Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Na igen a fegyver viselés ilyen téren felhívás keringőre, főleg a kötekedőbb alakok felé, de azért remélhetőleg Kitty nem szándékozik pl. a sötét negyedben császkálni és akkor a figyelem se nagyon terelődik felé e téren. Neki jóval egyszerűbb a dolga, szimpla angyal, a kardja nem látható, bár amikor igen, akkor jobb félni az ellenfélnek. Kicsit azért csodálkozik rajta, hogy Kitty átmegy activity-be és nem mondd ki túl sok szót, sőt szinte egy darabot sem. A kaja kiköpésén jót mosolyog.* -Nem gond, csak a főszakácsnak ne mondd, szerinte a fésűkagyló a legjobb, de nem mindenki van oda értük, és Charles nem mindig csinálja meg a legjobban, de jobb nem lebuktatni szegényt, mert nagyon rosszul járna. *Magyarázza, miközben ő is vesz időnként egy falatkát, és eszeget, majd lehet hogy érdemes lesz idővel valami innivalót is hozni, mert a végén szomjan fognak halni, főleg a sajtos dolgok miatt, amik elég sósak, no meg a sonkák.* -Kitty ezt a mutogatást hagyjuk, nekem nem gond ha sokat beszélsz, tényleg nem zavar, de activity-ben nem vagyok a legtökéletesebb. *Böki ki végül, mert a mutogatásnak egy részét konkrétan egyáltalán nem is érti, ami egy idő után azért már kezd zavaróvá válni. Amikor Gordon elszáguld mellettük azért csak elmosolyodik a megjegyzésen.* -Áh, jó indulatú, csak kissé vasmarokkal fogja a beosztottakat. De ha az ember jól teljesít, akkor nincs gond. *Hát igen, csak nem érdemes hibázni. Igyekszik a mutogatást valamennyire értelmezni, bár igen nehezen megy.* -Arra gondolsz ismerek-e más pasit? Hát nem tudom, ott van Nicolas, de ugye ő barát, mert szerintem kiborulna az ilyesmitől, ő nagyon nő párti, azon is csodálkoztam, hogy egész jól viselte, amikor elmondtam neki az egészet. És nem rég találkoztam egy sráccal, Orion, csak valahogy kissé szeles...és vámpír is, de elhívott motorozni. Hát nem tudom, fura, olyan mint egy kiszámíthatatlan kiskölyök, de valahogy azért...aranyos. *Próbálja valahogy összeraknia véleményét, legalább nagyjából.*

//Fagy//

*Felcsatolja a kardot, és igyekszik majd úgy lépni, hogy ne essen bele, és kihívó sem legyen a mozdulata, ugyanis egy másik kaladozó szemében a fegyverviselés azt is jelentheti, hogy az illető tud vele bánni. Ő pedig csak hordani fogja egyenlőre komolyabb tudás nélkül. Viszont tartja magát ahhoz, hogy egyenlőre nem beszél, csak mutogat, és inkább Kyle-t hagyja érvényesülni. Szépen figyelget, és amikor megérkezik a vacsi, akkor elkerekedett szemekkel nyálcsorgat, ami hölgyekre nem jellemző, még az a mázli, hogy bármennyit ehet, szerencsés az alkata a már említett nádszálvékony derék, meg ilyesmik. Egy apró bólintással köszi meg a finom összeállítást, talán még ez jobb is, mintha komoly húsokat enne, így csak mindenből válogat, kipróbál amit lehet, többségük elnyeri a tetszését, de valami radírszerű inyencséget a szalvétájába köp vissza, amire elnézést kérően vigyorog. A hajváltozásra úgy kezd el csinálni, mint Arielle, amikor Ursula elvette a hangját, csak mutogat, Activityvel próbálja elmutogatni, hogy ő bizony rendszerint szokott uralkodni az érzelmein, és egyébként pedig tényleg nem lehet tudni, hogy mi minek a jele. A másik srác említésén látja Kyle-on, hogy nagyon elgondolkozik a hallottakon, ezen azért picit sajog a szíve, de ő ajánlotta, muszáj önzetlenként kihátrálnia a dologból, hiszen kapkodással, erőszakossággal úgysem érne el semmit. Inkább eszeget, és amikor elhalad mellette a szőke séf, paprikavörös arccal, megragadja annak karját, és a kajára mutogatva felemeli a hüvelykujját, jelezve, hogy finom. Erre már Liam apja az angyal felé morran.* Süketnéma a szerencsétlen? Jó ég! *Fogja a fejét, és elsétál a vendégek között. Erre már Kitty is megszólal.* Ez a főnököd? Részvétem. *Aztán vissza a mutogatáshoz, azt próbálja elmutogatni, hogy nincsen-e valami más srác ismerőse Kyle-nak, akit régóta ismer, és szimpatikus?*

*Azért annyira nem durván éles, épp azért, hogy a leányzó ne vágja meg magát az első gyakorlásnál, bár azért persze nem egy olyan fegyver, ami esetleg ne lenne kellőképpen hatékony, csak inkább kezdőknek készült. Apró mosolyt ejt még meg, aztán tovább lépnek kard témában.* -Majd szólj, ha segítsek pár fogást megtanulni, azért azt nem értékelném, ha arról kapnék hírt, hogy az általunk készített karddal nyársaltad fel magad. *Elhúzza kicsit a száját, hiszen szimpatikus neki a leányzó, a hebrencsségével és mindennel együtt.* -Majd akkor nyáron meglátod, annyira nem vészes, és már olyan faktorszámú naptejek vannak, hogy akkor se barnulsz le, ha nagyon azt akarnál. *Azért annyi tuti, hogy nem lett volna a legjobb ilyen szárnyakkal úszni, rövid ideig talán, de nagyon megtudják szívni magukat a tollak. Lehet, hogy azok a szárnyas lények, akik elmentek az útra egyszerűen ezt nem gondolták át rendesen. A gyomorkorgásra elmosolyodik, akkor jó ötlet volt felajánlani a kajálás lehetőségét. Azért a hajszínváltás láttán kicsit elkerekedik a szeme.* -Huh, hát ez érdekes volt, ez is az érzelmek miatt van? Zavaró lehet. *Hát igen, igazán nehéz elrejteni az embernek a gondolatait, ha a haja minden megmutat, bár persze nincs belekódolva, hogy mi mit jelent, de a heves érzelmeket mindenképpen jelzi.* -Polip...azt hiszem azt inkább a franciáknál találsz, de várj csak... *Megereszt még egy mosolyt, és megrázza a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy a leányzó sokat fecseg. A másik srác mutogatására felötlik benne Orion, de hát lássuk be a kölyök olyan szinten szétszórt...az ő megfontoltságához képest tűz és víz. Úgy fest valahogy igazi lelki társat igen nehezen talál, hiszen pozitív jellem, Chris nem annyira az, legalábbis már nem, Orion szétszórt és hebrencs, ami Kitty-re is jellemző. Lehet, hogy nem is kell neki olyan valaki, akivel hasonló lehet, hanem olyan, aki kiegészíti? Jó ég tudja! Mindenesetre elsiet a konyha felé, aztán pár perc múlva már egy kis tálcával kerül elő. Sok minden van rajta, többnyire kis falatkák, itt inkább ilyesmi van, nem a durva főfogásokra mennek rá. Sajtos, sonkás, ropogós, omlós, kolbászos, krémes és a többi.*

