tartanak vadászatot és ez már jó pont! Sőt úgy hallotta vadász berkekben, hogy Orion is itt van a városban, ami megint csak jó pont, szóval...majd ennek is utána jár, amint kicsit tényleg átmelegedett. Épp ilyesmiken mereng, amikor közelebb lépdel hozzá egy srác. Finoman megrántja a vállát, aztán csak biccent, miközben a teából kortyol. Lassan kezd iható állapotúra hűlni.* -Nyugodtan. Nem tudom mi ez a nagy tömeg kora reggel. *Délelőtt van, még véletlenül sem kora reggel, de ilyenkor általában gyakorta még javában alszik, szóval igenis kora reggelnek minősül.* -Nem fogtad vissza magad úgy látom, bár itt valahogy kétlem, hogy ünnepelnének ír ünnepeket...vagy csak szereted a zöldet? *Végülis nincs Ewan homlokára írva, hogy ír.*

[Holnap délelőtt]

*Még tíz óra sincs, de otthon ilyenkor ezen a napon általában már elől vannak az italos üvegek. Itt viszont teljesen egyedül van, tegnap jött, szóval tényleg csak bepakolt a szobába, és nem is nagyon találkozott még senkivel, ismeretségeket sem kötött... Owen mondta is, hogy inkább jöjjön később, és vasárnap még maradjon ott, de azzal érvelt, hogy szegény Melinda teljesen egyedül van az otthontól távol Szent Patrik napján, amit nem engedhet, legalább ő megy erősítésnek. Más kérdés, hogy hiába hajkurássza a lányt (akinek persze nem szólt, hogy ő is jön), még nem sikerült megtalálnia. A Jeniliába belépve rögtön több tekintet is megakad rajta, ami talán nem meglepő: halványzöld zakó van rajta, sötétebb zöld nadrággal, és szintén zöld edzőcipővel. Estére majd lesz nagy, bulis zöld szemüvege is, meg lóhere, meg leprikón-kalap, meg... de azért egyelőre nem úgy ment ki az utcára, hiszen itt, Nellond városkájában nincsenek felvonulások. Körülnézve meglepve tapasztalja, hogy sehol nincs teljesen szabad asztal, mindenhol legalább egy-egy ember ül elvétve, szóval azon gondolkozik, kit szólítson meg. Végül - mivel asztalt keresve eléggé beljebb jött - kiszúr magának egy egyedül ücsörgő lányt, és odalép hozzá.* - Szia! Nem gond, hogyha ide ülök? Nincs sehol szabad asztal.

[Holnap délelőtt]

*Úgy egy órája futott be a vonata az állomásra. Tegnap késő este ült fel rá Franciaországban, miután Angliából hajón tette meg a kezdeti utat. Persze jóval egyszerűbb lett volna más módon eljutni Bulgáriába, de arra több pénz kellett volna, meg hát még annyira durván nincs otthon a mágikus világ mibenlétében. Az utolsó két nevelőszülő párosa mágiahasználó páros volt, szóval azért tőlük elsajátított már ezt azt, és amikor eldöntötte hónapokkal ezelőtt, hogy bizony inkább suliba fog járni, bent lakásosba, hogy lehetőleg mostmár ne akarják nevelőszülőkhöz lepasszolni, akkor azért valamennyire fejlesztette magát mágia téren, mert hát tök nulla tudással nem igazán nyerhet bebocsátást a kúriába. Kis kóválygás után jutott el a Jeniliába, jelenleg az egyik kis különálló blokkban ücsörög, meleg teát iszik. A kezén ujjatlan kesztyű, lássuk be olyan sokat azért nem melegít, de mégis csak szereti, mert jól néz ki, főleg így élénk piros színben. Egyszerű kék kissé szakadtas farmert visel, felül rövid ujjú narancssárga felső, a téli kabát mellette pihen már a padon. A bögre a kezében, fújogatja, de mégis csak fogja, mert így legalább lassacskán átmelegszik. A bőrönd az asztal alatt, válltáska pedig a kabát alatt pihen, az asztalon pedig előtte egy kés, épp azzal szemezget. Szereti a jól ismert kis játékot játszani, az ujjak között ütögetni a kés hegyét az asztalba, egyre gyorsabban, de először át kéne melegednie.*

