Sikátorok, kis utcák

Tárgy: Sikátorok, kis utcák Kedd Jún. 12, 2012 11:59 am

First topic message reminder :

Természetesen, mint mindenhol Nellond sötét negyedének területén is akadnak kisebb utcák, sötét sikátorok, melyek a házak között surrannak el. Sok mindent mesélhetnének az ódon falak, ha beszélni tudnának arról, amiket errefelé láttak. Ezen utcácskákat még a legtöbb auror is messziről elkerüli, minél beljebb haladunk, minél távolabb a főbb utcáktól, annál kevésbé jut el a lámpák fénye, és annál különösebb hangok szűrődnek a távolból. Mindenkinek csak saját felelősségére érdemes hát felderíteni a sikátorok mélyén húzódó titkokat és rejtélyeket...
Akadnak természetesen nagyobb, nyüzsgő főutcák is, melyek a Feketepiacról indulnak ki, és akár egészen a Palotanegyedig sétálhatunk rajtuk, ezek valamivel biztonságosabbak, főleg ha nappali fényben haladunk rajtuk végig. A sok kisebb ház viszont, a kacskaringós kisebb utcák beljebb visznek Nellond sötét lakosainak világba. Nem tudhatod, hogy mikor jutsz a végén egyszerűen zsákutcába, ha tehát óvatosabb vagy, akkor inkább hanyagold ezeket a járatokat, de ha érdekességre vágysz és nem félted az életed, akkor bátran hatolj mélyebbre a sötétben.

írta Cirelin de Sovalon

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Valóban, meglehetősen gusztustalan lények, valljuk be. Sasha bármennyire is pörgeti az agyát, nem jut eszébe konkrétum – nem természetes lények, észleli, hogy mesterségesen hozták azokat létre. Viszont mivel azért Vándor, könnyen ki tudja logikázni, hogy ezek eléggé selejt-minták, nem lettek túl jók, nem éppen olyanok, amilyeneknek kellett volna lenniük, sok mindenre érzékenyek, elemekre és a természetre egyaránt. Éppen ezért van, hogy Meld farkas-testvérei elég sokat szét tudnak cibálni, Diana varázslatára is több megfullad, vagy legalábbis totál összezavarodva falnak ütődik. Mellesleg Dianánál ott van a lélekpenge, ugyanis varázstárgyat nem lehet csak úgy átadni a másiknak, és hiába is próbálta volna odaadni másnak, a penge visszakerült hozzá.
Jasna talál egy kabáttartót, azzal távol tudja tartani magától a lényeket, amíg a többiek után ő is fel tud menni. Fent az emeleten egy hosszú folyosót látnak, sok ajtóval, a legtöbb viszont nem nyílik. Scott viszont előbb-utóbb talál egyet, ami kinyílik, és hatalmas szerencséje a fiúnak, hogy látnok-akrobata, így ugyanis félre tud ugrani még idejében egy kivágódó szöges csapda elől. Láthatóan azért óvatosabbnak kell lenni a házban. A szoba, amit kinyitott, leginkább egy nappalira emlékeztet, szépen, kényelmesen berendezve, bár eléggé elhagyatott. Két ajtó vezet tovább, jobbra és balra… és hirtelen megszólal egy hang a levegőben, a falakból, mindenhonnan, de körbenézve nem látják sehol a hang forrását.* - Halló, halló, igaziak vagytok? Tényleg? Jaj, az nem jó, a legutóbbiak, akik idejöttek, nem jutottak ki… megpróbálok segíteni, oké? Jill vagyok, már hónapok óta be vagyok ide zárva a pincébe, de tudom hogy lehet kijutni… csak körbevettek a lények. Ha előrenéztek két ajtót láttok. Balra vezető úton vagyok én, sok lény, meg miegymás odalent. Randábbak, mint az előszobában lévőek, higyjetek nekem. Jobbra meg csapdák vannak, meg akadálypálya-féle izé… meg lények. Komolyan, azok mindenhol. A hátatok mögött is, szarvas kislány pislogj hátra, nemsokára lecsapnak, ha nem figyelsz. Szóóóóóval. Ti segítetek nekem én segítek nektek, közben válaszolok kérdésekre, blabla. Áll az alku? *A lány hadar ezerrel, és a két vérfarkas érzi, hogy nem hazudik, az egész házat belengi a rémeknek a szaga, és inkvizítorként Jasna is érzi a sok sötét lény jelenlétét. És tényleg jön egy hatalmas, karmos izé a hátuk mögött, az ellen nem árt védekezni… és talán elindulni valamelyik irányba. Vagy ha persze nem akarnak, akkor meg valami mást kitalálni, miként juthatnak ki.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Szer. Jan. 09, 2013 2:24 pm

[felfelé]

*Ha már felébred, gyorsan körbenéz, hogy hol is van. Egy teljesen ismeretlen kastély előcsarnokában? Picit ivott az éjjel, de nem ennyit. Szerencsére most sportosabban van felöltözve, mint a napokban, amikor Cecile-lel összefutott, más kérdés, hogy még nem is tudja a lány nevét. A fekete álcát viseli, de a fején nincsen maszk. Ellenben a szamurájkardra rákulcsolódik a keze, és felcsatolja a hátára, s ellenőrzi, hogy van-e még nála valami, de jól felkészült, mert a sai-ok az övében, a dobócsillagok pedig a helyükön, ebből látszik, hogy hihetetlenül ritkán varázsol. Körbenéz a társait illetően, három lány, egy fiú, köztük egy pár is. Kár, mert pont az a lány az őzikeszemű, mert a másik kettő egyike furcsa szarvakkal nem túl bizalomgerjesztő, a naxeldires pedig kissé jeges, nem az ő stílusa.* Helló. *Tárja feléjük a kezét, és körkörös mozdulattal int.* Scott. *Úgy tűnik, most félszavakból fog dolgozni. A felesleges kérdezősködésnek nincsen itt a helye, hiszen nyilvánvaló, hogy akaratukon kívül kerültek ide, és mindannyian diákok. A lények láttán még nem ránt kardot, csak zárja a szöget, és miután társai felfelé indulnak el, botorság lenne egyedül lefelé merészkedni. A lépcsőt rozogának tartja, ezért macskamód felszalad a korláton, amennyire csak tudja, minél kevesebb lépéssel, és ha már az emelet elérhető, akkor inkább ugrik. Fent felhúzza a maszkot (ninja) de nem az egész arcát takarja így, inkább csak a száját, és az orrát, a szeme, a haja kilátszik. A mérges gázok ellen így is véd, és így sem ismerik fel, ha netán birtokháborítana. Fent a hátára igazított penge markolatára teszi a kezét, és hangtalanul indul meg egy talán folyosó felé. Ha talán ajtót, akkor óvatosan benyit.*

//Nekem mindegy a sorrend, előbbre is kerülhetek//

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Szer. Jan. 09, 2013 11:46 am

[Felfelé]