*Miután megkapja az engedélyt, már bontogatja is, és óvatosan húzza végig ujjait a fémein, nem az élén, hiszen nem akarja megvágni magát, már ránézésre is borotvaéles.* Csodás munka, hálás vagyok akkor mindkettőtöknek. *Bólint vidoran, cseppet sem törődve vele, hogy Kyle szerint nem neki való a harcos lét. Nem baj, ő úgy véli, hogy sosem késő más irányban is fejlődni, ne csak a vörös cicát lássák benne, hiszen ami a mágiakat illeti, abban sem egy komoly boszorkány, csak egyszerűbb főzetek, illatgyertyák, némi woodoo. Néha egy-egy véráldozat. Nem, ez utóbbi csak gonosz boszik asztala, Kitty mégiscsak a természet gyermeke. Fosszája.* Ezen a világon úgy tud sütni a nap, és nem tudom, hogy a hajam és a bőröm miatt nem lett volna-e rossz az a nagy hőség. Ki kéne próbálnom, de csak óvatosan. *Csacsogja, és nem vallja be, hogy Kyle nélkül egyébként sem ment volna, de az már túl célzatos randi lett volna, és végképp nem akart erőltetni semmit. Megkorran a gyomra, miközben hallgatja az angyal vízzel kapcsolatos aggályait, túl jó illatok jönnek a hátsó részlegből. Odacsapja a kezét, és elnézést kérően rázza a fejét.* Bocsánat, azt hiszem kihagytam az ebédet. *Gyorsan visszazökken a srác szavaihoz, végülis ő nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valaki vízben fürödjön angyalként, látta ugyanis a túracsapatot, ahol több mennyei lény tartott a meleg tájra. Végül visszatérnek Scarlettához, ezen már kicsit homlokráncol, habár nem azzal van baja, amit Kyle mondott, hanem a saját léte az, ami zavarba hozza. Végül mentegetőzik inkább.* Nem csak nekünk, nem is feltétlenül a szerelemről van szó. Minden érzésről. *Ezen a ponton már túlságosan elragadják az érzelmei, vörös haja lilára vált, amit csak úgy vesz észre, hogy lecsüng jó része a vállára. Végül nem jön zavarba, csak elneveti magát.* Hoppáá.... látod, már ha beszélek is róla, ilyesmi történik. *Végül amikor Kyle a kajáról ejt szót, valami étlap után néz, de biztosan francia, meg egyéb buta nyelveken van leírva, még a bolgárt is alig tudja olvasni. Bármilyen nyelven meg tud szólalni - francoska - de olvasni esélytelen.* Hát nem is tudom, lepj meg. Otthon mindig ilyen sokkarú bestiát imádtam enni, ahogyan ti mondanátok... polip. Otthon tizenegy karja volt. Az egyik a hátából jött ki. *A szája elé kapja a kezét.* Miért nem lősz már le? Befogom. *Húzza el a képzeletbeli zippzárt a szája előtt, és amikor Kyle Chrisről beszél, már csak szó nélkül mutogat, valami olyasmit, hogy akkor próbálkozzon egy másik srácnál, végülis kutyaharapást szőrivel. Egyértelműen srácot mutogat, nem pedig azt mondja, hogy valaki másnál. Hát igen, az Éponine-szerep rajta fog maradni. Sebaj.*

*Hát igazából soha nem volt úgy tisztával azzal, hogy esetleg jól nézne ki. Arról sem volt fogalma soha, hogy mondjuk Rosettának bejött, végülis a kobi soha nem közölte ezt vele, szóval teljes mértékben érthető. Azzal persze tisztában van, hogy Kitty-nek tetszik, csak hát ugye elég nehéz ez úgy, hogy neki meg másért dobog a szíve, ami teljesen nyilvánvaló, hogy értelmetlen, és felesleges, de hát mi módon lehetne változtatni rajta?* -Persze, csak nyugodtan. *Bólint egy mosollyal, és kicsit közelebb is tolja hozzá a csomagot, hogy nyugodtan nézze meg.* -Át fogom adni, mondhatni közös munka, apa készítette el a penge nagy részét, ehhez neki vannak inkább eszközei itthon, én meg befejeztem itt Rosettáék műhelyében. Remélem hasznodra lesz, bár úgy gondolom, nem kimondottan illik hozzád a kard. *Teszi még hozzá, hiszen végülis Kitty tényleg nem egy harcos alkat, nem sok köze van a kardozáshoz úgy isten igazából.* -Pedig biztosan jó szórakozás volt, én is gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni, de aztán végülis elvetettem. Nekünk annyira nem elemünk a víz. *Rántja meg kicsit a vállát, a szárnyait is megrezzentve. Elég jól beeszi a víz magát a tollak közé, ha sokáig tartózkodik vízben, úgyhogy a strandolás nem kifejezetten az ő világa.* -Ez kedves tőled, hogy segítesz neki. Remélem jobban lesz majd, a szerelem azt hiszem azért nem csak nektek nehéz dió, bár persze megértem, hogy nehezebb. *Mosolyodik el kicsit, aztán a mentegetőzésre csak megrázza a fejét.* -Semmi gond, tényleg, jól esett, és azt hiszem...bár ez igen hülyén hangzik, köszönöm is. Valahogy félre kéne tennem ezt az egész Chris ügyet, de fogalmam sincs hogyan. Nincs erre valami jó gyógymódotok? *Tudja jól, hogy a fél-démon éli életét, sőt elég jól elvan az új családjával, nem nagyon fér ő bele ebbe a képbe úgyse...soha. Az üvöltés hallatán már össze se rezzen, mint az elején. A főszakács egy kissé durva, de így lesz annyira jó a kiszolgálás.* -Ne hozzak, amúgy valamit? Tudod bennfentesként tudom, mik a legjobbak, meg ilyesmi.

*Próbál nem túlzottan szájtátani, amikor a csodaszép pasi megjelenk. Nem is tudja, hogy hányadán állnak, ezért feláll, hogy köszöntse, de végül a srác csak leül vele szembe, erre ő is gyorsan lesüpped, hogy ne legyen kínos.* Szia. *Természetes, hogy mosolyog, nem is tudna másmilyen lenni, ha együtt vannak. Persze felgyorsul a szíve, és minden egyéb ezzel járó tünet, de magában lelassítja, elszámol tízig, hogy ne legyen annyira kipirult. Inkább a csomagocskára pillant le, vörös tincsei most el is takarják az arcát.* Megnézhetem most? Vagy majd a szobámban? *Rebegi elhallóan, kimondhatatlanul hálás, hogy a sokoldalú druida mennyit tesz érte. Szegény a suli mellett dolgozik is, és még arra is szán időt, hogy kardot kovácsoltasson a jóapjával? Vagy ő maga csinálta?* Biztos remek munka, köszönetem a kovácsnak. *Jelzi, hogy bárki is az, csakis komoly munka lehet.* Nem, megbeszéltük, hogy találkozunk, nem akartam sokáig eltűnni, mert... Végülis az igéret szép szó, na! *Vonja meg kedvesen a vállát, és továbbfűzi a szót. Picit felrakja a lábát, hogy némi pótcselekvést adjon tetteinek. Miközben beszél, tart némi szünetet, hogy elidőzzön a görög isten vonásain, de sosem annyit, hogy bármelyikük ezzel zavarba hozható legyen.* A nővérem nincsen a legjobb passzban. Bár nem kért meg, maradtam, hátha kellek. Valami szerelmi dilemmája van, és Shivala leszármazottjainál ennél fontosabb gondolatok, célok talán nem is léteznek. *Az ajkába harap, erről eszébe jut valami. Szeretné elnézést kérően megfogni a srác kezét, de pont nem ez a cél* Remélem nem értetted félre, hogy én.. *Szemforgat, nem akar dadogni.* Megértem, hogy egy srácért vagy oda, én a barátod vagyok, semmi komoly, nehogy megijedj, jó? *Tördeli végül az ujjait, aztán megrázkodik, mert a konyhából hangos üvöltés hallatszik: Kifelé!*

