Kronosz alagútjai

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 5:03 pm

*Ahogy könnyed mozdulatokkal lép odébb, észre sem veszi a közeledő Jacket, nem is érzékli a jelenlétét, egyszerűen arrébb ugrik a megfelelő alkalmakkor, akrobata képességével sikerül eltérnie a tőr útjából, majd ránéz Jackre, az angyalfegyver semmissé omlik, ő maga pedig pucol vissza. Amikor átérnek, és ránéz Jackre, érez belőle valami furcsát. Valami kifejezetten nagyon furcsát.. Aztán a fiú nem is mond semmit, csak ellép az időgéppel. Mostmár biztos abban, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Vesz egy mély levegőt, megrázza a fejét, majd, amint sikerül visszatérniük, haza, kiront a saját idejébe és terébe, és végigheveredik a füvön, miközben a gondolatai csak úgy cikáznak jobbra meg balra, mert egyelőre nem nagyon tudja, hova is tegye ezt az egészet, és akkor most hol is van Jack vagy hazajön-e egyáltalán.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:59 pm

*Nem tudja, hogy Jackben mi fut le, hogy nem is azért fagyott le, mert megtudja, hogy ki az anyja... Hanem azért, mert megtudta, hogy ki a fia. Néhány pillanat, míg felfogja, hogy a gólemekkel mi is történik, aztán a tőr már röpül is a férfi felé. Nem igazán képes végig nézni, elpillant a sötét tünde felől Jackre, az ő arcát nézi miközben a tőr eléri a célját. Nem valószínű, hogy észreveszi a finom vonásokat, amik kevésbé jellemzőek a fiúra, de minden esetre őt nézi, csak mikor az egésznek vége, akkor ocsúd fel, monotonon kéri el a kulcsot, nyit ajtót, nézi végig a robbantást és kerül vissza az udvarra. Újabb gyilkosság, de most azé, aki rengetegek életét ontotta ki, köztük az övét. Furcsa érzés támad benne, mikor Jack eltűnik az időgéppel, egyenesen nem érti a dolgot és felsejlik benne az, ahogy a fiút nézte, miközben röpült sebesen a tőr. Bizonyára perceken belül le esik neki, hogy nem volt önmaga, nem is Jackkel maradt kettesben... És most itthon van, Jack újból sehol sincs. Furcsa, de az első útja nem a szobába vezet... Hanem az Étkezőbe. Hús és csoki, a következő egy órában ezeket fogja magába tömni. Aközben majd ahogy felélénkült az agyacskája végig gondol mindent... Van mit.*

// Köszönöm szépen a mesééét, az egész sorozatot, és Kaennek a két kismesét, tetszett, csak igen, az újaknak bonyi, én tudtam követni, mert mindent figyelemmel kísértem, vagy visszaolvastam az öt év alatt. Ééés ácsingózok az összefoglalókért, olvastam ám kariprofilban is, csak nem volt erőm írni sehová se. ^^ Még egyszer: tetszett, páápáá //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:59 pm

*Tehát a fél-angyal mellé lép, és megkezdik a párharcot a tünde druida-nekromanta ellen. Ő ugyan nem akrobata, de a telekinézis segítségével szépen tud mozogni, és vámpírként jók hozzá a reflexei, hogy a megfelelő pillanatban táncoljon tovább. A társaik közben elvileg a gólemeket tartják fel, aztán megérkezik Jack is. Az idő hirtelen megáll, és a nagy rivális kissé máshogy viselkedik mint szokott. Hősünk agyán átfut hogy ez nem is Jack. Egy alakváltó? De ki venné fel Jack alakját? És miért? Van ugyan sejtése, de a harc közben nem állhat meg ezen meditálni, mert már reppen is a tőr. Azon azért eltűnődik, hogy Jack, vagy az ál-Jack nem szívbajos, hogy csak úgy bedobta a harcolók közé, de aztán a főgonosz hosszú élete végére nagy nehezen rákerül a pont. Nicolas hátralép, hátha valami utolsó sikolyvarázslat ketté akarná tépni, de nem történik ilyesmi. Ellenben arra buzdítja társait, hogy igyekezniük kell, hiszen ha nem semmisítik meg az időgépet, akár be is szippanthatja őket egy időörvény, és akkor ki tudja, hogy hol kötnek ki. Tehát visszasietnek, ő pedig amennyire tudja, relikviamesteri képességével aláaknázza a gépet, aztán pucolnak. Ha megtörténik a robbanás, akkor irány a tükör, a végső portál, amivel hazatudnak jutni. Elvileg.*

//Köszönöm szépen, nagyon ügyes voltál, és köszi, hogy ilyen szépen tudtad az új szállakat csinni^^//

Vendég

*Alex szavait elraktározza. Ki nem engedhetik, de amíg itt van, ők is itt vannak... tehát valóban kénytelenek megölni. A kérdés csak az, képesek-e rá... Nem úgy tűnik, mintha meg lenne hozzá az eszközük. Nem is nagyon érzékeli, hogy Jack és Rose visszaérnek, a csata köti le... csak a férfi felé száguldó tőr tűnik fel neki, ekkor kapja a fejét Jack felé, akiről ugyebár úgy hiszi, hogy Jack. A tőr célba ér, és darabokra esik a kép... Jack lelép az időgéppel, ami elég furcsa neki, így már kezd gyanakodni, hogy valami nem volt rendben, de nem igen tud mit tenni már. Elpusztítják a gépet, és haza is jutnak... Jelenleg ez a legfontosabb számára. Végre szabad ég alatt, úgy, hogy nem kell majd visszamennie abba a lyukba, hanem kint maradhat. Vigyorogva körbepördül az udvar füvén, majd mindenkitől elköszön, és Nicolas elé perdül be.* - Köszönöm. *Csak ennyit mond, egy halvány mosollyal, de nem magyarázza meg, hogy mit köszönget. Ezután még mindig fülig érő vigyorral rohan be a kúriába. Egy hosszú zuhany, végre, majd átöltözés, és alighanem kimegy repülni egy kört, kinyújtóztatni a szárnyait. Nem igazán vannak barátai, akiknél lejelentkezhetne, hogy megjött, így ezzel nem kell foglalkoznia. Túl boldog ahhoz, hogy azon agyaljon, mi van most Jackkel, vagy akár a naplóval, amiről Vanessáékkal szereztek tudomást. Az majd talán később jön... pláne, hogy már az első napján ide keveredett, így tulajdonképpen lassan kilenc hónapja nem volt az iskolában.*