*Végtelenül fáradt. Egész nap tanult, a szobájáig sem tudja elvonszolni magát, valahol a könyvtár és a szobák között szimplán összezuhan, és elszenderedik. Venn ugrálása, vékony csaholása már nem jut el az agyáig, alszik, mint aki hetek óta nem pihent normálisan. Hidegre ébred, s ahogy lassan kinyitja a szemét, nem pont ott van, ahol elaludt. Ruhája a tegnapi (a mindennapi, amiből 2 heti készlete van), s már rexlefből csapja fel fejére a vállára csúszott tengerészgyalogos kalapot, amin a CAPITAN felirat díszeleg. Nem is emlékszik, hogy ilyen helyiség lenne a kúriában, de még abban sem biztos, hogy a kúriában van. Hirtelen pattan fel, és azonnal végigtaperolja magát. Pálca megvan, nyaklánc megvan, karkötő megvan, lélekpenge... 'szus, azt még mindig nem kérte vissza Jake-től, tarisznyájában pedig ott lapul a familiáris-süti és az enciklopédia. Lábánál egy idegesítően vinnyogó labrador kölyök, aki most reszket, mint a kocsonya.*
-Venn fél! *Nyüszíti jól hallhatóan.*
-Nyugalom, Ludo, megvédelek. *Mondja a lány hidegen, és a társai felé pillant.* -Diana vagyok, és nem tudom mi folyik itt.
*A "Ki vagy és mi történt?" kérdés még nem hangzott el, de így remélhetőleg nem is fog. Egyik kezével felkapja a kutyust, és a tarisznyába teszi, hogy ne legyen útban. A kutyus szerencsére nem eszi meg a sütijét, erről az elmúlt pár napban leszoktatta, hiszen a sütemény még életet is menthet. Mint jó auror, ő vállalja, hogy fedezi a társaságot a lentről jövő veszéllyel szemben. Alacsony légnyomású területet varázsol maguk mögé, megpróbálja az undorító lényeket megfojtani, vagy legalább blokkolni a szaglásukat, hogy ne tudják őket követni.*

//EHM, elsődleges, Légnyomás:
Elemi besorolása: Levegő
Mozdulat: Jobb kezünket tenyérrel az arcunk felé a szánk elé kell helyezni, majd fújni.
Leírás: A varázslat koncentrációnktól függően megnöveli vagy csökkenti a légnyomást egy adott területen. Azon kívül, hogy ez légmozgást okoz, tehát a az alacsony légnyomású helyre betódul a magas légnyomású levegő (akár olyan erővel, hogy fellökjön egy ember), alacsony légnyomásban nehéz lélegezni, nincsen benne elég oxigén, extrém magasban pedig mozogni. Az extrém légnyomás változás mindig fejfájással és szemkáprázással jár az ellenfelek számára.//

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Szer. Jan. 09, 2013 7:28 am

*Amikor látta, hogy Meld már mennyire kezdi megint kiütni magát ezzel az állandó nem alvással, szépen betakarta, aztán visszament Emmához, hogy befejezzék az activity party-t. Viszont ekkor már ő is eléggé álmos volt, pedig még igazán nincs is késő, de egyszerűen csak gyors elköszönés után már a kanapéig sem jutott vissza Meld-hez, csak a legközelebbi szobába botorkált be, hogy ledőljön aludni egyet. Nem sokára ébredezés, szemdörzsölve néz körbe. Teljesen normál ruhában van, farmer, felül egy sötétkék póló, csak a lábán nincs cipő, hiszen játszottak, akkor minek? Szóval zokniban feszít, így azért nem annyira vészes, de hideg a padló, és ebben a házban az egy szál póló is lengének tűnik, nincs normális fűtés, mint Peteréknél. Lassacskán eszmél fel, hogy nem épp ott van, ahol lennie kéne, egyből kiszúrja Meldet, szóval mellé surran, és belekapaszkodik a karjába. Kissé kikerekedik a szeme, amikor meglátja a lenge öltözékű Jasnát, és reflexből Meld szeme elé teszi a tenyerét.* -Balra nézni tilos! *Aztán ez már apró problémának tűnik, amikor észreveszi, hogy fentről és lentről is csúnya dolgok jönnek. Visszakapja a kezét a fiú szeme elől, hogy a szája elé ránthassa, mert csak nem kéne most éktelen sikítozásban kitörni ugye?* -Mi a fenék ezek? *Bukik ki belőle, mostmár erősen szorítja Meld kezét, aki farkasokat idéz, és persze, hogy megy vele felfelé, nem fog itt nekiállni vitázni, meg amúgy is teljesen mindegy, csak jussanak ki. Az a helyzet, hogy alapvetően ritka az, amikor nála van a pálcája, így most hiába lapul ott a farmer oldalánál mégsem jut eszébe, meg annál jobban fél, mint hogy varázsoljon, de megpróbál kutatni a gondolatai között, hogy vajon miféle lények lehetnek ezek, jelent-e ez valamit, mivel lehet őket megtéveszteni, milyen helyen élnek stb.*

//Elsődleges bestiatan és természetmágia+vándor.//

Vendég

*Ahogy azt már sokszor kifejtettük, mivel soha nem alszik eleget ahhoz, hogy rendesen kipihenje magát, szinte mindig fáradt, viszont a világért se menne el lefeküdni, amikor annyi dolga van! Ezt persze egy pont után egyszerűen nem lehet bírni, így nagyokat ásítva úgy dönt, na jó, pihen egy-két órácskát, és leheveredik a kanapéra, abban a biztos tudatban, hogy mire felkel, a falka többi tagja itt a nellondi házban úgyis telerajzolja az arcát, vagy rápakol mindenféle hülye dolgokat, de segáz, ő is ezt tenné fordított esetben. Szóval számít kellemetlenségekre ébredéskor, de az, hogy teljesen máshol találja magát, ráadásul nem épp egy bizalomgerjesztő helyen... na ez nem volt a pakliban. Rögtön felpattan, körülnéz, és a vészjelzői bekapcsolnak. Elsőre arra gyanakszik, hogy már megint ugyanazok állnak ez a dolog mögött, akik utoljára is csapdába csalták őket...* ~ Így akarnak eljutni Peterhez? ~ *Nagy eséllyel kiszúrja Sashát, hogyha igen, akkor persze rögtön hozzácsapódik, és már jönnek is a szörnyek. Fel, le...* - Ha felfelé indulunk, akkor ha más nem, ki tudunk ugrani bűbájokkal segítve az ablakon, de lefelé beragadunk. *Suttogja Sashának gyorsan a tervet, majd... akkor irány fel, valamerre csak menni kell, nem várhatják be ezeket a dolgokat. Így hát két farkast idéz meg, akiket előreküld, hogy úgymond fedezzék őket, és valahogy tisztítsák meg legalább részben az utat a szörnyektől felfelé... Jasna vagdosásával együtt talán elég lesz. Apropó Jasna... akire a lenge öltözet miatt igyekszik zavarában lehetőleg nem nézni.*

//Természetmágia elsődleges, Farkastestvérek
Az élőlényidézés, az asztrál-mentál mágia, és a bestiatan háromszögéből kialakult komoly természetmágia. Egy órára megidéz két barátságos farkast, akik halálukig védelmezik a druidát, de egy óra múlva elenyésznek. A farkasok maximálisan asztrális összeköttetésben vannak gazdájukkal, értik amit mondd, és primitív parancsokat a védelmen kívül végre tudnak hajtani, a védelem pedig ösztönös része a varázslatnak. A két farkas hatalmas, életerős példánya fajának. A varázslat támadásnak és védekezésnek is kiváló, hiszen időnyerésnek is alkalmas, mert a farkasok lekötik az ellenfelet, míg a druida ki nem talál valamit.