*Kitty bizonyára elég elfoglalt volt, hiszen már jó ideje jelezte neki a dolgot, de ebben az iskolában nem csoda, ha nem érnek rá sokat a diákok. Órák, kalandok, nyaralás, az is lehet, hogy hawaii-on múlatta az időt a vöröske, simán kinézné belőle igazából. A kardot direkt magával hozta azért minden nap a melóba, hátha végülis aznap lesz rá szükség, olyan nagy helyet nem foglal, hiszen könnyű pengéről van szó, éppen azért, hogy a kezdő leányzónak se okozzon túl nagy problémát. Épp kimarad a főszakács kiabálásából, mivel a hátsó részen volt, a hűtőkamrából hoz elő valamit, amikor mintha látna egy vörös fejet a kukucskálónál. Mivel diák, azért jóval elnézőbbek vele, így kér egy kis szünetet, amúgy se nagyon használta ki az ebédidejét, szóval simán elengedik egy fél órával előbb, egyébként is lassan vége lenne a műszakjának. Leveszi hát a fehér köpenyt, a kuktasapkát, gyors kézmosás, aztán elköszönés, majd az ajtón már rendesen lép ki. Kék farmer, fekete csizma, sötétkék garbó, semmi extra. Kabát nincs nála, elég jó az idő, és amúgy is repülve közlekedik, amitől meg csak kimelegedne, ha kabátot is viselne külön. Kilép hát, és ki is szúrja hamar Kitty-t. Lehuppan vele szemben az asztalhoz, majd szépen leteszi a finom bőrrel átkötött kis csomagot is.* -Szia! Ahogy ígértem. Remélem megfelel, nem túl éles, már csak azért sem, nehogy rosszul süljön el egy gyakorlás, vagy ilyesmi. Afféle kezdő kard. *A csomagban egy viszonylag rövid pengéjű kardocska pihen, azért persze nagyobb, mint egy tőr, vagy ilyesmi. Elég szépen munkált ettől függetlenül, a markolata kecses, és könnyű.* -No és hogy vagy? Voltál talán ezen a nyaraláson?

*A kedves meghívásnak nem tudott ellenállni. Tud róla, hogy az angyali srác a teaházban dolgozik szakácsként, ami picit furán is hangzik, hiszen a teaházakban teát szokás felszolgálni, nem rizottót, de ha Kyle állítja ezt, a vöröske fenntartások nélkül hisz neki. A jó időre való tekintettel szép lazán öltözik, csinosan, ami kiemeli kecses alakját. Nádszálvékony derekára egy selyemsálat kötött, egy pöttyös nyári ruhácskát visel, a hajára pedig egy bordó svájcisapkát csapott. Jelzi a recepciósnál, hogy Kyle-hoz jött, mire az a konyhához írányítja, belépnie természetesen tilos, olyan területnek minősül, mintha egy diplomáciai követségre akarna belépni az ember. A szerető francoska tehát megáll a kétszárnyú ajtó előtt, és mivel az egyiknek kis kör alakú üvegablaka van, lábujjhegyre állva be is les. Az angyalt most nem látja, de valami szőke fickó éppen kioszt mindenkit, olyasmi beszólásokkal, hogy "Hát csak ennyire vagytok képesek? Basszus!". Erre már Kitty is behúzza a nyakát, és inkább elhátrál, nehogy a kicsapódó ajtó a falhoz kenje, vagy valaki felszolgálni indul némi finomságot. Inkább az egyik asztalhoz ül le, a lapra helyezi le a könyökeit, és rátámaszkodik. Nem éppen úrinős, de hát kit érdekel? Kiváncsi rá, hogy vajon itt maradnak-e, vagy továbbmennek valami más helyre hogy ott beszélgessenek cseppet.*

* Egyszerűen csak elkapja a lány finom ujjait, majd magával húzza, be egészen a táncparkett közepére. Fiatalok táncolnak mindenfelé, a tömeg már – már zavaró, azonban mégis sikerül egy aprócska helyet találni, ahol lehetőség van arra, hogy normálisan megforgassa a lányt. Lábai – na meg az alkohol – csak úgy viszi előre, szinte már teljesen átadja magát a zene ütemének és sodrásának. Nézi a lány arcát, annak mosolyát, és mintha egy bókot is hallana, bár abban egyáltalán nem biztos. Hiszen részeg is, meg egyébként is kizárt, hogy ez a kimért lány bókoljon neki valamit is. Ez pont olyan, mint mikor a lányok nem akarnak megcsókolni, és mégis valami csoda folytán elcuppan a szájuk, te meg mint férfi csak nézel. De ha nem bókolt, akkor vajon mit mondhatott? Noah csak borzolja a szemöldökét és totálisan nincsen képben. Nem érti, de inkább nem akarja megérteni. Hiszen ez már egy olyan dolgot jelentene, amibe belegondolni is rémisztő. Kezd áthatolni valaki páncélján és hogy pont a Cat-én? Nem is rossz!
Megpörgeti még egyszer a kishölgyet, majd visszakiséri a helyükre. Közben a cég ajándékaként két bögre rumos tea gőzölög előttük, amire egy mosollyal reagál. *
- Azt hiszem most már nem húzhatod ki magad. Ha én iszom meg a tiédet is, akkor hazahúzol… szóval koccintsunk! * emeli magasba a bögréjét egy kaján vigyorral megspékelve és le-lecsukódó pillákkal. Ki gondolta volna, hogy ilyen fárasztó lehet az ismerkedés? *

* Ő egyáltalán nem gondolta volna, hogy ezen az estén lesz olyan ember, aki hajlandó vele szóba állni. Szegényke elég magának való, nem igazán kedveli a társaságot, folyton morcos, és nem szeret beszélgetni. Ugyan ki akarna egy ilyen lánnyal társalogni, bulizni? Nos, ezek szerint Noah, nem kis meglepődésére. A megjegyzések miatt egyáltalán nem haragszik, mert egyrészt tisztában van azzal, hogy a fiú nincs teljesen magánál, másrészt iszonyat melege volt abban a kabátban, és tényleg vennie kéne már egy újat. Egyébként máskor - amikor nincs hideg kora tavaszi este - kifejezetten szeret olyan ruhákban járni, amik kihangsúlyozzak nőies alakját, ez mostani szerelésén is látszik, no meg az a bizonyos fehér jelmez... De a mögött ő ugyan nem tudja ki rejtőzik, fogalma sincs.... Igazából nagyon kevés az olyan ember - szinte senki - aki hajlandó olyan furcsa, olykor saját készítésű, már-már jelmeznek mondható darabokat magára aggatni mint ő, de az a stílusa, erről lehet felismerni. Tehát hogyha ősszel meglátsz egy hatalmas bőségszaru kalapot, akkor tudod ki rejtőzik alatta.
A szűkszavúságával kifejezetten szereti kínos csendbe terelni a témákat, néha élvezi, hogyha olyan emberről van szó, de jelen pillanatban egyenesen irritálja ez a szótlanság. Már nem tud olyan könnyen beszélgetést kezdeményezni mint régen, már nem ered meg olyan könnyen a nyelve, nem jutnak eszébe tök lényegtelen beszédtémák. De mégis mi az a téma, amiről vele el lehet beszélgetni? Sok minden, de ahhoz előbb a bizalmába kell férkőzni, ami nehéz feladat, de nem lehetetlen. Ezen elkezdene töprengeni, ami ismételten csendet eredményezne, viszont Noah egy hirtelen mozdulattal felrángatja a színpadra, s akárhogy ellenkezik, nem tud visszaszökni a helyére. A fiú sokkal magasabb és erősebb nála, így szinte lehetetlen hogy kiszabaduljon, tehát nem ellenkezik, kénytelen táncolni. Na, ez volt az, amire egyáltalán nem számított. Aztán jön a pörgetés, amire végképp, de David mellett már fel van készülve az ilyen helyzetekre, és valamennyire már táncolni is tud, szóval annyira nincsen kétségbe esve. * - Hihetetlenül jól táncolsz. * Na nocsak, csak kiszökött belőle egy kis bók. Szavait kedves mosoly kíséri, és úgy dönt, nem fog vezetni, elég bénán nézne ki... *