//Nagyon köszi az egész sorozatot, imádtam Very Happy

Durva volt így visszaérni pont a dolgok közepébe, de megérte ^^ Jól összejött a sztori a végére Smile

//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:58 pm

*Alex elégtétellel konstallálja, hogy tartanak tőle a tűzgólemek és nem nagyon támadják meg. Igyekszik a földrengéssel kordában tartani őket, de így is azért Cat kap valamennyit a pofájába.* Kész vagytok már?! *Kiált hátra és igyekszik követni az eseményeket a férfi körül is, miközben a gólemekre is van gondja. Mikor elkapja a pillanatot, ahogy a tőr száguld a pasas felé és eléri őt, majd az egész világ szertefoszlik. Alex nincs közelbbi kapcsolatban Jackkel, de annyi biztos, hogy ismét sorsdöntő fordulatok vették kezdetüket. Leereszkedik a földre, leállnak a rengések, visszavedli rendes alakját és csak bámul.* Szép... *Nyögi, majd sodródik az eseményekkel tovább vissza a jelenükbe, vissza oda, ahonnan indultak. Kemény idők várnak rájuk, mert mindenki érzi, hogy ennek itt nincs vége. Most el fog vonulni a kis elementálfiú gondolkodni, hogy mi volt ez az egész, aztán mikor rájön, hoyg kevés ő ehhez a kirakóshoz biztosan fel fogja keresni az illetékeseket, talán pont magát Jacket is...*

//Huhuhuhuhu... nem jutok szóhoz. Klassz volt nagyon! What a Face

//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:57 pm

*Mila varázslata egész jól sikerült, ám a gólemek elég közel kerülnek hozzájuk. A lány egyszerűen a falhoz lapul és meredt szemmel pislog a gólemekre. Nicolas és Szevér megindulnak ,hogy legyakják az ellent, de szerencsére nem nekik kell bevenni a végső csapást, hanem Jacknek. Egy tőr repül át a termen, amit Mila éles szeme gyorsan kiszúr és figyeli, ahogy a férfibe beleáll, majd eldől. Úgy tűnik, sikerült legyőzniük, így Mila gyors léptekkel kisuhan a teremből, sokkal előbb, mint bárki más. Figyeli, ahogy Rosetta kinyitja az ajtót, majd meg sem várva a többieket, kiszáguld a természetbe, a háttérben pedig felsejlik immár a saját kúriájuk. Mila ott hagyja a többieket, majd egy fa mögött megállva bevárja Clínát. Van még mit megbeszélniük, az biztos.*

//Köszi a meséket, nagyon élveztem, ügyes vagy! //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:56 pm

*A bosszúálló nők a legveszélyesebb és legszeszélyesebb fajták. Ráadásul, ha nem öli meg, lebuktatja, rájönnek az álcájára, és akkor bizony neki is vége van. Ahogy visszaérnek a tükör másik oldalára, és eljutnak az időgéphez, akkor végignéz a társaságon, majd tulajdonképpen se szó, se beszéd, az időgéphez lépdel, könnyed mozdulatokkal fogatja el a tárcsákat valahova, majd egyszerűen int még utánuk, Rosettára rákacsint, aztán elsurran, ki tudja, hogy hova, melyik időbe és térbe, és mikor fog legközelebb felbukkanni. Aztán az időgép megsemmisül, így követni esélytelen is lenne.*

//Köszönöm a mesketét, nagyon szépen felépített volt, és én értettem. ^^//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Jack végül eldobja a tőrt, sikerül eldöntenie, hogy fontosabb kijutnia, fontosabb megmentenie a fiát saját magától. Mindenesetre a tőr útra kel, és megindul a férfi felé, akinek ugye elvonják a figyelmét és ő volt az egyetlen, aki észrevette azt, hogy Jack ki is tulajdonképpen. Még mintha az utolsó pillanatban majdhogynem le is esne az álla, de a tőr eléri a medált...befúródik a mellkasába, majd egyszerűen darabokra kezd esni az álomkép, ahol voltak. Még éppen látják, ahogy a gólemek szerte foszlanak és a férfi is eldől a földön. Visszakerülnek a tükörhöz a terembe, Rosetta eltudja kérni a kulcsot Nicolastól, így eltudnak jutni az időgépig, amit már könnyű megsemmisíteni, elég berobbantani, vagy valami hasonló. A tükör így már aktiválható, hogy a saját idejükbe nyisson kaput, visszatérhessenek az udvarra. Elpusztították a druidát...de vajon tényleg elpusztították? Hiszen, amennyiben Gabriel nem öli meg Jack-et, és nem tér vissza ide a testében...akkor nem öli meg a férfit sem. Mindenesetre, akik jól ismerték Jack-et, azokban tudatosulhat még mielőtt lelép az időgéppel, a megsemmisítés előtt...hogy ő bizony nem az volt, akinek gondolták, és ugye ide sem került most velük.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:42 pm