Írok ma mert holnap későn érek. ^^//

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Kedd Jan. 08, 2013 7:20 pm

Spoiler:

*Mikor felébred az álomból valószínűleg a hideg ébreszti fel, azonnal talpra ugrik, a daimónt lerázva magáról, mert ölelgetve alszik. Halvány hálóruháját igazgatja néhány pillanatig.* - Mi az isten történik itt? Széjjel fagyok... Na ne már... *Beszél fojtott hangon, valószínűleg nem ismer senkit, a keze a ruhája után önkéntelenül a hajához és a szarvához ér, kicsit borzol a frizkóján, de hát ennyivel takarni nem fogja.* - Ühm... Heló. *Köszön az esetleges társaknak, aztán hogyha egy romos kastélyban vannak, akkor megragad egy korlátdarabot, vagy egy kabát/kalaptartót, vagy egyéb hosszú botot, amit önvédelemre forgathat. Az irányokból inkább felfelé menne, démon is, nekromanta is, de ezek a vele született képességei, amikkel jól bánik, de ettől még nincs oda a mélységi dolgokért, felfelé ki lehet még ugrani az ablakon, hogyha valami gáz van, lefelé meg sokkal kevesebb a menekülési út. Hogyha a csúf lények neki akarnak támadni, miközben felfelé lépeget mezítláb a lépcsőkön akkor undorodva nyög fel, a daimón mögé áll, Jazz pedig a szerzett bottal kapálózik és ütögeti, hogy távol tartsa őket.* - Fúj, hogy ti milyen gusztustalanok vagytok! *Szólal meg undorodva, hogyha szag alapján mennek, akkor a beszéddel csöppet se segít a vaksiknak, így is úgyis tudják, hogy hol van. Tudja a fene, hogy démoni erejével és a botütésekkel meddig tudja ütlegelni őket, de elszántan kaszabol, és távol tartja őket, nem túl rendezett csapásokkal, inkább idegesen, még csak cipő sincs rajta és zavarba ejtő a hálóruhája eléggé, otthon akar lenni. Mármint a szobájában.*

// Nekem nem gond, hogyha nagyon változik a sorrend, úgy is második-harmadik szeretek lenni, de inkább írtam ma, mert az elmúlt 10-15 játékban utolsó-utolsó előtti voltam és nem jó mindig annak lenni finoman szólva >< //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákok, pár diák, talán nem is ismerik egymást, de egymástól függetlenül ólmos fáradtság lesz úrrá rajtuk, egyszerűen muszáj aludniuk… csak egy kicsit ledőlni. Hamarosan fel is kelnek, és valahol teljesen máshol találják magukat, mint ahol elaludtak, nagy valószínűséggel az ugye a szobájuk, vagy egyéb kényelmes hely volt. Egy elhagyatott, romos kastély belsejében, előszobájában vannak, alighanem nellond sötét negyedében, temérdek zárt, bereteszelt ajtó, még mágiával se lehet a legtöbbjüket megmozdítani. Két irány van, ahova érdemben el lehetne indulni… ez a két irány pedig fel, a lépcsőkre, és lefelé, a mélybe… viszont mindkét irányból elindulnak feléjük. Csúf, ronda, nyálkás, látszólag vak lények ezek, amik viszont mennek a szagok után, egyenesen feléjük, és ha elérik akár egyiküket is, akkor bizony abból harapás van. Mert éhesek.*

//most felálló sorrend nem feltétlenül lesz a tényleges, az majd holnap öt órakor jelzem, hogy mi lesz a végleges sorrend, így nyugodtan lehet írni//

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Szer. Dec. 19, 2012 6:41 pm

*Gisi ma különösen vad, elborult hangulatában van, ami baj, mert úgy hallotta, egy csapat auror tűnt fel Nellondban, akik bizonyos gyútogatásokat és súlyos testi sértéseket vizsgálnak ki. Nem lenne jó, ha a lányt találnák meg. Mentálmágiához nyúl tehát, azzal csitítja le a lány őrjöngő elméjét. A vodkára görcsösen mosolyog egyet, de amint átvette az egyik üveget, kézen fogja vad társnőjét, és a sötét negyedbe húzza. Ott sokkal nagyobb biztonságban vannak. Nem érzi úgy, hogy neki kellene kioktatni a lányt, hiszen valahol nem túl mélyen megérti, hogy rühelli az égész világot, de erre nem az a megoldás, hogy bekaszliztatjuk magunkat. Neki van némi szerencséje, mivel elég kenőpénzzel ki tudná vásároltatni magát, ha Gisire mégis lecsapnának, és őt is bűntársként kezelnék, de a lány tuti nem úszná meg. Ezért el kell tűnniük most. A kérdések nagy részére nem is válaszol, csak behúzódik vele egy sötét sikátorba. Próbál észrevétlenül hatni Gisire, amiben -valljuk be- kifejezetten jó.*
-Hangulatos lepratelep. Tökéletes egy vodka melletti beszélgetésre, igaz? Hogy telt a heted? Látom túlcsordulsz az energiától. Hogyhogy nem mentél küldetésre? ott aztán mindig van kit aprítani és megalázni...

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Okt. 04, 2012 5:59 pm

*A fiú kellemetlenkedése még a fogadóban egyszerűen hidegen hagyja, bár azért magában elkönyveli, hogy nagy valószínűséggel egy sült paraszttal van dolga. Végezetül csak kiérnek a sikátorba, távol a fogadótól és itt kicsit össze is szedhetik magukat.* - в самом деле. //valóban// *hangzik a válasz egy kelletlen sóhaj kíséretében. Aztán a fiú morgásának és leszólásainak következtében kicsit felszökik benne a pumpa, nem mintha eddig olyan stabil és rózsás lett volna a vérnyomása.* - Látom rohadt sok mindent tudsz már rólam, hapikám. *a kezét akkor sem húzza ki, és egyre lekezelőbbé kezd válni. Hisz vele sem viselkednek a legudvariasabban, onnantól kezdve végülis, hogy ez a nyálasképű követni kezdte. A név, amely elhangzik a fiú ajkain ismerősen cseng számára. Túl ismerősen, és ez hirtelen dühöt generál benne, és megvilágosodást, hisz tudja nagyon jól kinek a kije ezekszerint Ilya fatere, de ugyanakkor látszólag mulatságosnak is tartja az egészet. Erről spontán kitörő gunyoros kacaja árulkodik.* - Ja, értem. A kvibli apád. Bámulatos. *beszél úgy róla, mintha legalább a régi szeretője lenne, pedig hát nagyon más jellegű a kapcsolat.* ~Nesze, ez rokon. Pompás, már csak egy ilyen hiányzott a fejünkre.~ *Rendben, mostmár nagyjából érti egy részét a történetnek, de a miértre még nem sikerült rájönnie. Egy biztos, már most utálat és undor fogja el ahogy a fiút figyeli tovább. Hogy miért? Meg van rá az oka, hogy utálja a családját, így minden közeli-távoli rokonát. És ez a fiú ha tudja, ha nem, most nagyon rossz pozícióba került. A csúnya megjegyzés hallatán Morty csak mérgesen ráfújtat a fiúra és láthatóan Lex sem szívleli ezt a stílust.* - Nem tudom, de nem is érdekel. *vonja meg nemes egyszerűséggel a vállát és mostmár úgy dönt, hogy lelécel. Ugyan legelőször amikor meglátta Ilya arcát nagy meglepetés érte, mostmár azonban megvetés fogja el. Ő már tudja, hogy miért van több közös fizikai vonásuk. Ez nem azt jelenti, hogy el is fogja árulni. Sok is volt ez mára, de ugyanakkor kevés is, és biztos benne, hogy nem lesz vége. De ha már így ráálltak a Sirovok mellett most még a Drushovok is a sarkára, ideje, hogy ő is tegyen ez ellen valamit.* - Ezt üzenem az apádnak. És az egész retkes familiádnak. *suttogja és már el is mormolja az átkot. Ilya vagy védekezik vagy nem, neki már mindegy. Legjobban maga miatt érzi úgy, hogy ennyit most meg kell tegyen.* - Sectumsempra! *pár gyors vágó mozdulatot ír le a fiú felé és kimondja az átkot, mely felsérti majd a bőrt és kiserkent a vért, leginkább a kar és mellkas tájékán. Nem kellemes, de nem is halálos vagy őrjítően fájdalmas. Ennyire azért nem velejéig gonosz a lány. Ja, és még amúgy is találkozni fognak. Valószínüleg nem marad ennyiben az ügy. Ő ezután távozik, visszavágóra talán a közeljövőben sorkerül.*