* Igazából azt hitte, hogy az egyedül eltöltött óráinak, perceinek immár vége. Mikor meglátta törpillát az volt az érzése megtalálta azt a személyt, akivel az este hátralévő részét tölteni fogja. Jó, persze, valószínűleg ha nem nyitott volna úgy, azzal a kabátos sztorival, akkor minden könnyedebben menne. Azonban a múlt már elmúlt, száján pedig már percekkel ezelőtt kibuktak a nem odaillő szavak. Egyszerűen csak kiöklendezte magából őket, mintha szervezete így szeretne szabadulni a méreganyagoktól. Hát igen, nem tetszett neki, de hát az ő izlése, nem egyezik meg a lányéval, ami innentől kezdve már meg is teremtené annak lehetőségét, hogy azt hordjon, amit csak akar. Még akkor is, ha számára érthetetlen miért akarja egy csinos nő ilyen rongyba dugni, egyébként figyelemfelkeltő mivoltát. *
[b]- Szóval nem iszol, értem.. * mondja, majd kicsit lehajtja a fejét és úgy gondolkodik a továbbiakban. Nem igazán tudja mit tegyen, hiszen a vele szemben ülő fekete szépség eléggé visszafogott, és totálisan nem bőbeszédű. Megszokta már a sokat beszélő lányokat, Bellst, hogy csacsog mindenről, és hogy általánosságban ő az, aki mindig a merevebb, a hidegebb. Azonban úgy látszik, most emberére akadt, ugyanis az idekerülése óta nem volt még ilyen helyzetben, hogy ne tudjon mit mondani. Beszélhetne a filmekről, a könyvekről, azonban ahogy végignéz a lányon, inkább elveti ezt az ötletet. Tuti kiröhögné. Ez a lány… egyszerűen nem annak a típusnak látszik, akik ilyen unalmas dolgokkal üti el az idejét. *
- Na jó, gyere táncolni! * kapja el a kezét, majd mit sem törődve az esetleges tiltakozással a táncparkettre húzza a lányt. Igaz, annak nem sok esélye van, hogy meglógjon, hogy tiltakozzon, hiszen kis termete nem teszi lehetővé, hogy egy óriásnak mondjon nemet. A fiú ujjait összefonja a lányéval, majd a pörgős latin ritmusokra megpörgeti Catet. Nem egy táncbajnok az tény, viszont a ritmusérzéke kiváló, és ha vezetik, ő bárkit követ! *

- Hagyjuk.... * Mondja unott arckifejezéssel, talán már kicsit rosszkedvűen, de nem szabad átesni a ló túloldalára, igyekszik megőrizni a hidegvérét. Ezzel a fiúval még tervei vannak. Félre értés ne essék, nem akar rányomulni, nem akar semmiféle szerelmi viszonyt kiépíteni vele, viszont megfordult a fejében pár gonosz kis gondolat, majd meglátjuk mi sül ki belőle... Ő nem igazán szokott fiúknak pofont osztogatni, vagy csúnyán átveri őket vagy nyilvánosan megalázza, utóbbi elég ritka. Viszont olyan is előfordulhat, hogy a hozzá legközelebb lévő tárgyat felkapja és az illető fejéhez vágja, esetleg leönti forróvízzel, lsd. David esetében, akivel azóta szépen össze is jöttek. Elég durva történet, hogy hogy kezdődött, és végül mi lett a vége. Amikor megismerte, szépen kifejezve undorodott tőle, nem akart a közelében lenni, egyszerűen nem tudott vele egy levegőt szívni, mindenáron ki akart tolni vele. Aztán az idő ezeket az érzéseket betemette, s egyre jobb és jobb lett a viszonyuk, mígnem egy őszi - vagy téli - délutánon a moziban el nem csattant egy csók, aminek következtében máig együtt vannak. Megható sztori, akárcsak a filmekben. Na de térjünk is vissza a lényegre. Itt ül, vele szemben egy - már kevésbé - szimpatikus pasassal, aki látszólag részeg, és furcsa megjegyzések csúsznak ki a száján. Erre ő, aki másnak már rég minimum egy poharat a fejéhez vágott, csak ül és röhög... Teljesen elment az esze. Ez annyira nem jellemző rá, látszik hogy az a bódító alkohol illat beszivárgott az agyába, nem tud normálisan gondolkozni, elveszik a ködben, segítséég!
Majd egy pillanat múlva puff, homlokon csapja magát. Ez enyhén gáz és zavarba ejtő mozdulat lehetett, de vissza kell térnie a valóságba. Zavart mosollyal méri végig a fiút, s neki is akarva akaratlanul beugrik a kép, ahogy ott álldogál a trónja előtt, s ő, hatalmas körmeivel mutat felé, hogy kövesse a parancsait, és rideg hangon megkérdezi, hogy is került az álmába... Valóban, nem tudja elviselni hogyha más parancsokat osztogat neki, ahhoz ő túlságosan makacs és önfejű, túl nagy a büszkesége. Néhány személlyel azért mégis csak kivételt tesz, de az ellenkező nembe tartozókkal soha. Egy nőnek meg kell adni a kellő tiszteletet! A kabát téma szerencsére terelődik, s nagyot sóhajtva válaszol a következő kérdésre. * - Nem vagyok szomjas. * Ismételi el szűkszavúan, ezúttal halvány mosollyal ajkain. Körmeivel az asztalt kezdi kopogtatni, s váratlanul éri, amikor a fiú hirtelen leveszi a pulcsiját, és feláll. Vajon mi a fenét akarhat? Na neeeem... Táncolni ugyan nem fog. Határozottan csóválja a fejét, tiltakozik, a kérdésekre pedig csak kijjebb ül a széken, de nem áll fel. * - Igazából nem bírom ezt a helyet, csupán keresek egy bizonyos személyt. De nem is telt olyan rosszul ez az este mint gondoltam... Udvarlók? Ugyan már... * Magában persze mosolyog, de ezt nem akarja kijelenteni. A táncon erősen kattog az agya, kézzel lábbal tiltakozik az agya egy részében, a másik viszont azt mondja, hogy menjen fel és érezze jól magát. Majd eldől, ilyen könnyen mégsem adhatja be a derekát... *