*Érzi a tőrt a kezében, és felrémlik benne, hogy mi is volt az a bizonyos jelkép. Az emlékeke hirtelen öntik el, de nincs ideje reagálni, mert Rosetta már hívja is vissza, majd átlépnek azon a bizonyos ajtón, mert biccent, hát persze, hogy jön, különben oda lenne az álca. Aztán a tőr ott villan a kezében. Az emlékek hada egyszerre sorjázza végig. A réges régi időkben, amikor még szerette, amikor még minden az övék lehetett volna. Aztán a hatalmas robbanás, ahogy eltűnt, ő meg ottmaradt.. mindenki más meghalt.. Akkor keveredett a külhoniak közé. Megszorítja a tőrt, miközben érzi a fekete rózsa könnyed lüktetését. Ki akar jutni innen, ki kell, hogy jusson innen. Annyi mindenkin gázolt át, és annyi mindenkit tett már arrébb. A saját lányát, a saját fiát is megölte.. végzett vele, felhasználta saját, kicsinyes terveihez, amik számára sosem voltak kicsinyesek. A gondolatok a másodperc tört része alatt hatolnak át a tudatán és pörögnek végig elméjében. Felnéz a férfira, akit régen valaha szeretett, látja a szemeiben a megrökönyödést, aztán halvány mosoly kúszik az arcára, szempilláit finoman megrebbenti, majd néma szót lehel. Azt az egy szót, amit régen is annyiszor lehelt a férfi fülébe, majd finoman meglendíti a kezét, és a tőrt egyenesen a férfi felé dobja. Túl sokat élt, túl régóta van idelent, és túlságosan sokmindent hagyott már maga mögött, hogy az emberi érzelmek fellángoljanak benne. Ki akar jutni, és ha csak így tudja véghez vinni, akkor így fogja. A tőr pedig vészesen közeledik, hogy elérje végzetét.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Alyssa varázslata hat, bár persze nem nagy mértékben, hiszen a férfi elég erős, de most a gólemekre figyel és a támadásra érkező Nicolas-Szevér párosra. Nem tud azért szétszakadni. Ekkor érkezik meg kb. Jack és Rose, és mintha a férfi, amikor meglátja Jack-et egy pillanatra lefagyna... Épp elég időre, hogy a Jack kezében lévő tőr utat találjon a medálhoz, ami a nyakában van, de vajon képes lesz-e eldobni?
Alextől tényleg valamennyie tartanak a lények, és a rezgésekkel képes őket feltartóztatni, a tűzalak is védelmet nyújt. Sejtheti, hogy itt most a férfi legyőzése a fő cél, tehát a gólemeket akár feltartani is elég lesz.
Mila jeges támadása telibe kapja az egyik lényt, bár annak szíve nincs, de leesik a fél jobb oldala, eléggé meg is billen és Alex támadása miatt el is dől, azért próbál még felállni, mint egy béna zombi. Clína jól elrejtőzik.
Cat védelmét megkapja Nicolas és Szevér, viszont a lány közben kap egy hatalmas pofont az egyik gólemtől, bár a kör miatt csak kisebbet sebződik, de azért nem kellemes. A két fiú mindenesetre támadja a bácsit, erős csapások, drámai küzdelem, de minden egy emberen múlik most, a többiek segítők...a figyelem Jack felé irányul...*

[Roseék]
*Jacknek a tőr maga nem ismerős, de a fekete rózsa véset nagyon is, ugyanis réges régen, amikor még fiatal fél-tünde lány volt...khm...szóval akkor a kedvenc virága volt a fekete rózsa és az évek során hallhatta az infot, miszerint a nekromanta-druidának ez lett a jelképe. Réges-rég sokszor vitt is neki titokban egy-egy csokorral. Az ajtóból csak azt érzékeli, hogy ehhez bizony kellenek a kulcsok, más módon nem lehet kinyitni. Mindenesetre visszazúznak a többiekhez, a kapu még aktív, tehát áttudnak menni rajta, csak ugye visszafelé nem működik, amíg a férfi életben van odaát. Jack érzi, ahogy a halálos penge a kezébe csusszan...vajon képes lesz megtenni? Ennyi idő után már teljesen kihalt belőle az, amit a férfi iránt érzett, erősebb a késztetés, hogy kijusson innen? A túlélési ösztön a fontosabb?*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:34 pm

*Jack rajta próbálja meg levezetni a dühét, ami alapvetően nem probléma. Ő türelmes mindenki felé, aki betegesen agresszív, vagy egyszerűen annyira öntelt, hogy nem képes értelmes, emberi reakciókat produkálni. Ezt már megtanulta az emberek között, hiszen ők is, amilyen picik és aranyosak, annyira hirtelenek és meggondolatlanok. Clínából csak még gyermekibb kacagást vált ki az, ahogy a falhoz préselődik, hiszen számított erre, s növény ruhája megsűrűsödött a háta mögött, így olyan, mintha egy nagy kupac avarra esett volna. Kicsit megüti ugyan magát, de mi az ahhoz az élményhez képest, amikor beleveti magát a egy nagy kupac növénybe? Szemeiben az örök vidámság csillog, habár elkönyveli magában, hogy érdekes egy helyre jött, hiszen itt a legtöbb diák -ékes kivétel Mila, Rose és Lisa- végtelenül beképzelt, életgyűlölő és iszonyatosan agresszív. ~Nos, majd kinövik.~ Gondolja mosolyogva.
Sajnos nem sok ideje marad a vidámságra, hiszen ez egy olyan hely, ahol ott facsarják ki a fiatalokat, ahol csak érik. A tűzförgeteg eléggé megperzseli, s Mila segítsége náélkül talán darabokra is zúzná magát. Élő növényruhája panaszosan tekereg rajta, hiszen a tüzet a legkevésbé szeretik a növények. Clína azonnal határoz.*
-Nebucondo.
*Mondja határozottan, de azt csak sejtheti, mennyire is sikerült jól a részleges elrejtőzése.*

//Elsődleges, illúzió, Ködalak:
Leírás: Nagyon jól használható varázslat harcban, védekezéshez kiválóan alkalmas. Az illuzionista alakja elmosódik, mintha egy régi, polaroid kamera fotója mozdult volna be, vagy mintha rossz lenne a támadónk szeme, és elfelejtette volna felvenni a szemüvegét, kontaktlencséjét. Olykor, ha a támadónk rák pillant, alakunk még hullámozhat is, teljesen szét is csúszhat, vagy akár el-eltűnhet ténylegesen, de csak pár tized másodpercre, hogy még jobban megtévessze ellenfeleinket. Plusz kitérést ad a varázslat, hiszen nehezebben találnak el, ha nem látnak jól minket. Kezdők esetén 15 percig tart a mágia, illuzionistáknak és évfolyamonként +5 perc.
Varázsige: Nebucondo
Pálcamozdulat: pálcánkat felemeljük, és egy vízszintes vonalban jobbra-balra húzogatjuk néhányszor, ezzel szimbolizálva a nehéz látási viszonyokat.
Hatás: azonnali és időleges.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:32 pm