Vendég

*Arra a bátorságra ugyan nem kellene ok legyen. Éppen csak hagyja, hadd pattogjon a kiscsaj úgy, ahogy óhajt egy darabig még. Tűri azt is, hogy a falnak nyomják, ha ettől hamarabb el tudja ráncigálni a kocsmából, meg a nagy szájalást. Amint ráncigálni kezdi a kijárat felé és ellenállásba ütközik a kis delikvens oldaláról, dühösen hátrafordul, s már jön is a leteremtés a szájából.*
-Szedd a két sonkádat, vagy a hátamra vetve viszlek ki ebből a hülyék fészkéből. *Fel van rendesen húzva, hogy egy ilyen csitri miatt kell mindjárt vásárra vigye a bőrét. Kicsi hiányzik, nehogy a szeme között kapja el valami ostoba átok, amit egy még ostobább barom lőtt ki feléjük, vagy pont a szomszéd felé. Akárhogyan is, végre kijutnak a szabadba, a macska méltatlankodását elereszti a füle mellett és csak három sarokra a kocsmától hajlandó végleg megállni és elereszteni a csajt. Előadja, mi az állás-panasz-sérelem részéről, s úgy tűnik, a másik is... azaz immáron Lex is ugyanolyan tanácstalan és dühös, mint ő.*
-Дерьмо! //(Fordítás: Basszus!)// *Szitkozódik csendesen egy sort oroszul, aztán újabb levegővétel következik nyugalma visszaszerzésének érdekében.*
-Ne dugdosd a kezed inkább. A balod középső ujján ott egy vörös köves gyűrű. Ez alapján ismertelek fel. Nem sok ember futkározik ilyesmivel a kacsóján. *Morogja dühösen fixírozva az említett eldugott kézfejet, majd áttér a következő napirendi pontra: mi a franc folyik itt?*
-A Nezabarban *Biccent röviden.* - és az apámtól származik a levél. Vladimir Ilya Drushovtól. *Szemrebbenés nélkül nézi Lexet, hátha a név kivált belőle valamiféle reakciót és ennek az őrületnek akár a végére is érhetnének mára, mert már elege van.*
-Ki ez a bolhás dög? *Biccent lanyha érdeklődéssel Morty felé. Ennél még Juliette stílusa is jobb. Bár Juliette-től elvárható, hogy nyávogjon kicsit. Nem tudja, miért, de elvárható.*
-Még egy kérdés: hogy lehet, hogy ennyire hasonlítunk? *Ő nem csak gondolatban teszi fel a kérdést, hanem nyíltan is, hadd halljon egy választ rá.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Okt. 04, 2012 5:01 pm

*Roppant bátornak kezdi érzi magát, most hogy így sarokba sikerült szorítania az idegent, de talán ez is a csel? Vagy nemes egyszerűséggel nem is leselkedik rá semmi féle veszély a kocsmában forrongó alakokon kívül. Hamarosan elválik, de addigis egy csöppet meghűl benne a vér a hihetetlen hasonlóság láttán. Túl sok hápogásra azonban nem marad ideje, mivel a fiú előzetes kommentár híján elkezdi rángatni a kijárat felé.* - Bökj már ki valamit! *kiabál rá. Eleinte megnehezíti a dolgát, hisz nem siet Ilya után, sőt még visszafelé húzza a fiú kezét. De aztán inkább megszaporázza ő is lépteit, hisz a fogadóban végképp kezd elszabadulni a pokol és szeme sarkából immár túl sokszor túl színes fénycsóvákat vél azonosítani. Szóval kirobbannak az utcára, a levegő itt egy fokkal tisztább, a lány nagyot is szippant belőle de csak menet közben fújja ki.* - Hova-hova? Válaszokat követelünk, fiatal úr! *oson utánuk Morty és mérgesen, türelmetlenül szólítja fel a fiút. Végre azonban eleresztik, pálcáját viszont még nem teszi el, de azért nem is nyíltan a fiú szemei közé szegezve tartja, egyszerűen csak teste mellett. Vesz egy-két mélyebb lélegzetet, aztán nekiáll a srácnak, miután végighallgatta mondókáját. Nem sokat ért belőle, nehezen találja az összefüggést.* - Mi a búbánatról beszélsz? *végighallgatva mindent első körben ennyit sikerül kipréselnie magából. Gyanakodni kezd, konkrétabb dolgokról szeretne hallani, mindez értelmetlennek tűnik számára.* - Gyűrű? *teszi az idiótát és közben belecsúsztatja kezét méretes zsebébe, melybe pálcája is kényelmesen elfér Nem, nem fogja meglóbálni Ilya előtt, hogy "ni, ez kéne?"* - Nincs számodra semmi mondanivalóm. *jelenti ki határozottan, ellentmondást nem tűrő hideg hangon. A drágákról való érdeklődés felett csak simán átsiklik.* - Lex. *biccent egyet már szinte megszokásból. Ha már megtudhatta a fiú nevét, talán azért ennyi a minimum. Elhúzott ajkakkal és összeszűkűlt fürkésző szemekkel kémleli a srácot, tartva persze a tisztes távolságot tőle.* - Ki vagy te Ilya, a Nezabarban tanulsz? Ki írta ezt neked, mit akar tőlem? És miért... ~hasonlítok ennyire rád?~ *teszi fel rendre, hűvös nyugodtsággal a kérdéseket, de az utolsón már csak gondolatban rágódik el.*

Vendég

*Sötét sikátorok és utcák között kanyarognak, szlalomoznak. Néhol olyan sanda gyanúja van, hogy mindjárt elő kell kaparja a dobótőrét, mert húzós helyzetbe fog kerülni, máskor pedig nyugodtan lélegzik fel, hogy "uhh, ezt is megúsztam" . Olyan emberek tekintetével találkozik, akit nem engedne be még a nagynénje számszeríjával ellátva sem egy tonna dinamittal aláaknázott házban. Szóval... Ya know, what I mean. Hyenas should stay away from sheeps. Sooo... Sötét sikátorok, bozontos pillantások, rohadt lehelet és egyéb ínyencségek fűszerezik meg az amúgy is spicy környezetet. A kapucnija jól a szemébe húzva pihen, nem mocorog jobbra-balra, hogy felfedje az arcát bárki fia-borja előtt.
Arra számított, hogy a lány halad tovább előre és nem tér le össze-vissza, ehelyett most mászhat utána a beugróba. A lélegzete szaporodik, ahogy a tempót is fokozza, ha már egyszer begyorsított itt valaki előtte. Azt szimatolja, hogy rájöhetett a célpontja, hogy ő bizony követi. Annál jobb, valamikor csak megáll és akkor felelősségre vonhatja, mi ez az egész cirkusz, amibe bele lett rángatva szülői utasításra.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Szer. Okt. 03, 2012 7:12 pm