- Hogy, hogy milyet? Hát egy normálisat! Amiért a zöldek nem ugranak a nyakadra állatkínzásért * szalad ki a száján, bár már ő sejti, hogy ebből a helyzetből felesleges bárhogy is kimagyaráznia magát. A lány már mosolygott egy keveset, még egy kis kacaj is elhagyta a torkát, így érzi, talán még sincs itt az ideje feladnia ezt a dolgot. Nem, nem érzi, hogy kifejezetten bunkó lett volna, egyszerűen csak őszinte. Az már más kérdés, hogy ha egy Isabelle itt lett volna ennél a megnyilvánulásánál, nos tuti, hogy jobb vagy épp balkézzel kapott volna egy olyan állast, hogy a lendülettől megfejeli a mellette lévő falat.
Ajkára önkéntelenül is mosoly kúszik, és visszaemlékezik azokra az időkre, mikor még csak ismerkedett a gyámjával. Ő volt már a sokadik nevelője, Isa-nak viszont az első „fia”. Mivel korban túlzottan nem idősebb tőle a lány, mindig is úgy gondolta, hogy őrá inkább a nővéreként, mint az anyjaként tekint. Viszonyuk nem volt mindig tökéletes, azonban az idő mégis őket igazolta. Pár hét alatt az akaratos, anyáskodó hárpiának sikerült megszelídítenie a vad „csődört” aki eddig abszolút képtelen volt arra, hogy kapcsolatokat létesítsen. Az örökös költözés, az új emberek kissé kiszipolyozták, és mikor Isa megpróbált embert faragni belőle, nos először vaskapukat döngetett. Az idő azonban megoldotta a problémákat, és most már a kapcsolatuk kifejezetten családias. És hát ebbe a családi kapcsolatba bőven belefér az is, hogy a lány annyira helyre tegye amennyire csak muszáj. Többek között elég sok sallert osztott már ki a fiúnak, mintegy szeretetből. Noah pedig férfiként tűrte ezt mindig is, vagyis azért mert tudta így fog tudni férfivá válni, mind tettekből, mind mentalitásilag.
Iszik még egy kortyot a teájából majd vidoran Cat-re pillant. Megszemléli arcát, vonásait, óriási macska szemeit, haját, nyakát és igyekszik belelátni annyira, amennyire csak lehetséges. Persze az ital nem ad túl jó ötleteket, és a fiú fejében akaratlanul is megfordul az a gondolat, hogy a lány talán nem épp a legkedvesebbek közül került ki. Ruhája miatt pedig határozottan az a meglátása, hogy szereti ő viselni a nadrágot, és hogy dominaként harcol egy-egy férfiért, vagy éppen azért, amit akar. A gondolat hatására visszaemlékezik a múltkori hihetetlen találkozására a fehér ruhás lánnyal, és totálisan kizökkenve a gondolatmenetéből a csöppségre bámul. Látni abszolút nem őt látja, lelki szemei előtt pedig moziként pereg a film, melyben neki parancsolnak azok a hihetetlenül hosszú körmök. *
- Óóóóóhhh de beszéljünk inkább másról! Miért nem iszol? * kérdezi meg a legalapvetőbb dolgot a lánytól, majd újabbat kortyol a teájából. Arca szép lassan pirosra vált, majd mikor már úgy érzi kellően kimelegedett, egy határozott mozdulattal kapja le magáról a pulcsiját. A mögöttük lévő teremből beszűrődik a kellemes zene, és a lába is önkéntelenül táncba kezd. Egy hete volt utoljára bulizni, akkor egy lányt vigasztalt, most azonban először kialakult rosszkedvét jókedvre cserélte, és ez meghozta ahhoz is a hangulatot, hogy botlábát megjárassa egy táncparketten. Mivel ismerőse nem nagyon akad itt, a kis feketét vinné táncba, mint Katát, már csak az a kérdés, hogy a szemben ülő akarja e. Mondjuk a kabátos incidens után lehet hogy nem kellene erőltetni az ismerkedést. *
- És te hogy kerülsz ide? Egyedül bulizni? Ráadásul lányként? Hol vannak az udvarlók? * kérdezi pofátlanul vigyorogva, és reméli hogy lassan nem fogják a fejét leátkozni… bár tény, megérdemelné! *

* Két okból is ki nem állhatja ezt a helyet. Egyrészt, mindig tele van, mindenféle jöttment csöveseket is beengednek, akik vagy csinálnak valami botrány vagy szimplán rontják a levegőt. És már bocsánat, de ő bizony nem hajlandó ilyen emberekkel egy légtérben lenni, fel is út le is út. Másrészt, mindig árad az alkohol szag, dög meleg van, és nem mindig ennek megfelelően öltözik, amiért gyakran nekiáll reklamálni, de jóformán tojnak a fejére egy nagyot. A pultosok már megszokták Cat beképzelt, basáskodó viselkedését, szóval most már fütyörészve mennek a dolgukra, hogyha ismét elkezd károgni. Pedig mindig a vevőnek van igaza! Melyik állat vezetheti ezt a helyet, hogy ezt nem köti a dolgozói orrára? Mindegy, nyugi van, felesleges ezen filózni, hisz most épp kellemes társaságban üldögél egy asztalnál, de ugyanakkor ég mindig morcos, olykor maga sem érti miért, hisz nincs is rá oka. mindent megkap amit szeretne, de ő mégis rosszkedvű, ez annyira aggasztó... Lehet hogy pont ez a probléma gyökere. De nem, nem hajlandó megválni a sok éves munkával összekapart vagyonától, még ha az nem is nála van, hanem a szüleinél... Ami szintén igazságtalan, ugyanis már elmúlt tizennyolc éves, azt csinálhatna vele amit akar.
Hogy Cat udvarolna...egy fiúnak? Nem nem dehogy, csupán így fejezi ki a szimpátiáját meglehetősen visszafogott stílusban. Igen, neki ez a visszafogott. De neki esze ágában sincs udvarolni, netán bókolni egy ellenkező nemű egyednek, csupán akit helyesnek vél, azok nagyobb előnyt élveznek vele szemben ismerkedés terén. És be kell hogy vallja, nagyon de nagyon kevés az ilyen ember... Neki fel sem tűnt, hogy Noah esetleg zavarban volna, vagy olyat mondott volna, amivel ezt kiválthatta, talán az alkohol szaga teljesen elbódította az agyát, de az is lehet hogy részleges amnéziában szenved. Na jó, egyik sem, csupán tök természetesnek véli azt amit csinál. Az ő fejében tisztán rémlenek a régi emlékképek, amik abból a bizonyos álomból vannak. Cat ül a díszes trónon, testre simuló fehér maskarában, és mint egy királynő, adja ki az utasításokat, amikor hirtelen betoppan a fiú, és enyhén szólva mindent tönkretesz. De így visszagondolva jobb is így, hisz újra előveheti a kedvelt jelmezt. Gonosz gondolatok fordulnak a fejében, s agytekervényei hangosan kattognak, ahogy egyre jobban fontolgatja a kis tervecskéjét.
Neki is szép lassan leesik, hogy bizony nem csak egyszer találkoztak az itt létük során, s erre Noah megszólalása is felhívja a figyelmet. Kicsit túl közvetlennek véli, de nem csinál belőle túl nagy problémát. Akkor csak azért volt kedves, mert ez a feladata, alapvetően soha nem menne oda senkihez csak úgy kedvesen felajánlani a segítségét, pláne hogyha nem is ismeri. De ,mégis csak Gyakornok, szóval olyankor minden színészi tehetségét elő kell kotornia a mélyből, hogy eltudja játszani a kedves, segítőkész és cserfes kislányt, ami egyre nehezebben megy neki, pl. a bőröndöket már egyáltalán nem segít felvinni senkinek. * - Igen, nekem is leesett közben. * Elereszt egy harsány nevetést, s az asztallapra mered. Ez a fiú túlságosan is laza, közvetlen, nem úgy mint ő. Az aprócska kis megjegyzése - hála az égnek - elindított egy témát ami - ajaj - nem sült el valami jól, ugyanis amikor a fiúból kiszalad a hirtelen megjegyzés, azonnal felkapja a fejét. Na erre nem számított, s hirtelen természete azt diktálja, hogy ezt nem szabad hagynia. * - Tessék?! * Hüledezik, majd morcosan hallgatja végig bocsánatkérések százait. Aztán még egy lapáttal rátesz a fiú, hogy a kabát ronda, de aztán megint bocsánatot kér, szóval most mivan?! Ez neki teljesen magas, biztos részeg a pasas. És ez még rímel is.... * - Inkább hallgass. * Mondja komoran, de nem tudja megállni, s ne törjön fel belőle egy kicsi nevetés, mert hát mégis csak vicces helyzet. Ezt vehetjük úgyis, hogy megbocsájtott. Ez végül is annyira nem nagy tragédia, csak egy ártatlan megjegyzés. A következő mondatra megrándul a szája széle, kifejezve nem tetszését. Viszont kapna egy új kabátot... De nem, az a régi úgy a szívéhez nőtt... * - Hát nem is tudom, attól függ milyet. * Egy halvány mosollyal koronázza meg a szavait, s innentől kezdve hagyja a társát beszélni. *