* Miért ment oly felkészületlenül? Hát, magára vessen. Egy hatalmas tűzgolyó csapja meg a mellkasánál, mire ő a falnak kenődik, és keserű jajgatás közepette a földre rogy, és nagy nehezen a pálcája után kap, mert ismét elgurult. Kéne valami jobb hely pálcatartónak mint a csizmája...Feltápászkodik körbenéz, és megakad tekintete egy emberen, aki nem mellesleg férfi, és mellette két hatalmas fekete tűz gólem áll. * - Ajaj. * Csak ennyit tud mondani, mielőtt elkezd varázsolni, és elsősorban társait akarja megvédeni, már ha ezek nem ilyen varázstörő akárkicsodák. Nem kell elővennie pálcáját, mivel ott van most már a kezében, viszont védő varázslatot tud egy csomót, de a nagy ijedtségében csak egyetlen egy jut eszébe. * - Corona Confidio! * Hangzik szájából a varázsige, ami hátha megakadályozza a gonosz bácsi támadását, legalábbis részben. Leginkább Nicolast és Szevért akarja megvédeni, azokat, akik közelharcot vívnak a gonosz bácsival. *

A bizalom köre:
Varázsige: Corona Confidio
Leírás: Amennyiben csapatjátékosnak valljuk magunkat, nekünk való lesz ez a varázslat. Több személyt is képesek lehetünk vele megvédeni, de csak azt vonja hatása alá, akiről a mágia érzékeli, hogy tényleg mellettünk áll, így az árulókat is kizárhatjuk. A varázslatot nem kell valakire koncentrálni, egyszerűen a hozzánk legközelebb álló, a mi oldalunkon álló x személy kerül a hatáskörébe. Védelmet kapnak mindennemű ellenséges támadás ellen, és amíg rajtuk van a bizalom köre, addig az ő varázslataik valamivel hatékonyabbak lesznek.
Pálcamozdulat: Egyszerűen írjunk le a pálcával jobbról balra egy félkört magunkat előtt, mintha félig körbefordulnánk, miközben az igére gondolunk. Nem kell kimondani, hiszen a varázslat célja az is lehet, hogy kiszűrjünk azokat, akik nem állnak igazán mellettünk.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén saját magukon kívül maximum 2 személyt tudnak megvédeni, és maximum 10 percre. Évfolyamonként, auroroknak, vándoroknak, démonvadászoknak, inkvizítoroknak +1 személy és +5 perc.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:31 pm

*Nicolasra pillant, majd rákacsint. Igen, direkt rontotta el, hogy kizökkentse a többieket abból a gondolatkörből, hogy mennek meghalni, mert mégsem olyan kellemes ezzel a tudattal megütközni, mondhatni hamarabb hal tőle az ember. Amikor átlépnek a másik oldalra, akkor a jó kis shaolin fegyvere csak úgy izzik, ahogy elhárítja a tűztámadást, majd halovány, sanda félmosoly kúszik a szájára, és behúzza a szárnyait, amennyire csak tudja. Látva, hogy két tűzgólemmel van dolguk, már emelné a kezét, hogy varázsoljon, amikor Nicolas mellé lép. Ránéz a fiúra, majdbarátságos mosollyal, de eléggé komolyan biccent, tekintetével azonban Alexet keresi.* -Uszítsd egymásnak a két gólemet! Legyenek ellentétek! *kiált oda az elemistának, hátha megérti, hogy mire céloz, persze lehet, hogy van más terve, vagy rájön erre magától is, de biztos, ami biztos. Hiszen elemista, talán neki jobban is mennek ezek a dolgok, így neki nem marad más hátra, mint akrobata képességét beizzítani, vesz egy mély levegőt, lehunyja szemeit, és mint a Prince of Persiában, nekifut, és igyekszik minden rezdülését Nicolashoz igazítani, miközben könnyed mozdulattal forgatja a fegyvert. Egyfajta harci meditációs állapotba süllyed, és kizárja a világot, minden mást, kivéve a célját, és a társát.*

//Akrobata 6. szint + Angyalfegyver kombó //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:30 pm

*Átjutva a tükrön egy terembe találják magukat, azonban amikor belépnek, hirtelen egy tűzkitörés rázza meg Nicolas pajzsát. Mila érzi a meleget és meg is dermed egy pillanatra, ahogy a falhoz szánkázik. Idő közben gyors mozdulattal kapja el Clínát, és magához öleli a leányzót, hogy ne vágódjon akkorát a falhoz. Végül Mila felnéz és konstatálja, hogy egy bácsi áll a terem közepén, mellette pedig...*
~Tűzelementálok.~*visszhangzik a fejében Miroslav döbbent kiáltása. Mila lassan elengedi a tünde leányzót és igyekszik megőrizni a hidegvérét. Érzi, hogy a tagjaiba lassú zsibbadás kezd kúszni és egy oldalpillantást vet Nicolasra, hogy vajon ő hogyan reagál erre a sok-sok tűzre. Habár az agya teljesen megbénul, azért még arra képes, hogy ellőjön egy elemi varázslatot, ha már elementalista. Pálcájával egy kis kört ír le az egyik gólem szíve felé - vagy legalábbis oda, ahol kéne lennie, és kimondja suttogva az igét:*
-Glacius exitus! *igyekszik koncentrálni, és amíg az elementálok nem jönnek közelebb, addig egészen jól is megy neki, reméli, hogy a varázslat sikeres lesz és a többiek is aktivizálják magukat.*