*A kikötőt elhagyva egy véletlenszerű ötlettől vezérelve választotta csupán a Sötét negyeden, pontosabban a sikátorokon át vezető utat. A környék alig változott, de valljuk be a sötét épületek és alakok az évek során nem hajlanak át csak úgy pompás lakások és minta polgárok gyülekezetévé. Pár helyet ismer innen, személyeket kevésbé, de ő maga mindigis beleillett ebbe a környezetbe akárhányszor elhaladt a füstös, szűkös utcákon, ritkán keveredett bajba. Most is feltűnés nélkül halad, kezeit köpenye zsebeibe süllyesztette. Csupa természetességgel járkál Nellond legsötétebb részében, eleinte még több figura bontakozik ki a homályból, susmogásra is figyelmes lesz, ablaktáblák becsapódása hasítja végig a súlyos őszi levegőt. Egy ideig még intenzíven kémleli környezetét, de aztán egyszerűen belefárad az egészbe és miután már csak a csatornák zaját lehet hallani, nem törődik többet azzal ki megy el mellette, ki fordítja tekintetét felé. Rossz döntés. Pár fordulón belül úgy tűnik, hogy csak ő és Morty szelik keresztül a negyedet. Sokára lesz figyelmes bizonyos, nem hozzá tartozó cipők kopogásának visszhangjára. Morty puhán lépked, hangtalanul, mintha csak repülne. Talán csak egy lakos, aki épp úgy igyekszik célja felé, mint ő? Meglehet, eleinte nem sokat foglalkozik a gondolattal. A Palackba zárt varázslat kirakata előtt elhaladva úgy határoz, hogy egy apróbb utcácskát megközelítve rövidít pár másodpercet útján. Rákanyarodva hát a szűk beugróra számít rá, hogy ismét csak saját lépteinek zaja biztosítja majd a kellemes aláfestést. Nem így történik - már amennyiben Ilya még ekkor is próbál a lány nyomában maradni. Nyugtalanság kezdi elfogni, lassan, mint egy hideg kéz, mely a szép nők hamvas nyakára kulcsolódik és fokozatos szorítással fitogtatja dominanciáját.* ~Követnek? Nem akarok hátranézni.~ *A macska teljesen átlagosan viselkedve, megtorpan és hátrafordul. A macskáknál ez nem meglepő.* ~Igen, úgy hiszem. Haladjunk tempósabban.~ *Ettől a választól tartott. Megtartva Morty szavait, érezhetően gyorsít az iramon. Nem tudja ki lehet az, mit akarhat, egyáltalán tényleg utána eredt? Senki sem tudhatja, hogy megérkezett Nellondba, senkinek sem szólt. Halványan azért bízik benne, hogy daimonja csak egy kósza árnyékot vélt felfedezni, de az árnyékokhoz nem társulnak csak úgy hangok is, léptek zaja. Sietősen halad, de nem néz hátra, nem akarja felhívni magára a figyelmet, csak bele szeretne olvadni az őt körülvevő sötét téglák kompozíciójába és ott lapulni míg békén nem hagyják. Nem készült még fel ekkora figyelemre, bár lehet csak bebeszéli magának az egészet és Morty is kicsit fáradt. Bár inkább maradjon kis ragadozó, jó megfigyelő, mint alamuszi kis cica.*

Vendég

*Kettejük közül ő tudja, mit keressen a tömegben, s habár eleinte vissza akar menni a szobájába, mert a fenének van kedve itt ácsorogni és bizonytalan tárgyakat keresni gyanús embereken, pusztán a véletlen művének köszönheti, hogy megpillantja azt a bizonyos vörös köves gyűrűt a bal kéz középső ujján egy lányon, kinek macskája ott lötyög mellette a kezdetektől. Így végignézvén rajta illik a Nezabar képébe valahogy: a sok sötét tónus, mely külsejében dominál, főleg a haja koromfeketesége eléggé hitelesen gyanús külsőt kölcsönöz neki, valamint a sötétkék kabát s az egyéb, mogorva színezetű darabok.
Amint a lány elindul, ő is nekiveselkedik, hogy kövesse fél utcányi távolságból. Lassan olyan területre érnek, mely neki teljességgel ismeretlen, soha nem járt itt. Érzései szerint nem olyan hely, ahová önszántából jönne, bár ez így sántít, elvégre most éppen ezt teszi, senki nem tart pisztolyt a fejéhez, hogy mozgás, előre. Felvetül benne a kérdés, hogy rögtön a megérkezése után mi dolga egy egyszerű lánynak pont a lehető legsötétebb környéken... ? Hát ez hülye kérdés, elvégre a kinézete is egy gyanús mágusénak illik be.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 4:56 pm

*Azért méregről szó sem volt, maximum enyhe szeszély, mire felforrt a víz, igazából már nem volt kedve egyáltalán a teázáshoz. Ténylegesen nem akart volna végezni a rokonnal, végülis ténylegesen utolsók maradtak a családjukból, és jelen állás szerint egyikük sem fest úgy, mint aki tovább akarná vinni az O'Shennon vért...pech a felmenőik számára.* -Meglátjuk...meglátjuk... *Hümmög csendesen, hiszen ki tudja, hogy milyen irányba fog még változni Isobel, majd az út végén kiderül, akkor majd eldöntheti, hogy ténylegesen arctalan megtorlóvá akar-e válni, vagy sem, ha mégis, akkor ahhoz kénytelen lesz bepiszkolni a kezét, más út nincs.* -Az angyalok mindig is fensőbbségesnek gondolták magukat nálunk egyszerű embereknél...nem is értettem, hogy az anyád hogyan szűrhette össze egyel a levet. Szerencse, hogy csak hallomásból jutott el hozzám az információ, amikor épp a Himalája csúcsai között pihentem... *Összeszűkíti kicsit a szemeit, de nem mondd többet az angyalos témára. Csendesen nézi végig, ahogy a lány elpakolja a számára fontos holmikat, nem szól rá, hogy egy képet meghagy, bár nem ért egyet a dologgal, hiszen teljesen el kell felejtenie a múltját, hogy a lelke megtisztulhasson és képes legyen teljesen megváltozni, vagy épp letisztázni magában mindent, hogy ugyanaz legyen végül, aki volt, de mégis okosabb, fürgébb, logikusabb. A kérdésre csak bólint és az egyik szekrény felé int. Egész jó kis nindzsa cuccok vannak ott, amivel kiválóan tudja magát álcázni, csupa fekete, úgy fest készült és számított rá, hogy a lány itt marad. Isobel át tud öltözni a szomszéd szobában, az ajtónál várja meg, ami már nyitva áll, mikor a vöröske visszatér.* -Nem állunk meg...nem pihenünk...vadászni fogjuk a gonoszt, ez az éjszaka arról szól, hogy lezárd magadban a múltat, hogy megtanuld azt, az ellenfél nem ismer kegyelmet! *Azzal el is rugaszkodik a bejárati lépcsőről, amikor Isobel kilép az ajtó magától csapódik be mögött, mintegy utolsó darabkaként, ami elvágta a régi életétől.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 4:46 pm