-Egy fénykép ami már látott jobb időket is amint látod.Amúgy a barátnőm régi énje akit jobban szerettem azért hordom magamnál.*Mondja majd ha a lány nem tart igényt a képre akkor vissza teszi az albumba amiben az emlékeit őrzi.Ezt senki nem látta még hiszen magával hordja mindig és nem volt senki se úgy mond méltó arra,hogy megnézze.Lassan szürcsöli a teát közben figyeli az eseményeket.Az albumot direkt hagyta még elől.Ex-Baránője arc játékát figyeli,hogy mit is jelent az.De nem nagyon tud leolvasni róla valamit hiszen eléggé zárkózottak a vonásai.*

* Büszkén nyugtázza magában, hogy ezt az akadályt is sikerült átlépnie, így a piás ügy lerendezve, most már semmi oka sincs a panaszkodásra, egyelőre. Hisz ki tudja mi lesz kicsivel később... Ha ennyit idegeskedik, vagy hazamegy, vagy kiordítja a torkát, egyik sem lenne túlságosan jó, pedig mind a kettőnek nagy a valószínűsége. Immáron békésen szürcsölgeti a teáját a maga kényelmes kis székén, amikor egyszer csak egy levele érkezik. Bár, aligha nevezhető levélnek, inkább maradjunk a küldeménynél. Egy kissé gyűrött, össze-vissza ragasztgatott fénykép, amin ő van rajta, valami furcsa göncben. * - Szuper... * Mondja magában, majd körbenéz a teremben, és Artemist keresi nagy, fekete szemeivel. Hamar megpillantja, amikor ismét leül a helyére, s úgy dönt, odamegy hozzá. De nem, nem bocsánatot kérni, szimplán picit mondani a magáét. Kecses léptekkel odaballag, és kérdezés nélkül leül a lánnyal szemben. * - Hello. * Köszön kissé fagyosan, majd megköszörüli a torkát. * - Ez micsoda? * Tolja oda a papírt hozzá, hisz teljesen egyértelmű, hogy ő küldte, mindig ő szokott ilyeneket küldözgetni. *

~Ideje lenne beszélni vele de nem megyek oda hanem egy képet küldök neki.*Gondolja magában majd a pincérnek oda ad egy össze-vissza ragasztott,jobb napokat is látott képet amin maga a lány látható vicces vidám ruhákban.Csicsás füllbevalóval.Halkan meg súgja,hogy kinek adja oda de ne mondjon neki semmit.Majd mikor az elment a pult felé ő a wc felé veszi az irányt amihez természetesen a pult mellett kell elmennie.Fel emelt fejjel halad el nem néz se jobbra se balra csak előre.Vissza felé kér egy teát és a helyére ül.*~Komplett idióta ez a nő.De nem baj.majd lesz még hülyébb.*Gondolkodik ismét magában.*

* Csak vár, csak vár és vár, Nagyon unalmas, olykor el kéne neki egy beszélgetőtárs, akivel kitudja beszélni az összes jelenlévőt, akinek tud panaszkodni, és akinek elmondhat mindent. Jelenleg alig pár ilyen ember akad, azok sincsenek jelen. Vagy mégis? Ideje körbenézni. Persze esze ágában sincs felállni a helyéről, csak éppen hogy tekintetével körülpásztázza a helységet, ami egyébként közepes nagyságnak örvendhet. Megpillantja ex-legjobb barátnőjét, Artemist, de amint összeér a tekintetük, ő elfordul, és nem foglalkozik a lánnyal. Igaz, már egyszer írt az üzenőfalra, de mivel a lány arra nem válaszolt semmit, ezért annyiban hagyta a dolgot, részéről ennyi volt mese volt, akármennyire is szomorú miatta néha-néha. Visszafordul a pultoshoz, és egyre türelmetlenebbül vár az italára. * - Nem lehet igaz, hogy ennyi időbe telik kitölteni egy nyomorult whiskyt... * Mormogja az orra alatt, de aki akarja az bizony tisztán hallhatja. A pultos nem tartozik ezek közé, ő most épp valami mással van elfoglalva. Alig pár perc múlva Cat végre megkapja az italát, de amint belekortyol, furcsa utóízt tapasztal, és fancsali képet vág. Ízlik neki, de nem ezt kérte. * - Ez mégis mi akar lenni?! * Szinte csapja a csészét a férfi elé, aki nem mond semmit, Cattől már teljesen megszokott az ilyen jelenet. * - Én színtiszta whiskyt kértem, és nem egy ilyen katyvaszt! Azonnal cseréljék ki! * Visítozik, mint aki teljesen megőrült, és a pultos akarva akaratlanul hoz egy új poharat, de valamiért a teásat is otthagyja, biztosan kárpótlásul, ami egyébként meg sem érdemelne... Mindenesetre elégedetten szürcsöli az italát. *