//EHM III., Elsődleges
Jeges halál
Olyan elemi mágia, ami képes élő szöveteket jéggé fagyasztani. Természetesen ehhez koncentrációra van szükség, és a mágiahasználó akaratára. Igen hatásos támadó mágia, fagyási sérüléseket okoz, akár vérrögöt is okozhat. A megfagyott részeket nehéz helyreállítani, hiszen a szövetek teljesen elhalnak, a vér kikristályosodik. Mindez persze iszonyatos fájdalommal jár. Gondoljuk csak arra, hogy télen hogy fázik a kezünk, és milyen nehéz használni. A varázslat ugye valamiféle zsibbadást is okoz, a vérkeringés lassulása vagy megállása miatt a megfagyasztott test vagy szerv elveszti mozggékonyságát, ami valljuk be, például a szív esetében nem túl szerencsés az áldozat számára. Kezdetben csak felületi sérüléseket vagyunk képesek okozni, esetleg kisebb állatokat, rágcsálókat, hüllőket teljes testükben megfagyasztani. Később egész emberi test fagyasztására is képesek lehetünk, vagy csak egy-egy szerv megállítására.
Pálcamozdulat: Pálcánkkal egy kis kört kell leírni a fagyasztani kívánt rész felé.
Hatás: Azonnali, és időleges. Képesek vagyunk vele élő szöveteket megfagyasztani, valamint a fagyás nem olvad olyan gyorsan, mint a rendes jég.
Kasztok, képességek: A vízmágusok és az elementalisták varázslata jobban fog sikerülni, pontosabban képesek vele célozni, nagyobb sebzést tudnak okozni.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:30 pm

*A tűz villámcsapásként éri őket és megremeg lábuk alatt a föld, hogy úgy suhanjanak a lökéstől messzire, mint a vízcsepp az óceánban. Az elemek játéka ez a hely, az illúzióké, a psziché világáé, a természet és a halál erőié.* Húúú.... *Kiáltja Alex, de hamar talpon van és igen boros hangulatába kerül és az nem olyan jó, ha ő borsos hangulatba kerül. Ahogy megy visszafelé pár lépést úgy kezdi lökni az információkat.* Ez a hely... ez egy időn és téren kívül eső börtön. Létezik is és nem is. Olyan, mint egy igazi álomcsapda, mint egy illúziócella, ami arra hívatott, hogy imádott nekro druida bácsit rabságban tartsa. Amíg ő van, addig mi is itt vagyunk. *Mondja Alex a többieknek és közben erősen szugerálja a két tűzgólemet, majd megtropan és a többeikre tekint.* Ezek az erők nálunk hatalmasabbak. De csináltunk mi már nagy balhét, nagyobbat, mint amire képesek lehettünk volna. Hát hajrá! *Mondja Alex lelkesítő szavait és nagy kalandnak tartja az egészet. Imádja az életet, mindennél jobban és túl akarja élni és mindent megtesz érte. Új tűzmágusi képességeit még nem ismeri annyira, de tudja, hogy a tűz alapú lények tartanak tőle, nem fogják őt a gólemek bántani, habár ki tudja, hoyg ez a fekete mágia mennyiben módosítja az erejüket. Na, de félig tűzelementál a fiú, ez is módosíthatja az ő tűzhatalmát. Minden esetre gyorsan kell cselekdnie. Az elementálok különleges képessége, hogy krízishelyzetben képesek eggyéválni fő elemükkel és felvenni, jelen esetben a tűzalakot. Alex ezt meg is teszi, így már repülni is képes és suhan a két gólem felé, hogy őket tartsa kordában. Bízik erejében, bízik abban, hogy a többiek majd legyűrik a bácsit. A vámpírokba, a félangyalba és egy félelementálba (ja meg persze Catbe) csak szorult annyi erő, hogy valami nagyot alkossanak. Ebben az alakjában földmágiához nyúl, igyekszik földrengésekkel sakkban tartani a gólemeket és egyensúlyukból kiragadni őket.*

//Tűzalak - elementálképesség
Földmágus 3. szint: Földrengést képes idézni egy 15 méter sugarú körben maga körül, ami mindenkit aki ott tartózkodik kibillent az egyensúlyából és feldönt, vagy arrébb taszít a megidézõn kívül.
Tűzmágus 6. szint: Tûz alapú mágiával létrehozott és eleve létezõ lények tartanak tõle, nem támadják meg.//

Vendég

*Mikor Clína felnevet, eléggé meglepődik, de mivel nem látta, pontosan mi történt, igyekszik nem törődni vele. Épp csak a nevetés eléggé idegennek hat neki így hirtelenjében.* - Csak nem mindegy, minek a kezdete. *Válaszol Szevér szavaira félhangosan, majd átlép a tükrön, és rögtön a falhoz is kenődik, ráadásul égetten.* ~ Nem szép kezdés... ~ *Nicolasba kapaszkodik, és gyorsan megköszöni a felsegítést, de most nincs ideje nagy érzelmes jelenetekre, meg örömködésre, hgy a fiúnak eszébe jut segíteni. Előtte két tűzelementál parádézik, így ha most gyógyításra pazarolja az időt, szempillantás alatt megölik. A kisebbik rosszat választja, és inkább sérülten száll csatába. Tűzelementálok ellen víz kellene, viszont egyik elemi mágiában sem kiemelkedően jó... sőt, viszont a férfit eléggé lekötheti az elementálok irányítása, így inkább őt célozza be. Ha sikerül valahogy megtörnie, akkor alighanem az elementálok feletti kontrollt is elveszti... bár kérdés, attól mennyire szabadulnak el, és kinek lesz jó, de ezt a kérdést majd később teszi fel. Jelenleg a férfi gyengítése a lényeg. Megérinti az AMM medált, és erősen koncentrál arra, hogy a mágus borzalmasan rettegni kezdjen a tűzgólemektől... az valamennyire csak megzavarja, és gyengíti.* - Formidinis!