*Komótosan masírozik el az egyetlen szabad asztalig. A helység tele van, nem könnyű itt üres helyet szerezni. Az már más kérdés, hogy a fiú eredetileg itt foglalt helyet, csak a sokadik rumos teája után döntött úgy, hogy most kicsit kiül a pulthoz szemlélődni, na meg persze azért, mert az a forró tea olyan gyorsan szaladt le a torkán. Mivel már látták itt nem egyszer, így nem volt kérdés, hogy a pultban lévő hölgy fenntartja számára a helyét, na meg persze ebben szerepet játszott az is, hogy a fiú mosolya a kellő mennyiségű rumtól egyre szélesebb lett. Igazából nem túl jókedvű, hiszen éppen most rendezte le magában az összes nőügyét, és most döntötte el azt is, hogy a kedves Isa-nak, aki nem mellesleg a gyámja egy bizalmas, ám annál morbidabb levélkében fog beszámolni arról, hogy ő már igazán menőnek számít, érte már rajonganak. A gondolat hatására csak egy fintor szalad végig amúgy egészen kellemes vonásain, majd próbál magán uralkodni, és nem előhozakodni a leghülyébb kérdésekkel, amit egy lánytól csak kérdezhet. Bár valójában lehet nem is lenne akkora botorság, hiszen van néhány lány ismerőse, de józanul soha nem merné megkérdezni tőlük, hogy miért is udvarolnak egy fiúnak?! Miért veszik át az erősebbik nem szerepét, ezzel is elérve azt, hogy esetlegesen egy-egy illető kellemetlenül érezze magát... jelen pillanatban mondjuk pont ő.
Egy lopott pillantással az apró termetű leányzóra pislog, majd miután végre megérkeznek az asztalukhoz, egyszerűen csak rá tekint. A székét nem húzza ki, viszont udvarias férfihoz illően megvárja, míg Cat helyet foglal, csak ezután helyezi magát kényelembe. Lábát átveti a másikon, majd kissé lentebb csúszva elterül a lánnyal szemben. Miután bemutatkozik a lányra tekint , és tényleg próbál vele kommunikálni. Az más kérdés, hogy a beszélgetőtársa nem igazán beszédes, és ezzel nem nagyon könnyíti meg az életét. Már egy nagyot sóhajtana, mikor végre egy kellemesen lágy orgánum elárulja a nevét, majd néhány pillanat múlva a fiú már rögtön a fejéhez is kap. Nem, még csak véletlenül sem az álmos dologgal kapcsolatos a felismerése, hiszen ott nem tudhatta ki is az ő trónoló "királynője", helyette inkább érkezésének napja rémlik fel és a kissé szolidabb leányzó. Nocsak! Furcsa! Vajon hova tűnt az a lány? Mert aki itt ül, az nem éppen egy kellemes teremtés. Vagyis az, csak hát nem egyszerű lehet a természete, lévén, hogy a pultossal úgy bánt, ahogy.*
- De hát mi már találkoztunk, onnan voltál nekem ismerős! Te vezettél fel a suliba mikor érkeztem. A hangod és a neved.. ez így együtt már elég volt ahhoz, hogy kitaláljam, miért is vagy nekem olyan ismerős! * csap a homlokára, majd mikor a lány megjegyi hogy vajon mit tettek a kabátjával kicsúszik a száján egy nem túl kedves mondat. *
- Remélem elégetik! Ó bocsánat! Nem úgy gondoltam, csak olyan ronda! Vagyis nem ronda... csak... * magyarázkodik és keresi a szavakat, hogy kimagyarázza magát ebből a kifejezetten kínos helyzetből. Mondjuk ez a dolog már egyébként is veszett, hiszen a kellő alkohol mennyiség után lehetetlen hogy kordában tartsa kitörni készülő megjegyzéseit. Megfogadta már sokszor, hogy nem fog inni, mert abból csak probléma van, azonban most sem tartotta meg a szavát, így kellemetlen helyzetbe is került. Mindenesetre reménykedik, hogy a lány nem sértődik meg ezért, és elnézi neki, leginkább az alkohol szintje miatt. *
- Az élet nagy dolgain gondolkodtam, és ez a rumos történet kicsit beindította a gondolataimat... De amúgy most komolyan aggódsz azért a kabátért? Ha hagyod hogy kivégezzem veszek neked másikat! * mondja komolyan vigyor nélkül, csillogó szemekkel, és még mindig képtelen leakadni a kabát témáról... *

* Hál' az égnek, ez a nap sem telik el csak úgy, mint a többi.... Noha az ismerkedés nem is tartozik az erősségei közé, azért vannak személyek akikkel kivételt tesz. Pl. olyanokkal, akik egyrészt kedvesek és segítőkészek vele, másrészt pedig akiket már eleve ismer valamennyire... És bizony, a fiút ha csak látásból, vagy néhány szó erejéig, de ismeri. Ugyanakkor a bizalmát nem lehet kiérdemelni ilyen könnyen... Szó mi szó, a fiú sem panaszkodhat ha a kinézet a téma, de Catnek van barátja, de ha ez nem így volna, akkor is a lehetetlenségre vállalkozna az, aki megpróbálja meghódítani. Na jó, azért Davidnek is elég könnyen beadta a derekát. Mondjuk akkor korántsem volt ennyire határozott személyiség, de már-már egyre jobban közeledett hozzá. S most lám, elérte amit akart. Miután szitkozódott egy sort a teás incidens jóvoltából, Noah segít neki elhelyezni a kabátját, majd ketten egy asztalhoz vonulnak. Először megijed, hogy meg kell osztaniuk a helyet valami útszéli... szóval idegen emberrel, de szerencsére éppen hogy maradt egy utolsó üres asztal, ahová le tudnak ülni. Ezt neked balszerencse! Most az egyszer nem sikerült kifognod rajta... Mosolyogva helyet foglal, majd a fiú is leül, s bekövetkezik a kínos csend. Ezt nem sokáig bírja, így megszólal, de nem épp bőbeszédűen. Amikor a másik bemutatkozik, hirtelen beugrik neki az aprócska jelenet az Álmok terméből, amikor furcsa fehér maskarában ült a trónszéken, és Noah valahogy belekeveredett az álmába. Nem tudja eldönteni, hogy a rossz vagy jó emlék kategóriába sorolható, de mindenesetre megtörtént. Esze ágában sincs erre felhívni a figyelmét, sőt, lehet hogy megismétli. * - Ömmm... Nem, nem rémlik a neved. * Hazudik barátságos mosollyal, s elkezdi igazgatni rakoncátlan tincseit. * - Semmit, nem vagyok szomjas. * Válaszol kimérten, de valamiről még kéne beszélgetniük. De ugyan mi a fenéről? Ez sokkal nehezebb mint azt elsőre gondolta volna... * - Kíváncsi vagyok mit művelt az az alak a kabátommal... * Ezt nem témaindításnak szánta, csupán egy megjegyzésnek az orra alatt, de hátha kisül belőle valami. * - Egyébként mi szél hozott erre? * Ez volt a legegyszerűbb kérdés ami eszébe jutott... *

*Végighallgat egy sor káromkodást, majd mikor már úgy érzi nem lesz több, elvigyorodik. Az apróság elfogadja a segítségét, és körmével finom kis karcolást ejt a bőrén. Normál helyzetben valószínűleg fel sem tűnne neki, azonban jelenlegi felfokozott érzelmi állapotában libabőrös lesz tőle az egész karja. Már-már jólesően megborzong, úgy pislog a határozott nőszemélyre. Mikor igent kap a kérdésére egyszerűen csak segít átadni a lány kabátját a pultosnak, és közben néhány kíváncsi pillantással feltérképezi a kiszemeltjét. Sárga ruhát csodál, csíkokkal ráadásul, ehhez passzoló fekete cipővel. Nem, nem kifejezetten kedveli a méhecske stílust, de azért elismeri, a lánynak jól áll. Alakja igazán kifogástalan, és ha nem lenne számára tetszetős lány a suliban, már a kezdetek kezdete óta, hát igen, nem teketórázna sokat, meghódítaná. Hiszen ő is csak férfiból van, szereti megfigyelni a nőket, kifejezetten ha ilyen csinosak. Kellemes mosollyal az arcán, és egy kacér pillantással kíséri végig a lányt az asztalok között az egyetlen üreshez. Leteszi a málna teáját, majd megvárja, hogy a lány helyet foglaljon, hiszen egy úriember csak akkor ül le, ha partnere már megtette mindezt. Mikor helyet foglal néma csend telepszik rájuk, melyet csak a lány nagy sokára kimondott szavai törnek meg.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, megrázza azt. Igaz elgondolkodott a kézcsókon, azonban azzal úgy érzi már átlépne egy határt, amit valójában egyáltalán nem szeretne. *
- Én Noah vagyok, Noah Karl Pavel! Nem találkoztunk már valahol? * kérdezi, majd nagy kortyot gurít le a torkán a teájából. *
- Te mit iszol? Csak mert szerintem ez a rumos tea isteni!