- Nézd csak.Bejött a volt barátnőd ott ül a pultnál.*Szólal meg a macska majd arra néz.*~Ja látom.Megint nem tudja,hogy kellene felöltözni.*Válaszol vissza és a fejét csóválja majd tovább figyeli az eseményeket.Nem tudja már hanyadik pohár teát issza mikor mondja a pincérnek,hogy Cat whiskyjét egy pohár meleg teába öntse bele úgy adja oda.De ne említse meg neki azt,hogy ki fizette ki mert akkor biztos nem fogadja el.*~Tudod jobb a névtelen ember mint a száz kutya.*Szól a macskához aki nyávog egyet bele egyezés képen.*

* Ma - kivételesen - nem kelt olyan morcosan mint szokott. Ezúttal nem az volt az első dolga reggel, hogy belerúgott a papucsába egy nagyot, hanem szépen, békésen kisétált a szekrényéhez senkinek és semminek nem ártva. Nagy haladás, mert kb. minden reggel nekimegy valaminek, vagy dühében felrúg egy szerencsétlen bútort, ami vagy túléli, vagy nem. A nap többi része elég unalmasan telt, folyton csak a sok könyv, néha szólt a zene, de egyetlen látogató sem érkezett hozzá, így csak az idegesítő madarak még idegesítőbb csiripelését tudta hallgatni, amit legszívesebben egy puskával hallgattatott volna el. De nem, becsüli a természetet, nem bántja az állatokat. Viszont most már elég későre jár, szóval ideje kimozdulni erről a helyről, mert majdhogynem a kanapéra olvad, hogyha még fél óráig itt kell ücsörögnie.c Felvesz egy csinos kis neon sárga estélyit, fekete csizmával és blézerrel, valamint egy hozzá illő nyaklánccal. Hajár gyorsan begöndöríti, majd kontyba fogja, leszórja csillámporral, kisminkeli magát, és már indul is. Ez telt kb. fél órába, de sebaj. Határozott léptekkel, kezét felemelve vonul a folyosókon, majd később a teleport kapun áthaladva Nellond utcáin. Betér a Jeniliába, és mit sem törődve a jelenlévőkkel, a pulthoz vágtat. * - Valami jó erőset kérnék. * Helyet foglal az egyik pulttal szembeni széken, és egy kis pénzt csúsztat a pultosnak, majd csendben vár az italára. *

*Csendesen az egyik sarokban húzta meg magát már lassan két órája.A pincérek örülnek hiszen busás borra valót kapnak tőle.Fekete szoknya,fekete magas szárú csizma és hófehér garbó a mai öltözéke.Szemei füstös árnyalattal vannak kihúzva olyan mintha várna valakire.De sajnos egy ideje már nem randizott el van Ő csendesen magányosan.*~Olyan nagy itt a forgalom most.Igaz sulinak vége most jönnek diákok lazítani.*Szól a lábájánál fekvő macskához.*~Igen igazad van valóban sokan vannak.De mi így meg vagyunk.*Válaszol az vissza.Néha az ajtó felé pillant mintha várna valakit.*