//AMM elsődleges, Félelem
A varázslat a célszemélyben félelmet idéz elő, azon tárgy, élőlény, vagy eszme felé, amire koncentrálunk. Lehet ez egy állat, lehetünk akár mi magunk, egy kereszt, vagy akár a napfelkelte, tehát bármi. Kezdők esetén egy konkrét dologról lehet szó, pl. akire varázsolunk féljen az oroszlántól, de a gyakorlottság növelésével tágítható ez a csoport, pl. nagymacskára, majd ragadozókra és végül minden állatra. A személy, akire varázsoltunk innentől rettegés, pánik szerű félelmet fog érezni, netán ledermed, az adott dolog iránt, annak mértékében, hogy milyen erős a mentális ellenállása, tehát egy erős mágus egy sima diák félelem varázsát könnyen át tudja hidalni, míg mondjuk fordítva a diák sikítófrászt kaphat ez esetben.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:23 pm

[Jack és a többiek, hogyha utánuk lehet menni]

*Szerencsére nem veszi észre, hogy Jack falhoz vágja a tünde lányt, akit már vagy kétszer gyógyított, vagy pajzsot emelt elé, hogy ne haljon meg, most tuti nyögne egy kicsit, hogy a lányt már megint pofozzák. Ahogy a fiú út közben megtorpan azonnal aggódva felnéz rá, nem jelenik meg a szemében semmi sajnálkozás, szánakozás, ugyanis azzal a fiút maximum feldühíteni, csak egyértelműen érezni tekintetéből, hogy mellette áll, ott van, és minden rendben lesz. Vagy az utóbbi inkább nem, az is inkább ingerelni szokta az embereket. Lelassít, hogy megvárja míg a fiú összeszedi picit magát, menetkész legyen.* - Igen. Ő az. És a nekromanta-druida belé volt szerelmes, csak még túl fiatal volt és sötét mágiákhoz is nyúlt, száműzték.*Mondja röviden, együttérzéssel a hangjában, már amennyire ezzel együtt lehet érezni. Mikor szembe kerül az ajtóval és észreveszi a kulcsokat azonnal a zsebéhez nyúl. Most megszerezte a bronz kulcsot és ha jól emlékszik már hetekkel ezelőtt behúzta az ezüst kulcsot, de az arany... Az nincsen nála, a másik csapatnál van. Nem gondolta volna, hogy most kell használni, ciccent a nyelvével, és megrázza a fejét.* - Affene... A harmadik kulcs nincsen nálam, talán Nicolasnál van, muszáj visszamennünk a többiekhez. Amúgy se tudjuk, hogy éppen mit csinálnak, talán az ajtóval előrébb vannak már. *Mondja a fiúnak, és a kulcsot és a tőrt elteszi, de eléggé kéznél vannak és azonnal elindul visszafelé, úgy sem tévednek el, pontosan tudja az utat. Hogyha az átjáró még nyitva van, legalább is befelé, akkor a többiek után megy, mivel a terem üres minden bizonnyal, és Nicolasnál a kulcs.* - Nincs más hátra, mint előre? Menjünk? *Pillant a vámpírfiúra, de hát nagyon nincs más lehetőségük. Kicsit fázis késve érhetnek át, hát csak döbbenten áll meg és ahogy észreveszi a rózsás izét, azonnal Jack kezébe tolja a fegyvert, észrevétlenül... Ő... Képtelen lenne, túlságosan megrázza, hogy itt áll az előtt, aki... egyszer már megölte. De talán a vámpírfiú képes lenne megtámadni.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:20 pm

*Szevér pontatlan fogalmazásán megütközik, hiszen a fél-angyal elvileg minden nyelven ért.* A halál csupán a kezdet. *Rázza meg a fejét, és javítja ki a fiút, míg Mila értetlenekdésén nem akad fent, az elementalistát nem az eszéért szeretjük, hiszen nem a tünde királynőt kell megölni. Átlépnek tehát, és mosolyogva lép át a tűzförgetegen, ami többeket majdnem szénné éget. Hátrafordul, és felsegíti Lisát, aki nem védekezett kellőképpen.* Ejnye... *Aztán körbenéz, hogy hova is kerültek. A kapu végülis megszűnik létezni, ő pedig amolyan: én megmondtam! arckifejezéssel illeti társait. Felpillant a merénylőre, aztán igyekszik leküzdeni az indulatait, hiszen első blikkre lerohanná azt, aki csak úgy kitépte Rosetta szívét, és őt is hónapokig kínozta. Előhúzza az ezüstkardot, hiszen a mágia mit sem ér egy több száz éves hallhatatlan ellen. Reméli, hogy majd társainak a halálgólemekre is lesz gondjuk, aztán besorol Szevér mellé, akinél szintén fegyvert lát.* Együtt bánunk el vele. *Szól oda most bíztatóan, itt most nincsen helye a gúnynak, itt most a végsőkig tart a harc. Beizzítja a telekinézist, hogy minél pontosabbak legyenek a csapásai, aztán ha Szevér is készen áll, akkor rézsutosan előremozdítja a jobb lábát, és dobbantva felugrik. Amikor leér, a köpeny pár pillanattal később lobogva követi a mozdulatát, majd lehull, az auror akkor csap le körkörösen megforgatva a kardot, méghozzá úgy, hogy zárja azokat a szögeket, amivel Szevér is védekezésre kényszerítheti az ellent.*

//Telekinézis 5. szint közelharci fegyverre: Képes dobó- és célzó fegyvereket felerõsíteni, elméjével felgyorsítani õket, nagyobb sebzést okozva és ugyanígy lassítani is a felé tartó támadást.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 4:09 pm

[Clína majd Rose]