* Ő bizony benne van a dolgok kellős közepében. Minden egy pillanat alatt történik, s mivel az átlagnál jóval hirtelenebb természettel rendelkezik, természetesen mondja is a magáét rendesen, amint észleli hogy szeretett kabátjára ráfolyt pár cseppnyi a ragacsos léből. Azonban - hatalmas nagy meglepődésére - akad segítsége, méghozzá az a fiú, akivel olyan csúnyán és ridegen bánt még pár perccel ezelőtt. Szívébe kapásból belehasít a bűntudat, de még abban a pillanatban el is múlik, majd egy hirtelen mozdulattal átveszi a zsebkendőt. Hosszú körmei súrolják a fiú kezét, de ebből szinte semmit sem észlel. * - Ó, köszönöm szépen. * Válaszol ragyogó mosollyal, majd elkezdi törölgetni a kabátját. Közben káromkodik egy sort, ugyanis nem akar kijönni a folt, de végül úgy dönt, hogy - egyesek nagy örömére - megszabadul a jókora bundától, és odaadja a pultosnak hogy tegye ahova akarja, csak óvatosan bánjon vele. Így hát lelepleződött a kabát alatt lévő rettentően csinos öltözék. Egy sárga színű estélyi ruha, fekete csíkokkal, mely tökéletesen kihangsúlyozza nőies idomait, de mégsem mutat túl sokat. Hozzá fekete magassarkú, ami már nem olyan szép, de végül is passzol a szereléshez. A zsebkendőt ledobja a pultra, jó lesz törlőnek, ugyanis ő nem hajlandó feltakarítani azt a koszt, nem az ő dolga. Ekkor fülét egy váratlan ajánlat csapja meg amire - valljuk be őszintén - egyáltalán nem számított, de még csak nem is gondolt rá. Hümm, ez különös. Talán rideg viselkedése váltotta ki az okot? Esetleg a pultoshoz intézett szavai? Vagy egyszerűen csak nem akar egyedül lenni a fiú, és ő volt a legközelebbi személy... Igen, ez a logikus magyarázat. Habozik pár pillanatot, majd végül kiböki a válaszát. * - Rendben, menjünk. * Feleli, s kecsesen felemelkedik a székéről, majd légies léptekkel elindul az üres asztal felé ahová a fiú vezeti. Ha leültek, egy darabig csendben marad, nem tud mit kérdezni, nem tud mit mondani, olyan régen ismerkedett csak úgy spontán, tele van kusza gondolatokkal a feje. * - Egyébként Cat Raluka Cassandra Morgan a nevem, benned kit tisztelhetek? * Na igen, kezdetnek megteszi, majd hátha beugrik még valami. *

*Egy pohár óriási csörömpöléssel a földön landol, Noah viszont mindezt csak lassított felvételként érzékeli. Túlságosan el van merülve a saját gondolataiban, és hát nem lehet tagadni, Bells is kellőképpen hozzájárult ehhez az elvarázsolt, ábrándozós lelkivilághoz. Még kellemesen mosolyog a szőrmés lányra, és tényleg, egyáltalán nem próbál vele kapcsolatot kialakítani azok után, hogy annak mondandója egy mondatra redukálódott. Vállvonással veszi hát tudomásul, kénytelen tovább inni egyedül a rumos teáját, bár tény, ezért nincs kifejezetten megsértődve. Jól meglesz ő a saját kis világában, persze csak addig, míg ott meg nem zavarják. Jelen pillanatban a pohár volt a zavaró tényező, valamint a bűzös lötty, ami elúsztatta a fél pultot. Kapott belőle természetesen az apró teremtés is, így hát a fiú mint egy lovag, hősiesen nyújt a lánynak egy zsebkendőt, hogy nyáktól ragacsos kezét legyen mibe törölnie. Hümmög egy nagyot, a felkiáltására, és mivel nem látta valójában mi történt csak lelkesen bólogat. Ő igenis látta, hogy szegénynek mennyire kárba ment a kabátja, bár tény, így távolról is rühelli azt a darabot. Talán nem is kár érte, jobb is ha végre lekerül. Hiszen a helység meleg, és nem a Déli-sarkon vagyunk, hogy így kelljen felöltözni.
Miután a pultos idegesen feltörli a pultot egy kérdéssel fordul a lány felé, még ha ez így túlontúl meglepő is elsőre. *
- Nincs kedved leülni egy asztalhoz? El tudnék viselni némi társaságot!

* A szerepek szinte teljesen felcserélődtek a jelenlegi helyzetben. Noah, a részeges, kótyagos és vidám alak, aki jól érzi magát, békésen iszogatja a teáját. Cat pedig a morcos, fapofa és idegeskedős típus, akit ugyan totálisan lenyűgözött a fiú kinézete, de elvei szinte parancsolják neki, hogy tartsa magát távol tőle. Ezt felfoghatjuk megérzésnek is, de csak nem lehet olyan veszélyes. Vagy mégis? Esetleg van barátnője? Csak mert Catnek van barátja... Ú istenem, miért kell ennyi akadálynak lennie minden egyes ismerkedéskor? Noha nem mindig ilyen témában dúl a csata belül, mert hát kevés az olyan ember, aki eme leányzónak első látásra szimpatikus. Valóban, most épp nem a bőbeszédűségéről híres, hanem arról, hogy magában beszél a szobájában és megölte a szobatársait, aminek kifejezetten örül, legalább több hely van a ruháinak... De ugyan már, vajon ki terjeszti? A fiút teljesen hidegen hagyja az ő jelenléte, ami be kell hogy valljuk, rettentően zavarja, szinte már irritálja. Muszáj tenni valamit, és ugyebár ő az improvizáció "mestere". Így hát a következő vendég bánja a dolgot, ugyanis amint a pultos kirakja a rendelést, Cat "véletlenül" felborítja azt a könyökével, tehát a ragacsos lé mindenfelé folyik az asztalon. Cat felsikkant, és rákiabál a pultosra, mintha nem is ő volna a tettes. * - Maga meg mi a fenére vár?! Törölje fel! * Adja ki az utasítást, amihez egyébként nagyon nincsen joga, de had ringassa magát abban a hitben, hogy egy kis királynő szerepében van... *