*Abba bele sem gondolt, hogy a férfi azért nem ivott, mert megmérgezte a teát. A saját vérét csak nem lenne képes bántani. Igen, érdekes ez a családfa is, hiszen úgy hírlik, édesanyja szegről-végről Waylan volt, innen a vörös haj, ami végül Isobelben tovább él. De a családi kötelékeknek itt vége szakad, hiszen már csak ketten maradtak, ők is inkább szövetség lesznek, mint rokonok. Dacosan szorítja össze az ajkait, ahogyan forgatja a szemeit. (szexepil 10 csillag)* Én akkor sem leszek gyilkos, ezt nem várhatja tőlem senki. Ha balesetben meghalnak, az más kérdés, mert akkor megtehetem, hogy nem mentem meg őket. De mutasd meg, hogy mit vársz tőlem, és majd mérlegelek. *A nyugodtság szertefoszlása kissé megriasztja, úgy véli, Cormacben is olyan sötét harag szunnyad, amit nem szabad bolygatni. Majd egyszer, ha már van egy jól kialakult kapcsolatuk. Ha lesz ilyen.* Azóta magányos vagyok, hogy meghalt, és ez már nem fog változni. Csak akkor lehetek teljes, ha nem angyalként élek tovább. Gondolhatod kedves bácsikám, hogy a mennyei lények mennyire voltak boldogak ettől a tudattól. Sokan örvendeztek, és csak páran sajnálták, hogy nem tartok velük többé az égiek útján. De ez nem számít, csak amit én akarok. *A zsákra furcsán mered, és megérti a helyzet fontosságát. Megoldja a táskája szárát, és kezd el kipakolni belőle. Az anyja képét megtartja, de minden mást átpakol, ami személyes volt számára. James képe is többek között átkerül az eltemetendő sírba. Isobel elment, és amikor visszatér, már nem ugyanaz a lány lesz. Amikor készen van, felpillant a férfire.* Attól félek, nincsen sötét ruhám. Angyal voltam, nem álcáztam magam. Mindezidáig. Van valamid feketében? *Kérdezi sandán félredöntve a fejét.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 4:27 pm

*Furcsa módon a magának kiöntött teából végül nem is iszik, csak magányosan gőzölög az asztalon, és szép lassan hűl ki, inkább most Isobelre figyel, a szavaira arra, hogy vajon mi van mögöttük, hiszen nem mindig minden az, ami látszik, sokszor még az ember saját magának is hazudni képes.* -Honnan tudhatod, hogy melyik bíróság nem korrupt? Az édesanyád gyilkosát rábíznád idegenekre remélve, hogy jól döntenek? Ha nem elég a bizonyíték elengedik és éli világát... *Ökölbe szorul a keze, egy pillanatra elszáll arcáról a nyugodtság, ami eddig ült rajta, pedig úgy látszik, hogy a férfit egyébként nem túl könnyű kibillenteni az alapvető békéből. Az sejthető ebből, hogy ő bizony nem fog bíróság elé állítani valakit, aki végzett a testvérével.* -Tudnod kell, hogy ezzel nem adsz nekik választást, és végleges döntést hozol. Ha elmarsz magad mellől mindenkit...mérhetetlenül magányos leszel. *Hát igen Isobel nagyon jól sejtheti, hogy nem véletlenül nem látta túl gyakran a férfit és még nem is nagyon hallott róla. Ő ezt az utat választott, és nem úgy fest, mint aki teljesen biztos benne, hogy jól döntött, de van egy pont ami után már nem lehet visszakozni.* -Egység? Igen, ez naiv elképzelés, soha nem lehetsz teljesen biztos benne, hogy aki melletted áll...az tényleg melletted áll. Nincs szükséged egységre, klánra, semmi hasonlóra, ha magányos harcos akarsz lenni. *Magyarázza tovább, majd végül egy kisebb zsákot dob az asztalra Isobel elé. Teljesen üres, fekete bőrtáska.* -Ebbe tegyél mindent, ami valaha fontos volt, ami köt valamihez, mert a következő hetekben nem lesz szükséged emlékekre, azok csak elvakítják a szemed és elsodornak a helyes úttól. Ha készen állsz, akkor képes lehetsz megújulni és az út végén eldöntheted, hogy végül teljesen elzársz-e magadtól mindenkit, a zsák megvár itt az asztalon. *Pillant újra a leányzóra, egyelőre még ő is ül, de jó eséllyel nem sokára indulnak, sötétedik, kiváló terep a gyakorlásra, az éles csatákra a sötét negyed éjjel.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 4:12 pm

*Tehát végülis megkapja a hőn áhított teát, amit kortyolgat, miközben hallgatja a leendő mestert.* Nem, korrupt bíróság elé semmiképpen sem, de nem óhajtok ölni, kivéve ha már valami nagyon bestiális lényről van szó, akin semmi büntetés nem segít. *Hallgatja az öregebb O'Shennont, és örül neki, hogy anyja lágyságával találkozik. Igen, erre van most szüksége, hogy felidézze azt, ami valaha fontos volt, de most elveszett. Ürességet érez, gyászol, mégsem potyognak a könnyei. Forgatja ujjai között a meleg csészét, és gépiesen bólint* Voltak barátaim, de nem kellenek olyan áron, hogy az életük adják értem. Névtelen akarok lenni. Egy arctalan rém, aki hátát nem nyomja felelősség. *Ismét hörpint a teából, az utolsó kortyokat is. Nem akar felpattanni, de kellőképpen áhitatos, ünnepélyes fejet vág.* Nincs már bennem az angyalok naív gőgje. Pont azért történt minden, mert vérünket elvakítja az, hogy mindent a magasból látunk. Nem azt kell sugalni, hogy mennyire megértjük a halandókat. Félelmetes akarok lenni. Akibe a gyengék kapaszkodnak, a sötétlelkűek pedig térdre hullanak. Olyan ez, mint a klánom szimbóluma. Egy olyan egység, ahol akár más ügyét is felvállalhatom, mindegy, hogy ki viszi végül végig. *Törnek ki belőle az érzések, ahogy sorolja a kívánságlistát, aztán lehanyatlik a keze, csoda, hogy nem ejti ki a csészét.* Nevetséges, kislányos álmok, ugye?