*Kicsit azért elhúzza a száját a célzó megjegyzésre, igen azért sejti, hogy miről is van szó pontosan, de hát nem tud mit kezdeni a helyzettel, talán majd egyszer, idővel...talán. Fene tudja mit tartogat a jövő, nem egy jós alkat.* -Áh, értem...és sajnálom, tényleg. *Biggyeszti le kicsit a szája szélét. Tényleg sajnálja a dolgot, őszintén, de az érzéseit nem tudja hirtelen megváltoztatni az is tuti. Igazából sosem gondolta volna, hogy vicces, nem is akar az lenni, bár ki tudja, ha tetszik valaki, akkor lehet hogy vannak olyan gesztusai is, amik másnak fel sem tűnnek, de nekünk meg nagyon bejön.* -Néha szusszanok, látod, most is. *Picit vállrántás, de azért a kis piszkálódástól nem érzi magát sokkal jobban. Azért akkor tuti nem ülne itt nyugodtan, ha éppen ostromolnák a sulit, vagy hasonló.* -Nem rántja végülis vissza a kezét, ez azért nem annyira durva közeledés, meg hát barátok között is belefér nem?* -Szívesen, persze, jól hangzik, a zenét is szeretem, a színházat is. *Bólint egyet, feláll, majd még int az egyik ismerős pincérnek, aztán elsuhannak.*

*Fél bevallani, hogy nem is kellett Kyle-t harcolni látnia, mert látatlanban is tökéletesen meg van róla győzödve, hogy a harcos legyőzhetetlen. Már a ruhanyos mozgásából is egyértelmű, a másik meg, hogy mégis itt él hat éve, és még mindig sértetlen. Talán voltak sérülései, mégis itt áll újabb kihívásokra készen. A kérdésre csak legyint.* Nem fontos, szinész. Neki vannak rajongó, én csak néhanap megtetszem valakinek. Ördögi kör, sosem annak, akinek kéne. *Na jó, ez most kicsit célzatos szurkálódás volt, de hát neki is vannak érzései, nem tudja mindig elnyomni őket. Inkább a Nicolasos dologra koncentrál, picit fel is nevet Kyle előadásmódjára, van a srácban valami elfojtott cinizmus, vagy lehet, hogy egyszerűen csak vicces.* Jó, de akkor legalább néha szusszanj egyet, menj szabadságra, pár napot kibír nélküled a világ összes gondja. Látod, biztosan most is megtámadták a sulit, te pedig itt eszegetsz velem, hát nem jó érzés? *Ezzel aztán lehet hogy feltámasztja a hősben a lelkiismeretfurdalást. Ő is megissza az utolsó kortyokat, aztán felpattan. Megragadja a srác kezét, remélve, hogy az is feláll.* Van a közelben egy kisebb színház, musicalt adnak, az végülis zene is, meg szórakozás is, megnézzük? *A vélhetően beleegyező válasz birtokában sietnek végül el. Ha Kyle nem húzza el a kezét, akkor ő sem engedi el.*

-Ez sokkal jobban hangzik, a beülős, beszélgetős dolgok sokkal inkább az én világom. *Mosolyodik el kicsit, aztán az Akhilleuszos megjegyzésen röviden fel is nevet. Azért ez tényleg túlzás, bár jó harcos, annyi szent, de soha sem volt olyan, aki annyira az élvonalban mozogna, vagy mondjuk hírnevet akarna szerezni. Nem igazán villog.* -Kedves tőled, bár még nem is láttál harcolni, lehet, hogy tök béna vagyok, csak azt mondom, hogy hú, meg ha. *Rántja meg a vállát szórakozottan. Persze ez nincs így, de az hogy mit mondanak róla még nem garancia arra, hogy tényleg jó harcos lenne.* -Ki is az a Scott Masters? *Nincs annyira otthon a film világban, mikor van neki ideje ilyesmire? Kicsit azért zavartan hallgatja a választ a csók kérdésről, nehéz még ezt így nyíltan kezelni, hiszen még csak pár hónap telt el, hogy az egészet egyáltalán felvállalta, elmondta Arinak, aztán Nicolasnak.* -Értem...persze. *Böki ki végül nehezen. Aztán a kérdésre csak megrázza a fejét.* -Nem hagynám Nicolast egyedül, akkor meg azon aggódnék, hogy valami őrültséget csinál, és csak a maradványait küldik vissza...és egyébként sem tudnám csak úgy nézni messziről, hogy mások harcolnak, nem menne. *Nem véletlenül harcos, angyal, druida, nem tudja cselekvés nélkül figyelni, hogy mások meghalnak, vagy bajuk esik, muszáj tennie azért, hogy ne legyen semmi rossz a világban, vagy legalábbis valamivel kevesebb. Aztán felhörpinti az italát.* -Na, de hova menjünk? Van ötleted? *Annyira nem is ismeri az itteni szórakozóhelyeket őszintén szólva.*