*A lány röhögésére, meg kacagására szemei megvillannak, és nemes egyszerűséggel a falhoz keni a lányt, vámpírikus erejével taszajtva egyet rajta, majd eltűnik Rosetta után a folyosókon, mintha ott sem lett volna, sohasem. Ahogy lépdel a lány meleltt, majd meghallja, hogy mi is az élete története, valamint azt, hogy ki az anyja, akkor megtorpan, szemei tágra nyílnak, pupillái megduzzadnak, és csak mered maga elé, meg Rose-ra.* -Hogy.. micsoda? A khm.. *kihúzza magát.* -Szóval azt mondod, hogy az anyám a nagyúrnő? *eléggé le van sokkolva, bár kérdés, hogyan tudja így mégis összeszedni a gondolatait, de megteszi. A tőrre csak lesandít, hátha ismerős neki, mert esélyes, hogy ismerős, aztán majd kiderül.. Amikor visszatérnek az időgéphez, akkor megáll meleltte, megszemléli a számlálót, majd vesz egy mély levegőt.* -Kusza ez a családi szál.. A kulcsok nálad vannak? *kérdezi, miközben az ajtó előtt áll meg, amin finoman végigsimít kezével, háth talál rajta valami rúnát, vagy konkrét leírást, esetleg anygamanipuláló képessége sugall neki valamit. Nem lenne rossz, ha pontot tehetnének az ügy végére, de valahogy érzi, hogy ez még csak a kezdet. Közben az imént hallottakat emészgeti.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nicolas jól fejteget. Végülis már pár hónapja a világsajtóban sem hallottak a nekromanta-druidáról, talán nem olyan régen sikerült csapdába ejteni a tünde királynőnek, ám megölni nem volt képes, vagy mert nem volt hozzá elég a hatalma, vagy egyszerűen csak túl erős még mindig a kötődése hozzá. Mindenesetre Nicolas felhúzza a pajzsát, Szevér karddal védekezik, és átlépnek a tükrön. A vámpír nagyon jól tette, amit tett, ugyanis amint átlépnek, szinte azonnal mellbe vágja őket egy nagyobb tűzkitörés, és ez a vámpírnak nem tett volna túlságosan jót. Akinek nem volt semmiféle védekezése, az a falhoz kenődés mellett még kisebb égési sérüléseket is szenved, akinek volt az csak kissé hátra taszajtódik.
Alex már csak a feltápászkodás után tud varázsolni, de mintha a térérzék megzavarodna. Olyan, mintha nem is lennének valahol, mintha ez egész valamiféle teremtett hely lenne, valamiféle erős illúzió, vagy egy elme játéka, nem teljesen álom, de valami ahhoz hasonlatos. Nem rossz börtön ez, hiszen ami igazából nincs is, onnan hogyan lehet vajon kiszabadulni? Az viszont ebből már biztos számára, hogy innen ők sem juthatnak ki, ugyanis hátra pillantva az átjáró sehol, ameddig tehát a nekromanta-druida életben van, addig a börtön sem szűnik meg, így hát...innentől logikus a megoldás.
Mila a nézelődés alapján nem sok mindenre jön rá, viszont azt látja, hogy kinézve az ablakon olyan, mintha állna az idő, nem mozognak a fáj, nem fúj a szél, a nap is egy helyben áll, olyan változatlanság van.
Mindenesetre azt mindenki észreveheti, hogy a lökés honnan érkezett, ugyanis velük szemben a nekromanta-druida bácsi ácsorog. A nyakában egy jellegzetes medál, fekete rózsát ábrázol, ami maximum Rosettának mondhatna valamit, a két oldalán pedig két baromi nagy tűzgólem, ám nem hagyományosak, ugyanis feketék, mintha valamiféle túlvilági mágiával lennének pluszban átiatva.* -Nincs esélyetek, de ha végzek veletek, akkor talán egyikőtök testében visszatérhetek... *Széles mosoly...hát látszik rajta, hogy már eléggé be van kattanva.*

[Roseék]
*A kobi kering egy sort, körbe-körbe a járatokban, de hamar visszajut a kiinduló ponthoz, az ajtóhoz, ami az időgéphez vezet ugye. Na már most ez egy picit megváltozott, ugyanis úgy fest, hogy eddig sima volt a felületet, azonban most (nem tudni mikor változott meg, talán épp nem rég, de akár napok óta is lehetett, nem valószínű, hogy gyakran nézték meg), szóval három kulcslyuk helyezkedik el benne, egy háromszög csúcsai mentén. A vájatok, amikbe a kulcsok illenek bal lent ezüst, jobb lent bronz és felül arany.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:58 pm

*Jack sziszegésén ugyan olyan jót mulat, mint mindig, amikor valaki dühös lesz. Messzire gyöngyöző kacagása sokáig rezeg Jack fülében. Kicsit megrázza a fejét, ahogy utána néz, mint az anya, amikor elkönyveli magában: "Ezek a gyerekek...". Milához fordul, és kérdőn néz rá. A lány tekintetével vált pár bizalmas pillantás-szót, majd a tükörre néz. Megnyílt valamiféle kapu, és Nicolas megy előre. Ez két olyan dolog, ami örömmel tölti el. Mila keze után kapva ő is felzárkózik hozzá, és együtt lépnek át a tükrön. Másik kezében pálcáját tartja szorosan, hogy bármire azonnal tudjon reagálni.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:55 pm

* Hát, valószínűleg igaza volt, ugyanis nem egy ember erről kezd beszélni, persze nem az ő jóvoltából, de végülis ugyanarra gondolt. Nicolas vállrántására csak egy villámló pillantást vet a fiúra, és elfordul, és ismét Alyssára szegeződik tekintete, mint úgy általában. A tükörben ajtó lesz, ugyanis passzol a kilincs,é s Rosetta is visszaér, de ezt is figyelmen kívül hagyja, és gyorsan Lisa után átlép a tükrön, remélve, hogy azért valami védelmet ő is kap, ha nem, akkor vagy meghal, vagy teljesen más sorsra jut, de az is lehet, hogy ártalmatlan a tükör, éps nincs benne csapda, legalábbis az utazáskor. De ez nagyon hihetetlenül hangzik. Főleg, hogy eddig szinte mindenhol volt valami veszélyes és nehéz feladat, de hát ettől kaland a kaland. *