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 3:55 pm

*Féloldalasan elmosolyodik a csókolom szó hallatán. Végülis érhető a leányzó hozzáállása, rokon, ám mégsem ismerik egymást, így csak egy idegen, aki jóval idősebb is nála.* -Elég lesz a szép napot is, aztán majd meglátjuk. *Teszi hozzá, majd el is indul a tea után, és csak amikor már visszaért hallja meg a választ, hogy Isobel is kér és figyel azokra a dolgokra, amit mondd. Bosszú...máshogy vélekednek e téren, bár úgy fest, hogy a lány is hajlandónak mutatkozik, hogy megmásítsa a véleményét.* -A korrupt bírókhoz vinnéd az ügyet, ahol megkenhető ügyészek néhány évre lehet hogy rács mögé tennék az illetőt? Remélem hamar rájössz, hogy az amiben hiszel...messze távol áll az igazságtól. A világ nem tiszta, mint ahogy az angyalok látják, sokkal...sokkal mocskosabb, és az emberek nem fognak gondolkodni, hogy bosszút álljanak rajtad, ha te ezt teszed...már most elvesztél. *Tölti közben a teát, úgy beszél, olyan csendesen és nyugodtan, mintha minimum valami békés mesét olvasna fel és nem pedig ennél sokkal súlyosabb dolgokról lenne szó.* -Én mindenképpen megteszem a lépéseket, csak az a kérdés, hogy velem akarsz-e tartani, ám ha igen...akkor van mit tanulnod. Nem lehetsz igazán jó, ha mutogatod magad, és nem lehetnek olyanok, akik kötődnek hozzád, csakis akkor, ha vállalod a kockázatot, ami újra csak saját magad megsebzésével jár. *Magyarázza, mintha csak tapasztalatból beszélni. Egyébként elég puritán a lakás, nincsenek a falakon képek, nincsenek a kandallón fotók a családtagokról, szeretteiről, nagyon úgy fest, hogy nem is igazán vannak neki.* -Csak akkor segíthetek, ha vállalod, hogy belépsz a homályba, belépsz saját lelked ürességébe, és onnan csak akkor jöhetsz ki, ha megharcoltál magaddal...

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 3:46 pm

*Nyílik az ajtó, és egyből dicséretet kap. Fura. Arra gondolt, hogy valami marcona alak rögtön letámadja valami nádpálcával, vagy ilyesmi. Afféle kutyaharapást szőrivel. Beljebb lép, kissé megilletődve, és azt nézi, hogy hova is pakolhatná le a táskáját.* Nem is tudom, hogy hogyan köszönjek. Csókolom...? *Vonja meg a vállát, és próbál hasonlóságot találni maguk között, nem sok sikerrel. Aztán úgy dönt, hogy végül keres magának egy fotelt, vagy ehhez hasonlatos ülőalkalmatosságot, és lehuppan.* Nem is tudom. Azt tanították, hogy a bosszú mindig csak űrt hagy maga után, és ha öncélra használjuk, akkor felemészt. De nekem már senkim nincsen, így ettől nem félek. *Nagyot sóhajt, hiszen tudja, hogy a poklot kell kiállnia ha végig akarja ezt csinálni.* Úgy érzem, hogy ez az a pont, amikor a törvény már nem elég. Gyengének érzem magam, és nem tudok megvédeni senkit. Mi értelme így? Miben tudnál segíteni? *Néz ismét a férfire, mert eddig kerülte a tekintetét. Most viszont kiváncsiság gyullad benne, és a tea szóra bólogatni kezd, ráférne egy kis szívmelengető folyadék, főleg, hogy aki békét akar, annak előbb háborúznia kell. Körbesandít, mintha ebből többet megtudhatna a nagybácsi jelleméről, vagy előéletéről. Kérdezni nem nagyon mer, az oktató kiléte általában a homályba burkolózik.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 3:19 pm

*Sötét sorház, kert nélkül, ami a kis sikátorból nyílik, szóval még nagyobb főutca sincs előtte. Pár hete vette ki a házat, ugyanis általában kevés ideig van meg egy helyen, most is okkal érkezett. Hallott a testvére haláláról és tisztában van vele, hogy az unokahúga ebbe az iskolába jár, ezért döntött úgy, hogy...majd kiderül, hogy mi lesz a dologból. A kopogtatás hallatára elhúzza a függönyt az első emeleti szobában, majd lefelé indul a lépcsőn, és kitárja az ajtót.* -Isobel...mennyire hasonlítasz anyádra... *Mondja csendesen. Nem kifejezetten volt jó viszonya testvérével, de attól még a gyász őt is megérintette, főleg azon okból kifolyólag, hogy nem természetes halállal hunyt el a hölgy és bár nem látta még, maximum apró korában Isobelt, a külseje bőven elárulja, hogy kicsoda is. A magas férfi haja egyébként enyhén vöröses csak, inkább feketébe hajló, még akár arra is van esély, hogy nem is teljes testvére volt Isobel anyjának, de ebbe aztán végképp nem érdemes belemenni. Öltözékét tekintve farmernadrágot visel fekete színben, a lábán kényelmes, puha talpú cipő, ami, afféle otthoni viselet, felül pedig egy sötét kék ing feszül jól látható izomtömegén. Hát igen vérbeli harcosról van szó, aki jó eséllyel már nekikezdett, hogy utána járjon mi is történt pontosan. Beljebb engedi a leányzót, majd egyelőre csak a nappaliba tessékeli be.* -Nos pontosan mit szeretnél és mi történt? Anyád gyilkosát vadásszuk le, erre akarsz felkészülni? *Igazság szerint első körben mindenképpen érdekelné, hogy mit is bújik meg a lány lelkében, az is, amiről még talán ő maga sem tud. Hangosan felsípol a konyhában a forró víz...* -Teát?

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Szept. 06, 2012 3:09 pm

*Mit is keres egy angyal a sötét negyed eme elhagyott vidékén? Válaszokat, amelyek urrá lehetnek haragján, elkeseredésén. Nagybátyja az egyetlen élő rokona, na persze ha az angyalokat leszámítjuk, de hát velük ugye szakított, és a halandó életet választotta. A leányzó kissé leharcolt, egy kék, fiús ruhában van, mint egy katona, úgy néz ki jelenleg, azok közül is mint egy renegát. A hátán túrahátizsák, telepakolva, nem tudja ugyanis, hogy mire számítson, meddig maradhat. Mindent hátrahagyott, csak azt tartotta meg, ami most nála van. Anyja írországi birtoka természetesen bármikor visszavárja, az O'Shennon familia aranyvérű nemzedékre tekint vissza, így Isobel dúskálhatna a kincsekben, ha akarna. Jelenleg inkább felejteni szándékozik, és újraértékelni mindent, amiben eddig hitt. Végiglépdel az utcákon, olvassa az elméjében rögzített térképet. A ház amelyhez érkezik, nem sokat árul el a tulajdonosáról. Sőt ő maga sem hallott anyja bátyjáról amióta csak él. Talán mert még Isobel születése előtt sem volt meg a testvérek között felhőtlen a viszony. Összeüti a bokáját, és bekopog. Úgy érzi magát, mint Dorothy Oz városában.* Húzzuk szét a függönyt. Látni akarom a varázslót. *Mormolja, aztán nekitámaszkodik az egyik téglafalnak, amíg várakozik.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Aug. 16, 2012 4:37 pm

-Látod, Drágám? Én mondtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem! *Suttogja szinte a fiú ajkaira, hiszen attól függetlenül, hogy a falhoz simítják, ő bizony nekidől a fiúnak, kezeivel a falat érintve, viszont hagyja, hogy a tulajdonos visszaszerezze a jogos tulajdonát, hiszen hirtelen valami megjelenik, történik és pusztít – és mindezt szinte ugyanabban a másodpercben: a fehér fedelű csaj ugyanis ismét sikeresen alakít, s csakugyan kihúzza az orosznál a gyufát; szinte szó szerint. Azt a bizonyos kacagást ugyanis könnyen és bárhol felismeri, hiszen ilyen téren rendkívüli a memóriája, s már szívja is a fogát kordában tartott dühében. Viszont jelen pillanatban van más miatt aggódnia.* - Még szép, hogy van! Csak azt ne mondd, hogy nálad nincs, te Lúzer! *A csábos suttogásból sziszegésre vált át, s már tolja is el magától a kollégáját, ugyanezzel a mozdulattal pálcát rántva. És persze nagy hátrányban van, hiszen ő mindig túl sokat agyal – ő nem harcos, sokkal inkább a háttérből mozgatja a szálakat és befolyásolja a harcolók körülményeit, s most persze hirtelen belecsöppen a dolgok kellős közepébe. Pont úgy, hogy neki kell pálcával bökdösnie és suhintania. Undorító…*
-Errr… khm… *Kezdi nagy drámaian, s még a szabad kezét a szája elé is emeli, úgy köszörüli meg a torkát. Aztán persze rájön, hogy nem is pálcás dolgot ötölt ki, így aztán a sráchoz vágja a pálcáját, nem igazán törődve a következményekkel, mit szűzieskedjen?!* - Tedd magad hasznossá, Nyomikám! *Azzal elvégzi az egyetlen dolgot, ami hirtelen az eszébe jut: Tűzalakítással átformálni a feléjük tartó lángokat, s az eredeti "idézőjük" felé visszaküldeni azokat.*

//Elemi Harcművészet I.