*Pedig annyira finomak ezek a husik, és ha ő ilyen szerencsés alkat, akkor miért egyen salikat? Egyébként pedig ami egészséges, az borzasztó rossz ízű. Azért, mert vöröskének született, még nem egy piros nyúl. Most már a vízet iszogatja, és kedvesen mosolyog Kyle hárítására, miszerint nem egy táncos alkat.* Sebaj, nekem már az is jó, ha csak beülünk valahova, ahol élő zene van, és hallgatjuk, vagy ilyesmi. *Ő szeret bulizni, táncolni is szokott, élete a mozgás, csak éppen ugye nem a harci oldalról. Kissé ellentétesek, habár a természet szeretete mindkettőjükben borzasztó erős.* Bizony, hallottam már, hogy milyen rettenthetetlen vagy. Ha pár ezer évvel ezelőtt születsz, akkor te döntöd el a trójai háborúkat, nem Akhilleusz. *Vigyorog a srácra, aztán a szőke csajszit illetően megrázza a fejét az illető felé, hogy végülis nem egyedül jött, majd felkuncog az angyal szavaira* Miket mondasz butus?! Összetévesztesz engem Scott Masters-szel. *Inkább felkönyököl az asztalra, és ábrándos tekintettel figyelget tovább. Megértő ühümöket szúr közben, nem akarja megzavarni a gondolatmenetet. Elég nehéz mégis úgy tanácsot adni, hogy nyakig benne van, ő is érintett.* Semmi különbség nincsen. Tudod csak meg kell szokni, hogy máshogyan csókol egy lány, mint mondjuk egy srác, de a lelki érzés ugyanaz. Már ha tetszik az illető. *Ő bizony mindent kipróbálna az angyallal, de továbbra sem tudja, hogy előre haladjon, vagy hátráljon vissza. Most nagyon benne van ebben a barát zónában, de nincsen kedve faképnél hagyni a srácot. Végülis a barátság is több mint a semmi.* Ne legyél mindig ügyeletes Megtorló édes Kyle. Vannak mások is, ne legyen mindig minden a te terhed, jó? Miért nem hagyod másra kicsit? Azt mondod, Nicolas barátod amúgy is mindig ennek él? Neki úgysincsen más élete, ha belegondolsz, Christopher pajtásod is visszavonult már, a lelkes amatőrökre hagyja a világmegváltást.