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:55 pm

*Figyeli Nicolas és Lisa ténykedését, hiszen nem nagyon tud, emg nem is akar beleszólni ezekb a dolgokba, ő átadta, amit át kellett adnia. Jack elment Rosettával, egyiket se félti a másiktól, ígyhát nincs más hátra, minthogy a tükörkapu felé figyeljen. Amikor meghallja Nicolas szavait, mely szerint lehet, hogy végezniük kell valakivel, lassan, finoman biccent.* -Ha nincs más hátra, akkor előre. Valakinek el kell végeznie a piszkos munkát. *sóhajt fel lassan, halkan, majd megidézi angyalfegyverét, finoman megforgatja a kezében, majd, ha Nicolas kinyitotta az ajtót, azonnal körbenéz, angyali természetével és akrobata képességével igyekszik olyan gyorsan felfogni a történéseket, amilyen gyorsan csak lehet, hogy kellő időben, akár ösztönből vagy reflexből tudjon cselekedni. Az esetlegesen felé repülő varázslatot angyali fegyverrel igyekszik hárítani, egyszóval felkészül a bevetésre, miközben minden érzékét kiélesíti, és felkészül a konkrét közelharcra, és arra, hogy hirtelen kelljen támadnia.* -Ne aggódjatok.. A halál csak a kezdet. *halovány, sanda félmosoly suhan át arcán, emgjárta már a halált, ha itt az ideje, hát nyugodtan tér vissza, mert talán elvégzett mindent. Persze fáj a szíve, hogyha arra gondol, hogy itthagyja ekdvesét, de jöjjön, aminek jönnie kell.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:54 pm

*A lány végül elveszi Lisától a kilincset, belehelyezi a mélyedésbe és láss csodát! Tökéletesen beleillik a dolog. A többiek megindulnak a kis ládikóhoz, amikbe a kirakós való.*
~Még néhány titok, remek.~*gondolja morogva Mila, mire Miroslav is felmordul egy picit, de végül a kilincsre összpontosít. Érzi, hogy két irányba lehet mozgatni fel, s le, de felfelé nem igazán mozog, kicsit akad.*
- Ötlet? *néz fel a többiekre, hiszen eddig guggolt a mélyedéssel egy magasságba. Fogalma sincs, hogy mi fog történni, hogyha kinyílik a tükör, vagy megnyílik a tükörcsapda, de az igazat megvallva, hogyha csak így tudnak kijutni, akkor nincs sok választásuk.*
- Minden esetre meg kéne várni a többieket, míg visszajönnek, nemde? *pillant Nicolasra,nem tudja, hogy a fiú hogy s mint gondolkozik, de végtére is azzal, hogy elárulta, ő is vámpír, kivívta Mila bizalmát - legalábbis erre a kalandra, és amíg nem próbálja meg megölni őt. Nicolas mondanivalóját Mila komolyan hallgatja és egy oldalpillantást vet Clínára, és nem túl észrevehetően ugyan, de megszorítja a leányzó kezét és egy hosszú pillantást váltanak.*
- Tehát vagy megöljük a tünde királynőt és hazajutunk, vagy itt halunk meg? Ez remek. *teszi fel Mila a költői kérdést és morogva megcsóválja a fejét. Végül lassan, de biztosan lenyomja a kilincset. A tükörben egy épület belseje kezd kirajzolódni, Nicolas pedig pajzsot idéz.*
~Botor dolog, hogy ő megy előre, de hát...~*gondolja a lány, és besorol Lisa mögé, pálcáját készen előre tartva, hogy bármikor támadni, vagy védekezni tudjon, ha esetleg valami történik. Amint megérkeznek, remélhetőleg mindenki, Mila gyorsan felméri a terepet, hogy van-e a teremben bárki, vannak-e ajtók, ablakok és hogy rá lehet-e jönni, hogy hol is vannak, vagy éppen milyen időben.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:52 pm

*A belsirionos srác képességeivel tapogatózik körbe és tiszta csalódott lesz, mikor semmi érdemlegeset talál, de mikor a relikviamester szem a tükörre szegeződik, arra a tükörre, amelyik közben egybesimult a kilinccsel és átjáróvá vált, akkor hirtelen átérzi a működési elvét a tükörnek. Közben Nicolas cinikus megjegyzéseit hallgatva inkább nem is mondaná el, hogy mit érzett a tükrön...* Ha már tárgyakkal tapogatsz egy tükröt, amit átjárónak hiszel, akkor legalább a kilinccsel érdemes próbálkozni koma... *Felel neki vissza, majd ekkor be is illesztik a kilincset és lenyomva fel is tárul a terem mögötte. Alex telejsen érzelemmentes pillantással Nicolasra tekint, majd határozottan megy be.* Egyébként visszafelé is ezen kell majd hazajutnunk, csak akkor a kilincset nem lefelé, hanem felfelé kell húzni. Bravúros munka... *Mondja Alex elismerően, hisz aki ennyire jártas a varázstárgyak terén, az bizony elismeri a leggonoszabb, legmegátalkodottabb ellenség tiszta relikviakészítési munkáját is. A nagy kalandor fiú persze az elsők között megy tovább a tükrön keresztül. Azokkal a bigyó formákkal, meg ládikával foglalkozzon inkább Rosetta, meg Jack is talán arrafelé ment, majd ők ügyeskednek ideát. Nicolas szerettes szavait már odabentről hallja, de nyomában ők is jönnek.* Milyen szeretteim?! *Mondja egykedvűen Alex, mert apjával utálják egymást, anyja tök más síkon van, más rokonáról nem tud. Ez van.* Na akkor varázsoljunk... hátha... *Mondja, majd kimondja a térérzék igéjét és próbálja megfejteni, hogy hol vannak.*

//Sötét hatalmak elűzése (elsődleges) - Térérzék: Saját magunkra alkalmazhatjuk a varázslatot, ezzel lényegében azt lőhetjük be, hogy hol is vagyunk. Minél megszokottabb a helyszín, tehát pl. Svájcban egy kis falu, annál pontosabb információt kapunk, akár város név is bevillanhat. Ha más dimenzióról, létsíkról van szó, valamivel nehezebben működhet a varázslat, de arra mindenképpen rámutat, hogy másik dimenzióban, vagy létsíkon, netán álomban tartózkodunk jelenleg.//