Tűzalakítás:
Elemi besorolása: Tűz
Mozdulat: A kezeket össze kell csapni, majd az ujjak közül a gyűrűsöket, egymással szemben átfűzni, és a hüvelyk ujjakat behajlítani. A kezet a szájhoz kell emelni, és a gyűrűs és mutatóujj között beszívni a levegőt, mintha a tüzet szívnánk magunkhoz, innentől kezdve a célpont tűzmágiát - főként természetes tűz - befolyásunk alá tudjuk vonni.
Leírás: Ahogy a többi elemnél, úgy itt is a telekinézishez hasonló, az egész tűzalakítás alapja. Tűz összegyűjtése és mozgatása, alakformálása akár levegőben, tűzcsóva képzése, vagy ha valaki ezzel támad, akkor bizonyos mértékig megállítása és átvevése. Idővel, és tehetséggel ezek a manipulációk olyan szintre jutnak, hogy már robbancsgolyókat - apró tűzgolyók, amik habár nem tűzgolyó erősségűek, még is petárdaként robbannak - tud formázni a tűzből a tűzharcos. Harcosok, Elementalisták, tűzmágusok, elsődleges mágiások kiemelkedően tudják alkalmazni a varázslatot, már képesek a robbancsok teremtésére.//

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Aug. 16, 2012 4:17 pm

* Szóval Lincoln ráveti magát a csontos kis alakra, csúsznak a porban, harcolnak, s ahogy kitisztul és újból pormentessé válik a levegő veszi észre, hogy a szakadt kis goblinnál bizony nincsen már semmi.* - Te ki átko.. * Már emelte a kezét, hogy újból lecsapjon, s a nyomorult kis lény csak maga elé tartva védte nyeszlett testét. Viszont a goblin is és Lincoln is egy pillanatra elfordították a fejüket a csábos hangon felszólaló hölgyeményre. Az ütés mozdulata abbamaradt, a zöld kis alak remegése azonban nem. Az csupán alábbhagyott, mikor látta, hogy a fiút megbűvöli az óra csillogása, és lassan feláll a földről s mint egy alvajáró teszi a lépéseket saját tulajdona felé. A kis tolvaj kap is az alkalmon, és ha a többiek nem figyelnek akkor bizony eltűnik, bár már nincs okuk itt tartani.* - Na nézd csak a másik tolvaj! Ügyes.. ügyess * Az óra szép.. arany csillogó.. És kell neki. Egyre közelebb ér a lányhoz, de nem egyből kap az órához, előtte még elidőzik kis intenzitással a lány tekintetében, és továbbra is tartva a szemkontaktust,kicsit billent csak a lányon, pont annyira, hogy valamelyest a falhoz nyomja, de nem erővel,s úgy veszi ki a kezéből az órát. Talán kissé közel hajolt hozzá, de ez is csak csupán az ártalmatlan játék része, amit ő élvez, bár valószínű már nem sokáig. Valamiért mégis az ajkaira pillant. A furcsa pillanatot aztán egy bazi nagy feléjük guruló tűzhenger szakítja félbe, ami sebesen száguld feléjük, és hát puszta kézzel nem igen lenne jó ötlet megállítani. A sikátor árnyékában aztán arca visszaváltozik a megszokott márvány maszkká. És lassan kiveszi a lány kezéből az órát.* - Igazán köszönöm, kedves tőled.Esetleg van nálad pálca? * Kérdi, mert magánál hiába tapogatja nem találja. S hallja egy lány kiáltását, akinek valószínűleg a tűzhenger is köszönhető.* - Mit csinálsz őrült nőszemély? * Nincs idő sokáig azon gondolkozni, hogy ki okozhatta, ugyanis jelenleg egy zsákutcában állnak és feléjük vészesen közeledik egy tűzhenger.*

Tárgy: Re: Sikátorok, kis utcák Csüt. Aug. 16, 2012 4:06 pm

// Kariváltás //

* Nos, nem is tudja, vajon mi a rondább? A lenyugvó nap alatt szerelmeskedő fiatalok, vagy a vidáman ugrándozó gyerekek, akik fagyival meg cukorral kínálják őt - ami természetesen a hajukba nyom. De ez neki nem elég, ma különösen fura, rettentően fura hangulatban van. Rémisztő, mik a tervei, és az még inkább, hogy végre is hajtja őket, méghozzá hidegvérrel, habozás nélkül. Szóval egy olyan helyre igyekszik, ahol minél több gonosz ember megfordul. Fekete köpenyben vonul végig, ami végig suhan a macskaköveken minden egyes lépténél, ám egyszer megtorpan. Egy szélesebb úthoz ért, ami tele van piaci bódékkal. Ledobja köpenyét a földre, és az emberek elcsendesülnek, legalábbis némelyik. Majd Gisi kinyitja a száját, és elordítja magát. * - Rota Flamma! * Ezt visítós gonosz nevetéssel koronázza, és ugrálni kezd örömében. A tűzhenger, amit megidézett, végig gurul az utcán, és porig éget mindent, ami az útjába áll. Az emberek sikítozva szaladnak be a mellékutcákba, és van aki megpróbálja leállítani Gisit, de ő mindegyiket elintézi, és mindegyik után elkiáltja. * - Nem tudtok megállítani! * Természetesen az ugrándozás és a gonosz kacaj sem marad el. *

// Tűzhenger
Varázsige: Rota Flamma
Leírás: A varázslat segítségével egy célpont területen tűzhengert hozhatunk létre. Ez a terület kezdőknél nem lehet tőlünk messzebb, mint két méter, és a henger egy méter magas, két méter széles formában jelenik meg. A varázslat nagy hátránya, hogy nem tudjuk befolyásolni a mozgását. Arra megy, amerre a domborzati viszonyok engedik, és ha az útjában vagyunk, minket is ugyanúgy sebez, mint az ellenséget. Megperzseli, magasabb szinten lángra lobbantja az éghető dolgokat, és sebez mindenkit, akin átgurul.
Pálcamozdulat: Két kört kell rajzolni a levegőbe a célpont terület felé.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdőknél körülbelül öt percig marad meg maximum.
Kasztok, képességek: Tűzmágusok és elementalisták +0,25 méterrel magasabb/szélesebb hengert tudnak megidézni, ami 5 perccel tovább marad meg.
További évfolyamokon: Évfolyamonként + öt perc az időtartamra és +0,25 méter a magasságra/szélességre.//