-Nem vitted, tényleg nem zavar. *Jegyzi még meg, mert igazából tényleg nem jelentett problémát neki a fecsegés, és nem is érezte úgy, hogy a leányzó netán túlzásba vitte volna. Hát buksi simit azért tényleg nem oszt, de mosolyt annál szívesebben. Főleg jót derül azon, ahogy a leányzó pusztítja a zsíros húst, a legtöbb lány, vagy legalábbis a közhiedelem úgy tartja jobban szeret salátákon tengődni, és nem eszik meg nyíltan a durvább kajákat. Micsoda butaság!* -Örülök, hogy ízlik, sok jó kaja van itt, de ügye inkább falatkák, azokat gyorsan be lehet dobni egy tea előtt, után, vagy esete a bulik esetén, ha valaki megéhezik, bár ez utóbbival nem túlzottan vagyok tisztában, nem annyira az én világom. *Ekkor böki ki a lányzó a tánc lehetőségét, amire elég hevesen rázza meg a fejét.* -Bot lábam van, de komolyan, még a jobbra-balra lépegetés sem biztos, hogy menne. Túlságosan rá van hangolódva a testem azt hiszem a harcra, a lágyabb mozdulatok nem igazán...mennek. *Fejti ki kicsit. Amúgy sem egy bulizós fajta, inkább a repülés, edzés, beszélgetés, nem egy parkett ördöge. Inni csak simán hozott egy kancsó vizet, kis citrommal, utóbbi amúgy is jót tesz az emésztésnek, eléggé megkönnyíti.* -Tudom, bár nem egyszerű, de majd figyelek, hogy mi a jó úgy igazán. Csak hülye helyzet tudod ez az egész...még csak nem is... *Ráncolja kicsit a homlokát, nem az a nagyon nyílt fajta, nehéz erről beszélni na.* ...tudod pasival, semmit eddig. *Próbálja meg összerakni, de még csak azt se sikerül kibökni, hogy csók. E téren a fossza lány jóval könnyebben kommunikál annyi szent. Az őket néző lányt észre se nagyon veszi, de aztán jót mosolyog azon, ahogy Kitty előbb azt hitte, őt nézi.* -Úgy látom rajongókban nincs hiányod. *A kérdésre kicsit felkönyököl az asztalra, eltűri a haját, nehéz ezt így összefoglalni.* -Harcról? Hülyén hangzik mi? Valahogy évek óta folyton meg kell menteni a sulit, túl sok a kérdés és a talány, azt hiszem igazából már rég elfelejtettem úgy istenigazából kikapcsolódni. *Finoman megrántja a vállát. Ezt magyarázta Orionnal is, bár ő is erősen furcsállotta.*

*Vidoran bólint az angyal kérésére.* Jól van, nem akartam túlzásba vinni a fecsegést. *Dönti oldalra a fejét, mintha buksisimit várna, hogy alkalmazkodott, de ez csak pillanatnyi hatásszünet, aztán már eszegeti is, most éppen egy nyársat céloz meg, amin suvlaki van, gyengébbek kedvéért rablóhús. Kissé zsíros, a vöröske szájából csorog kifelé a zsír, mintha minimum szalonna lenne.* Mmm...isteni. *Mormolja félig tele szájjal, és az ajka alá tartja a szabad kezét, nehogy kihulljon belőle mindenféle meg nem emésztett husi. Néha előfordul, akkor visszapakolássza, és tényleg hálásan bólint, amikor úgy tűnik, hogy Kyle végre üdítőt is hoz. Megelégszik egy sima citromlével, a sok sósra ez most bőven jó. Aztán amikor már kezd megtelni, akkor már csak sajtokat majszol, és elégedetten tolja el a tányért.* Köszönöm, tényleg finom volt. Javasoltam volna, hogy menjünk el valahova táncolni, de annyira jóllaktam, hogy... *Legyezgeti magát. Szerencsére gyors az anyagcseréje, tehát fél óra múlva az étkek emlékére sem fog emlékezni, tehát akár később szóba jöhet a tánci. Gordon kommentjét illetően csak mosolyog a srác szavain.* De te nem ember vagy, nemigaZ? *Még talán valami süti beférne, de nem érdemes kockáztatni, mert elképzelhető, hogy már nagyon megkavarodna tőle a gyomra. Inkább megértő fejjel bólogat, ő szerető fosszaként sem túl tapasztalt. Szeret flörtölgetni, de komoly kapcsolata mégsem volt eddig.* Szeretnék, de nem tudok tanácsot adni, neked kell eldöntened, hogy mi hoz lázba, mi is kell neked lelkileg, és főleg testileg. Egyik sem jó, ha hibázdik. *Az egyik asztalnál valami szőke kiscsaj nézi őket nagyon, erre a fossza odasúgja Kyle-nak* Ismered? Nagyon mustrál. *Aztán észreveszi, hogy nem is a fél-angyalt bámulja a hölgyemény, hanem őt, még ajakbeharap is. Ezen Kitty is elég komolyan, kihívóan visszasandít, de hát mégsem akar itt flörtölni, főleg ha a srác után epekedik. De azért jó tudni, hogy kell még valakinek.* Hol is tartottam? *Túr bele a vörös üstökbe, hogy ihletet kapjon, aztán beugrik.* Mesélnél magadról? Miről is szólt eddig az életed, hátha van valami hozzád illő ismerősöm.