* Ujjai közé veszi a kanalat, majd játékosan kavargatni kezdi a teáját. Na igen, nem szokott ő túl sok időt egyedül tölteni, és ami még ennél is furcsább, az sem szokott előfordulni, hogy túlzottan elragadják az érzések. Most azonban valami megváltozott, már – már bárgyú vigyorral mered maga elé, és felidézi a nem olyan régen érzett kellemes virágillatot, Isa hajának selymét és szívének szapora dobbanásait. Hogy szerelmes lenne? Nem, nem valószínű! Hogy tetszik neki a lány? Na az már inkább lehetséges. Ő, aki mindig is kerülte a kapcsolatokat, és a túlzott érzelgést, most kezd beleesni egy olyan hibába,melybe nem kellene. Ezt a hibát, pedig nevezhetjük Bellsnek is.
Persze ha a történetet Isa hallaná, akkor ő nagyon is büszke lenne az egyetlen kisfiára. Mint a fiú gyámja ugyanis, ő tölti be az anya szerepét, még akkor is, ha kettejük között valami érthetetlen oknál fogva soha nem volt igazi anya-fiú kapcsolat. Inkább barátok ők, legjobb barátok, akik mindent megosztanak egymással… vagy éppen, mint a testvérek.
Az apró termetű hölgyemény nem épp barátságos, és nem is a bőbeszédűségéről híres. Noah csak felvonja a szemöldökét, majd az arrébb húzó mozdulatra elmosolyodik. Keze még mindig a teáját kavargatja, majd miután leállítja kezét, bele is iszik a forró nedübe. Nyelvével csettint egyet, majd egyszerűen képtelen arra, hogy máshogyan viselkedjen - a lány után fordul. Szőrme bundája túl hívogató, és már-már majdnem le is emeli azt a lányról pusztán a nézésével. Hiszen minek kell egy ilyen nagy bunda, egy ilyen apró lánynak? Totálisan elveszik benne, és nem csak a teste, a lénye is. Furcsa! *
- Nem, nem történt semmi, tényleg! * nyeli le a szavakat és ezzel a mondandóját is. A teljes elfordulás az elutasítás jele, így inkább ismét a teája felé fordul… jobb lesz neki úgy. Lehet az vidámabb társaságnak is fog bizonyulni.. *

* Tök békésen ücsörög a teaházban, s lassacskán kezd eluralkodni rajta az érzés, az egyedüllét érzése, ami mostanában oly gyakran okoz neki fájdalmat, rosszkedvet. Ő választotta magának ezt a sorsot, nem fog megtörni, ha kell az élete árán! Nem, az úgy logikátlan baromság lenne. De végül is belőle simán kinézhető... A nagy fekete szemekből, a hosszú fekete tincsekből, aminek fele ha természetes. Pedig ereiben némi véla vér is csörgedezik, de ugyan, miért is foglalkozna vele... Álomvilágából egy kellemesen csengő férfi hang ábrándítja ki, ami közvetlenül a füle mellett cseng. Ösztönösen arra fordul, s zavartan méri végig az illetőt. Magas - még ülve is - jóképű, és egészen tetszetős a frizurája. De ugyan akkor ismerős, mintha már látta volna valahol ezt az arcot. Sebaj, majd eszébe jut. A kabátos dolgot észre sem vette, de amint odapillant, egy hirtelen mozdulattal arrébb húzza féltve őrzött kabátját. * - Semmi gond. * Mondja, nem túl meggyőző fapofával, mintha egy robot beszélne. Habozik pár percig, gondolkozik, tegyen-e hozzá-e még valamit, esetleg túl rideg volt? Nem! Nem volt az! Szólal meg benne a kis manócska, aki szinte mindig mindenhol jelen van az életében, és most azt súgja a lány fülébe, hogy forduljon el, aki így is tesz. S ez a manó nem más, mint az elméje... *

* Már órák óta a teaházban ücsörög. Valahogy nem igazán volt kedve ahhoz, hogy csak úgy egyedül flangáljon mindenfelé. Kellemes illatokra, melegre, és forró teára vágyott, olyanra, mely a lelkét is megmelengeti. Hiszen a szíve már forró, és most végre ismételten, hiszen a Bells-el való beszélgetés után ismét visszatért kettejük közé a kellemes harmónia. Miközben a világ talán legfinomabb málnás, rumos teáját kortyolgatja, arcára szép lassan kiül az alkohol okozta pír, melyet egyszerűen képtelen eltüntetni. A forró ital hatására immár kissé jókedve is lesz, valamint melege, melynek hála hamar pólóra is vetkőzik. Barnás tincseit lazán megrázza, ujjaival fésűt formálva végigborzolja azokat, majd ugyanazzal a kezével lágyan megvakarja éppen növekvő borostáját. Napok óta azon gondolkodik, vajon hogy is állhatna neki a szakáll. Vajon férfiassá tenné? Nem lenne túl zilált a külseje? És Bells mit szólna hozzá? Lenne kedve egy szőrös pasihoz? Lassan megrázza a fejét, majd megállapítja magában, hogy a legjobb ötlet a világon még mindig az, hogy a teájába temetkezzen. Vigyorogva hajtja le hát azt, majd immár csillogó szemekkel kér egy másik adagot, immár picit több alkohollal.
Mikor megérkezik a teája, az ismeretlen ismerős akkor masírozik be. Hosszú szőrme kabátja a földet söpri, ezzel is még jobban kihangsúlyozva apró termetét. Persze pont mellém lép és kéri a legjobb italt, majd csúsztat egy halom pénzt a pultban ácsorgó fickónak. Kabátja a lábamat súrolja, észre sem veszi. *
- Bocsi, de a kabátod… nem akarom összepiszkolni! * vigyorog a lányra kedvesen, amolyan barátkozó szándékkal, és ujjával mutat a hosszú anyag darabra, mely vészesen közel került a fiú bárszéken lévő lába alatti részhez. *

* Vége nem fáj a feje, nem álmodott rosszakat, nem gondolkodik el a saját maga dolgain. Egyszerűen befejezte az állandó töprengést, olyan lesz amilyen, nem kell túlbonyolítani, s megkeseríteni ezzel az aprócska álommanó munkáját, ami amúgy sem látogatja túl gyakran. Pedig gyakran hiányzik a jelenléte, amikor olyan állapotban van, hogy saját feje helyzetét sem tudja behatárolni, legtöbbször egy átbulizott éjszaka, vagy pár üveg whisky után. Noha nem alkoholista, de azért szeret kikapcsolódni, szinte lételeme a bulizás, akárcsak régen. Ez sajnos nem sorolható a jó kategóriába... Hosszú történet, és nincs ideje ismét eme témákon gondolkodni, itt az ideje hogy vacsorázzon valamit. Hasa mintha üreges lenne, kong az éhségtől, szinte kiabál hogy valaki adjon neki enni. Pocak reklámot idézve... Nem, ez nem jó ötlet. Felkap egy kifejezetten egyszerű - ami rá nem jellemző - szürkés színű bundakabátot ami a bokáját csiklandozza, majd útnak indul egyenesen a teleport felé. Végig tipeg a rövid útszakaszon, s betér a jól ismert teázóba. Mint mindig, most is kecses léptekkel vonul végig a vendégek között, mintha egy igazi díva, s a pultoshoz vonul. * - A legdrágább italát kérném... * Azzal odacsúsztat a férfinak egy kis köteg pénzt, és körbenéz. Igazából tökéletesen hidegen hagyja, hogyha felfigyeltek erre a kis jelenetre, legalább ismét a figyelem középpontjában lehet. *

* Pedi Aidricnek megvan az az idegesítő szokása, hogy ezt meg szokta tenni... Mármint odamegy másokhoz, és ez most sincs másként. Azaz Cat nem ismeretlen, de azért ugrál egy sort, mire odajut. Aztán leül a lány mellé, talán kicsit meg is lepi, de nem célja. Mosolyogva nézi, ahogy egy korsó habos sört iszogat a lány. * - Sziaaaaaaaaaaaa! Juujjjj. *Köszön lesből támadva. Borzong meg hirtelen, a rengeteg alkohol látványán. * - Ugye ez után nem tervezel mégegyet inni? * Kérdezi, aggódó arccal. Nem nagyon szereti a hányós ismerőseit hazacipelni a "jól" sikerült buli után. Szóval nem nagyon van kedve egy ilyenhez, főleg, hogy Catet bírja is. Szóval minden oka megvan rá, hogy ne akarja a lányt holtrészegen cipelni. És ha nem áll meg az elsőnél, erre komoly esélye van. Szóval ezért kérdezte. Logika level: Ric. *

// Ice ageeeee (by Cat xD) //